Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 8 (141. - 160. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
160. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-06-28 22:03:21
Üzenet elküldve: 2020-06-28 22:03:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//kis léptek//
*Bormók szedi a lábát, ahogy csak tudja, illetve amennyire az éhség engedi.* Az általa látott kis csapat messzebb van, mint gondolta. *Közelebb érve látja, hogy négy férfi egy nagy kondérból lakmározik. ~Ezek se normálisak, hogy a legnagyobb melegben nekiálltak főzni. Nem lett volna több értelme hazulról hozni valamit? Mindegy, nem az én dolgom.~ Odaérve a négy férfi kérdő pillantásával találkozik. Bormók nem csodálkozik, hisz ki ne lepődne meg, ha egy felpáncélozott törpe lélekszakadva futna felé? A törpe felveszi a legmegnyerőbb arcát, és előadja helyzetét, kiemelve azt, hogy ő mennyire éhes.* Meglepetésére a négy férfi, kissé tartózkodóan, de barátságosan fogadta. Mint kiderült, ők parasztok akik, lejöttek a közeli földről ide elfogyasztani az ebédjüket. Az ételt otthonról hozták kondérban, ami válasz ad Bormók értetlenkedésére. *Bormóknak nem kell kétszer kínálni az ételt. Megeszi két ember adagját is, aminek a parasztok láthatóan nem örülnek.
-Jaj Uraim, mielőtt elfelejtem! Merre van az a bizonyos Arthenior?
*Az útbaigazítás után Bormók szívélyesen elköszön vendéglátóitól, majd elindul a kijelölt irányba. ~Ha jól gondolom holnap ilyenkor már Artheniorban leszek. Nagyon remélem, megéri az a hely, hogy ennyit kutyagoltam miatta.~ A törpe gondolataiba merül, és teli hassal folytatja az útját.
*Bormók szedi a lábát, ahogy csak tudja, illetve amennyire az éhség engedi.* Az általa látott kis csapat messzebb van, mint gondolta. *Közelebb érve látja, hogy négy férfi egy nagy kondérból lakmározik. ~Ezek se normálisak, hogy a legnagyobb melegben nekiálltak főzni. Nem lett volna több értelme hazulról hozni valamit? Mindegy, nem az én dolgom.~ Odaérve a négy férfi kérdő pillantásával találkozik. Bormók nem csodálkozik, hisz ki ne lepődne meg, ha egy felpáncélozott törpe lélekszakadva futna felé? A törpe felveszi a legmegnyerőbb arcát, és előadja helyzetét, kiemelve azt, hogy ő mennyire éhes.* Meglepetésére a négy férfi, kissé tartózkodóan, de barátságosan fogadta. Mint kiderült, ők parasztok akik, lejöttek a közeli földről ide elfogyasztani az ebédjüket. Az ételt otthonról hozták kondérban, ami válasz ad Bormók értetlenkedésére. *Bormóknak nem kell kétszer kínálni az ételt. Megeszi két ember adagját is, aminek a parasztok láthatóan nem örülnek.
-Jaj Uraim, mielőtt elfelejtem! Merre van az a bizonyos Arthenior?
*Az útbaigazítás után Bormók szívélyesen elköszön vendéglátóitól, majd elindul a kijelölt irányba. ~Ha jól gondolom holnap ilyenkor már Artheniorban leszek. Nagyon remélem, megéri az a hely, hogy ennyit kutyagoltam miatta.~ A törpe gondolataiba merül, és teli hassal folytatja az útját.
159. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-06-23 22:17:02
Üzenet elküldve: 2020-06-23 22:17:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Próféták//
*Ismét a tarka tájon vágtázik, csak most épp Arthenior irányába. Most is gyönyörködik a természet szépségében, bár mi tagadás, eléggé az iménti események hatása alatt van még. Az egyszer biztos, hogy meglehetősen mély nyomot fog benne hagyni ez a jelenés, amíg csak él. De előbb nem a templom felkeresésére indul. Tudja, hogy Theától meghívást kapott, s előbb új barátjához látogat el. Persze koránt sem azért, mert a szentély felkeresését és felszentelését kevésbé fontos feladatnak érzi. Majd holnap korán kel, hogy minél hamarabb útnak indulhasson. Valamint nem akarja Wollyt sem túlságosan kifárasztani. Igaz, ha a szükség úgy kívánja, meg lehet állni pihenőre - na meg Wollyt elég kemény fából faragták. Még így percek múltán is hihetetlennek tűnik a dolog. Pedig mennyire valóságos volt. Olyan közel lebegett hozzá a sas, hogy akár nyugodt szívvel meg is érinthette volna. Elvégre a szárnyas is hozzáért egy csók formájában. Wolly különösebb irányításra nem szorul rá, követi az út haladását.*
*Ismét a tarka tájon vágtázik, csak most épp Arthenior irányába. Most is gyönyörködik a természet szépségében, bár mi tagadás, eléggé az iménti események hatása alatt van még. Az egyszer biztos, hogy meglehetősen mély nyomot fog benne hagyni ez a jelenés, amíg csak él. De előbb nem a templom felkeresésére indul. Tudja, hogy Theától meghívást kapott, s előbb új barátjához látogat el. Persze koránt sem azért, mert a szentély felkeresését és felszentelését kevésbé fontos feladatnak érzi. Majd holnap korán kel, hogy minél hamarabb útnak indulhasson. Valamint nem akarja Wollyt sem túlságosan kifárasztani. Igaz, ha a szükség úgy kívánja, meg lehet állni pihenőre - na meg Wollyt elég kemény fából faragták. Még így percek múltán is hihetetlennek tűnik a dolog. Pedig mennyire valóságos volt. Olyan közel lebegett hozzá a sas, hogy akár nyugodt szívvel meg is érinthette volna. Elvégre a szárnyas is hozzáért egy csók formájában. Wolly különösebb irányításra nem szorul rá, követi az út haladását.*
158. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-06-22 09:18:28
Üzenet elküldve: 2020-06-22 09:18:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Rath, Kerkiad//
*Kerkiad gyorsan elhagyja a főteret. Magassága miatt nem láthatta, hogy merre megy, csak annyit, hogy egy páncélt cipelő férfi a kijárat felé igyekszik. Amennyire a termete megengedi utána rohan. Pár perc rohanás után éri utol a zsoldost.*
-Nagyon gyorsan eltűntél.
*Mondja lihegve. Nem a rövid lábainak való a szaladgálás, főleg nem a hosszútávú futás. Kicsit kipiheni magát, majd újra kérdez.*
-Milyen messze van még a fogadó?
*Látni akarja, hogy vajon mennyi dolog lesz a fogadó körül. Remélhetőleg nem csapták be és ez a zsoldos is csak azért szaladt el, hogy lerázza, mert valójában nincs is fogadó, csak át akarták verni, viszont ő akkor nagyon dühös lesz és ha újra találkozik a bárddal akkor lesz hozzá egy két szava. De ha a fogadó ott van ahová a zsoldos vezeti, akkor nincs semmi szükség, hogy megkeresse a bárdot.*
*Kerkiad gyorsan elhagyja a főteret. Magassága miatt nem láthatta, hogy merre megy, csak annyit, hogy egy páncélt cipelő férfi a kijárat felé igyekszik. Amennyire a termete megengedi utána rohan. Pár perc rohanás után éri utol a zsoldost.*
-Nagyon gyorsan eltűntél.
*Mondja lihegve. Nem a rövid lábainak való a szaladgálás, főleg nem a hosszútávú futás. Kicsit kipiheni magát, majd újra kérdez.*
-Milyen messze van még a fogadó?
