Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 282 (5621. - 5640. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
5640. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-02-11 08:15:57
Üzenet elküldve: 2021-02-11 08:15:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Mielőtt az erdei nép honát elérte volna, elkanyarodik útja az Arthenior felé vezető útra. Gondolatait kezdi összeszedni, s az előtte álló küzdelemre fókuszál. Fejben már tucatszor lejátszotta magában a küzdelmet. Elképzeli amint egymásnak feszülnek éles pengéik és megkezdődik a harc, életre-halálra. Bízik képességeiben, s azt is tudja, hogy ellenfele legalább olyan jó, ha nem jobb harcos, mint ő. Még a békés időszakokban, amikor gyermek volt ellátogattak apjával a Brufjort törzshöz. Gvosron egy tizenöt évvel lehet nála idősebb, ennyivel tapasztaltabb harcos is. Látta a táborukban gyakorló harcot vívni a társaival, s harci képességei már akkor jól látszottak, pedig még fiatalember volt. Gondolataiból felocsúdva az út környéki erdőt pásztázza, néhol besétálva nyíllövésnyire, hogy valami nyomot találhasson Gvosron után.*
5639. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-01-30 17:34:12
Üzenet elküldve: 2021-01-30 17:34:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 512
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 512
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Kettesben maradva//
//Zárás//
*Ahogyan azt korábban is mondta zavarban van, és most már azt is tudja, hogy miért. Nem hiszi, hogy túl sokat gondolna az egész mögé, vagy pedig képzelődne, azzal kapcsolatban, hogy Thim mit is szeretne tőle.
Rengeteg gondolat kavarog benne éppen, és ami sokkal rosszabb, érzések is, nem kevés, egyik pedig zavarosabb, mint a másik. És persze kérdések, szintén rengeteg kérdés.
Talán hibázott volna? Adott valami olyasmi jelet Thimnek, hogy azt hiheti, hogy többet szeretne, mint egyszerűen a barátja lenni, ahogyan eddig? Vagy az egész csak úgy magától történt meg, és neki nem kellett csinálnia semmit ahhoz, hogy Thim úgy érezzen iránta, ahogyan most már nyilvánvalóan érez?
Persze a fő kérdés igazából nem is ez, hanem, hogy ő maga mit is akar pontosan az elftől? Érez-e kicsit többet puszta barátságnál? Vajon az, hogy kellemesen és biztonságban érzi magát a jelenlétében már szerelem-e, vagy valami olyasmi?
Nem biztos a saját érzelmeiben, ezért fél hamis reményt adni és hitegetni őt, és még jobban fél attól, hogy olyasvalakihez kösse az életét, akinek miatta le kellene mondani a gyermekáldás csodájáról. Az érzelmek nem feltétlenül a logikáról szólnak, mégis, ha logikusan belegondol, az lenne a legegyszerűbb és egyben a legtisztességesebb is a részéről, ha olyan párt választana magának, aki hozzá képest szintén terméketlen, vagyis egy másik csak félig elf.
Persze az is könnyen lehet, hogy csak feleslegesen előreszalad gondolatban. Végül is attól, hogy esetleg életében először csókolózna valakivel, még nem lenne kötelező vele maradni az élete végéig. Ilyen téren talán édesanyjáról kellene példát vennie, aki sohasem gondolta túl a dolgokat, ha arról volt szó, hogy jól érezze-e magát egy férfival, vagy pedig ne. Kicsit sajnálja, hogy úgy tűnik, az ő kissé könnyű véréből szinte semmi nem folyik az ereiben.*
- Sajnálom Thim *mondja végül, szinte szégyenkezve.* Tudom, hogy mit szeretnél tőlem, de arról fogalmam sincs, hogy én valójában mit akarok. Nem te tehetsz róla, csak én. Talán hagyjuk ezt későbbre, mire kicsit kitisztulnak a gondolataim.
*Mindez persze nem feltétlenül a tiszta gondolatok kérdése, ahogyan azt is tudja, hogy első csókhoz a mostani éjszaka pont tökéletes lett volna. Ettől még nem tud kibújni a saját bőréből.
Sajnálja az elfet, de igazság szerint jobban zavarban van éppen, mint amennyire sajnálja őt, és nem vágyik semmi másra, mint hogy nyulaival együtt, akik persze tanúi voltak az egész kissé kínos jelenetnek, gyorsan kimeneküljön abból az egész helyzetből, amibe sikerült belekeverednie, vagy pontosabban, inkább abból, amibe hagyta magát belekeverni.
Nem is nagyon hagy időt Thimnek tiltakozni.*
- Tényleg sajnálom! Most már inkább menjünk be szerintem. Illetve előre megyek, addig oltsd el kérlek a tüzet! *mondja, és bár jól láthatóan tétovázik mielőtt elindulna, végül csak felkapja nyulas kosarát és megindul kis kedvenceivel együtt haza.
Nem sokkal később már őket ölelve a takaró alatt reménykedik gyors elalvásban, és nyugodt, álom nélküli éjszakában, amikor is kissé megszabadulhat lelkifurdalásától és a zavarától is. Mégis nem kevés időnek el kell telnie ahhoz, hogy a fáradtság végül legyőzze még mindig kavargó érzelmeit, gondolatait, és képes legyen elaludni végre.*
//Kettesben maradva//
//Zárás//
*Ahogyan azt korábban is mondta zavarban van, és most már azt is tudja, hogy miért. Nem hiszi, hogy túl sokat gondolna az egész mögé, vagy pedig képzelődne, azzal kapcsolatban, hogy Thim mit is szeretne tőle.
Rengeteg gondolat kavarog benne éppen, és ami sokkal rosszabb, érzések is, nem kevés, egyik pedig zavarosabb, mint a másik. És persze kérdések, szintén rengeteg kérdés.
Talán hibázott volna? Adott valami olyasmi jelet Thimnek, hogy azt hiheti, hogy többet szeretne, mint egyszerűen a barátja lenni, ahogyan eddig? Vagy az egész csak úgy magától történt meg, és neki nem kellett csinálnia semmit ahhoz, hogy Thim úgy érezzen iránta, ahogyan most már nyilvánvalóan érez?
Persze a fő kérdés igazából nem is ez, hanem, hogy ő maga mit is akar pontosan az elftől? Érez-e kicsit többet puszta barátságnál? Vajon az, hogy kellemesen és biztonságban érzi magát a jelenlétében már szerelem-e, vagy valami olyasmi?
Nem biztos a saját érzelmeiben, ezért fél hamis reményt adni és hitegetni őt, és még jobban fél attól, hogy olyasvalakihez kösse az életét, akinek miatta le kellene mondani a gyermekáldás csodájáról. Az érzelmek nem feltétlenül a logikáról szólnak, mégis, ha logikusan belegondol, az lenne a legegyszerűbb és egyben a legtisztességesebb is a részéről, ha olyan párt választana magának, aki hozzá képest szintén terméketlen, vagyis egy másik csak félig elf.
Persze az is könnyen lehet, hogy csak feleslegesen előreszalad gondolatban. Végül is attól, hogy esetleg életében először csókolózna valakivel, még nem lenne kötelező vele maradni az élete végéig. Ilyen téren talán édesanyjáról kellene példát vennie, aki sohasem gondolta túl a dolgokat, ha arról volt szó, hogy jól érezze-e magát egy férfival, vagy pedig ne. Kicsit sajnálja, hogy úgy tűnik, az ő kissé könnyű véréből szinte semmi nem folyik az ereiben.*
- Sajnálom Thim *mondja végül, szinte szégyenkezve.* Tudom, hogy mit szeretnél tőlem, de arról fogalmam sincs, hogy én valójában mit akarok. Nem te tehetsz róla, csak én. Talán hagyjuk ezt későbbre, mire kicsit kitisztulnak a gondolataim.
*Mindez persze nem feltétlenül a tiszta gondolatok kérdése, ahogyan azt is tudja, hogy első csókhoz a mostani éjszaka pont tökéletes lett volna. Ettől még nem tud kibújni a saját bőréből.
Sajnálja az elfet, de igazság szerint jobban zavarban van éppen, mint amennyire sajnálja őt, és nem vágyik semmi másra, mint hogy nyulaival együtt, akik persze tanúi voltak az egész kissé kínos jelenetnek, gyorsan kimeneküljön abból az egész helyzetből, amibe sikerült belekeverednie, vagy pontosabban, inkább abból, amibe hagyta magát belekeverni.
Nem is nagyon hagy időt Thimnek tiltakozni.*
- Tényleg sajnálom! Most már inkább menjünk be szerintem. Illetve előre megyek, addig oltsd el kérlek a tüzet! *mondja, és bár jól láthatóan tétovázik mielőtt elindulna, végül csak felkapja nyulas kosarát és megindul kis kedvenceivel együtt haza.
