Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 300 (5981. - 6000. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
6000. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-06-24 11:49:35
Üzenet elküldve: 2022-06-24 11:49:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Rendhagyó gyakorlat//
*Nagyon hosszúnak érzi azt a néhány pillanatot, amíg Gaerralos kivár. Bár ő is kielemzi a másik tartását és igyekszik következtetni a szándékára, a részéről ezt jelentősen kevesebb tapasztalattal teszi, inkább hagyatkozik csak a józan eszére és a képzeletére - na meg persze az eddig tanultakra-, hogy milyen lehetőségek adottak.
Közben tagjaiba és mellkasába kúszik egy furcsa érzés, de egyelőre még ő maga sem tudná megmondani, hogy ez az egészséges készültség és izgatottság, ami segíti a harcban, vagy pedig az a már ismerős, letaglózó érzés, ami ellen küzdeni igyekszik. A korábbi gyakorlat izgalma és gondtalansága még biztatja, így megpróbál nem foglalkozni vele, s inkább az előbbire gondolni.
Mikor aztán a feszültség már tapintható, mestere végre mozdul, ő pedig nem sokkal marad el mögötte, noha az kérdéses, hogy tud-e nála gyorsabb lenni.
A férfi támadására válaszul a hátsó lábát helyezi át, a saját testének bal oldali irányába csúsztatva, miközben a törzse is fordul, s így igyekszik kitérni a vágás útjából. Kardja pedig mindeközben lecsap, szándéka szerint a föld felé kényszerítve a másik pengéjét.*
*Nagyon hosszúnak érzi azt a néhány pillanatot, amíg Gaerralos kivár. Bár ő is kielemzi a másik tartását és igyekszik következtetni a szándékára, a részéről ezt jelentősen kevesebb tapasztalattal teszi, inkább hagyatkozik csak a józan eszére és a képzeletére - na meg persze az eddig tanultakra-, hogy milyen lehetőségek adottak.
Közben tagjaiba és mellkasába kúszik egy furcsa érzés, de egyelőre még ő maga sem tudná megmondani, hogy ez az egészséges készültség és izgatottság, ami segíti a harcban, vagy pedig az a már ismerős, letaglózó érzés, ami ellen küzdeni igyekszik. A korábbi gyakorlat izgalma és gondtalansága még biztatja, így megpróbál nem foglalkozni vele, s inkább az előbbire gondolni.
Mikor aztán a feszültség már tapintható, mestere végre mozdul, ő pedig nem sokkal marad el mögötte, noha az kérdéses, hogy tud-e nála gyorsabb lenni.
A férfi támadására válaszul a hátsó lábát helyezi át, a saját testének bal oldali irányába csúsztatva, miközben a törzse is fordul, s így igyekszik kitérni a vágás útjából. Kardja pedig mindeközben lecsap, szándéka szerint a föld felé kényszerítve a másik pengéjét.*
5999. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-06-24 10:51:18
Üzenet elküldve: 2022-06-24 10:51:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Rendhagyó gyakorlat//
*Egy gyors csapásváltást követő magyarázat, majd már folytatódhat is a gyakorlatozás. Gaerralos nem siet sehová, szinte teljesen mozdulatlanul áll, végigmérve tanítványa tartását. A kard pozíciója, a lábak elhelyezkedése, a szemek fókusza... Pár jóval hosszabbnak érződő másodperc alatt kielemzi mindezt, miközben Garsinnak is lehet ideje felmérni az ő tartását, és esetleg megpróbálni megjósolni, hogy milyen csapást kell majd kivédenie. Jobb láb elől, bal láb hátul, mely úgy, hogy a másik kezében nincs védekezésre alkalmas eszköz, nem különösebben praktikus állás, mely a hárítást megnehezíti. Előre tudni lehet, hogy egy támadáshoz közelebb kell majd lépnie, és a kissé oldalra, vállmagasságban kitartott penge a vágás mivoltáról is adhat információt.
Éppen csak annyit vár, hogy növelje kissé a feszültséget, és kissé váratlan időzítéssel lendüljön mozgásba. Váltólépéssel kerül közelebb tanítványához, kardját egy csuklómozdulattal fordítva lefelé, hogy aztán a lépés lendületével egyetemben lendítse meg egy felfelé ívelő vágásban a lány törzse felé. Arckifejezése a szokásosnál is rezzenéstelenebb, csak a szemei figyelik árgus módon ellenfele mozdulatait, hogy reagálhasson rájuk.*
*Egy gyors csapásváltást követő magyarázat, majd már folytatódhat is a gyakorlatozás. Gaerralos nem siet sehová, szinte teljesen mozdulatlanul áll, végigmérve tanítványa tartását. A kard pozíciója, a lábak elhelyezkedése, a szemek fókusza... Pár jóval hosszabbnak érződő másodperc alatt kielemzi mindezt, miközben Garsinnak is lehet ideje felmérni az ő tartását, és esetleg megpróbálni megjósolni, hogy milyen csapást kell majd kivédenie. Jobb láb elől, bal láb hátul, mely úgy, hogy a másik kezében nincs védekezésre alkalmas eszköz, nem különösebben praktikus állás, mely a hárítást megnehezíti. Előre tudni lehet, hogy egy támadáshoz közelebb kell majd lépnie, és a kissé oldalra, vállmagasságban kitartott penge a vágás mivoltáról is adhat információt.
Éppen csak annyit vár, hogy növelje kissé a feszültséget, és kissé váratlan időzítéssel lendüljön mozgásba. Váltólépéssel kerül közelebb tanítványához, kardját egy csuklómozdulattal fordítva lefelé, hogy aztán a lépés lendületével egyetemben lendítse meg egy felfelé ívelő vágásban a lány törzse felé. Arckifejezése a szokásosnál is rezzenéstelenebb, csak a szemei figyelik árgus módon ellenfele mozdulatait, hogy reagálhasson rájuk.*
5998. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-06-24 10:04:18
Üzenet elküldve: 2022-06-24 10:04:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
*Miután kiérnek az ingoványból az Arthenior főterére vezető útra vezeti a lovat, ahol viszont már fel is száll a jobb haladás érdekében. Ismerős neki már a környék, sőt, meg is torpan egy pillanatra a lóval annál az elágazásnál, ahol a kúria van, amit még anno Laurentitiával együtt vettek meg. Ezúttal viszont nem oda igyekszik, inkább a városba tenné már be végre a lábát, bizonyára ezután az élmény után a mágustoronynál minden egyes könyv látványától ki fogja rázni a hideg. ~Azért gangyul meg minden mágus mert ilyen rohadt sok könyvet kell végig olvasni a seggükön ülve. Csoda, hogy még tudják használni a lábukat utána. ~ Majd indulnak tovább, hogy még szürkület előtt beérjenek a főtérre.*
5997. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-06-23 09:58:23
Üzenet elküldve: 2022-06-23 09:58:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//zárás//
*Kérdése ugyan lenne még ezer, de azokat ez alkalommal le kell nyelnie - nem lenne értelme a most éjszakává vált idő kellős közepén a valószínűleg fizikailag és érzelmileg kifáradt Nawanthirit kikérdeznie a részletekről, és ha be akarja vallani magának, szíve se lenne rá. Tehát mindössze annyit tud csinálni, hogy bólint, megértésnek jelét adja, és tovább haladnak. Lesz még holnap, és nem csak a mellette haladó lány az egyetlen ember, akivel erről beszélni tudna. De hogy mikor tudná Aztyant időben elkapni ezzel, arról gondolkodnia kell.*
- A báró, a törpe... *Morogja az orra alatt. Egyiknek a nevét már legalább egyszer hallotta e nap még a Kalmárnál, a másikat viszont még névből sem ismeri. Talán jártasabbnak kéne lennie a városi politikákban, amennyire idegennek is hangzik ez most számára. Ez megmentené a további értetlenkedésektől és magyarázkodásoktól.
Azt pedig nem kifejezetten tartja bölcsnek hogy a személy, akinek vérdíj van a feje alatt, nemsokára világot megy látni, de az orknak semmi beleszólása sem lehet ebben. Biztos meg tudja védeni magát, és van annyi esze, hogy nem kelt túlzottan nagy feltűnést, elég talpraesett hölgynek nézett ki az asztal túlsó oldaláról nézve. De ezeket a gondolatokat elteheti holnapra.
Az élénkebbé váló séta miatt rövid időt vesz igénybe a városig tartó maradék földút letaposása, így egyhamar megint az fogadótól nem messze találják magukat, és, bár már igen régóta elhagyta a nap az égboltot, a közel-vidék meghatott holtcsendje után a kis neszek is könnyen hallhatóak lesznek a főtéren, így az a kevés személy is zajossá téve számára a körzetet. Zavaró.
Szavakat nem fűzve bólogat szerzetestársa további személyleírásaira, igyekszik megjegyezni a részleteket. Veszedelmes ellenfél, mi? Na azt meglátjuk, csak kerüljön a keze közé.
Hát vége is ennek a "rövid túrának." Adott is, kapott is, ő is tudott meg többet barátjáról, ahogy fordítva is. Ez a pár óra alváshiány kifejezetten megéri, úgy gondolja. Minden ellenkezés nélkül hagyja az ölelést megtörténni, még maga is egy leheletnyit megszorítja a lányt.* - Úgyszintén. Jó éjszakát.* - Még kezét lazán felemeli egy búcsúzó intésre, és e pillanatban békés lélekkel teszi meg útját a Pegazus vendégszobájához, készen a további napokra, történjék bármi is.*
//zárás//
*Kérdése ugyan lenne még ezer, de azokat ez alkalommal le kell nyelnie - nem lenne értelme a most éjszakává vált idő kellős közepén a valószínűleg fizikailag és érzelmileg kifáradt Nawanthirit kikérdeznie a részletekről, és ha be akarja vallani magának, szíve se lenne rá. Tehát mindössze annyit tud csinálni, hogy bólint, megértésnek jelét adja, és tovább haladnak. Lesz még holnap, és nem csak a mellette haladó lány az egyetlen ember, akivel erről beszélni tudna. De hogy mikor tudná Aztyant időben elkapni ezzel, arról gondolkodnia kell.*
- A báró, a törpe... *Morogja az orra alatt. Egyiknek a nevét már legalább egyszer hallotta e nap még a Kalmárnál, a másikat viszont még névből sem ismeri. Talán jártasabbnak kéne lennie a városi politikákban, amennyire idegennek is hangzik ez most számára. Ez megmentené a további értetlenkedésektől és magyarázkodásoktól.
Azt pedig nem kifejezetten tartja bölcsnek hogy a személy, akinek vérdíj van a feje alatt, nemsokára világot megy látni, de az orknak semmi beleszólása sem lehet ebben. Biztos meg tudja védeni magát, és van annyi esze, hogy nem kelt túlzottan nagy feltűnést, elég talpraesett hölgynek nézett ki az asztal túlsó oldaláról nézve. De ezeket a gondolatokat elteheti holnapra.
