Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 289 (5761. - 5780. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
5780. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-07-03 18:17:15
Üzenet elküldve: 2021-07-03 18:17:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Séta a városban//
//Drameiloten Sayqueves rezidencia//
* Drameiloten gyomra is jelzi ugyan, hogy már régen étkezett, de a férfi nem tulajdonít neki különösebb jelentőséget. A hosszú olvasással, és tanulással töltött órák, na és a nemesi neveltetés megedzették annyira, hogy könnyedén nyomjon el ilyesfajta kellemetlenségeket. *
- Valóban, nem akartam túl fényűző birtokot. Az apámé ennél sokkal kérkedőbb, és nagyobb. Számomra egy egyszerű faház is megtette volna, de a szüleim kikötötték, hogy egy Sayqueves nem élhet holmi zugban. Egyébként is, örököltem, szóval nem volt sok választásom. * Ad magyarázatot arra, hogy miért úgy néz ki a birtok, ahogy. Szavai nem hangzanak kérkedőnek, nem is álszentség mindez, valóban mindegy lenne számára, hogy milyen helyen lakik, amíg megfelelő könyvtárral, na és persze személyzettel van ellátva. Viszont a személyzetnek is kell hol laknia, szóval már ezért sem lenne lehetséges az egyszerű lakás, amit először vet fel. *
- Tökéletes, látom már el is kezdte. * Mosolyog a férfi, lopva végig simítva Alymeidha mellette elhelyezkedő combján. Úgy tesz, mintha nem lenne jelentősége a mozdulatnak, mintha meg se történt volna, azonban pimasz kis ujjai szégyentelen helyen táncoltak végig, a comb belső részén, és már-már felháborító módon közel is kerültek egy bizonyos testrészhez, mielőtt az elf befejezné a mozdulatot. *
- Örülök, hogy tetszik. Hiszen ha elfogadja az ajánlatom, akkor maga is ezen a helyen rendezkedhet be. * Mosolyog Drameiloten, és természetesen segítő kezet nyújt, ezt látva pedig megtorpan, és visszahúzódik a lovászfiú, aki már igyekezett volna a segítségükre lenni. A lesegítés természetesen a szokásos pimaszkodással együtt történik, ezen a ponton már nem tudja fékezni magát az egykori nemes. *
- Annak nem örülnék. Bár valóban ehető növény, és sokan nem tudják, de számos pozitív élettani hatása van, amit a világért sem sajnálnék magától, de a pitypangokat pont ezért, főként az állatoknak, és gyógyfűnek termesztjük. Ha lehet, akkor inkább valami ízekben gazdagabbal látnám vendégül. * Suttog vissza, és az ajtóhoz lép, ami ki is nyílik érkezésükre. Mivel ő a házigazda, ezért elsőként lép be, odabent karját nyújtva. *
- Ha engedi, akkor elkérném a kabátját. Idebent már nem lesz szükség rá. * Jegyzi meg, és valóban, a házban kellemes meleg uralkodik, erről megannyi kandalló gondoskodik. Ha így tesz, akkor Dram az arra megfelelő fogantyúra teszi először a nőét, majd saját bélelt köpenyét, és az étkező felé fordul. *
- Kérem, kövessen kedves. * Lép előre, és megindul az említett helység felé. Oda érve aztán újabb két kézlendítéssel jelzi, hogy nem lesz szükségük segítségre a helyfoglalás tekintetében, maga húzza ki az asztalfő melletti ülőalkalmatosságot, így kínálva hellyel a másikat. Ezek után maga is helyet foglal megszokott helyén. Mintha csak erre vártak volna, szolgálók igyekeznek be, hogy megterítsenek számukra, és az egyik máris előételt hoz. Ha Alymeidha végignéz rajta, láthatja, hogy hidegtál jellegű étellel várják, de talán nem olyan módon, ahogy megszokta. Ízesített sajtkrémmel töltött paradicsomszeletek, füstölt húsba tekert zöldségek, töltött, grillezett paprikatekercsek, és aszalt gyümölcsből készült saláta szolgál az étvágy időszakos csillapításául. *
- Kérem, egyen keveset, mielőtt elfogy nekem, és addig árulja el, hogy mit készíttessek a szakáccsal főfogás jelleggel. * Int az ételek felé, és maga is a tányérára vesz néhány finom falatot, de ügyelve rá, hogy mindenből bőven elegendőt hagyjon, nem csökkentve a választási lehetőségeket. *
//Drameiloten Sayqueves rezidencia//
* Drameiloten gyomra is jelzi ugyan, hogy már régen étkezett, de a férfi nem tulajdonít neki különösebb jelentőséget. A hosszú olvasással, és tanulással töltött órák, na és a nemesi neveltetés megedzették annyira, hogy könnyedén nyomjon el ilyesfajta kellemetlenségeket. *
- Valóban, nem akartam túl fényűző birtokot. Az apámé ennél sokkal kérkedőbb, és nagyobb. Számomra egy egyszerű faház is megtette volna, de a szüleim kikötötték, hogy egy Sayqueves nem élhet holmi zugban. Egyébként is, örököltem, szóval nem volt sok választásom. * Ad magyarázatot arra, hogy miért úgy néz ki a birtok, ahogy. Szavai nem hangzanak kérkedőnek, nem is álszentség mindez, valóban mindegy lenne számára, hogy milyen helyen lakik, amíg megfelelő könyvtárral, na és persze személyzettel van ellátva. Viszont a személyzetnek is kell hol laknia, szóval már ezért sem lenne lehetséges az egyszerű lakás, amit először vet fel. *
- Tökéletes, látom már el is kezdte. * Mosolyog a férfi, lopva végig simítva Alymeidha mellette elhelyezkedő combján. Úgy tesz, mintha nem lenne jelentősége a mozdulatnak, mintha meg se történt volna, azonban pimasz kis ujjai szégyentelen helyen táncoltak végig, a comb belső részén, és már-már felháborító módon közel is kerültek egy bizonyos testrészhez, mielőtt az elf befejezné a mozdulatot. *
- Örülök, hogy tetszik. Hiszen ha elfogadja az ajánlatom, akkor maga is ezen a helyen rendezkedhet be. * Mosolyog Drameiloten, és természetesen segítő kezet nyújt, ezt látva pedig megtorpan, és visszahúzódik a lovászfiú, aki már igyekezett volna a segítségükre lenni. A lesegítés természetesen a szokásos pimaszkodással együtt történik, ezen a ponton már nem tudja fékezni magát az egykori nemes. *
- Annak nem örülnék. Bár valóban ehető növény, és sokan nem tudják, de számos pozitív élettani hatása van, amit a világért sem sajnálnék magától, de a pitypangokat pont ezért, főként az állatoknak, és gyógyfűnek termesztjük. Ha lehet, akkor inkább valami ízekben gazdagabbal látnám vendégül. * Suttog vissza, és az ajtóhoz lép, ami ki is nyílik érkezésükre. Mivel ő a házigazda, ezért elsőként lép be, odabent karját nyújtva. *
- Ha engedi, akkor elkérném a kabátját. Idebent már nem lesz szükség rá. * Jegyzi meg, és valóban, a házban kellemes meleg uralkodik, erről megannyi kandalló gondoskodik. Ha így tesz, akkor Dram az arra megfelelő fogantyúra teszi először a nőét, majd saját bélelt köpenyét, és az étkező felé fordul. *
- Kérem, kövessen kedves. * Lép előre, és megindul az említett helység felé. Oda érve aztán újabb két kézlendítéssel jelzi, hogy nem lesz szükségük segítségre a helyfoglalás tekintetében, maga húzza ki az asztalfő melletti ülőalkalmatosságot, így kínálva hellyel a másikat. Ezek után maga is helyet foglal megszokott helyén. Mintha csak erre vártak volna, szolgálók igyekeznek be, hogy megterítsenek számukra, és az egyik máris előételt hoz. Ha Alymeidha végignéz rajta, láthatja, hogy hidegtál jellegű étellel várják, de talán nem olyan módon, ahogy megszokta. Ízesített sajtkrémmel töltött paradicsomszeletek, füstölt húsba tekert zöldségek, töltött, grillezett paprikatekercsek, és aszalt gyümölcsből készült saláta szolgál az étvágy időszakos csillapításául. *
- Kérem, egyen keveset, mielőtt elfogy nekem, és addig árulja el, hogy mit készíttessek a szakáccsal főfogás jelleggel. * Int az ételek felé, és maga is a tányérára vesz néhány finom falatot, de ügyelve rá, hogy mindenből bőven elegendőt hagyjon, nem csökkentve a választási lehetőségeket. *
5779. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-06-30 14:24:42
Üzenet elküldve: 2021-06-30 14:24:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Séta a városban//
//Drameiloten Sayqueves rezidencia//
*Úgy tűnik a félvér hiába feddi meg rossz magaviseletéért a hosszúéltűt. Ugyan valamicskével visszább vesz a szemérmetlenkedésből, de az út további részében is aljas módon játszadozik a lány türelmével. Hazugság lenne azt állítani, hogy ez egyáltalán nem kedvére való, de higgadtságot erőltetve magára igyekszik nem felbujtani a férfit a rosszra, színlelt nyugalommal tűri az esetleges alattomos érintéseket.
