Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 55 (1081. - 1100. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1100. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-06-29 15:32:19
Üzenet elküldve: 2025-06-29 15:32:19
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
* Az ifjú kereskedő kiérve a város közeléből már nem hajtja úgy a lovát, mintha üldöznék. Egy ideig még érzi azt a leírhatatlan, varázslatos magabiztosságot ami a bájitalnak hála körbelengte. Azonban ahogy telik az idő, nemcsak a tempója, hanem a lelkesedése is alábbhagy. Hogy ez a varázsital vagy más miatt van így, nem tudhatja, mindenesetre néhány kilométer megtétele után elkezdenek záporozni a kérdések a fejében.
~ Egyáltalán hol fogok aludni? Mi lesz, ha kirabolnak? Mi lesz, ha megmérgeznek? Vagy, ha megkéselnek? Minden rosszat lehet hallani a Kikötőről. Ha csak a fele is igaz… Jaj, mi lesz ott velem?! ~ Egy ponton még az is eszébe jut, hogy visszafordul és még otthon marad pár hatra. Nem azért, mert megijedt az ismeretlentől vagy bármi ilyesmi… Épp csak rájött, hogy felkészületlenül vágott neki ennek a nagy útnak, jobb lenne még néhányszor otthon aludni a saját ágyában és az anyja főztjét enni. Nem örökké, hiszen semmi se tart örökké… Épp csak egy pár napig még. Esetleg pár hatig. Amíg… Jobban fel tud készülni. Kereshetne még egy kis pénzt, hogy tudjon orvosságot venni, hátha szüksége lesz rá. Vagy, hogy ha a Kikötőben nem talál pénzszerzési lehetőséget, ne kelljen az utcán hálnia vagy olyan munkákat elvállalni, amiket nem szeretne.
Szerencsére gondolatai nem vezetnek cselekvéshez, mivel akárhogy is próbálja meggyőzni magát, a halál is jobb lehetőségnek tűnik, mint az, hogy visszamenjen a műhelybe és feladja az álmait. Meg aztán mindenkitől elköszönt már, aki számít. Ha most megfutamodik, örökké ráég a gyávák bélyege. Yvon inkább halna meg fiatalon egy kikötői sikátorban, minthogy egész életében inaskodjon aprópénzért.
Az érzelmi hullámvasút végeztével a fiatal férfi ismét eltökélten folytatja útját a Kikötőbe. *
~ Egyáltalán hol fogok aludni? Mi lesz, ha kirabolnak? Mi lesz, ha megmérgeznek? Vagy, ha megkéselnek? Minden rosszat lehet hallani a Kikötőről. Ha csak a fele is igaz… Jaj, mi lesz ott velem?! ~ Egy ponton még az is eszébe jut, hogy visszafordul és még otthon marad pár hatra. Nem azért, mert megijedt az ismeretlentől vagy bármi ilyesmi… Épp csak rájött, hogy felkészületlenül vágott neki ennek a nagy útnak, jobb lenne még néhányszor otthon aludni a saját ágyában és az anyja főztjét enni. Nem örökké, hiszen semmi se tart örökké… Épp csak egy pár napig még. Esetleg pár hatig. Amíg… Jobban fel tud készülni. Kereshetne még egy kis pénzt, hogy tudjon orvosságot venni, hátha szüksége lesz rá. Vagy, hogy ha a Kikötőben nem talál pénzszerzési lehetőséget, ne kelljen az utcán hálnia vagy olyan munkákat elvállalni, amiket nem szeretne.
Szerencsére gondolatai nem vezetnek cselekvéshez, mivel akárhogy is próbálja meggyőzni magát, a halál is jobb lehetőségnek tűnik, mint az, hogy visszamenjen a műhelybe és feladja az álmait. Meg aztán mindenkitől elköszönt már, aki számít. Ha most megfutamodik, örökké ráég a gyávák bélyege. Yvon inkább halna meg fiatalon egy kikötői sikátorban, minthogy egész életében inaskodjon aprópénzért.
Az érzelmi hullámvasút végeztével a fiatal férfi ismét eltökélten folytatja útját a Kikötőbe. *
1099. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-06-29 02:14:00
Üzenet elküldve: 2025-06-29 02:14:00
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Az örökség//
*Siettetnie kell lépteit, de annyira, hogy még a mögötte poroszkáló ló is halovány ügetésbe kezd.
Relael immáron hangot is ad feldúltságának. Ez új. Arra persze nem kap magyarázatot, hogy pontosan mi történt a házban, de jobbnak látja nem rákérdezni. Helyette inkább egyetértően bólogat.*
-Egy szarházi. *Helyesel. Mi mást tehetne? Egyébiránt nem is hazudik, tényleg nem kedveli a mogorva, szőke elfet.*
-Hogy merészeli? *Ilyen és ehhez hasonló szólamokkal igyekszik alátámasztani Relael mondandóját. Van egy olyan érzése, hogy rövidesen elülnek a hullámok, de talán rá is segíthet erre. Miközben az elf tajtékzik, ő leemeli a ló oldaláról a kulacsot és alaposan meghúzza azt. Míg takarásban van, nem átall ügyességét kihasználva felhasználni az egyik aprócska fiola tartalmát és beleüríteni azt. Természetesen az ajzószerről van szó. Nem, ezúttal nem vár oly eredményt, mint legutóbbi alkalommal. Azt viszont már akkor is észrevette, mennyivel jobban ellazult az elf. Szóval az önös érdek itt csupán a lépcső második fokát foglalja el, elsősorban valóban a hosszúéletű kedélyét akarja javítani.
Visszarakja helyére a butykost, elvégre nem akar feltűnő lenni semmi szín alatt.*
-Ha valakire haragudtam, mindig ajándékot hagytam a cipőjében. *Halkan felhorkan, elképzelve a mogorva elfet, ahogy a sötétben igyekszik megtalálni lábbelijét.*
-Persze a felgyújtás sem rossz. *Siet leszögezni.*
*Siettetnie kell lépteit, de annyira, hogy még a mögötte poroszkáló ló is halovány ügetésbe kezd.
Relael immáron hangot is ad feldúltságának. Ez új. Arra persze nem kap magyarázatot, hogy pontosan mi történt a házban, de jobbnak látja nem rákérdezni. Helyette inkább egyetértően bólogat.*
-Egy szarházi. *Helyesel. Mi mást tehetne? Egyébiránt nem is hazudik, tényleg nem kedveli a mogorva, szőke elfet.*
-Hogy merészeli? *Ilyen és ehhez hasonló szólamokkal igyekszik alátámasztani Relael mondandóját. Van egy olyan érzése, hogy rövidesen elülnek a hullámok, de talán rá is segíthet erre. Miközben az elf tajtékzik, ő leemeli a ló oldaláról a kulacsot és alaposan meghúzza azt. Míg takarásban van, nem átall ügyességét kihasználva felhasználni az egyik aprócska fiola tartalmát és beleüríteni azt. Természetesen az ajzószerről van szó. Nem, ezúttal nem vár oly eredményt, mint legutóbbi alkalommal. Azt viszont már akkor is észrevette, mennyivel jobban ellazult az elf. Szóval az önös érdek itt csupán a lépcső második fokát foglalja el, elsősorban valóban a hosszúéletű kedélyét akarja javítani.
Visszarakja helyére a butykost, elvégre nem akar feltűnő lenni semmi szín alatt.*
-Ha valakire haragudtam, mindig ajándékot hagytam a cipőjében. *Halkan felhorkan, elképzelve a mogorva elfet, ahogy a sötétben igyekszik megtalálni lábbelijét.*
-Persze a felgyújtás sem rossz. *Siet leszögezni.*
1098. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-06-29 01:56:32
Üzenet elküldve: 2025-06-29 01:56:32
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Az örökség//
*Relael ezúttal nem kapaszkodik fel a nyeregbe, helyette feldúltan trappol, s láthatóan egyetlen rossz szó elegendő ahhoz, hogy bárkit agyonverjen. Idő közben idegesen megigazgatja gyűrűjét, vagy hajával babrál, s olykor maga előtt motyog valamit érthetetlenül halkan. Végül Haldrian veszi a bátorságot, s kérdést intéz hozzá, mire egy halálos pillantást kap válaszul. A fattyú talán ebben a pillanatban meg is bánja döntését, de ezúttal nem rá haragszik az elf.*
- Elegem van! Atyám mindig sulykolta, hogy kedvességgel nem lehet semmire menni az életben, és utálom, hogy beigazolodik a kijelentése.
