Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 250 (4981. - 5000. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
5000. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-02 20:08:08
Üzenet elküldve: 2019-06-02 20:08:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1182
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1182
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Aranyfonál//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*A nő következő szavai meglepik az elfet.*
~Oké. Ez...baszott aranyos volt. Talán ha nem úgy nézne ki mint egy fogolytábor szökevény meg is ölelgetném ezt a drága asszonyt.~
*Így csak egy kedves mosolyt kap.*
-Igen ez is meglehet.
*Persze nem hiszi el. Továbbra is a saját állítását tartja valószínűbbnek, de kedvesen mosolyog a nőre mintha tényleg volna rá esély. A nő kérdésére elhúzza a száját. Nem szereti ezt kifejteni, de megteszi.*
-Tudja ez ilyen átmeneti dolog. Ha tippelnem kéne nemsokára visszakerülök majd a szegénynegyedi kis rendelőmbe. Már ha megmarad. Vannak jobb napjaim, de nem szoktak megmaradni. Eleget éltem már, hogy ezt megjegyezzem.
*Mosolyog azért. Bár nem látszik, de olyan egykorúak lehetnek a nővel. Mármint Int így saccol. Ebbe viszont nem megy bele mert nem illik egy hölgy koráról érdeklődni. A gyerek említésére olyan reakciót kap a nő amilyet várt. Az elf hárítón emeli az ép kezét és mosolyogva rázza a fejét.*
-Hajjaj! Még csak az kéne! Nem kell nekem gyerek.
~Vagy kikapatnám onnan vagy léphetnék le a városból.~
//Aranyfonál//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*A nő következő szavai meglepik az elfet.*
~Oké. Ez...baszott aranyos volt. Talán ha nem úgy nézne ki mint egy fogolytábor szökevény meg is ölelgetném ezt a drága asszonyt.~
*Így csak egy kedves mosolyt kap.*
-Igen ez is meglehet.
*Persze nem hiszi el. Továbbra is a saját állítását tartja valószínűbbnek, de kedvesen mosolyog a nőre mintha tényleg volna rá esély. A nő kérdésére elhúzza a száját. Nem szereti ezt kifejteni, de megteszi.*
-Tudja ez ilyen átmeneti dolog. Ha tippelnem kéne nemsokára visszakerülök majd a szegénynegyedi kis rendelőmbe. Már ha megmarad. Vannak jobb napjaim, de nem szoktak megmaradni. Eleget éltem már, hogy ezt megjegyezzem.
*Mosolyog azért. Bár nem látszik, de olyan egykorúak lehetnek a nővel. Mármint Int így saccol. Ebbe viszont nem megy bele mert nem illik egy hölgy koráról érdeklődni. A gyerek említésére olyan reakciót kap a nő amilyet várt. Az elf hárítón emeli az ép kezét és mosolyogva rázza a fejét.*
-Hajjaj! Még csak az kéne! Nem kell nekem gyerek.
~Vagy kikapatnám onnan vagy léphetnék le a városból.~
4999. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-02 17:52:32
Üzenet elküldve: 2019-06-02 17:52:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Aranyfonál//
*Hümmög párat még a csonka kéz iránti vonzalmon.*
- De az is lehet, hogy nem maga a hiányosságod tetszik neki, hanem te, és ez megszépíti ezt a tulajdonságodat is.
*Mosolyogva félrebillenti fejét, bár ő maga is érzékeli, hogy ez már túlzottan idilli lenne, és kifejezetten naiv hozzáállás, valahol mégis tetszik neki ennek ellenére is.
Lelkesen hallgatja Intath beszámolóját jelenlegi életéről, ami kellemes és kényelmes, még a férfi szerint is, de az elf ennek ellenére sem gondolja szerencsésnek magát. Karheia erre csak ráncolja homloktát, mert itt ellentmondást vél felfedezni.*
- Ez nem szerencse? Ilyen lehetőséget kapni és ilyen életet élni? Mert nekem egészen úgy hangzik, hogy bizony szerencsés vagy, mert nem mindenkinek adatik meg a lehetőség sem.
*Önmagát is annak tartja és hálás is, amikor ideje van megáll, hogy köszönetet mondjon ősei szellemének, amiért ide vezették őt. Nem érti azokat, akik nem így vélekednek és megrekednek a múltban, ami lehet, hogy borús, de már vége van.*
- Márcsak az lenne még nagyobb szerencse, ha a különleges szeplős lány elkezdene pocakosodni.
*Tőle nem megszokott módon huncut mosoly jelenik meg arcán, még be is harapja ajkát, éppen csak nem kacsint, de pajkos csillogással szemeiben várja Intath reakcióját. Láthatóan jól szórakozik, mert arra számít, hogy heves választ kap, akár tiltakozás, akár örömteli visszajelzés formájában.*
//Aranyfonál//
*Hümmög párat még a csonka kéz iránti vonzalmon.*
- De az is lehet, hogy nem maga a hiányosságod tetszik neki, hanem te, és ez megszépíti ezt a tulajdonságodat is.
*Mosolyogva félrebillenti fejét, bár ő maga is érzékeli, hogy ez már túlzottan idilli lenne, és kifejezetten naiv hozzáállás, valahol mégis tetszik neki ennek ellenére is.
Lelkesen hallgatja Intath beszámolóját jelenlegi életéről, ami kellemes és kényelmes, még a férfi szerint is, de az elf ennek ellenére sem gondolja szerencsésnek magát. Karheia erre csak ráncolja homloktát, mert itt ellentmondást vél felfedezni.*
- Ez nem szerencse? Ilyen lehetőséget kapni és ilyen életet élni? Mert nekem egészen úgy hangzik, hogy bizony szerencsés vagy, mert nem mindenkinek adatik meg a lehetőség sem.
*Önmagát is annak tartja és hálás is, amikor ideje van megáll, hogy köszönetet mondjon ősei szellemének, amiért ide vezették őt. Nem érti azokat, akik nem így vélekednek és megrekednek a múltban, ami lehet, hogy borús, de már vége van.*
- Márcsak az lenne még nagyobb szerencse, ha a különleges szeplős lány elkezdene pocakosodni.
*Tőle nem megszokott módon huncut mosoly jelenik meg arcán, még be is harapja ajkát, éppen csak nem kacsint, de pajkos csillogással szemeiben várja Intath reakcióját. Láthatóan jól szórakozik, mert arra számít, hogy heves választ kap, akár tiltakozás, akár örömteli visszajelzés formájában.*
4998. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-02 16:57:59
Üzenet elküldve: 2019-06-02 16:57:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1182
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1182
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Bújj, bújj Doki//
*A hülyéskedést a fákkal kapcsolatban pont abbahagyta volna, de a vörös újra kezdi. Méghozzá olyan feltevéssel amitől az elfnek szélesebb lesz a vigyora.*
-Hát hogyne szoktunk volna. Lehet ilyen dögös lombkoronának ellenállni? Láttál már elfet bármilyen fa tetején? Azok ilyen románcok szerelemgyerekei.
*Teljesen komoly képpel mondja. Már kezdi érdekelni, hogy meddig viszik ezt a beszélgetést. A nevekkel kapcsolatban a vörös kicsit szúrósabban reagál amire az elf csak elvigyorodik.*
-Vigyázz a fenyegetéssel! Csak olyat amit be is tartasz bogárka különben nem vesznek komolyan. A pipacs meg nem gaz. Egy gyönyörű vadvirág amihez nagyon óvatosan kell közelíteni. Kisajátítani pedig nem is lehet hisz letépve elveszti a szépségét. Intath vagyok. Örvendek a találkozásnak Ylanda.
*Mosolyog a vörösre barátságosan. Tud ilyet is.*
*A hülyéskedést a fákkal kapcsolatban pont abbahagyta volna, de a vörös újra kezdi. Méghozzá olyan feltevéssel amitől az elfnek szélesebb lesz a vigyora.*
-Hát hogyne szoktunk volna. Lehet ilyen dögös lombkoronának ellenállni? Láttál már elfet bármilyen fa tetején? Azok ilyen románcok szerelemgyerekei.
*Teljesen komoly képpel mondja. Már kezdi érdekelni, hogy meddig viszik ezt a beszélgetést. A nevekkel kapcsolatban a vörös kicsit szúrósabban reagál amire az elf csak elvigyorodik.*
-Vigyázz a fenyegetéssel! Csak olyat amit be is tartasz bogárka különben nem vesznek komolyan. A pipacs meg nem gaz. Egy gyönyörű vadvirág amihez nagyon óvatosan kell közelíteni. Kisajátítani pedig nem is lehet hisz letépve elveszti a szépségét. Intath vagyok. Örvendek a találkozásnak Ylanda.
