Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 196 (3901. - 3920. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3920. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-10 23:01:59
Üzenet elküldve: 2018-11-10 23:01:59
ÚJ
![>Valea lae'Natar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11217_1530203834_elf_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// A magányosok útja //
*Meglepi Umon reakciója. Persze gondolta róla, hogy nem egy felszínes személy, mégis olyan szeretettel beszélt elképzeléséről, hogy furcsállja azt milyen gyorsan és könnyen eltereli róla a szót. Biccentve jelzi, hogy elfogadja a férfi akaratát.
Átadja a szerzetesnek saját kis gyűjtését, amikor annak keze érinti az övét. Nem rántja el, függetlenül attól, hogy továbbra sem szereti, ha hozzáérnek. Annyira azért nem kellemetlen, főleg nem ha Umonról van szó, hiszen ő mégsem egy idegen már neki, hanem egy nagyon kedves, ha nem az egyetlen barátja. Csak némán ingatja fejét, hogy neki nem gond. Nem érti miért csendesedett el hirtelen.
Amíg Umon távol van, hogy a szekeret meghozza figyelmesen körbejárja a kis épületet, hátha érdekes apró részletekre bukkan. Még nem megy be, azt szeretné, ha ezt közösen tennék meg.*
- Ne segítsek?
*Kérdi, bár úgy tűnik a szerzetes élvezi azt, hogy folyamatosan sietve ügyködik valamin. Úgy tűnik valamit nagyon keres, aztán meg is találja azt, utána pedig a tűzrakással kezd el foglalkozni. Kezdi kissé feleslegesnek érezni magát.*
- Ó, köszönöm.
*Pillant le kézfejére, és az alkoholra. Érdekesnek találja, hogy ez milyen központi szerepet tölt be most náluk, de betudja annak, amit korábban mondott Umon, hogy majd segít nekik feloldódni. Ez mindjárt fel is bátorítja, és belekortyol az italba, ami most is olyan kellemesen finom, mint az előbb volt.*
- Nem lesz? Mire ez az elhatározás?
*Na itt kicsit kizökken, kikerekedett szemekkel néz a férfira. Hiszen az eddig előszeretettel használta a szövetet arra, hogy elrejtőzzön, mikor a helyzet kellemetlenné vált. Rácsodálkozik erre a döntésre, de örül is neki és kíváncsian várja, hogy ez mit fog végül eredményezni.*
- Persze, nagyon szívesen.
*Végre meg is mozdulhat. Leguggol és leteszi a földre a poharat, kicsit bíbelődik vele mire úgy ítéli meg, hogy nem fog felborulni. Ezután közelebb lép az összerakosgatott fákhoz, és leveszi kesztyűjét, mert most úgy érzi kifejezetten hátráltatná. Nagyjából úgy tűnik a szerkezetet felépítette a férfi, esetleg tesz még hozzá egy-két darabot.*
- Hozok gallyakat.
*Ennek megfelelően fel is pattan és elindul a ház körül apró és lehetőleg száraz darabokat szerezni. Meg bármit ami száraz, szerencséjükre az idő nem párás és eső sem esett mostanság, így nincs nehéz dolga. Hamar vissza is tér zsákmányával, ügyelve kikerüli a borát, és fél térdre ereszkedve lerakja a földre szerzeményeit. A gallyakat bepakolgatja, ha van kihagyott rés, ha nem, akkor elvesz pár fadarabot, hogy majd a tűz centrumába kerülhessen.*
- Egyébként azt hittem jobban le fog kötni a ház. Már ahogy meséltél az elképzeléseidről.
*Vallja be, miközben arra vár, hogy a szerzetes elővegyen valamit amivel csiholhatnak. Nála kivételesen nincs ilyen eszköz, de csak mert sietve távozott és meggondolatlanul nem gondoskodott erről.*
*Meglepi Umon reakciója. Persze gondolta róla, hogy nem egy felszínes személy, mégis olyan szeretettel beszélt elképzeléséről, hogy furcsállja azt milyen gyorsan és könnyen eltereli róla a szót. Biccentve jelzi, hogy elfogadja a férfi akaratát.
Átadja a szerzetesnek saját kis gyűjtését, amikor annak keze érinti az övét. Nem rántja el, függetlenül attól, hogy továbbra sem szereti, ha hozzáérnek. Annyira azért nem kellemetlen, főleg nem ha Umonról van szó, hiszen ő mégsem egy idegen már neki, hanem egy nagyon kedves, ha nem az egyetlen barátja. Csak némán ingatja fejét, hogy neki nem gond. Nem érti miért csendesedett el hirtelen.
Amíg Umon távol van, hogy a szekeret meghozza figyelmesen körbejárja a kis épületet, hátha érdekes apró részletekre bukkan. Még nem megy be, azt szeretné, ha ezt közösen tennék meg.*
- Ne segítsek?
*Kérdi, bár úgy tűnik a szerzetes élvezi azt, hogy folyamatosan sietve ügyködik valamin. Úgy tűnik valamit nagyon keres, aztán meg is találja azt, utána pedig a tűzrakással kezd el foglalkozni. Kezdi kissé feleslegesnek érezni magát.*
- Ó, köszönöm.
*Pillant le kézfejére, és az alkoholra. Érdekesnek találja, hogy ez milyen központi szerepet tölt be most náluk, de betudja annak, amit korábban mondott Umon, hogy majd segít nekik feloldódni. Ez mindjárt fel is bátorítja, és belekortyol az italba, ami most is olyan kellemesen finom, mint az előbb volt.*
- Nem lesz? Mire ez az elhatározás?
*Na itt kicsit kizökken, kikerekedett szemekkel néz a férfira. Hiszen az eddig előszeretettel használta a szövetet arra, hogy elrejtőzzön, mikor a helyzet kellemetlenné vált. Rácsodálkozik erre a döntésre, de örül is neki és kíváncsian várja, hogy ez mit fog végül eredményezni.*
- Persze, nagyon szívesen.
*Végre meg is mozdulhat. Leguggol és leteszi a földre a poharat, kicsit bíbelődik vele mire úgy ítéli meg, hogy nem fog felborulni. Ezután közelebb lép az összerakosgatott fákhoz, és leveszi kesztyűjét, mert most úgy érzi kifejezetten hátráltatná. Nagyjából úgy tűnik a szerkezetet felépítette a férfi, esetleg tesz még hozzá egy-két darabot.*
- Hozok gallyakat.
*Ennek megfelelően fel is pattan és elindul a ház körül apró és lehetőleg száraz darabokat szerezni. Meg bármit ami száraz, szerencséjükre az idő nem párás és eső sem esett mostanság, így nincs nehéz dolga. Hamar vissza is tér zsákmányával, ügyelve kikerüli a borát, és fél térdre ereszkedve lerakja a földre szerzeményeit. A gallyakat bepakolgatja, ha van kihagyott rés, ha nem, akkor elvesz pár fadarabot, hogy majd a tűz centrumába kerülhessen.*
- Egyébként azt hittem jobban le fog kötni a ház. Már ahogy meséltél az elképzeléseidről.
*Vallja be, miközben arra vár, hogy a szerzetes elővegyen valamit amivel csiholhatnak. Nála kivételesen nincs ilyen eszköz, de csak mert sietve távozott és meggondolatlanul nem gondoskodott erről.*
3919. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-10 18:33:11
Üzenet elküldve: 2018-11-10 18:33:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Kis tanyánál//
*Ahogy Lyz és Denzack rábólint az ötlet kiegészítésére, Lyz még bemutat mindenkit a házban, és ha már erre kerül sor, Monsnak is illendő lenne bemutatkozni, és így is tesz.*
-Monsotor a nevem.
*Biccent a fejével Lyz irányába. Mons közli a többiekkel a döntését a maradás mellett.*
-Itt maradok, ti menjetek felderíteni.
*Monsotor leül az ablak mellett nézve a többieket, valamint a kinti környezetre is koncetrál tudván, hogy csak kintről jöhet a veszély. Ishala távozása nem nagyon hatja meg mivel alig ismeri őt, és a többiek reakcióját látva is leolvassa hogy ez egy gyakori jelenség.*
*Ahogy Lyz és Denzack rábólint az ötlet kiegészítésére, Lyz még bemutat mindenkit a házban, és ha már erre kerül sor, Monsnak is illendő lenne bemutatkozni, és így is tesz.*
-Monsotor a nevem.
*Biccent a fejével Lyz irányába. Mons közli a többiekkel a döntését a maradás mellett.*
-Itt maradok, ti menjetek felderíteni.
*Monsotor leül az ablak mellett nézve a többieket, valamint a kinti környezetre is koncetrál tudván, hogy csak kintről jöhet a veszély. Ishala távozása nem nagyon hatja meg mivel alig ismeri őt, és a többiek reakcióját látva is leolvassa hogy ez egy gyakori jelenség.*
3918. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-10 17:24:36
Üzenet elküldve: 2018-11-10 17:24:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kis tanyánál//
* Mindenki megjelenik a tűz köré, majd tárgyalásba kezdenek, mint anno Vadvéd nagytermében. Valóban fontos lenne megbeszélni, hogy hogyan tovább, hiszen ahogyan Lyz is mondta, nem maradhatnak itt sokáig. Muszáj lesz kezdeni magukkal valamit. Talán jó lenne ellovagolni és szétnézni, bár Denzack örülne, ha már a városban lehetne, hiszen régen járt arra és aggódik Bobbir miatt is, de természetesen csak titokban. Ishala hamar fel is szólal, hogy elhagyja társaságukat, ami Denzackot már teljesen hidegen hagyja, hiszen nem ismerte túlzottan, s már annyi mindenki távozott a bandából, hogy szinte természetesnek érzi a dolgot. *
- Nekem megfelel ez a terv, de ahogyan az óriás is mondta, valakinek itt kell maradnia őrizni a helyet!
* Mindenki megjelenik a tűz köré, majd tárgyalásba kezdenek, mint anno Vadvéd nagytermében. Valóban fontos lenne megbeszélni, hogy hogyan tovább, hiszen ahogyan Lyz is mondta, nem maradhatnak itt sokáig. Muszáj lesz kezdeni magukkal valamit. Talán jó lenne ellovagolni és szétnézni, bár Denzack örülne, ha már a városban lehetne, hiszen régen járt arra és aggódik Bobbir miatt is, de természetesen csak titokban. Ishala hamar fel is szólal, hogy elhagyja társaságukat, ami Denzackot már teljesen hidegen hagyja, hiszen nem ismerte túlzottan, s már annyi mindenki távozott a bandából, hogy szinte természetesnek érzi a dolgot. *
- Nekem megfelel ez a terv, de ahogyan az óriás is mondta, valakinek itt kell maradnia őrizni a helyet!
3917. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-10 16:26:07
Üzenet elküldve: 2018-11-10 16:26:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Kis tanyánál//
*Lyz vázolja terveit, valaki elmereng, valaki nem figyel, vagy csak nem akar beleszólni.*
~Vagy nem értenek egyet, csak nem akarják mondani.~
- Mondjátok, ha nem értetek egyet velem, nem harapom le a fületeket *jegyzi meg, aztán az óriás mégis mond véleményt, miszerint a gondolat jó, csak talán hiányos.*
- Védjük egymást, ez csak természetes. Te is velünk tartanál? *Teszi fel a kérdést csodálkozva.*
- Mi a neved óriás? Engem Lyzendrának hívnak *biccenti fejét az óriás felé. Ha velük tart, akkor mégiscsak ideje lesz annak a bemutatkozásnak.*
- Ő Jayzion, *int Denzack felé, mivel továbbra is csak az álnevén ismeri.* Ő Ishala *int Ishala felé, és így tovább.*
- Ő a sarokban, Sadmyr, és a kártyázó fiúk Eanod és Droma, ő pedig Lealla, és Tae *mutogat sorba a többieken, akik sorba szépen intenek, vagy bólintanak, mikor rájuk kerül a sor. Lealla a vörös fürtjeivel, Tae a sötét hajú szerény pillantásával, a két rosszcsont akiknek a szemük sem áll jól, és Sadmyr, a szőke druidatanonc ifjú, aki az egyik legnagyobb segítség volt Lyz számára Vadvédben.
Éppen csak bemutatja a csapatot, mikor Ishala tőle szokatlan határozottsággal kezd mondandójába. Erre Lyz elsőre, csak összevonja szemöldökét, talán még homlokát is ráncolja mellé kicsit.*
- Nem haragszom Ishala, csak nem értelek… *Lyz is feláll, és a fiú után lép.* ha kell, vidd Shayenne-t, és természetesen, vidd csak a tegezét is. Tudom, hogy vigyázol majd rájuk.
*Csípőre tett kézzel áll, értetlenül, és tehetetlenül is. Nem tagadja meg Ishalától a távozás jogát, és a hátast sem, mert ez nem egy börtön, és tudja, hogy a lóra vigyázni fog az elf fiú.
A tanítványa.
~Az egyik legjobb.~
A másik legjobbra nem is akar gondolni, mert akkor végképp vége volna a világnak. Búcsúra inti kezét, de azon már túl van, hogy összetörjön. *
- Vigyázz magadra Ishala.