*Kezd bele dühöngésébe. Beszéd közben sem lassít le, csak úgy porzik cipője alatt a talaj, miközben Arthenior felé baktatnak vissza.*
- Nem tudom milyen Sa'Tereth átok, vagy egyéb métely lepte el az elméjét, de az istenekre esküszöm, hogy megölöm ezért!
*Mérgében az ég felé pillant, és öklét rázva nyomatékosítja ígéretét. A mellettük elsétáló parasztok talán jól mulatnak rajta, nem is sejtve az ígéret lehetséges valóságtartalmát.*
- Gőzöm nincs mit hordott össze-vissza.
*Vesz egy nagy levegőt, igyekszik összeszedni gondolatait, de az árulás érzése minduntalan felszítja benne a tüzet.*
- De az biztos, hogy nem tűröm el mások fenyegetését, különösképpen akkor, ha barátként fogadtam, és patronáltam!
*Egyáltalán nem rémítette meg őt a szőke elf. Nem csupán azért, mert még fiatal lány korában megfogadta, hogy mindent megtesz azért, hogy a férfiak ne félemlíthessék meg többször. Nagyobb részt az játszik szerepet úgynevezett bátorságában, hogy legutóbbi tette során kiderült maga számára is, hogy milyen messzire képes elmenni. A pimasz sötételf a kezdet volt, az egykori városőrök a folytatás, és bizonyos abban, hogy nem Intath lesz az utolsó, akit megleckéztet. Már csak azt kell kitalálnia, hogy hogyan.*
- Felégetem azt a kurva épületet vele együtt, és addig itatom zöld bájitallal, amíg nem könyörög a halálért!
*Relael ezúttal nem kapaszkodik fel a nyeregbe, helyette feldúltan trappol, s láthatóan egyetlen rossz szó elegendő ahhoz, hogy bárkit agyonverjen. Idő közben idegesen megigazgatja gyűrűjét, vagy hajával babrál, s olykor maga előtt motyog valamit érthetetlenül halkan. Végül Haldrian veszi a bátorságot, s kérdést intéz hozzá, mire egy halálos pillantást kap válaszul. A fattyú talán ebben a pillanatban meg is bánja döntését, de ezúttal nem rá haragszik az elf.*
- Elegem van! Atyám mindig sulykolta, hogy kedvességgel nem lehet semmire menni az életben, és utálom, hogy beigazolodik a kijelentése.
*Kezd bele dühöngésébe. Beszéd közben sem lassít le, csak úgy porzik cipője alatt a talaj, miközben Arthenior felé baktatnak vissza.*
- Nem tudom milyen Sa'Tereth átok, vagy egyéb métely lepte el az elméjét, de az istenekre esküszöm, hogy megölöm ezért!
*Mérgében az ég felé pillant, és öklét rázva nyomatékosítja ígéretét. A mellettük elsétáló parasztok talán jól mulatnak rajta, nem is sejtve az ígéret lehetséges valóságtartalmát.*
- Gőzöm nincs mit hordott össze-vissza.
*Vesz egy nagy levegőt, igyekszik összeszedni gondolatait, de az árulás érzése minduntalan felszítja benne a tüzet.*
- De az biztos, hogy nem tűröm el mások fenyegetését, különösképpen akkor, ha barátként fogadtam, és patronáltam!
*Egyáltalán nem rémítette meg őt a szőke elf. Nem csupán azért, mert még fiatal lány korában megfogadta, hogy mindent megtesz azért, hogy a férfiak ne félemlíthessék meg többször. Nagyobb részt az játszik szerepet úgynevezett bátorságában, hogy legutóbbi tette során kiderült maga számára is, hogy milyen messzire képes elmenni. A pimasz sötételf a kezdet volt, az egykori városőrök a folytatás, és bizonyos abban, hogy nem Intath lesz az utolsó, akit megleckéztet. Már csak azt kell kitalálnia, hogy hogyan.*
- Felégetem azt a kurva épületet vele együtt, és addig itatom zöld bájitallal, amíg nem könyörög a halálért!
1097. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-06-20 14:35:37
Üzenet elküldve: 2025-06-20 14:35:37
Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A szépség és a tolvaj//
*A férfi, buta bókjaitól eltekintve, kifejezetten kellemes társaságot nyújt, ezt nem tagadhatja. Nem zavartatja magát a nem illő szavak miatt, azon régen is inkább nevetni szokott, persze édesanyja nem értékelte ezt.*
- Köszönöm uram, de biztosra veszem jobb dolga is akad mint engem kísérni. Így is sokat tett már értem.
*Pironkodik válasza közben. Majd kis fülét egy számára is ismerős hang csapja meg. A fakerék jellegzetes recsegése, ahogy lassan görnyed a földúton , bárki felismerné.
Szinte nemes kisasszonynak érzi magát, Mherydyc azonnal reagál, és hamar le is bonyolítja a társalgást. Szerencsére a szekér tulajdonos nem csinál belőle nagy gondot, így egész közel tudnak majd jutni a városhoz.*
- Micsoda szerencse, köszönjük!
*Válaszolja a kocsisnak, ahogy felpattan a földről. Bő nadrágját mintha szoknya lenne húzza szét, hogy meghajoljon. Nem hitte volna az égiek rá mosolyognak, mert ha gyalogolni kellett volna, lehetséges egy óra múlva újra igényelt volna egy pihenőt.
De így Mherydyc segítségével, ő is felpattan a szekér hátuljára, ahol lelógatja lábát és örömében illegeti őket előre és hátra.
Már már annyira meg is feledkezve magáról, hogy egy kellemes, lágy hümmögéssel kezd bele egy régi dalba amit anyja tanított neki. Kócos fejét jobbra-balra illegetve a ritmusra. Szemeit pedig a végtelennek tűnő földeken terül el, amit a napfény vöröslő fénye borít egyre mélyebb színekbe.*
*A férfi, buta bókjaitól eltekintve, kifejezetten kellemes társaságot nyújt, ezt nem tagadhatja. Nem zavartatja magát a nem illő szavak miatt, azon régen is inkább nevetni szokott, persze édesanyja nem értékelte ezt.*
- Köszönöm uram, de biztosra veszem jobb dolga is akad mint engem kísérni. Így is sokat tett már értem.
*Pironkodik válasza közben. Majd kis fülét egy számára is ismerős hang csapja meg. A fakerék jellegzetes recsegése, ahogy lassan görnyed a földúton , bárki felismerné.
Szinte nemes kisasszonynak érzi magát, Mherydyc azonnal reagál, és hamar le is bonyolítja a társalgást. Szerencsére a szekér tulajdonos nem csinál belőle nagy gondot, így egész közel tudnak majd jutni a városhoz.*
- Micsoda szerencse, köszönjük!
*Válaszolja a kocsisnak, ahogy felpattan a földről. Bő nadrágját mintha szoknya lenne húzza szét, hogy meghajoljon. Nem hitte volna az égiek rá mosolyognak, mert ha gyalogolni kellett volna, lehetséges egy óra múlva újra igényelt volna egy pihenőt.
De így Mherydyc segítségével, ő is felpattan a szekér hátuljára, ahol lelógatja lábát és örömében illegeti őket előre és hátra.
Már már annyira meg is feledkezve magáról, hogy egy kellemes, lágy hümmögéssel kezd bele egy régi dalba amit anyja tanított neki. Kócos fejét jobbra-balra illegetve a ritmusra. Szemeit pedig a végtelennek tűnő földeken terül el, amit a napfény vöröslő fénye borít egyre mélyebb színekbe.*
1096. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-06-20 13:24:19
Üzenet elküldve: 2025-06-20 13:24:19
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A szépség és a tolvaj//
*Gyorsan hozzászokott a lány társaságához. Örül, hogy nyers modora nem rémisztette el, hanem még vele is nevet.*
-Nem kell félned én melletted leszek.