Nem sokkal később már őket ölelve a takaró alatt reménykedik gyors elalvásban, és nyugodt, álom nélküli éjszakában, amikor is kissé megszabadulhat lelkifurdalásától és a zavarától is. Mégis nem kevés időnek el kell telnie ahhoz, hogy a fáradtság végül legyőzze még mindig kavargó érzelmeit, gondolatait, és képes legyen elaludni végre.*
5638. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-01-28 15:56:36
Üzenet elküldve: 2021-01-28 15:56:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy kis kiruccanás//
*Nem köszönti az újonnan érkezőt, csak merően végigméri. Az apró szemek kellő alapossággal futnak végig a jövevényen, de folytatja körmének piszkálását szablyája élével.*
-Rom. Igen, az Ingoványban van egy rom. A sziklák alatt meg lehet pihenni, de ajánlom, közéjük ne menj. *Hagyja helyben a dolgot fel sem pillantva a kényes műveletből. Tudja, hisz onnan jött. Napokig táboroztak ott a másik orkkal, míg nem jött az Eeyr mágus és az öreg. A romok között húzódó árnyakról nem ejt szót, de eleget hallott hozzá, hogy tudja, jobb óvatosan eljárni velük.*
-Kajád van-e? *Sandít a sötételfre, majd leteszi a szablyát. Csak mert neki nem sok van. A gondolatra, hogy a két fruskával tölt el néhány éjjelt, kéjes vigyort csal pofájára, s habár nem tervez semmit, sosem lehet tudni, mit hoz az élet.*
*Nem köszönti az újonnan érkezőt, csak merően végigméri. Az apró szemek kellő alapossággal futnak végig a jövevényen, de folytatja körmének piszkálását szablyája élével.*
-Rom. Igen, az Ingoványban van egy rom. A sziklák alatt meg lehet pihenni, de ajánlom, közéjük ne menj. *Hagyja helyben a dolgot fel sem pillantva a kényes műveletből. Tudja, hisz onnan jött. Napokig táboroztak ott a másik orkkal, míg nem jött az Eeyr mágus és az öreg. A romok között húzódó árnyakról nem ejt szót, de eleget hallott hozzá, hogy tudja, jobb óvatosan eljárni velük.*
-Kajád van-e? *Sandít a sötételfre, majd leteszi a szablyát. Csak mert neki nem sok van. A gondolatra, hogy a két fruskával tölt el néhány éjjelt, kéjes vigyort csal pofájára, s habár nem tervez semmit, sosem lehet tudni, mit hoz az élet.*
5637. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-01-25 19:22:58
Üzenet elküldve: 2021-01-25 19:22:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 209
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 209
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Egy kis kiruccanás//
* Rlilla zsemlés megjegyzésére elmosolyodik.*
- Aztán el ne hízz nekem!* Színt is választ, szóval ezzel sincs több baj most már.*
- Lila? Jól van, akkor azt megnyerted magadnak. Azt meg majd elárulom neked. Most menjünk!* Azzal visszatér a szekérhez. Amint mindenki a helyén van neki indul kifelé a városból. Kint aztán amikor már elég messze vannak a várostól megszólal.*
- Szóval akkor még egyszer a tervet elmondom, hogy mindenkinek tiszta legyen. Főleg neked, mert te még nem tudsz mindent.* Néz Rlillára és aztán szépen végig megy mindenen. Amikor befejezi, akkor kérdez vissza.*
- Ezek után már remélem nincs kérdés. Én azt mondom, hogy végül majd az ingoványba menjünk el. Ott megpihenhetünk és nyugton tábort verhetünk. Elvileg van ott valahol valami rom.* Pontosan azt nem tudja, hogy merre, de ha netán egyik társa tudja, akkor még simább ügy lesz. A szekér halad tovább céljuk felé. A festékkel meg a többivel még ráérnek majd babrálni, ha már aktuális lesz.*
* Rlilla zsemlés megjegyzésére elmosolyodik.*
- Aztán el ne hízz nekem!* Színt is választ, szóval ezzel sincs több baj most már.*
- Lila? Jól van, akkor azt megnyerted magadnak. Azt meg majd elárulom neked. Most menjünk!* Azzal visszatér a szekérhez. Amint mindenki a helyén van neki indul kifelé a városból. Kint aztán amikor már elég messze vannak a várostól megszólal.*
- Szóval akkor még egyszer a tervet elmondom, hogy mindenkinek tiszta legyen. Főleg neked, mert te még nem tudsz mindent.* Néz Rlillára és aztán szépen végig megy mindenen. Amikor befejezi, akkor kérdez vissza.*
- Ezek után már remélem nincs kérdés. Én azt mondom, hogy végül majd az ingoványba menjünk el. Ott megpihenhetünk és nyugton tábort verhetünk. Elvileg van ott valahol valami rom.* Pontosan azt nem tudja, hogy merre, de ha netán egyik társa tudja, akkor még simább ügy lesz. A szekér halad tovább céljuk felé. A festékkel meg a többivel még ráérnek majd babrálni, ha már aktuális lesz.*
5636. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-01-17 14:30:30
Üzenet elküldve: 2021-01-17 14:30:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Bormók pontosan tudja merre megy, remekül tud tájékozódni. Akkor vajon mi zavarja ennyire az éjszakában? Ezt még önmagának sem vallotta be soha. Hisz törpe. Bormók fél a sötéttől. Amikor csak belegondol ebbe elhessegeti magától a gondolatot. ~Én aztán nem félek! Törpék szégyene aki megijed egy kis félhomálytól.~ Nem az a baja, hogy nem lát, remek látása van. Inkább csak egy kellemetlen érzés fogja el ha mindent beborít a sötétség.* Ez odahaza mindig sok stresszt jelentett neki. Lehet, ez volt az egyik ok, amiért elment. De ott legalább a szűk járatok kellemes biztonságérzetet nyújtottak. Itt pedig kilométerekig sötétség. *Úgy dönt mégis jobb ha kicsit megáll. ~Már csak azért, hogy legyen energiám másnapra.~ Ledől, elfekszik a füvön, de nem tud aludni. Félálomban tölti az estét.*
A hozzászólást Mátrix (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2021.01.22 23:02:02, a következő indokkal:
ilyed->ijed, kilóméter->kilométer
A hozzászólást Mátrix (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2021.01.22 23:02:02, a következő indokkal:
ilyed->ijed, kilóméter->kilométer
5635. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-01-16 15:49:17
Üzenet elküldve: 2021-01-16 15:49:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//kis léptek//
*Ahogy közeledik a város felé, a kis ültetvények és házikók egyre gyakoribbá válnak. A zöld réteket, még inkább fölváltják a szántóföldek. A nap már lement és az este hűvös szele, arra készteti, hogy összehúzza magán a ruháját. Eredetileg a hűvöset szerette, de kezdi megszokni ennek a vidéknek a melegét. A hold alig látszik, de így legalább nem veszi el a fényt a csillagok elől. A látvány ugyan szép, de az ifjú törpét inkább csak zavarja, hogy még sötétebbe kell botorkálnia, mint amúgy. Hisz a csillagok nem olyan fényesek mint a hold. Megállhatna pihenni, de ha már ilyen közel van inkább folytatja az útját. A törpék amúgy is strapabíróak. A hűvös esti szél az arcába fúj, így nem hagyja őt elálmosodni. Most hogy evett de már nincs tele a hasa, még gyorsabb sebességgel folytathatja az utat Arthenior felé. ~Csak a hold ne fogyna napról napra. Akkor legalább tudnám merre megyek.~*
*Ahogy közeledik a város felé, a kis ültetvények és házikók egyre gyakoribbá válnak. A zöld réteket, még inkább fölváltják a szántóföldek. A nap már lement és az este hűvös szele, arra készteti, hogy összehúzza magán a ruháját. Eredetileg a hűvöset szerette, de kezdi megszokni ennek a vidéknek a melegét. A hold alig látszik, de így legalább nem veszi el a fényt a csillagok elől. A látvány ugyan szép, de az ifjú törpét inkább csak zavarja, hogy még sötétebbe kell botorkálnia, mint amúgy. Hisz a csillagok nem olyan fényesek mint a hold. Megállhatna pihenni, de ha már ilyen közel van inkább folytatja az útját. A törpék amúgy is strapabíróak. A hűvös esti szél az arcába fúj, így nem hagyja őt elálmosodni. Most hogy evett de már nincs tele a hasa, még gyorsabb sebességgel folytathatja az utat Arthenior felé. ~Csak a hold ne fogyna napról napra. Akkor legalább tudnám merre megyek.~*
5634. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-01-16 15:09:44
Üzenet elküldve: 2021-01-16 15:09:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//kis léptek//
*Bormóknak először jut eszébe, hogy fogalma sincs milyen egy város. Egyedül a bányákban hallott róla, ahol puccos helynek mondták. Úgy képzeli, hogy mindenki díszes ruhákban járkál és azzal töltik a napot, hogy drága dolgokat vesznek. ~Csak tudnám honnan van az a sok pénzük. Szívesen rátenném a mancsom.~ Az a kérdés ötlik fel benne, hogy vajon a városban lét tesz gazdaggá, vagy a város a gazdagok gyűjtőhelye. ~És ha a városi lét gazdaggá tesz, miért nem él mindenki ott? Vagy lehet, hogy mindenki ott él? Én nem élek ott. Az otthoniak sem élnek ott. Akkor bizonyára a gazdagok élnek ott. Egy csapat pénzeszsák odamegy hogy a saját fajtájával tölthesse, a végtelen idejét. Máris kevésbé szimpatikusabbak.~ Ez és ehhez hasonló gondolatok szárnyalnak kemény kobakjában. Akármilyen is a megítélése Artheniorról, egyben biztos: nem fordul vissza. Lassacskán meglátja a távolból az úgynevezett várost.* Legalábbis annak kell lennie a városnak mivel semmi más nagyobb nincs a környéken.
*Bormóknak először jut eszébe, hogy fogalma sincs milyen egy város. Egyedül a bányákban hallott róla, ahol puccos helynek mondták. Úgy képzeli, hogy mindenki díszes ruhákban járkál és azzal töltik a napot, hogy drága dolgokat vesznek. ~Csak tudnám honnan van az a sok pénzük. Szívesen rátenném a mancsom.~ Az a kérdés ötlik fel benne, hogy vajon a városban lét tesz gazdaggá, vagy a város a gazdagok gyűjtőhelye. ~És ha a városi lét gazdaggá tesz, miért nem él mindenki ott? Vagy lehet, hogy mindenki ott él? Én nem élek ott. Az otthoniak sem élnek ott. Akkor bizonyára a gazdagok élnek ott. Egy csapat pénzeszsák odamegy hogy a saját fajtájával tölthesse, a végtelen idejét. Máris kevésbé szimpatikusabbak.~ Ez és ehhez hasonló gondolatok szárnyalnak kemény kobakjában. Akármilyen is a megítélése Artheniorról, egyben biztos: nem fordul vissza. Lassacskán meglátja a távolból az úgynevezett várost.* Legalábbis annak kell lennie a városnak mivel semmi más nagyobb nincs a környéken.
5633. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-01-08 09:33:54
Üzenet elküldve: 2021-01-08 09:33:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Hazafelé //
*Lassan kijutnak a kellemetlen szagú, mocsaras területről és rátérnek az Arthenior közeli területekre, melyek a hideg ellenére már sokkal barátságosabb jelleget öltenek. Arelow javaslatra bólint a háta mögött. Egyetért a lovaggal, hogy nem maradtak még egy napot.*
- Ez jó ötlet. Holnap reggel el is indulok, amint felkel a nap. Este még össze tudok pakolni és fel tudok készülni az útra. *Terveit is így kalkulálja, s ha már megígérte, hogy Lihanechben megpróbál utána járni a dolgoknak, akkor ezt az ígéretét mielőbb szeretné teljesíteni. Maga az út sem lesz rövid, gyalogszerrel, de igazából nem is sürgeti senki sem.*
*Lassan kijutnak a kellemetlen szagú, mocsaras területről és rátérnek az Arthenior közeli területekre, melyek a hideg ellenére már sokkal barátságosabb jelleget öltenek. Arelow javaslatra bólint a háta mögött. Egyetért a lovaggal, hogy nem maradtak még egy napot.*
- Ez jó ötlet. Holnap reggel el is indulok, amint felkel a nap. Este még össze tudok pakolni és fel tudok készülni az útra. *Terveit is így kalkulálja, s ha már megígérte, hogy Lihanechben megpróbál utána járni a dolgoknak, akkor ezt az ígéretét mielőbb szeretné teljesíteni. Maga az út sem lesz rövid, gyalogszerrel, de igazából nem is sürgeti senki sem.*
5632. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-01-07 19:38:12
Üzenet elküldve: 2021-01-07 19:38:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Hazafelé //
* Néma csöndben szelik át a mocsaras vidéket. Hamarosan maguk mögött is hagyják azt a kellemetlen vidéket. Most már a télies kopár vidéket róják, ami csak egy kicsivel jobb, mint az előző helyszín volt.*
- Sötétedésre már elérjük a várost, így nem itt kint kell aludnunk. Nem mintha nem lett volna jó az a fogadó, de jobb, ha reggel már nem kell utazással kezdeni a napot.* Feleli, miközben rátérnek az Arthenior felé vezető főútra. Jó időben vannak, mert olyan délután tájt járhat az idő.*
* Néma csöndben szelik át a mocsaras vidéket. Hamarosan maguk mögött is hagyják azt a kellemetlen vidéket. Most már a télies kopár vidéket róják, ami csak egy kicsivel jobb, mint az előző helyszín volt.*
- Sötétedésre már elérjük a várost, így nem itt kint kell aludnunk. Nem mintha nem lett volna jó az a fogadó, de jobb, ha reggel már nem kell utazással kezdeni a napot.* Feleli, miközben rátérnek az Arthenior felé vezető főútra. Jó időben vannak, mert olyan délután tájt járhat az idő.*
5631. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-12-29 11:01:40
Üzenet elküldve: 2020-12-29 11:01:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Tűz és jég//
- Hála az égnek! *szusszan a beleegyező "megy" illetve "jöhn" szavak hallatán. A gönceit a kezében szorongatva indul meg a látott füstoszlop irányába, de nem eszik olyan forrón a kását! Ijedten hőköl hátra, amikor a hüvelyből kicsusszanó fém hangja megüti a fülét. Ezúttal nem kapkod a kése után, első mozdulatával csak a csomóba gyűrt ruhákat emeli meg védekezőleg. Többre valószínűleg nem is nagyon lenne ideje, ha a férfi kardjának ő lenne a célpontja. Szerencsére nem erről van szó, csupán óvatosságról. Nodric maga mögé tereli őt és körültekintő figyelemmel indul el. Yeza egy darabig toporog mögötte, mint a kölykök, akik a két bottal csoszogó nagyival indulnak cukorkát venni, aztán egyszer csak megelégeli és a férfi mostani tempójánál jóval sietősebben vág elé.*
- Siessünk! Találjuk meg azt a kricsmit, mielőtt teljesen ránk sötétedik! *mondja. Fogalma sincs, hogy mennyit ért meg belőle a másik, de a lényeg azért talán leesik neki. Ha meg nem akadályozzák benne, szapora lépteket diktálva szedi a lábát. Ahol egyenetlenebb a terep, rámarkol szabad kezével a medvebundára és feljebb emeli, mint a kisasszonyok az abroncsos szoknyát szokták. Mi tagadás, ez biztos sokakat megbotránkoztató és elég rendhagyó báli ruha lenne, az biztos. De Yeza az a fajta fehérnép, aki egy krumpliszsákot is lenyűgöző tartással viselne.
