Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 219 (4361. - 4380. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4380. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-24 03:18:57
Üzenet elküldve: 2019-01-24 03:18:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Mestertolvajok//
//Yrilo//
*Elindulnak, és haladnak is, és egyikben sem akadályozza meg őket semmi. Bár ehhez nem kell sok erőfeszítés (már a későbbiekhez képest), ezt jó előjelnek veszi. Előugorhatott volna bárhonnan, mondjuk egy balkezes troll. Vagy egy balszárnyas zombisárkány. Ám ehelyett mindkettő ott maradt eddig, ahol volt, vagyis a bokrok között, vagy a hegyen, vagy a karavánpihenő romjai között.*
- Mert ezek csak pofára buktak bennük, és már azt hiszik, az övék. Holott még csak el sem mozdították onnan ahol találták, így nem az ő tulajdonuk, elvinni onnan tehát, teljesen törvényes.
*De ezzel még magát sem tudja meggyőzni.*
- Na, jó, ellopni akarom. Van ellenvetésed?
*Ez már jobban hangzik.*
- Ha segítesz benne, esik neked is.
*Ebbe eddig bele se gondolt, hogy így egyenesen, és őszintén milyen tömören lehet fogalmazni. És még csak magyarázatra sem szorul. Ezt majd még kipróbálja néha, hátha ez is hasznosítható.*
A hozzászólás írója (Astarohath Lienort) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.24 03:19:40
//Yrilo//
*Elindulnak, és haladnak is, és egyikben sem akadályozza meg őket semmi. Bár ehhez nem kell sok erőfeszítés (már a későbbiekhez képest), ezt jó előjelnek veszi. Előugorhatott volna bárhonnan, mondjuk egy balkezes troll. Vagy egy balszárnyas zombisárkány. Ám ehelyett mindkettő ott maradt eddig, ahol volt, vagyis a bokrok között, vagy a hegyen, vagy a karavánpihenő romjai között.*
- Mert ezek csak pofára buktak bennük, és már azt hiszik, az övék. Holott még csak el sem mozdították onnan ahol találták, így nem az ő tulajdonuk, elvinni onnan tehát, teljesen törvényes.
*De ezzel még magát sem tudja meggyőzni.*
- Na, jó, ellopni akarom. Van ellenvetésed?
*Ez már jobban hangzik.*
- Ha segítesz benne, esik neked is.
*Ebbe eddig bele se gondolt, hogy így egyenesen, és őszintén milyen tömören lehet fogalmazni. És még csak magyarázatra sem szorul. Ezt majd még kipróbálja néha, hátha ez is hasznosítható.*
A hozzászólás írója (Astarohath Lienort) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.24 03:19:40
4379. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-23 19:46:44
Üzenet elküldve: 2019-01-23 19:46:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Asta//
- Arra!
*És meg is indul, lévén minek vesztegetni az időt? Egyenesen ki a városból, rá az idegen szakaszra, ahol elég régen járt már, ráadásul a szóbeszéd nem is mindenütt csengett össze, de szerencsére, halovány elképzelése ennek ellenére is van, hogy hová tartanak.*
- De akkó mondd má meg, hogy mé ta'tasz oda... Mé édekelnek téged azok a tágyak annyi'a?
*Őszintén meg kell vallja magának, továbbra is úgy érzi, hogy a férfi szándékai nem tiszták. A tény, hogy azt ígérte a lányak, hogy több is üti a markát, ha vele megy, hát árulkodó... Mindenesetre az ő szájából akarja hallani. Szeret biztosra menni. Nem kezdene azzal, hogy ő lopni ment volna oda, de a fickónak még készségesen felajánlhatja a segítségét, ha úgy adódik. Mindenképpen meg szeretne maradni a kedves és rendes utcagyerek serepében, akit lenyúltak pénzzel, aztán belerángatták a rosszba. Noha valószínűleg életében utoljára nagyjából születésekor volt ebben a szerepben, de azóta is igyekszik benne maradni. Több kevesebb sikerrel.*
- Útépítők talátták, szóval erre ke' legyen! Reméjjük nem tú messze.
*Véleménye szerint ha a leendő út másik (mondjuk lihanechi) végén találták volna, akkor inkább ott pletykálnának, nem pedig Artheniorban. Így hát egyenesen következik, hogy hamarosan rá fognak kadni arra a részre, legfeljebb napok kérdése. A lány tempójában legalábbis. Ő hamar elfárad, meg ilyenek, de hát majd cipelteti magát. Sorstársa kifejezetten jó fizikumú embernek tűnik, aki sosem vetette meg a kemény munkát. Legalábbis, ha mondjuk egy nádszál mellé rakjuk, akkor bizonyosan.*
- Arra!
*És meg is indul, lévén minek vesztegetni az időt? Egyenesen ki a városból, rá az idegen szakaszra, ahol elég régen járt már, ráadásul a szóbeszéd nem is mindenütt csengett össze, de szerencsére, halovány elképzelése ennek ellenére is van, hogy hová tartanak.*
- De akkó mondd má meg, hogy mé ta'tasz oda... Mé édekelnek téged azok a tágyak annyi'a?
*Őszintén meg kell vallja magának, továbbra is úgy érzi, hogy a férfi szándékai nem tiszták. A tény, hogy azt ígérte a lányak, hogy több is üti a markát, ha vele megy, hát árulkodó... Mindenesetre az ő szájából akarja hallani. Szeret biztosra menni. Nem kezdene azzal, hogy ő lopni ment volna oda, de a fickónak még készségesen felajánlhatja a segítségét, ha úgy adódik. Mindenképpen meg szeretne maradni a kedves és rendes utcagyerek serepében, akit lenyúltak pénzzel, aztán belerángatták a rosszba. Noha valószínűleg életében utoljára nagyjából születésekor volt ebben a szerepben, de azóta is igyekszik benne maradni. Több kevesebb sikerrel.*
- Útépítők talátták, szóval erre ke' legyen! Reméjjük nem tú messze.
*Véleménye szerint ha a leendő út másik (mondjuk lihanechi) végén találták volna, akkor inkább ott pletykálnának, nem pedig Artheniorban. Így hát egyenesen következik, hogy hamarosan rá fognak kadni arra a részre, legfeljebb napok kérdése. A lány tempójában legalábbis. Ő hamar elfárad, meg ilyenek, de hát majd cipelteti magát. Sorstársa kifejezetten jó fizikumú embernek tűnik, aki sosem vetette meg a kemény munkát. Legalábbis, ha mondjuk egy nádszál mellé rakjuk, akkor bizonyosan.*
4378. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-23 18:32:43
Üzenet elküldve: 2019-01-23 18:32:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó levél//
*Korábbi ellenfelére már lecsapott, és úgy néz ki, hogy az támadni nem fog. Viszont a csontszarvas társa, aki eddig a másik mögött lapult, most az óriásra támad, de a vért megvédi őt a csapástól, így most lehetősége szerint a csontlény felé indítana jobbról egy ütést a lény koponyájának oldalába a halántéki terület felé, majd ha esély van rá, egyből bal kezének öklével alulról indítana a szörny állkapcsára egy felütést. Két szörnnyel kell harcolnia, de mindkettő sebesült és vérzik, így egyelőre nála van az előny, hála Lyz lövéseinek.*
*Korábbi ellenfelére már lecsapott, és úgy néz ki, hogy az támadni nem fog. Viszont a csontszarvas társa, aki eddig a másik mögött lapult, most az óriásra támad, de a vért megvédi őt a csapástól, így most lehetősége szerint a csontlény felé indítana jobbról egy ütést a lény koponyájának oldalába a halántéki terület felé, majd ha esély van rá, egyből bal kezének öklével alulról indítana a szörny állkapcsára egy felütést. Két szörnnyel kell harcolnia, de mindkettő sebesült és vérzik, így egyelőre nála van az előny, hála Lyz lövéseinek.*
4377. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-23 17:36:33
Üzenet elküldve: 2019-01-23 17:36:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Úton-útfélen//
*Izgatottan várakozik, míg a súlyos kulcscsomó zörög a zárban. Boldogan néz fel Angura és YIlandára, akik szintén közel kerültek már a szívéhez, nem nehéz megfejteni, hogy örül a jelenlétüknek.
Az ő szívét elsőként az istálló nyerte el az épületek közül, azonban, mikor a tanulószobába tódul be a siserehad, már tudja, hogy ezt a helyet neki találták ki. Ellágyuló tekintettel néz szét odabent, lelki szemei előtt az elhagyatott szoba teljes pompájában tündököl. Szeretné megtölteni a szobát, s aztán a fejét is tudással. Lelkét annyira kitölti ez az ábránd, hogy igazán oda se figyel már ezután a részletekre, álomittasan, s kissé bágyatagon halad, amerre terelik, mint a napos kacsákat.
Mire visszaérnek, már csak amiatt izgul, hogy meg akarják venni a házat. Egyedül nem képes rá, és igazából nem is szeretné, ha csak ő élne itt. A társaságból bárkit, akár mindannyiukat elfogadná lakótársul, s minél többen, annál jobb. Nyugtalanul hallja, hogy Lau további mustrát kér, de drukkol, hogy ne legyen semmi baj.*
*Izgatottan várakozik, míg a súlyos kulcscsomó zörög a zárban. Boldogan néz fel Angura és YIlandára, akik szintén közel kerültek már a szívéhez, nem nehéz megfejteni, hogy örül a jelenlétüknek.
Az ő szívét elsőként az istálló nyerte el az épületek közül, azonban, mikor a tanulószobába tódul be a siserehad, már tudja, hogy ezt a helyet neki találták ki. Ellágyuló tekintettel néz szét odabent, lelki szemei előtt az elhagyatott szoba teljes pompájában tündököl. Szeretné megtölteni a szobát, s aztán a fejét is tudással. Lelkét annyira kitölti ez az ábránd, hogy igazán oda se figyel már ezután a részletekre, álomittasan, s kissé bágyatagon halad, amerre terelik, mint a napos kacsákat.
