Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 118 (2341. - 2360. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2360. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-10-10 16:33:41
Üzenet elküldve: 2016-10-10 16:33:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Indulás vissza Vadvédbe//
*Három. Már harmadik napja, hogy kiszakította magát addigi életéből és újat kezdjen. Kettő. Ennyi azoknak a cselekvéseknek a száma, amik miatt most nem ismer magára. Nem csak, hogy igent mondott egy olyan kérdésre, amelyről azt gondolta, hogy életében nem akarja hallani, sőt egyenesen viszolygott tőle, de most itt találja magát egy csapat vadidegen társaságában. Khant és Rolfot leszámítva a többiek az ő számára teljesen idegenek. Az elmúlt két napban még kordában tudta tartani saját paranoiáját, de most egyre nehezebben birkózik meg vele. Az elmúlt este a mások számára Taigaként ismert férfi végül amellett, hogy az elméjét csillapította, biztosította néhány dologgal kapcsolatban, de most minden kissé felborult benne.
Követi a többieket, ki sem bújva az ex-zsoldos körzetéből, gyanúsan méreget mindenkit, de nem nagyon szól hozzájuk. Ennek az oka nem az, hogy megszeppenve érezné magát, jóval inkább arról van szó, hogy ismeri már magát annyira, hogy engedje, hogy ezúttal Khan intézze a dolgokat, ha már belement ebbe a fura bizalomjátékba és abba, hogy él a sors kínálta a lehetőségekkel. Így végül tőle szokatlanul, viszonylagos csendben tölti a napjait, amíg fejben saját magával vitatkozik és számra veszi azokat a pontokat, amelyek szerint mennie kellene vissza a barlang nyújtotta menedékbe és azokat amelyek szerint maradnia kell. Egyelőre még nem indult meg, de tudja, hogy bármikor nyerhet elnyomás alatt levő józan esze.
Az őrséget a maga részéről nem veszi túlságosan komolyan, amíg a többiek mély álomba szenderülnek, ő a kardja élében nézegeti a fogait, illetve késével nagyobb tincseket vág le a hajából unalmában. Nem alszik el, egyáltalán, de nem másokért aggódik, inkább saját magát és azt félti, akihez az életét kötötte.
A Vadvértbe tartó népek az ő szemében túlságosan pozitív kisugárzással rendelkeznek, jól közlékenyek és így elsőre szimpatikusnak is tűnnek, pontosan ebben látja a problémát és érzi magát kívülállónak.*
//Napváltás//
//Mindenki//
*Nem is tud aludni mellettük, ugyanolyan karikás szemekkel ébred, mint amikor lehunyta a szemhéjait. A fejében cikázó gondolatok egyetlen pillanatra sem hagyják nyugodni. Félholtként kapálózik Khan karja után, hogy felhúzassa magát a földről, majd laposakat pislogva, halkan szól hozzá.*
- Igazán nem úgy tűnnek, mint akik fogyasztanak rumot. Gondolod, hogy le kell szoknom? *Félve meri feltenni a kérdést. A szervezete nem csak kimerült, de az elvonás tüneteit kezdi produkálni, és, ha ez eléri a tetőpontot, az rosszabb lesz, mint, amikor az élőholtak serege előjött a földből.*
- Messze vagyunk még? *Igazából fogalma sincs kitől kérdezze, inkább úgy bele a nagyvilágba.*
*Három. Már harmadik napja, hogy kiszakította magát addigi életéből és újat kezdjen. Kettő. Ennyi azoknak a cselekvéseknek a száma, amik miatt most nem ismer magára. Nem csak, hogy igent mondott egy olyan kérdésre, amelyről azt gondolta, hogy életében nem akarja hallani, sőt egyenesen viszolygott tőle, de most itt találja magát egy csapat vadidegen társaságában. Khant és Rolfot leszámítva a többiek az ő számára teljesen idegenek. Az elmúlt két napban még kordában tudta tartani saját paranoiáját, de most egyre nehezebben birkózik meg vele. Az elmúlt este a mások számára Taigaként ismert férfi végül amellett, hogy az elméjét csillapította, biztosította néhány dologgal kapcsolatban, de most minden kissé felborult benne.
Követi a többieket, ki sem bújva az ex-zsoldos körzetéből, gyanúsan méreget mindenkit, de nem nagyon szól hozzájuk. Ennek az oka nem az, hogy megszeppenve érezné magát, jóval inkább arról van szó, hogy ismeri már magát annyira, hogy engedje, hogy ezúttal Khan intézze a dolgokat, ha már belement ebbe a fura bizalomjátékba és abba, hogy él a sors kínálta a lehetőségekkel. Így végül tőle szokatlanul, viszonylagos csendben tölti a napjait, amíg fejben saját magával vitatkozik és számra veszi azokat a pontokat, amelyek szerint mennie kellene vissza a barlang nyújtotta menedékbe és azokat amelyek szerint maradnia kell. Egyelőre még nem indult meg, de tudja, hogy bármikor nyerhet elnyomás alatt levő józan esze.
Az őrséget a maga részéről nem veszi túlságosan komolyan, amíg a többiek mély álomba szenderülnek, ő a kardja élében nézegeti a fogait, illetve késével nagyobb tincseket vág le a hajából unalmában. Nem alszik el, egyáltalán, de nem másokért aggódik, inkább saját magát és azt félti, akihez az életét kötötte.
A Vadvértbe tartó népek az ő szemében túlságosan pozitív kisugárzással rendelkeznek, jól közlékenyek és így elsőre szimpatikusnak is tűnnek, pontosan ebben látja a problémát és érzi magát kívülállónak.*
//Napváltás//
//Mindenki//
*Nem is tud aludni mellettük, ugyanolyan karikás szemekkel ébred, mint amikor lehunyta a szemhéjait. A fejében cikázó gondolatok egyetlen pillanatra sem hagyják nyugodni. Félholtként kapálózik Khan karja után, hogy felhúzassa magát a földről, majd laposakat pislogva, halkan szól hozzá.*
- Igazán nem úgy tűnnek, mint akik fogyasztanak rumot. Gondolod, hogy le kell szoknom? *Félve meri feltenni a kérdést. A szervezete nem csak kimerült, de az elvonás tüneteit kezdi produkálni, és, ha ez eléri a tetőpontot, az rosszabb lesz, mint, amikor az élőholtak serege előjött a földből.*
- Messze vagyunk még? *Igazából fogalma sincs kitől kérdezze, inkább úgy bele a nagyvilágba.*
2359. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-10-09 22:15:14
Üzenet elküldve: 2016-10-09 22:15:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Indulás vissza Vadvédbe//
*Máris megindulnak, és roham léptekkel, mennek vissza. Igyekszik nem lemaradni, és ő is összeszedni magát, ahol kell segít a pakolásban. Ezek szerint, a csapat tagjai, már mindent megtaláltak, elintéztek, most már csak vissza kell térniük, ahol lehet Szana új életet kezdhet.*
~ Harcos válhat belőlem?~
*Gondolkozik, és az az érzése, hogy itt fogja megtalálni ráválaszt. Közben hallja, hogy az egyik tag már nem jön vissza velük.*
~ Vajon miért gondolta meg magát? Érdeklődik magában.~
*Viszont az okokról semmit nem lehet tudni, ezért ebbe nem nagyon tud beleszólni, csak hát a társait mégis hátra hagyja.*
~ Tényleg vajon milyen próba elé fogunk nézni?~
*Kíváncsian érdeklődik, csak hát, alkatilag nem egy harcos, szóval remélhetőleg kap egy kis kiképzést, még mielőtt a mély vízbe dobnák, a Félvért.
Nemsokára az elf vezér megadja a jelet és indulnak is.*
//Napváltás//
//Mindenki//
*Szerencsére, mint az ideérkezésükkor eseménytelenül zajlik le a nap, csak menetelnek előre, és csak kétszer állnak meg, egyszer pihenő ok miatt, majd letáboroznak este. Létszám, olyan mintha nem változott volna, hiszen egyesek vagy nem jönnek vagy már rég megérkeztek, és csak a csapatot várják be.*
~ Lassan készíthetek térképet annyiszor járjuk meg ezt az útvonalat. Hehe.~
*Hát már nem tévedne mert alig egy hat alatt kétszer is megjárja ezt az útvonalat.*
*Máris megindulnak, és roham léptekkel, mennek vissza. Igyekszik nem lemaradni, és ő is összeszedni magát, ahol kell segít a pakolásban. Ezek szerint, a csapat tagjai, már mindent megtaláltak, elintéztek, most már csak vissza kell térniük, ahol lehet Szana új életet kezdhet.*
~ Harcos válhat belőlem?~
*Gondolkozik, és az az érzése, hogy itt fogja megtalálni ráválaszt. Közben hallja, hogy az egyik tag már nem jön vissza velük.*
~ Vajon miért gondolta meg magát? Érdeklődik magában.~
*Viszont az okokról semmit nem lehet tudni, ezért ebbe nem nagyon tud beleszólni, csak hát a társait mégis hátra hagyja.*
~ Tényleg vajon milyen próba elé fogunk nézni?~
*Kíváncsian érdeklődik, csak hát, alkatilag nem egy harcos, szóval remélhetőleg kap egy kis kiképzést, még mielőtt a mély vízbe dobnák, a Félvért.
Nemsokára az elf vezér megadja a jelet és indulnak is.*
//Napváltás//
//Mindenki//
*Szerencsére, mint az ideérkezésükkor eseménytelenül zajlik le a nap, csak menetelnek előre, és csak kétszer állnak meg, egyszer pihenő ok miatt, majd letáboroznak este. Létszám, olyan mintha nem változott volna, hiszen egyesek vagy nem jönnek vagy már rég megérkeztek, és csak a csapatot várják be.*
~ Lassan készíthetek térképet annyiszor járjuk meg ezt az útvonalat. Hehe.~
*Hát már nem tévedne mert alig egy hat alatt kétszer is megjárja ezt az útvonalat.*
2358. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-10-09 20:22:05
Üzenet elküldve: 2016-10-09 20:22:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Indulás vissza Vadvédbe//
*Olybá hat számára, hogy amióta visszajött a szigetvilágból, folyamatosan úton van. Egy nap sok, annyit sem maradt egy ültő helyben és lám, a tegnappal megint fordulóhoz látszott érkezni az élete. A papírból, amit a hirdetőtábláról szakított le, már csak a sokfejű lényt ábrázoló ábrát tartja magánál és az indulást követő nap hajnalán is maga elé emeli, mintha rejtjeles íráshoz keresné a megoldókulcsot: a hegyek fölé kúszó nap fénye át-átszüremlik az itt-ott vékonyabb papíranyagon, ő pedig hunyorogva nézi perceken keresztül a fecnit, eredménytelenül.
