Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 189 (3761. - 3780. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3780. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-09-29 13:07:00
Üzenet elküldve: 2018-09-29 13:07:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Íjászverseny//
*Sheni fiú előszeretettel hozza magát és a körülötte lévőket zavarba, de a legtöbbször nem direkt, egyszerűen csak úgy alakulnak a dolgok és bumm, zavar. De lassan mondhatni, kinő ezekből a tettekből és talán a későbbiekben nem lesz ezzel gond.
Azért pár karkörzést csinál, hogy bemelegedjen a válla, amúgy meg nem szokott gondot okozni, ha lőnie kell, ezt már egy ideje elég magas szinten űzi. Eközben letekint a pokrócra gondosan kirakott dolgokra, s ahogy számba veszi, feltűnik neki a kis csomag, ami nem került kibontásra. Bármennyire is egyértelmű neki, hogy oka van annak, ahogy Lyz nem bontotta ki, azért jobb biztosra menni.*
- Esetleg, hoztál egy kis bort is? *kérdi eltűnődve, mintha valami apróság volna csak.*
- Jaigen, és mi van abban a csomagban? *csapja hozzá. Micsoda taktika, kérem! Egy erősebb kérdéssel indítani, hogy aztán a számára fontosabb dologra kérdezzen rá, mintegy mellékesen. Ha valami harcosként születik, biztosan nagy hadvezér vált volna belőle.
Közben előkerül Lyzi íja is. Szebb és komolyabb darab, mint Shenié, de ez látszólag nem zavarja a hegyesfülűt. A lány íja visszacsapó fajta, de Shené karcsúbb, hosszabb.*
- Mondhatni. *válaszol vigyorogva, ahogy megindul maga is a közelebbi cél felé.*
- Nyeremény! *mondja, mintha ez a világ legnagyobb dolga volna.*
- Kemény és hosszú küzdelem volt, amolyan legendákba illő. Mindketten a végsőkig kimerültünk benne, csak mi bírtuk addig, mert mindenki kidőlt, de végül az enyém lett a győzelem. *meséli, mint valami bárd egy legendát, nagy beleéléssel. Majd kihúz egy vesszőt a tegezéből, valószínűleg ez is Lyzé volt és miután az idegre helyezte, de még nem lőtt, a lányra néz.*
- Nem bírta úgy a szeszt kártya közben, mint én. *kacsint derűsen és a cél felé fordulva felemeli az íjat, mélyet lélegezve célra tart és megfeszíti az ideget, hogy egy pillanat múlva lőjön.*
//Íjászverseny//
*Sheni fiú előszeretettel hozza magát és a körülötte lévőket zavarba, de a legtöbbször nem direkt, egyszerűen csak úgy alakulnak a dolgok és bumm, zavar. De lassan mondhatni, kinő ezekből a tettekből és talán a későbbiekben nem lesz ezzel gond.
Azért pár karkörzést csinál, hogy bemelegedjen a válla, amúgy meg nem szokott gondot okozni, ha lőnie kell, ezt már egy ideje elég magas szinten űzi. Eközben letekint a pokrócra gondosan kirakott dolgokra, s ahogy számba veszi, feltűnik neki a kis csomag, ami nem került kibontásra. Bármennyire is egyértelmű neki, hogy oka van annak, ahogy Lyz nem bontotta ki, azért jobb biztosra menni.*
- Esetleg, hoztál egy kis bort is? *kérdi eltűnődve, mintha valami apróság volna csak.*
- Jaigen, és mi van abban a csomagban? *csapja hozzá. Micsoda taktika, kérem! Egy erősebb kérdéssel indítani, hogy aztán a számára fontosabb dologra kérdezzen rá, mintegy mellékesen. Ha valami harcosként születik, biztosan nagy hadvezér vált volna belőle.
Közben előkerül Lyzi íja is. Szebb és komolyabb darab, mint Shenié, de ez látszólag nem zavarja a hegyesfülűt. A lány íja visszacsapó fajta, de Shené karcsúbb, hosszabb.*
- Mondhatni. *válaszol vigyorogva, ahogy megindul maga is a közelebbi cél felé.*
- Nyeremény! *mondja, mintha ez a világ legnagyobb dolga volna.*
- Kemény és hosszú küzdelem volt, amolyan legendákba illő. Mindketten a végsőkig kimerültünk benne, csak mi bírtuk addig, mert mindenki kidőlt, de végül az enyém lett a győzelem. *meséli, mint valami bárd egy legendát, nagy beleéléssel. Majd kihúz egy vesszőt a tegezéből, valószínűleg ez is Lyzé volt és miután az idegre helyezte, de még nem lőtt, a lányra néz.*
- Nem bírta úgy a szeszt kártya közben, mint én. *kacsint derűsen és a cél felé fordulva felemeli az íjat, mélyet lélegezve célra tart és megfeszíti az ideget, hogy egy pillanat múlva lőjön.*
3779. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-09-28 22:44:59
Üzenet elküldve: 2018-09-28 22:44:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Íjászverseny//
*Inkább úgy csinál, mint aki nem hallott semmit, akkor egyikük sem kerül kellemetlen helyzetbe. Shennek nem kell magyarázkodnia, Lyznek pedig nem kell meghallgatnia a hadoválást. MErt ez biztosan nem alakulna olyan mókásan, mint amikor szarvasagancsot imitált a konyhában. Az akkor szórakoztatta Lyzt, de ez kényelmetlen volna, de főleg zavarba ejtő.*
- Akkor kezdjük, ez megvár *int az étel felé.
Ő is föláll, s miután kifújkálta-söpörte rakoncátlan tincseit az arcából, összehalássza fegyverét és a tegezét is, amit azonnal oldalára csatol. Láthatóan több lesz az önbizalma, amint kezében a felszerelése.
Az íj egyszerű, íves karcsú vonalú, fényes felületű. Látszik, hogy új darab, talán csak néhány hata, legfeljebb pár hónapja van használatban. A két végén, a húr felfogatásán túl ívben hajlik, s az ott díszként szolgáló finom levélmintás faragás, aranyszín vonalakkal van átfestve. Markolata mellett szintén aprólékos levélminta rajzolat látszik.*
- Lőhetünk egy párat onnan *mutat a húsz méteres felé.* Aztán majd távolabbról folytatjuk élesben. Hmm? *húzza fel kérdőn szép ívű szemöldökét, szolidan mosolyogva Shenre.*
- Felőlem kezdhetsz is *adja át a lehetőséget, miközben lép is a határvonal felé, illetve el is indul, a fiú valószínűleg szintén vele tart. *
- Örökség? *kérdezi az íjra bökve, amint van alkalma jobban megfigyelni a régi használt darabot. Számára a régi nem lenézendő, ezt bárki tudhatja, aki ismeri. Érdeklődve fordul az ingujjba vetkőző fiú felé. Sokkal jobb bőrben van már, mint első találkozásukkor, ezt magában meg is jegyzi, ahogy azt is, hogy jól áll Shennek, hogy inkább kifelé domborodik, mint befelé horpad.
Kezében saját íját lóbálja, ahogy lépked az első határvonal felé, s mikor odaér, megáll mellette.*
- Kezdhetsz, aranyhajú *mosolyodik szeme sarka is, ahogy átengedi a lehetőséget.*
//Íjászverseny//
*Inkább úgy csinál, mint aki nem hallott semmit, akkor egyikük sem kerül kellemetlen helyzetbe. Shennek nem kell magyarázkodnia, Lyznek pedig nem kell meghallgatnia a hadoválást. MErt ez biztosan nem alakulna olyan mókásan, mint amikor szarvasagancsot imitált a konyhában. Az akkor szórakoztatta Lyzt, de ez kényelmetlen volna, de főleg zavarba ejtő.*
- Akkor kezdjük, ez megvár *int az étel felé.
Ő is föláll, s miután kifújkálta-söpörte rakoncátlan tincseit az arcából, összehalássza fegyverét és a tegezét is, amit azonnal oldalára csatol. Láthatóan több lesz az önbizalma, amint kezében a felszerelése.
Az íj egyszerű, íves karcsú vonalú, fényes felületű. Látszik, hogy új darab, talán csak néhány hata, legfeljebb pár hónapja van használatban. A két végén, a húr felfogatásán túl ívben hajlik, s az ott díszként szolgáló finom levélmintás faragás, aranyszín vonalakkal van átfestve. Markolata mellett szintén aprólékos levélminta rajzolat látszik.*
- Lőhetünk egy párat onnan *mutat a húsz méteres felé.* Aztán majd távolabbról folytatjuk élesben. Hmm? *húzza fel kérdőn szép ívű szemöldökét, szolidan mosolyogva Shenre.*
- Felőlem kezdhetsz is *adja át a lehetőséget, miközben lép is a határvonal felé, illetve el is indul, a fiú valószínűleg szintén vele tart. *
- Örökség? *kérdezi az íjra bökve, amint van alkalma jobban megfigyelni a régi használt darabot. Számára a régi nem lenézendő, ezt bárki tudhatja, aki ismeri. Érdeklődve fordul az ingujjba vetkőző fiú felé. Sokkal jobb bőrben van már, mint első találkozásukkor, ezt magában meg is jegyzi, ahogy azt is, hogy jól áll Shennek, hogy inkább kifelé domborodik, mint befelé horpad.
Kezében saját íját lóbálja, ahogy lépked az első határvonal felé, s mikor odaér, megáll mellette.*
- Kezdhetsz, aranyhajú *mosolyodik szeme sarka is, ahogy átengedi a lehetőséget.*
3778. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-09-28 21:00:15
Üzenet elküldve: 2018-09-28 21:00:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//A fanyar és az avarillatú//
*Nem tudta, mit szabadít el kérdésével... pihenőhelyük eltűnik a kanyarban, mire Rodderiego a végére ér, s Zeya első reakciója egy szájhúzás.*
- Kordét inkább ne emlegessünk, épp kezdtem elfelejteni...
*Aztán egy kicsit megrágja a hallottakat. Rodd nem az első, aki kijelenti, hogy képtelen lenne úgy viselkedni, mint ő, elfojtani ösztöneit, kitartani az unalomig ismételt gyakorlatsorokban. Nem véletlen, hogy lelke mélyén ő is folyton haragszik a világra, amiért így kell élnie. Egy kicsit elmerül aztán az emlékeiben, hogy ellenőrizze a férfi állításait, vajon náluk is megőrződött-e a hagyomány.*
- Az öregek gyakran beszélnek tömör bölcsességekben. Azt nem tudom, hogy ezek olyan makku izék-e.
*Az ő lába szívesen vinné tovább a tempót, de mivel éppen beleegyezését adta, igazodik Rodderiego lépéseihez. Döntésére bólint.*
- Igen, nehéz elindulni, de jobb, mint ha az úton összeesnél a fáradtságtól. Egy ponton túl az elme kikapcsol, ha nem pihenhet. Mivel te érzed, mennyit bírsz és mennyi ideje vagy talpon, így te döntesz. Nekem megfelel, ha este hamarabb letáborozunk. Jó lenne valami esőtől védett helyet találni.
*Tekintete a távoli hegyek felé siklik, ahol kéklőn sejlenek a bércek. Úgy sejti, a párától.
Az alázatos engedélykérésre és az emlegetett utálatébredésre a férfi felé kapja a fejét és felszaladnak a szemöldökei.*
- Mi?
*Ebből sejthető, hogy nem csak egy dolgot nem ért, hanem úgy az egészet. Jó, nem minden részletét, de valahogy az egészre jelzi értetlenségét. Neki valahogy természetes volt, hogy együtt mennek a tóig, ahogy az sem fordult meg a fejében, hogy nem tudná elviselni a férfi jelenlétét. Visszaereszkednek szemöldökei a helyükre.*
- Azt gondoltam eleve, hogy velem jössz. Gyakran megutálnak, hogy ilyesmi eszedbe jutott?
*Kissé gyanakszik, hogy az önbizalomhiánynak oka lehet. Inkább nem kezdi el nagyvonalúan lebegtetni a férfitól kapott papírost. Lehet, hogy jobb, ha fél egy kicsit, hogy kiborítja a szerzetesnőt. Neki ez csupán rutingyakorlat, a legtöbbeket teher elviselnie maga körül. De nála is van egy határ.
Az almapálinka nem érdekelné, de kár, hogy nem tudhatná meg, mit csinálnak a medvék télen a makkosban. Persze ahhoz előbb egy medvével is össze kellene futniuk. Zeya egyébként elkönyveli magában, hogy nem is lesz olyan rossz így az utazás. Pihenőknél váltanak néhány szót, egyébként pedig elmerülhet a monoton gyaloglásban.
Amennyiben Rodderiego tényleg nem kíván egy-két órát pihenni, úgy békés útjuk kora estéjén Zeya előáll a javaslattal, hogy kezdjenek vizet és szálláshelyet keresni.*
- Innen ugyan nem látni, de keletre, a füves pusztán elvileg ott folyik a Nagy Artheniori folyó. Nyugatra pedig valamelyik Erdőkerülő. Az erdő egy kicsit talán veszélyesebb, de legalább nem lenne gondunk tűzifára. És ha esne, a fák alatt még mindig jobb, mint a pusztán.