Mire visszaérnek, már csak amiatt izgul, hogy meg akarják venni a házat. Egyedül nem képes rá, és igazából nem is szeretné, ha csak ő élne itt. A társaságból bárkit, akár mindannyiukat elfogadná lakótársul, s minél többen, annál jobb. Nyugtalanul hallja, hogy Lau további mustrát kér, de drukkol, hogy ne legyen semmi baj.*
4376. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-22 22:35:02
Üzenet elküldve: 2019-01-22 22:35:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Úton-útfélen//
- Ez mindent megmagyaráz! *válaszol nevetve az öregnek, miközben Angura pillant. Nem kerüli el a figyelmét a férfi fürkésző tekintete, a pillanat azonban nem alkalmas rá, hogy megkérdezze, mi után kutat ennyire, így inkább a többiekkel egyetértésben indul el megnézni a ház belsejét*
- Jól jön az ilyen öreg bútordarab a háznál, már ha meg nem sértem! *feleli mosolyogva az Öreg szavaira* Biztos vagyok benne, hogy számtalan remek története van még, mi zajlott le itt. Alkalomadtán szívesen meghallgatnám őket! *folytatja tovább, jelezve, hogy tényleg komolyan érdeklődik a vénember élettörténete után, és számít rá, mint kiváló munkaerőre, ha esetleg úgy alakulna, hogy megvennék a házat. ~Nagyon remélem, hogy úgy alakul majd!~ gondolja magában izgatottan, ahogy a lakattal bíbelődő öregembert nézi.*
- Van valami oka ennek a nagy védelemnek? Esetleg vannak fosztogatók vagy veszélyes vadállatok a környéken? *fordul Arystor felé, míg arra várnak, hogy bebocsátást nyerjenek. ~Nem árt tisztában lenni vele, vajon sötétedés után is biztonságos-e a környéken mászkálni...~ vélekedik magában. Belépve aztán tátva marad a szája, hiszen minden, amit odabent lát, tökéletesnek tűnik. Arcán a csodálkozás nyilvánvaló jeleivel jár be minden szobát, az ámuldozás mellett azért figyelmet fordítva a ház állapotára is. Alaposan megszemléli a falakat, ujjait körbefuttatja az ablakok körül, lábával ellenőrzi a padlózatot, mennyire egyenletes.*
- Esetleg lemehetnénk a pincébe is? *kérdezi, ahogy a körbevezetés végére érnek. ~Ott venni észre a legkönnyebben, ha valami hiba van az alapoknál~ gondolja magában, ugyanis egyre inkább kezdi befészkelni magát a fejébe a gondolat, hogy biztos van valami hibája a háznak, azért szeretne ennyire megszabadulni tőle Arystor* Utána pedig talán a kertet is szemügyre vehetnénk! *fordul a többiek felé, hogy vajon valakinek van-e ellenvetése vagy kérdése a házzal kapcsolatban. Őt magát teljesen lenyűgözte a hely, így részéről akár már most rögtön nyélbe üthetnék az üzletet, azonban nem akarja senkire sem rákényszeríteni az ötleteit, illetve nem szeretne senkiben sem kétséget hagyni a ház állapotát illetően, így kíváncsian pillant rájuk, hátha van valami észrevételük, vagy szívesen néznének még körbe valamerre.*
- Ez mindent megmagyaráz! *válaszol nevetve az öregnek, miközben Angura pillant. Nem kerüli el a figyelmét a férfi fürkésző tekintete, a pillanat azonban nem alkalmas rá, hogy megkérdezze, mi után kutat ennyire, így inkább a többiekkel egyetértésben indul el megnézni a ház belsejét*
- Jól jön az ilyen öreg bútordarab a háznál, már ha meg nem sértem! *feleli mosolyogva az Öreg szavaira* Biztos vagyok benne, hogy számtalan remek története van még, mi zajlott le itt. Alkalomadtán szívesen meghallgatnám őket! *folytatja tovább, jelezve, hogy tényleg komolyan érdeklődik a vénember élettörténete után, és számít rá, mint kiváló munkaerőre, ha esetleg úgy alakulna, hogy megvennék a házat. ~Nagyon remélem, hogy úgy alakul majd!~ gondolja magában izgatottan, ahogy a lakattal bíbelődő öregembert nézi.*
- Van valami oka ennek a nagy védelemnek? Esetleg vannak fosztogatók vagy veszélyes vadállatok a környéken? *fordul Arystor felé, míg arra várnak, hogy bebocsátást nyerjenek. ~Nem árt tisztában lenni vele, vajon sötétedés után is biztonságos-e a környéken mászkálni...~ vélekedik magában. Belépve aztán tátva marad a szája, hiszen minden, amit odabent lát, tökéletesnek tűnik. Arcán a csodálkozás nyilvánvaló jeleivel jár be minden szobát, az ámuldozás mellett azért figyelmet fordítva a ház állapotára is. Alaposan megszemléli a falakat, ujjait körbefuttatja az ablakok körül, lábával ellenőrzi a padlózatot, mennyire egyenletes.*
- Esetleg lemehetnénk a pincébe is? *kérdezi, ahogy a körbevezetés végére érnek. ~Ott venni észre a legkönnyebben, ha valami hiba van az alapoknál~ gondolja magában, ugyanis egyre inkább kezdi befészkelni magát a fejébe a gondolat, hogy biztos van valami hibája a háznak, azért szeretne ennyire megszabadulni tőle Arystor* Utána pedig talán a kertet is szemügyre vehetnénk! *fordul a többiek felé, hogy vajon valakinek van-e ellenvetése vagy kérdése a házzal kapcsolatban. Őt magát teljesen lenyűgözte a hely, így részéről akár már most rögtön nyélbe üthetnék az üzletet, azonban nem akarja senkire sem rákényszeríteni az ötleteit, illetve nem szeretne senkiben sem kétséget hagyni a ház állapotát illetően, így kíváncsian pillant rájuk, hátha van valami észrevételük, vagy szívesen néznének még körbe valamerre.*
4375. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-22 20:43:27
Üzenet elküldve: 2019-01-22 20:43:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó levél//
*Lyz majdnem megfeledkezett a tégelyekről. Mikor Denzacknál megpillantja az övét, akkor jut az eszébe, de inkább annyiban hagyja. Nem szeretne hosszú szenvedést okozó sebeket, még a rájuk támadó állatokra sem. Arra törekszik, hogy egyetlen végzetes lövést adjon le, és ne hosszan vérző sebeket okozzon.
Pár pillanat csupán, amíg felméri a korábbi lövései termését, illetve társai helyzetét, mire újabb vesszőket vesz elő, és két Monsotorra támadó szarvas közül a frissen odaérkezőt célozza ott, ahol a szívét sejti.
~Valami csak pumpálja a fekete vérüket.~
A lövés után a Denzackkal meddő harcot vívó szarvasra emeli tekintetét. Bármit is csinál a mélységi, Lyz csak kapkodja pillantását, aztán elkiáltja magát, mielőtt a másik vesszőt is útnak engedi.*
- Jayzion! Távolodj tőle, így nem merek lőni! *Abban a pillanatban, ahogy a suhanásai közt aligha látható mélységit távolabb fedezi fel a szarvastól, útnak indítja a második vesszőt is, melynek célja hasonlóan a szívkörnyék.*
*Lyz majdnem megfeledkezett a tégelyekről. Mikor Denzacknál megpillantja az övét, akkor jut az eszébe, de inkább annyiban hagyja. Nem szeretne hosszú szenvedést okozó sebeket, még a rájuk támadó állatokra sem. Arra törekszik, hogy egyetlen végzetes lövést adjon le, és ne hosszan vérző sebeket okozzon.
Pár pillanat csupán, amíg felméri a korábbi lövései termését, illetve társai helyzetét, mire újabb vesszőket vesz elő, és két Monsotorra támadó szarvas közül a frissen odaérkezőt célozza ott, ahol a szívét sejti.
~Valami csak pumpálja a fekete vérüket.~
A lövés után a Denzackkal meddő harcot vívó szarvasra emeli tekintetét. Bármit is csinál a mélységi, Lyz csak kapkodja pillantását, aztán elkiáltja magát, mielőtt a másik vesszőt is útnak engedi.*
- Jayzion! Távolodj tőle, így nem merek lőni! *Abban a pillanatban, ahogy a suhanásai közt aligha látható mélységit távolabb fedezi fel a szarvastól, útnak indítja a második vesszőt is, melynek célja hasonlóan a szívkörnyék.*
4374. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-22 20:00:08
Üzenet elküldve: 2019-01-22 20:00:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1200
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1200
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Intath Aldeis//
*A nő szabadkozására értőn bólint. Fura pedig nem olyan ritkák errefelé. A folytatás viszont meglepi. A nőből olyan természetes törődés áradt, ami hát mindenképp hatással volt az elfre. Ha más nő ilyesmit mondott volna neki biztos azt hiszi udvarol neki, de a nő szájából nem így hangzott. Inkább olyan anyukásan. Mármint ahogy Int elképzeli milyen egy anyuka. Elmosolyodik az első mondatra, de az anyja említésére a mosolya ráfagy az arcára.*
-A lányok értékelik.
*Közli röviden. Nem haragszik a kérdésért csak kicsit megtörte a hangulatát. Nem szeret a családjáról beszélni. A munkájáról szívesebben.*
-Köszönöm.
*Közli ahogy szokta. Ha valaki tiszteli az ő munkáját, azt szereti. Az jól tud esni neki bár a hajára tett bók jobban esett neki. Nem akarta megbántani a nőt csak megjegyezte. Úgy érzi rosszat mondott és pont ezért szólal meg magabiztosabban a nő megjegyzésére.*
-Én biztos vagyok benne. Nehéz időkön ment keresztül jól sejtem?
*Reméli, hogy igen mert ha nem akkor elég ciki kérdéseket kell feltennie. Nem néz ki jól a nő ő meg orvos volna. A válasz ki is derül a következő kérdésből. Egy pillanatra az elf megdöbben majd bólint.*
-Tudok. Persze attól is függ, hogy mikor és hogyan szerezte őket. Utólag kezelni hosszú folyamat, de van rá mód.
*Ha nem egy idegen nőről lenne szó akkor megkérdezné honnan vannak a sebek. Így csak szomorúan néz a nőre. A gomba hallatán elindul megmutatni merre is van az a fa és közben a bemutatkoznak egymásnak.*
-Örvendek Rheia asszony. Csak magának szedi a gombát vagy van egy Rhadogar úr is?
*Mosolyog. Ennyi pimaszság még jár neki.*
A hozzászólás írója (Intath Aldeis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.22 20:08:05
//Intath Aldeis//
*A nő szabadkozására értőn bólint. Fura pedig nem olyan ritkák errefelé. A folytatás viszont meglepi. A nőből olyan természetes törődés áradt, ami hát mindenképp hatással volt az elfre. Ha más nő ilyesmit mondott volna neki biztos azt hiszi udvarol neki, de a nő szájából nem így hangzott. Inkább olyan anyukásan. Mármint ahogy Int elképzeli milyen egy anyuka. Elmosolyodik az első mondatra, de az anyja említésére a mosolya ráfagy az arcára.*
-A lányok értékelik.
*Közli röviden. Nem haragszik a kérdésért csak kicsit megtörte a hangulatát. Nem szeret a családjáról beszélni. A munkájáról szívesebben.*
-Köszönöm.
*Közli ahogy szokta. Ha valaki tiszteli az ő munkáját, azt szereti. Az jól tud esni neki bár a hajára tett bók jobban esett neki. Nem akarta megbántani a nőt csak megjegyezte. Úgy érzi rosszat mondott és pont ezért szólal meg magabiztosabban a nő megjegyzésére.*
-Én biztos vagyok benne. Nehéz időkön ment keresztül jól sejtem?
*Reméli, hogy igen mert ha nem akkor elég ciki kérdéseket kell feltennie. Nem néz ki jól a nő ő meg orvos volna. A válasz ki is derül a következő kérdésből. Egy pillanatra az elf megdöbben majd bólint.*
-Tudok. Persze attól is függ, hogy mikor és hogyan szerezte őket. Utólag kezelni hosszú folyamat, de van rá mód.
*Ha nem egy idegen nőről lenne szó akkor megkérdezné honnan vannak a sebek. Így csak szomorúan néz a nőre. A gomba hallatán elindul megmutatni merre is van az a fa és közben a bemutatkoznak egymásnak.*
-Örvendek Rheia asszony. Csak magának szedi a gombát vagy van egy Rhadogar úr is?
*Mosolyog. Ennyi pimaszság még jár neki.*
A hozzászólás írója (Intath Aldeis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.22 20:08:05
4373. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-22 18:20:05
Üzenet elküldve: 2019-01-22 18:20:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Intath Aldeis//
*Intath minden szempontból kellemes látvány, még a kabátkája is tetszik Karheiának. A mosolyt viszonozza és fel is enyhül valamelyest, de továbbra is egészséges módon óvatos marad, hiszen egy erdőben vannak kettesben egy idegennel.*
- Ó, bocsánat, csak nem sok dolgom akadt elfekkel.
*Kap észbe amikor a férfi hangot ad a szokatlan viselkedésnek.*
- Nem, nincs semmi, csak azt néztem milyen szép. Édesanyád biztos nagyon büszke rá, hogy ilyen jóképű és ápolt gyermeke lett. Gondolom a lányok is értékelik.
*Talán szavai hízelgésnek tűnnek, de jóval természetesebbek és őszintébbek annál, ezért nem többek kimondott gondolatoknál, amik jelen esetben kedvesek és elismerőek is egyben. A kuncogásra kiszélesedik mosolya és közben megállapítja magában, hogy igen érdekes szerzet ez az elf, de eddig szimpatizál vele.*
- Jaj de szép szakmák ezek, és milyen érdekesek is.