*Lyz vázolja terveit, valaki elmereng, valaki nem figyel, vagy csak nem akar beleszólni.*
~Vagy nem értenek egyet, csak nem akarják mondani.~
- Mondjátok, ha nem értetek egyet velem, nem harapom le a fületeket *jegyzi meg, aztán az óriás mégis mond véleményt, miszerint a gondolat jó, csak talán hiányos.*
- Védjük egymást, ez csak természetes. Te is velünk tartanál? *Teszi fel a kérdést csodálkozva.*
- Mi a neved óriás? Engem Lyzendrának hívnak *biccenti fejét az óriás felé. Ha velük tart, akkor mégiscsak ideje lesz annak a bemutatkozásnak.*
- Ő Jayzion, *int Denzack felé, mivel továbbra is csak az álnevén ismeri.* Ő Ishala *int Ishala felé, és így tovább.*
- Ő a sarokban, Sadmyr, és a kártyázó fiúk Eanod és Droma, ő pedig Lealla, és Tae *mutogat sorba a többieken, akik sorba szépen intenek, vagy bólintanak, mikor rájuk kerül a sor. Lealla a vörös fürtjeivel, Tae a sötét hajú szerény pillantásával, a két rosszcsont akiknek a szemük sem áll jól, és Sadmyr, a szőke druidatanonc ifjú, aki az egyik legnagyobb segítség volt Lyz számára Vadvédben.
Éppen csak bemutatja a csapatot, mikor Ishala tőle szokatlan határozottsággal kezd mondandójába. Erre Lyz elsőre, csak összevonja szemöldökét, talán még homlokát is ráncolja mellé kicsit.*
- Nem haragszom Ishala, csak nem értelek… *Lyz is feláll, és a fiú után lép.* ha kell, vidd Shayenne-t, és természetesen, vidd csak a tegezét is. Tudom, hogy vigyázol majd rájuk.
*Csípőre tett kézzel áll, értetlenül, és tehetetlenül is. Nem tagadja meg Ishalától a távozás jogát, és a hátast sem, mert ez nem egy börtön, és tudja, hogy a lóra vigyázni fog az elf fiú.
A tanítványa.
~Az egyik legjobb.~
A másik legjobbra nem is akar gondolni, mert akkor végképp vége volna a világnak. Búcsúra inti kezét, de azon már túl van, hogy összetörjön. *
- Vigyázz magadra Ishala.
3916. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-10 14:24:20
Üzenet elküldve: 2018-11-10 14:24:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Relael Ellerin lae'Natar//
*A kis félkarú Sayqueves csaj ügyét lezárják. A nő pedig valami olyasmit mondd az elf karjáról amin még az egyébként bókokat könnyen elhívő Intath is csak mosolyogva megrázza a fejét.*
-Az ilyen nem. De azért köszönöm.
*Vannak sebhelyek amik férfiasabbá teszik az illetőt. Int viszont megnyomorodott. Ez meg csak szánalmas. Ahogy a történet is amire a lány rákérdez.*
-Persze, hogy szabad. Bár elég szánalmas kis történet. Rossz szokásom, hogy mindig hősködnöm kell a bajba jutott hölgyek előtt. Ebben az esetben néhány martalóccal akartam szembeszállni egyedül. A dolog vége gondolom sejthető. Csoda, hogy túléltem. Nem kis idő kellett míg felépültem lelkiekben is. De ezt hagyjuk. Csúnya dolog. Túl tiszta a fejem ahhoz, hogy egyáltalán tudjak beszélni róla.
*Mosolyog. Pedig azóta se a régi. Ahhoz meg tényleg semmi köze a lánynak, hogy mennyire is földhöz vágta a dolog. Most már úgy tűnik jobban kezdenek alakulni a dolgai. Persze ha ez se jön össze akkor valami mást talál ki. Az életkedve legalább már visszatért. A további pletykákra újra közelebb hajol a lányhoz és figyelmesen hallgatja. Van is mit. Úgy tűnik nagyon jól tette, hogy összeszedte a csajszit. A tharg vezér egy városi nemes lányt vett el.*
-Igen?
*Ő maga nem tudja mennyire logikus döntés. Bár ha abban a törzsben a többnejűség dívik akkor nem nagy kockázat. A D'Aquista név hallatán megrázza a fejét. Eddig elkerülték ezek a körök. D'Aquista-k meg Sayqueves-ek helyett Darinkák és Cinkécskék körében mozgott eddig. Akikről meg elég volt annyit tudni, hogy el lehet-e tőlük kapni valamit.*
-Szellemjáró? Ő valami sámán volt? Ez a vezér ezek szerint jól tud helyezkedni. Okos fickó.
~Nem csak katonának, de úgy tűnik politikusnak se utolsó. Nem csak a nemesség töketlensége miatt lett az, aki.~
*Arról a Nairadáról is megtud pár fontos dolgot. Először is, hogy csini.~Rohadj meg Ale!~Másodszor pedig, hogy számító kis szuka. Relael reakcióján Int jót mosolyog. Kezdi tényleg megkedvelni a lányt. Ha így folytatja akár Int jó barátjává is válhat. Persze némi pluszokkal.*
-Valóban szimpatikusnak hangzik. Szinte túl jónak Aleimord-hoz.
*Azért eszébe jut a kis piás, sokkos ötletelgetésük a másikkal. Vajon Int jól gondolta?*
-Erről jut eszembe! Relael te nem csak jól informáltnak tűnsz, de olyannak is akire rá bízhatok egy ilyen titkot.*Vagyis most ő pletykál.*Aleimord bár nem volt beszámítható, hisz a műtét után beszéltünk és bele töltöttem pár felest, de elképzelhetőnek tartotta, hogy a húga elrablása és a házasságra kényszerítése Nairada terve volt. Te mit gondolsz erről?
*Figyeli a lány minden rezdülését. Ez ugyanis komoly kérdés. A thargok leírását is érdeklődve hallgatja. Ő halott már máglyáról. Emlékszik is egy törzsre akik csónakokat vájtak törzsekből és azokat felgyújtották a holtesttel együtt.*
-Egyszer biztos ellátogatok oda. Ha be akarok szerezni a laboromhoz pár dolgot biztos el kell majd oda mennem. Ezek szerint megéri és nem leszek megbarbárkodva ha sok pénzt villogtatok. Veled pedig Rel megjegyeztem a tanácsot. Ami, a szívemen az a számon.
*Mosolyog majd meg is látja, hogy végre jött pár szolgáló. Nemrég ettek úgyhogy csak kicsit újra kellett melegíteni a kaját. Mikor lepakolják akkor Int csak biccent nekik.*
-Köszönjük. A továbbiakban boldogulunk. Ha kell valami majd szólunk.
*Míg távoznak addig ő tölt is kettejüknek egy-egy pohár bort. Az üveg alját a csonkolt keze alkarjával emeli meg. Majd leülve koccintásra emeli a poharát.*
-Arra, hogy a szerencsénk ne fogyjon el a továbbiakban se!
*A kis félkarú Sayqueves csaj ügyét lezárják. A nő pedig valami olyasmit mondd az elf karjáról amin még az egyébként bókokat könnyen elhívő Intath is csak mosolyogva megrázza a fejét.*
-Az ilyen nem. De azért köszönöm.
*Vannak sebhelyek amik férfiasabbá teszik az illetőt. Int viszont megnyomorodott. Ez meg csak szánalmas. Ahogy a történet is amire a lány rákérdez.*
-Persze, hogy szabad. Bár elég szánalmas kis történet. Rossz szokásom, hogy mindig hősködnöm kell a bajba jutott hölgyek előtt. Ebben az esetben néhány martalóccal akartam szembeszállni egyedül. A dolog vége gondolom sejthető. Csoda, hogy túléltem. Nem kis idő kellett míg felépültem lelkiekben is. De ezt hagyjuk. Csúnya dolog. Túl tiszta a fejem ahhoz, hogy egyáltalán tudjak beszélni róla.
*Mosolyog. Pedig azóta se a régi. Ahhoz meg tényleg semmi köze a lánynak, hogy mennyire is földhöz vágta a dolog. Most már úgy tűnik jobban kezdenek alakulni a dolgai. Persze ha ez se jön össze akkor valami mást talál ki. Az életkedve legalább már visszatért. A további pletykákra újra közelebb hajol a lányhoz és figyelmesen hallgatja. Van is mit. Úgy tűnik nagyon jól tette, hogy összeszedte a csajszit. A tharg vezér egy városi nemes lányt vett el.*
-Igen?
*Ő maga nem tudja mennyire logikus döntés. Bár ha abban a törzsben a többnejűség dívik akkor nem nagy kockázat. A D'Aquista név hallatán megrázza a fejét. Eddig elkerülték ezek a körök. D'Aquista-k meg Sayqueves-ek helyett Darinkák és Cinkécskék körében mozgott eddig. Akikről meg elég volt annyit tudni, hogy el lehet-e tőlük kapni valamit.*
-Szellemjáró? Ő valami sámán volt? Ez a vezér ezek szerint jól tud helyezkedni. Okos fickó.
~Nem csak katonának, de úgy tűnik politikusnak se utolsó. Nem csak a nemesség töketlensége miatt lett az, aki.~
*Arról a Nairadáról is megtud pár fontos dolgot. Először is, hogy csini.~Rohadj meg Ale!~Másodszor pedig, hogy számító kis szuka. Relael reakcióján Int jót mosolyog. Kezdi tényleg megkedvelni a lányt. Ha így folytatja akár Int jó barátjává is válhat. Persze némi pluszokkal.*
-Valóban szimpatikusnak hangzik. Szinte túl jónak Aleimord-hoz.
*Azért eszébe jut a kis piás, sokkos ötletelgetésük a másikkal. Vajon Int jól gondolta?*
-Erről jut eszembe! Relael te nem csak jól informáltnak tűnsz, de olyannak is akire rá bízhatok egy ilyen titkot.*Vagyis most ő pletykál.*Aleimord bár nem volt beszámítható, hisz a műtét után beszéltünk és bele töltöttem pár felest, de elképzelhetőnek tartotta, hogy a húga elrablása és a házasságra kényszerítése Nairada terve volt. Te mit gondolsz erről?
*Figyeli a lány minden rezdülését. Ez ugyanis komoly kérdés. A thargok leírását is érdeklődve hallgatja. Ő halott már máglyáról. Emlékszik is egy törzsre akik csónakokat vájtak törzsekből és azokat felgyújtották a holtesttel együtt.*
-Egyszer biztos ellátogatok oda. Ha be akarok szerezni a laboromhoz pár dolgot biztos el kell majd oda mennem. Ezek szerint megéri és nem leszek megbarbárkodva ha sok pénzt villogtatok. Veled pedig Rel megjegyeztem a tanácsot. Ami, a szívemen az a számon.
*Mosolyog majd meg is látja, hogy végre jött pár szolgáló. Nemrég ettek úgyhogy csak kicsit újra kellett melegíteni a kaját. Mikor lepakolják akkor Int csak biccent nekik.*
-Köszönjük. A továbbiakban boldogulunk. Ha kell valami majd szólunk.
*Míg távoznak addig ő tölt is kettejüknek egy-egy pohár bort. Az üveg alját a csonkolt keze alkarjával emeli meg. Majd leülve koccintásra emeli a poharát.*
-Arra, hogy a szerencsénk ne fogyjon el a továbbiakban se!
3915. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-10 12:33:13
Üzenet elküldve: 2018-11-10 12:33:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
// Intath Aldeis //
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
- Tragikus.
*Ingatja fejét, drámaian sóhajt is egy kicsit és részéről lezártnak tekinti Alenia sajnálását. Már nyugodtan fog aludni éjszaka, bár egyébként is így lett volna. Vet egy kósza pillantást a férfi kezére, és elhallgat kicsit. Úgy érzi ki a szavaiból, hogy bántja kezének hiánya – ami érthető – ezért igyekszik óvatos és bátorító lenni.*
- Mmm, de legalább a sebhelyek vonzóak.
*Igaz, ez nem az, de majdnem. Relael kedvesen a férfira mosolyog, majd huncut módon kacsint egyet.*
- Szabad megkérdeznem, hogy miként történt ez?
*Mert csak úgy nem szokta az átlag polgár karját elveszíteni. Bár Intath említette, hogy volt hajóorvos, aztán ki tudja ott milyen nyavalyák vagy paraziták vannak. Egyszer ő is kipróbálná a hajózást, még nem volt rá alkalma és biztosan izgalmas lenne.
Az érintésre csak kiszélesedik mosolya és biccent. Lehangoló, akár így is mondhatják. Időközben pedig sikerül lecsillapítani ébredező vágyát is.*
- Én is így látom, és képzeld!
*Megint közelebb hajol.*
- A Hadúr egy artheniori nemes lányt nézett ki magának asszonyául.
*Sajnos nem őt, de nincs oka panaszra, mert Syoud pont az ő fogára való falat.*
- D'Aquista lány, nem tudom, hogy ez mit mond neked. De a vezér ebből is látszik, hogy a potenciálisokra odafigyel, attól függetlenül, hogy megromlott a kapcsolata Artheniorral, mert a lázadások alatt elvesztette egykori asszonyát. Azt hiszem Szellemjárónak nevezték őt.
*Elmereng picit magában, és kezdi érezni, hogy hiányzik az alkohol a szervezetéből. Viszketést kap attól, ha hosszútávon nem ihat.*
- Igen, ő az. Csinos, és kedves az arca, mindig megfelelő a megjelenése, de egy kis számító szuka. Kedvelem őt.
*Mosolya vigyorrá szélesedik. Őt is meglepte, hogy a mindig pompázatos Nairada hogyan puncsolt a tharg vezérnek, pedig múltja és a pletykák alapján ezt Relaelnek kellett volna megtennie.*
- Valahol a kettő között. Például a Szellemjárótól máglyával búcsúztak, amire én még nem láttam példát, és ahogy láttam a hierarchikus berendezkedésük is régről eredeztethető, de egyébként meglepően civilizáltak. Pedig azt sejtettem volna, hogy durva, mocskos és modortalan népség, valójában pedig erre nem láttam példát. De jóval felszabadultabbnak tapasztaltam őket, vendégszeretőnek és „ami a szívemen az a számon is” típusúaknak. Utóbbi különösen tetszik nekem.