Valamelyest fellélegzik, mikor megérkeznek. Elvégre ez azt jelenti, hogy hamarosan szabadul a nyeregből, ami az utóbbi percekben kezdett igencsak kényelmetlenné válni több okból is, illetve közelebb került a régen vágyott vacsorához. Csak most, hogy végre van ideje kicsit gondolkodni, eszmél rá, mennyire átkozottul éhes már.
Az elsuttogott kérés csal arcára egy halvány mosolyt, s egy halk "rendbennel" egyezik bele a dologba, pedig azt a maradék távolságot már szívesen megtette volna lábon.*
-Milyen egyszerű és szegényes...
*Pillant vissza a kapukra, egészen úgy ejti a szavakat, mintha komolyan gondolná, de a másiknak elég csak rápillantania, s láthatja a pimasz csillogást a szemekben. Még akkor is ott bujkál tekintetében, mikor ártatlanul értetlen ábrázatot ölt hallva a kedveskedő magyarázkodást.*
-Nem tudom, mire céloz.
*Tesz úgy, mintha semmi illetlen nem történt volna az ideúton. Pillantásai a házig érve néha elkalandoznak a rendezett udvaron és az épületen, sohasem jár még ehhez hasonló helyen, kíváncsi szürkéi végül Dramon állapodnak meg, amint megérkeznek.*
-Igazán csinos helyen lakik.
*Finoman dicsér, mosolyogva, miközben arra vár, hogy útitársa lesegítse a ló hátáról. Amint sikeresen kikerül a nyeregből már tesz is egy lépést a férfi felé, hogy halkabbra véve hangját, bizalmasan szóljon, a másik könnyen hiheti, hogy valami hölgyhöz nem méltó, piszkos dolgot készül megosztani vele.*
-Remélem gyorsan dolgozik a szakácsa kedves, különben kénytelen leszek lelegelni a pitypangokat az udvarán.
*Duruzsol, miközben a mágus tekintetébe fúrja sajátját, de aztán hamar elkuncogja magát.*
//Drameiloten Sayqueves rezidencia//
*Úgy tűnik a félvér hiába feddi meg rossz magaviseletéért a hosszúéltűt. Ugyan valamicskével visszább vesz a szemérmetlenkedésből, de az út további részében is aljas módon játszadozik a lány türelmével. Hazugság lenne azt állítani, hogy ez egyáltalán nem kedvére való, de higgadtságot erőltetve magára igyekszik nem felbujtani a férfit a rosszra, színlelt nyugalommal tűri az esetleges alattomos érintéseket.
Valamelyest fellélegzik, mikor megérkeznek. Elvégre ez azt jelenti, hogy hamarosan szabadul a nyeregből, ami az utóbbi percekben kezdett igencsak kényelmetlenné válni több okból is, illetve közelebb került a régen vágyott vacsorához. Csak most, hogy végre van ideje kicsit gondolkodni, eszmél rá, mennyire átkozottul éhes már.
Az elsuttogott kérés csal arcára egy halvány mosolyt, s egy halk "rendbennel" egyezik bele a dologba, pedig azt a maradék távolságot már szívesen megtette volna lábon.*
-Milyen egyszerű és szegényes...
*Pillant vissza a kapukra, egészen úgy ejti a szavakat, mintha komolyan gondolná, de a másiknak elég csak rápillantania, s láthatja a pimasz csillogást a szemekben. Még akkor is ott bujkál tekintetében, mikor ártatlanul értetlen ábrázatot ölt hallva a kedveskedő magyarázkodást.*
-Nem tudom, mire céloz.
*Tesz úgy, mintha semmi illetlen nem történt volna az ideúton. Pillantásai a házig érve néha elkalandoznak a rendezett udvaron és az épületen, sohasem jár még ehhez hasonló helyen, kíváncsi szürkéi végül Dramon állapodnak meg, amint megérkeznek.*
-Igazán csinos helyen lakik.
*Finoman dicsér, mosolyogva, miközben arra vár, hogy útitársa lesegítse a ló hátáról. Amint sikeresen kikerül a nyeregből már tesz is egy lépést a férfi felé, hogy halkabbra véve hangját, bizalmasan szóljon, a másik könnyen hiheti, hogy valami hölgyhöz nem méltó, piszkos dolgot készül megosztani vele.*
-Remélem gyorsan dolgozik a szakácsa kedves, különben kénytelen leszek lelegelni a pitypangokat az udvarán.
*Duruzsol, miközben a mágus tekintetébe fúrja sajátját, de aztán hamar elkuncogja magát.*
5778. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-06-30 11:00:34
Üzenet elküldve: 2021-06-30 11:00:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szabad kóborlás//
- Úgy lesz, nővérkém! *hajol meg szertartásosan, összetéve maga előtt az öklét meg a tenyerét. A hangsúly alapján ez nagyjából az "Igen anyu!" szerzetesverziója, amiről jobb fényviszonyok mellett Nawanthiri vidáman csillogó szemei is árulkodnának. Több kommentárt nem is fűz a dologhoz, a lámpás alatti megállóra pedig csak egyetértően hümmög.
Az égen kigyúlnak az első csillagok. A mellettük húzódó erdő és mező hangjaiba apránként a város esti zajai keverednek: ló nyerít a távolban, és mintha dudaszó is jönne valamelyik kocsmából. A főtér innen már egész jól látszik, a lámpások fénye meg-megcsillan a szökőkút vizén.
Nawanthiri nem sokkal a város előtt visszaveszi a saruit. Talán elmerült a gondolataiban, talán csak kifogyott a mesélnivalóból - mindenesetre ha Garsin nem szól hozzá, nem erőlteti a beszélgetést. Csak ballag az intézőlány mellett, kezében lóbálva a titokzatos csuprot, és hallgatja a tücsökciripelést.*
//Szabad kóborlás//
- Úgy lesz, nővérkém! *hajol meg szertartásosan, összetéve maga előtt az öklét meg a tenyerét. A hangsúly alapján ez nagyjából az "Igen anyu!" szerzetesverziója, amiről jobb fényviszonyok mellett Nawanthiri vidáman csillogó szemei is árulkodnának. Több kommentárt nem is fűz a dologhoz, a lámpás alatti megállóra pedig csak egyetértően hümmög.
Az égen kigyúlnak az első csillagok. A mellettük húzódó erdő és mező hangjaiba apránként a város esti zajai keverednek: ló nyerít a távolban, és mintha dudaszó is jönne valamelyik kocsmából. A főtér innen már egész jól látszik, a lámpások fénye meg-megcsillan a szökőkút vizén.
Nawanthiri nem sokkal a város előtt visszaveszi a saruit. Talán elmerült a gondolataiban, talán csak kifogyott a mesélnivalóból - mindenesetre ha Garsin nem szól hozzá, nem erőlteti a beszélgetést. Csak ballag az intézőlány mellett, kezében lóbálva a titokzatos csuprot, és hallgatja a tücsökciripelést.*
5777. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-06-29 18:53:51
Üzenet elküldve: 2021-06-29 18:53:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Séta a városban//
//Drameiloten Sayqueves rezidencia//
* Az út hátralévő részében a férfi mindent megtesz, hogy pont annyira játszadozzon Alymeidha türelmével, ami még nem megbotránkoztató, de azért pimasznak mondható. Persze nem ebből áll az egész út, de azért igyekszik, hogy továbbra is fenn tarthassa a nő érdeklődését, és jelezze, hogy a sajátja továbbra sem lankad. Remélhetőleg sikerül megtalálja azt az átmenetet, ahol Alymeidha még tud az útra figyelni, viszont épp eléggé megnehezíti számára ezt a dolgot. *
- Kedvesem, meg is érkeztünk. * Hajol előre, hogy a nő dereka mellett elnyúlva a két oldalon megfogja a ló kantárának szárát, és kicsit oldalra irányítsa az állatot, a birtok kapuja felé vezetve azt. A kőkerítést megszakító súlyos fémkapu egy-egy oldalán szépen vésett S betűk jelzik, hogy egy Sayqueves lakik mögöttük. A kapuk feltárulnak előttük, nem kell leszálljanak a lóról, a személyzet megoldja azt, hogy bebocsátást nyerjenek. *
- Kérem maradjon. * Szól a lányhoz, miután kiigazította a füléhez lógó tincseket, hogy belesuttoghasson. Ezután elengedi a kantár szíjat, és lecsúszik a lóról, a nő mellett foglalva helyet, és sétálva vezetve az állatot, hiszen mégsem illendő illetlenkedve bevonulni. *
- Remélem nem hoztam zavarba korábban. * Mosolyog fel a félvérre, csuklyáját illedelmesen hátra hajtva, hogy könnyebben tudják tartani a szemkontaktust. A férfi magassága valamelyest előny is, mert így nem kell nyakát kitörve pislogjon felfelé. *
- Tudja hogy van ez, a férfi, ha elveszíti az irányítást, nehezen nyeri vissza azt. És egy ilyen gyönyörű nő mellett embert próbáló feladat megtartani azt. * Bókol továbbra is, de nem az istálló felé, hanem egyenesen a birtok végén elhelyezkedő több szintes ház felé vezeti magukat, amennyiben Alymeidha továbbra is hagyja, hogy ő irányítson, de miért is ne hagyná. *
//Drameiloten Sayqueves rezidencia//
* Az út hátralévő részében a férfi mindent megtesz, hogy pont annyira játszadozzon Alymeidha türelmével, ami még nem megbotránkoztató, de azért pimasznak mondható. Persze nem ebből áll az egész út, de azért igyekszik, hogy továbbra is fenn tarthassa a nő érdeklődését, és jelezze, hogy a sajátja továbbra sem lankad. Remélhetőleg sikerül megtalálja azt az átmenetet, ahol Alymeidha még tud az útra figyelni, viszont épp eléggé megnehezíti számára ezt a dolgot. *
- Kedvesem, meg is érkeztünk. * Hajol előre, hogy a nő dereka mellett elnyúlva a két oldalon megfogja a ló kantárának szárát, és kicsit oldalra irányítsa az állatot, a birtok kapuja felé vezetve azt. A kőkerítést megszakító súlyos fémkapu egy-egy oldalán szépen vésett S betűk jelzik, hogy egy Sayqueves lakik mögöttük. A kapuk feltárulnak előttük, nem kell leszálljanak a lóról, a személyzet megoldja azt, hogy bebocsátást nyerjenek. *
- Kérem maradjon. * Szól a lányhoz, miután kiigazította a füléhez lógó tincseket, hogy belesuttoghasson. Ezután elengedi a kantár szíjat, és lecsúszik a lóról, a nő mellett foglalva helyet, és sétálva vezetve az állatot, hiszen mégsem illendő illetlenkedve bevonulni. *
- Remélem nem hoztam zavarba korábban. * Mosolyog fel a félvérre, csuklyáját illedelmesen hátra hajtva, hogy könnyebben tudják tartani a szemkontaktust. A férfi magassága valamelyest előny is, mert így nem kell nyakát kitörve pislogjon felfelé. *
- Tudja hogy van ez, a férfi, ha elveszíti az irányítást, nehezen nyeri vissza azt. És egy ilyen gyönyörű nő mellett embert próbáló feladat megtartani azt. * Bókol továbbra is, de nem az istálló felé, hanem egyenesen a birtok végén elhelyezkedő több szintes ház felé vezeti magukat, amennyiben Alymeidha továbbra is hagyja, hogy ő irányítson, de miért is ne hagyná. *
5776. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-06-29 13:18:18
Üzenet elküldve: 2021-06-29 13:18:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szabad kóborlás//
*Mikor a szerzetes színt vall, elenged egy sóhajt, ami inkább megkönnyebbült mint bosszús. Majd az ő szemei nyílnak nagyra, ahogy a nő mégis kuruttyol még egy nagyot. Most érti, hogy Nawanthiri tréfál, mégsem mosolyog. Magában valahol szórakoztatónak találja a szerzetes bolondozását, de túl sokáig élt már vidámság nélkül. Egy kicsit a szíve és az arca is elfelejtette már, hogy mi az a jókedv és az önfeledtség.