*Majszolni kezd egy sajtdarabot, meghallgatva Rodderiego véleményét.*
A hozzászólás írója (Tozeya Nazagaraki) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.29 00:30:45
*Nem tudta, mit szabadít el kérdésével... pihenőhelyük eltűnik a kanyarban, mire Rodderiego a végére ér, s Zeya első reakciója egy szájhúzás.*
- Kordét inkább ne emlegessünk, épp kezdtem elfelejteni...
*Aztán egy kicsit megrágja a hallottakat. Rodd nem az első, aki kijelenti, hogy képtelen lenne úgy viselkedni, mint ő, elfojtani ösztöneit, kitartani az unalomig ismételt gyakorlatsorokban. Nem véletlen, hogy lelke mélyén ő is folyton haragszik a világra, amiért így kell élnie. Egy kicsit elmerül aztán az emlékeiben, hogy ellenőrizze a férfi állításait, vajon náluk is megőrződött-e a hagyomány.*
- Az öregek gyakran beszélnek tömör bölcsességekben. Azt nem tudom, hogy ezek olyan makku izék-e.
*Az ő lába szívesen vinné tovább a tempót, de mivel éppen beleegyezését adta, igazodik Rodderiego lépéseihez. Döntésére bólint.*
- Igen, nehéz elindulni, de jobb, mint ha az úton összeesnél a fáradtságtól. Egy ponton túl az elme kikapcsol, ha nem pihenhet. Mivel te érzed, mennyit bírsz és mennyi ideje vagy talpon, így te döntesz. Nekem megfelel, ha este hamarabb letáborozunk. Jó lenne valami esőtől védett helyet találni.
*Tekintete a távoli hegyek felé siklik, ahol kéklőn sejlenek a bércek. Úgy sejti, a párától.
Az alázatos engedélykérésre és az emlegetett utálatébredésre a férfi felé kapja a fejét és felszaladnak a szemöldökei.*
- Mi?
*Ebből sejthető, hogy nem csak egy dolgot nem ért, hanem úgy az egészet. Jó, nem minden részletét, de valahogy az egészre jelzi értetlenségét. Neki valahogy természetes volt, hogy együtt mennek a tóig, ahogy az sem fordult meg a fejében, hogy nem tudná elviselni a férfi jelenlétét. Visszaereszkednek szemöldökei a helyükre.*
- Azt gondoltam eleve, hogy velem jössz. Gyakran megutálnak, hogy ilyesmi eszedbe jutott?
*Kissé gyanakszik, hogy az önbizalomhiánynak oka lehet. Inkább nem kezdi el nagyvonalúan lebegtetni a férfitól kapott papírost. Lehet, hogy jobb, ha fél egy kicsit, hogy kiborítja a szerzetesnőt. Neki ez csupán rutingyakorlat, a legtöbbeket teher elviselnie maga körül. De nála is van egy határ.
Az almapálinka nem érdekelné, de kár, hogy nem tudhatná meg, mit csinálnak a medvék télen a makkosban. Persze ahhoz előbb egy medvével is össze kellene futniuk. Zeya egyébként elkönyveli magában, hogy nem is lesz olyan rossz így az utazás. Pihenőknél váltanak néhány szót, egyébként pedig elmerülhet a monoton gyaloglásban.
Amennyiben Rodderiego tényleg nem kíván egy-két órát pihenni, úgy békés útjuk kora estéjén Zeya előáll a javaslattal, hogy kezdjenek vizet és szálláshelyet keresni.*
- Innen ugyan nem látni, de keletre, a füves pusztán elvileg ott folyik a Nagy Artheniori folyó. Nyugatra pedig valamelyik Erdőkerülő. Az erdő egy kicsit talán veszélyesebb, de legalább nem lenne gondunk tűzifára. És ha esne, a fák alatt még mindig jobb, mint a pusztán.
*Majszolni kezd egy sajtdarabot, meghallgatva Rodderiego véleményét.*
A hozzászólás írója (Tozeya Nazagaraki) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.29 00:30:45
3777. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-09-28 18:55:19
Üzenet elküldve: 2018-09-28 18:55:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
//A fanyar és az avarillatú//
- Szívesen. * Válaszolja a köszönömre. A kérdésre hogy a verset miért írta Zeyának megint csak nem tud rövid választ adni. *
- Ugye nem ismerlek igazán, azt nem tudom neked mondani, hogy ismerlek, így nem tudom, hogy az utadnak melyik részén jársz. Igazából abban sem lehetek biztos, hogy olyan vagy, mint amilyennek látlak. De az első benyomásom rólad az, hogy egy összeszedett ember vagy, aki mindig minden dolgában önfegyelmet gyakorol. Sokszor még a legnehezebb helyzetben is előbb megvizsgálod a dolgot és valamilyen szűrőn át engeded kifolyni a reakciót. Ez egy nagyon nehéz út, én biztos képtelen lennék rá. De nagyra becsülöm azokat, akik ezt meg tudják tenni. Mondjuk annyira nem engedem el magam, mint Arja, aki mindig az érzései alapján éli az életét. Én próbálom az akaratlagos dolgokat előtérbe helyezni, tudatosan élni, ugyanakkor megélni az érzelmeket és nem kirekeszteni őket. Az akarat a ló és az érzelem a kordé. Az egyik követi a másikat és nem fordítva. Naa, megint magamról beszélek. Szóval nem tudom, mennyire járod azt az utat vagy csak szeretnéd de az önfegyelem útja sokszor nehéz és sok lemondással jár, de amikor ideje van akkor rendezetten formában a kívánt gyümölcsöt hozza. Azt, hogy ez a vers neked többet mond, az a te érdemed. Ahogy hallottam a szerzetesek sokszor így tanítanak. Adnak kérdéseket és hagyják te találd meg a választ.
* Annak, nagyon örül, hogy lassíthatnak a tempón, mert bár ő diktálta, de a tőle telhetően a hosszabb távon még vállalható leggyorsabb iramot diktálta. Azonnal lassít is. A pihenőre vonatkozó felvetést viszont elutasítja: *
- Köszönöm, de nem jó megszakítani az ilyen folyamatos utat, nehéz utána újra elindulni. Inkább az este pihennék többet, akkor holnap is tudunk korán indulni.
*Zeya úti célján ő is gondolkodott, mint egy lehetséges állomás, pihenőhely a mocsár után. *
- Ha nem zavar elkísérnélek a tópartra. Az ilyen helyeknek varázslatos hangulata van. Sokszor ez ad az embernek erőt a holnaphoz, néha a mához is. Nem kell most válaszolnod, vagy ha igen nyilván nem zavarlak majd ha közben úgy megutálsz, hogy rám se bírsz nézni.
* A Csendkirály kihívójának lenni nagy feladat. Érzi, nagy fába vágta a fejszélyét és az amúgy saját magának kiötlött kihívást kezdi élvezni. Magában eldönti, hogy az esti pihenőig megpróbál kitartani, így a praktikus egyeztetések alkalmával ő is törekszik a pár mondatos válaszokra. Így kénytelen magába fojtani a tudtad-e hogy vannak olyan források, Tudtad-e hogy a kiégetett quartanfából nyert faszénen átszűrt almapálinka, meg hogy hallottam hogy a medvék télen a makkosban… De minden idegszálát megfeszíti és minden lépésnél mantraként mondogatja gondolatban ~ Vacsoráig tart a csoda. ~*
A hozzászólás írója (Rodderiego Kryssais) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.28 19:16:53
- Szívesen. * Válaszolja a köszönömre. A kérdésre hogy a verset miért írta Zeyának megint csak nem tud rövid választ adni. *
- Ugye nem ismerlek igazán, azt nem tudom neked mondani, hogy ismerlek, így nem tudom, hogy az utadnak melyik részén jársz. Igazából abban sem lehetek biztos, hogy olyan vagy, mint amilyennek látlak. De az első benyomásom rólad az, hogy egy összeszedett ember vagy, aki mindig minden dolgában önfegyelmet gyakorol. Sokszor még a legnehezebb helyzetben is előbb megvizsgálod a dolgot és valamilyen szűrőn át engeded kifolyni a reakciót. Ez egy nagyon nehéz út, én biztos képtelen lennék rá. De nagyra becsülöm azokat, akik ezt meg tudják tenni. Mondjuk annyira nem engedem el magam, mint Arja, aki mindig az érzései alapján éli az életét. Én próbálom az akaratlagos dolgokat előtérbe helyezni, tudatosan élni, ugyanakkor megélni az érzelmeket és nem kirekeszteni őket. Az akarat a ló és az érzelem a kordé. Az egyik követi a másikat és nem fordítva. Naa, megint magamról beszélek. Szóval nem tudom, mennyire járod azt az utat vagy csak szeretnéd de az önfegyelem útja sokszor nehéz és sok lemondással jár, de amikor ideje van akkor rendezetten formában a kívánt gyümölcsöt hozza. Azt, hogy ez a vers neked többet mond, az a te érdemed. Ahogy hallottam a szerzetesek sokszor így tanítanak. Adnak kérdéseket és hagyják te találd meg a választ.
* Annak, nagyon örül, hogy lassíthatnak a tempón, mert bár ő diktálta, de a tőle telhetően a hosszabb távon még vállalható leggyorsabb iramot diktálta. Azonnal lassít is. A pihenőre vonatkozó felvetést viszont elutasítja: *
- Köszönöm, de nem jó megszakítani az ilyen folyamatos utat, nehéz utána újra elindulni. Inkább az este pihennék többet, akkor holnap is tudunk korán indulni.
*Zeya úti célján ő is gondolkodott, mint egy lehetséges állomás, pihenőhely a mocsár után. *
- Ha nem zavar elkísérnélek a tópartra. Az ilyen helyeknek varázslatos hangulata van. Sokszor ez ad az embernek erőt a holnaphoz, néha a mához is. Nem kell most válaszolnod, vagy ha igen nyilván nem zavarlak majd ha közben úgy megutálsz, hogy rám se bírsz nézni.
* A Csendkirály kihívójának lenni nagy feladat. Érzi, nagy fába vágta a fejszélyét és az amúgy saját magának kiötlött kihívást kezdi élvezni. Magában eldönti, hogy az esti pihenőig megpróbál kitartani, így a praktikus egyeztetések alkalmával ő is törekszik a pár mondatos válaszokra. Így kénytelen magába fojtani a tudtad-e hogy vannak olyan források, Tudtad-e hogy a kiégetett quartanfából nyert faszénen átszűrt almapálinka, meg hogy hallottam hogy a medvék télen a makkosban… De minden idegszálát megfeszíti és minden lépésnél mantraként mondogatja gondolatban ~ Vacsoráig tart a csoda. ~*
A hozzászólás írója (Rodderiego Kryssais) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.28 19:16:53
3776. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-09-27 17:51:12
Üzenet elküldve: 2018-09-27 17:51:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//A fanyar és az avarillatú//
*Úgy tűnik, Zeya ízlésének megfelelően alakul beszélgetésük az első szakaszon. Ez idő alatt meglelik az északi utat, és maguk mögött hagyják a falak nélküli város sziluettjét. A természet békéje körbe öleli a két utazót, beszivárog a szerzetesnő feszült lelkébe, és jótékonyan simítja el ott a zavargó érzelmi hullámokat. Még arckifejezése is lágyabb lesz, megszűnik a szinte alig látható ránc szemöldöke sávjában, a keménység arcélében. Mozgása könnyedebbé válik, és már rohanni sem kíván annyira, mint az első szakaszon ment volna szíve szerint. Mert hát nem úgy mennek. Ha Rodderiego erősnek érzi a tempót, azt önmagának is köszönheti, hiszen ő diktálta azt a tanyától kezdődően, Zeya hajlandó volt engedni a kedvéért.
A férfi szótlansága kissé meglepi a szerzetesnőt, különösen, hogy szűken számolt kérdéseit szóra sem méltatta, amit még ő sem igazán szokott elkövetni. Arra gondol, Rodd talán a rosszul induló nap miatt duzzog, vagy őrá orrolt meg, netán Arja elkerülése miatt ilyen rosszkedvű. Akármi is álljon mögötte, ő aztán nem fogja piszkálni miatta. Kiegyezik a csenddel, melyet olykor minimális egyeztetések törnek meg, mígnem fordul a kocka. Éppen szőttesén ül törökülésben és megint almát rágcsál, közben tekintete egy közeli, öreg fa törzsén megtelepedett mohán pihen, melyen melegen felragyog a napfény. Rodderiego ekkor lép ki falai közül, így távol járó gondolatait elereszti, és feléje fordul.