*Látni akarja, hogy vajon mennyi dolog lesz a fogadó körül. Remélhetőleg nem csapták be és ez a zsoldos is csak azért szaladt el, hogy lerázza, mert valójában nincs is fogadó, csak át akarták verni, viszont ő akkor nagyon dühös lesz és ha újra találkozik a bárddal akkor lesz hozzá egy két szava. De ha a fogadó ott van ahová a zsoldos vezeti, akkor nincs semmi szükség, hogy megkeresse a bárdot.*
157. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-06-21 18:12:48
Üzenet elküldve: 2020-06-21 18:12:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Rath, Kerkiad //
*Kerkiad sietve elhagyja a főteret. Nem figyel arra, hogy Rath jön utána vagy ott hagyta. A zsoldos szeretné minél gyorsabban elhagyni a várost. Miután kiér a városból megnézi a páncélt. Szerencsére rohanás közben nem esett ki semmi a kezéből. Leteszi a páncélt a földre, majd leül. Megpróbál valamennyire megnyugodni. Pár perc elteltével, már sokkal nyugodtabb. Rájön arra, hogy Rathot nagy sietés közben otthagyta a főtéren. A zsoldos már nem akar visszamenni a városban. Reméli a gnóm látta merre rohant el. *
*Kerkiad sietve elhagyja a főteret. Nem figyel arra, hogy Rath jön utána vagy ott hagyta. A zsoldos szeretné minél gyorsabban elhagyni a várost. Miután kiér a városból megnézi a páncélt. Szerencsére rohanás közben nem esett ki semmi a kezéből. Leteszi a páncélt a földre, majd leül. Megpróbál valamennyire megnyugodni. Pár perc elteltével, már sokkal nyugodtabb. Rájön arra, hogy Rathot nagy sietés közben otthagyta a főtéren. A zsoldos már nem akar visszamenni a városban. Reméli a gnóm látta merre rohant el. *
156. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-06-19 10:10:36
Üzenet elküldve: 2020-06-19 10:10:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Házhozszállítás kipipálva//
*Ronyra nagy benyomást tett Mil1Ochass, vagy ahogyan azt mindenhol máshol hívják, - szerinte - Az Ezer Levél Hona, azonban mosolya nem felhőtlen. Graril egyetlen kérdésére sem felelt tegnap, valamint, ha belegondol, egyszer sem tette. ~ Nem kedvel, de miért? ~A virágbólszületettek rosszabbik része valóban hajlamos intrikusnak és álszentnek lenni, de a Kelkatarurban letelepedett, szántóföldi tündérekre ez nem igaz. Fogja és egyenesen nekiszegezi a kérdést munkatársának.*
- Graril, te miért nem szeretnél beszélgetni velem? Tegnap végig kérdezgettelek és egyszer sem feleltél. *Sóhajt fel, de Arja mintha oldaná a témát, amire persze oda is figyel, válaszol neki.*
- Igen, ismerem, sokszor jártam errefelé, csak nem tudtam, hogy egy valódi elf falu is van a közelben. *Mosolyodik el, majd meglepődve, de a képén maradt mimikával fogadja az újabb kérdést.*
- Igen, van egy pár. Sőt, hogy őszinte legyek, eléggé szapora a családom. *felnevet* Apám a falu szolgabírója, a Slittendrykek arrafelé nevesebbeknek mondhatóak, kereskedő a nagy többségünk, de persze akadnak földművesek is, bőven. Ha szeretnétek, legközelebb bemutathatlak titeket nekik, az otthonom egy köpésre van a Szántó külsőbb területeitől. Szép, otthonos kis vidéki ház. *Nincs honvágya, hiszen eddig szépen építgeti a saját életét, de attól még egy látogatás senkinek sem árthat. Csak tudják le hamarabb a mostani munkát, hiszen ha megfelelőnek gondolják, segédkalmárként biztosan sok feladatot kap majd. Emiatt izgul is, hiszen élvezi a jelenlegi foglalkozását.*
- Egy sem? *Lepődik meg a férfi válaszán.*
- És neked Arja? Neked van valakid? *Mondja, miközben a beléfutós viccen igyekszik átsiklani. Eléggé kellemetlen esetként élte meg a tegnapit, főként, hogy akkor érkeztek meg az erdei barátaikhoz.*
*Ronyra nagy benyomást tett Mil1Ochass, vagy ahogyan azt mindenhol máshol hívják, - szerinte - Az Ezer Levél Hona, azonban mosolya nem felhőtlen. Graril egyetlen kérdésére sem felelt tegnap, valamint, ha belegondol, egyszer sem tette. ~ Nem kedvel, de miért? ~A virágbólszületettek rosszabbik része valóban hajlamos intrikusnak és álszentnek lenni, de a Kelkatarurban letelepedett, szántóföldi tündérekre ez nem igaz. Fogja és egyenesen nekiszegezi a kérdést munkatársának.*
- Graril, te miért nem szeretnél beszélgetni velem? Tegnap végig kérdezgettelek és egyszer sem feleltél. *Sóhajt fel, de Arja mintha oldaná a témát, amire persze oda is figyel, válaszol neki.*
- Igen, ismerem, sokszor jártam errefelé, csak nem tudtam, hogy egy valódi elf falu is van a közelben. *Mosolyodik el, majd meglepődve, de a képén maradt mimikával fogadja az újabb kérdést.*
- Igen, van egy pár. Sőt, hogy őszinte legyek, eléggé szapora a családom. *felnevet* Apám a falu szolgabírója, a Slittendrykek arrafelé nevesebbeknek mondhatóak, kereskedő a nagy többségünk, de persze akadnak földművesek is, bőven. Ha szeretnétek, legközelebb bemutathatlak titeket nekik, az otthonom egy köpésre van a Szántó külsőbb területeitől. Szép, otthonos kis vidéki ház. *Nincs honvágya, hiszen eddig szépen építgeti a saját életét, de attól még egy látogatás senkinek sem árthat. Csak tudják le hamarabb a mostani munkát, hiszen ha megfelelőnek gondolják, segédkalmárként biztosan sok feladatot kap majd. Emiatt izgul is, hiszen élvezi a jelenlegi foglalkozását.*
- Egy sem? *Lepődik meg a férfi válaszán.*
- És neked Arja? Neked van valakid? *Mondja, miközben a beléfutós viccen igyekszik átsiklani. Eléggé kellemetlen esetként élte meg a tegnapit, főként, hogy akkor érkeztek meg az erdei barátaikhoz.*
155. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-06-17 14:41:33
Üzenet elküldve: 2020-06-17 14:41:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Házhozszállítás kipipálva//
*A férfi követi társíit, és az őr szavára hallgatva az északi karavánutat választják. Időközben Arját hallgatja, aki reménykedik abban, hogy biztonságos útjuk lesz. Természetesen a kalandor lány kérdezget arról, hogy kivel mi történt a múltban.*
-Nekem nem volt testvérem. Az öregem pedig egyedül nevelt fel. *Mondja kurtán, és megütögeti finoman Zerge nyakát.*
*A férfi követi társíit, és az őr szavára hallgatva az északi karavánutat választják. Időközben Arját hallgatja, aki reménykedik abban, hogy biztonságos útjuk lesz. Természetesen a kalandor lány kérdezget arról, hogy kivel mi történt a múltban.*
-Nekem nem volt testvérem. Az öregem pedig egyedül nevelt fel. *Mondja kurtán, és megütögeti finoman Zerge nyakát.*
154. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-06-16 18:19:29
Üzenet elküldve: 2020-06-16 18:19:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Indulás a toronyba! //
* Ruena útja elején jár még, így nem csappant se lelkesedése, sem energiája. Könnyű léptekkel, de nehéz szívvel hagyja maga mögött a várost. Magas copfba fogott tincsei vidáman lengedeznek jobbra-balra, vállait nem nyomja még zsákjának súlya. Persze, ez mind csupán idő kérdése. Ugyan odahaza a tanyán megszokta a kemény munkát, de annak már jó ideje. Itt a városban elkényelmesedett. Izmai elsatnyultak és bizony combjai és pocakja is kipárnázódott. Hiába, a piték a gyengéi. Húsos pite, gombás rakás, egyikre sem mondana nemet, de a bogyós! A bogyós a legjobb!*
- Elnézést! Megmutatná melyik út vezet a Mágustoronyhoz?* kérdezi meg az első szembejövőt.*
- Mi sem egyszerűbb.* kezd bele az öreg.* Csak tarts végig Északra. Kövesd a folyót!
- Ó, csak ennyi!* csillannak fel a lány szemei, majd rögvest elindul a feltételezett irányba.*
- Leányom...* köszörüli meg a torkát az öreg.* Észak arra van!* igazítja ki.*
- Ó!* hümment egyet a leány.* Köszönöm Tata!* int búcsút a férfinak, s immár a megfelelő irányba igyekszik tovább.*
~ Tarts Északra, kövesd a folyót.~
* Mi sem egyszerűbb.*
* Ruena útja elején jár még, így nem csappant se lelkesedése, sem energiája. Könnyű léptekkel, de nehéz szívvel hagyja maga mögött a várost. Magas copfba fogott tincsei vidáman lengedeznek jobbra-balra, vállait nem nyomja még zsákjának súlya. Persze, ez mind csupán idő kérdése. Ugyan odahaza a tanyán megszokta a kemény munkát, de annak már jó ideje. Itt a városban elkényelmesedett. Izmai elsatnyultak és bizony combjai és pocakja is kipárnázódott. Hiába, a piték a gyengéi. Húsos pite, gombás rakás, egyikre sem mondana nemet, de a bogyós! A bogyós a legjobb!*
- Elnézést! Megmutatná melyik út vezet a Mágustoronyhoz?* kérdezi meg az első szembejövőt.*
- Mi sem egyszerűbb.* kezd bele az öreg.* Csak tarts végig Északra. Kövesd a folyót!
- Ó, csak ennyi!* csillannak fel a lány szemei, majd rögvest elindul a feltételezett irányba.*
- Leányom...* köszörüli meg a torkát az öreg.* Észak arra van!* igazítja ki.*
- Ó!* hümment egyet a leány.* Köszönöm Tata!* int búcsút a férfinak, s immár a megfelelő irányba igyekszik tovább.*
~ Tarts Északra, kövesd a folyót.~
* Mi sem egyszerűbb.*
153. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-06-15 20:17:57
Üzenet elküldve: 2020-06-15 20:17:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Házhozszállítás kipipálva//
*A kora hajnali óra ellenére szerencsére gond nélkül kinyitják nekik a kaput, aminek Arja nagyon örül, és elhagyhatják MilOchasst, az elfek alapította települést.
Az őrtől még útmutatást is kapnak, hogy merre menjenek az északi karavánút irányába, ami Arthenior főterére visz. Így a most már kevésbé felpakolt társaság egyenesen tarthat a kisebb-nagyobb tanyákkal, kis ligetekkel és erdős részekkel, megművelt szőlőbirtokokkal és földekkel tarkított vidéken a város irányába.*
- Remélem, most nem fog belénk futni senki *fordul társaihoz Arja, ahogy eszébe jut az óriás lány, aki a Tavernába vezető úton nekirohant Tuldhronnak és a tevének.*
- Ezt a vidéket mennyire ismeritek? *kérdezi mindkettőjüktől kíváncsian.*
- Én a pestis időszaka alatt, a múlt évben itt éltem az egyik tanyán. Ha nem lenne olyan sietős a dolgunk, be is térhetnénk. *mondja Arja, de hát hiába, most ezt nem tehetik meg.*
- Rony, neked vannak testvéreid? *kérdezősködik tovább, ahogy haladnak előre. Grariltól nem kérdezi, hiszen jól emlékszik, a férfi mit mesélt a szüleiről. Bár...*
- Graril, és neked, nem lehet hogy valahol él egy testvéred? Emlékszel még az egészen kicsi gyerekkorodra? *kérdezi, mert csak annyit tud, amit a férfi mesélt, hogy kiskorában egy öregember vette magához, és hogy a szülei hogyan haltak meg.*
*A kora hajnali óra ellenére szerencsére gond nélkül kinyitják nekik a kaput, aminek Arja nagyon örül, és elhagyhatják MilOchasst, az elfek alapította települést.
