Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 53 (1041. - 1060. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1060. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-04-12 12:05:12
Üzenet elküldve: 2025-04-12 12:05:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Engedetlen fiú//
*A lovas megjegyzésre bólogat. Betanítani még csak-csak be tudná a lovakat, de a szekér akkor is távol áll attól, ami az ő szíve vágya. A munka, mi ajánlva lett, pontosan az ő ínyére való: Nem túl veszélyes. Ezt már szereti. Akkor nem is kimondottan kell neki harc tudás! Elvégre eddig is megvolt anélkül! Az ajánlat pedig zene füleinek. Megtanulja, mely növények hasznosak és miért, és ha gyűjt, még vevőt is talált rájuk! Micsoda szerencséje van ezzel az orkkal!*
– Megegyeztünk. – *Fog kezet az orkkal, már tervezgetve is, miféle hátast is kíván venni magának. Noha előbb talán valamicske lakhatást kéne megoldania, esetleg egy karámot is a jószágnak, de ez már részlet kérdés!* – Oh, én Vito vagyok. Becsületes nevemen Xeroltén Vitokhörd, de a Vito az, amin a legtöbben elátkoztak. – *Kuncogja jókedvűen*
*Meglepődik a hozzájuk siető utazóktól, na meg a tárgyra térő, kissé számonkérő kérdéstől is. Megfordul a fejében, hogy visszaszóljon valami olyasmit, hogy éppen üzletelnek, de ezzel most nem csak a maga bőrét tenné kockára. Ennek ellenére szándékában állna válaszolni, csakhogy tekintete elidőzik a jószágokon, elméje meg már a sajátját festi le előtte. Így elfelejti egy pár percre, hogy három személy is van körülötte.*
*A lovas megjegyzésre bólogat. Betanítani még csak-csak be tudná a lovakat, de a szekér akkor is távol áll attól, ami az ő szíve vágya. A munka, mi ajánlva lett, pontosan az ő ínyére való: Nem túl veszélyes. Ezt már szereti. Akkor nem is kimondottan kell neki harc tudás! Elvégre eddig is megvolt anélkül! Az ajánlat pedig zene füleinek. Megtanulja, mely növények hasznosak és miért, és ha gyűjt, még vevőt is talált rájuk! Micsoda szerencséje van ezzel az orkkal!*
– Megegyeztünk. – *Fog kezet az orkkal, már tervezgetve is, miféle hátast is kíván venni magának. Noha előbb talán valamicske lakhatást kéne megoldania, esetleg egy karámot is a jószágnak, de ez már részlet kérdés!* – Oh, én Vito vagyok. Becsületes nevemen Xeroltén Vitokhörd, de a Vito az, amin a legtöbben elátkoztak. – *Kuncogja jókedvűen*
*Meglepődik a hozzájuk siető utazóktól, na meg a tárgyra térő, kissé számonkérő kérdéstől is. Megfordul a fejében, hogy visszaszóljon valami olyasmit, hogy éppen üzletelnek, de ezzel most nem csak a maga bőrét tenné kockára. Ennek ellenére szándékában állna válaszolni, csakhogy tekintete elidőzik a jószágokon, elméje meg már a sajátját festi le előtte. Így elfelejti egy pár percre, hogy három személy is van körülötte.*
1059. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-04-12 09:49:50
Üzenet elküldve: 2025-04-12 09:49:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Új utakon//
//Engedetlen fiú//
*Bredoc története nem nyűgözi le. Nem, mintha elvárt volna hasonlót. Ugyanakkor valamiért kacifántosabb regére számított.*
-Azt meghiszem. *Hagyja helyben az udvarhölgyekre tett megjegyzést. Kár lenne vitatkozni egy ténnyel. Közben a hátuk mögött hagyják a Szántóföldek sárgálló lankáit és a szűk hídon átkelve immáron fák szegélyezik útjuk.*
-Wegtorenből. *Feleli szűkszavúan, majd előrehajol a nyeregben, hogy megveregesse hátasának pofáját. Kötve hiszi, hogy Bredoc nem emlékszik, hisz ecsetelte épp eleget. Valószínűleg csak azt várja tőle, hogy meséljen egy keveset.*
-Azt gondolnád, hogyha életed legjavában a Tűz Városának porát nyeled, felüdülés a kelet. *Kedélyesen felhümment.*
-A legtöbbünknek nem hiányzik a küzdővermek hűvös homokja. Nekem igen. *Nem ereszti ennél tovább, de nincs is rá szükség. Bredoc ugyanis kiszúr két utazót nem is túl távol. Nem feleli meg a kérdést, helyette megszaporáztatja lovának lépteit, hogy a vándorok mellé szegődjön. Remélhetőleg Bredoc is követi.*
-Mi dolga egy orknak és egy mélységinek erre? *Szólítja meg a kettőst, mellőzve mindenféle modoroskodást. Persze nem az a fajta, kit különösképp érdekelnek a faji különbségek. Megtanulta már élete során, melyik mi fán terem. Ahogy azt is, hogy egy efféle párosítás aligha jelent jót bárki fiának vagy leányának, kit esetleg út közben érnek. De még ez sem érdekelné különösebben, ha nem odatartanának, ahová. Kitűnő ajánlólevél lenne lefülelni két haramiát, mielőtt Artheniorba toppannának.*
-Nem mindennapi látvány, hmm? *Szavait Bredocnak címezi. Valóban; a jól öltözött ork és a fiatal hím párosa valóban feltűnő jelenség. Keze a biztonság kedvéért a wegtoreni mesterkard markolatán pihen, csak a miheztartás végett, jelzésértékűen. Túlzás lenne azt állítani, hogy furdalja a kíváncsiság, ellenben tekintetében sajátos, kihívó tűz villan. Valahol reméli, hogy a páros az, aminek első pillantásra tűnnek. Elvégre még csak nem is az északi útról jönnek, a Kiszáradt Hágó, azon túl pedig Pirtianes felől. Délről jönnek. Amerről ők.*
//Engedetlen fiú//
*Bredoc története nem nyűgözi le. Nem, mintha elvárt volna hasonlót. Ugyanakkor valamiért kacifántosabb regére számított.*
-Azt meghiszem. *Hagyja helyben az udvarhölgyekre tett megjegyzést. Kár lenne vitatkozni egy ténnyel. Közben a hátuk mögött hagyják a Szántóföldek sárgálló lankáit és a szűk hídon átkelve immáron fák szegélyezik útjuk.*
-Wegtorenből. *Feleli szűkszavúan, majd előrehajol a nyeregben, hogy megveregesse hátasának pofáját. Kötve hiszi, hogy Bredoc nem emlékszik, hisz ecsetelte épp eleget. Valószínűleg csak azt várja tőle, hogy meséljen egy keveset.*
-Azt gondolnád, hogyha életed legjavában a Tűz Városának porát nyeled, felüdülés a kelet. *Kedélyesen felhümment.*
-A legtöbbünknek nem hiányzik a küzdővermek hűvös homokja. Nekem igen. *Nem ereszti ennél tovább, de nincs is rá szükség. Bredoc ugyanis kiszúr két utazót nem is túl távol. Nem feleli meg a kérdést, helyette megszaporáztatja lovának lépteit, hogy a vándorok mellé szegődjön. Remélhetőleg Bredoc is követi.*
-Mi dolga egy orknak és egy mélységinek erre? *Szólítja meg a kettőst, mellőzve mindenféle modoroskodást. Persze nem az a fajta, kit különösképp érdekelnek a faji különbségek. Megtanulta már élete során, melyik mi fán terem. Ahogy azt is, hogy egy efféle párosítás aligha jelent jót bárki fiának vagy leányának, kit esetleg út közben érnek. De még ez sem érdekelné különösebben, ha nem odatartanának, ahová. Kitűnő ajánlólevél lenne lefülelni két haramiát, mielőtt Artheniorba toppannának.*
-Nem mindennapi látvány, hmm? *Szavait Bredocnak címezi. Valóban; a jól öltözött ork és a fiatal hím párosa valóban feltűnő jelenség. Keze a biztonság kedvéért a wegtoreni mesterkard markolatán pihen, csak a miheztartás végett, jelzésértékűen. Túlzás lenne azt állítani, hogy furdalja a kíváncsiság, ellenben tekintetében sajátos, kihívó tűz villan. Valahol reméli, hogy a páros az, aminek első pillantásra tűnnek. Elvégre még csak nem is az északi útról jönnek, a Kiszáradt Hágó, azon túl pedig Pirtianes felől. Délről jönnek. Amerről ők.*
1058. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-04-12 01:11:28
Üzenet elküldve: 2025-04-12 01:11:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 609
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 609
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
//Új utakon//
//Részben engedetlen fiú//
*Szerencsére egész hamar el tudnak indulni, Bredocnak a legtöbb holmija - már az a "sok minden" amije van - egyébként is összecsomagolva volt, úgyhogy nem kellett sokat bíbelődni vele, s egykettőre lóháton találhatjuk magukat úton Arthenior felé.*
-Ami azt illeti.. Talán nekem is akad egy kisasszonyom akit meglátogatnék.
*Zsivány vigyorral vet egy pillantást Denjaar felé, majd visszaszegezi tekintetét az útra.*
-De mindenesetre kivennék egy szobát a Pegazusban pár napra, felölteném a vértemet úgy rendesen, meg ilyesmi. Ha már a kaszárnyába megyünk legalább adjunk a látszatra. Meg vennék pár finom falatot Mokánynak is.
*A kutya, meghallva nevét boldogan vakkant párat.*
-Kár lenne tagadni, mi?
*Valójában tényleg sokkal jobban érzi magát, mintha csak megint élne. Úgy igazán. Talán tényleg ez való a magafajtának.*
-Heh. Nem túl izgalmas történet. Atyám nem volt túl tehetős ember, úgyhogy mikor elég erős voltam hogy elbírjam a kardot apródnak adtak az egyik nemes udvarába, hogy ott rendesen felnevelődjek. Aztán mire észbe kaptam már vágtam napnyugattól napkeletig.
*Megvonja vállát, mindig vegyesen gondolt vissza ezekre az időkre, hol megérti szülei szándékát, hol kicsit mérges is rájuk. Persze valóban rendesen nevelték, hol könyvekkel hol bottal, de végtére is megtanult írni-olvasni, lovagolni, harcolni, úgyhogy nem lehet oka panaszra.*
-De az udvarhölgyek mindig is jobban szerették a zsoldoskardot, mintsem az úrfiakét.