Így csak elnéző türelemmel figyeli a nőt, majd hallgatja a magyarázkodását. A szerzetes minden látszólagos féleszűsége ellenére tapasztaltabbnak tűnik nála, meggyőznie azonban nem sikerül: ő továbbra is ódzkodik az üvegtől.*
- Azért tisztítsa meg a kezét, mielőtt enne! - *Javasolja, mert ha az üvegcse nem is, talán ami benne volt, az veszélyes lehet.
A sok izgalommal szemben kettős hangulatot teremt az esti természet és a nyugovóra térő város fényei...*
- Megálljunk az egyik lámpás alatt? - *Kérdi. Javasolná a fogadót is akár, viszont ott fogyasztaniuk kellene valamit, ő pedig nincs elengedve pénzzel.*
//Szabad kóborlás//
*Mikor a szerzetes színt vall, elenged egy sóhajt, ami inkább megkönnyebbült mint bosszús. Majd az ő szemei nyílnak nagyra, ahogy a nő mégis kuruttyol még egy nagyot. Most érti, hogy Nawanthiri tréfál, mégsem mosolyog. Magában valahol szórakoztatónak találja a szerzetes bolondozását, de túl sokáig élt már vidámság nélkül. Egy kicsit a szíve és az arca is elfelejtette már, hogy mi az a jókedv és az önfeledtség.
Így csak elnéző türelemmel figyeli a nőt, majd hallgatja a magyarázkodását. A szerzetes minden látszólagos féleszűsége ellenére tapasztaltabbnak tűnik nála, meggyőznie azonban nem sikerül: ő továbbra is ódzkodik az üvegtől.*
- Azért tisztítsa meg a kezét, mielőtt enne! - *Javasolja, mert ha az üvegcse nem is, talán ami benne volt, az veszélyes lehet.
A sok izgalommal szemben kettős hangulatot teremt az esti természet és a nyugovóra térő város fényei...*
- Megálljunk az egyik lámpás alatt? - *Kérdi. Javasolná a fogadót is akár, viszont ott fogyasztaniuk kellene valamit, ő pedig nincs elengedve pénzzel.*
5775. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-06-29 06:14:26
Üzenet elküldve: 2021-06-29 06:14:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szabad kóborlás//
*Nagyon hitelesen igyekszik csészealjnyira kerekíteni a mandulaszemeit, mintha már azok is kezdenének átváltozni. Ki tudja, hova fajult volna a mutatvány, ha a kecskebéka-nyelvet is akcentus nélkül beszélné! Sajnos azonban ennyire nem ügyes, és Garsin gyanút fog. Rögtön az első kérdésre azért nem adja fel a bolondozást, de amikor az intézőlány felemlegeti a másik hármat, aki tisztázatlan körülmények között varangyosultak, inkább enged.*
- Jó, nem csinálom. *somolyog bűnbánóan a kalapja alatt, de aztán fejet hátravetve, tárt karokkal, teljes átéléssel:*
- U-A-Á-Á-Á-Á-Á-Á! Ez még belém szorult. *még mélyebb főhorgasztás, még bűnbánóbb hang és vigyor fültől-fülig* Ne haragudj. Tudom, hogy ez gonosz volt. Csak hát nem lehet még ettől a szegény csuportól is félni... *emeli meg az inkriminált cserépedényt, továbbra is szemlesütve.
Artheniorban közben sorra gyúlnak ki az esti fények. A főtér nagy lámpásai és a Pegazus ablakainak meleg fénye vidáman integetnek hőseinknek. Az ég apránként bársonykékké sötétül. Megjelennek az első denevérek, a tücskök pedig már hangolnak a koncertre.*
//Szabad kóborlás//
*Nagyon hitelesen igyekszik csészealjnyira kerekíteni a mandulaszemeit, mintha már azok is kezdenének átváltozni. Ki tudja, hova fajult volna a mutatvány, ha a kecskebéka-nyelvet is akcentus nélkül beszélné! Sajnos azonban ennyire nem ügyes, és Garsin gyanút fog. Rögtön az első kérdésre azért nem adja fel a bolondozást, de amikor az intézőlány felemlegeti a másik hármat, aki tisztázatlan körülmények között varangyosultak, inkább enged.*
- Jó, nem csinálom. *somolyog bűnbánóan a kalapja alatt, de aztán fejet hátravetve, tárt karokkal, teljes átéléssel:*
- U-A-Á-Á-Á-Á-Á-Á! Ez még belém szorult. *még mélyebb főhorgasztás, még bűnbánóbb hang és vigyor fültől-fülig* Ne haragudj. Tudom, hogy ez gonosz volt. Csak hát nem lehet még ettől a szegény csuportól is félni... *emeli meg az inkriminált cserépedényt, továbbra is szemlesütve.
Artheniorban közben sorra gyúlnak ki az esti fények. A főtér nagy lámpásai és a Pegazus ablakainak meleg fénye vidáman integetnek hőseinknek. Az ég apránként bársonykékké sötétül. Megjelennek az első denevérek, a tücskök pedig már hangolnak a koncertre.*
5774. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-06-27 11:27:44
Üzenet elküldve: 2021-06-27 11:27:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szabad kóborlás//
*Kérdésére nem érkezik válasz, a szerzetes úgy lépdel tovább, mintha nem is hallotta volna.
Garsin óvatosan felé fordul és igyekszik olvasni az arcát. Talán bosszantotta őt a kérdés? Vagy csak gondolkodik? Esetleg őt is elfogta az aggodalom az üvegcse miatt?
Mindenre számít a gyanúsan összevont szemöldök után, csak épp a kuruttyolásra nem.
Meg is torpan és levegőért kap, úgy mered riadtan a nőre. A következő "mondat" bizonytalanítja csak el.*
- A bolondját járatja velem? - *Kérdi, de látszik az arcán, hogy ez egy nagyon is komolyan gondolt kérdés, mert még magát sem győzte meg róla, hogy a szerzetes mégis csak tréfál és nem épp átalakulóban van.*
- Mert nem találom mulatságosnak. Ki tudja, azokkal ott a tisztáson mi lett. - *Kísérel hatni a szerzetesre, hátha elszégyelli magát és komoly választ ad, akkor pedig ő is megnyugodhat teljesen, hogy nem kell gyógyítóért szaladnia.*
//Szabad kóborlás//
*Kérdésére nem érkezik válasz, a szerzetes úgy lépdel tovább, mintha nem is hallotta volna.
Garsin óvatosan felé fordul és igyekszik olvasni az arcát. Talán bosszantotta őt a kérdés? Vagy csak gondolkodik? Esetleg őt is elfogta az aggodalom az üvegcse miatt?
Mindenre számít a gyanúsan összevont szemöldök után, csak épp a kuruttyolásra nem.