Már rég elfeledte kérdését, nem gondolta, hogy még valaha választ kap rá. Ahogy nem egy nagy könyvmoly, úgy nem is verselős típus, de azért meghallgatja a hokku történetét a gyümölcs maradékán rágódva. Egy pillanatra megáll állkapcsa a mozgásban, a tekintete megrebben, a fejét kissé felemeli, mikor Rodd a szerzeteseket említi. Onnantól éberebben figyel, és amit hall, megpróbálja kapcsolatba hozni saját rendje tagjaival. Meglepetten pillant a neki szánt ajándékra is. Nem szokott csak úgy kapni semmit, amiért nem dolgozott meg, ezért először nem tudja, miként reagáljon.*
- Nekem?
*Természetesen nagyon kíváncsi, ki ne lenne az? Elhajítja egy bokorba az almacsutkát és tenyereit nadrágjába törli, mielőtt átveszi és kihajtja a papírt. Nincs rajta sok írás, de nem csak egyszer olvassa el. A címet még érti. Mármint, hogy valakinek ez jut eszébe róla. Büszke lehet rá. Egy ideig viszont pislog még a sorok fölött, mielőtt felemeli kérdő tekintetét.*
- Ilyennek látsz vagy jó tanácsnak szánod?
*Összehajtja a papírt, majd nadrágja zsebébe teszi. Utána feláll és szedelőzködni kezd, mert ezt közben is meg tudják beszélni. A szöveget pedig már megtanulta.*
- Egyébként… köszönöm…
*Dünnyögi halkan, miközben kirázott takaróját visszaköti a tarisznyára, szinte már túlontúl mélyen figyelve a rutinmozdulatokra.
Amint megbeszélték a verset, s útközben lábukkal együtt a szájukat is jártatni kezdik, a hangulat megváltozik közöttük. Ez persze leginkább Rodd lelkes energiáinak köszönhető, mellyel Zeyát is nyitottabb viselkedésre készteti. Bár előbb vagy két percen át hallgatja a szóáradatot, s utána is előbb megfontolásra veszi a hallottakat, csak később válaszol rájuk.*
- Nem sietünk.
*Közli nyugodtan. Vehető belenyugvásnak, nem feltétlenül tagadásnak. Hiszen tényleg jól kiléptek eddig.*
- Az ingoványban én se szívesen tölteném az éjszakát. De mivel pihenés nélkül indultál útnak, arra számítottam, hogy ma nem jutunk olyan messzire.
*Pillantása az útról Rodderiegora siklik állapotfelmérésre.*
- Ha úgy érzed, hogy szükséged van rá, a következő pihenőnél hosszabban megállhatunk, és ebéd után alhatsz egy-két órát. Többet nem, mert akkor visszaüt. Inkább egy kicsit korábban táborozunk le este.
*Kijelentőn beszél, de nem parancsoló éllel, hallgatásával lehetőséget ad az ellenvéleményre. Amint ezt a témát elhagyják, a megmaradt kérdéseket egy csokorba gyűjtve tesz megfontolást, immár megint előre, néha az égre nézve.*
- Azért északra, mert délről jöttem Artheniorba. Látni akarom a Lihanech-tavat. Aztán nem tudom... talán elmegyek egész Lihanechig.
*Von vállat. Merész kísérlet a Csendkirályra hagyni a kezdeményezést, mert remekül el tudja tölteni az időt belső világában, mindössze praktikus egyeztetésekre szorítkozva, mint „keressünk ivóvizet”, „elmegyek tűzifáért”, „az ott egy hangyaboly” vagy „vigyázz, medve”.*
*Úgy tűnik, Zeya ízlésének megfelelően alakul beszélgetésük az első szakaszon. Ez idő alatt meglelik az északi utat, és maguk mögött hagyják a falak nélküli város sziluettjét. A természet békéje körbe öleli a két utazót, beszivárog a szerzetesnő feszült lelkébe, és jótékonyan simítja el ott a zavargó érzelmi hullámokat. Még arckifejezése is lágyabb lesz, megszűnik a szinte alig látható ránc szemöldöke sávjában, a keménység arcélében. Mozgása könnyedebbé válik, és már rohanni sem kíván annyira, mint az első szakaszon ment volna szíve szerint. Mert hát nem úgy mennek. Ha Rodderiego erősnek érzi a tempót, azt önmagának is köszönheti, hiszen ő diktálta azt a tanyától kezdődően, Zeya hajlandó volt engedni a kedvéért.
A férfi szótlansága kissé meglepi a szerzetesnőt, különösen, hogy szűken számolt kérdéseit szóra sem méltatta, amit még ő sem igazán szokott elkövetni. Arra gondol, Rodd talán a rosszul induló nap miatt duzzog, vagy őrá orrolt meg, netán Arja elkerülése miatt ilyen rosszkedvű. Akármi is álljon mögötte, ő aztán nem fogja piszkálni miatta. Kiegyezik a csenddel, melyet olykor minimális egyeztetések törnek meg, mígnem fordul a kocka. Éppen szőttesén ül törökülésben és megint almát rágcsál, közben tekintete egy közeli, öreg fa törzsén megtelepedett mohán pihen, melyen melegen felragyog a napfény. Rodderiego ekkor lép ki falai közül, így távol járó gondolatait elereszti, és feléje fordul.
Már rég elfeledte kérdését, nem gondolta, hogy még valaha választ kap rá. Ahogy nem egy nagy könyvmoly, úgy nem is verselős típus, de azért meghallgatja a hokku történetét a gyümölcs maradékán rágódva. Egy pillanatra megáll állkapcsa a mozgásban, a tekintete megrebben, a fejét kissé felemeli, mikor Rodd a szerzeteseket említi. Onnantól éberebben figyel, és amit hall, megpróbálja kapcsolatba hozni saját rendje tagjaival. Meglepetten pillant a neki szánt ajándékra is. Nem szokott csak úgy kapni semmit, amiért nem dolgozott meg, ezért először nem tudja, miként reagáljon.*
- Nekem?
*Természetesen nagyon kíváncsi, ki ne lenne az? Elhajítja egy bokorba az almacsutkát és tenyereit nadrágjába törli, mielőtt átveszi és kihajtja a papírt. Nincs rajta sok írás, de nem csak egyszer olvassa el. A címet még érti. Mármint, hogy valakinek ez jut eszébe róla. Büszke lehet rá. Egy ideig viszont pislog még a sorok fölött, mielőtt felemeli kérdő tekintetét.*
- Ilyennek látsz vagy jó tanácsnak szánod?
*Összehajtja a papírt, majd nadrágja zsebébe teszi. Utána feláll és szedelőzködni kezd, mert ezt közben is meg tudják beszélni. A szöveget pedig már megtanulta.*
- Egyébként… köszönöm…
*Dünnyögi halkan, miközben kirázott takaróját visszaköti a tarisznyára, szinte már túlontúl mélyen figyelve a rutinmozdulatokra.
Amint megbeszélték a verset, s útközben lábukkal együtt a szájukat is jártatni kezdik, a hangulat megváltozik közöttük. Ez persze leginkább Rodd lelkes energiáinak köszönhető, mellyel Zeyát is nyitottabb viselkedésre készteti. Bár előbb vagy két percen át hallgatja a szóáradatot, s utána is előbb megfontolásra veszi a hallottakat, csak később válaszol rájuk.*
- Nem sietünk.
*Közli nyugodtan. Vehető belenyugvásnak, nem feltétlenül tagadásnak. Hiszen tényleg jól kiléptek eddig.*
- Az ingoványban én se szívesen tölteném az éjszakát. De mivel pihenés nélkül indultál útnak, arra számítottam, hogy ma nem jutunk olyan messzire.
*Pillantása az útról Rodderiegora siklik állapotfelmérésre.*
- Ha úgy érzed, hogy szükséged van rá, a következő pihenőnél hosszabban megállhatunk, és ebéd után alhatsz egy-két órát. Többet nem, mert akkor visszaüt. Inkább egy kicsit korábban táborozunk le este.
*Kijelentőn beszél, de nem parancsoló éllel, hallgatásával lehetőséget ad az ellenvéleményre. Amint ezt a témát elhagyják, a megmaradt kérdéseket egy csokorba gyűjtve tesz megfontolást, immár megint előre, néha az égre nézve.*
- Azért északra, mert délről jöttem Artheniorba. Látni akarom a Lihanech-tavat. Aztán nem tudom... talán elmegyek egész Lihanechig.
*Von vállat. Merész kísérlet a Csendkirályra hagyni a kezdeményezést, mert remekül el tudja tölteni az időt belső világában, mindössze praktikus egyeztetésekre szorítkozva, mint „keressünk ivóvizet”, „elmegyek tűzifáért”, „az ott egy hangyaboly” vagy „vigyázz, medve”.*
3775. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-09-27 13:46:37
Üzenet elküldve: 2018-09-27 13:46:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Böszmeség - Vorhas, Gigár//
*Nagyon szépen mennek befelé, vagyis kifelé a városból, de befelé a dolgok sűrűjébe. A picinyke tündér nagyon okos, ezen Gigár is elcsodálkozik.*
- Szóval Maimicsoda! Mai, ez elég rövid így. *A megjegyzéshez elegendő az állat nevének első három betűje. Igen zseniális, hogy ez alapján meg tudja pontosan mondani melyik állatra gondol.*
- Bet, sokat tudsz te hallod! *Hatalmas kezével megsimítja a tündér buksiját. Az észt el kell ismerni. Nagyon kíváncsian hallgatja, hogy ezek az óriásnak való hátaskák hol élnek. Csak úgy issza a tündér történetét, szereti a meséket. A történet végén nagyot kacag.*
- Jaaj tündérke, te aztán nagyon jó mesélő vagy! *Régen hallott már ilyen jó történetet és főleg izgalmasat. Kicsit lejjebb és közelebb hajol a tündérkéhez.*
-Ez böszmeség! Az aprónépek igen félős teremtmények, még az ember aprónépek is. Félnek mert ami tőlük nagyobb az félelmetes. Az óriások nem nagyon félnek, mert nem nagyon van nálunk nagyobb állat. *Színtiszta óriás logika. Gigár nem fél, ez tisztán látszik rajta.*
- Ha valami megtámad pépesre zúzom a koponyáját. *Előrántja tollas buzogányát, hogy a keze ügyében legyen és ne kelljen keresni. Hátáról leakasztja a pajzsát és így bal kezében pajzs, jobbjában pedig a buzogányt tartja erősen. Morcos képet vág és még suhint is egyet, kettőt a levegőbe, imitálva, hogy kész az ellenséges lények pépesítésére.*
- Ezt csak miattad vettem elő. Maradj a közelemben, ha valamit látsz vagy hallasz akkor szóljál! Ha valami mozog azonnal csapok. *A történet láthatóan nem tántorította el a hegynyi óriást. Felfegyverezve indul meg az ingovány felé, időnként hátra sandítva a tündérkére, hogy meg van e még.*
*Nagyon szépen mennek befelé, vagyis kifelé a városból, de befelé a dolgok sűrűjébe. A picinyke tündér nagyon okos, ezen Gigár is elcsodálkozik.*
- Szóval Maimicsoda! Mai, ez elég rövid így. *A megjegyzéshez elegendő az állat nevének első három betűje. Igen zseniális, hogy ez alapján meg tudja pontosan mondani melyik állatra gondol.*
- Bet, sokat tudsz te hallod! *Hatalmas kezével megsimítja a tündér buksiját. Az észt el kell ismerni. Nagyon kíváncsian hallgatja, hogy ezek az óriásnak való hátaskák hol élnek. Csak úgy issza a tündér történetét, szereti a meséket. A történet végén nagyot kacag.*
- Jaaj tündérke, te aztán nagyon jó mesélő vagy! *Régen hallott már ilyen jó történetet és főleg izgalmasat. Kicsit lejjebb és közelebb hajol a tündérkéhez.*
-Ez böszmeség! Az aprónépek igen félős teremtmények, még az ember aprónépek is. Félnek mert ami tőlük nagyobb az félelmetes. Az óriások nem nagyon félnek, mert nem nagyon van nálunk nagyobb állat. *Színtiszta óriás logika. Gigár nem fél, ez tisztán látszik rajta.*
- Ha valami megtámad pépesre zúzom a koponyáját. *Előrántja tollas buzogányát, hogy a keze ügyében legyen és ne kelljen keresni. Hátáról leakasztja a pajzsát és így bal kezében pajzs, jobbjában pedig a buzogányt tartja erősen. Morcos képet vág és még suhint is egyet, kettőt a levegőbe, imitálva, hogy kész az ellenséges lények pépesítésére.*
- Ezt csak miattad vettem elő. Maradj a közelemben, ha valamit látsz vagy hallasz akkor szóljál! Ha valami mozog azonnal csapok. *A történet láthatóan nem tántorította el a hegynyi óriást. Felfegyverezve indul meg az ingovány felé, időnként hátra sandítva a tündérkére, hogy meg van e még.*
3774. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-09-27 08:56:03
Üzenet elküldve: 2018-09-27 08:56:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
//A fanyar és az avarillatú//
* Mivel fáradt így csak az első kisebb pihenőnél, csomagigazításnál válaszol Zejának: *
- A mikku az hokku. Az egy érdekes versforma. Három soros, meg van határozva a szótagszám soronként, hogy hol kellene lenni a hangsúlynak és hogy kell bele egy évszakszó. Arces, a mesterem azt mondta róla, hogy az Elszigetelődés előtt nem sokkal érkezett hozzánk és jellemzően az akkori szerzetesek írtak ilyeneket. Tulajdonképpen nem írták nyakra-főre, csak néhányat, a számukra igazán fontos dolgokról, mint élet, halál, elmúlás, tökéletesség, ilyesmi. Én ugye nem vagyok se szerzetes, meg nem is akkor éltem, így többet írok ilyet. Nem is elmélkedek rajta éveket, mint a régiek, bár van egy kettő, amit azért érlelek magamban. Amúgy nem csak Arjának, neked is írtam egyet.