Az őrtől még útmutatást is kapnak, hogy merre menjenek az északi karavánút irányába, ami Arthenior főterére visz. Így a most már kevésbé felpakolt társaság egyenesen tarthat a kisebb-nagyobb tanyákkal, kis ligetekkel és erdős részekkel, megművelt szőlőbirtokokkal és földekkel tarkított vidéken a város irányába.*
- Remélem, most nem fog belénk futni senki *fordul társaihoz Arja, ahogy eszébe jut az óriás lány, aki a Tavernába vezető úton nekirohant Tuldhronnak és a tevének.*
- Ezt a vidéket mennyire ismeritek? *kérdezi mindkettőjüktől kíváncsian.*
- Én a pestis időszaka alatt, a múlt évben itt éltem az egyik tanyán. Ha nem lenne olyan sietős a dolgunk, be is térhetnénk. *mondja Arja, de hát hiába, most ezt nem tehetik meg.*
- Rony, neked vannak testvéreid? *kérdezősködik tovább, ahogy haladnak előre. Grariltól nem kérdezi, hiszen jól emlékszik, a férfi mit mesélt a szüleiről. Bár...*
- Graril, és neked, nem lehet hogy valahol él egy testvéred? Emlékszel még az egészen kicsi gyerekkorodra? *kérdezi, mert csak annyit tud, amit a férfi mesélt, hogy kiskorában egy öregember vette magához, és hogy a szülei hogyan haltak meg.*
152. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-06-05 09:54:16
Üzenet elküldve: 2020-06-05 09:54:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Utazása során az idő egyre enyhébb. A fagyos télből a közeledő nyárba érkezik. Prémes kabátja, amely a hegyek csúcsán védelmet nyújt a hidegben, most egyre terhesebbé válik. Szétgombolja a csont fogakkal összefogott kabát felső részét, hogy könnyítsen az egyre melegebb viseleten. Furcsa számára a járás, mintha egy másik világban közlekedne. Nem akadályozza talpát, bokályát semmiben sem. Egyik lépés a másik után olyan könnyed, mint egy tollpihe. Rendkívül szokatlan, hogy itt minden zöld, vagy az, hogy látja a föld barna színét, s nem csak a fehér csillámló havat és patakok befagyott jegét. Nem tapasztalta még a napsütés ilyen erős melegét. Az ég is olyan tiszta, felhőmentes, világos, olyan amilyet csak ritkán volt alkalma megtapasztalni. Kardja markolatába kapaszkodik. Ismeretlen a táj, ismeretlenek az itteni népek, ezért sosem lehet tudni mi történhet. Bőr víztárolójából a friss hegyi patak vize már kifogyott. Az utolsó cseppeket önti a szájába, majd a bőrtömlő az oldalára kerül vissza. A távolban mozgolódást vesz észre az útról. Emberek jönnek-mennek egy bizonyos hely felé. A víz iránti szomjúsága vezeti, ezért elindul abba az irányba, ahol reméli a helyi embereken kívül vizet is talál.*
151. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-05-31 14:29:38
Üzenet elküldve: 2020-05-31 14:29:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Porral kezdődött minden...//
*Ülve alszik el, jobb, felhúzott térdén megtámasztott könyökén hanyagul lobogtatja meg az éjszakai szellő a ruhát, van, mikor bőr alkarvédője előtűnik kissé. Feje lassan előrebukik, s mikor a jelzésértékűen megrakott tábortűz utolsó hamvai is kialszanak, álomtalan, rövid nyugovóra tér. Nem zavarják gondolatok, D'or fejben is néma, elméje nem zakatol feleslegesen, csupán az ürességre koncentrál, ahonnan minden származik, s ahová minden eljut egyszer, ha véget ér. A pitymallat nem lepi meg, pont olyan, amire számított, az Igazi méltósággal bújik elő a horizont mögül, s kerít hatalmába mindent, mi alant terül el. Halk madárfütty kúszik be az erdőmélyi rengetegből idáig, békák szelíd vartyogása tölti meg élettel a dudvát, a rothad növényzetet, a félig vízbe hajló, beteg fák halott légkörét. Halkan cuppan, majd kissé csobban a lába alatt a talaj, ahogyan lassan feláll, s a tábortűz maradványait eltapossa. Lágy mozdulatokkal melegít be az útra, az éjszakai elgémberedett izmaiba fokozatosan tér vissza az élet, s a szokványos keringés. Néhány szem datolyát dob szájába, majd miközben lassan elrágja, körbenéz. A hely belefúlt az idő fogságába, számára ez érdekes, ahonnan érkezett víznek nyoma sem volt, nemhogy egy kiterjedt és széles földterületen folyamatosan mindent az borítson. Apró tarisznyáját vállára akasztva, immár gondolatokkal telve indul el, valamiféle utat keresve, melyet hevenyészett és ódon pergamenhasábjairól felismer.
... A forróság oly tűző, oly égető, hogy cserzett, feketéllő bőre szinte ontja magából a hőt, ahogyan a kihalt és egyenetlen homokos fennsíkon tekint végig. Előző éjjel töltötte be hetedik esztendejét, a Tkht'ter szerint a Nagy Útra indul. Élelme, s vize csupán mi akad majd, tudása csupán, mit a föld és az ég ad, az Egyetlenre támaszkodva küzdi végig. Kezével árnyékolja szemét, a nap vakít, a szél fúj, a távolban egyetlen csenevész bokor sem csúfítja a látképet. Az éjszaka közeleg, s a hőmérséklet hirtelen esik, ideje nyugovóra térni, mielőtt a földi Anya lehunyja szemét. Prémből varrt zsákját maga mellé teszi, hogy egy nagyobb dűne oldalában ássa meg fekhelyét, vánkosa csupán a föld, ágya a forróságot még egy ideig tartó homokföveny. A talajt elegyengetve, zsákját kigöngyöli, majd szőrrel befelé fordítva bújik bele, hogy feje mögött összekulcsolt két kezére téve fejét, háttal, az ég alá feküdjön, tekintetét a csillagokkal telt, pettyes, éjszakai égboltra fordítsa.*
- Eleinte kínzó lesz a magány, D'or. Üresnek érzed a világot, a sivatag nem kínál társsal, nem kíván jó éjt neked. Oly fájdalmas lesz a Csend, mint még sohasem érezted azelőtt. Az lesz neked a jó, D'or, a gondolataid oly hangosan kiabálnak majd, hogy elég lesz őket elcsitítani. Pedig ez a cél, fiam, ez a cél. Knot'taro so fama teres, mana der. Az embernek magával folytatott vitáit kell rendezni elébb, ehhez társa a Csend. *Hosszú ideig mereng az égbolton, összefüggéseket keres, s a Tkh'tert idézi magában.*
- Elsőnek volt az Ish, az Egyetlen, az Első. A sokaság, csak őt követte. Maillon drot minas eger. Az Első légy, mindenek előtt. Légy néma, hogy értsenek, légy a Hallgatag, hogy szóljanak hozzád. Légy a Bőbeszédű, hogy figyeljenek. Ihs légy, s mind közül, Maillon.
*Nedves lesz a lába, jóformán térdig, hiába ügyel a szárazabb zsombékokra, ez nem mindig sikerül. Nem bánja. Az út ettől csak jobb lesz már, s telve az éganya fényéből nyújtott fűszerezett táplálékkal, továbbra is mosolytalan arcát fordítja a távolság felé, miközben már a kitaposott és néhol kövezett ösvényen jár.*
A hozzászólás írója (D'or Gaiffar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.31 14:30:39
//Porral kezdődött minden...//
*Ülve alszik el, jobb, felhúzott térdén megtámasztott könyökén hanyagul lobogtatja meg az éjszakai szellő a ruhát, van, mikor bőr alkarvédője előtűnik kissé. Feje lassan előrebukik, s mikor a jelzésértékűen megrakott tábortűz utolsó hamvai is kialszanak, álomtalan, rövid nyugovóra tér. Nem zavarják gondolatok, D'or fejben is néma, elméje nem zakatol feleslegesen, csupán az ürességre koncentrál, ahonnan minden származik, s ahová minden eljut egyszer, ha véget ér. A pitymallat nem lepi meg, pont olyan, amire számított, az Igazi méltósággal bújik elő a horizont mögül, s kerít hatalmába mindent, mi alant terül el. Halk madárfütty kúszik be az erdőmélyi rengetegből idáig, békák szelíd vartyogása tölti meg élettel a dudvát, a rothad növényzetet, a félig vízbe hajló, beteg fák halott légkörét. Halkan cuppan, majd kissé csobban a lába alatt a talaj, ahogyan lassan feláll, s a tábortűz maradványait eltapossa. Lágy mozdulatokkal melegít be az útra, az éjszakai elgémberedett izmaiba fokozatosan tér vissza az élet, s a szokványos keringés. Néhány szem datolyát dob szájába, majd miközben lassan elrágja, körbenéz. A hely belefúlt az idő fogságába, számára ez érdekes, ahonnan érkezett víznek nyoma sem volt, nemhogy egy kiterjedt és széles földterületen folyamatosan mindent az borítson. Apró tarisznyáját vállára akasztva, immár gondolatokkal telve indul el, valamiféle utat keresve, melyet hevenyészett és ódon pergamenhasábjairól felismer.
... A forróság oly tűző, oly égető, hogy cserzett, feketéllő bőre szinte ontja magából a hőt, ahogyan a kihalt és egyenetlen homokos fennsíkon tekint végig. Előző éjjel töltötte be hetedik esztendejét, a Tkht'ter szerint a Nagy Útra indul. Élelme, s vize csupán mi akad majd, tudása csupán, mit a föld és az ég ad, az Egyetlenre támaszkodva küzdi végig. Kezével árnyékolja szemét, a nap vakít, a szél fúj, a távolban egyetlen csenevész bokor sem csúfítja a látképet. Az éjszaka közeleg, s a hőmérséklet hirtelen esik, ideje nyugovóra térni, mielőtt a földi Anya lehunyja szemét. Prémből varrt zsákját maga mellé teszi, hogy egy nagyobb dűne oldalában ássa meg fekhelyét, vánkosa csupán a föld, ágya a forróságot még egy ideig tartó homokföveny. A talajt elegyengetve, zsákját kigöngyöli, majd szőrrel befelé fordítva bújik bele, hogy feje mögött összekulcsolt két kezére téve fejét, háttal, az ég alá feküdjön, tekintetét a csillagokkal telt, pettyes, éjszakai égboltra fordítsa.*
- Eleinte kínzó lesz a magány, D'or. Üresnek érzed a világot, a sivatag nem kínál társsal, nem kíván jó éjt neked. Oly fájdalmas lesz a Csend, mint még sohasem érezted azelőtt. Az lesz neked a jó, D'or, a gondolataid oly hangosan kiabálnak majd, hogy elég lesz őket elcsitítani. Pedig ez a cél, fiam, ez a cél. Knot'taro so fama teres, mana der. Az embernek magával folytatott vitáit kell rendezni elébb, ehhez társa a Csend. *Hosszú ideig mereng az égbolton, összefüggéseket keres, s a Tkh'tert idézi magában.*
- Elsőnek volt az Ish, az Egyetlen, az Első. A sokaság, csak őt követte. Maillon drot minas eger. Az Első légy, mindenek előtt. Légy néma, hogy értsenek, légy a Hallgatag, hogy szóljanak hozzád. Légy a Bőbeszédű, hogy figyeljenek. Ihs légy, s mind közül, Maillon.