*Mosolyog a vörösre barátságosan. Tud ilyet is.*
4997. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-02 14:14:37
Üzenet elküldve: 2019-06-02 14:14:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
//Bújj, bújj Doki//
*Ő nem igazán érez semmiféle sajnálatot a természet eme hatalmasra növő teremtményei irányába, főleg azért nem mert megvonja tőlük a nyálát. Fel is borzolja a gondolat az összes létező szőrszálát, hogy az elfeknek, akik az erdőt választják otthonukul ez mindennapos és természetes dolog.*
-De ugye, ti nem szoktatok a fákkal… tudod, mást is csinálni a csókolgatáson kívül?*Miután kicsúszik a száján, azonnal szívná is vissza, hiszen úgy tűnhet érdeklődést mutat a szokásaik iránt. Ami teljesen abszurd. Másfelől, ha nagyon mellélő és hát elég neccesen hangzik ez így kimondva, így teljesen jók rá az esélyek, akkor meg komplett idiótaként tünteti fel magát.*
-Nem érdekes.*Gyorsan utána teszi.*
-Pipacsvirág? Semmiképp se, ha szeretnéd a fejed a nyakadon hordani továbbra is. Nem szeretem, ha gazokhoz hasonlítanak. YIlanda vagyok, így szólíthatsz, minden egyebet mellőzünk, rendben? Téged, hogy kell hívjalak?*Ugyanis lát rá esélyt, a faj sajátosságait ismerve, hogy magasztos doktor úr esetleg mindenható gyógyító lesz erre a kérdésre a válasz. Nem mintha valaha is kiejtené a száján ezeket, csak kíváncsi, mennyire is teszi fel a lécet a másik.*
*Ő nem igazán érez semmiféle sajnálatot a természet eme hatalmasra növő teremtményei irányába, főleg azért nem mert megvonja tőlük a nyálát. Fel is borzolja a gondolat az összes létező szőrszálát, hogy az elfeknek, akik az erdőt választják otthonukul ez mindennapos és természetes dolog.*
-De ugye, ti nem szoktatok a fákkal… tudod, mást is csinálni a csókolgatáson kívül?*Miután kicsúszik a száján, azonnal szívná is vissza, hiszen úgy tűnhet érdeklődést mutat a szokásaik iránt. Ami teljesen abszurd. Másfelől, ha nagyon mellélő és hát elég neccesen hangzik ez így kimondva, így teljesen jók rá az esélyek, akkor meg komplett idiótaként tünteti fel magát.*
-Nem érdekes.*Gyorsan utána teszi.*
-Pipacsvirág? Semmiképp se, ha szeretnéd a fejed a nyakadon hordani továbbra is. Nem szeretem, ha gazokhoz hasonlítanak. YIlanda vagyok, így szólíthatsz, minden egyebet mellőzünk, rendben? Téged, hogy kell hívjalak?*Ugyanis lát rá esélyt, a faj sajátosságait ismerve, hogy magasztos doktor úr esetleg mindenható gyógyító lesz erre a kérdésre a válasz. Nem mintha valaha is kiejtené a száján ezeket, csak kíváncsi, mennyire is teszi fel a lécet a másik.*
4996. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-02 14:03:15
Üzenet elküldve: 2019-06-02 14:03:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//A fejlődés útján//
*Az Artheniorhoz közeli erdők, immáron otthonaként köszönti, bár még nem ismeri ezeket a fákat annyira, mint erdőmélyi rokonait. Xauzur is természetesebben viselkedik itt, mint a városhoz közelebb és itt attól sem kell tartaniuk, hogy bárki kérdőre vonná a páncélos csuhást az irbisz miatt. Kevesen mernének pálcát törni egy talpig páncélba öltözött elf és a vele tartó irbisz felett.
Itt sem az utat követi, kissé levágva azt, a fák között közelíti meg a mocsárvidéket. Nem szereti azt a helyet, de tudja, hogy nélküle Erdőmélye háborítatlansága nem lenne biztosított. A vadon ragadozói így nem veszélyeztetik a várost és a város ragadozói sem az erdőt. Az erdőmélyi elf számára ez a kimondatlan paktum elfogadható és szükségszerű egyszerre.
Eljátszadozik a gondolattal, hogy mennyire jó volna Erdőmélye vadonját és ezeket az erdőket egybefogni, kiterjeszteni rájuk az Erdő Szívének, Eeyrnek hatalmát és őrizni a háborítatlanságát. Láthatatlan határvonallal védeni a fákat, az állatokat, mindent, mi kedves a Fákban Lakónak. Sasszemű elf íjászokkal őriztetni ezt a határt és ítélkezni mind felett, kik nyerészkedni próbálnának az erdő kincseiből, nem kölcsönösen együttműködni vele.
Mielőtt túlságosan beleélné magát, visszarántja elméjét a jelenbe, ahol egyelőre egy aprócska, folyóparti falut kell biztonságban tudnia. Az erdő, de főleg Erdőmélye, hosszú ideje védi magát sikeresen, s ha olykor valakik mégis a békéjére törnek, hát a hozzá hasonlók, az Erdő Szívének katonái mindig ott lesznek, hogy közbeavatkozzanak.
A távolból már érződik a lápvidék kénes szaga, Xauzur elégedetlenül, röviden tüsszentve fejezi ki nemtetszését a célirány tekintetében, de a páncélos csuhás csak megvakarja a feje búbját és egyenletes futásba kezd, hogy végcéljukat mihamarabb elérhessék.*
*Az Artheniorhoz közeli erdők, immáron otthonaként köszönti, bár még nem ismeri ezeket a fákat annyira, mint erdőmélyi rokonait. Xauzur is természetesebben viselkedik itt, mint a városhoz közelebb és itt attól sem kell tartaniuk, hogy bárki kérdőre vonná a páncélos csuhást az irbisz miatt. Kevesen mernének pálcát törni egy talpig páncélba öltözött elf és a vele tartó irbisz felett.
Itt sem az utat követi, kissé levágva azt, a fák között közelíti meg a mocsárvidéket. Nem szereti azt a helyet, de tudja, hogy nélküle Erdőmélye háborítatlansága nem lenne biztosított. A vadon ragadozói így nem veszélyeztetik a várost és a város ragadozói sem az erdőt. Az erdőmélyi elf számára ez a kimondatlan paktum elfogadható és szükségszerű egyszerre.
Eljátszadozik a gondolattal, hogy mennyire jó volna Erdőmélye vadonját és ezeket az erdőket egybefogni, kiterjeszteni rájuk az Erdő Szívének, Eeyrnek hatalmát és őrizni a háborítatlanságát. Láthatatlan határvonallal védeni a fákat, az állatokat, mindent, mi kedves a Fákban Lakónak. Sasszemű elf íjászokkal őriztetni ezt a határt és ítélkezni mind felett, kik nyerészkedni próbálnának az erdő kincseiből, nem kölcsönösen együttműködni vele.
Mielőtt túlságosan beleélné magát, visszarántja elméjét a jelenbe, ahol egyelőre egy aprócska, folyóparti falut kell biztonságban tudnia. Az erdő, de főleg Erdőmélye, hosszú ideje védi magát sikeresen, s ha olykor valakik mégis a békéjére törnek, hát a hozzá hasonlók, az Erdő Szívének katonái mindig ott lesznek, hogy közbeavatkozzanak.
A távolból már érződik a lápvidék kénes szaga, Xauzur elégedetlenül, röviden tüsszentve fejezi ki nemtetszését a célirány tekintetében, de a páncélos csuhás csak megvakarja a feje búbját és egyenletes futásba kezd, hogy végcéljukat mihamarabb elérhessék.*
4995. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-02 12:58:02
Üzenet elküldve: 2019-06-02 12:58:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Zárás//
*Szóra nyílna a szája, hogy elmondja, nem igazán ért a gazdálkodáshoz. Narr bácsikájával próbálták annak idején. Paradicsommal. De a fele ki se kelt, a nagy része elfagyott, a maradék meg vagy kiszáradt vagy kirohadt. Egyetlen tő tartott ki a legvégsőkig. Még annak ellenére is kinevelt egy satnya kis termést, hogy a szára aljától a négy kis levele hegyéig ellepték a tetvek. De mielőtt az egy szem kis paradicsomuk beérett volna, kikezdték a hangyák. Nagyjából ennyi summázva Kaiyko földművelői tapasztalata. Nem számít. Ortasszal belevág. Legfeljebb maradnak annál, amit az erdő ad, a többit meg majd csak beszerzik valahonnan.*
- Figyelj rám, Ortas *mondja. Feltérdel és a férfi arcát két tenyere közé fogja. Pillantása el-elrebben a távolba a másik tekintetéről. A messzeségben villámok fénye cikáz át az éjbe borult égbolton.* - Téged mindig és mindenhol megtalállak. *Dörgés szakad keresztül a torlódó, szürke felhőkön és a szél belekap Kaiyko hajába.* - A szívem odahúz *érinti meg Ortas mellkasát.* - A szemem megmutat *simít végig a sötétebb írisz mellett, melyben tükröződik saját hályogtól szürke bal szeme.* - A békém elvezet hozzád. *A szavait már eső mossa. Ott a dombon a tűz lassan kialszik a viharban és az ébredező Csontvetőt kifakítja a látomásból.*
- Messze, sötétségben *motyogja maga elé, amikor átázott ruháiban dideregve tántorog vissza a kis viskó felé.*
//Zárás//
*Szóra nyílna a szája, hogy elmondja, nem igazán ért a gazdálkodáshoz. Narr bácsikájával próbálták annak idején. Paradicsommal. De a fele ki se kelt, a nagy része elfagyott, a maradék meg vagy kiszáradt vagy kirohadt. Egyetlen tő tartott ki a legvégsőkig. Még annak ellenére is kinevelt egy satnya kis termést, hogy a szára aljától a négy kis levele hegyéig ellepték a tetvek. De mielőtt az egy szem kis paradicsomuk beérett volna, kikezdték a hangyák. Nagyjából ennyi summázva Kaiyko földművelői tapasztalata. Nem számít. Ortasszal belevág. Legfeljebb maradnak annál, amit az erdő ad, a többit meg majd csak beszerzik valahonnan.*
- Figyelj rám, Ortas *mondja. Feltérdel és a férfi arcát két tenyere közé fogja. Pillantása el-elrebben a távolba a másik tekintetéről. A messzeségben villámok fénye cikáz át az éjbe borult égbolton.* - Téged mindig és mindenhol megtalállak. *Dörgés szakad keresztül a torlódó, szürke felhőkön és a szél belekap Kaiyko hajába.* - A szívem odahúz *érinti meg Ortas mellkasát.* - A szemem megmutat *simít végig a sötétebb írisz mellett, melyben tükröződik saját hályogtól szürke bal szeme.* - A békém elvezet hozzád. *A szavait már eső mossa. Ott a dombon a tűz lassan kialszik a viharban és az ébredező Csontvetőt kifakítja a látomásból.*
- Messze, sötétségben *motyogja maga elé, amikor átázott ruháiban dideregve tántorog vissza a kis viskó felé.*
4994. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-02 12:52:21
Üzenet elküldve: 2019-06-02 12:52:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1182
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1182
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Bújj, bújj Doki//
*Érdekesnek véli a lányt akivel összefutott. Az biztos, hogy nem nagyon szívleli az elfeket. Mivel fattyú ezért erre bizonyosan meg is van az oka.*
-Szegény fák.
*Jegyzi meg arra, hogy a lány nem csókolgatja őket. Egy pillanatra felmerül benne, hogy több csók marad neki, de ott még nem tartanak. Egyelőre elszórakoztatja a vörös froclizása. Nem akarja elriasztani. Azzal, hogy a főnöke kúriájába még beugrana úgy tűnik nem gond. Szóval el is indul arra felé. Közben rákérdez a tünetekre, de nem kap kielégítő választ. Ezek szerint vihet mindent amit talál.*
-Amúgy, hogy szólíthatlak? Maradjon a pipacsvirág?
*Érdekesnek véli a lányt akivel összefutott. Az biztos, hogy nem nagyon szívleli az elfeket. Mivel fattyú ezért erre bizonyosan meg is van az oka.*
-Szegény fák.