Meg is torpan és levegőért kap, úgy mered riadtan a nőre. A következő "mondat" bizonytalanítja csak el.*
- A bolondját járatja velem? - *Kérdi, de látszik az arcán, hogy ez egy nagyon is komolyan gondolt kérdés, mert még magát sem győzte meg róla, hogy a szerzetes mégis csak tréfál és nem épp átalakulóban van.*
- Mert nem találom mulatságosnak. Ki tudja, azokkal ott a tisztáson mi lett. - *Kísérel hatni a szerzetesre, hátha elszégyelli magát és komoly választ ad, akkor pedig ő is megnyugodhat teljesen, hogy nem kell gyógyítóért szaladnia.*
5773. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-06-24 18:53:03
Üzenet elküldve: 2021-06-24 18:53:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Az ork estéje //
// Zárás //
*Nehéz eldönteni a továbbiakat, ha ötlete sincs arról, hogy merre is menjen tovább. De valószínűleg folytatni fogja azt, amit elkezdett: halad az orra után egyenesen. Vagyis megnézi magának ezt a városfal nélküli csodatanyát. Hátha az is szolgál majd valami izgalommal.*
- Azt hiszem benézek Artheniorba.
*Fekszik is el kényelmesen a földön, majd a kezeit a feje alá pakolva hunyja le a szemeit. Még hallgatja a tűz ropogását, a hím magyarázatát. Van benne okosság, de valahogy ő már kötődne valamihez, valakihez vagy valahová. Ilyen élettel pedig, mint Gwardoké az elég körülményesnek tűnik. Bár biztos az is furcsán hat, hogy egy ork nőstény megpihenne már végre valahol. Egy újabb rabság, de legalább az már szabadon választott volna. Ezek a gondolatok végül álomba nyomják hamar. Még arra van ideje és ereje, hogy jóéjt félét mormogjon az orra alatt, de az utazás fáradalmai lassan álomba is ringatják.*
// A másnap //
*Annak ellenére, hogy volt mit kipihennie szinte a nappal együtt kel. A hajnali sugarak gyengéden cirógatnak az arcára, ami arra sarkallja, hogy hunyorogva tekintsen is a hajnali fénybe boruló világra. A tűz már kialudt, a madarak dalolnak, az idő is szépnek indul ahhoz, hogy lassan tovább álljon. Még fáradt, lanyha mozdulatokkal tápászkodik fel, közben barna szemeivel a batyuját és Gwardokot kutatja. Ha a hím még alszik, akkor csendesen szedelődzködik, ha ébren van, akkor viszont hálás mosollyal hajol aprót előtte.*
- Köszönök mindent. Az ételt és a leckét is.
*Vigyorodik el kissé mondandója közben.*
- Azt hiszem megnézem magamnak a várost, de biztos vagyok benne, hogy feléd fúj még a balszerencse.
*Egyenesedik ki nevetve, majd a batyut vállára dobva int és izgatottan, egyelőre még gyors léptekkel indul is meg a város irányába.*
// Zárás //
*Nehéz eldönteni a továbbiakat, ha ötlete sincs arról, hogy merre is menjen tovább. De valószínűleg folytatni fogja azt, amit elkezdett: halad az orra után egyenesen. Vagyis megnézi magának ezt a városfal nélküli csodatanyát. Hátha az is szolgál majd valami izgalommal.*
- Azt hiszem benézek Artheniorba.
*Fekszik is el kényelmesen a földön, majd a kezeit a feje alá pakolva hunyja le a szemeit. Még hallgatja a tűz ropogását, a hím magyarázatát. Van benne okosság, de valahogy ő már kötődne valamihez, valakihez vagy valahová. Ilyen élettel pedig, mint Gwardoké az elég körülményesnek tűnik. Bár biztos az is furcsán hat, hogy egy ork nőstény megpihenne már végre valahol. Egy újabb rabság, de legalább az már szabadon választott volna. Ezek a gondolatok végül álomba nyomják hamar. Még arra van ideje és ereje, hogy jóéjt félét mormogjon az orra alatt, de az utazás fáradalmai lassan álomba is ringatják.*
// A másnap //
*Annak ellenére, hogy volt mit kipihennie szinte a nappal együtt kel. A hajnali sugarak gyengéden cirógatnak az arcára, ami arra sarkallja, hogy hunyorogva tekintsen is a hajnali fénybe boruló világra. A tűz már kialudt, a madarak dalolnak, az idő is szépnek indul ahhoz, hogy lassan tovább álljon. Még fáradt, lanyha mozdulatokkal tápászkodik fel, közben barna szemeivel a batyuját és Gwardokot kutatja. Ha a hím még alszik, akkor csendesen szedelődzködik, ha ébren van, akkor viszont hálás mosollyal hajol aprót előtte.*
- Köszönök mindent. Az ételt és a leckét is.
*Vigyorodik el kissé mondandója közben.*
- Azt hiszem megnézem magamnak a várost, de biztos vagyok benne, hogy feléd fúj még a balszerencse.
*Egyenesedik ki nevetve, majd a batyut vállára dobva int és izgatottan, egyelőre még gyors léptekkel indul is meg a város irányába.*
5772. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-06-23 10:17:04
Üzenet elküldve: 2021-06-23 10:17:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Hallani és felkutatni//
*Az idő kezd igencsak fullasztó lenni, neki és a két útitársa számára is. Muszáj lesz egy árnyékos helyen lepihenniük néhány órára, talán úgy később gyorsabb tempóban is tudnak majd haladni. Innen már csak egy köpésnyire van a város, ami igazán megnyugtató gondolat számára. Kicsit beljebb mennek, hogy az úton elhaladó kocsik és lovasok ne botoljanak el bennük és ne akadjon meg a szemük az egyedül utazó nőn. Az kéne még hogy itt az utolsó pillanatokban bajba keveredjenek. Úgy látja a ló hálás a pihenőért a sárkánylégyről viszont ezt nem igazán tudja kijelenteni egyértelműen. Sose tudja mire gondol, hogy most éppen jó neki vagy nem. Nem ért ő az állatokhoz ennyire, de reméli nincs baj. Ő maga is leül a fa tövébe egy pokrócra, mert az kéne még, hogy ettől is koszos legyen a ruhája, bár talán annak már mindegy, ha hazaér talán el is tüzeli mindet. Miután a meleg már alább hagy ismét felkerekednek, hogy végre beérhessenek a városba a hosszú, megpróbáltatásokkal teletűzdelt út után.*
*Az idő kezd igencsak fullasztó lenni, neki és a két útitársa számára is. Muszáj lesz egy árnyékos helyen lepihenniük néhány órára, talán úgy később gyorsabb tempóban is tudnak majd haladni. Innen már csak egy köpésnyire van a város, ami igazán megnyugtató gondolat számára. Kicsit beljebb mennek, hogy az úton elhaladó kocsik és lovasok ne botoljanak el bennük és ne akadjon meg a szemük az egyedül utazó nőn. Az kéne még hogy itt az utolsó pillanatokban bajba keveredjenek. Úgy látja a ló hálás a pihenőért a sárkánylégyről viszont ezt nem igazán tudja kijelenteni egyértelműen. Sose tudja mire gondol, hogy most éppen jó neki vagy nem. Nem ért ő az állatokhoz ennyire, de reméli nincs baj. Ő maga is leül a fa tövébe egy pokrócra, mert az kéne még, hogy ettől is koszos legyen a ruhája, bár talán annak már mindegy, ha hazaér talán el is tüzeli mindet. Miután a meleg már alább hagy ismét felkerekednek, hogy végre beérhessenek a városba a hosszú, megpróbáltatásokkal teletűzdelt út után.*
5771. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-06-23 09:22:50
Üzenet elküldve: 2021-06-23 09:22:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Hallani és felkutatni//
*Miután elhagyja a ház környékét leszáll, hogy elrendezze a táskája tartalmát, hiszen már nem kis súlyt halmozott fel benne. A könyvek, a jegyzetek, a számára szükséges mindennap dolgok…*
-A könyvek?! *Teljesen kifut a szín az arcából, mikor rádöbben, hogy két könyv hiányzik a csomagból. ~De hol hagyhattam el? ~ Kezd el gondolkozni, nem hiszi, hogy a háznál pecázta volna bárki is ki, ekkor pedig belehasít a felismerés, hogy mikor a toronyban volt, utolsó nap muszáj volt átpakolnia a csomagjait és valószínű ott hagyta a fa tövében őket. Legszívesebben kopaszra tépné a fejét, hiszen saját magának csinált ezzel csak több gondot. Muszáj visszamennie értük, mert kifejezetten ezért is jött a városba, meg aztán piszok drágák is voltak.*
-Azóta nem esett, ha sietek még biztosan megtalálom őket. *Csapja össze a kezeit nagy sóhajtás közepette, majd felvértezi magát elszántsággal, hogy visszaüljön a lóra és megfordítsa a megfelelő irányba. Kicsit a szitakötő is furcsállja a dolgot, mármint May úgy véli ez az üres de kíváncsi tekintet ezt jelentheti.*
-Ne nézz így, elszúrtam jól van?! *Förmed rá a szégyenkezéstől kipirosodott arccal, majd megindulnak a büdös mocsár irányába. ~Én ezt nem hiszem el, hogy lehetek ennyire szerencsétlen? Már éppen kezdtem volna megkönnyebbülni, hogy nem kell tovább törnöm a hátsómat ezen az átkozott nyergen, erre tessék!~ Szinte felrobban a benne dúló heves önvádtól, ha lenne jele az idegességnek már kétoldalt füstölne mindkét füle. De szerencsére senki sem látja, hogy milyen grimaszba rándul az idegtől most az arca.*
*Miután elhagyja a ház környékét leszáll, hogy elrendezze a táskája tartalmát, hiszen már nem kis súlyt halmozott fel benne. A könyvek, a jegyzetek, a számára szükséges mindennap dolgok…*
-A könyvek?! *Teljesen kifut a szín az arcából, mikor rádöbben, hogy két könyv hiányzik a csomagból. ~De hol hagyhattam el? ~ Kezd el gondolkozni, nem hiszi, hogy a háznál pecázta volna bárki is ki, ekkor pedig belehasít a felismerés, hogy mikor a toronyban volt, utolsó nap muszáj volt átpakolnia a csomagjait és valószínű ott hagyta a fa tövében őket. Legszívesebben kopaszra tépné a fejét, hiszen saját magának csinált ezzel csak több gondot. Muszáj visszamennie értük, mert kifejezetten ezért is jött a városba, meg aztán piszok drágák is voltak.*
-Azóta nem esett, ha sietek még biztosan megtalálom őket. *Csapja össze a kezeit nagy sóhajtás közepette, majd felvértezi magát elszántsággal, hogy visszaüljön a lóra és megfordítsa a megfelelő irányba. Kicsit a szitakötő is furcsállja a dolgot, mármint May úgy véli ez az üres de kíváncsi tekintet ezt jelentheti.*
-Ne nézz így, elszúrtam jól van?! *Förmed rá a szégyenkezéstől kipirosodott arccal, majd megindulnak a büdös mocsár irányába. ~Én ezt nem hiszem el, hogy lehetek ennyire szerencsétlen? Már éppen kezdtem volna megkönnyebbülni, hogy nem kell tovább törnöm a hátsómat ezen az átkozott nyergen, erre tessék!~ Szinte felrobban a benne dúló heves önvádtól, ha lenne jele az idegességnek már kétoldalt füstölne mindkét füle. De szerencsére senki sem látja, hogy milyen grimaszba rándul az idegtől most az arca.*
5770. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-06-18 20:14:27
Üzenet elküldve: 2021-06-18 20:14:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Egy nap a nemlétben//
*Taitos megörül a sikernek és úgy kapaszkodik Ragron mostanra láthatatlan gyeplőjébe ahogy csak tud.*
-Ne ijedj meg. Most én jövök!