*Nedves lesz a lába, jóformán térdig, hiába ügyel a szárazabb zsombékokra, ez nem mindig sikerül. Nem bánja. Az út ettől csak jobb lesz már, s telve az éganya fényéből nyújtott fűszerezett táplálékkal, továbbra is mosolytalan arcát fordítja a távolság felé, miközben már a kitaposott és néhol kövezett ösvényen jár.*
A hozzászólás írója (D'or Gaiffar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.31 14:30:39
150. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-05-28 15:47:48
Üzenet elküldve: 2020-05-28 15:47:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Kilvard Guldraen//
*Cerberum örömében hangosan felsóhajt, ahogy talpai végre ismét a kikövezett utak keménységét érezhetik. Nagyon elege volt már a mocsár bűzéből és a földutak porából, bár ezt nem szívesen vallaná be Kilvardnak. Hálásnak érzi magát, amiért egy ilyen tapasztalt és beszédes férfi vette őt szárnyai alá, aki nélkül ez az út minden kétséget kizáróan sokkal megterhelőbbnek és véget nem érőnek érződött volna.*
*Maga sem tudja, miért, de mélységesen megbízik az idősödő felvigyázóban. Valahogy egyfajta nyugodt, mégis ámulatba ejtő aura lengi körül, amely miatt Cerberum csodálja őt, és az ő tudásának feneketlen kútját, melyből minden lehetséges alkalommal merít egy vederrel, hogy a fél-elf szomját oltsa vele. Cerberum egy kezén meg tudná számolni, eddig hány embernek hagyta, hogy akár egy pillantást is vessenek apja utazónaplójába, viszont úgy érzi, tartozása Kilvard felé sokkalta nagyobb annál, minthogy ennyivel törleszteni tudná azt felé. Egy könnyed ugrással a felvigyázó mellett terem, előhúzza fekete könyvét az övén lógó bőrtokjából, majd ünnepélyesen felnyitja a harmada környékén.*
-Ha ebből az irányból közelítjük Artheniort, akkor hamarosan valami ehhez hasonlót kellene látnunk... *Mondja Cerberum, majd ujjával egy szürkés, kissé kopott rajzra bök a könyve jobb felső sarkában, amely egy díszes szökőkutat és valamiféle kőoszlopot ábrázol.* A könyvem szerint ez a szökőkút mágiával lett átitatva, ezért a vize iható, és nem mellesleg sosem fogy el, bár mivel még egyszer sem jártam a városban, egyikben sem vagyok teljesen biztos. *Meséli Kilvardnak, majd átlapoz kettőt a sárgás, öreg oldalak közül.*
-Tudta Kilvard úr, hogy a környéken termelt bor a legjobbak között van számon tartva egész Lanawinon? Az itteni borászok generációk óta ezzel foglalkoznak, mondhatni az ereikben is bor folyik. *Mondja kissé heves gesztikuláció és mutogatás közepette, majd szelíden kacag.*
-Kíváncsi volnék, vajon tényleg olyan zamatos-e, ahogy híresztelik. *Elgondolkodva vakargatja az állát, aztán Kilvardra pillant, ártatlanul csillogó szemeiben remény és csodálat egyaránt tükröződik.* Ha Önnek sincs ellenvetése, Kilvard úr, talán valamikor megkóstolhatnánk egy pohárkányit, csak hogy megbizonyosodjunk róla. *Szelíden mosolyog a felvigyázóra.* Persze csak miután a nagy feladatainkkal végeztünk.
*Cerberum magabiztosan csukja be könyvét, majd visszacsúsztatja bőrtokjába. Elégedettség tölti el, ahogy Kilvard mellett sétál a kikövezett karavánúton.*
-Viszont Kilvard úr, ez az ügy... Ha nem bánja, meg tudná velem osztani a részleteket? Tudja, nem igazán hallottam még Taitos mester nevét ezelőtt. *Kissé idegesen kacag, és a fejét vakargatja.*
A hozzászólás írója (Quarea Cerberum) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.28 15:48:32
*Cerberum örömében hangosan felsóhajt, ahogy talpai végre ismét a kikövezett utak keménységét érezhetik. Nagyon elege volt már a mocsár bűzéből és a földutak porából, bár ezt nem szívesen vallaná be Kilvardnak. Hálásnak érzi magát, amiért egy ilyen tapasztalt és beszédes férfi vette őt szárnyai alá, aki nélkül ez az út minden kétséget kizáróan sokkal megterhelőbbnek és véget nem érőnek érződött volna.*
*Maga sem tudja, miért, de mélységesen megbízik az idősödő felvigyázóban. Valahogy egyfajta nyugodt, mégis ámulatba ejtő aura lengi körül, amely miatt Cerberum csodálja őt, és az ő tudásának feneketlen kútját, melyből minden lehetséges alkalommal merít egy vederrel, hogy a fél-elf szomját oltsa vele. Cerberum egy kezén meg tudná számolni, eddig hány embernek hagyta, hogy akár egy pillantást is vessenek apja utazónaplójába, viszont úgy érzi, tartozása Kilvard felé sokkalta nagyobb annál, minthogy ennyivel törleszteni tudná azt felé. Egy könnyed ugrással a felvigyázó mellett terem, előhúzza fekete könyvét az övén lógó bőrtokjából, majd ünnepélyesen felnyitja a harmada környékén.*
-Ha ebből az irányból közelítjük Artheniort, akkor hamarosan valami ehhez hasonlót kellene látnunk... *Mondja Cerberum, majd ujjával egy szürkés, kissé kopott rajzra bök a könyve jobb felső sarkában, amely egy díszes szökőkutat és valamiféle kőoszlopot ábrázol.* A könyvem szerint ez a szökőkút mágiával lett átitatva, ezért a vize iható, és nem mellesleg sosem fogy el, bár mivel még egyszer sem jártam a városban, egyikben sem vagyok teljesen biztos. *Meséli Kilvardnak, majd átlapoz kettőt a sárgás, öreg oldalak közül.*
-Tudta Kilvard úr, hogy a környéken termelt bor a legjobbak között van számon tartva egész Lanawinon? Az itteni borászok generációk óta ezzel foglalkoznak, mondhatni az ereikben is bor folyik. *Mondja kissé heves gesztikuláció és mutogatás közepette, majd szelíden kacag.*
-Kíváncsi volnék, vajon tényleg olyan zamatos-e, ahogy híresztelik. *Elgondolkodva vakargatja az állát, aztán Kilvardra pillant, ártatlanul csillogó szemeiben remény és csodálat egyaránt tükröződik.* Ha Önnek sincs ellenvetése, Kilvard úr, talán valamikor megkóstolhatnánk egy pohárkányit, csak hogy megbizonyosodjunk róla. *Szelíden mosolyog a felvigyázóra.* Persze csak miután a nagy feladatainkkal végeztünk.
*Cerberum magabiztosan csukja be könyvét, majd visszacsúsztatja bőrtokjába. Elégedettség tölti el, ahogy Kilvard mellett sétál a kikövezett karavánúton.*
-Viszont Kilvard úr, ez az ügy... Ha nem bánja, meg tudná velem osztani a részleteket? Tudja, nem igazán hallottam még Taitos mester nevét ezelőtt. *Kissé idegesen kacag, és a fejét vakargatja.*
A hozzászólás írója (Quarea Cerberum) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.28 15:48:32
149. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-05-26 17:31:50
Üzenet elküldve: 2020-05-26 17:31:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Vissza a városba //
* A fogadót elhagyva teli hassal indul el visszafelé a városba. Máris jobb a hangulata, így reggeli után. Vidáman fütyörészik versenyre kelve a csivitelő madár hadakkal. Kicsit sajnálja, hogy nem sikerült eljutnia Tharg földre a kovácshoz, de majd később ezt megoldja. A városhoz közeledve a forgalom is elkezd megélénkülni. Nem csodálkozik ezen a lovag. Már nem fütyörészik és a kedve sem olyan jó, mint volt. Nem nagyon szereti a nagy tömeget. Időbe telik, mire megszokja a zsivajt. Vascsizmája hamarosan már a kövezet úton kopog. Bár már lekopott róla a sok sár, azért egy éles szem még most is kiszúrhatja azt a pár foltot, ami rajtamaradt. A szóbeszédet hallgatva még inkább elkomorodik a férfi. Ha csak a fele igaz annak, amit hall, akkor igencsak nehezen fog munkát találni. Kissé megszaporázza a lépteit, hogy hamarabb a városba érjen.*
* A fogadót elhagyva teli hassal indul el visszafelé a városba. Máris jobb a hangulata, így reggeli után. Vidáman fütyörészik versenyre kelve a csivitelő madár hadakkal. Kicsit sajnálja, hogy nem sikerült eljutnia Tharg földre a kovácshoz, de majd később ezt megoldja. A városhoz közeledve a forgalom is elkezd megélénkülni. Nem csodálkozik ezen a lovag. Már nem fütyörészik és a kedve sem olyan jó, mint volt. Nem nagyon szereti a nagy tömeget. Időbe telik, mire megszokja a zsivajt. Vascsizmája hamarosan már a kövezet úton kopog. Bár már lekopott róla a sok sár, azért egy éles szem még most is kiszúrhatja azt a pár foltot, ami rajtamaradt. A szóbeszédet hallgatva még inkább elkomorodik a férfi. Ha csak a fele igaz annak, amit hall, akkor igencsak nehezen fog munkát találni. Kissé megszaporázza a lépteit, hogy hamarabb a városba érjen.*
148. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-05-26 01:58:40
Üzenet elküldve: 2020-05-26 01:58:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Quarea Cerberum//
-Érdekes. *Hümmögve csavargatja szakállát, miközben a szóban forgó könyvre pillant.* -Ez esetben tartsa nagy becsben, roppant értékű iromány van a birtokában. Engedélyével belekukkantanék magam is... Tudja, a tudásszomj nem oltható ki egykönnyen. Na, nézze!