*Mondja biztatóan. Lassan tényleg itt lenne az ideje az indulásnak. Jó lenne ha az este nem itt érné őket. Szerencséjükre ismerős hang üti meg a fülét.
~Egy szekér.~
Úgy tűnik még sem kell majd gyalogolni a városig. Hirtelen pattan fel a fűről, hogy lássa vajon merről jön a szekér. Észak felől érkezik.*
-Tehát a városba tart.
*Mondja magának, majd a lányhoz fordul.*
-Úgy tűnik szerencsénk van.
*A szekér hamar melléjük ér és még meg is áll. Mherydyc végzi a tárgyalást, amely gyorsan sikerül. A farmer a városba nem viszi el őket, de ő maga tíz percre lakik onnan. Mosollyal az arcán közli a jó hírt a lánnyal, annak ellenére, hogy valószínű mindent hallhatott.*
-Az úriember elvisz minket. Nem megy be Artheniorba, de tíz percnyire le tud rakni minket.
*Amennyiben a lány elfogadja a segítségét, akkor felsegíti a szekér hátuljára vagy ha elől akar ülni akkor farmer mellé. Ő a szekér hátulján foglal helyet.*
*Gyorsan hozzászokott a lány társaságához. Örül, hogy nyers modora nem rémisztette el, hanem még vele is nevet.*
-Nem kell félned én melletted leszek.
*Mondja biztatóan. Lassan tényleg itt lenne az ideje az indulásnak. Jó lenne ha az este nem itt érné őket. Szerencséjükre ismerős hang üti meg a fülét.
~Egy szekér.~
Úgy tűnik még sem kell majd gyalogolni a városig. Hirtelen pattan fel a fűről, hogy lássa vajon merről jön a szekér. Észak felől érkezik.*
-Tehát a városba tart.
*Mondja magának, majd a lányhoz fordul.*
-Úgy tűnik szerencsénk van.
*A szekér hamar melléjük ér és még meg is áll. Mherydyc végzi a tárgyalást, amely gyorsan sikerül. A farmer a városba nem viszi el őket, de ő maga tíz percre lakik onnan. Mosollyal az arcán közli a jó hírt a lánnyal, annak ellenére, hogy valószínű mindent hallhatott.*
-Az úriember elvisz minket. Nem megy be Artheniorba, de tíz percnyire le tud rakni minket.
*Amennyiben a lány elfogadja a segítségét, akkor felsegíti a szekér hátuljára vagy ha elől akar ülni akkor farmer mellé. Ő a szekér hátulján foglal helyet.*
1095. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-06-20 09:59:54
Üzenet elküldve: 2025-06-20 09:59:54
Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A szépség és a tolvaj//
*Lenne egy kis élet tapasztalata, megmutatná a férfinak, hogy ezt a játékot bizony ketten játsszák. De mivel tapasztalat híján van, így csak tűrni tudja a galád bókokat, amik zavarba ejtik őt. Ilyenkor bánja, nem hallgatott édesanyja szavára, hogy menjen el az arató fesztiválokra, vagy a tavasz köszöntő ünnepségekre azokkal a tündér legényekkel akik elkérték őt. Úgy kerülte az ilyet mint erdei vad a ragadozókat. Azonban, semelyik vad nem menekülhet örökre. Most is igyekszik kibújni Mherydyc karmai közül.*
- Erő híján csak kisebb munkákat tudnék, de nem félek takarítani, főzni mosni, akár babára is vigyázok ha nem túl nagy persze.
*Kacag fel kényelmetlenül. Egy ember, elf, gnóm babával még elbírna, na de ha valaki egy félork babát bízna rá, nos azzal birkóznia kellene.
Kérdésére jön is a válasz, amit a másik meglepően szép és számára érdekes hasonlattal kezd el magyarázni. Ámulattal figyeli is, de a végén lévő csattanó, váratlanul éri. És hangosan fel is kacag rajta. Édesanyja lebeszélte a csúnya beszédről így ilyeneket ritkán hallott a családi házban.*
- Micsoda hasonlat elképesztő.
*Dicséri szerényen a férfit. Viszont a templom híre felkelti érdeklődését.*
- Oh oda mindenképp akkor el kell látogassak.
*Bólint párat elrévedve a messzibe, ahol horizonton látni véli város házainak tetejét.*
- Én eleget pihentem, indulhatunk?
*Kérdezi fakó kékjeit a másikra fordítva szerényen.*
*Lenne egy kis élet tapasztalata, megmutatná a férfinak, hogy ezt a játékot bizony ketten játsszák. De mivel tapasztalat híján van, így csak tűrni tudja a galád bókokat, amik zavarba ejtik őt. Ilyenkor bánja, nem hallgatott édesanyja szavára, hogy menjen el az arató fesztiválokra, vagy a tavasz köszöntő ünnepségekre azokkal a tündér legényekkel akik elkérték őt. Úgy kerülte az ilyet mint erdei vad a ragadozókat. Azonban, semelyik vad nem menekülhet örökre. Most is igyekszik kibújni Mherydyc karmai közül.*
- Erő híján csak kisebb munkákat tudnék, de nem félek takarítani, főzni mosni, akár babára is vigyázok ha nem túl nagy persze.
*Kacag fel kényelmetlenül. Egy ember, elf, gnóm babával még elbírna, na de ha valaki egy félork babát bízna rá, nos azzal birkóznia kellene.
Kérdésére jön is a válasz, amit a másik meglepően szép és számára érdekes hasonlattal kezd el magyarázni. Ámulattal figyeli is, de a végén lévő csattanó, váratlanul éri. És hangosan fel is kacag rajta. Édesanyja lebeszélte a csúnya beszédről így ilyeneket ritkán hallott a családi házban.*
- Micsoda hasonlat elképesztő.
*Dicséri szerényen a férfit. Viszont a templom híre felkelti érdeklődését.*
- Oh oda mindenképp akkor el kell látogassak.
*Bólint párat elrévedve a messzibe, ahol horizonton látni véli város házainak tetejét.*
- Én eleget pihentem, indulhatunk?
*Kérdezi fakó kékjeit a másikra fordítva szerényen.*
1094. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-06-20 09:22:26
Üzenet elküldve: 2025-06-20 09:22:26
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A szépség és a tolvaj//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Céljait könnyen eléri Annimonnál. Egyik rossz tulajdonsága, hogy szereti a nőket zavarba hozni. A fordított helyzetet viszont már nem kedveli. Szereti nyeregben érezni magát. Nimon ebből a szempontból könnyű préda. Persze nem fair így játszani, a lánynak láthatóan nincs tapasztalata férfiakkal, ezért is válaszolhat mindig piros arccal.*
-Ugyan, nem túlzás ez.
*Azért nem folytatja, ő is érzi a gyaloglást és a fáradtságot. El kell gondolkodnia Annimon kérdésén.*
-A város rengeteg lehetőséget ad mindenkinek, legyen a szándéka nemes vagy éppen törvénybe ütköző. Munka meg mindig van, persze ha nem félsz bepiszkolni a kezedet.
*Feljebb ül, hogy délre mutatva, az út túloldalán egy kis kunyhóra mutasson a távolban.*
-Rengeteg ehhez hasonló gazdaság veszi körül. Ott lehet jól fizető munkát találni. A lakosok meg olyanok amilyenek.
*Folytatja, majd eszébe jut egy jó hasonlat.*
-A lakosok olyanok, mint a könyvek. Vannak unalmasak, vannak amelyekből tanulhatsz, méghozzá szórakoztató, művelt módon és vannak, amelyek az élet sötétebb oldalán keresztül tanít meg az életre. Szóval sokszínűek. A lényeg, hogy ne foglalkozz azzal, hogy ki mint mond. A legjobb kifejezés, hogy szard le őket.
*Röhög fel hangosan.*
-Ja és a Templomnak van egy nagy könyvtára. Mondjuk én csak hallottam, hogy nagy, még nem voltam arra.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Céljait könnyen eléri Annimonnál. Egyik rossz tulajdonsága, hogy szereti a nőket zavarba hozni. A fordított helyzetet viszont már nem kedveli. Szereti nyeregben érezni magát. Nimon ebből a szempontból könnyű préda. Persze nem fair így játszani, a lánynak láthatóan nincs tapasztalata férfiakkal, ezért is válaszolhat mindig piros arccal.*
-Ugyan, nem túlzás ez.
