Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 52 (1021. - 1040. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1040. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-01-21 13:06:49
Üzenet elküldve: 2025-01-21 13:06:49
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
*Lesz majd dolga a lánnyal az biztos. Viszont míg hasznára lesz addig elbíbelődik a tanításával. Hacsak nem árasztják el a komoly megbízások, lesz rá ideje. Út közben rákérdez hol hallott a másik róla és a kapott válasz nem kicsit hétköznapi. A fogadóban. Legalább a szakmája kapcsán és nem valami csúnya pletyka miatt. Vagy mert előző este kicsit se zavartatták magukat a félvérrel mikor kieresztették a gőzt a fogadó szinte egész területén. Ettől függetlenül hazudna ha, azt mondaná, hogy tiszta szívéből örül ennek a jó hírnévnek. Mások, a két kezüket összetennék ha ilyet hallanának ő viszont... Jó egyrészt nincs két keze, másrészt nem sajnálja kicsit se ha elkerüli a munka. Még csak az kéne, hogy a ligetben is zargassák őt a mindenféle panaszaikkal.*
-Oh, értem.
*A következő megjegyzést ő másképp fogalmazná meg.*
~Inkább unalmas.~
-Szereted a természetet?
*Azt, mondta a lány, hogy annak idején néhány növény ismeretére megtanították őt. Az alapján nem állhat tőle távol. Ami, nem is árt mert kell majd a az elffel gazolnia. Sőt, az is lehet, hogy a jövőben már ő végezné a növénygyűjtéseket és a doktor úr maradhatna a kényelmes falak közt. Szép ábránd.*
-Oh, értem.
*A következő megjegyzést ő másképp fogalmazná meg.*
~Inkább unalmas.~
-Szereted a természetet?
*Azt, mondta a lány, hogy annak idején néhány növény ismeretére megtanították őt. Az alapján nem állhat tőle távol. Ami, nem is árt mert kell majd a az elffel gazolnia. Sőt, az is lehet, hogy a jövőben már ő végezné a növénygyűjtéseket és a doktor úr maradhatna a kényelmes falak közt. Szép ábránd.*
1039. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-01-21 12:51:50
Üzenet elküldve: 2025-01-21 12:51:50
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kelekótya kamaszmóka//
*Ő sem bújt még így senkihez, ha az ölében ült. Igazából így nem is ült bele senkinek sem az ölébe. Még kisgyerekként ücsörgött anyja combjain, amikor épp egy másik városba zötykölődtek a szekéren. De az közel sem volt ilyen izgalmas és jó. Elian más. Bárkinél másabb, mert okos és helyes. Már azt is tudja, hogy nagyon ügyes. Szép a haja, tetszik a szája is és a szemei. Eddig egyik fiúnál sem érdekelte, hogy milyenek a szemei. Arra sem vágyott, hogy a gondterhelt arc helyett inkább mosolyt lásson. De Elian mosolya nagyon tetszik neki.*
- Nem hittem volna, hogy lehet valaki okosan is buta, de te ezt is megmutattad.
*Kuncog fel halkan, miközben az ujjai finoman fésülgetik a puha hajat. Közben végig a fiú arcát fürkészi és a szavait hallgatja. A kérdése elgondolkodtatja. Mert így is összekente egy kicsit, de azért sem haragudott. Nem tudja, hogy, ha ott kenné össze azért kéne haragudnia vagy sem, de nem érzi olyan nagy dolognak. Sőt, úgy érzi, hogy ha haragudnia kéne miatta, Elianra akkor sem tudna. Elian kedvéért sok mindent csinálna, amit másnak nem. Ezt tudja. Eddig eszébe sem jutott, hogy mással kipróbálja azt, amit a szarvasokkal látott, de a fiúval egyből jó ötletnek tartotta. Másnak a cicijeit sem mutatta meg, bezzeg Elian miatt elhúzza onnan a haját. Tőle jól esik az is, ahogy cirógatja. Még akkor is, ha érzi, hogy az egész teste azonnal libabőrös lesz. Aprót nyögve harapja be az ajkát. Azt is érzi az alsón keresztül is, hogy odalent megint olyan feszesnek tűnik a fiú öle. Az ő arca is belepirul, így annyira nem is bánja, hogy Elian a nyakához hajol. Finoman fog egyik kezével a tarkójára, a másikkal pedig kissé magához öleli és a hátára simítgat. Biztos felkuncogna, ha tudná, hogy kettejük gondolata hasonló vizeken evez. Mert most az ő fejében is megfogalmazódik a kérdés, hogy vajon így is tudnának-e olyasmit csinálni, mint az előbb. De az az alsó ott van rajta, szóval meg sem próbálhatja. Bár, ha kicsit félrehúzza az útból... Megint csak felnyög zavarában és jobban magához karolja a fiút. Megkérdezni sem akarja, mert szeretné pihenni hagyni a másikat. A végén azt fogja róla gondolni, hogy türelmetlen, pedig ő csak kicsit az. De most így valamiért olyan, mintha az a türelmetlenség nem akarna múlni. Talán az tehet róla, hogy ölének sajgása sem múlik. Ha nem lenne ilyen közel a fiúhoz akkor lehet könnyebb lenne, de nem akar elhúzódni. Pedig a tea ötletét is felhozza, de annyira tényleg nem szomjas.*
- Nem nagyon vagyok az.
*Csóvál aprót a fején ahogy finoman a hajába puszil. Puszilgatni sem akart még fiút, de most ez is nagyon a kedvére van.*
- Amúgy meg... nem haragudnék miatta.
*Dünnyögi kisvártatva a szőke tincsek közé. Érzi, hogy az arcán neki is erősebb lesz a pír, így lehunyja a szemeit, mintha azzal el tudna bújni akár a fiú elől is.*
*Ő sem bújt még így senkihez, ha az ölében ült. Igazából így nem is ült bele senkinek sem az ölébe. Még kisgyerekként ücsörgött anyja combjain, amikor épp egy másik városba zötykölődtek a szekéren. De az közel sem volt ilyen izgalmas és jó. Elian más. Bárkinél másabb, mert okos és helyes. Már azt is tudja, hogy nagyon ügyes. Szép a haja, tetszik a szája is és a szemei. Eddig egyik fiúnál sem érdekelte, hogy milyenek a szemei. Arra sem vágyott, hogy a gondterhelt arc helyett inkább mosolyt lásson. De Elian mosolya nagyon tetszik neki.*
- Nem hittem volna, hogy lehet valaki okosan is buta, de te ezt is megmutattad.
*Kuncog fel halkan, miközben az ujjai finoman fésülgetik a puha hajat. Közben végig a fiú arcát fürkészi és a szavait hallgatja. A kérdése elgondolkodtatja. Mert így is összekente egy kicsit, de azért sem haragudott. Nem tudja, hogy, ha ott kenné össze azért kéne haragudnia vagy sem, de nem érzi olyan nagy dolognak. Sőt, úgy érzi, hogy ha haragudnia kéne miatta, Elianra akkor sem tudna. Elian kedvéért sok mindent csinálna, amit másnak nem. Ezt tudja. Eddig eszébe sem jutott, hogy mással kipróbálja azt, amit a szarvasokkal látott, de a fiúval egyből jó ötletnek tartotta. Másnak a cicijeit sem mutatta meg, bezzeg Elian miatt elhúzza onnan a haját. Tőle jól esik az is, ahogy cirógatja. Még akkor is, ha érzi, hogy az egész teste azonnal libabőrös lesz. Aprót nyögve harapja be az ajkát. Azt is érzi az alsón keresztül is, hogy odalent megint olyan feszesnek tűnik a fiú öle. Az ő arca is belepirul, így annyira nem is bánja, hogy Elian a nyakához hajol. Finoman fog egyik kezével a tarkójára, a másikkal pedig kissé magához öleli és a hátára simítgat. Biztos felkuncogna, ha tudná, hogy kettejük gondolata hasonló vizeken evez. Mert most az ő fejében is megfogalmazódik a kérdés, hogy vajon így is tudnának-e olyasmit csinálni, mint az előbb. De az az alsó ott van rajta, szóval meg sem próbálhatja. Bár, ha kicsit félrehúzza az útból... Megint csak felnyög zavarában és jobban magához karolja a fiút. Megkérdezni sem akarja, mert szeretné pihenni hagyni a másikat. A végén azt fogja róla gondolni, hogy türelmetlen, pedig ő csak kicsit az. De most így valamiért olyan, mintha az a türelmetlenség nem akarna múlni. Talán az tehet róla, hogy ölének sajgása sem múlik. Ha nem lenne ilyen közel a fiúhoz akkor lehet könnyebb lenne, de nem akar elhúzódni. Pedig a tea ötletét is felhozza, de annyira tényleg nem szomjas.*
- Nem nagyon vagyok az.
*Csóvál aprót a fején ahogy finoman a hajába puszil. Puszilgatni sem akart még fiút, de most ez is nagyon a kedvére van.*
- Amúgy meg... nem haragudnék miatta.
*Dünnyögi kisvártatva a szőke tincsek közé. Érzi, hogy az arcán neki is erősebb lesz a pír, így lehunyja a szemeit, mintha azzal el tudna bújni akár a fiú elől is.*
1038. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-01-21 10:41:44
Üzenet elküldve: 2025-01-21 10:41:44
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kelekótya kamaszmóka//
*Ha Marisa mondja, neki elhiszi. Neki bármit elhinne. Jó, talán azt nem, hogy az ég zöld és a fű kék, bár ha fejjel lefelé lógnának együtt a fáról hogy ugyanazt lássák, akkor még ezt is elhinné neki. De most nem a fáról lógnak lefelé, hanem az ágyán ülnek. Pontosabban az ágyon ő ül, Marisa meg az ölében. Még sosem ült senki az ölében, de most nagyon jó, hogy a széphajú ott van.*
- Hát, akkor mind a ketten azok vagyunk, buták. Okosan buták. *-felvigyorog a lányra, élvezi hogy az a hajával játszik. Biztos tetszik neki. Nem csoda, szép haja van. A lánynak is szép haja van. Nem pont olyan mint az övé, de nagyon szép neki is. Csak máshogy. Meg jó hosszú, egészen el tudja magát rejteni mögötte. Ezt kicsit irigyli.*
- Ó..! Hogy nem magamnak csinálom, hanem.. *-érzi, hogy megint elvörösödik ahogy elképzeli a helyzetet. Hogy megint úgy csinálnak mint a szarvasok, de nem húzza el magát az utolsó előtti pillanatban, hanem..-* De hát akkor összekennélek ott. Vagy.. nem haragudnál érte?
*Ezt tényleg nem tudja. Mert hát az egy dolog, hogy ha saját magát kell egy kendővel megtörölgetnie, és egészen más, ha Marisának kéne törölgetnie magát miatta. Nem sokáig gondolkozik ezen azért, és erről a széphajú tehet. Magában biztos abban, hogy meglátta ahogy odapislantgatott, mert a lány hátra dől és arrébb húzza a rejteknek is jó haját a cicijéről. Érzi ahogy elvörösödik, nem akart szemtelen lenni. Bár, gondolja, a széphajú biztos nem haragszik, ha így csinál neki. Akkor viszont kíváncsian és nyíltan nézi meg jobban a ciciket. Neki nem ilyen, és -ezt el kell ismerne!- a lány cicijei szebbek, mint az övéi. Kissé tétován emeli fel jobbját Marisa combjáról, hogy ujjait a meleg és puha bőrre simítsa, mintha attól félne, hogy mi lesz a lány reakciója. Érzi az ujja alatt a bőr simaságát, és érzi azt is, hogy a bőrnek más a tapintása a bimbó körül. Meg is cirógatja. Jó érzés cirógatni.