*Felröhög az emlékeken.*
-És te, te honnan származol?
*Úgy rémlik neki hogy Denjaar nem Arthenior közelében születhetett, de lehet hogy ezt már csak ő maga gondolta el és végül az maradt meg a fejében hogy ez tényleg így is van.*
-Várj csak..
*Mondja egyszer csak és lassít a lova tempóján.*
-Nézd.
*Fejével bök az egyik irányba, ahol két igen furcsa alakot vél látni a távolból.*
-Nem gyanúsak egy kicsit?
//Részben engedetlen fiú//
*Szerencsére egész hamar el tudnak indulni, Bredocnak a legtöbb holmija - már az a "sok minden" amije van - egyébként is összecsomagolva volt, úgyhogy nem kellett sokat bíbelődni vele, s egykettőre lóháton találhatjuk magukat úton Arthenior felé.*
-Ami azt illeti.. Talán nekem is akad egy kisasszonyom akit meglátogatnék.
*Zsivány vigyorral vet egy pillantást Denjaar felé, majd visszaszegezi tekintetét az útra.*
-De mindenesetre kivennék egy szobát a Pegazusban pár napra, felölteném a vértemet úgy rendesen, meg ilyesmi. Ha már a kaszárnyába megyünk legalább adjunk a látszatra. Meg vennék pár finom falatot Mokánynak is.
*A kutya, meghallva nevét boldogan vakkant párat.*
-Kár lenne tagadni, mi?
*Valójában tényleg sokkal jobban érzi magát, mintha csak megint élne. Úgy igazán. Talán tényleg ez való a magafajtának.*
-Heh. Nem túl izgalmas történet. Atyám nem volt túl tehetős ember, úgyhogy mikor elég erős voltam hogy elbírjam a kardot apródnak adtak az egyik nemes udvarába, hogy ott rendesen felnevelődjek. Aztán mire észbe kaptam már vágtam napnyugattól napkeletig.
*Megvonja vállát, mindig vegyesen gondolt vissza ezekre az időkre, hol megérti szülei szándékát, hol kicsit mérges is rájuk. Persze valóban rendesen nevelték, hol könyvekkel hol bottal, de végtére is megtanult írni-olvasni, lovagolni, harcolni, úgyhogy nem lehet oka panaszra.*
-De az udvarhölgyek mindig is jobban szerették a zsoldoskardot, mintsem az úrfiakét.
*Felröhög az emlékeken.*
-És te, te honnan származol?
*Úgy rémlik neki hogy Denjaar nem Arthenior közelében születhetett, de lehet hogy ezt már csak ő maga gondolta el és végül az maradt meg a fejében hogy ez tényleg így is van.*
-Várj csak..
*Mondja egyszer csak és lassít a lova tempóján.*
-Nézd.
*Fejével bök az egyik irányba, ahol két igen furcsa alakot vél látni a távolból.*
-Nem gyanúsak egy kicsit?
1057. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-04-11 09:24:48
Üzenet elküldve: 2025-04-11 09:24:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Engedetlen fiú//
* Meglepi az orkot a lovakról szóló tudása. Eddig azt hitte, hogy a sötételf szarik mindenre, de úgy látszik, ha valami, akkor az állatok, főleg a lovak azok, amik elnyerték a szívében az első helyet. Ez jó kiindulási pont, így legalább tudja, hogy mivel motiválja a másikat, ha úgy érezné, hogy megint aláhagy a kedve a munkához. Azt meg már meg se említi a másiknak, hogy két ló, plusz egy szekér, már olyan árban mozog, ami mellett simán eltörpülhet a selyemrévi ünnepen látott dolgok nagyja. *
- Nem gondolom, hogy egyből a szekérhez ugranánk, lenne időd betanítani azt a lovat! Ha elég ügyes vagy akkor egyből kettőt egyszerre, aztán a szekér… hát az majd egyszer biztos jól fog jönni!
* Nincs mit tenni, ha büdös a tanulás, akkor nem fogja sokra vinni ebben az életben. Jelenlegi tudásával talán megtudna élni egy darabon, de mi lesz akkor, ha egyik ilyen útja közben megtámadja valami bandita? Hát, hogy fogja megvédeni magát? Egyelőre nem mond többet erről, idővel csak feleszmél, hogy valami alapot meg kell tanulnia, ha nem, akkor a nehezebb úton fogja megtanulni.
A kis üvegcsét látva mintha újra tűz égne a szemeiben, nem erre a reakcióra számított, de kellemes meglepetésként éri a változás! Ki tudja? Még a végén pozitívan fog csalódni a másikban! *
- Valami olyasmi, persze nem a legkönnyebb munka a világon, de nem is a legveszélyesebb.
* Hallgatja a másikat egy darabon, majd kicsit el kezd kacagni. Bár nem azon amit mondott, bár nagyon úgy tűnhet. Ő mégis inkább azon nevet, hogy ez is tanulással fog járni, ha normálisan szeretné csinálni. *
- Akkor ez az ajánlatom. Én, megtanítalak arra, hogy hogyan tudod biztonságosan begyűjteni a növényeket, plusz a hatásukat, és ezen felül még meg is veszem tőled őket. Cserébe elnyersz egy két hasznos trükköt és hamar összegyűjtöd a pénz arra, amit a szíved diktál.
* A mondat után kinyújtja a másik felé a kezét, ezzel is szimbolizálva az egyezményüket. *
- Egyébként hívj Cagonnak.
* Nem emlékszik, hogy eddig bemutatkoztak volna egymásnak, de ha kölyök komolyan gondolja a dolgokat, akkor nem mehetnek tovább ilyen alapvető dolgok nélkül. *
* Meglepi az orkot a lovakról szóló tudása. Eddig azt hitte, hogy a sötételf szarik mindenre, de úgy látszik, ha valami, akkor az állatok, főleg a lovak azok, amik elnyerték a szívében az első helyet. Ez jó kiindulási pont, így legalább tudja, hogy mivel motiválja a másikat, ha úgy érezné, hogy megint aláhagy a kedve a munkához. Azt meg már meg se említi a másiknak, hogy két ló, plusz egy szekér, már olyan árban mozog, ami mellett simán eltörpülhet a selyemrévi ünnepen látott dolgok nagyja. *
- Nem gondolom, hogy egyből a szekérhez ugranánk, lenne időd betanítani azt a lovat! Ha elég ügyes vagy akkor egyből kettőt egyszerre, aztán a szekér… hát az majd egyszer biztos jól fog jönni!
* Nincs mit tenni, ha büdös a tanulás, akkor nem fogja sokra vinni ebben az életben. Jelenlegi tudásával talán megtudna élni egy darabon, de mi lesz akkor, ha egyik ilyen útja közben megtámadja valami bandita? Hát, hogy fogja megvédeni magát? Egyelőre nem mond többet erről, idővel csak feleszmél, hogy valami alapot meg kell tanulnia, ha nem, akkor a nehezebb úton fogja megtanulni.
A kis üvegcsét látva mintha újra tűz égne a szemeiben, nem erre a reakcióra számított, de kellemes meglepetésként éri a változás! Ki tudja? Még a végén pozitívan fog csalódni a másikban! *
- Valami olyasmi, persze nem a legkönnyebb munka a világon, de nem is a legveszélyesebb.
* Hallgatja a másikat egy darabon, majd kicsit el kezd kacagni. Bár nem azon amit mondott, bár nagyon úgy tűnhet. Ő mégis inkább azon nevet, hogy ez is tanulással fog járni, ha normálisan szeretné csinálni. *
- Akkor ez az ajánlatom. Én, megtanítalak arra, hogy hogyan tudod biztonságosan begyűjteni a növényeket, plusz a hatásukat, és ezen felül még meg is veszem tőled őket. Cserébe elnyersz egy két hasznos trükköt és hamar összegyűjtöd a pénz arra, amit a szíved diktál.
* A mondat után kinyújtja a másik felé a kezét, ezzel is szimbolizálva az egyezményüket. *
- Egyébként hívj Cagonnak.
* Nem emlékszik, hogy eddig bemutatkoztak volna egymásnak, de ha kölyök komolyan gondolja a dolgokat, akkor nem mehetnek tovább ilyen alapvető dolgok nélkül. *
1056. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-04-11 08:29:13
Üzenet elküldve: 2025-04-11 08:29:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Engedetlen fiú//
*A szekér említésére Vito határozottan megrázza a fejét*
– A saját lovammal semmiképp sem. Elveszi a kapcsolatot, a ló biztonság érzetét. Ha szekeret akarnék, legalább két lóval kéne számolnom, hogy elkerüljem a rémüldözést. – *Látszik a fiún, hogy lovak között nevelkedett, és eme hátasokat egészen jól ismeri. Nem is igazán külsőben, sokkal inkább jellemben.*
*A harc tanulás továbbra sem nyeri el a tetszését, ezen tanácsokat amolyan fél füllel hallgatja, látszólag bólint is, de valójában nem raktározza el az információkat.*
*A következő téma is duplán ellenszenves számára. Először is, munka, másodszor, kell hozzá egy különleges tudás. Vitonak nem fáj a foga arra, hogy az ő kemény munkájából más jól járjon. Bár igazság szerint még a maga dolgát is addig halogatja, míg valaki más neki nem áll. Hanem, mikor a kis üvegcse előkerül, a tekintetében újra felcsillan a kíváncsiság, főleg, mikor kiderül, hogy olyan italocska, amire neki is szüksége lehet.*
– Ezt értsem úgy, hogy járnom-kelnem kéne mondjuk az erdőt, és növényeket keresgélni? – *Ez nem hangzik fárasztónak, sőt, kimondottan kedvére való. Kisgyerekekre hajazó lelkesedéssel néz fel a férfira. Ez olyan feladat, ami neki amúgy is szokása! Nem a gyűjtögetés, de egyébként is erdőben húzódott meg néha még hetekre is, jól ismeri a fákat, az állatokat és a fán alvást is.* – A természetnek jó barátja vagyok, bár tudom, hogy ez manapság egy sötételftől szokatlan, valószínűleg ismerem is a növényeket, amikre szükséged van, csak nem tudom a nevüket és a hatásukat. Na meg persze a biztonságos szüretelést sem, mert az erdei növények java csíp, vagy karistol, vagy alig látható kis szálkákkal védekezik, ami ha egyszer bemegy a bőr alá, napokig ki se jön! Jól meg szoktam vizsgálni mindent, ami új nekem, akár növény, akár állat. Lenyűgöz a részletessége, érdekel az életmódja, így talán egy párnak már a lelőhelyét is sejthetem.