*Jegyzi meg arra, hogy a lány nem csókolgatja őket. Egy pillanatra felmerül benne, hogy több csók marad neki, de ott még nem tartanak. Egyelőre elszórakoztatja a vörös froclizása. Nem akarja elriasztani. Azzal, hogy a főnöke kúriájába még beugrana úgy tűnik nem gond. Szóval el is indul arra felé. Közben rákérdez a tünetekre, de nem kap kielégítő választ. Ezek szerint vihet mindent amit talál.*
-Amúgy, hogy szólíthatlak? Maradjon a pipacsvirág?
4993. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-02 10:02:00
Üzenet elküldve: 2019-06-02 10:02:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
//Bújj, bújj Doki//
*Látszik az arcán, hogy mikor a másik arra emlékezteti, hogy minden undora ellenére mégiscsak félig elf, ismét valami furcsa ábrázat ül ki az arcára.*
~Ez bosszantó.~*Még a két szemöldöke is megrezzen egy pillanatra, mikor feltör a mélyből a szunnyadó ellenérzések kavalkádja.*
-Nem fogok fákat csókolgatni. Azt meghagyom a bolondoknak, nekik is kell valami elfoglaltság.*Közli, teljes elhatárolódással a hangjában. Nem úgy fest, hogy az ilyen tréfákat értékeli, főleg nem egy idegentől.
Az, hogy az elfnek nem fűlik a foga a munkához, nem igazán lepi meg, az apja is csak egy naplopó semmire kellő, miért lenne ez másképp egy rá nagyon hasonlító fajtársánál.*
-Rendben, annyi kitérő még belefér.*Sóhajt ő is és ha az elf megindul az említett ház irányába, akkor követi.*
-Láza? Nem tudom, a többiek foglalkoztak vele az este.*Von vállat.*
*Látszik az arcán, hogy mikor a másik arra emlékezteti, hogy minden undora ellenére mégiscsak félig elf, ismét valami furcsa ábrázat ül ki az arcára.*
~Ez bosszantó.~*Még a két szemöldöke is megrezzen egy pillanatra, mikor feltör a mélyből a szunnyadó ellenérzések kavalkádja.*
-Nem fogok fákat csókolgatni. Azt meghagyom a bolondoknak, nekik is kell valami elfoglaltság.*Közli, teljes elhatárolódással a hangjában. Nem úgy fest, hogy az ilyen tréfákat értékeli, főleg nem egy idegentől.
Az, hogy az elfnek nem fűlik a foga a munkához, nem igazán lepi meg, az apja is csak egy naplopó semmire kellő, miért lenne ez másképp egy rá nagyon hasonlító fajtársánál.*
-Rendben, annyi kitérő még belefér.*Sóhajt ő is és ha az elf megindul az említett ház irányába, akkor követi.*
-Láza? Nem tudom, a többiek foglalkoztak vele az este.*Von vállat.*
4992. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-01 22:17:33
Üzenet elküldve: 2019-06-01 22:17:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Hajnali ceremónia - zárás//
//Lyz, Umon, Dat//
*Nem tudja elmondani, mennyire sajnálja, hogy újra el kell hagynia Lyzendrát, de ez most mindennél fontosabb. El kell mélyülnie Eeyr, ezzel a Fákban Lakó tanaiban, hogy véghezvihesse, ami Hanlorennek nem sikerült. Ha a papnő visszajön, megbeszéli vele a történteket, de az elf lány eltűnt.*
- Sajnálom, me'ochass, de ezúttal visszatérek. *Nem mosolyog, tökéletesen komolyan gondolja, s most talán az Erdő Szíve sem húzza át számításait.*
- Nem kérnélek, ha nem lennék biztos benne, hogy sikerülni fog neked. *Most már megenged egy halovány mosolyfélét.
Az üvegcse, majd az aranyakra némán bólint, köztük nincs szükség szavakra, de biztos benne, hogy jól fognak jönni az aranyak. A torony ura drágán méri tudását.*
- Köszönöm. *Fogja meg Lyz kezét és ha a lány is engedi, érintik össze homlokukat elf szokás szerint, majd indul Umonél felé.
Pyrről, a tündérről szóló beszélgetést nem hallja, így nem tud a tollas bajkeverőről kérdezni. Ám most nem is baj tán, bár szívesen hallott volna róla. Indulnia kell és oly hosszú út áll előtte.*
- De ezúttal visszajövök. *Válaszolja szinte azonnal, szinte ugyanazt komoly képpel Umon szavaira, mint korábban Lyzendrának. Tudja, hogy egykor cserbenhagyta őket és azt nem teheti semmissé, de reméli, hogy nem vesztette el teljesen társai bizalmát.
A kapott erszényre előbb értetlen képpel néz, de aztán csak kurtán bólint az adományra. Jó helyre fog kerülni az arany. Sokat kapott ma belőle.*
- Köszönjük. *Mondja halkan felnézve Umon szemeibe.*
- Örülök, hogy itt vagytok és neked is. *Mondja még majd a vándor külsejű férfire néz halovány mosollyal.*
- Ha visszajöttem, remélem, téged is megismerhetlek. *Teszi még hozzá, majd némán int a fejével Xauzurnak és folytatja útját a sátrához, majd onnan az erdő felé.*
//Lyz, Umon, Dat//
*Nem tudja elmondani, mennyire sajnálja, hogy újra el kell hagynia Lyzendrát, de ez most mindennél fontosabb. El kell mélyülnie Eeyr, ezzel a Fákban Lakó tanaiban, hogy véghezvihesse, ami Hanlorennek nem sikerült. Ha a papnő visszajön, megbeszéli vele a történteket, de az elf lány eltűnt.*
- Sajnálom, me'ochass, de ezúttal visszatérek. *Nem mosolyog, tökéletesen komolyan gondolja, s most talán az Erdő Szíve sem húzza át számításait.*
- Nem kérnélek, ha nem lennék biztos benne, hogy sikerülni fog neked. *Most már megenged egy halovány mosolyfélét.
Az üvegcse, majd az aranyakra némán bólint, köztük nincs szükség szavakra, de biztos benne, hogy jól fognak jönni az aranyak. A torony ura drágán méri tudását.*
- Köszönöm. *Fogja meg Lyz kezét és ha a lány is engedi, érintik össze homlokukat elf szokás szerint, majd indul Umonél felé.
Pyrről, a tündérről szóló beszélgetést nem hallja, így nem tud a tollas bajkeverőről kérdezni. Ám most nem is baj tán, bár szívesen hallott volna róla. Indulnia kell és oly hosszú út áll előtte.*
- De ezúttal visszajövök. *Válaszolja szinte azonnal, szinte ugyanazt komoly képpel Umon szavaira, mint korábban Lyzendrának. Tudja, hogy egykor cserbenhagyta őket és azt nem teheti semmissé, de reméli, hogy nem vesztette el teljesen társai bizalmát.
A kapott erszényre előbb értetlen képpel néz, de aztán csak kurtán bólint az adományra. Jó helyre fog kerülni az arany. Sokat kapott ma belőle.*
- Köszönjük. *Mondja halkan felnézve Umon szemeibe.*
- Örülök, hogy itt vagytok és neked is. *Mondja még majd a vándor külsejű férfire néz halovány mosollyal.*
- Ha visszajöttem, remélem, téged is megismerhetlek. *Teszi még hozzá, majd némán int a fejével Xauzurnak és folytatja útját a sátrához, majd onnan az erdő felé.*
4991. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-01 22:00:06
Üzenet elküldve: 2019-06-01 22:00:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Hajnali ceremónia//
//Zárás//
*Pycta szavaitól, hogy az oltár még nem elég erős, először csak értetlenül, majd szomorkásan pillant az elfre, de egy pillanatig sem vonja kétségbe az igazát. Senkit nem ismer, aki jobban olvasna a jelekben, mint ő.
A kezdeti ború árnyékot vet az íjász lány arcára, mikor Pycta újabb útját jelenti be, de ha erősíteni kell az oltáron, a fán, hát meg kell tenni. Ennél fontosabb aligha van most. Csupán a falu gondja mélyíti az árnyékot. Egy erődöt még csak-csak eligazgatott valahogy, bár ahhoz is fel kellett nőni, és korántsem biztos, hogy jól csinálta. Egy egész falu sokkal nagyobb felelősség. Válaszként először megingatja fejét, majd körbepillant. A zizegő közösség, az építkezés zajai kúsznak fülébe. Óvatosan bólint végül.*
- Igyekszem mindenben segíteni őket, ami tőlem telik Pycta *válaszolja, mert azt kevéssé hiszi, hogy csak így parancsszóra működne az ilyesmi. Lyzendra úgy fogja fel, hogy ha elfogadják a segítségét, hát legyen így, míg Pycta vissza nem ér. Csak annak emlékét nem tudja elhessegetni, amikor az erődben magára maradt. Hiába tűnik sokszor akár most is karót nyeltnek, higgadtnak, de nem tudja nem érezni, hogy ez már egyszer megtörtént. Mosolytalanul figyeli, ahogy Pycta elfordul tőle.*
- Várj. Van itt valami *lép és kap is utána, mielőtt eltávolodna tőle. Tarisznyájába nyúl, egy kis üvegcsét vesz elő.*
- Ez jól jöhet még. Azt mondták, frissíti az elmét. *Ujjai közt megbillenti az üveget, melyben lágyan hullámzik a folyadék, 1 Világoskék varázsital, melyet Pycta del Ventusnak nyújt.
*
- Sajnos, csak ez az egy van nálam, de... *leakasztja erszényét, és az üvegcse mellé nyújtja.*
- Ezen tudsz még venni eleget, vagy tekercseket, vagy ami kell.
~Csak hasson.~
Az erszényben, melyet ha nem vesz el, Pycta del Ventus övére akasztja ő maga, számolatlanul csörren 1300 arany.* Aztán engedi az elfet elmenni. Egy rövidke ideig néz még utána, de aztán a csókaszemű lány felé fordul.*
//Zárás//
*Pycta szavaitól, hogy az oltár még nem elég erős, először csak értetlenül, majd szomorkásan pillant az elfre, de egy pillanatig sem vonja kétségbe az igazát. Senkit nem ismer, aki jobban olvasna a jelekben, mint ő.