*Az ingoványt szép lassan felváltja a szórványos, útszéli fasor, ők pedig maguk mögött hagyhatják végre a bűzt.*
-Arthenior az úti célunk, fiam! Azt mondják, nagy dolgok vannak készülőben, s amellett, hogy dolgunk akad amarra, kár lenne róla lemaradni, nem igaz? *Megenged magának egy joviális kuncogást, miközben lábuk alatt a földutat felváltja a régi, kövekkel kirakott kereskedelmi út.*
-Azt mondják, új Tanács alakult. A régiből sokan elvesztek... Tudja, az egyik feladatunk is kötődik ehhez. *Bizalmasan tompít hangján, na nem mintha bárki emberfia lenne körülöttük.* -Lorew mestert, az egyik főtanácsnokot meggyilkolták. A feltételezett gyilkosa pedig egy Synmira nevű hely nagymágusa... Taitos mester. Szövevényes ügy, szövevényes... De Abogr úr majd rendet tesz. Tudja, ha efféle mágusügyről van szó, jobb, ha a mágusok is szolgáltatnak igazságot. A közönséges halandók aligha érthetik, mi zajlik felettük. *Egy erőteljes bólintással erősíti meg szavait, miközben Cerberumra sandít.*
-Remélem, nem ijed meg a nagy feladatoktól, ifjú úr, mert lesz benne része bőven!
-Érdekes. *Hümmögve csavargatja szakállát, miközben a szóban forgó könyvre pillant.* -Ez esetben tartsa nagy becsben, roppant értékű iromány van a birtokában. Engedélyével belekukkantanék magam is... Tudja, a tudásszomj nem oltható ki egykönnyen. Na, nézze!
*Az ingoványt szép lassan felváltja a szórványos, útszéli fasor, ők pedig maguk mögött hagyhatják végre a bűzt.*
-Arthenior az úti célunk, fiam! Azt mondják, nagy dolgok vannak készülőben, s amellett, hogy dolgunk akad amarra, kár lenne róla lemaradni, nem igaz? *Megenged magának egy joviális kuncogást, miközben lábuk alatt a földutat felváltja a régi, kövekkel kirakott kereskedelmi út.*
-Azt mondják, új Tanács alakult. A régiből sokan elvesztek... Tudja, az egyik feladatunk is kötődik ehhez. *Bizalmasan tompít hangján, na nem mintha bárki emberfia lenne körülöttük.* -Lorew mestert, az egyik főtanácsnokot meggyilkolták. A feltételezett gyilkosa pedig egy Synmira nevű hely nagymágusa... Taitos mester. Szövevényes ügy, szövevényes... De Abogr úr majd rendet tesz. Tudja, ha efféle mágusügyről van szó, jobb, ha a mágusok is szolgáltatnak igazságot. A közönséges halandók aligha érthetik, mi zajlik felettük. *Egy erőteljes bólintással erősíti meg szavait, miközben Cerberumra sandít.*
-Remélem, nem ijed meg a nagy feladatoktól, ifjú úr, mert lesz benne része bőven!
147. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-05-22 22:56:02
Üzenet elküldve: 2020-05-22 22:56:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kékvér//
*Mindenki saját, egyedi módon birkózik meg a démonjaival. Van akinek segít, ha kibeszéli, s megértő szavakat, együtt érző pillantásokat kap, van aki inkább egymagában veszi fel a harcot a benne rejlő sötétség ellen. Yath talán kicsit mindkettő. Szeret beszélni, jól esik neki, ha hangosan kimondhatja, mi nyomja a lelkét. De sosem várta, hogy mások próbálják megoldani a problémáit, s nem is érez feltétlen megkönnyebbülést, ha kiadhatja a tengert. De azért valamivel mégis jobb, hiszen általában ilyenkor ébred rá, mit kéne máshogy csinálnia, vagy hogyan tovább.*
- Nem mondanám a saját életemet sem nehéznek. Szóval nem igazán panaszkodhatok. Láttam már sokkal rosszabbat, nyomorban és mocsokban vergődő lelkeket, akiket azért nyelt el a sötétség, mert abba születtek. Szerintem az átlaghoz képes kellemes, jó életem volt.
*Kacag fel megkönnyebbülten, nosztalgikus mosollyal, egészen a férfihoz simulva. Láthatja a másik, hogy a pillanatnyi szomorúság azzal az egy csepp könnyel tovaszállt, s ezen éjszaka már nem lesz részük több keserűségben.
Dram szavai a Holdról pedig egészen elbűvölik. Művészlelke mindig szerette az elvont, különleges hasonlatokat, s muzikális lényének egy része már el is határozza, hogy ezt mindenképp beleszövi leendő dalába, ami majd erről a felejthetetlen találkozásról regél.*
- Világért sem nevetnélek ki.
*Szorít rá enyhén és biztatóan a férfi karjára, őszinte mosolyra húzva szép ívű ajkait.*
- Érdekes hasonlat, bevallom, még senkit sem hallottam így beszélni a szeretetről. De tetszik, mert olyan reményteli és optimista. Jó látni, hogy akadnak még, akik így látják ezt a világot. Egész életemben igyekeztem én is hasonlóan látni, mindenben a szépet, a csodát keresni. Mert ezeket a dolgokat akarom megénekelni, nem holmi szomorú balladákat. De néha nagyon nehéz ehhez a derűlátáshoz tartani magam. Sokkal több energia, mint elfogadni azt, hogy a világunk egyszerűen rossz és romlott. De ha nem tartanám magam a makacs elveimhez, félek, hamar megkeseredetté és üressé válnék, ezt pedig nem akarom.
*Sok kiégett tekintetet, szegényes életükbe beletörődött, rezignált arcot látott már, s a gondolat, hogy egyszer ő is közéjük tartozzon, s szemeiben rég kihunyt fénnyel végezze a napi robotot, megrémiszti.*
//Kékvér//
*Mindenki saját, egyedi módon birkózik meg a démonjaival. Van akinek segít, ha kibeszéli, s megértő szavakat, együtt érző pillantásokat kap, van aki inkább egymagában veszi fel a harcot a benne rejlő sötétség ellen. Yath talán kicsit mindkettő. Szeret beszélni, jól esik neki, ha hangosan kimondhatja, mi nyomja a lelkét. De sosem várta, hogy mások próbálják megoldani a problémáit, s nem is érez feltétlen megkönnyebbülést, ha kiadhatja a tengert. De azért valamivel mégis jobb, hiszen általában ilyenkor ébred rá, mit kéne máshogy csinálnia, vagy hogyan tovább.*
- Nem mondanám a saját életemet sem nehéznek. Szóval nem igazán panaszkodhatok. Láttam már sokkal rosszabbat, nyomorban és mocsokban vergődő lelkeket, akiket azért nyelt el a sötétség, mert abba születtek. Szerintem az átlaghoz képes kellemes, jó életem volt.
*Kacag fel megkönnyebbülten, nosztalgikus mosollyal, egészen a férfihoz simulva. Láthatja a másik, hogy a pillanatnyi szomorúság azzal az egy csepp könnyel tovaszállt, s ezen éjszaka már nem lesz részük több keserűségben.
Dram szavai a Holdról pedig egészen elbűvölik. Művészlelke mindig szerette az elvont, különleges hasonlatokat, s muzikális lényének egy része már el is határozza, hogy ezt mindenképp beleszövi leendő dalába, ami majd erről a felejthetetlen találkozásról regél.*
- Világért sem nevetnélek ki.
*Szorít rá enyhén és biztatóan a férfi karjára, őszinte mosolyra húzva szép ívű ajkait.*
- Érdekes hasonlat, bevallom, még senkit sem hallottam így beszélni a szeretetről. De tetszik, mert olyan reményteli és optimista. Jó látni, hogy akadnak még, akik így látják ezt a világot. Egész életemben igyekeztem én is hasonlóan látni, mindenben a szépet, a csodát keresni. Mert ezeket a dolgokat akarom megénekelni, nem holmi szomorú balladákat. De néha nagyon nehéz ehhez a derűlátáshoz tartani magam. Sokkal több energia, mint elfogadni azt, hogy a világunk egyszerűen rossz és romlott. De ha nem tartanám magam a makacs elveimhez, félek, hamar megkeseredetté és üressé válnék, ezt pedig nem akarom.