*Amit elmond, az ha nem is tudás, de nagyon jó alap az induláshoz. Abban Cagon is biztos lehet, hogy nem sokan vállalkoznának ekkora örömmel eme feladatra.*
*A szekér említésére Vito határozottan megrázza a fejét*
– A saját lovammal semmiképp sem. Elveszi a kapcsolatot, a ló biztonság érzetét. Ha szekeret akarnék, legalább két lóval kéne számolnom, hogy elkerüljem a rémüldözést. – *Látszik a fiún, hogy lovak között nevelkedett, és eme hátasokat egészen jól ismeri. Nem is igazán külsőben, sokkal inkább jellemben.*
*A harc tanulás továbbra sem nyeri el a tetszését, ezen tanácsokat amolyan fél füllel hallgatja, látszólag bólint is, de valójában nem raktározza el az információkat.*
*A következő téma is duplán ellenszenves számára. Először is, munka, másodszor, kell hozzá egy különleges tudás. Vitonak nem fáj a foga arra, hogy az ő kemény munkájából más jól járjon. Bár igazság szerint még a maga dolgát is addig halogatja, míg valaki más neki nem áll. Hanem, mikor a kis üvegcse előkerül, a tekintetében újra felcsillan a kíváncsiság, főleg, mikor kiderül, hogy olyan italocska, amire neki is szüksége lehet.*
– Ezt értsem úgy, hogy járnom-kelnem kéne mondjuk az erdőt, és növényeket keresgélni? – *Ez nem hangzik fárasztónak, sőt, kimondottan kedvére való. Kisgyerekekre hajazó lelkesedéssel néz fel a férfira. Ez olyan feladat, ami neki amúgy is szokása! Nem a gyűjtögetés, de egyébként is erdőben húzódott meg néha még hetekre is, jól ismeri a fákat, az állatokat és a fán alvást is.* – A természetnek jó barátja vagyok, bár tudom, hogy ez manapság egy sötételftől szokatlan, valószínűleg ismerem is a növényeket, amikre szükséged van, csak nem tudom a nevüket és a hatásukat. Na meg persze a biztonságos szüretelést sem, mert az erdei növények java csíp, vagy karistol, vagy alig látható kis szálkákkal védekezik, ami ha egyszer bemegy a bőr alá, napokig ki se jön! Jól meg szoktam vizsgálni mindent, ami új nekem, akár növény, akár állat. Lenyűgöz a részletessége, érdekel az életmódja, így talán egy párnak már a lelőhelyét is sejthetem.
*Amit elmond, az ha nem is tudás, de nagyon jó alap az induláshoz. Abban Cagon is biztos lehet, hogy nem sokan vállalkoznának ekkora örömmel eme feladatra.*
1055. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-04-10 13:00:46
Üzenet elküldve: 2025-04-10 13:00:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Engedetlen fiú//
* Olybá tűnik rátapintott egy a fiú által fontosnak tartott dolgok egyikére. A hallottakból ítélve már most többet tud a lovakról, mint ő maga. Mondjuk eddig nem volt szüksége ilyen tudásra, egyszerűen csak aláadtak egyet, vagy szekérrel közlekedett.
Az ork megáll az út szélén, egy fa árnyékában, hogy nyugalmasabb körülmények között hallgathassa a fiút. Erősen fogalmaz a másik, biztosan erős fantáziával áldották meg. Hogy hogyan tudná megölni a lovat, na, arra nem tudna választ, de biztos megmagyarázná, ha visszakérdezne. *
- A kérés, hogy akarsz e szekeret is húzatni a lóval? Mert akkor teljesen más kell, mintha csak téged kéne elvinnie egy egyszerű táskával.
* A kaszárnyát hallva látja a másikon, hogy ahhoz már nemigen fűlik a foga. Eddig se látta rajta a tanulni akarás halvány sugarait, de nem is megy semerre ha nem tanul semmit. Ha magától nem tanul, akkor csak be kell hajítani a mély vízbe! Ott biztosan megfog tenni mindent annak érdekében, hogy kijusson, ami persze csakis az ő javait fogja szolgálni, még akkor is, ha ezt ő nem így látja. *
- Fogd fel úgy, hogy minél hamarabb túlesel rajta, annál több időd lesz azzal foglalkozni, amivel szeretnél.
* A lovak valóban vaskos árakkal rendelkeznek, azonban van még egy-két kártya az ork zsebében, amit ha a másik kiérdemel, akkor szívesen bedobja a közösbe. Bárcsak lenne az orknak munkája, amit felajánlhatna neki… *
- Ne aggódj az áron! Ami a pénzt illeti, munkát bárhol találsz, mondjuk mindenhez kell valami különleges tudás, ám ami azt illeti én is eltudlak látni téged néhány alapvető feladattal!
* Az ork belenyúl a táskájába és előhúz egy erősebb zöld varázsitalt, hogy megmutathassa a másiknak. A kis üvegcse majd eltörpül az ork tenyerében, s látszik, hogy saját zöld bőre szinte eltörpül az üveg tartalma mellett. *
- Én ilyenekben utazom! Vagy olyanokkal, amik megmentik az életed, vagy olyanokkal, amik megerősítik a tested. Nővényekre van szükségem, ha benne vagy, minden megtalált növényért jó árat fogok fizetni.
* Tisztában van vele az ork, hogy ő nem ismeri a növényeket, de ezt még orvosolhatják! Először csak azt szeretné tudni, hogy elvállalná, vagy túl piszkos lenne neki ez a munka. Mindenesetre az ork lehetőséget kínál neki, innentől csak rajta áll, hogy elfogadja e, vagy sem. *
* Olybá tűnik rátapintott egy a fiú által fontosnak tartott dolgok egyikére. A hallottakból ítélve már most többet tud a lovakról, mint ő maga. Mondjuk eddig nem volt szüksége ilyen tudásra, egyszerűen csak aláadtak egyet, vagy szekérrel közlekedett.
Az ork megáll az út szélén, egy fa árnyékában, hogy nyugalmasabb körülmények között hallgathassa a fiút. Erősen fogalmaz a másik, biztosan erős fantáziával áldották meg. Hogy hogyan tudná megölni a lovat, na, arra nem tudna választ, de biztos megmagyarázná, ha visszakérdezne. *
- A kérés, hogy akarsz e szekeret is húzatni a lóval? Mert akkor teljesen más kell, mintha csak téged kéne elvinnie egy egyszerű táskával.
* A kaszárnyát hallva látja a másikon, hogy ahhoz már nemigen fűlik a foga. Eddig se látta rajta a tanulni akarás halvány sugarait, de nem is megy semerre ha nem tanul semmit. Ha magától nem tanul, akkor csak be kell hajítani a mély vízbe! Ott biztosan megfog tenni mindent annak érdekében, hogy kijusson, ami persze csakis az ő javait fogja szolgálni, még akkor is, ha ezt ő nem így látja. *
- Fogd fel úgy, hogy minél hamarabb túlesel rajta, annál több időd lesz azzal foglalkozni, amivel szeretnél.
* A lovak valóban vaskos árakkal rendelkeznek, azonban van még egy-két kártya az ork zsebében, amit ha a másik kiérdemel, akkor szívesen bedobja a közösbe. Bárcsak lenne az orknak munkája, amit felajánlhatna neki… *
- Ne aggódj az áron! Ami a pénzt illeti, munkát bárhol találsz, mondjuk mindenhez kell valami különleges tudás, ám ami azt illeti én is eltudlak látni téged néhány alapvető feladattal!
* Az ork belenyúl a táskájába és előhúz egy erősebb zöld varázsitalt, hogy megmutathassa a másiknak. A kis üvegcse majd eltörpül az ork tenyerében, s látszik, hogy saját zöld bőre szinte eltörpül az üveg tartalma mellett. *
- Én ilyenekben utazom! Vagy olyanokkal, amik megmentik az életed, vagy olyanokkal, amik megerősítik a tested. Nővényekre van szükségem, ha benne vagy, minden megtalált növényért jó árat fogok fizetni.
* Tisztában van vele az ork, hogy ő nem ismeri a növényeket, de ezt még orvosolhatják! Először csak azt szeretné tudni, hogy elvállalná, vagy túl piszkos lenne neki ez a munka. Mindenesetre az ork lehetőséget kínál neki, innentől csak rajta áll, hogy elfogadja e, vagy sem. *
1054. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-04-09 15:49:36
Üzenet elküldve: 2025-04-09 15:49:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Engedetlen fiú//
*Vito megörül úti társa szavainak. Talán tényleg nem lesz más dolga, mint egyik helyszínről a másikra vágtázni, szabadon, kötetlenül? Csodás elképzelések tartja. A nyereg alatt meg egy-két limlom is elférne, amit egyik városból a másikba vihetne eladni. Nem vonzza a gondolat, hogy nagy karavánt pakoljon fel, vagy hátasokból gyűjtsön sort, hogy nagyobb mennyiségben szállítson, de ki tudja?*
– Annyit tudok, mely fajták bírják jól a terepet, és az időjárást. Illetve, nem döglene meg a kezem alatt. – *Ez egy fontos dolog, mert bár a lovak népszerű hátasok, igen érzékeny jószágok is.* – Sok utazó, kereskedő választását és érveit hallgattam meg. Bár vannak, akik az ökrökre esküsznek. És olyanról is hallottam, bár azt nem láttam, aki nagy méretű kecskékből nevelt magának vadász társakat. Ők hozták neki a húst táskában. Vagy a vadat a hátukon, ha csak kisebb jószágot ejtett. Mesének érdekes volt, hiszem, ha látom. Mivel csak hallottam olyanról, aki látta, fene se tudja. – *Lám, Vito képes még meglepetést okozni. Néha úgy csinál, mint aki használja is a fejében lévő észként hívott valamit. A kaszárnyaként említett helynél mégsem tud hozzáfűzni semmit, ennek igencsak tanulás, vagy munka szaga van. Azt pedig ő messzire elkerüli! Bár ha megkérdeznék, miért, már nem biztos, hogy a pontos okát meg tudná mondani. Talán találna valami épkézláb indokot. Minden esetre, még senki nem kérdezett tőle ilyet.*
*Az összeg, amit a lovakra mond az ork, le is töri ezt a kezdeti lelkesedését. Hát mégis hol fog ő ennyi pénzt rászánni egy állatra? Csak, ha dolgozik. Márpedig Vito nem akar! De barátkozni se akar, főleg nem jött-ment kereskedőkkel. Vito egy morcos, hosszú kilégzéssel búcsúzik el hirtelen jött, és még gyorsabban távozó futár ötletéről.*
1053. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-04-09 14:40:47
Üzenet elküldve: 2025-04-09 14:40:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Engedetlen fiú//
* Az ork nem éppen a szavak embere ha gyerekekkel kéne beszélnie. Ők többnyire csak tartják a távolságot, ha a rusnya zöld feje felbukkan a látómezejükön, így nehezen is jönnek elő a szavak. Végül csak megtöri a fiú csendjét, s előbújik egy két érdekes gondolat, amivel tudna is mit kezdeni. Kezeit összekulcsolja maga mögött, majd felpillant az égre. Elképzeli, hogy milyen is lenne gwuffon, vagy éppen egy wargon lovagolni. Biztos nagy tekintély járhat velük! Egy darabig hallgatja a fiút, mígnem oda nem érnek az önvédelemhez, ahol is elkezd bólogatni. *
- Lám, ki van ez gondolva, csak kell egy kis csiszolás itt-ott és seperc alatt valósággá válik.