Az élénkebbé váló séta miatt rövid időt vesz igénybe a városig tartó maradék földút letaposása, így egyhamar megint az fogadótól nem messze találják magukat, és, bár már igen régóta elhagyta a nap az égboltot, a közel-vidék meghatott holtcsendje után a kis neszek is könnyen hallhatóak lesznek a főtéren, így az a kevés személy is zajossá téve számára a körzetet. Zavaró.
Szavakat nem fűzve bólogat szerzetestársa további személyleírásaira, igyekszik megjegyezni a részleteket. Veszedelmes ellenfél, mi? Na azt meglátjuk, csak kerüljön a keze közé.
Hát vége is ennek a "rövid túrának." Adott is, kapott is, ő is tudott meg többet barátjáról, ahogy fordítva is. Ez a pár óra alváshiány kifejezetten megéri, úgy gondolja. Minden ellenkezés nélkül hagyja az ölelést megtörténni, még maga is egy leheletnyit megszorítja a lányt.* - Úgyszintén. Jó éjszakát.* - Még kezét lazán felemeli egy búcsúzó intésre, és e pillanatban békés lélekkel teszi meg útját a Pegazus vendégszobájához, készen a további napokra, történjék bármi is.*
5996. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-06-22 13:43:21
Üzenet elküldve: 2022-06-22 13:43:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Rendhagyó gyakorlat//
*Érzi, hogy a férfi fegyvere eléri a lábát, ugyanakkor azt is látja, hogy az ő támadása sem maradt sikertelen. Mestere pedig egy pozícióváltást követően ki is elemzi a helyzetet néhány szóban, ami alátámasztja, hogy ha nem is a legelőnyösebben tért ki és hárított, azért a végeredmény... megfelelő.
Ezután némi elméleti tudásátadás következik a férfitől, így ő is lazít egy kicsit, majd a jelzésre követi mesterét a fához.
A fegyvert leteszi, s miközben figyel az okításra, a lámpással is elbíbelődik. Mikor sikerült meggyújtania, óvatosan fölakasztja a mutatott ágra, s még külön ellenőrzi is röviden, hogy biztos helyen legyen, le ne csússzon, vagy az ág ne legyen törékeny. Mikor úgy találja, hogy rendben kellene lennie, Gaerralos helyezkedését látva visszaveszi magához a fegyverét és beáll a férfival szembe.
Sok minden hangzott el, amit ugyan elméjével felfogott, s még el is tudta képzelni, a gyakorlatba ültetni azonban már nehezebbnek tűnik. Ám épp ezért vannak itt, hogy ezt megtanulja.
Mestere utasítására fölveszi a védőállást, vesz egy mélyebb levegőt, a kardot a jobb vállához emeli, majd biccent, hogy készen áll. Amennyire készen állhat...*
*Érzi, hogy a férfi fegyvere eléri a lábát, ugyanakkor azt is látja, hogy az ő támadása sem maradt sikertelen. Mestere pedig egy pozícióváltást követően ki is elemzi a helyzetet néhány szóban, ami alátámasztja, hogy ha nem is a legelőnyösebben tért ki és hárított, azért a végeredmény... megfelelő.
Ezután némi elméleti tudásátadás következik a férfitől, így ő is lazít egy kicsit, majd a jelzésre követi mesterét a fához.
A fegyvert leteszi, s miközben figyel az okításra, a lámpással is elbíbelődik. Mikor sikerült meggyújtania, óvatosan fölakasztja a mutatott ágra, s még külön ellenőrzi is röviden, hogy biztos helyen legyen, le ne csússzon, vagy az ág ne legyen törékeny. Mikor úgy találja, hogy rendben kellene lennie, Gaerralos helyezkedését látva visszaveszi magához a fegyverét és beáll a férfival szembe.
Sok minden hangzott el, amit ugyan elméjével felfogott, s még el is tudta képzelni, a gyakorlatba ültetni azonban már nehezebbnek tűnik. Ám épp ezért vannak itt, hogy ezt megtanulja.
Mestere utasítására fölveszi a védőállást, vesz egy mélyebb levegőt, a kardot a jobb vállához emeli, majd biccent, hogy készen áll. Amennyire készen állhat...*
5995. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-06-21 13:49:30
Üzenet elküldve: 2022-06-21 13:49:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 178
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 178
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Elhagyja Arthenior városát, útja a Kikötő felé vezet. Nincs még messze Arthenior-tól, útja során vígan egy dalt dúdolgat magában, amit még édesanyja énekelt neki. Azon kevés emlékek egyike, amelyek boldogak voltak, és édesanyja is benne volt. Sokat nem szégyelli magát, alaposan körbenéz, és ebbe beletartoznak a helyszínen levők is. Lát pár furcsább szerzetet, de nem áll meg, folytatja útját. Azon gondolkozik, hogy vajon milyen munkát végezhetne.
~Takarítás? Ugyan már. Pultos? Valószínűleg több üveget is eltörnék. Harcolni és inni szeretek, ahhoz vajon milyen munka tartozik? ~
Agin ezekkel a gondolatokkal a fejében folytatja útját.*
~Takarítás? Ugyan már. Pultos? Valószínűleg több üveget is eltörnék. Harcolni és inni szeretek, ahhoz vajon milyen munka tartozik? ~
Agin ezekkel a gondolatokkal a fejében folytatja útját.*
5994. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-06-21 13:32:58
Üzenet elküldve: 2022-06-21 13:32:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//zárás//
*A homályban nem biztos, hogy látszik, de Nawanthiri borzasztóan megkönnyebbül - ma már másodjára - hogy semmi miatt nem kell magyarázkodjon. Ukrom egyszerűen elfogadja a helyzetet annak minden kimondatlan, baljós részletével együtt, és csak az érdekli, ami előbbre visz! Jobb barátot keresve sem találhatna az ember lánya!*
- Yeza, Aztyan és a báró is tud róla. *bólint a kérdésre* A báró tárgyalt is egy Asgron Wergenson nevű wegtoreni törpével, hogy járjon közben a vérdíj törléséért, de nem tudom, mire jutottak. Ez az Asgron amúgy a főnöke lehet a bárónak, biztos felbukkan még.
*A szürkebőrű minden bokorban veszélyt sejtő gyanakvását azonban nem osztja, ahogy korábban a koleganőjéét sem.*
- Yeza hamarosan elindul Thargföldre, én meg a Füves Pusztára. Amíg mozgásban vagyunk, szerintem nehezebb megtalálni minket, mintha Artheniorban maradnánk. Aztyan viszont nem megy sehová a műhelyből...
*Abba most nem menne bele inkább, hogy önként jelentkezett Sulimnál a halállista élére, mert Ukrom itt helyben fasírtot csinál belőle. De hát, tetszik tudni, egy szerzetesnek mindig segíteni kell a bajbajutottakon, a fejvadász meg vagy betartja a sorrendet, vagy nem.
A téma érthető mód ráül a hangulatra. Nawanthiri magától nem is szól semmit, amíg a főtérre nem érnek, ott viszont igyekszik olyan pontos személyleírást adni Sulimról, hogy az ork legalább gyanakodni kezdjen akkor is, ha a fejvadász változtatna a külsején - például levágja a bajuszát. Mindenre kitér: a pökhendi manírjaira, hogy két karddal szeret vívni, hogy veszedelmes ellenfél, és hogy beszéli a nyugati sivatag nomádjainak nyelvét. Legutóbb négy ilyen nomád fegyveressel érkezett, nem kizárt, hogy legközelebb többel fog.
Ezután viszont már nem sok mondanivaló akad. A sötét titkok ellenére a lány hálás Ukromnak, amiért nem hagyta magára, és azért is, mert a bizalmába fogadta. Ha a zsoldos engedi, akkor búcsúképp még egyszer megöleli.*
- Vigyázz magadra nagyon. Meg Aztyanra is!
//zárás//
*A homályban nem biztos, hogy látszik, de Nawanthiri borzasztóan megkönnyebbül - ma már másodjára - hogy semmi miatt nem kell magyarázkodjon. Ukrom egyszerűen elfogadja a helyzetet annak minden kimondatlan, baljós részletével együtt, és csak az érdekli, ami előbbre visz! Jobb barátot keresve sem találhatna az ember lánya!*
- Yeza, Aztyan és a báró is tud róla. *bólint a kérdésre* A báró tárgyalt is egy Asgron Wergenson nevű wegtoreni törpével, hogy járjon közben a vérdíj törléséért, de nem tudom, mire jutottak. Ez az Asgron amúgy a főnöke lehet a bárónak, biztos felbukkan még.
*A szürkebőrű minden bokorban veszélyt sejtő gyanakvását azonban nem osztja, ahogy korábban a koleganőjéét sem.*
- Yeza hamarosan elindul Thargföldre, én meg a Füves Pusztára. Amíg mozgásban vagyunk, szerintem nehezebb megtalálni minket, mintha Artheniorban maradnánk. Aztyan viszont nem megy sehová a műhelyből...
*Abba most nem menne bele inkább, hogy önként jelentkezett Sulimnál a halállista élére, mert Ukrom itt helyben fasírtot csinál belőle. De hát, tetszik tudni, egy szerzetesnek mindig segíteni kell a bajbajutottakon, a fejvadász meg vagy betartja a sorrendet, vagy nem.
A téma érthető mód ráül a hangulatra. Nawanthiri magától nem is szól semmit, amíg a főtérre nem érnek, ott viszont igyekszik olyan pontos személyleírást adni Sulimról, hogy az ork legalább gyanakodni kezdjen akkor is, ha a fejvadász változtatna a külsején - például levágja a bajuszát. Mindenre kitér: a pökhendi manírjaira, hogy két karddal szeret vívni, hogy veszedelmes ellenfél, és hogy beszéli a nyugati sivatag nomádjainak nyelvét. Legutóbb négy ilyen nomád fegyveressel érkezett, nem kizárt, hogy legközelebb többel fog.
Ezután viszont már nem sok mondanivaló akad. A sötét titkok ellenére a lány hálás Ukromnak, amiért nem hagyta magára, és azért is, mert a bizalmába fogadta. Ha a zsoldos engedi, akkor búcsúképp még egyszer megöleli.*
- Vigyázz magadra nagyon. Meg Aztyanra is!