*Figyelmesen hallgatja a férfi szavait és az utolsó megjegyzésére megint picit zavarba jön.*
- Igen, ez így van, jócskán rá férne már az ápolás. Nem is tudom, hogy lesz valaha olyan, mint régen.
*Ajkának rágcsálgatásába kezd idegesen, közben pedig egy tincset megfog és szemei elé emelve kicsit közelebbről is megvizsgálgatja. Elég csúnyák a végei, meg olyan fénytelen is. Szeretné picit helyrehozni magát, hogy kellemesebb látvány legyen főleg Nozarin kedvéért.*
- Egyszer egy asszony mesélte nekem, hogy van olyan is, ami segít elhalványítani hegeket. Tudsz ilyesmiről?
*Emlékszik rá. Még jóval fiatalabb koráról, amikor először verték el nagyon és társa kedvesen vigasztalta. Szegény asszonyt nem húzta addig, ameddig Karheia. Közben kíváncsian figyeli az elfet, aki erdőjáró és szakmai mivolta miatt biztos nagyon sokat tudhat Rheiával szemben, aki csupán a legszükségesebbeket ismeri.*
- Jaj de jó, nagyon köszönöm. Én Karheia Rhagodar...
*Már éppen tenné hozzá, hogy a thargoktól érkezett, de nem meri, mert még nincs kellőképpen tisztában a helyi viszonyokkal, bár neve beszédes lehet egy olyan számára, aki ismeri a vérségi thargokat hallomásból.*
//Intath Aldeis//
*Intath minden szempontból kellemes látvány, még a kabátkája is tetszik Karheiának. A mosolyt viszonozza és fel is enyhül valamelyest, de továbbra is egészséges módon óvatos marad, hiszen egy erdőben vannak kettesben egy idegennel.*
- Ó, bocsánat, csak nem sok dolgom akadt elfekkel.
*Kap észbe amikor a férfi hangot ad a szokatlan viselkedésnek.*
- Nem, nincs semmi, csak azt néztem milyen szép. Édesanyád biztos nagyon büszke rá, hogy ilyen jóképű és ápolt gyermeke lett. Gondolom a lányok is értékelik.
*Talán szavai hízelgésnek tűnnek, de jóval természetesebbek és őszintébbek annál, ezért nem többek kimondott gondolatoknál, amik jelen esetben kedvesek és elismerőek is egyben. A kuncogásra kiszélesedik mosolya és közben megállapítja magában, hogy igen érdekes szerzet ez az elf, de eddig szimpatizál vele.*
- Jaj de szép szakmák ezek, és milyen érdekesek is.
*Figyelmesen hallgatja a férfi szavait és az utolsó megjegyzésére megint picit zavarba jön.*
- Igen, ez így van, jócskán rá férne már az ápolás. Nem is tudom, hogy lesz valaha olyan, mint régen.
*Ajkának rágcsálgatásába kezd idegesen, közben pedig egy tincset megfog és szemei elé emelve kicsit közelebbről is megvizsgálgatja. Elég csúnyák a végei, meg olyan fénytelen is. Szeretné picit helyrehozni magát, hogy kellemesebb látvány legyen főleg Nozarin kedvéért.*
- Egyszer egy asszony mesélte nekem, hogy van olyan is, ami segít elhalványítani hegeket. Tudsz ilyesmiről?
*Emlékszik rá. Még jóval fiatalabb koráról, amikor először verték el nagyon és társa kedvesen vigasztalta. Szegény asszonyt nem húzta addig, ameddig Karheia. Közben kíváncsian figyeli az elfet, aki erdőjáró és szakmai mivolta miatt biztos nagyon sokat tudhat Rheiával szemben, aki csupán a legszükségesebbeket ismeri.*
- Jaj de jó, nagyon köszönöm. Én Karheia Rhagodar...
*Már éppen tenné hozzá, hogy a thargoktól érkezett, de nem meri, mert még nincs kellőképpen tisztában a helyi viszonyokkal, bár neve beszédes lehet egy olyan számára, aki ismeri a vérségi thargokat hallomásból.*
4372. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-22 17:38:29
Üzenet elküldve: 2019-01-22 17:38:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Aleimord Sayqueves//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
*Mint hogy a férfi kedvesen és gyengéden viseltetik vele, egyre jobban kezdi megkedvelni. Így nincs semmi oka kitérni vagy ellent tartani irányító, de gondos kezei között. Egyre figyelmesebben viseltetik irányában, érezheti, ahogy a nő teste egyértelmű jelzéseket ad a fontos pillanatokban és kéjesen elhaló sóhajokat érintései hevében. Nem érzi úgy, hogy az elfnek biztatásra lenne szüksége, mégis néha azért szereti tudatosítani benne lágy csókokkal és finom simogatással, hogy ez a kényeztetés kétirányú, főleg miután már érzi, a férfi kezd betelni vele.
Kifejezetten hálás azért a férfinak, hogy ilyen kitartóan kényeztette, így most csak fekszenek egymás karjaiban, egyik kezével az elf hátát cirógatja hálás tekintettel. Az sem zavarja, hogy félig a kanapé szélére szorult, hiszen biztos benne, hogy a férfi megtartja, ha esetleg megbillenne.*
- Ki bizony. Begyújtod megint? Addig kihajtogatom a takarót vagy elég, ha én melegítelek az este?*Kérdez vissza, közben szemeivel a másik tekintetét keresi.*
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
*Mint hogy a férfi kedvesen és gyengéden viseltetik vele, egyre jobban kezdi megkedvelni. Így nincs semmi oka kitérni vagy ellent tartani irányító, de gondos kezei között. Egyre figyelmesebben viseltetik irányában, érezheti, ahogy a nő teste egyértelmű jelzéseket ad a fontos pillanatokban és kéjesen elhaló sóhajokat érintései hevében. Nem érzi úgy, hogy az elfnek biztatásra lenne szüksége, mégis néha azért szereti tudatosítani benne lágy csókokkal és finom simogatással, hogy ez a kényeztetés kétirányú, főleg miután már érzi, a férfi kezd betelni vele.
Kifejezetten hálás azért a férfinak, hogy ilyen kitartóan kényeztette, így most csak fekszenek egymás karjaiban, egyik kezével az elf hátát cirógatja hálás tekintettel. Az sem zavarja, hogy félig a kanapé szélére szorult, hiszen biztos benne, hogy a férfi megtartja, ha esetleg megbillenne.*
- Ki bizony. Begyújtod megint? Addig kihajtogatom a takarót vagy elég, ha én melegítelek az este?*Kérdez vissza, közben szemeivel a másik tekintetét keresi.*
4371. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-22 17:22:09
Üzenet elküldve: 2019-01-22 17:22:09
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Úton-útfélen//
*A szekérről leszállva a vékony, puha hóréteg alatt keményre fagyott földre terített kavicsokon nyikordul fel a csizmák sarka. A ház méltóságteljesen magasodik föléjük, csak a bejárat két karikája közé feszített lánc mutat kissé barátságtalanul. A vaskos zsaluk az ablakokon bezárva, a kéményekből sem bodorodik vidám füst az ég felé.
Elsőként YIlanda szólal meg az öreg felé, aki barátságos mosollyal mutat a ház felé.*
- A belseje se csúnyább, mint a külseje. *Kacsint kedvesen a lányra, de teljesen megérti a gondolatait.*
- Ej, de sokan vagytok. *Mondja széles mosollyal, de szavaiban egyáltalán nincs rosszindulat, csak öröm.*
- Szép napot neked is, kedves Luninari, örülök, hogy megismerhetem. Szólítsatok csak Öregnek. *Mosolyog és hajol meg kissé, már amennyire kora és ízületei engedik.
Az Öreg mögött Arystor sem marad ki a mosolygásból, örömmel nézi, ahogy a kis csapat a házra néz, a szemekből azt olvassa ki, hogy tetszik nekik a látvány, bár természetes dolog, hogy látni szeretnék a belsejét is, így lassan körvonalazódnak a továbbiak is.*
- Szervusztok, szervusztok. *Köszön mindenkinek körbe az Öreg, hisz oly sokan vannak.
Marella a megérkezés után kiköti Chelt, aki vidám nyihogással búcsúztatja a lányt, majd megrázza sörényét.
A társaság egyetlen férfi tagja, bár kezét nyújtja a vén gondnok felé, de megáll a mozdulatban, viszont az Öreg széles mosollyal csap a tenyerébe, miközben Laurentitia szavaira válaszol.*
- Valamikor én is voltam ilyen fiatal és erős, mint ez a fiatalember. *Mosolyog Lsonjangura.*
- Korábban pedig voltak itt fiatalok, akiket csak irányítani kellett. *Nevet fel reszelősen, majd elengedi a férfi kezét.*
- Rendben van, Kölök. *Kacsint a vén férfi, majd megindul a ház felé kissé sántikálva.*
- Gyermekkorom óta a ház körül vagyok, kevesen tudnak annyit róla, mint én. Egyszer majdnem a tűz martaléka lett, akkor a keleti szárnyat újra kellett építeni, de mindig figyeltünk rá. Az alap erős, a falak nem vizesedtek fel, a tetőt egyszer cseréltük, azóta tökéletes, nem ázik be sehol. Persze, egy ilyen ház körül mindig van mit csinálni. Ha nem figyel oda az ember, két héten belül felveri a gaz a kavicsos utat és a kertet. *Meséli, ahogy óvatos léptekkel fellépdel a lépcsőkön a ház ajtajáig.*
- Jöjjetek csak, jöjjetek. *Invitál mindenkit, Arystor és egy testőre követi a csapatot, egyikük pedig kint marad a szekérnél a ház előtt.
Zsebéből egy jókora karikán lévő kulcscsomót vesz elő, majd kinyitja az ormótlan lakatot és leszedi a láncot a testőr segítségével és kitárja a kétszárnyú ajtót.*
- Nézzük csak, mi van itt. *Mosolyog hátra, ahogy belépnek, s végigvezeti a kis csapatot a házon, miközben folyamatosan beszél.
A bejárat mögött egy hosszú folyosó vezet végig az épületen egyenesen, melyről négy ajtó nyílik négy külön helyiségbe. A baloldali egy kisebb rejt, nyugodt elmélkedésre adhat lehetőséget, a bútorok fehér lepedővel letakarva. A szobának tágas ablakai vannak és hatalmas szekrényei a falak mellett, mely roskadásig lehet pakolni könyvekkel, pergamenekkel és egyéb érdekes holmikkal. A szobán belül, közvetlenül az ajtó mellett bal oldalt található a pincébe vezető lépcsősor. A ház körüli terület dőléséből adódóan, bár a pince a tanulószoba alatt van, mégis a földfelszín felett található, így saját keskeny ablakai vannak, valamint egy ajtaja is, melyen át az előtte lévő kertbe lehet kijutni.
A tanulószoba mellett lévő ajtó egy kisebb fürdőbe vezet, ahol az aktuális igényeknek megfelelően 2-3 teli dézsa várhatja forró vízzel a megtisztulni vágyókat, valamint egy fallal elkerített sarokban lehetőség nyílik a kisebb-nagyobb szükségletek elvégzésre is. Az e melletti, szám szerint balról a harmadik ajtó mögött a konyha és az étkező lelhető fel, ahol két nagyobb asztal és székek biztosítanak lehetőséget, ezeket is letakarták lepedővel.
A konyhából egy lengőajtó nyílik a ház legnagyobb termébe, mely afféle közösségi térként szolgálhatott. A közösségi szoba természetesen megközelíthető a negyedik, vagyis a jobb oldali ajtón át is, valamint az ezzel szemközti oldalt nyíló kisebb ajtón keresztül, mely a kertbe vezet. Berendezését székek, asztalok alkotják főként, valamint egy hatalmas kandalló a konyhával határos a fal mellett. A szemközti sarokba állítva pedig pár hordó, talán bor lehet bennük.