*Ragron elnyújtott hangot hallatva ásít. Enyhén liheg is. Valószínűleg még nem fogta fel saját láthatatlanságát. Taitos tapogatva felpattan a nyeregbe, megkeresi a láthatatlan szíjakat, aztán ő jön, mormolni is kezd.
Egyelőre megpróbálja, de ha nem jön össze akkor is megindulnak, ugyanis nem akarja magát teljesen kifárasztani.
Legközelebb már Arthenior közelében állnak csak meg, ahol a kihalt utakról áttérnek a forgalmasabbakra.*
-Gyerünk cimbora, igyál!
*Nógatja Taitos Ragront egy mezőszéli patakhoz vezetve a wargot.*
-Innentől jön az izgalom.
*Magyarázza.*
-Már csak egy balekot kell szereznünk, a többi részletkérdés.
*Közelebb hajol a warg nyakához, ahogy az inni kezd, a cseppek pedig a levegőben lebegnek, míg ki nem potyognak szőréből.*
-Ő lesz a testünk a piacon. Oda nem szeretnélek bevinni.
*Amit pedig még ezen kívül meg kell jegyeznie.*
-Talán három óránk lesz csak, mielőtt újra látható leszel.
*Magyarázza a mágus a wargnak, aki nem igazán érdeklődik. Ha lehetne látni az arckifejezését a szokásos lenéző lenne az most is. Prüszköl egyet, aztán ellép a víztől.*
-Innentől lassan. El kell kerülni mindenkit.
*Ha tényleg láthatatlan már ő is, akkor a főbb utakat veszi célba, ahogy a délutáni nap átragyog testükön semmi nyomukat nem mutatva. Ha nem, nos az egy kis újabb mágiát jelent majd.*
~Fontos gyakorlat ez.~
*Ismételgeti magában, hiszen ha tényleg sötét mágusokat kell vadásznia, akkor egy Artheniori út nem lehet megállás sem Ragronnal, sem nélküle.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására úgy téríti el a fénysugarakat, hogy teste és összes felszerelése láthatatlan lesz minden külső szemlélő számára. A hatás megszűnik éjszaka, illetve mágikus sötétség hatására.
*Taitos megörül a sikernek és úgy kapaszkodik Ragron mostanra láthatatlan gyeplőjébe ahogy csak tud.*
-Ne ijedj meg. Most én jövök!
*Ragron elnyújtott hangot hallatva ásít. Enyhén liheg is. Valószínűleg még nem fogta fel saját láthatatlanságát. Taitos tapogatva felpattan a nyeregbe, megkeresi a láthatatlan szíjakat, aztán ő jön, mormolni is kezd.
Egyelőre megpróbálja, de ha nem jön össze akkor is megindulnak, ugyanis nem akarja magát teljesen kifárasztani.
Legközelebb már Arthenior közelében állnak csak meg, ahol a kihalt utakról áttérnek a forgalmasabbakra.*
-Gyerünk cimbora, igyál!
*Nógatja Taitos Ragront egy mezőszéli patakhoz vezetve a wargot.*
-Innentől jön az izgalom.
*Magyarázza.*
-Már csak egy balekot kell szereznünk, a többi részletkérdés.
*Közelebb hajol a warg nyakához, ahogy az inni kezd, a cseppek pedig a levegőben lebegnek, míg ki nem potyognak szőréből.*
-Ő lesz a testünk a piacon. Oda nem szeretnélek bevinni.
*Amit pedig még ezen kívül meg kell jegyeznie.*
-Talán három óránk lesz csak, mielőtt újra látható leszel.
*Magyarázza a mágus a wargnak, aki nem igazán érdeklődik. Ha lehetne látni az arckifejezését a szokásos lenéző lenne az most is. Prüszköl egyet, aztán ellép a víztől.*
-Innentől lassan. El kell kerülni mindenkit.
*Ha tényleg láthatatlan már ő is, akkor a főbb utakat veszi célba, ahogy a délutáni nap átragyog testükön semmi nyomukat nem mutatva. Ha nem, nos az egy kis újabb mágiát jelent majd.*
~Fontos gyakorlat ez.~
*Ismételgeti magában, hiszen ha tényleg sötét mágusokat kell vadásznia, akkor egy Artheniori út nem lehet megállás sem Ragronnal, sem nélküle.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására úgy téríti el a fénysugarakat, hogy teste és összes felszerelése láthatatlan lesz minden külső szemlélő számára. A hatás megszűnik éjszaka, illetve mágikus sötétség hatására.
5769. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-06-16 13:06:13
Üzenet elküldve: 2021-06-16 13:06:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
*Lassan lépdelnek, nyugodt az iram, ahogy jólesik. Sehova nem kell szaladni, az se érdekli, ha valaki nagyon várja őket, most ugyanis egy jó italra meg néhány nap magányra van szüksége, hogy végre gondolhasson másra is, mint hogy a kölkök éhesek lesznek reggel vagy hogy fel kell még súroltatni a padlót mert múltkor trehány munkát végeztek. A szellő kellemesen dobálja a haját szabadon, hiszen itt nem kell attól tartania, hogy felismerik és letámadják, esetleg elrabolják. Van ez olyan ismert és forgalmas, hogy akik errefelé elhaladnak, azoknak sietősebb és fontosabb dolguk is akad, mint nézelődni. Hullócsillagnak is tetszik a táj, semmi zsibongás, csak a ritkásan elhaladó kocsik zaja. Ahogy egyre közelednek a városhoz, úgy növekszik meg a forgalom, ezért felteszi magára a csuklyát, mielőtt baja lesz belőle.*
5768. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-06-15 23:56:32
Üzenet elküldve: 2021-06-15 23:56:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Elveszett lélek //
* Jóval dél után vagyunk már mikor megkezd foszladozni a köd, és a bűzös szag is kitisztul a levegőből, így a rothadás országát elhagyó kocsi, egy sokkal kellemesebb környezetben zötyöghet tovább a göröngyös kereskedelmi úton.
Irumi még mindig enyhén megszeppenve fészkelődik a csomagok mellett, azon törve a fejét, hogy merre is tarthat igazán ez a járat, ahova őt felvették. A táj csak úgy suhan el mellette. Kisebb-nagyobb falvak, legelők, és rengeteg termelésre alkalmas szántóföld, amerre csak a szem ellát. Mostanra már az emberek is elkezdtek megjelenni a környéken. Parasztok a mezőkön, másik kereskedők, és még sokszor katonák is masíroznak az út mellett. Ahogy a kíváncsi tündér gyönyörködve figyeli a kilátást a kocsi elkezd kicsit lelassulni.