5993. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-06-21 00:59:10
Üzenet elküldve: 2022-06-21 00:59:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Rendhagyó gyakorlat//
*Bizony a kreativitás nem büntetendő dolog, és gyakran célravezetőbb megkerülni egy gyengeséget, mint fáradságos munka útján kiküszöbölni azt. Fontos viszont az is, hogy az alternatív megoldás tényleg működőképes legyen, és pontosan ezért is teszteli tovább Garsint, miután az egyensúlyát megtartva áll ellent varázslatának.*
~Jó is, ha tud egyenetlen, instabil talajon védekezni.~
*Előretör, és támad, Garsin pedig reagál... ám fájdalmasan lassan teszi, és a pozíciójában egyébként is nehéz elrántani az elülső lábát a támadás útjából. A vágás így ugyan a sípcsontot nem találja el, de a bokát igen - attól függően, hogy ott mi védi a testrészt, fájhat is, de nem teljes erejű csapás ez, hiszen nincs érdekében sérülést okozni, ami megnehezítené a további mozgást.
Ellenben Garsin sem rest, és míg a kitérése csak félig sikerült, addig a támadása már több eredménnyel jár. Mestere próbálja megfogni az érkező csapást saját keresztvasával, ám itt több minden is ellene dolgozik. Egy kézzel sosem könnyű hárítani egy kétkezes csapást, hát még akkor, ha az ügyetlenebbik kézről van itt szó.
Így hát vágás valahol a csuklója körül, az alkarvédőn csattan. Egy páncél nélküli ellenfelet akár le is fegyverezhetett volna a csapás, ám a veterántól csak a további támadás lehetőségét veszi el, ahogy egy gyűjtőlépéssel igyekszik eltávolodni 'ellenfele' közvetlen közepéből, majd oldalra kilép, vissza egy szabályos, mély tartásba.*
-Szereztél egy könnyű sebet a lábadon, és cserébe bevittél egy támadást az ellenfeled fegyverforgató karjára. Túléltél. Innentől kezdve a hárítást is belevonjuk a gyakorlatba.
*Tömören elemzi a történteket, majd rátér a folytatásra is.*
-Az alapokat már tudod. Egy hárításnál fontos a lábmunka is, és sokszor többől áll annál, hogy a támadó fegyver útjába helyezed a sajátodat. Rengeteg gyakorlat, és számos tanult lépés kell hozzá.
*Ahogy magyaráz, a harcállást elhagyva hozzálát ahhoz, hogy lerombolja a gyakorlatozásuk közben keletkezett földoszlopokat, majd jelez Garsinnak, hogy kövesse a fa alá. Ekkorra már lassacskán kezd besötétedni, és habár még nem jutottak el arra a pontra, hogy nehezen lássák egymást, ez nemsokára változni fog.*
-Gyújts lámpást.
*Szakítja meg kicsit a magyarázatát egy utasítás erejéig, melyet még kiegészít egy intés a bükkfa egyik alacsonyabb ága felé, amely alkalmasnak tűnik arra, hogy megtartsa a lámpást, melynek vasgyűrűje lehetővé teszi a felakasztást.*
-Egy hárítás dolga az, hogy olyan módon manipulálja az ellenség fegyverét, hogy az ne fenyegessen közvetlenül. Egy bizonyos irányba taszajtani a támadó pengét, vagy úgy pozicionálni a magadét, hogy azt ne lehessen olyan szögben forgatni, hogy azzal kárt okozhasson neked. Tudnod kell, hogy hol, mekkora, és milyen irányú erőt akarsz kifejteni az ellenséges fegyverre, és hogy ezt a sajátodnak melyik részével teszed.
A hárításoknak részei még olyan, bonyolultabb technikák is, ahol a két fegyver hosszabb ideig marad kontaktusban, ám egyelőre ettől eltekintünk. Amit most tudnod kell, az az, hogy hogyan térítsd el a beérkező támadásokat, és miképpen használd ki az ezáltal szerzett előnyt.
*Elég hosszan beszél, hogy Garsinnak lehetett ideje dolgozni a lámpás begyújtásán, és ha ez megtörtént, akkor már a remegő láng fényénél ereszkedik sokadjára is harcállásba.*
-Kétkezes fegyvered van, így eleve előnyös a pozíciód, tiéd az erőfölény. Ezúttal egyelőre nem fogok mágiát használni, viszont a támadásaim a felsőtestet is érinteni fogják. Készülj fel, majd védekezz, ahogy tudsz.
*Bizony a kreativitás nem büntetendő dolog, és gyakran célravezetőbb megkerülni egy gyengeséget, mint fáradságos munka útján kiküszöbölni azt. Fontos viszont az is, hogy az alternatív megoldás tényleg működőképes legyen, és pontosan ezért is teszteli tovább Garsint, miután az egyensúlyát megtartva áll ellent varázslatának.*
~Jó is, ha tud egyenetlen, instabil talajon védekezni.~
*Előretör, és támad, Garsin pedig reagál... ám fájdalmasan lassan teszi, és a pozíciójában egyébként is nehéz elrántani az elülső lábát a támadás útjából. A vágás így ugyan a sípcsontot nem találja el, de a bokát igen - attól függően, hogy ott mi védi a testrészt, fájhat is, de nem teljes erejű csapás ez, hiszen nincs érdekében sérülést okozni, ami megnehezítené a további mozgást.
Ellenben Garsin sem rest, és míg a kitérése csak félig sikerült, addig a támadása már több eredménnyel jár. Mestere próbálja megfogni az érkező csapást saját keresztvasával, ám itt több minden is ellene dolgozik. Egy kézzel sosem könnyű hárítani egy kétkezes csapást, hát még akkor, ha az ügyetlenebbik kézről van itt szó.
Így hát vágás valahol a csuklója körül, az alkarvédőn csattan. Egy páncél nélküli ellenfelet akár le is fegyverezhetett volna a csapás, ám a veterántól csak a további támadás lehetőségét veszi el, ahogy egy gyűjtőlépéssel igyekszik eltávolodni 'ellenfele' közvetlen közepéből, majd oldalra kilép, vissza egy szabályos, mély tartásba.*
-Szereztél egy könnyű sebet a lábadon, és cserébe bevittél egy támadást az ellenfeled fegyverforgató karjára. Túléltél. Innentől kezdve a hárítást is belevonjuk a gyakorlatba.
*Tömören elemzi a történteket, majd rátér a folytatásra is.*
-Az alapokat már tudod. Egy hárításnál fontos a lábmunka is, és sokszor többől áll annál, hogy a támadó fegyver útjába helyezed a sajátodat. Rengeteg gyakorlat, és számos tanult lépés kell hozzá.
*Ahogy magyaráz, a harcállást elhagyva hozzálát ahhoz, hogy lerombolja a gyakorlatozásuk közben keletkezett földoszlopokat, majd jelez Garsinnak, hogy kövesse a fa alá. Ekkorra már lassacskán kezd besötétedni, és habár még nem jutottak el arra a pontra, hogy nehezen lássák egymást, ez nemsokára változni fog.*
-Gyújts lámpást.
*Szakítja meg kicsit a magyarázatát egy utasítás erejéig, melyet még kiegészít egy intés a bükkfa egyik alacsonyabb ága felé, amely alkalmasnak tűnik arra, hogy megtartsa a lámpást, melynek vasgyűrűje lehetővé teszi a felakasztást.*
-Egy hárítás dolga az, hogy olyan módon manipulálja az ellenség fegyverét, hogy az ne fenyegessen közvetlenül. Egy bizonyos irányba taszajtani a támadó pengét, vagy úgy pozicionálni a magadét, hogy azt ne lehessen olyan szögben forgatni, hogy azzal kárt okozhasson neked. Tudnod kell, hogy hol, mekkora, és milyen irányú erőt akarsz kifejteni az ellenséges fegyverre, és hogy ezt a sajátodnak melyik részével teszed.
A hárításoknak részei még olyan, bonyolultabb technikák is, ahol a két fegyver hosszabb ideig marad kontaktusban, ám egyelőre ettől eltekintünk. Amit most tudnod kell, az az, hogy hogyan térítsd el a beérkező támadásokat, és miképpen használd ki az ezáltal szerzett előnyt.
*Elég hosszan beszél, hogy Garsinnak lehetett ideje dolgozni a lámpás begyújtásán, és ha ez megtörtént, akkor már a remegő láng fényénél ereszkedik sokadjára is harcállásba.*
-Kétkezes fegyvered van, így eleve előnyös a pozíciód, tiéd az erőfölény. Ezúttal egyelőre nem fogok mágiát használni, viszont a támadásaim a felsőtestet is érinteni fogják. Készülj fel, majd védekezz, ahogy tudsz.
5992. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-06-20 00:45:20
Üzenet elküldve: 2022-06-20 00:45:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Rendhagyó gyakorlat//
*Nem lehet teljesen eltagadni, hogy a kísérletező kedve is megnyilvánul az utóbbi lépésében. Tudja, hogy ez legfeljebb addig működőképes, míg a földoszlop nem növekszik túl magasra a talpa alatt, s még így is érezhetően ingatagabb a tartása mint egy egyenes, biztosabb talajon állva. De azt is megunta, hogy nem bírt gyorsabb lenni a varázslatnál, ezért úgy vélte, egy próbát megér, ha változtat a taktikáján.
Mestere biccentése pedig arra engedi következtetni, hogy nem volt egyértelmű butaság az ötlet.
Ezután azonban kap egy néma jelzést, amire nem számított, de egészen gyorsan veszi a lapot. Viszont nem annyira gyorsan, mint amennyire ezt a jelzést tett követi, s már lendül is felé Gaerralos kardja.
Mikor észbe kap, hirtelen mozdul. Nincs idő átgondolásra, valahol mégis megfontoltan cselekszik, csak épp nem mérlegeli a saját döntését, hanem rögtön végrehajtja: amint korábban is tanították, utólag már nem bizonytalankodik vagy habozik. A hátsó lábára nehezedik, kissé hátra is lökve magát, és hagyja magát csúszni és belesüppedni a leomló földhalomba, míg ezzel a mozdulattal egy időben az elülső lábát meg hátrakapja, s így támadóállásba érkezne. Kardja pedig Gaerralos karjára sújtana le, lehetőség szerint a csuklójánál, a kézfeje közelében. Viszont mindezt jelentős hátrányból indítja, lassan reagál a támadásra.*
*Nem lehet teljesen eltagadni, hogy a kísérletező kedve is megnyilvánul az utóbbi lépésében. Tudja, hogy ez legfeljebb addig működőképes, míg a földoszlop nem növekszik túl magasra a talpa alatt, s még így is érezhetően ingatagabb a tartása mint egy egyenes, biztosabb talajon állva. De azt is megunta, hogy nem bírt gyorsabb lenni a varázslatnál, ezért úgy vélte, egy próbát megér, ha változtat a taktikáján.
Mestere biccentése pedig arra engedi következtetni, hogy nem volt egyértelmű butaság az ötlet.
Ezután azonban kap egy néma jelzést, amire nem számított, de egészen gyorsan veszi a lapot. Viszont nem annyira gyorsan, mint amennyire ezt a jelzést tett követi, s már lendül is felé Gaerralos kardja.