Igyekszik minél gyorsabb haladásra ösztönözni a kabátja gazdáját, és addig meg sem áll, míg meg nem pillantja a fák közt megbúvó épületet.*
- Ott! Téglával kirakott ösvény az előkerten át. Biztos, hogy ez lesz az! A Taverna. *A feltételezéseit csak még jobban alátámasztják az orrát megcsiklandozó illatok.* - Szalonna *sóhajt. A sült szalonna illatára nagyot nyel, mert tulajdonképpen ma még szinte semmit nem evett. Már alig várja, hogy odabent lehessen a jó melegben.*
- Hála az égnek! *szusszan a beleegyező "megy" illetve "jöhn" szavak hallatán. A gönceit a kezében szorongatva indul meg a látott füstoszlop irányába, de nem eszik olyan forrón a kását! Ijedten hőköl hátra, amikor a hüvelyből kicsusszanó fém hangja megüti a fülét. Ezúttal nem kapkod a kése után, első mozdulatával csak a csomóba gyűrt ruhákat emeli meg védekezőleg. Többre valószínűleg nem is nagyon lenne ideje, ha a férfi kardjának ő lenne a célpontja. Szerencsére nem erről van szó, csupán óvatosságról. Nodric maga mögé tereli őt és körültekintő figyelemmel indul el. Yeza egy darabig toporog mögötte, mint a kölykök, akik a két bottal csoszogó nagyival indulnak cukorkát venni, aztán egyszer csak megelégeli és a férfi mostani tempójánál jóval sietősebben vág elé.*
- Siessünk! Találjuk meg azt a kricsmit, mielőtt teljesen ránk sötétedik! *mondja. Fogalma sincs, hogy mennyit ért meg belőle a másik, de a lényeg azért talán leesik neki. Ha meg nem akadályozzák benne, szapora lépteket diktálva szedi a lábát. Ahol egyenetlenebb a terep, rámarkol szabad kezével a medvebundára és feljebb emeli, mint a kisasszonyok az abroncsos szoknyát szokták. Mi tagadás, ez biztos sokakat megbotránkoztató és elég rendhagyó báli ruha lenne, az biztos. De Yeza az a fajta fehérnép, aki egy krumpliszsákot is lenyűgöző tartással viselne.
Igyekszik minél gyorsabb haladásra ösztönözni a kabátja gazdáját, és addig meg sem áll, míg meg nem pillantja a fák közt megbúvó épületet.*
- Ott! Téglával kirakott ösvény az előkerten át. Biztos, hogy ez lesz az! A Taverna. *A feltételezéseit csak még jobban alátámasztják az orrát megcsiklandozó illatok.* - Szalonna *sóhajt. A sült szalonna illatára nagyot nyel, mert tulajdonképpen ma még szinte semmit nem evett. Már alig várja, hogy odabent lehessen a jó melegben.*
5630. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-12-29 08:13:24
Üzenet elküldve: 2020-12-29 08:13:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tűz és jég//
*A vörös hajú lány továbbra is riadt vadként viselkedik, ami talán érthető is a helyzetében. Hagyományos bemutatkozása után mintha értetlen tekintet fogadná. ~Biztosan nem ért semmit se belőle.~ Lerövidítve már a Nodric biztosan egyértelmű lehet a másik számára. A havasföldi kérdése után a vörös Toroti-ként mutatkozik be.*
- Thorothi. *Saját, erős nyelvezetével ejti a nevet, amit a lánytól hall. A kulacsot óvatosan elveszik a harcostól, bár a fagy miatt csak óvatosan lehet fogyasztani. A kulacsot visszaveszi, ledugaszolja, s oldalára csatolja. A köszönetként kapott, saját nyelvét felidéző gesztus jól esik neki, mindenesetre a kiejtés megmosolyogtatja. A havashegy szó, megfelelő kiejtés nélkül trágyadombot is jelent. Yeza tudtán kívül ezt a másik szót ejtette ki, ami hasonlít a Nodric bemutatkozásakor elhangzóra. Halkan nevet magában, hogy a „trágyadombok urának” nevezték. Ennek ellenére szívesen biccent vissza a kulacs elvétele után. Thorothi ragaszkodni látszik a prémhez, ami nem csoda az esti hideget elnézve. A lány észre is vesz egy távolabbi, felfelé szálló füstcsíkot. A havasföldi a mutatott irányba néz, s meggyőződik róla, hogy a fák fölött kavargó füst valami tábor lehet, vagy menedék. A taverna szót még nem ismeri, de a lelkes magyarázatból sokat megért. Mire a füst vizsgálatából visszafordul addigra a lány már egy övvel fogatja derekához a bundáját. Mókás vigyort csal arcára a több mérettel nagyobb, fehér jegesmedve prémet magára húzó lány összképe. ~Talpraesett zöldvölgyi.~ Semmiképp nem lehet szerencsétlenkedőnek nevezni. Elég hamar alkalmazkodott a helyzethez. Kíváncsian figyeli, ahogy a rőt, ruháit, csizmáját oda ügyeskedi magához a tűz környékéről. Segíthetett volna neki, de jó volt nézni, hogy elboldogul magában is. ~Igen. Az éjszaka lassan megtelepszik rajtunk. Kell egy menedék.~ A lány szeret hangosan beszélni, ezt nyomban meg tudja figyelni Nodric. Legtöbb szavát nem érti, de valami bosszankodásra tud gondolni. Toroti nagyon lelkesen invitálja a távoli füstoszlop felé. ~Ellenség is lehet arra.~ Nem bízik abban, hogy ez jó ötlet, de hamar rádöbben, hogy a bundájában a másik el fog indulni abba az irányba, s ilyen könnyen nem ajándékozza csak úgy el, az egyik legértékesebb ruhadarabját.*
- Nodric megy. Jhön. *Nem biztos, hogy jó a szavak sorrendje vagy jelentése, de a prémkabátját viselő lány elé lép. Kardját kivonja a biztonság kedvéért, bár azt egyelőre lefelé álló pengével tartja. Kezével jelez Toroti-nak, hogy kövesse. Így óvatos léptekkel, körül néző tekintettel elindul a füstoszlop felé, jelentsen az bármit is.*
*A vörös hajú lány továbbra is riadt vadként viselkedik, ami talán érthető is a helyzetében. Hagyományos bemutatkozása után mintha értetlen tekintet fogadná. ~Biztosan nem ért semmit se belőle.~ Lerövidítve már a Nodric biztosan egyértelmű lehet a másik számára. A havasföldi kérdése után a vörös Toroti-ként mutatkozik be.*
- Thorothi. *Saját, erős nyelvezetével ejti a nevet, amit a lánytól hall. A kulacsot óvatosan elveszik a harcostól, bár a fagy miatt csak óvatosan lehet fogyasztani. A kulacsot visszaveszi, ledugaszolja, s oldalára csatolja. A köszönetként kapott, saját nyelvét felidéző gesztus jól esik neki, mindenesetre a kiejtés megmosolyogtatja. A havashegy szó, megfelelő kiejtés nélkül trágyadombot is jelent. Yeza tudtán kívül ezt a másik szót ejtette ki, ami hasonlít a Nodric bemutatkozásakor elhangzóra. Halkan nevet magában, hogy a „trágyadombok urának” nevezték. Ennek ellenére szívesen biccent vissza a kulacs elvétele után. Thorothi ragaszkodni látszik a prémhez, ami nem csoda az esti hideget elnézve. A lány észre is vesz egy távolabbi, felfelé szálló füstcsíkot. A havasföldi a mutatott irányba néz, s meggyőződik róla, hogy a fák fölött kavargó füst valami tábor lehet, vagy menedék. A taverna szót még nem ismeri, de a lelkes magyarázatból sokat megért. Mire a füst vizsgálatából visszafordul addigra a lány már egy övvel fogatja derekához a bundáját. Mókás vigyort csal arcára a több mérettel nagyobb, fehér jegesmedve prémet magára húzó lány összképe. ~Talpraesett zöldvölgyi.~ Semmiképp nem lehet szerencsétlenkedőnek nevezni. Elég hamar alkalmazkodott a helyzethez. Kíváncsian figyeli, ahogy a rőt, ruháit, csizmáját oda ügyeskedi magához a tűz környékéről. Segíthetett volna neki, de jó volt nézni, hogy elboldogul magában is. ~Igen. Az éjszaka lassan megtelepszik rajtunk. Kell egy menedék.~ A lány szeret hangosan beszélni, ezt nyomban meg tudja figyelni Nodric. Legtöbb szavát nem érti, de valami bosszankodásra tud gondolni. Toroti nagyon lelkesen invitálja a távoli füstoszlop felé. ~Ellenség is lehet arra.~ Nem bízik abban, hogy ez jó ötlet, de hamar rádöbben, hogy a bundájában a másik el fog indulni abba az irányba, s ilyen könnyen nem ajándékozza csak úgy el, az egyik legértékesebb ruhadarabját.*
- Nodric megy. Jhön. *Nem biztos, hogy jó a szavak sorrendje vagy jelentése, de a prémkabátját viselő lány elé lép. Kardját kivonja a biztonság kedvéért, bár azt egyelőre lefelé álló pengével tartja. Kezével jelez Toroti-nak, hogy kövesse. Így óvatos léptekkel, körül néző tekintettel elindul a füstoszlop felé, jelentsen az bármit is.*
5629. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-12-28 12:05:45
Üzenet elküldve: 2020-12-28 12:05:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Tűz és jég//
*A közöst szinte kerékbe törő, recsegő-ropogó, idegen hanglejtésre feljebb szökik Yeza szemöldöke. ~Nehéz? Próbálnál meg segítség nélkül fölvenni egy fűzőt! Bár a vetkőztetés az megy kiválóan, látom.~
A következő, az ő fülének leginkább hosszas torokköszörülésnek tűnő mondat ráncokat szalaszt a Rőt homlokára. Egy kicsit kétségbe ejti, hogy a mellékelt mozdulat azt sejteti, hogy ez valamiféle bemutatkozás volt. Kizártnak tartja, hogy ez mind a neve lenne. Háhh, mondja ő. Wegtorenben elfogadottak az övéhez hasonló, egytagú nevek is, de a Tűz Városában aztán igazán bő lére tudják ereszteni ezt a dolgot. Két-három nevet is szokás az újszülöttekre aggatni a felmenők után, és a családnevek is gyakorta torlódnak, főleg, ha anyai ágról is patinás famíliáról van szó. Ha ebből a sok reszelős szócskából, teszemazt, csak a fele név, akkor a többi valamiféle titulus lehet. Talán. Azt még nem tudja, hogy ez jót vagy rosszat jelent. A józan logikát követve ő is hajlik rá, hogy a bemutatkozás első szavát ragadja ki megszólításként, amit a férfi hamarosan meg is erősít, de őszintén szólva Yezát sokkal jobban foglalkoztatja a bemutatkozás többi, egyelőre talányos eleme.*
- Öhm... *nyílnak el ajkai meglepetten, amikor a kérdés visszaszáll hozzá.* - Tororti *mondja, miközben kidugja jobbját a prém alól, hogy az öklét hevenyészve összeszorítsa a mellkasa előtt, ahogy a másiktól látta. Nem is tudja, miért nem a saját nevén mutatkozik be, de hirtelen ez szökött a szájára.