*Mert már belefáradt a színjátékba, hogy mindenki a kis álcaként használt mosolya mögé bújik és senki sem adja önmagát, még saját maga sem. Erre vágyik mostanság a leginkább, ezért is érzi jól magát a Senkiknél, mert nem kell az untig ismert köröket lefutnia és elengedheti végre magát.*
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
- Tragikus.
*Ingatja fejét, drámaian sóhajt is egy kicsit és részéről lezártnak tekinti Alenia sajnálását. Már nyugodtan fog aludni éjszaka, bár egyébként is így lett volna. Vet egy kósza pillantást a férfi kezére, és elhallgat kicsit. Úgy érzi ki a szavaiból, hogy bántja kezének hiánya – ami érthető – ezért igyekszik óvatos és bátorító lenni.*
- Mmm, de legalább a sebhelyek vonzóak.
*Igaz, ez nem az, de majdnem. Relael kedvesen a férfira mosolyog, majd huncut módon kacsint egyet.*
- Szabad megkérdeznem, hogy miként történt ez?
*Mert csak úgy nem szokta az átlag polgár karját elveszíteni. Bár Intath említette, hogy volt hajóorvos, aztán ki tudja ott milyen nyavalyák vagy paraziták vannak. Egyszer ő is kipróbálná a hajózást, még nem volt rá alkalma és biztosan izgalmas lenne.
Az érintésre csak kiszélesedik mosolya és biccent. Lehangoló, akár így is mondhatják. Időközben pedig sikerül lecsillapítani ébredező vágyát is.*
- Én is így látom, és képzeld!
*Megint közelebb hajol.*
- A Hadúr egy artheniori nemes lányt nézett ki magának asszonyául.
*Sajnos nem őt, de nincs oka panaszra, mert Syoud pont az ő fogára való falat.*
- D'Aquista lány, nem tudom, hogy ez mit mond neked. De a vezér ebből is látszik, hogy a potenciálisokra odafigyel, attól függetlenül, hogy megromlott a kapcsolata Artheniorral, mert a lázadások alatt elvesztette egykori asszonyát. Azt hiszem Szellemjárónak nevezték őt.
*Elmereng picit magában, és kezdi érezni, hogy hiányzik az alkohol a szervezetéből. Viszketést kap attól, ha hosszútávon nem ihat.*
- Igen, ő az. Csinos, és kedves az arca, mindig megfelelő a megjelenése, de egy kis számító szuka. Kedvelem őt.
*Mosolya vigyorrá szélesedik. Őt is meglepte, hogy a mindig pompázatos Nairada hogyan puncsolt a tharg vezérnek, pedig múltja és a pletykák alapján ezt Relaelnek kellett volna megtennie.*
- Valahol a kettő között. Például a Szellemjárótól máglyával búcsúztak, amire én még nem láttam példát, és ahogy láttam a hierarchikus berendezkedésük is régről eredeztethető, de egyébként meglepően civilizáltak. Pedig azt sejtettem volna, hogy durva, mocskos és modortalan népség, valójában pedig erre nem láttam példát. De jóval felszabadultabbnak tapasztaltam őket, vendégszeretőnek és „ami a szívemen az a számon is” típusúaknak. Utóbbi különösen tetszik nekem.
*Mert már belefáradt a színjátékba, hogy mindenki a kis álcaként használt mosolya mögé bújik és senki sem adja önmagát, még saját maga sem. Erre vágyik mostanság a leginkább, ezért is érzi jól magát a Senkiknél, mert nem kell az untig ismert köröket lefutnia és elengedheti végre magát.*
3914. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-09 15:13:40
Üzenet elküldve: 2018-11-09 15:13:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Relael Ellerin lae'Natar//
*Int figyelmes. Egy valódi úri elf. Ezen kívül még lehetne sorolni az érdemeit, de azokra elég ha a lány csak később jön rá. Például, hogy milyen empatikus is. És mindig mosolyog. Kivéve mikor rábólint, hogy le kellett vágni a lány karját. Itt inkább elhúzza a száját hisz nem épp a legkellemesebb téma.*
-Le volt gyengülve és mivel, azt hitték az a papmágus*Szinte köpi a szavakat.*ért a gyógyításhoz ezért úgy is hagyták. Későn került hozzám.
*Tipikus történet. Ha nem szökik el akkor is míg jobban nem lett volna teljes felügyelet kellett volna mellé és ha önveszélyes maradt volna akkor Int csak megkötözve javasolta volna Ale-nek a lány szállítását a vidéki birtokra. A kérdésre vállat ránt.*
-Nem egyszer. Én nem a könyvekből ismerem az emberi testet hanem mert dolgoznom kellett vele. Mocskos és az esetek nagy részében hálátlan meló. Mióta fél kézzel kell boldogulnom még nehezebb.
*Húzza ki egy pillanatra a zsebéből a kézcsonkját majd visszateszi. Ezzel szinte meg is válaszolta a következő kérdést.*
-Nehéz volt, de tetszett. És a könnyű, de jövedelmező életnek ki akarna ellenállni? Ha jól sejtem hálából is többre számíthatok mint úgynevezett mészárosként.
*Mintha ő örömében vagdosna embereket. Na, jó talán esetenként nem is volt ellenére mások szenvedése, de attól még ő nem egy rossz ember. A barakk herbalistájával ellentétben nem tapizott és a kuruzslókkal ellentétben ő tényleg gyógyított. Meg kellett volna már korábban is becsülni. És elhalmozni pénzzel meg nőkkel. Mindegy. A másik sóhajtását ő másképp értelmezi és egy szomorkás mosollyal megpaskolja a lány alkarját.*
-Sajnálom, hogy ilyen lehangoló hírrel szolgálhattam.
*Az ebédlőbe megérkezve pedig miután helyet foglaltak Int a széke karfájára könyököl, hogy állát a kézfején pihentetve hallgassa a lány történetét. Nem épp a legkellemesebb történet, de arra jó, hogy Int empatikus hallgatóság legyen amivel elnyerheti a lány bizalmát meg halljon kicsit a lázongásokról és egyebekről. A családról amihez bekerült. Mondjuk utóbbiról nem sokat tud meg.*
-Én se hiszem, hogy már viszontlátjuk.*Bólint a megállapításra.*
-A várost pedig te teszed jól, hogy messzire elkerülöd mostantól. Valószínűleg a kikötő sorsára fog jutni.
~Bűnözés és ami elviselhetetlen, az emberáldozó szekták.~
*Mikor a thargok szóba kerülnek akkor rajta a sor, hogy elkerekedjen a szeme. Erre nem számított. A városiak karót nyeltsége hallatán elmosolyodik. Tetszik neki a szóhasználat. A többi dolgon pedig elmélyülten elgondolkozik. Sok minden elhangzott. Ő személy szerint nem érti, hogy a hadúr miért ad földeket két már nemesnek se nevezhető lánynak. A legpozitívabb válasz, ami megfordul Int fejében, hogy csak jó színben akarta feltüntetni magát. A többi eshetőség, ami elfünk eszébe jutott szóra se érdemes.*
-Nairada az a hölgy akivel Aleimord jegyes volt mikor el kellet vennie a másikat?~Úgy látszik a család néhány barátját a thargok befogadták vagy lenyúlták. Talán hasznos lesz ha erről sóher úr is majd tud.~Ez a tharg dolog tényleg izgalmasan hangzik. Milyenek ők? Hagyománykövetők vagy már elindultak a városiasodás útján?
*Int figyelmes. Egy valódi úri elf. Ezen kívül még lehetne sorolni az érdemeit, de azokra elég ha a lány csak később jön rá. Például, hogy milyen empatikus is. És mindig mosolyog. Kivéve mikor rábólint, hogy le kellett vágni a lány karját. Itt inkább elhúzza a száját hisz nem épp a legkellemesebb téma.*
-Le volt gyengülve és mivel, azt hitték az a papmágus*Szinte köpi a szavakat.*ért a gyógyításhoz ezért úgy is hagyták. Későn került hozzám.
*Tipikus történet. Ha nem szökik el akkor is míg jobban nem lett volna teljes felügyelet kellett volna mellé és ha önveszélyes maradt volna akkor Int csak megkötözve javasolta volna Ale-nek a lány szállítását a vidéki birtokra. A kérdésre vállat ránt.*
-Nem egyszer. Én nem a könyvekből ismerem az emberi testet hanem mert dolgoznom kellett vele. Mocskos és az esetek nagy részében hálátlan meló. Mióta fél kézzel kell boldogulnom még nehezebb.
*Húzza ki egy pillanatra a zsebéből a kézcsonkját majd visszateszi. Ezzel szinte meg is válaszolta a következő kérdést.*
-Nehéz volt, de tetszett. És a könnyű, de jövedelmező életnek ki akarna ellenállni? Ha jól sejtem hálából is többre számíthatok mint úgynevezett mészárosként.
*Mintha ő örömében vagdosna embereket. Na, jó talán esetenként nem is volt ellenére mások szenvedése, de attól még ő nem egy rossz ember. A barakk herbalistájával ellentétben nem tapizott és a kuruzslókkal ellentétben ő tényleg gyógyított. Meg kellett volna már korábban is becsülni. És elhalmozni pénzzel meg nőkkel. Mindegy. A másik sóhajtását ő másképp értelmezi és egy szomorkás mosollyal megpaskolja a lány alkarját.*
-Sajnálom, hogy ilyen lehangoló hírrel szolgálhattam.
*Az ebédlőbe megérkezve pedig miután helyet foglaltak Int a széke karfájára könyököl, hogy állát a kézfején pihentetve hallgassa a lány történetét. Nem épp a legkellemesebb történet, de arra jó, hogy Int empatikus hallgatóság legyen amivel elnyerheti a lány bizalmát meg halljon kicsit a lázongásokról és egyebekről. A családról amihez bekerült. Mondjuk utóbbiról nem sokat tud meg.*
-Én se hiszem, hogy már viszontlátjuk.*Bólint a megállapításra.*
-A várost pedig te teszed jól, hogy messzire elkerülöd mostantól. Valószínűleg a kikötő sorsára fog jutni.
~Bűnözés és ami elviselhetetlen, az emberáldozó szekták.~
*Mikor a thargok szóba kerülnek akkor rajta a sor, hogy elkerekedjen a szeme. Erre nem számított. A városiak karót nyeltsége hallatán elmosolyodik. Tetszik neki a szóhasználat. A többi dolgon pedig elmélyülten elgondolkozik. Sok minden elhangzott. Ő személy szerint nem érti, hogy a hadúr miért ad földeket két már nemesnek se nevezhető lánynak. A legpozitívabb válasz, ami megfordul Int fejében, hogy csak jó színben akarta feltüntetni magát. A többi eshetőség, ami elfünk eszébe jutott szóra se érdemes.*
-Nairada az a hölgy akivel Aleimord jegyes volt mikor el kellet vennie a másikat?~Úgy látszik a család néhány barátját a thargok befogadták vagy lenyúlták. Talán hasznos lesz ha erről sóher úr is majd tud.~Ez a tharg dolog tényleg izgalmasan hangzik. Milyenek ők? Hagyománykövetők vagy már elindultak a városiasodás útján?
3913. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-09 13:44:04
Üzenet elküldve: 2018-11-09 13:44:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
// Intath Aldeis //
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
- Az!
*Vágja rá látszólagos felháborodottsággal, igyekezve nem mosolyogni ezen. Az érdeklődésnek örül, legalább kiderült, hogy Intathra számíthat ha szaftos információk jutnak a fülébe. Mindig jó, ha ezeket megfelelő személyekkel megoszthatja.*
- Milyen figyelmes.
*Szelíden mosolyogva hümmög, és azt próbálja eldönteni, hogy az elf férfi érdeklődése valódi, vagy megjátszott. Bár amilyen odaadóan igyekszik jó benyomást tenni rá előbbire tippelne. A férfi szakmájával úgy tűnik sikerült beletenyerelnie lelkének egy érzékeny csücskébe, és még kényelmes dolga is van, mert a hízelgés részt is átveszi tőle az elf, így elegendő csak meggyőzően bólogatnia. Igazából egyet is ért, meg a történet izgalmas is, ezért árgus szemekkel figyel. A célzásra csak még jobban kikerekednek szemei.*
- Mármint... le kellett vágni a karját?
*Ez ténylegesen meglepi, erre nem gondolt volna. Kicsit átértékeli magában, hogy végül is a lány hisztije nem volt annyira alaptalan, persze ez nem akadályozza meg semmiben.*
- Ó, jaj. És milyen érzés volt? Csináltál már ilyet korábban?
*Az nem lepi meg, hogy Aleimordot ez sokkolta, még lehet őt is, ha látná ahogy a hús szakad úgy, hogy még mozog a gazdája. Azzal pedig tökéletesen tud azonosulni, hogy ez miért viselte meg Aleniát, a helyében lehet elfűrészelte volna rögtön a saját nyakát. Egy kicsit meg is sajnálja.*
- Hajóorvos? Ez a része igazán izgalmas, a szépítőszerek meg nem túl unalmasak?
*Persze neki aztán mindegy, ha a férfi vágya, hogy kencéket kevergessen évekig, akkor szíve joga, de karokat levágni sokkal érdekesebb. Relael számára mindenképpen, és gondosan elteszi ezt az információt. Hiszen csak egy erős, belevaló férfi képes arra, hogy meglépje ezt. Nem lehet könnyű, biztos izzadtságcseppektől gyöngyözött homloka, és ahogy letörölte összekente az arcát vérrel. Vajon az erek kidudorodtak Intath karján, ahogy minden izmát megfeszítve teljes erőből nyiszálta a végtagot? Sóhajt egyet, ami a beszélgetőpartnere számára bármit jelenthet, valójában meg elragadtatását.