A kezdeti ború árnyékot vet az íjász lány arcára, mikor Pycta újabb útját jelenti be, de ha erősíteni kell az oltáron, a fán, hát meg kell tenni. Ennél fontosabb aligha van most. Csupán a falu gondja mélyíti az árnyékot. Egy erődöt még csak-csak eligazgatott valahogy, bár ahhoz is fel kellett nőni, és korántsem biztos, hogy jól csinálta. Egy egész falu sokkal nagyobb felelősség. Válaszként először megingatja fejét, majd körbepillant. A zizegő közösség, az építkezés zajai kúsznak fülébe. Óvatosan bólint végül.*
- Igyekszem mindenben segíteni őket, ami tőlem telik Pycta *válaszolja, mert azt kevéssé hiszi, hogy csak így parancsszóra működne az ilyesmi. Lyzendra úgy fogja fel, hogy ha elfogadják a segítségét, hát legyen így, míg Pycta vissza nem ér. Csak annak emlékét nem tudja elhessegetni, amikor az erődben magára maradt. Hiába tűnik sokszor akár most is karót nyeltnek, higgadtnak, de nem tudja nem érezni, hogy ez már egyszer megtörtént. Mosolytalanul figyeli, ahogy Pycta elfordul tőle.*
- Várj. Van itt valami *lép és kap is utána, mielőtt eltávolodna tőle. Tarisznyájába nyúl, egy kis üvegcsét vesz elő.*
- Ez jól jöhet még. Azt mondták, frissíti az elmét. *Ujjai közt megbillenti az üveget, melyben lágyan hullámzik a folyadék, 1 Világoskék varázsital, melyet Pycta del Ventusnak nyújt.
* - Sajnos, csak ez az egy van nálam, de... *leakasztja erszényét, és az üvegcse mellé nyújtja.*
- Ezen tudsz még venni eleget, vagy tekercseket, vagy ami kell.
~Csak hasson.~
Az erszényben, melyet ha nem vesz el, Pycta del Ventus övére akasztja ő maga, számolatlanul csörren 1300 arany.*
Aztán engedi az elfet elmenni. Egy rövidke ideig néz még utána, de aztán a csókaszemű lány felé fordul.*
4990. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-01 20:25:47
Üzenet elküldve: 2019-06-01 20:25:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Az első találkozásuk alkalmával az őt érintő kéztől szűkölve és felhorkanva húzódott el. Akkor a puszta hidege, most a félig ismerős, félig idegen táj varázsa, ami körbeveszi őket, ezúttal azonban homlokát érintő, majd távolodó ajakra kedvtelve néz. Akárha lágy szirmok érintették volna, jóllehet soha nem foglalkozott virágokkal. Vagy talán mégis? Nem tudja eldönteni, s, mint mindig, a gondolatok rááradó tömege ráncokból képez merengő és lassú folyású vízesést homlokára. A hallottak elkeserítik ugyan, de nem hagyják veszni a reményt. A lány hangja sokkal inkább megnyugtató, duruzsoló, mint reményvesztett jajkiáltás az éjszaka setétjében. Ismét ráemeli tekintetét, s félrebiccentett fejjel próbál olvasni a rejtett kifejezések mögött. Halkan felsóhajt, látszólag igyekszik tudomásul venni a tudomásul vehetetlent, bár fáj, nagyon fáj, hinni akar és bízni.*
- Hogy... lehetne béke, ha őröl... téged is? *Kérdezi csendesen, aztán csak legyint a feltett költői kérdésre. Hát így. Aztán engedni kell.*
- Én fát hozok majd, s hasogatok télire, a patakban tán horgászom majd, s a halat magam dolgozom fel. A ház mögötti veteményest felásom, hogy ültethessünk mindent, mire csak szükség van. Egyszerű élet. *Bólint csendesen.* Talán működhet... talán sikerülhet. *Elnézi a lányt, emberlány... ő pedig gnóm... eddig ez miért nem jutott eszébe? Szemöldöke homlokára szalad... talán... talán mert nem fontos. Mert ez sohasem volt lényeg és most sem az.*
- Befejezhetnénk a mesét, Kaiyko... *Mondja mélabúsan, mélyen, s keze aprót seper a lány homlokán, mintha csak makrancos tincsek hullottak volna szemébe.* Te a tiédet, s én az enyémet. Örülnék, ha értem jönnél, de meg tudsz-e vajon találni? Messze vagyok, sötétségben... *Sóhajt fel, s az álom, vagy élet előtti kis, rendetlen szélfútta és koszos szobára gondol, hol a poros szalmával tömött priccsen ülve, karjára próbál jelet vésni. Magányosan.*
*Az első találkozásuk alkalmával az őt érintő kéztől szűkölve és felhorkanva húzódott el. Akkor a puszta hidege, most a félig ismerős, félig idegen táj varázsa, ami körbeveszi őket, ezúttal azonban homlokát érintő, majd távolodó ajakra kedvtelve néz. Akárha lágy szirmok érintették volna, jóllehet soha nem foglalkozott virágokkal. Vagy talán mégis? Nem tudja eldönteni, s, mint mindig, a gondolatok rááradó tömege ráncokból képez merengő és lassú folyású vízesést homlokára. A hallottak elkeserítik ugyan, de nem hagyják veszni a reményt. A lány hangja sokkal inkább megnyugtató, duruzsoló, mint reményvesztett jajkiáltás az éjszaka setétjében. Ismét ráemeli tekintetét, s félrebiccentett fejjel próbál olvasni a rejtett kifejezések mögött. Halkan felsóhajt, látszólag igyekszik tudomásul venni a tudomásul vehetetlent, bár fáj, nagyon fáj, hinni akar és bízni.*
- Hogy... lehetne béke, ha őröl... téged is? *Kérdezi csendesen, aztán csak legyint a feltett költői kérdésre. Hát így. Aztán engedni kell.*
- Én fát hozok majd, s hasogatok télire, a patakban tán horgászom majd, s a halat magam dolgozom fel. A ház mögötti veteményest felásom, hogy ültethessünk mindent, mire csak szükség van. Egyszerű élet. *Bólint csendesen.* Talán működhet... talán sikerülhet. *Elnézi a lányt, emberlány... ő pedig gnóm... eddig ez miért nem jutott eszébe? Szemöldöke homlokára szalad... talán... talán mert nem fontos. Mert ez sohasem volt lényeg és most sem az.*
- Befejezhetnénk a mesét, Kaiyko... *Mondja mélabúsan, mélyen, s keze aprót seper a lány homlokán, mintha csak makrancos tincsek hullottak volna szemébe.* Te a tiédet, s én az enyémet. Örülnék, ha értem jönnél, de meg tudsz-e vajon találni? Messze vagyok, sötétségben... *Sóhajt fel, s az álom, vagy élet előtti kis, rendetlen szélfútta és koszos szobára gondol, hol a poros szalmával tömött priccsen ülve, karjára próbál jelet vésni. Magányosan.*
4989. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-01 16:57:38
Üzenet elküldve: 2019-06-01 16:57:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1182
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1182
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Bújj, bújj Doki//
*Természetesen csak szokásához híven baromságokat beszélt. Ő se veszi komolyan önmagát. Sőt, a sima elfek természetszeretete is olyan távol áll tőle mint a fene. A lány se tudna fákat csókolgatni.*
-Félfajtárs vagy. Talán próbáld meg a másik feleddel.
*A hangja komolynak tűnik, de az elfojtani próbált vigyorán látszik, hogy csak viccel. Úgy tűnik a kis pletykálkodásra meg pajzán humorra meg a vörös nem fogható. Szomorú. Marad az egyéb ugratása. Int csak vállat von. Arra viszont, hogy a fertőző beteg a pestis tüneteit mutatja a doki is elkomolyodik. Nagyon nem tetszik neki a dolog. A névre is csak bólint. Ezek szerint nem az a lány akit felületesen megismert. Ez jó hír. Mikor pedig elhívják, hogy nézze meg akkor húzza kicsit a száját. Alaposan megfontolja a dolgot, de végül fáradtan sóhajt.*
-Rendben. Bűntudatom lenne Luninari miatt ha annyiban hagynám. Előbb viszont a főnököm házáig elkísérnél. Nem készültem ilyen látogatásra. Ott van gyógynövény ami a tüneteket kicsit enyhítheti. Láza volt?
*Közben elindul arra amerre a főnök kúriájának kéne lennie.*
*Természetesen csak szokásához híven baromságokat beszélt. Ő se veszi komolyan önmagát. Sőt, a sima elfek természetszeretete is olyan távol áll tőle mint a fene. A lány se tudna fákat csókolgatni.*
-Félfajtárs vagy. Talán próbáld meg a másik feleddel.
*A hangja komolynak tűnik, de az elfojtani próbált vigyorán látszik, hogy csak viccel. Úgy tűnik a kis pletykálkodásra meg pajzán humorra meg a vörös nem fogható. Szomorú. Marad az egyéb ugratása. Int csak vállat von. Arra viszont, hogy a fertőző beteg a pestis tüneteit mutatja a doki is elkomolyodik. Nagyon nem tetszik neki a dolog. A névre is csak bólint. Ezek szerint nem az a lány akit felületesen megismert. Ez jó hír. Mikor pedig elhívják, hogy nézze meg akkor húzza kicsit a száját. Alaposan megfontolja a dolgot, de végül fáradtan sóhajt.*
-Rendben. Bűntudatom lenne Luninari miatt ha annyiban hagynám. Előbb viszont a főnököm házáig elkísérnél. Nem készültem ilyen látogatásra. Ott van gyógynövény ami a tüneteket kicsit enyhítheti. Láza volt?