~ Nem tetszik nekem ez a dolog, miért állunk mi meg ilyen későn? ~
A két férfi egy nagy ugrással leszáll, majd hátra sétálnak csomagtérhez, ahol aztán elmagyarázzak, hogy estére pihenőt tartanak, aztán kisegítik a lányt is, hogy ő is csatlakozhasson. Ezt követően elkezdenek matatni a rengeteg doboz között, míg egy kicsiny pirosas ládán akad meg a kezük, amit óvatosan kiemelnek. A két kereskedő könnyedén lehelyezi magát az egyik méretes fa alá, és felnyitják a díszes ládika tetejét. Az tele van mindenféle étellel amit maguknak szántak vacsorára, de miután a helyzet úgy hozta, hogy lett egy potya utasuk is, a lányt is megkínálják belőle. *
- Nagyon kedvesek, de nem fogadhatom el, már így is éppen eleget tettek értem, nem szeretném megfosztani magukat az élelmüktől is.
* Még párszor megpróbálkoznak nála, de minden hiába a lány csak nem eszik. Az egyetlen dolog amit elfogad, az a tiszta víz, mivel annak egész út során híján volt, így eléggé ki van már száradva. Egy rövid diskurzus után mindenki vissza ül a tisztes helyére, hogy az este eljöttével ők is nyugovóra térhessenek. Nem is csoda, hogy hamar elalszik a fárasztó nap után. Hajnaltól délig az erdőben, majd estig a lápban gyalogolni, nem egy barátságos kiruccanás.
Egy hosszú, mély alvás után, már csak másnap dél környékén kezd ébredezni.
~ Mennyi lehet az idő? ~
Ahogy lassan kinyitja álmos szemét, a vakító fény egyből hunyorgásra kényszeríti. Nagy nehezen felül, hogy körbe kémlelhessen mikor egy nagyot huppan a kocsi, amivel egyből vissza is helyezi fekvő pozícióba.
~ Mi történik itt, már elindultunk? ~
Erre sokkal éberebben, ismét megpróbálkozik, most már kapaszkodva feltápászkodni. *
- Jó reggelt!
* Köszön illedelmesen megmentőinek, akik viszonozzák is a gesztust, mellé még hozzá tűzve azt is, hogy pár pillanat múlva meg is érkeznek a nevezetes városba. *
* Jóval dél után vagyunk már mikor megkezd foszladozni a köd, és a bűzös szag is kitisztul a levegőből, így a rothadás országát elhagyó kocsi, egy sokkal kellemesebb környezetben zötyöghet tovább a göröngyös kereskedelmi úton.
Irumi még mindig enyhén megszeppenve fészkelődik a csomagok mellett, azon törve a fejét, hogy merre is tarthat igazán ez a járat, ahova őt felvették. A táj csak úgy suhan el mellette. Kisebb-nagyobb falvak, legelők, és rengeteg termelésre alkalmas szántóföld, amerre csak a szem ellát. Mostanra már az emberek is elkezdtek megjelenni a környéken. Parasztok a mezőkön, másik kereskedők, és még sokszor katonák is masíroznak az út mellett. Ahogy a kíváncsi tündér gyönyörködve figyeli a kilátást a kocsi elkezd kicsit lelassulni.
~ Nem tetszik nekem ez a dolog, miért állunk mi meg ilyen későn? ~
A két férfi egy nagy ugrással leszáll, majd hátra sétálnak csomagtérhez, ahol aztán elmagyarázzak, hogy estére pihenőt tartanak, aztán kisegítik a lányt is, hogy ő is csatlakozhasson. Ezt követően elkezdenek matatni a rengeteg doboz között, míg egy kicsiny pirosas ládán akad meg a kezük, amit óvatosan kiemelnek. A két kereskedő könnyedén lehelyezi magát az egyik méretes fa alá, és felnyitják a díszes ládika tetejét. Az tele van mindenféle étellel amit maguknak szántak vacsorára, de miután a helyzet úgy hozta, hogy lett egy potya utasuk is, a lányt is megkínálják belőle. *
- Nagyon kedvesek, de nem fogadhatom el, már így is éppen eleget tettek értem, nem szeretném megfosztani magukat az élelmüktől is.
* Még párszor megpróbálkoznak nála, de minden hiába a lány csak nem eszik. Az egyetlen dolog amit elfogad, az a tiszta víz, mivel annak egész út során híján volt, így eléggé ki van már száradva. Egy rövid diskurzus után mindenki vissza ül a tisztes helyére, hogy az este eljöttével ők is nyugovóra térhessenek. Nem is csoda, hogy hamar elalszik a fárasztó nap után. Hajnaltól délig az erdőben, majd estig a lápban gyalogolni, nem egy barátságos kiruccanás.
Egy hosszú, mély alvás után, már csak másnap dél környékén kezd ébredezni.
~ Mennyi lehet az idő? ~
Ahogy lassan kinyitja álmos szemét, a vakító fény egyből hunyorgásra kényszeríti. Nagy nehezen felül, hogy körbe kémlelhessen mikor egy nagyot huppan a kocsi, amivel egyből vissza is helyezi fekvő pozícióba.
~ Mi történik itt, már elindultunk? ~
Erre sokkal éberebben, ismét megpróbálkozik, most már kapaszkodva feltápászkodni. *
- Jó reggelt!
* Köszön illedelmesen megmentőinek, akik viszonozzák is a gesztust, mellé még hozzá tűzve azt is, hogy pár pillanat múlva meg is érkeznek a nevezetes városba. *
5767. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-06-15 13:52:27
Üzenet elküldve: 2021-06-15 13:52:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A csendes erdős részt a kisebb településsel a háta mögött hagyja. Lassanként az erdősáv kezd megkopni, ahogy biztossá válik, hogy karavánút van előtte. Sricmor megörül a karavánút látványának, mert így végre ténylegesen is a város felé veheti az irányt. Katonák masíroznak éppen az úton, akik feltehetően a város jelképét viselik. Ebből tudja az óriás, hogy már közel a cél. Az egyiküket meg is szólítja, hogy útbaigazítást kérjen. A válasz szerint követnie kell az utat és egyenest a városhatárt fogja elérni. Megköszöni a segítséget és a javasolt úton és irányban közelíti meg Artheniort.*
5766. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-06-14 18:01:28
Üzenet elküldve: 2021-06-14 18:01:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szabad kóborlás//
*Sajnos túl keveset tudnak a rejtély megoldásához, így csak a találgatás marad. Nawanthiri leginkább csak a vállát tudja vonogatni az intézőlány újabb felvetésére: akár igaz is lehet, de egy idevágó szólással élve: mérget azért nem inna rá.
Az országút mellett talált cserépedénynek a nyomok alapján lehet valami köze a dologhoz. Nagyjából akkora a kerülete, mint amekkora világos körök voltak a láda alján, magasságra is beleférne, szötyi is van benne. A szerzetesnek viszont mára elég volt az ismeretlen dolgok megkóstolásából, nem is nyúl hozzá a sötétvörös valamihez. Talán a címkén levő írás ad majd támpontot, ha világosabb helyre érnek. Garsin viszont ezen túlmenően is nagyon óvatos a csuporral, rövidesen meg is mondja, miért. Nawanthirishardipandra jó pár lépés erejéig nem szól rá semmit, aztán gyanakodva összevonja a szemöldökét, és elereszt egy messzehangzó kuruttyolást. Ijedten az útitársára mered, aztán a kezében levő csuporra, majd vissza Garsinra. Nyel egy nagyot, aztán még annyit fűz hozzá:*
- U-A-Á-Á-Á-Á-Á! *Szabatosan ragozott kecskebéka-mondatnak hangzik.*
//Szabad kóborlás//
*Sajnos túl keveset tudnak a rejtély megoldásához, így csak a találgatás marad. Nawanthiri leginkább csak a vállát tudja vonogatni az intézőlány újabb felvetésére: akár igaz is lehet, de egy idevágó szólással élve: mérget azért nem inna rá.
Az országút mellett talált cserépedénynek a nyomok alapján lehet valami köze a dologhoz. Nagyjából akkora a kerülete, mint amekkora világos körök voltak a láda alján, magasságra is beleférne, szötyi is van benne. A szerzetesnek viszont mára elég volt az ismeretlen dolgok megkóstolásából, nem is nyúl hozzá a sötétvörös valamihez. Talán a címkén levő írás ad majd támpontot, ha világosabb helyre érnek. Garsin viszont ezen túlmenően is nagyon óvatos a csuporral, rövidesen meg is mondja, miért. Nawanthirishardipandra jó pár lépés erejéig nem szól rá semmit, aztán gyanakodva összevonja a szemöldökét, és elereszt egy messzehangzó kuruttyolást. Ijedten az útitársára mered, aztán a kezében levő csuporra, majd vissza Garsinra. Nyel egy nagyot, aztán még annyit fűz hozzá:*
- U-A-Á-Á-Á-Á-Á! *Szabatosan ragozott kecskebéka-mondatnak hangzik.*
5765. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-06-11 11:13:13
Üzenet elküldve: 2021-06-11 11:13:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szabad kóborlás//
*Erősen töpreng és a furcsa körülmények a képzeletét is meglódítják.*
- Lehet, hogy ami a ládában volt, attól változtak békává... - *Veti föl, ami eszébe jutott. Bár ez egyre nagyobb képtelenségnek hangzik, de a szerzetes is olyan komolyan beszél erről, hogy muszáj ezen az úton maradnia a "rejtvényben".
Aztán csak elindulnak kifelé a szürkülő ég alatt a város irányába, és Garsint egészen megnyugtatja a házak látványa. Noha a tisztás titkokkal teli képe még mindig ott motoszkál benne, itt, a városhoz közel minden észszerűbbnek tűnik.