* Lóból nincs hiány a világban, biztos akad valamilyen telivér, vagy akár félvér is, ami eladó. Na, persze az sem mindegy, hogy utazásra, vagy munkára szánja az illető, de mivel a fiú utazásról beszélt, így azt feltételezi, hogy utazó ló kell. *
- Mennyit értesz a lovakhoz? Én nem sokkal többet, mint az átlag, de biztos akadnak ilyen gyors strapabíró lovak, amikkel az egész világot be lehetne járni! A kardozásra pedig a kaszárnyába, ha nem is adnak magánleckéket, a katonák stílusát lemásolhatod, onnan pedig gyerekjáték az egész.
* Bárcsak! Erre jó a gyermeki fantázia, sajnos semmi nem olyan könnyű a valóságban, de erről nem kell tudnia, hacsak nem tud már erről. De akkor majd úgy is kineveti, vagy hasonló. *
- Olyan ötszáz és ezer arany körül mozoghatnak a sima hátasok, de biztos vannak drágábbak és olcsóbbak is. Ha kialakítasz kapcsolatokat a kereskedőknél, akkor elég jó áron szerezheted meg tőlük!
* Közben a környék is szinte átalakul. Miközben egyre beljebb érnek úgy bővülnek az építmények az út két oldalán. Megannyi telek, rajtuk megannyi épület, ahol még unalmukban is alkoholt készítenek. Ha már vágyakról beszélnek, ő is szeretne itt egy lakást, hozzá saját ültetvényessel és saját borászattal. Onnan már csak egy lépés megszerezni a legkiválóbb bor címet. *
* Az ork nem éppen a szavak embere ha gyerekekkel kéne beszélnie. Ők többnyire csak tartják a távolságot, ha a rusnya zöld feje felbukkan a látómezejükön, így nehezen is jönnek elő a szavak. Végül csak megtöri a fiú csendjét, s előbújik egy két érdekes gondolat, amivel tudna is mit kezdeni. Kezeit összekulcsolja maga mögött, majd felpillant az égre. Elképzeli, hogy milyen is lenne gwuffon, vagy éppen egy wargon lovagolni. Biztos nagy tekintély járhat velük! Egy darabig hallgatja a fiút, mígnem oda nem érnek az önvédelemhez, ahol is elkezd bólogatni. *
- Lám, ki van ez gondolva, csak kell egy kis csiszolás itt-ott és seperc alatt valósággá válik.
* Lóból nincs hiány a világban, biztos akad valamilyen telivér, vagy akár félvér is, ami eladó. Na, persze az sem mindegy, hogy utazásra, vagy munkára szánja az illető, de mivel a fiú utazásról beszélt, így azt feltételezi, hogy utazó ló kell. *
- Mennyit értesz a lovakhoz? Én nem sokkal többet, mint az átlag, de biztos akadnak ilyen gyors strapabíró lovak, amikkel az egész világot be lehetne járni! A kardozásra pedig a kaszárnyába, ha nem is adnak magánleckéket, a katonák stílusát lemásolhatod, onnan pedig gyerekjáték az egész.
* Bárcsak! Erre jó a gyermeki fantázia, sajnos semmi nem olyan könnyű a valóságban, de erről nem kell tudnia, hacsak nem tud már erről. De akkor majd úgy is kineveti, vagy hasonló. *
- Olyan ötszáz és ezer arany körül mozoghatnak a sima hátasok, de biztos vannak drágábbak és olcsóbbak is. Ha kialakítasz kapcsolatokat a kereskedőknél, akkor elég jó áron szerezheted meg tőlük!
* Közben a környék is szinte átalakul. Miközben egyre beljebb érnek úgy bővülnek az építmények az út két oldalán. Megannyi telek, rajtuk megannyi épület, ahol még unalmukban is alkoholt készítenek. Ha már vágyakról beszélnek, ő is szeretne itt egy lakást, hozzá saját ültetvényessel és saját borászattal. Onnan már csak egy lépés megszerezni a legkiválóbb bor címet. *
1052. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-03-27 14:35:50
Üzenet elküldve: 2025-03-27 14:35:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* A nap süt, felhőket nem lát az égen, azonban messzebb ez lehet változni fog, de legalább most kiélvezheti a melegebb időt, amit ez az évszak nyújt neki. Várt is már erre nagyon, bár szeret vastag meleg kabátokba sétálgatni a hideg utcákon, találni egy rá illő kabátot eléggé orkot próbáló feladat, elvégre ki a fene gondolná, hogy egy ilyen teremtmények szüksége lenne ilyen holmira? Egyetlen mód, hogy rendes ruhához jusson, hogy maga intézze el azt a szabónál. Méretvétel, anyagkiválasztás, várakozási idő, felpróbálás, hibajavítás és végül a késztermék átvétele. Mindez hosszas időt vesz igénybe, nem is beszélve a pénzmennyiségről, ami ehhez szükséges. Bár nem kopasztják meg élve, azért mégis elejt egy könnycseppet, amikor erre gondol. Egy ork üzlet megkönnyítené a dolgokat, de ki lenne olyan hülye, hogy ilyeneket csinálna? *
1051. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-03-06 11:38:34
Üzenet elküldve: 2025-03-06 11:38:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
* Az út tiszta végre, már nagyon elege volt az ingoványból. Itt tarthatnak egy kicsit nagyobb pihenőt. Rájuk is fér. Otthon egy jó nagy fürdés kijár majd neki is meg Citromhabnak is, mert szegény pára szőre tiszta sár lett. A megérdemelt pihenés után a város felé veszi az irányt. Komótosan haladnak, most már nincs miért sietni, bár már jócskán délutánba hajlott az idő. Ha jól számolja estére eléri a várost. Sőt már most a látóhatárban van, csak ez a fránya szürkület ne volna. Amint közelebb ér a városhoz kicsit megnógatja az öreglányt, bár annyire ez nem is szükséges, mivel megy ő magától is. Szeretne már ő is biztosan az istállójában lenni.*
1050. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-03-03 10:05:24
Üzenet elküldve: 2025-03-03 10:05:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
* Szépen elbeszélgeti a kocsissal az időt! Főleg a családjáról hallgat meséket Derk, bár megtud egy-két érdekes szállítós történetet is. Lám, a szekerezés is elég stresszes tud lenni, ha fafejű utasok vannak hátul. Jóízűen nevet néhány történetén, bár valamelyiken annyira ledöbben, hogy köpni nyelni nem tud. Ki gondolta volna, hogy vannak olyan emberek, akik a mindenféle szexuális cselekménnyel szeretnének fizetni a fuvarért cserébe, és, hogy ezek miért többségben férfiak, azon nem tud dűlőre jutni. Hirtelen még magát kezdi védeni azzal, hogy nem kell tőle tartania, mert ő a nőket szereti, amitől a kocsis kezd el nevetni. Lassan meg is közelítik Arthenior szélét és már csak egy köpés válassza el őket a várostól! *
1049. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-02-18 10:25:15
Üzenet elküldve: 2025-02-18 10:25:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
* A szekér a poros utat rója, komótos tempóban. Lassan megvirrad, így egyre több szekérrel találja szembe magát a fiú. A szántóföldek felé halad, így ez nem is csoda. A megrakott szekereken a parasztok viszik termékeiket a városi piacra, vagy csak népes családjukat, hogy bevásároljanak. A fiataloknak mindig nagy öröm az ilyesmi. Pántlika a lányoknak, egy jó kés a fiúknak és mindenki boldog. Wrexant nem nagyon vitték piacra, mert nem nagyon volt mit költeni, de azért néha csak kijutott ő is, ha másért nem egy jó nézelődésért már megérte. Amiért akkor sóvárgot, ma már könnyűszerrel megvehetné. Ha lesz gyermeke, akkor biztos meg fogja venni neki azokat a dolgokat, amit ő anno nem kaphatott meg. A vásár gondolataival a fejében halad tovább szép komótosan a szántóföldek felé. Hosszú az útja még a végállomásig. Visszatér újra a kikötőbe, hogy ott tudjon gyűjtögetni.*
1048. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-01-27 13:06:12
Üzenet elküldve: 2025-01-27 13:06:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kelekótya kamaszmóka//
*Hát persze, hogy igazat ad Marisának. Miért is ne tenné? A széphajú már bebizonyította neki, hogy nem buta, hanem igenis sok esze van. És nagyon kedves lány is. Ő pedig éppen ezek miatt kedveli: mert szép, okos és kedves. És mert nem haragudott rá akkor sem, amikor összekente a combját szarvasozás közben.
Látja a széphajún, hogy zavarba hozza az érintésével. Kissé feszülten, kíváncsian és valahogy izgatottan figyeli, hogy mit szól majd a lány ahhoz, hogy most így simogatja az ölét. A nyögés amit hall nem bosszankodó, és ilyesmit nem is lát a széphajú arcán. Már amíg látja a széphajú arcát. Lepislog a szőke fürtökre, érzi a nyakához simulni Marisa forró arcát, az érzéstől mosolyognia kell.
Mivel úgy fest, hogy nem gond hogy kedveskedik, ezért folytatja a dolgot. Cirógat és simogat, ujjai felfedezik azt a forró és nedves rést kívül is, és belül is. Közben persze figyel Marisa sóhajaira. Úgy gondolja, hogy a lány azért sóhajtozik, mert jó lehet neki, amit csinál. Vajon ez most ugyanolyan a lánynak, mint amikor ő saját magával játszik? Talán igen. És ha ez tényleg így van, akkor a lánynak is lehet ugyanúgy jó, mint ahogy neki szokott jó lenni olyankor..? Kíváncsi lesz, nagyon kíváncsi.*
- Hm? Igen? *-pislant újra a szőke tincsek felé, majd halkan felkuncog ahogy megérzi a nyakán a puszit. Kicsit csikis. Jó érzés attól, csak csikis.