*Közben elindul arra amerre a főnök kúriájának kéne lennie.*
4988. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-01 16:39:26
Üzenet elküldve: 2019-06-01 16:39:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
//Bújj, bújj Doki//
*Persze úgy vette, hogy csak ugratja az elf, így nem kis megdöbbenés ül ki az arcára, mikor részletes beszámolót kap a fák nemének megállapításáról valamint az előtte álló beállítottságáról.*
-Értem.*Nézi meg a mellette lévő fát alaposabban is, nem mintha ettől az előbbi dologtól nem nézné komplett idiótának a szöszit, de hát mégis csak elf. Úgy hallotta vannak elfek, akik nem a magamutogatást választják, hanem inkább kint élnek a természetben, így esetleg ezt most elhiszi a másiknak. Mármint, hogy a fáknak valóban van nemük, így a csókolgatós rész sem olyan hihetetlen már.*
-Nem. Én ezt tuti nem tudnám csinálni.*Veszi le a kezét a fa törzséről elborzadva, mintha képzeletében már az ajka hozzá is ért volna a fa, rovarok mászkálta kérgéhez.*
-Igen, hasznos rész, tudod, amit az állatok lerágcsál… *Halkul el lassan, mikor látja, hogy a szöszi keze megindul a teste mellett felmérni, mire is gondolhatott, majd megáll csípő magasságban. A szemöldökei önkéntelenül is összerándulnak. Ezzel egyidejűleg nyugtalanító gondolatok árasztják el, minthogy itt vannak ketten az út melletti bozótosban, sehol egy kocsi, ami elhaladna vagy egy nagyobb csoport, akik zajt csapnának és hát az idő is már elütötte rég a delet.*
~Vajon ezek az elfek mennyire természet közeliek?~*Vizsgálgatja a másikat gyanakodva.*
~Ne legyél nyuszi, hát van rajta ruha!~*Zavarja össze magát egy pillanatra, majd megköszörüli a torkát.*
-Azt hiszem nem egyre gondoltunk.*Jelenti ki mély hangon.*
-Az meg, hogy mire használják egymás részeit, tényleg nem az én dolgom.*Torzul el a gondolatra némiképp az ábrázata, majd maga előtt egymásba fonja a karjait.*
-Öööö… Hát… Igen. Félrebeszél, azt hiszem, és el is vesztette az eszméletét. Közelebbről nem néztem meg, vannak ott elegen, akik ápolgathatják, de úgy tudom egyik sem ért hozzá igazán.*Megszemléli a magasságot is, amit a szöszi mutat és próbálja a szeme elé idézni Lyllinort, aztán érkezik a segítség, ami alapján egyértelműen eldőlt a kérdés.*
-Nem, az ő neve… Lylli… nor.*Habozva mondja ki a nevet, mivel először rosszul is hallotta a bedugult orra miatt, aztán Angu igazította a helyére a dolgokat, viszont most sem bizonyos benne, lehet, megint téved.*
-Nyugodtabb lennék, ha egy gyógyító vetne rá egy pillantást.*Néz fel megint a másikra, hiszen magasságban is felé nőtt, de nem szívesen teszi, mégis csak egy elf és nem is mondható csúnyának. Hirtelen fut végig rajta valami kellemetlen borzongás és felállítja az összes létező szőrt a bőrén.*
~Ha nem lenne muszáj, de ha tényleg valami kór, akkor én biztos otthagyom őket.~*Latolgatja magában az esélyeket, hogy megéri-e plusz egy ilyet a kúriájuk közelébe engedni.*
~Csak megnézi, kiperkáljuk a segítségért, ami jár, aztán már ott sincs.~*Nyugtatja magát a gondolattal, hogy egy pillanat alatt el fog telni, addig majd bevonul a szobájába.*
*Persze úgy vette, hogy csak ugratja az elf, így nem kis megdöbbenés ül ki az arcára, mikor részletes beszámolót kap a fák nemének megállapításáról valamint az előtte álló beállítottságáról.*
-Értem.*Nézi meg a mellette lévő fát alaposabban is, nem mintha ettől az előbbi dologtól nem nézné komplett idiótának a szöszit, de hát mégis csak elf. Úgy hallotta vannak elfek, akik nem a magamutogatást választják, hanem inkább kint élnek a természetben, így esetleg ezt most elhiszi a másiknak. Mármint, hogy a fáknak valóban van nemük, így a csókolgatós rész sem olyan hihetetlen már.*
-Nem. Én ezt tuti nem tudnám csinálni.*Veszi le a kezét a fa törzséről elborzadva, mintha képzeletében már az ajka hozzá is ért volna a fa, rovarok mászkálta kérgéhez.*
-Igen, hasznos rész, tudod, amit az állatok lerágcsál… *Halkul el lassan, mikor látja, hogy a szöszi keze megindul a teste mellett felmérni, mire is gondolhatott, majd megáll csípő magasságban. A szemöldökei önkéntelenül is összerándulnak. Ezzel egyidejűleg nyugtalanító gondolatok árasztják el, minthogy itt vannak ketten az út melletti bozótosban, sehol egy kocsi, ami elhaladna vagy egy nagyobb csoport, akik zajt csapnának és hát az idő is már elütötte rég a delet.*
~Vajon ezek az elfek mennyire természet közeliek?~*Vizsgálgatja a másikat gyanakodva.*
~Ne legyél nyuszi, hát van rajta ruha!~*Zavarja össze magát egy pillanatra, majd megköszörüli a torkát.*
-Azt hiszem nem egyre gondoltunk.*Jelenti ki mély hangon.*
-Az meg, hogy mire használják egymás részeit, tényleg nem az én dolgom.*Torzul el a gondolatra némiképp az ábrázata, majd maga előtt egymásba fonja a karjait.*
-Öööö… Hát… Igen. Félrebeszél, azt hiszem, és el is vesztette az eszméletét. Közelebbről nem néztem meg, vannak ott elegen, akik ápolgathatják, de úgy tudom egyik sem ért hozzá igazán.*Megszemléli a magasságot is, amit a szöszi mutat és próbálja a szeme elé idézni Lyllinort, aztán érkezik a segítség, ami alapján egyértelműen eldőlt a kérdés.*
-Nem, az ő neve… Lylli… nor.*Habozva mondja ki a nevet, mivel először rosszul is hallotta a bedugult orra miatt, aztán Angu igazította a helyére a dolgokat, viszont most sem bizonyos benne, lehet, megint téved.*
-Nyugodtabb lennék, ha egy gyógyító vetne rá egy pillantást.*Néz fel megint a másikra, hiszen magasságban is felé nőtt, de nem szívesen teszi, mégis csak egy elf és nem is mondható csúnyának. Hirtelen fut végig rajta valami kellemetlen borzongás és felállítja az összes létező szőrt a bőrén.*
~Ha nem lenne muszáj, de ha tényleg valami kór, akkor én biztos otthagyom őket.~*Latolgatja magában az esélyeket, hogy megéri-e plusz egy ilyet a kúriájuk közelébe engedni.*
~Csak megnézi, kiperkáljuk a segítségért, ami jár, aztán már ott sincs.~*Nyugtatja magát a gondolattal, hogy egy pillanat alatt el fog telni, addig majd bevonul a szobájába.*
4987. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-01 15:54:23
Üzenet elküldve: 2019-06-01 15:54:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1182
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1182
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Bújj, bújj Doki//
*Vállat ránt a megállapításra. Inkább most nem fejti ki a saját tapasztalatait a vörös fattyakkal kapcsolatban. Az azért erős lenne. A kapott kérdésre a legnagyobb természetességgel válaszol mintha tényleg így lenne.*
-Én csak lány fákat szoktam. De olyan ez mint más fajoknál. Vannak pasik akik pasikkal, van akinek mindegy csak lyuk legyen. A nemet meg könnyű megállapítani. Néhány fafajtánál főleg. Például mikor a hárst átöleled és néhány ismerős dudor akar a kezedbe akkor tudod, hogy nő. De érdemes lejjebb is megnézni nehogy meglepetéseket okozzon.
*Jót vigyorog saját szellemességén. A kérdésére miszerint Aleimord hülye volt vagy őrült nem kap választ. Így csak elhúzza a száját.*
-Kár.
~Ahogy az is, hogy nem dugtad le a csizmád a torkán. Bár akkor, azt sajnálnám, hogy nem láttam.~
-Hasznos rész? Milyen hasznos rész van...*Közben keze végighalad saját teste mellett és megáll az ágyékával egy vonalban.*Ja, hogy az! Elárulok egy titkot, de csak akkor ha nem adod tovább. Azt, a részét a saját húga használja. Undorítóak ezek a kékvérűek.
*Rázza a fejét szörnyülködve. Bár Aleimord húgának Int is szívesen felajánlotta volna, hogy használja, azt a részét. Luninariról is vidám híreket hall ami miatt a mosolya őszintébb lesz. Ezek szerint megúszták a városi bajkeverést. És valami fertőző kislányt hazavittek.*
-Fertőzés? Milyen? Félrebeszél? Kinövések lettek a testén? Ha pestis vissza se menj. A barbárok állítólag ismerik az ellenszert.
*A kérdésen miszerint ismer-e egy vörös hajú gnóm lány elgondolkozik.*
-Mikor a városba mentek csak ketten voltak. De múltkor találkoztam egy ilyen lánnyal a könyvtárban. Körülbelül ekkora volt.*Mutatja a kezével.*Kis hörcsögpofival. A neve meg valami Cila...Cilaner? Cilane? Cilanei? Valami hasonló. Ő az?
~Kár lenne érte. Olyan kis mókás valami volt az a lány.~
*Vállat ránt a megállapításra. Inkább most nem fejti ki a saját tapasztalatait a vörös fattyakkal kapcsolatban. Az azért erős lenne. A kapott kérdésre a legnagyobb természetességgel válaszol mintha tényleg így lenne.*
-Én csak lány fákat szoktam. De olyan ez mint más fajoknál. Vannak pasik akik pasikkal, van akinek mindegy csak lyuk legyen. A nemet meg könnyű megállapítani. Néhány fafajtánál főleg. Például mikor a hárst átöleled és néhány ismerős dudor akar a kezedbe akkor tudod, hogy nő. De érdemes lejjebb is megnézni nehogy meglepetéseket okozzon.
*Jót vigyorog saját szellemességén. A kérdésére miszerint Aleimord hülye volt vagy őrült nem kap választ. Így csak elhúzza a száját.*
-Kár.
~Ahogy az is, hogy nem dugtad le a csizmád a torkán. Bár akkor, azt sajnálnám, hogy nem láttam.~
-Hasznos rész? Milyen hasznos rész van...*Közben keze végighalad saját teste mellett és megáll az ágyékával egy vonalban.*Ja, hogy az! Elárulok egy titkot, de csak akkor ha nem adod tovább. Azt, a részét a saját húga használja. Undorítóak ezek a kékvérűek.
*Rázza a fejét szörnyülködve. Bár Aleimord húgának Int is szívesen felajánlotta volna, hogy használja, azt a részét. Luninariról is vidám híreket hall ami miatt a mosolya őszintébb lesz. Ezek szerint megúszták a városi bajkeverést. És valami fertőző kislányt hazavittek.*
-Fertőzés? Milyen? Félrebeszél? Kinövések lettek a testén? Ha pestis vissza se menj. A barbárok állítólag ismerik az ellenszert.