Dyntől akkor sem húzódott túl távol, amikor tábort vertek: a másik testének melege elviselhetőbbé tette a szabad ég alatt töltött órákat, amikor pedig az őrség feladata őrá került, mindenki álmára ugyanolyan gondossággal ügyelt. Akkor kezdte el faragni az apró kis szobrot is, aminek a képe már régóta megszületett a fejében, Vadvéd felé pedig elég ideje is van rá, hogy határozottabb formát adjon neki.
Sylwerant néhány rövid szóváltásuk alatt olyan hosszúéltűnek ismerte meg, aki tisztában van a "mit" és a "hogyan" kérdésével, mert a meggyarapodott számú karaván vezénylése sem okozott neki különösebb fejtörést. Hosszabban ennek ellenére sem akarta magáénak a férfi figyelmét és ezt különösen azóta nem is akarja erőltetni, hogy először szóba került úti céljuk neve. Ott, ott majd felteszi neki azokat a kérdéseket, amikre a választ keresi, s amelyekre talán éppen Sylweran lesz az, aki feleletet tud adni.
Vadvéd. Mintha felcsapott volna egy gyerekmesékkel teleírt könyvet, s ő az egyik ilyennek a főszereplőjévé vált volna, Dynnel együtt. A lány azt mondta, hogy követi őt, de a felemás szeműben nincsenek kétségek afelől, hogy komoly erőfeszítéseket tesz azért, hogy ne akarjon ennyi idegen között már most sarkon fordulni és száznyolcvan fokban eltérő irányba elindulni inkább. A férfi számára a másik fontos feladat most az, hogy hitvesében bizonysággá növessze mindazt, amiről eddig csak szavakkal próbálta meggyőzni Vörös asszonyát.*
*Olybá hat számára, hogy amióta visszajött a szigetvilágból, folyamatosan úton van. Egy nap sok, annyit sem maradt egy ültő helyben és lám, a tegnappal megint fordulóhoz látszott érkezni az élete. A papírból, amit a hirdetőtábláról szakított le, már csak a sokfejű lényt ábrázoló ábrát tartja magánál és az indulást követő nap hajnalán is maga elé emeli, mintha rejtjeles íráshoz keresné a megoldókulcsot: a hegyek fölé kúszó nap fénye át-átszüremlik az itt-ott vékonyabb papíranyagon, ő pedig hunyorogva nézi perceken keresztül a fecnit, eredménytelenül.
Dyntől akkor sem húzódott túl távol, amikor tábort vertek: a másik testének melege elviselhetőbbé tette a szabad ég alatt töltött órákat, amikor pedig az őrség feladata őrá került, mindenki álmára ugyanolyan gondossággal ügyelt. Akkor kezdte el faragni az apró kis szobrot is, aminek a képe már régóta megszületett a fejében, Vadvéd felé pedig elég ideje is van rá, hogy határozottabb formát adjon neki.
Sylwerant néhány rövid szóváltásuk alatt olyan hosszúéltűnek ismerte meg, aki tisztában van a "mit" és a "hogyan" kérdésével, mert a meggyarapodott számú karaván vezénylése sem okozott neki különösebb fejtörést. Hosszabban ennek ellenére sem akarta magáénak a férfi figyelmét és ezt különösen azóta nem is akarja erőltetni, hogy először szóba került úti céljuk neve. Ott, ott majd felteszi neki azokat a kérdéseket, amikre a választ keresi, s amelyekre talán éppen Sylweran lesz az, aki feleletet tud adni.
Vadvéd. Mintha felcsapott volna egy gyerekmesékkel teleírt könyvet, s ő az egyik ilyennek a főszereplőjévé vált volna, Dynnel együtt. A lány azt mondta, hogy követi őt, de a felemás szeműben nincsenek kétségek afelől, hogy komoly erőfeszítéseket tesz azért, hogy ne akarjon ennyi idegen között már most sarkon fordulni és száznyolcvan fokban eltérő irányba elindulni inkább. A férfi számára a másik fontos feladat most az, hogy hitvesében bizonysággá növessze mindazt, amiről eddig csak szavakkal próbálta meggyőzni Vörös asszonyát.*
2357. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-10-09 19:05:56
Üzenet elküldve: 2016-10-09 19:05:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
//Indulás vissza Vadvédbe//
//Mindenki - Rolf és Gius//
*A többiek látszólag remekül elvannak addig is amíg odaér hozzájuk. Köszön mindenkinek, gyorsan vált mindenkivel pár szót, aztán az egyik férfi hozzá intézi szavait, mire az elf odalép, és kezet ráz vele.*
- Üdvözöllek barátom. Rolf, ugye? Nos, elég nagy volt tegnap este a kavarodás, lehet, hogy mégsem voltál ott. *vigyorog.*- Igen, Sylweran a nevem, de a barátok csak Sylnek hívnak. Ha velünk fogsz élni, nyugodtan hívhatsz így. Én vagyok a vezető. *mutatkozik be.*
- Munka az volna nálunk jól hallottad. *válaszol is eztán nyomban.*- Mindenféle, nem unatkoznál. *mosolyog.*- Bár vannak már páran akik dolgoznak a birtokon, de eggyel több dolgos kéz mindig jól jön. És egy kovácsmesterre is szükségünk volna a csapdákhoz, fegyverekhez... sok minden máshoz is. Cserébe napi három étkezés, saját műhely, saját szoba, és a szabadidődben azt csinálsz, amit csak akarsz. De lehetőleg a falakon belül. Biztosan hallottad már, hogy veszélyes helyre megyünk. Ne maradjatok le tőlünk. Vadvédben már biztonságban leszünk, és biztosan finomságokkal várnak minket haza.
*Eztán nem marad sok ideje a pakolászásra, mert Gius terem mellette, Sylweran pedig homlok ráncolva veszi át a férfitól a levelet.*
- Niavi nem jön vissza? *kérdezi meglepetten és megvakarja a halántékát. Gondterhelten felsóhajt.*- Nos... rendben van... nem tartozik semmilyen kötelességgel végül is... és az ő élete. Bár reméltem, hogyha valaki így dönt, akkor személyesen szól nekem. De hát... biztosan jó oka volt rá. Köszönöm Gius, elolvasom a levelet. *villant egy mosolyt a férfira -ami a legkevésbé sem flörtölő mosoly-, miközben elteszi a lány irományát, hogy később szemügyre vegye.*
- Nézd meg nekem kérlek mindenki készen áll e. *mondja aztán.*- Remélem más nem tűnik el. Shiriqa például már hamarabb hazatért. Tray meg elég sokakat gyűjtött be hozzánk, nem fogunk unatkozni hazafelé sem. *vigyorog.*- A bájitalok pedig... Te kaptad őket. Ahogyan gondolod. Ha szánt szándékkal neked adta tartsd meg, de ha szeretnéd ideadhatod őket, és a gyógyítóink majd elteszik, hogy ha alkalomadtán szükség van valamelyikre, használhassuk.
*Látja, hogy Gius tovább megy Trayhoz, hogy Nara épp mintha az ő lovával bíbelődne, és látszólag mindenki útra készen áll. Vár még pár pillanatot, hogy ez biztosan így legyen, aztán felül Boróka hátára. Van elég ló és szekér látszólag, hogy akár mindenki utazhasson most, és ne kelljen gyalogolni de ez majd útközben elválik. Szívesen a háta mögé vesz ő is egy két lányt. Vagy akár férfit is, csak ne ölelgesse nagyon.*
- Nos, ha mindenki készen van, akkor most már tényleg indulás! *indítványozza határozottabban a dolgot, hogy biztosan meghallják, és meg is indul a lovával, hogy elhagyják ismét Artheniort... sokkal többen, mint ahányan megérkeztek.*
//Napváltás//
//Mindenki//
*Eseménytelen volt az első napjuk.
Békében elhagyták Artheniort, majd hamarosan letértek az útról, és a számukra már szokásos erdei ösvényen haladtak tovább. Itt még lóháton és a szekerekkel is kényelmesen lehetett haladni elég sokáig. Aztán egy-két rövid pihenőt tartottak csak, majd éjszakára letáboroztak, pontosan ott, ahol az utóbbi időben mindig szoktak. Csak Vadvédből Artheniorba tartva kicsit hamarabb érkeznek mindig a táborhelyre, mint visszafelé. Egészen szürkültet volt, mire megérkeztek, de még pont volt idő tüzet rakni, felosztani az őrséget, lehetőleg kettesével, és megvacsorázni az Artheniorban vett néhány kis falatkából, amit az útra hoztak magukkal. Sajt, néhány cipó, kolbász és szalonna, na meg egy kis szárított húst, amit most, hogy már van kecskéjük, könnyű volt tejben megpuhítani egy megfelelő edényben,hogy ehető legyen.
Sátrat nem hoztak magukkal - ő legalábbis nem tud róla - így csak szőrmékbe, pokrócokba takarózva aludtak többnyire, ám egyre hűvösebb idő lévén biztosan jobb lesz ezentúl sátrakat is magukkal cipelni, vagy itt, az állandó éjszakázós táborban elrejteni néhányat, amelynek csak ők tudják a helyét.
Pirkadatkor kelnek, és még hagy az elf annyi időt, hogy mindenki felébredjen és bekapjon pár falatot, aztán már mehetnek is tovább, hogy a folyón túl már meredek nehézkesebb terepre tévedjenek majd.