Kicsit segít kitisztítania agyát az étkező okozta más környezet. Intath megint egy gavallér módjára viselkedik, és még mindig jól esik Relaelnek a figyelmesség.*
- Háááát, jóformán semmilyen. A zavargások napján kerestem fel Aleimordot, mert levelet küldött, hogy szeretne velem tárgyalni, de erre nem került sor végül, és nem is hinném, hogy fog valaha. Az sem valószínű, hogy Artheniorba valaha visszatérek.
*Persze aztán bármi lehet. Ezt a témát pedig ügyesen felvezette ahhoz, hogy visszatérhessen ahhoz, amit elmulasztott kifejteni, de jobb szeret étkezőben ülve társalogni.*
- A thargok jó szívvel fogadtak, sokkal felszabadultabbak, nem olyanok mint a karót nyelt városiak. A gyűlésen nem volt semmi komolyabban izgalmas, azt leszámítva, hogy a Hadúr nem kíván többet semmilyen formában Artheniorral szövetkezni. Minket azért szívesen látott, Nairadával kapunk is majd földet tőle, amivel gazdálkodhatunk.
*A Senkikről egyelőre nem tesz említést, ahogy Laurentitia esetében sem. Ezek még számára is bizonytalan dolgok, meg nem is szeretne róluk fecsegni.*
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
- Az!
*Vágja rá látszólagos felháborodottsággal, igyekezve nem mosolyogni ezen. Az érdeklődésnek örül, legalább kiderült, hogy Intathra számíthat ha szaftos információk jutnak a fülébe. Mindig jó, ha ezeket megfelelő személyekkel megoszthatja.*
- Milyen figyelmes.
*Szelíden mosolyogva hümmög, és azt próbálja eldönteni, hogy az elf férfi érdeklődése valódi, vagy megjátszott. Bár amilyen odaadóan igyekszik jó benyomást tenni rá előbbire tippelne. A férfi szakmájával úgy tűnik sikerült beletenyerelnie lelkének egy érzékeny csücskébe, és még kényelmes dolga is van, mert a hízelgés részt is átveszi tőle az elf, így elegendő csak meggyőzően bólogatnia. Igazából egyet is ért, meg a történet izgalmas is, ezért árgus szemekkel figyel. A célzásra csak még jobban kikerekednek szemei.*
- Mármint... le kellett vágni a karját?
*Ez ténylegesen meglepi, erre nem gondolt volna. Kicsit átértékeli magában, hogy végül is a lány hisztije nem volt annyira alaptalan, persze ez nem akadályozza meg semmiben.*
- Ó, jaj. És milyen érzés volt? Csináltál már ilyet korábban?
*Az nem lepi meg, hogy Aleimordot ez sokkolta, még lehet őt is, ha látná ahogy a hús szakad úgy, hogy még mozog a gazdája. Azzal pedig tökéletesen tud azonosulni, hogy ez miért viselte meg Aleniát, a helyében lehet elfűrészelte volna rögtön a saját nyakát. Egy kicsit meg is sajnálja.*
- Hajóorvos? Ez a része igazán izgalmas, a szépítőszerek meg nem túl unalmasak?
*Persze neki aztán mindegy, ha a férfi vágya, hogy kencéket kevergessen évekig, akkor szíve joga, de karokat levágni sokkal érdekesebb. Relael számára mindenképpen, és gondosan elteszi ezt az információt. Hiszen csak egy erős, belevaló férfi képes arra, hogy meglépje ezt. Nem lehet könnyű, biztos izzadtságcseppektől gyöngyözött homloka, és ahogy letörölte összekente az arcát vérrel. Vajon az erek kidudorodtak Intath karján, ahogy minden izmát megfeszítve teljes erőből nyiszálta a végtagot? Sóhajt egyet, ami a beszélgetőpartnere számára bármit jelenthet, valójában meg elragadtatását.
Kicsit segít kitisztítania agyát az étkező okozta más környezet. Intath megint egy gavallér módjára viselkedik, és még mindig jól esik Relaelnek a figyelmesség.*
- Háááát, jóformán semmilyen. A zavargások napján kerestem fel Aleimordot, mert levelet küldött, hogy szeretne velem tárgyalni, de erre nem került sor végül, és nem is hinném, hogy fog valaha. Az sem valószínű, hogy Artheniorba valaha visszatérek.
*Persze aztán bármi lehet. Ezt a témát pedig ügyesen felvezette ahhoz, hogy visszatérhessen ahhoz, amit elmulasztott kifejteni, de jobb szeret étkezőben ülve társalogni.*
- A thargok jó szívvel fogadtak, sokkal felszabadultabbak, nem olyanok mint a karót nyelt városiak. A gyűlésen nem volt semmi komolyabban izgalmas, azt leszámítva, hogy a Hadúr nem kíván többet semmilyen formában Artheniorral szövetkezni. Minket azért szívesen látott, Nairadával kapunk is majd földet tőle, amivel gazdálkodhatunk.
*A Senkikről egyelőre nem tesz említést, ahogy Laurentitia esetében sem. Ezek még számára is bizonytalan dolgok, meg nem is szeretne róluk fecsegni.*
3912. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-08 11:42:17
Üzenet elküldve: 2018-11-08 11:42:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Relael Ellerin lae'Natar//
*A susmusnak Int se tud ellenállni. Érdeklődve közelebb hajol. Ale jellembeli hiányosságaira bólint. Mikor pedig a hugica vágyai szóba kerülnek elkerekedik a szeme.*
-Valóban? Hát ez felháborító!~Szerencsés mocsok! Három nőt is összeszedni. Nem elég az asszony meg a szerelem?~Így visszagondolva néhány elhangzott kósza vallomásocska is más színezetet kap.
*Bólogat. Közben pedig elraktározza a fejében, hogy ezzel a lánnyal jobban teszi ha jó viszonyt ápol. Nem csak azért mert így ehhez hasonló izgis pletykákat hallhat hanem mert így talán elkerüli, hogy a lány róla mondjon valamit. Amire egyelőre még nem adott okot. Bár a pletykák szabályait ismerve Ale ki tudja mennyi okot adott. Talán pont annyit mint az a testvérpár akiknek most dolgozik a doki.*
-Én meg szívesen meghallgatnám ezt a keveset is. És örülök, hogy ezek szerint sokkal komolyabb kellemetlenségek nem érték.
~Én ha lázongó nép lennék lehet megpróbálnám a csajszit a földre nyomni és elvenni azt a kincsét amiből minden lánynak csak egy van. Dehogy tennék ilyet. Kimenteném a városból és csak utána mozdulnék rá. A nagy ijedtséget kihasználva meg mert megérdemelném a hősiességemért.~
*Int egy gáláns úriember. Ha valami úton módon bekerülne ezek közé a vérfertőzők közé talán valódi úri elf is lehetne. Persze nem tervez házasodni, de ha lenne esélye megkaparintani a családi vagyont és egész életében jól élni nem utasítaná vissza. Meg úgy tudja az ilyen házasságokban amúgy se elvárás a hűség. A szakmájára terelődött téma során mikor meghallja a bókokat akkor a lány eléri a célját. A doki főleg úgy, hogy élete legjobb műtétjét a tegnapi nap végezte eléggé büszke magára.*
-Hát tény, hogy élet és halál urai vagyunk. Csak sajnos kevesen látják be valódi fontosságunkat. Alenia kis asszonykának is ez volt a baja. A kuruzslók, mágusok, sámánok, látók, papok és ilyenek nem értenek a gyógyításhoz. Ehhez orvos kell. Meg is mondtam nekik, hogy ennél igazán több eszük lehetett volna. Elfertőződött a rosszul ellátott sebe. Ha nem vagyok ott és vitetem a rendelőmbe az önkívületi állapotban lévő lányt meghalt volna. Az utolsó pillanatban tudtam megmenteni és csak a tapasztalatomnak és a csodának köszönheti, hogy túlélte. De olyan árat kellett a butaságáért fizetnie amit nem viselt el*Ökölbe szorítja a kezét, kinyújtja a hüvelyk ujját és egy sokat mondó mozdulattal végighúzza a vállánál pont ott ahol a lánynak le kellett vágnia. Bár az fűrésszel történt.*és mikor magához tért elátkozva engem és a bátyját akit szintén megviselt a műtét látványa kirohant az ajtón és beleveszett a tömegbe. Ale valószínűleg miatta ment vissza.
*Szomorúan rázza a fejét. Nem szép történet. Tényleg sajnálja szegény lányt. Valószínűleg már nem is él. Pedig Int sokat köszönhet neki. Nélküle nem kerülhetett volna ide. Bár ahogy a lány is mondja a helyzete lehetne jobb is.*
-Ugyan. Köszönöm az őszinteséged. Elméletben igazad is lenne. De korábban hajóorvos voltam, aztán a szegénynegyedben volt rendelőm, szóval a mostani helyzet még így is fejlődésnek számít. És a jelenlegi körülmények közt még szerencsésnek is számítok ezzel a várostól távoli kúriával ahol gyakorolhatom majd az alkímiát és cserébe remélhetőleg kisebb megfázásokat kell majd kezelnem meg szépítőszereket készítenem.
*A szolgálót hamar elintézi. Nem akarja váratni a lányt, aki valószínűleg már lepihenne és örülne annak a pár falatnak is. Az étkezőbe érve is Int továbbra is úrielfként viselkedik. Kihúzza a lánynak a széket majd betolja alá. Aztán mellette foglal helyet.*
-És neked milyen kapcsolatod is van a Sayqueves családdal? Mint hallhattad nem régóta vagyok a család alkalmazottja.
*A susmusnak Int se tud ellenállni. Érdeklődve közelebb hajol. Ale jellembeli hiányosságaira bólint. Mikor pedig a hugica vágyai szóba kerülnek elkerekedik a szeme.*
-Valóban? Hát ez felháborító!~Szerencsés mocsok! Három nőt is összeszedni. Nem elég az asszony meg a szerelem?~Így visszagondolva néhány elhangzott kósza vallomásocska is más színezetet kap.
*Bólogat. Közben pedig elraktározza a fejében, hogy ezzel a lánnyal jobban teszi ha jó viszonyt ápol. Nem csak azért mert így ehhez hasonló izgis pletykákat hallhat hanem mert így talán elkerüli, hogy a lány róla mondjon valamit. Amire egyelőre még nem adott okot. Bár a pletykák szabályait ismerve Ale ki tudja mennyi okot adott. Talán pont annyit mint az a testvérpár akiknek most dolgozik a doki.*
-Én meg szívesen meghallgatnám ezt a keveset is. És örülök, hogy ezek szerint sokkal komolyabb kellemetlenségek nem érték.
~Én ha lázongó nép lennék lehet megpróbálnám a csajszit a földre nyomni és elvenni azt a kincsét amiből minden lánynak csak egy van. Dehogy tennék ilyet. Kimenteném a városból és csak utána mozdulnék rá. A nagy ijedtséget kihasználva meg mert megérdemelném a hősiességemért.~
*Int egy gáláns úriember. Ha valami úton módon bekerülne ezek közé a vérfertőzők közé talán valódi úri elf is lehetne. Persze nem tervez házasodni, de ha lenne esélye megkaparintani a családi vagyont és egész életében jól élni nem utasítaná vissza. Meg úgy tudja az ilyen házasságokban amúgy se elvárás a hűség. A szakmájára terelődött téma során mikor meghallja a bókokat akkor a lány eléri a célját. A doki főleg úgy, hogy élete legjobb műtétjét a tegnapi nap végezte eléggé büszke magára.*
-Hát tény, hogy élet és halál urai vagyunk. Csak sajnos kevesen látják be valódi fontosságunkat. Alenia kis asszonykának is ez volt a baja. A kuruzslók, mágusok, sámánok, látók, papok és ilyenek nem értenek a gyógyításhoz. Ehhez orvos kell. Meg is mondtam nekik, hogy ennél igazán több eszük lehetett volna. Elfertőződött a rosszul ellátott sebe. Ha nem vagyok ott és vitetem a rendelőmbe az önkívületi állapotban lévő lányt meghalt volna. Az utolsó pillanatban tudtam megmenteni és csak a tapasztalatomnak és a csodának köszönheti, hogy túlélte. De olyan árat kellett a butaságáért fizetnie amit nem viselt el*Ökölbe szorítja a kezét, kinyújtja a hüvelyk ujját és egy sokat mondó mozdulattal végighúzza a vállánál pont ott ahol a lánynak le kellett vágnia. Bár az fűrésszel történt.*és mikor magához tért elátkozva engem és a bátyját akit szintén megviselt a műtét látványa kirohant az ajtón és beleveszett a tömegbe. Ale valószínűleg miatta ment vissza.
*Szomorúan rázza a fejét. Nem szép történet. Tényleg sajnálja szegény lányt. Valószínűleg már nem is él. Pedig Int sokat köszönhet neki. Nélküle nem kerülhetett volna ide. Bár ahogy a lány is mondja a helyzete lehetne jobb is.*
-Ugyan. Köszönöm az őszinteséged. Elméletben igazad is lenne. De korábban hajóorvos voltam, aztán a szegénynegyedben volt rendelőm, szóval a mostani helyzet még így is fejlődésnek számít. És a jelenlegi körülmények közt még szerencsésnek is számítok ezzel a várostól távoli kúriával ahol gyakorolhatom majd az alkímiát és cserébe remélhetőleg kisebb megfázásokat kell majd kezelnem meg szépítőszereket készítenem.
*A szolgálót hamar elintézi. Nem akarja váratni a lányt, aki valószínűleg már lepihenne és örülne annak a pár falatnak is. Az étkezőbe érve is Int továbbra is úrielfként viselkedik. Kihúzza a lánynak a széket majd betolja alá. Aztán mellette foglal helyet.*
-És neked milyen kapcsolatod is van a Sayqueves családdal? Mint hallhattad nem régóta vagyok a család alkalmazottja.