*A kérdésen miszerint ismer-e egy vörös hajú gnóm lány elgondolkozik.*
-Mikor a városba mentek csak ketten voltak. De múltkor találkoztam egy ilyen lánnyal a könyvtárban. Körülbelül ekkora volt.*Mutatja a kezével.*Kis hörcsögpofival. A neve meg valami Cila...Cilaner? Cilane? Cilanei? Valami hasonló. Ő az?
~Kár lenne érte. Olyan kis mókás valami volt az a lány.~
4986. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-01 15:42:25
Üzenet elküldve: 2019-06-01 15:42:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Magához húzza a másik busa fejét és forró csókot tapaszt a homlokára. Átöleli őt, félretűri a csomós loboncot, úgy súgja.* - Nincs olyan, hogy melyik. Az álom is a valóság része, csak másképp hat ránk. Nem kell szétválasztanod. Nem is szabad. Nem is lehet.
*Rossz, hogy így kell látnia. Ez a zavarodottság szétzilálja a lelket, de a küzdelem nem vele kezdődött. Ortas lelke már azelőtt is a felszínre hozott, a mélybe temetett dolgokat.*
- Én is ezt szeretném. *Hirtelen Kaiyko is elgyengül, ahogy a vágyott élet utópiája átverekszi magát minden rosszon, minden viszontagságon. Vizet hozni a pataktól, ültetni és bízni az időjárás kegyében, megmorogni Ortast, ha sáros csizmában jön be, kifésülni, varkocsba fonni a haját, míg kinyújtóztatja magát egy dézsa vízben a fárasztó napok után, ruhát foltozni, sírni, amikor odaégeti az ebédet és hagyni, hogy Ortas megvigasztalja. Fát ültetni a tisztáson, hogy sok év múlva alá telepedhessenek. Nézni a Sudár kis zúgóját a sziklák tetejéről...
Mintha már most egy megélt emlék lenne, amire szeretettel gondol vissza.*
- Nem lehet, Ortas *mondja csendesen. Ujjai szelíden cirógatják a markáns arcot.* - Nem lehet kitépni. *A hangja nem szomorú. Egyáltalán. Elsőre talán furcsa lehet, de ahogy folytatja, Ortas is megértheti.* - A gonosz dolgoktól nem lehet erőszakkal megszabadulni. Attól csak karmot növesztenek. Azokat *néz a vöröses szemekbe* - el kell engedni.
*Olyan egyszerűen hangzik, de csak a magukfajta tudja, mennyire nehéz is.*
- Egyikünk sem olyan már, mint azelőtt. És ezt nem lehet visszacsinálni. De van még béke a számunkra. Kettőnknek *kulcsolja a kezét Ortaséra.* - Otthon. Öröm. Egy életig talán kitart. Földet művelünk, tüzet rakunk a pusztán és mesélek neked. Elmesélem a világ összes meséjét. És jósolni fogok, megkérdem a csontokat, hogy megmarad-e a termés, hogy lesz-e zsákmány a vacsorához, hogy megázik-e a kintre teregetett ruha. De nem kettőnknek. Azt megélni akarom.
*Hiába próbálja elhessegetni a gondolatot, valami rossz érzés kerülgeti. Baljóslatú, mint amikor az ember búcsúzik és a lelke mélyén sejti, hogy örökre.*
- Ortas... *szólal meg, de nem tudja rejtegetni az aggodalmát.* - Menjek érted?
*Magához húzza a másik busa fejét és forró csókot tapaszt a homlokára. Átöleli őt, félretűri a csomós loboncot, úgy súgja.* - Nincs olyan, hogy melyik. Az álom is a valóság része, csak másképp hat ránk. Nem kell szétválasztanod. Nem is szabad. Nem is lehet.
*Rossz, hogy így kell látnia. Ez a zavarodottság szétzilálja a lelket, de a küzdelem nem vele kezdődött. Ortas lelke már azelőtt is a felszínre hozott, a mélybe temetett dolgokat.*
- Én is ezt szeretném. *Hirtelen Kaiyko is elgyengül, ahogy a vágyott élet utópiája átverekszi magát minden rosszon, minden viszontagságon. Vizet hozni a pataktól, ültetni és bízni az időjárás kegyében, megmorogni Ortast, ha sáros csizmában jön be, kifésülni, varkocsba fonni a haját, míg kinyújtóztatja magát egy dézsa vízben a fárasztó napok után, ruhát foltozni, sírni, amikor odaégeti az ebédet és hagyni, hogy Ortas megvigasztalja. Fát ültetni a tisztáson, hogy sok év múlva alá telepedhessenek. Nézni a Sudár kis zúgóját a sziklák tetejéről...
Mintha már most egy megélt emlék lenne, amire szeretettel gondol vissza.*
- Nem lehet, Ortas *mondja csendesen. Ujjai szelíden cirógatják a markáns arcot.* - Nem lehet kitépni. *A hangja nem szomorú. Egyáltalán. Elsőre talán furcsa lehet, de ahogy folytatja, Ortas is megértheti.* - A gonosz dolgoktól nem lehet erőszakkal megszabadulni. Attól csak karmot növesztenek. Azokat *néz a vöröses szemekbe* - el kell engedni.
*Olyan egyszerűen hangzik, de csak a magukfajta tudja, mennyire nehéz is.*
- Egyikünk sem olyan már, mint azelőtt. És ezt nem lehet visszacsinálni. De van még béke a számunkra. Kettőnknek *kulcsolja a kezét Ortaséra.* - Otthon. Öröm. Egy életig talán kitart. Földet művelünk, tüzet rakunk a pusztán és mesélek neked. Elmesélem a világ összes meséjét. És jósolni fogok, megkérdem a csontokat, hogy megmarad-e a termés, hogy lesz-e zsákmány a vacsorához, hogy megázik-e a kintre teregetett ruha. De nem kettőnknek. Azt megélni akarom.
*Hiába próbálja elhessegetni a gondolatot, valami rossz érzés kerülgeti. Baljóslatú, mint amikor az ember búcsúzik és a lelke mélyén sejti, hogy örökre.*
- Ortas... *szólal meg, de nem tudja rejtegetni az aggodalmát.* - Menjek érted?
4985. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-01 15:32:00
Üzenet elküldve: 2019-06-01 15:32:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
//Bújj, bújj Doki//
*Kicsit furcsállja is, hogy a szöszi csak úgy mosolyog a dolgon, amit valóban egy jól irányzott sértéssel ér fel, majd elhangzik egy mondat is, ami magyarázza a dolgot. A férfi értette a sértést, vette is és rá is tett még egy lapáttal.*
-Mindig is tudtam, hogy ti elfek furcsák vagytok, de, hogy ennyire!*Hangzik el a szájából és a hangsúly alapján egyértelműen nem hiszi el, amit a másik állít. De úgy van vele, adni kell egy esélyt mindennek, egyebek iránt, meg kedve támad bosszantani egy kicsit, főleg irigységből. Ami tőle nem szokatlan. Odasétál egy közeli fához és végig húzza a törzsén az egyik kezét.*
-És csak a lányfákat csókolgatjátok vagy a fiúkat is? Honnan látod, hogy a fa milyen nemű?*Bukik ki belőle, bár a gúny már ott bujkál a szája szegletében, szinte látható is, ahogy nemsokára felfelé görbül majd. Mikor a szöszi próbálja további fejtegetésre bírni, szinte elmegy az életkedve is.*
-Nem mentem bele ilyen részletesen, éppen azzal voltam elfoglalva, hogy a csizmám ne toljam le a torkán. Mit érdekel engem egy elf, aki méghozzá olyan hisztit tud levágni, amit még egy úri kisasszony is megirigyelne. Örültem, amikor befogta, aztán gyorsan továbbpasszoltam, amint megérkeztek a városból a többiek.*Ad még tájékoztatást kurtán a történtekről, félrehúzott orral, ismét az egyik bokrot szemrevételezi, miközben belekezd, hogy a következő kérdésre is válaszoljon.*
-Én arra gondoltam, hogy felfeszíthetnénk a falra, de csak miután lemállott róla, minden hasznos rész. Így talán kevesebb lenne a hívatlan látogató.*Mondja széles mosollyal és most egyértelműen hiteles, látszik rajta ezúttal komolyan beszél. Azonban felébred benne a gyanú, hogy talán nem is biztos, hogy mindent el kéne mondjon, amire a szöszi kíváncsi, az elfek neki alapból furcsák. Ez pedig kezd lassan átmenni egy olyan szemlébe, amelyiknél még az ember zokniját és kifordítják, hogy tuti biztos nem rejtett-e bele némi cipót.*
-De volt.*Válaszol röviden, úgy tűnik neki, errefelé boldog boldogtalan ismeri egymást.*
-Még egy darabban, megvan kezük-lábuk. Viszont a kis gnóm lányka lehet mostanra mindenkit körbefertőzött, azzal, amit otthonról hozott magával.*Ugrik be neki a dolog, hiszen akárhogy is van, de ezt a problémát meg kell oldaniuk, egy fedél alatt, így ez az ő baja is nemcsak Lyllinoré.*
-Őt nem ismered? Kicsi, vörös és pösze a sok takonytól.*Fontja egymásba a karjait.*
*Kicsit furcsállja is, hogy a szöszi csak úgy mosolyog a dolgon, amit valóban egy jól irányzott sértéssel ér fel, majd elhangzik egy mondat is, ami magyarázza a dolgot. A férfi értette a sértést, vette is és rá is tett még egy lapáttal.*
-Mindig is tudtam, hogy ti elfek furcsák vagytok, de, hogy ennyire!*Hangzik el a szájából és a hangsúly alapján egyértelműen nem hiszi el, amit a másik állít. De úgy van vele, adni kell egy esélyt mindennek, egyebek iránt, meg kedve támad bosszantani egy kicsit, főleg irigységből. Ami tőle nem szokatlan. Odasétál egy közeli fához és végig húzza a törzsén az egyik kezét.*
-És csak a lányfákat csókolgatjátok vagy a fiúkat is? Honnan látod, hogy a fa milyen nemű?*Bukik ki belőle, bár a gúny már ott bujkál a szája szegletében, szinte látható is, ahogy nemsokára felfelé görbül majd. Mikor a szöszi próbálja további fejtegetésre bírni, szinte elmegy az életkedve is.*
-Nem mentem bele ilyen részletesen, éppen azzal voltam elfoglalva, hogy a csizmám ne toljam le a torkán. Mit érdekel engem egy elf, aki méghozzá olyan hisztit tud levágni, amit még egy úri kisasszony is megirigyelne. Örültem, amikor befogta, aztán gyorsan továbbpasszoltam, amint megérkeztek a városból a többiek.*Ad még tájékoztatást kurtán a történtekről, félrehúzott orral, ismét az egyik bokrot szemrevételezi, miközben belekezd, hogy a következő kérdésre is válaszoljon.*
-Én arra gondoltam, hogy felfeszíthetnénk a falra, de csak miután lemállott róla, minden hasznos rész. Így talán kevesebb lenne a hívatlan látogató.*Mondja széles mosollyal és most egyértelműen hiteles, látszik rajta ezúttal komolyan beszél. Azonban felébred benne a gyanú, hogy talán nem is biztos, hogy mindent el kéne mondjon, amire a szöszi kíváncsi, az elfek neki alapból furcsák. Ez pedig kezd lassan átmenni egy olyan szemlébe, amelyiknél még az ember zokniját és kifordítják, hogy tuti biztos nem rejtett-e bele némi cipót.*
-De volt.*Válaszol röviden, úgy tűnik neki, errefelé boldog boldogtalan ismeri egymást.*
-Még egy darabban, megvan kezük-lábuk. Viszont a kis gnóm lányka lehet mostanra mindenkit körbefertőzött, azzal, amit otthonról hozott magával.*Ugrik be neki a dolog, hiszen akárhogy is van, de ezt a problémát meg kell oldaniuk, egy fedél alatt, így ez az ő baja is nemcsak Lyllinoré.*
-Őt nem ismered? Kicsi, vörös és pösze a sok takonytól.*Fontja egymásba a karjait.*
4984. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-01 14:53:42
Üzenet elküldve: 2019-06-01 14:53:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1182
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1182
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Bújj, bújj Doki//
*Olyasmit hall a mi másoknak valószínűleg lefagyasztaná a mosolyt a szájáról, de Int-é csak szélesebb lesz.*
-Hát igen. Mi elfek erről vagyunk híresek. Meg, hogy szabadidőnkben az erdőt járjuk és fákat csókolgatunk.