* Közben előveszi a zsák felső részéről az utolsó összehajtott papírt és átadja Zeyának. A következő áll rajta:
"Önfegyelem
Mint megmetszett fa
Tavasszal kivirágzik
A türelmes szív.
Rodd" *
- Ha lesz időd és kedved olvasd el. Ha nem tetszik az sem baj, nem vagyunk egyformák. *
Ha Zeya itt elolvassa, amire nem számít, akkor érdeklődve várja a reakciót. Ha nem, akkor szedelődzködik és várja, mikor indulnak tovább. Az út elején még a fülén át is próbál lélegezni, de idővel belerázódik a menetbe. Lassan megjön a kedve a beszédhez is.*
- Tulajdonképpen miért sietünk? Ha a lápvidékig el tudunk érni ma estig, akkor rendben, mert előtte letáborozhatunk és holnap nekifeküdhetünk a dagonyának. De ha várhatóan nem érünk el, akkor az odavezető utat eloszthatjuk kettőbe, mert annak nincs értelme, hogy egy fél napnyi utat bemenjünk a mocsárba és ott éjszakázzunk eggyel többet a szükségesnél. Illetve ha már itt tartunk, te miért mész északra? Mit remélsz arra? A magam részéről csak el akartam kerülni Artheniorról. Mondjuk utazni mindig jó, de az csak az eszköz, nem a cél. Mármint nálam. És nálad? * - Halmozza el kérdésekkel társát. ~ Ajjaj, kezdek átmenni szószátyárba. Ideje abbahagyni. ~ fogja vissza magát és abbahagyja a kérdezősködét. Csendben lépdel Zeya mellett, amíg az nem kérdez tőle valamit. Ha az válaszol a kérdésekre, akkor persze a szükséges igeneket, ühümöket elejti, de nem kezdeményez más témákról beszélgetést. Nehéz lesz, de kivárja míg a másik kezdeményez. ~ Nem tudom kinek lesz nehezebb, nekem csöndben lenni vagy neki megszólalni. ~ A gondolatra elmosolyodik, úgy lépdel tovább. *
A hozzászólás írója (Rodderiego Kryssais) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.27 12:16:17
* Mivel fáradt így csak az első kisebb pihenőnél, csomagigazításnál válaszol Zejának: *
- A mikku az hokku. Az egy érdekes versforma. Három soros, meg van határozva a szótagszám soronként, hogy hol kellene lenni a hangsúlynak és hogy kell bele egy évszakszó. Arces, a mesterem azt mondta róla, hogy az Elszigetelődés előtt nem sokkal érkezett hozzánk és jellemzően az akkori szerzetesek írtak ilyeneket. Tulajdonképpen nem írták nyakra-főre, csak néhányat, a számukra igazán fontos dolgokról, mint élet, halál, elmúlás, tökéletesség, ilyesmi. Én ugye nem vagyok se szerzetes, meg nem is akkor éltem, így többet írok ilyet. Nem is elmélkedek rajta éveket, mint a régiek, bár van egy kettő, amit azért érlelek magamban. Amúgy nem csak Arjának, neked is írtam egyet.
* Közben előveszi a zsák felső részéről az utolsó összehajtott papírt és átadja Zeyának. A következő áll rajta:
"Önfegyelem
Mint megmetszett fa
Tavasszal kivirágzik
A türelmes szív.
Rodd" *
- Ha lesz időd és kedved olvasd el. Ha nem tetszik az sem baj, nem vagyunk egyformák. *
Ha Zeya itt elolvassa, amire nem számít, akkor érdeklődve várja a reakciót. Ha nem, akkor szedelődzködik és várja, mikor indulnak tovább. Az út elején még a fülén át is próbál lélegezni, de idővel belerázódik a menetbe. Lassan megjön a kedve a beszédhez is.*
- Tulajdonképpen miért sietünk? Ha a lápvidékig el tudunk érni ma estig, akkor rendben, mert előtte letáborozhatunk és holnap nekifeküdhetünk a dagonyának. De ha várhatóan nem érünk el, akkor az odavezető utat eloszthatjuk kettőbe, mert annak nincs értelme, hogy egy fél napnyi utat bemenjünk a mocsárba és ott éjszakázzunk eggyel többet a szükségesnél. Illetve ha már itt tartunk, te miért mész északra? Mit remélsz arra? A magam részéről csak el akartam kerülni Artheniorról. Mondjuk utazni mindig jó, de az csak az eszköz, nem a cél. Mármint nálam. És nálad? * - Halmozza el kérdésekkel társát. ~ Ajjaj, kezdek átmenni szószátyárba. Ideje abbahagyni. ~ fogja vissza magát és abbahagyja a kérdezősködét. Csendben lépdel Zeya mellett, amíg az nem kérdez tőle valamit. Ha az válaszol a kérdésekre, akkor persze a szükséges igeneket, ühümöket elejti, de nem kezdeményez más témákról beszélgetést. Nehéz lesz, de kivárja míg a másik kezdeményez. ~ Nem tudom kinek lesz nehezebb, nekem csöndben lenni vagy neki megszólalni. ~ A gondolatra elmosolyodik, úgy lépdel tovább. *
A hozzászólás írója (Rodderiego Kryssais) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.27 12:16:17
3773. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-09-26 21:45:06
Üzenet elküldve: 2018-09-26 21:45:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Reggel//
*Úgy tűnik, végre valahára megérkeznek a várva várt házhoz, ő pedig az esetleges vacsorát mellőzve rögtön megindul egy szoba felé, ha valaki elmondja vagy megmutatja neki az oda vezető utat. A szobába érve fáradtan csukja be maga mögött az ajtót, majd úgy, ahogy van, ruhástól dől be az ágyba. Bár nem alszik jól, gondolatai nem hagyják békében nyugodni, reggel mégis határozottan kipihentebben ébred, mint az elmúlt időben bármikor. Miközben próbálja kicsit összeszedni ruháját és kinézetét, döbben csak rá, hogy mennyire éhes is igazából, így elindul, hogy megkeresse a konyhát, amit viszonylag hamar meg is talál. Ott aztán azonnal elkezd telepakolni egy tányért mindenféle finomsággal. Az étkezőbe érve esik csak le neki, hogy talán illett volna megvárni, míg a szolgák szervírozzák a reggelit, ő azonban nincs ilyesmihez szokva és éhsége már amúgy is majdnem legyűri jólneveltségét, így felesleges magyarázkodás helyett inkább csak leül egy szabad székre, és igyekszik úgy tenni, mintha semmi szokatlan nem történt volna.*
- Jó reggelt! *köszön a bent lévő két lánynak. Kicsit fél tőle, hogy a ház úrnője meg fogja szólni, amiért ennyit eszik, így inkább kerülni a fiatal lány pillantását, miközben a kiadós reggelijét élvezi*
- Tényleg csodálatos ez a hely! *helyesel lelkesen Luni szavaira két falat között* Szerencsések vagytok, hogy itt nőttetek fel! *fűzi tovább a szót, hogy ne csak az evés hangjai áradjanak az irányából* Bár azt hiszem, az igazán szerencsések mi vagyunk, hogy találkoztunk veletek tegnap! *enged meg egy gyors mosolyt magának, miközben kis irigységgel szemléli a lányt, aki olyan frissnek és üdének tűnik, miközben ő úgy érzi, éveket öregedett az elmúlt pár napban és ez valószínűleg látszik rajta.*
- Nagyon nehéz napok állnak mögöttünk, és tényleg sokat jelent a kedvességetek és a segítségetek. *folytatja tovább, hisz úgy véli, bővebb magyarázatot kell adni a helyzetükre vonatkozóan, ugyanis nem igazán tudja, Wymnter mit gondol róluk, azonban az a benyomása, nem tarthatja túl sokra őket.*
*Úgy tűnik, végre valahára megérkeznek a várva várt házhoz, ő pedig az esetleges vacsorát mellőzve rögtön megindul egy szoba felé, ha valaki elmondja vagy megmutatja neki az oda vezető utat. A szobába érve fáradtan csukja be maga mögött az ajtót, majd úgy, ahogy van, ruhástól dől be az ágyba. Bár nem alszik jól, gondolatai nem hagyják békében nyugodni, reggel mégis határozottan kipihentebben ébred, mint az elmúlt időben bármikor. Miközben próbálja kicsit összeszedni ruháját és kinézetét, döbben csak rá, hogy mennyire éhes is igazából, így elindul, hogy megkeresse a konyhát, amit viszonylag hamar meg is talál. Ott aztán azonnal elkezd telepakolni egy tányért mindenféle finomsággal. Az étkezőbe érve esik csak le neki, hogy talán illett volna megvárni, míg a szolgák szervírozzák a reggelit, ő azonban nincs ilyesmihez szokva és éhsége már amúgy is majdnem legyűri jólneveltségét, így felesleges magyarázkodás helyett inkább csak leül egy szabad székre, és igyekszik úgy tenni, mintha semmi szokatlan nem történt volna.*
- Jó reggelt! *köszön a bent lévő két lánynak. Kicsit fél tőle, hogy a ház úrnője meg fogja szólni, amiért ennyit eszik, így inkább kerülni a fiatal lány pillantását, miközben a kiadós reggelijét élvezi*
- Tényleg csodálatos ez a hely! *helyesel lelkesen Luni szavaira két falat között* Szerencsések vagytok, hogy itt nőttetek fel! *fűzi tovább a szót, hogy ne csak az evés hangjai áradjanak az irányából* Bár azt hiszem, az igazán szerencsések mi vagyunk, hogy találkoztunk veletek tegnap! *enged meg egy gyors mosolyt magának, miközben kis irigységgel szemléli a lányt, aki olyan frissnek és üdének tűnik, miközben ő úgy érzi, éveket öregedett az elmúlt pár napban és ez valószínűleg látszik rajta.*
- Nagyon nehéz napok állnak mögöttünk, és tényleg sokat jelent a kedvességetek és a segítségetek. *folytatja tovább, hisz úgy véli, bővebb magyarázatot kell adni a helyzetükre vonatkozóan, ugyanis nem igazán tudja, Wymnter mit gondol róluk, azonban az a benyomása, nem tarthatja túl sokra őket.*
3772. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-09-26 15:52:15
Üzenet elküldve: 2018-09-26 15:52:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//A fanyar és az avarillatú//
*Úgy tűnik, Rodd kezdi kiismerni Zeya lelkivilágát, mert nem téved nagyot, mikor rosszallást vár a kitérő említésére. De megtoldja egy sóhajjal is.*
- Vannak még egyéb terveid is?
*Kérdése őszinte, szeretné tudni, hogy mire számíthat. Bár feszült egy kissé, hangja nem - annyira - goromba. Mióta elhagyták a várost, máris kezd enyhülni a nyomasztó légkör terhe a vállán, ettől egy kicsit jobban viseli a bosszúságokat. De azért nem olyan sokáig.
A kutyával nem törődik, valójában a kapuhoz se megy egészen közel, hiszen neki nincs itt dolga. Az asszonyságnak biccent, ezt leszámítva viszont háttérben marad. Viszonylag gyorsan végeznek szerencsére, Rodderiego magyarázatára azonban értetlenül visszakérdez.*
- Mikku?
*Indul némi lemaradással a férfi után, és felveszi a tempóját. Érzékeli a visszafogást, de ha már nincs több meglátogatni való unokaöcs, vagy megetetni való macska, akkor az indulás körüli feszültséget gyorsan lerázza magáról, és lassanként visszatér lelkébe az utazás iránti visszafogott lelkesedés. Neki sem célja felélni társa erejét, hiszen később visszaütne. Egy darabon vissza kell menniük, mivel délre volt a tanya a várostól, nekik pedig az északi útra kell kijutniuk, ám Artheniort már elkerülhetik végre. Ez önmagában véve egy jó fejlemény.*
*Úgy tűnik, Rodd kezdi kiismerni Zeya lelkivilágát, mert nem téved nagyot, mikor rosszallást vár a kitérő említésére. De megtoldja egy sóhajjal is.*
- Vannak még egyéb terveid is?