Óvatosan nyúl a kulacsért, mint aki attól tart, hogy a férfi akármelyik pillanatban a kezébe haraphat. Valószínűleg ő pont ugyanilyen hatást kelt: mint egy bizalmatlan, sarokba szorított állat. A víz elmondhatatlanul jólesik. Egy kicsit hideg, úgyhogy kénytelen lassítani a kortyokon. Úgy érzi, ki tudná inni az egész kulacsot, de hagy benne jócskán, mikor visszaadja.*
- Köszönöm, Nordic... Burrsáj Kromm... Krommbolt... *igyekszik felidézni az idegen szavakat, de inkább csak bukdácsol a nyelve a szokatlan hangzókon. Nem is blamálja magát tovább, csak összébb húzza magán a prémet. Finom, meleg holmi, de Yeza keze meg a lábujjai így is fagyosak. Képtelen így felmelegedni, hiába próbálja dörzsölgetni a talpait. És ameddig ő fázik, addig legyen az vastag posztó vagy sodronyra szőtt eleven parázs, amit visel, nem magyarázzák meg neki, hogy prémkabát nélkül a különös idegen nincs alulöltözve. Persze Yezának esze ágában sincs visszaadni a ruhadarabot. Egy ilyen felajánlás viszontagságait egy férfinak tűrnie kell! Ahogy ezen az erkölcsi vonalon filozofál, a távolban megpillant egy füstcsíkot, ami a fák fölé nyúlva kanyargózik a szürke ég vásznán.*
- Ott! *mutat arra olyan hirtelen lelkesedéssel, hogy a prém után kell kapjon, nehogy kompromittálja magát.* - A Taverna lesz az! *mondja.* - Öhm. Meleg hely *próbálja minél egyszerűbben magyarázni.* - Lehet pihenni. Mosdani. Enni. *Igyekszik mindegyik szó után valami érthetőbbé tevő gesztust fűzni, amiből kisilabizálható a mondanivalója akkor is, ha Nordic nem érti valamelyiket.
Yeza egészen felélénkül. Sietősen kidugja a lábát a kabát alól és az odébb pihenő öve felé nyújtózkodik vele. Ha sikerül a lábujjai közé csippenteni, oda is húzza magához és a derekára ügyeskedi, hogy összefogja magán a vaskos bundát. Nem is olyan egyszerű feladat. Az utolsó pár lyukasztásba épp csak be tudja ügyeskedni a csatot egy nagy levegővétel után. Így már bátrabban mocorog, hiszen kevésbé kell tartania tőle, hogy többet mutat, mint szeretne. Jó, eddig is jobban aggasztotta a hideg, mint az erkölcsök, és tulajdonképpen a férfi már így is látott belőle mindent, míg lehámozta róla a ruhákat. Nem feltételezi, hogy csukott szemmel hajtotta végre a műveletet. Egyrészt aránytalanul bonyolult, másrészt meg ismeri ő jól a férfiakat.
Odaügyeskedi magához a csizmáit is és belebújik a még nedves, de a tűz mellett legalább kellemesen átmelegedett lábbelikbe.*
- Este jön *mutat az alkonyi égre.* - Este nem jó kint. Szóval te jön Tavernába! *mondja, és ha nem akadályozzák meg, elkezdi összekapkodni a botokra tűzve száradó, sáros holmikat.* - Remélem ki tudják mosni őket *sóhajt.*
- Te jön! *mutat a férfira* - Jön? *ismétli meg kérdő hangsúllyal is.* - Mert te kabát jön, az biztos! *Nagyon reméli, hogy a férfi beadja a derekát, mert a Taverna életmentő közelségén túl nem sok számára is elfogadható opciót lát a továbbiakra. Fürödni akar, átmelegedni, enni és kimosatni a gönceit, hogy ne így kelljen visszamennie a városba.*
*A közöst szinte kerékbe törő, recsegő-ropogó, idegen hanglejtésre feljebb szökik Yeza szemöldöke. ~Nehéz? Próbálnál meg segítség nélkül fölvenni egy fűzőt! Bár a vetkőztetés az megy kiválóan, látom.~
A következő, az ő fülének leginkább hosszas torokköszörülésnek tűnő mondat ráncokat szalaszt a Rőt homlokára. Egy kicsit kétségbe ejti, hogy a mellékelt mozdulat azt sejteti, hogy ez valamiféle bemutatkozás volt. Kizártnak tartja, hogy ez mind a neve lenne. Háhh, mondja ő. Wegtorenben elfogadottak az övéhez hasonló, egytagú nevek is, de a Tűz Városában aztán igazán bő lére tudják ereszteni ezt a dolgot. Két-három nevet is szokás az újszülöttekre aggatni a felmenők után, és a családnevek is gyakorta torlódnak, főleg, ha anyai ágról is patinás famíliáról van szó. Ha ebből a sok reszelős szócskából, teszemazt, csak a fele név, akkor a többi valamiféle titulus lehet. Talán. Azt még nem tudja, hogy ez jót vagy rosszat jelent. A józan logikát követve ő is hajlik rá, hogy a bemutatkozás első szavát ragadja ki megszólításként, amit a férfi hamarosan meg is erősít, de őszintén szólva Yezát sokkal jobban foglalkoztatja a bemutatkozás többi, egyelőre talányos eleme.*
- Öhm... *nyílnak el ajkai meglepetten, amikor a kérdés visszaszáll hozzá.* - Tororti *mondja, miközben kidugja jobbját a prém alól, hogy az öklét hevenyészve összeszorítsa a mellkasa előtt, ahogy a másiktól látta. Nem is tudja, miért nem a saját nevén mutatkozik be, de hirtelen ez szökött a szájára.
Óvatosan nyúl a kulacsért, mint aki attól tart, hogy a férfi akármelyik pillanatban a kezébe haraphat. Valószínűleg ő pont ugyanilyen hatást kelt: mint egy bizalmatlan, sarokba szorított állat. A víz elmondhatatlanul jólesik. Egy kicsit hideg, úgyhogy kénytelen lassítani a kortyokon. Úgy érzi, ki tudná inni az egész kulacsot, de hagy benne jócskán, mikor visszaadja.*
- Köszönöm, Nordic... Burrsáj Kromm... Krommbolt... *igyekszik felidézni az idegen szavakat, de inkább csak bukdácsol a nyelve a szokatlan hangzókon. Nem is blamálja magát tovább, csak összébb húzza magán a prémet. Finom, meleg holmi, de Yeza keze meg a lábujjai így is fagyosak. Képtelen így felmelegedni, hiába próbálja dörzsölgetni a talpait. És ameddig ő fázik, addig legyen az vastag posztó vagy sodronyra szőtt eleven parázs, amit visel, nem magyarázzák meg neki, hogy prémkabát nélkül a különös idegen nincs alulöltözve. Persze Yezának esze ágában sincs visszaadni a ruhadarabot. Egy ilyen felajánlás viszontagságait egy férfinak tűrnie kell! Ahogy ezen az erkölcsi vonalon filozofál, a távolban megpillant egy füstcsíkot, ami a fák fölé nyúlva kanyargózik a szürke ég vásznán.*
- Ott! *mutat arra olyan hirtelen lelkesedéssel, hogy a prém után kell kapjon, nehogy kompromittálja magát.* - A Taverna lesz az! *mondja.* - Öhm. Meleg hely *próbálja minél egyszerűbben magyarázni.* - Lehet pihenni. Mosdani. Enni. *Igyekszik mindegyik szó után valami érthetőbbé tevő gesztust fűzni, amiből kisilabizálható a mondanivalója akkor is, ha Nordic nem érti valamelyiket.
Yeza egészen felélénkül. Sietősen kidugja a lábát a kabát alól és az odébb pihenő öve felé nyújtózkodik vele. Ha sikerül a lábujjai közé csippenteni, oda is húzza magához és a derekára ügyeskedi, hogy összefogja magán a vaskos bundát. Nem is olyan egyszerű feladat. Az utolsó pár lyukasztásba épp csak be tudja ügyeskedni a csatot egy nagy levegővétel után. Így már bátrabban mocorog, hiszen kevésbé kell tartania tőle, hogy többet mutat, mint szeretne. Jó, eddig is jobban aggasztotta a hideg, mint az erkölcsök, és tulajdonképpen a férfi már így is látott belőle mindent, míg lehámozta róla a ruhákat. Nem feltételezi, hogy csukott szemmel hajtotta végre a műveletet. Egyrészt aránytalanul bonyolult, másrészt meg ismeri ő jól a férfiakat.
Odaügyeskedi magához a csizmáit is és belebújik a még nedves, de a tűz mellett legalább kellemesen átmelegedett lábbelikbe.*
- Este jön *mutat az alkonyi égre.* - Este nem jó kint. Szóval te jön Tavernába! *mondja, és ha nem akadályozzák meg, elkezdi összekapkodni a botokra tűzve száradó, sáros holmikat.* - Remélem ki tudják mosni őket *sóhajt.*
- Te jön! *mutat a férfira* - Jön? *ismétli meg kérdő hangsúllyal is.* - Mert te kabát jön, az biztos! *Nagyon reméli, hogy a férfi beadja a derekát, mert a Taverna életmentő közelségén túl nem sok számára is elfogadható opciót lát a továbbiakra. Fürödni akar, átmelegedni, enni és kimosatni a gönceit, hogy ne így kelljen visszamennie a városba.*
5628. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-12-28 08:31:15
Üzenet elküldve: 2020-12-28 08:31:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tűz és jég//
*A rőt hajú leány ájult állapotából lassan tér magához. Mikor tudata visszatér a valóságba, akkor nyomban védekező ösztönei lépnek előtérbe, s hátrálna, mint mikor a göd9rből fel lett segítve. Ezúttal viszont a háta mögött lévő vaskos fa, megakadályozza a további hátrálásban. Tekintetük összeér, s a másik lélektükrében már fellobban a tűz, legalább is oldalához kap, mintha fegyver után nyúlna. Nodric vigyorogva kommentálja magában a helyzetet, bár a fegyverért nyúló mozdulatból sejti, hogy nem konyhai kisegítővel van dolga. A másik arcán jogos értetlenség, idegesség látható. A helyzet rövid felmérése után a zöldvölgyiek nyelvén szólnak hozzá. Tanult már egy keveset, mióta lejött a hegyekből, az itteniek nyelvéről, s gyermekkori emlékei is kezdenek egyre inkább derengeni, mikor egy hóviharban eltévedt zöldvölgyi került a táborukba, aki a tél végéig maradt is, és addig tanította a közös nyelve az érdeklődő fiatalokat, köztük Nodricot is. Kérdései után a lány a medveprémbe kucorodik. Nem fog csalódni, mert ha a medve nem fázik benne télen, akkor ő sem fog.*
- Nehéz beszél nyelvetek. *Nem kíván játszadozni a másikkal, így tudtára adja, hogy a közös nyelv még nem az erőssége. Azt a kérdést érti már, hogy „ki vagy?”. Felegyenesedik, mint ahogy szokás náluk a bemutatkozáskor.*
- Nodric, burr snáj Kronbolt, Fjall dróttin. *Büszkén a mellkasára tett, ökölbe szorított kézzel harsogja. „Nodric, Kronbolt, Havashegy urának fia.” Persze ez a sok idegen szó nem mondhat sokat a rőtnek, így megismétli röviden.*