3911. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-08 09:35:34
Üzenet elküldve: 2018-11-08 09:35:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//A magányosok útja//
*Jártatja tekintetét az épületen és az azt környező egyéb tárgyakon. Lepusztult és leharcolt, furcsa mód ijesztőnek kellene lennie, de még sem az. Ahogyan Valea kifejezi magát, némiképp még megnyugtató is. Zavartan pillant vissza a lányra, majd a kezükben felhalmozott tömérdek mennyiségű faágra. Kószán mosolyodik el, pillantását a lány és saját karja között váltogatja.*
- Megcsináljuk majd. De most nem akarok több szót az épületre pazarolni. Ráér. Arra jó lesz, hogy az éjszakát biztonságosabb körülmények között töltsük el. De inkább csak beszélgessünk, ezek úgyis csak materiális dolgok. *Jegyzi meg, majd besétálva a valaha volt kertbe leteszi a fahasábokat, s ha Valea engedi, tőle is átveszi a sajátját. Akaratlanul hozzáér kezéhez, s sejtvén, hogy a lány mennyire húzódozik az érintéstől egyből zavartan bocsánatot is kér:*
- Öhm... ne haragudj. *Majd a lány által összegyűjtött fát is a sajátjaira rakja.* Amúgy... khm... igen... elszaladok a szekérért. A szerzetes valóban szalad, szeretne már nyugodtan üldögélni a tűz mellett, bár igazából borra vágyik. Csak remélni tudja, hogy a lánynak is hasonló gondolatai támadnak, mert ez az ismerkedés kissé könnyebb, ha nem olyan feszes az ember. Nem telik el sok idő, s Umon már érkezik a szekérrel:*
- Hó! Kócos! Hó! *Igyekszik úgy beállni, hogy ne legyen feltűnő, bár a környező fák jól takarnak mindent, s a ház mögötti színhez bekanyarodva olyan, mintha nem is állna ott semmi. Kócost kiköti, hadd legelésszen, míg maguknak valami ülőalkalmatosságot keres. Szuszogva hoz oda mindent, a hordóval együtt, majd elkezdi megrakni a tüzet.*
- Tudod... furcsa. *Kezdi halkan.* Egy nappal ezelőtt bár sejtettem, hogy az utam elvezet Vadvédtől, erre nem gondoltam. Hirtelen felnéz.*
- Arra, hogy társam is lesz ebben, végképp nem. *Homlokára csap zavartan.* Ó, de buta vagyok! *Odarohan a hordóhoz, s a lány poharát színültig tölti.* Bizonyára megszomjaztál! *Mintha csak vendég lenne, s nem együtt rónák az utat órák óta, Umon már csak ilyen. Csuklyáját hátracsapja fejéről, aztán egy gondolattal később Valeára néz.*
- Tudod mit? Erre a csuklyára nem lesz már szükségem. *Mondja mosolyogva, majd belekortyol borába.* Segítesz tüzet rakni? Hmm? A ház ráér. Nem érdekes. *Néz maga elé.*
*Jártatja tekintetét az épületen és az azt környező egyéb tárgyakon. Lepusztult és leharcolt, furcsa mód ijesztőnek kellene lennie, de még sem az. Ahogyan Valea kifejezi magát, némiképp még megnyugtató is. Zavartan pillant vissza a lányra, majd a kezükben felhalmozott tömérdek mennyiségű faágra. Kószán mosolyodik el, pillantását a lány és saját karja között váltogatja.*
- Megcsináljuk majd. De most nem akarok több szót az épületre pazarolni. Ráér. Arra jó lesz, hogy az éjszakát biztonságosabb körülmények között töltsük el. De inkább csak beszélgessünk, ezek úgyis csak materiális dolgok. *Jegyzi meg, majd besétálva a valaha volt kertbe leteszi a fahasábokat, s ha Valea engedi, tőle is átveszi a sajátját. Akaratlanul hozzáér kezéhez, s sejtvén, hogy a lány mennyire húzódozik az érintéstől egyből zavartan bocsánatot is kér:*
- Öhm... ne haragudj. *Majd a lány által összegyűjtött fát is a sajátjaira rakja.* Amúgy... khm... igen... elszaladok a szekérért. A szerzetes valóban szalad, szeretne már nyugodtan üldögélni a tűz mellett, bár igazából borra vágyik. Csak remélni tudja, hogy a lánynak is hasonló gondolatai támadnak, mert ez az ismerkedés kissé könnyebb, ha nem olyan feszes az ember. Nem telik el sok idő, s Umon már érkezik a szekérrel:*
- Hó! Kócos! Hó! *Igyekszik úgy beállni, hogy ne legyen feltűnő, bár a környező fák jól takarnak mindent, s a ház mögötti színhez bekanyarodva olyan, mintha nem is állna ott semmi. Kócost kiköti, hadd legelésszen, míg maguknak valami ülőalkalmatosságot keres. Szuszogva hoz oda mindent, a hordóval együtt, majd elkezdi megrakni a tüzet.*
- Tudod... furcsa. *Kezdi halkan.* Egy nappal ezelőtt bár sejtettem, hogy az utam elvezet Vadvédtől, erre nem gondoltam. Hirtelen felnéz.*
- Arra, hogy társam is lesz ebben, végképp nem. *Homlokára csap zavartan.* Ó, de buta vagyok! *Odarohan a hordóhoz, s a lány poharát színültig tölti.* Bizonyára megszomjaztál! *Mintha csak vendég lenne, s nem együtt rónák az utat órák óta, Umon már csak ilyen. Csuklyáját hátracsapja fejéről, aztán egy gondolattal később Valeára néz.*
- Tudod mit? Erre a csuklyára nem lesz már szükségem. *Mondja mosolyogva, majd belekortyol borába.* Segítesz tüzet rakni? Hmm? A ház ráér. Nem érdekes. *Néz maga elé.*
3910. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-08 01:15:09
Üzenet elküldve: 2018-11-08 01:15:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
// Intath Aldeis //
*Túl nagy a kísértés, és bár haja takarja szarvacskáit, de a komisz kis démon kibújik belőle. Azért közelebb hajolva fojtottabb hangon beszél, mert hát ez a pletyka kultúrája.*
- Aleimord egyébként is egy gyenge jellem volt, felesleges rá energiát pazarolni. Megjelenésemkor sem volt annyi lélekjelenléte, hogy a fajtalankodni vágyó húgát lerángassa magáról.
*Igazából csak csókot akart, de minden azzal kezdődik ugye. Ha pedig kérdezik ő ugyan nem elferdíti, hanem kicsit kiszínesíti az igazságot, hogy élénkebb legyen. Persze diszkrét ő, nem is kíván többet mondani, csak legyint kézfejével és úgy tesz, mintha ez olyan mélységesen felháborította volna, hogy lelke megkönnyebbülésének célját szolgálta ennek az információnak a megosztása. Ha azt nézzük így is van, kicsit boldogabb, hogy másokról beszélhet a hátuk mögött.*
- Mesélhetek ugyan, de leginkább pihenéssel, várakozással telt.
*Meg Syouddal és Alyoval.*
- Illetve kapcsolatépítéssel.
*Jól is ment ez a része is, hiszen eléggé úgy tűnik, hogy bebiztosította magát kettejük ágyába. Követi a férfit be, amikor az említi szakmáját. Sejtette ugyan, de most, hogy be is bizonyosodott még kíváncsibbá válik.*
- Az orvoslás nemes szakma és izgalmas is amellett. Aleniának legutóbb milyen kezelésre volt szüksége?
*Mert arra tisztán emlékszik, hogy akkor talán indokolt volt nyafogása, hiszen elég rossz bőrben volt, ezek szerint életmentésre is sor került.*
- Édesanyám is rengeteget betegeskedett, akkor kezdett el érdekelni az orvosok munkássága. Hihetetlen milyen hatalommal bír a tudás.
*Csak azért teszi ezt hozzá, hogy felbátorítsa a férfit, meséljen csak neki és lehetőleg minél részletesebben, mert oda meg vissza van ezekért. Úgy ahogy a hibák, rendellenességek is lenyűgözik.*
- Amúgy meg ha megengeded nekem az őszinteséget, de miért a saját költségedre? Nálunk nem így volt szokás bánni a szakemberekkel.
*Rosszallóan ingatja fejét, hiszen ténylegesen így van, sosem fukarkodtak, ha arról volt szó, hogy egy szakmabeli munkáját kellett bőségesen honorálni vagy valakinek jó mélyen benyalni. De ezek szerint Drameilotennek Intath munkája nem ér meg ennyit, legalábbis Relaelnek ez az első gondolata. A férfi nagyon gyorsan intézkedik is az ügyében, ami meglehetősen tetszik neki, rég volt ilyen bánásmódban és kitüntetett figyelemben része. Elégedetten, elismerően az orvosra mosolyog, és szófogadóan követi őt bárhova is vezeti.*
*Túl nagy a kísértés, és bár haja takarja szarvacskáit, de a komisz kis démon kibújik belőle. Azért közelebb hajolva fojtottabb hangon beszél, mert hát ez a pletyka kultúrája.*
- Aleimord egyébként is egy gyenge jellem volt, felesleges rá energiát pazarolni. Megjelenésemkor sem volt annyi lélekjelenléte, hogy a fajtalankodni vágyó húgát lerángassa magáról.
*Igazából csak csókot akart, de minden azzal kezdődik ugye. Ha pedig kérdezik ő ugyan nem elferdíti, hanem kicsit kiszínesíti az igazságot, hogy élénkebb legyen. Persze diszkrét ő, nem is kíván többet mondani, csak legyint kézfejével és úgy tesz, mintha ez olyan mélységesen felháborította volna, hogy lelke megkönnyebbülésének célját szolgálta ennek az információnak a megosztása. Ha azt nézzük így is van, kicsit boldogabb, hogy másokról beszélhet a hátuk mögött.*
- Mesélhetek ugyan, de leginkább pihenéssel, várakozással telt.
*Meg Syouddal és Alyoval.*
- Illetve kapcsolatépítéssel.
*Jól is ment ez a része is, hiszen eléggé úgy tűnik, hogy bebiztosította magát kettejük ágyába. Követi a férfit be, amikor az említi szakmáját. Sejtette ugyan, de most, hogy be is bizonyosodott még kíváncsibbá válik.*
- Az orvoslás nemes szakma és izgalmas is amellett. Aleniának legutóbb milyen kezelésre volt szüksége?
*Mert arra tisztán emlékszik, hogy akkor talán indokolt volt nyafogása, hiszen elég rossz bőrben volt, ezek szerint életmentésre is sor került.*
- Édesanyám is rengeteget betegeskedett, akkor kezdett el érdekelni az orvosok munkássága. Hihetetlen milyen hatalommal bír a tudás.
*Csak azért teszi ezt hozzá, hogy felbátorítsa a férfit, meséljen csak neki és lehetőleg minél részletesebben, mert oda meg vissza van ezekért. Úgy ahogy a hibák, rendellenességek is lenyűgözik.*
- Amúgy meg ha megengeded nekem az őszinteséget, de miért a saját költségedre? Nálunk nem így volt szokás bánni a szakemberekkel.
*Rosszallóan ingatja fejét, hiszen ténylegesen így van, sosem fukarkodtak, ha arról volt szó, hogy egy szakmabeli munkáját kellett bőségesen honorálni vagy valakinek jó mélyen benyalni. De ezek szerint Drameilotennek Intath munkája nem ér meg ennyit, legalábbis Relaelnek ez az első gondolata. A férfi nagyon gyorsan intézkedik is az ügyében, ami meglehetősen tetszik neki, rég volt ilyen bánásmódban és kitüntetett figyelemben része. Elégedetten, elismerően az orvosra mosolyog, és szófogadóan követi őt bárhova is vezeti.*
3909. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-08 00:21:47
Üzenet elküldve: 2018-11-08 00:21:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Relael Ellerin lae'Natar//
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
-Ennek örülök.
*Mosolyog kedvesen a Relael-re. A csinos lányok mindig abban a kivételes helyzetben voltak, hogy velük Int még a kimondottan rossz kedvében is kedves volt. Ilyenkor pedig mikor a doki szerencsecsillaga felszálló ágon van még szívesebben örül mások örömének is. A hírre, hogy a lányok hajthatatlanok ő csak rosszallón megrázza a fejét.*
-Nem hallgatnak az okos szóra. Aleimord nem ok nélkül ment el egy szó nélkül. Nem lepne meg ha önveszélyes viselkedésbe kezdene. A tegnapi nap során...Hát kapott elég okot rá, hogy besokalljon.
~Öntöttem belé egy kis lelket, de csodákra még a zugpia se képes. Az a barom lehet már nem is él.~
*A harapnivalóra csak bólogat mintha már otthon volna. És végül is ma reggel óta már elmondhatja erről a helyről, hogy itthon van.*
-Persze és egy pohár bor nekem is jólesik majd. Szívesen meghallgatnám a történetét is. Ha jól sejtem mozgalmas volt az elmúlt pár napja.
~Nem tűnik olyan viseletesnek mint lehetne. Talán sikerült egy jó szállást találnia ahol nem kérnek tőle túl sokat. Ha itt akarna maradni akkor pár szép szót megérne. Szerintem sóher úr meggyőzhető lenne. Vajon mennyire lenne hálás érte? Megérné kitapogatni, hogy hagyná-e, azt hogy legalább megtapogassam.~
*Beinvitálja hát a lányt ártatlan mosollyal a házba és közben válaszol a kapott kérdésre.*
-Csak ma reggeltől. Drameiloten úr nagyvonalúan felvett a család orvosalkimistájának. Amiért megmentettem az unokahúga életét kaptam szabad bejárást a könyvtárba és egy labort amit én saját költségből berendezhetek.
