Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 303 (6041. - 6060. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
6060. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-09-09 17:27:59
Üzenet elküldve: 2022-09-09 17:27:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Gaerralos//
*Az elhangzó válaszokat figyelmesen hallgatja, de hozzáfűznivalója már nem akad, pusztán tudomásul veszi azokat.
Az út további része hát csöndben telik, ő maga sem kezdeményez beszélgetést még egy jó időn át.
Javában a tájat figyeli. Az éjszakája elég nyugtalan volt, de most idekint elég békésen érzi magát, jót tesz a monoton menetelés és a természet látványa.
Az ismerős, távolabbi domb mellett elhaladva szentel egy-két gondolatot az ott szerzett élményeknek, majd átcsúszik egy meditatívabb állapotba, mikor csak a környezetét figyeli, elcsendesítve a belső hangjait is.
Hamarosan kezdi megérezni a fáradtságot, de összességében jobban bírja az utat, mint első alkalommal. Ez jó jel, egyre erősebb lesz és jobb az állóképessége. A sodronying azért még eléggé zavarja, a súlya is, meg ahogy körülveszi. Olykor fészkelődik egy kicsit menet közben, de nem túl feltűnően, mintha csak a zsákját igazgatná. Persze belegondol, hogy mestere meg egészen felvértezve gyalogol itt mellette, ráadásul frissen gyógyult lábbal, s korábban is viselte a páncélt, mikor még bottal járt... Az ő kényelmetlensége ehhez képest elenyésző.
Jócskán maguk mögött hagyták már a várost, mikor először megtöri a csöndet. S most sem beszél, hanem fütyörészni kezd. Egy rövid dallamot ismételget, apró eltérésekkel mind a dallamban, mind a technikában. Nem úgy hangzik, mintha tehetséges füttyögető volna, inkább mint aki frissebben tanulta ezt a trükköt és most próbálja tökéletesíteni.
Ha netán Gaerralos felé fordulna, szégyenlősen pillant felé, majd kicsit elmosolyodik.*
- Bocsánat. Ez az egyik varázslathoz kell... - *Magyarázza, hogy nem csak úgy a csöndet próbálja űzni.*
*Az elhangzó válaszokat figyelmesen hallgatja, de hozzáfűznivalója már nem akad, pusztán tudomásul veszi azokat.
Az út további része hát csöndben telik, ő maga sem kezdeményez beszélgetést még egy jó időn át.
Javában a tájat figyeli. Az éjszakája elég nyugtalan volt, de most idekint elég békésen érzi magát, jót tesz a monoton menetelés és a természet látványa.
Az ismerős, távolabbi domb mellett elhaladva szentel egy-két gondolatot az ott szerzett élményeknek, majd átcsúszik egy meditatívabb állapotba, mikor csak a környezetét figyeli, elcsendesítve a belső hangjait is.
Hamarosan kezdi megérezni a fáradtságot, de összességében jobban bírja az utat, mint első alkalommal. Ez jó jel, egyre erősebb lesz és jobb az állóképessége. A sodronying azért még eléggé zavarja, a súlya is, meg ahogy körülveszi. Olykor fészkelődik egy kicsit menet közben, de nem túl feltűnően, mintha csak a zsákját igazgatná. Persze belegondol, hogy mestere meg egészen felvértezve gyalogol itt mellette, ráadásul frissen gyógyult lábbal, s korábban is viselte a páncélt, mikor még bottal járt... Az ő kényelmetlensége ehhez képest elenyésző.
Jócskán maguk mögött hagyták már a várost, mikor először megtöri a csöndet. S most sem beszél, hanem fütyörészni kezd. Egy rövid dallamot ismételget, apró eltérésekkel mind a dallamban, mind a technikában. Nem úgy hangzik, mintha tehetséges füttyögető volna, inkább mint aki frissebben tanulta ezt a trükköt és most próbálja tökéletesíteni.
Ha netán Gaerralos felé fordulna, szégyenlősen pillant felé, majd kicsit elmosolyodik.*
- Bocsánat. Ez az egyik varázslathoz kell... - *Magyarázza, hogy nem csak úgy a csöndet próbálja űzni.*
6059. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-09-09 16:47:38
Üzenet elküldve: 2022-09-09 16:47:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Garsin//
-Igen. Vagy legalábbis a jegyzetei földmágiáról szólnak.
*Válaszol, habár nem hinné, hogy az orvos több mágiaágat is elsajátított volna. A jegyzetek átfutása épp csak annyira elég, hogy tudja, milyen varázslatok megtanulását segítik elő. Ez alapján leginkább is önvédelmi, illetve létfenntartási célokra használhatja Nimeril a mágiáját - mely az alapján, hogy soványsága és kinézete milyen nehézségekről árulkodnak, nem meglepő. Számára viszont alighanem kevesebb haszonnal fognak majd járni ezek a varázslatok - annál jobban örül viszont az általános ismereteknek, melyek a jegyzetek alapos átolvasása után kétségkívül kibővítenék a tudását a földági mágiáról.*
-Képzett sebészek, és megbízhatónak tűnnek.
*Ad választ Garsin megjegyzésére, hiszen az ő tapasztalatai pozitívak voltak. Viszont azt is fontos észben tartani, hogy a műtétet a Kereskedőház finanszírozta, és a hozzá szükséges varázsitalokat és gyógynövényeket is úgy kellett beszerezni, így a felkészültség terén talán kissé korlátoltabbak a hátrahagyott épületben lakó orvosok.
Rövidesen már a városon kívül haladnak, egyre inkább maguk mögött hagyva annak épületeit és lakóit. Gaerralos léptei egyelőre nem nehézkesek - hiába növeli a gyalogláshoz szükséges erőfeszítést a lábvért, és esett át nemrég egy nagyobb műtéten, valamit csak ért a makacs edzés és páncélviselet.
Idővel elhagyják a most már két fával rendelkező dombot is, melyen nemrég együtt gyakorlatoztak, és fel-felnézegetve az égre a veterán úgy dönt, hogy egyelőre még nem veszi elő a Nimeriltől kapott papírokat. A felhők, melyek a fejük fölött haladnak el, akár esőt is hordozhatnak, és biztos akar benne lenni, hogy nem áznak el a jegyzetek, csak mert türelmetlen volt, és rosszkor vette őket elő.
Az út sok csevegés nélkül megy - Gaerralosnak nincs sok mondanivalója, ám ha Garsin megpróbál beszélgetést kezdeményezni, úgy azt azért természetesen hagyja.*
A hozzászólás írója (Gaerralos Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.09.09 16:47:55
-Igen. Vagy legalábbis a jegyzetei földmágiáról szólnak.
*Válaszol, habár nem hinné, hogy az orvos több mágiaágat is elsajátított volna. A jegyzetek átfutása épp csak annyira elég, hogy tudja, milyen varázslatok megtanulását segítik elő. Ez alapján leginkább is önvédelmi, illetve létfenntartási célokra használhatja Nimeril a mágiáját - mely az alapján, hogy soványsága és kinézete milyen nehézségekről árulkodnak, nem meglepő. Számára viszont alighanem kevesebb haszonnal fognak majd járni ezek a varázslatok - annál jobban örül viszont az általános ismereteknek, melyek a jegyzetek alapos átolvasása után kétségkívül kibővítenék a tudását a földági mágiáról.*
-Képzett sebészek, és megbízhatónak tűnnek.
*Ad választ Garsin megjegyzésére, hiszen az ő tapasztalatai pozitívak voltak. Viszont azt is fontos észben tartani, hogy a műtétet a Kereskedőház finanszírozta, és a hozzá szükséges varázsitalokat és gyógynövényeket is úgy kellett beszerezni, így a felkészültség terén talán kissé korlátoltabbak a hátrahagyott épületben lakó orvosok.
Rövidesen már a városon kívül haladnak, egyre inkább maguk mögött hagyva annak épületeit és lakóit. Gaerralos léptei egyelőre nem nehézkesek - hiába növeli a gyalogláshoz szükséges erőfeszítést a lábvért, és esett át nemrég egy nagyobb műtéten, valamit csak ért a makacs edzés és páncélviselet.
Idővel elhagyják a most már két fával rendelkező dombot is, melyen nemrég együtt gyakorlatoztak, és fel-felnézegetve az égre a veterán úgy dönt, hogy egyelőre még nem veszi elő a Nimeriltől kapott papírokat. A felhők, melyek a fejük fölött haladnak el, akár esőt is hordozhatnak, és biztos akar benne lenni, hogy nem áznak el a jegyzetek, csak mert türelmetlen volt, és rosszkor vette őket elő.
Az út sok csevegés nélkül megy - Gaerralosnak nincs sok mondanivalója, ám ha Garsin megpróbál beszélgetést kezdeményezni, úgy azt azért természetesen hagyja.*
A hozzászólás írója (Gaerralos Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.09.09 16:47:55
6058. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-09-07 22:07:30
Üzenet elküldve: 2022-09-07 22:07:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
//Tűzkeresztség//
*Bredoc csak bólogat magában néha hümmentve egyet a válaszokat hallgatva. A neveket szépen megjegyzi magának, majd nem is olyan halkan felnevet, ahogy kiderül hogy valójában ő sem mutatkozott be, hiába emlékezett úgy.*
-No fene, rőzse viszi anyókát mi? Bredoc Droyn parancsnok, szolgálatukra, az Artheniori Városi Őrség különleges alakulatának kapitánya.
*Hangjából és tesbeszédéből már amennyire ez látszik lovaglás közben azt szűrhetik le, hogy nem hencegni kíván a címével, pusztán csak így kell mondania ha kérdezik. Szerencsére Gabraelben nem csalódik, úgy látszik érti a dolgát és Nilevard sem kezd bele felesleges körök lefutásának. Egészen megkönnyebbül. Azonban az orkok hallatán már nem túl boldog. Leginkább mert a legjobb forrásai szerint ez aligha lehet igaz, ezen a vidéken nem kellene hogy a városba asszimilált orkokon kívül akadjon pár, még a bányában is megölték azt az egyet akit találtak. De nem szól semmit, nem most van itt az ideje, inkább csak elindulnak kettesben.*
*Ahogy tisztes távot tesznek meg a hármastól, kifújja magát és nyíltan kérdezi az ifjút.*
-Mit gondolsz róluk kölyök? Csak az őszintét.
*Nem igazán látnak vagy hallanak semmit, aminek nem kellene úgy lennie, s közben egy erdősebb résznek néznek elébe. Itt megáll a parancsnok, s kezével megérinti Nilevard vállát is.*
-Nem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet még beljebb hatolnunk. Ha igaz amit mond az öreg, nincsenek jó esélyeink, ha pedig hazudik akkor nem sokáig akarnám egyedül hagyni velük Gabraelt, nagy harcos de neki is csak két keze van, és az időnket sem pocsékolnám tovább.