A folyosó jobb és bal oldalt is az épület teljes hosszában elnyúlik, ám a tanulószobával és a közösségi teremmel szemközt egy-egy ajtó vezet az u-alak száraiba, melyek mögött egy rövidebb folyosó hat-hat szobát rejt magában mindkét szárnyban. A szobák berendezését egy ágy, egy asztal, egy szék és egy nagyobb láda, a tetején mosdótállal alkotja, ezek is letakarva.
Az épületet átszelő folyosó legszélén, jobb oldalt egy létrán és egy csapóajtón át lehet feljutni a padlásra. Az épület mögött, a kert mellett egy veteményes található. A ház bal hátsó sarkánál a már említett szintkülönbséget okozó aprócska tó helyezkedik el, melynek a közelebbi részén egy tűzrakóhely, míg a távolabbin egy istálló kapott helyet, mely különféle állatok tartására alkalmas.
Így az Öreg vezetésével végignézik a házat mindannyian, majd visszatérnek a bejárati folyosóhoz, ahol Arystor közelebb lép, hisz innentől már az üzletelés kezdődhet meg.*
- Nos, hogy tetszett a ház? Mi a véleményetek? *Kérdi mosolyogva. Neki nincsenek illúziói, a ház remek állapotban van, mind a bútorok és a berendezések, csábító az ajánlat, bár az ára valóban borsos.*
*A szekérről leszállva a vékony, puha hóréteg alatt keményre fagyott földre terített kavicsokon nyikordul fel a csizmák sarka. A ház méltóságteljesen magasodik föléjük, csak a bejárat két karikája közé feszített lánc mutat kissé barátságtalanul. A vaskos zsaluk az ablakokon bezárva, a kéményekből sem bodorodik vidám füst az ég felé.
Elsőként YIlanda szólal meg az öreg felé, aki barátságos mosollyal mutat a ház felé.*
- A belseje se csúnyább, mint a külseje. *Kacsint kedvesen a lányra, de teljesen megérti a gondolatait.*
- Ej, de sokan vagytok. *Mondja széles mosollyal, de szavaiban egyáltalán nincs rosszindulat, csak öröm.*
- Szép napot neked is, kedves Luninari, örülök, hogy megismerhetem. Szólítsatok csak Öregnek. *Mosolyog és hajol meg kissé, már amennyire kora és ízületei engedik.
Az Öreg mögött Arystor sem marad ki a mosolygásból, örömmel nézi, ahogy a kis csapat a házra néz, a szemekből azt olvassa ki, hogy tetszik nekik a látvány, bár természetes dolog, hogy látni szeretnék a belsejét is, így lassan körvonalazódnak a továbbiak is.*
- Szervusztok, szervusztok. *Köszön mindenkinek körbe az Öreg, hisz oly sokan vannak.
Marella a megérkezés után kiköti Chelt, aki vidám nyihogással búcsúztatja a lányt, majd megrázza sörényét.
A társaság egyetlen férfi tagja, bár kezét nyújtja a vén gondnok felé, de megáll a mozdulatban, viszont az Öreg széles mosollyal csap a tenyerébe, miközben Laurentitia szavaira válaszol.*
- Valamikor én is voltam ilyen fiatal és erős, mint ez a fiatalember. *Mosolyog Lsonjangura.*
- Korábban pedig voltak itt fiatalok, akiket csak irányítani kellett. *Nevet fel reszelősen, majd elengedi a férfi kezét.*
- Rendben van, Kölök. *Kacsint a vén férfi, majd megindul a ház felé kissé sántikálva.*
- Gyermekkorom óta a ház körül vagyok, kevesen tudnak annyit róla, mint én. Egyszer majdnem a tűz martaléka lett, akkor a keleti szárnyat újra kellett építeni, de mindig figyeltünk rá. Az alap erős, a falak nem vizesedtek fel, a tetőt egyszer cseréltük, azóta tökéletes, nem ázik be sehol. Persze, egy ilyen ház körül mindig van mit csinálni. Ha nem figyel oda az ember, két héten belül felveri a gaz a kavicsos utat és a kertet. *Meséli, ahogy óvatos léptekkel fellépdel a lépcsőkön a ház ajtajáig.*
- Jöjjetek csak, jöjjetek. *Invitál mindenkit, Arystor és egy testőre követi a csapatot, egyikük pedig kint marad a szekérnél a ház előtt.
Zsebéből egy jókora karikán lévő kulcscsomót vesz elő, majd kinyitja az ormótlan lakatot és leszedi a láncot a testőr segítségével és kitárja a kétszárnyú ajtót.*
- Nézzük csak, mi van itt. *Mosolyog hátra, ahogy belépnek, s végigvezeti a kis csapatot a házon, miközben folyamatosan beszél.
A bejárat mögött egy hosszú folyosó vezet végig az épületen egyenesen, melyről négy ajtó nyílik négy külön helyiségbe. A baloldali egy kisebb rejt, nyugodt elmélkedésre adhat lehetőséget, a bútorok fehér lepedővel letakarva. A szobának tágas ablakai vannak és hatalmas szekrényei a falak mellett, mely roskadásig lehet pakolni könyvekkel, pergamenekkel és egyéb érdekes holmikkal. A szobán belül, közvetlenül az ajtó mellett bal oldalt található a pincébe vezető lépcsősor. A ház körüli terület dőléséből adódóan, bár a pince a tanulószoba alatt van, mégis a földfelszín felett található, így saját keskeny ablakai vannak, valamint egy ajtaja is, melyen át az előtte lévő kertbe lehet kijutni.
A tanulószoba mellett lévő ajtó egy kisebb fürdőbe vezet, ahol az aktuális igényeknek megfelelően 2-3 teli dézsa várhatja forró vízzel a megtisztulni vágyókat, valamint egy fallal elkerített sarokban lehetőség nyílik a kisebb-nagyobb szükségletek elvégzésre is. Az e melletti, szám szerint balról a harmadik ajtó mögött a konyha és az étkező lelhető fel, ahol két nagyobb asztal és székek biztosítanak lehetőséget, ezeket is letakarták lepedővel.
A konyhából egy lengőajtó nyílik a ház legnagyobb termébe, mely afféle közösségi térként szolgálhatott. A közösségi szoba természetesen megközelíthető a negyedik, vagyis a jobb oldali ajtón át is, valamint az ezzel szemközti oldalt nyíló kisebb ajtón keresztül, mely a kertbe vezet. Berendezését székek, asztalok alkotják főként, valamint egy hatalmas kandalló a konyhával határos a fal mellett. A szemközti sarokba állítva pedig pár hordó, talán bor lehet bennük.
A folyosó jobb és bal oldalt is az épület teljes hosszában elnyúlik, ám a tanulószobával és a közösségi teremmel szemközt egy-egy ajtó vezet az u-alak száraiba, melyek mögött egy rövidebb folyosó hat-hat szobát rejt magában mindkét szárnyban. A szobák berendezését egy ágy, egy asztal, egy szék és egy nagyobb láda, a tetején mosdótállal alkotja, ezek is letakarva.
Az épületet átszelő folyosó legszélén, jobb oldalt egy létrán és egy csapóajtón át lehet feljutni a padlásra. Az épület mögött, a kert mellett egy veteményes található. A ház bal hátsó sarkánál a már említett szintkülönbséget okozó aprócska tó helyezkedik el, melynek a közelebbi részén egy tűzrakóhely, míg a távolabbin egy istálló kapott helyet, mely különféle állatok tartására alkalmas.
Így az Öreg vezetésével végignézik a házat mindannyian, majd visszatérnek a bejárati folyosóhoz, ahol Arystor közelebb lép, hisz innentől már az üzletelés kezdődhet meg.*
- Nos, hogy tetszett a ház? Mi a véleményetek? *Kérdi mosolyogva. Neki nincsenek illúziói, a ház remek állapotban van, mind a bútorok és a berendezések, csábító az ajánlat, bár az ára valóban borsos.*
4370. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-22 13:42:57
Üzenet elküldve: 2019-01-22 13:42:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Maydeleine Rhywayers//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
*Mikor Mady a kanapéra kerül, rögtön lép utána. Bal kezével beletúr a finom hajzuhatagba, mit talán még mindig nyirkos a fürdéstől, és újra az édes ajkakhoz hajol. Néhány percig ízlelgeti, ujjaival a nő bőrét simogatva és masszírozva, majd el nem szakadva a szájától lejjebb csúsztatja a kezét. Egymás mellé helyezi a lábakat, amik eddig kereszték egymást, majd belemarkol a nő csípőjébe. Közelebb húzza magához, és finoman hátradönti a kanapén.
Újra végigcsókolja a testét, csak ezúttal nyakának és vállának másik oldalát. Elveszik a másik testében és ekkora már az önzősége is apadni kezd. Figyel Mady minden egyes rezdülésére és óhajára.
Talán órák is eltelnek, mire nyugodtan elfekszenek egymásba karolva. Bár a kanapén ezt kissé nehézkes megoldani, de mégsem lehetetlen.*
- Szerintem kialudt a tűz.
*Jegyzi meg, hangjában halk nevetés játszik.*
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
*Mikor Mady a kanapéra kerül, rögtön lép utána. Bal kezével beletúr a finom hajzuhatagba, mit talán még mindig nyirkos a fürdéstől, és újra az édes ajkakhoz hajol. Néhány percig ízlelgeti, ujjaival a nő bőrét simogatva és masszírozva, majd el nem szakadva a szájától lejjebb csúsztatja a kezét. Egymás mellé helyezi a lábakat, amik eddig kereszték egymást, majd belemarkol a nő csípőjébe. Közelebb húzza magához, és finoman hátradönti a kanapén.
Újra végigcsókolja a testét, csak ezúttal nyakának és vállának másik oldalát. Elveszik a másik testében és ekkora már az önzősége is apadni kezd. Figyel Mady minden egyes rezdülésére és óhajára.
Talán órák is eltelnek, mire nyugodtan elfekszenek egymásba karolva. Bár a kanapén ezt kissé nehézkes megoldani, de mégsem lehetetlen.*
- Szerintem kialudt a tűz.
*Jegyzi meg, hangjában halk nevetés játszik.*
4369. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-22 01:37:44
Üzenet elküldve: 2019-01-22 01:37:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1200
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1200
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Intath Aldeis//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
*Nem túl mély, de nem is túl magas férfihang tárja be az erdőt. Ha ebből kéne megélnie akkor Int bajban lenne, de a hangja nem bántja a fület. Kellemesnek is mondható, de leginkább azért énekel mert szeret. Jobban telik az idő tőle. Csini szarvasbőr kabátjában vidáman lépked és lóbálja a kosarát miközben a környezetét figyeli és közben dalol.*
-Hollari, hollahó, Hollaria-ria ria hollaria, hollahó.
Hollari, hollahó, Hollaria-ria ria, hollahó.
A matrózok jó fiúk, csak kissé fura gyerekek,
csúszás ellen bálnazsírral kenik a köteleket.
Hollari, hollahó, Hollaria-ria ria hollaria, hollahó.
Hollari, hollahó, Hollaria-ria ria, hollahó.
Kapitány úr fenn a hídon távcsövébe nézeget
hátha meglát egy szigetet, vagy egy rumos üveget.
Hollari, hollahó, Hollaria-ria ria hollaria, hollahó.
Hollari, hollahó, Hollaria-ria ria, hollahó.
Az elsőtiszt éhségében megfogott egy egeret,
sokszor olyan jó a koszt, hogy ezt eszi ebéd helyett.
Hollari, hollahó, Hollaria-ria ria hollaria, hollahó.
Hollari, hollahó, Hollaria-ria ria, hollahó.
*Az éneke a vége felé elhalkul ugyanis hallgatósága van. Egy szőke nő közeleg, aki...hát nem néz ki túl jól.*
~Azt, a kurva! Ez, hogy néz ki? Mint a rabszolgák akik közül anno a Kóbor Kutyát szereztük. Ennyire csak nem rossz a helyzet a városban.~
*Gondolatai ellenére egy kedves mosollyal fogadja a nőt és viszonozza a köszöntést.*
-Szép napot!