Halkan felszusszan ahogy Marisa még jobban az ölébe simul. Most már a lány egészen szorosan ül így, érzi saját, mezítelen bőrén a lány popóját. Ahogy Marisa megint átkarolja a nyakát, a közöttük lévő távolság tovább csökken. Érzi, hogy megint elvörösödik -megint? vagy csak még jobban?- a szorosabbá váló közelségtől, és hogy ez ne látszódjon úgy, a lány nyakához hajtja az arcát, és ad egy apró puszit a nyak meleg bőrére. Közben arra gondol, hogy ahogy a széphajú ilyen közel van hozzá, akár így is lehetne? Nem csak úgy, ahogy a szarvasok csinálják, igaz? A gondolattól érzi, hogy öle kissé megint megfeszül, mintha máris kipihente volna magát. Ettől csak még jobban zavarba jön, nem akarja, hogy Marisa azt érezze hogy türelmetlenül bökdösi, vagy ilyesmi.*
- Ó.. a tea? *-hirtelen fogalma sincs, hogy a lány miről beszélhet. Fejben nagyon messze jár épp a teától.-* Igen, biztos kiázott. Meg.. megihatjuk. Ha szomjas vagy.. igen.
*Ha Marisa mondja, neki elhiszi. Neki bármit elhinne. Jó, talán azt nem, hogy az ég zöld és a fű kék, bár ha fejjel lefelé lógnának együtt a fáról hogy ugyanazt lássák, akkor még ezt is elhinné neki. De most nem a fáról lógnak lefelé, hanem az ágyán ülnek. Pontosabban az ágyon ő ül, Marisa meg az ölében. Még sosem ült senki az ölében, de most nagyon jó, hogy a széphajú ott van.*
- Hát, akkor mind a ketten azok vagyunk, buták. Okosan buták. *-felvigyorog a lányra, élvezi hogy az a hajával játszik. Biztos tetszik neki. Nem csoda, szép haja van. A lánynak is szép haja van. Nem pont olyan mint az övé, de nagyon szép neki is. Csak máshogy. Meg jó hosszú, egészen el tudja magát rejteni mögötte. Ezt kicsit irigyli.*
- Ó..! Hogy nem magamnak csinálom, hanem.. *-érzi, hogy megint elvörösödik ahogy elképzeli a helyzetet. Hogy megint úgy csinálnak mint a szarvasok, de nem húzza el magát az utolsó előtti pillanatban, hanem..-* De hát akkor összekennélek ott. Vagy.. nem haragudnál érte?
*Ezt tényleg nem tudja. Mert hát az egy dolog, hogy ha saját magát kell egy kendővel megtörölgetnie, és egészen más, ha Marisának kéne törölgetnie magát miatta. Nem sokáig gondolkozik ezen azért, és erről a széphajú tehet. Magában biztos abban, hogy meglátta ahogy odapislantgatott, mert a lány hátra dől és arrébb húzza a rejteknek is jó haját a cicijéről. Érzi ahogy elvörösödik, nem akart szemtelen lenni. Bár, gondolja, a széphajú biztos nem haragszik, ha így csinál neki. Akkor viszont kíváncsian és nyíltan nézi meg jobban a ciciket. Neki nem ilyen, és -ezt el kell ismerne!- a lány cicijei szebbek, mint az övéi. Kissé tétován emeli fel jobbját Marisa combjáról, hogy ujjait a meleg és puha bőrre simítsa, mintha attól félne, hogy mi lesz a lány reakciója. Érzi az ujja alatt a bőr simaságát, és érzi azt is, hogy a bőrnek más a tapintása a bimbó körül. Meg is cirógatja. Jó érzés cirógatni.
Halkan felszusszan ahogy Marisa még jobban az ölébe simul. Most már a lány egészen szorosan ül így, érzi saját, mezítelen bőrén a lány popóját. Ahogy Marisa megint átkarolja a nyakát, a közöttük lévő távolság tovább csökken. Érzi, hogy megint elvörösödik -megint? vagy csak még jobban?- a szorosabbá váló közelségtől, és hogy ez ne látszódjon úgy, a lány nyakához hajtja az arcát, és ad egy apró puszit a nyak meleg bőrére. Közben arra gondol, hogy ahogy a széphajú ilyen közel van hozzá, akár így is lehetne? Nem csak úgy, ahogy a szarvasok csinálják, igaz? A gondolattól érzi, hogy öle kissé megint megfeszül, mintha máris kipihente volna magát. Ettől csak még jobban zavarba jön, nem akarja, hogy Marisa azt érezze hogy türelmetlenül bökdösi, vagy ilyesmi.*
- Ó.. a tea? *-hirtelen fogalma sincs, hogy a lány miről beszélhet. Fejben nagyon messze jár épp a teától.-* Igen, biztos kiázott. Meg.. megihatjuk. Ha szomjas vagy.. igen.
1037. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-01-21 08:56:43
Üzenet elküldve: 2025-01-21 08:56:43
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Majdnem biztos benne, hogy nehéz fába vágta a fejszéjét. Szinte alig van tudása abban, amihez fogni akar, s mégis úgy ragaszkodik az alkímiához, mintha más lehetősége nem is lenne a világon. Pedig aztán szakmák adódnak bőven, de azoknak a többsége unalmas vagy éppen egyszerűen nincs hozzá gusztusa. Az alkímia más. Igaz, hogy Intathnak először azzal érvelt, hogy izgalmas és érdekes, azért választja ezt az utat, de ha őszintébben belemerülne a dologba igazán meg sem tudná fogalmazni, hogy miért is vágyik ennyire az efféle tudásra. Amikor az asszony, aki egy ideig nevelte, elkezdte az alapokba bevezetni, már az lenyűgözte. Később pedig megtanulta, hogy sokkal több minden van még az alkímiában, amiről szeretne többet tudni. Csendesen merül bele ezekbe a gondolatokba, amiből Intath helyén való kérdése zökkenti ki. Aprót szusszanva fordítja hátra a fejét, hogy egy röpke pillantást vethessen az arcára, majd a vállain vonva fordul vissza előre.*
- A fogadóban. Valami orvosi ügy miatt emlegettek, az alkímiát szinte csak mellékesen említették meg. Ahogy végül oda pofátlankodtam kérdezősködni, akkor mondták, hogy megérhet egy próbát, ha meglátogatlak a ligetben.
*Ahogy haladnak szinte jólesik a lelkének kiszakadni a város zsivajából. Maga mögött hagyni a tömeget és a megannyi idegent. Még az arcára egy elégedett mosoly is ráköltözik, ahogy füleibe csak a férfi légvételei és a ló patáinak kopogása jut el.*
- Milyen békés és nyugodt ez itt a városhoz képest.
- A fogadóban. Valami orvosi ügy miatt emlegettek, az alkímiát szinte csak mellékesen említették meg. Ahogy végül oda pofátlankodtam kérdezősködni, akkor mondták, hogy megérhet egy próbát, ha meglátogatlak a ligetben.
*Ahogy haladnak szinte jólesik a lelkének kiszakadni a város zsivajából. Maga mögött hagyni a tömeget és a megannyi idegent. Még az arcára egy elégedett mosoly is ráköltözik, ahogy füleibe csak a férfi légvételei és a ló patáinak kopogása jut el.*
- Milyen békés és nyugodt ez itt a városhoz képest.
1036. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-01-20 22:05:11
Üzenet elküldve: 2025-01-20 22:05:11
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
*A lány nagyon is jól sejti, hogy mindennek megvan az ára. Azt, is jól gondolja, hogy az étel, ágy és a tanításával töltött idő kapcsán jobban jár ha odateszi magát és nemcsak, hogy nem fogja zavarni a dokit, de még hasznára is válik. Viszont a fuvar felajánlásakor ha az elfnek ellene is lenne, hogy leendő tanítványával közelebbi kontaktusba kelljen kerülnie akkor se volna más lehetősége. Vagyis, de. Talán ha a lányt nyakig borítaná valami mocsok vagy helyette egy ronda, vadszagú ork némberről lenne szó akkor az elf a legnagyobb nyugalommal elviselné, hogy ő kényelemben van míg a másik pedig mellette caplat. Így viszont az udvariasság nem engedi. Annak az ára pedig olyasmi, amit nem mindig szokás megfizetni. Felesleges is túlgondolni ezt. Felsegíti a lányt maga elé majd fél kézzel átkarolja az új tanítványát, hogy fogja a gyeplőt. Mikor elhagyják a falak nélküli várost részben, hogy ne teljes csendben haladjanak, részben pedig mert tényleg kíváncsi azért rákérdez.*
-És hol hallottál rólam?
-És hol hallottál rólam?
1035. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-01-20 16:55:13
Üzenet elküldve: 2025-01-20 16:55:13
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kelekótya kamaszmóka//
*A bűntudata kissé fokozódik, ahogy Elian arcát fürkészi, ahogy újból hallja a bizonytalan kérdést. De nem hazudik. Miért hazudna éppen annak a fiúnak, aki ilyen kedves vele? Aki megmutatta neki azt, amit más elmondani sem akart. És milyen jó is volt vele. Mennyire örül is annak, hogy ezzel megvárta a fiút, még, ha ez tudattalanul alakult is így.*
- Sosem volt még semmi sem ilyen biztos.
*Helyezkedik el kényelmesen a fiú ölében. Jól esik neki, hogy hozzá bújhat. Sokkal jobb ez így, mint az, hogy távolabbról nézze a fiú bánatos arcát. Mert nem szeretné, hogy aggodalmaskodjon vagy azt higgye, hogy bántotta. Mert nincs így. Ha bántotta volna, akkor most félne tőle, de ő nem fél Eliantól. Sőt, inkább egyre jobban tetszik neki a fiú. Egyre szebbnek látja a szemeit, a haját, a mosolyát. A közelségétől pedig ismét érzi azt a forróságot az ölében és már tudja, hogy ez jó, mert köze van ahhoz, hogy kedveli Eliant. Mert most is akkor kezdi érezni, mikor arra gondol, hogy milyen jó volt vele kipróbálni ezt a szarvasos dolgot.
Halkan felnevetve fúrja az ujjait a szőke szálak közé.*
- Meg te is buta vagy. De nagyon okosan buta.
*Motyogja halkan, ahogy visszapillant az arcára. Jó érzés a derekán a cirógatása. Nagyon tetszik neki, hogy érzi a bőrén a fiú érintését. Szusszanva figyeli csendesen, miközben hallgatja. Lassan elmosolyodik, mert örül neki, hogy Elian is jól érezte magát. Hogy neki is tetszett. A végére viszont a pír is felbukkan a pofiján, de akkor sem pillant el a fiútól mikor újra összetalálkozik azokkal a szép zöld szemekkel.*
- Majd egyszer kipróbálhatjuk, hogy... hogy nem magadnak csinálod a végét.
*Sutyorogja, a pír pedig csak erősödik, mikor Elian is azt mondja, hogy ő is tetszik neki. Szíve szerint elbújva fúrná a nyakába az arcát, de most bátor lesz. Mert nem akarja, hogy megint azt higgye a fiú, hogy bántotta. Mert nincs így. Csak zavarban van és furának érzi. Finoman cirógat le a mellkasán a hasáig, majd onnan vissza fel. Ezt pedig ismételgeti, hogy nyugtassa a fiút és elűzze azokat a buta gondolatokat belőle, hogy bármiért is haragudna. De végül kicsit hátrébb dől, ahogy észreveszi az elkalandozó pillantásokat. Lopva lesandít a cicik felé, majd kuncogva húzza hátra róluk a hosszú hajat. Ez után nem is bújik vissza a fiúhoz, hogy ne takargassa magát. Mert szerinte a fiúnak tetszenek azok a kis domborulatok. Ha pedig így van, akkor hagyja, hogy láthassa, hisz ő is jól látja Elian mellkasát, ami meg neki tetszik. Fura, hogy tetszik neki egy mellkas, mert így akár tetszhetne neki épp a keze is, hisz az is csak egy kéz. Bár igazából tényleg tetszik neki a keze is. Meg az is, amit vele csinált. Újból felszusszanva harap az ajkába, ahogy végül csak közelebb ficereg az ölében. A karjait ismét a nyaka köré fonja.*
- Szerinted kiázott már a tea? Mert, ha igen és akarod... Akkor megihatjuk.
*Igazából szomjas egy kicsit, de, ha most még nem kelnek fel teát szürcsölgetni azt sem bánja. Sokkal szívesebben bújik a fiúhoz és élvezi a közelségét. A cirógató ujjakat a combján. A haja puhaságát, ahogy ismét a tarkójára simítgat finoman.*
*A bűntudata kissé fokozódik, ahogy Elian arcát fürkészi, ahogy újból hallja a bizonytalan kérdést. De nem hazudik. Miért hazudna éppen annak a fiúnak, aki ilyen kedves vele? Aki megmutatta neki azt, amit más elmondani sem akart. És milyen jó is volt vele. Mennyire örül is annak, hogy ezzel megvárta a fiút, még, ha ez tudattalanul alakult is így.*
- Sosem volt még semmi sem ilyen biztos.