*Eléggé messze járnak a várostól már, az ingoványba egy kétes pletyka miatt két utazó miatt pedig nem fog begázolni, mert más nyom ugyan itt sehol sincs.*
-Induljunk vissza, elkísérjük őket a városba és lejelentem a helyet Nariussnak, aztán az őrjáratoknál majd átfésülik itt ezt a területet.
*Persze azért megvárja a másik mit szól hozzá, egy darabon csak áll és szúros szemmel figyeli az erdőt.*
*Bredoc csak bólogat magában néha hümmentve egyet a válaszokat hallgatva. A neveket szépen megjegyzi magának, majd nem is olyan halkan felnevet, ahogy kiderül hogy valójában ő sem mutatkozott be, hiába emlékezett úgy.*
-No fene, rőzse viszi anyókát mi? Bredoc Droyn parancsnok, szolgálatukra, az Artheniori Városi Őrség különleges alakulatának kapitánya.
*Hangjából és tesbeszédéből már amennyire ez látszik lovaglás közben azt szűrhetik le, hogy nem hencegni kíván a címével, pusztán csak így kell mondania ha kérdezik. Szerencsére Gabraelben nem csalódik, úgy látszik érti a dolgát és Nilevard sem kezd bele felesleges körök lefutásának. Egészen megkönnyebbül. Azonban az orkok hallatán már nem túl boldog. Leginkább mert a legjobb forrásai szerint ez aligha lehet igaz, ezen a vidéken nem kellene hogy a városba asszimilált orkokon kívül akadjon pár, még a bányában is megölték azt az egyet akit találtak. De nem szól semmit, nem most van itt az ideje, inkább csak elindulnak kettesben.*
*Ahogy tisztes távot tesznek meg a hármastól, kifújja magát és nyíltan kérdezi az ifjút.*
-Mit gondolsz róluk kölyök? Csak az őszintét.
*Nem igazán látnak vagy hallanak semmit, aminek nem kellene úgy lennie, s közben egy erdősebb résznek néznek elébe. Itt megáll a parancsnok, s kezével megérinti Nilevard vállát is.*
-Nem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet még beljebb hatolnunk. Ha igaz amit mond az öreg, nincsenek jó esélyeink, ha pedig hazudik akkor nem sokáig akarnám egyedül hagyni velük Gabraelt, nagy harcos de neki is csak két keze van, és az időnket sem pocsékolnám tovább.
*Eléggé messze járnak a várostól már, az ingoványba egy kétes pletyka miatt két utazó miatt pedig nem fog begázolni, mert más nyom ugyan itt sehol sincs.*
-Induljunk vissza, elkísérjük őket a városba és lejelentem a helyet Nariussnak, aztán az őrjáratoknál majd átfésülik itt ezt a területet.
*Persze azért megvárja a másik mit szól hozzá, egy darabon csak áll és szúros szemmel figyeli az erdőt.*
6057. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-09-06 23:39:17
Üzenet elküldve: 2022-09-06 23:39:17
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Nagyot sóhajtott kiérve az ingoványból. ~Remélem többet nem vetődöm erre a vidékre.~Betér egy közeli tanyára informálódni a vidékről és útbaigazítást kérni. Talál is egy öreg gazdát épp munka közben.*
-Üdvözletem.
-Üdv.
-Ételt, szállást, munkát keresek. Útbaigazítana kérem?
- Menjen tovább egyenesen az úton a szőlősökig, ott már távolról láthatja Arthenior városát. Ha többet akar tudni a város dolgairól esetleg kérdezzen meg egy őrjáratot, de nehogy felbosszantsa őket, ugyanis errefelé komolyan veszik a biztonságot.
- Köszönöm vigyázni fogok.~Vajon hogy értette hogy komolyan veszik a biztonságot? Mintha valami gyanús alak lennék aki bárkibe beleköt csak mert csúnyán néztek rá. ~
-Üdvözletem.
-Üdv.
-Ételt, szállást, munkát keresek. Útbaigazítana kérem?
- Menjen tovább egyenesen az úton a szőlősökig, ott már távolról láthatja Arthenior városát. Ha többet akar tudni a város dolgairól esetleg kérdezzen meg egy őrjáratot, de nehogy felbosszantsa őket, ugyanis errefelé komolyan veszik a biztonságot.
- Köszönöm vigyázni fogok.~Vajon hogy értette hogy komolyan veszik a biztonságot? Mintha valami gyanús alak lennék aki bárkibe beleköt csak mert csúnyán néztek rá. ~
6056. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-09-03 17:28:48
Üzenet elküldve: 2022-09-03 17:28:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
// Kitérő //
* Az ingoványokat elhagyva elégedetten sóhajt fel. *
- Végre nincs az a mocskos bűz... Bár sajnálom, hogy őket hátra hagytam...
* Néz hátra lován, mintha valami csodával határos módon megpillanthatná eddigi társait. ~ Nah de irány a város, biztos a fogadóban vár rám. ~ Nyalja meg a szája szélét, mindig is szép zsákmánynak tartotta Illidaryt, de valahogy mindig az elérhetetlen kategóriában volt.
Arthenior a dombságon már látszik néhány óra vágta után, így meg könnyebbülve sóhajt fel. *
- Aki bújt aki nem, jövök!
* Indul el újra vágtában a patak sodrás melletti úton. Nem áll szándékában Árnyékot kifárasztani, így egy fél órán belül csökkenti is a tempót. *
- Azért jól esett a totyogás után valld be!
* Kacag fel, amelyet lova csak egy lelkes prüszköléssel reagál le. Árnyéknak szerencséje volt a megbízás alatt, de könnyedén ott hagyhatta volna patáit, ha nem találnak az erdő mélyén egy megfelelő folyót. *
// Kitérő //
* Az ingoványokat elhagyva elégedetten sóhajt fel. *
- Végre nincs az a mocskos bűz... Bár sajnálom, hogy őket hátra hagytam...
* Néz hátra lován, mintha valami csodával határos módon megpillanthatná eddigi társait. ~ Nah de irány a város, biztos a fogadóban vár rám. ~ Nyalja meg a szája szélét, mindig is szép zsákmánynak tartotta Illidaryt, de valahogy mindig az elérhetetlen kategóriában volt.
Arthenior a dombságon már látszik néhány óra vágta után, így meg könnyebbülve sóhajt fel. *
- Aki bújt aki nem, jövök!
* Indul el újra vágtában a patak sodrás melletti úton. Nem áll szándékában Árnyékot kifárasztani, így egy fél órán belül csökkenti is a tempót. *
- Azért jól esett a totyogás után valld be!
* Kacag fel, amelyet lova csak egy lelkes prüszköléssel reagál le. Árnyéknak szerencséje volt a megbízás alatt, de könnyedén ott hagyhatta volna patáit, ha nem találnak az erdő mélyén egy megfelelő folyót. *
6055. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-09-01 22:13:05
Üzenet elküldve: 2022-09-01 22:13:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 513
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 513
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Kis utazás//
*Most már visszavonhatatlanul tényleg úton vannak, mire belefojt magába egy mélyről jövő sóhajtást, ami már-már szokásává vált. Maga sem tudja, hogy hányadszor csinálja hasonló helyzetekben, azóta, hogy első otthonából el kellett jönnie, de még sohasem tette meg ezt korábban olyan kevés kellemetlen érzéssel, mint most teszi, amikor, bár reméli még meg van benne az egészséges és éberen tartó félelem, az eddigiekkel ellentétben mégis sokkal őszintébben bízik a jövőben, nem utolsó sorban éppen a többieknek köszönhetően, akik vele vannak.*
- Furcsa lehet az otthonod, de biztosan szép is. *válaszol mindezek után Adoaver válaszára.* Vagy inkább azt mondom, hogy azon kívül, hogy szép, érdekesen is hangzik. Egyszer majd talán oda is elmegyünk, bár, ami engem illet, annyira nem vágyom utazgatni, csak amennyit éppen muszáj, mint mondjuk most.
*Kicsit hallgat maga elé meg persze a tájat is nézve, mire megosztaná további gondolatait egy általa sohasem látott városról, vagy legalább arról, ami a leginkább megragadt benne az ifjú mágus leírása alapján.*
- Viszont a márvány nekem valahogyan olyan nagyon hideg és élettelen. Vagy inkább rideg, nem csak hideg. Bár az is igaz, hogy nem láttam még túl sokat belőle.
- Az is csak kő. *szól rá erre édesanyja.* Semmivel sem hidegebb, vagy élettelenebb, mint bármilyen más kő. Emlékszel, hogy mennyire szerettél a patak partján kicsi kavicsokat szedegetni csak úgy, ugye?
- Persze. *emlékszik valóban, és hagyja rá. Kislány korában a legkisebb kavicsok közül gyűjtötte ki a legszebbeket, és bár nem hitte el róluk, hogy élnek, mégis majdnem olyan gyengéd szeretettel óvta őket, - egészen addig, amikor is vissza lettek adva a pataknak, - mint most a plüssnyulait, mintha formájuk és színük adott volna nekik valamiféle különleges, többi kavicstól eltérő személyiséget.
Bármennyire is ellentmondásos, de melankolikus boldogsággal tölti el ez a már tényleg távoli emlék, ezek után pedig még inkább nincsen ellenére, hogy Thris dallama kicsit szomorkás, mivel szerinte hasonló illik az utazáshoz, amihez, mint azt nem rég végiggondolta, neki tényleg inkább szomorú, mint vidám emlékei fűződnek, bár azért persze akadnak utóbbiak is. Thimmel például egész szórakoztató volt a Mágustorony felé menni, majd édesanyjával kiegészülve hármasban visszajönni onnan a ligetbe, a hold néhány varázslatának büszke és boldog birtokosaként.
Erre már most úgy emlékszik, hogy régi szép időkre, pedig nem is voltak túl régen, ettől pedig nevethetnéke támad.
Ahogyan attól is, hogy kicsit mintha mindenki elnémulna figyelve a tündérlányt, amikor lassú, de határozott utazásukat aláfestve dúdolgatni kezd.
Édesanyjában legalábbis teljesen biztos, hogy azért nem beszél most, hogy mindent hallhasson mindebből. Bár nyilván próbálja leplezni eléggé megbűvölten figyeli a dallamot, miközben mostani otthonukat maguk mögött hagyják. Sokat mesélt neki már kislány korában is tündérekről, de hát valóságosan létező, szinte karnyújtásnyira lévő tündért még nem sokszor hallhatott dúdolni, vagy énekelni ő sem. Mindezek után nem is Ea töri meg a kerekek nyikorgását, madarak távoli énekét és a szellő apró zúgását leszámítva tökéletes csendet, hanem ő, aki úgy érzi, hogy mostanra jó barátnők Thrissel, így a lány sem Adoaver, sem pedig édesanyja nem fogja zokon venni tőle mindezt.*
- Gyönyörű, erre majd tanítsál meg légyszíves valamikor! *kéri is a tündérlányt.* Nekem mondjuk nincs túl szép hangom, de hát nem is egy fogadóban akarok énekelni, ahol mindenki hall, köztünk pedig talán elmegy.