~Sóher pöcs.~
*Beérve az első szolgálót le is szólítja.*
-Üdv. Relael kisasszony most érkezett egy hosszú útról. Családi ismerős. Intézkednél a lováról a ház előtt meg, valami harapnivaló után? Az étkezőben megvárjuk. Kösz haver.
*Majd a lányhoz is fordul.*
-Mutatom az utat.
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
-Ennek örülök.
*Mosolyog kedvesen a Relael-re. A csinos lányok mindig abban a kivételes helyzetben voltak, hogy velük Int még a kimondottan rossz kedvében is kedves volt. Ilyenkor pedig mikor a doki szerencsecsillaga felszálló ágon van még szívesebben örül mások örömének is. A hírre, hogy a lányok hajthatatlanok ő csak rosszallón megrázza a fejét.*
-Nem hallgatnak az okos szóra. Aleimord nem ok nélkül ment el egy szó nélkül. Nem lepne meg ha önveszélyes viselkedésbe kezdene. A tegnapi nap során...Hát kapott elég okot rá, hogy besokalljon.
~Öntöttem belé egy kis lelket, de csodákra még a zugpia se képes. Az a barom lehet már nem is él.~
*A harapnivalóra csak bólogat mintha már otthon volna. És végül is ma reggel óta már elmondhatja erről a helyről, hogy itthon van.*
-Persze és egy pohár bor nekem is jólesik majd. Szívesen meghallgatnám a történetét is. Ha jól sejtem mozgalmas volt az elmúlt pár napja.
~Nem tűnik olyan viseletesnek mint lehetne. Talán sikerült egy jó szállást találnia ahol nem kérnek tőle túl sokat. Ha itt akarna maradni akkor pár szép szót megérne. Szerintem sóher úr meggyőzhető lenne. Vajon mennyire lenne hálás érte? Megérné kitapogatni, hogy hagyná-e, azt hogy legalább megtapogassam.~
*Beinvitálja hát a lányt ártatlan mosollyal a házba és közben válaszol a kapott kérdésre.*
-Csak ma reggeltől. Drameiloten úr nagyvonalúan felvett a család orvosalkimistájának. Amiért megmentettem az unokahúga életét kaptam szabad bejárást a könyvtárba és egy labort amit én saját költségből berendezhetek.
~Sóher pöcs.~
*Beérve az első szolgálót le is szólítja.*
-Üdv. Relael kisasszony most érkezett egy hosszú útról. Családi ismerős. Intézkednél a lováról a ház előtt meg, valami harapnivaló után? Az étkezőben megvárjuk. Kösz haver.
*Majd a lányhoz is fordul.*
-Mutatom az utat.
3908. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-07 22:59:09
Üzenet elküldve: 2018-11-07 22:59:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
// Intath Aldeis //
*Nagyon kedvesen fogadják, ennek pedig nagyon örül, még csak sokat nem is kellett tennie érte. Azért mosolya továbbra is arcán feszül valós lelkesedéssel. A kézcsóknak örül, és természetesen elfogadja.*
- Ez pompás! Akkor nem volt hiábavaló az utam. Igazán boldoggá tettél most ezzel.
*Megkönnyebbül, mert pontosan ilyesmire számított. Igazán kellemetlen lett volna, hogyha elzavarják, mert Relael néha apróságokat is igen rossz néven tud venni. Eleget tesz közben a javaslatnak és kiköti hátasát, külön örül annak, hogy nem kell vele foglalkoznia. Ez rövid idővel ezelőtt még természetesnek tűnt neki, most már nem annyira, ami nem feltétlenül baj, csak még őt is meglepi. Igen gyorsan kezd hozzászokni ehhez az új életmódhoz is.*
- Ó, én próbáltam hatni rájuk, de hajthatatlan volt Laurentitia. Minduntalan csak Aleimordért aggódott.
*Mosolya kissé megrendül, szája szeglete rándul csupán meg. Nem különösebben érdeklik azok a lányok, nem közömbös feléjük, de hogy rájuk szót pazaroljon annál unalmasabb dolgot el sem tudna képzelni.*
- Milyen kedves. Hüm, hát ha lehetek őszinte talán valami harapnivaló jól esne, de leginkább egy finom kupa bor. A fürdő még ráér, de azt sem hagynám ki, ha már van rá lehetőségem.
*Ha pedig nagyon őszinte akarna lenni, akkor meg sem állnak kettő üvegnél, de ez még alakulhat, csak előtte érdemes felmérnie a határokat. Követi a férfit kicsattanó örömmel.*
- Na és mióta állsz a Sayqueves család szolgálatában, drága Intath?
*Nagyon kedvesen fogadják, ennek pedig nagyon örül, még csak sokat nem is kellett tennie érte. Azért mosolya továbbra is arcán feszül valós lelkesedéssel. A kézcsóknak örül, és természetesen elfogadja.*
- Ez pompás! Akkor nem volt hiábavaló az utam. Igazán boldoggá tettél most ezzel.
*Megkönnyebbül, mert pontosan ilyesmire számított. Igazán kellemetlen lett volna, hogyha elzavarják, mert Relael néha apróságokat is igen rossz néven tud venni. Eleget tesz közben a javaslatnak és kiköti hátasát, külön örül annak, hogy nem kell vele foglalkoznia. Ez rövid idővel ezelőtt még természetesnek tűnt neki, most már nem annyira, ami nem feltétlenül baj, csak még őt is meglepi. Igen gyorsan kezd hozzászokni ehhez az új életmódhoz is.*
- Ó, én próbáltam hatni rájuk, de hajthatatlan volt Laurentitia. Minduntalan csak Aleimordért aggódott.
*Mosolya kissé megrendül, szája szeglete rándul csupán meg. Nem különösebben érdeklik azok a lányok, nem közömbös feléjük, de hogy rájuk szót pazaroljon annál unalmasabb dolgot el sem tudna képzelni.*
- Milyen kedves. Hüm, hát ha lehetek őszinte talán valami harapnivaló jól esne, de leginkább egy finom kupa bor. A fürdő még ráér, de azt sem hagynám ki, ha már van rá lehetőségem.
*Ha pedig nagyon őszinte akarna lenni, akkor meg sem állnak kettő üvegnél, de ez még alakulhat, csak előtte érdemes felmérnie a határokat. Követi a férfit kicsattanó örömmel.*
- Na és mióta állsz a Sayqueves család szolgálatában, drága Intath?
3907. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-07 22:25:56
Üzenet elküldve: 2018-11-07 22:25:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// A magányosok útja //
*Umont láthatóan leköti a kocsikerék, Valeát legkevésbé sem, mert gondolatai beszélgetésük témája körül forognak. Megjegyzi magának ezt az Aenae lányt, bár feltehetően sosem fognak már találkozni. A megsebzés részt elengedi, mert jobb most úgy.*
- Umon, szerintem már van elég fa a tűzhöz.
*Teszi hozzá mellékesen, de látja, hogy a szerzetes eltökélt valami miatt, csak nem érti mi az ami ennyire viszi előre. Úgy dönt, hogy ráhagyja, és ahogy korábban mondta neki, kitart mellette és követi, akárhova is viszi kíváncsisága.*
- Igen, én is hasonlónak ismertem meg Lyzendrát.
*Nehéz is mit kezdeni vele, hiszen ő is megszokta, hogy embereket csak úgy besorol valahova és ott vannak. Az aranyhajú elf nő, pedig nem igen sorolható be, mert annál jóval összetettebb már első ránézésre is. A férfi megint elismerő szavakat mond neki, és ahogy eddig sem tudta kezelni ezt sem tudja miként reagálja le, ezért csak csendben mosolyog és igyekszik terelni.
Úgy tűnik a szerzetesnek súghatott valamit megérzése, mert az út kiszélesedik előttük és egy roskadozó kis épületre is figyelmes lesz. Szélesen mosolyogva nézi a kis elrejtett kincset, ezután vet egy hitetlenkedő pillantást Umonra, mintha azt sejtené ez direkt volt és mindvégig tudta merre tartottak. Persze tökéletesen tudja, hogy ez nem igaz, de ilyen szerencsés véletlenek ritkán adódnak. Úgy tűnik igaza volt, és ha nem is jobb felé vezette őket az a lezárás, de most rájuk süt kicsit a napsugár a sok eső után.*
- Ühüm, nézzük! Ez egészen olyannak tűnik, amilyenre te is nagyon vágytál.
*Nincs is akadálya annak, hogy megközelítsék az épületet, ugyanakkor a túlzott öröm nem nyomja el Valea paranoiáját. Nem szeret ismeretlen helyekre csak úgy bemenni, mert sosem tudja mi fogadhatja, és az ilyen meglepetésekért nem rajong. Közelebb érve viszont tüzetesebben meg tudja vizsgálni a kis házikót.*
- Hát ezen lehetne jócskán mit dolgozni.
*Már ha egyáltalán Umon szeretné akkor birtokába venni ezt a házat, vagy csak egy éjszaka erejéig maradnának itt.*
- Nekem tetszik. Van benne valami, amitől elönt a békesség.
*Az már kevésbé, hogy beszélnie kell. Nincsenek titkai amúgy sem, de főleg nem barátja előtt, de az a bor nagyon fog kelleni, hogy ne érezze túlzottan feszélyezve magát. Nem szeret magáról beszélni, sokkal szívesebben hallgat másokat, és az jobban is megy neki.*
- Mit szólsz, akkor hurcolkodjunk ide?
*Umont láthatóan leköti a kocsikerék, Valeát legkevésbé sem, mert gondolatai beszélgetésük témája körül forognak. Megjegyzi magának ezt az Aenae lányt, bár feltehetően sosem fognak már találkozni. A megsebzés részt elengedi, mert jobb most úgy.*
- Umon, szerintem már van elég fa a tűzhöz.
*Teszi hozzá mellékesen, de látja, hogy a szerzetes eltökélt valami miatt, csak nem érti mi az ami ennyire viszi előre. Úgy dönt, hogy ráhagyja, és ahogy korábban mondta neki, kitart mellette és követi, akárhova is viszi kíváncsisága.*
- Igen, én is hasonlónak ismertem meg Lyzendrát.
*Nehéz is mit kezdeni vele, hiszen ő is megszokta, hogy embereket csak úgy besorol valahova és ott vannak. Az aranyhajú elf nő, pedig nem igen sorolható be, mert annál jóval összetettebb már első ránézésre is. A férfi megint elismerő szavakat mond neki, és ahogy eddig sem tudta kezelni ezt sem tudja miként reagálja le, ezért csak csendben mosolyog és igyekszik terelni.
Úgy tűnik a szerzetesnek súghatott valamit megérzése, mert az út kiszélesedik előttük és egy roskadozó kis épületre is figyelmes lesz. Szélesen mosolyogva nézi a kis elrejtett kincset, ezután vet egy hitetlenkedő pillantást Umonra, mintha azt sejtené ez direkt volt és mindvégig tudta merre tartottak. Persze tökéletesen tudja, hogy ez nem igaz, de ilyen szerencsés véletlenek ritkán adódnak. Úgy tűnik igaza volt, és ha nem is jobb felé vezette őket az a lezárás, de most rájuk süt kicsit a napsugár a sok eső után.*
- Ühüm, nézzük! Ez egészen olyannak tűnik, amilyenre te is nagyon vágytál.
*Nincs is akadálya annak, hogy megközelítsék az épületet, ugyanakkor a túlzott öröm nem nyomja el Valea paranoiáját. Nem szeret ismeretlen helyekre csak úgy bemenni, mert sosem tudja mi fogadhatja, és az ilyen meglepetésekért nem rajong. Közelebb érve viszont tüzetesebben meg tudja vizsgálni a kis házikót.*
- Hát ezen lehetne jócskán mit dolgozni.
*Már ha egyáltalán Umon szeretné akkor birtokába venni ezt a házat, vagy csak egy éjszaka erejéig maradnának itt.*
- Nekem tetszik. Van benne valami, amitől elönt a békesség.
*Az már kevésbé, hogy beszélnie kell. Nincsenek titkai amúgy sem, de főleg nem barátja előtt, de az a bor nagyon fog kelleni, hogy ne érezze túlzottan feszélyezve magát. Nem szeret magáról beszélni, sokkal szívesebben hallgat másokat, és az jobban is megy neki.*
- Mit szólsz, akkor hurcolkodjunk ide?
3906. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-07 19:56:41
Üzenet elküldve: 2018-11-07 19:56:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Relael Ellerin lae'Natar//
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
~Ennyit váratni már igencsak paraszt dolognak számít. Én ennyi idő alatt nemcsak, hogy elkészültem volna, de azon a tejfehér bőrű hugicán is átmentem volna. Vajon be tudom neki adni, hogy az olajokat muszáj egy szakértőnek bedörzsölnie a bőrébe? Elég kis sutácskának tűnt, de az a paraszt bátyja nem olyan hülye. Mindegy. Majd most benyalom magam a kegyeibe. Ha már az nem számít, hogy megmentettem a kibaszott unokahúgát. De jó csecsei voltak. Anyám!~
*Nem épp a legszebb emlékek hisz a lázasan hörgő csatakos nők valahogy nem az esetei. Főleg ha aztán összeokádják a műtőjét. De Mégiscsak egy nemes kisasszonyról volt szó. Néhány nő akivel Int korábban összegabalyodott csak örült volna ha olyan bőrük van mint ezeknek. Ezért is kellett rájuk a pár kiló púder. Meg ugye, hogy a verések nyomait eltakarják. Bizony Int eléggé más helyre keveredett. Ki tudja meddig marad? A távolban felbukkanó lovasra kicsit összeszűkíti a szemeit. Mintha látta volna már a lányt korábban, de hogy hol arról fogalma sincs. A köszönést jókedvűen viszonozza.*
-Szépet!