*Azért nem folytatja, ő is érzi a gyaloglást és a fáradtságot. El kell gondolkodnia Annimon kérdésén.*
-A város rengeteg lehetőséget ad mindenkinek, legyen a szándéka nemes vagy éppen törvénybe ütköző. Munka meg mindig van, persze ha nem félsz bepiszkolni a kezedet.
*Feljebb ül, hogy délre mutatva, az út túloldalán egy kis kunyhóra mutasson a távolban.*
-Rengeteg ehhez hasonló gazdaság veszi körül. Ott lehet jól fizető munkát találni. A lakosok meg olyanok amilyenek.
*Folytatja, majd eszébe jut egy jó hasonlat.*
-A lakosok olyanok, mint a könyvek. Vannak unalmasak, vannak amelyekből tanulhatsz, méghozzá szórakoztató, művelt módon és vannak, amelyek az élet sötétebb oldalán keresztül tanít meg az életre. Szóval sokszínűek. A lényeg, hogy ne foglalkozz azzal, hogy ki mint mond. A legjobb kifejezés, hogy szard le őket.
*Röhög fel hangosan.*
-Ja és a Templomnak van egy nagy könyvtára. Mondjuk én csak hallottam, hogy nagy, még nem voltam arra.
1093. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-06-18 17:34:37
Üzenet elküldve: 2025-06-18 17:34:37
Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A szépség és a tolvaj//
*Órákon át meneteltek az ingoványon, ami hatalmas területen nyúlik el a délre a Lihanechi nagy tótól. Könnyedén elvesztheti bárki az időérzékét a lápvidéken bandukolva, hiszen mással nem is képes törődni csak saját biztonságával. Figyelni az összes apró kis rezzenést, neszt ami jöhet, egy ártatlan békától, vagy rosszabb esetben egy mocsári trolltól. Ki tudja, azok akik rendszerességgel járják eme vidéket, jobba örülnek egy troll látványának mint más megnevezhetetlen borzadályoknak.
Szerencséjükre, nem kell már az ingovány borzalmaira gondolniuk. Ezért is engedi ki a fáradt gőz Nimo a főcsomón.
Szerénysége miatt, továbbra is kerüli a férfi tekintetét amennyire lehet. Viszont mikor az mozogni kezd, akaratlanul is rátéved tekintete.*
~Mit csinál? Ójaj.~
*Kerekednek ki a szemei a gombok kigombolásának látványán. Fogalma sincs mikor égett arca egy nap ilyen sokat. De mintha kezdené azt hinni, hogy a férfi élvezi, hogy zavarba hozza. A bók amit mellé tesz pedig csak olaj a tűzre. Hamar el is vonja tekintetét, inkább a földet nézve.
Gyorsan fel is tápászkodik, hogy ülő pozícióban legyen Mherydyc mellett. Összehúzva térdét kezeivel, és fejét karjára támasztja amit térdén pihentet.*
- Mherydyc úr kérem, ne túlozzon.
*Hesseget a férfi irányába egy kellemetlen mosollyal az arcán.*
- Az lehet, de az este nem.
*Kuncog fel, hogy terelje egy picit magáról a figyelmet.*
- Milyen a város? Még sosem jártam ott. Barátságosak az emberek? Van könyvtár? Maga szerint találok majd valamilyen munkát?
*Kezd el gyors hadarásba, majd ráeszmélve, hogy túl sokat csacsog, behúzza a nyakát elszégyellve magát.*
- Bocsánat, túl sokat beszéltem.
*Órákon át meneteltek az ingoványon, ami hatalmas területen nyúlik el a délre a Lihanechi nagy tótól. Könnyedén elvesztheti bárki az időérzékét a lápvidéken bandukolva, hiszen mással nem is képes törődni csak saját biztonságával. Figyelni az összes apró kis rezzenést, neszt ami jöhet, egy ártatlan békától, vagy rosszabb esetben egy mocsári trolltól. Ki tudja, azok akik rendszerességgel járják eme vidéket, jobba örülnek egy troll látványának mint más megnevezhetetlen borzadályoknak.
Szerencséjükre, nem kell már az ingovány borzalmaira gondolniuk. Ezért is engedi ki a fáradt gőz Nimo a főcsomón.
Szerénysége miatt, továbbra is kerüli a férfi tekintetét amennyire lehet. Viszont mikor az mozogni kezd, akaratlanul is rátéved tekintete.*
~Mit csinál? Ójaj.~
*Kerekednek ki a szemei a gombok kigombolásának látványán. Fogalma sincs mikor égett arca egy nap ilyen sokat. De mintha kezdené azt hinni, hogy a férfi élvezi, hogy zavarba hozza. A bók amit mellé tesz pedig csak olaj a tűzre. Hamar el is vonja tekintetét, inkább a földet nézve.
Gyorsan fel is tápászkodik, hogy ülő pozícióban legyen Mherydyc mellett. Összehúzva térdét kezeivel, és fejét karjára támasztja amit térdén pihentet.*
- Mherydyc úr kérem, ne túlozzon.
*Hesseget a férfi irányába egy kellemetlen mosollyal az arcán.*
- Az lehet, de az este nem.
*Kuncog fel, hogy terelje egy picit magáról a figyelmet.*
- Milyen a város? Még sosem jártam ott. Barátságosak az emberek? Van könyvtár? Maga szerint találok majd valamilyen munkát?
*Kezd el gyors hadarásba, majd ráeszmélve, hogy túl sokat csacsog, behúzza a nyakát elszégyellve magát.*
- Bocsánat, túl sokat beszéltem.
1092. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-06-18 13:52:29
Üzenet elküldve: 2025-06-18 13:52:29
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A szépség és a tolvaj//
*A délután már jócskán a nyakukon van. Fel sem tűnt neki, míg a felhőkön meg nem jelentek az első narancssárga színek. A szellő, mely a természet friss és tiszta illatát hozza megkönnyebbülést nyújt szívének. Mintha egy régi kellemes emlék jutna eszébe, még zsenge gyermekkorából, mikor az élet olyan egyszerűnek tűnt és tele volt lehetőségekkel. A nő felé fordul. A délutáni napfény kétség kívül még szebbé teszi. Ő csak felkönyököl, nem fordul az oldalára. A délutáni melegben kigombolja inge felső két gombját. Az így keletkezett rés jobb szellőzést tesz lehetővé és nem mellékesen mellkasának egy részét is szabaddá teszi, megmutatva izmát és szőrzetét.*
-Ebben a fényben még szebb vagy Annimon kisasszony.
*Feleli. Tudja, hogy kérte a lány, hogy ne nevezze kisasszonynak, de ezt most kár lett volna kihagyni.*
-Nyugodtan pihenj. Arthenior megvár.
*A délután már jócskán a nyakukon van. Fel sem tűnt neki, míg a felhőkön meg nem jelentek az első narancssárga színek. A szellő, mely a természet friss és tiszta illatát hozza megkönnyebbülést nyújt szívének. Mintha egy régi kellemes emlék jutna eszébe, még zsenge gyermekkorából, mikor az élet olyan egyszerűnek tűnt és tele volt lehetőségekkel. A nő felé fordul. A délutáni napfény kétség kívül még szebbé teszi. Ő csak felkönyököl, nem fordul az oldalára. A délutáni melegben kigombolja inge felső két gombját. Az így keletkezett rés jobb szellőzést tesz lehetővé és nem mellékesen mellkasának egy részét is szabaddá teszi, megmutatva izmát és szőrzetét.*
-Ebben a fényben még szebb vagy Annimon kisasszony.
*Feleli. Tudja, hogy kérte a lány, hogy ne nevezze kisasszonynak, de ezt most kár lett volna kihagyni.*
-Nyugodtan pihenj. Arthenior megvár.
1091. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-06-18 13:32:29
Üzenet elküldve: 2025-06-18 13:32:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A szépség és a tolvaj//
*A tündérek mindig is közel álltak a természethez, ezért sem zavartatja magát az ágynak használt fűcsomó miatt. Könnyed testalkata miatt ő kellemesen puhának érzi az anyaföld ölelését.