*Helyezkedik el kényelmesen a fiú ölében. Jól esik neki, hogy hozzá bújhat. Sokkal jobb ez így, mint az, hogy távolabbról nézze a fiú bánatos arcát. Mert nem szeretné, hogy aggodalmaskodjon vagy azt higgye, hogy bántotta. Mert nincs így. Ha bántotta volna, akkor most félne tőle, de ő nem fél Eliantól. Sőt, inkább egyre jobban tetszik neki a fiú. Egyre szebbnek látja a szemeit, a haját, a mosolyát. A közelségétől pedig ismét érzi azt a forróságot az ölében és már tudja, hogy ez jó, mert köze van ahhoz, hogy kedveli Eliant. Mert most is akkor kezdi érezni, mikor arra gondol, hogy milyen jó volt vele kipróbálni ezt a szarvasos dolgot.
Halkan felnevetve fúrja az ujjait a szőke szálak közé.*
- Meg te is buta vagy. De nagyon okosan buta.
*Motyogja halkan, ahogy visszapillant az arcára. Jó érzés a derekán a cirógatása. Nagyon tetszik neki, hogy érzi a bőrén a fiú érintését. Szusszanva figyeli csendesen, miközben hallgatja. Lassan elmosolyodik, mert örül neki, hogy Elian is jól érezte magát. Hogy neki is tetszett. A végére viszont a pír is felbukkan a pofiján, de akkor sem pillant el a fiútól mikor újra összetalálkozik azokkal a szép zöld szemekkel.*
- Majd egyszer kipróbálhatjuk, hogy... hogy nem magadnak csinálod a végét.
*Sutyorogja, a pír pedig csak erősödik, mikor Elian is azt mondja, hogy ő is tetszik neki. Szíve szerint elbújva fúrná a nyakába az arcát, de most bátor lesz. Mert nem akarja, hogy megint azt higgye a fiú, hogy bántotta. Mert nincs így. Csak zavarban van és furának érzi. Finoman cirógat le a mellkasán a hasáig, majd onnan vissza fel. Ezt pedig ismételgeti, hogy nyugtassa a fiút és elűzze azokat a buta gondolatokat belőle, hogy bármiért is haragudna. De végül kicsit hátrébb dől, ahogy észreveszi az elkalandozó pillantásokat. Lopva lesandít a cicik felé, majd kuncogva húzza hátra róluk a hosszú hajat. Ez után nem is bújik vissza a fiúhoz, hogy ne takargassa magát. Mert szerinte a fiúnak tetszenek azok a kis domborulatok. Ha pedig így van, akkor hagyja, hogy láthassa, hisz ő is jól látja Elian mellkasát, ami meg neki tetszik. Fura, hogy tetszik neki egy mellkas, mert így akár tetszhetne neki épp a keze is, hisz az is csak egy kéz. Bár igazából tényleg tetszik neki a keze is. Meg az is, amit vele csinált. Újból felszusszanva harap az ajkába, ahogy végül csak közelebb ficereg az ölében. A karjait ismét a nyaka köré fonja.*
- Szerinted kiázott már a tea? Mert, ha igen és akarod... Akkor megihatjuk.
*Igazából szomjas egy kicsit, de, ha most még nem kelnek fel teát szürcsölgetni azt sem bánja. Sokkal szívesebben bújik a fiúhoz és élvezi a közelségét. A cirógató ujjakat a combján. A haja puhaságát, ahogy ismét a tarkójára simítgat finoman.*
1034. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-01-17 13:06:30
Üzenet elküldve: 2025-01-17 13:06:30
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kelekótya kamaszmóka//
*Marisa szaggatott válasza nem túl megnyugtató most a számára. Miért ilyen bonyolult ez? Miért jó ez a szarvasoknak, vagy bárki másnak? Nem érti. azt sem érti, hogy mi történhetett, ami miatt a lány így felpattant mellőle. Tulajdonképpen most úgy érzi, hogy egyáltalán nem ért semmit. Rábólogat a széphajú visszakérdezésére, de nem tud felnézni a szemeibe, pedig a lánynak nagyon szép szemei vannak. Inkább még mindig a lábujjait nézi. Azok is szépek. Bár nem tudja, hogy mitől lehetnek valakinek szépek a lábujjai. De azok.
Aztán a lábujjak elindulnak felé, persze a lábakkal és azok gazdájával együtt, de csak akkor néz fel, amikor az álla alá nyúlnak. Halkan felszusszan ahogy végül csak belenéz azokba a szép szemekbe.*
- Nincs? Biztos? *-kérdezi tétován. Látja Marisa mosolyát, de hiszi is meg nem is a dolgot. Mondjuk az igaz, hogy abban nem kételkedik, hogy a lány igazat mond neki. Miért hazudna? Hiszen nemrég csináltak úgy, mint a szarvasok. Akik úgy csinálnak, azok nem hazudnak egymásnak, ugye?
Egy pillanatra meglepődik ahogy a széphajú az ölébe telepszik, de meg sem próbál elhúzódni. Miért is tenné? Örül a lány közelségének és bizalmának. És olyan jó sima a bőre, ahogy hozzáér az övéhez. És igazán nem is érzi őt nehéznek, ahogy a combján ül. Sőt, ahogy így ül, azt valahogy egészen izgalmasnak találja.*
- Buta aki mondja! *-mormogja halkan, de azért már egy apró mosollyal; és az a mosoly szélesebbé hízik, ahogy az orrán érzi a lány ajkait. Átkarolja a derekát, ujjai alatt érzi a bőr simaságát és melegét. Odacirógat kicsit. Homlokát odasimítja a széphajú homlokához, érzi ahogy arcát megcsiklandozzák kicsit a lány fürtjei. Furcsán közel van így Marisa arca, úgyhogy becsukja a szemeit. De igazából egyébként is a füleire van most szükség, azok meg működnek így is.*
- Nekem is nagyon jó volt. *-bólint egy nagyon aprót-* Sokkal jobb, mint mikor magamnak csinálom. Nehezen is álltam meg, hogy ne.. úgy legyen vége, hanem csak emígy, magamnak csináljam a végét. Szerintem sokkal jobb lett volna, ha..
*Nehezen találja a szavakat és a kifejezéseket, de mindenképp meg akarta osztani Marisával, hogy neki milyen volt. Hiszen hátha ő is kíváncsi..? Kicsit vállat von. Érzi a mellkasán a lány ujjait, jól esik neki az érintés. A közelsége is.*
- Te is nagyon kedves vagy. És szép. És olyan jó sima a bőröd. *-válaszolja vissza halkan, szinte motyogva. Baljával ő is simogatni kezd, ujjai egyelőre a lány combját cirógatják.-* És te is tetszel nekem.
*Kinyitja a szemeit, Marisa arcára kancsalít, majd lejjebb, a lány cicije felé, amit a tincsek takarnak. A lány cicije is tetszik neki. Meg a popója is. Meg az is, hogy milyen meleg és szoros volt az öle, amikor szarvasost játszottak. De hát ezeket talán csak nem illene kimondani..?!*
*Marisa szaggatott válasza nem túl megnyugtató most a számára. Miért ilyen bonyolult ez? Miért jó ez a szarvasoknak, vagy bárki másnak? Nem érti. azt sem érti, hogy mi történhetett, ami miatt a lány így felpattant mellőle. Tulajdonképpen most úgy érzi, hogy egyáltalán nem ért semmit. Rábólogat a széphajú visszakérdezésére, de nem tud felnézni a szemeibe, pedig a lánynak nagyon szép szemei vannak. Inkább még mindig a lábujjait nézi. Azok is szépek. Bár nem tudja, hogy mitől lehetnek valakinek szépek a lábujjai. De azok.
Aztán a lábujjak elindulnak felé, persze a lábakkal és azok gazdájával együtt, de csak akkor néz fel, amikor az álla alá nyúlnak. Halkan felszusszan ahogy végül csak belenéz azokba a szép szemekbe.*
- Nincs? Biztos? *-kérdezi tétován. Látja Marisa mosolyát, de hiszi is meg nem is a dolgot. Mondjuk az igaz, hogy abban nem kételkedik, hogy a lány igazat mond neki. Miért hazudna? Hiszen nemrég csináltak úgy, mint a szarvasok. Akik úgy csinálnak, azok nem hazudnak egymásnak, ugye?
Egy pillanatra meglepődik ahogy a széphajú az ölébe telepszik, de meg sem próbál elhúzódni. Miért is tenné? Örül a lány közelségének és bizalmának. És olyan jó sima a bőre, ahogy hozzáér az övéhez. És igazán nem is érzi őt nehéznek, ahogy a combján ül. Sőt, ahogy így ül, azt valahogy egészen izgalmasnak találja.*
- Buta aki mondja! *-mormogja halkan, de azért már egy apró mosollyal; és az a mosoly szélesebbé hízik, ahogy az orrán érzi a lány ajkait. Átkarolja a derekát, ujjai alatt érzi a bőr simaságát és melegét. Odacirógat kicsit. Homlokát odasimítja a széphajú homlokához, érzi ahogy arcát megcsiklandozzák kicsit a lány fürtjei. Furcsán közel van így Marisa arca, úgyhogy becsukja a szemeit. De igazából egyébként is a füleire van most szükség, azok meg működnek így is.*
- Nekem is nagyon jó volt. *-bólint egy nagyon aprót-* Sokkal jobb, mint mikor magamnak csinálom. Nehezen is álltam meg, hogy ne.. úgy legyen vége, hanem csak emígy, magamnak csináljam a végét. Szerintem sokkal jobb lett volna, ha..
*Nehezen találja a szavakat és a kifejezéseket, de mindenképp meg akarta osztani Marisával, hogy neki milyen volt. Hiszen hátha ő is kíváncsi..? Kicsit vállat von. Érzi a mellkasán a lány ujjait, jól esik neki az érintés. A közelsége is.*
- Te is nagyon kedves vagy. És szép. És olyan jó sima a bőröd. *-válaszolja vissza halkan, szinte motyogva. Baljával ő is simogatni kezd, ujjai egyelőre a lány combját cirógatják.-* És te is tetszel nekem.
*Kinyitja a szemeit, Marisa arcára kancsalít, majd lejjebb, a lány cicije felé, amit a tincsek takarnak. A lány cicije is tetszik neki. Meg a popója is. Meg az is, hogy milyen meleg és szoros volt az öle, amikor szarvasost játszottak. De hát ezeket talán csak nem illene kimondani..?!*
1033. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-01-16 16:11:25
Üzenet elküldve: 2025-01-16 16:11:25
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kelekótya kamaszmóka//
*Amikor a haját elrendezi lopva a fiú arcára pillant. Nem tetszik neki most, amit lát. Olyan, mintha szomorú lenne. Megbántott. Ő meg nem akarta megbántani. Érezte, hogy ez lesz, ha őszinte lesz vele. De hazudni sem akar neki, mert kedves fiú. És rendes, okos, szépek a szemei, a haja, a sála. Jó volt vele szarvasozni is. Vissza akar bújni hozzá, megcirógatni az arcát, hogy bebizonyítsa, hogy tényleg nem mérges. Végig simít a haján, majd egy tincset kezd piszkálni, ahogy a fiút figyeli. A kérdésre pedig azonnal meg is dermed. Az ajkait összepréselve még pislogni is elfelejt.*
- Én nem... Én csak...
*A szemeit lesütve sóhajt fel. Most nehéz elmondania, hogy igazából csak nem akarja Eliant terhelni. Igaz, hogy az előbb mondta, hogy nem fáradt, de mégis kicsit olyan érzése van, mintha most csak nyűg lenne.*
- Bántani?
*Vonja fel a szemöldökeit megszeppenten, ahogy a hajára markol. Most miatta rosszul érzi magát a fiú. Pedig ő nem akarta. Az előbb még olyan jó volt és most elrontotta az egészet. Mert Elian olyan, mintha szomorú lenne. Ő pedig nem akarja, hogy szomorú legyen. Hisz nem haragszik a szép sálasra. Tényleg nem.