*Elég furcsának találja ahogy néz rá az ismeretlen. Mintha nem látott volna még elfet. Ha a kézcsonklyát vagy a farkát nézné így, azt még megértené, de az arcán mit lehet nézni? Erre rá is kérdez.*
-Esetleg koszos vagyok? Van rajtam valami?
*Nem fenyegetően teszi bár valahogy nem tetszik neki a bámulás. Nem is tudja milyen választ vár, de mondja meg a nő, hogy mit bámul rajta. Remélhetőleg nem ismeri valahonnan. Ettől a gondolattól Int is jobban megnézi az asszonyt viszont nem tűnik ismerősnek sehogy se. Ahogy meghallja a megjegyzést és a kérdést kuncogni kezd. Szereti a bókokat, a hajára meg különösen büszke. Akaratlanul is egy tincset a füle mögé igazít bár tudja, hogy nem sokáig marad ott főleg ha lehajol valamiért.*
-Dehogy veszem zokon! Örülök, hogy ezt hallom. Orvos vagyok és alkimista. Ismerem a növényeket és nem csak gyógyításra lehet használni azokat. Törődök vele. A maga hajára is ráférne egy kis ápolás.
~És nem csak a hajára.~
*A kérdés hallatán pislogott párat míg felfogta. Kicsit hirtelen jött, de aztán a kosárra nézett ami nem annyira menő mint az ő kosara, de jó kis kosár és megértette.*
-Jaaa! A gomba! Fülőke gomba. Igen. Azt, hiszem láttam arrafelé egy kőris törzsén. Megmutatom. Egyébként Intath vagyok. Intath Aldeis.
//Intath Aldeis//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
*Nem túl mély, de nem is túl magas férfihang tárja be az erdőt. Ha ebből kéne megélnie akkor Int bajban lenne, de a hangja nem bántja a fület. Kellemesnek is mondható, de leginkább azért énekel mert szeret. Jobban telik az idő tőle. Csini szarvasbőr kabátjában vidáman lépked és lóbálja a kosarát miközben a környezetét figyeli és közben dalol.*
-Hollari, hollahó, Hollaria-ria ria hollaria, hollahó.
Hollari, hollahó, Hollaria-ria ria, hollahó.
A matrózok jó fiúk, csak kissé fura gyerekek,
csúszás ellen bálnazsírral kenik a köteleket.
Hollari, hollahó, Hollaria-ria ria hollaria, hollahó.
Hollari, hollahó, Hollaria-ria ria, hollahó.
Kapitány úr fenn a hídon távcsövébe nézeget
hátha meglát egy szigetet, vagy egy rumos üveget.
Hollari, hollahó, Hollaria-ria ria hollaria, hollahó.
Hollari, hollahó, Hollaria-ria ria, hollahó.
Az elsőtiszt éhségében megfogott egy egeret,
sokszor olyan jó a koszt, hogy ezt eszi ebéd helyett.
Hollari, hollahó, Hollaria-ria ria hollaria, hollahó.
Hollari, hollahó, Hollaria-ria ria, hollahó.
*Az éneke a vége felé elhalkul ugyanis hallgatósága van. Egy szőke nő közeleg, aki...hát nem néz ki túl jól.*
~Azt, a kurva! Ez, hogy néz ki? Mint a rabszolgák akik közül anno a Kóbor Kutyát szereztük. Ennyire csak nem rossz a helyzet a városban.~
*Gondolatai ellenére egy kedves mosollyal fogadja a nőt és viszonozza a köszöntést.*
-Szép napot!
*Elég furcsának találja ahogy néz rá az ismeretlen. Mintha nem látott volna még elfet. Ha a kézcsonklyát vagy a farkát nézné így, azt még megértené, de az arcán mit lehet nézni? Erre rá is kérdez.*
-Esetleg koszos vagyok? Van rajtam valami?
*Nem fenyegetően teszi bár valahogy nem tetszik neki a bámulás. Nem is tudja milyen választ vár, de mondja meg a nő, hogy mit bámul rajta. Remélhetőleg nem ismeri valahonnan. Ettől a gondolattól Int is jobban megnézi az asszonyt viszont nem tűnik ismerősnek sehogy se. Ahogy meghallja a megjegyzést és a kérdést kuncogni kezd. Szereti a bókokat, a hajára meg különösen büszke. Akaratlanul is egy tincset a füle mögé igazít bár tudja, hogy nem sokáig marad ott főleg ha lehajol valamiért.*
-Dehogy veszem zokon! Örülök, hogy ezt hallom. Orvos vagyok és alkimista. Ismerem a növényeket és nem csak gyógyításra lehet használni azokat. Törődök vele. A maga hajára is ráférne egy kis ápolás.
~És nem csak a hajára.~
*A kérdés hallatán pislogott párat míg felfogta. Kicsit hirtelen jött, de aztán a kosárra nézett ami nem annyira menő mint az ő kosara, de jó kis kosár és megértette.*
-Jaaa! A gomba! Fülőke gomba. Igen. Azt, hiszem láttam arrafelé egy kőris törzsén. Megmutatom. Egyébként Intath vagyok. Intath Aldeis.
4368. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-22 00:42:41
Üzenet elküldve: 2019-01-22 00:42:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Intath Aldeis//
*Kicsit talán túl messze merészkedett, de Csatangló olyan energikus jószág, hogy komoly terhelés vagy nagy utak nélkül komisszá válik és gyakran kezelhetetlenné. Olykor mérgesen felé is kapott, hogy megharapja kifejezve elégedetlenségét, de most Karheia eleget tett igényeinek és elég nagy távot tettek meg ahhoz, hogy kellőképpen nyugodt legyen és szép békésen várjon kikötve néha gazdája felé pillantva, aki nem messze tőle barangol.
El is mélyül a természetben, a csendben, a magányban. Imádja Nozarint, most mégis egy kicsit jól esik számára, hogy egyedül lehet, hogy kicsit szokhatja az új környezetét, mert számára még mindig nagyon új ez a világ. Kissé talán zajos is, kissé talán sok is így elsőre, de valahol élvezi is a rengeteg lehetőséget, amikből már jó ideje nem volt része. Szabad, és ez még mindig olyan furcsa gondolat számára, nem is tudja, hogy valaha másképp lesz ez.
Ahogy viszont halad előre az erdő kellemes csendjén túl felfigyel egy ismeretlen hangra. Megtorpan, fülel és rájön, hogy távolabbi éneket hall, és férfi hangnak tűnik. Egy helyben állva töpreng egy darabig, hogy visszaforduljon vagy menjen tovább, végül hosszas emésztgetés után nem menekül el gyáva módon, holott szívesen tenné meg ezt. Múltja mély nyomott hagyott benne, ennyi bizonyos.
Nem sokkal később meg is pillantja a hang tulajdonosát, aki immár bizonyosan egy férfi és ráadásul szőke. Kényelmes lassú tempóban közelíti meg, láthatóan nyugodtan, hiszen nem szeretne ellenséges benyomást kelteni, ami nehézkes is lenne, hiszen nem több ő egy kissé megviselt, de kedves arcú fiatal asszonynál, akinek vékonyka testét számtalan egyszerű barna szövet takarja és karján egy még üres, kopott és kicsi kosárka függ. Arca egy lágy mosolyt rejt, de éber marad, mert ösztönei azt súgják, hogy muszáj annak lennie, viszont ha nem bánja az idegen akkor lassan megközelíti őt, megtartva a kényelmes pár lépés távolságot.*
- Üdvözletem!
*Köszön oda kedvesen és a férfi arcát fürkészi, kicsit rá is csodálkozik, ez őszintén megnyilvánul rajta. Elfekkel még sok dolga nem akadt, főleg nem kifejezetten ilyen szemrevalóakkal, pedig úgy hallotta ő is, hogy külsőre kellemesek, most pedig meg is bizonyosodhat róla. Kicsit el is szégyelli magát, mert a férfinak még a haja is szebb az övénél, ami rövid, fakó és a végei egyenetlenek, mert mindig tőrével vagdosta le praktikusság szempontjából.
Nem állhatja meg, muszáj szóvá tennie ezt neki.*
- Remélem nem veszed zokon, ha megjegyzem, de igazán gyönyörű a hajad. Ez minek köszönhető?
*Persze nem nyúlkál, holott kedve lenne megérinteni, sőt az ujjait is beletúrni. ~ Biztos nagyon puha is. ~*
- Esetleg fülőkét nem láttál valahol a közelben?
*Nagyon szívesen készítene belőle egy finom levest, annak ellenére, hogy egykor borzasztóan unta az ízét és legfeljebb annak örült, ha volt, most viszont szívesen enne egy kicsit csak úgy megszokásból.*
//Intath Aldeis//
*Kicsit talán túl messze merészkedett, de Csatangló olyan energikus jószág, hogy komoly terhelés vagy nagy utak nélkül komisszá válik és gyakran kezelhetetlenné. Olykor mérgesen felé is kapott, hogy megharapja kifejezve elégedetlenségét, de most Karheia eleget tett igényeinek és elég nagy távot tettek meg ahhoz, hogy kellőképpen nyugodt legyen és szép békésen várjon kikötve néha gazdája felé pillantva, aki nem messze tőle barangol.
El is mélyül a természetben, a csendben, a magányban. Imádja Nozarint, most mégis egy kicsit jól esik számára, hogy egyedül lehet, hogy kicsit szokhatja az új környezetét, mert számára még mindig nagyon új ez a világ. Kissé talán zajos is, kissé talán sok is így elsőre, de valahol élvezi is a rengeteg lehetőséget, amikből már jó ideje nem volt része. Szabad, és ez még mindig olyan furcsa gondolat számára, nem is tudja, hogy valaha másképp lesz ez.
Ahogy viszont halad előre az erdő kellemes csendjén túl felfigyel egy ismeretlen hangra. Megtorpan, fülel és rájön, hogy távolabbi éneket hall, és férfi hangnak tűnik. Egy helyben állva töpreng egy darabig, hogy visszaforduljon vagy menjen tovább, végül hosszas emésztgetés után nem menekül el gyáva módon, holott szívesen tenné meg ezt. Múltja mély nyomott hagyott benne, ennyi bizonyos.
Nem sokkal később meg is pillantja a hang tulajdonosát, aki immár bizonyosan egy férfi és ráadásul szőke. Kényelmes lassú tempóban közelíti meg, láthatóan nyugodtan, hiszen nem szeretne ellenséges benyomást kelteni, ami nehézkes is lenne, hiszen nem több ő egy kissé megviselt, de kedves arcú fiatal asszonynál, akinek vékonyka testét számtalan egyszerű barna szövet takarja és karján egy még üres, kopott és kicsi kosárka függ. Arca egy lágy mosolyt rejt, de éber marad, mert ösztönei azt súgják, hogy muszáj annak lennie, viszont ha nem bánja az idegen akkor lassan megközelíti őt, megtartva a kényelmes pár lépés távolságot.*
- Üdvözletem!
*Köszön oda kedvesen és a férfi arcát fürkészi, kicsit rá is csodálkozik, ez őszintén megnyilvánul rajta. Elfekkel még sok dolga nem akadt, főleg nem kifejezetten ilyen szemrevalóakkal, pedig úgy hallotta ő is, hogy külsőre kellemesek, most pedig meg is bizonyosodhat róla. Kicsit el is szégyelli magát, mert a férfinak még a haja is szebb az övénél, ami rövid, fakó és a végei egyenetlenek, mert mindig tőrével vagdosta le praktikusság szempontjából.
Nem állhatja meg, muszáj szóvá tennie ezt neki.*
- Remélem nem veszed zokon, ha megjegyzem, de igazán gyönyörű a hajad. Ez minek köszönhető?
*Persze nem nyúlkál, holott kedve lenne megérinteni, sőt az ujjait is beletúrni. ~ Biztos nagyon puha is. ~*
- Esetleg fülőkét nem láttál valahol a közelben?