Eloldja Borókát az egyik fától, ahová kikötötte, majd vissza pakolja az állatra a holmikat, amiket éjszakára azért leszedett róla. Eztán vár, hogy a csapat összeszedje magát, és ha ez megvan, akkor indulást fújhasson ismét. Már nem kell sokat menniük, hogy Vadvédbe érjenek. Ha gyorsan haladnak, délután már ott lesznek, és kényelemben, melegben, és tisztán várhatják meg a vacsorát.*
//Mindenki - Rolf és Gius//
*A többiek látszólag remekül elvannak addig is amíg odaér hozzájuk. Köszön mindenkinek, gyorsan vált mindenkivel pár szót, aztán az egyik férfi hozzá intézi szavait, mire az elf odalép, és kezet ráz vele.*
- Üdvözöllek barátom. Rolf, ugye? Nos, elég nagy volt tegnap este a kavarodás, lehet, hogy mégsem voltál ott. *vigyorog.*- Igen, Sylweran a nevem, de a barátok csak Sylnek hívnak. Ha velünk fogsz élni, nyugodtan hívhatsz így. Én vagyok a vezető. *mutatkozik be.*
- Munka az volna nálunk jól hallottad. *válaszol is eztán nyomban.*- Mindenféle, nem unatkoznál. *mosolyog.*- Bár vannak már páran akik dolgoznak a birtokon, de eggyel több dolgos kéz mindig jól jön. És egy kovácsmesterre is szükségünk volna a csapdákhoz, fegyverekhez... sok minden máshoz is. Cserébe napi három étkezés, saját műhely, saját szoba, és a szabadidődben azt csinálsz, amit csak akarsz. De lehetőleg a falakon belül. Biztosan hallottad már, hogy veszélyes helyre megyünk. Ne maradjatok le tőlünk. Vadvédben már biztonságban leszünk, és biztosan finomságokkal várnak minket haza.
*Eztán nem marad sok ideje a pakolászásra, mert Gius terem mellette, Sylweran pedig homlok ráncolva veszi át a férfitól a levelet.*
- Niavi nem jön vissza? *kérdezi meglepetten és megvakarja a halántékát. Gondterhelten felsóhajt.*- Nos... rendben van... nem tartozik semmilyen kötelességgel végül is... és az ő élete. Bár reméltem, hogyha valaki így dönt, akkor személyesen szól nekem. De hát... biztosan jó oka volt rá. Köszönöm Gius, elolvasom a levelet. *villant egy mosolyt a férfira -ami a legkevésbé sem flörtölő mosoly-, miközben elteszi a lány irományát, hogy később szemügyre vegye.*
- Nézd meg nekem kérlek mindenki készen áll e. *mondja aztán.*- Remélem más nem tűnik el. Shiriqa például már hamarabb hazatért. Tray meg elég sokakat gyűjtött be hozzánk, nem fogunk unatkozni hazafelé sem. *vigyorog.*- A bájitalok pedig... Te kaptad őket. Ahogyan gondolod. Ha szánt szándékkal neked adta tartsd meg, de ha szeretnéd ideadhatod őket, és a gyógyítóink majd elteszik, hogy ha alkalomadtán szükség van valamelyikre, használhassuk.
*Látja, hogy Gius tovább megy Trayhoz, hogy Nara épp mintha az ő lovával bíbelődne, és látszólag mindenki útra készen áll. Vár még pár pillanatot, hogy ez biztosan így legyen, aztán felül Boróka hátára. Van elég ló és szekér látszólag, hogy akár mindenki utazhasson most, és ne kelljen gyalogolni de ez majd útközben elválik. Szívesen a háta mögé vesz ő is egy két lányt. Vagy akár férfit is, csak ne ölelgesse nagyon.*
- Nos, ha mindenki készen van, akkor most már tényleg indulás! *indítványozza határozottabban a dolgot, hogy biztosan meghallják, és meg is indul a lovával, hogy elhagyják ismét Artheniort... sokkal többen, mint ahányan megérkeztek.*
//Napváltás//
//Mindenki//
*Eseménytelen volt az első napjuk.
Békében elhagyták Artheniort, majd hamarosan letértek az útról, és a számukra már szokásos erdei ösvényen haladtak tovább. Itt még lóháton és a szekerekkel is kényelmesen lehetett haladni elég sokáig. Aztán egy-két rövid pihenőt tartottak csak, majd éjszakára letáboroztak, pontosan ott, ahol az utóbbi időben mindig szoktak. Csak Vadvédből Artheniorba tartva kicsit hamarabb érkeznek mindig a táborhelyre, mint visszafelé. Egészen szürkültet volt, mire megérkeztek, de még pont volt idő tüzet rakni, felosztani az őrséget, lehetőleg kettesével, és megvacsorázni az Artheniorban vett néhány kis falatkából, amit az útra hoztak magukkal. Sajt, néhány cipó, kolbász és szalonna, na meg egy kis szárított húst, amit most, hogy már van kecskéjük, könnyű volt tejben megpuhítani egy megfelelő edényben,hogy ehető legyen.
Sátrat nem hoztak magukkal - ő legalábbis nem tud róla - így csak szőrmékbe, pokrócokba takarózva aludtak többnyire, ám egyre hűvösebb idő lévén biztosan jobb lesz ezentúl sátrakat is magukkal cipelni, vagy itt, az állandó éjszakázós táborban elrejteni néhányat, amelynek csak ők tudják a helyét.
Pirkadatkor kelnek, és még hagy az elf annyi időt, hogy mindenki felébredjen és bekapjon pár falatot, aztán már mehetnek is tovább, hogy a folyón túl már meredek nehézkesebb terepre tévedjenek majd.
Eloldja Borókát az egyik fától, ahová kikötötte, majd vissza pakolja az állatra a holmikat, amiket éjszakára azért leszedett róla. Eztán vár, hogy a csapat összeszedje magát, és ha ez megvan, akkor indulást fújhasson ismét. Már nem kell sokat menniük, hogy Vadvédbe érjenek. Ha gyorsan haladnak, délután már ott lesznek, és kényelemben, melegben, és tisztán várhatják meg a vacsorát.*
2356. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-10-08 19:49:58
Üzenet elküldve: 2016-10-08 19:49:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
* Míg társait beéri, magában egy belső dudorászást kezdeményez, ami egy idő után kevésbé akar megmaradni a fejében és mind inkább kihallatszik. Először csak foszlányokban, pár szólamban, majd észre sem veszi és fennhangon énekelget. Gyorsan észreveszi magát és leállítja a folyamatot. *
~ Még is csak egy öngyilkos küldetés felé menetelünk, vagy mi a szösz. Inkább valami siratót kellene énekelnem, hátha az jobban illik a helyzethez. ~
~ Még is csak egy öngyilkos küldetés felé menetelünk, vagy mi a szösz. Inkább valami siratót kellene énekelnem, hátha az jobban illik a helyzethez. ~
2355. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-10-08 12:15:39
Üzenet elküldve: 2016-10-08 12:15:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot ébredése//
//A levél//
*Az égi csata szemlélése közben, bizony nem tartja kordában a pónit, ami így megbokrosodik. Rowon megfedi önmagát figyelmetlenségéért, majd sietve megpróbálja nyomon követni az állatot. A fáklyája, és az istenek csatájában felvillanó fények segítségével próbálja meglelni a nyomait, miközben igyekszik kizárni elméjéből azt a gondolatot, hogy talán itt a világvége, és minden tette teljesen fölösleges. Egy vágtázó póni nyomait még egy kezdőnek sem lehet nehéz követni, Rowon pedig már régen nem az, ha nyomolvasásról van szó. Persze az égi küzdelem, és a lelkét megülő pánik közeli érzés, jelentősen megnehezíti a dolgát. Összeszorított fogakkal nyomul tovább mégis, és csak reménykedik benne, hogy a démonok és istenek odafent, nem dobnak rájuk véletlenül valamit. Mondjuk egy kisebb hegyet. Amikor nyomra bukkan, fáklyájával integet Raeyannak, hogy el ne veszítsék egymást. Végül szerencsésen megpillantja a pónit, egy kiálló szikla alatt, ahová félelmében bujt. Rowon lassan közelíti meg az állatot, miközben mindenféle nyugtató szavakat mond neki. Ha sikerül elérnie, óvatosan simogatja meg, majd kiveszi a nyaka elé kötött fekete kendőt, amit általában akkor húz az arca elé ha füstös környezetbe kerül. Eme kendővel próbálja letakarni a póni szemeit, hogy a külső fényhatások ne ingerelhessék tovább. Közben továbbra is nyugtatóan beszél hozzá, miközben szemeivel Raeyant keresi. Ha majd ideje engedi megvizsgálja a sziklafalat is ahová érkeztek. Lehet hogy nem véletlenül pont ide menekült a fekete szemű póni. De most ö is csak meglapulni vágyik a sziklakolonc fedezékében.*
//A levél//
*Az égi csata szemlélése közben, bizony nem tartja kordában a pónit, ami így megbokrosodik. Rowon megfedi önmagát figyelmetlenségéért, majd sietve megpróbálja nyomon követni az állatot. A fáklyája, és az istenek csatájában felvillanó fények segítségével próbálja meglelni a nyomait, miközben igyekszik kizárni elméjéből azt a gondolatot, hogy talán itt a világvége, és minden tette teljesen fölösleges. Egy vágtázó póni nyomait még egy kezdőnek sem lehet nehéz követni, Rowon pedig már régen nem az, ha nyomolvasásról van szó. Persze az égi küzdelem, és a lelkét megülő pánik közeli érzés, jelentősen megnehezíti a dolgát. Összeszorított fogakkal nyomul tovább mégis, és csak reménykedik benne, hogy a démonok és istenek odafent, nem dobnak rájuk véletlenül valamit. Mondjuk egy kisebb hegyet. Amikor nyomra bukkan, fáklyájával integet Raeyannak, hogy el ne veszítsék egymást. Végül szerencsésen megpillantja a pónit, egy kiálló szikla alatt, ahová félelmében bujt. Rowon lassan közelíti meg az állatot, miközben mindenféle nyugtató szavakat mond neki. Ha sikerül elérnie, óvatosan simogatja meg, majd kiveszi a nyaka elé kötött fekete kendőt, amit általában akkor húz az arca elé ha füstös környezetbe kerül. Eme kendővel próbálja letakarni a póni szemeit, hogy a külső fényhatások ne ingerelhessék tovább. Közben továbbra is nyugtatóan beszél hozzá, miközben szemeivel Raeyant keresi. Ha majd ideje engedi megvizsgálja a sziklafalat is ahová érkeztek. Lehet hogy nem véletlenül pont ide menekült a fekete szemű póni. De most ö is csak meglapulni vágyik a sziklakolonc fedezékében.*