Elereszti a haját, majd sóhajtva sétál lassan a fiú elé. Kicsit tétován cirógat a szőke tincsek közé, majd az állára fogva emeli meg finoman a fejét.*
- Nem bántottál és nem haragszom, te buta. Nincs miért.
*Mosolyodik végül el, majd a kezét elhúzva ül szemből az ölébe, a karjait pedig a nyaka köré fonja. Egy ideig azokat a szép zöld szemeket fürkészi, majd finoman az orra hegyére nyom egy apró puszit.*
- Nagyon jó érzés volt ezt csinálni veled. Tényleg. Fájt is, de akkor is nagyon jó volt.
*Dünnyögi, ahogy a homlokát az övének biccenti, közben egyik kezével finoman cirógat a tarkójára.*
- És máskor is jó lenne. Szeretném veled. Mert okos és kedves fiú vagy és tetszel nekem.
*Motyorogja miközben szemérmesen lehunyja a szemeit. Míg jobbja továbbra is a tarkóját cirógatja, balját visszahúzza, hogy gyengéden simítgassa a fiú mellkasát. Mert mindenhogy szeretné megmutatni neki, hogy tényleg nem haragszik és tényleg nagyon jól érzi magát vele.*
*Amikor a haját elrendezi lopva a fiú arcára pillant. Nem tetszik neki most, amit lát. Olyan, mintha szomorú lenne. Megbántott. Ő meg nem akarta megbántani. Érezte, hogy ez lesz, ha őszinte lesz vele. De hazudni sem akar neki, mert kedves fiú. És rendes, okos, szépek a szemei, a haja, a sála. Jó volt vele szarvasozni is. Vissza akar bújni hozzá, megcirógatni az arcát, hogy bebizonyítsa, hogy tényleg nem mérges. Végig simít a haján, majd egy tincset kezd piszkálni, ahogy a fiút figyeli. A kérdésre pedig azonnal meg is dermed. Az ajkait összepréselve még pislogni is elfelejt.*
- Én nem... Én csak...
*A szemeit lesütve sóhajt fel. Most nehéz elmondania, hogy igazából csak nem akarja Eliant terhelni. Igaz, hogy az előbb mondta, hogy nem fáradt, de mégis kicsit olyan érzése van, mintha most csak nyűg lenne.*
- Bántani?
*Vonja fel a szemöldökeit megszeppenten, ahogy a hajára markol. Most miatta rosszul érzi magát a fiú. Pedig ő nem akarta. Az előbb még olyan jó volt és most elrontotta az egészet. Mert Elian olyan, mintha szomorú lenne. Ő pedig nem akarja, hogy szomorú legyen. Hisz nem haragszik a szép sálasra. Tényleg nem.
Elereszti a haját, majd sóhajtva sétál lassan a fiú elé. Kicsit tétován cirógat a szőke tincsek közé, majd az állára fogva emeli meg finoman a fejét.*
- Nem bántottál és nem haragszom, te buta. Nincs miért.
*Mosolyodik végül el, majd a kezét elhúzva ül szemből az ölébe, a karjait pedig a nyaka köré fonja. Egy ideig azokat a szép zöld szemeket fürkészi, majd finoman az orra hegyére nyom egy apró puszit.*
- Nagyon jó érzés volt ezt csinálni veled. Tényleg. Fájt is, de akkor is nagyon jó volt.
*Dünnyögi, ahogy a homlokát az övének biccenti, közben egyik kezével finoman cirógat a tarkójára.*
- És máskor is jó lenne. Szeretném veled. Mert okos és kedves fiú vagy és tetszel nekem.
*Motyorogja miközben szemérmesen lehunyja a szemeit. Míg jobbja továbbra is a tarkóját cirógatja, balját visszahúzza, hogy gyengéden simítgassa a fiú mellkasát. Mert mindenhogy szeretné megmutatni neki, hogy tényleg nem haragszik és tényleg nagyon jól érzi magát vele.*
1032. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-01-15 14:11:02
Üzenet elküldve: 2025-01-15 14:11:02
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kelekótya kamaszmóka//
*Már akkor látja Marisa arcán azt a fura arckifejezést, miközben még beszél. Arra gondol, hogy lehet, hogy csöndben kellett volna maradnia inkább, és nem butaságot kérdezni; na de ha már megszólalt, akkor csak befejezi a mondandóját. Még akkor is, ha butaság. Mert csak az lehet, abból ítélve, ahogy a széphajú reagál rá. A töredezett választ hallva el is szégyelli magát, hogy ilyet kérdezett. A lányok biztos nem csinálnak olyasmit, mint amit ő szokott magának. Talán nem akarnak, mert nincs rá igényük, vagy csak nem tudják, hogy hogyan kéne. Ezt erősíti meg a lány válasza is.
Tanácstalanul bólint rá tehát, ismét megcirógatja Marisa térdét, de érzi, hogy valamit elronthatott. Sőt, biztos is, hogy ez így van, hiszen a lány elhúzódik, és ott is hagyja őt egyedül az ágyon. És öltözködni is kezd. Akkor ezek szerint mégsem volt neki jó? Fájt volna? Vagy megbántotta őt azzal, hogy csak neki lett jó a végén, a széphajúnak nem? De hát pont ezért kérdezte, hogy megsimogassa-e megint ott lent..!*
- De nem fáradt vagyok.. *-sóhajt. Hát hogy magyarázza ezt el Marisának? Talán sehogy – hiszen az előbb is csak annyit ért el a kérdésével, hogy megbántotta őt. Egyszerre kavarog benne a szégyen, a lelkiismeret-furdalás, a szeretgetni akarás, a kíváncsiság, és a vágy arra, hogy újra úgy legyenek együtt, közel egymáshoz, mint az előbb, mielőtt elrontott volna mindent azzal, hogy összekente a lány fenekét és combját. Szédítő! Ez a szarvasoknak is ilyen? Vagy bárki másnak, aki nem szarvas, hanem csak olyan, mint ők?*
- Marisa! *-szólal meg halkan, miközben a lány kezeit figyeli, ahogy a haját igazgatják. Szép haja van. Nem pont olyan, mint az övé, de szép.-* Most haragszol rám?
*Mert magában szinte biztos benne, hogy ez így van. Mert a lány teljesen jogosan is haragudhatna rá, tekintve az elmúlt fertályórát. De ő nem szeretné, hogy haragudjon! Inkább üljön vissza mellé, bújjanak össze és simogassák egymást. Az olyan jó volt. Vagy csak neki volt jó az is? Lehet, hogy Marisának az sem volt kellemes? Lehet, hogy az is elég lett volna a lánynak, ha csak elmondja neki hogy mit csinálnak a szarvasok, és egyáltalán nem is kellett volna megmutatnia a gyakorlatban..? Végtére is ő erőltette rá a lányra a dolgot. A szégyen és lelkiismeret-furdalás újult erővel markol a gyomrába. Igen, valószínűleg tényleg bánthatta és megbánthatta a lányt.*
- Nem akartalak bántani.. *- pislant le a padlóra, valahová oda, ahol Marisa lábujjai tapossák azt-* ..bocsánat.
*Már akkor látja Marisa arcán azt a fura arckifejezést, miközben még beszél. Arra gondol, hogy lehet, hogy csöndben kellett volna maradnia inkább, és nem butaságot kérdezni; na de ha már megszólalt, akkor csak befejezi a mondandóját. Még akkor is, ha butaság. Mert csak az lehet, abból ítélve, ahogy a széphajú reagál rá. A töredezett választ hallva el is szégyelli magát, hogy ilyet kérdezett. A lányok biztos nem csinálnak olyasmit, mint amit ő szokott magának. Talán nem akarnak, mert nincs rá igényük, vagy csak nem tudják, hogy hogyan kéne. Ezt erősíti meg a lány válasza is.
Tanácstalanul bólint rá tehát, ismét megcirógatja Marisa térdét, de érzi, hogy valamit elronthatott. Sőt, biztos is, hogy ez így van, hiszen a lány elhúzódik, és ott is hagyja őt egyedül az ágyon. És öltözködni is kezd. Akkor ezek szerint mégsem volt neki jó? Fájt volna? Vagy megbántotta őt azzal, hogy csak neki lett jó a végén, a széphajúnak nem? De hát pont ezért kérdezte, hogy megsimogassa-e megint ott lent..!*
- De nem fáradt vagyok.. *-sóhajt. Hát hogy magyarázza ezt el Marisának? Talán sehogy – hiszen az előbb is csak annyit ért el a kérdésével, hogy megbántotta őt. Egyszerre kavarog benne a szégyen, a lelkiismeret-furdalás, a szeretgetni akarás, a kíváncsiság, és a vágy arra, hogy újra úgy legyenek együtt, közel egymáshoz, mint az előbb, mielőtt elrontott volna mindent azzal, hogy összekente a lány fenekét és combját. Szédítő! Ez a szarvasoknak is ilyen? Vagy bárki másnak, aki nem szarvas, hanem csak olyan, mint ők?*
- Marisa! *-szólal meg halkan, miközben a lány kezeit figyeli, ahogy a haját igazgatják. Szép haja van. Nem pont olyan, mint az övé, de szép.-* Most haragszol rám?
*Mert magában szinte biztos benne, hogy ez így van. Mert a lány teljesen jogosan is haragudhatna rá, tekintve az elmúlt fertályórát. De ő nem szeretné, hogy haragudjon! Inkább üljön vissza mellé, bújjanak össze és simogassák egymást. Az olyan jó volt. Vagy csak neki volt jó az is? Lehet, hogy Marisának az sem volt kellemes? Lehet, hogy az is elég lett volna a lánynak, ha csak elmondja neki hogy mit csinálnak a szarvasok, és egyáltalán nem is kellett volna megmutatnia a gyakorlatban..? Végtére is ő erőltette rá a lányra a dolgot. A szégyen és lelkiismeret-furdalás újult erővel markol a gyomrába. Igen, valószínűleg tényleg bánthatta és megbánthatta a lányt.*
- Nem akartalak bántani.. *- pislant le a padlóra, valahová oda, ahol Marisa lábujjai tapossák azt-* ..bocsánat.
1031. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-01-11 12:17:44
Üzenet elküldve: 2025-01-11 12:17:44
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kelekótya kamaszmóka//
*Sejtette, hogy nem fogja magát jobban érezni, ha elmondja Eliannak ami nyomasztja egy kicsit. Helyesebben szólva inkább furcsállja, mint nyomasztaná. De ez nem változtat azon, hogy zavarban van és tart attól, hogy a fiú esetleg megharagszik rá. Mert nem jó érzés úgy mondani valamiről, hogy jó volt, de valami mégsem, hogy közben tudja, hogy a fiú meg törődik vele. Nem szeretné, ha Elian miatta esetleg rosszul érezné magát. Ezért is bújik és simogat, hogy egyszeriben engeszteljen és biztassa is a fiút, hogy végtére is minden rendben van.
De akaratlanul is talán megszeppentebben pislog fel az arcára, ahogy Elian megszólal. Idegességében nyel egy nagyot, de a combján érzett cirógatás végül valamennyire megnyugtatja. Meg az is, hogy mindezek ellenére lenne még kedve a fiúnak szarvasosat játszani, csak egy kis türelemmel kell lennie. Ahogy a tekintetük találkozik el is mosolyodik kissé, ami a kérdést hallva le is fagy gyorsan az arcáról. Megszeppenten préseli össze az ajkait, érzi, ahogy az ő arcát is elönti a forróság, a végén is, mikor a fiú magyarázatát végig hallgatja csak aprót csóvál először a fején. Egyszer-egyszer, mikor olyan furát érzett ott gondolt ilyesmire, de fogalma sem volt, hogy mit kéne csinálnia, az érzés pedig apránként enyhült és el is tűnt, így nem is foglalkozott vele tovább. Pedig való igaz, hogy már az nagyon jó volt, amikor Eliannak még csak az ujjai járták meg az ölét.*
- Én még... Hát egyszer... Igazából még nem.
*Vallja be őszintén, ahogy lesüti a szemeit. Az újabb kérdésre válaszolni sem igazán mer, így csak tanácstalanul megvonja a vállait. Úgy érzi, hogy igen, hogy jó lenne, de úgy is érzi, hogy csak nyűg lenne, ha a fiúnak még vele kéne foglalkoznia.*
- Meg tudom várni, hogy pihenj.