- Szerintem szép hangod van *szól közbe Ea* csak kicsit néha hamisan énekelsz.
- Na az biztos. *neveti el magát, mert utóbbit egyáltalán nem veszi zokon. Ráadásul akár hamis, akár nem, hangja még mindig túl vékony és erőtlen ahhoz, hogy szórakoztasson bárki mást, ha konkrét dal eldalolásáról lenne szó. Plüssnyulai ugyan szerették, másnak pedig még nem nagyon volt alkalma énekelni rajtuk kívül, akiknek pedig szülőfalujában lett volna, ők minden bizonnyal akkor is csak fintorogtak volna tőle, ha hangja egyenesen valamelyik égi szférából szólal meg lefelé.*
- Szép, vagy nem, mindegy. Thris dala a legrondább hangon is szépen szólna, még akkor is, ha szomorú kicsit. Vagy pont ezért. Én szeretem a szomorú dalokat.
*A kis közjáték után látja, hogy látja, hogy Adoaver félreteszi kicsit a kedvéért papírjait, és amikor a két kék szempár összenéz ez valamiért nagyon jól is esik neki. Persze továbbra sem szeretné az ifjú mágust távol tartani olvasmányaitól, és bár, mintha a tekintete kérdő lenne egy kicsit, neki őszintén fogalma sincs, hogy vajon mit is akarhat kérdezni tőle. Ezért is szalad időben talán kicsit előre feleslegesen, de hát jobb ezt szerinte még most megbeszélni, mielőtt még megérkeznének. Ugyan sok kérdése lenne még minden korábban megbeszéltről, de, ha már egyszer valamiféle cselekvésre szánja el magát, a jövőn való aggódás valahogyan hajlamos gondolataiból minden mást kiszorítani gondolatai közül.*
- Arra gondoltam, hogy amint a városba érünk, először próbáljuk megkeresni a régi Sayqueves Rezidenciát, ahová indultunk. Valaki biztosan útba tud majd igazítani. *vázolja fel a tervét.* Ha pedig nem találjuk meg sötétedésig, a Pegazusba még mindig visszamehetünk, oda biztos visszatalálunk, mert Thrist leszámítva már mindhárman jártunk ott. Persze jó lenne nem költeni szállásra, ha ingyen is alhatunk valahol, de ha más nincs, egy éjszakára megteszi ez is, nem? Mit szóltok? Nekem hirtelen nincs jobb ötletem.
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.09.01 22:25:45
*Most már visszavonhatatlanul tényleg úton vannak, mire belefojt magába egy mélyről jövő sóhajtást, ami már-már szokásává vált. Maga sem tudja, hogy hányadszor csinálja hasonló helyzetekben, azóta, hogy első otthonából el kellett jönnie, de még sohasem tette meg ezt korábban olyan kevés kellemetlen érzéssel, mint most teszi, amikor, bár reméli még meg van benne az egészséges és éberen tartó félelem, az eddigiekkel ellentétben mégis sokkal őszintébben bízik a jövőben, nem utolsó sorban éppen a többieknek köszönhetően, akik vele vannak.*
- Furcsa lehet az otthonod, de biztosan szép is. *válaszol mindezek után Adoaver válaszára.* Vagy inkább azt mondom, hogy azon kívül, hogy szép, érdekesen is hangzik. Egyszer majd talán oda is elmegyünk, bár, ami engem illet, annyira nem vágyom utazgatni, csak amennyit éppen muszáj, mint mondjuk most.
*Kicsit hallgat maga elé meg persze a tájat is nézve, mire megosztaná további gondolatait egy általa sohasem látott városról, vagy legalább arról, ami a leginkább megragadt benne az ifjú mágus leírása alapján.*
- Viszont a márvány nekem valahogyan olyan nagyon hideg és élettelen. Vagy inkább rideg, nem csak hideg. Bár az is igaz, hogy nem láttam még túl sokat belőle.
- Az is csak kő. *szól rá erre édesanyja.* Semmivel sem hidegebb, vagy élettelenebb, mint bármilyen más kő. Emlékszel, hogy mennyire szerettél a patak partján kicsi kavicsokat szedegetni csak úgy, ugye?
- Persze. *emlékszik valóban, és hagyja rá. Kislány korában a legkisebb kavicsok közül gyűjtötte ki a legszebbeket, és bár nem hitte el róluk, hogy élnek, mégis majdnem olyan gyengéd szeretettel óvta őket, - egészen addig, amikor is vissza lettek adva a pataknak, - mint most a plüssnyulait, mintha formájuk és színük adott volna nekik valamiféle különleges, többi kavicstól eltérő személyiséget.
Bármennyire is ellentmondásos, de melankolikus boldogsággal tölti el ez a már tényleg távoli emlék, ezek után pedig még inkább nincsen ellenére, hogy Thris dallama kicsit szomorkás, mivel szerinte hasonló illik az utazáshoz, amihez, mint azt nem rég végiggondolta, neki tényleg inkább szomorú, mint vidám emlékei fűződnek, bár azért persze akadnak utóbbiak is. Thimmel például egész szórakoztató volt a Mágustorony felé menni, majd édesanyjával kiegészülve hármasban visszajönni onnan a ligetbe, a hold néhány varázslatának büszke és boldog birtokosaként.
Erre már most úgy emlékszik, hogy régi szép időkre, pedig nem is voltak túl régen, ettől pedig nevethetnéke támad.
Ahogyan attól is, hogy kicsit mintha mindenki elnémulna figyelve a tündérlányt, amikor lassú, de határozott utazásukat aláfestve dúdolgatni kezd.
Édesanyjában legalábbis teljesen biztos, hogy azért nem beszél most, hogy mindent hallhasson mindebből. Bár nyilván próbálja leplezni eléggé megbűvölten figyeli a dallamot, miközben mostani otthonukat maguk mögött hagyják. Sokat mesélt neki már kislány korában is tündérekről, de hát valóságosan létező, szinte karnyújtásnyira lévő tündért még nem sokszor hallhatott dúdolni, vagy énekelni ő sem. Mindezek után nem is Ea töri meg a kerekek nyikorgását, madarak távoli énekét és a szellő apró zúgását leszámítva tökéletes csendet, hanem ő, aki úgy érzi, hogy mostanra jó barátnők Thrissel, így a lány sem Adoaver, sem pedig édesanyja nem fogja zokon venni tőle mindezt.*
- Gyönyörű, erre majd tanítsál meg légyszíves valamikor! *kéri is a tündérlányt.* Nekem mondjuk nincs túl szép hangom, de hát nem is egy fogadóban akarok énekelni, ahol mindenki hall, köztünk pedig talán elmegy.
- Szerintem szép hangod van *szól közbe Ea* csak kicsit néha hamisan énekelsz.
- Na az biztos. *neveti el magát, mert utóbbit egyáltalán nem veszi zokon. Ráadásul akár hamis, akár nem, hangja még mindig túl vékony és erőtlen ahhoz, hogy szórakoztasson bárki mást, ha konkrét dal eldalolásáról lenne szó. Plüssnyulai ugyan szerették, másnak pedig még nem nagyon volt alkalma énekelni rajtuk kívül, akiknek pedig szülőfalujában lett volna, ők minden bizonnyal akkor is csak fintorogtak volna tőle, ha hangja egyenesen valamelyik égi szférából szólal meg lefelé.*
- Szép, vagy nem, mindegy. Thris dala a legrondább hangon is szépen szólna, még akkor is, ha szomorú kicsit. Vagy pont ezért. Én szeretem a szomorú dalokat.
*A kis közjáték után látja, hogy látja, hogy Adoaver félreteszi kicsit a kedvéért papírjait, és amikor a két kék szempár összenéz ez valamiért nagyon jól is esik neki. Persze továbbra sem szeretné az ifjú mágust távol tartani olvasmányaitól, és bár, mintha a tekintete kérdő lenne egy kicsit, neki őszintén fogalma sincs, hogy vajon mit is akarhat kérdezni tőle. Ezért is szalad időben talán kicsit előre feleslegesen, de hát jobb ezt szerinte még most megbeszélni, mielőtt még megérkeznének. Ugyan sok kérdése lenne még minden korábban megbeszéltről, de, ha már egyszer valamiféle cselekvésre szánja el magát, a jövőn való aggódás valahogyan hajlamos gondolataiból minden mást kiszorítani gondolatai közül.*
- Arra gondoltam, hogy amint a városba érünk, először próbáljuk megkeresni a régi Sayqueves Rezidenciát, ahová indultunk. Valaki biztosan útba tud majd igazítani. *vázolja fel a tervét.* Ha pedig nem találjuk meg sötétedésig, a Pegazusba még mindig visszamehetünk, oda biztos visszatalálunk, mert Thrist leszámítva már mindhárman jártunk ott. Persze jó lenne nem költeni szállásra, ha ingyen is alhatunk valahol, de ha más nincs, egy éjszakára megteszi ez is, nem? Mit szóltok? Nekem hirtelen nincs jobb ötletem.
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.09.01 22:25:45
6054. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-08-30 10:14:05
Üzenet elküldve: 2022-08-30 10:14:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Kis utazás//
- Nagyon más? Összességében nem: Lihanechben több a márvány, kevesebb a faji arány és a polgárok alapból kicsit csendesebbek, mindenki folyton a saját dolgára megy és csevegés az gyér. De ha bedobnál egy idegent egyik városból a másikba, kétve hiszem hogy hatalmas különbséget tudna tenni a kettő között. Talán hogy sokkal több az elf. És a tündér. *Rázza a fejét, végül magával megegyezve. Bár azt nem teszi közzé büszkén, hogy otthonából valójában nem látott rettenetesen sokat, azon a gazdagnegyeden kívül, amelyben lakott, és a persze azon, amelynek piacára mentek el vásárolni. Kisebb a város, mint Arthenior, de senki sem mondhatta volna kicsinek. Talán ennyivel megelégszik Luninari, és nem deríti ki tudatlanságát.*
- Részemről indulhatunk! *Jelez Thrissayának, táskáját, könyvét és saját magát biztonságban tudva a szekérben és a fiatalok frissességével nézve szét e helyben még egyszer a liget körül. És amint hallja a kötél, a lovak és kerekek hangját, ültében el is kényelmesedik, és vissza is nyúl könyvéért.