*Kérdése őszinte, szeretné tudni, hogy mire számíthat. Bár feszült egy kissé, hangja nem - annyira - goromba. Mióta elhagyták a várost, máris kezd enyhülni a nyomasztó légkör terhe a vállán, ettől egy kicsit jobban viseli a bosszúságokat. De azért nem olyan sokáig.
A kutyával nem törődik, valójában a kapuhoz se megy egészen közel, hiszen neki nincs itt dolga. Az asszonyságnak biccent, ezt leszámítva viszont háttérben marad. Viszonylag gyorsan végeznek szerencsére, Rodderiego magyarázatára azonban értetlenül visszakérdez.*
- Mikku?
*Indul némi lemaradással a férfi után, és felveszi a tempóját. Érzékeli a visszafogást, de ha már nincs több meglátogatni való unokaöcs, vagy megetetni való macska, akkor az indulás körüli feszültséget gyorsan lerázza magáról, és lassanként visszatér lelkébe az utazás iránti visszafogott lelkesedés. Neki sem célja felélni társa erejét, hiszen később visszaütne. Egy darabon vissza kell menniük, mivel délre volt a tanya a várostól, nekik pedig az északi útra kell kijutniuk, ám Artheniort már elkerülhetik végre. Ez önmagában véve egy jó fejlemény.*
3771. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-09-26 15:10:17
Üzenet elküldve: 2018-09-26 15:10:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
//A fanyar és az avarillatú//
- Ha nincs, hát nincs. * Vonja meg a vállát a térkép hiányára a városkapunk kiérve. Mondjuk ő úgy elfelejtette, ahogy volt. Talán azért, mert Zeya ötlete volt és eddig mindig minden amit mondott az úgy is lett. Az idő vonatkozásában is valószínű a napsütés, a tegnapi esőfelhőknek hála az isteneknek nyoma sincs. Zeya kilépne, de Rodderiegonak még dolga van a környéken. *
- A tegnapi tanyára még beugranék pár percre. * Mondja Zeya rosszalló tekintete ellenére. Az útitársa láthatóan nem örül az újabb kitérőnek, de ez még a tűréshatárán belül van. A tanya nincs messze és a gyors tempónak hála hamar odaérnek. Rodderiego bekémlel a zárt kapu felett, nem feledte a tegnapi morgó kutyát. Mintha csak megérezte volna az a dög hogy rá gondol, az egyik szénaboglya mögül hangos csaholással rohan a kerítéshez. Acsargása, csaholása nem bátorítja épp a kapu kinyitására. ~ Tegnap kellett volna pár falat étel, meg pár perc haverkodás, akkor talán más lenne a helyzet. De hát akkor is rohantunk. ~ Bosszankodik. Már kiabálni kezdene, mikor a tegnapi asszonyság ~ valószínű a kutyának hála ~ kinéz az ajtón. *
- Asszonyom! Legyen kedves! – * Kiabál be. Az asszony tán vissza is menne azonnal, azonban az ismerős Zeyát észreveszi és bár morcosan de eljön a kapuig. Talán arra gondolhat, hogy Zeya újra munkát akar, esetleg a tegnapi bérrel kapcsolatban van reklamálni valója, hisz Rodderiegora rá se néz. *
- Asszonyom, Arját keressük. Azt a lányt, aki tegnap este itt maradt.
- Hogy itt van, de nem ér rá? Értem. Ez esetben átadna neki valamit? Csak egy lap. * Csomagjából előveszi a megmaradt két lapot és az Arjának szólót átfutja:
„Életkedv
Szerényen libben
A tavasz elhalványul
Jelenlétében.
Rodd”
A papírt összehajtja és átadja a nőnek.*
- Köszönöm és minden jót. * A köszönés után azonnal Zeyához fordul. *
- Csak egy hokku. Már mehetünk is. * – Mondja neki és azonnal indul vissza az útra és azon tovább északra. Reméli azzal, hogy ő indult el tudja diktálni a tempót. Nem akarja kihajtani magát az első pár órában, így sietősen, de a Zeya által diktáltnál egy picivel lassabban tempóban haladnak tovább. *
- Ha nincs, hát nincs. * Vonja meg a vállát a térkép hiányára a városkapunk kiérve. Mondjuk ő úgy elfelejtette, ahogy volt. Talán azért, mert Zeya ötlete volt és eddig mindig minden amit mondott az úgy is lett. Az idő vonatkozásában is valószínű a napsütés, a tegnapi esőfelhőknek hála az isteneknek nyoma sincs. Zeya kilépne, de Rodderiegonak még dolga van a környéken. *
- A tegnapi tanyára még beugranék pár percre. * Mondja Zeya rosszalló tekintete ellenére. Az útitársa láthatóan nem örül az újabb kitérőnek, de ez még a tűréshatárán belül van. A tanya nincs messze és a gyors tempónak hála hamar odaérnek. Rodderiego bekémlel a zárt kapu felett, nem feledte a tegnapi morgó kutyát. Mintha csak megérezte volna az a dög hogy rá gondol, az egyik szénaboglya mögül hangos csaholással rohan a kerítéshez. Acsargása, csaholása nem bátorítja épp a kapu kinyitására. ~ Tegnap kellett volna pár falat étel, meg pár perc haverkodás, akkor talán más lenne a helyzet. De hát akkor is rohantunk. ~ Bosszankodik. Már kiabálni kezdene, mikor a tegnapi asszonyság ~ valószínű a kutyának hála ~ kinéz az ajtón. *
- Asszonyom! Legyen kedves! – * Kiabál be. Az asszony tán vissza is menne azonnal, azonban az ismerős Zeyát észreveszi és bár morcosan de eljön a kapuig. Talán arra gondolhat, hogy Zeya újra munkát akar, esetleg a tegnapi bérrel kapcsolatban van reklamálni valója, hisz Rodderiegora rá se néz. *
- Asszonyom, Arját keressük. Azt a lányt, aki tegnap este itt maradt.
- Hogy itt van, de nem ér rá? Értem. Ez esetben átadna neki valamit? Csak egy lap. * Csomagjából előveszi a megmaradt két lapot és az Arjának szólót átfutja:
„Életkedv
Szerényen libben
A tavasz elhalványul
Jelenlétében.
Rodd”
A papírt összehajtja és átadja a nőnek.*
- Köszönöm és minden jót. * A köszönés után azonnal Zeyához fordul. *
- Csak egy hokku. Már mehetünk is. * – Mondja neki és azonnal indul vissza az útra és azon tovább északra. Reméli azzal, hogy ő indult el tudja diktálni a tempót. Nem akarja kihajtani magát az első pár órában, így sietősen, de a Zeya által diktáltnál egy picivel lassabban tempóban haladnak tovább. *
3770. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-09-26 12:21:44
Üzenet elküldve: 2018-09-26 12:21:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Íjászverseny//
*Még az álom emlékeivel a szemében ül fel és próbál nagyon gyorsan magához térni, kevés sikerrel, de igyekezni kell, hisz Lyz ott ül mellette és csak remélni meri, hogy nem mondott és/vagy csinált valami otrombaságot álmában.
Megköszörüli a torkát és kidörzsöli az álom utolsó morzsáit a szeméből és a mosolygó elf lányra néz.*
- Khm, igen, igen, igyekeztem, de ez természetes, mint a légzés. *igyekszik határozott hangot megütni, de egyelőre még nincs teljesen a helyzet magaslatán. Ennél fogva Lyz szeplőit sem veszi észre és ha észre is venné sem biztos, hogy betudná a zavarának. Csak azt látja, hogy nagyon szép. Most is, mint mindig.*
- Nem, kezdhetjük. Az irbisz se melegít be, mielőtt elkapja az őzet, nem? *kérdi mosolyogva, majd állásba tornázza magát, hogy íja után nézzen, amit meg is talál nem messze tőle. Szép darab, régi ugyan, de tökéletes állapotban van. Egy részeges vadásztól nyerte el még régen kártyán. Mondjuk azóta kölcsön nyilakkal jár, mert elfogyott a tegezéből és nem volt lehetősége még újakat venni. Általában Lyzit lejmolja.*
- Mi legyen? Lőjünk párat bemelegítésnek? *mosolyog az elf lányra kedvesen, majd leveszi a mellényét, hisz most nem nagyon lesz szükség remélhetően bőrpáncélra. A vért alatt lenge inget visel, kissé régi az is, de tiszta. Az erődben lakni ezért is jó, mert mindig van tiszta holmija és úgy sokkal komfortosabb. Lyz láthatja, hogy megismerésük pillanatához képest sokkal jobb állapotban van. Nem sovány már, nincsenek ki a bordái, hanem egy jól táplált átlagos elf benyomását kelti.*
//Íjászverseny//
*Még az álom emlékeivel a szemében ül fel és próbál nagyon gyorsan magához térni, kevés sikerrel, de igyekezni kell, hisz Lyz ott ül mellette és csak remélni meri, hogy nem mondott és/vagy csinált valami otrombaságot álmában.
Megköszörüli a torkát és kidörzsöli az álom utolsó morzsáit a szeméből és a mosolygó elf lányra néz.*
- Khm, igen, igen, igyekeztem, de ez természetes, mint a légzés. *igyekszik határozott hangot megütni, de egyelőre még nincs teljesen a helyzet magaslatán. Ennél fogva Lyz szeplőit sem veszi észre és ha észre is venné sem biztos, hogy betudná a zavarának. Csak azt látja, hogy nagyon szép. Most is, mint mindig.*
- Nem, kezdhetjük. Az irbisz se melegít be, mielőtt elkapja az őzet, nem? *kérdi mosolyogva, majd állásba tornázza magát, hogy íja után nézzen, amit meg is talál nem messze tőle. Szép darab, régi ugyan, de tökéletes állapotban van. Egy részeges vadásztól nyerte el még régen kártyán. Mondjuk azóta kölcsön nyilakkal jár, mert elfogyott a tegezéből és nem volt lehetősége még újakat venni. Általában Lyzit lejmolja.*
- Mi legyen? Lőjünk párat bemelegítésnek? *mosolyog az elf lányra kedvesen, majd leveszi a mellényét, hisz most nem nagyon lesz szükség remélhetően bőrpáncélra. A vért alatt lenge inget visel, kissé régi az is, de tiszta. Az erődben lakni ezért is jó, mert mindig van tiszta holmija és úgy sokkal komfortosabb. Lyz láthatja, hogy megismerésük pillanatához képest sokkal jobb állapotban van. Nem sovány már, nincsenek ki a bordái, hanem egy jól táplált átlagos elf benyomását kelti.*
3769. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-09-26 00:03:24
Üzenet elküldve: 2018-09-26 00:03:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 513
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 513
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Reggel//
*A jövő bár bizonytalan és nagy valószínűséggel újabb veszélyeket rejt, a jelenben igazából nem lehet oka panaszra.
Vezetőik, akik egyben nagyon-nagyon távoli rokonai is, úgy tűnik, hogy tényleg ismerősek ezen a környéken, mert minden különösebb gond és nehézség nélkül maguk mögött hagyják a mocsarat, és mielőtt még teljesen rájuk szállna a sötét megérkeznek egy olyan házhoz, ahol bármikor szívesen töltené az éjszakát, különösen most.
Úgy érzi jelenleg száműzöttként, menekültként, és gyakorlatilag most már otthontalanként is, nem is kívánhat magának többet, mint egy kellemes beszélgetést, finom vacsorát, meleg és kényelmes ágyat.
Természetesen nem felejti el mindazt, ami Lau otthonában történt, mégis úgy érzi, hogy ezeknek köszönhetően az a komor sötétség, ami megszállta elkezd egy kicsit felengedni benne. Bár leginkább Intath érdeme, egy másik napon talán még egész kellemesen is érezné magát, ezen azonban a legtöbb, amire képes, hogy nem látja már annyira sötéten a világot és a jövőt, mint eddig.
Miután teleette magát, a tőle telhető legnagyobb udvariassággal elköszön a társaságtól és magához képest egész nyugodtan alszik egészen kora reggelig.
Aztán fésülködik és fürdik, utána pedig egy kis vízzel a ruhákat is meghinti, és kisimítja, amelyeket felvenni szándékozik. A mosást ugyan nem pótolja ezzel, de a legfeltűnőbb gyűrődéseket és egy-két apró foltot képes eltünteti. Egyedül köpenyét hagyja meg olyannak, amilyen eddig is volt, viseltesnek, gyűröttnek, mert ahová készülnek, ott valószínűleg jól fog jönni így, meg hát persze az is igaz, hogy kis víz amúgy sem sokat segített volna rajta.
A gyönyörű ruhák, amiket Naitól ajándékba kapott és nagyon hordani akart már végre, leginkább persze azt a célt szolgálták volna, hogy szép legyen bennük és csinos. Most mégis ott maradnak táskája legmélyén mosatlanul. Ez a nap, és minden bizonnyal a következők is nem arról fognak szólni, hogy szépnek kell lennie, hanem egyszerűen arról, hogy hogyan, merre, hová, és miért? Meg persze arról, hogy túléljék mindazt, ami rájuk vár.