*Motyogja zavartan, ahogy inkább odébb is csúszik kicsit az ágyon, majd inkább fel is kel róla, hogy a ruhákért hajoljon. De még mindig nagyon melege van így csak a kis alsóba bújik bele, a haját pedig eligazgatja az apró mellek előtt. A gondolat pedig későn érkezik, hogy talán lehet nem ártott volna előbb a fenekéről lemosni a maszatot. De végül csak legyint magában a dologra.*
*Sejtette, hogy nem fogja magát jobban érezni, ha elmondja Eliannak ami nyomasztja egy kicsit. Helyesebben szólva inkább furcsállja, mint nyomasztaná. De ez nem változtat azon, hogy zavarban van és tart attól, hogy a fiú esetleg megharagszik rá. Mert nem jó érzés úgy mondani valamiről, hogy jó volt, de valami mégsem, hogy közben tudja, hogy a fiú meg törődik vele. Nem szeretné, ha Elian miatta esetleg rosszul érezné magát. Ezért is bújik és simogat, hogy egyszeriben engeszteljen és biztassa is a fiút, hogy végtére is minden rendben van.
De akaratlanul is talán megszeppentebben pislog fel az arcára, ahogy Elian megszólal. Idegességében nyel egy nagyot, de a combján érzett cirógatás végül valamennyire megnyugtatja. Meg az is, hogy mindezek ellenére lenne még kedve a fiúnak szarvasosat játszani, csak egy kis türelemmel kell lennie. Ahogy a tekintetük találkozik el is mosolyodik kissé, ami a kérdést hallva le is fagy gyorsan az arcáról. Megszeppenten préseli össze az ajkait, érzi, ahogy az ő arcát is elönti a forróság, a végén is, mikor a fiú magyarázatát végig hallgatja csak aprót csóvál először a fején. Egyszer-egyszer, mikor olyan furát érzett ott gondolt ilyesmire, de fogalma sem volt, hogy mit kéne csinálnia, az érzés pedig apránként enyhült és el is tűnt, így nem is foglalkozott vele tovább. Pedig való igaz, hogy már az nagyon jó volt, amikor Eliannak még csak az ujjai járták meg az ölét.*
- Én még... Hát egyszer... Igazából még nem.
*Vallja be őszintén, ahogy lesüti a szemeit. Az újabb kérdésre válaszolni sem igazán mer, így csak tanácstalanul megvonja a vállait. Úgy érzi, hogy igen, hogy jó lenne, de úgy is érzi, hogy csak nyűg lenne, ha a fiúnak még vele kéne foglalkoznia.*
- Meg tudom várni, hogy pihenj.
*Motyogja zavartan, ahogy inkább odébb is csúszik kicsit az ágyon, majd inkább fel is kel róla, hogy a ruhákért hajoljon. De még mindig nagyon melege van így csak a kis alsóba bújik bele, a haját pedig eligazgatja az apró mellek előtt. A gondolat pedig későn érkezik, hogy talán lehet nem ártott volna előbb a fenekéről lemosni a maszatot. De végül csak legyint magában a dologra.*
1030. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-01-11 05:55:17
Üzenet elküldve: 2025-01-11 05:55:17
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kelekótya kamaszmóka//
*Belebólint abba a puha tenyérbe, elfogadja a széphajú válaszát, meg sem fordul a fejében, hogy az ne mondana igazat. Hiszen mi oka lenne ne így tenni?*
- Akkor jó. *-sóhajt halkan. Azért örül neki, hogy nem bántotta Marisát és hogy az nem is haragszik, mert Marisa tényleg kedves lány. A puszitól széles mosoly és pír költözik az arcára, kicsit csikis és fura érzés, de jó. Felpislant a széphajú arcára, látja rajta a gondolkodást a másik kérdése nyomán, és talán még kíváncsibbnak érzi magát, mint eddig. Tényleg nem tudja, hogy milyen lehetett a lánynak az, amit csináltak. De hát nem is kell sokat várnia arra, hogy ezt megtudja.
Az első szavakat hallva kicsit félrebiccenti a fejét, és nem-ragacsos kezének ujjaival megcirógatja Marisa térdét, mintha csak biztatni akarná, hogy beszéljen bátran. Szeme követi a lány kezének útját ahogy az megérinti magát odalent. A mozdulat és Marisa válasza hirtelen döbbenti rá dolgokra, egyszerre többre is, és a felismeréstől kissé elnyílik a szája.*
- Óóó..! *-leheli halkan. Hogy mérges lenne? Nem, dehogy is! Inkább az eddig is lobogó kíváncsiság tüze hág benne még magasabbra. Kicsit közelebb ficereg ahogy Marisa megsimogatja. Jól esik neki az érintés, nagyon kellemes, és a bizalmasság amit sugároz, csak felbátorítja. Saját ujjait a lány térdéről feljebb mozdítja a comb irányába, lassan, mintha azt figyelné, hogy az ujjhegyei alatt milyen a tapintása a bőrnek.*
- Lenne kedvem. *-bólint mosolyogva a széphajú kérdésére, és egy futó pillanatig lepislant saját ágaskodására, ami már egyáltalán nem is ágaskodás-* De addig kell egy kis.. pihenés nekem, ha nem haragszol érte. Viszont..
*Felpislant, Marisa tekintetét keresi. Még gyűjtögeti a bátorságot, hogy szavaival áttörje a mellkasában remegő fura idegesség-félét.*
- Marisa, te simogattad már magad? Az ölednél? *-újra érzi, ahogy a pír forrósága elönti az arcát, félszegen vállat von kicsit-* Mert mikor én csinálom magamnak, az majdnem ilyen, mint amit most csináltunk. Csak amit most csináltunk, az sokkal jobb volt nekem. És arra gondoltam, hogy talán tényleg nincs még vége neked. Azt mondod, hogy még érzékeny vagy.. ha most mondjuk..
*Zavartan lepislant a párnára, ami alatt a pocok alszik, ha alszik még egyáltalán, mert tud tőlük.*
- Ha mondjuk megsimogatnálak én ott, akkor.. akkor szerinted az jó lenne neked? *-végül csak kiböki a kérdését. Nem hagyná nyugton a lelkiismerete ha nem kérdezné meg ezt, mert valahogy önzőnek érzi magát attól, amit a lány elmondott. Hogy neki olyan, mintha még nem lenne vége, és hogy pont akkor volt neki a jobbnál is jobb, amikor a saját ágaskodása már annyira lüktetett, hogy félő volt, hogy még néhány mozdulat és belül keni össze a lányt. De ha a lány azt mondja, hogy simogassa meg, és attól neki is jó, akkor már nem lenne úgy önző. Mert nem csak olyan lenne, mintha elvett volna valamit a lánytól, hanem azért csak adna is neki. És adni meg szeret. És kíváncsi, hogy milyen lehet az, amikor a lánynak még a jobbnál is jobb.*
*Belebólint abba a puha tenyérbe, elfogadja a széphajú válaszát, meg sem fordul a fejében, hogy az ne mondana igazat. Hiszen mi oka lenne ne így tenni?*
- Akkor jó. *-sóhajt halkan. Azért örül neki, hogy nem bántotta Marisát és hogy az nem is haragszik, mert Marisa tényleg kedves lány. A puszitól széles mosoly és pír költözik az arcára, kicsit csikis és fura érzés, de jó. Felpislant a széphajú arcára, látja rajta a gondolkodást a másik kérdése nyomán, és talán még kíváncsibbnak érzi magát, mint eddig. Tényleg nem tudja, hogy milyen lehetett a lánynak az, amit csináltak. De hát nem is kell sokat várnia arra, hogy ezt megtudja.
Az első szavakat hallva kicsit félrebiccenti a fejét, és nem-ragacsos kezének ujjaival megcirógatja Marisa térdét, mintha csak biztatni akarná, hogy beszéljen bátran. Szeme követi a lány kezének útját ahogy az megérinti magát odalent. A mozdulat és Marisa válasza hirtelen döbbenti rá dolgokra, egyszerre többre is, és a felismeréstől kissé elnyílik a szája.*
- Óóó..! *-leheli halkan. Hogy mérges lenne? Nem, dehogy is! Inkább az eddig is lobogó kíváncsiság tüze hág benne még magasabbra. Kicsit közelebb ficereg ahogy Marisa megsimogatja. Jól esik neki az érintés, nagyon kellemes, és a bizalmasság amit sugároz, csak felbátorítja. Saját ujjait a lány térdéről feljebb mozdítja a comb irányába, lassan, mintha azt figyelné, hogy az ujjhegyei alatt milyen a tapintása a bőrnek.*
- Lenne kedvem. *-bólint mosolyogva a széphajú kérdésére, és egy futó pillanatig lepislant saját ágaskodására, ami már egyáltalán nem is ágaskodás-* De addig kell egy kis.. pihenés nekem, ha nem haragszol érte. Viszont..
*Felpislant, Marisa tekintetét keresi. Még gyűjtögeti a bátorságot, hogy szavaival áttörje a mellkasában remegő fura idegesség-félét.*
- Marisa, te simogattad már magad? Az ölednél? *-újra érzi, ahogy a pír forrósága elönti az arcát, félszegen vállat von kicsit-* Mert mikor én csinálom magamnak, az majdnem ilyen, mint amit most csináltunk. Csak amit most csináltunk, az sokkal jobb volt nekem. És arra gondoltam, hogy talán tényleg nincs még vége neked. Azt mondod, hogy még érzékeny vagy.. ha most mondjuk..
*Zavartan lepislant a párnára, ami alatt a pocok alszik, ha alszik még egyáltalán, mert tud tőlük.*
- Ha mondjuk megsimogatnálak én ott, akkor.. akkor szerinted az jó lenne neked? *-végül csak kiböki a kérdését. Nem hagyná nyugton a lelkiismerete ha nem kérdezné meg ezt, mert valahogy önzőnek érzi magát attól, amit a lány elmondott. Hogy neki olyan, mintha még nem lenne vége, és hogy pont akkor volt neki a jobbnál is jobb, amikor a saját ágaskodása már annyira lüktetett, hogy félő volt, hogy még néhány mozdulat és belül keni össze a lányt. De ha a lány azt mondja, hogy simogassa meg, és attól neki is jó, akkor már nem lenne úgy önző. Mert nem csak olyan lenne, mintha elvett volna valamit a lánytól, hanem azért csak adna is neki. És adni meg szeret. És kíváncsi, hogy milyen lehet az, amikor a lánynak még a jobbnál is jobb.*
1029. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-01-10 15:50:15
Üzenet elküldve: 2025-01-10 15:50:15
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kelekótya kamaszmóka//
*Kissé megszeppen a kérdéstől. Mert, hát mi baj lehetne? Leszámítva azt, hogy akárhogyan is, neki olyan érzése van, mintha ennek még nem lenne vége. Mintha nem így kéne, hogy vége legyen.
Ahogy a maszatos kezére pillantva látja rajta a vöröses árnyalatot az ajkába harapva pillant le gyorsan a saját ölére. De nem vérzik. A lepedőn nem lát gyülekező cseppeket. Így, ha először meg is ijedt egy kicsit, az hamar enyhül is benne, hogy újra elmosolyodva rázza meg nemlegesen a fejét.*
- Biztos nincs.
*Finoman cirógatja az arcát, miközben a fiú szavaira felidézi az egészet. Az elején fájt, mikor megérezte őt magában. Eléggé, de az hamar enyhült, a végére pedig már olyannak érezte az egészet, amit máskor is szívesen csinálna. Leszámítva azt, amikor Elian már elhúzta magát tőle. Pedig akkor volt a legjobb. Azt mondta, hogy nem akarta összekenni ott, de talán úgy járt volna a legjobban. Vagy a szarvaslányoknak annyira azért nem jó, mint a fiúknak? Kicsit szégyelli, hogy erre rákérdezzen, mert attól tart, hogy a fiú esetleg megharagszik rá, ha elmondja, hogy jó volt, de valahogy mégis fura.*
- Ne legyél buta. Miért haragudnék, hiszen tényleg nem bántottál.