2354. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-10-06 20:29:04
Üzenet elküldve: 2016-10-06 20:29:04
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Sa'argathot ébredése//
//A levél//
*A ló megy továbbra is. Érdekes, hogy hagyja magát követni, ha akarna elfuthatna, kérdés, hogy hőseink mennyire figyelnek rá az égi jelenés alatt. Ugyanis elég furcsa dolgokat csinál. Patáival elkezd kaparni, nyíg, és úgy dönt, hogy mikor a fények is megjelennek, inkább futni kezd. Futni, jó messzire el. Ha követni tudják, láthatják, hogy mozgása ösztönös, mintha a félelem vezérelné, úgy csatangol az Artheniorhoz közeli vidékeken. Míg el nem ér oda, amit keresett. Egy apró domb emelkedik ki az úttól alig egy mérföldnyire a vidékből, és ennek a dombnak az egyik fala igen meredek. Ennek az egyik kiálló sziklája alá húzódik be, és rettegve kuporodik a falhoz. Fél. Hőseink nem tudni, hogy követik-e egyáltalán idáig, vagy akár csak odáig, hogy lássák, ahogy elfut, hiszen a racionális viselkedés ebben az esetben az lenne, ha ők is a legközelebbi fedett hely irányába futnának nyerítve. Viszont az átlag embertől talán a bátorság, és a vakmerőségnek ezen piciny szelete különbözteti meg őket.*
//A levél//
*A ló megy továbbra is. Érdekes, hogy hagyja magát követni, ha akarna elfuthatna, kérdés, hogy hőseink mennyire figyelnek rá az égi jelenés alatt. Ugyanis elég furcsa dolgokat csinál. Patáival elkezd kaparni, nyíg, és úgy dönt, hogy mikor a fények is megjelennek, inkább futni kezd. Futni, jó messzire el. Ha követni tudják, láthatják, hogy mozgása ösztönös, mintha a félelem vezérelné, úgy csatangol az Artheniorhoz közeli vidékeken. Míg el nem ér oda, amit keresett. Egy apró domb emelkedik ki az úttól alig egy mérföldnyire a vidékből, és ennek a dombnak az egyik fala igen meredek. Ennek az egyik kiálló sziklája alá húzódik be, és rettegve kuporodik a falhoz. Fél. Hőseink nem tudni, hogy követik-e egyáltalán idáig, vagy akár csak odáig, hogy lássák, ahogy elfut, hiszen a racionális viselkedés ebben az esetben az lenne, ha ők is a legközelebbi fedett hely irányába futnának nyerítve. Viszont az átlag embertől talán a bátorság, és a vakmerőségnek ezen piciny szelete különbözteti meg őket.*
2353. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-10-03 22:28:28
Üzenet elküldve: 2016-10-03 22:28:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Niavi búcsúja//
*Egy idő után már nem számolta, hányszor landolt a földön, de végül sikerül. Fent maradt. A kupec azt elfelejtette elmesélni, hogy combbal milyen jól lehet irányítani, kordában tartani a lovat. Bár Bella, amilyen jó természetű, megpróbálta néhányszor "ledörzsölni" a fák oldalán a férfit, de Gius csak az első alkalommal ijedt meg a próbálkozástól. Meg a ló is megijedt kissé, nem nagyon lehetett ahhoz szoktatva, fejbe kólintják egy kemény kardgombbal. Gius utólag kicsit bánja a dolgot, úgy érzi, túl erőset ütött, de legalább tisztázódott, ki a főnök. Úgy tűnik, most már csak akkor kerül le a ló hátáról, ha le akar szállni.
~Mondjuk holnap biztos, hogy nem leszek képes járni.~
Combjai sajognak, nem vitás, hogy másnap meg lesz a kitartásnak és a makacsságnak a böjtje.
Hirtelen Niavi tűnik fel a fák között. Gius döbbenten néz, hogy találhatta meg? Hiszen nagyon figyelt, hogy a ne látszódjon az útról, nem szerette volna, hogy körbe röhögjék az arra járók.*
-Niavi! Üdv, mit csinálsz Te itt?
*Még zavaránál is nagyobb a tanácstalansága, tényleg elképzelni sem tudja, hogy került ide a kis félelf.*
-Rendben, átadom, de... *Kérdezné, hogy miért nem Ő maga adja át, mikor a lány folytatja a mondandóját.*
-Ó, értem. Persze, Te tudod. De azért majd később...? *Azonban úgy tűnik, a lány szokott természetével ellentétben most nincs türelmes, másik mondatát végigvárós kedvében. Két üvegcsét nyom a férfi kezébe, majd elköszön és már indul is.*
-Viszlát... *Gius bizonytalanul int a lány után, aztán úgy marad, feltartott kézzel és teljes döbbenettel nézi a távolodó lányt, most azonban nem a formás popsira ragadt oda a tekintete.*
~Mi a bánatom volta ez?!~
*Egy idő után már nem számolta, hányszor landolt a földön, de végül sikerül. Fent maradt. A kupec azt elfelejtette elmesélni, hogy combbal milyen jól lehet irányítani, kordában tartani a lovat. Bár Bella, amilyen jó természetű, megpróbálta néhányszor "ledörzsölni" a fák oldalán a férfit, de Gius csak az első alkalommal ijedt meg a próbálkozástól. Meg a ló is megijedt kissé, nem nagyon lehetett ahhoz szoktatva, fejbe kólintják egy kemény kardgombbal. Gius utólag kicsit bánja a dolgot, úgy érzi, túl erőset ütött, de legalább tisztázódott, ki a főnök. Úgy tűnik, most már csak akkor kerül le a ló hátáról, ha le akar szállni.
~Mondjuk holnap biztos, hogy nem leszek képes járni.~
Combjai sajognak, nem vitás, hogy másnap meg lesz a kitartásnak és a makacsságnak a böjtje.
Hirtelen Niavi tűnik fel a fák között. Gius döbbenten néz, hogy találhatta meg? Hiszen nagyon figyelt, hogy a ne látszódjon az útról, nem szerette volna, hogy körbe röhögjék az arra járók.*
-Niavi! Üdv, mit csinálsz Te itt?
*Még zavaránál is nagyobb a tanácstalansága, tényleg elképzelni sem tudja, hogy került ide a kis félelf.*
-Rendben, átadom, de... *Kérdezné, hogy miért nem Ő maga adja át, mikor a lány folytatja a mondandóját.*
-Ó, értem. Persze, Te tudod. De azért majd később...? *Azonban úgy tűnik, a lány szokott természetével ellentétben most nincs türelmes, másik mondatát végigvárós kedvében. Két üvegcsét nyom a férfi kezébe, majd elköszön és már indul is.*
-Viszlát... *Gius bizonytalanul int a lány után, aztán úgy marad, feltartott kézzel és teljes döbbenettel nézi a távolodó lányt, most azonban nem a formás popsira ragadt oda a tekintete.*
~Mi a bánatom volta ez?!~
2352. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-10-03 19:39:52
Üzenet elküldve: 2016-10-03 19:39:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A látnok háza//
*A baljós és komor hangulat úgy tűnik átragad a csapatra is, hiszen se szó, se beszéd baktatnak gyalog, vagy lovon a cél felé, csupán Marzain bosszankodása hallik, amibe a lovag nem akar beleszólni. Kijönnek a városból, az úton menetelnek tovább. Arten a mélységit követi, elismerve őt teljes jogú vezetőnek. A lovag nem túlzottan fáradt, csak amennyire a lovaglás, meg a semmittevés elveheti az ember erejét. A páncél egyre jobban kezd nehezedni a vállán.* ~Lehet nem így kellett volna elindulni. Határozottan rossz ötlet volt.~ *Ezután történik, hogy Quantall leesik a lóról, és fénylik, mint azok az éji bogarak a temetőkben.* ~Mi a jó egek folynak már itten? Egyre baljósabb ez az egész!~ *Nem száll inába a bátorság, de a mágikus dolgokat sosem szerette. Ez pedig határozottan nem egy normális állapot egy mélységinél. Szerencsére nem kell neki lekászálódni a nyeregből, Marzain segítségére siet és összeszedi vezetőjüket a földről.*
-Ha ez nem történés, hogy csak úgy összeesel, akkor mi az? *Morogja az orra alatt a páncélos.*
*A baljós és komor hangulat úgy tűnik átragad a csapatra is, hiszen se szó, se beszéd baktatnak gyalog, vagy lovon a cél felé, csupán Marzain bosszankodása hallik, amibe a lovag nem akar beleszólni. Kijönnek a városból, az úton menetelnek tovább. Arten a mélységit követi, elismerve őt teljes jogú vezetőnek. A lovag nem túlzottan fáradt, csak amennyire a lovaglás, meg a semmittevés elveheti az ember erejét. A páncél egyre jobban kezd nehezedni a vállán.* ~Lehet nem így kellett volna elindulni. Határozottan rossz ötlet volt.~ *Ezután történik, hogy Quantall leesik a lóról, és fénylik, mint azok az éji bogarak a temetőkben.* ~Mi a jó egek folynak már itten? Egyre baljósabb ez az egész!~ *Nem száll inába a bátorság, de a mágikus dolgokat sosem szerette. Ez pedig határozottan nem egy normális állapot egy mélységinél. Szerencsére nem kell neki lekászálódni a nyeregből, Marzain segítségére siet és összeszedi vezetőjüket a földről.*
-Ha ez nem történés, hogy csak úgy összeesel, akkor mi az? *Morogja az orra alatt a páncélos.*
2351. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-10-03 19:23:38
Üzenet elküldve: 2016-10-03 19:23:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot ébredése//
//A levél//
*Elszántan indulna tovább, még akkor is mikor vezetőjük épp lefújná a felderítést. Az égi jelenések azonban nem érnek véget, sőt a java még csak most következik. Az egyik gonoszt leváltja a másik, ki még hatalmasabb, majd megjelenik egy izzó fény, ami a reményt sugározza. Az égen lezajló gigászi küzdelmet némán nézi végig, hisz itt már nincs hely szavaknak. Mostanra teljesen nyilvánvaló, hogy nincs, és nem is volt esélyük beleszólni a hatalmasok küzdelmébe. Raeyanra tekint, de csak hosszú másodpercek után találja meg a hangját.*
-Hangyák vagyunk, akik óriások lába alatt futkároznak. De pont ezért nem törődnek velünk. Akár tovább is mehetünk.
*Így hát, mégis tovább követik a pónit, akár hová is menjen.*
-Lehet hogy a szentélybe megy, vagy a fához. Azt a fát, vagy ami maradt belőle, jó lenne megtalálni. Talán tehetünk valamit, hogy újjászülessen.