Nincs túl sok illúziója, de abban biztos, hogy jobb lesz visszaöltöznie azzá, aki szinte mindig is volt. Így kerül fel apró testére a rövid ujjú, kockás, kék fekete ing, a hozzá való teljesen egyszerű fekete nadrággal és csizmával együtt. Első ránézésre meglehetősen fiús öltözet, akár annak is lehetne nézni, ha lágy arcvonásai, hosszú fekete haja és apró, de azért észrevehető mellei nem árulnák el, hogy valójában lány.
Mégis úgy érzi magát, mint aki úgy néz ki, hogy már csak egy balta kellene a kezébe, és mehetne is rögtön az erdőbe vágni a fát a vacsorához. Még sem feszélyezi különösebben magát. Bármennyire is szép ez a ház, az sem volt semmi, ahol a városban lakott, ráadásul most nem is Artheniorban vannak, a Gazdagnegyed pedig lehet, hogy örökké a múlté már az ott uralkodó szokásokkal együtt.
Egy hirtelen ötlettől vezérelve másik lánca mellől, amelynek medálja egy kék könnycseppet formáz, előveszi és ingén kívülre rakja az édesanyjától ajándékba kapott egyszerű láncot a bagoly amulettel együtt, ami rajra függ. Közszemlére teszi, ahogyan még nem hordta sosem. Eddig úgy érezte, hogy gyengeségének a bizonyítéka, legalábbis néhányan azok közül, akik tudják mire való, biztosan azt gondolnák, hogy azért van rá szüksége, mert buta. Most úgy van vele, hogy immár teljesen mindegy. Talán még hasznára is lehet, ha azt hiszik róla, hogy nem veti fel az ész, amúgy pedig azok után, amik mostanában történtek még vágyik is arra, hogy az legyen a jövőben a legnagyobb problémája, hogy bárki is hülyének nézi, vagy kineveti.
Mikor az étkezőbe megérkezik táskája már nála van minden holmijával együtt, és köpenye is ott van a kezében. Látszik rajta, hogy kész az útra, és nem is kíván túl sokáig visszaélni rokonainak a vendégszeretetével.*
- Szép reggelt! *köszön a lányra, miközben próbál kedvesen mosolyogni. Csak most van alkalma alaposabban megnézni őt magának nappali fénynél, és egyúttal megállapítani azt, hogy határozottan szép. Persze az elfeknél körülbelül az az átlagos, ha valaki szép, őt azonban külön különlegessé teszi a haja. Luninak legalábbis nagyon tetszik, még az is átfut gondolatai között, hogyha költő lenne akkor nagy valószínűséggel kedve támadna írni róla valami szép verset. Talán kicsit tovább is bámulja, mint illene, bár valószínűleg látszik rajta, hogy inkább csodálattal, mint bármilyen más érzelemmel.
Mindezek után leül. Nem kérdezi meg, hogy hol vannak a többiek, nem köszöni meg még egyszer a vacsorát és az ágyat, utóbbit már csak azért sem, hogy a lány ne tartsa sem unalmasnak, sem pedig olyasvalakinek, aki hajlamos túludvariaskodni önmagát és a helyzetet, de azért szeretne mondani valamit, hogy ne úgy üljön itt, mint aki nagyon zavarban van, és nincs semmiféle mondanivalója, pedig kicsit mind a kettő igaz rá éppen.*
- Jó lehet ilyen szép vidéken élni. *jegyzi meg végül, bár szavait kicsit esetlennek érzi saját maga is, nem többnek egy erőltetett kísérletnél, hogy ne csak bámulniuk kelljen egymást, amíg rajtuk kívül valaki más fel nem bukkan.*
- Igaz tegnap este nem láttam belőle túl sokat. *ismeri el ezek után kissé szórakozott mosollyal.*
- Artheniornál viszont biztosan szebb itt. Főleg éppen most.
*A jövő bár bizonytalan és nagy valószínűséggel újabb veszélyeket rejt, a jelenben igazából nem lehet oka panaszra.
Vezetőik, akik egyben nagyon-nagyon távoli rokonai is, úgy tűnik, hogy tényleg ismerősek ezen a környéken, mert minden különösebb gond és nehézség nélkül maguk mögött hagyják a mocsarat, és mielőtt még teljesen rájuk szállna a sötét megérkeznek egy olyan házhoz, ahol bármikor szívesen töltené az éjszakát, különösen most.
Úgy érzi jelenleg száműzöttként, menekültként, és gyakorlatilag most már otthontalanként is, nem is kívánhat magának többet, mint egy kellemes beszélgetést, finom vacsorát, meleg és kényelmes ágyat.
Természetesen nem felejti el mindazt, ami Lau otthonában történt, mégis úgy érzi, hogy ezeknek köszönhetően az a komor sötétség, ami megszállta elkezd egy kicsit felengedni benne. Bár leginkább Intath érdeme, egy másik napon talán még egész kellemesen is érezné magát, ezen azonban a legtöbb, amire képes, hogy nem látja már annyira sötéten a világot és a jövőt, mint eddig.
Miután teleette magát, a tőle telhető legnagyobb udvariassággal elköszön a társaságtól és magához képest egész nyugodtan alszik egészen kora reggelig.
Aztán fésülködik és fürdik, utána pedig egy kis vízzel a ruhákat is meghinti, és kisimítja, amelyeket felvenni szándékozik. A mosást ugyan nem pótolja ezzel, de a legfeltűnőbb gyűrődéseket és egy-két apró foltot képes eltünteti. Egyedül köpenyét hagyja meg olyannak, amilyen eddig is volt, viseltesnek, gyűröttnek, mert ahová készülnek, ott valószínűleg jól fog jönni így, meg hát persze az is igaz, hogy kis víz amúgy sem sokat segített volna rajta.
A gyönyörű ruhák, amiket Naitól ajándékba kapott és nagyon hordani akart már végre, leginkább persze azt a célt szolgálták volna, hogy szép legyen bennük és csinos. Most mégis ott maradnak táskája legmélyén mosatlanul. Ez a nap, és minden bizonnyal a következők is nem arról fognak szólni, hogy szépnek kell lennie, hanem egyszerűen arról, hogy hogyan, merre, hová, és miért? Meg persze arról, hogy túléljék mindazt, ami rájuk vár.
Nincs túl sok illúziója, de abban biztos, hogy jobb lesz visszaöltöznie azzá, aki szinte mindig is volt. Így kerül fel apró testére a rövid ujjú, kockás, kék fekete ing, a hozzá való teljesen egyszerű fekete nadrággal és csizmával együtt. Első ránézésre meglehetősen fiús öltözet, akár annak is lehetne nézni, ha lágy arcvonásai, hosszú fekete haja és apró, de azért észrevehető mellei nem árulnák el, hogy valójában lány.
Mégis úgy érzi magát, mint aki úgy néz ki, hogy már csak egy balta kellene a kezébe, és mehetne is rögtön az erdőbe vágni a fát a vacsorához. Még sem feszélyezi különösebben magát. Bármennyire is szép ez a ház, az sem volt semmi, ahol a városban lakott, ráadásul most nem is Artheniorban vannak, a Gazdagnegyed pedig lehet, hogy örökké a múlté már az ott uralkodó szokásokkal együtt.
Egy hirtelen ötlettől vezérelve másik lánca mellől, amelynek medálja egy kék könnycseppet formáz, előveszi és ingén kívülre rakja az édesanyjától ajándékba kapott egyszerű láncot a bagoly amulettel együtt, ami rajra függ. Közszemlére teszi, ahogyan még nem hordta sosem. Eddig úgy érezte, hogy gyengeségének a bizonyítéka, legalábbis néhányan azok közül, akik tudják mire való, biztosan azt gondolnák, hogy azért van rá szüksége, mert buta. Most úgy van vele, hogy immár teljesen mindegy. Talán még hasznára is lehet, ha azt hiszik róla, hogy nem veti fel az ész, amúgy pedig azok után, amik mostanában történtek még vágyik is arra, hogy az legyen a jövőben a legnagyobb problémája, hogy bárki is hülyének nézi, vagy kineveti.
Mikor az étkezőbe megérkezik táskája már nála van minden holmijával együtt, és köpenye is ott van a kezében. Látszik rajta, hogy kész az útra, és nem is kíván túl sokáig visszaélni rokonainak a vendégszeretetével.*
- Szép reggelt! *köszön a lányra, miközben próbál kedvesen mosolyogni. Csak most van alkalma alaposabban megnézni őt magának nappali fénynél, és egyúttal megállapítani azt, hogy határozottan szép. Persze az elfeknél körülbelül az az átlagos, ha valaki szép, őt azonban külön különlegessé teszi a haja. Luninak legalábbis nagyon tetszik, még az is átfut gondolatai között, hogyha költő lenne akkor nagy valószínűséggel kedve támadna írni róla valami szép verset. Talán kicsit tovább is bámulja, mint illene, bár valószínűleg látszik rajta, hogy inkább csodálattal, mint bármilyen más érzelemmel.
Mindezek után leül. Nem kérdezi meg, hogy hol vannak a többiek, nem köszöni meg még egyszer a vacsorát és az ágyat, utóbbit már csak azért sem, hogy a lány ne tartsa sem unalmasnak, sem pedig olyasvalakinek, aki hajlamos túludvariaskodni önmagát és a helyzetet, de azért szeretne mondani valamit, hogy ne úgy üljön itt, mint aki nagyon zavarban van, és nincs semmiféle mondanivalója, pedig kicsit mind a kettő igaz rá éppen.*
- Jó lehet ilyen szép vidéken élni. *jegyzi meg végül, bár szavait kicsit esetlennek érzi saját maga is, nem többnek egy erőltetett kísérletnél, hogy ne csak bámulniuk kelljen egymást, amíg rajtuk kívül valaki más fel nem bukkan.*
- Igaz tegnap este nem láttam belőle túl sokat. *ismeri el ezek után kissé szórakozott mosollyal.*
- Artheniornál viszont biztosan szebb itt. Főleg éppen most.
3768. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-09-25 17:32:45
Üzenet elküldve: 2018-09-25 17:32:45
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Vándorlás - Vorhas, Gigár //
*Jó sokáig baktatnak, a város apróvá zsugorodik mögöttük mire válaszol. Van egy sejtése arról mire készül a nagy lábú. S jobb ha az elején tisztázzák ezt a dolgot.*
-Az egyetlen lény ami téged elbír, az a Maihhin. 4-5 méter magas bestiák. Olyanok mint valami szarvasféle. Láttam róluk festményeket, odaát. *Fejével a Világhegység felé int, de nem specifikálja, hogy pontosan hol is az az " odaát ".*
-A füves pusztán élnek, méghozzá nem a mifelénk közel eső végén. Az a hely, egy zölden hullámzó pokol. Aki pár mérföld mélyen belegázol, és elveszti az irányt, annak vége.*Nagyot fúj, s iszik egy kortyot a wegtoreni pálinkából. Ezt a témát nem bírja alkohol nélkül.*
-Az nagyapám, ismert egy fickót. Gazdag kereskedő volt. Hallod?*Kérdi, csak a biztonság kedvéért, majd folytatja.*
-A fickónak volt egy fia, aki kissé sokat gondolt magáról. Fogadott, részegen valami másik barommal, hogy bent mer tölteni egy éjszakát. Miután 3 napig nem jött ki, utána küldtek egy zsoldos csapatot. 10 talpig vasba öltözött gyilkost. Olyanokat akik nem ijednek ám meg a saját árnyékuktól. A legjobbakat akiket pénzért csak kapni lehet.*Felszívja a taknyát és nagyot köp oldalra.*
-Tudod mit találtak? Egy fél csizmát, meg egy lábszárat. Egy tócsa vérben. Nem értek ki napszállta előtt.*Morran, s arcán szomorú grimasz kúszik szét.*
-A nagyapám ott volt, azok közt akik várták őket. Kölcsönzött a másik fickónak, hogy legyen pénze a zsoldosokra, és kíváncsi volt mi lesz a dologból.
Csak a halál sikolyokat hallották. És a csámcsogást. Vártak, másnap is, de senki nem jött ki élve. 10 ember, és valami úgy felzabálta őket mint a semmit. Névtelen rémek járnak éjszakánként azon a helyen. Olyan dolgok amivel te se akarsz bajszot akasztani.
-Figyelj rám pöttöm.*A lovat úgy irányítja hogy a másik elé vágjon, s a tekintetük találkozzon.*
-Ha bemész oda, nem jössz ki élve.<font size='-2'><b>A hozzászólás írója (Vorhas Be'Tlender) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.25 17:36:20</b></font>
A hozzászólást Thanos (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.10.09 08:27:06, a következő indokkal:
Helyesírási hibák javítása.