*Kis tétovázás után végül közelebb hajol, hogy a kezét elhúzva pusziljon az arcára. Hátha attól már tényleg elhiszi a szép sálas, hogy nincsen baj. A puszi közben viszont kissé megdermed, ahogy érkezik a nem várt kérdés. Az, amit szeretett volna elkerülni. Amire most válaszolnia kéne, mégpedig őszintén, mert Eliannak nem akar hazudni. De megint megijed attól, hogy megbántja a fiút. Kissé elhúzza a száját, de végül közelebb kucorodik hozzá, a fejét pedig a vállára hajtja. Így nem kell az arcára pillantania, hanem meredten bámulhatja szőke loboncának a végét.*
- Jó volt. Tényleg. És nagyon, de...
*Egy pillanatra összepréseli az ajkait, a keze pedig megindul oda, ahol alig pár pillanattal ezelőtt még a fiú töltötte ki.*
- Nem tudom. A végére olyan fura maradt. Amikor elvetted... na azelőtt a jobbnál is jobb volt, de utána meg... semmi.
*Dünnyögi megilletődve, ahogy magára tapogat, majd az ajkát beharapva rántja is el onnan a kezét, hogy inkább a hajára fogva piszkálgassa a tincseket.*
- Még mindig olyan érzékeny és olyan, mintha nem lett volna vége nekem. Mintha még lenne valami.
*Emeli meg végül kicsit a fejét, hogy lopva csak felpillanthasson az arcára. Még nem is volt alkalma megnézni, hogy most mérges-e, de már bűntudata van, hogy tényleg őszintén elmondta, hogy mit érez. Pedig biztosan tudja, hogy jobb lett volna, ha hallgat.*
- De addig tényleg nagyon jó volt. Ez meg csak a vége. Biztos nem nagy dolog, hogy ilyen.
*Vonja meg a vállait, ahogy átpillant a fiú ölére. Az most nem tűnik már olyannak, mint az előbb, de talán lehet még olyan. És akkor talán megint megpróbálhatnák, hátha akkor más lesz, ha Elian nem húzódik el.*
- Szerinted még megpróbálhatjuk? Lenne kedved?
*A hajáról a keze átvándorol a fiú combjára, majd a hasára, hogy utána finoman simítgasson a mellkasára. Nem is húzódik el egy pillanatra sem, mert tényleg szeretné, ha Elian tudná, hogy egy cseppet sem haragszik, nem is fáj már neki, hanem tényleg rendben van és sokáig nagyon is jól érezte magát. Olyan jól, hogy még akkor is szeretne ilyet csinálni, ha mindig ez lesz a vége.*
*Kissé megszeppen a kérdéstől. Mert, hát mi baj lehetne? Leszámítva azt, hogy akárhogyan is, neki olyan érzése van, mintha ennek még nem lenne vége. Mintha nem így kéne, hogy vége legyen.
Ahogy a maszatos kezére pillantva látja rajta a vöröses árnyalatot az ajkába harapva pillant le gyorsan a saját ölére. De nem vérzik. A lepedőn nem lát gyülekező cseppeket. Így, ha először meg is ijedt egy kicsit, az hamar enyhül is benne, hogy újra elmosolyodva rázza meg nemlegesen a fejét.*
- Biztos nincs.
*Finoman cirógatja az arcát, miközben a fiú szavaira felidézi az egészet. Az elején fájt, mikor megérezte őt magában. Eléggé, de az hamar enyhült, a végére pedig már olyannak érezte az egészet, amit máskor is szívesen csinálna. Leszámítva azt, amikor Elian már elhúzta magát tőle. Pedig akkor volt a legjobb. Azt mondta, hogy nem akarta összekenni ott, de talán úgy járt volna a legjobban. Vagy a szarvaslányoknak annyira azért nem jó, mint a fiúknak? Kicsit szégyelli, hogy erre rákérdezzen, mert attól tart, hogy a fiú esetleg megharagszik rá, ha elmondja, hogy jó volt, de valahogy mégis fura.*
- Ne legyél buta. Miért haragudnék, hiszen tényleg nem bántottál.
*Kis tétovázás után végül közelebb hajol, hogy a kezét elhúzva pusziljon az arcára. Hátha attól már tényleg elhiszi a szép sálas, hogy nincsen baj. A puszi közben viszont kissé megdermed, ahogy érkezik a nem várt kérdés. Az, amit szeretett volna elkerülni. Amire most válaszolnia kéne, mégpedig őszintén, mert Eliannak nem akar hazudni. De megint megijed attól, hogy megbántja a fiút. Kissé elhúzza a száját, de végül közelebb kucorodik hozzá, a fejét pedig a vállára hajtja. Így nem kell az arcára pillantania, hanem meredten bámulhatja szőke loboncának a végét.*
- Jó volt. Tényleg. És nagyon, de...
*Egy pillanatra összepréseli az ajkait, a keze pedig megindul oda, ahol alig pár pillanattal ezelőtt még a fiú töltötte ki.*
- Nem tudom. A végére olyan fura maradt. Amikor elvetted... na azelőtt a jobbnál is jobb volt, de utána meg... semmi.
*Dünnyögi megilletődve, ahogy magára tapogat, majd az ajkát beharapva rántja is el onnan a kezét, hogy inkább a hajára fogva piszkálgassa a tincseket.*
- Még mindig olyan érzékeny és olyan, mintha nem lett volna vége nekem. Mintha még lenne valami.
*Emeli meg végül kicsit a fejét, hogy lopva csak felpillanthasson az arcára. Még nem is volt alkalma megnézni, hogy most mérges-e, de már bűntudata van, hogy tényleg őszintén elmondta, hogy mit érez. Pedig biztosan tudja, hogy jobb lett volna, ha hallgat.*
- De addig tényleg nagyon jó volt. Ez meg csak a vége. Biztos nem nagy dolog, hogy ilyen.
*Vonja meg a vállait, ahogy átpillant a fiú ölére. Az most nem tűnik már olyannak, mint az előbb, de talán lehet még olyan. És akkor talán megint megpróbálhatnák, hátha akkor más lesz, ha Elian nem húzódik el.*
- Szerinted még megpróbálhatjuk? Lenne kedved?
*A hajáról a keze átvándorol a fiú combjára, majd a hasára, hogy utána finoman simítgasson a mellkasára. Nem is húzódik el egy pillanatra sem, mert tényleg szeretné, ha Elian tudná, hogy egy cseppet sem haragszik, nem is fáj már neki, hanem tényleg rendben van és sokáig nagyon is jól érezte magát. Olyan jól, hogy még akkor is szeretne ilyet csinálni, ha mindig ez lesz a vége.*
1028. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-01-09 15:10:07
Üzenet elküldve: 2025-01-09 15:10:07
Rang: Játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Derk Derrallo//
*Számít rá hogy az egyszavas részlethez netalán magyarázattal kell szolgálnia, úgyhogy nem rest a tisztázással:* - Az első pár utat a saját lábaimon kellett megtennem, és úgy gondoltam hogy pihenés nélkül meg tudom csinálni. Végül sikerült is, de... *Nem a legjobb emlék, amit felidéz.* - Sosem voltam nagy utazó előtte, így az utána lévő napon többet pihentem, mint tanultam. Visszafele már sokkal türelmesebb voltam. *Mosolyog önmegszánóan. Az, hogy bele se esett a mocsár egyik embert elnyelő pocsolyájába sem, az pedig inkább csoda, mint bármi más. Sosem érti meg, hogy miért kellett egy olyan borzalmas hely köré helyezni a tornyot. De hé, legalább az holtbiztos, hogy banditáktól távol lesznek. El is kezd gondolkodni rajta, hogy mennyi szerepet játszott a köznéptől elzárkózás kérdése abban, hogy olyan távol van az a kőrakás mindentől. Kíváncsi is, hogy miket szállíthatnak az efféle szekerekben oda? Élelmiszereket? Ruhákat? Még több könyvet?
Ujjai bütykeit kopogtatva pihennek a dereka tájékán, miközben gyermeki érdeklődéssel hallgatja a meghatározatlan életkorú férfiú válaszát: Szóval ő is varázstudó! Örömmel csillan fel a szeme, amint hallja ezt. Utastárs hiánya után egy gyakorlótársra számított a legkevésbé, és ez a váratlan fordulat elindította képzeletét, hogy mivel tudna egy esetleges kolléga segíteni az ottmaradását.* - Adoaver Droverson vagyok, Lihanechből! *Fogadja el készségesen a kezét. *Vagyis ha pontosítani akarok, akkor a szarvasligetből, de az előbbi jobban hangzik. A mágustorony a legjobb hely arra, hogy elméletben és gyakorlatban egyaránt fejlessze... illetve fejleszd magad a mágia világában, úgyhogy a tökéletes helyet választottad kiruccanásnak! Több könyv és tekercs, mint amit el lehet képzelni, és majd' mindegyikükben annyi minden hasznos, hogy le se lehet tenni! Csodálkozom, hogy ennyi idő után már nem próbálta egy professzionális bűnbagázs kirabolni a helyet. Először tartasz ide, ugye? Lesz egy-két egyedülálló jellemzője a helynek, ami először több mint furcsa lehet, de a saját lelkemre esküszöm hogy nem lesz mitől tartani! Csak a pénztárcának, az az öreg Abogr egy vagyont el tud kérni ha nem csak az ujjával akar az ember tüzet gyújtani. Óh, milyen varázslatok felé hajlassz? *Csakúgy mozog a szája a fellelkesüléstől.*
*Számít rá hogy az egyszavas részlethez netalán magyarázattal kell szolgálnia, úgyhogy nem rest a tisztázással:* - Az első pár utat a saját lábaimon kellett megtennem, és úgy gondoltam hogy pihenés nélkül meg tudom csinálni. Végül sikerült is, de... *Nem a legjobb emlék, amit felidéz.* - Sosem voltam nagy utazó előtte, így az utána lévő napon többet pihentem, mint tanultam. Visszafele már sokkal türelmesebb voltam. *Mosolyog önmegszánóan. Az, hogy bele se esett a mocsár egyik embert elnyelő pocsolyájába sem, az pedig inkább csoda, mint bármi más. Sosem érti meg, hogy miért kellett egy olyan borzalmas hely köré helyezni a tornyot. De hé, legalább az holtbiztos, hogy banditáktól távol lesznek. El is kezd gondolkodni rajta, hogy mennyi szerepet játszott a köznéptől elzárkózás kérdése abban, hogy olyan távol van az a kőrakás mindentől. Kíváncsi is, hogy miket szállíthatnak az efféle szekerekben oda? Élelmiszereket? Ruhákat? Még több könyvet?
Ujjai bütykeit kopogtatva pihennek a dereka tájékán, miközben gyermeki érdeklődéssel hallgatja a meghatározatlan életkorú férfiú válaszát: Szóval ő is varázstudó! Örömmel csillan fel a szeme, amint hallja ezt. Utastárs hiánya után egy gyakorlótársra számított a legkevésbé, és ez a váratlan fordulat elindította képzeletét, hogy mivel tudna egy esetleges kolléga segíteni az ottmaradását.* - Adoaver Droverson vagyok, Lihanechből! *Fogadja el készségesen a kezét. *Vagyis ha pontosítani akarok, akkor a szarvasligetből, de az előbbi jobban hangzik. A mágustorony a legjobb hely arra, hogy elméletben és gyakorlatban egyaránt fejlessze... illetve fejleszd magad a mágia világában, úgyhogy a tökéletes helyet választottad kiruccanásnak! Több könyv és tekercs, mint amit el lehet képzelni, és majd' mindegyikükben annyi minden hasznos, hogy le se lehet tenni! Csodálkozom, hogy ennyi idő után már nem próbálta egy professzionális bűnbagázs kirabolni a helyet. Először tartasz ide, ugye? Lesz egy-két egyedülálló jellemzője a helynek, ami először több mint furcsa lehet, de a saját lelkemre esküszöm hogy nem lesz mitől tartani! Csak a pénztárcának, az az öreg Abogr egy vagyont el tud kérni ha nem csak az ujjával akar az ember tüzet gyújtani. Óh, milyen varázslatok felé hajlassz? *Csakúgy mozog a szája a fellelkesüléstől.*
1027. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-01-09 10:31:11
Üzenet elküldve: 2025-01-09 10:31:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Adoaver Droverson//
* El is felejtette milyen lassúak is ezek a szekerek. Bár jóval hamarabb fognak odaérni, mint gyalog. Bár lehet a jövőben befektet egy paripára. Azzal igazán könnyen tudna úton maradni. És mivel sokkal több súlyt is elbír ezért a terveihez is bőven megfelel. Mondjuk egy ló biztos nem lenne halk.