- Nodric. *Tömören válaszol, s így már egyértelműsíti, hogy a sok szóból melyik jelenti a nevét.*
- Te? *A másik nevére kíváncsi eme rövid kérdésével. A köszönöm szót is érti már, így csak biccent a lány felé jelezve, hogy nem esett nehezére segíteni. A víz szón egy kissé elgondolkodik, de talán már ezt is hallotta.*
- Blyvann. Viz. *A felismerés után nyomban kulacsáért nyúl, majd azt a vörös hajú felé nyújtja. Nem kapkod, minden mozdulata nyugodt. Bár Nodric látszólag nincs túlöltözve, de amit odaadott az csak a legvastagabb felső bundája volt. Prémes nadrágja, csizmája, s a felsőtestét takaró vastag vászon és posztó elegyét tükröző felsőruha van rajta. Ez számára pont elég ebben a nyári időjárásban, ami itt talán fagyos télnek számít.*
*A rőt hajú leány ájult állapotából lassan tér magához. Mikor tudata visszatér a valóságba, akkor nyomban védekező ösztönei lépnek előtérbe, s hátrálna, mint mikor a göd9rből fel lett segítve. Ezúttal viszont a háta mögött lévő vaskos fa, megakadályozza a további hátrálásban. Tekintetük összeér, s a másik lélektükrében már fellobban a tűz, legalább is oldalához kap, mintha fegyver után nyúlna. Nodric vigyorogva kommentálja magában a helyzetet, bár a fegyverért nyúló mozdulatból sejti, hogy nem konyhai kisegítővel van dolga. A másik arcán jogos értetlenség, idegesség látható. A helyzet rövid felmérése után a zöldvölgyiek nyelvén szólnak hozzá. Tanult már egy keveset, mióta lejött a hegyekből, az itteniek nyelvéről, s gyermekkori emlékei is kezdenek egyre inkább derengeni, mikor egy hóviharban eltévedt zöldvölgyi került a táborukba, aki a tél végéig maradt is, és addig tanította a közös nyelve az érdeklődő fiatalokat, köztük Nodricot is. Kérdései után a lány a medveprémbe kucorodik. Nem fog csalódni, mert ha a medve nem fázik benne télen, akkor ő sem fog.*
- Nehéz beszél nyelvetek. *Nem kíván játszadozni a másikkal, így tudtára adja, hogy a közös nyelv még nem az erőssége. Azt a kérdést érti már, hogy „ki vagy?”. Felegyenesedik, mint ahogy szokás náluk a bemutatkozáskor.*
- Nodric, burr snáj Kronbolt, Fjall dróttin. *Büszkén a mellkasára tett, ökölbe szorított kézzel harsogja. „Nodric, Kronbolt, Havashegy urának fia.” Persze ez a sok idegen szó nem mondhat sokat a rőtnek, így megismétli röviden.*
- Nodric. *Tömören válaszol, s így már egyértelműsíti, hogy a sok szóból melyik jelenti a nevét.*
- Te? *A másik nevére kíváncsi eme rövid kérdésével. A köszönöm szót is érti már, így csak biccent a lány felé jelezve, hogy nem esett nehezére segíteni. A víz szón egy kissé elgondolkodik, de talán már ezt is hallotta.*
- Blyvann. Viz. *A felismerés után nyomban kulacsáért nyúl, majd azt a vörös hajú felé nyújtja. Nem kapkod, minden mozdulata nyugodt. Bár Nodric látszólag nincs túlöltözve, de amit odaadott az csak a legvastagabb felső bundája volt. Prémes nadrágja, csizmája, s a felsőtestét takaró vastag vászon és posztó elegyét tükröző felsőruha van rajta. Ez számára pont elég ebben a nyári időjárásban, ami itt talán fagyos télnek számít.*
5627. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-12-22 16:11:52
Üzenet elküldve: 2020-12-22 16:11:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Tűz és jég//
*A céh nyirkos pincéjében van. Számos büntetésben töltött napjának egyikén. Azon gondolkodik, vajon eljön-e az idő, amikor egyszer idelent felejtik? Kísérti ez a gondolat. Minden alkalommal, amikor rázárják az ajtót idelent. Talán épp most lesz, amikor megfeledkeznek róla. Ez a legrosszabb az egészben. Ezért viselné inkább a verést büntetés gyanánt ahelyett, hogy itt ücsörög egyedül a sötétben. A helyzet viszont úgy áll, hogy a mesterek véletlenül se akarnák felsérteni Yeza finom bőrét. Igaz, ami igaz, ha büntetésről van szó, szinte kifogyhatatlanok az ötletekből, de egy idő után rájöttek, hogy ez a mód igen célravezető a vörösnél. A fenyítés mit sem ér, míg módja van küzdeni. Ha küzdhet, újra és újra elrugaszkodik, ami a dacnak ad táptalajt, nem az engedelmességnek. Így viszont, összezárva egyedül magával és a gondolataival, jóval hamarabb kitisztul a feje és a belátás alázatos mezejére lép. Hideg van. Idelent mindig olyan hideg van.
Nyögve mozdul. Az ájult álom, még ragacsos hártyaként ül a szemén. Csak fény-árnyékos kaleidoszkóp képét látja maga előtt, ami nyűgösen, ráérősen kezd csupán élesedni. A mozgásra mindez hirtelen változik meg. Az ösztönök egycsapásra magukhoz ragadják az irányítást. Yeza máris hátrébb rebbenne, de a hátát támasztó fatörzs megakasztja. Tekintete a férfira mered, jobbja pedig máris nyúlna a kése markolata után. Ekkor nyilall belé a felismerés, hogy a ruházatában némi átszervezés történt.*
- Mi a...? *konstatálja, hogy az a némi átszervezés tulajdonképpen egészen teljes körű.
Ideges szuszogással mered a férfira. Az látszódik rajta, hogy inkább tanácstalan, mint dühös. Tekintete olykor a tűz mellett száradó ruháira rebben, de mindig csak egy fél pillanatra. Ennél tovább nem akarja szem elől téveszteni az idegent.*
- Ki vagy? Artheniorba tartasz? Mert én... *elhallgat. Kótyagos fejében elkezdenek összeállni a korábbi események. Összehúzza magán a prémkabátot és belekucorodik, hogy szinte csak barna szemei látszanak ki.*
- Köszönöm *mondja végül. Nem biztos benne, hogy a másik érti a szavait, az viszont egészen bizonyos, hogy a vörös nem adja a bizalmat egy prémkabát árán, akármilyen életmentőn meleg is. Továbbra is gyanakvón figyeli a férfi minden mozdulatát.*
- Van vized? *kérdi.* - Inni. *Mostanra már elég erősen mardossa a szomjúság. A sok kiabálástól meg végképp kiszáradt a torka.
Egyelőre még eléggé lüktet a feje és zavarosak a gondolatai, de az már most szöget üt a fejébe, hogy azokat a sáros göncöket akkor se lesz leányálom visszavenni, ha megszáradnak.
A szőrmegöngyöleg mélyéről végig szemmel tartja a férfit, akin nem igazán látszik, hogy fázna, így, most deréktól felfele azért nincs túlöltözve.
Fegyverek, pajzs, sodrony. Valószínűleg nem péksegéd a becses hivatása. Vagy ha az is, hát a harciasabb fajtából való.
Alakulhatott volna rosszabbul is. A jelenlegi helyzetet nézve persze felvetődik még néhány kérdés és dilemma, de... hát igen. Alakulhatott volna rosszabbul is. Az viszont most már erőteljes elhatározássá érett a vörösben, hogy az erdővel jó időre megszakítja a diplomáciai kapcsolatot.*
*A céh nyirkos pincéjében van. Számos büntetésben töltött napjának egyikén. Azon gondolkodik, vajon eljön-e az idő, amikor egyszer idelent felejtik? Kísérti ez a gondolat. Minden alkalommal, amikor rázárják az ajtót idelent. Talán épp most lesz, amikor megfeledkeznek róla. Ez a legrosszabb az egészben. Ezért viselné inkább a verést büntetés gyanánt ahelyett, hogy itt ücsörög egyedül a sötétben. A helyzet viszont úgy áll, hogy a mesterek véletlenül se akarnák felsérteni Yeza finom bőrét. Igaz, ami igaz, ha büntetésről van szó, szinte kifogyhatatlanok az ötletekből, de egy idő után rájöttek, hogy ez a mód igen célravezető a vörösnél. A fenyítés mit sem ér, míg módja van küzdeni. Ha küzdhet, újra és újra elrugaszkodik, ami a dacnak ad táptalajt, nem az engedelmességnek. Így viszont, összezárva egyedül magával és a gondolataival, jóval hamarabb kitisztul a feje és a belátás alázatos mezejére lép. Hideg van. Idelent mindig olyan hideg van.
Nyögve mozdul. Az ájult álom, még ragacsos hártyaként ül a szemén. Csak fény-árnyékos kaleidoszkóp képét látja maga előtt, ami nyűgösen, ráérősen kezd csupán élesedni. A mozgásra mindez hirtelen változik meg. Az ösztönök egycsapásra magukhoz ragadják az irányítást. Yeza máris hátrébb rebbenne, de a hátát támasztó fatörzs megakasztja. Tekintete a férfira mered, jobbja pedig máris nyúlna a kése markolata után. Ekkor nyilall belé a felismerés, hogy a ruházatában némi átszervezés történt.*
- Mi a...? *konstatálja, hogy az a némi átszervezés tulajdonképpen egészen teljes körű.
Ideges szuszogással mered a férfira. Az látszódik rajta, hogy inkább tanácstalan, mint dühös. Tekintete olykor a tűz mellett száradó ruháira rebben, de mindig csak egy fél pillanatra. Ennél tovább nem akarja szem elől téveszteni az idegent.*
- Ki vagy? Artheniorba tartasz? Mert én... *elhallgat. Kótyagos fejében elkezdenek összeállni a korábbi események. Összehúzza magán a prémkabátot és belekucorodik, hogy szinte csak barna szemei látszanak ki.*
- Köszönöm *mondja végül. Nem biztos benne, hogy a másik érti a szavait, az viszont egészen bizonyos, hogy a vörös nem adja a bizalmat egy prémkabát árán, akármilyen életmentőn meleg is. Továbbra is gyanakvón figyeli a férfi minden mozdulatát.*
- Van vized? *kérdi.* - Inni. *Mostanra már elég erősen mardossa a szomjúság. A sok kiabálástól meg végképp kiszáradt a torka.
Egyelőre még eléggé lüktet a feje és zavarosak a gondolatai, de az már most szöget üt a fejébe, hogy azokat a sáros göncöket akkor se lesz leányálom visszavenni, ha megszáradnak.
A szőrmegöngyöleg mélyéről végig szemmel tartja a férfit, akin nem igazán látszik, hogy fázna, így, most deréktól felfele azért nincs túlöltözve.
Fegyverek, pajzs, sodrony. Valószínűleg nem péksegéd a becses hivatása. Vagy ha az is, hát a harciasabb fajtából való.