*Jegyzi még, társnője szavaira reagálva. Ebben az egész ügyben, csak egy dolog miatt érez egy kevés elégedettséget. Az egyik elmélete mindvégig helyes volt. Amos Thenior úgy tűnik, valóban nem áruló.*
//A levél//
*Elszántan indulna tovább, még akkor is mikor vezetőjük épp lefújná a felderítést. Az égi jelenések azonban nem érnek véget, sőt a java még csak most következik. Az egyik gonoszt leváltja a másik, ki még hatalmasabb, majd megjelenik egy izzó fény, ami a reményt sugározza. Az égen lezajló gigászi küzdelmet némán nézi végig, hisz itt már nincs hely szavaknak. Mostanra teljesen nyilvánvaló, hogy nincs, és nem is volt esélyük beleszólni a hatalmasok küzdelmébe. Raeyanra tekint, de csak hosszú másodpercek után találja meg a hangját.*
-Hangyák vagyunk, akik óriások lába alatt futkároznak. De pont ezért nem törődnek velünk. Akár tovább is mehetünk.
*Így hát, mégis tovább követik a pónit, akár hová is menjen.*
-Lehet hogy a szentélybe megy, vagy a fához. Azt a fát, vagy ami maradt belőle, jó lenne megtalálni. Talán tehetünk valamit, hogy újjászülessen.
*Jegyzi még, társnője szavaira reagálva. Ebben az egész ügyben, csak egy dolog miatt érez egy kevés elégedettséget. Az egyik elmélete mindvégig helyes volt. Amos Thenior úgy tűnik, valóban nem áruló.*
2350. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-10-03 18:43:19
Üzenet elküldve: 2016-10-03 18:43:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A látnok háza//
*Miután a csapat egyhangúlag az indulás mellett döntött, azonnal útnak is indulnak. Marzain séta közben először a város vezetését szidja amiért nem adtak nekik lovakat de miután lenyugodott, egyre inkább fontos kérdések járnak a fejében.*
~Vajon egy látnok háza milyen lehet belülről? Remélem lesz kincseskamrája.~
*A csillogó aranyak képétől már előre dörzsölgeti a kezét. Nem figyel fel csak akkor, amikor Quantall leszédül a nyeregből. Gyorsan odasiet hozzá segíteni.*
~Vajon ki lehet az a Wylnurana?~
*Tűnődik miközben félre húzza az útból hogy el ne tapossák az arra haladók. Finoman pofozgatja hogy felébredjen.*
-Történni fog valami? Remélem is! Ha nem, akkor rövidesen halálra unom magam.
*Továbbmennek a ház felé.*
*Miután a csapat egyhangúlag az indulás mellett döntött, azonnal útnak is indulnak. Marzain séta közben először a város vezetését szidja amiért nem adtak nekik lovakat de miután lenyugodott, egyre inkább fontos kérdések járnak a fejében.*
~Vajon egy látnok háza milyen lehet belülről? Remélem lesz kincseskamrája.~
*A csillogó aranyak képétől már előre dörzsölgeti a kezét. Nem figyel fel csak akkor, amikor Quantall leszédül a nyeregből. Gyorsan odasiet hozzá segíteni.*
~Vajon ki lehet az a Wylnurana?~
*Tűnődik miközben félre húzza az útból hogy el ne tapossák az arra haladók. Finoman pofozgatja hogy felébredjen.*
-Történni fog valami? Remélem is! Ha nem, akkor rövidesen halálra unom magam.
*Továbbmennek a ház felé.*
2349. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-10-03 15:05:37
Üzenet elküldve: 2016-10-03 15:05:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
// A látnok háza//
*Már elhagyták a várost és a szokásosnál is kihaltabb úton baktatnak. Nem lehet tagadni Quantall-ra is hatással van a környezet. A sötét ég és a csend. A csend aminek az oka az, hogy senki sem jár itt az élőholtak és démonoktól való félelmében. Tagadhatatlan, hogy fáradt is. Már nagyon rég volt, hogy két napnál többet eltöltött egy helyen és nagyon sok minden történt vele. Még bele sem gondolt komolyabban. Amennyiben a többiek nem kérdeznek tőle semmit hallgat hát és az elmúlt napokat veszi számba. Olyan volt mintha ismét azokat az időket élné meg mikor elengedték otthonról és minél messzebb igyekezett kerülni mert mindenki veszélyes volt számára. Ez a veszély persze mindig megmaradt, de a templom falai közt vagy a magányos varázsló tornyában legalább volt egy kis békéje és volt egy megszokott rend az életében. Mostanában ez nincs meg. Folyton a lovon ül vagy élőholtakkal küzd vagy menekül vagy magas rangú személyekkel tárgyal. Fáradt ezt nem tagadja, de tudja, hogy nem pihenhet meg. Nem adhatja meg magát a fáradtságnak ami egyik pillanatról a másikra fejbe rúgja mint egy cseles meggybor. De nem is csak fáradtság ez. Sokkal másabb. A többiek csak arra lehetnek figyelmesek, hogy Quantall hirtelen megáll és nagyon lassú mozdulatokkal leszáll a lováról majd pár lépést arrébb megy. Felhúzza a ruha ujját a bal kezéről és láthatóvá válik, hogy a tetoválásai fénylenek. Quantall az ég felé nyújtja a kezét és hangosan megszólal.*
-Wylnurana istennő hallgatlak. Mondd mit kívánsz tőlem.
*Majd összeesik. Ha megnézik láthatják, hogy nem ütötte meg magát és azt is, hogy életben van csak nincs magánál. Akár mit is reagálnak erre a többiek pár perc múlva tér csak észhez. Értetlenül pislog a többiekre és kérdezi, hogy mi történt. Ha elmondják akkor komolyan gondolkodik.*
-Ez egy jel volt. Történt vagy történni fog valami nagy. Viszont haladjunk. Erre úgy vélem nincs idő. *Ezzel megpróbál felkelni és kicsit bizonytalan mozdulatokkal felszáll a lovára és elindul.*
*Már elhagyták a várost és a szokásosnál is kihaltabb úton baktatnak. Nem lehet tagadni Quantall-ra is hatással van a környezet. A sötét ég és a csend. A csend aminek az oka az, hogy senki sem jár itt az élőholtak és démonoktól való félelmében. Tagadhatatlan, hogy fáradt is. Már nagyon rég volt, hogy két napnál többet eltöltött egy helyen és nagyon sok minden történt vele. Még bele sem gondolt komolyabban. Amennyiben a többiek nem kérdeznek tőle semmit hallgat hát és az elmúlt napokat veszi számba. Olyan volt mintha ismét azokat az időket élné meg mikor elengedték otthonról és minél messzebb igyekezett kerülni mert mindenki veszélyes volt számára. Ez a veszély persze mindig megmaradt, de a templom falai közt vagy a magányos varázsló tornyában legalább volt egy kis békéje és volt egy megszokott rend az életében. Mostanában ez nincs meg. Folyton a lovon ül vagy élőholtakkal küzd vagy menekül vagy magas rangú személyekkel tárgyal. Fáradt ezt nem tagadja, de tudja, hogy nem pihenhet meg. Nem adhatja meg magát a fáradtságnak ami egyik pillanatról a másikra fejbe rúgja mint egy cseles meggybor. De nem is csak fáradtság ez. Sokkal másabb. A többiek csak arra lehetnek figyelmesek, hogy Quantall hirtelen megáll és nagyon lassú mozdulatokkal leszáll a lováról majd pár lépést arrébb megy. Felhúzza a ruha ujját a bal kezéről és láthatóvá válik, hogy a tetoválásai fénylenek. Quantall az ég felé nyújtja a kezét és hangosan megszólal.*
-Wylnurana istennő hallgatlak. Mondd mit kívánsz tőlem.
*Majd összeesik. Ha megnézik láthatják, hogy nem ütötte meg magát és azt is, hogy életben van csak nincs magánál. Akár mit is reagálnak erre a többiek pár perc múlva tér csak észhez. Értetlenül pislog a többiekre és kérdezi, hogy mi történt. Ha elmondják akkor komolyan gondolkodik.*
-Ez egy jel volt. Történt vagy történni fog valami nagy. Viszont haladjunk. Erre úgy vélem nincs idő. *Ezzel megpróbál felkelni és kicsit bizonytalan mozdulatokkal felszáll a lovára és elindul.*
2348. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-10-02 22:20:48
Üzenet elküldve: 2016-10-02 22:20:48
ÚJ
![>Niavi Rajea [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/226_ember-elf-felelf_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Saját utakon//
//Búcsú//
*Szegény Niavinak elkezd gondolkozni. Nagyon rossz érzése támadt. Próbától nem fél, miszerint jöhetne bármilyen következmény nem riadna vissza. Viszont egyszerűen nem érzi magában azt a tüzet, hogy a társaival maradhatna.*
~ Csak hátráltatnám őket... Jezabiel sajnálom.~
*Már nagyon várta a haza utat, hogy mégis mikor ülhet le tanulni a gnómmal.*
~ Én akarok lenni szörnyvadász? Nem akarok kolonc lenni.~
*Gondolkozik majd elővesz egy papírt, és a szén darabját amivel írni szokott.*
~ Túl gyenge vagyok, és nem akarok mindig másra támaszkodni. Jelenleg semmivel sem tudnám viszonozni, hogy mégis mi mindent tettek értem.~
Levél
Vénár társaim sajnálom, hogy így kell közölnöm a tényeket, de sajnos nem maradhatok tovább veletek.
Nem érzem lélekben, miszerint el tudnám kötelezni magamat, Vadvértben.
Rengeteg kérdést kell még feltennem önmagamnak és ehhez pedig időre van szükségem. Remélem meg tudjátok érteni, s nem utoljára találkozunk.
Van egy fontos dolog amit mindenképp meg akartam osztani veletek, de sosem mertem beszélni róla. Eddig csak Soreyllel beszéltem erről, miszerint az emlékeimet teljesen elvesztettem ami az elmúlt húsz esztendőt illeti. Azt még nem tudom, hogy utána fogok járni a múltamban, viszont a fejemben mindenképp rendet szeretnék tenni.
Köszönöm, hogy bizalmat adatok nekem és egy célt az életemnek.
Minden jót
Niavi Rajea
Utóírat Nagyon vártam, hogy tanulhassak tőled. Ebben a pár hónapban megtapasztalhattam a tudásod lenyűgöző.
Sylweran jobb vezért nem is kívánhattam, volna, kérlek továbbra is tarts egybe ezt a csapatot.