*Jó sokáig baktatnak, a város apróvá zsugorodik mögöttük mire válaszol. Van egy sejtése arról mire készül a nagy lábú. S jobb ha az elején tisztázzák ezt a dolgot.*
-Az egyetlen lény ami téged elbír, az a Maihhin. 4-5 méter magas bestiák. Olyanok mint valami szarvasféle. Láttam róluk festményeket, odaát. *Fejével a Világhegység felé int, de nem specifikálja, hogy pontosan hol is az az " odaát ".*
-A füves pusztán élnek, méghozzá nem a mifelénk közel eső végén. Az a hely, egy zölden hullámzó pokol. Aki pár mérföld mélyen belegázol, és elveszti az irányt, annak vége.*Nagyot fúj, s iszik egy kortyot a wegtoreni pálinkából. Ezt a témát nem bírja alkohol nélkül.*
-Az nagyapám, ismert egy fickót. Gazdag kereskedő volt. Hallod?*Kérdi, csak a biztonság kedvéért, majd folytatja.*
-A fickónak volt egy fia, aki kissé sokat gondolt magáról. Fogadott, részegen valami másik barommal, hogy bent mer tölteni egy éjszakát. Miután 3 napig nem jött ki, utána küldtek egy zsoldos csapatot. 10 talpig vasba öltözött gyilkost. Olyanokat akik nem ijednek ám meg a saját árnyékuktól. A legjobbakat akiket pénzért csak kapni lehet.*Felszívja a taknyát és nagyot köp oldalra.*
-Tudod mit találtak? Egy fél csizmát, meg egy lábszárat. Egy tócsa vérben. Nem értek ki napszállta előtt.*Morran, s arcán szomorú grimasz kúszik szét.*
-A nagyapám ott volt, azok közt akik várták őket. Kölcsönzött a másik fickónak, hogy legyen pénze a zsoldosokra, és kíváncsi volt mi lesz a dologból.
Csak a halál sikolyokat hallották. És a csámcsogást. Vártak, másnap is, de senki nem jött ki élve. 10 ember, és valami úgy felzabálta őket mint a semmit. Névtelen rémek járnak éjszakánként azon a helyen. Olyan dolgok amivel te se akarsz bajszot akasztani.
-Figyelj rám pöttöm.*A lovat úgy irányítja hogy a másik elé vágjon, s a tekintetük találkozzon.*
-Ha bemész oda, nem jössz ki élve.<font size='-2'><b>A hozzászólás írója (Vorhas Be'Tlender) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.25 17:36:20</b></font>
A hozzászólást Thanos (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.10.09 08:27:06, a következő indokkal:
Helyesírási hibák javítása.
3767. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-09-25 15:20:00
Üzenet elküldve: 2018-09-25 15:20:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vándorlás - Vorhas, Gigár//
*Elég rendesen meglódul a városból kifelé, noha ez neki sima tempót jelent.*
- Tündérke, aztán kapaszkodjál!
*Szól rá a jobb vállára, mert, hogy nincs már ott semmi.*
- E meg hova lett? Né má, elrepült...
*Kezével tapogatja a vállát, de sehol semmi. Annyira erősen gondolkodott, hogy addig lerepülhetett a tündérke a válláról, és mivel a tündérek pille könnyűk ezért nagyon észre sem vehette. Hátra nézve már csak egy tündérke követi, aki öszvéren lovagol.*
- Elég lesz a Bet is, azt könnyű megjegyezni.
*Bólint az aprócska, picinyke tündérnek, aki vele tart.*
- Én Gigár vagyok a Hegyóriás, ha még nem mondtam volna.
*Fontos tény ám ez, nem baj, ha már egyszer mondta. Elnézve az aprólékot nagyon megtetszik neki a hátaskája. Gigárnak az nagyon pici lenne, neki valami nagyobb kellene.*
- Megyünk hátast szerezni. Nem gyalogolhatok egész életembe.
*Váratlanul tör rá a hátas szerzés ötlete. De erről nem tehet Gigár, a tündérke tehet, akinek Bet a neve, mert neki van hátasa, Gigárnak meg nincs.*
- Csak kevés állat bír meg egy hegyórást, vagy talán csak egy vagy kettő.
- Te ismersz ilyen állatot tündérke?
*Közbe azért még mennek, haladnak nagyjából az ingovány felé.*
*Elég rendesen meglódul a városból kifelé, noha ez neki sima tempót jelent.*
- Tündérke, aztán kapaszkodjál!
*Szól rá a jobb vállára, mert, hogy nincs már ott semmi.*
- E meg hova lett? Né má, elrepült...
*Kezével tapogatja a vállát, de sehol semmi. Annyira erősen gondolkodott, hogy addig lerepülhetett a tündérke a válláról, és mivel a tündérek pille könnyűk ezért nagyon észre sem vehette. Hátra nézve már csak egy tündérke követi, aki öszvéren lovagol.*
- Elég lesz a Bet is, azt könnyű megjegyezni.
*Bólint az aprócska, picinyke tündérnek, aki vele tart.*
- Én Gigár vagyok a Hegyóriás, ha még nem mondtam volna.
*Fontos tény ám ez, nem baj, ha már egyszer mondta. Elnézve az aprólékot nagyon megtetszik neki a hátaskája. Gigárnak az nagyon pici lenne, neki valami nagyobb kellene.*
- Megyünk hátast szerezni. Nem gyalogolhatok egész életembe.
*Váratlanul tör rá a hátas szerzés ötlete. De erről nem tehet Gigár, a tündérke tehet, akinek Bet a neve, mert neki van hátasa, Gigárnak meg nincs.*
- Csak kevés állat bír meg egy hegyórást, vagy talán csak egy vagy kettő.
- Te ismersz ilyen állatot tündérke?
*Közbe azért még mennek, haladnak nagyjából az ingovány felé.*
3766. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-09-25 00:01:11
Üzenet elküldve: 2018-09-25 00:01:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Sokat sétál a Mágustoronyból Arthenior felé apró tündérlábain, mégsem ér a városba sötétedésig. Ráadásul az eső zuhogni kezd, hideg van, őszi este, és nagyon fázik.
Percekig sétál, teljesen átfagyva, míg meg nem pillant egy házat, melyből fény szűrődik ki. Őröket nem lát, így hát csendesen belopódzik a kertbe. Olyan nagy ez a ház - már amennyit lát belőle a sötétben -, hogy biztos, nemesek lakják. Nekik pedig mindig van istállójuk. A házba nem merne beszökni, viszont biztos van egy pajta, vagy ilyesmi.
Kis keresgélés után sikerrel is jár, csurom vizesen, teljesen átfagyva lép be az istálló ajtaján. A lovak furán néznek rá, de nem tűnnek ellenségesnek - talán azért, mert a tündér druida?
A fiú keres magának egy nyugodt zugot, és jó alaposan betakarózik szalmával. Koszos lesz, ez igaz, de ideiglenes ágya hamar megszárítja majd, emellett puha, és meleg - melegebb, mint az őszi esőben ázni.*
Percekig sétál, teljesen átfagyva, míg meg nem pillant egy házat, melyből fény szűrődik ki. Őröket nem lát, így hát csendesen belopódzik a kertbe. Olyan nagy ez a ház - már amennyit lát belőle a sötétben -, hogy biztos, nemesek lakják. Nekik pedig mindig van istállójuk. A házba nem merne beszökni, viszont biztos van egy pajta, vagy ilyesmi.
Kis keresgélés után sikerrel is jár, csurom vizesen, teljesen átfagyva lép be az istálló ajtaján. A lovak furán néznek rá, de nem tűnnek ellenségesnek - talán azért, mert a tündér druida?
A fiú keres magának egy nyugodt zugot, és jó alaposan betakarózik szalmával. Koszos lesz, ez igaz, de ideiglenes ágya hamar megszárítja majd, emellett puha, és meleg - melegebb, mint az őszi esőben ázni.*
3765. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-09-24 23:10:25
Üzenet elküldve: 2018-09-24 23:10:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Reggel//
* Végre valahára megérkeznek, időtlen idők óta nem jár itthon, legalább is ezt a pár órát éveknek tudja be, sőt nem is, évtizedeknek. Ahogy belép a tükör felé sandít, arcképén keresve az öregedő jeleket, ősz szálakat, szarkalábakat, elpunnyadt integetőizmokat, ám szerencsére semmi nem változott testén reggel őta, épp ugyanolyan üde és csinos a megjelenése, mint mikor elindultak erre a sétára.
A lány gondolatai szinte azonnal az ágya körül forognak. Fáradtnak érezi magát és kimerültnek, még ha sok mindent nem is csinált az esti sétán kívül, de a történtek híre és az idegenek látogatása mentálisan hat rá úgy, hogy teste is fizikailag lestrapált legyen.
Hamar el is búcsúzik a többiektől, Dramnak ad egy puszit az arcára, ahogy az illedelmes húgok szokták -vagy nem - s kecses léptekkel elindul az emelet felé. Amint befordul a folyosóra, ahol már nem látják vendég szemek elengedi magát, tartást, nemességet, mindent eldobál és rohanva, mint egy kölyök ront be a maga felségterületére. Itt aztán rögvest repül is ing, nadrág, sáros csizma az egyik sarokba, hogy helyét egyetlen, Dramtól behúzott selyem ing vegye át, mint csinos hálóruha, s befekszik az ágyba. De hiába esélyes, hogy ő az első az egész villában, aki a meleg paplan alatt hever, mert sokáig csak forog s nem leli a nyugodalmas pózt, nem jön szemére álom. Egy ideig tűri, aztán kikel és az éjszakát Drammal tölti, testvére biztonságos karjai között.
Másnap korán kel, nagyon korán, hogy vissza tudjon lopózni szobájába és illőn felöltözni no meg a hajából az éjjel keletkezett csomókat kifésülni. Egészen másképp érzi magát, mintha átlépett volna egy koron, talán ettől a naptól fogva komolyabb is lesz, a tükör előtt ki is húzza magát, s eldönti, hogy tényleg igyekszik nőbbé érni. Majd miután ezt eldönti gyermeki lelkesedéssel indul meg az étkező felé, hogy helyet foglalva várja reggelijét. *
- Jó reggelt - * köszön, ha ül valaki más is az asztalnál, ma kifejezetten boldog, még ha testében van is egy kis izomláz, meglehet a tegnapi sétától. *
* Végre valahára megérkeznek, időtlen idők óta nem jár itthon, legalább is ezt a pár órát éveknek tudja be, sőt nem is, évtizedeknek. Ahogy belép a tükör felé sandít, arcképén keresve az öregedő jeleket, ősz szálakat, szarkalábakat, elpunnyadt integetőizmokat, ám szerencsére semmi nem változott testén reggel őta, épp ugyanolyan üde és csinos a megjelenése, mint mikor elindultak erre a sétára.
A lány gondolatai szinte azonnal az ágya körül forognak. Fáradtnak érezi magát és kimerültnek, még ha sok mindent nem is csinált az esti sétán kívül, de a történtek híre és az idegenek látogatása mentálisan hat rá úgy, hogy teste is fizikailag lestrapált legyen.
Hamar el is búcsúzik a többiektől, Dramnak ad egy puszit az arcára, ahogy az illedelmes húgok szokták -vagy nem - s kecses léptekkel elindul az emelet felé. Amint befordul a folyosóra, ahol már nem látják vendég szemek elengedi magát, tartást, nemességet, mindent eldobál és rohanva, mint egy kölyök ront be a maga felségterületére. Itt aztán rögvest repül is ing, nadrág, sáros csizma az egyik sarokba, hogy helyét egyetlen, Dramtól behúzott selyem ing vegye át, mint csinos hálóruha, s befekszik az ágyba. De hiába esélyes, hogy ő az első az egész villában, aki a meleg paplan alatt hever, mert sokáig csak forog s nem leli a nyugodalmas pózt, nem jön szemére álom. Egy ideig tűri, aztán kikel és az éjszakát Drammal tölti, testvére biztonságos karjai között.
Másnap korán kel, nagyon korán, hogy vissza tudjon lopózni szobájába és illőn felöltözni no meg a hajából az éjjel keletkezett csomókat kifésülni. Egészen másképp érzi magát, mintha átlépett volna egy koron, talán ettől a naptól fogva komolyabb is lesz, a tükör előtt ki is húzza magát, s eldönti, hogy tényleg igyekszik nőbbé érni. Majd miután ezt eldönti gyermeki lelkesedéssel indul meg az étkező felé, hogy helyet foglalva várja reggelijét. *
- Jó reggelt - * köszön, ha ül valaki más is az asztalnál, ma kifejezetten boldog, még ha testében van is egy kis izomláz, meglehet a tegnapi sétától. *
3764. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-09-24 20:31:26
Üzenet elküldve: 2018-09-24 20:31:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Íjászverseny//
*Shen mellé kuporodva forgatja a fűszálat, fajtársának orra hegyét csiklandozva. Mikor moccan, hogy elhessegesse a zavaró tényezőt, Lyz elkapja kezét, hogy aztán ugyan úgy folytassa csiklandós ébresztőt, mint korábban. Keze csak akkor dermed meg, mikor az elf megszólal, s őt nevén nevezi. Első gondolatra azt hiszi megébredt, de aztán nyunnyorog egy sort, így ez az elmélet megdőlni látszik. Olybá tűnik, Lyz szerepel az álomban, emiatt aztán elő is tűnnek a halvány szeplőcskéi. Persze ezt rejtegetné, ha lehetne. Erre pedig kapóra is jön, hogy riadva ébred Shen'eriel.*
- Egy ideje, itt vagyok *válaszol, szelíden finom mosollyal arcán. Nem szeretne magyarázkodni, és Shent sem szeretné zavarba hozni, ezért nem mond többet, inkább terel.*
- Látom, nem tétlenkedtél *néz fejük fölé, ahol a céltábla lengedez.*
- Lövöldözni akartam az evészet előtt, de ha félálomban vagy még, várhatunk.
