Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 135 (2681. - 2700. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2700. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-01 15:12:29
Üzenet elküldve: 2017-03-01 15:12:29
ÚJ
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
*A távozás mindig fájó, a hazaérkezés kicsit kevésbé. Aztán persze rájön az ember, amikor berongyol a Namos ház békés, boldog életébe, hogy a Namos házban nem békés és boldog az élet. Igazából az állandó nyüzsgés jobban kikészíti Lorewet, mint az Aoneer-féle faankók rágalmai. És azért az már egy szint. Minthogy így eszébe is ötlik a férfi neve, azon tűnődik, vajon megérné-e egyszer és mindenkorra kitenni a pontot annak az ügynek a végére, vagy pedig húzza-e még egy ideig. Nem igazán szeretne tovább konfrontálódni, és ha a barakkban bárki is úgy érezte volna, hogy szegény Aoneert igazságtalanul dobták ki megvert kutya módjára a templomból, akkor már rég a saját arcát látná a körözési plakátokon. Minthogy ez viszont nem így van, a barakkban senki nem vette komolyan a férfi rágalmait, így viszont Lorewnek lenne ildomos vádat emelni ellene, amiért megrágalmazta. Ezen még kénytelen lesz elgondolkodni, hiszen lássuk be, nem éri meg neki a plusz energia, amit az ügy végig vitelébe fektet. Ráadásul az őrség nevét sem szeretné besarazni, utóbbi időben kifejezetten jól csinálják, amit csinálnék, de még a legjobb helyeken is előfordul néhány záptojás.*
2699. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-02-28 22:09:47
Üzenet elküldve: 2017-02-28 22:09:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Különóra//
*A vadász lelke sötét erdő. A gyanútlan áldozat belekeveredik, tévelyeg, keresi a kiutat, aztán mielőtt meglátná a fényt, elvész örökre. S soha meg nem mondhatja, hol és merre járt, legfeljebb tapogatózásainak eredményét öntheti formába a maga számára. Yeza mégis töretlenül próbálkozik a bejárásával, s be kell vallani, nála jobban senki sem műveli ezt. Lesunyja fejét, ahogy a vörös eléje pimaszkodik. Tanácsot nem oszt. Még felesleges. Megtettek együtt csaknem ezer lépést, s egy zokszót sem hallott, ennél több nem kell. Az erdő első titka a megszokásé. Érezni, hogy az a körülölelő vadon világ nem idegen. Az ember a része, nincs ok tartani tőle. Lelassulni a vadon érverésére.*
- Annyit éppen tudok, hogy néhány másodperc alatt nyom nélkül eltűnjek. Akkor aztán örök időkre méregethetitek egymást. *Ujjai Yeza hátára fonódnak, megtartva a hajlékony testet. Utat talál a tüsketépte ajándék alá. Szeme a lányén, kutatón, még ha könnyük is csordul belé.*
- Nem túl praktikus viselet. A helyedben eltenném, csak akadályoz itt.
*Aztán elengedi. Csak néhány lépés és megérkeznek. Tekintélyes, öreg, odvas fa, több surranó és szárnyas lénynek is otthont adhat. Körötte ritkásabb a tér, kevesekkel kell osztoznia a fényen. Pompás példány, jó tájékozódási pont.*
- Örülhetsz, ha ilyenre lelsz. Biztos útmutatást jelenthet, a figyelemmel vagy iránta.
*Kezével végigsimít a kérgen. Nem először jár itt, s nem is véletlenül jött ide, de erről a lánynak nem kell tudnia.*
- Akkor segít igazán, ha egyedül kell járnod az utat. Gondolom, nincs kifogásod ellene.
*Fekete kendőt vesz elő. Láthatóan szemkötőnek tervezi.*
- Eltávolodok tőled, próbálj hang alapján megkeresni. Előtte százig számolj lassan. Ez meggátolja a kísértést, hogy megfigyeld, merre is megyek, de utána leveheted.
*Csak akkor köti fel gyengéden a szövetet, s lép tovább, ha nem tapasztal tiltakozást. A fák itt nem nőnek szabályos rendben, így a puszta körbekémlelés nem fog túl sok eredménnyel járni. *
- Mostantól számolhatsz!
*Puha léptekkel indul, gondosan ügyelve arra, hogy zörgő avarra még véletlenül se lépjen. A talaj kissé nedves, nemrég eshetett némi eső, így ennek most kisebb az esélye. Az első néhány méteren hagy néhány részleges nyomot, melyet a rőt észrevehet, ha van rá figyelme, aztán már ügyel arra, hogy lehetőség szerint nem a nedves földet illesse lábbelijével. Garancia nincs arra, hogy ugyanabba az irányba folytatja útját, s ennyi idő alatt messzire eltávolodhat. Amikor úgy érzi, végére értek, valahonnan délnyugati irányból hangzik fel a jól ismert hang, nem túl hangosan.*
- Erre!