Alakulhatott volna rosszabbul is. A jelenlegi helyzetet nézve persze felvetődik még néhány kérdés és dilemma, de... hát igen. Alakulhatott volna rosszabbul is. Az viszont most már erőteljes elhatározássá érett a vörösben, hogy az erdővel jó időre megszakítja a diplomáciai kapcsolatot.*
5626. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-12-22 08:38:30
Üzenet elküldve: 2020-12-22 08:38:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tűz és jég//
*A gödör mélyén rekedt leány belebújtatja karját a bőrövön lévő hurokba, s mindkét kezével próbál rásegíteni a sáros oldalfalon való feljutásban. Megfeszített, közös erőfeszítésük több visszacsúszás és sikertelen kísérlet után végül sikerrel zárul. A havashegyi sárban hasalva, lábát megakasztva végül egy nagyobb rántással kihúzza a bajba jutott nőt. Nodric arca is jócskán sáros lett, ahogy hason fekve próbálta kihúzni a másikat. Talán e miatt lehet, hogy északi tekintete mellé nem túl megnyugtató képet kölcsönözhet a sötétre kent sáros arca. Amint kikerül a zöldvölgyi nő, azonnal igyekszik eltávolodni az elsőre barátságtalan megjelenésű hegyesfölditől. Riadt vadként menekül a másik, mintha bármi félnivalója lenne, noha Nodricot csupán egy bajbajutotton való segítség vezérelte, nem több, és nem kevesebb. Nem is tartóztatja a vörös hajú nőt, akinek hajszínéhez hasonlót csak ritkán látni havasföldön. A sárból felegyenesedve nem lép egy tapodtat sem, nehogy fenyegetésnek vélje a zöldvölgyi. A menekülés nem sokáig tart, mivel eszméletét veszíti a vörös hajú és elterül az avarban. A férfi nagyot sóhajt az elterülő nő láttán, majd annak eszméletvesztése után közelebb megy hozzá. Lehajol, hogy jobban megnézze sebeit és állapotát. A vörös hajat megérinti, kezével finoman beletúr, hiszen közelről még sosem látott ilyen hosszú és ilyen vörös női hajat. Népén belül többnyire szőke az általános szín, elvétve barna is akad, de vörös az ritka akár a fehér holló. Bal kezével finoman megfogja a nőies állkapcsot, hogy két oldalt megvizsgálja vannak e sebesülések a fejen. A halántékon egy csúnyán zúzott ütést pillant meg, amit még időben ki kellene tisztítani, mert felszíni seb is társul a dudor mellé. Végig méri a vörös testének többi részét is, sebesülést keresve. Vizsgálódása közben akarva akaratlanul észreveszi a nő kreolos bőrét, mely szintén ismeretlen a számára. ~Olyan a bőre, mintha nem zöldvölgyi lenne. Talán tűzföld gyermeke?~ Magában tanakodik a számára különleges külsejű leányon. Szíve szerint tovább indulna küldetését teljesíteni, de ezt a leányt nem tudja itt hagyni. Legalább is ilyen kiszolgáltatottan nem, ráadásul az est is lassan megtelepszik, s az erdei vadak sem túl barátságosak a téli szegényes táplálékforrásuk miatt. A másik ruhája csupa sár, és csupa víz. Teljesen átázott. Ha még eddig nem tért magához a rőt, akkor ölébe veszi és bele fekteti az előbb egy fa tövébe letett, vastag jegesmedve prémjébe. A sáros, nedves ruha még megfagyna rajta vagy megbetegítené, így azt le kell vennie. A lányt becsavarja a meleg bundába, közben diszkréten lehúzza vizes gúnyáit. Ennek végeztével alaposan betakarja a medvebundába, ami egy női alakot bőven eltakar, hiszen arra készítették, hogy egy egész embert be tudjon takarni a maró fagy elől. Ezek a prémek nem hasonlítanak a zöldvölgyiekéhez. Olyan hidegben használják őket, ahol a pohárból kiöntött víz már jégként ér földet. Ebben bizonyosan nem fázik meg a leány. Amíg eszméletlenül fekszik bundájában a másik, addig Nodricnak sok dolga akad. Tüzet kell raknia, s még a halántéknál lévő sebet is ki kell tisztítania. A másik ruháját is meg kellene szárítani, mert egy szál vastag bundában mégsem maradhat. Először száraz fák után kutat a környéken, lehetőleg olyan gallyakat, leveleket, amiket lángra tud lobbantani. Némi időbe telik mire a megfelelő fákat összegyűjti ölébe, s halkan leteszi a földre. Tőrével egy alkalmas fába kis gödröt váj, majd egy egyenesebb fát beledug a kivájt gödörbe, s kezével csiholva bírja forróságra a két fadarabot. E két fadarab köré helyez szárazabb leveleket, vékony gallyakat. Egy fertályóra próbálkozás után apró láng gyullad meg, melyet szorgosan fújni, táplálni kezd a hegyi ember. Addig vigyáz a tűzre, amíg az kellően meg nem erősödik annyira, hogy magára lehessen hagyni. Mikor ezzel megvan, a prémek alatti vászon ruhájából tép egy csíkot, s a fém kulacsában lévő vizet felmelegíti a tűz mellett, s ezzel a ruhadarabbal finoman kitisztítja a másik halántékánál lévő sebet, már ha még mindig eszméletlen. A kitisztított seb után, egy újabb darab csíkot tép ruhájából, s bekötözi vele halántékánál a sebesülést. Ezután vékonyabb fákból leszúr párat a földbe, a tűz mellé, s a sáros, vizes női ruhadarabokat oda kiteríti, hogy a tűz melegében megszáradhassanak. Ekkorra már a tábortűz elég nagy, hogy ne csak a medvebunda, hanem a tűzből áradó melegség is segítse őket a hidegben. Tábortüzüket alaposan megrakja fával, mikor már a lángok képesek megemészteni a nagyobb darabokat is. Ekkor oldalra fordul a kreol bőrű harcos nőhöz, akinek csupán a feje van kint a medvebundából. A lecsukott szemű nőt vizsgálja tekintetével, s azon tűnődik, hogyan és mióta kerülhetett a gödörbe. Van e családja, aki keresi, vagy magányos utazó? Sok kérdés, ami megfordul benne, s mintha átható gleccserkék tekintetével próbálná ezeket kiolvasni a lány tekintetéből. Kissé közelebb lép hozzá, hogy a medvebunda fej részét óvatosan ráhúzza az ájult nő fejére, hogy az se fázzon meg. Yeza így távolról úgy nézhet ki, mint egy fa tövében üldögélő, hatalmas jegesmedve, mivel a fejrésze is rá kerül, így már teljes az összkép. Ezen a látványon már Nodric is elvigyorodik, pedig nem volt szándéka medvének öltöztetni senkit sem, vagy legalább is így felhasználni vastagabb prém kabátját.*
A hozzászólás írója (Nodric Kronbolt) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.12.22 09:42:05
*A gödör mélyén rekedt leány belebújtatja karját a bőrövön lévő hurokba, s mindkét kezével próbál rásegíteni a sáros oldalfalon való feljutásban. Megfeszített, közös erőfeszítésük több visszacsúszás és sikertelen kísérlet után végül sikerrel zárul. A havashegyi sárban hasalva, lábát megakasztva végül egy nagyobb rántással kihúzza a bajba jutott nőt. Nodric arca is jócskán sáros lett, ahogy hason fekve próbálta kihúzni a másikat. Talán e miatt lehet, hogy északi tekintete mellé nem túl megnyugtató képet kölcsönözhet a sötétre kent sáros arca. Amint kikerül a zöldvölgyi nő, azonnal igyekszik eltávolodni az elsőre barátságtalan megjelenésű hegyesfölditől. Riadt vadként menekül a másik, mintha bármi félnivalója lenne, noha Nodricot csupán egy bajbajutotton való segítség vezérelte, nem több, és nem kevesebb. Nem is tartóztatja a vörös hajú nőt, akinek hajszínéhez hasonlót csak ritkán látni havasföldön. A sárból felegyenesedve nem lép egy tapodtat sem, nehogy fenyegetésnek vélje a zöldvölgyi. A menekülés nem sokáig tart, mivel eszméletét veszíti a vörös hajú és elterül az avarban. A férfi nagyot sóhajt az elterülő nő láttán, majd annak eszméletvesztése után közelebb megy hozzá. Lehajol, hogy jobban megnézze sebeit és állapotát. A vörös hajat megérinti, kezével finoman beletúr, hiszen közelről még sosem látott ilyen hosszú és ilyen vörös női hajat. Népén belül többnyire szőke az általános szín, elvétve barna is akad, de vörös az ritka akár a fehér holló. Bal kezével finoman megfogja a nőies állkapcsot, hogy két oldalt megvizsgálja vannak e sebesülések a fejen. A halántékon egy csúnyán zúzott ütést pillant meg, amit még időben ki kellene tisztítani, mert felszíni seb is társul a dudor mellé. Végig méri a vörös testének többi részét is, sebesülést keresve. Vizsgálódása közben akarva akaratlanul észreveszi a nő kreolos bőrét, mely szintén ismeretlen a számára. ~Olyan a bőre, mintha nem zöldvölgyi lenne. Talán tűzföld gyermeke?~ Magában tanakodik a számára különleges külsejű leányon. Szíve szerint tovább indulna küldetését teljesíteni, de ezt a leányt nem tudja itt hagyni. Legalább is ilyen kiszolgáltatottan nem, ráadásul az est is lassan megtelepszik, s az erdei vadak sem túl barátságosak a téli szegényes táplálékforrásuk miatt. A másik ruhája csupa sár, és csupa víz. Teljesen átázott. Ha még eddig nem tért magához a rőt, akkor ölébe veszi és bele fekteti az előbb egy fa tövébe letett, vastag jegesmedve prémjébe. A sáros, nedves ruha még megfagyna rajta vagy megbetegítené, így azt le kell vennie. A lányt becsavarja a meleg bundába, közben diszkréten lehúzza vizes gúnyáit. Ennek végeztével alaposan betakarja a medvebundába, ami egy női alakot bőven eltakar, hiszen arra készítették, hogy egy egész embert be tudjon takarni a maró fagy elől. Ezek a prémek nem hasonlítanak a zöldvölgyiekéhez. Olyan hidegben használják őket, ahol a pohárból kiöntött víz már jégként ér földet. Ebben bizonyosan nem fázik meg a leány. Amíg eszméletlenül fekszik bundájában a másik, addig Nodricnak sok dolga akad. Tüzet kell raknia, s még a halántéknál lévő sebet is ki kell tisztítania. A másik ruháját is meg kellene szárítani, mert egy szál vastag bundában mégsem maradhat. Először száraz fák után kutat a környéken, lehetőleg olyan gallyakat, leveleket, amiket lángra tud lobbantani. Némi időbe telik mire a megfelelő fákat összegyűjti ölébe, s halkan leteszi a földre. Tőrével egy alkalmas fába kis gödröt váj, majd egy egyenesebb fát beledug a kivájt gödörbe, s kezével csiholva bírja forróságra a két fadarabot. E két fadarab köré helyez szárazabb leveleket, vékony gallyakat. Egy fertályóra próbálkozás után apró láng gyullad meg, melyet szorgosan fújni, táplálni kezd a hegyi ember. Addig vigyáz a tűzre, amíg az kellően meg nem erősödik annyira, hogy magára lehessen hagyni. Mikor ezzel megvan, a prémek alatti vászon ruhájából tép egy csíkot, s a fém kulacsában lévő vizet felmelegíti a tűz mellett, s ezzel a ruhadarabbal finoman kitisztítja a másik halántékánál lévő sebet, már ha még mindig eszméletlen. A kitisztított seb után, egy újabb darab csíkot tép ruhájából, s bekötözi vele halántékánál a sebesülést. Ezután vékonyabb fákból leszúr párat a földbe, a tűz mellé, s a sáros, vizes női ruhadarabokat oda kiteríti, hogy a tűz melegében megszáradhassanak. Ekkorra már a tábortűz elég nagy, hogy ne csak a medvebunda, hanem a tűzből áradó melegség is segítse őket a hidegben. Tábortüzüket alaposan megrakja fával, mikor már a lángok képesek megemészteni a nagyobb darabokat is. Ekkor oldalra fordul a kreol bőrű harcos nőhöz, akinek csupán a feje van kint a medvebundából. A lecsukott szemű nőt vizsgálja tekintetével, s azon tűnődik, hogyan és mióta kerülhetett a gödörbe. Van e családja, aki keresi, vagy magányos utazó? Sok kérdés, ami megfordul benne, s mintha átható gleccserkék tekintetével próbálná ezeket kiolvasni a lány tekintetéből. Kissé közelebb lép hozzá, hogy a medvebunda fej részét óvatosan ráhúzza az ájult nő fejére, hogy az se fázzon meg. Yeza így távolról úgy nézhet ki, mint egy fa tövében üldögélő, hatalmas jegesmedve, mivel a fejrésze is rá kerül, így már teljes az összkép. Ezen a látványon már Nodric is elvigyorodik, pedig nem volt szándéka medvének öltöztetni senkit sem, vagy legalább is így felhasználni vastagabb prém kabátját.*