Mikor észbe kap, hirtelen mozdul. Nincs idő átgondolásra, valahol mégis megfontoltan cselekszik, csak épp nem mérlegeli a saját döntését, hanem rögtön végrehajtja: amint korábban is tanították, utólag már nem bizonytalankodik vagy habozik. A hátsó lábára nehezedik, kissé hátra is lökve magát, és hagyja magát csúszni és belesüppedni a leomló földhalomba, míg ezzel a mozdulattal egy időben az elülső lábát meg hátrakapja, s így támadóállásba érkezne. Kardja pedig Gaerralos karjára sújtana le, lehetőség szerint a csuklójánál, a kézfeje közelében. Viszont mindezt jelentős hátrányból indítja, lassan reagál a támadásra.*
5991. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-06-19 16:01:31
Üzenet elküldve: 2022-06-19 16:01:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Rendhagyó gyakorlat//
*Garsin lassacskán fejlődik - habár nem volt éppen szabályos az, ahogy kompenzált a kudarcáért, olyan szinten védtelenül sem hagyta magát, hogy egy beérkező támadást ne tudna elhárítani. Egy valódi harcban sem lehet arra számítani, hogy sosem veszti el a megfelelő tartást, és minden mozdulat előre meghatározott lépések produktuma.
A további gyakorlatozás során is hasonló tapasztalatokat szereznek. A lába alatt megmozduló földet Garsin csak ritkán tudja megérezni, ám ez nem is csoda - a lényeg sosem az volt, hogy egy olyan varázslat ellen tudjon védekezni, melyet nagy eséllyel nem is fognak ellene alkalmazni a jövőben. Inkább az egyensúlyérzék, a tartás visszanyerése, és a reflexek fejlesztése a fontos. Ha képes egy ilyen támadás után talpon maradni védekezésre alkalmas állásban, akkor az már önmagában siker, valamint amikor elesik, akkor legalább gyakorolhatja, hogy mit kell tenni az ilyen helyzetben.
Tanítványa is kísérletezget különféle megoldásokkal, és egy bizonyos ponton, mikor Gaerralos a hátsó lábát célozza meg, még csak kísérletet sem tesz a kitérésre. Felkészült, és habár kétségkívül megingatja kissé a varázslat, ha megfelelően veti meg a lábát, és nem támaszkodik túlságosan a viszonylag instabil földoszlopra, úgy még a tartását is megtarthatja.
Itt viszont kissé nehezebbé válik a helyzet. Súlypontja kötött; ha meg akarja tartani az egyensúlyát, úgy muszáj az elülső lábára támaszkodni. Így hát a tengely, ami körül mozoghat, meg van határozva, és ebből a pozícióból kockázatos bármilyen olyan lépés, mely azt igényelné, hogy elől levő lábát elemelje a földről, hiszen ebben az esetben könnyen elomolhat a másik talpa alatt a földoszlop, ezzel kibillentve a lányt.
Mestere arckifejezésén látszik, hogy kissé meglepte a dolog. Mégis, egy töredékmásodpercbe telik neki felmérni a dolgot, majd egy enyhén elismerő biccentést követően gyakorlófegyvere hegyével Garsin kardja felé mutat. Nem hagy sok időt a másiknak értelmezni a jelzést, ugyanis ezt szinte azonnal egy kitörés követi, egy Garsin elülső sípcsontját célzó vágással egyetemben. És ezúttal nem is áll meg a gyakorlókard pengéje, amíg valami meg nem állítja.*
*Garsin lassacskán fejlődik - habár nem volt éppen szabályos az, ahogy kompenzált a kudarcáért, olyan szinten védtelenül sem hagyta magát, hogy egy beérkező támadást ne tudna elhárítani. Egy valódi harcban sem lehet arra számítani, hogy sosem veszti el a megfelelő tartást, és minden mozdulat előre meghatározott lépések produktuma.
A további gyakorlatozás során is hasonló tapasztalatokat szereznek. A lába alatt megmozduló földet Garsin csak ritkán tudja megérezni, ám ez nem is csoda - a lényeg sosem az volt, hogy egy olyan varázslat ellen tudjon védekezni, melyet nagy eséllyel nem is fognak ellene alkalmazni a jövőben. Inkább az egyensúlyérzék, a tartás visszanyerése, és a reflexek fejlesztése a fontos. Ha képes egy ilyen támadás után talpon maradni védekezésre alkalmas állásban, akkor az már önmagában siker, valamint amikor elesik, akkor legalább gyakorolhatja, hogy mit kell tenni az ilyen helyzetben.
Tanítványa is kísérletezget különféle megoldásokkal, és egy bizonyos ponton, mikor Gaerralos a hátsó lábát célozza meg, még csak kísérletet sem tesz a kitérésre. Felkészült, és habár kétségkívül megingatja kissé a varázslat, ha megfelelően veti meg a lábát, és nem támaszkodik túlságosan a viszonylag instabil földoszlopra, úgy még a tartását is megtarthatja.
Itt viszont kissé nehezebbé válik a helyzet. Súlypontja kötött; ha meg akarja tartani az egyensúlyát, úgy muszáj az elülső lábára támaszkodni. Így hát a tengely, ami körül mozoghat, meg van határozva, és ebből a pozícióból kockázatos bármilyen olyan lépés, mely azt igényelné, hogy elől levő lábát elemelje a földről, hiszen ebben az esetben könnyen elomolhat a másik talpa alatt a földoszlop, ezzel kibillentve a lányt.
Mestere arckifejezésén látszik, hogy kissé meglepte a dolog. Mégis, egy töredékmásodpercbe telik neki felmérni a dolgot, majd egy enyhén elismerő biccentést követően gyakorlófegyvere hegyével Garsin kardja felé mutat. Nem hagy sok időt a másiknak értelmezni a jelzést, ugyanis ezt szinte azonnal egy kitörés követi, egy Garsin elülső sípcsontját célzó vágással egyetemben. És ezúttal nem is áll meg a gyakorlókard pengéje, amíg valami meg nem állítja.*
5990. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-06-19 10:41:46
Üzenet elküldve: 2022-06-19 10:41:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*A mondanivaló előtti csönd, bár saját lépéseik tompítottak rajta ahogy töretlenül menetelnek a város irányába a puszta földúton, már nem félve attól hogy egy fűben elrejtőzött gyökérrel orral előre eshetnek, így is nehezebb volt a szokásosnál, hamar megfosztva derűlátó gondolataitól az orkot. Mi hírt lehet ily nehezen kimondani még ezek után is? Szinte már izzadni kezd mielőtt kijönnének a szavak Nawanthiriból. Igen, Yeza, az a vöröshajú munkatársuk, nehéz még eldöntenie, mit gondoljon róla. De arra a előjelzésre, hogy társának volt párjáról esik szó, máris meglepetten felemeli szemöldökeit, de egy gyors bólintással tudatja neki, hogy hallja és érti. És arra a hírre, hogy amaz ismét az élők között van, valószínűleg élőholtként mint ahogy mostanában lehetett sok példát hallani a város házai körül is, Az ellenkező hatást váltja ki belőle, vonásai lefelé utaznak. Az még egy ráadás, hogy meg akarja ölni valamennyiüket. Rosszallóan ívelnek lefelé ajkai, ahogy már előállna is egy kérdéssel:* ~ Erről miért csak most tudok?! ~ *De Nawanthiri testbeszédes kérését látva csukva tartja száját, további rosszra előkészülve keresztbe téve karjait.
És jön is a rosszabb hír; egy fejvadász. A szakma említése sajnos nem ismeretlen számára. Lassít léptein, és halkan elkáromkodik, de nem késlekedik és azonnal megpróbálja eszébe vésni a személyleírást a névvel együtt: Sulim, harmincas, kávébarna bőr, fekete bajusz és tetovák.*
- Yeza tud róla? *Egy gyors és a szituációt tisztázni akaró kérdés, szinte biztos hogy tud róla, ha már az ő fejére lett kiadva. De a biztonság kedvéért megkérdezi.* - Mert így nem kéne elhagynia a várost. Vagy ha igen, kísérettel. *Úgyszintén egy magától értetődő kijelentés, de ezen állításokat muszáj nyilvánosságra tudni, hogy megnyugodjék a lelke. De ahogy tovább gondolkodott, rájött, hogy így még az sem egy bölcs döntés részükről, hogy a lassan éjjellé váló időben vidéken koptatják a földet. Nem, így minél előbb be kéne érniük. Vagy mégsem? Tudja, hogy most nem válhat paranoiássá és ugorhat minden árnyékra, egészen addig míg az említett fejvadászt láncban vagy holtan látja szemeivel, de úgysem viselkedhet mint aki nem tesz ezzel az információval semmit. Kételkedése ezúttal meglátszik arckifejezésén. De nem, a legtöbb amit tehet azt valóban jól mondta Nawanthiri, nyitva tartja szemét és értesíti Aztyant bárki olyan alakról, aki beleillik barátja leírásába.*
- Értettem. *Mondja, gondolatmenete végeztéül.* - Résen leszek. *Elkezd gyorsítani léptein. A kinti friss levegő élvezete már elhalt benne.*
*A mondanivaló előtti csönd, bár saját lépéseik tompítottak rajta ahogy töretlenül menetelnek a város irányába a puszta földúton, már nem félve attól hogy egy fűben elrejtőzött gyökérrel orral előre eshetnek, így is nehezebb volt a szokásosnál, hamar megfosztva derűlátó gondolataitól az orkot. Mi hírt lehet ily nehezen kimondani még ezek után is? Szinte már izzadni kezd mielőtt kijönnének a szavak Nawanthiriból. Igen, Yeza, az a vöröshajú munkatársuk, nehéz még eldöntenie, mit gondoljon róla. De arra a előjelzésre, hogy társának volt párjáról esik szó, máris meglepetten felemeli szemöldökeit, de egy gyors bólintással tudatja neki, hogy hallja és érti. És arra a hírre, hogy amaz ismét az élők között van, valószínűleg élőholtként mint ahogy mostanában lehetett sok példát hallani a város házai körül is, Az ellenkező hatást váltja ki belőle, vonásai lefelé utaznak. Az még egy ráadás, hogy meg akarja ölni valamennyiüket. Rosszallóan ívelnek lefelé ajkai, ahogy már előállna is egy kérdéssel:* ~ Erről miért csak most tudok?! ~ *De Nawanthiri testbeszédes kérését látva csukva tartja száját, további rosszra előkészülve keresztbe téve karjait.