*Ahogy megírta a levelet, nem tudja, hogy mi tévő legyen.*
~ Jobb lesz ha egy kicsit sétálok.~
*Nem rögtön a vezér elé, mert fájdalmas a búcsú.*
*Végül elhagyja a várost és Arthenior közelében találja magát, ahol épp Gius lovagolni próbál. Az eséseit pont nem látta, de nagyon igyekszik.*
- Gius! *Odakiált, utána odamegy hozzá.*
- Kérlek ezt a levelet mindenképp ad át Sylwerannak vagy Jezabielnek fontos.
*Végül nagyot sóhajt.*
- Nem fogok vissza menni veletek. Tudom hirtelen jött, viszont szeretnék még valamiről megbizonyosodni.
*Még mielőtt elmenni ad valamit a férfinek.*
- Ezt kérlek fogadd el, úgy hiszem nagyobb szükséged lesz a jövőben neked, mint nekem.
* Niavi2 db Sötétzöld varázsitalt adRanae Giusnak
Ahogy ezt megtörtént már is útjára ered.*
- Viszlát Venár társam.
//Búcsú//
*Szegény Niavinak elkezd gondolkozni. Nagyon rossz érzése támadt. Próbától nem fél, miszerint jöhetne bármilyen következmény nem riadna vissza. Viszont egyszerűen nem érzi magában azt a tüzet, hogy a társaival maradhatna.*
~ Csak hátráltatnám őket... Jezabiel sajnálom.~
*Már nagyon várta a haza utat, hogy mégis mikor ülhet le tanulni a gnómmal.*
~ Én akarok lenni szörnyvadász? Nem akarok kolonc lenni.~
*Gondolkozik majd elővesz egy papírt, és a szén darabját amivel írni szokott.*
~ Túl gyenge vagyok, és nem akarok mindig másra támaszkodni. Jelenleg semmivel sem tudnám viszonozni, hogy mégis mi mindent tettek értem.~
Levél
Vénár társaim sajnálom, hogy így kell közölnöm a tényeket, de sajnos nem maradhatok tovább veletek.
Nem érzem lélekben, miszerint el tudnám kötelezni magamat, Vadvértben.
Rengeteg kérdést kell még feltennem önmagamnak és ehhez pedig időre van szükségem. Remélem meg tudjátok érteni, s nem utoljára találkozunk.
Van egy fontos dolog amit mindenképp meg akartam osztani veletek, de sosem mertem beszélni róla. Eddig csak Soreyllel beszéltem erről, miszerint az emlékeimet teljesen elvesztettem ami az elmúlt húsz esztendőt illeti. Azt még nem tudom, hogy utána fogok járni a múltamban, viszont a fejemben mindenképp rendet szeretnék tenni.
Köszönöm, hogy bizalmat adatok nekem és egy célt az életemnek.
Minden jót
Niavi Rajea
Utóírat Nagyon vártam, hogy tanulhassak tőled. Ebben a pár hónapban megtapasztalhattam a tudásod lenyűgöző.
Sylweran jobb vezért nem is kívánhattam, volna, kérlek továbbra is tarts egybe ezt a csapatot.
*Ahogy megírta a levelet, nem tudja, hogy mi tévő legyen.*
~ Jobb lesz ha egy kicsit sétálok.~
*Nem rögtön a vezér elé, mert fájdalmas a búcsú.*
*Végül elhagyja a várost és Arthenior közelében találja magát, ahol épp Gius lovagolni próbál. Az eséseit pont nem látta, de nagyon igyekszik.*
- Gius! *Odakiált, utána odamegy hozzá.*
- Kérlek ezt a levelet mindenképp ad át Sylwerannak vagy Jezabielnek fontos.
*Végül nagyot sóhajt.*
- Nem fogok vissza menni veletek. Tudom hirtelen jött, viszont szeretnék még valamiről megbizonyosodni.
*Még mielőtt elmenni ad valamit a férfinek.*
- Ezt kérlek fogadd el, úgy hiszem nagyobb szükséged lesz a jövőben neked, mint nekem.
* Niavi2 db Sötétzöld varázsitalt adRanae Giusnak
Ahogy ezt megtörtént már is útjára ered.*
- Viszlát Venár társam.
2347. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-10-02 16:42:28
Üzenet elküldve: 2016-10-02 16:42:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Megfontolt
//Sa'argathot ébredése//
//A levél//
*Arthenior egén a jelenés újra előtűnik. Most már nem retteg annyira tőle, bár akad egy pont, amikor tényleg feléjük fordul, de nem őket szólítja meg. Egy érdekes fordulat, ahogy a Halál, ami ellen most majdnem mindnyájan bosszút, és minden más ilyesmit fogadtak, egyszerűen... Meghal. És jön egy másik Halál.*
- Így megy ezeknél? Akkor mégsem annyira haláliak... Meg tudnak halni, vagyis csak élnek!
*Suttogja. Közben Ryrin lefújná a felderítést.*
- És? Mi nem oda megyünk, a ló arra megy.
*Elvégre egy derengő fa, ha létezik (márpedig létezik, most ölték meg) csak erdőben lehet, ez a paci meg az úton megy, északnak. Közben Rowonhoz beszél, megszegve az ígéretét. Megragadt benne ugyanis egy részlete a beszédnek – éppen az, amikor a bukott démon megijesztette azzal, hogy az ő irányukba fordult.*
- Induljunk. Szóval az a mágus, akit mondott egy szentélyben keres valamit. Biztos a Karavánpihenő romjairól beszélt. Lehet, hogy Amos lesz az?
*Mondja, Ryrinék is elindultak már.*
- Ha ez így van, az a szegény pára az ő egyik követője lehetett. Ő is biztos a fát védelmezte. Akkor viszont... lehet, oda vezet minket ez a ló! Amoshoz, és a szentélyhez!
*Szerencsés, vagy nem, olyan helyre mennie, amiről a gonoszok pontosan tudják, mi folyik ott, nem tudni; ahogy azt sem, hogy igaz-e, amit most kitalált. Mindenesetre ő ezt fejébe vette, és most minden logikai csavart erre fog alapozni, hacsak nem cáfolja valami az egészet.*
//A levél//
*Arthenior egén a jelenés újra előtűnik. Most már nem retteg annyira tőle, bár akad egy pont, amikor tényleg feléjük fordul, de nem őket szólítja meg. Egy érdekes fordulat, ahogy a Halál, ami ellen most majdnem mindnyájan bosszút, és minden más ilyesmit fogadtak, egyszerűen... Meghal. És jön egy másik Halál.*
- Így megy ezeknél? Akkor mégsem annyira haláliak... Meg tudnak halni, vagyis csak élnek!
*Suttogja. Közben Ryrin lefújná a felderítést.*
- És? Mi nem oda megyünk, a ló arra megy.
*Elvégre egy derengő fa, ha létezik (márpedig létezik, most ölték meg) csak erdőben lehet, ez a paci meg az úton megy, északnak. Közben Rowonhoz beszél, megszegve az ígéretét. Megragadt benne ugyanis egy részlete a beszédnek – éppen az, amikor a bukott démon megijesztette azzal, hogy az ő irányukba fordult.*
- Induljunk. Szóval az a mágus, akit mondott egy szentélyben keres valamit. Biztos a Karavánpihenő romjairól beszélt. Lehet, hogy Amos lesz az?
*Mondja, Ryrinék is elindultak már.*
- Ha ez így van, az a szegény pára az ő egyik követője lehetett. Ő is biztos a fát védelmezte. Akkor viszont... lehet, oda vezet minket ez a ló! Amoshoz, és a szentélyhez!
*Szerencsés, vagy nem, olyan helyre mennie, amiről a gonoszok pontosan tudják, mi folyik ott, nem tudni; ahogy azt sem, hogy igaz-e, amit most kitalált. Mindenesetre ő ezt fejébe vette, és most minden logikai csavart erre fog alapozni, hacsak nem cáfolja valami az egészet.*
2346. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-10-02 11:15:59
Üzenet elküldve: 2016-10-02 11:15:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot ébredése//
//A levél//
*Nem újdonság számára a mágia, legalábbis úgy értve, hogy nem lepődik meg egy varázslat láttán, hiszen lovagi kiképzése alatt rengeteg mindent tanult, köztük a mágia formáit és a fizikailag is látható jelenségeit. Ilyennel, ami most történik viszont sosem találkozott.
Fogalma sincs, hogy ki vagy mi a fene az a Derengő fa. Ryrin kitörése kicsit érthetetlen számára, mert inkább figyelni kellene a jelenség szavait, mintsem káromkodni meg idegbajt kapni... hátha a nagy dumában elkottyant valami olyat, ami később fontos lehet. Végül csak kiderül, hogy miért is reagál így Ryrin. Eszerint nagyobb a baj, mint azt első blikkre gondolta volna a herceg.
Ezt követően csak bólint, sok érdemit nem tud hozzátenni és az égi jelenséggel sem foglalkozik tovább.*
//A levél//
*Nem újdonság számára a mágia, legalábbis úgy értve, hogy nem lepődik meg egy varázslat láttán, hiszen lovagi kiképzése alatt rengeteg mindent tanult, köztük a mágia formáit és a fizikailag is látható jelenségeit. Ilyennel, ami most történik viszont sosem találkozott.
Fogalma sincs, hogy ki vagy mi a fene az a Derengő fa. Ryrin kitörése kicsit érthetetlen számára, mert inkább figyelni kellene a jelenség szavait, mintsem káromkodni meg idegbajt kapni... hátha a nagy dumában elkottyant valami olyat, ami később fontos lehet. Végül csak kiderül, hogy miért is reagál így Ryrin. Eszerint nagyobb a baj, mint azt első blikkre gondolta volna a herceg.
Ezt követően csak bólint, sok érdemit nem tud hozzátenni és az égi jelenséggel sem foglalkozik tovább.*
2345. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-09-30 11:51:43
Üzenet elküldve: 2016-09-30 11:51:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Artheniori hárslevelű és félreértések//
*Elmosolyodik a hallottakon. Mókásnak találja a helyzetet, hogy nemrég még perverznek kiáltotta ki a férfit, most meg itt ül mögötte a szekéren és beszédének fura stílusát hallgatja. Többet nem tud meg a faluról, mint amennyit akart, de a lényeg így is megvan. Nem ehetőek a házak. Pedig hallott efféle meséket még gyermekkorában.