*Sok kiégett tekintetet, szegényes életükbe beletörődött, rezignált arcot látott már, s a gondolat, hogy egyszer ő is közéjük tartozzon, s szemeiben rég kihunyt fénnyel végezze a napi robotot, megrémiszti.*
146. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-05-22 14:37:54
Üzenet elküldve: 2020-05-22 14:37:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Vissza a városba //
// Napváltás //
* A sötétség vastag lepelként hull rá a megfáradt lovagra. Kénytelen lesz megállni és letáborozni éjszakára. Választása egy út menti kis tisztásra esik. hamar egy kis részt megtisztít, hogy egy kis tábortüzet rakhasson. A környező fasorokból szerez egy kis száraz fát. Kis szerencsétlenkedést követően fellobban az első kis lángocska. ~ Még jó, hogy megvettem ezt a tűzszerszámot. Most leshetnék itt nélküle ~ Mondjuk számított rá, hogy a szabadban kell megaludnia, de nem itt tervezte éppenséggel. A kis lángot szorgalmasan táplálja, így hát lassacskán egészen pofás kis tábortűz lesz belőle. Jól esik a nyirkos és párás ingovány után a kellemes meleg. A tűz fényénél elfogyasztja szerény vacsoráját is, ami még a hideg csomagból megmaradt. Az agyarassal nem számolt, ezért élelme is jócskán megcsappant. Holnap reggel vissza kell térnie a városba, mert így nem mehet tovább. Miután a vacsoráját letudta szépen nekiáll levetni páncélját. Nem túl bölcs dolog, de muszáj, mert a pára a fém lemezeke közé is behatólt, ezzel átnedvesítve a páncélos ruháját is. Nem egyszerű a páncél levarázsolása, de lassan azt is megoldja. Egy szíj itt, egy csat ott és végre élvezheti a friss levegő érintését a bőrén. A fűre kiterülve nézni a szikrázó égboltot. Az ingovány már csak emlék, bár ha elég jól fülel a békákat még most is meghallja, de szerencsére a tücskök elnyomják őket. A gyengén táplált tüze lassan kezd kialudni és mivel fáradt, ezért Arelow is nyugovóra tér. A városban vásárolt pokrócot magára teríti és aztán szinte rögtön el is alszik. Kellemes és pihentető az éjszaka és szerencsére a holmijának sem kél lába reggelre. A friss harmat érintésére ébred fel kora reggel. Hamar életet ver a tűzébe, hogy megszárítkozzék. Páncéljáról a megszáradt sarat szépen leveri, hogy aztán újfent magára öltse a fémruhát. A reggeli ma elmarad, mivel elfogyott az összes étele tegnap. Amint elkészült a tüzet gondosan eloltja és elindul vissza a város felé.*
// Napváltás //
* A sötétség vastag lepelként hull rá a megfáradt lovagra. Kénytelen lesz megállni és letáborozni éjszakára. Választása egy út menti kis tisztásra esik. hamar egy kis részt megtisztít, hogy egy kis tábortüzet rakhasson. A környező fasorokból szerez egy kis száraz fát. Kis szerencsétlenkedést követően fellobban az első kis lángocska. ~ Még jó, hogy megvettem ezt a tűzszerszámot. Most leshetnék itt nélküle ~ Mondjuk számított rá, hogy a szabadban kell megaludnia, de nem itt tervezte éppenséggel. A kis lángot szorgalmasan táplálja, így hát lassacskán egészen pofás kis tábortűz lesz belőle. Jól esik a nyirkos és párás ingovány után a kellemes meleg. A tűz fényénél elfogyasztja szerény vacsoráját is, ami még a hideg csomagból megmaradt. Az agyarassal nem számolt, ezért élelme is jócskán megcsappant. Holnap reggel vissza kell térnie a városba, mert így nem mehet tovább. Miután a vacsoráját letudta szépen nekiáll levetni páncélját. Nem túl bölcs dolog, de muszáj, mert a pára a fém lemezeke közé is behatólt, ezzel átnedvesítve a páncélos ruháját is. Nem egyszerű a páncél levarázsolása, de lassan azt is megoldja. Egy szíj itt, egy csat ott és végre élvezheti a friss levegő érintését a bőrén. A fűre kiterülve nézni a szikrázó égboltot. Az ingovány már csak emlék, bár ha elég jól fülel a békákat még most is meghallja, de szerencsére a tücskök elnyomják őket. A gyengén táplált tüze lassan kezd kialudni és mivel fáradt, ezért Arelow is nyugovóra tér. A városban vásárolt pokrócot magára teríti és aztán szinte rögtön el is alszik. Kellemes és pihentető az éjszaka és szerencsére a holmijának sem kél lába reggelre. A friss harmat érintésére ébred fel kora reggel. Hamar életet ver a tűzébe, hogy megszárítkozzék. Páncéljáról a megszáradt sarat szépen leveri, hogy aztán újfent magára öltse a fémruhát. A reggeli ma elmarad, mivel elfogyott az összes étele tegnap. Amint elkészült a tüzet gondosan eloltja és elindul vissza a város felé.*
145. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-05-21 14:00:34
Üzenet elküldve: 2020-05-21 14:00:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kékvér//
* Az ölelés után végighallgatja a szavakat, és bár nem ért velük egyet, bólint, jelezve, hogy elfogadja az elhangzottakat. *
- Bár különbözik a véleményünk, tiszteletben tartom, hogy te így szeretnél vele megbirkózni. Mert végső soron ez a legfontosabb, és ettől egyedi minden férfi, és nő. Hogyan dolgozzuk fel a minket ért nehézségeket, és mivé formálnak minket azok. Sőt, mivel nekem elég könnyű életem volt, nem is nagyon éltem át olyan dolgokat, mint te. Ezért is lenne felesleges azt hinnem, hogy az én gondolatom többet ér, vagy én jobban tudom nálad. Én inkább csak könyveket olvastam a témáról, de a könyvek is annyit érnek, mint az, aki elolvassa az írott sorokat. Örülök neki, hogy ha úgy érzed, pozitív hatással volt rád ez a kis incidens. Csak ennyit szeretnék mondani. * Mondja halkan, és nem zavarja, nem erőlteti a gát átszakadását. Hagyja, hogy ismét belekaroljanak, és elinduljanak tovább, miközben igyekszik nem az előttük álló estére gondolni. Az megnehezítené, és kényelmetlenné tenné a sétálást. Viszont ezúttal, ha Yathot nem zavarja, akkor kicsit kevesebb távolságot tart maguk között, karjával éppen csak, de hozzásimul a nőhöz. *
- Gyakran gondolok arra, hogy a Hold olyan, mint a szeretet. * Kezd beszélgetésbe, mert nem szeretné, hogy az előző jelenetet elrontsa egy, a kettejük között beálló hirtelen csend. * Kérlek ne nevess ki emiatt. De elmondom, hogy mire gondolok. A hold, ami mindig ott van az égen, olyan, mint az életünk során megtapasztalt szeretet. Nem állandó, néha úgy érezzük, hogy jobban szeretnek minket, és néha kevésbé. És nincs ráhatásunk a dologra. Nem tudjuk kikövetelni, hogy szeressenek minket jobban, és ahogy most, hiába sétálunk felé, sose érhetjük el igazán. El kell fogadnunk azt, hogy nem egy állandó az életünkben, és ki kell élveznünk, amikor tündökölve ragyog, bevilágítva a sötét éjszakát. És amikor keveset tapasztalunk belőle, amikor alig látszik a hold az égen, akkor se szabad csüggednünk. Mert lesz éjszaka, amikor megint ragyogni fog. Úgy érzem, hogy a te holdad most fogyóban van, de gondolj arra, hogy lesz olyan, amikor még nappal is látni fogod, olyan erős fénnyel fog sütni.
//Kékvér//
* Az ölelés után végighallgatja a szavakat, és bár nem ért velük egyet, bólint, jelezve, hogy elfogadja az elhangzottakat. *
- Bár különbözik a véleményünk, tiszteletben tartom, hogy te így szeretnél vele megbirkózni. Mert végső soron ez a legfontosabb, és ettől egyedi minden férfi, és nő. Hogyan dolgozzuk fel a minket ért nehézségeket, és mivé formálnak minket azok. Sőt, mivel nekem elég könnyű életem volt, nem is nagyon éltem át olyan dolgokat, mint te. Ezért is lenne felesleges azt hinnem, hogy az én gondolatom többet ér, vagy én jobban tudom nálad. Én inkább csak könyveket olvastam a témáról, de a könyvek is annyit érnek, mint az, aki elolvassa az írott sorokat. Örülök neki, hogy ha úgy érzed, pozitív hatással volt rád ez a kis incidens. Csak ennyit szeretnék mondani. * Mondja halkan, és nem zavarja, nem erőlteti a gát átszakadását. Hagyja, hogy ismét belekaroljanak, és elinduljanak tovább, miközben igyekszik nem az előttük álló estére gondolni. Az megnehezítené, és kényelmetlenné tenné a sétálást. Viszont ezúttal, ha Yathot nem zavarja, akkor kicsit kevesebb távolságot tart maguk között, karjával éppen csak, de hozzásimul a nőhöz. *
- Gyakran gondolok arra, hogy a Hold olyan, mint a szeretet. * Kezd beszélgetésbe, mert nem szeretné, hogy az előző jelenetet elrontsa egy, a kettejük között beálló hirtelen csend. * Kérlek ne nevess ki emiatt. De elmondom, hogy mire gondolok. A hold, ami mindig ott van az égen, olyan, mint az életünk során megtapasztalt szeretet. Nem állandó, néha úgy érezzük, hogy jobban szeretnek minket, és néha kevésbé. És nincs ráhatásunk a dologra. Nem tudjuk kikövetelni, hogy szeressenek minket jobban, és ahogy most, hiába sétálunk felé, sose érhetjük el igazán. El kell fogadnunk azt, hogy nem egy állandó az életünkben, és ki kell élveznünk, amikor tündökölve ragyog, bevilágítva a sötét éjszakát. És amikor keveset tapasztalunk belőle, amikor alig látszik a hold az égen, akkor se szabad csüggednünk. Mert lesz éjszaka, amikor megint ragyogni fog. Úgy érzem, hogy a te holdad most fogyóban van, de gondolj arra, hogy lesz olyan, amikor még nappal is látni fogod, olyan erős fénnyel fog sütni.
144. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-05-20 21:04:39
Üzenet elküldve: 2020-05-20 21:04:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
*Hát, most már kint van. Talán nem fog egy fél napig tartani ez a kis "körülnézés", de ez őt már nem állítja meg. Sztoikus arccal szívja be a város mocska után frissnek érződő levegőt, ahogy a távolról látszódó kis kunyhókat szemezgeti. Nem esne nehezére egy ilyen csöndes környéken élnie. De még messze van az.