És jön is a rosszabb hír; egy fejvadász. A szakma említése sajnos nem ismeretlen számára. Lassít léptein, és halkan elkáromkodik, de nem késlekedik és azonnal megpróbálja eszébe vésni a személyleírást a névvel együtt: Sulim, harmincas, kávébarna bőr, fekete bajusz és tetovák.*
- Yeza tud róla? *Egy gyors és a szituációt tisztázni akaró kérdés, szinte biztos hogy tud róla, ha már az ő fejére lett kiadva. De a biztonság kedvéért megkérdezi.* - Mert így nem kéne elhagynia a várost. Vagy ha igen, kísérettel. *Úgyszintén egy magától értetődő kijelentés, de ezen állításokat muszáj nyilvánosságra tudni, hogy megnyugodjék a lelke. De ahogy tovább gondolkodott, rájött, hogy így még az sem egy bölcs döntés részükről, hogy a lassan éjjellé váló időben vidéken koptatják a földet. Nem, így minél előbb be kéne érniük. Vagy mégsem? Tudja, hogy most nem válhat paranoiássá és ugorhat minden árnyékra, egészen addig míg az említett fejvadászt láncban vagy holtan látja szemeivel, de úgysem viselkedhet mint aki nem tesz ezzel az információval semmit. Kételkedése ezúttal meglátszik arckifejezésén. De nem, a legtöbb amit tehet azt valóban jól mondta Nawanthiri, nyitva tartja szemét és értesíti Aztyant bárki olyan alakról, aki beleillik barátja leírásába.*
- Értettem. *Mondja, gondolatmenete végeztéül.* - Résen leszek. *Elkezd gyorsítani léptein. A kinti friss levegő élvezete már elhalt benne.*
5989. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-06-18 21:50:22
Üzenet elküldve: 2022-06-18 21:50:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Rendhagyó gyakorlat//
*Miközben Gaerralos válaszait hallgatja, lassan föláll és ő is visszarendeződik korábbi védőállásába, így a férfi mondandójának végét már így követi végig. Igyekszik is feldolgozni magában és megjegyezni minden fontosat, mert éles helyzetben élet és halál között dönthet a felkészültsége. Marad még benne kérdés, de mestere felszólítására ezeket meghagyja későbbre, s visszairányítja figyelmét a gyakorlatra.
Az újabb támadás érkezik is hamar, s ezúttal a dobbantásból, s a férfi ígéretéből már tudja, hogy mindenképpen a már ismert varázslat fog következni. Úgyhogy mikor megérzi a hátsó lába alatt a talaj rezdülését, már hozná is előre a lábát, ám ezzel egyidőben a másik talpa alatt is mozogni kezd a föld.
Az eredmény teljes zavar lesz, amit ellenfele megint csak kihasználhatna. A varázslatnál ezúttal sem sikerül gyorsabbnak lennie, s az egyensúlyát is elveszíti néhány pillanatra.
Mozdulatai egy cseppet sem szabályosak, ahogy szinte ugrik, s támadóállásból zárt állásba érkezik, a két földoszlop között összecsúsztatva lábait. Ezt követően aztán visszatér harcállásba, kilép előre és mesterével szembe fordul. Voltaképpen egészen gyorsan történik az egész, s valahol mondhatni is sikeresnek a kitérését, de akadtak védtelen pillanatai.
Vélhetően a későbbiekben is hasonló sikerekkel és kudarcokkal néz szembe. A rutin elsajátításán kívül dolgoznia kell még az alkalmazkodókészségén és a gyorsaságán is, mert elég gyakran ott bukik el, hogy nem mozdul elég gyorsan.
Egy alkalommal aztán kíváncsiságból azt is megpróbálja, hogy nem tér ki a talpa alatt megemelkedő talaj útjából, hanem azon állva kísérel meg egyensúlyozni, s csak később lép le róla.*
*Miközben Gaerralos válaszait hallgatja, lassan föláll és ő is visszarendeződik korábbi védőállásába, így a férfi mondandójának végét már így követi végig. Igyekszik is feldolgozni magában és megjegyezni minden fontosat, mert éles helyzetben élet és halál között dönthet a felkészültsége. Marad még benne kérdés, de mestere felszólítására ezeket meghagyja későbbre, s visszairányítja figyelmét a gyakorlatra.
Az újabb támadás érkezik is hamar, s ezúttal a dobbantásból, s a férfi ígéretéből már tudja, hogy mindenképpen a már ismert varázslat fog következni. Úgyhogy mikor megérzi a hátsó lába alatt a talaj rezdülését, már hozná is előre a lábát, ám ezzel egyidőben a másik talpa alatt is mozogni kezd a föld.
Az eredmény teljes zavar lesz, amit ellenfele megint csak kihasználhatna. A varázslatnál ezúttal sem sikerül gyorsabbnak lennie, s az egyensúlyát is elveszíti néhány pillanatra.
Mozdulatai egy cseppet sem szabályosak, ahogy szinte ugrik, s támadóállásból zárt állásba érkezik, a két földoszlop között összecsúsztatva lábait. Ezt követően aztán visszatér harcállásba, kilép előre és mesterével szembe fordul. Voltaképpen egészen gyorsan történik az egész, s valahol mondhatni is sikeresnek a kitérését, de akadtak védtelen pillanatai.
Vélhetően a későbbiekben is hasonló sikerekkel és kudarcokkal néz szembe. A rutin elsajátításán kívül dolgoznia kell még az alkalmazkodókészségén és a gyorsaságán is, mert elég gyakran ott bukik el, hogy nem mozdul elég gyorsan.
Egy alkalommal aztán kíváncsiságból azt is megpróbálja, hogy nem tér ki a talpa alatt megemelkedő talaj útjából, hanem azon állva kísérel meg egyensúlyozni, s csak később lép le róla.*
5988. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-06-17 16:26:08
Üzenet elküldve: 2022-06-17 16:26:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Rendhagyó gyakorlat//
*Garsin láthatólag odafigyel, ám több dolog is közrejátszik abban, hogy az ellene alkalmazott varázslat mégis a földre küldi. Számít persze a sebesség is, és egyértelműen nem gyakorolta eleget a gyűjtő, avagy zárólépést, így hát egy leheletnyivel lassabban hajtja azt végre, mint kéne.
A technikájában is lát viszont problémát. Mikor a mozgékonyság és a kitérés a fontos, és maga a talaj is azon dolgozik, hogy kibillentse az egyensúlyából, akkor a szilárd, stabilitásra való, mély tartás helyett egy légiesebb állásra van szükség, ahol a súlypontot folyékonyan át lehet helyezni egyik lábról a másikra anélkül, hogy a mozgást lelassítaná.
A lány viszont képes helyén kezelni a hibáját, és viszonylag biztonságosan esik, vagy legalábbis egy azonnali halált akár el is kerülne azzal, hogy megváltoztatja zuhanásának irányát. Éles helyzetben Gaerralos első vágása félrement volna, és Garsin akár a másodikat is megpróbálhatná hárítani... Ám mégis a földre került, és ő maga is felfogja, hogy ez nem előnyös helyzet.*
-Igen. Még párszor meg fog ez történni.
*Biccent tanítványa helyzetelemzésére. Látszik, hogy amaz nem igazán letört emiatt, habár a veterán elég jól ismeri most már, hogy gyanítsa, egy jó részben a saját harcképességének demonstrációjából is fakad. És valóban, ő maga is hazudna, ha azt mondaná, nem örül az érzésnek, hogy azért van még helye a csatatéren... bár ezt óvatosan kezeli, hiszen Garsinnál esélyesen gyakorlottabb ellenfelekkel lesz dolga, még ha a lány tehetsége és tanulási vágya napról napra jobban megmutatkozik.*
-Igen. Habár éles helyzetben onnantól kezdve, hogy az ellenfél felismeri a varázslathoz szükséges mozdulatot, helyenként megtévesztésként is dobbantanék, itt egyelőre nem kell ezzel számolnod.
*Ahogy beszél, kardját a föld felé fordítja, és kissé elhátrálva visszahelyezkedik alapállásba, jelezve, hogy Garsin feltápászkodhat.*
-Külső segítség, vagy rendes védőfelszerelés nélkül tízből kilenc esetben meghalsz, komolyan megsérülsz, vagy fogságba esel. Eltekintve a mágiától, mozgásban akarsz maradni, és minél hamarabb magad alatt tudni a lábaidat. Ha teheted, az esés lendületével megpróbálsz legalább egy fél térdre ereszkedő állásba helyezkedni, és a fegyvereddel védeni magad.
Ha teljesen földre kerültél, akkor fegyverrel védekezel, megpróbálsz elgurulni a támadások elől, és valahogy elég lendületet szerezni, hogy egy jobban védhető állást vehess fel. A tartás fontosabb, mint a fegyver - ha a kettő között kell választanod, akkor ejtsd el a fegyvert, és amint teheted, pótold. Legyen nálad oldalfegyver, vagy minimum egy tőr.
Ha pedig nem egyedül harcolsz, akkor hívd fel magadra a figyelmet.
*Magyarázatát követően kardjával int Garsinnak, hogy helyezkedjen ismét harcállásba, és ő maga is így tesz.*
-Folytassuk.
*Alig jött ki a szó a száján, és már emeli is a lábát, hogy aztán egy dobbantással ezúttal egy alacsony falat idézzen, mely tanítványa hátsó talpa alatt csak pár ujjnyi emelkedést jelent, ám elülső lábát egy jó másfél lábnyival dobná följebb.
Ezt követően egy darabig nem is tervez alábbhagyni a gyakorlással, és egészen addig folytatja, amíg nem látja úgy, hogy Garsin kezd ráérezni a lábát célzó támadások elől való kitérésre, nem hagyva túl sok időt pihenőkre, csak annyit, amennyire neki is szüksége van a mágikus energiái visszanyeréséhez.*
A varázsló dobbant egyet lábával, melynek hatására az általa kijelölt helyen egy két méter széles és magas, vékony fal keletkezik, ami az ottani talajból épül föl. A fal maradandó, de nem tartja össze mágikus erő.
*Garsin láthatólag odafigyel, ám több dolog is közrejátszik abban, hogy az ellene alkalmazott varázslat mégis a földre küldi. Számít persze a sebesség is, és egyértelműen nem gyakorolta eleget a gyűjtő, avagy zárólépést, így hát egy leheletnyivel lassabban hajtja azt végre, mint kéne.
A technikájában is lát viszont problémát. Mikor a mozgékonyság és a kitérés a fontos, és maga a talaj is azon dolgozik, hogy kibillentse az egyensúlyából, akkor a szilárd, stabilitásra való, mély tartás helyett egy légiesebb állásra van szükség, ahol a súlypontot folyékonyan át lehet helyezni egyik lábról a másikra anélkül, hogy a mozgást lelassítaná.