Nem szól most semmit. Khan a hortyogásával egyébként is kiszállt a játékból, ő pedig most hátát veti a bakon ülőknek és tekintetét inkább a mögöttük megjárt útra szegezi. Még csak tegnap volt, hogy felzaklatott állapotban, a most éppen a táskájában poshadó Bottal együtt ideérkezett, hogy majd jól megmondja a magáét a Félszeműnek, erre most ott díszeleg az ujján egy kagylógyűrű, és még mindig nem tudja, hogyan viszonyuljon a dologhoz, avagy mit jelenthet az egész.
A hepehupás úton rázkódó kocsin még a délvidéken zajló események is eszébe ötlenek. Szokásához híven, ha baj van, lelép. Igaz most nem menekülési szempontból hagyta magára társait, hanem, hogy a saját útját járhassa, de ezt nekik nehezen tudná megmagyarázni. Többek között fogalma sincs mit mondana Nadnak, ha visszatérne, hogyan tájékoztatná Tarant a foglalt státuszáról, vagy, hogy miként tudná megértetni Bressel, hogy miért érezte égetően fontosnak, hogy elmenjen. Nem tudná nekik elmondani, mert ő maga is először van ebben a cipőben, és először érzi úgy, hogy kényelmes is. Ha már nyakukon a vég, a holt seregek által jelentett fenyegetés, hát utolsó napjait az életben ezzel az álomba hortyogó ex zsoldossal kívánja eltölteni.*
*Elmosolyodik a hallottakon. Mókásnak találja a helyzetet, hogy nemrég még perverznek kiáltotta ki a férfit, most meg itt ül mögötte a szekéren és beszédének fura stílusát hallgatja. Többet nem tud meg a faluról, mint amennyit akart, de a lényeg így is megvan. Nem ehetőek a házak. Pedig hallott efféle meséket még gyermekkorában.
Nem szól most semmit. Khan a hortyogásával egyébként is kiszállt a játékból, ő pedig most hátát veti a bakon ülőknek és tekintetét inkább a mögöttük megjárt útra szegezi. Még csak tegnap volt, hogy felzaklatott állapotban, a most éppen a táskájában poshadó Bottal együtt ideérkezett, hogy majd jól megmondja a magáét a Félszeműnek, erre most ott díszeleg az ujján egy kagylógyűrű, és még mindig nem tudja, hogyan viszonyuljon a dologhoz, avagy mit jelenthet az egész.
A hepehupás úton rázkódó kocsin még a délvidéken zajló események is eszébe ötlenek. Szokásához híven, ha baj van, lelép. Igaz most nem menekülési szempontból hagyta magára társait, hanem, hogy a saját útját járhassa, de ezt nekik nehezen tudná megmagyarázni. Többek között fogalma sincs mit mondana Nadnak, ha visszatérne, hogyan tájékoztatná Tarant a foglalt státuszáról, vagy, hogy miként tudná megértetni Bressel, hogy miért érezte égetően fontosnak, hogy elmenjen. Nem tudná nekik elmondani, mert ő maga is először van ebben a cipőben, és először érzi úgy, hogy kényelmes is. Ha már nyakukon a vég, a holt seregek által jelentett fenyegetés, hát utolsó napjait az életben ezzel az álomba hortyogó ex zsoldossal kívánja eltölteni.*
2344. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-09-29 21:30:00
Üzenet elküldve: 2016-09-29 21:30:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Saját utakon//
*Elmarad mögötte a város zsivaja, aztán a házak is picire mennek össze. Mikor már a műhelyekből felszálló füstoszlopokat sem tudja kivenni, letér az útról és egy kis liget takarásában nekiáll felszerszámozni a lovat. Az állat bizalmatlanul prüszköl és nyerít, amit Gius számonkérésnek vesz és megpróbálja megbeszélni a hátassal a dolgot.*
-Figyelj, ezt most rád kell raknom, mert különben borzasztó kényelmetlen lenne rajtad ülni. Igen, rajtad fogok ülni, hát csak nem gondoltad komolyan, hogy csak azért vettelek meg sok pénzért, mert ilyen szép fekete vagy? De mondok én neked valamit. Te csinálod, amit egy jól nevelt hátasnak illik, tehát elviszel oda, ahova szeretnék menni, én pedig jól tartalak. Lekeféllek, lesúrollak, ahogy az a sunyi képű lókupec magyarázta, meg kivakarom a patádból a szutykot és kapsz finom zabot is, meg almát, vagy ha az nincs, akkor is mindig lesz fű. Na, mit szólsz, Bella? Megbeszéltük, jó lesz ez így?
*Eddigre végez is a szerszámozással. Elvileg minden a helyén, a nyereg stabilan áll, a kengyelek méretre húzva, a zabla és a kantár a helyén. Bár úgy érzi, sikerült meggyőznie az állatot az együttműködés kölcsönösen előnyös voltáról, azért biztos, ami biztos, a vezetőszárral egy fához kötözi.*
-Na, Bella, akkor vágjunk bele!
*Azzal a férfi egyik lábát a kengyelbe dugja, másik lábát pedig átlendíti a ló hátán. A jószág látszólag nyugodtan tűri, de szemében valami sunyiság villan, mint aki tűrni kénytelen valami kellemetlen rovart, de a megfelelő pillanatra vár, hogy lecsaphassa. Gius ebből semmit nem vesz észre.*
-Ugye, hogy nem olyan rossz? Most próbáljunk meg haladni kicsit, hm?
*Azzal óvatosan megböki az állat oldalát a sarkával. Az eredmény nem marad el, a dög felágaskodik, majd ahogy mellső lábai földet érnek, rögtön kirúg hátra, magasra dobva farát. Gius az első akciót még jól veszi, ösztönösen teljes erőből markolja a kantárt és rádől a ló nyakára, de ez nem segít rajta, mikor a hátulja indul el fölfelé. A kantárt még időben engedi el, így nem csavarodik ki a válla, de feneke elegáns ívben indul el fölfelé, aminek eredménye egy elegánsnak egyáltalán nem nevezhető átfordulás a levegőben és puffanás a földön, szerencsére háton, azon belül is az izmos vállövön. Azér a levegő kiszalad a tüdejéből és egy percig nagyon nem akaródzik felpattannia. Eközben a fölötte álló ló szaggatott nyihogást hallat, amire Giusban magasra szalad a vérnyomás.
~Ez a dög kiröhög!~
Felkászálódik, leporolja magát, aztán eltöpreng, hogy most szájon vágja a lovat, vagy mit csináljon? De aztán jobb ötlete támad.*
-Ha azt hiszed, hogy makacsabb vagy, mint én, tévedsz. Hú, nagyon nagyot tévedsz, kisanyám!
*Kicsit átmozgatja sajgó tagjait, majd újra felkapaszkodik az állat hátára.*
*Elmarad mögötte a város zsivaja, aztán a házak is picire mennek össze. Mikor már a műhelyekből felszálló füstoszlopokat sem tudja kivenni, letér az útról és egy kis liget takarásában nekiáll felszerszámozni a lovat. Az állat bizalmatlanul prüszköl és nyerít, amit Gius számonkérésnek vesz és megpróbálja megbeszélni a hátassal a dolgot.*
-Figyelj, ezt most rád kell raknom, mert különben borzasztó kényelmetlen lenne rajtad ülni. Igen, rajtad fogok ülni, hát csak nem gondoltad komolyan, hogy csak azért vettelek meg sok pénzért, mert ilyen szép fekete vagy? De mondok én neked valamit. Te csinálod, amit egy jól nevelt hátasnak illik, tehát elviszel oda, ahova szeretnék menni, én pedig jól tartalak. Lekeféllek, lesúrollak, ahogy az a sunyi képű lókupec magyarázta, meg kivakarom a patádból a szutykot és kapsz finom zabot is, meg almát, vagy ha az nincs, akkor is mindig lesz fű. Na, mit szólsz, Bella? Megbeszéltük, jó lesz ez így?
*Eddigre végez is a szerszámozással. Elvileg minden a helyén, a nyereg stabilan áll, a kengyelek méretre húzva, a zabla és a kantár a helyén. Bár úgy érzi, sikerült meggyőznie az állatot az együttműködés kölcsönösen előnyös voltáról, azért biztos, ami biztos, a vezetőszárral egy fához kötözi.*
-Na, Bella, akkor vágjunk bele!
*Azzal a férfi egyik lábát a kengyelbe dugja, másik lábát pedig átlendíti a ló hátán. A jószág látszólag nyugodtan tűri, de szemében valami sunyiság villan, mint aki tűrni kénytelen valami kellemetlen rovart, de a megfelelő pillanatra vár, hogy lecsaphassa. Gius ebből semmit nem vesz észre.*
-Ugye, hogy nem olyan rossz? Most próbáljunk meg haladni kicsit, hm?
*Azzal óvatosan megböki az állat oldalát a sarkával. Az eredmény nem marad el, a dög felágaskodik, majd ahogy mellső lábai földet érnek, rögtön kirúg hátra, magasra dobva farát. Gius az első akciót még jól veszi, ösztönösen teljes erőből markolja a kantárt és rádől a ló nyakára, de ez nem segít rajta, mikor a hátulja indul el fölfelé. A kantárt még időben engedi el, így nem csavarodik ki a válla, de feneke elegáns ívben indul el fölfelé, aminek eredménye egy elegánsnak egyáltalán nem nevezhető átfordulás a levegőben és puffanás a földön, szerencsére háton, azon belül is az izmos vállövön. Azér a levegő kiszalad a tüdejéből és egy percig nagyon nem akaródzik felpattannia. Eközben a fölötte álló ló szaggatott nyihogást hallat, amire Giusban magasra szalad a vérnyomás.
~Ez a dög kiröhög!~
Felkászálódik, leporolja magát, aztán eltöpreng, hogy most szájon vágja a lovat, vagy mit csináljon? De aztán jobb ötlete támad.*
-Ha azt hiszed, hogy makacsabb vagy, mint én, tévedsz. Hú, nagyon nagyot tévedsz, kisanyám!