Ujjait a lány nedves bőrére simítja odalent, ujjbegyén érez egy kicsi, keményebb pontot. Finoman odacirógat, közben figyeli, hogy a széphajú hogy reagál rá. Talán ez a pont neki olyan lehet, mint az ő saját ágaskodása..? Ha igen, és ha itt simogatja, vajon tényleg jó lesz neki? Elhatározza, hogy ezt mindenképp szeretné kipróbálni, így óvatos és gyengéd mozdulatokkal cirógatja azt a kis pontot.*
- Így.. jó? *-dünnyögi bele a kérdését a szőke fürtök közé. Most kicsit butának érzi magát, de tudja, hogy a széphajú úgy is segít majd neki, ha tetszik neki, amit csinál.*
*Hát persze, hogy igazat ad Marisának. Miért is ne tenné? A széphajú már bebizonyította neki, hogy nem buta, hanem igenis sok esze van. És nagyon kedves lány is. Ő pedig éppen ezek miatt kedveli: mert szép, okos és kedves. És mert nem haragudott rá akkor sem, amikor összekente a combját szarvasozás közben.
Látja a széphajún, hogy zavarba hozza az érintésével. Kissé feszülten, kíváncsian és valahogy izgatottan figyeli, hogy mit szól majd a lány ahhoz, hogy most így simogatja az ölét. A nyögés amit hall nem bosszankodó, és ilyesmit nem is lát a széphajú arcán. Már amíg látja a széphajú arcát. Lepislog a szőke fürtökre, érzi a nyakához simulni Marisa forró arcát, az érzéstől mosolyognia kell.
Mivel úgy fest, hogy nem gond hogy kedveskedik, ezért folytatja a dolgot. Cirógat és simogat, ujjai felfedezik azt a forró és nedves rést kívül is, és belül is. Közben persze figyel Marisa sóhajaira. Úgy gondolja, hogy a lány azért sóhajtozik, mert jó lehet neki, amit csinál. Vajon ez most ugyanolyan a lánynak, mint amikor ő saját magával játszik? Talán igen. És ha ez tényleg így van, akkor a lánynak is lehet ugyanúgy jó, mint ahogy neki szokott jó lenni olyankor..? Kíváncsi lesz, nagyon kíváncsi.*
- Hm? Igen? *-pislant újra a szőke tincsek felé, majd halkan felkuncog ahogy megérzi a nyakán a puszit. Kicsit csikis. Jó érzés attól, csak csikis.
Ujjait a lány nedves bőrére simítja odalent, ujjbegyén érez egy kicsi, keményebb pontot. Finoman odacirógat, közben figyeli, hogy a széphajú hogy reagál rá. Talán ez a pont neki olyan lehet, mint az ő saját ágaskodása..? Ha igen, és ha itt simogatja, vajon tényleg jó lesz neki? Elhatározza, hogy ezt mindenképp szeretné kipróbálni, így óvatos és gyengéd mozdulatokkal cirógatja azt a kis pontot.*
- Így.. jó? *-dünnyögi bele a kérdését a szőke fürtök közé. Most kicsit butának érzi magát, de tudja, hogy a széphajú úgy is segít majd neki, ha tetszik neki, amit csinál.*
1047. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-01-25 13:12:14
Üzenet elküldve: 2025-01-25 13:12:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kelekótya kamaszmóka//
*Először megilletődve sandít fel a fiúra. Még mindig furcsa neki, hogy valaki nem butázza le a kérdései vagy a meglátásai miatt. De amellett, hogy ez fura érzés, igazából nagyon jó. Ezért is tetszik neki ennyire a fiú. Nem csúfolja ki. Sőt, még vele együtt ötletelni is lehet. Most pedig igazat ad neki, amitől a megilletődés apránként egy széles mosolyba vált. Viszont az a szegény mosoly sokáig nem tetszeleg az arcán, mert Elian keze gyorsan kizökkenti az örömködésből.
A fiú válaszára ő is gyorsan lesüti a szemeit. Pedig talán már butaság zavarba jönnie, hisz az előbb is szarvasoztak már, meg most is zavartalanul, majdnem teljesen pőrén simul az ölébe. De valahogy mégis újból képes szégyenlősködni a fiú közelében. Pedig a pataknál is olyan egyszerű volt még pucérkodni előtte.*
- Majd... majd szeretném.
*Suttogja halkan, ami hamar egy halk és zavart nyögésbe fordul. A zöldek nyomban lepillantanak, amikor már nem az alsón keresztül érzi a fiú ujjait. Nagyot nyelve figyeli egy pár pillanatig, majd gyorsan a fiú mellkasának dőlve fúrja az arcát a nyakába, a karjait pedig ismét a nyaka köré fonja. Szinte meglepődik azon, hogy mennyire elégedettek azok a sóhajok, amelyek lassan bújnak ki ajkai közül. De, ha egyszer ilyen jó érzés, amit Elian csinál. Olyan ügyes fiú és olyan kedves, hogy odafigyel rá.
Szeretne majd ő is ilyen ügyesen kedveskedni a fiúnak, hogy Elian is ilyen jól érezze magát, mint ahogy most ő érzi.
Szaporán pihegve szorítja össze a szemeit, ahogy ismét jobban elnyitja a combjait.*
- Elian...
*Sóhajtja halkan a bőrére, majd aprót nyelve csókol végül finoman rá. Mert neki az előbb jól esett, mikor puszit kapott oda. Talán a fiúnak is tetszeni fog.*
*Először megilletődve sandít fel a fiúra. Még mindig furcsa neki, hogy valaki nem butázza le a kérdései vagy a meglátásai miatt. De amellett, hogy ez fura érzés, igazából nagyon jó. Ezért is tetszik neki ennyire a fiú. Nem csúfolja ki. Sőt, még vele együtt ötletelni is lehet. Most pedig igazat ad neki, amitől a megilletődés apránként egy széles mosolyba vált. Viszont az a szegény mosoly sokáig nem tetszeleg az arcán, mert Elian keze gyorsan kizökkenti az örömködésből.
A fiú válaszára ő is gyorsan lesüti a szemeit. Pedig talán már butaság zavarba jönnie, hisz az előbb is szarvasoztak már, meg most is zavartalanul, majdnem teljesen pőrén simul az ölébe. De valahogy mégis újból képes szégyenlősködni a fiú közelében. Pedig a pataknál is olyan egyszerű volt még pucérkodni előtte.*
- Majd... majd szeretném.
*Suttogja halkan, ami hamar egy halk és zavart nyögésbe fordul. A zöldek nyomban lepillantanak, amikor már nem az alsón keresztül érzi a fiú ujjait. Nagyot nyelve figyeli egy pár pillanatig, majd gyorsan a fiú mellkasának dőlve fúrja az arcát a nyakába, a karjait pedig ismét a nyaka köré fonja. Szinte meglepődik azon, hogy mennyire elégedettek azok a sóhajok, amelyek lassan bújnak ki ajkai közül. De, ha egyszer ilyen jó érzés, amit Elian csinál. Olyan ügyes fiú és olyan kedves, hogy odafigyel rá.
Szeretne majd ő is ilyen ügyesen kedveskedni a fiúnak, hogy Elian is ilyen jól érezze magát, mint ahogy most ő érzi.
Szaporán pihegve szorítja össze a szemeit, ahogy ismét jobban elnyitja a combjait.*
- Elian...
*Sóhajtja halkan a bőrére, majd aprót nyelve csókol végül finoman rá. Mert neki az előbb jól esett, mikor puszit kapott oda. Talán a fiúnak is tetszeni fog.*
1046. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-01-25 09:26:44
Üzenet elküldve: 2025-01-25 09:26:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
- A semmi közepén jól hangzik.
*Bólint mosolyogva, majd figyelmesen hallgatja Intet. Ahogy szó esik a lányról, aki tanulni akart a mosoly lassan elhal az arcáról, helyette a szemöldökei szaladnak egyre magasabbra. Arról nem is beszélve, hogy az a nyugodt környezet úgy tűnik, hogy időnként azért rejteget magában bőven izgalmakat. Persze azért ő sem szereti a semmittevést, hiába örül annak, hogy kikerül a város forgatagából.*
- Ezek után őszintén meglepő a számomra, hogy hajlandó vagy velem foglalkozni. Igaz nem áll szándékomban sem lopni, sem cserben hagyni, de ugye ismeretlenül mondhatok akármit is. Ahhoz, hogy elhidd nem árt bizonyítanom.
*Mosolyodik végül el újból.*
- Szóval Intath mester meghozta az izgalmat a ligetbe?
*Kuncogva pillant ismét a férfira.*
*Bólint mosolyogva, majd figyelmesen hallgatja Intet. Ahogy szó esik a lányról, aki tanulni akart a mosoly lassan elhal az arcáról, helyette a szemöldökei szaladnak egyre magasabbra. Arról nem is beszélve, hogy az a nyugodt környezet úgy tűnik, hogy időnként azért rejteget magában bőven izgalmakat. Persze azért ő sem szereti a semmittevést, hiába örül annak, hogy kikerül a város forgatagából.*
- Ezek után őszintén meglepő a számomra, hogy hajlandó vagy velem foglalkozni. Igaz nem áll szándékomban sem lopni, sem cserben hagyni, de ugye ismeretlenül mondhatok akármit is. Ahhoz, hogy elhidd nem árt bizonyítanom.
*Mosolyodik végül el újból.*
- Szóval Intath mester meghozta az izgalmat a ligetbe?
*Kuncogva pillant ismét a férfira.*
1045. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-01-22 09:25:03
Üzenet elküldve: 2025-01-22 09:25:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kelekótya kamaszmóka//
*Csak rábólint Marisa szavaira. Részéről megegyeztek abban, hogy legközelebb nem húzódik majd el, ha szarvasost csinálnak. Legfeljebb majd odafigyel, hogy legyen egy törülköző a kezük ügyében, ha Marisát mégis zavarná, hogy összekeni ott. Belesomolyog a lány nyakába ahogy megérzi a hajába markoló ujjakat. Igazán nem fáj a dolog, és magában teljesen biztos benne, hogy a széphajú direkt csinálja így. Abban nem egészen biztos hogy miért csinálja, de nem zavarja. Ahogy a puszit követő sóhaj sem zavarta az előbb. Sőt, az tulajdonképpen tetszett is neki.