*A kérdésre viszont olyan választ kap amit nem talál túl informatívnak. Ezt ki is fejti.*
-Ez minden hülye nemesre jellemző akit már nem védenek a fogdmegek. Arra céloztam, hogy hülye volt mint valaki aki eddig el volt zárva a valódi világtól vagy őrült volt mint akinek az agya nem bírta, hogy egy nap alatt elveszti mindenét? A testvérét talán érdekli a sorsa.
*Teszi hozzá unottan. A gondolatra meg, hogy az egykori nemesből valami nemesijesztőt vagy mit akarna csinálni a vörös az elf csak elvigyorodik.*
-Az nem olyan egyszerű. Ha nem véded a környezettől vagy konzerválod akkor hamar szétkapják az állatok, megrágják a férgek, elrohad. Ha érdekel kifejthetem, hogy kéne egy nemes hulláját kitömni.
*Vigyorog vidáman a másikra. A név hallatán viszont meglepődik. Alig váltottak pár szót azzal a valamilyen szolgálólánnyal vagy mivel. Az ő sorsa nem is túl érdekes, de a másik lányé már igen.*
-Laurentitia? Nem volt vele egy nagyon naiv, kis csupaszív fattyú lány is Luninari? Hogy vannak? Egy darabig együtt menekültünk, de ők visszamentek Aleimord-ért az őrjöngő városba.
*Tényleg érdekli egy kicsit annak a lánynak a sorsa. Ha, azt hallaná, hogy jól van és egy békés otthont is sikerült szereznie feldobná az elf napját. Arra, hogy mennyire fényes volt reggel a nap az elf nem reagál egy mosolynál többel. Főként mert nem kérdezte és nem is érdekli. Ha ő is ott lett volna reggel a lány mellett az már más lenne. De így... A kapott kérdésre meg bólint.*
-Orvos, alkimista, füves ember, borbély, hóhér*Vesz egy nagy levegőt.*És még sok minden, de a gyógyító jól összefoglalja. Miért? Előre szólok a reggeli nap ellen függönyt tudok ajánlani én is.*Vigyorog.*
*Olyasmit hall a mi másoknak valószínűleg lefagyasztaná a mosolyt a szájáról, de Int-é csak szélesebb lesz.*
-Hát igen. Mi elfek erről vagyunk híresek. Meg, hogy szabadidőnkben az erdőt járjuk és fákat csókolgatunk.
*A kérdésre viszont olyan választ kap amit nem talál túl informatívnak. Ezt ki is fejti.*
-Ez minden hülye nemesre jellemző akit már nem védenek a fogdmegek. Arra céloztam, hogy hülye volt mint valaki aki eddig el volt zárva a valódi világtól vagy őrült volt mint akinek az agya nem bírta, hogy egy nap alatt elveszti mindenét? A testvérét talán érdekli a sorsa.
*Teszi hozzá unottan. A gondolatra meg, hogy az egykori nemesből valami nemesijesztőt vagy mit akarna csinálni a vörös az elf csak elvigyorodik.*
-Az nem olyan egyszerű. Ha nem véded a környezettől vagy konzerválod akkor hamar szétkapják az állatok, megrágják a férgek, elrohad. Ha érdekel kifejthetem, hogy kéne egy nemes hulláját kitömni.
*Vigyorog vidáman a másikra. A név hallatán viszont meglepődik. Alig váltottak pár szót azzal a valamilyen szolgálólánnyal vagy mivel. Az ő sorsa nem is túl érdekes, de a másik lányé már igen.*
-Laurentitia? Nem volt vele egy nagyon naiv, kis csupaszív fattyú lány is Luninari? Hogy vannak? Egy darabig együtt menekültünk, de ők visszamentek Aleimord-ért az őrjöngő városba.
*Tényleg érdekli egy kicsit annak a lánynak a sorsa. Ha, azt hallaná, hogy jól van és egy békés otthont is sikerült szereznie feldobná az elf napját. Arra, hogy mennyire fényes volt reggel a nap az elf nem reagál egy mosolynál többel. Főként mert nem kérdezte és nem is érdekli. Ha ő is ott lett volna reggel a lány mellett az már más lenne. De így... A kapott kérdésre meg bólint.*
-Orvos, alkimista, füves ember, borbély, hóhér*Vesz egy nagy levegőt.*És még sok minden, de a gyógyító jól összefoglalja. Miért? Előre szólok a reggeli nap ellen függönyt tudok ajánlani én is.*Vigyorog.*
4983. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-01 10:35:45
Üzenet elküldve: 2019-06-01 10:35:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
//Bújj, bújj Doki//
*Kicsit meglepi a kérdés, de válaszol, azaz kicsúszik a száján valami, ami talán annak vélhető.*
-Hát az, de az elfek mind azok, ez nem újdonság.*Utólag belegondolva, talán ezt így nyíltan kimondani nem volt a legjobb ötlet, de ha már kicsúszott visszaszívni már úgy se tudja.*
-Olyan volt, mint egy partra vetett hal, visszadobnám, de minden izmával azon ficánkol, hogy a parton pusztuljon meg.*Morogja, hiszen egyszer akart segíteni valakin, az se kérte, bár nem is a jó szíve vitte rá.*
-Hogy nézett volna ki, ha a Kúria előtt feküdt volna kiterítve, bár az talán a többi ilyen nyomorult számára elijesztésül szolgált volna. De a kislányok nem bírták volna gyomorral.*Gondolkozik megint hangosan, majd eljut a fejébe a felvett kérdés is.*
-Laurentitia vette meg a birtok nagy részét, mi csak beleadtunk, így kaptunk egy-egy szobát, abban a hatalmas házban. Nem igazán ismerem még a többieket, de úgy tudom, hogy a városban folyó üldöztetés elől menekültek és most egy békésebb helyre vágynak. Azt hiszem ezt sikerült is kivitelezni. Elég nyugis környéknek tűnik.*Állapítja meg, a városhoz képest szinte állóvíz az egész, még a madarakat is hallani, számára talán ez a legszokatlanabb dolog.*
-Este nem húztam be a függönyt, reggel majd kiégette a szemem a nagy világosság, ha másnapos lettem volna, biztos ott pusztulok.*Húzza végig a kezét keservesen az arcán.*
-A testvére? Tehát többen is vannak. Ezek a nemesek soha nem fognak el?*Állapítja meg az ég felé emelve a tekintetét.*
-Gyógyító vagy?*Esik le neki hirtelen és talán először a beszélgetés folyamán egyenest a másik szemébe néz. Mikor először tudatosult benne, milyen lénnyel áll szemben, már akkor felbukkant a gondolat, hogy legszívesebben leemelné, ami oldalt húzza, de gyorsan el is illant, itt az erdő közepén azért veszett nehéz lenne azt kivitelezni észrevétlenül. Most pedig áldja az eszét, hogy valóban nem próbálta meg.*
~Eddig egészen normálisnak tűnik, hiszen Angu is elég átlagos, lehetséges, hogy léteznek ilyen elfek is. Megeshet.~*Mintha, csupán azzal meglátná a válasz, hogy belefúrna a szemeit a másikéba, még hümmög is néhányat, mintha valóban talált volna valamit odabent.*
*Kicsit meglepi a kérdés, de válaszol, azaz kicsúszik a száján valami, ami talán annak vélhető.*
-Hát az, de az elfek mind azok, ez nem újdonság.*Utólag belegondolva, talán ezt így nyíltan kimondani nem volt a legjobb ötlet, de ha már kicsúszott visszaszívni már úgy se tudja.*
-Olyan volt, mint egy partra vetett hal, visszadobnám, de minden izmával azon ficánkol, hogy a parton pusztuljon meg.*Morogja, hiszen egyszer akart segíteni valakin, az se kérte, bár nem is a jó szíve vitte rá.*
-Hogy nézett volna ki, ha a Kúria előtt feküdt volna kiterítve, bár az talán a többi ilyen nyomorult számára elijesztésül szolgált volna. De a kislányok nem bírták volna gyomorral.*Gondolkozik megint hangosan, majd eljut a fejébe a felvett kérdés is.*
-Laurentitia vette meg a birtok nagy részét, mi csak beleadtunk, így kaptunk egy-egy szobát, abban a hatalmas házban. Nem igazán ismerem még a többieket, de úgy tudom, hogy a városban folyó üldöztetés elől menekültek és most egy békésebb helyre vágynak. Azt hiszem ezt sikerült is kivitelezni. Elég nyugis környéknek tűnik.*Állapítja meg, a városhoz képest szinte állóvíz az egész, még a madarakat is hallani, számára talán ez a legszokatlanabb dolog.*
-Este nem húztam be a függönyt, reggel majd kiégette a szemem a nagy világosság, ha másnapos lettem volna, biztos ott pusztulok.*Húzza végig a kezét keservesen az arcán.*
-A testvére? Tehát többen is vannak. Ezek a nemesek soha nem fognak el?*Állapítja meg az ég felé emelve a tekintetét.*
-Gyógyító vagy?*Esik le neki hirtelen és talán először a beszélgetés folyamán egyenest a másik szemébe néz. Mikor először tudatosult benne, milyen lénnyel áll szemben, már akkor felbukkant a gondolat, hogy legszívesebben leemelné, ami oldalt húzza, de gyorsan el is illant, itt az erdő közepén azért veszett nehéz lenne azt kivitelezni észrevétlenül. Most pedig áldja az eszét, hogy valóban nem próbálta meg.*