*Kicsit átmozgatja sajgó tagjait, majd újra felkapaszkodik az állat hátára.*
2343. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-09-28 22:10:37
Üzenet elküldve: 2016-09-28 22:10:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
*Fellélegzik mikor elhagyja a várost, végre hazafelé tart. Most már mindenük megvan, beszerezték ami még hiányzott, megkezdődhet végre a kiképzés és az oktatás. Várja már, hogy ne csak építkezzenek, de persze aggódik is a társaiért. Vajon az otthon maradtak mivel ütötték el az időt? Jezabiel mennyi mindent alkotott amíg elvoltak? Hogy fest az udvar? Működik-e a vízkerék? Ilyen és hasonló gondolatokkal sétál be az erdőbe, amit már sokkal inkább otthonának tart a városnál. Haza megy. Van hova haza mennie, van családja, vannak barátai... Különös dolog ez, és mindet Sylwerannak köszönheti.*
2342. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-09-28 17:53:13
Üzenet elküldve: 2016-09-28 17:53:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot ébredése//
//A levél//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Oszlana a társaság, de ekkor az égre gennyes habcsókként rajzolódik fel Sa'argathot képe, és megkezdi a rendkívül bizalomgerjesztő beszédét. Az egész társaságból talán Ryrin az, aki az egyik legjobban megtörik, aminek az oka egyetlen kis részlet. A saját fülével hallgatja végig, hogy a Derengő fa elpusztul.*
~Ó, az a védtelen kis entitás! Mily jóságos volt hozzám!~
*Tekintetét az égi beszédet tartó Sa'argthotról leemeli, némán a földre vezeti. Egy perces töretlen hallgatással emlékezik meg arról a ritka lényről, akinek a levelét leszakíthatta és még mindig az erszényében van.*
-Te büdös kurva!
*Villan rá ismét a mágikus felhőre a tekintete, majd a társaság felé fordul.*
-Ünnepélyesen megfogadom előttetek a lovagi becsületemre, hogy míg az ereimben vér folyik, addig küzdeni fogok e démon ellen!
*Buzgón ökölbe szorul a keze és valamiféle eltökélt fénysugár villan a szemében.*
-De a felderítői feladatnak immáron nincs semmi értelme.
*Mutat a villogó égbolt felé, majd a körülöttük cikázó misztikus erőre.*
-A Derengő fa van ott és az őt védelmezni próbáló Amos Thenior!
*Szomorúan megrázza a fejét, majd folytatja.*
-Elkéstünk! Immáron mindketten halottak! Jelenlétünkkel tovább nőne az áldozatok száma, mert gyengék vagyunk. A világnak szüksége lesz ránk, amint az ellenállást megszervezzük!
*Kicsinyes és értelmetlen bosszút nem engedhetnek meg maguknak. Sokkal inkább fel kell hajtaniuk azokat, akik még hajlandóak a teljes reménytelenségben is harcba szállni a gonosz ellen, azokat, kik szívből gyűlölik a világok pusztítóját. Egységes fegyverré kell kovácsolni az embereket, a törpéket és az elfeket. A tündéreket, a kormosakat és az óriásokat, hogy az eltökéltég tüzében edzett mesterkardként csaphassanak le ott, ahol az ellenség nem számít rá.*
-Menjünk.
*Tart egy kis szünetet, majd folytatja.*
-Temessük el ezt a bátor szívű mágust és temessük vele Lanawint is, mert elesett.
*A testet felteszi az egyik ló hátára, majd elindul a város felé.*
-Ne feledjétek azonban, hogy minden végzet valaminek a kezdete! Gyertek testvéreim, gondoskodjunk róla, hogy ez a kezdet egy szép, új világ kezdete legyen! Sa'Tereth uralma legyen hát rövid életű királyság!
*Tűzzel a szemében, eltökélten, mégis a gyásztól elcsendesülve igyekszik visszafelé. Talán hajnalodik már, mire visszaérnek.*
//A levél//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Oszlana a társaság, de ekkor az égre gennyes habcsókként rajzolódik fel Sa'argathot képe, és megkezdi a rendkívül bizalomgerjesztő beszédét. Az egész társaságból talán Ryrin az, aki az egyik legjobban megtörik, aminek az oka egyetlen kis részlet. A saját fülével hallgatja végig, hogy a Derengő fa elpusztul.*
~Ó, az a védtelen kis entitás! Mily jóságos volt hozzám!~
*Tekintetét az égi beszédet tartó Sa'argthotról leemeli, némán a földre vezeti. Egy perces töretlen hallgatással emlékezik meg arról a ritka lényről, akinek a levelét leszakíthatta és még mindig az erszényében van.*
-Te büdös kurva!
*Villan rá ismét a mágikus felhőre a tekintete, majd a társaság felé fordul.*
-Ünnepélyesen megfogadom előttetek a lovagi becsületemre, hogy míg az ereimben vér folyik, addig küzdeni fogok e démon ellen!
*Buzgón ökölbe szorul a keze és valamiféle eltökélt fénysugár villan a szemében.*
-De a felderítői feladatnak immáron nincs semmi értelme.
*Mutat a villogó égbolt felé, majd a körülöttük cikázó misztikus erőre.*
-A Derengő fa van ott és az őt védelmezni próbáló Amos Thenior!
*Szomorúan megrázza a fejét, majd folytatja.*
-Elkéstünk! Immáron mindketten halottak! Jelenlétünkkel tovább nőne az áldozatok száma, mert gyengék vagyunk. A világnak szüksége lesz ránk, amint az ellenállást megszervezzük!
*Kicsinyes és értelmetlen bosszút nem engedhetnek meg maguknak. Sokkal inkább fel kell hajtaniuk azokat, akik még hajlandóak a teljes reménytelenségben is harcba szállni a gonosz ellen, azokat, kik szívből gyűlölik a világok pusztítóját. Egységes fegyverré kell kovácsolni az embereket, a törpéket és az elfeket. A tündéreket, a kormosakat és az óriásokat, hogy az eltökéltég tüzében edzett mesterkardként csaphassanak le ott, ahol az ellenség nem számít rá.*
-Menjünk.
*Tart egy kis szünetet, majd folytatja.*
-Temessük el ezt a bátor szívű mágust és temessük vele Lanawint is, mert elesett.
*A testet felteszi az egyik ló hátára, majd elindul a város felé.*
-Ne feledjétek azonban, hogy minden végzet valaminek a kezdete! Gyertek testvéreim, gondoskodjunk róla, hogy ez a kezdet egy szép, új világ kezdete legyen! Sa'Tereth uralma legyen hát rövid életű királyság!
*Tűzzel a szemében, eltökélten, mégis a gyásztól elcsendesülve igyekszik visszafelé. Talán hajnalodik már, mire visszaérnek.*
2341. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-09-27 20:10:33
Üzenet elküldve: 2016-09-27 20:10:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Artheniori hárslevelű és félreértések//
*Nem csak, hogy el tudna aludni a kocsi kényelmes ringása által, meg is teszi ezt. Zsigeri félelmek és fenntartások nélkül. Nincsenek tündérábrándjai az őket övező világról és az annak képét formáló halandó fajok viselkedéséről. Sekélyes és kiszámítható életösztön hajtja mindannyiukat, módbéli különbség csak a megközelítésben van, ahogy ugyanazon kérdést egy elf és egy ember, egy ork és egy sötételf vizsgálja. Mindegy, hogy minek magyarázatával ruházzák fel a tetteik mögött dolgozó motivációs erőt, vázától megfosztva mindegyikben nagyon hasonló kagylógyöngyöt lehet találni, ami az esszenciája és célja is az életüknek.*
~ Megütött az ital koma, hogy ilyennek gondolsz. ~
*A Másiknak tökéletesen igaza van, nem is próbál tagadással élni: az erős borszüret, utóbb a mellé társított pipafüst nem csak elálmosították. Rolftól nem tart, nincsen oka rá, s nem azért, mert nem tartaná egy kiadós ököllengetésben ellenfelének a férfit - jelenleg szinte bárki birokra kelhetne vele a szinte biztos siker tudatában. Ez az ő adománya, a harcosoké, ha úgy tetszik. Ha valaki egész életében mást sem csinál, mint harcra kovácsolt acélt emel elleneire, az vagy hamar megtanulja, hogyan különítse el az ártó szándékot a gyámoltalan fenyegetéstől, vagy visszavonhatatlan leckét kap nemtörődömségéért.
Érzi asszonya döbbenetét még úgy is, hogy nem látja hitetlenkedve elkerekedő szemeit. Azt is tudja, hogy egy arra alkalmas helyen és időben majd számon kéri könnyelműségéért.
Percek rövidje alatt álomba ringatja az ide-oda dülöngélő kocsi, s hogy álma nem tettetett, arról a városkapukig kitartó, jóízű hortyogása ad hírt. Elvégre is egy halált kell kipihennie.*
*Nem csak, hogy el tudna aludni a kocsi kényelmes ringása által, meg is teszi ezt. Zsigeri félelmek és fenntartások nélkül. Nincsenek tündérábrándjai az őket övező világról és az annak képét formáló halandó fajok viselkedéséről. Sekélyes és kiszámítható életösztön hajtja mindannyiukat, módbéli különbség csak a megközelítésben van, ahogy ugyanazon kérdést egy elf és egy ember, egy ork és egy sötételf vizsgálja. Mindegy, hogy minek magyarázatával ruházzák fel a tetteik mögött dolgozó motivációs erőt, vázától megfosztva mindegyikben nagyon hasonló kagylógyöngyöt lehet találni, ami az esszenciája és célja is az életüknek.*
~ Megütött az ital koma, hogy ilyennek gondolsz. ~
*A Másiknak tökéletesen igaza van, nem is próbál tagadással élni: az erős borszüret, utóbb a mellé társított pipafüst nem csak elálmosították. Rolftól nem tart, nincsen oka rá, s nem azért, mert nem tartaná egy kiadós ököllengetésben ellenfelének a férfit - jelenleg szinte bárki birokra kelhetne vele a szinte biztos siker tudatában. Ez az ő adománya, a harcosoké, ha úgy tetszik. Ha valaki egész életében mást sem csinál, mint harcra kovácsolt acélt emel elleneire, az vagy hamar megtanulja, hogyan különítse el az ártó szándékot a gyámoltalan fenyegetéstől, vagy visszavonhatatlan leckét kap nemtörődömségéért.
Érzi asszonya döbbenetét még úgy is, hogy nem látja hitetlenkedve elkerekedő szemeit. Azt is tudja, hogy egy arra alkalmas helyen és időben majd számon kéri könnyelműségéért.
Percek rövidje alatt álomba ringatja az ide-oda dülöngélő kocsi, s hogy álma nem tettetett, arról a városkapukig kitartó, jóízű hortyogása ad hírt. Elvégre is egy halált kell kipihennie.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6203-6222