Az őrjárat mellet citromot nyelt arckifejezéssel elhaladva, fejét most az útnak célozza. Mennyi is a távolság a fák és a város közt? Nem járt még ott, ő közvetlenül a fő ösvényről érkezett északról, a vadont csak ritkán súrolta, azt is csak élelemszerzés céljából. De most kideríti.*
Az őrjárat mellet citromot nyelt arckifejezéssel elhaladva, fejét most az útnak célozza. Mennyi is a távolság a fák és a város közt? Nem járt még ott, ő közvetlenül a fő ösvényről érkezett északról, a vadont csak ritkán súrolta, azt is csak élelemszerzés céljából. De most kideríti.*
143. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-05-18 11:41:42
Üzenet elküldve: 2020-05-18 11:41:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kékvér//
*A szavak ereje hatalmas tud lenni, ha megfelelő időben megfelelő tettekkel párosulnak. A férfi pedig remekül ért az időzítéshez, s néhány jól megválogatott mondattal sikerül áttörnie azt a kemény de törékeny burkot, amelyet a nő elkezdett felépíteni, hogy megadja neki a biztonság illúzióját. Most pedig ott áll az összetört szilánktenger közepén, védtelenül és csupaszon, talán még nagyobb zavarba érzi így magát, mint ha tényleg mezítelen lenne. Az elmúlt hónapok érzéktelenné vált emlékei hevernek körülötte, ezekből építette a falat, amely most reszketegen és csörömpölve omlik össze. Meg akarta győzni magát, hogy mindig egyedül van, mindig csak magára számíthat ebben a kegyetlen, de mégis szép világban. Nem akart ragaszkodni, s főleg nem akart szeretni, mert régi élete pont ezek miatt az érzelmek miatt hullott darabokra, s hosszú ideig képtelenné tette őt a továbblépésre. Talán még most sem hagyta maga mögött azokat a szép éveket, s kedves, szeretett embereket. De mintha ezen este nagyobb lépést tett volna, mint eddig bármikor.
S itt van ez a személy, akiben kicsit talán saját magát véli felfedezni, az udvarias, törődő távolságtartásával, de ha úgy hozza a helyzet, erőt adó ölelésével támogatva.*
- Bevallom, nekem is átfutott már a fejemen, hogy csak egy aljas átverés áldozata vagyok, s ez a szimpatikus férfi csupán egy kiváló színészi tehetséggel megáldott szélhámos.
*Mosolyog erőtlenül, majd érzi, hogy köré fonódnak a karok, s elveszik az ölelésben. Valóban, most erre a gesztusra volt a leginkább szüksége. Igyekszik teljesen elveszni a pillanatban, s immár nem fél a fejét a másik mellkasának nyomni, hogy hallja a megnyugtató szívdobogást. Az ő szíve is kismadárként verdes, majd szép lassan megnyugszik. Biztonságban érzi magát, s ez az érzés egy mély, jóleső sóhajra buzdítja, amellyel mintha egyszerűen csak távoznának belőle a nehéz és sötét gondolatok, érzések.*
- A fájdalmat nem kiadni kell, hanem elfogadni, és megbirkózni vele. Mintha most sikerült volna a megfelelő úton elindulnom, a te segítségeddel. Visszaadtad nekem a rég elvesztett bizalmat a világ felé, hacsak kis szeletben is, de több, mint a semmi.
*Lehet, hogy a könnycsepp mögött tenger rejtőzik. De most csak ez az egy könny nyert kiutat, a többi egyelőre jól van ott, ahol. De ez is bőven elég, s az első lépés, hogy idővel a tenger is elfolyhasson.*
- Kezdem úgy érezni, hogy inkább én kerülök a te hatásod alá.
*Mosolyog fel ismét újult derűvel, s lelke csakugyan könnyebb lett, mintha a nagy összehordott kőkupacról leesett volna az első szikla.
Ismét belekarol a férfiba, s felveszi lépteinek egyenletes ritmusát, tekintetével pedig a titokzatos holdat keresi, hogy elmerülhessen kék és ezüst fényében.*
//Kékvér//
*A szavak ereje hatalmas tud lenni, ha megfelelő időben megfelelő tettekkel párosulnak. A férfi pedig remekül ért az időzítéshez, s néhány jól megválogatott mondattal sikerül áttörnie azt a kemény de törékeny burkot, amelyet a nő elkezdett felépíteni, hogy megadja neki a biztonság illúzióját. Most pedig ott áll az összetört szilánktenger közepén, védtelenül és csupaszon, talán még nagyobb zavarba érzi így magát, mint ha tényleg mezítelen lenne. Az elmúlt hónapok érzéktelenné vált emlékei hevernek körülötte, ezekből építette a falat, amely most reszketegen és csörömpölve omlik össze. Meg akarta győzni magát, hogy mindig egyedül van, mindig csak magára számíthat ebben a kegyetlen, de mégis szép világban. Nem akart ragaszkodni, s főleg nem akart szeretni, mert régi élete pont ezek miatt az érzelmek miatt hullott darabokra, s hosszú ideig képtelenné tette őt a továbblépésre. Talán még most sem hagyta maga mögött azokat a szép éveket, s kedves, szeretett embereket. De mintha ezen este nagyobb lépést tett volna, mint eddig bármikor.
S itt van ez a személy, akiben kicsit talán saját magát véli felfedezni, az udvarias, törődő távolságtartásával, de ha úgy hozza a helyzet, erőt adó ölelésével támogatva.*
- Bevallom, nekem is átfutott már a fejemen, hogy csak egy aljas átverés áldozata vagyok, s ez a szimpatikus férfi csupán egy kiváló színészi tehetséggel megáldott szélhámos.
*Mosolyog erőtlenül, majd érzi, hogy köré fonódnak a karok, s elveszik az ölelésben. Valóban, most erre a gesztusra volt a leginkább szüksége. Igyekszik teljesen elveszni a pillanatban, s immár nem fél a fejét a másik mellkasának nyomni, hogy hallja a megnyugtató szívdobogást. Az ő szíve is kismadárként verdes, majd szép lassan megnyugszik. Biztonságban érzi magát, s ez az érzés egy mély, jóleső sóhajra buzdítja, amellyel mintha egyszerűen csak távoznának belőle a nehéz és sötét gondolatok, érzések.*
- A fájdalmat nem kiadni kell, hanem elfogadni, és megbirkózni vele. Mintha most sikerült volna a megfelelő úton elindulnom, a te segítségeddel. Visszaadtad nekem a rég elvesztett bizalmat a világ felé, hacsak kis szeletben is, de több, mint a semmi.
*Lehet, hogy a könnycsepp mögött tenger rejtőzik. De most csak ez az egy könny nyert kiutat, a többi egyelőre jól van ott, ahol. De ez is bőven elég, s az első lépés, hogy idővel a tenger is elfolyhasson.*
- Kezdem úgy érezni, hogy inkább én kerülök a te hatásod alá.
*Mosolyog fel ismét újult derűvel, s lelke csakugyan könnyebb lett, mintha a nagy összehordott kőkupacról leesett volna az első szikla.
Ismét belekarol a férfiba, s felveszi lépteinek egyenletes ritmusát, tekintetével pedig a titokzatos holdat keresi, hogy elmerülhessen kék és ezüst fényében.*
142. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-05-16 23:21:14
Üzenet elküldve: 2020-05-16 23:21:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 695
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 695
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Második Szál//
//Kettesben maradva//
*Most, hogy Thimnek köszönhetően a tűz újra él és úgy lángol, mintha soha el sem oltották volna, ráadásul az elf megint megfogja a kezét, már teljesen biztos benne, hogy nem csak barátságból fogja meg újra.
De persze, hogy ő maga mit csináljon abban a legkevésbé sem biztos, sokkal inkább fogalma sincs róla.
Szerencséjére akad pár végtelen, vagy inkább csak számára annak tűnő pillanat, amíg legalább nagyjából át tudja gondolni az egészet.
Normális vajon, hogy ennyire zavarban van, vagy az, hogy érzi, ahogyan szíve kicsit hevesebben ver? Nem kellene valahogy boldogabbnak lennie, ha igazán örülne?
Kérdéseire nem kapva önmagától választ, sajnos ugyanolyan bizonytalan marad, mint eddig volt. Az érintés jól esik neki, mégsem biztos benne, hogy igazán akarja. Különös módon Lau jut az eszébe, hogy mennyire más volt őt ölelgetni. Nyilván pont azért, mert a lányról pontosan tudta, hogy ő tényleg csak ölelni szeretné, így nem félt attól, hogy csalódást okoz neki, vagy szomorúvá teszi azzal, hogyha bármit is csinál, vagy éppen nem csinál, esetleg mond, vagy végül nem mond.
Ennél persze kevésbé bonyolultabb dolgoktól is fél éppen persze, történetesen attól, hogy tenyere izzadni kezd, ez pedig majd zavarni fogja Thimet. Mégis zavara és félelmei ellenére egyben egyfajta különös nyugalmat és biztonságot is érez az elf közelségében immár nem először, amit korábban talán még senki társaságában soha, ha édesanyját nem számítja, és ami természetesen nagyon határozottan kellemes és boldogító érzés is egyben.
Szerencséjére Thim és nyulai akaratlanul is adnak neki kis időt, hogy ne kelljen azonnal arról beszélnie, amit nehezen és alig ért.
Szabad kezével maga mellé húzza a kosarat nyulaival együtt, miközben, ha minden igaz úgy látszik, hogy nem csak boldogan, hanem kedvesen is mosolyog.*
- Örülök, ha jól érezték magukat nálad. *mondja.* Tudod, nem szívesen válnék meg tőlük senki kedvéért. Igazságtalanság lenne a részemről, meg hálátlanság is, hogyha pont akkor kezdeném hanyagolni őket, amikor most már vannak rajtuk kívül más barátaim is. Meg hát, amúgy is, ha mindettől eltekintek, akkor is szeretem, hogyha velem vannak.
*Launak és Thimnek valahogy sokkal őszintébben és fesztelenebbül tud erről beszélni, mint korábban Aleniának, vagy Nairadának. Nyilván azért, mert sokkal közelebb kerültek egymáshoz, már csak azért is, mert több idejük jutott megismerni egymást és össze is barátkozni.*
- Ugyan, majd varázsolok legközelebb. Ilyen apróság miatt csak nem kéne. Főleg úgy nem, hogy most már ég a tűz, és így már nem is fázom. *mondja aztán, mert addig is ameddig erről beszélget nem kell azon gondolkodnia, hogy a kezével mit csináljon. El nem húzhatja, azzal biztosan megbántaná Thimet, de úgy sem tehet, mint aki észre sem vette.
De mégis mit mondjon, hogyan kérdezzen rá arra, amire talán nem szabadna, mert, ha megteszi, akkor a pillanat varázslat nélküli varázsát azonnal megtöri? Édesanyjának vajon hány hasonló helyzeten kellett átesnie ahhoz, hogy olyan tapasztalt és magabiztos legyen, mint amennyire az? Volt-e egyáltalán valaha olyan félős és bizonytalan, mint ő most? Különös, hogy ez utóbbit sohasem kérdezte meg tőle, de hát eddig nem is nagyon volt mi miatt hasonló kérdést feltennie neki.