Bólint a másikra. Ugyan nem gyakori látogatója a mágustoronynak, de már volt szerencséje megtenni az utat gyalog. Nem a legkellemesebb érzés egész nap gyalogolni, de ez van. Minden akadályt le kell gyűrnie, hogy erősebb legyen. *
- Hánytatni?
* Emelkedik meg a szemöldöke. Jelen állapotában nem tud mire gondolni, hogy ezt mire érthette, de hacsak nem fejti ki bővebben, akkor annyiban hagyja. Furcsa témának tűnik, amit lehet nem szeretne feszítgetni. *
- Ne is mond. Legutóbb mikor erre jártam, már napközben is találkoztam néhány banditának kinéző alakokkal! Szóval lehet, hogy már este biztonságosabb, mintsem napközben, de ki tudhatja igazán?
* Talán ha végez a kiképzésével, akkor maga kezdi majd keresni ezeket az útonállókat. Rajtuk könnyűszerrel lehet kikísérletezni egyes varázslatok hatását. Mind a polgároknak, mind a városőröknek egy szava sem lehet, ha eltakarítja a szennyet a város mellől. Már ha meg tudja csinálni, s nem fogja egy gödörben végezni, már az első konfliktus után.
Kíváncsian figyeli, hogy mit csinál a másik, bár ezt arcáról nehezen lehetne leolvasni. Meglepődésére egy könyv kerül elő. Sokat nem reagál rá. Könyvet látott már, mivel címet nem lát rajta, így nem is tudja, hogy mi lehet benne. Viszont a másik magázása kicsit meglepi. Ezt a kisgyerekektől már megszokott, de nem épp a nagyjából vele egykorúakkal. Ugyan fogalma sincs, hogy a másik hány éves, de inkább saccolná olyan húsz és huszonöt közé. *
- Katonának? * Gyengén felnevet. * Én ugyan nem. Megpróbálnám ki is nevetnének. A kardom is csak dísznek lóg az oldalamon. Bár, ami azt illeti… Azért tartok a toronyba, hogy növeljem a tudásom a mágiával kapcsolatban! Sajnos még csak kezdőszintű vagyok, de remélem, hamarosan képes leszek nagy dolgokat véghezvinni! És hagyjuk ezt a magázódást! Furán hangzik, és nem vagyok annyira idős, hogy számítson. Egyébként Derk vagyok!
* Előre hajol és kezét nyújtja a másik felé. *
* El is felejtette milyen lassúak is ezek a szekerek. Bár jóval hamarabb fognak odaérni, mint gyalog. Bár lehet a jövőben befektet egy paripára. Azzal igazán könnyen tudna úton maradni. És mivel sokkal több súlyt is elbír ezért a terveihez is bőven megfelel. Mondjuk egy ló biztos nem lenne halk.
Bólint a másikra. Ugyan nem gyakori látogatója a mágustoronynak, de már volt szerencséje megtenni az utat gyalog. Nem a legkellemesebb érzés egész nap gyalogolni, de ez van. Minden akadályt le kell gyűrnie, hogy erősebb legyen. *
- Hánytatni?
* Emelkedik meg a szemöldöke. Jelen állapotában nem tud mire gondolni, hogy ezt mire érthette, de hacsak nem fejti ki bővebben, akkor annyiban hagyja. Furcsa témának tűnik, amit lehet nem szeretne feszítgetni. *
- Ne is mond. Legutóbb mikor erre jártam, már napközben is találkoztam néhány banditának kinéző alakokkal! Szóval lehet, hogy már este biztonságosabb, mintsem napközben, de ki tudhatja igazán?
* Talán ha végez a kiképzésével, akkor maga kezdi majd keresni ezeket az útonállókat. Rajtuk könnyűszerrel lehet kikísérletezni egyes varázslatok hatását. Mind a polgároknak, mind a városőröknek egy szava sem lehet, ha eltakarítja a szennyet a város mellől. Már ha meg tudja csinálni, s nem fogja egy gödörben végezni, már az első konfliktus után.
Kíváncsian figyeli, hogy mit csinál a másik, bár ezt arcáról nehezen lehetne leolvasni. Meglepődésére egy könyv kerül elő. Sokat nem reagál rá. Könyvet látott már, mivel címet nem lát rajta, így nem is tudja, hogy mi lehet benne. Viszont a másik magázása kicsit meglepi. Ezt a kisgyerekektől már megszokott, de nem épp a nagyjából vele egykorúakkal. Ugyan fogalma sincs, hogy a másik hány éves, de inkább saccolná olyan húsz és huszonöt közé. *
- Katonának? * Gyengén felnevet. * Én ugyan nem. Megpróbálnám ki is nevetnének. A kardom is csak dísznek lóg az oldalamon. Bár, ami azt illeti… Azért tartok a toronyba, hogy növeljem a tudásom a mágiával kapcsolatban! Sajnos még csak kezdőszintű vagyok, de remélem, hamarosan képes leszek nagy dolgokat véghezvinni! És hagyjuk ezt a magázódást! Furán hangzik, és nem vagyok annyira idős, hogy számítson. Egyébként Derk vagyok!
* Előre hajol és kezét nyújtja a másik felé. *
1026. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-01-09 09:46:51
Üzenet elküldve: 2025-01-09 09:46:51
Rang: Játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Derk Derrallo//
*Ugyan nem hihetetlen sebességgel, de kényelmesen és folyamatosan haladnak. Nem nagy távolság választotta el a fal nélküli város övezetét a "vidéknek" nevezhető földektől, így seperc alatt már szerény kunyhókat és egy-családos farmokat láthatnak, ha kedvük van kifele nézni; az istálló és a Pegazus fokozatosan kisebbé kezd válni társalgásuk alatt.
Bizony, útitársának nagyobb igaza van, mint gondolná; saját lábon megtenni ezt az utat ugyan nem lehetetlen, de kifejezetten embert próbáló a felkészületlen léleknek.* - Nem mintha sosem kellett volna... *Legyint rá zavartalanul.* - De ha a lehetőség adja, inkább nem hánytatnám meg magam még egyszer. És ki tudja, meddig marad biztonságos egyedül átkelni az ingoványon, főleg éjszaka.* - Most, hogy nem kell rohangálnia, sőt, van még egy pár órája ücsörögni, lassan kivesz táskájából egy karmazsin borítású, címtelen könyvet, amiből egy-két lap cudar állapotban lóg ki a megannyi oldalak közül. Ámbár nem olyan udvariatlan, hogy az éppen elkezdett diskurálást félbeszakítva kezdjen el olvasni, egyszerűen csak előkészül. Kíváncsian kezdi el tanulmányozni amaz vonásait.* - Bocsásson meg a tolakodásomért, de megtudhatom, hogy ön miért tart a mágustoronyba? Első látásra szabadnapos katonának tetszik kinézni, és bár volt lehetőségem olyannal is találkozni ott, ő nem kifejezetten könyveket jött bujdosni.
*Ugyan nem hihetetlen sebességgel, de kényelmesen és folyamatosan haladnak. Nem nagy távolság választotta el a fal nélküli város övezetét a "vidéknek" nevezhető földektől, így seperc alatt már szerény kunyhókat és egy-családos farmokat láthatnak, ha kedvük van kifele nézni; az istálló és a Pegazus fokozatosan kisebbé kezd válni társalgásuk alatt.
Bizony, útitársának nagyobb igaza van, mint gondolná; saját lábon megtenni ezt az utat ugyan nem lehetetlen, de kifejezetten embert próbáló a felkészületlen léleknek.* - Nem mintha sosem kellett volna... *Legyint rá zavartalanul.* - De ha a lehetőség adja, inkább nem hánytatnám meg magam még egyszer. És ki tudja, meddig marad biztonságos egyedül átkelni az ingoványon, főleg éjszaka.* - Most, hogy nem kell rohangálnia, sőt, van még egy pár órája ücsörögni, lassan kivesz táskájából egy karmazsin borítású, címtelen könyvet, amiből egy-két lap cudar állapotban lóg ki a megannyi oldalak közül. Ámbár nem olyan udvariatlan, hogy az éppen elkezdett diskurálást félbeszakítva kezdjen el olvasni, egyszerűen csak előkészül. Kíváncsian kezdi el tanulmányozni amaz vonásait.* - Bocsásson meg a tolakodásomért, de megtudhatom, hogy ön miért tart a mágustoronyba? Első látásra szabadnapos katonának tetszik kinézni, és bár volt lehetőségem olyannal is találkozni ott, ő nem kifejezetten könyveket jött bujdosni.
1025. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-12-17 21:04:47
Üzenet elküldve: 2024-12-17 21:04:47
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Fájnak a lábai. Vannak cipők, amik nem arra lettek kitalálva, hogy az ingoványt járják. De az ötlete túl hirtelen volt, ami eldöntette vele, hogy egyáltalán átvág rajta, csak azért, hogy valamilyen új tudásra tegyen szert, ami izgalmasabb az alkímiánál. Egy darabig talán jót is szórakozott, de azért ezzel nem fog annyi pénzt keresni, mint varázsitalok eladásával. Csak reméli, hogy Riv nem túrta fel a kis ládáját és ivott meg mindent, amit benne talált. Ideje lenne beszereznie rá egy lakatot. Még soha nem jutott el képzeletben addig, hogy bármi, amit otthon tart, az más számára veszélyes is lehet. Kissé aggódva szedi a lábait, de hamar felsejlik előtte a cél.*
1024. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-12-09 14:02:45
Üzenet elküldve: 2024-12-09 14:02:45
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kelekótya kamaszmóka//
*Lenéz magára ahogy a sarkain ül. Mintha nem hinné el, hogy amit átélt az valódi volt, és hogy tényleg olyan volt amilyen. Lepislant nedves-ragacsos tenyerére, és máris enyhülőfélben lévő ágaskodására. Meglátja a vér felhígult-elmaszatolódott vörösét, és eddigi fél-szégyenérzete most valódi szégyenné és aggódássá görcsösül benne, valahol a gyomra táján.*
- Nincs baj? *-kérdez vissza, és most nem mosolyog ahogy felnéz.-* Biztos?
*Felmutatja maszatos tenyerét. Bántotta volna a lányt? Megsebezte volna? Felsértette a bőrét valahogy? Pedig nem is akarta bántani őt! Csak azt akarta megmutatni, amit a szarvasok csinálnak. De a szarvasoknak is ilyen ez? Ők is megsebesülnek közben? Ha igen, akkor miért jó ez? Miért jó ez ennyire, hogy máris úgy érezze, hogy át akarja ezt még élni, legalább egyszer, vagy ha lehet, akkor többször is, sokkal-sokkal többször?*
- Nem fáj.. ott? Az ölednél? *-kérdezi a széphajút. Aggódik azért hogy megbántotta és magára haragította Marisát azzal amit csinált. Nem azzal, hogy végigspriccelte a combját és a fenekét, mert azt le lehet mosni könnyen. Hanem azzal, ami miatt.. ami miatt vérzett.-* Nem akartalak bántani!
*A mondat őszinte, sóhajszerűen hagyja el a száját. Miért ilyen bonyolult ez? Miért van az, hogy ha valamit ilyen jóra alkot meg a természet, akkor kell mellé fájdalomnak is járnia?
Odasimítja forró arcát a lány tenyerébe, jól esik neki az érintés. Talán akkor nem is haragszik?*
- Haragszol? *-bukik is ki a kérdés belőle. Jobb tudni az ilyet. Ha haragudna, akkor bocsánatot lehet kérni tőle, vagy ki lehet engesztelni ha azt kívánja. De a harag rossz dolog. Nem akar haragban lenni, pláne nem a széphajúval. Ahhoz túl jó volt szarvasost játszani vele.-* Neked.. neked milyen volt?