A tündérlány dúdolása hamar mosolyt hoz kötetében lógó arcára: megnyugvást és jó hangulatot is ad az, még ha olvasásában kissé zavarja is. De nem várhatja azt el hogy néma csendben teljen a túra. Úgyhogy a papírokat ideiglenesen ismét letéve szétnéz maga körül, kiélvezve az erdőből vidéki pusztaságba való átformálódás látványát, és megkeresi kék szemével Luninarit, dumcsizás megkezdését várva az ő részéről. Eddig probléma nélkül ment, tehát nem hiszi, hogy itt most bármi nehézsége akadna neki. Talán kérdezni fog többet Him'Gaz-ról, vagy városáról, esetleg másról?*
- Nagyon más? Összességében nem: Lihanechben több a márvány, kevesebb a faji arány és a polgárok alapból kicsit csendesebbek, mindenki folyton a saját dolgára megy és csevegés az gyér. De ha bedobnál egy idegent egyik városból a másikba, kétve hiszem hogy hatalmas különbséget tudna tenni a kettő között. Talán hogy sokkal több az elf. És a tündér. *Rázza a fejét, végül magával megegyezve. Bár azt nem teszi közzé büszkén, hogy otthonából valójában nem látott rettenetesen sokat, azon a gazdagnegyeden kívül, amelyben lakott, és a persze azon, amelynek piacára mentek el vásárolni. Kisebb a város, mint Arthenior, de senki sem mondhatta volna kicsinek. Talán ennyivel megelégszik Luninari, és nem deríti ki tudatlanságát.*
- Részemről indulhatunk! *Jelez Thrissayának, táskáját, könyvét és saját magát biztonságban tudva a szekérben és a fiatalok frissességével nézve szét e helyben még egyszer a liget körül. És amint hallja a kötél, a lovak és kerekek hangját, ültében el is kényelmesedik, és vissza is nyúl könyvéért.
A tündérlány dúdolása hamar mosolyt hoz kötetében lógó arcára: megnyugvást és jó hangulatot is ad az, még ha olvasásában kissé zavarja is. De nem várhatja azt el hogy néma csendben teljen a túra. Úgyhogy a papírokat ideiglenesen ismét letéve szétnéz maga körül, kiélvezve az erdőből vidéki pusztaságba való átformálódás látványát, és megkeresi kék szemével Luninarit, dumcsizás megkezdését várva az ő részéről. Eddig probléma nélkül ment, tehát nem hiszi, hogy itt most bármi nehézsége akadna neki. Talán kérdezni fog többet Him'Gaz-ról, vagy városáról, esetleg másról?*
6053. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-08-29 20:01:49
Üzenet elküldve: 2022-08-29 20:01:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
// Fejvadászok //
*Az a "kis" probléma végül nem csak egy órát vett igénybe, de Ukrom így is egy páncélzattal bővebben teheti meg az utat a Kikötőbe. Nehéz és sietős léptekkel is hagyja el a város határát, hogy aztán a földutat taposva érezze az arcába csapódó, esti hideget hozó szellőt. Bár nem kifejezetten voltak elkésve semmiből, váratni mégis várat valakiket, e tény pedig eltölti elég feszültséggel, hogy még a szokásosnál is morcosabb ábrázattal, a hideg földben mély bakancsnyomot hagyva keverje fel a port maga előtt és után, magában még továbbra is átkokat morogva a történtek miatt.*
*Az a "kis" probléma végül nem csak egy órát vett igénybe, de Ukrom így is egy páncélzattal bővebben teheti meg az utat a Kikötőbe. Nehéz és sietős léptekkel is hagyja el a város határát, hogy aztán a földutat taposva érezze az arcába csapódó, esti hideget hozó szellőt. Bár nem kifejezetten voltak elkésve semmiből, váratni mégis várat valakiket, e tény pedig eltölti elég feszültséggel, hogy még a szokásosnál is morcosabb ábrázattal, a hideg földben mély bakancsnyomot hagyva keverje fel a port maga előtt és után, magában még továbbra is átkokat morogva a történtek miatt.*
6052. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-08-26 14:45:22
Üzenet elküldve: 2022-08-26 14:45:22
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
//Tűzkeresztség//
* Bredoc "bókjára" (függetlenül attól, hogy annak szánta-e vagy sem) csak bólogat az öreg. A bájitalkészítés valóban nem a legegyszerűbb mesterség, de a férfi eleget élt már ahhoz, hogy legyen ideje beletanulni a szakmába.
Elindulnak tehát, ez azonban nem vet gátat a beszélgetésnek, ahogy a ősz szakállas férfi pipázásának sem. Természetesen most is az öreg válaszol kettejük nevében. *
– Úgy valahogy. Artheniorba igyekeztünk, hiszen hazai földön mindig öröm üzletelni. Errefelé mindig akad egynéhány bátor kalandor, akik útrakelés előtt benéznek hozzám. * Amennyire az megmondható ennyi alapján, megint őszintének tűnik, illetve az sem valószínű, hogy mindezt most találta ki. Más kérdés, hogy ezúttal sem mélyed bele a részletekbe, illetve társnőjéről továbbra sem tudhatnak meg sokat, hiszen ő minden beszédet ráhagy az öregre. A bemutatkozás hiányának említésére megint csak nem ő szólal meg elsőnek. *
– Elnézést a faragatlanságomért. Az én nevem Nowud Raelm. Ő pedig… * Néz a nő felé, de hagyja, hogy ő fejezze be a mondatot. Így legalább ismét hallhatják kellemesen csegő hangját. *
– Oleamar. És magát hogy szólíthatjuk, öhm… Kapitány uram? * Kérdez vissza rögtön, ami után kis mosoly ül a szájára. A "kapitány" szó említésekor egy kissé elbizonytalanodik. Valószínűleg nem sokat tud a katonai rangokról, de aligha akarja megbántani Bredocot.
Ezután Nilevardnak is akad egy kérdése, amire már ismét a Nowud néven bemutatkozó férfi felel. *
– Pontosan nem tudom, de négyen-öten biztosan voltak. Ráadásul volt köztük egy vagy két zöldbőrű is. Igen-igen, kettő is volt!
* Telik-múlik az idő, végül megérkeznek, ha nem is a végállomásra, de közel hozzá. Nowud a parancsnok szavaira röviden elgondolkodik, azután bólint. *
– Úgy lesz! Nekem nincs kérdésem. * Bizonyára álmában sem remélne Gabraelnél vitézebb "védelmezőt", na meg aztán nem is nagyon van választása, így egészen könnyen beletörődik a tervbe. Mostanra pipája kialudt, így csak szótlanul ül a ló hátán és figyeli, ahogy a páros távolodik. Aztán egy idő múlva leszáll a lóról, hogy nyújtózzon egyet. Persze figyelve arra, hogy a mellette strázsáló medvetermetű nehogy félreértse a mozdulatsort, szóval csak szépen óvatosan mozog. Ha Gabrael továbbra sincs beszélős kedvében, úgy a "táborra" a temetőkre jellemző néma csönd és mozdulatlanság telepszik. Már csak a hullaszag hiányzik, hogy teljes legyen a hasonlat.
Ami a Bredoc-Nilevard duót illeti, egyelőre nem látnak vagy hallanak semmi gyanúsat – hacsak az nem számít annak, hogy jóformán semmit sem hallanak a szél zúgásán és a fű susogásán kívül. A folyó még néhány kilométerrel odébb van, most épp egy lankás vidéken haladnak lefelé, előttük pedig egy erdősebb rész következik. Tökéletes hely a rejtőzködéshez és persze a rajtaütéshez. *
* Bredoc "bókjára" (függetlenül attól, hogy annak szánta-e vagy sem) csak bólogat az öreg. A bájitalkészítés valóban nem a legegyszerűbb mesterség, de a férfi eleget élt már ahhoz, hogy legyen ideje beletanulni a szakmába.
Elindulnak tehát, ez azonban nem vet gátat a beszélgetésnek, ahogy a ősz szakállas férfi pipázásának sem. Természetesen most is az öreg válaszol kettejük nevében. *
– Úgy valahogy. Artheniorba igyekeztünk, hiszen hazai földön mindig öröm üzletelni. Errefelé mindig akad egynéhány bátor kalandor, akik útrakelés előtt benéznek hozzám. * Amennyire az megmondható ennyi alapján, megint őszintének tűnik, illetve az sem valószínű, hogy mindezt most találta ki. Más kérdés, hogy ezúttal sem mélyed bele a részletekbe, illetve társnőjéről továbbra sem tudhatnak meg sokat, hiszen ő minden beszédet ráhagy az öregre. A bemutatkozás hiányának említésére megint csak nem ő szólal meg elsőnek. *
– Elnézést a faragatlanságomért. Az én nevem Nowud Raelm. Ő pedig… * Néz a nő felé, de hagyja, hogy ő fejezze be a mondatot. Így legalább ismét hallhatják kellemesen csegő hangját. *
– Oleamar. És magát hogy szólíthatjuk, öhm… Kapitány uram? * Kérdez vissza rögtön, ami után kis mosoly ül a szájára. A "kapitány" szó említésekor egy kissé elbizonytalanodik. Valószínűleg nem sokat tud a katonai rangokról, de aligha akarja megbántani Bredocot.
Ezután Nilevardnak is akad egy kérdése, amire már ismét a Nowud néven bemutatkozó férfi felel. *
– Pontosan nem tudom, de négyen-öten biztosan voltak. Ráadásul volt köztük egy vagy két zöldbőrű is. Igen-igen, kettő is volt!
* Telik-múlik az idő, végül megérkeznek, ha nem is a végállomásra, de közel hozzá. Nowud a parancsnok szavaira röviden elgondolkodik, azután bólint. *
– Úgy lesz! Nekem nincs kérdésem. * Bizonyára álmában sem remélne Gabraelnél vitézebb "védelmezőt", na meg aztán nem is nagyon van választása, így egészen könnyen beletörődik a tervbe. Mostanra pipája kialudt, így csak szótlanul ül a ló hátán és figyeli, ahogy a páros távolodik. Aztán egy idő múlva leszáll a lóról, hogy nyújtózzon egyet. Persze figyelve arra, hogy a mellette strázsáló medvetermetű nehogy félreértse a mozdulatsort, szóval csak szépen óvatosan mozog. Ha Gabrael továbbra sincs beszélős kedvében, úgy a "táborra" a temetőkre jellemző néma csönd és mozdulatlanság telepszik. Már csak a hullaszag hiányzik, hogy teljes legyen a hasonlat.
Ami a Bredoc-Nilevard duót illeti, egyelőre nem látnak vagy hallanak semmi gyanúsat – hacsak az nem számít annak, hogy jóformán semmit sem hallanak a szél zúgásán és a fű susogásán kívül. A folyó még néhány kilométerrel odébb van, most épp egy lankás vidéken haladnak lefelé, előttük pedig egy erdősebb rész következik. Tökéletes hely a rejtőzködéshez és persze a rajtaütéshez. *
6051. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-08-24 12:37:53
Üzenet elküldve: 2022-08-24 12:37:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
- A fene a rohadt tolvajokat...