A lány viszont képes helyén kezelni a hibáját, és viszonylag biztonságosan esik, vagy legalábbis egy azonnali halált akár el is kerülne azzal, hogy megváltoztatja zuhanásának irányát. Éles helyzetben Gaerralos első vágása félrement volna, és Garsin akár a másodikat is megpróbálhatná hárítani... Ám mégis a földre került, és ő maga is felfogja, hogy ez nem előnyös helyzet.*
-Igen. Még párszor meg fog ez történni.
*Biccent tanítványa helyzetelemzésére. Látszik, hogy amaz nem igazán letört emiatt, habár a veterán elég jól ismeri most már, hogy gyanítsa, egy jó részben a saját harcképességének demonstrációjából is fakad. És valóban, ő maga is hazudna, ha azt mondaná, nem örül az érzésnek, hogy azért van még helye a csatatéren... bár ezt óvatosan kezeli, hiszen Garsinnál esélyesen gyakorlottabb ellenfelekkel lesz dolga, még ha a lány tehetsége és tanulási vágya napról napra jobban megmutatkozik.*
-Igen. Habár éles helyzetben onnantól kezdve, hogy az ellenfél felismeri a varázslathoz szükséges mozdulatot, helyenként megtévesztésként is dobbantanék, itt egyelőre nem kell ezzel számolnod.
*Ahogy beszél, kardját a föld felé fordítja, és kissé elhátrálva visszahelyezkedik alapállásba, jelezve, hogy Garsin feltápászkodhat.*
-Külső segítség, vagy rendes védőfelszerelés nélkül tízből kilenc esetben meghalsz, komolyan megsérülsz, vagy fogságba esel. Eltekintve a mágiától, mozgásban akarsz maradni, és minél hamarabb magad alatt tudni a lábaidat. Ha teheted, az esés lendületével megpróbálsz legalább egy fél térdre ereszkedő állásba helyezkedni, és a fegyvereddel védeni magad.
Ha teljesen földre kerültél, akkor fegyverrel védekezel, megpróbálsz elgurulni a támadások elől, és valahogy elég lendületet szerezni, hogy egy jobban védhető állást vehess fel. A tartás fontosabb, mint a fegyver - ha a kettő között kell választanod, akkor ejtsd el a fegyvert, és amint teheted, pótold. Legyen nálad oldalfegyver, vagy minimum egy tőr.
Ha pedig nem egyedül harcolsz, akkor hívd fel magadra a figyelmet.
*Magyarázatát követően kardjával int Garsinnak, hogy helyezkedjen ismét harcállásba, és ő maga is így tesz.*
-Folytassuk.
*Alig jött ki a szó a száján, és már emeli is a lábát, hogy aztán egy dobbantással ezúttal egy alacsony falat idézzen, mely tanítványa hátsó talpa alatt csak pár ujjnyi emelkedést jelent, ám elülső lábát egy jó másfél lábnyival dobná följebb.
Ezt követően egy darabig nem is tervez alábbhagyni a gyakorlással, és egészen addig folytatja, amíg nem látja úgy, hogy Garsin kezd ráérezni a lábát célzó támadások elől való kitérésre, nem hagyva túl sok időt pihenőkre, csak annyit, amennyire neki is szüksége van a mágikus energiái visszanyeréséhez.*
A varázsló dobbant egyet lábával, melynek hatására az általa kijelölt helyen egy két méter széles és magas, vékony fal keletkezik, ami az ottani talajból épül föl. A fal maradandó, de nem tartja össze mágikus erő.
5987. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-06-17 10:35:18
Üzenet elküldve: 2022-06-17 10:35:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Beharapja az ajkát, sörényét jobboldalt a füle mögé simítja. Ukrom ritkán mutatja ki az érzéseit, szóval most nagyon látszik rajta, mennyire feldobta ez a kis délutáni séta, a lányt pedig mardossa a lelkiismeret, hogy el fogja rontani a kedvét ahelyett, hogy vele örülne. Muszáj mégis megtennie, mielőtt tragédia történik csak azért, mert a zsoldoshoz nem jutottak el a hírek. A gyaloglást nem hagyja abba, de már önmagában árulkodó, ahogy lesüti a szemét, mielőtt belekezd.*
- Tavaly nyáron emlegettem, hogy Yezával - azzal a szép vörös lánnyal, akit láttál az eligazításon - van egy közös férfi az életünkben. Hát... *nyel egyet* ez a mi nagy szerelmünk pár napja feltámadt, és a vérünkre szomjazik. Meg Aztyanéra. *karjait maga előtt összefonva hagyja beivódni az elhangzottakat. Egyelőre nem néz föl, és ha a szürkebőrű szólni szeretne, az ujját felemelve kéri, hogy még egy kicsit legyen türelemmel.*
- Yezának vérdíj van a fején Wegtorenben. A férfi egy fejvadász, a neve Sulim, őérte jött Artheniorba. Harminc körüli, kávébarna bőrű ember, tömött kis fekete bajusszal. A teste tele van tetoválva. Ránézésre wegtoreninek látszik, de nem ismeri a város szokásait. *Nawanthiri a barátjára pillant* Ha meglátod, szólj Aztyannak, amíg nem késő. Valószínűleg meg kell védened tőle...
*Beharapja az ajkát, sörényét jobboldalt a füle mögé simítja. Ukrom ritkán mutatja ki az érzéseit, szóval most nagyon látszik rajta, mennyire feldobta ez a kis délutáni séta, a lányt pedig mardossa a lelkiismeret, hogy el fogja rontani a kedvét ahelyett, hogy vele örülne. Muszáj mégis megtennie, mielőtt tragédia történik csak azért, mert a zsoldoshoz nem jutottak el a hírek. A gyaloglást nem hagyja abba, de már önmagában árulkodó, ahogy lesüti a szemét, mielőtt belekezd.*
- Tavaly nyáron emlegettem, hogy Yezával - azzal a szép vörös lánnyal, akit láttál az eligazításon - van egy közös férfi az életünkben. Hát... *nyel egyet* ez a mi nagy szerelmünk pár napja feltámadt, és a vérünkre szomjazik. Meg Aztyanéra. *karjait maga előtt összefonva hagyja beivódni az elhangzottakat. Egyelőre nem néz föl, és ha a szürkebőrű szólni szeretne, az ujját felemelve kéri, hogy még egy kicsit legyen türelemmel.*
- Yezának vérdíj van a fején Wegtorenben. A férfi egy fejvadász, a neve Sulim, őérte jött Artheniorba. Harminc körüli, kávébarna bőrű ember, tömött kis fekete bajusszal. A teste tele van tetoválva. Ránézésre wegtoreninek látszik, de nem ismeri a város szokásait. *Nawanthiri a barátjára pillant* Ha meglátod, szólj Aztyannak, amíg nem késő. Valószínűleg meg kell védened tőle...
5986. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-06-16 19:52:07
Üzenet elküldve: 2022-06-16 19:52:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Rendhagyó gyakorlat//
*A biccentésből leveszi, hogy mestere elégedett a kitérésével. El azonban nem lazul, mert a férfi mozdul, így ő pedig készül a következő támadásra. S noha most már számít a mágikusra is, azt távolról sem lehetne mondani, hogy készen állna rá, s fel tudná kapásból ismerni.
Épp csak felfogja, hogy nem a kard lendül felé, hanem pusztán Gaerralos dobbanó lépte hatol a közelébe, aztán a következő pillanatban már érzi is emelkedni a hátsó lábát. Igyekszik előre törni, de ezúttal is túl lassú, így a talpát érő lökés őt magát is előre taszítja.
Cserébe igyekszik menteni a menthetőt, s legalább esnie sikerül viszonylag ügyesen. Oldalra gördül, a kardját nem ejti el, s nem is esik rá. Persze, éles helyzetben az ellenfele kardja miatt kellene jobban aggódnia, s vélhetően ez is végzetes lett volna a számára...
Amint felfogja a helyzetét, még mindig fekve a kardot is Gaerralos felé tartja védekezőn, kétséges haszonnal. De aztán egyből ki is esik a "szerepből" és inkább feltápászkodik, legalább ülő helyzetbe.*
- Ma már kétszer is meghaltam. - *Jegyzi meg, majd szavai végén föltekint mesterére, s egy pillanatra félmosolyra húzza a száját. Ez egyben elismerését hivatott kifejezni, valamint örömét, hogy Gaerralos ilyen hasznos varázslat birtokában van.*
- Dobbantania kell? - *Kérdi aztán, hogy megerősítést nyerhessen megfigyelése. Azt már a saját tanulmányaiból leszűrte, hogy a varázslatok elvégzéséhez nem csak szavak kellhetnek, sőt, olykor fontosabb összetevő egy-egy mozdulat, vagy mozdulatsor.
Ha erre választ kapott, és mestere hagyja, úgy kérdez még.*
- Mit lehet tenni? Ha földre kerülünk harc közben...
*A biccentésből leveszi, hogy mestere elégedett a kitérésével. El azonban nem lazul, mert a férfi mozdul, így ő pedig készül a következő támadásra. S noha most már számít a mágikusra is, azt távolról sem lehetne mondani, hogy készen állna rá, s fel tudná kapásból ismerni.
Épp csak felfogja, hogy nem a kard lendül felé, hanem pusztán Gaerralos dobbanó lépte hatol a közelébe, aztán a következő pillanatban már érzi is emelkedni a hátsó lábát. Igyekszik előre törni, de ezúttal is túl lassú, így a talpát érő lökés őt magát is előre taszítja.
Cserébe igyekszik menteni a menthetőt, s legalább esnie sikerül viszonylag ügyesen. Oldalra gördül, a kardját nem ejti el, s nem is esik rá. Persze, éles helyzetben az ellenfele kardja miatt kellene jobban aggódnia, s vélhetően ez is végzetes lett volna a számára...
Amint felfogja a helyzetét, még mindig fekve a kardot is Gaerralos felé tartja védekezőn, kétséges haszonnal. De aztán egyből ki is esik a "szerepből" és inkább feltápászkodik, legalább ülő helyzetbe.*
- Ma már kétszer is meghaltam. - *Jegyzi meg, majd szavai végén föltekint mesterére, s egy pillanatra félmosolyra húzza a száját. Ez egyben elismerését hivatott kifejezni, valamint örömét, hogy Gaerralos ilyen hasznos varázslat birtokában van.*
- Dobbantania kell? - *Kérdi aztán, hogy megerősítést nyerhessen megfigyelése. Azt már a saját tanulmányaiból leszűrte, hogy a varázslatok elvégzéséhez nem csak szavak kellhetnek, sőt, olykor fontosabb összetevő egy-egy mozdulat, vagy mozdulatsor.
Ha erre választ kapott, és mestere hagyja, úgy kérdez még.*
- Mit lehet tenni? Ha földre kerülünk harc közben...