*Köpenyének levél veretes csatjához nyúl, leoldja, majd összehajtogatva a pokróc szélére fekteti. Aztán közelebb húzza a kosarat, felnyitja a tetejét, és lassan pakolni kezd belőle.
Haja néha függönyként omlik előre, hiába a két tradicionális fonat, melyek halántékától vezetnek hátra, a kibomlott tincsek folyton szemébe lógnak.
Pakolásából, előkerül egy batyunyi cipó, néhány szelet hús a két napos vaddisznóból, zöldséges csomag, és egy titokzatos csomagocska, ami kisebb mint a cipós, nagyjából két tenyérnyi, utoljára pedig előkerül a két alma, amit a szomszédos ligetből hozott. Szépen sorjáztatja ki a csomagokat, és bontja ki egyesével őket, kivéve azt az egyetlent, amit félre is tol, egyértelműsítve, hogy később következik majd.*
- Banya megint kitett magáért *vet egy élénkebb mosolygós pillantást Shenre.* Egy hadseregnek s elég volna, amit pakolt.
*Övéről leoldja a vizes tömlőt, és egyelőre nem szól arról, hogy egy kis kancsónyi bort még a kosár alján hagyott. Az erődben nem szokás az italozás, de itt versenyezni fognak, és akárki nyer is, éppen egy kupával koccinthatnak bármelyikükre. Jelzés értékkel.*
//Íjászverseny//
*Shen mellé kuporodva forgatja a fűszálat, fajtársának orra hegyét csiklandozva. Mikor moccan, hogy elhessegesse a zavaró tényezőt, Lyz elkapja kezét, hogy aztán ugyan úgy folytassa csiklandós ébresztőt, mint korábban. Keze csak akkor dermed meg, mikor az elf megszólal, s őt nevén nevezi. Első gondolatra azt hiszi megébredt, de aztán nyunnyorog egy sort, így ez az elmélet megdőlni látszik. Olybá tűnik, Lyz szerepel az álomban, emiatt aztán elő is tűnnek a halvány szeplőcskéi. Persze ezt rejtegetné, ha lehetne. Erre pedig kapóra is jön, hogy riadva ébred Shen'eriel.*
- Egy ideje, itt vagyok *válaszol, szelíden finom mosollyal arcán. Nem szeretne magyarázkodni, és Shent sem szeretné zavarba hozni, ezért nem mond többet, inkább terel.*
- Látom, nem tétlenkedtél *néz fejük fölé, ahol a céltábla lengedez.*
- Lövöldözni akartam az evészet előtt, de ha félálomban vagy még, várhatunk.
*Köpenyének levél veretes csatjához nyúl, leoldja, majd összehajtogatva a pokróc szélére fekteti. Aztán közelebb húzza a kosarat, felnyitja a tetejét, és lassan pakolni kezd belőle.
Haja néha függönyként omlik előre, hiába a két tradicionális fonat, melyek halántékától vezetnek hátra, a kibomlott tincsek folyton szemébe lógnak.
Pakolásából, előkerül egy batyunyi cipó, néhány szelet hús a két napos vaddisznóból, zöldséges csomag, és egy titokzatos csomagocska, ami kisebb mint a cipós, nagyjából két tenyérnyi, utoljára pedig előkerül a két alma, amit a szomszédos ligetből hozott. Szépen sorjáztatja ki a csomagokat, és bontja ki egyesével őket, kivéve azt az egyetlent, amit félre is tol, egyértelműsítve, hogy később következik majd.*
- Banya megint kitett magáért *vet egy élénkebb mosolygós pillantást Shenre.* Egy hadseregnek s elég volna, amit pakolt.
*Övéről leoldja a vizes tömlőt, és egyelőre nem szól arról, hogy egy kis kancsónyi bort még a kosár alján hagyott. Az erődben nem szokás az italozás, de itt versenyezni fognak, és akárki nyer is, éppen egy kupával koccinthatnak bármelyikükre. Jelzés értékkel.*
3763. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-09-24 15:32:22
Üzenet elküldve: 2018-09-24 15:32:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
* Hajnalban kissé elgémberedve ébred. Nagy úr a megszokás, így nem elégszik meg egy egyszerű nyújtózkodással. Szisztematikusan nyújtja minden izmát, bemelegíti a teljes testét. Mivel az esti esőtől még nedves a vászon így sétál egy kicsit a közeli földeken. A reggeli fényben megszemléli a várost. Városfalat nem lát, és őrséget sem. Mondták a rendházban, itt varázslók őrzik a város békéjét. Mondjuk innen azt sem lát, de egyfelől messze is van, másfelől valahogy nem tudja elképzelni, hogy az olyan tudós elmék mint a mágusok őrjáratozzanak a város körül. Vagy valami praktikájuk van erre vagy egyszerű talpas őrszemek, akik riasztják őket ha baj van. A nap fénye lassan megszáríthatta a menedékét, hisz őt is átmelegítette, így visszaindul a kis táborhelyére. Összeszedi a felszerelését, elpakolja és megindul az országút felé. Körülkémlel azért, hogy van-e valami gyanús az úton, de senkit nem lát, így elindul a város felé. Ahogy halad, érezhetően valami áporodott, zavaró szag lengi körbe a környéket, pedig az esti esőnek el kellett volna mosnia. Nem tudja hová tenni, így elteszi a tennivalók közé a később kérdezzünk rá ládába. A város még alszik, így nem siet. Mire beér a városba reméli találkozik a főtéren valakivel aki eligazítja, hisz a kolostoron kívül nem nagyon járt még, így nincs tisztában a szokásokkal. *
A hozzászólás írója (Mundhudhai Dajioan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.24 15:34:28
A hozzászólás írója (Mundhudhai Dajioan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.24 15:34:28
3762. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-09-23 20:55:00
Üzenet elküldve: 2018-09-23 20:55:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Íjászverseny//
*Az igazak álmát alussza, bár nem tudja, milyen is lehet az. De biztos jó. Szóval a meleg napsütésben a fa tövében alukál, amikor Lyz megérkezik a megbeszélt helyre, de ő nem ébred fel. Túl korán kelt és sokat is melózott, mire a célba lövés helyét kialakított, megérdemli a pihenést.
Arra sem ébred fel, ahogy Lyz mellé telepszik, még hortyan is egyet álmában, de szerencsére a nyála nem folyik, ami elég égő volna a mostani helyzetben. Bal karja a feje alatt, jobbja a mellkasán pihen, lábai úrias hanyagsággal keresztbe vetve.
A csiklandozást betudja az álmának. Azaz éppen egy kellemes kis kocsmában ül, előtte félbehagyott egész vaddisznó sültje, amit természetesen ő ejtett el vagy száz lépésről, éppen a szívébe lőtt a hajtók diszkrét tapsa közepette. Válogatott kalandorok körében meséli épp legújabb hőstettének részleteit, amelyben egy megvadult óriást tett ártalmatlanná, miközben a lengén öltözött Lyz mosolyogva bort szolgál fel neki, hogy utána az ölében ülve kacagjon csilingelő hangján tréfáin.*
- Jaj, Lyzi, kedvesem... *motyogja, de álmában egy mihaszna légy kezd el körözni felette. Jókora, fekete fajta és folyton az orrára száll és nem tágít, hiába próbálja elhajtani.
Az alvó Shen az orra felé legyez jobbjával, de álmában a légy nem akar tágítani, vissza-visszaszáll.*
- Nyünnny-nyanny. *próbálja elhajtani a legyet a valóságban, de a légy olyan pofátlan, hogy már-már kirántja az álomból és álmosan kezdi kinyitni a szemét.*
- Azerdeikísértetre! *ül fel, ahogy rájön, hogy csak álmodott és Lyz ott ül mellette, kezében egy fűszállal. Szíve egyszerre meglódul, nagy levegőért kapva néz a lányra.*
- Mióta vagy itt? *kérdi ijedten, mert ki tudja, mit motyogott álmában. Megtörli a száját és a nyála tényleg nem folyt, ami már félsiker.*
//Íjászverseny//
*Az igazak álmát alussza, bár nem tudja, milyen is lehet az. De biztos jó. Szóval a meleg napsütésben a fa tövében alukál, amikor Lyz megérkezik a megbeszélt helyre, de ő nem ébred fel. Túl korán kelt és sokat is melózott, mire a célba lövés helyét kialakított, megérdemli a pihenést.
Arra sem ébred fel, ahogy Lyz mellé telepszik, még hortyan is egyet álmában, de szerencsére a nyála nem folyik, ami elég égő volna a mostani helyzetben. Bal karja a feje alatt, jobbja a mellkasán pihen, lábai úrias hanyagsággal keresztbe vetve.
A csiklandozást betudja az álmának. Azaz éppen egy kellemes kis kocsmában ül, előtte félbehagyott egész vaddisznó sültje, amit természetesen ő ejtett el vagy száz lépésről, éppen a szívébe lőtt a hajtók diszkrét tapsa közepette. Válogatott kalandorok körében meséli épp legújabb hőstettének részleteit, amelyben egy megvadult óriást tett ártalmatlanná, miközben a lengén öltözött Lyz mosolyogva bort szolgál fel neki, hogy utána az ölében ülve kacagjon csilingelő hangján tréfáin.*
- Jaj, Lyzi, kedvesem... *motyogja, de álmában egy mihaszna légy kezd el körözni felette. Jókora, fekete fajta és folyton az orrára száll és nem tágít, hiába próbálja elhajtani.
Az alvó Shen az orra felé legyez jobbjával, de álmában a légy nem akar tágítani, vissza-visszaszáll.*
- Nyünnny-nyanny. *próbálja elhajtani a legyet a valóságban, de a légy olyan pofátlan, hogy már-már kirántja az álomból és álmosan kezdi kinyitni a szemét.*
- Azerdeikísértetre! *ül fel, ahogy rájön, hogy csak álmodott és Lyz ott ül mellette, kezében egy fűszállal. Szíve egyszerre meglódul, nagy levegőért kapva néz a lányra.*
- Mióta vagy itt? *kérdi ijedten, mert ki tudja, mit motyogott álmában. Megtörli a száját és a nyála tényleg nem folyt, ami már félsiker.*
3761. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-09-23 16:59:02
Üzenet elküldve: 2018-09-23 16:59:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Reggel//
*Másnap korán kel. Nem alszik túl sokat, nem tud, és nem is akar. Csak pont annyit, amennyi szükséges. Kioson a házból, és mire a többiek felébrednek, már régen az apja háza felé tart.
Nem viszi magával a lányokat. Igen, megígérte nekik, de csak azért, hogy megnyugodjanak. Nem viheti magával őket a városba, nem teheti ki őket ekkora kockázatnak. Vigye vásárra a bőrüket? Kizárt.
A ház nincs túl messze, és furcsa mód üres. Csak az őrök vannak, és ők be is engedik a nemest. Aleimord először is átöltözik - feketét húz fel, húga elvesztésének tiszteletére, és a körülötte folyó események miatt -, majd magához vesz egy kis aranyat a takarékjából. Próbál olyan ruhát húzni, amitől nem nézik majd nemesnek, reméli, hogy sikerül is.
Miután végzett elindul a város felé.*
*Másnap korán kel. Nem alszik túl sokat, nem tud, és nem is akar. Csak pont annyit, amennyi szükséges. Kioson a házból, és mire a többiek felébrednek, már régen az apja háza felé tart.
Nem viszi magával a lányokat. Igen, megígérte nekik, de csak azért, hogy megnyugodjanak. Nem viheti magával őket a városba, nem teheti ki őket ekkora kockázatnak. Vigye vásárra a bőrüket? Kizárt.
A ház nincs túl messze, és furcsa mód üres. Csak az őrök vannak, és ők be is engedik a nemest. Aleimord először is átöltözik - feketét húz fel, húga elvesztésének tiszteletére, és a körülötte folyó események miatt -, majd magához vesz egy kis aranyat a takarékjából. Próbál olyan ruhát húzni, amitől nem nézik majd nemesnek, reméli, hogy sikerül is.
Miután végzett elindul a város felé.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6204-6223