*Nagyon szívesen készítene belőle egy finom levest, annak ellenére, hogy egykor borzasztóan unta az ízét és legfeljebb annak örült, ha volt, most viszont szívesen enne egy kicsit csak úgy megszokásból.*
4367. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-22 00:11:54
Üzenet elküldve: 2019-01-22 00:11:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Íjászverseny//
*Elégedetten tárja szét karjait, mint valami híres színész a világot jelentő deszkákon, amikor a közönség vastapsa alatt bezsebeli az elismeréseket. Így fogadja ő maga is az idegesítésben vitathatatlan érdemeinek elismerését Lyzi részéről. Hiába, kár volna tagadni, hogy a hegyesfülű kifejezetten kiemelkedő érzékkel rendelkezik ezen a téren.
Ő maga is örül az újrakezdésnek. Minden szempontból. Bár fogalma sincs róla, milyen kevés választotta el őt attól, hogy az erdőkirálykisasszony faképnél hagyja a kezdeti bénázás után. Ha tudná, most még jobban örülne, hogy sikerült marasztalnia őt.*
- Nagyon helyes! *emeli fel a mutatóujját, mint egy jó tanár.*
- Egy ilyen szép lány ne beszéljen csúnyán, se elfül, se másképpen. *vigyorog közben mély meggyőződéssel, amilyennek csak ő tud. Aztán újra a szerény karszéttárás ideje van, amikor Lyz újra elismeri, hogy Sheni bizonyosan talál megfelelő módot magának a csúnya beszéd helyett, hogy kihozzon valakit a sodrából.
A kártyalapok támadását színlelt haraggal és mártírkodással fogadja, de mosolyogva, mert maga is élvezi, hogy Lyzi ilyen felszabadult és most egy új, szeleburdi oldaláról is megismerheti. Pedig azt hitte, csak komoly tud lenni.*
- Őstehetségek, ha találkoznak. *válaszol széles mosollyal, ahogy összeszedik a lapokat maguk körül, amit az elf lány szétdobált, miközben Shenit vegzálta.*
- De biztos? *kérdi a csomaggal kapcsolatban.*
- Mert, ha mégis, akkor én... *nem fejezi be a szót, mert hirtelen, mintha öklendezni kezdene, de a szájából a korábban összeszedett lapok kezdenek el záporozni, mintha a gyomra tartalmát adná ki, végül aztán mosolyogva szórja ölébe a lapokat, melyek eddig valószínűleg ügyesen a tenyere mögött bújtak, hisz le nem nyelhette őket.*
- Jobb? *kérdi felélénkülve és nincs szükség Lyz segítségére, mert Sheni máris bontja-tépi a csomagolást, mint a rossz gyerekek, hogy a tartalmához férjen. Amikor pedig kiderül, hogy miféle édességet rejt a csomag, elérzékenyülve pillant fel a hosszúfülű lányra.*
- Jaj, hogy te milyen édes vagy. *motyogja. Azt hallva pedig, amit Lyz Banyától hallott, vagy hallhatott, felvigyorog.*
- Nemiiiiis! *vörösödik el a füle vége.*
- Hazugsááág. *dörmögi tenyereibe temetve arcát.*
- Tudod, nem sokszor volt lehetőségem ilyeneket enni, mert egy magamfajta apátlan-anyátlan kölyöknek nem adnak sokszor ilyet. *néz le az ölében lévő süteményre.*
- Nekem mindig ünnep ilyet enni. *mondja szokatlanul komolyan, de aztán széles vigyorral kezdi el tömni a szájába sütit. Ha mondott is olyat a Banya, ha nem, lehet benne igazság.*
- Köszönöm, Lyz, te nagyon jó vagy hozzám. Mások általában nem szoktak azok lenni, mint Énmegleon, vagy Erti, de őt én bántottam meg. Az én hibám. Sokszor félreismernek. *mondja kissé komolyabban.*
- Te mit látsz bennem? *teszi fel hirtelen a kérdést, ahogy a süti utolsó morzsáit is felszedegeti az ujjával, hogy lenyalja róla, de a figyelme Lyzié.*
//Íjászverseny//
*Elégedetten tárja szét karjait, mint valami híres színész a világot jelentő deszkákon, amikor a közönség vastapsa alatt bezsebeli az elismeréseket. Így fogadja ő maga is az idegesítésben vitathatatlan érdemeinek elismerését Lyzi részéről. Hiába, kár volna tagadni, hogy a hegyesfülű kifejezetten kiemelkedő érzékkel rendelkezik ezen a téren.
Ő maga is örül az újrakezdésnek. Minden szempontból. Bár fogalma sincs róla, milyen kevés választotta el őt attól, hogy az erdőkirálykisasszony faképnél hagyja a kezdeti bénázás után. Ha tudná, most még jobban örülne, hogy sikerült marasztalnia őt.*
- Nagyon helyes! *emeli fel a mutatóujját, mint egy jó tanár.*
- Egy ilyen szép lány ne beszéljen csúnyán, se elfül, se másképpen. *vigyorog közben mély meggyőződéssel, amilyennek csak ő tud. Aztán újra a szerény karszéttárás ideje van, amikor Lyz újra elismeri, hogy Sheni bizonyosan talál megfelelő módot magának a csúnya beszéd helyett, hogy kihozzon valakit a sodrából.
A kártyalapok támadását színlelt haraggal és mártírkodással fogadja, de mosolyogva, mert maga is élvezi, hogy Lyzi ilyen felszabadult és most egy új, szeleburdi oldaláról is megismerheti. Pedig azt hitte, csak komoly tud lenni.*
- Őstehetségek, ha találkoznak. *válaszol széles mosollyal, ahogy összeszedik a lapokat maguk körül, amit az elf lány szétdobált, miközben Shenit vegzálta.*
- De biztos? *kérdi a csomaggal kapcsolatban.*
- Mert, ha mégis, akkor én... *nem fejezi be a szót, mert hirtelen, mintha öklendezni kezdene, de a szájából a korábban összeszedett lapok kezdenek el záporozni, mintha a gyomra tartalmát adná ki, végül aztán mosolyogva szórja ölébe a lapokat, melyek eddig valószínűleg ügyesen a tenyere mögött bújtak, hisz le nem nyelhette őket.*
- Jobb? *kérdi felélénkülve és nincs szükség Lyz segítségére, mert Sheni máris bontja-tépi a csomagolást, mint a rossz gyerekek, hogy a tartalmához férjen. Amikor pedig kiderül, hogy miféle édességet rejt a csomag, elérzékenyülve pillant fel a hosszúfülű lányra.*
- Jaj, hogy te milyen édes vagy. *motyogja. Azt hallva pedig, amit Lyz Banyától hallott, vagy hallhatott, felvigyorog.*
- Nemiiiiis! *vörösödik el a füle vége.*
- Hazugsááág. *dörmögi tenyereibe temetve arcát.*
- Tudod, nem sokszor volt lehetőségem ilyeneket enni, mert egy magamfajta apátlan-anyátlan kölyöknek nem adnak sokszor ilyet. *néz le az ölében lévő süteményre.*
- Nekem mindig ünnep ilyet enni. *mondja szokatlanul komolyan, de aztán széles vigyorral kezdi el tömni a szájába sütit. Ha mondott is olyat a Banya, ha nem, lehet benne igazság.*
- Köszönöm, Lyz, te nagyon jó vagy hozzám. Mások általában nem szoktak azok lenni, mint Énmegleon, vagy Erti, de őt én bántottam meg. Az én hibám. Sokszor félreismernek. *mondja kissé komolyabban.*
- Te mit látsz bennem? *teszi fel hirtelen a kérdést, ahogy a süti utolsó morzsáit is felszedegeti az ujjával, hogy lenyalja róla, de a figyelme Lyzié.*
4366. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-21 20:50:01
Üzenet elküldve: 2019-01-21 20:50:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Drameiloten Sayqueves//
*Cerlyna borzasztó hálás a megértésért és ez is részben kiül rá zavartsága mellé, így egészen szokatlan elegyet alkotva. Szavakkal talán ki sem tudná fejezni, de majd mindenképpen megpróbálja, amellett, hogy minden erejével igyekszik megfelelő lenni Drameiloten úr számára.
A férfi szavaira csupán biccent, hiszen nem tudja mit lenne helyén való mondania. Azt tudja, hogy kivételes helyről jött, mert kivételesen bántak vele, akkor is ha ez idővel megváltozott, és azt is tudja, hogy kivételes helyre és személyek közé érkezett.*
- Rendben van, úgy lesz és köszönöm szépen.
*Teszi azért még hozzá és igyekszik elismételni magában az elhangzott nevet, amit már elsőre elfelejtett, ezt persze nem vallaná be, de elég lesz annyi, ha majd bemutatják neki a férfit és tudja hol keresse, mert a világért sem zargatná a ház urát apróságokkal. A nevetéstől kicsit megijed, mert egyből azt hiszi valami olyan butaságot mondott, amivel nevetségessé tette magát, de a férfi hangja mást sugall és utána a szavai is, így megnyugszik. Mondaná, hogy az úr biztosan túloz, de nem akarná megkérdőjelezni szavait, ezért ajkába harap és szelíden rámosolyog.*
- Legalább bizonyosan színesebbé teszi a házat.
*Jegyzi meg kedvesen, nem hízelgésnek szánva, inkább csak hangosan kimondva gondolatait.*
- Szégyent? Ó semmiképpen sem!
*El is vörösödik arca annak említésére és rögtön el is szégyelli magát el nem követett, de még csak el sem képzelt bűnökért, bár pontosan nem tudja mivel hozhatna szégyent a férfi családjának nevére. Talán ha véletlenül elejt valamit még nem minősül annak, de egyelőre ezt nem tudhatja biztosan, hiszen nem ismeri az itteni szabályokat és korlátokat. Azért majd igyekezni fog nem elejteni semmit.*
- Minden erőmmel azon fogok igyekezni, hogy megfelelő legyek Drameiloten úr. Sőt, annál is jobb.
*Fejét lehajtva félve pislog fel úgy és mosolyog a férfira kedvesen. Alig várja, hogy hasznossá tehesse magát és finom sütiket süthessen, szép ruhákat varrhasson vagy csak gyönyörűen kitakaríthassa a kisasszonyka szobáját.*
//Drameiloten Sayqueves//
*Cerlyna borzasztó hálás a megértésért és ez is részben kiül rá zavartsága mellé, így egészen szokatlan elegyet alkotva. Szavakkal talán ki sem tudná fejezni, de majd mindenképpen megpróbálja, amellett, hogy minden erejével igyekszik megfelelő lenni Drameiloten úr számára.
A férfi szavaira csupán biccent, hiszen nem tudja mit lenne helyén való mondania. Azt tudja, hogy kivételes helyről jött, mert kivételesen bántak vele, akkor is ha ez idővel megváltozott, és azt is tudja, hogy kivételes helyre és személyek közé érkezett.*
- Rendben van, úgy lesz és köszönöm szépen.
*Teszi azért még hozzá és igyekszik elismételni magában az elhangzott nevet, amit már elsőre elfelejtett, ezt persze nem vallaná be, de elég lesz annyi, ha majd bemutatják neki a férfit és tudja hol keresse, mert a világért sem zargatná a ház urát apróságokkal. A nevetéstől kicsit megijed, mert egyből azt hiszi valami olyan butaságot mondott, amivel nevetségessé tette magát, de a férfi hangja mást sugall és utána a szavai is, így megnyugszik. Mondaná, hogy az úr biztosan túloz, de nem akarná megkérdőjelezni szavait, ezért ajkába harap és szelíden rámosolyog.*
- Legalább bizonyosan színesebbé teszi a házat.
*Jegyzi meg kedvesen, nem hízelgésnek szánva, inkább csak hangosan kimondva gondolatait.*
- Szégyent? Ó semmiképpen sem!