A hozzászólás írója (Nodric Kronbolt) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.12.22 09:42:05
5625. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-12-21 16:54:51
Üzenet elküldve: 2020-12-21 16:54:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Tűz és jég//
*Valami mozgolódás van odafent, ez már biztos! Yeza feszülten hegyezi a fülét, de amikor meglátja a kavicsokat elszabadító sziluettet odafönt, riadtan lapul a verem falához. Egészen addig, míg a szavakat meg nem hallja, meg merne rá esküdni, hogy valami bestia szimatolta ki. Most, hogy már tudja, nem állatról van szó, mégsem nyugszik meg teljesen. A férfi hangja idegenül zeng. A lány fülének furcsa, erős nyomatékokkal beszél, amiről nehéz megállapítani, hogy milyen szándék van mögötte. Yeza sosem hallotta még ezt a nyelvet, de még hasonlót sem. Erős zöngék. Határozott tónus, de egy árva szót sem ért abból, amit mond. Maga köré fonja a karjait, és az idegesség miatt most mintha még jobban vacogna (ha ez egyáltalán lehetséges). Ujjai önkéntelenül az iffyt markolatára csúsznak, de a sivatagi karomtőr nem csusszan ki a tokjából. A sáros meredélyen végigbucskázó bőröv nem engedi. A kapaszkodáshoz Yezának mindkét kezére szüksége lesz. Jobbját belebujtatja a hurokba, baljával pedig fölé fog. Miközben a férfi fölfelé húzza, ő is igyekszik valamelyest szilárd támasztékot találni a csizmája orrával. Ez egyáltalán nem egyszerű feladat és többször meg is csúszik, de úgy tűnik, az idegen kellően jó erőben van. Ahogy egyre feljebb ér, az idegen hangzású szavak mellé idegen vonások társulnak. Az arcél vad vonulatai a rá tekintő szemek kékje egészen más, mint amit eddig megszokott. Valószínűleg ez is nagyban hozzájárul a bizalmatlansághoz, ami arra ösztönzi, hogy amint kijut a szorult helyzetből, próbáljon meg azonnal kereket oldani. Ahogy biztos, szilárd talajt ér, igyekszik mindjárt eltávolodni a férfitól. Ha módja van rá, hátrálva löki magát talpra és egy alkalmas pillanatban meg is iramodik. Csak az a baj, hogy túl hirtelen áll fel és halántékán lüktető zúzódás úgy rántja el az egyensúly rögös szekérútján a kormányt, hogy az egész világ beletekeredik. A kezelhetetlenül nagy adagban érkező újabb megpróbáltatások megint csak leoltják a lámpást Yeza tudatában, így már azt sem érzékeli, amikor megrogyó lábai cserben hagyják és elterül az avaron, mint egy részeg nimfa az erdei bál előkertjében.*
*Valami mozgolódás van odafent, ez már biztos! Yeza feszülten hegyezi a fülét, de amikor meglátja a kavicsokat elszabadító sziluettet odafönt, riadtan lapul a verem falához. Egészen addig, míg a szavakat meg nem hallja, meg merne rá esküdni, hogy valami bestia szimatolta ki. Most, hogy már tudja, nem állatról van szó, mégsem nyugszik meg teljesen. A férfi hangja idegenül zeng. A lány fülének furcsa, erős nyomatékokkal beszél, amiről nehéz megállapítani, hogy milyen szándék van mögötte. Yeza sosem hallotta még ezt a nyelvet, de még hasonlót sem. Erős zöngék. Határozott tónus, de egy árva szót sem ért abból, amit mond. Maga köré fonja a karjait, és az idegesség miatt most mintha még jobban vacogna (ha ez egyáltalán lehetséges). Ujjai önkéntelenül az iffyt markolatára csúsznak, de a sivatagi karomtőr nem csusszan ki a tokjából. A sáros meredélyen végigbucskázó bőröv nem engedi. A kapaszkodáshoz Yezának mindkét kezére szüksége lesz. Jobbját belebujtatja a hurokba, baljával pedig fölé fog. Miközben a férfi fölfelé húzza, ő is igyekszik valamelyest szilárd támasztékot találni a csizmája orrával. Ez egyáltalán nem egyszerű feladat és többször meg is csúszik, de úgy tűnik, az idegen kellően jó erőben van. Ahogy egyre feljebb ér, az idegen hangzású szavak mellé idegen vonások társulnak. Az arcél vad vonulatai a rá tekintő szemek kékje egészen más, mint amit eddig megszokott. Valószínűleg ez is nagyban hozzájárul a bizalmatlansághoz, ami arra ösztönzi, hogy amint kijut a szorult helyzetből, próbáljon meg azonnal kereket oldani. Ahogy biztos, szilárd talajt ér, igyekszik mindjárt eltávolodni a férfitól. Ha módja van rá, hátrálva löki magát talpra és egy alkalmas pillanatban meg is iramodik. Csak az a baj, hogy túl hirtelen áll fel és halántékán lüktető zúzódás úgy rántja el az egyensúly rögös szekérútján a kormányt, hogy az egész világ beletekeredik. A kezelhetetlenül nagy adagban érkező újabb megpróbáltatások megint csak leoltják a lámpást Yeza tudatában, így már azt sem érzékeli, amikor megrogyó lábai cserben hagyják és elterül az avaron, mint egy részeg nimfa az erdei bál előkertjében.*
5624. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-12-21 12:06:23
Üzenet elküldve: 2020-12-21 12:06:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tűz és jég//
*Akiket az imént masírozó katonáknak vélt az úton, azokat most valamivel közelebbről, a fák takarásából inkább rabló banditának nézi. Fegyveresek annyi bizonyos, de kevésbé fegyelmezettek mintha a város katonái volnának. Követi őket, tisztes távolból. A város felé igyekeznek, s inkább nem kerül látótávolságba velük. Nem bízik még a zöldvölgyiekben, s mindaddig fenntartással fogja kezelni őket, amíg ennek ellenkezőjéről nem szerez tanúbizonyságot. Az út mellett halad, továbbra is a fák takarásában. Követi őket egy ideig, mikor az ellenkező irányból, valahonnan a sűrűbb, erdős rész felől mintha hangot hallana. Halk és elhaló, de az biztos, hogy valaki vagy valami van bent az erdőben. Elindul a hangok irányába, hogy kiderítse, mi lehet az. Kis időbe telik, amíg a pontos forrását megtalálja a már emberi kiáltásokként felismert hangoknak. A zöldvölgyiek nyelvén, egy női hang, melyben kétségbeesés és düh vegyül. Nem ért minden szót, hiszen annyira még nem beszéli a zöldvölgyiek nyelvét, de abban egyre biztosabb, hogy valaki segítségért kiált. Óvatosan halad, s hirtelen egy verem szájához érkezik, melynél megveti lábát, s talán egy-két kavics le is zúdul a verembe. Nehezen észrevehető a földben lévő mély vájat, még közelről is bele eshet valaki óvatlan mozdulattal. Jól mutatja ez, hogy a téli erdő kiszámíthatatlan és veszélyes. A prém bundás harcos lenézve a verembe, odalent egy női alakot pillant meg. A verem mélysége és az alján lévő sötétség miatt többet nem tud megállapítani. Az egyik oldala köves, kavicsos a vájatnak. A másik sárosabb, csúszós. Inkább a sárosabb végét választja, mert nem szeretné, ha a sziklás rész még jobban lefelé omlana.*
- Ikke vær redd, jeg hjelper! *Hangja határozottan zeng a verem alján, valahol mégis nyugodt és együttérzést sugallhat. Közös nyelven annyit jelent, „ne félj, segítek”. Alaposan felméri a helyzetet, s arra jut, hogy a verem sáros oldala felől, egy fa gyökerében meg tudná akasztani a lábát, ha hasra feküdne. Széles bőrövét kicsatolja és a végére egy kapaszkodó fogót köt, amibe meg lehet kapaszkodni. Felső, fehér medvebundáját leteríti egy fa tövében, majd belefekszik hassal a sárba. Lábát megakasztja az előbb felfedezett fa gyökerében, s a bőr övét a karja egy részével leengedi a bajba jutott felé.*
- Ta tak i den, jeg trekker den opp! Ikke vær redd, ta tak i den. *”Kapaszkodj belé, felhúzlak! Ne félj, foglak.” Persze a másik nem valószínű, hogy érti a havasföldiek nyelvét, de a segítő szándékot és a lefelé nyújtott bőrövet, melybe kapaszkodót is font, egyértelműen a lány kihúzására irányuló kísérletként lehet értelmezni. Ha az övben megkapaszkodik a nő, akkor Nodric megfeszített erővel húzza felfelé a bőrövvel együtt a bajba jutott lányt. Ha sikerül valamennyire felhúznia, akkor végül karját nyújtja, mely biztos fogást kínál, s egy nagyobb rántással már kint is lehet a másik.*
*Akiket az imént masírozó katonáknak vélt az úton, azokat most valamivel közelebbről, a fák takarásából inkább rabló banditának nézi. Fegyveresek annyi bizonyos, de kevésbé fegyelmezettek mintha a város katonái volnának. Követi őket, tisztes távolból. A város felé igyekeznek, s inkább nem kerül látótávolságba velük. Nem bízik még a zöldvölgyiekben, s mindaddig fenntartással fogja kezelni őket, amíg ennek ellenkezőjéről nem szerez tanúbizonyságot. Az út mellett halad, továbbra is a fák takarásában. Követi őket egy ideig, mikor az ellenkező irányból, valahonnan a sűrűbb, erdős rész felől mintha hangot hallana. Halk és elhaló, de az biztos, hogy valaki vagy valami van bent az erdőben. Elindul a hangok irányába, hogy kiderítse, mi lehet az. Kis időbe telik, amíg a pontos forrását megtalálja a már emberi kiáltásokként felismert hangoknak. A zöldvölgyiek nyelvén, egy női hang, melyben kétségbeesés és düh vegyül. Nem ért minden szót, hiszen annyira még nem beszéli a zöldvölgyiek nyelvét, de abban egyre biztosabb, hogy valaki segítségért kiált. Óvatosan halad, s hirtelen egy verem szájához érkezik, melynél megveti lábát, s talán egy-két kavics le is zúdul a verembe. Nehezen észrevehető a földben lévő mély vájat, még közelről is bele eshet valaki óvatlan mozdulattal. Jól mutatja ez, hogy a téli erdő kiszámíthatatlan és veszélyes. A prém bundás harcos lenézve a verembe, odalent egy női alakot pillant meg. A verem mélysége és az alján lévő sötétség miatt többet nem tud megállapítani. Az egyik oldala köves, kavicsos a vájatnak. A másik sárosabb, csúszós. Inkább a sárosabb végét választja, mert nem szeretné, ha a sziklás rész még jobban lefelé omlana.*
- Ikke vær redd, jeg hjelper! *Hangja határozottan zeng a verem alján, valahol mégis nyugodt és együttérzést sugallhat. Közös nyelven annyit jelent, „ne félj, segítek”. Alaposan felméri a helyzetet, s arra jut, hogy a verem sáros oldala felől, egy fa gyökerében meg tudná akasztani a lábát, ha hasra feküdne. Széles bőrövét kicsatolja és a végére egy kapaszkodó fogót köt, amibe meg lehet kapaszkodni. Felső, fehér medvebundáját leteríti egy fa tövében, majd belefekszik hassal a sárba. Lábát megakasztja az előbb felfedezett fa gyökerében, s a bőr övét a karja egy részével leengedi a bajba jutott felé.*
- Ta tak i den, jeg trekker den opp! Ikke vær redd, ta tak i den. *”Kapaszkodj belé, felhúzlak! Ne félj, foglak.” Persze a másik nem valószínű, hogy érti a havasföldiek nyelvét, de a segítő szándékot és a lefelé nyújtott bőrövet, melybe kapaszkodót is font, egyértelműen a lány kihúzására irányuló kísérletként lehet értelmezni. Ha az övben megkapaszkodik a nő, akkor Nodric megfeszített erővel húzza felfelé a bőrövvel együtt a bajba jutott lányt. Ha sikerül valamennyire felhúznia, akkor végül karját nyújtja, mely biztos fogást kínál, s egy nagyobb rántással már kint is lehet a másik.*
5623. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-12-20 11:11:38
Üzenet elküldve: 2020-12-20 11:11:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Tűz és jég//
*Yeza egy favágó elbeszélése nyomán felbuzdulva indul el, aki állítása szerint felvett a kérdezett időben egy ilyenforma lányt a szekerére és a Három Baráthoz címzett Tavernánál tette le. Fel is ajánlja, hogy elviszi Yezát egy darabon.*
- Szóval arra tovább *bök a megadott irányba, mikor megköszönve a fuvart, leszáll a férfi mellől a bakról.* - Téglákkal kirakott ösvény *ismétli az instrukciót, ami a Tavernához lecsatlakozó utat jelöli.
