//Thargodar Honfoglalás – másnap napnyugta után – tábor közepe//
- Szólalj már meg, te félkegyelmű, ne rontsd tovább a helyzetedet…
*Hallhatják Hrothgaar hangját, ahogy az a tenyerébe temetett arccal, fejcsóválva kommentálja a tényt, hogy a fogoly az világ tán összes kincséért nem nyitja ki a száját. De mindegy is, idővel elvezetik a figurát és folytatódhat a megbeszélés. A törpe innestől elég hallgatag. Csendben szipkázza a pipát, hallgatja a felhozott érveket, ellenérveket, ötleteket, felvetéseket. Annak mindenesetre örül, hogy másnap újra bejuthat a városba, ám ezt is csak egy halk hümmögéssel adja társai tudtára, sőt, pár perccel később felkel helyéről és a korábban Kagan által mutatott helyre megy, magához vesz némi vadhúst, amit valami idegen vadász hagyott itt, majd visszatér a tűzhöz és elkezdi megsütni magának azt a kis darabkát, amit elhozott. Ahogy végigtekint a tűz körül ücsörgőkön és számba veszi a többieket is, akik épp őrt adnak, beteget ápolnak, vagy azokat, akik Északra mentek biztosítani a hátukat, fura érzés keríti hatalmába.*
~milyen átkozottul kevesen maradtunk, egek...mennyi jó emberünk veszett oda az évek alatt~
*Fejét lehajtva, pár pillanatig egy régi dalt dúdol, maga se nagyon tudja, hogy jutott pont ez, pont most eszébe. Lassan a hús is elkészül, így Hrothgaar Skyllagrimmson pedig felkászálódik ültéből, beleharap a húsba és hosszú idő után először megszólal.*
- Na… testvéreim. Én visszavonulok, ha nincs már szükség rám. Reggel találkozunk.
*Azzal el is hagyja a tűz körét és elindul a közös sátor felé, miközben jóízűen nyammogja a vadhúst. Befejezvén a falatozást pedig nekiáll levedleni. Egyedül kicsit nehézkes lehúzni a láncinget, de megoldja, sőt a vállvasakat le se csatolja, hisz’ másnap úgyis fel kellene újra tenni őket. Nemsokára pedig már hangosan szuszog, ahogy alámerül az álmok birodalmába…*
//Thargodar Honfoglalás – Indulóban//
*A másnapi ébredés ugyanolyan nehézkesen megy, mint az azt megelőző napi, de a törpe már hozzászokott. Alig fél óra szöszmötölés után pedig már ő is „teljes harci díszben” virít a városba indulók előtt, lovacskáját egyelőre még vezeti, nem megüli. Ruházata szinte ugyanaz, mint az előző napon. Viseltes csizmát és bőrnadrágot hord, felül pedig egy jófajta acél láncing feszül hordónyi mellkasán. Díszes vállvasakat és alkarvédőt visel emellett, orrvédős sisakja övére akasztva lifeg. Jobb kezében harci kalapácsát viszi.*
- Üdv nektek! Akkor? Bevesszük azt a várost, vagy mi a rosseb lesz?
*Arcán cinkos mosoly villan és felkapaszkodik a nyergébe. Még utoljára leellenőrzi készleteit, melyeket az előző napi útból okulva ma már jobban össze tudott készíteni. Aztán pedig:*
- Uccu neki, Pejkó!
A hozzászólás írója (Hrothgaar Skyllagrimmson) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.12 20:55:04