Laposakat pislog, fejét oldalra fordítva, a lassan lemenő napot és a már lassan vöröslő eget nézi. Na nem mintha most rögtön elaludna, de hazudna ha nem játszott volna el most a gondolattal. Mondjuk hatalmas butaság is lenne közvetlen az út mellett így megpihenni. Ki tudja kik járnak errefelé az úton. Már kételyei is kezdenek eloszlani a férfival kapcsolatban, hogy tartania kéne tőle.*
-Ennyit? Nem.
*Feleli kuncogva, és enyhén oldalára fordul, meg véletlenül sem hátára, hogy szárnyát ne nyomja el.*
-Máris mehetünk csak kifújom magam, bocsánat. És köszönöm, hogy elkísért.
*Válaszolja egy szende mosollyal az arcán, fogalma sincs mivel érdemelte ki ezt a bánásmódot, de majd kitalál valamit amivel meg tudja hálálni majd a férfinak. Talán pár éjszakáját tudja állni a férfinak egy fogadóban, tán még a vacsoráját is.*
*A tündérek mindig is közel álltak a természethez, ezért sem zavartatja magát az ágynak használt fűcsomó miatt. Könnyed testalkata miatt ő kellemesen puhának érzi az anyaföld ölelését.
Laposakat pislog, fejét oldalra fordítva, a lassan lemenő napot és a már lassan vöröslő eget nézi. Na nem mintha most rögtön elaludna, de hazudna ha nem játszott volna el most a gondolattal. Mondjuk hatalmas butaság is lenne közvetlen az út mellett így megpihenni. Ki tudja kik járnak errefelé az úton. Már kételyei is kezdenek eloszlani a férfival kapcsolatban, hogy tartania kéne tőle.*
-Ennyit? Nem.
*Feleli kuncogva, és enyhén oldalára fordul, meg véletlenül sem hátára, hogy szárnyát ne nyomja el.*
-Máris mehetünk csak kifújom magam, bocsánat. És köszönöm, hogy elkísért.
*Válaszolja egy szende mosollyal az arcán, fogalma sincs mivel érdemelte ki ezt a bánásmódot, de majd kitalál valamit amivel meg tudja hálálni majd a férfinak. Talán pár éjszakáját tudja állni a férfinak egy fogadóban, tán még a vacsoráját is.*
1090. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-06-18 11:06:24
Üzenet elküldve: 2025-06-18 11:06:24
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A szépség és a tolvaj//
*Derékre tett kézzel, mosolyogva nézi, ahogy Annimon kiterül a füvön. Milyen rég volt, hogy ő is így viselkedett egy huzamosabb utazást követően. Az még jóval fiatalabb korában történt mondjuk, de akkor is volt ilyen időszak az életében. Lassan sétál oda a lány mellé és lehuppan a fűbe, majd a hátára feküdve nézi az eget.*
-Gondolom túl sokat nem kutyagoltál, mi?
*Kérdezi, a tündér felé fordítva fejét és kisgyerekes mosollyal az arcán. Egy szekérnek amúgy ő is örülne, Az út sokkal hosszabb is lehet így. Hátha szerencséjük lesz és valamelyik paraszt gazda épp Artheniorba fog tartani és lesz olyan kedves, hogy elvigye őket a városba.*
*Derékre tett kézzel, mosolyogva nézi, ahogy Annimon kiterül a füvön. Milyen rég volt, hogy ő is így viselkedett egy huzamosabb utazást követően. Az még jóval fiatalabb korában történt mondjuk, de akkor is volt ilyen időszak az életében. Lassan sétál oda a lány mellé és lehuppan a fűbe, majd a hátára feküdve nézi az eget.*
-Gondolom túl sokat nem kutyagoltál, mi?
*Kérdezi, a tündér felé fordítva fejét és kisgyerekes mosollyal az arcán. Egy szekérnek amúgy ő is örülne, Az út sokkal hosszabb is lehet így. Hátha szerencséjük lesz és valamelyik paraszt gazda épp Artheniorba fog tartani és lesz olyan kedves, hogy elvigye őket a városba.*
1089. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-06-17 15:08:00
Üzenet elküldve: 2025-06-17 15:08:00
Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A szépség és a tolvaj//
*A békák brekegését és szúnyogok zümmögését, felváltja a madarak csicsergése. A sűrű mocsári tövises bokrokat pedig a kellemes füves aljnövényzet néhol virágokkal tarkítva. Itt már inkább a dolgos méhek és dongók dolgoznak mintsem azok a nyamvadt vérszívók.
Kérdése után halk fáradt szuszogás váltja fel, ahogy levegőért próbál jutni.*
- Igen?
*Teszi fel a kérdést de a választ már nem várja meg. Egy nagyobb fű csomó mellé lépve az út szélen rogy térdre és dől előre, hogy aztán elterüljön a földön.
Ajkain egy őszinte, megkönnyebbült sóhaj szakad fel. Nem is emlékszik mikor menetelt ennyit. Múltkor mondjuk szerencséje volt és egy karavánnal eltudott jönni a toronyig. De most muszáj volt kutyagolnia, és láthatóan nem esett jól neki. Jelenleg nem is érdekli mennyire nőiesen is fest hason elterülve a magas fűben, de nem is fogja zavartatnia magát.*
*A békák brekegését és szúnyogok zümmögését, felváltja a madarak csicsergése. A sűrű mocsári tövises bokrokat pedig a kellemes füves aljnövényzet néhol virágokkal tarkítva. Itt már inkább a dolgos méhek és dongók dolgoznak mintsem azok a nyamvadt vérszívók.
Kérdése után halk fáradt szuszogás váltja fel, ahogy levegőért próbál jutni.*
- Igen?
*Teszi fel a kérdést de a választ már nem várja meg. Egy nagyobb fű csomó mellé lépve az út szélen rogy térdre és dől előre, hogy aztán elterüljön a földön.
Ajkain egy őszinte, megkönnyebbült sóhaj szakad fel. Nem is emlékszik mikor menetelt ennyit. Múltkor mondjuk szerencséje volt és egy karavánnal eltudott jönni a toronyig. De most muszáj volt kutyagolnia, és láthatóan nem esett jól neki. Jelenleg nem is érdekli mennyire nőiesen is fest hason elterülve a magas fűben, de nem is fogja zavartatnia magát.*
1088. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-06-17 14:14:33
Üzenet elküldve: 2025-06-17 14:14:33
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A szépség és a tolvaj//
*Megnyugodva nyugtázza, hogy biztonságban átkeltek az ingoványon. Reménykedett, hogy semmi nem fog történni az átkelés során és az égiek meghallgatták imáit. Innentől biztonságban ballaghatnak tovább a város irányába. Léptei gyorsulnak magabiztosságában. A lány hangja az ami lassításra készteti. Eszébe se jutott, hogy a kis tündérnek ez az út mennyire hosszú lehet és lesz.*
-Hát még van legalább 1-2 óra, annak függvényében, hogy milyen gyorsan megyünk.
*Gyorsan folytatja is, nehogy megbántsa a tündért.*
-Ha akarod pihenhetünk is. A város nem megy sehova.
*Mosolyog Annimon felé. Ő végül is nem siet semerre, szóval egy kis pihenő nem hátráltatja.*
*Megnyugodva nyugtázza, hogy biztonságban átkeltek az ingoványon. Reménykedett, hogy semmi nem fog történni az átkelés során és az égiek meghallgatták imáit. Innentől biztonságban ballaghatnak tovább a város irányába. Léptei gyorsulnak magabiztosságában. A lány hangja az ami lassításra készteti. Eszébe se jutott, hogy a kis tündérnek ez az út mennyire hosszú lehet és lesz.*
-Hát még van legalább 1-2 óra, annak függvényében, hogy milyen gyorsan megyünk.
*Gyorsan folytatja is, nehogy megbántsa a tündért.*
-Ha akarod pihenhetünk is. A város nem megy sehova.