Azért attól kissé nyugodtabb lesz, mikor Marisa azt válaszolja neki, hogy jó, nagyon jó az érintése amivel odalent simogatja. Vagyis nem lesz nyugodtabb, mert még mindig érzi ahogy kicsit gyorsabban kalapál a szíve a mellkasában; de legalább nem érzi azt a fura, szégyenlős idegességet, ami attól a gondolattól tör rá, hogy valami olyat csinál a lánnyal, ami nem jó neki. És tudja, hogy Marisa tényleg az igazat mondja, mert nem csak válaszol a kérdésére, hanem meg is mozdul, úgy igazítva magát, hogy még könnyebben tudja őt simogatni. Hát simogat. Eszébe jut, hogy talán úgy jobb lenne, ha kicsit arrébb húzná a fehérnemű anyagát, hogy ne azon keresztül csinálja, de a megvalósításig már nem jut el. Megakadályozza benne a széphajú keze. Nem mintha az lefogná az övét, épp ellenkezőleg. Halkan felsóhajt ahogy megérzi újraéledt ágaskodása körül a lány meleg ujjait, és arra gondol, hogy mennyivel másabb így, hogy a lány fogja most meg neki, mint mikor magának fogja meg. Kicsit ügyetlen, nem is úgy simogatja ahogy kéne, de tudja hogy ez csak azért van, mert talán most először simogat így a széphajú. Úgyhogy igazán nem haragszik ezért.*
- Hm? *-pislant fel gondolataiból és ebből az új, különben nagyon izgalmas érzésből Marisa kérdésére. Tekintete találkozik a lány szép szemeivel, és kicsit bólint.-* Igen.. azt hiszem. Eddig nem láttam máshogy.
*Nem mintha sok állatot nézett volna, miközben azok egymással játszanak. Ezt szívesen elmondaná a széphajúnak, hogy az ne tartsa őt furának, és ne gondolja azt, hogy valami bokor alatt kuporogva szokott ilyesmit nézegetni. De valahol érzi, hogy ha elkezdene magyarázkodni, az csak még furább lenne, így nem is teszi inkább. De nem is baj, mert nem is kell. A széphajú új kérdése olyan, mintha az ő fejéből pattant volna ki, és egészen elpirul attól, hogy a lány is olyasmin gondolkodik, mint ő.*
- Aha, látom. *-válaszolja ismét kiszáradt szájjal. Ahogy Marisa öle az övéhez nyomódik, még így, hogy a keze is ott van, egészen el tudja képzelni, hogy akár így is tudnák csinálni. Nem csak úgy, mint a szarvasok.-* Azt hiszem igazad van.
*Felmosolyog a széphajúra. Nahát, hogy Marisa milyen okos is, amellett, hogy ilyen szép lány! Magától rájött ilyen dolgokra..! Ez nagyon tetszik neki: hogy a lány ilyen kíváncsi és játékos.*
- Ha szeretnéd.. ki is próbálhatjuk majd. *-ő is lesüti a szemeit, ahogy Marisa. Hiába ül a lány az ölében, és ő hiába simogatja a lány ölét, azért zavarba tud jönni ha ilyeneket kell kimondani, na. Inkább folytatja a simogatást odalent, és most megint eszébe jut, hogy arrébb akarta húzni a fehérnemű anyagát ott, ahol az már egészen nyirkos, hogy alatta tudjon simogatni. Ügyes ujjai vannak, ügyesen meg is tudná ezt oldani, így hát meg is próbálkozik vele. Közben persze a széphajút figyeli, hogy az megharagszik-e vagy sem. Bár talán nem fog.*
*Csak rábólint Marisa szavaira. Részéről megegyeztek abban, hogy legközelebb nem húzódik majd el, ha szarvasost csinálnak. Legfeljebb majd odafigyel, hogy legyen egy törülköző a kezük ügyében, ha Marisát mégis zavarná, hogy összekeni ott. Belesomolyog a lány nyakába ahogy megérzi a hajába markoló ujjakat. Igazán nem fáj a dolog, és magában teljesen biztos benne, hogy a széphajú direkt csinálja így. Abban nem egészen biztos hogy miért csinálja, de nem zavarja. Ahogy a puszit követő sóhaj sem zavarta az előbb. Sőt, az tulajdonképpen tetszett is neki.
Azért attól kissé nyugodtabb lesz, mikor Marisa azt válaszolja neki, hogy jó, nagyon jó az érintése amivel odalent simogatja. Vagyis nem lesz nyugodtabb, mert még mindig érzi ahogy kicsit gyorsabban kalapál a szíve a mellkasában; de legalább nem érzi azt a fura, szégyenlős idegességet, ami attól a gondolattól tör rá, hogy valami olyat csinál a lánnyal, ami nem jó neki. És tudja, hogy Marisa tényleg az igazat mondja, mert nem csak válaszol a kérdésére, hanem meg is mozdul, úgy igazítva magát, hogy még könnyebben tudja őt simogatni. Hát simogat. Eszébe jut, hogy talán úgy jobb lenne, ha kicsit arrébb húzná a fehérnemű anyagát, hogy ne azon keresztül csinálja, de a megvalósításig már nem jut el. Megakadályozza benne a széphajú keze. Nem mintha az lefogná az övét, épp ellenkezőleg. Halkan felsóhajt ahogy megérzi újraéledt ágaskodása körül a lány meleg ujjait, és arra gondol, hogy mennyivel másabb így, hogy a lány fogja most meg neki, mint mikor magának fogja meg. Kicsit ügyetlen, nem is úgy simogatja ahogy kéne, de tudja hogy ez csak azért van, mert talán most először simogat így a széphajú. Úgyhogy igazán nem haragszik ezért.*
- Hm? *-pislant fel gondolataiból és ebből az új, különben nagyon izgalmas érzésből Marisa kérdésére. Tekintete találkozik a lány szép szemeivel, és kicsit bólint.-* Igen.. azt hiszem. Eddig nem láttam máshogy.
*Nem mintha sok állatot nézett volna, miközben azok egymással játszanak. Ezt szívesen elmondaná a széphajúnak, hogy az ne tartsa őt furának, és ne gondolja azt, hogy valami bokor alatt kuporogva szokott ilyesmit nézegetni. De valahol érzi, hogy ha elkezdene magyarázkodni, az csak még furább lenne, így nem is teszi inkább. De nem is baj, mert nem is kell. A széphajú új kérdése olyan, mintha az ő fejéből pattant volna ki, és egészen elpirul attól, hogy a lány is olyasmin gondolkodik, mint ő.*
- Aha, látom. *-válaszolja ismét kiszáradt szájjal. Ahogy Marisa öle az övéhez nyomódik, még így, hogy a keze is ott van, egészen el tudja képzelni, hogy akár így is tudnák csinálni. Nem csak úgy, mint a szarvasok.-* Azt hiszem igazad van.
*Felmosolyog a széphajúra. Nahát, hogy Marisa milyen okos is, amellett, hogy ilyen szép lány! Magától rájött ilyen dolgokra..! Ez nagyon tetszik neki: hogy a lány ilyen kíváncsi és játékos.*
- Ha szeretnéd.. ki is próbálhatjuk majd. *-ő is lesüti a szemeit, ahogy Marisa. Hiába ül a lány az ölében, és ő hiába simogatja a lány ölét, azért zavarba tud jönni ha ilyeneket kell kimondani, na. Inkább folytatja a simogatást odalent, és most megint eszébe jut, hogy arrébb akarta húzni a fehérnemű anyagát ott, ahol az már egészen nyirkos, hogy alatta tudjon simogatni. Ügyes ujjai vannak, ügyesen meg is tudná ezt oldani, így hát meg is próbálkozik vele. Közben persze a széphajút figyeli, hogy az megharagszik-e vagy sem. Bár talán nem fog.*
1044. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-01-22 08:51:15
Üzenet elküldve: 2025-01-22 08:51:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1636
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1636
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
*Azt, a választ kapja amit sejtett.*
-Akkor a liget lehet kedvedre lesz. Ott van a semmi közepén.
*A néha arra tévedő vándorok vagy a betegek kivételével nem jár arra senki. A fák között van nem közvetlenül az út mellett és ha a másik akar akkor a jószágokkal is tud foglalkozni. Mondjuk ha nem akkor a doki tökéletesen megérti, azt is. Nem véletlen, hogy ő is inkább másokra szokta hagyni az ilyesmit. A következő kérdés hallatán ő is elmosolyodik és zöldje játékosan villan a másikra.*
-Ritkán jár arra bárki. Viszont ha baj van az általában csőstül jön. Mikor először odakeveredtem egy náthás lány baját kezelni, egyből egy váratlan szülés is a nyakamba szakadt és közben érkezett egy lány akit a lihanech-i akadémiáról dobtak ki és tanulni akart tőlem, de alig egy óra múlva már megindult a tanácsom ellenére örökzöldeket keresni az erdőmélyére. Az se zavarta, hogy a liget is egy fenyőerdő közepén van. Másnap került vissza súlyos sebbel és mikor rendbe jött első dolga volt lopni az általa hozott gyógynövényekből mondván, hogy azt nekem, de ő szedte. Gondolom sejthető, hogy ezek után mikor, azt gondolta, hogy felmond én meg majd kapkodok utána akkor csalódnia kellett. Tényleg elhitte, hogy úgy lesz.*Mosolyodik el Nimeril ostobaságán. A szakma tiszteletének teljes hiánya. Az ilyenekből lesznek a mészárosok. Majd folytatja a történetet csevegő hangnemben.*Pár napra rá pedig egy végkimerülés határán lévő nő esett le a lováról hozzánk érkezve. Viszont általában tényleg csend van és nyugalom. Még a szél se fúj felénk. Csak mikor odaköltöztem akkor volt ilyen felbolydulás.
-Akkor a liget lehet kedvedre lesz. Ott van a semmi közepén.