~Csini. Valahogy túlságosan is. Ki ez?~
*Majd a bemutatkozás hallatán felcsillan a szeme. Így már emlékszik a lányra. Az egyik volt, aki elmenekült. Ezek szerint ő is kékvérű. Ez megmagyarázza mitől ilyen csini. Nem volt más dolga és megengedhette magának, hogy az legyen. Int előbb kiönti a pipájából a hamut, elteszi a kis hosszú nyelű eszközt majd oda lép a lányhoz és ha engedi akkor kezet csókol neki.*
-Tényleg! Csak akkor nem volt szerencsénk beszélni. Intath vagyok. Örvendek.
*A kérdésre vigyorogva bólogat. Ugyanis jó hírrel szolgálhat a szép lánynak.*
-Jól javasolták. Gondolom elfáradt. Bizonyos vagyok benne, hogy Drameiloten úr szívesen látja majd. A lovat kössük ki itt és majd az egyik szolga gondoskodik róla. Mi meg menjünk be. Éhes vagy előbb egy fürdőt venne? És mondja!*Közelebb hajol.*Ugye a lányok lemondtak már arról a butaságról, hogy visszamennek a városba? Szerintem nem is tudják mi várhat rájuk.
*Majd ha követik akkor el is indul a kúria felé.*
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
~Ennyit váratni már igencsak paraszt dolognak számít. Én ennyi idő alatt nemcsak, hogy elkészültem volna, de azon a tejfehér bőrű hugicán is átmentem volna. Vajon be tudom neki adni, hogy az olajokat muszáj egy szakértőnek bedörzsölnie a bőrébe? Elég kis sutácskának tűnt, de az a paraszt bátyja nem olyan hülye. Mindegy. Majd most benyalom magam a kegyeibe. Ha már az nem számít, hogy megmentettem a kibaszott unokahúgát. De jó csecsei voltak. Anyám!~
*Nem épp a legszebb emlékek hisz a lázasan hörgő csatakos nők valahogy nem az esetei. Főleg ha aztán összeokádják a műtőjét. De Mégiscsak egy nemes kisasszonyról volt szó. Néhány nő akivel Int korábban összegabalyodott csak örült volna ha olyan bőrük van mint ezeknek. Ezért is kellett rájuk a pár kiló púder. Meg ugye, hogy a verések nyomait eltakarják. Bizony Int eléggé más helyre keveredett. Ki tudja meddig marad? A távolban felbukkanó lovasra kicsit összeszűkíti a szemeit. Mintha látta volna már a lányt korábban, de hogy hol arról fogalma sincs. A köszönést jókedvűen viszonozza.*
-Szépet!
~Csini. Valahogy túlságosan is. Ki ez?~
*Majd a bemutatkozás hallatán felcsillan a szeme. Így már emlékszik a lányra. Az egyik volt, aki elmenekült. Ezek szerint ő is kékvérű. Ez megmagyarázza mitől ilyen csini. Nem volt más dolga és megengedhette magának, hogy az legyen. Int előbb kiönti a pipájából a hamut, elteszi a kis hosszú nyelű eszközt majd oda lép a lányhoz és ha engedi akkor kezet csókol neki.*
-Tényleg! Csak akkor nem volt szerencsénk beszélni. Intath vagyok. Örvendek.
*A kérdésre vigyorogva bólogat. Ugyanis jó hírrel szolgálhat a szép lánynak.*
-Jól javasolták. Gondolom elfáradt. Bizonyos vagyok benne, hogy Drameiloten úr szívesen látja majd. A lovat kössük ki itt és majd az egyik szolga gondoskodik róla. Mi meg menjünk be. Éhes vagy előbb egy fürdőt venne? És mondja!*Közelebb hajol.*Ugye a lányok lemondtak már arról a butaságról, hogy visszamennek a városba? Szerintem nem is tudják mi várhat rájuk.
*Majd ha követik akkor el is indul a kúria felé.*
3905. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-07 17:34:38
Üzenet elküldve: 2018-11-07 17:34:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
// Úton-útfélen //
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
*Laurentitia szófordulatán haloványan mosolyog. Talán ha nem az ő szájából hallaná még egy morbid viccnek is elmenne, amit értékelne, de hát itt mindenki széplelkű, így szórakozása elmarad. Aleimordról igen hosszú elemzést kap, aminek a felével is beérte volna, és mivel időközben elkezd unatkozni azon gondolkodik, hogy mennyire nem érdekli a nemes férfi. Csupán a hatalma volt érdekes számára családja által, illetve egy pillanatig, amikor hisztis húgával majdnem összemaszatolták a poros a könyvtárat.*
- Értem.
*Szúrja be Laurentitia szavai végére, mintha figyelt volna végig.*
- Egy kicsit én is. Szerettem az ékszereimet, olyan gondosan válogattam össze őket.
*Elhúzza száját, mert ez még mindig fáj a szívének, és fájni is fog sokáig. Az emlékeket sem sajnálja túlzottan, mert újak kerülnek majd a helyükre, és jelenleg tényleg boldog azzal a hellyel ahova került. Jól érzi magát a Senkiknél.
Szemöldökei felszöknek a neki szegezett kérdés miatt. Egyszer kedves és akkor is megkérdőjelezik, mondjuk teljesen jogosan.*
- Nem szeretek adós sem lenni, és úgy gondolom nektek nagyobb szükségetek van erre.
*Aztán ki tudja, lehet pont fordítva. Syoud sem lesz ott mindig, hogy védje a formás fenekét és esetleg jól meggyötörje az altesti területeit azoknak, akik bántani akarják Relaelt. Bár abban sem biztos, hogy szíve választottja megtenné ezt érte. Lehet lassan el kéne kezdeni felszerelni magát komolyabb önvédelmi fegyverekkel, vagy praktikákkal.
Luninari továbbra is bájos, hálája olyan őszinte, hogy kicsit valóban megérinti. De csak egy pillanatra. Nem gyakran köszöntek meg neki semmit, igaz nem is nagyon adott okot erre korábban.*
- Hát, azt hiszem az magától értetődő volt.
*Félrebillentve fejét a lányra mosolyog. Végül is majdnem meghágta egy mocskos parasztember egy csapat nemes miatt, talán kijár neki a köszönet, még akkor is, ha senki nem kérte rá, hogy ostoba hadműveletbe kezdjen. A lényeg, hogy itt van és az altesti területeit sem bántalmazta senki aznap.
Valami Sayquevesekről esik szó, erre figyelmesen bólogat és a segítségként felajánlott irány felé pislog.*
- Azért teszek egy próbát, köszönöm.
*Ezért az információért kivételesen tényleg hálás. Közben lova oldalához lép, és felhúzza magát a nyeregbe.*
- Úgy úgy ti is! Aztán majd még lehet találkozunk.
*Mosolyogva integet, és ráérős tempóra fogja lovát. Hamarosan eltűnik a többiek látóteréből.*
// Intath Aldeis //
*Nem sokkal ezután pedig megjelenik valami máséban. Töpreng, hogy vajon ez a Sayqueves birtok is jellemzően úgy fog kinézni, hogy lerí róla kihez tartozik, meg az is eszébe jut, hogy ezek a Sayquevesek is annyian vannak, mint a nyúlszar, nem is sejtette, hogy még errefelé is van rokonság.
Az akit viszont közelebb érve felismer egyértelműen nem Sayqueves. Vonásai ismerősek, de nem sikerül azonnal beazonosítania a férfit, azután villámcsapásként éri a felismerés. Az elf nevére ugyan nem emlékszik, de arra igen, hogy Aleniáról kellett gondoskodnia.*
- Szép napot!
*Köszön oda előre mikor megáll a ház előtt, és óvatosan lemászik a nyeregből.*
- Találkoztunk már a Templom kertjében. Relael vagyok.
*Megkerüli az állatot és mosolyogva a férfi elé lép. Bízik benne, hogy az is bemutatkozik neki újra, csak hogy kicsit felfrissítse emlékezetét.*
- Jó helyen járok, ugye? Ez lenne a Sayqueves birtok? Csak mert naaaagyon hosszú utat tettem meg idáig, jól esne egy kis felfrissülés, és Luninariék azt javasolták tegyek egy próbát itt.
*Fejét félrebillentve beveti legbájosabb pillantását és mosolyát, bár nincs sok fogalma arról, hogy az elf milyen kapcsolatban áll a Sayquevesekkel, mégis úgy gondolja, hogy érdemes az ő szívének megpuhításával foglalkozni egy kis vendégszeretet reményében.*
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
*Laurentitia szófordulatán haloványan mosolyog. Talán ha nem az ő szájából hallaná még egy morbid viccnek is elmenne, amit értékelne, de hát itt mindenki széplelkű, így szórakozása elmarad. Aleimordról igen hosszú elemzést kap, aminek a felével is beérte volna, és mivel időközben elkezd unatkozni azon gondolkodik, hogy mennyire nem érdekli a nemes férfi. Csupán a hatalma volt érdekes számára családja által, illetve egy pillanatig, amikor hisztis húgával majdnem összemaszatolták a poros a könyvtárat.*
- Értem.
*Szúrja be Laurentitia szavai végére, mintha figyelt volna végig.*
- Egy kicsit én is. Szerettem az ékszereimet, olyan gondosan válogattam össze őket.
*Elhúzza száját, mert ez még mindig fáj a szívének, és fájni is fog sokáig. Az emlékeket sem sajnálja túlzottan, mert újak kerülnek majd a helyükre, és jelenleg tényleg boldog azzal a hellyel ahova került. Jól érzi magát a Senkiknél.
Szemöldökei felszöknek a neki szegezett kérdés miatt. Egyszer kedves és akkor is megkérdőjelezik, mondjuk teljesen jogosan.*
- Nem szeretek adós sem lenni, és úgy gondolom nektek nagyobb szükségetek van erre.
*Aztán ki tudja, lehet pont fordítva. Syoud sem lesz ott mindig, hogy védje a formás fenekét és esetleg jól meggyötörje az altesti területeit azoknak, akik bántani akarják Relaelt. Bár abban sem biztos, hogy szíve választottja megtenné ezt érte. Lehet lassan el kéne kezdeni felszerelni magát komolyabb önvédelmi fegyverekkel, vagy praktikákkal.
Luninari továbbra is bájos, hálája olyan őszinte, hogy kicsit valóban megérinti. De csak egy pillanatra. Nem gyakran köszöntek meg neki semmit, igaz nem is nagyon adott okot erre korábban.*
- Hát, azt hiszem az magától értetődő volt.
*Félrebillentve fejét a lányra mosolyog. Végül is majdnem meghágta egy mocskos parasztember egy csapat nemes miatt, talán kijár neki a köszönet, még akkor is, ha senki nem kérte rá, hogy ostoba hadműveletbe kezdjen. A lényeg, hogy itt van és az altesti területeit sem bántalmazta senki aznap.
Valami Sayquevesekről esik szó, erre figyelmesen bólogat és a segítségként felajánlott irány felé pislog.*
- Azért teszek egy próbát, köszönöm.
*Ezért az információért kivételesen tényleg hálás. Közben lova oldalához lép, és felhúzza magát a nyeregbe.*
- Úgy úgy ti is! Aztán majd még lehet találkozunk.
*Mosolyogva integet, és ráérős tempóra fogja lovát. Hamarosan eltűnik a többiek látóteréből.*
// Intath Aldeis //
*Nem sokkal ezután pedig megjelenik valami máséban. Töpreng, hogy vajon ez a Sayqueves birtok is jellemzően úgy fog kinézni, hogy lerí róla kihez tartozik, meg az is eszébe jut, hogy ezek a Sayquevesek is annyian vannak, mint a nyúlszar, nem is sejtette, hogy még errefelé is van rokonság.
Az akit viszont közelebb érve felismer egyértelműen nem Sayqueves. Vonásai ismerősek, de nem sikerül azonnal beazonosítania a férfit, azután villámcsapásként éri a felismerés. Az elf nevére ugyan nem emlékszik, de arra igen, hogy Aleniáról kellett gondoskodnia.*
- Szép napot!
*Köszön oda előre mikor megáll a ház előtt, és óvatosan lemászik a nyeregből.*
- Találkoztunk már a Templom kertjében. Relael vagyok.
*Megkerüli az állatot és mosolyogva a férfi elé lép. Bízik benne, hogy az is bemutatkozik neki újra, csak hogy kicsit felfrissítse emlékezetét.*
- Jó helyen járok, ugye? Ez lenne a Sayqueves birtok? Csak mert naaaagyon hosszú utat tettem meg idáig, jól esne egy kis felfrissülés, és Luninariék azt javasolták tegyek egy próbát itt.
*Fejét félrebillentve beveti legbájosabb pillantását és mosolyát, bár nincs sok fogalma arról, hogy az elf milyen kapcsolatban áll a Sayquevesekkel, mégis úgy gondolja, hogy érdemes az ő szívének megpuhításával foglalkozni egy kis vendégszeretet reményében.*
3904. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-07 17:10:05
Üzenet elküldve: 2018-11-07 17:10:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Íjászverseny//
*Egész jól indul, bár Lyz szépségének megjegyzésére valamivel másabb reakcióra számított. Persze nem olyan buta vihogásra, amelyet a tehenészlányoktól kapott máskor, csak valami kézzel foghatóbbra. A váll megvonása azért ékesen mesél arról, hogy a bók nem maradt hatástalan.