*Mosolyog Annimon felé. Ő végül is nem siet semerre, szóval egy kis pihenő nem hátráltatja.*
1087. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-06-17 14:03:38
Üzenet elküldve: 2025-06-17 14:03:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A szépség és a tolvaj//
*Szereti a csendet. Míg más tündérlányok cserfes szájjal pletykálkodtak falujában, addig ő a csendes tetőtéri kis zugában olvasgatta kedvenc könyveit. Viszont ez a csend más. Vészjósló és fenyegető. A szúnyogok zümmögésén kívül néhány béka brekegését hallja csupán, amitől meg-meg remeg.
Nem csoda, hogy rácsimpaszkodik a férfi nadrágjára, a végén ha valami baj lenne és amaz úgy dönt inkább hátra hagyja őt, így talán van esélye az övére akaszkodnia, hogy legalább húzza maga után. Nehogy aztán hátra maradjon valami fenevad vacsorájának. Pedig aztán a fél fogára se lenne elég.*
- Rendben.
*Mondja halkan. Nem is mer ezek után megszólalni sem. Pusztán apró lépteinek zaja az ami érkezik tőle, és egy egy hangosabb lélegzetvétel mikor megremeg egy béka hangjától.
Sok idő telik így, a lábai pedig egyre jobban fáradnak. Viszont a táj lassan már kellemesebb látvány nyújt és a bűz is lassan alá apad a levegőben. A fák is szebben zöldellnek, más az alakzatuk. Nem görnyednek mint vizes mozsárban lévők.*
- Milyen messze vagyunk még?
*Kérdezi sopánkodva, léptei egyre jobban lassulnak. Nem erre tervezték szegényt, hogy ezt az erőltetett menetet sokáig bírja.*
*Szereti a csendet. Míg más tündérlányok cserfes szájjal pletykálkodtak falujában, addig ő a csendes tetőtéri kis zugában olvasgatta kedvenc könyveit. Viszont ez a csend más. Vészjósló és fenyegető. A szúnyogok zümmögésén kívül néhány béka brekegését hallja csupán, amitől meg-meg remeg.
Nem csoda, hogy rácsimpaszkodik a férfi nadrágjára, a végén ha valami baj lenne és amaz úgy dönt inkább hátra hagyja őt, így talán van esélye az övére akaszkodnia, hogy legalább húzza maga után. Nehogy aztán hátra maradjon valami fenevad vacsorájának. Pedig aztán a fél fogára se lenne elég.*
- Rendben.
*Mondja halkan. Nem is mer ezek után megszólalni sem. Pusztán apró lépteinek zaja az ami érkezik tőle, és egy egy hangosabb lélegzetvétel mikor megremeg egy béka hangjától.
Sok idő telik így, a lábai pedig egyre jobban fáradnak. Viszont a táj lassan már kellemesebb látvány nyújt és a bűz is lassan alá apad a levegőben. A fák is szebben zöldellnek, más az alakzatuk. Nem görnyednek mint vizes mozsárban lévők.*
- Milyen messze vagyunk még?
*Kérdezi sopánkodva, léptei egyre jobban lassulnak. Nem erre tervezték szegényt, hogy ezt az erőltetett menetet sokáig bírja.*
1086. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-06-16 09:51:38
Üzenet elküldve: 2025-06-16 09:51:38
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gyűjtögetés//
* Úgy tűnik nem lesz akkora szüksége a saját készleteire, mint ahogyan azt zöld ork gondolta volna. Talán jobb is így. Mindenki issza a sajátját, és ha olyan égető szükség lenne rájuk, akkor nem kell a másik engedélyére várakozni. Még tesz egy utolsó ellenőrző szemlét a lovon, hogy valóban mindennel megvolnának, ami hirtelen az eszükbe jutott. Mentálisan elképzel mindent, amit eddig felpakolt és mintha egy listán szerepelnének, tesz egy pipát melléjük. Néhány pillanat múlva elégedetten bólint és elindulnak.
Jó hosszú út áll előttük, nem is beszélve a veszélyekről, ami minden sarkon ott leselkedhet a nyomukban arra várva, hogy csak egyszer félrelépjenek. Ahogy egyre csak távolodnak a várostól, úgy egyre jobban válik kopárabbá a terület. Először még csak a házakat váltják a bormezők, de később már azokat is felváltja valami durvább, a természet. Annál kegyetlenebb dolog nincs. Lassan munkálkodik, mégis hatékony, könnyen eltüntethető, mégis soha el nem pusztítható. Mindössze idő kérdése az egész és maga Artheniort is el fogja nyelni a nagy zöld. Legyen az akár csak száz év, ám az is lehet, hogy közel ezer év elteltével is itt fogják rontani a vizet az akkori lakosok. Sajnos, nem sajnos az ork nem lesz itt addigra, hogy megcsodálhassa az akkori áttöréseket, esetleges végkifejletteket, amiket a világban történtek húznak magukkal. Csak reménykedni tud, hogy képes valami olyat adni a világnak, ami maradandó, vagy éppen előrehaladást eredményez. Egy oldal a történelemkönyvekben. Nem hangzik rosszul egy ilyen jövőkép, ám ha túl sokat mereng egy ilyen jövőn, úgy könnyen belefeledkezhet abba, hogy mit is kéne tennie. *
* Úgy tűnik nem lesz akkora szüksége a saját készleteire, mint ahogyan azt zöld ork gondolta volna. Talán jobb is így. Mindenki issza a sajátját, és ha olyan égető szükség lenne rájuk, akkor nem kell a másik engedélyére várakozni. Még tesz egy utolsó ellenőrző szemlét a lovon, hogy valóban mindennel megvolnának, ami hirtelen az eszükbe jutott. Mentálisan elképzel mindent, amit eddig felpakolt és mintha egy listán szerepelnének, tesz egy pipát melléjük. Néhány pillanat múlva elégedetten bólint és elindulnak.
Jó hosszú út áll előttük, nem is beszélve a veszélyekről, ami minden sarkon ott leselkedhet a nyomukban arra várva, hogy csak egyszer félrelépjenek. Ahogy egyre csak távolodnak a várostól, úgy egyre jobban válik kopárabbá a terület. Először még csak a házakat váltják a bormezők, de később már azokat is felváltja valami durvább, a természet. Annál kegyetlenebb dolog nincs. Lassan munkálkodik, mégis hatékony, könnyen eltüntethető, mégis soha el nem pusztítható. Mindössze idő kérdése az egész és maga Artheniort is el fogja nyelni a nagy zöld. Legyen az akár csak száz év, ám az is lehet, hogy közel ezer év elteltével is itt fogják rontani a vizet az akkori lakosok. Sajnos, nem sajnos az ork nem lesz itt addigra, hogy megcsodálhassa az akkori áttöréseket, esetleges végkifejletteket, amiket a világban történtek húznak magukkal. Csak reménykedni tud, hogy képes valami olyat adni a világnak, ami maradandó, vagy éppen előrehaladást eredményez. Egy oldal a történelemkönyvekben. Nem hangzik rosszul egy ilyen jövőkép, ám ha túl sokat mereng egy ilyen jövőn, úgy könnyen belefeledkezhet abba, hogy mit is kéne tennie. *
1085. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-06-14 15:06:27
Üzenet elküldve: 2025-06-14 15:06:27
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//Gyűjtögetés//
* A városból ki a poros úton az ingoványos vidék felé vezet az út. Át kell azon vágniuk, hogy elérjék az erdőt. Szép kis túra lesz. Itt még könnyű a terep, biztonságos az út. Pihenők is vannak elszórtan, ahol lehet inni embernek-állatnak. Szinte minden alkalommal itat a fiú, mert tudja, hogy utána már bajos lesz. Még nem túlságosan beszédes a fiú. Talán esik szó egy kicsit az időjárásról, meg a város jelenlegi helyzetéről, de komolyabb szakmai témába nem fog bele kezdeni itt. Fognak tudni eleget társalogni ezekről, amikor már mélyebben vannak az erdőben. Akkor sokkal aktuálisabb lesz a téma, a növények pedig szinte az orruk előtt fognak bujkálni. Majd most megmutatja az ork férfinak, hogy milyen jó ő a gyűjtögetésben. Az meg láthatja, hogy mennyire nehéz munka is ez. Így aztán az árak is másképpen fognak látszódni. Sokan nem értik, hogy ezek az italok miért olyan drágák, hát pont ezért.*
* A városból ki a poros úton az ingoványos vidék felé vezet az út. Át kell azon vágniuk, hogy elérjék az erdőt. Szép kis túra lesz. Itt még könnyű a terep, biztonságos az út. Pihenők is vannak elszórtan, ahol lehet inni embernek-állatnak. Szinte minden alkalommal itat a fiú, mert tudja, hogy utána már bajos lesz. Még nem túlságosan beszédes a fiú. Talán esik szó egy kicsit az időjárásról, meg a város jelenlegi helyzetéről, de komolyabb szakmai témába nem fog bele kezdeni itt. Fognak tudni eleget társalogni ezekről, amikor már mélyebben vannak az erdőben. Akkor sokkal aktuálisabb lesz a téma, a növények pedig szinte az orruk előtt fognak bujkálni. Majd most megmutatja az ork férfinak, hogy milyen jó ő a gyűjtögetésben. Az meg láthatja, hogy mennyire nehéz munka is ez. Így aztán az árak is másképpen fognak látszódni. Sokan nem értik, hogy ezek az italok miért olyan drágák, hát pont ezért.*
1084. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-06-12 10:01:00
Üzenet elküldve: 2025-06-12 10:01:00
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Az örökség//
*Úgy fest, a pihenő elmarad, de azért egy próbát megért a dolog. Hiába minden igyekezete, nem tudja kizökkenteni a hosszúéletűt. Nem, mintha ez lenne az egyetlen célja; egy elkapott, finom mozdulat, egy-egy véletlen érintés az elf részéről épp eléggé tudja csigázni amúgy is felborzolt kéjkedvét.*
~Mennyit loptál el?~ *Mintha fejbe kólintották volna. Rögtön érti, mi lelte az lányt. Habár nincs benne semmiféle megbánás tettét illetően, az felettébb rágja, hogy a nemes orrol rá. Legalábbis úgy tűnik, de ennyi épp elég hozzá, hogy gyomrában valami kellemetlent ugorjon.