*A néha arra tévedő vándorok vagy a betegek kivételével nem jár arra senki. A fák között van nem közvetlenül az út mellett és ha a másik akar akkor a jószágokkal is tud foglalkozni. Mondjuk ha nem akkor a doki tökéletesen megérti, azt is. Nem véletlen, hogy ő is inkább másokra szokta hagyni az ilyesmit. A következő kérdés hallatán ő is elmosolyodik és zöldje játékosan villan a másikra.*
-Ritkán jár arra bárki. Viszont ha baj van az általában csőstül jön. Mikor először odakeveredtem egy náthás lány baját kezelni, egyből egy váratlan szülés is a nyakamba szakadt és közben érkezett egy lány akit a lihanech-i akadémiáról dobtak ki és tanulni akart tőlem, de alig egy óra múlva már megindult a tanácsom ellenére örökzöldeket keresni az erdőmélyére. Az se zavarta, hogy a liget is egy fenyőerdő közepén van. Másnap került vissza súlyos sebbel és mikor rendbe jött első dolga volt lopni az általa hozott gyógynövényekből mondván, hogy azt nekem, de ő szedte. Gondolom sejthető, hogy ezek után mikor, azt gondolta, hogy felmond én meg majd kapkodok utána akkor csalódnia kellett. Tényleg elhitte, hogy úgy lesz.*Mosolyodik el Nimeril ostobaságán. A szakma tiszteletének teljes hiánya. Az ilyenekből lesznek a mészárosok. Majd folytatja a történetet csevegő hangnemben.*Pár napra rá pedig egy végkimerülés határán lévő nő esett le a lováról hozzánk érkezve. Viszont általában tényleg csend van és nyugalom. Még a szél se fúj felénk. Csak mikor odaköltöztem akkor volt ilyen felbolydulás.
1043. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-01-22 07:34:44
Üzenet elküldve: 2025-01-22 07:34:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Ha hallott is más pletykát azokkal foglalkozni úgy sem szokott. Mindenkinek a saját ügye, hogy hogyan bolygatja fel a fogadót vagy hogy nem. Neki elég volt azt tudnia, hogy a dolgával kit kell keresnie és hol. Szerencséjére pedig a tökéletes helyen és időben rá is lelt.*
- Jobban, mint a várost.
*Bólint a kérdésre. Sokkal jobban szeretett az asszonnyal élni a kis kunyhóban. Rémálma vált valóra, mikor az árvaházba került. Bár bizonyára az sem lett volna ekkora tragédia, ha nem olyan lepusztult, sivár és szigorú környezet fogadja. Ahol csak az számított, hogy a gyerekek után elegendő adományt kapjanak.*
- Sokan zaklatnak így, mint én vagy általában azért nyugtot hagynak neked?
*Kuncogva sandít hátra kíváncsian.*
- Jobban, mint a várost.
*Bólint a kérdésre. Sokkal jobban szeretett az asszonnyal élni a kis kunyhóban. Rémálma vált valóra, mikor az árvaházba került. Bár bizonyára az sem lett volna ekkora tragédia, ha nem olyan lepusztult, sivár és szigorú környezet fogadja. Ahol csak az számított, hogy a gyerekek után elegendő adományt kapjanak.*
- Sokan zaklatnak így, mint én vagy általában azért nyugtot hagynak neked?
*Kuncogva sandít hátra kíváncsian.*
1042. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-01-21 20:42:58
Üzenet elküldve: 2025-01-21 20:42:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kelekótya kamaszmóka//
*Olyan jó a fiú testéhez bújni. Hogy érzi a melegét és a puha bőrt. Azt sem bánná, ha többet fel sem kéne innen kelnie. Persze tudja, hogy ez nem lesz így, mert előbb-utóbb szomjasabb lesz és kelleni fog a tea. De most nem. Most jó érzés, ahogy a cicijén érzi a tenyér melegét, majd a hasán az ujjakat. Aprót szusszan, ahogy kissé megrezzen. Most valamiért ott olyan érzékeny, mintha csikis lenne, pedig annyira nem is az. Meg fura, hogy egyszerre érzi úgy, mintha összeszorulna a gyomra, közben pedig erősödik megint az a sajgás az ölében. Az a türelmetlen lüktetés.*
- Akkor majd megisszuk később. Később is jó lesz.
*Motyogja halkan, majd azonnal fel is nyög zavartan, mikor a nyakát éri az a puszi. Kirázza a hideg, de nem azon a kellemetlen módon, mikor mondjuk a fürdés utáni nedves bőrét éri a hűvös szellő. Ez más. Még ez is jó, csak zavarba ejtő.*
- Jó. Ne is húzódj el.
*Talán ezért is megpróbálja majd egyszer így. Mert hát ha az ölében ül, akkor nem tud majd elhúzódni. Talán csak úgy, ha kilöki őt az öléből, az meg csúnya dolog lenne. Arra már lehet, hogy megsértődne. De tudja, hogy Elian nem bántaná. Meg hát amúgy is azt mondta, hogy nem fog elhúzódni. És miért is kételkedne a szavaiban? Zavarában finoman a hajába markol, de figyel arra hogy ne húzza meg nagyon a haját. De ahogy a fiú lecirógat a hasára az ölének lüktetése erősödik. Megint olyan furán és kínzón. Ami miatt most nagyon kívánja, hogy a fiú oda simítson. Vagy, hogy akár megint elmerüljön benne az ujjaival, vagy úgy, mint az előbb, amikor kipróbálták azt a szarvasosat. Normális ez? Zavarja, hogy nem tudja, mert így azt sem tudja, hogy ez jó dolog-e. De biztos nem lehet rossz, ha az előbb is annyira élvezte. És lassan odaérnek Elian ujjai az alsójához. Be is harapja megint az ajkát, mert ha nem teszi akkor biztos megint felnyög. Attól pedig nagyon zavarban érzi magát, ahogy meghallja a saját hangját. Mert nem olyan nyögés az, mint mikor elesett és lehorzsolta a térdét. Mert az fájt, ez pedig jó és a hangjában is azt hallja vissza. De nem tudja, hogy Eliannak tetszik-e, így inkább igyekszik csendben maradni. Egészen addig, amíg a fiú megint nem kérdez.*
- Nem. Ez jó. Nagyon jó.
*Suttogja, majd kicsit úgy fészkelődik, hogy a lábait jobban el tudja nyitni. Így egy kicsit hátrébb csúszik az ölében, hogy a kezét se nyomja el. Bár most egy kicsit hiányzik neki, hogy nem érzi a fiú feszülését. Viszont így az ő keze is elfér kettejük között, még ha nehézkesebben is. Hát kíváncsian cirógat maga is Elian ölére, majd meglepetten dől egy picit hátra, hogy lepisloghasson. Szinte megint olyannak tűnik, mint amikor elmerült az ölében. Nagyobbnak és keményebbnek. Az alsó ajkát rágcsálva fonja is köré az ujjait, majd finoman simítgatja, kedveskedik ő is. Most megint kedve lenne gyorsan levenni azt az alsót, hogy ismét érezhesse, de nem tudja, hogy a fiúnak mennyi pihenés kell. Hogy ilyen-e, ha már eleget pihent?*
- Az állatok mindig úgy csinálják? Hátulról?
*Pillant végül fel a fiú arcára.*
- Olyat mi is tudunk azt már tudom. De...
*Tétovázik kicsit, keresi a szavakat és a bátorságát, hogy megint kérdezzen. Mert egyszerre van megint nagyon zavarban, meg attól is fél, hogy most valami nagy butaságot fog mondani.*
- Hát szerintem... Nekünk máshogy is menne, mert hajlékonyak vagyunk. Mert hát látod?
*Kicsit felbátorodva húzza el a kezét ahogy ismét közelebb csúszik, ráfeszülve a fiú ölére. Közben persze eszébe jut, hogy most lehet, hogy elnyomja a kezét, ezért kicsit bűntudatosan is pislog párat, de akkor is meg szeretné mutatni, hogy mire gondol. Mert most érzi jól a fiú ölének keménységét. Ott, ahol már az előbb is járt, de akkor mögötte térdelt. Most viszont ő ül az ölében és mégis olyan, mintha így is működne a dolog. Persze nem terhelné a fiút azzal, hogy ezt most ki is próbálják, de akkor is kíváncsi, hogy mi a véleménye róla. Most elég és jó érzés az is, hogy így a fiúnak nyomódva Elian ujjai is szorosabban préselődnek az öléhez.*
- Így is ott van, ahol az előbb és... Nem tudom.
*Vonja meg kissé szemérmesen a vállait, ahogy inkább visszaül hátrébb és a szemeit is lesüti.*
*Olyan jó a fiú testéhez bújni. Hogy érzi a melegét és a puha bőrt. Azt sem bánná, ha többet fel sem kéne innen kelnie. Persze tudja, hogy ez nem lesz így, mert előbb-utóbb szomjasabb lesz és kelleni fog a tea. De most nem. Most jó érzés, ahogy a cicijén érzi a tenyér melegét, majd a hasán az ujjakat. Aprót szusszan, ahogy kissé megrezzen. Most valamiért ott olyan érzékeny, mintha csikis lenne, pedig annyira nem is az. Meg fura, hogy egyszerre érzi úgy, mintha összeszorulna a gyomra, közben pedig erősödik megint az a sajgás az ölében. Az a türelmetlen lüktetés.*
- Akkor majd megisszuk később. Később is jó lesz.
*Motyogja halkan, majd azonnal fel is nyög zavartan, mikor a nyakát éri az a puszi. Kirázza a hideg, de nem azon a kellemetlen módon, mikor mondjuk a fürdés utáni nedves bőrét éri a hűvös szellő. Ez más. Még ez is jó, csak zavarba ejtő.*
- Jó. Ne is húzódj el.
*Talán ezért is megpróbálja majd egyszer így. Mert hát ha az ölében ül, akkor nem tud majd elhúzódni. Talán csak úgy, ha kilöki őt az öléből, az meg csúnya dolog lenne. Arra már lehet, hogy megsértődne. De tudja, hogy Elian nem bántaná. Meg hát amúgy is azt mondta, hogy nem fog elhúzódni. És miért is kételkedne a szavaiban? Zavarában finoman a hajába markol, de figyel arra hogy ne húzza meg nagyon a haját. De ahogy a fiú lecirógat a hasára az ölének lüktetése erősödik. Megint olyan furán és kínzón. Ami miatt most nagyon kívánja, hogy a fiú oda simítson. Vagy, hogy akár megint elmerüljön benne az ujjaival, vagy úgy, mint az előbb, amikor kipróbálták azt a szarvasosat. Normális ez? Zavarja, hogy nem tudja, mert így azt sem tudja, hogy ez jó dolog-e. De biztos nem lehet rossz, ha az előbb is annyira élvezte. És lassan odaérnek Elian ujjai az alsójához. Be is harapja megint az ajkát, mert ha nem teszi akkor biztos megint felnyög. Attól pedig nagyon zavarban érzi magát, ahogy meghallja a saját hangját. Mert nem olyan nyögés az, mint mikor elesett és lehorzsolta a térdét. Mert az fájt, ez pedig jó és a hangjában is azt hallja vissza. De nem tudja, hogy Eliannak tetszik-e, így inkább igyekszik csendben maradni. Egészen addig, amíg a fiú megint nem kérdez.*
- Nem. Ez jó. Nagyon jó.