Még a holdra is felpillant kicsit támogatást remélve, de kedvenc égitestje természetesen néma marad.*
- Zavarban vagyok. *vallja be végül, nem tudva továbbra sem, hogy mi mást mondhatna ezen kívül, vagy hogy hasonló helyzetben mi lehetne jobb a puszta őszinteségnél. Tudja persze, hogy Thim biztosan más szavakat szeretett volna tőle hallani, és, hogy ezzel nem könnyíti meg a dolgát, mégis képtelen bármi másra hirtelen.*
//Kettesben maradva//
*Most, hogy Thimnek köszönhetően a tűz újra él és úgy lángol, mintha soha el sem oltották volna, ráadásul az elf megint megfogja a kezét, már teljesen biztos benne, hogy nem csak barátságból fogja meg újra.
De persze, hogy ő maga mit csináljon abban a legkevésbé sem biztos, sokkal inkább fogalma sincs róla.
Szerencséjére akad pár végtelen, vagy inkább csak számára annak tűnő pillanat, amíg legalább nagyjából át tudja gondolni az egészet.
Normális vajon, hogy ennyire zavarban van, vagy az, hogy érzi, ahogyan szíve kicsit hevesebben ver? Nem kellene valahogy boldogabbnak lennie, ha igazán örülne?
Kérdéseire nem kapva önmagától választ, sajnos ugyanolyan bizonytalan marad, mint eddig volt. Az érintés jól esik neki, mégsem biztos benne, hogy igazán akarja. Különös módon Lau jut az eszébe, hogy mennyire más volt őt ölelgetni. Nyilván pont azért, mert a lányról pontosan tudta, hogy ő tényleg csak ölelni szeretné, így nem félt attól, hogy csalódást okoz neki, vagy szomorúvá teszi azzal, hogyha bármit is csinál, vagy éppen nem csinál, esetleg mond, vagy végül nem mond.
Ennél persze kevésbé bonyolultabb dolgoktól is fél éppen persze, történetesen attól, hogy tenyere izzadni kezd, ez pedig majd zavarni fogja Thimet. Mégis zavara és félelmei ellenére egyben egyfajta különös nyugalmat és biztonságot is érez az elf közelségében immár nem először, amit korábban talán még senki társaságában soha, ha édesanyját nem számítja, és ami természetesen nagyon határozottan kellemes és boldogító érzés is egyben.
Szerencséjére Thim és nyulai akaratlanul is adnak neki kis időt, hogy ne kelljen azonnal arról beszélnie, amit nehezen és alig ért.
Szabad kezével maga mellé húzza a kosarat nyulaival együtt, miközben, ha minden igaz úgy látszik, hogy nem csak boldogan, hanem kedvesen is mosolyog.*
- Örülök, ha jól érezték magukat nálad. *mondja.* Tudod, nem szívesen válnék meg tőlük senki kedvéért. Igazságtalanság lenne a részemről, meg hálátlanság is, hogyha pont akkor kezdeném hanyagolni őket, amikor most már vannak rajtuk kívül más barátaim is. Meg hát, amúgy is, ha mindettől eltekintek, akkor is szeretem, hogyha velem vannak.
*Launak és Thimnek valahogy sokkal őszintébben és fesztelenebbül tud erről beszélni, mint korábban Aleniának, vagy Nairadának. Nyilván azért, mert sokkal közelebb kerültek egymáshoz, már csak azért is, mert több idejük jutott megismerni egymást és össze is barátkozni.*
- Ugyan, majd varázsolok legközelebb. Ilyen apróság miatt csak nem kéne. Főleg úgy nem, hogy most már ég a tűz, és így már nem is fázom. *mondja aztán, mert addig is ameddig erről beszélget nem kell azon gondolkodnia, hogy a kezével mit csináljon. El nem húzhatja, azzal biztosan megbántaná Thimet, de úgy sem tehet, mint aki észre sem vette.
De mégis mit mondjon, hogyan kérdezzen rá arra, amire talán nem szabadna, mert, ha megteszi, akkor a pillanat varázslat nélküli varázsát azonnal megtöri? Édesanyjának vajon hány hasonló helyzeten kellett átesnie ahhoz, hogy olyan tapasztalt és magabiztos legyen, mint amennyire az? Volt-e egyáltalán valaha olyan félős és bizonytalan, mint ő most? Különös, hogy ez utóbbit sohasem kérdezte meg tőle, de hát eddig nem is nagyon volt mi miatt hasonló kérdést feltennie neki.
Még a holdra is felpillant kicsit támogatást remélve, de kedvenc égitestje természetesen néma marad.*
- Zavarban vagyok. *vallja be végül, nem tudva továbbra sem, hogy mi mást mondhatna ezen kívül, vagy hogy hasonló helyzetben mi lehetne jobb a puszta őszinteségnél. Tudja persze, hogy Thim biztosan más szavakat szeretett volna tőle hallani, és, hogy ezzel nem könnyíti meg a dolgát, mégis képtelen bármi másra hirtelen.*
141. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-05-15 16:56:42
Üzenet elküldve: 2020-05-15 16:56:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kékvér//
- Ne köszönd ezt, kedvesem. * Csóválja a fejét mosolyogva a férfi, mert meglepi őt ez a dolog, és az, hogy hálásak az őszinte szavakért. * Hiszen csak azt mondom, ami igaz. Csodálatos vagy, és gyönyörű, szinte már gyanúsan az. Ha kicsit óvatosabb lennék, gyanakodnék, hogy átverésnek vagyok az áldozata.
* Teszi még hozzá, és a csók után, aminek minden pillanatát kiélvezi, még ha nem is tart sokáig, csak még hevesebben ver a szíve a kapott szavaktól. A boldogság, mert bizony boldog tőle, szinte leírhatatlan. Maga sem érti, hogy hogyan lehet valaki ilyen hatással rá, de egyáltalán nem bánja. Viszont a könnycsepp látványa arcára fagyasztja a boldog mosolyt, hogy szép lassan az aggodalomnak adja át a helyét. Viszont Yath, mint korábban, most is képes megnyugtatni, és Dram csak közelebb húzza magához, ezúttal nem csókra, hanem egy ölelésre vonja a mellkasához. Vigasztaló, és óvó mozdulatokkal vonja köré karjait, egyikkel megtámasztja a nő tarkóját, a másikkal pedig a hátán simít végig. *
- Nyugodj meg, drága Yathlanae. Az őszinte érzések nem ronthatnak el egy ilyen szép pillanatot, vagy egy ilyen szép estét. Sőt, ha elfojtanánk azokat, ha megjátszanánk magunkat, akkor azzal pont, hogy sárba tipornánk mindent, amit eddig átéltünk. Ha van benned keserűség, ha van benned fájdalom, akkor ne félj kiadni magadból. Én az egész végén is itt leszek, és nem foglak kevésbé csodálni, vagy tisztelni. Sőt, lehet, hogy ettől csak még inkább a hatásod alá kerülök. * Súgja neki kedvesen, gyengéden. Nem tudja, hogy a könnycsepp tényleg csak egy apró darab, ami átszakadt a gáton, és egy tenger rejlik mögötte, vagy csupán ennyi volt, tényleg egy könny. De igyekszik megnyugtatni a nőt, és ha amaz sírni kezd, nem fog elhúzódni, nem fog emiatt máshogy nézni rá. Szeretné, hogy amikor az ösvény végén sétálnak, akkor a lelkük könnyű legyen, mert csak így lehet esélyük arra, hogy elérjék a holdat, amit Dram olyan régóta szeretne elérni, mindig, amikor itt végigsétál. *
//Kékvér//
- Ne köszönd ezt, kedvesem. * Csóválja a fejét mosolyogva a férfi, mert meglepi őt ez a dolog, és az, hogy hálásak az őszinte szavakért. * Hiszen csak azt mondom, ami igaz. Csodálatos vagy, és gyönyörű, szinte már gyanúsan az. Ha kicsit óvatosabb lennék, gyanakodnék, hogy átverésnek vagyok az áldozata.
* Teszi még hozzá, és a csók után, aminek minden pillanatát kiélvezi, még ha nem is tart sokáig, csak még hevesebben ver a szíve a kapott szavaktól. A boldogság, mert bizony boldog tőle, szinte leírhatatlan. Maga sem érti, hogy hogyan lehet valaki ilyen hatással rá, de egyáltalán nem bánja. Viszont a könnycsepp látványa arcára fagyasztja a boldog mosolyt, hogy szép lassan az aggodalomnak adja át a helyét. Viszont Yath, mint korábban, most is képes megnyugtatni, és Dram csak közelebb húzza magához, ezúttal nem csókra, hanem egy ölelésre vonja a mellkasához. Vigasztaló, és óvó mozdulatokkal vonja köré karjait, egyikkel megtámasztja a nő tarkóját, a másikkal pedig a hátán simít végig. *
- Nyugodj meg, drága Yathlanae. Az őszinte érzések nem ronthatnak el egy ilyen szép pillanatot, vagy egy ilyen szép estét. Sőt, ha elfojtanánk azokat, ha megjátszanánk magunkat, akkor azzal pont, hogy sárba tipornánk mindent, amit eddig átéltünk. Ha van benned keserűség, ha van benned fájdalom, akkor ne félj kiadni magadból. Én az egész végén is itt leszek, és nem foglak kevésbé csodálni, vagy tisztelni. Sőt, lehet, hogy ettől csak még inkább a hatásod alá kerülök. * Súgja neki kedvesen, gyengéden. Nem tudja, hogy a könnycsepp tényleg csak egy apró darab, ami átszakadt a gáton, és egy tenger rejlik mögötte, vagy csupán ennyi volt, tényleg egy könny. De igyekszik megnyugtatni a nőt, és ha amaz sírni kezd, nem fog elhúzódni, nem fog emiatt máshogy nézni rá. Szeretné, hogy amikor az ösvény végén sétálnak, akkor a lelkük könnyű legyen, mert csak így lehet esélyük arra, hogy elérjék a holdat, amit Dram olyan régóta szeretne elérni, mindig, amikor itt végigsétál. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1292-1311