Hagy magának néhány pillanatot, hogy összeszedje gondolatait, mielőtt megszólalna. Felpillant a nyeregben ülő, metsző tekintetű elfre, majd nagyot nyel.*
-Egy jó ebédre valót. *Furcsán száraz a nyelve.*
-A hájfej észre sem veszi majd. Mondtam is magamnak; "Haldrian, úgy csináld, hogy ne legyen belőle probléma! A kisasszony nem díjazná, ha itt téged rajtakapnának. Csak annyit vegyél el, amennyi senkit sem zavar!" *Komolykodva ráncolja össze homlokát. Furcsán mezítelennek érzi magát a zöldek kereszttüzében. Habár ezzel egyébként más körülmények között a legkevésbé sem lenne problémája, most mégis futkos a hátán tőle a hideg. Természetesen megpróbál a legártatlanabbnak és legveszélytelenebbnek tűnni, hátha empátiát válthat ki a lányból.*
-Dee.. Ha a kisasszony úgy óhajtja, nem fordul elő többet. *Fűzi még hozzá halkan. Relael kiszámíthatatlan habitusa nem könnyíti meg a dolgát. Fogalma sincs, hogy a megalázkodás vagy a határozott fellépés a kulcs hozzá, hogy a bizalmát visszanyerje, így megpróbálja mindkettőt. Van egy olyan sejtése, hogy az elf tisztában van vele, hogy bármire képes lenne a kedvéért.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.06.12 10:04:56
*Úgy fest, a pihenő elmarad, de azért egy próbát megért a dolog. Hiába minden igyekezete, nem tudja kizökkenteni a hosszúéletűt. Nem, mintha ez lenne az egyetlen célja; egy elkapott, finom mozdulat, egy-egy véletlen érintés az elf részéről épp eléggé tudja csigázni amúgy is felborzolt kéjkedvét.*
~Mennyit loptál el?~ *Mintha fejbe kólintották volna. Rögtön érti, mi lelte az lányt. Habár nincs benne semmiféle megbánás tettét illetően, az felettébb rágja, hogy a nemes orrol rá. Legalábbis úgy tűnik, de ennyi épp elég hozzá, hogy gyomrában valami kellemetlent ugorjon.
Hagy magának néhány pillanatot, hogy összeszedje gondolatait, mielőtt megszólalna. Felpillant a nyeregben ülő, metsző tekintetű elfre, majd nagyot nyel.*
-Egy jó ebédre valót. *Furcsán száraz a nyelve.*
-A hájfej észre sem veszi majd. Mondtam is magamnak; "Haldrian, úgy csináld, hogy ne legyen belőle probléma! A kisasszony nem díjazná, ha itt téged rajtakapnának. Csak annyit vegyél el, amennyi senkit sem zavar!" *Komolykodva ráncolja össze homlokát. Furcsán mezítelennek érzi magát a zöldek kereszttüzében. Habár ezzel egyébként más körülmények között a legkevésbé sem lenne problémája, most mégis futkos a hátán tőle a hideg. Természetesen megpróbál a legártatlanabbnak és legveszélytelenebbnek tűnni, hátha empátiát válthat ki a lányból.*
-Dee.. Ha a kisasszony úgy óhajtja, nem fordul elő többet. *Fűzi még hozzá halkan. Relael kiszámíthatatlan habitusa nem könnyíti meg a dolgát. Fogalma sincs, hogy a megalázkodás vagy a határozott fellépés a kulcs hozzá, hogy a bizalmát visszanyerje, így megpróbálja mindkettőt. Van egy olyan sejtése, hogy az elf tisztában van vele, hogy bármire képes lenne a kedvéért.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.06.12 10:04:56
1083. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-06-11 22:36:52
Üzenet elküldve: 2025-06-11 22:36:52
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Az örökség//
*A rövid ideig tartó magányos sétája meghozza eredményét, s valamelyest sikerül lecsitítania elméjét. Több módszerrel is próbálkozik ez idő alatt, végül a lefelé haladó spirálban gondolatai másfelé fókuszálása segíti. Pajzán fantáziák felé kalandozik figyelme, melynek szereplője főleg Denjaar, időnként Tharasy, s a legvégén mindkettejük. Meghozza kedvét az álmodozás ahhoz, hogy felelevenítse megkopott rajztudását, s ezzel megörökíthesse szeretői lassan múló szépségét.
Haldrian hamar visszatér, mely enhye csalódottságot vált ki belőle. Az esetek többségében nem szereti az egyedüllétet, de ezen a szép nyári napon, gyönyörű férfitestek emlékével egészen kellemesen telik számára az idő. A szúrós hangulata is valamelyest javul.*
- Na végre!
*Csattan fel számonkérően, melyet kritikus méricskélése is erősít.*
- Nem.
*Csattan fel, majd megköszörüli torkát.*
- Majd pihenünk ha visszaértünk.
*Teszi hozzá még kiegészítésként, majd átveszi lova kantárszárát és felkapaszkodik féloldalasan a nyeregbe. Nem váltott utazóruhájára, mely némi kellemetlenséget jelent, de reméli könnyen meglelik a Szarvasligetet és ott lehetősége lesz felkészülni a visszaútra.*
- Mennyit szereztél?
*Rukkol elő kérdésével a semmiből, amikor már kellőképpen belekényelmesedtek a csendbe. Még türelemre inti hátasát, ez idő alatt Haldrian kifújhatja magát, de Relael metsző zöldjeitől nincs menekvése.*
- A Tanácsházán. Mennyit loptál el?
*Egészíti ki korábbi felvetését, s ezzel egyidejűleg lovát néhány türelmetlen és határozott mozdulattal úgy igazítja, hogy a fattyúval szembe forduljanak.
Az elf számára feltűnik egy másik fajta változás. Fajtájához képest alacsonyabb termetével leginkább mások magasodnak fölé, ezúttal viszont az ő árnyéka vetül Haldrianra, miközben a kis tolvaj magyarázatát várja türelmetlenül.*
*A rövid ideig tartó magányos sétája meghozza eredményét, s valamelyest sikerül lecsitítania elméjét. Több módszerrel is próbálkozik ez idő alatt, végül a lefelé haladó spirálban gondolatai másfelé fókuszálása segíti. Pajzán fantáziák felé kalandozik figyelme, melynek szereplője főleg Denjaar, időnként Tharasy, s a legvégén mindkettejük. Meghozza kedvét az álmodozás ahhoz, hogy felelevenítse megkopott rajztudását, s ezzel megörökíthesse szeretői lassan múló szépségét.