*El is vörösödik arca annak említésére és rögtön el is szégyelli magát el nem követett, de még csak el sem képzelt bűnökért, bár pontosan nem tudja mivel hozhatna szégyent a férfi családjának nevére. Talán ha véletlenül elejt valamit még nem minősül annak, de egyelőre ezt nem tudhatja biztosan, hiszen nem ismeri az itteni szabályokat és korlátokat. Azért majd igyekezni fog nem elejteni semmit.*
- Minden erőmmel azon fogok igyekezni, hogy megfelelő legyek Drameiloten úr. Sőt, annál is jobb.
*Fejét lehajtva félve pislog fel úgy és mosolyog a férfira kedvesen. Alig várja, hogy hasznossá tehesse magát és finom sütiket süthessen, szép ruhákat varrhasson vagy csak gyönyörűen kitakaríthassa a kisasszonyka szobáját.*
4365. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-21 19:27:47
Üzenet elküldve: 2019-01-21 19:27:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Aleimord Sayqueves//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
*Már régen érintkezett olyan férfival, aki ennyi szenvedéllyel viseltetett irányában, bár tudja, ez valószínűleg tetszetős külseje miatt van elsősorban, ahogy az szokott lenni, bár ez valahogy most mégis más. De annyira magával ragadja a másik indulata, és hevének túlfűtött mivolta, hogy csak sodródik az árral, minden ellenállás nélkül. Még talán soha nem tudott a testével ennyit segíteni, és ő csak ezt az egyet tudja nyújtani igazából, senkinek nem volt még rá nagyobb szüksége.
Élvezi, ahogy csupán érintéseivel a férfi feltérképezi a testét, domborulatai kicsit teltebbek az átlagosnál, csípője karcsú, bőre pedig, így lecsutakolva már kellemes tapintású. Lassan megszabadul attól a rongytól is, ami eddig olyan kellemetlenül feszélyezte, és gátolta az elf kényeztető érintéseinek élvezetében. Érzi, ahogy a férfi felfedező útra indul és bejárja testének minden szegletét, amiben csak kedvét leli, és ahogyan számára élvezetes. Minden gyengéd érintést jóleső sóhajjal jutalmaz, a harapást feltörő szisszenéssel, közben bátorítóan simít végig az elf hátán vagy vállain, ahol éppen éri, néha hajába túrva jelez, egy-egy érzékenyebb rész kapujában.
Érzi, hogy az elfnek szüksége van rá és, ha csak erre a kis időre is el tudja felejtetni vele minden szomorúságát, akkor ez eddigi életének legfontosabb pillanata.
Mikor pedig a férfiban fellobbant vágy minden porcikáját cselekvésre készteti, a kanapén találja magát, ziháló lélegzetvételei közepette. Szemével keresi a másik tekintetét, két kezével a még mindig a lendülettől remegő domborulatait próbálja csillapítani, ujjait az izgatott rózsái köré fonva. Nem szól, nem akarja a férfit kizökkenteni, vagy hamis szemérmességet csalni az arcára. Két combját egymáson keresztezi, haját pedig az egyik oldalra simítja, nyelvével kéjesen végignyalva a felső ajkát.*
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
*Már régen érintkezett olyan férfival, aki ennyi szenvedéllyel viseltetett irányában, bár tudja, ez valószínűleg tetszetős külseje miatt van elsősorban, ahogy az szokott lenni, bár ez valahogy most mégis más. De annyira magával ragadja a másik indulata, és hevének túlfűtött mivolta, hogy csak sodródik az árral, minden ellenállás nélkül. Még talán soha nem tudott a testével ennyit segíteni, és ő csak ezt az egyet tudja nyújtani igazából, senkinek nem volt még rá nagyobb szüksége.
Élvezi, ahogy csupán érintéseivel a férfi feltérképezi a testét, domborulatai kicsit teltebbek az átlagosnál, csípője karcsú, bőre pedig, így lecsutakolva már kellemes tapintású. Lassan megszabadul attól a rongytól is, ami eddig olyan kellemetlenül feszélyezte, és gátolta az elf kényeztető érintéseinek élvezetében. Érzi, ahogy a férfi felfedező útra indul és bejárja testének minden szegletét, amiben csak kedvét leli, és ahogyan számára élvezetes. Minden gyengéd érintést jóleső sóhajjal jutalmaz, a harapást feltörő szisszenéssel, közben bátorítóan simít végig az elf hátán vagy vállain, ahol éppen éri, néha hajába túrva jelez, egy-egy érzékenyebb rész kapujában.
Érzi, hogy az elfnek szüksége van rá és, ha csak erre a kis időre is el tudja felejtetni vele minden szomorúságát, akkor ez eddigi életének legfontosabb pillanata.
Mikor pedig a férfiban fellobbant vágy minden porcikáját cselekvésre készteti, a kanapén találja magát, ziháló lélegzetvételei közepette. Szemével keresi a másik tekintetét, két kezével a még mindig a lendülettől remegő domborulatait próbálja csillapítani, ujjait az izgatott rózsái köré fonva. Nem szól, nem akarja a férfit kizökkenteni, vagy hamis szemérmességet csalni az arcára. Két combját egymáson keresztezi, haját pedig az egyik oldalra simítja, nyelvével kéjesen végignyalva a felső ajkát.*
4364. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-21 15:00:31
Üzenet elküldve: 2019-01-21 15:00:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Magányosok útja//
*Nem számít arra, hogy ezzel vége, ezt cáfolja a lény nagysága és azon igyekezete, hogy a prédáját eltérítő ellenfelét csőrébe kapja. Fordultában már hallja a csattanást maga mögött, miközben továbblendül, s azon iramban pattan két lábra. Nem sokat gondolkodik, bár gyors, a lény is hamar észhez térhet. Szemei ingerülten villannak iménti tévedése és melléütése okán, de nem akar ezen gondolkodni. Vigyor nem ül ki az arcára, immár komor képpel és elszántan koncentrál a következő lépésére, mely kapcsán nem kíván várni egy pillanatot sem. Botját jobb kezével válla mögé húzva hajítja el bal oldalra, akár csak egy lándzsát. Célja nem a támadás ezzel, inkább figyelemelterelés, mert ahogy ellazított csuklója felett elhalad a fegyver, meg is indul jobbra, előkapva hosszú tőrét. Futás közben tervezi eldönteni, vajon az elterelés elegendő volt-e, vagy szükséges lesz a kitérő manőver, ennek függvényében dönt, a továbbiakról. Ha a helyzet ideális, a hosszú tőrt két marokra fogva, lefelé ívelő pengével összes harci technikáját latba véve ugrik fel, hogy a tőrt a lénybe vágva, estében hasítsa végig, ha csak mellkasa előtt lengedező karjai közül akárcsak egyet is, már amennyire ezt megteheti. Persze fő célpont a nyak, vagy az oldal. Botját majd ráér a későbbiek során összeszedni, nem akarná hátrahagyni, de most cselekednie kell, mert a tollas szörnyeteg veszi át a kezdeményezést. Torz gondolatok nem kínozzák, meghasonlott személyisége stabil és rendíthetetlen, ahogyan elszántsága is. Ezt a csatát meg kell nyernie. Utána ráér megkeresni elmenekült vezetőjét, már, ha megtalálja persze. Ugyan lesz még teendő a lény halála után is, ha sikerül. Minden bizonnyal akkor már mocskos vigyor fog kiülni az arcára. Addig marad a feszült koncentráció és összpontosítás.*
*Nem számít arra, hogy ezzel vége, ezt cáfolja a lény nagysága és azon igyekezete, hogy a prédáját eltérítő ellenfelét csőrébe kapja. Fordultában már hallja a csattanást maga mögött, miközben továbblendül, s azon iramban pattan két lábra. Nem sokat gondolkodik, bár gyors, a lény is hamar észhez térhet. Szemei ingerülten villannak iménti tévedése és melléütése okán, de nem akar ezen gondolkodni. Vigyor nem ül ki az arcára, immár komor képpel és elszántan koncentrál a következő lépésére, mely kapcsán nem kíván várni egy pillanatot sem. Botját jobb kezével válla mögé húzva hajítja el bal oldalra, akár csak egy lándzsát. Célja nem a támadás ezzel, inkább figyelemelterelés, mert ahogy ellazított csuklója felett elhalad a fegyver, meg is indul jobbra, előkapva hosszú tőrét. Futás közben tervezi eldönteni, vajon az elterelés elegendő volt-e, vagy szükséges lesz a kitérő manőver, ennek függvényében dönt, a továbbiakról. Ha a helyzet ideális, a hosszú tőrt két marokra fogva, lefelé ívelő pengével összes harci technikáját latba véve ugrik fel, hogy a tőrt a lénybe vágva, estében hasítsa végig, ha csak mellkasa előtt lengedező karjai közül akárcsak egyet is, már amennyire ezt megteheti. Persze fő célpont a nyak, vagy az oldal. Botját majd ráér a későbbiek során összeszedni, nem akarná hátrahagyni, de most cselekednie kell, mert a tollas szörnyeteg veszi át a kezdeményezést. Torz gondolatok nem kínozzák, meghasonlott személyisége stabil és rendíthetetlen, ahogyan elszántsága is. Ezt a csatát meg kell nyernie. Utána ráér megkeresni elmenekült vezetőjét, már, ha megtalálja persze. Ugyan lesz még teendő a lény halála után is, ha sikerül. Minden bizonnyal akkor már mocskos vigyor fog kiülni az arcára. Addig marad a feszült koncentráció és összpontosítás.*
4363. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-21 12:09:05
Üzenet elküldve: 2019-01-21 12:09:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Maydeleine Rhywayers//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
*Hosszan és hevesen csókol, mintha régen nem érintett volna már nőt. Persze elég egyértelmű, hogy ez valószínűleg így is van. Magasabb rendű problémák érdekelték, mint testi vágyainak kielégítése.
Az arcát, majd füleit masszírozó ujjakat halk hümmögéssel viszonozza, de csak egy rövid ideg. Keze gyorsan lesiklik a nyak puha bőrére, majd átkalandozik a dekoltázs felé, hogy megismerkedhessen a nő idomaival. Lassan, de kihámozza őt a ruhájából, mi kellemetlenül közéjük áll.*
- Egyedül hagyni? Eszemben sem lenne.
*Válaszolja a hosszú, levegőszomjas csók után. Elhagyva a másik finom ajkait végigcsókol a finom arcbőrén, majd óvatosan ráharap fülének cimpájára. Észre sem veszi a mögötte található égésnyomot, talán akkor sem látná, ha keresné, hiszen jelenleg teljesen másra koncentrál.
Végigcsókol a nyak finom bőrén, itt-ott nyelvével is megérinti, vagy csak óvatosan beleharap. Így halad egyre lejjebb, belekóstolva az édes almákba, és elveszve a másik testében. Mikor úgy érzi, hogy nemigen bírja már tovább, párat lép előre, magával ragadva Madyt is. Megpróbálja finoman a kanapéra lökni, már ha hagyja magát.*
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
*Hosszan és hevesen csókol, mintha régen nem érintett volna már nőt. Persze elég egyértelmű, hogy ez valószínűleg így is van. Magasabb rendű problémák érdekelték, mint testi vágyainak kielégítése.
Az arcát, majd füleit masszírozó ujjakat halk hümmögéssel viszonozza, de csak egy rövid ideg. Keze gyorsan lesiklik a nyak puha bőrére, majd átkalandozik a dekoltázs felé, hogy megismerkedhessen a nő idomaival. Lassan, de kihámozza őt a ruhájából, mi kellemetlenül közéjük áll.*
- Egyedül hagyni? Eszemben sem lenne.
*Válaszolja a hosszú, levegőszomjas csók után. Elhagyva a másik finom ajkait végigcsókol a finom arcbőrén, majd óvatosan ráharap fülének cimpájára. Észre sem veszi a mögötte található égésnyomot, talán akkor sem látná, ha keresné, hiszen jelenleg teljesen másra koncentrál.