*Hörögi, már-már sziszegi fogai között az önkívületi állapothoz igencsak közel álló ifjú, miközben Arthenior felé döcög szaggatott folytonossággal, egy szomorúfűz görnyedtségével.
Hasfalának szorongatása egyik kezével bizony egy bámészkodónak nem engedne semmilyen jóra való következtetést. Nem engedne. Sajnos a feltételes mód ott pihen eme kijelentésben, mert bár a napi őrjáratok, vándorok gyakori látványosságok errefelé, önnön szerencsétlensége kizárja a lehetőségét a legnyilvánvalóbb események bekövetkeztének.
Így bandukol hát lassan fél napja egy szúrt sebbel, lázzal, üres erszénnyel... Pontosabban erszény nélkül.
Éppen egy karavánt kísért Lihanech felé, majd munkája végeztével úgy gondolta, felfedezi magának a Szél Városát, ámde kora reggel valahol a régi karavánpihenő környékén találkozott azzal az első, és utolsó vándorral, aki eddigi útját keresztezte. Az a kedves vándor köszönésképpen beleszúrta tőrjét a hasfalába, leszakította az erszényét, és tovaiszkolt.
Talán mindez elkerülhető lett volna, ha Lihanechben megfoldja láncingét, de valami érthetetlen (értsd: lustaság) oknál fogva elhessegette a gondolatot, inkább útra kélt Arthenior felé.
Mondani sem kell, a tőr pont az ing egyik gyenge, javítatlan részét érve úgy hatolt át enyhe fémes csendüléssel az amúgy sem erős láncon, mint kés a vajon. Az erszény meg... Talán nem kellett volna útközben számolgatni mennyit is ért a karaván védelme?
Az a kevés pénz, ami megúszta, tunikája belső zsebében pihen, ámbár jelenleg erről az ifjú nem vesz tudomást; halott ember semmit nem vehet a pénzén.
Öröm az ürömben, hogy szervet valószínűleg nem érhetett a szúrás, hiszen fél napja él és virul, bár elég rossz passzban. Utolsó reménye, hogy a városba érve talán valaki a segítségére is siet, aki kezelni tudja sebet. Közeledik már, a távolban délibábként sejlik fel Arthenior.
Újult, reményteli erővel indul meg bicegésében, hiszen a remény hal meg utoljára, de neki nincs kedve a reménynél előbb elpatkolni.
Így indult hát meg a város felé az, akinek történetét mintha a Balszerencse mesélné.*
*Hörögi, már-már sziszegi fogai között az önkívületi állapothoz igencsak közel álló ifjú, miközben Arthenior felé döcög szaggatott folytonossággal, egy szomorúfűz görnyedtségével.
Hasfalának szorongatása egyik kezével bizony egy bámészkodónak nem engedne semmilyen jóra való következtetést. Nem engedne. Sajnos a feltételes mód ott pihen eme kijelentésben, mert bár a napi őrjáratok, vándorok gyakori látványosságok errefelé, önnön szerencsétlensége kizárja a lehetőségét a legnyilvánvalóbb események bekövetkeztének.
Így bandukol hát lassan fél napja egy szúrt sebbel, lázzal, üres erszénnyel... Pontosabban erszény nélkül.
Éppen egy karavánt kísért Lihanech felé, majd munkája végeztével úgy gondolta, felfedezi magának a Szél Városát, ámde kora reggel valahol a régi karavánpihenő környékén találkozott azzal az első, és utolsó vándorral, aki eddigi útját keresztezte. Az a kedves vándor köszönésképpen beleszúrta tőrjét a hasfalába, leszakította az erszényét, és tovaiszkolt.
Talán mindez elkerülhető lett volna, ha Lihanechben megfoldja láncingét, de valami érthetetlen (értsd: lustaság) oknál fogva elhessegette a gondolatot, inkább útra kélt Arthenior felé.
Mondani sem kell, a tőr pont az ing egyik gyenge, javítatlan részét érve úgy hatolt át enyhe fémes csendüléssel az amúgy sem erős láncon, mint kés a vajon. Az erszény meg... Talán nem kellett volna útközben számolgatni mennyit is ért a karaván védelme?
Az a kevés pénz, ami megúszta, tunikája belső zsebében pihen, ámbár jelenleg erről az ifjú nem vesz tudomást; halott ember semmit nem vehet a pénzén.
Öröm az ürömben, hogy szervet valószínűleg nem érhetett a szúrás, hiszen fél napja él és virul, bár elég rossz passzban. Utolsó reménye, hogy a városba érve talán valaki a segítségére is siet, aki kezelni tudja sebet. Közeledik már, a távolban délibábként sejlik fel Arthenior.
Újult, reményteli erővel indul meg bicegésében, hiszen a remény hal meg utoljára, de neki nincs kedve a reménynél előbb elpatkolni.
Így indult hát meg a város felé az, akinek történetét mintha a Balszerencse mesélné.*
6050. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-08-22 20:27:36
Üzenet elküldve: 2022-08-22 20:27:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szív sötétje//
*Kacarászva igyekszik enyhíteni zavarát, amit Learon kijelentése eredményez. Számtalanszor tudatták már egymással, hogy milyen közeli barátságban vannak, s akár tűzbe is mennének egymásért, mégis mindig jó érzéssel tölti el Karheiát. Tudja jól, hogy a tharg ígéret valóban annyira erős, mintha valóban rokoni szálak fűznék össze őket. Egy pillanatig sem kételkedik abban, hogy Learon utolsó falatot megosztaná vele, vagy élete árán óvná őt, ahogy reményei szerint a pásztor is jól tudja, hogy a nő is megtenné mindezt érte.
A szava is számít, ami szintén jólesik számára. Karheia megbecsült nő volt egykoron, akinek a véleményére, útmutatására adtak, s úgy tűnik a sors megint efelé terelgeti vissza őt. Ez, meg az, hogy szeretve érzi magát most is sok örömöt okoz neki a bánatos időszakokban is.
Karheia igen figyelmes nő tud lenni, ha valakit megtisztel jelenlétével, így nem kerüli el az egyébként igen látványos furcsa viselkedés, amikor Fynlisse édesapja szóba kerül. Már nyitná ajkait, de magába fojtja a szavakat, mert túl érzékenynek ítéli meg a témát.*
- Végül is eleve sétálgattunk.
*Még a tündér számára is látható lehet, hogy valamit elhallgat, Learonnak meg talán még beszédesebb lehet ez, akivel sétájuk bizonyos szakaszában súlyos mondandóra tett utalást. A kis kitérővel pedig nyert magának némi időt, de most sem érzi, hogy könnyebb lesz ezt a másik számára elmesélni. Mindenesetre ő nem kívánja lerázni magukról a tündért, akkor sem, ha jól esne megosztani ezt a szívét súlyosan terhelő titkot barátjával, helyette azon töpreng, hogy a csintalan mosolynak van mögöttes jelentése Fynlisse részéről, vagy bele kíván látni valamit.*
//Szív sötétje//
*Kacarászva igyekszik enyhíteni zavarát, amit Learon kijelentése eredményez. Számtalanszor tudatták már egymással, hogy milyen közeli barátságban vannak, s akár tűzbe is mennének egymásért, mégis mindig jó érzéssel tölti el Karheiát. Tudja jól, hogy a tharg ígéret valóban annyira erős, mintha valóban rokoni szálak fűznék össze őket. Egy pillanatig sem kételkedik abban, hogy Learon utolsó falatot megosztaná vele, vagy élete árán óvná őt, ahogy reményei szerint a pásztor is jól tudja, hogy a nő is megtenné mindezt érte.
A szava is számít, ami szintén jólesik számára. Karheia megbecsült nő volt egykoron, akinek a véleményére, útmutatására adtak, s úgy tűnik a sors megint efelé terelgeti vissza őt. Ez, meg az, hogy szeretve érzi magát most is sok örömöt okoz neki a bánatos időszakokban is.
Karheia igen figyelmes nő tud lenni, ha valakit megtisztel jelenlétével, így nem kerüli el az egyébként igen látványos furcsa viselkedés, amikor Fynlisse édesapja szóba kerül. Már nyitná ajkait, de magába fojtja a szavakat, mert túl érzékenynek ítéli meg a témát.*
- Végül is eleve sétálgattunk.
*Még a tündér számára is látható lehet, hogy valamit elhallgat, Learonnak meg talán még beszédesebb lehet ez, akivel sétájuk bizonyos szakaszában súlyos mondandóra tett utalást. A kis kitérővel pedig nyert magának némi időt, de most sem érzi, hogy könnyebb lesz ezt a másik számára elmesélni. Mindenesetre ő nem kívánja lerázni magukról a tündért, akkor sem, ha jól esne megosztani ezt a szívét súlyosan terhelő titkot barátjával, helyette azon töpreng, hogy a csintalan mosolynak van mögöttes jelentése Fynlisse részéről, vagy bele kíván látni valamit.*
6049. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-08-20 15:05:17
Üzenet elküldve: 2022-08-20 15:05:17
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kis utazás//
- Majd hozunk a szöszi dokinak ajándékot a városból.
* Ígéri Luninak, mert látja ám, hogy kicsit nehezen szabadulnak mindketten a bús doktor arcképétől. Nah, hát megkedvelték a fickót. Bár ő ezt mégis gyorsan elintézi magában, hiszen készülnek az utazásra. Nyergelj fordulj, mondhatná, de most kocsit kell előkészíteni. S kicsit sem húzza a száját azért, mert neki egymagának kell készítenie a dolgokat a kényelmesebb és gyorsabb utazáshoz. Apró kezei s lábai mindig molyólásznak, rámol, készül. Nyugton maradni nem nagyon tud, ekkora út után sem. Az magában nagy szó, hogy a ligetben meg tud maradni. Felpakolja hát holmiját, segít Adoaver és Luni holmiját is elhelyezni, hogy elférjenek. *
- Az jó akkor, megjegyzem majd az utat. Indulhatunk?
* Mikor Luni kiadja az ukázt és irányt mutat, finoman odacsap; mert nem az az ütlegelős fajta ugye. Kényelmes tempóban döcögnek tova. Kis idő múltán halkan dúdol. *
" - Még mindig csábít-hív a táj,
még int felém a napsugár.
Látod már megint indulok,
egy helyben állni nem tudok.
Tudom már nem várnak régi barátok,
ismerőst már nem találok,
nem otthon vagyok.
Mégis csábít, hív a táj,
még int a felém a napsugár.
Pedig tudom hogy egyre többször fáradok,
de még úton vagyok, te is láthatod.