5985. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-06-15 19:17:54
Üzenet elküldve: 2022-06-15 19:17:54
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
//Tűzkeresztség//
* Az Artheniortól északra húzódó út az utóbbi években általában igencsak ritkán járt, így sokáig egy árva lelket sem látnak. Csupán szekérnyomok és itt-ott egy adag lócitrom árulkodik arról, hogy a környék nem teljesen kihalt. Néhol kisebb mellékutak vezetnek az útszéli tanyákhoz. Enyhe hátszélben haladnak, egyelőre semmi említésre méltót nem találtak. Aztán úgy másfél órás lovaglás után végre feltűnik a távolban két lovas.
Hamarosan elég közel érnek ahhoz, hogy szemügyre vegyék őket: egyikük egy ötven feletti, ősz hajú férfi. Szürke, fehér pettyes lovon ül, háta görnyedt, testalkatra vékony és gyenge. Homlokát megannyi ránc tarkítja. Kócos haja, rendezetlen szakálla és viseletes ruhái miatt nehéz lenne róla megállapítani, hogy egyszerű, vén koldus, vagy lángész tudós, esetleg mágus. Mindenesetre a kezében szorongatott pipa és a ló, amelyen ül, arra engednek következtetni, hogy azokra talán mégsem kéregetésből futotta. Még közelebb érve érezhetik a pipadohány szagát, mely olyan erősen árad az öregből, mintha kölniként is azt használná.
A mellette haladó fekete ló hátán egy zöld ruhás alak ül. Fején csuklya van, és lehajtott fejjel ül lova hátán. A pipázó öreggel ellentétben ő akkor sem néz fel, mikor a három férfi már egész közel ér hozzájuk, esetleg meg is szólítja őket.
A csendet az ősz hajú férfi töri meg, aki már egészen messziről köszönti a városőröket. *
– Szép napot, uraim! * Magasba emeli pipáját és fejével biccent. *
– Illetve ennél csak szebbet. * Teszi hozzá hamar és tekintetét az égen látható néhány gomolygó felhőre emeli; noha hangjából kihallik, hogy nem az időjárás a legnagyobb baja. Azonban egyből utána maga kezdeményez. *
– Mi járatban erre, ha szabad kérdeznem? * Időközben a két szembejövő teljesen lelassít, végül meg is áll. Az idős férfi pipájának végét harapdálva várja a választ. *
* Az Artheniortól északra húzódó út az utóbbi években általában igencsak ritkán járt, így sokáig egy árva lelket sem látnak. Csupán szekérnyomok és itt-ott egy adag lócitrom árulkodik arról, hogy a környék nem teljesen kihalt. Néhol kisebb mellékutak vezetnek az útszéli tanyákhoz. Enyhe hátszélben haladnak, egyelőre semmi említésre méltót nem találtak. Aztán úgy másfél órás lovaglás után végre feltűnik a távolban két lovas.
Hamarosan elég közel érnek ahhoz, hogy szemügyre vegyék őket: egyikük egy ötven feletti, ősz hajú férfi. Szürke, fehér pettyes lovon ül, háta görnyedt, testalkatra vékony és gyenge. Homlokát megannyi ránc tarkítja. Kócos haja, rendezetlen szakálla és viseletes ruhái miatt nehéz lenne róla megállapítani, hogy egyszerű, vén koldus, vagy lángész tudós, esetleg mágus. Mindenesetre a kezében szorongatott pipa és a ló, amelyen ül, arra engednek következtetni, hogy azokra talán mégsem kéregetésből futotta. Még közelebb érve érezhetik a pipadohány szagát, mely olyan erősen árad az öregből, mintha kölniként is azt használná.
A mellette haladó fekete ló hátán egy zöld ruhás alak ül. Fején csuklya van, és lehajtott fejjel ül lova hátán. A pipázó öreggel ellentétben ő akkor sem néz fel, mikor a három férfi már egész közel ér hozzájuk, esetleg meg is szólítja őket.
A csendet az ősz hajú férfi töri meg, aki már egészen messziről köszönti a városőröket. *
– Szép napot, uraim! * Magasba emeli pipáját és fejével biccent. *
– Illetve ennél csak szebbet. * Teszi hozzá hamar és tekintetét az égen látható néhány gomolygó felhőre emeli; noha hangjából kihallik, hogy nem az időjárás a legnagyobb baja. Azonban egyből utána maga kezdeményez. *
– Mi járatban erre, ha szabad kérdeznem? * Időközben a két szembejövő teljesen lelassít, végül meg is áll. Az idős férfi pipájának végét harapdálva várja a választ. *
5984. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-06-14 22:02:44
Üzenet elküldve: 2022-06-14 22:02:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Rendhagyó gyakorlat//
*Garsinon látszik a könnyedség, a félelem nélküli, zavartalan fókusz. A technikai dolgok elsajátításában ez segít... elvégre az izommemória és a rutinok megszerzése nagyon fontos lépések, és egy kevésbé nyomasztó környezetben megtanulni őket bizony meglehetősen hasznos.
Egyelőre tehát örül a dolognak, ám tudja, hogy nem maradhat ez örökké. Tanítványának ugyanis sosem a konkrét mozdulatok okoztak különösebb nehézséget, hanem a hozzáállás, és azzal, hogy ezt a problémát megkerülik a kiképzés során, csak késleltetik a megoldást. A fenyegetettség érzésével is tudnia kell, miképp birkózzon meg, és erre a veteránnak megvan a maga terve... és egykori pirtianesi kiképzőtisztként az attitűdje és fantáziája is.
Ám egyelőre nem időszerű a dolog, hiszen nagyon a gyakorlat elején vannak még. Nem változtat hát a hangulaton, hagyja, hogy a fiatalabb katona élvezze az edzést, és folytatja, ahogy ígérte.
Ő vág, amaz kitér, és emlékszik a korábbi utasításaira, a kitéréssel nem hagyja szabadon az oldalát, hanem szembefordul vele. Apró biccentés, miközben kardja újból visszatér alapállásba, miközben ő is tesz egy lépést balra, majd mikor jobb lába követi a balt, a földre érve a páncélcsizmának köszönhetően jól hallgatóan dobban.
Ha Garsin figyel, úgy megvan az esélye, hogy a dobbanás figyelmezteti... elvégre az előző alkalommal, mikor Gaerralos alkalmazta ugyanezt a varázslatot, az egy ugyanilyen dobbanást követett egy leheletnyi idővel később.
Ezúttal tanítványa a hátsó lábára kell, hogy figyeljen, mely jó másfél lábnyit megemelkedhet, ha nem kerül ki a földoszlop útjából. Gaerralos célja az, hogy maga felé taszajtsa 'ellenfelét' egy olyan pozícióban, melynél az esés lendületével együtt könnyedén felnyársalhatná kardjával amazt - persze nem tesz így, és ha látja sikerét, úgy biztosítja, hogy gyakorlófegyvere ne legyen a másik esésének útjában.*
A varázsló dobbant egyet lábával, melynek hatására az általa kijelölt helyen egy két méter széles és magas, vékony fal keletkezik, ami az ottani talajból épül föl. A fal maradandó, de nem tartja össze mágikus erő.
*Garsinon látszik a könnyedség, a félelem nélküli, zavartalan fókusz. A technikai dolgok elsajátításában ez segít... elvégre az izommemória és a rutinok megszerzése nagyon fontos lépések, és egy kevésbé nyomasztó környezetben megtanulni őket bizony meglehetősen hasznos.
Egyelőre tehát örül a dolognak, ám tudja, hogy nem maradhat ez örökké. Tanítványának ugyanis sosem a konkrét mozdulatok okoztak különösebb nehézséget, hanem a hozzáállás, és azzal, hogy ezt a problémát megkerülik a kiképzés során, csak késleltetik a megoldást. A fenyegetettség érzésével is tudnia kell, miképp birkózzon meg, és erre a veteránnak megvan a maga terve... és egykori pirtianesi kiképzőtisztként az attitűdje és fantáziája is.
Ám egyelőre nem időszerű a dolog, hiszen nagyon a gyakorlat elején vannak még. Nem változtat hát a hangulaton, hagyja, hogy a fiatalabb katona élvezze az edzést, és folytatja, ahogy ígérte.
Ő vág, amaz kitér, és emlékszik a korábbi utasításaira, a kitéréssel nem hagyja szabadon az oldalát, hanem szembefordul vele. Apró biccentés, miközben kardja újból visszatér alapállásba, miközben ő is tesz egy lépést balra, majd mikor jobb lába követi a balt, a földre érve a páncélcsizmának köszönhetően jól hallgatóan dobban.
Ha Garsin figyel, úgy megvan az esélye, hogy a dobbanás figyelmezteti... elvégre az előző alkalommal, mikor Gaerralos alkalmazta ugyanezt a varázslatot, az egy ugyanilyen dobbanást követett egy leheletnyi idővel később.
Ezúttal tanítványa a hátsó lábára kell, hogy figyeljen, mely jó másfél lábnyit megemelkedhet, ha nem kerül ki a földoszlop útjából. Gaerralos célja az, hogy maga felé taszajtsa 'ellenfelét' egy olyan pozícióban, melynél az esés lendületével együtt könnyedén felnyársalhatná kardjával amazt - persze nem tesz így, és ha látja sikerét, úgy biztosítja, hogy gyakorlófegyvere ne legyen a másik esésének útjában.*
A varázsló dobbant egyet lábával, melynek hatására az általa kijelölt helyen egy két méter széles és magas, vékony fal keletkezik, ami az ottani talajból épül föl. A fal maradandó, de nem tartja össze mágikus erő.
5983. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-06-14 21:10:24
Üzenet elküldve: 2022-06-14 21:10:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Nem tiltakozna, kifejezetten jó érzés kinti levegőn tölteni estéjét, s bár elfogultan vett állására hivatkozik eleven menetelésért vissza Artheniorba, sem kedv vagy álmosság nem hajtaná a háztömbök közé sietősen, mindössze a kötelesség és az aggodalom. Egyiket sem szabad félvállról vennie, ennyit megtanult.*
- Mielőtt még megint egy kunyhóban próbálnánk aludni. *Dörmögi, első találkozásukból eredő kalandjukra utalva vissza, bár csak komolytalanul, hangjában is megérezve; Elég közel vannak a városhoz ahhoz, hogy még csak egy hasonlóan elhagyatott épületre se leljenek, s főleg nem a mocsárban, ami jóval messzebb van.
Benső nyugodalommal látja, hogy Nawanthiri már számára megszokott formájában utazik vele vissza, amire szívesen megveregetné önnön vállait; csak sikerült, amire hajtottál, és még éjfél sincs! Ráadásul ő is megtudott pár fontos titkot barátjáról, ami bár majdhogy hasonló súllyal fogják nyomni vállait, legalább tennivalót adhatnak neki a következő, végelkeserítően monoton és lehangoló időszakra munkájában, legyen az pár nap vagy egy egész hold. Még ha belegebed, akkor is kitalál rá valamit! Széles föld ez e Lanawin, csak nincsenek elveszve ezzel az állapottal!