Végigcsókol a nyak finom bőrén, itt-ott nyelvével is megérinti, vagy csak óvatosan beleharap. Így halad egyre lejjebb, belekóstolva az édes almákba, és elveszve a másik testében. Mikor úgy érzi, hogy nemigen bírja már tovább, párat lép előre, magával ragadva Madyt is. Megpróbálja finoman a kanapéra lökni, már ha hagyja magát.*
4362. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-21 08:48:14
Üzenet elküldve: 2019-01-21 08:48:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Aleimord Sayqueves//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
*Természetesen, amint kéri a férfi fel is pattan és a nagyobbik törölközőt felkapja és odaadja neki, azonban ha ezt nem teszi szóvá, akkor nem segédkezik a víz felitatásában, inkább magát is letakarítja. Neki is szépen kiáztak a kezei és szinte fülig szappanos, bár próbál minden maradványt eltakarítani, azért még haján ott marad a hab, minthogy az a fürdetés közben zabolátlanul szabadjára volt engedve.*
- Reménykedtem is benne.*Mondja, miközben az elf ellentmondást nem tűrően magához vonja, korábbi ígéretéhez híven és megcsókolja, amit gyengéden viszonoz is, a férfi arcán egyik kezével végig simít, hüvelyk ujja pedig ismét utat talál a hegyes fülecske irányába. Ujjbegyei között óvatosan megmasszírozza a fülcimpát, mintha csak dorombolást várna tőle, majd lekúszik a nyakához, hogy szelíd mozdulatokkal elégítse ki a férfi érintésre és gondoskodásra vágyakozó szellemét. Ha nem látja szükségét, nem tesz felesleges mozdulatot, így lábait is a földön tartja, hogy az elfet megdolgoztassa, minél nehezebben ér célt a ruhanemű végének felkutatásával, annál inkább elégedett lesz magával. Hiszen talán most ez a legfőbb dolog, visszatalálni önmagához és visszaszerezni az irányítást saját sorsa felett. Másik kezével átkarja, ujjaival átsiklik a szinte kiálló bordák felett és a férfi hátát cirógatja, amíg az nem jelzi egyértelműen, hogy távolságot szeretne lopni kettejük közé. Néha nyelvével egy kicsit gyorsabb tempót diktál, hogy kitapinthassa a másik érzi-e szükségét vagy inkább a lágy és szelíd érzések dominálnak a kettejük érintkezésében.*
- De ugye ez után nem fogsz egyedül hagyni a kanapén? Az ölemben is aludhatnál, ha az esne jól, csak egy szavadba kerül.*Ajánlja fel kedvesen egy levegővételtől terhes elszakadás után, szembogaraival a másik tekintetében elrejtett önmagát keresve.*
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
*Természetesen, amint kéri a férfi fel is pattan és a nagyobbik törölközőt felkapja és odaadja neki, azonban ha ezt nem teszi szóvá, akkor nem segédkezik a víz felitatásában, inkább magát is letakarítja. Neki is szépen kiáztak a kezei és szinte fülig szappanos, bár próbál minden maradványt eltakarítani, azért még haján ott marad a hab, minthogy az a fürdetés közben zabolátlanul szabadjára volt engedve.*
- Reménykedtem is benne.*Mondja, miközben az elf ellentmondást nem tűrően magához vonja, korábbi ígéretéhez híven és megcsókolja, amit gyengéden viszonoz is, a férfi arcán egyik kezével végig simít, hüvelyk ujja pedig ismét utat talál a hegyes fülecske irányába. Ujjbegyei között óvatosan megmasszírozza a fülcimpát, mintha csak dorombolást várna tőle, majd lekúszik a nyakához, hogy szelíd mozdulatokkal elégítse ki a férfi érintésre és gondoskodásra vágyakozó szellemét. Ha nem látja szükségét, nem tesz felesleges mozdulatot, így lábait is a földön tartja, hogy az elfet megdolgoztassa, minél nehezebben ér célt a ruhanemű végének felkutatásával, annál inkább elégedett lesz magával. Hiszen talán most ez a legfőbb dolog, visszatalálni önmagához és visszaszerezni az irányítást saját sorsa felett. Másik kezével átkarja, ujjaival átsiklik a szinte kiálló bordák felett és a férfi hátát cirógatja, amíg az nem jelzi egyértelműen, hogy távolságot szeretne lopni kettejük közé. Néha nyelvével egy kicsit gyorsabb tempót diktál, hogy kitapinthassa a másik érzi-e szükségét vagy inkább a lágy és szelíd érzések dominálnak a kettejük érintkezésében.*
- De ugye ez után nem fogsz egyedül hagyni a kanapén? Az ölemben is aludhatnál, ha az esne jól, csak egy szavadba kerül.*Ajánlja fel kedvesen egy levegővételtől terhes elszakadás után, szembogaraival a másik tekintetében elrejtett önmagát keresve.*
4361. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-20 21:54:46
Üzenet elküldve: 2019-01-20 21:54:46
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Utolsó levél//
//Magányosok útja//
//Umon//
*Umon az első ütésváltást sérülés nélkül tudja le, bár a nadrágját felhasította a szörnyeteg karmos támadása. Lehet, hogy végtagok számában és szárnyak tekintetében a varjúdög vezet, de a férfi a gyorsabb, felugorva indít támadást a lény fejére célozva botjával. De az ütés csak centiméterekkel kerüli el a bestia fejét és az máris igyekszik visszatámadni, éles csőrét kitárva igyekszik lecsapni Umonra. A csőr azonban az oldalra guruló férfi hűlt helyén csattan fülsértően. Egyiküknek sem sikerült megsebeznie a másikat, a harc tovább folytatódik a szállingózó hóesésben.*
//Lyzendra//
*Az elf nő sikeres találata után újabb vesszőért nyúl és amikor látja, hogy még két bestia közeledik, mit közeledik, robog feléjük, egyenesen két nyílvesszőt helyez az idegre és lőni készül.
Monsotort figyelmezteti előtte, majd villámgyors célzás után útjára engedi a két nyílvesszőt.
A nyilak mindennél és mindenkinél gyorsabban szelik át a távolságot és állnak bele a két rohamozó szörnyeteg mellkasába, hajszálra ugyanazon a helyen.
A lövés megtöri a lendületüket, ugyanaz a fekete vér freccsen belőlük, mint harmadik társukból, mintha nem is élőkkel volna dolga a kis csapatnak.
A sikeres lövések után Lyzendrának van esélye felmérni társai és ellenfelei helyzetét.*
//Denzack//
*A lovak eltűnés felett érzett szomorúsága akár haragba is átcsaphat. Legközelebb biztosan nem lesznek ilyen felelőtlenek, de nem csak ő hibázott, hisz társai sem gondoskodtak a hátasok megfelelő kipányvázásáról.
A gondolat gyorsan tetté nemesedik, a mélységi elég gyorsan elő tudja kapni a kenőcsöt és felvinni azt pengéjére, körülbelül akkor, amikor Lyzendra mellkason találja a két rohamozó szörnyet.
Denzack nekilódul és megpróbál harcba avatkozni, de a kenőcsös cselekedet miatt, csak a hozzá közelebb eső lény figyelmét tudja magára vonni. A csontszarvas képtelen sikeres támadást intézni ellene, hisz a sötételf minden csapás elől könnyedén tér ki, viszont mérgezett tőrével sem képes sikeres támadást bevinni a szörnyetegnek.
Harcuk állóharccá válik. A másik két bestia Monsotorra marad.*
//Monsotor//
*A csontszarvas támadása elvásik az óriás alkarvédőjén. Mellette Lyzendra két nyílvesszőt ellőve töri meg a másik két bestia rohamát, oldalról Denzack kerül elő és lefoglalja az egyik szörnyet a kettő közül, így neki a másik kettő jut. Az amelyikkel már eddig is harcolt és egy újabb, egy azok közül, amelyiket Lyz megsebezte.
Monsotor mindkettőt megelőzi és elsőként indít ütést a csontszarvas feje felé. Az ütés ül a bestia fején, a csontállkapocs fülsértő reccsenéssel csapódik oldalra, kissé eltérítve a szörnyet. Visszatámadni biztosan nem fog, de a mögötte érkező még megpróbálkozik egy támadással, de csapása ártalmatlanul siklik le a mellvértjéről, az óriás semmiféle sebet nem szerez, de már két csontszarvassal kell felvennie a harcot, de úgy tűnik, képzettsége és vértezete felfogja a rázúduló támadásokat.*
//Magányosok útja//
//Umon//
*Umon az első ütésváltást sérülés nélkül tudja le, bár a nadrágját felhasította a szörnyeteg karmos támadása. Lehet, hogy végtagok számában és szárnyak tekintetében a varjúdög vezet, de a férfi a gyorsabb, felugorva indít támadást a lény fejére célozva botjával. De az ütés csak centiméterekkel kerüli el a bestia fejét és az máris igyekszik visszatámadni, éles csőrét kitárva igyekszik lecsapni Umonra. A csőr azonban az oldalra guruló férfi hűlt helyén csattan fülsértően. Egyiküknek sem sikerült megsebeznie a másikat, a harc tovább folytatódik a szállingózó hóesésben.*
//Lyzendra//
*Az elf nő sikeres találata után újabb vesszőért nyúl és amikor látja, hogy még két bestia közeledik, mit közeledik, robog feléjük, egyenesen két nyílvesszőt helyez az idegre és lőni készül.
Monsotort figyelmezteti előtte, majd villámgyors célzás után útjára engedi a két nyílvesszőt.
A nyilak mindennél és mindenkinél gyorsabban szelik át a távolságot és állnak bele a két rohamozó szörnyeteg mellkasába, hajszálra ugyanazon a helyen.
A lövés megtöri a lendületüket, ugyanaz a fekete vér freccsen belőlük, mint harmadik társukból, mintha nem is élőkkel volna dolga a kis csapatnak.
A sikeres lövések után Lyzendrának van esélye felmérni társai és ellenfelei helyzetét.*
//Denzack//
*A lovak eltűnés felett érzett szomorúsága akár haragba is átcsaphat. Legközelebb biztosan nem lesznek ilyen felelőtlenek, de nem csak ő hibázott, hisz társai sem gondoskodtak a hátasok megfelelő kipányvázásáról.
A gondolat gyorsan tetté nemesedik, a mélységi elég gyorsan elő tudja kapni a kenőcsöt és felvinni azt pengéjére, körülbelül akkor, amikor Lyzendra mellkason találja a két rohamozó szörnyet.
Denzack nekilódul és megpróbál harcba avatkozni, de a kenőcsös cselekedet miatt, csak a hozzá közelebb eső lény figyelmét tudja magára vonni. A csontszarvas képtelen sikeres támadást intézni ellene, hisz a sötételf minden csapás elől könnyedén tér ki, viszont mérgezett tőrével sem képes sikeres támadást bevinni a szörnyetegnek.
Harcuk állóharccá válik. A másik két bestia Monsotorra marad.*
//Monsotor//
*A csontszarvas támadása elvásik az óriás alkarvédőjén. Mellette Lyzendra két nyílvesszőt ellőve töri meg a másik két bestia rohamát, oldalról Denzack kerül elő és lefoglalja az egyik szörnyet a kettő közül, így neki a másik kettő jut. Az amelyikkel már eddig is harcolt és egy újabb, egy azok közül, amelyiket Lyz megsebezte.
Monsotor mindkettőt megelőzi és elsőként indít ütést a csontszarvas feje felé. Az ütés ül a bestia fején, a csontállkapocs fülsértő reccsenéssel csapódik oldalra, kissé eltérítve a szörnyet. Visszatámadni biztosan nem fog, de a mögötte érkező még megpróbálkozik egy támadással, de csapása ártalmatlanul siklik le a mellvértjéről, az óriás semmiféle sebet nem szerez, de már két csontszarvassal kell felvennie a harcot, de úgy tűnik, képzettsége és vértezete felfogja a rázúduló támadásokat.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6206-6225