Még várnak mindig új, barátok. "
* Vannak még ilyen és hasonló dallamai, igaz, ez kicsit szomorkás. De az elindulásukhoz szerinte épp passzol. *
- Majd hozunk a szöszi dokinak ajándékot a városból.
* Ígéri Luninak, mert látja ám, hogy kicsit nehezen szabadulnak mindketten a bús doktor arcképétől. Nah, hát megkedvelték a fickót. Bár ő ezt mégis gyorsan elintézi magában, hiszen készülnek az utazásra. Nyergelj fordulj, mondhatná, de most kocsit kell előkészíteni. S kicsit sem húzza a száját azért, mert neki egymagának kell készítenie a dolgokat a kényelmesebb és gyorsabb utazáshoz. Apró kezei s lábai mindig molyólásznak, rámol, készül. Nyugton maradni nem nagyon tud, ekkora út után sem. Az magában nagy szó, hogy a ligetben meg tud maradni. Felpakolja hát holmiját, segít Adoaver és Luni holmiját is elhelyezni, hogy elférjenek. *
- Az jó akkor, megjegyzem majd az utat. Indulhatunk?
* Mikor Luni kiadja az ukázt és irányt mutat, finoman odacsap; mert nem az az ütlegelős fajta ugye. Kényelmes tempóban döcögnek tova. Kis idő múltán halkan dúdol. *
" - Még mindig csábít-hív a táj,
még int felém a napsugár.
Látod már megint indulok,
egy helyben állni nem tudok.
Tudom már nem várnak régi barátok,
ismerőst már nem találok,
nem otthon vagyok.
Mégis csábít, hív a táj,
még int a felém a napsugár.
Pedig tudom hogy egyre többször fáradok,
de még úton vagyok, te is láthatod.
Még várnak mindig új, barátok. "
* Vannak még ilyen és hasonló dallamai, igaz, ez kicsit szomorkás. De az elindulásukhoz szerinte épp passzol. *
6048. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-08-16 11:45:24
Üzenet elküldve: 2022-08-16 11:45:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tűzkeresztség//
*Kedvtelenül várakotzik Bredoc mögött, könyökét a nyeregképén nyugtatva elnyom egy ásítást. A parancsnoknak közben sikerül elérni a célját, az öreg, mint kiderül, alkimista és társa visszakísérik őket oda, ahol a rablás megesett. A történtek kibogozása már rég elvesztette a medvetermetű figyelmét, az úgyis a parancsnok dolga, nem azért hozta őt, azaz őket magával, hogy okoskodjanak.
Ahogy elindulnak, a sort zárja hátvédként, szürke pillantása a környezetet fürkészi, hátha felfigyel valamire. Bredoc beszélgetni kíván és minő meglepetés, Nilevard is, amihez a medvetermetű nem csatlakozik, de a feleleteket azért meghallgatja. Csodálkozott volna, ha a szőke kibír egy fertályórát anélkül, hogy jártatná a lepénylesőjét.
Valamivel később az öreg egész jó leírást ad a haramiák táboráról, ami ugyan felvet kérdéseket, de azokat nem a páncélos kívánja feltenni. Bredoc aztán leszáll a lóról és parancsba adja, hogy maradjon a két lovassal, míg ők körülnéznek. A medvetermetű unott, dörmögő hangon válaszol a csatamén nyergéből.*
- Parancs, értettem. *Kurtán biccent a férfinek, érti ő, mire megy ki a játék. Neki nincs kérdése, nincs észrevétele, némán teszi a dolgát és míg a két városőr, a parancsnok és a két lábon járó giccsparádé elindulnak, a fegyvere markolatán nyugtatva kezét közelebb léptet a két lovashoz. Nyugodt lelkiismerettel csapna le bármelyikre, ha kereket akarnának oldani, az egyiket biztosan elérnék a lánc végén meglóduló szögekkel kivert goblinfejek.
Amíg láthatóak, addig a parancsnokot és a másikat is követi, magában újra gratulál az aranyszín vérthez, amit a kölyök vett magára, mérföldekről csilloghat már, de talán jó csali lesz a haramiáknak, már ha egyáltalán tényleg léteznek.*
*Kedvtelenül várakotzik Bredoc mögött, könyökét a nyeregképén nyugtatva elnyom egy ásítást. A parancsnoknak közben sikerül elérni a célját, az öreg, mint kiderül, alkimista és társa visszakísérik őket oda, ahol a rablás megesett. A történtek kibogozása már rég elvesztette a medvetermetű figyelmét, az úgyis a parancsnok dolga, nem azért hozta őt, azaz őket magával, hogy okoskodjanak.
Ahogy elindulnak, a sort zárja hátvédként, szürke pillantása a környezetet fürkészi, hátha felfigyel valamire. Bredoc beszélgetni kíván és minő meglepetés, Nilevard is, amihez a medvetermetű nem csatlakozik, de a feleleteket azért meghallgatja. Csodálkozott volna, ha a szőke kibír egy fertályórát anélkül, hogy jártatná a lepénylesőjét.
Valamivel később az öreg egész jó leírást ad a haramiák táboráról, ami ugyan felvet kérdéseket, de azokat nem a páncélos kívánja feltenni. Bredoc aztán leszáll a lóról és parancsba adja, hogy maradjon a két lovassal, míg ők körülnéznek. A medvetermetű unott, dörmögő hangon válaszol a csatamén nyergéből.*
- Parancs, értettem. *Kurtán biccent a férfinek, érti ő, mire megy ki a játék. Neki nincs kérdése, nincs észrevétele, némán teszi a dolgát és míg a két városőr, a parancsnok és a két lábon járó giccsparádé elindulnak, a fegyvere markolatán nyugtatva kezét közelebb léptet a két lovashoz. Nyugodt lelkiismerettel csapna le bármelyikre, ha kereket akarnának oldani, az egyiket biztosan elérnék a lánc végén meglóduló szögekkel kivert goblinfejek.
Amíg láthatóak, addig a parancsnokot és a másikat is követi, magában újra gratulál az aranyszín vérthez, amit a kölyök vett magára, mérföldekről csilloghat már, de talán jó csali lesz a haramiáknak, már ha egyáltalán tényleg léteznek.*
6047. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-08-13 11:27:14
Üzenet elküldve: 2022-08-13 11:27:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Tűzkeresztség //
* Nilevard engedelmesen figyeli parancsnoka minden szavát. Továbbra is jelen van benne a tanulási szándék, így nem aggodalmaskodik, csak követi a parancsot.
Hisz ha csak követni kell, akkor nem szükséges tovább gondolni nem de? Ágast lassan elindítja, és követi a kompániát, természetesen a szemét a lányon tartja, valamiért még mindig ő a leggyanúsabb a kettőből. *
- Tudják esetleg, hogy hányan lehetnek?
* Kérdezi az úton tőlük, nem hinné, hogy ez gond lenne, így nyugodt szívvel halad tovább lova hátán. A rövid út alatt figyelmét továbbra is az ismeretlen köti le, na meg természetesen a nő. ~ Nevük? Csakugyan... ~ Észerű kérdésnek tartja Bredoc szavait, bár most a medvetermetűvel ért egyet, nyugodtan keményebbek lehetnének velük. Hisz mégis csak a rendvédelem tagjai. *
- Igenis.
* Irányítja lovát Bredoc mellé, majd csak várja az utasítást. Próbál szemfüles lenni, a távolba a pihenőre tekinget, hogy talán megpillant valamit, ami bármely veszélyre adhat okot. ~ Gyakran a fákon figyelik ki a hosszú egyenes utaknál a karavánokat, lehet itt is hasonló. ~ Elmélkedik, miközben a vastagabb ágakon is szét néz. Ha a parancsnok utasítást ad számára, követi is. *
- Mondtak valamit a jelentések, hogy hányan lehetnek?
* Érdeklődik, ha már kérdezték őt, de utána azonnal követi is a parancsnokot. *
* Nilevard engedelmesen figyeli parancsnoka minden szavát. Továbbra is jelen van benne a tanulási szándék, így nem aggodalmaskodik, csak követi a parancsot.
Hisz ha csak követni kell, akkor nem szükséges tovább gondolni nem de? Ágast lassan elindítja, és követi a kompániát, természetesen a szemét a lányon tartja, valamiért még mindig ő a leggyanúsabb a kettőből. *
- Tudják esetleg, hogy hányan lehetnek?
* Kérdezi az úton tőlük, nem hinné, hogy ez gond lenne, így nyugodt szívvel halad tovább lova hátán. A rövid út alatt figyelmét továbbra is az ismeretlen köti le, na meg természetesen a nő. ~ Nevük? Csakugyan... ~ Észerű kérdésnek tartja Bredoc szavait, bár most a medvetermetűvel ért egyet, nyugodtan keményebbek lehetnének velük. Hisz mégis csak a rendvédelem tagjai. *
- Igenis.
* Irányítja lovát Bredoc mellé, majd csak várja az utasítást. Próbál szemfüles lenni, a távolba a pihenőre tekinget, hogy talán megpillant valamit, ami bármely veszélyre adhat okot. ~ Gyakran a fákon figyelik ki a hosszú egyenes utaknál a karavánokat, lehet itt is hasonló. ~ Elmélkedik, miközben a vastagabb ágakon is szét néz. Ha a parancsnok utasítást ad számára, követi is. *
- Mondtak valamit a jelentések, hogy hányan lehetnek?
* Érdeklődik, ha már kérdezték őt, de utána azonnal követi is a parancsnokot. *
6046. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-08-12 00:18:16
Üzenet elküldve: 2022-08-12 00:18:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Szív sötétje//
~ A liliom önmagában szép, nem a díszeitől. ~ *Megtartja magának a gondolatot. Nem szeretné még jobban zavarba hozni Karheiát. Ami azt illeti, a saját esélyeit se kívánja rontani, hiszen a vad szépség rögtön a pártjára állt. A mágus fejébe nem lát bele, így nem tudhatja, mekkora szerepet játszanak a nő szavai Learon válaszában. Ki tudja, talán éppen most nyílt meg Fyn előtt az út az álmai beteljesítéséhez? Akárhogy is, nem tudja és nem is akarja leplezni az örömét.*
- Szavadon foglak, Learon Derin! *Kacagva válaszol a felajánlásra, de nagyon is az emlékezetébe vési. Bár magának se vallaná be, voltak kétségei afelől, hogy érdemes-e Artheniorba utaznia, ám most köddé váltak... legalábbis nagyjából.* Mintha csak apámat hallanám... ~ Mit szerénykedjek? ~ És nemcsak a szája járt! Meg is tanított volna mindenre, ha... Ha... *Összeharapja az ajkait, mint aki a sírás határán van.* Szóval... köszönöm, tényleg!