Így aztán semmi rosszra nem számítva fordul is szerzetestársához, mikor amaz hangját hallva, egy jó utat megtéve a város felé. Egy szívós sprinttel akár el is érhetné a látótávot Nawanthiri, úgy érzi. Nem Ukrom ugyan, magának a páncél és pallos elég súly arra, hogy egy pár háztömbnyi táv után lelassítson. Reméli, nem jutott most eszébe a lánynak versenyre kérni őt.*
- Hm? *Semmivel nem teheti padlóra ezek után.*
*Nem tiltakozna, kifejezetten jó érzés kinti levegőn tölteni estéjét, s bár elfogultan vett állására hivatkozik eleven menetelésért vissza Artheniorba, sem kedv vagy álmosság nem hajtaná a háztömbök közé sietősen, mindössze a kötelesség és az aggodalom. Egyiket sem szabad félvállról vennie, ennyit megtanult.*
- Mielőtt még megint egy kunyhóban próbálnánk aludni. *Dörmögi, első találkozásukból eredő kalandjukra utalva vissza, bár csak komolytalanul, hangjában is megérezve; Elég közel vannak a városhoz ahhoz, hogy még csak egy hasonlóan elhagyatott épületre se leljenek, s főleg nem a mocsárban, ami jóval messzebb van.
Benső nyugodalommal látja, hogy Nawanthiri már számára megszokott formájában utazik vele vissza, amire szívesen megveregetné önnön vállait; csak sikerült, amire hajtottál, és még éjfél sincs! Ráadásul ő is megtudott pár fontos titkot barátjáról, ami bár majdhogy hasonló súllyal fogják nyomni vállait, legalább tennivalót adhatnak neki a következő, végelkeserítően monoton és lehangoló időszakra munkájában, legyen az pár nap vagy egy egész hold. Még ha belegebed, akkor is kitalál rá valamit! Széles föld ez e Lanawin, csak nincsenek elveszve ezzel az állapottal!
Így aztán semmi rosszra nem számítva fordul is szerzetestársához, mikor amaz hangját hallva, egy jó utat megtéve a város felé. Egy szívós sprinttel akár el is érhetné a látótávot Nawanthiri, úgy érzi. Nem Ukrom ugyan, magának a páncél és pallos elég súly arra, hogy egy pár háztömbnyi táv után lelassítson. Reméli, nem jutott most eszébe a lánynak versenyre kérni őt.*
- Hm? *Semmivel nem teheti padlóra ezek után.*
5982. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-06-14 20:55:28
Üzenet elküldve: 2022-06-14 20:55:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Tűzkeresztség //
* Az élet már csak ilyen, ha az ember kipihenve akarna megbízásra utazni, akkor nem árt egy hatot kérni előtte. Mivel ez éppen nem aktuális, tekintetét természetesen végig futtatja a társain. A medvetermetű reakcióját elkapja, de aligha tartja célszerűnek lereagálnia. Ágast a parancsnok lova mögé irányítja, majd követni kezdi Gabraelel párhuzamban.
A természet lágy fuvallatai erős zajoknak minősülnek a páros társalgásával szemben, szótlanul haladnak egymás mellett, egyik fél sem szándékozik ránézni a másikra. Nilevard tisztában van vele, hogy értelmetlen bármilyen ellenszenvet éreznie újonc társukkal szemben, nem ő dönti el, hogy ki tartozik a kötelékbe, neki a parancs teljesítés egyenlőre a célja.
~ A cél, hogy csapatként működjünk, ehhez már csak valamennyi bizalom kellene. ~ Állapítja meg, miközben lovát vissza téríti a társa mellé. Bredoc utasítására Gabrael válasszal készült, amit igazán jogosnak is tart. *
- Nagyobb lovas csoportosulásokat, vagy éppen faluk közelében ismeretlen csoportok mozgása, vagy akár gyakori lopások feltűnése könnyen nyomra vezethet, ilyenre gondolt parancsnok?
* Nincs szándékában okoskodni, de tisztában van vele, hogy mások könnyedén annak vehetik, arca meg sem rándul, de tekinteteket azért keresi.
Választ várva a parancsot teljesítve fürkészi az utat és annak vonalát, sisakját magán tartja, hisz kitudja mikor támadhat rájuk valaki, vagy éppen valami. ~ Most kellene az a sárkány a hegyről, még a végén sült lovag lehetnék. Micsoda titulus mondhatom. ~ *
* Az élet már csak ilyen, ha az ember kipihenve akarna megbízásra utazni, akkor nem árt egy hatot kérni előtte. Mivel ez éppen nem aktuális, tekintetét természetesen végig futtatja a társain. A medvetermetű reakcióját elkapja, de aligha tartja célszerűnek lereagálnia. Ágast a parancsnok lova mögé irányítja, majd követni kezdi Gabraelel párhuzamban.
A természet lágy fuvallatai erős zajoknak minősülnek a páros társalgásával szemben, szótlanul haladnak egymás mellett, egyik fél sem szándékozik ránézni a másikra. Nilevard tisztában van vele, hogy értelmetlen bármilyen ellenszenvet éreznie újonc társukkal szemben, nem ő dönti el, hogy ki tartozik a kötelékbe, neki a parancs teljesítés egyenlőre a célja.
~ A cél, hogy csapatként működjünk, ehhez már csak valamennyi bizalom kellene. ~ Állapítja meg, miközben lovát vissza téríti a társa mellé. Bredoc utasítására Gabrael válasszal készült, amit igazán jogosnak is tart. *
- Nagyobb lovas csoportosulásokat, vagy éppen faluk közelében ismeretlen csoportok mozgása, vagy akár gyakori lopások feltűnése könnyen nyomra vezethet, ilyenre gondolt parancsnok?
* Nincs szándékában okoskodni, de tisztában van vele, hogy mások könnyedén annak vehetik, arca meg sem rándul, de tekinteteket azért keresi.
Választ várva a parancsot teljesítve fürkészi az utat és annak vonalát, sisakját magán tartja, hisz kitudja mikor támadhat rájuk valaki, vagy éppen valami. ~ Most kellene az a sárkány a hegyről, még a végén sült lovag lehetnék. Micsoda titulus mondhatom. ~ *
5981. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-06-13 18:37:47
Üzenet elküldve: 2022-06-13 18:37:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A kérdéseknek már csak olyan a természetük, hogy egyre újabbakat szülnek. Ukrom egy nemesi háznál szolgált? Azért erről bőven volna mit mesélni! Ahogy Alm'zarról is, mert ugyanúgy messzi, kietlen pusztaság, mint az a bizonyos Peremvidék, ahonnan Lillyss és Limmen jöttek - lehet, hogy a kettő ugyanaz, csak másként nevezik az orkok, és máshogy a sötételfek. Ott vannak aztán a szürkebőrű haditettei, amiket éppen csak megemlít. A lány persze tudja, hogy Ukrom nem egy dicsekvő típus, mégis fura, hogy egyáltalán nem mesél a kalandjairól.*
~Talán nem szereti a zsoldoskodást?~
*Ebbe még Nawanthiri soha nem gondolt bele, de nem zárná ki. Amióta ismeri az orkot, még a hangját se hallotta felemelni (na jó, egyszer: amikor lenyomta szkanderban), erőszakoskodni meg pláne nem látta senkivel. Simán lehet, hogy csak "megtörtént" vele az egész: erős volt, annak is nézett ki, a csúnyán nézés is ment, aztán valaki felfogadta. A többi már ment magától.
Bármi legyen az igazság, nem most fog kiderülni. Kettő kérdésről volt szó, és mandulaszem nem akar vájkálni a barátja múltjában. Amit kell, idővel megtudja majd. És lassan kezd rájuk esteledni.*
- Menjünk, mi?
*Pillant a szedelőző orkra. Maradna még, hiába tudja, hogy az estével a hideg is megjön, holnap meg várja őket a munka. Megköszöni ő is, hogy Ukrom mesélt magáról, de főleg azt, hogy segített neki kiszellőztetni a fejét. Sokkal jobban van, mint amikor elhagyták a Kalmárt. Fáradt ugyan a szópárbajoktól, de a vidámság visszaköltözött a szemeibe. Nem lesz itt semmi baj!
Vagyis hát... majd meglátjuk. Már az országúton baktatnak Arthenior felé, amikor Nawanthirishardipandra ártatlan hangon megszólal, hogy:*
- Te Ukrom... van itt még valami...
*Akármit készül bejelenteni, a hangsúly semmi jót nem ígér.*
*A kérdéseknek már csak olyan a természetük, hogy egyre újabbakat szülnek. Ukrom egy nemesi háznál szolgált? Azért erről bőven volna mit mesélni! Ahogy Alm'zarról is, mert ugyanúgy messzi, kietlen pusztaság, mint az a bizonyos Peremvidék, ahonnan Lillyss és Limmen jöttek - lehet, hogy a kettő ugyanaz, csak másként nevezik az orkok, és máshogy a sötételfek. Ott vannak aztán a szürkebőrű haditettei, amiket éppen csak megemlít. A lány persze tudja, hogy Ukrom nem egy dicsekvő típus, mégis fura, hogy egyáltalán nem mesél a kalandjairól.*
~Talán nem szereti a zsoldoskodást?~
*Ebbe még Nawanthiri soha nem gondolt bele, de nem zárná ki. Amióta ismeri az orkot, még a hangját se hallotta felemelni (na jó, egyszer: amikor lenyomta szkanderban), erőszakoskodni meg pláne nem látta senkivel. Simán lehet, hogy csak "megtörtént" vele az egész: erős volt, annak is nézett ki, a csúnyán nézés is ment, aztán valaki felfogadta. A többi már ment magától.
Bármi legyen az igazság, nem most fog kiderülni. Kettő kérdésről volt szó, és mandulaszem nem akar vájkálni a barátja múltjában. Amit kell, idővel megtudja majd. És lassan kezd rájuk esteledni.*
- Menjünk, mi?
*Pillant a szedelőző orkra. Maradna még, hiába tudja, hogy az estével a hideg is megjön, holnap meg várja őket a munka. Megköszöni ő is, hogy Ukrom mesélt magáról, de főleg azt, hogy segített neki kiszellőztetni a fejét. Sokkal jobban van, mint amikor elhagyták a Kalmárt. Fáradt ugyan a szópárbajoktól, de a vidámság visszaköltözött a szemeibe. Nem lesz itt semmi baj!
Vagyis hát... majd meglátjuk. Már az országúton baktatnak Arthenior felé, amikor Nawanthirishardipandra ártatlan hangon megszólal, hogy:*
- Te Ukrom... van itt még valami...
*Akármit készül bejelenteni, a hangsúly semmi jót nem ígér.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6203-6222