*Suttogja, majd kicsit úgy fészkelődik, hogy a lábait jobban el tudja nyitni. Így egy kicsit hátrébb csúszik az ölében, hogy a kezét se nyomja el. Bár most egy kicsit hiányzik neki, hogy nem érzi a fiú feszülését. Viszont így az ő keze is elfér kettejük között, még ha nehézkesebben is. Hát kíváncsian cirógat maga is Elian ölére, majd meglepetten dől egy picit hátra, hogy lepisloghasson. Szinte megint olyannak tűnik, mint amikor elmerült az ölében. Nagyobbnak és keményebbnek. Az alsó ajkát rágcsálva fonja is köré az ujjait, majd finoman simítgatja, kedveskedik ő is. Most megint kedve lenne gyorsan levenni azt az alsót, hogy ismét érezhesse, de nem tudja, hogy a fiúnak mennyi pihenés kell. Hogy ilyen-e, ha már eleget pihent?*
- Az állatok mindig úgy csinálják? Hátulról?
*Pillant végül fel a fiú arcára.*
- Olyat mi is tudunk azt már tudom. De...
*Tétovázik kicsit, keresi a szavakat és a bátorságát, hogy megint kérdezzen. Mert egyszerre van megint nagyon zavarban, meg attól is fél, hogy most valami nagy butaságot fog mondani.*
- Hát szerintem... Nekünk máshogy is menne, mert hajlékonyak vagyunk. Mert hát látod?
*Kicsit felbátorodva húzza el a kezét ahogy ismét közelebb csúszik, ráfeszülve a fiú ölére. Közben persze eszébe jut, hogy most lehet, hogy elnyomja a kezét, ezért kicsit bűntudatosan is pislog párat, de akkor is meg szeretné mutatni, hogy mire gondol. Mert most érzi jól a fiú ölének keménységét. Ott, ahol már az előbb is járt, de akkor mögötte térdelt. Most viszont ő ül az ölében és mégis olyan, mintha így is működne a dolog. Persze nem terhelné a fiút azzal, hogy ezt most ki is próbálják, de akkor is kíváncsi, hogy mi a véleménye róla. Most elég és jó érzés az is, hogy így a fiúnak nyomódva Elian ujjai is szorosabban préselődnek az öléhez.*
- Így is ott van, ahol az előbb és... Nem tudom.
*Vonja meg kissé szemérmesen a vállait, ahogy inkább visszaül hátrébb és a szemeit is lesüti.*
1041. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-01-21 15:19:31
Üzenet elküldve: 2025-01-21 15:19:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kelekótya kamaszmóka//
*Legszívesebben oldalba bökdösné Marisát amiért lebutázza. Persze tudja, hogy csak viccből mondja, és ezért nem is zavarja. De azért megbökdösé. Csak nem tudja, hogy a széphajú mennyire lenne csiklandós rá, azt meg nem akarja, hogy azért álljon fel az öléből, mert ő megbökdöste. Inkább akkor nevezze butának, nem is érdekli; csak maradjon itt, az ölében. Mert így egészen magához tudja őt karolni, érzi az ölénél a széphajú ölét, a mellkasán a cicijét, az orrában az illatát. És ez most jó így, nagyon jó. Mert Marisa igazából nagyon szép lány, és jól esik neki az is, ahogy a lány simogatja. Egészen kellemes. És ahogy a lány ujjai a hasa felé simítanak, az nem csak kellemes, hanem az ölében is olyan érzés tőle, mintha valahogy éhes lenne. Éhes? De fura gondolat! De valahogy mégis így van. Mintha éhes lenne az öle a lány ölére, arra, amit akkor érzett, amikor úgy csináltak ahogy a szarvasok szoktak.
A lány cicijéről a tenyere lejjebb simít, de nem nagyon fér el a keze így kettejük között. Úgyhogy inkább fordít a kezén, és csak az ujjaival cirógatja a széphajú bőrét. Végig simít a lány hasán, kíváncsi rá, hogy ő vajon mit szól majd hozzá. Neki is ilyen érzés lehet, mint neki?*
-Én sem vagyok szomjas. *-dünnyögi Marisa nyakába száraz szájjal. De hát nem azért száraz a szája, mert szomjas. Inkább csak izgul. De nem is igen tudja, hogy miért. Halkan felkuncog ahogy a lány a hajába puszil; és mivel neki a lány nyaka van a legközelebb, ő oda ad puszit. Magában megállapítja, hogy milyen jó meleg ott a széphajú bőre, és milyen kellemes illata van. Nem tudja mihez hasonlítani, csak azt érzi, hogy kellemes. Marisa-illat, így nevezi el magában, és tökéletesen jó névnek gondolja.
Keze egy pillanatra megáll a széphajú köldökének cirógatása közben, ahogy az a hajába dünnyög. Egy pillanatra érzi, hogy még jobban elvörösödik.*
- Ó! Hát, ha nem haragudnál, akkor.. akkor nem húzódok majd el. *-teljesen megbízik abban, amit a lány mond. És különben is kíváncsi, hogy milyen lehet úgy, ha nem magának fejezi be, hanem..
Ujjai tovább cirógatnak, ezúttal még lejjebb. Emlékszik még rá hogy Marisa azt mondta, hogy meg tudja várni amíg pihen, amikor megkérdezte tőle, hogy megsimogassa-e a combjai között. De hát azóta pihent, és most is azt csinálja igazából. És egészen úgy érzi, hogy a lány közelsége csak sürgette az ölének pihenését is. Szóval akkor csak nem lenne baj, ha megsimogatná ott, igaz? Legfeljebb rászól. Ujjai még lejjebb simítanak, érzi az ujjhegyein a fehérnemű anyagát, és a fehérnemű anyagán keresztül Marisa testének puhaságát is. És a forróságát. És azt, hogy ugyanolyan furán nyirkos az anyag mint korábban. De már legalább tudja, hogy az mitől olyan.*
- Milyen így? *-kérdezi halkan, miközben próbál szelíden és gyengéden kedveskedni az érintésével-* Nem.. rossz..?
*Csak reméli, hogy nem az. Addig nem is akar a fehérnemű anyaga alá simogatni, amíg ebben nem biztos. Nem akarná bántani Marisát. Sőt, azt szeretné, ha a lánynak is jó lenne, ugyanúgy, ahogy neki is jó volt.*
*Legszívesebben oldalba bökdösné Marisát amiért lebutázza. Persze tudja, hogy csak viccből mondja, és ezért nem is zavarja. De azért megbökdösé. Csak nem tudja, hogy a széphajú mennyire lenne csiklandós rá, azt meg nem akarja, hogy azért álljon fel az öléből, mert ő megbökdöste. Inkább akkor nevezze butának, nem is érdekli; csak maradjon itt, az ölében. Mert így egészen magához tudja őt karolni, érzi az ölénél a széphajú ölét, a mellkasán a cicijét, az orrában az illatát. És ez most jó így, nagyon jó. Mert Marisa igazából nagyon szép lány, és jól esik neki az is, ahogy a lány simogatja. Egészen kellemes. És ahogy a lány ujjai a hasa felé simítanak, az nem csak kellemes, hanem az ölében is olyan érzés tőle, mintha valahogy éhes lenne. Éhes? De fura gondolat! De valahogy mégis így van. Mintha éhes lenne az öle a lány ölére, arra, amit akkor érzett, amikor úgy csináltak ahogy a szarvasok szoktak.
A lány cicijéről a tenyere lejjebb simít, de nem nagyon fér el a keze így kettejük között. Úgyhogy inkább fordít a kezén, és csak az ujjaival cirógatja a széphajú bőrét. Végig simít a lány hasán, kíváncsi rá, hogy ő vajon mit szól majd hozzá. Neki is ilyen érzés lehet, mint neki?*
-Én sem vagyok szomjas. *-dünnyögi Marisa nyakába száraz szájjal. De hát nem azért száraz a szája, mert szomjas. Inkább csak izgul. De nem is igen tudja, hogy miért. Halkan felkuncog ahogy a lány a hajába puszil; és mivel neki a lány nyaka van a legközelebb, ő oda ad puszit. Magában megállapítja, hogy milyen jó meleg ott a széphajú bőre, és milyen kellemes illata van. Nem tudja mihez hasonlítani, csak azt érzi, hogy kellemes. Marisa-illat, így nevezi el magában, és tökéletesen jó névnek gondolja.
Keze egy pillanatra megáll a széphajú köldökének cirógatása közben, ahogy az a hajába dünnyög. Egy pillanatra érzi, hogy még jobban elvörösödik.*
- Ó! Hát, ha nem haragudnál, akkor.. akkor nem húzódok majd el. *-teljesen megbízik abban, amit a lány mond. És különben is kíváncsi, hogy milyen lehet úgy, ha nem magának fejezi be, hanem..
Ujjai tovább cirógatnak, ezúttal még lejjebb. Emlékszik még rá hogy Marisa azt mondta, hogy meg tudja várni amíg pihen, amikor megkérdezte tőle, hogy megsimogassa-e a combjai között. De hát azóta pihent, és most is azt csinálja igazából. És egészen úgy érzi, hogy a lány közelsége csak sürgette az ölének pihenését is. Szóval akkor csak nem lenne baj, ha megsimogatná ott, igaz? Legfeljebb rászól. Ujjai még lejjebb simítanak, érzi az ujjhegyein a fehérnemű anyagát, és a fehérnemű anyagán keresztül Marisa testének puhaságát is. És a forróságát. És azt, hogy ugyanolyan furán nyirkos az anyag mint korábban. De már legalább tudja, hogy az mitől olyan.*
- Milyen így? *-kérdezi halkan, miközben próbál szelíden és gyengéden kedveskedni az érintésével-* Nem.. rossz..?
*Csak reméli, hogy nem az. Addig nem is akar a fehérnemű anyaga alá simogatni, amíg ebben nem biztos. Nem akarná bántani Marisát. Sőt, azt szeretné, ha a lánynak is jó lenne, ugyanúgy, ahogy neki is jó volt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1279-1298