Mikor elindul, már egyre kevésbé tartja jó ötletnek, hogy ilyen messze eljött. Okosabb lett volna visszamenni a Kalmárba és jobban felkészülve nekivágni. Most már persze mindegy. Szorosra húzza magán a köpenyét és megszaporázza a lépteit, hogy kevésbé fázzon. Sosem fogja megszokni ezt az átkozott zimankót.
Vagy fertályóra gyaloglás után egy nagyobb kompánia közeledte miatt kénytelen letérni az útról és behúzódni a fák közé. Nem akar kockáztatni. Bár nem valószínű, hogy épp valami wegtoreni banda lenne, de egy lány egyedül az úton bölcsebb, ha nem mutatkozik. Behátrál az erdőbe, hogy tőle biztos távolban haladjon el a csapat az úton. Meglapul, míg hallja őket, csak aztán indul vissza. Indulna. A talpa alatt egyszer csak reccsenést hall, aztán már csak annyit érzékel, hogy teljesen elveszti az egyensúlyát. Száraz levelek, ágak és kövek lódulnak meg, aztán semmi.
Vacogva tér magához. A halántéka lüktetve sajog. Alig bír talpra kászálódni, úgy kóvályog a feje. A köpenye majd' megfojtja, amikor próbál felállni. A ruhadarab teljesen átázott a sárba ragadva. Yeza lecsatolja és ahogy talpra küzdi magát, hunyorognia kell, mikor felnéz. A fák koronája között a piszkosfehér felhőkkel takart ég szinte vakítja innen az üreg félhomályából. Úgy két ember mélyen lehet. Nem nagyon tudja eldönteni, hogy egy régi víznyelőt fedezett fel akaratán kívül vagy egy farkasvermet. Nagyjából mindegy is lenne, csakhogy amikor próbál kimászni a sziklásabb oldalon, kövek kezdenek el záporozni a fejére. Ingatag az egész és egy idő után kénytelen feladni a próbálkozást, mert félő, ha erre akarna kijutni, még betöri a fejét egy elszabaduló szikla. A másik oldal viszont túl sáros, hogy meg tudjon kapaszkodni.
Amikor a próbálkozás terén a lehetőségei kimerülni látszanak és csak a gondolatokat pörgeti a fejében, egyre jobban kezd reszketni. Már a köpenyében is fázott idefelé, most viszont majd' megfagy. A gallérján és a mandzsettáján rókaprémmel szegett, passzentos, rozsdabarna rövid kabátka inkább őszi, mint tavaszi viselet, de Yezának nem volt még alkalma melegebb holmikat beszerezni. A szűk, fekete nadrág se túl vastag és a csizmája se bélelt. Fogalma sincs, meddig lehetett eszméletlen, de a gödör alján fekve a köpenye bár felfogta a sár nagy részét, a ruhái így is átnedvesedtek a lent meggyűlő pocsolyában. Az sosem jó jel, ha az ember már hallja kocogni a fogait a vacogástól*
- Hahó *bukik ki a száján az inkább nyomorult, mint hangos szócska. Akárhogy forgatja a dolgot, sajnos nagyon úgy néz ki, innen nem jut ki segítség nélkül. A gondolat összeszorítja lassan elkékülő ajkait. Kevés annál dühítőbb dolog van a Rőt számára az életben, mint másoktól függeni.* - HAHÓ! A büdös francba is, van itt valaki? VAN BÁRKI IS EBBEN AZ ÁTKOZOTT ERDŐBEN?! *kiáltja. Reszket és dühös párabodrokat zihálva bámul fel gödör pereme felé, de mintha még száraz levél se zörrenne, ág se nyikordulna. A harag ezen a ponton kis híján átfordul pityergésbe, amikor mintha valami nesz ütné meg a fülét. Hátratűri kócos, rőt tincseit, melyek a kontyból félig kibomlott "frizurából" elszabadultak, de hiába figyel, most nem hall semmit. Csak a reménybe kapaszkodik, hogy nem csupán a képzelete játszott vele az imént.*
- Hahó! Kérem! SEGÍTSÉG! Kérem! Itt vagyok lent! HAHÓ!
*Yeza egy favágó elbeszélése nyomán felbuzdulva indul el, aki állítása szerint felvett a kérdezett időben egy ilyenforma lányt a szekerére és a Három Baráthoz címzett Tavernánál tette le. Fel is ajánlja, hogy elviszi Yezát egy darabon.*
- Szóval arra tovább *bök a megadott irányba, mikor megköszönve a fuvart, leszáll a férfi mellől a bakról.* - Téglákkal kirakott ösvény *ismétli az instrukciót, ami a Tavernához lecsatlakozó utat jelöli.
Mikor elindul, már egyre kevésbé tartja jó ötletnek, hogy ilyen messze eljött. Okosabb lett volna visszamenni a Kalmárba és jobban felkészülve nekivágni. Most már persze mindegy. Szorosra húzza magán a köpenyét és megszaporázza a lépteit, hogy kevésbé fázzon. Sosem fogja megszokni ezt az átkozott zimankót.
Vagy fertályóra gyaloglás után egy nagyobb kompánia közeledte miatt kénytelen letérni az útról és behúzódni a fák közé. Nem akar kockáztatni. Bár nem valószínű, hogy épp valami wegtoreni banda lenne, de egy lány egyedül az úton bölcsebb, ha nem mutatkozik. Behátrál az erdőbe, hogy tőle biztos távolban haladjon el a csapat az úton. Meglapul, míg hallja őket, csak aztán indul vissza. Indulna. A talpa alatt egyszer csak reccsenést hall, aztán már csak annyit érzékel, hogy teljesen elveszti az egyensúlyát. Száraz levelek, ágak és kövek lódulnak meg, aztán semmi.
Vacogva tér magához. A halántéka lüktetve sajog. Alig bír talpra kászálódni, úgy kóvályog a feje. A köpenye majd' megfojtja, amikor próbál felállni. A ruhadarab teljesen átázott a sárba ragadva. Yeza lecsatolja és ahogy talpra küzdi magát, hunyorognia kell, mikor felnéz. A fák koronája között a piszkosfehér felhőkkel takart ég szinte vakítja innen az üreg félhomályából. Úgy két ember mélyen lehet. Nem nagyon tudja eldönteni, hogy egy régi víznyelőt fedezett fel akaratán kívül vagy egy farkasvermet. Nagyjából mindegy is lenne, csakhogy amikor próbál kimászni a sziklásabb oldalon, kövek kezdenek el záporozni a fejére. Ingatag az egész és egy idő után kénytelen feladni a próbálkozást, mert félő, ha erre akarna kijutni, még betöri a fejét egy elszabaduló szikla. A másik oldal viszont túl sáros, hogy meg tudjon kapaszkodni.
Amikor a próbálkozás terén a lehetőségei kimerülni látszanak és csak a gondolatokat pörgeti a fejében, egyre jobban kezd reszketni. Már a köpenyében is fázott idefelé, most viszont majd' megfagy. A gallérján és a mandzsettáján rókaprémmel szegett, passzentos, rozsdabarna rövid kabátka inkább őszi, mint tavaszi viselet, de Yezának nem volt még alkalma melegebb holmikat beszerezni. A szűk, fekete nadrág se túl vastag és a csizmája se bélelt. Fogalma sincs, meddig lehetett eszméletlen, de a gödör alján fekve a köpenye bár felfogta a sár nagy részét, a ruhái így is átnedvesedtek a lent meggyűlő pocsolyában. Az sosem jó jel, ha az ember már hallja kocogni a fogait a vacogástól*
- Hahó *bukik ki a száján az inkább nyomorult, mint hangos szócska. Akárhogy forgatja a dolgot, sajnos nagyon úgy néz ki, innen nem jut ki segítség nélkül. A gondolat összeszorítja lassan elkékülő ajkait. Kevés annál dühítőbb dolog van a Rőt számára az életben, mint másoktól függeni.* - HAHÓ! A büdös francba is, van itt valaki? VAN BÁRKI IS EBBEN AZ ÁTKOZOTT ERDŐBEN?! *kiáltja. Reszket és dühös párabodrokat zihálva bámul fel gödör pereme felé, de mintha még száraz levél se zörrenne, ág se nyikordulna. A harag ezen a ponton kis híján átfordul pityergésbe, amikor mintha valami nesz ütné meg a fülét. Hátratűri kócos, rőt tincseit, melyek a kontyból félig kibomlott "frizurából" elszabadultak, de hiába figyel, most nem hall semmit. Csak a reménybe kapaszkodik, hogy nem csupán a képzelete játszott vele az imént.*
- Hahó! Kérem! SEGÍTSÉG! Kérem! Itt vagyok lent! HAHÓ!
5622. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-12-15 13:19:57
Üzenet elküldve: 2020-12-15 13:19:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Havashegy fia bélelt prém ruhájában egyáltalán nem fázik itt a zöldvölgyiek birodalmában. Ez az itteni tél meg sem közelíti azt, amihez a hegyekben szokott. Útját nyugodt tempóban folytatja, hogy elérje a nagy várost, amiről még otthon hallott. A város kiejtésével még bajban van, de az útirányt azt sikerül neki megtalálni. Masírozó katonákat lát, akikről úgy gondolja, hogy a város katonái lehetnek. Őket követve a távolban megpillantja a tájból kiékelődő épületeket, melyet legelőször észrevesz a népes közösség központját.*
5621. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-12-14 15:07:14
Üzenet elküldve: 2020-12-14 15:07:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Út a toronyhoz //
*A reggeli teendőiket hamar elintézik, így a tavernában már nem sok időt töltenek el. Közösen felszerszámozzák Csókát az útra, majd Arelow segítségével Morzden is a nyeregbe kerül, hogy a tekintélyes csataménen megkezdhessék útjukat az ingovány felé. Utazás közben érdeklődve hallgatja, hogy lovagja előző apródja egy ork volt, akivel rövid életű volt a közös küldetésük, mert a toronynál elváltak. Morzden a történetre reagálva próbál a beszélgetésbe bekapcsolódni.*
- Szerintem annyira nem veszélyesek az orkok, mint ahogy az idős bácsi leírta őket. Ezek szerint neked sem volt rossz tapasztalatod velük. *Az ork témával kapcsolatban elmondja véleményét, majd helyeseli, hogy óvatosan haladjanak az ingoványon.*
- Azt hallottam, hogy laknak errefelé őrült remeték és még mocsári trollok is. Szerinted nagyon veszélyes az ingovány? *Nem járt még erre, s amit tud, azt is csak hallomásból ismeri. Arelow bizonyára megjárta már ezt az utat többször is, így talán meg tudja nyugtatni a kíváncsi gnóm fiút. Ettől persze nem retten meg útjuktól Morzden, csupán szeretne jól tájékozott lenni, hogy a valóságot ismerje a területről és ne csak a hiedelmet, városi pletykákat.*
*A reggeli teendőiket hamar elintézik, így a tavernában már nem sok időt töltenek el. Közösen felszerszámozzák Csókát az útra, majd Arelow segítségével Morzden is a nyeregbe kerül, hogy a tekintélyes csataménen megkezdhessék útjukat az ingovány felé. Utazás közben érdeklődve hallgatja, hogy lovagja előző apródja egy ork volt, akivel rövid életű volt a közös küldetésük, mert a toronynál elváltak. Morzden a történetre reagálva próbál a beszélgetésbe bekapcsolódni.*
- Szerintem annyira nem veszélyesek az orkok, mint ahogy az idős bácsi leírta őket. Ezek szerint neked sem volt rossz tapasztalatod velük. *Az ork témával kapcsolatban elmondja véleményét, majd helyeseli, hogy óvatosan haladjanak az ingoványon.*
- Azt hallottam, hogy laknak errefelé őrült remeték és még mocsári trollok is. Szerinted nagyon veszélyes az ingovány? *Nem járt még erre, s amit tud, azt is csak hallomásból ismeri. Arelow bizonyára megjárta már ezt az utat többször is, így talán meg tudja nyugtatni a kíváncsi gnóm fiút. Ettől persze nem retten meg útjuktól Morzden, csupán szeretne jól tájékozott lenni, hogy a valóságot ismerje a területről és ne csak a hiedelmet, városi pletykákat.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6203-6222