Egy darabig még mereng a három idegen sorsán, ám egyre kezd eltávolodni tőlük gondolatban is, míg nem a szerzetes fölfigyel valamire, ami őt is visszarántja a korábbi eseményekbe.
Az edény színe és anyaga neki is ismerős, épp ezért nem nagyon akarózik megfognia. Csak közelebb hajol, mintha a címkét bogarászná a félhomályban, de a kezét nem nyújtja az edényért.*
- Menjünk valami világosabb helyre, itt nem látom jól. - *Javasolja, s ez pusztán részben füllentés.*
- Ha ez volt a ládában... nem fél, hogy maga is átváltozik? - *Böki ki végül óvatoskodva, ami magyarázatot adhat a szerzetesnek a viselkedésére, ha fölfigyelt az ódzkodására az edénnyel kapcsolatban.*
//Szabad kóborlás//
*Erősen töpreng és a furcsa körülmények a képzeletét is meglódítják.*
- Lehet, hogy ami a ládában volt, attól változtak békává... - *Veti föl, ami eszébe jutott. Bár ez egyre nagyobb képtelenségnek hangzik, de a szerzetes is olyan komolyan beszél erről, hogy muszáj ezen az úton maradnia a "rejtvényben".
Aztán csak elindulnak kifelé a szürkülő ég alatt a város irányába, és Garsint egészen megnyugtatja a házak látványa. Noha a tisztás titkokkal teli képe még mindig ott motoszkál benne, itt, a városhoz közel minden észszerűbbnek tűnik.
Egy darabig még mereng a három idegen sorsán, ám egyre kezd eltávolodni tőlük gondolatban is, míg nem a szerzetes fölfigyel valamire, ami őt is visszarántja a korábbi eseményekbe.
Az edény színe és anyaga neki is ismerős, épp ezért nem nagyon akarózik megfognia. Csak közelebb hajol, mintha a címkét bogarászná a félhomályban, de a kezét nem nyújtja az edényért.*
- Menjünk valami világosabb helyre, itt nem látom jól. - *Javasolja, s ez pusztán részben füllentés.*
- Ha ez volt a ládában... nem fél, hogy maga is átváltozik? - *Böki ki végül óvatoskodva, ami magyarázatot adhat a szerzetesnek a viselkedésére, ha fölfigyelt az ódzkodására az edénnyel kapcsolatban.*
5764. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-06-11 08:41:59
Üzenet elküldve: 2021-06-11 08:41:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szabad kóborlás//
*Amilyen nyögvenyelősen adja elő a kis elméleteit, úgy meglepődik rajta, hogy Garsin mekkora érdeklődéssel hallgatja végig őket. Nem igazán tudja hova tenni a dolgot, mert az ötletei gyenge lábakon állnak, de azért a figyelem jólesik neki, és érezhetően több bátorság költözik tőle a hangjába.*
- Hát leheet... *feleli bizonytalanul arra a felvetésre, hogy talán egy mágus keze van a dologban* ...de minek tenne ilyet? A ruháik alapján ezek szegényemberek voltak. Ha rájuk akar ijeszteni, megszaladnak egy... *itt kutatnia kell az agyában egy keveset, milyen félelmetesebb trükköt látott már korábban* ...tűzcsóvától is.
*Az intézőlány által mutatott két fadarab tényleg egy láda maradványa: a főrész meg a leszakított fedél. Kívül több helyen földesek, és mindkettő korhadt, valószínűleg csak a megszokás tartotta össze őket. A láda fenekén hat világosabb, kör alakú folt látszik, mintha edények lettek volna benne.*
- Ez tényleg akkora, mint aminek a helye látszott a gödörben! *csillannak fel a szerzetes mandulaszemei* De mi lehetett a kincs? Azok a cserepek...? *Nehéz volna biztosra mondani, mert csak darabok hevernek mindenfelé, amiből vagy összeállnának edények, vagy nem, és előfordulhat, hogy máskor kerültek ide, mint a láda. Így végül győz a kényszer, hogy továbbinduljanak. Fáklya, lámpás nincs egyiküknél sem, anélkül meg aligha fognak többet kideríteni. Már kifelé tartanak a csatatérről, mikor Garsin felveti, mi lehet az óriásbékává változott szerencsétlenekkel.*
- Nem tudom. Lehet, hogy egy idő után elmúlik... *Más kérdés, hogy egy szál semmiben fognak magukhoz térni, az meg nem sokkal jobb, mint megmaradni egy akkora varangynak, ami a gólyát is bekapja.
Akárhogyan is, a bozótba vágott ösvény valóban kivezeti őket az országútra. Jobbkéz felé látszanak Arthenior házai, legfeljebb egy óra járásra lehetnek tőlük. A nap már eltűnt a látóhatár alatt, de az utolsó sugarai még bevilágítják az eget.*
- Hát ez meg mi? *Nawanthiri egy kidőlt fatörzs mellett egy hosszúkás, fületlen agyagedényt vesz észre, nem messze onnan, ahol kijöttek az erdőből. Ugyanannak a savanyú szagú, sötétvörös valaminek a foltjait találja benne, mint amit az iménti tisztáson levő cserépen, bár ezt láthatóan alaposan kitunkolta valaki. Itt-ott még látszanak a beleragadt kenyérmorzsák. Az edény külső oldalán egy ázott címke fehérlik, cirádás betűkkel telenyomtatva. A szerzetes megosztja a fentieket Garsinnal is, aztán felteszi neki a húsztalléros kérdést:*
- Mi van a címkére írva?
//Szabad kóborlás//
*Amilyen nyögvenyelősen adja elő a kis elméleteit, úgy meglepődik rajta, hogy Garsin mekkora érdeklődéssel hallgatja végig őket. Nem igazán tudja hova tenni a dolgot, mert az ötletei gyenge lábakon állnak, de azért a figyelem jólesik neki, és érezhetően több bátorság költözik tőle a hangjába.*
- Hát leheet... *feleli bizonytalanul arra a felvetésre, hogy talán egy mágus keze van a dologban* ...de minek tenne ilyet? A ruháik alapján ezek szegényemberek voltak. Ha rájuk akar ijeszteni, megszaladnak egy... *itt kutatnia kell az agyában egy keveset, milyen félelmetesebb trükköt látott már korábban* ...tűzcsóvától is.
*Az intézőlány által mutatott két fadarab tényleg egy láda maradványa: a főrész meg a leszakított fedél. Kívül több helyen földesek, és mindkettő korhadt, valószínűleg csak a megszokás tartotta össze őket. A láda fenekén hat világosabb, kör alakú folt látszik, mintha edények lettek volna benne.*
- Ez tényleg akkora, mint aminek a helye látszott a gödörben! *csillannak fel a szerzetes mandulaszemei* De mi lehetett a kincs? Azok a cserepek...? *Nehéz volna biztosra mondani, mert csak darabok hevernek mindenfelé, amiből vagy összeállnának edények, vagy nem, és előfordulhat, hogy máskor kerültek ide, mint a láda. Így végül győz a kényszer, hogy továbbinduljanak. Fáklya, lámpás nincs egyiküknél sem, anélkül meg aligha fognak többet kideríteni. Már kifelé tartanak a csatatérről, mikor Garsin felveti, mi lehet az óriásbékává változott szerencsétlenekkel.*
- Nem tudom. Lehet, hogy egy idő után elmúlik... *Más kérdés, hogy egy szál semmiben fognak magukhoz térni, az meg nem sokkal jobb, mint megmaradni egy akkora varangynak, ami a gólyát is bekapja.
Akárhogyan is, a bozótba vágott ösvény valóban kivezeti őket az országútra. Jobbkéz felé látszanak Arthenior házai, legfeljebb egy óra járásra lehetnek tőlük. A nap már eltűnt a látóhatár alatt, de az utolsó sugarai még bevilágítják az eget.*
- Hát ez meg mi? *Nawanthiri egy kidőlt fatörzs mellett egy hosszúkás, fületlen agyagedényt vesz észre, nem messze onnan, ahol kijöttek az erdőből. Ugyanannak a savanyú szagú, sötétvörös valaminek a foltjait találja benne, mint amit az iménti tisztáson levő cserépen, bár ezt láthatóan alaposan kitunkolta valaki. Itt-ott még látszanak a beleragadt kenyérmorzsák. Az edény külső oldalán egy ázott címke fehérlik, cirádás betűkkel telenyomtatva. A szerzetes megosztja a fentieket Garsinnal is, aztán felteszi neki a húsztalléros kérdést:*
- Mi van a címkére írva?