*Azért a kíváncsiság is munkál benne a szégyen és az aggódás mellett. Hiszen ezt közösen csinálták, de szinte kizártnak tartja, hogy a lány is pontosan ugyanazt és ugyanúgy élte volna meg, mint ő.*
*Lenéz magára ahogy a sarkain ül. Mintha nem hinné el, hogy amit átélt az valódi volt, és hogy tényleg olyan volt amilyen. Lepislant nedves-ragacsos tenyerére, és máris enyhülőfélben lévő ágaskodására. Meglátja a vér felhígult-elmaszatolódott vörösét, és eddigi fél-szégyenérzete most valódi szégyenné és aggódássá görcsösül benne, valahol a gyomra táján.*
- Nincs baj? *-kérdez vissza, és most nem mosolyog ahogy felnéz.-* Biztos?
*Felmutatja maszatos tenyerét. Bántotta volna a lányt? Megsebezte volna? Felsértette a bőrét valahogy? Pedig nem is akarta bántani őt! Csak azt akarta megmutatni, amit a szarvasok csinálnak. De a szarvasoknak is ilyen ez? Ők is megsebesülnek közben? Ha igen, akkor miért jó ez? Miért jó ez ennyire, hogy máris úgy érezze, hogy át akarja ezt még élni, legalább egyszer, vagy ha lehet, akkor többször is, sokkal-sokkal többször?*
- Nem fáj.. ott? Az ölednél? *-kérdezi a széphajút. Aggódik azért hogy megbántotta és magára haragította Marisát azzal amit csinált. Nem azzal, hogy végigspriccelte a combját és a fenekét, mert azt le lehet mosni könnyen. Hanem azzal, ami miatt.. ami miatt vérzett.-* Nem akartalak bántani!
*A mondat őszinte, sóhajszerűen hagyja el a száját. Miért ilyen bonyolult ez? Miért van az, hogy ha valamit ilyen jóra alkot meg a természet, akkor kell mellé fájdalomnak is járnia?
Odasimítja forró arcát a lány tenyerébe, jól esik neki az érintés. Talán akkor nem is haragszik?*
- Haragszol? *-bukik is ki a kérdés belőle. Jobb tudni az ilyet. Ha haragudna, akkor bocsánatot lehet kérni tőle, vagy ki lehet engesztelni ha azt kívánja. De a harag rossz dolog. Nem akar haragban lenni, pláne nem a széphajúval. Ahhoz túl jó volt szarvasost játszani vele.-* Neked.. neked milyen volt?
*Azért a kíváncsiság is munkál benne a szégyen és az aggódás mellett. Hiszen ezt közösen csinálták, de szinte kizártnak tartja, hogy a lány is pontosan ugyanazt és ugyanúgy élte volna meg, mint ő.*
1023. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-12-09 11:44:53
Üzenet elküldve: 2024-12-09 11:44:53
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kelekótya kamaszmóka//
*A szarvasok nagyon szerencsések. Most ő is nagyon szerencsésnek érzi magát. Kár, hogy nem találkozott előbb Eliannal. Pedig akkor már rég kipróbálhatta volna vele. Még akkor is, ha az elején fáj. Ha kellemetlen és fura. Ahogy az idő telt és a teste jobban megismerte ezt az újdonságot már nem volt benne olyan pont, ami ne élvezné. A simításokat, a cirógatásokat, minden érintést. Elian ágaskodását abban a kis résben. Ahogy a fiú mozgása egyre gyorsul és egyre hevesebbé válik, az ő testében is egyre sürgetőbbnek érzi a követelőzést. Ujjai görcsösen markolják a lepedőt, a levegőt is egyre szaporábban kapkodja. Érez most valami mást. Valami újat. Valami olyat, amit most vár, hogy kitörjön. Annak ellenére, hogy sosem volt része benne, szinte tudja, hogy valami még jobb érkezése már csak pillanatokra van. Elönti a forróság az egész testét, miközben olyan, mintha ágyékában összpontosulna most minden, mielőtt az az igazán jó elérkezik. Végül pedig... Semmi. Nyögve feszül meg kissé, majd nagyot nyelve kapja a fiúra a tekintetét. Érzi, hogy a fiú elszakad tőle. Az apró meleg, nedves cseppeket is, amik a hátsójára, a combjaira kerülnek. Hallja Elian szabadkozását is, de valami most olyan nem jó. Az a rés még mindig lüktet, sőt talán erősebben, mint ezeddig. Ilyen lenne? Úgy tűnt, hogy a fiúnak a vége valahogy, hm... Mintha jobban esett volna, mint neki. A hiányérzet lassan szétterjed a testében, de végül mégis elmosolyodik. Még akkor is, ha így, hogy már látja az egészet még mindig nem érti az összképet. Eddig olyan jó volt. A jónál is jobb, de most szinte ugyan úgy érzi magát, mint előtte. Ha nem még jobban érzi, még kellemetlenebbnek tűnik az a lüktetés a combjai között.
De, ha ilyen, akkor ilyen. Így is jól érezte magát a fiúval.
Lassan feltérdel, majd hátra nyúlva tapogat meg egy maszatot a fenekén.*
- Nincs semmi baj.
*Rázza meg a fejét mosolyogva, ahogy a fiúval szembe fordul, hogy a tiszta, maszatmentes kezével cirógasson az arcára.*
- Engem nem zavar.
*Bólogat is szaporán, hogy továbbra is biztassa a fiút. Nem szeretné, hogy elszégyellje magát, mert szerinte nincs is miért.*
*A szarvasok nagyon szerencsések. Most ő is nagyon szerencsésnek érzi magát. Kár, hogy nem találkozott előbb Eliannal. Pedig akkor már rég kipróbálhatta volna vele. Még akkor is, ha az elején fáj. Ha kellemetlen és fura. Ahogy az idő telt és a teste jobban megismerte ezt az újdonságot már nem volt benne olyan pont, ami ne élvezné. A simításokat, a cirógatásokat, minden érintést. Elian ágaskodását abban a kis résben. Ahogy a fiú mozgása egyre gyorsul és egyre hevesebbé válik, az ő testében is egyre sürgetőbbnek érzi a követelőzést. Ujjai görcsösen markolják a lepedőt, a levegőt is egyre szaporábban kapkodja. Érez most valami mást. Valami újat. Valami olyat, amit most vár, hogy kitörjön. Annak ellenére, hogy sosem volt része benne, szinte tudja, hogy valami még jobb érkezése már csak pillanatokra van. Elönti a forróság az egész testét, miközben olyan, mintha ágyékában összpontosulna most minden, mielőtt az az igazán jó elérkezik. Végül pedig... Semmi. Nyögve feszül meg kissé, majd nagyot nyelve kapja a fiúra a tekintetét. Érzi, hogy a fiú elszakad tőle. Az apró meleg, nedves cseppeket is, amik a hátsójára, a combjaira kerülnek. Hallja Elian szabadkozását is, de valami most olyan nem jó. Az a rés még mindig lüktet, sőt talán erősebben, mint ezeddig. Ilyen lenne? Úgy tűnt, hogy a fiúnak a vége valahogy, hm... Mintha jobban esett volna, mint neki. A hiányérzet lassan szétterjed a testében, de végül mégis elmosolyodik. Még akkor is, ha így, hogy már látja az egészet még mindig nem érti az összképet. Eddig olyan jó volt. A jónál is jobb, de most szinte ugyan úgy érzi magát, mint előtte. Ha nem még jobban érzi, még kellemetlenebbnek tűnik az a lüktetés a combjai között.
De, ha ilyen, akkor ilyen. Így is jól érezte magát a fiúval.
Lassan feltérdel, majd hátra nyúlva tapogat meg egy maszatot a fenekén.*
- Nincs semmi baj.
*Rázza meg a fejét mosolyogva, ahogy a fiúval szembe fordul, hogy a tiszta, maszatmentes kezével cirógasson az arcára.*
- Engem nem zavar.
*Bólogat is szaporán, hogy továbbra is biztassa a fiút. Nem szeretné, hogy elszégyellje magát, mert szerinte nincs is miért.*
1022. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-12-02 15:30:50
Üzenet elküldve: 2024-12-02 15:30:50
Rang: Játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
*A lefolyó órák és a látóhatár felé közelítő nap a még Ukrom számára is hűvös este közeledtét hirdeti, ahogy minden lépéssel egyre közelebb kerül a levegő városa felé. A földút egyre megviseltebb és népesebb, a szántóföldek egyre kevesebb térrel de legalább több dolgozóval és modernebb építményekkel rendelkeznek, egy metropolisz közelségének az előnyei és hátránya. Itt már nincs sokat nézelődnie, előre viszont annál inkább, ahogy az út közepe helyett már a szélére kell hogy száműzze magát, mivel egyre gyakrabbá válnak a vagonok és karavánok, és oda-vissza kígyózni nincs kedve. Lát is már épületeket a horizonton, egy-kettőt még fel is ismer árnyékából. Mindjárt ott van.*
1021. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-11-24 18:15:00
Üzenet elküldve: 2024-11-24 18:15:00
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
*Újabb artheniori tartózkodása eléggé felemásra sikeredett.
Egy küldetésből hazatérve némi pénzben, pihenésben, újabb kalandokban bizakodott, hogy aztán eléggé cudar véget érjen a Wegtoreni kalmárban való tartózkodása. Ő maga meg a tömlőcben éjszakázhatott. Alaposan elvette ez a kedvét a várostól, de sokat javított a helyzeten a kis afférja a Pegazusban, nem beszélve a Kovácsműhelyből beszerzett páncélzatról.
Bár valamivel több arannyal hagyja most maga mögött a várost, mint amennyivel érkezett, de elveszítette a tetováló felszerelését és a hegedűjét is. Mind a kettő elég nagy értéket képviselt, sokkal többet, mint ami pénzt a tretilvadászatért kapott. Ráadásul a tretilkarmokat se tarthatta meg, leadta a Kalmárban, ígérete szerint. Annál bosszantóbb, hogy ők viszont nem adták ki neki az ingóságait. Többször felmerült benne, hogy egyik este égő fáklyát vet az épületre bosszúból. Vagy kifigyeli, mikor merészkedik elő az a vörös üstökű némber, és kitekeri a nyakát. Talán pont az efféle sötét gondolatok miatt döntött úgy, hogy ideje visszatérni a Kikötőbe. Várja ott egy készséges örömlány (jó, nem várja, de hát pénzért biztosan fogadja majd), és egy tetoválómester. Nehéz lesz Borust mester szeme elé kerülni azzal, hogy elhagyta a tetováló felszerelését, és most újabb kellene. De nincs mit tenni. És magára akarja varratni a tretilt is. Legalább ennyi haszna legyen, ha már vásárra vitte érte a bőrét.*
Egy küldetésből hazatérve némi pénzben, pihenésben, újabb kalandokban bizakodott, hogy aztán eléggé cudar véget érjen a Wegtoreni kalmárban való tartózkodása. Ő maga meg a tömlőcben éjszakázhatott. Alaposan elvette ez a kedvét a várostól, de sokat javított a helyzeten a kis afférja a Pegazusban, nem beszélve a Kovácsműhelyből beszerzett páncélzatról.
Bár valamivel több arannyal hagyja most maga mögött a várost, mint amennyivel érkezett, de elveszítette a tetováló felszerelését és a hegedűjét is. Mind a kettő elég nagy értéket képviselt, sokkal többet, mint ami pénzt a tretilvadászatért kapott. Ráadásul a tretilkarmokat se tarthatta meg, leadta a Kalmárban, ígérete szerint. Annál bosszantóbb, hogy ők viszont nem adták ki neki az ingóságait. Többször felmerült benne, hogy egyik este égő fáklyát vet az épületre bosszúból. Vagy kifigyeli, mikor merészkedik elő az a vörös üstökű némber, és kitekeri a nyakát. Talán pont az efféle sötét gondolatok miatt döntött úgy, hogy ideje visszatérni a Kikötőbe. Várja ott egy készséges örömlány (jó, nem várja, de hát pénzért biztosan fogadja majd), és egy tetoválómester. Nehéz lesz Borust mester szeme elé kerülni azzal, hogy elhagyta a tetováló felszerelését, és most újabb kellene. De nincs mit tenni. És magára akarja varratni a tretilt is. Legalább ennyi haszna legyen, ha már vásárra vitte érte a bőrét.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1292-1311