- Volna kedvetek sétálni egyet, amíg elkészül a tábor? Itt úgyse veszik sok hasznomat. *Aztán eszébe jut, hogy a barbár nő és a mágus kettesben érkeztek.* Vagy zavarnék? *Már-már pimasz vigyort villant a másik kettőre.*
//Szív sötétje//
~ A liliom önmagában szép, nem a díszeitől. ~ *Megtartja magának a gondolatot. Nem szeretné még jobban zavarba hozni Karheiát. Ami azt illeti, a saját esélyeit se kívánja rontani, hiszen a vad szépség rögtön a pártjára állt. A mágus fejébe nem lát bele, így nem tudhatja, mekkora szerepet játszanak a nő szavai Learon válaszában. Ki tudja, talán éppen most nyílt meg Fyn előtt az út az álmai beteljesítéséhez? Akárhogy is, nem tudja és nem is akarja leplezni az örömét.*
- Szavadon foglak, Learon Derin! *Kacagva válaszol a felajánlásra, de nagyon is az emlékezetébe vési. Bár magának se vallaná be, voltak kétségei afelől, hogy érdemes-e Artheniorba utaznia, ám most köddé váltak... legalábbis nagyjából.* Mintha csak apámat hallanám... ~ Mit szerénykedjek? ~ És nemcsak a szája járt! Meg is tanított volna mindenre, ha... Ha... *Összeharapja az ajkait, mint aki a sírás határán van.* Szóval... köszönöm, tényleg!
- Volna kedvetek sétálni egyet, amíg elkészül a tábor? Itt úgyse veszik sok hasznomat. *Aztán eszébe jut, hogy a barbár nő és a mágus kettesben érkeztek.* Vagy zavarnék? *Már-már pimasz vigyort villant a másik kettőre.*
6045. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-08-11 23:41:50
Üzenet elküldve: 2022-08-11 23:41:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
//Tűzkeresztség//
-Akkor ön igencsak jól képezz lehet uram, úgy tudom nem egyszerű ezekkel a kényes löttyökkel mahinálni.
*Feleli a férfinek. Szerencsére Nilevard és Gabrael tudomásul veszik a parancsnok szavát, no és az alkimista is beleegyezik, hogy megmutassa nekik hogy hol is rabolták őt ki állítólag. Nincs hát akadálya, hogy elinduljanak. A nő hangját hallani egésze üdítő a számára a sok szakállas, marcona "gazfickó" után, akikkel nap mint nap van szerencséje együtt lenni. A stílusa azonban gerjeszt némi érzést Bredocban. ~Rafinált egy fehérnép lehet.~ Ha pedig valóban útra kelnek nem rest kihasználni azt a többletidőt, ami akaratlanul is adatik.*
-Na és merre tartanak? Már persze azon kívül hogy lepihenni természetesen.
*Hisz végül valahogy erre csak nem futott ki a korábbi beszéd, a rablás dolga valahogy elvitte a beszélgetés medrét.*
-Talán eladni készültek azokat a híresen különleges alkímist varázsitalokat amiktől szerencsétlenségükre megfosztották önöket?
*A számára mindig is olyan lesz a bájitalkotyvasztás mint a varázslás, nem kedveli és nem lát bele túlságosan, csak hall ezt-azt róla és a hasznára hatjaj amit lehet belőle. Azt sem tartja kizártnak a veterán gondolkodása, hogy talán nem megfosztották a varázsitalaiktól őket, egyszerűen csak a zsoldosoknak adták el őket. De továbbra is csak fantázia ez, és nem is különösebben akar vádolni senkit semmivel, jobbára csak puhatolózik hátha elcsíp valami morzsát.*
-Mellesleg még be sem mutatkoztak.
*Jegyzi meg csípősen egy félmosollyal az arcán. Aztán közben persze válaszol ha kérdezik, és nyilván a többieknek is akadhatnak gondolatai, de végül csak odaérnek arra a bizonyos helyre. Nem diktál túl gyors tempót. A férfi szavaira csak bólint, ismeri jól a karavánpihenő romjait. Egy darabig gondolkozik csak, túl sokat nem vacakol azonban, leszáll a lováról és dörgő hangján szól.*
-Rendben van. Természetesen nem, Nilevard és én körülnézünk kicsit. Gabrael pedig itt marad addig és vigyáz magukra, nehogy bármi gond legyen.
*Itt keresi beosztottja tekintetét, bízik benne hogy amilyen tapasztaltnak tűnik könnyen észleli, hogy valójában miről is van szó.*
-Maradjanak itt kérem, gyorsak leszünk és utána bármit is találunk az már a mi gondunk lesz, visszakísérjük önöket és elfelejthetik ezt az egészet. Van kérdés?
*Bár ez inkább Nilevardnak és a medvetermetű alaknak szól. Szúrja ugyan a szemét hogy semmi útonállókra utaló nyomot nem lát, de egy rossz megérzésből mégsem kezelheti a két idegent ellenségesen, még ha hazudtak is a rablásról, gyakorlatilag semmi olyat nem tettek, ami miatt elővehetné őket. De legalábbis nem tud róla.*
-Akkor ön igencsak jól képezz lehet uram, úgy tudom nem egyszerű ezekkel a kényes löttyökkel mahinálni.
*Feleli a férfinek. Szerencsére Nilevard és Gabrael tudomásul veszik a parancsnok szavát, no és az alkimista is beleegyezik, hogy megmutassa nekik hogy hol is rabolták őt ki állítólag. Nincs hát akadálya, hogy elinduljanak. A nő hangját hallani egésze üdítő a számára a sok szakállas, marcona "gazfickó" után, akikkel nap mint nap van szerencséje együtt lenni. A stílusa azonban gerjeszt némi érzést Bredocban. ~Rafinált egy fehérnép lehet.~ Ha pedig valóban útra kelnek nem rest kihasználni azt a többletidőt, ami akaratlanul is adatik.*
-Na és merre tartanak? Már persze azon kívül hogy lepihenni természetesen.
*Hisz végül valahogy erre csak nem futott ki a korábbi beszéd, a rablás dolga valahogy elvitte a beszélgetés medrét.*
-Talán eladni készültek azokat a híresen különleges alkímist varázsitalokat amiktől szerencsétlenségükre megfosztották önöket?
*A számára mindig is olyan lesz a bájitalkotyvasztás mint a varázslás, nem kedveli és nem lát bele túlságosan, csak hall ezt-azt róla és a hasznára hatjaj amit lehet belőle. Azt sem tartja kizártnak a veterán gondolkodása, hogy talán nem megfosztották a varázsitalaiktól őket, egyszerűen csak a zsoldosoknak adták el őket. De továbbra is csak fantázia ez, és nem is különösebben akar vádolni senkit semmivel, jobbára csak puhatolózik hátha elcsíp valami morzsát.*
-Mellesleg még be sem mutatkoztak.
*Jegyzi meg csípősen egy félmosollyal az arcán. Aztán közben persze válaszol ha kérdezik, és nyilván a többieknek is akadhatnak gondolatai, de végül csak odaérnek arra a bizonyos helyre. Nem diktál túl gyors tempót. A férfi szavaira csak bólint, ismeri jól a karavánpihenő romjait. Egy darabig gondolkozik csak, túl sokat nem vacakol azonban, leszáll a lováról és dörgő hangján szól.*
-Rendben van. Természetesen nem, Nilevard és én körülnézünk kicsit. Gabrael pedig itt marad addig és vigyáz magukra, nehogy bármi gond legyen.
*Itt keresi beosztottja tekintetét, bízik benne hogy amilyen tapasztaltnak tűnik könnyen észleli, hogy valójában miről is van szó.*
-Maradjanak itt kérem, gyorsak leszünk és utána bármit is találunk az már a mi gondunk lesz, visszakísérjük önöket és elfelejthetik ezt az egészet. Van kérdés?