~Eddig egészen normálisnak tűnik, hiszen Angu is elég átlagos, lehetséges, hogy léteznek ilyen elfek is. Megeshet.~*Mintha, csupán azzal meglátná a válasz, hogy belefúrna a szemeit a másikéba, még hümmög is néhányat, mintha valóban talált volna valamit odabent.*
4982. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-01 08:33:37
Üzenet elküldve: 2019-06-01 08:33:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Hajnali ceremónia//
//Datvinoolv, Pycta//
- Igen... érdekes. *Kuncog fel, majd maga is visszaemeli tekintetét az oltár felé.* Errefelé többet fogsz látni, mint érdekes. És szívesen. Elveszettnek tűntél. *Mosolyog a férfira, majd az említett névre kissé elkerekedett szemekkel kapja vissza tekintetét.*
- Pyr? A tündér? Pyr Lavand? Annak idején Vadvédben velünk volt, ha jól emlékszem, magam nem találkoztam vele, de igazi bajkeverőnek tűnt. *Vakarja meg tarkóját elgondolkodva.* Azt hiszem levált a csapattól, fogalmam sincs jelenleg hol lehet, sajnálom. *Rázza meg fejét sajnálkozva.*
- Talán majd a többiek tudnak iránymutatást adni neked, én nem. *A lassan véget érő szertartás jól látható jeleit észleli, majd a közeledő Pyctára figyel fel.*
- Hát ismét menned kell. Pycta... várj... *Mondja hirtelen ötlettől vezérelve, mielőtt az elf elindul.*
- Hosszú időt voltam távol, az új tábor építéséhez, az újak képzéséhez még semmiben nem járultam hozzá. Nem vagyok vallásos, nem érzem sem Eeyrt, sem Sa'Therethet, lelki támogatásra nem, talán csak beszélgetésre számíthattok tőlem, bár hiszem, hogy az is sokat jelent. *Lassan zsebébe nyúl, miközben 1300 aranyat tartalmazó erszényt ad át, s szemébe néz mosolyogva. Tudja, hogy Pycta del Ventus az elf, a rendíthetetlen hívő nem túl anyagias, de talán jobban tudja, hogy a hozzájárulása hol lesz a legjobb helyen. Azért bizonytalanságának hangot is ad.*
- Ne vedd sértésnek, kérlek, ismersz már, szándékosan soha nem bántanálak meg... én nem. *Sóhajt fel.*
- Jó utat! *Mosolyodik el aztán.* Ne aggódj, gondoskodunk mindenről. *Biccent. Ha az elf távozott, Dathoz fordul, ugyanis másnak nem akar utasítást adni. Reményei szerint, ha Lyz látja, hogy mihez fognak küld segítséget.*
- Gyere Dat! Felmérjük hová szükséges a kerítés, kérlek járj nyitott szemmel, a védtelen és nyílt terepeket keressük. *Körbemutat a táboron.*
- Onnan a folyó véd bennünket. Onnan az erdő. Van néhány szélesebb ösvény, s van némi nyílt terület. Cölöpkerítés kell és legalább két torony. Míg a többiek a lombházakat építik, mi megkezdjük ezt a munkát. *Amit Dat hozzáfűz meghallgatja, majd indulnak is*
//Datvinoolv, Pycta//
- Igen... érdekes. *Kuncog fel, majd maga is visszaemeli tekintetét az oltár felé.* Errefelé többet fogsz látni, mint érdekes. És szívesen. Elveszettnek tűntél. *Mosolyog a férfira, majd az említett névre kissé elkerekedett szemekkel kapja vissza tekintetét.*
- Pyr? A tündér? Pyr Lavand? Annak idején Vadvédben velünk volt, ha jól emlékszem, magam nem találkoztam vele, de igazi bajkeverőnek tűnt. *Vakarja meg tarkóját elgondolkodva.* Azt hiszem levált a csapattól, fogalmam sincs jelenleg hol lehet, sajnálom. *Rázza meg fejét sajnálkozva.*
- Talán majd a többiek tudnak iránymutatást adni neked, én nem. *A lassan véget érő szertartás jól látható jeleit észleli, majd a közeledő Pyctára figyel fel.*
- Hát ismét menned kell. Pycta... várj... *Mondja hirtelen ötlettől vezérelve, mielőtt az elf elindul.*
- Hosszú időt voltam távol, az új tábor építéséhez, az újak képzéséhez még semmiben nem járultam hozzá. Nem vagyok vallásos, nem érzem sem Eeyrt, sem Sa'Therethet, lelki támogatásra nem, talán csak beszélgetésre számíthattok tőlem, bár hiszem, hogy az is sokat jelent. *Lassan zsebébe nyúl, miközben 1300 aranyat tartalmazó erszényt ad át, s szemébe néz mosolyogva. Tudja, hogy Pycta del Ventus az elf, a rendíthetetlen hívő nem túl anyagias, de talán jobban tudja, hogy a hozzájárulása hol lesz a legjobb helyen.
Azért bizonytalanságának hangot is ad.*- Ne vedd sértésnek, kérlek, ismersz már, szándékosan soha nem bántanálak meg... én nem. *Sóhajt fel.*
- Jó utat! *Mosolyodik el aztán.* Ne aggódj, gondoskodunk mindenről. *Biccent. Ha az elf távozott, Dathoz fordul, ugyanis másnak nem akar utasítást adni. Reményei szerint, ha Lyz látja, hogy mihez fognak küld segítséget.*
- Gyere Dat! Felmérjük hová szükséges a kerítés, kérlek járj nyitott szemmel, a védtelen és nyílt terepeket keressük. *Körbemutat a táboron.*
- Onnan a folyó véd bennünket. Onnan az erdő. Van néhány szélesebb ösvény, s van némi nyílt terület. Cölöpkerítés kell és legalább két torony. Míg a többiek a lombházakat építik, mi megkezdjük ezt a munkát. *Amit Dat hozzáfűz meghallgatja, majd indulnak is*
4981. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-05-31 22:49:11
Üzenet elküldve: 2019-05-31 22:49:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
*Bár nem akarja otthagyni Laut azok után, ami az este történt, tudja, hogy muszáj. Tudja, hogy így lesz a legjobb, a legegészségesebb. Magányra van szüksége, a tanulás és a könyvek között töltött idő előnyére fog válni.
Bár éjszaka van, ismeri az utat, és a háza sincs messze, így könnyedén eltalál oda. Megpróbál aludni, ám nem sikerül neki, képtelen lehunyni a szemét. Gondol hát egyet, kimegy a konyhába, megpucol pár zöldséget, és felrakja őket sós lében főzni. Amíg el nem készül, csak ül az egyik széken, és bámulja a lángokat. Szinte megigéz a szépsége, egyre erősebb benne a vágy, hogy megtanulja uralni és használni.
Még akkor is hagyja égni a tüzet, mikor a zöldségek már megfőttek. Kiszedi őket a tányérra, leül az asztalhoz, és percekig csak nézi a tányért.*
~Csak érted.~
*Erőt vesz magán, és beleharap az egyik krumpliba. Még emlékszik, hogy régen milyen hatalmas lakomákat rendeztek, most pedig csak a krumpli felét képes eltüntetni. Több nem megy, ám legalább evett valamennyit, ez is haladás. A gyomra morogni és fájni kezd, így kénytelen lefeküdni a kandalló elé, és végre pihenni.*
~Majd újra hozzászoksz.~
*Végül elnyomja az álom, és csak másnap reggel ébred fel, mikor a tűz már régen kialudt.*
~Rajta hát!~
*Megmosakszik, tiszta ruhát húz, elteszi a tegnapi főtt zöldségeket és egy kis aranyat, majd elindul a világba, egyedül. Kifejezetten gyalog, hátas nélkül, hogy séta közben is gondolkodhasson. Valószínűleg így nagyon lassan ér majd ki, ám ez jelenleg nem érdekli.*
A hozzászólás írója (Aleimord Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.05.31 22:50:20
Bár éjszaka van, ismeri az utat, és a háza sincs messze, így könnyedén eltalál oda. Megpróbál aludni, ám nem sikerül neki, képtelen lehunyni a szemét. Gondol hát egyet, kimegy a konyhába, megpucol pár zöldséget, és felrakja őket sós lében főzni. Amíg el nem készül, csak ül az egyik széken, és bámulja a lángokat. Szinte megigéz a szépsége, egyre erősebb benne a vágy, hogy megtanulja uralni és használni.
Még akkor is hagyja égni a tüzet, mikor a zöldségek már megfőttek. Kiszedi őket a tányérra, leül az asztalhoz, és percekig csak nézi a tányért.*
~Csak érted.~
*Erőt vesz magán, és beleharap az egyik krumpliba. Még emlékszik, hogy régen milyen hatalmas lakomákat rendeztek, most pedig csak a krumpli felét képes eltüntetni. Több nem megy, ám legalább evett valamennyit, ez is haladás. A gyomra morogni és fájni kezd, így kénytelen lefeküdni a kandalló elé, és végre pihenni.*
~Majd újra hozzászoksz.~
*Végül elnyomja az álom, és csak másnap reggel ébred fel, mikor a tűz már régen kialudt.*
~Rajta hát!~
*Megmosakszik, tiszta ruhát húz, elteszi a tegnapi főtt zöldségeket és egy kis aranyat, majd elindul a világba, egyedül. Kifejezetten gyalog, hátas nélkül, hogy séta közben is gondolkodhasson. Valószínűleg így nagyon lassan ér majd ki, ám ez jelenleg nem érdekli.*
A hozzászólás írója (Aleimord Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.05.31 22:50:20
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6203-6222