Élénken emelkedik fel az elf lány kezét fogva és kíváncsiságában még arról is megfeledkezik, hogy zavarba jöjjön az érintéstől. Máskor látott már elfeket köszönni, kicsit irigykedett is rájuk, amiért az ilyesmi neki teljesen kimaradt az életéből, de mindig azzal vigasztalta magát, hogy kapott helyette mást.
Felállva leporolja magát, majd egyik lábáról a másikra helyezve a súlyát várja, hogy Lyz beavassa az elfek titokzatosnak tetsző köszöntésébe. Izgatottan megfogja a felé nyújtott kezet, miközben le sem tudja venni tekintetét Lyz gyönyörű szemeiről. Még a lélegzete is elakad, ahogy az instrukciókat hallgatja és hajol előre, hogy a homlokukat összeérintsék.
Amikor homlokuk összeér, hirtelen nem tud merre nézni, azaz próbál másra koncentrálni, de végül fogságba ejtik a zöld szemek és már nem is képes másfelé nézni. Bár nem is nagyon akar.*
- Levelem. *leheli a szót nagyon halkan, szinte csak ajkai formálják a szót. Az elf nyelvű verziót talán ki sem tudná mondani még.*
- Hát ez tök jó. *teszi hozzá a magyarázatot hallva és valóban így is gondolja. Most kicsit bánja, hogy neki nem voltak elf szülei, azaz, hogy nem ők nevelték fel, hanem egy fogadó kocsmájának átutazóvendégei.*
- Nagyon örülnék, ha mesélnél még nekem az elfek dolgairól. *köszörüli meg a torkát, amikor a homlokuk elvált egymástól, de a kezét tartó kezet valamiért nem akaródzik elengedni.*
- Bár én nem tudok semmit neked adni cserébe. *ezúttal rajta a sor, hogy elpiruljon. Az ő tudása elég szegényes ahhoz, hogy ilyen kincsekkel viszonozzon.*
//Íjászverseny//
*Egész jól indul, bár Lyz szépségének megjegyzésére valamivel másabb reakcióra számított. Persze nem olyan buta vihogásra, amelyet a tehenészlányoktól kapott máskor, csak valami kézzel foghatóbbra. A váll megvonása azért ékesen mesél arról, hogy a bók nem maradt hatástalan.
Élénken emelkedik fel az elf lány kezét fogva és kíváncsiságában még arról is megfeledkezik, hogy zavarba jöjjön az érintéstől. Máskor látott már elfeket köszönni, kicsit irigykedett is rájuk, amiért az ilyesmi neki teljesen kimaradt az életéből, de mindig azzal vigasztalta magát, hogy kapott helyette mást.
Felállva leporolja magát, majd egyik lábáról a másikra helyezve a súlyát várja, hogy Lyz beavassa az elfek titokzatosnak tetsző köszöntésébe. Izgatottan megfogja a felé nyújtott kezet, miközben le sem tudja venni tekintetét Lyz gyönyörű szemeiről. Még a lélegzete is elakad, ahogy az instrukciókat hallgatja és hajol előre, hogy a homlokukat összeérintsék.
Amikor homlokuk összeér, hirtelen nem tud merre nézni, azaz próbál másra koncentrálni, de végül fogságba ejtik a zöld szemek és már nem is képes másfelé nézni. Bár nem is nagyon akar.*
- Levelem. *leheli a szót nagyon halkan, szinte csak ajkai formálják a szót. Az elf nyelvű verziót talán ki sem tudná mondani még.*
- Hát ez tök jó. *teszi hozzá a magyarázatot hallva és valóban így is gondolja. Most kicsit bánja, hogy neki nem voltak elf szülei, azaz, hogy nem ők nevelték fel, hanem egy fogadó kocsmájának átutazóvendégei.*
- Nagyon örülnék, ha mesélnél még nekem az elfek dolgairól. *köszörüli meg a torkát, amikor a homlokuk elvált egymástól, de a kezét tartó kezet valamiért nem akaródzik elengedni.*
- Bár én nem tudok semmit neked adni cserébe. *ezúttal rajta a sor, hogy elpiruljon. Az ő tudása elég szegényes ahhoz, hogy ilyen kincsekkel viszonozzon.*
3903. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-07 12:38:40
Üzenet elküldve: 2018-11-07 12:38:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Kis tanyánál//
* Az elf nézi a lángokat, miközben a vezetőt hallgatja, majd tőle szokatlan határozottsággal rázza meg a fejét. *
- Ne haragudj Lyz, de el kell mennem egy időre ~úgyis mindenkire csak a bajt hozom~ és meg kell ismerjem magam. ~ Meg kell tudnom, hogy miért vagyok elátkozva. ~
* Halkan beszél, de úgy, hogy azért tisztán lehessen hallani a szavait. Ha nem tartóztatják, akkor fel is kel. *
- A lovat, ha nem bánod, akkor elvinném. De megértem azt is, ha szükségetek van rá. Ahogy a tegezedet is megtartanám, hogy ne legyek védtelen. De persze ha visszakéred, az a tiéd, nem fogok jelenetet rendezni. * Néz egykedvűen a nőre, aztán attól függően, hogy a vezető miképp dönt, visszaszolgáltatja jogos tulajdonát, vagy elindul. *
- Kérlek, vigyázzatok magatokra. Biztos vagyok benne, hogy még találkozunk. És köszönök mindent, Lyz. * A régi Ishala most sírna, az új csak kissé szomorúan néz. *
- Sose foglak elfelejteni. Különös helyed van a szívemben. * Mosolyog még rá búcsúzóul. A többieknek nem tud sokkal többet mondani egy hellonál, mert őket nem igazán ismeri. Így, ha nem tartóztatja senki, akkor ki is sétál a kis tanyából. *
* Az elf nézi a lángokat, miközben a vezetőt hallgatja, majd tőle szokatlan határozottsággal rázza meg a fejét. *
- Ne haragudj Lyz, de el kell mennem egy időre ~úgyis mindenkire csak a bajt hozom~ és meg kell ismerjem magam. ~ Meg kell tudnom, hogy miért vagyok elátkozva. ~
* Halkan beszél, de úgy, hogy azért tisztán lehessen hallani a szavait. Ha nem tartóztatják, akkor fel is kel. *
- A lovat, ha nem bánod, akkor elvinném. De megértem azt is, ha szükségetek van rá. Ahogy a tegezedet is megtartanám, hogy ne legyek védtelen. De persze ha visszakéred, az a tiéd, nem fogok jelenetet rendezni. * Néz egykedvűen a nőre, aztán attól függően, hogy a vezető miképp dönt, visszaszolgáltatja jogos tulajdonát, vagy elindul. *
- Kérlek, vigyázzatok magatokra. Biztos vagyok benne, hogy még találkozunk. És köszönök mindent, Lyz. * A régi Ishala most sírna, az új csak kissé szomorúan néz. *
- Sose foglak elfelejteni. Különös helyed van a szívemben. * Mosolyog még rá búcsúzóul. A többieknek nem tud sokkal többet mondani egy hellonál, mert őket nem igazán ismeri. Így, ha nem tartóztatja senki, akkor ki is sétál a kis tanyából. *
3902. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-07 09:33:07
Üzenet elküldve: 2018-11-07 09:33:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
*Mikor kiért a városból akkor egykedvűen lépdel az úton. Annyi esze azért van, hogy a szokásosnál figyelmesebb legyen. Ha nagy a káosz a városban akkor talán itt az úton is számíthat meglepetésekre. Egyszer már előfordult vele, hogy egy száll semmiben kellett végigosonnia az utcákon. Még egyszer nem szeretné kipróbálni. Időnként a látcsövét is előveszi, hogy megnézze a környezetét. Hasznos kis eszköz, azt meg kell hagyni. Még így is, hogy egyelőre semmi veszély nem leselkedik rá. Talán megérte volna összeszedni néhány társat az útra.*
3901. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-06 14:25:50
Üzenet elküldve: 2018-11-06 14:25:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Úton-útfélen//
*Sosem volt nagy akarnok, leszámítva azt az esetet, amikor önmagával áll szemben, így könnyedén meg lehet győzni róla, hogy mindenkinek jobb, ha elfogadja a segítséget. Azért még így is lehajtja a fejét restelkedőn, mikor felnéz Marellára.*
- Hát jó… köszödöb…
*Aztán mosolyogni kezd, valahol egy kis izgalom fogja el, hogy lovagolhat. Meg persze halálfélelem, de valahogy most jobban kezeli. Na, de majd ha tettekre kerül a sor… egyelőre viszont mindenkire szomorúság és gyász telepszik, nincs ez másképp vele sem. Teljesen kívülálló az itteni események tekintetében, de azért megérinti a veszteség. Másfelől megkettőzi elszántságát terveivel kapcsolatban. Vannak még, akiknek szüksége lehet olyan segítségre, amit egy hozzá hasonló apróság tud felajánlani teljes szívéből. Aprócska szív, ez tény, de most lelkesen kezd dobogni. Az ő gondolatai már a reménytől csillogó jövő felé kapaszkodnak.
Bizony-bizony jól teszi mindenki, ha távolságot tart tőle, még csak az hiányzik, hogy valaki elkapja tőle ezt a nyavalyát! Ha észrevenné, se haragudna hát a diszkrét elhúzódásért. Megpróbált ő saját belátásból hátra maradni, no de ennyi figyelmes lélek között egyszerűen képtelen elbújni. Velük maradni immár nem csak lehetőség, hanem elvi kötelesség is, míg viszonozni nem tudja a kedvességüket valahogy.
Tekintete megint Chelre esik, ettől ellágyul ismét. Eszébe jut, hogy Marella vizet szeretne keresni neki. Szegényke biztosan hosszú úton lehet túl. Bár, ha jobban belegondol, ő sincs ezzel másképp. Eddig hajtotta a kakaó és a melegen vetett ágy képe, de most a céljai olyan… megfoghatatlanok lettek. Az ácsorgásban pedig kezd elbágyadni. Türelmesen megvárja, míg Relael elbúcsúzik ismerőseitől, amennyiben szándéka továbbra is erre viszi. A maga részéről kivárja az alkalmas pillanatot, hogy elköszönjön.*
- Midded jót!
*S amennyiben „magukra maradnak”, új pajtása szószólója lesz. Persze csak szerényen.*
- Akkor hát keresüdk Cheldek egy patakot? Északod az úttal dagyjából párhuzabosad haladt a folyó, lehet, hogy bost is érdebes ledde letérdüdk egy darabod…
*Tűnődve bámul el a messzeségbe. Lehet, hogy nem jó ötlet őrá hallgatni. Már ha valaki egy szót is megértett ebből a halandzsából. Nem túl gyakorlatias alkat, ha a természetben való túlélésről van szó. Vagy talán csak tapasztalatlan. Megfordulhatna a fejében például, hogy Marella lóhátról esetleg láthatta volna a víz csillogását, ha lenne a közelben patak.*
*Sosem volt nagy akarnok, leszámítva azt az esetet, amikor önmagával áll szemben, így könnyedén meg lehet győzni róla, hogy mindenkinek jobb, ha elfogadja a segítséget. Azért még így is lehajtja a fejét restelkedőn, mikor felnéz Marellára.*
- Hát jó… köszödöb…
*Aztán mosolyogni kezd, valahol egy kis izgalom fogja el, hogy lovagolhat. Meg persze halálfélelem, de valahogy most jobban kezeli. Na, de majd ha tettekre kerül a sor… egyelőre viszont mindenkire szomorúság és gyász telepszik, nincs ez másképp vele sem. Teljesen kívülálló az itteni események tekintetében, de azért megérinti a veszteség. Másfelől megkettőzi elszántságát terveivel kapcsolatban. Vannak még, akiknek szüksége lehet olyan segítségre, amit egy hozzá hasonló apróság tud felajánlani teljes szívéből. Aprócska szív, ez tény, de most lelkesen kezd dobogni. Az ő gondolatai már a reménytől csillogó jövő felé kapaszkodnak.
Bizony-bizony jól teszi mindenki, ha távolságot tart tőle, még csak az hiányzik, hogy valaki elkapja tőle ezt a nyavalyát! Ha észrevenné, se haragudna hát a diszkrét elhúzódásért. Megpróbált ő saját belátásból hátra maradni, no de ennyi figyelmes lélek között egyszerűen képtelen elbújni. Velük maradni immár nem csak lehetőség, hanem elvi kötelesség is, míg viszonozni nem tudja a kedvességüket valahogy.
Tekintete megint Chelre esik, ettől ellágyul ismét. Eszébe jut, hogy Marella vizet szeretne keresni neki. Szegényke biztosan hosszú úton lehet túl. Bár, ha jobban belegondol, ő sincs ezzel másképp. Eddig hajtotta a kakaó és a melegen vetett ágy képe, de most a céljai olyan… megfoghatatlanok lettek. Az ácsorgásban pedig kezd elbágyadni. Türelmesen megvárja, míg Relael elbúcsúzik ismerőseitől, amennyiben szándéka továbbra is erre viszi. A maga részéről kivárja az alkalmas pillanatot, hogy elköszönjön.*
- Midded jót!
*S amennyiben „magukra maradnak”, új pajtása szószólója lesz. Persze csak szerényen.*
- Akkor hát keresüdk Cheldek egy patakot? Északod az úttal dagyjából párhuzabosad haladt a folyó, lehet, hogy bost is érdebes ledde letérdüdk egy darabod…
*Tűnődve bámul el a messzeségbe. Lehet, hogy nem jó ötlet őrá hallgatni. Már ha valaki egy szót is megértett ebből a halandzsából. Nem túl gyakorlatias alkat, ha a természetben való túlélésről van szó. Vagy talán csak tapasztalatlan. Megfordulhatna a fejében például, hogy Marella lóhátról esetleg láthatta volna a víz csillogását, ha lenne a közelben patak.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6204-6223