5763. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-06-09 21:52:22
Üzenet elküldve: 2021-06-09 21:52:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Az ork estéje //
* A közjáték vége nagy csattanás, meg pár fájó csont. A behemót megdicséri a lányt, mert amúgy azért nem volt rossz a kis véznától. Teljesen szabadjára ereszti, szóval nem maradt más, minthogy kíváncsian kivárja, hogy mi fog ebből kisülni. Hát pont nem az, amit várt volna. Azt hitte, hogy ebből majd tanul a nőstény és belátóbb lesz. Ám inkább úgy tűnik, hogy csak feltüzelődött. Pedig úgy tűnik, hogy igazából továbbra sincs semmi ötlete, hogy hova tovább. Gwardok fáradtan sóhajt egyet.*
~ Legalább megpróbáltam. ~* Nyugtatja meg magát mielőtt válaszolna.*
- Ezt neked kell eldöntened.* A nap bölcsessége lehetett ez a nesze semmi, fogd meg jól kijelentés. A csönd rájuk telepszik és egy rövid ideig csak a tűz ropogása meg az éjszaka hangjai jutnak el hozzájuk, de nőstény aztán elkezd újfent beszélni. Valahol a kérdése jogos is, ám erre is megvan a maga kis válasza a hímnek.*
- Javarészt mozgásban vagyok. A környéken pedig akad pár romos épület, ahova behúzódhatok ítélet idején.* Vonja meg a vállát és tovább bámulja a tüzet.*
* A közjáték vége nagy csattanás, meg pár fájó csont. A behemót megdicséri a lányt, mert amúgy azért nem volt rossz a kis véznától. Teljesen szabadjára ereszti, szóval nem maradt más, minthogy kíváncsian kivárja, hogy mi fog ebből kisülni. Hát pont nem az, amit várt volna. Azt hitte, hogy ebből majd tanul a nőstény és belátóbb lesz. Ám inkább úgy tűnik, hogy csak feltüzelődött. Pedig úgy tűnik, hogy igazából továbbra sincs semmi ötlete, hogy hova tovább. Gwardok fáradtan sóhajt egyet.*
~ Legalább megpróbáltam. ~* Nyugtatja meg magát mielőtt válaszolna.*
- Ezt neked kell eldöntened.* A nap bölcsessége lehetett ez a nesze semmi, fogd meg jól kijelentés. A csönd rájuk telepszik és egy rövid ideig csak a tűz ropogása meg az éjszaka hangjai jutnak el hozzájuk, de nőstény aztán elkezd újfent beszélni. Valahol a kérdése jogos is, ám erre is megvan a maga kis válasza a hímnek.*
- Javarészt mozgásban vagyok. A környéken pedig akad pár romos épület, ahova behúzódhatok ítélet idején.* Vonja meg a vállát és tovább bámulja a tüzet.*
5762. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-06-09 21:12:56
Üzenet elküldve: 2021-06-09 21:12:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Az ork estéje //
*A felspannolt némber hiába erőlködik. Az ütközés a várt eredményt hozza. Egy tompa csattanás, de a hím ugyan úgy áll, mint előtte. Gadi viszont a sajgó karjához kapva mormog el az orra alatt pár keresetlen szitkot. Hisz nem elégedett az eredménnyel. Ezek után biztos abban, hogy a hím még inkább semmibe fogja venni. Pedig hogy megakarta mutatni, hogy igenis ér valamit, s nem olyan elesett kis semmiség, mint amilyennek Gwardok gondolja.
De meglepetésére nem egészen így mennek a dolgok ezután. Az orkban semmi lenézés nem lesz az irányában, sőt még egy dicséretnek is beillő vállveregetést is kap. Arról nem is beszélve, hogy szabad utat adtak neki. Jelen helyzetben úgy érzi, hogy ez már eredmény. Persze a férfiúi piedesztálról így egy kicsit alábukott a hím a nőstény szemében. Hisz ez a kis közjáték kissé olyan, mint mikor apa tanítja a kölykét az életben maradásra. De attól függetlenül azért büszke az eredményre.*
- Mondtam én neked.
*Jegyzi meg vigyorral az arcán, majd mikor már karja sajgása is alábbhagy ki is húzza magát büszkén.*
- De igazából nem tudom, hogy hova tovább.
*telepszik is vissza a tűz mellé. Sajnos az ő lehetőségeik igen korlátozottak. egy orkot csak a csatákban látnak szívesen, s ott is csupán csak a saját oldalon. Ami igazából érthető is. Valahogy azt nehéz még magának is elképzelnie, hogy valahol letelepedjen.*
- Nem gondoltál még arra, hogy, ha már itt vertél tanyát, akkor ki is építs magadnak egy igazi házat?
*Billenti félre a fejét kíváncsian.*
*A felspannolt némber hiába erőlködik. Az ütközés a várt eredményt hozza. Egy tompa csattanás, de a hím ugyan úgy áll, mint előtte. Gadi viszont a sajgó karjához kapva mormog el az orra alatt pár keresetlen szitkot. Hisz nem elégedett az eredménnyel. Ezek után biztos abban, hogy a hím még inkább semmibe fogja venni. Pedig hogy megakarta mutatni, hogy igenis ér valamit, s nem olyan elesett kis semmiség, mint amilyennek Gwardok gondolja.
De meglepetésére nem egészen így mennek a dolgok ezután. Az orkban semmi lenézés nem lesz az irányában, sőt még egy dicséretnek is beillő vállveregetést is kap. Arról nem is beszélve, hogy szabad utat adtak neki. Jelen helyzetben úgy érzi, hogy ez már eredmény. Persze a férfiúi piedesztálról így egy kicsit alábukott a hím a nőstény szemében. Hisz ez a kis közjáték kissé olyan, mint mikor apa tanítja a kölykét az életben maradásra. De attól függetlenül azért büszke az eredményre.*
- Mondtam én neked.
*Jegyzi meg vigyorral az arcán, majd mikor már karja sajgása is alábbhagy ki is húzza magát büszkén.*
- De igazából nem tudom, hogy hova tovább.
*telepszik is vissza a tűz mellé. Sajnos az ő lehetőségeik igen korlátozottak. egy orkot csak a csatákban látnak szívesen, s ott is csupán csak a saját oldalon. Ami igazából érthető is. Valahogy azt nehéz még magának is elképzelnie, hogy valahol letelepedjen.*
- Nem gondoltál még arra, hogy, ha már itt vertél tanyát, akkor ki is építs magadnak egy igazi házat?
*Billenti félre a fejét kíváncsian.*
5761. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-06-09 17:10:06
Üzenet elküldve: 2021-06-09 17:10:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Az ork estéje //
* Megy a szócsata, amitől hangos az éjszakai erdő. A két ork nem bírja ki egymást azt egyszer biztos. Addig-addig megy ez, hogy a végére elunja ezt a hím és kihívást intéz a nagyszájú nősténynek. Várható volt, hogy ez nem fog békés úton rendeződni.*
~ Most legalább végre befogja és rádöbben, mennyire igazam van.~* Viszont nem éppen ez történik. Úgy áll fel Gadi, mintha valami harcos volna. Rögtön mindenféle gondolkodás nélkül.*
- Hrrmmm!* Lepődik meg, de nem szól. Nem gondolta volna, hogy ilyen magabiztos ez a szájas. Most már nincs visszaút senkinek se. Nekigyürkőzik a nőstény és megrohanja Gwardokot. Az ostoba provokációja még meg is nevetteti a behemótot. Érkezik nagy lendülettel és bele is csapódik a hímbe, aki már felkészülten várja. Szép kis lendületet gyűjtött össze a lány az biztos. Fel éppen nem borítja, de azért hátra tántorodik. Sőt a csontja még sajog is a durva találkozás miatt. Lepillant Gadira és elégedetten felnevet.*
- Jól van!* Csap a vállára lapát kezével.* Ork vagy ízig-vérig azt már látom. Nem állok többé az utadba. Addig maradsz a tüzem mellett, amíg csak szeretnél. Ha pedig menni akarsz, akkor elmehetsz.* Ezzel vissza is ballag saját helyére és helyet foglal. Nem folytatja tovább a vitát, mert nem látja értelmét. Gadilyasu szembesülhetett saját erejével. Azt von le következtetésképpen, amit csak szeretne. Gwardok némán, de kíváncsian pillant fel időként a másikra. Szeretné tudni, hogy ezek után mit felel a nőstény.*
* Megy a szócsata, amitől hangos az éjszakai erdő. A két ork nem bírja ki egymást azt egyszer biztos. Addig-addig megy ez, hogy a végére elunja ezt a hím és kihívást intéz a nagyszájú nősténynek. Várható volt, hogy ez nem fog békés úton rendeződni.*
~ Most legalább végre befogja és rádöbben, mennyire igazam van.~* Viszont nem éppen ez történik. Úgy áll fel Gadi, mintha valami harcos volna. Rögtön mindenféle gondolkodás nélkül.*
- Hrrmmm!* Lepődik meg, de nem szól. Nem gondolta volna, hogy ilyen magabiztos ez a szájas. Most már nincs visszaút senkinek se. Nekigyürkőzik a nőstény és megrohanja Gwardokot. Az ostoba provokációja még meg is nevetteti a behemótot. Érkezik nagy lendülettel és bele is csapódik a hímbe, aki már felkészülten várja. Szép kis lendületet gyűjtött össze a lány az biztos. Fel éppen nem borítja, de azért hátra tántorodik. Sőt a csontja még sajog is a durva találkozás miatt. Lepillant Gadira és elégedetten felnevet.*
- Jól van!* Csap a vállára lapát kezével.* Ork vagy ízig-vérig azt már látom. Nem állok többé az utadba. Addig maradsz a tüzem mellett, amíg csak szeretnél. Ha pedig menni akarsz, akkor elmehetsz.* Ezzel vissza is ballag saját helyére és helyet foglal. Nem folytatja tovább a vitát, mert nem látja értelmét. Gadilyasu szembesülhetett saját erejével. Azt von le következtetésképpen, amit csak szeretne. Gwardok némán, de kíváncsian pillant fel időként a másikra. Szeretné tudni, hogy ezek után mit felel a nőstény.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6203-6222