Haldrian hamar visszatér, mely enhye csalódottságot vált ki belőle. Az esetek többségében nem szereti az egyedüllétet, de ezen a szép nyári napon, gyönyörű férfitestek emlékével egészen kellemesen telik számára az idő. A szúrós hangulata is valamelyest javul.*
- Na végre!
*Csattan fel számonkérően, melyet kritikus méricskélése is erősít.*
- Nem.
*Csattan fel, majd megköszörüli torkát.*
- Majd pihenünk ha visszaértünk.
*Teszi hozzá még kiegészítésként, majd átveszi lova kantárszárát és felkapaszkodik féloldalasan a nyeregbe. Nem váltott utazóruhájára, mely némi kellemetlenséget jelent, de reméli könnyen meglelik a Szarvasligetet és ott lehetősége lesz felkészülni a visszaútra.*
- Mennyit szereztél?
*Rukkol elő kérdésével a semmiből, amikor már kellőképpen belekényelmesedtek a csendbe. Még türelemre inti hátasát, ez idő alatt Haldrian kifújhatja magát, de Relael metsző zöldjeitől nincs menekvése.*
- A Tanácsházán. Mennyit loptál el?
*Egészíti ki korábbi felvetését, s ezzel egyidejűleg lovát néhány türelmetlen és határozott mozdulattal úgy igazítja, hogy a fattyúval szembe forduljanak.
Az elf számára feltűnik egy másik fajta változás. Fajtájához képest alacsonyabb termetével leginkább mások magasodnak fölé, ezúttal viszont az ő árnyéka vetül Haldrianra, miközben a kis tolvaj magyarázatát várja türelmetlenül.*
1082. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-06-10 10:25:54
Üzenet elküldve: 2025-06-10 10:25:54
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Nagy vidáman sétál egyre távolabb a várostól. Nem tudja, hogy mi lesz az úti célja, de biztos benne, hogy sok kaland várja. Vagy nem. A jövő kifürkészhetetlen. Most csak az számít neki, hogy jó kedve van. Azért lassan el kell találnia hova akar menni, mert az utak egyszer véget érnek és addigra döntést kell hoznia. Végül úgy dönt, benéz a Mágustoronyba. Ott még úgysem járt. Még az is lehet, hogy benéz Lihanechbe. Mondjuk oda nem ártana egy kereskedőt találnia, akinek van szekere. Az ingoványon való átkeléstől tart, de elég sokan jönnek onnan, hátha nem esik baja. Nem egy gazdag célpont, szóval attól nem kell tartania, hogy kirabolják.*
1081. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-06-10 00:06:57
Üzenet elküldve: 2025-06-10 00:06:57
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Az örökség//
*Megszokta már, hogy a nemes a bosszúságát a Hét Taverna személyzetén tölti ki; azzal is tisztában van, hogy nem ő az egyetlen elszenvedője a kisasszony szeszélyességének. Épp ezért nem is gondol arra, hogy esetleg ő a bosszúság okozója.*
-Már hozom is, egy pillanat az egész! *Nem rémíti a puffogás. Elkönyveli, hogy a következő néhány órában válogatott sértésekkel gazdagodhat, de semmi egyebet nem társít a helyzethez. Természetesen nem hiszi el Relael szavait, biztosan nem ment minden jól a Tanácsházán. Úgy hiszi, az elf csak nem óhajtja beavatni kudarcába.
Szerencsére a kereskedő háza nincs messze a főtértől, ám ennek ellenére lóhalálában fut, hogy begyűjtse Relael hátasát és a holmijait. Hamar elhadarja, miért érkezett, s annak rendje és módja szerint távozik is Ló társaságában. Kantárszáron vezeti a málhával megrakott lovat, tempója pedig finom ügetésre készteti a megtermett hátast. Felkapaszkodhatna rá, hogy ezáltal is gyorsítva az érkezést, de tisztában van vele, hogy a hosszúéletű nem venné jó néven. Talán a leggroteszkebb az egészben az, hogy ha tudná, mily gondolatok rajzolódtak Relael elméjében, akkor sem sietne kevésbé vissza; talán még inkább szedné a lábait, hogy elejét vegye a komolyabb megrovásnak. Furcsa dinamika ez, de az elf sajátos befolyással bír felette. Ahogy valahol Alissäna is, csak másképp.
Kissé izzadtan, nagyokat fújva éri be Relaelt, immáron a városhatár kövezett útján. Itt már nincsenek kőépítmények, csak erdők, s egy-egy szekérvájta földút, mi metszi a kereskedelmi utat. Ezeknek többsége az Artheniort övező borvidékekre vezet.*
-Meghoz...Meghoztam a lovat... *Térdén támaszkodva fújtat nagyokat. Megállja, hogy kiköpje a szájpadlása és a nyelvén gyűlő nyálat, elvégre nemesi társaságban van. Feltekint az elfre; elvégre kitűnő gyorsaságnak örvend, amit most végre kamatoztatni is tudott.*
-Talán... Pihenhetnénk egy keveset. *Egy út fölé boruló, terebélyes fa felé pillant. Fáradtsága ide vagy oda, fantáziája ezúttal sem hagyja cserben. Talán módja lenne újfent "megtoldani" Realel kulacsát némi kedvcsinálóval. Kósza gondolat csupán, s nem is oly öncélú. Elvégre biztos fokozná útitársa kedélyállapotát.*
*Megszokta már, hogy a nemes a bosszúságát a Hét Taverna személyzetén tölti ki; azzal is tisztában van, hogy nem ő az egyetlen elszenvedője a kisasszony szeszélyességének. Épp ezért nem is gondol arra, hogy esetleg ő a bosszúság okozója.*
-Már hozom is, egy pillanat az egész! *Nem rémíti a puffogás. Elkönyveli, hogy a következő néhány órában válogatott sértésekkel gazdagodhat, de semmi egyebet nem társít a helyzethez. Természetesen nem hiszi el Relael szavait, biztosan nem ment minden jól a Tanácsházán. Úgy hiszi, az elf csak nem óhajtja beavatni kudarcába.
Szerencsére a kereskedő háza nincs messze a főtértől, ám ennek ellenére lóhalálában fut, hogy begyűjtse Relael hátasát és a holmijait. Hamar elhadarja, miért érkezett, s annak rendje és módja szerint távozik is Ló társaságában. Kantárszáron vezeti a málhával megrakott lovat, tempója pedig finom ügetésre készteti a megtermett hátast. Felkapaszkodhatna rá, hogy ezáltal is gyorsítva az érkezést, de tisztában van vele, hogy a hosszúéletű nem venné jó néven. Talán a leggroteszkebb az egészben az, hogy ha tudná, mily gondolatok rajzolódtak Relael elméjében, akkor sem sietne kevésbé vissza; talán még inkább szedné a lábait, hogy elejét vegye a komolyabb megrovásnak. Furcsa dinamika ez, de az elf sajátos befolyással bír felette. Ahogy valahol Alissäna is, csak másképp.
Kissé izzadtan, nagyokat fújva éri be Relaelt, immáron a városhatár kövezett útján. Itt már nincsenek kőépítmények, csak erdők, s egy-egy szekérvájta földút, mi metszi a kereskedelmi utat. Ezeknek többsége az Artheniort övező borvidékekre vezet.*
-Meghoz...Meghoztam a lovat... *Térdén támaszkodva fújtat nagyokat. Megállja, hogy kiköpje a szájpadlása és a nyelvén gyűlő nyálat, elvégre nemesi társaságban van. Feltekint az elfre; elvégre kitűnő gyorsaságnak örvend, amit most végre kamatoztatni is tudott.*
-Talán... Pihenhetnénk egy keveset. *Egy út fölé boruló, terebélyes fa felé pillant. Fáradtsága ide vagy oda, fantáziája ezúttal sem hagyja cserben. Talán módja lenne újfent "megtoldani" Realel kulacsát némi kedvcsinálóval. Kósza gondolat csupán, s nem is oly öncélú. Elvégre biztos fokozná útitársa kedélyállapotát.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1292-1311