*Bár ez inkább Nilevardnak és a medvetermetű alaknak szól. Szúrja ugyan a szemét hogy semmi útonállókra utaló nyomot nem lát, de egy rossz megérzésből mégsem kezelheti a két idegent ellenségesen, még ha hazudtak is a rablásról, gyakorlatilag semmi olyat nem tettek, ami miatt elővehetné őket. De legalábbis nem tud róla.*
6044. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-08-11 22:25:22
Üzenet elküldve: 2022-08-11 22:25:22
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*Hojuw már hosszú utat tett meg Arthenior felé, de már érzi az út vége felé járhat. Nap már lassan eltűnt az égről és helyette csillagok kísérték tovább az útján a kalandort. A mocsaras tájat felváltották az élénk termőföldek. A földeken néhol kisebb vagy nagyobb házak tűntek fel a távolban. A házak ablakán kiszűrődő fény világította be az utat Hojuw számára. Ahogy haladót előre a körülötte lévő földeken egymást váltották a szántások és szőlő ültetvények. Az út közben elmennek mellette vándorok akik távolodnak a városból. Arcuk sápadt, ruházatok koszos. Hojuw erőteljesen lemérték a szemükkel mikor elmentek mellette, mintha furcsa lenne egy kalandor a város felé tartana. Nem foglalkozott velük. Egy cél lebegett a szeme előtt, hogy elérje az úti célját Artheniort. Egy fél óra séta után már látszódtak a város fényei. A kalandort elégedettség töltötte mikor meglátta a fényeket.*
6043. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-08-11 15:31:17
Üzenet elküldve: 2022-08-11 15:31:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Szív sötétje//
*Learon tágra nyílt szemmel hallgatja, ahogy a tündérlány elkezdi ecsetelni, hogy milyen ékszert képzelt el a kristály köré. Learon ilyesmikben nem jó. Ő egyszerű, hasznos dolgokat szeret magának tudni és bár magának sem vallaná be, de vágyja az értékes dolgokat, azonban mégsem úgy, hogy azok hivalkodók és díszesek legyenek. Nagyon részletesen kitálta az egészet, de ahhoz, hogy ez el is készüljön, sok-sok évnyi gyakorlás és munka is kéne, amivel még nem rendelkezik újdonsült barátnőjük.*
-Ugyan! Érted bármit megtennék, Rheia! *Mosolyog, de mégis látszik, hogy szavait komolyan gondolja. Jelenleg talán a Fortasokon kívül Rheia és Trodd az a két ember, aki a pásztormágusnak a legfontosabb és nem szeretné, hogy bármiben is hiányt szenvedjenek. Aztán a következő szavakra hirtelen el is neveti magát.*
-Nos, ha találsz valakit, keress meg újra! Bárkit ráveszek, hogy kitanítson. *Azt nem mondja el, hogy hogyan, de több ötlete is van már. Ha az ember egy gazdag és befolyásos mágus, nem sokan tudnak ellenállni neki.*
-A tehetség a fontos! Mindig is azt mondta a jó dédnagymamám, hogy csak az számít! Semmi más. Legyen valaki tündér vagy lány, vagy akármi. *Most szinte el is felejti, hogy nemrég majdnem élve elégett egy mélységit, csak mert az tiszteletlen volt vele. Nos, a Sajt-mester már csak ilyen. Hajlamos átsiklani a hibái felett, amikből mostanára már számos összegyűlt.*
//Szív sötétje//
*Learon tágra nyílt szemmel hallgatja, ahogy a tündérlány elkezdi ecsetelni, hogy milyen ékszert képzelt el a kristály köré. Learon ilyesmikben nem jó. Ő egyszerű, hasznos dolgokat szeret magának tudni és bár magának sem vallaná be, de vágyja az értékes dolgokat, azonban mégsem úgy, hogy azok hivalkodók és díszesek legyenek. Nagyon részletesen kitálta az egészet, de ahhoz, hogy ez el is készüljön, sok-sok évnyi gyakorlás és munka is kéne, amivel még nem rendelkezik újdonsült barátnőjük.*
-Ugyan! Érted bármit megtennék, Rheia! *Mosolyog, de mégis látszik, hogy szavait komolyan gondolja. Jelenleg talán a Fortasokon kívül Rheia és Trodd az a két ember, aki a pásztormágusnak a legfontosabb és nem szeretné, hogy bármiben is hiányt szenvedjenek. Aztán a következő szavakra hirtelen el is neveti magát.*
-Nos, ha találsz valakit, keress meg újra! Bárkit ráveszek, hogy kitanítson. *Azt nem mondja el, hogy hogyan, de több ötlete is van már. Ha az ember egy gazdag és befolyásos mágus, nem sokan tudnak ellenállni neki.*
-A tehetség a fontos! Mindig is azt mondta a jó dédnagymamám, hogy csak az számít! Semmi más. Legyen valaki tündér vagy lány, vagy akármi. *Most szinte el is felejti, hogy nemrég majdnem élve elégett egy mélységit, csak mert az tiszteletlen volt vele. Nos, a Sajt-mester már csak ilyen. Hajlamos átsiklani a hibái felett, amikből mostanára már számos összegyűlt.*
6042. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-08-05 13:54:21
Üzenet elküldve: 2022-08-05 13:54:21
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
//Tűzkeresztség//
* Megkönnyebbültség látszik a férfi arcán, mikor Bredoc leállítja ifjú társát. Senki sem örül annak különösebben, ha faggatják – akár bűnös, akár ártatlan. Persze az öreg tudja, hogy ez nem jelenti azt, hogy az őrök rögtön mindent elhisznek nekik, de ezek után próbál újra barátságosnak tűnni és segíteni a gondok megoldásában. Bredoc kérdésére megrázza fejét. *
– Dehogy-dehogy, inkább mondanám magam alkimistának. Wegtoren felől jövünk, épp egy üzleti úton voltunk. * Bár e szavak sokat nem árulnak el, az legalább őszintének tűnik. Bredoc következő szavaira sóhajt egyet, de a férfinak sikerült elég határozottnak lennie ahhoz, hogy meg se próbáljon kompromisszumot kötni. *
– Legyen hát. * Bólint egyet és lovát menetirányba állítva várja a parancsot. A nő most sem beszél sokat, de a hozzá intézett kérdésre válaszol, így végre hallhatják nőiesen vékony, de megjelenéséhez képest meglepően magabiztos hangját. *
– Természetesen nem az. * Egy apró, sokatmondó mosolyt is intéz a parancsnok felé, mielőtt ő is megfordítaná lovát, hogy elindulhassanak.
Az út során egyikük sem szólal meg, hacsak nem kérdezik őket. A páncélosoknak természetesen van lehetősége, hogy kérdezzenek és talán jól is teszik, ha kihasználják ezt az időt arra, hogy többet tudjanak meg akár a párosról, akár a "zsoldosokról", akik felé tartanak. Ha nem sietős a dolguk, nagyjából két órányi folyamatos lovaglás után szól ismét az öreg. Ha Bredoc gyorsabb tempót követel meg tőlük, ennek akár a töredéke alatt is elérhetik a célállomást, viszont ebben az esetben kevesebb idejük van beszélgetni és persze lovaikat is kifárasztják. *
– Errefelé tanyáznak. Látják ott a távolban a karavánpihenő romjait? * Mutat előre a romok felé, melyek bár még távol vannak, valóban láthatóak. *
– Az előtt kanyarog a folyó, ami után már az ingoványos vidék következik. Ezek a banditák valahol a folyónak ezen az oldalán vertek tábort, úgyhogy csak óvatosan! * Megállítja lovát, mire bizonyára a többiek is így tesznek. *
– Remélem nem várják el tőlünk, hogy visszasétáljunk a haramiák közé. * Keresi Bredoc tekintetét, majd a nő felé néz, aztán vissza Bredocra. Az állítólagos útonállóknak azonban egyelőre semmi nyoma, ami jelentheti azt, hogy már továbbálltak, ahogy azt is, hogy csak jól rejtőznek, de persze az sem kizárt, hogy mese volt az egész. Ez utóbbi viszont újabb kérdéseket szülne. *
* Megkönnyebbültség látszik a férfi arcán, mikor Bredoc leállítja ifjú társát. Senki sem örül annak különösebben, ha faggatják – akár bűnös, akár ártatlan. Persze az öreg tudja, hogy ez nem jelenti azt, hogy az őrök rögtön mindent elhisznek nekik, de ezek után próbál újra barátságosnak tűnni és segíteni a gondok megoldásában. Bredoc kérdésére megrázza fejét. *
– Dehogy-dehogy, inkább mondanám magam alkimistának. Wegtoren felől jövünk, épp egy üzleti úton voltunk. * Bár e szavak sokat nem árulnak el, az legalább őszintének tűnik. Bredoc következő szavaira sóhajt egyet, de a férfinak sikerült elég határozottnak lennie ahhoz, hogy meg se próbáljon kompromisszumot kötni. *
– Legyen hát. * Bólint egyet és lovát menetirányba állítva várja a parancsot. A nő most sem beszél sokat, de a hozzá intézett kérdésre válaszol, így végre hallhatják nőiesen vékony, de megjelenéséhez képest meglepően magabiztos hangját. *
– Természetesen nem az. * Egy apró, sokatmondó mosolyt is intéz a parancsnok felé, mielőtt ő is megfordítaná lovát, hogy elindulhassanak.
Az út során egyikük sem szólal meg, hacsak nem kérdezik őket. A páncélosoknak természetesen van lehetősége, hogy kérdezzenek és talán jól is teszik, ha kihasználják ezt az időt arra, hogy többet tudjanak meg akár a párosról, akár a "zsoldosokról", akik felé tartanak. Ha nem sietős a dolguk, nagyjából két órányi folyamatos lovaglás után szól ismét az öreg. Ha Bredoc gyorsabb tempót követel meg tőlük, ennek akár a töredéke alatt is elérhetik a célállomást, viszont ebben az esetben kevesebb idejük van beszélgetni és persze lovaikat is kifárasztják. *
– Errefelé tanyáznak. Látják ott a távolban a karavánpihenő romjait? * Mutat előre a romok felé, melyek bár még távol vannak, valóban láthatóak. *
– Az előtt kanyarog a folyó, ami után már az ingoványos vidék következik. Ezek a banditák valahol a folyónak ezen az oldalán vertek tábort, úgyhogy csak óvatosan! * Megállítja lovát, mire bizonyára a többiek is így tesznek. *
– Remélem nem várják el tőlünk, hogy visszasétáljunk a haramiák közé. * Keresi Bredoc tekintetét, majd a nő felé néz, aztán vissza Bredocra. Az állítólagos útonállóknak azonban egyelőre semmi nyoma, ami jelentheti azt, hogy már továbbálltak, ahogy azt is, hogy csak jól rejtőznek, de persze az sem kizárt, hogy mese volt az egész. Ez utóbbi viszont újabb kérdéseket szülne. *
6041. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-08-03 16:19:51
Üzenet elküldve: 2022-08-03 16:19:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tűzkeresztség//
*A förmedés és a halkan morgás között van némi különbség, ám mindez csak szemantikai kérdés. Rezignáltan hallgatja, amint Nilevard tovább kotnyeleskedik, ám meg kell hagyni, abban van valami, hogy a lovakat náluk hagyták. Vagy azt jelenti, hogy a haramiák rendkívül jószívűek vagy azt, hogy akik kirabolták a kettőst, nem haramiák, hanem némi becsülettel rendelkező egykori katonák. Ezt gyorsan el is veti, ő simán elvette volna a lovakat is. Már ha valóban megtörtént a rablás.
Az öreg érthető módon kikéri magának a bánásmódot, ami a legkevésbé sem hatja meg a medvetermetűt, ám a parancsnokra hagyja a végső szó kimondását. Az, hogy a nő még csak meg sem szólal, továbbra is gyanússá teszi, de ennek eldöntését is Bredocra bízza.
Nem mosolyodik el, amikor a parancsnok leállítja Nilevardot. Örül neki, de ennyi bajtársiasság még belé is szorult.
Némán hallgatja, ahogy Bredoc beszél, nem szól közbe akkor sem, amikor a döntés megszületik. Nem helyesel, nem vet ellen. Az úgyis a szőke dolga. Ha elindulnak, akkor beáll a sor végére, hogy kövesse a menetet és zárja a sort. Út közben, figyeli a két lovas hátát és a környezetüket. Mert miért ne?*
*A förmedés és a halkan morgás között van némi különbség, ám mindez csak szemantikai kérdés. Rezignáltan hallgatja, amint Nilevard tovább kotnyeleskedik, ám meg kell hagyni, abban van valami, hogy a lovakat náluk hagyták. Vagy azt jelenti, hogy a haramiák rendkívül jószívűek vagy azt, hogy akik kirabolták a kettőst, nem haramiák, hanem némi becsülettel rendelkező egykori katonák. Ezt gyorsan el is veti, ő simán elvette volna a lovakat is. Már ha valóban megtörtént a rablás.
Az öreg érthető módon kikéri magának a bánásmódot, ami a legkevésbé sem hatja meg a medvetermetűt, ám a parancsnokra hagyja a végső szó kimondását. Az, hogy a nő még csak meg sem szólal, továbbra is gyanússá teszi, de ennek eldöntését is Bredocra bízza.
Nem mosolyodik el, amikor a parancsnok leállítja Nilevardot. Örül neki, de ennyi bajtársiasság még belé is szorult.
Némán hallgatja, ahogy Bredoc beszél, nem szól közbe akkor sem, amikor a döntés megszületik. Nem helyesel, nem vet ellen. Az úgyis a szőke dolga. Ha elindulnak, akkor beáll a sor végére, hogy kövesse a menetet és zárja a sort. Út közben, figyeli a két lovas hátát és a környezetüket. Mert miért ne?*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6204-6223