//Különóra//
*A vadász lelke sötét erdő. A gyanútlan áldozat belekeveredik, tévelyeg, keresi a kiutat, aztán mielőtt meglátná a fényt, elvész örökre. S soha meg nem mondhatja, hol és merre járt, legfeljebb tapogatózásainak eredményét öntheti formába a maga számára. Yeza mégis töretlenül próbálkozik a bejárásával, s be kell vallani, nála jobban senki sem műveli ezt. Lesunyja fejét, ahogy a vörös eléje pimaszkodik. Tanácsot nem oszt. Még felesleges. Megtettek együtt csaknem ezer lépést, s egy zokszót sem hallott, ennél több nem kell. Az erdő első titka a megszokásé. Érezni, hogy az a körülölelő vadon világ nem idegen. Az ember a része, nincs ok tartani tőle. Lelassulni a vadon érverésére.*
- Annyit éppen tudok, hogy néhány másodperc alatt nyom nélkül eltűnjek. Akkor aztán örök időkre méregethetitek egymást. *Ujjai Yeza hátára fonódnak, megtartva a hajlékony testet. Utat talál a tüsketépte ajándék alá. Szeme a lányén, kutatón, még ha könnyük is csordul belé.*
- Nem túl praktikus viselet. A helyedben eltenném, csak akadályoz itt.
*Aztán elengedi. Csak néhány lépés és megérkeznek. Tekintélyes, öreg, odvas fa, több surranó és szárnyas lénynek is otthont adhat. Körötte ritkásabb a tér, kevesekkel kell osztoznia a fényen. Pompás példány, jó tájékozódási pont.*
- Örülhetsz, ha ilyenre lelsz. Biztos útmutatást jelenthet, a figyelemmel vagy iránta.
*Kezével végigsimít a kérgen. Nem először jár itt, s nem is véletlenül jött ide, de erről a lánynak nem kell tudnia.*
- Akkor segít igazán, ha egyedül kell járnod az utat. Gondolom, nincs kifogásod ellene.
*Fekete kendőt vesz elő. Láthatóan szemkötőnek tervezi.*
- Eltávolodok tőled, próbálj hang alapján megkeresni. Előtte százig számolj lassan. Ez meggátolja a kísértést, hogy megfigyeld, merre is megyek, de utána leveheted.
*Csak akkor köti fel gyengéden a szövetet, s lép tovább, ha nem tapasztal tiltakozást. A fák itt nem nőnek szabályos rendben, így a puszta körbekémlelés nem fog túl sok eredménnyel járni. *
- Mostantól számolhatsz!
*Puha léptekkel indul, gondosan ügyelve arra, hogy zörgő avarra még véletlenül se lépjen. A talaj kissé nedves, nemrég eshetett némi eső, így ennek most kisebb az esélye. Az első néhány méteren hagy néhány részleges nyomot, melyet a rőt észrevehet, ha van rá figyelme, aztán már ügyel arra, hogy lehetőség szerint nem a nedves földet illesse lábbelijével. Garancia nincs arra, hogy ugyanabba az irányba folytatja útját, s ennyi idő alatt messzire eltávolodhat. Amikor úgy érzi, végére értek, valahonnan délnyugati irányból hangzik fel a jól ismert hang, nem túl hangosan.*
- Erre!
2698. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-02-28 20:49:29
Üzenet elküldve: 2017-02-28 20:49:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Különóra//
- Mocsárba? *kérdez vissza csendes értetlenkedéssel. Aztán mintha derengeni kezdene neki valami. Elég rég történt. Egészen ki is ment a fejéből. A mai napig nem tudta kihúzni a vadászból, hogy került oda. De az biztos, hogy alaposan meglepte. Csókot rabolt tőle, mint egy útonálló. Alig volt ideje visszacsókolni, mert nem sokkal azután, hogy rájött, ez a pimasz galád bizony Wäoreyn, a vadász el is tűnt. Ahogy jött, úgy ment, s ha nem lett volna más szemtanú, Yeza még azt is hihette volna, nem is volt valóság. Az egyetlen, ami a valódiságra hegyes ujjal bökött, az pajzán fantáziákra kicsit sem jellemző mocsárszag volt. Furcsállotta is, hiszen ha a vadász előtte ingoványban tapicskolt volna, biztos nem csutakolná ki magát a tiszteletére. Őrá viszont minden bizonnyal pofátlanul hagyott volna egy ilyen kényszerűséget, miután megszerezte a jussát. A jó ég tudja. Wäort nem mindig sikerül megfejtenie. Talán ezért is tudta így magába bolondítani.
A kemény kijelentésre ösztönösen lesüti a szemét. Pontosan tudja, érzi a zsigereiben a vadász szavainak könyörtelen igazságát. Ennek ellenére a fenyítésen megszeppent vonásokra hamar szelíd mosolygás kúszik, bár a tekintetét nem emeli fel. Így van ez. Összemorrannak, néha fogak is csattannak, karmok is lendülnek. Olykor még vér is serken. De azt bárminél biztosabban tudja, hogy Wäortól nem kell tartania. Legbelül pedig talán a férfi is érzi, hogy Yeza nem kezdené ki a kettejük közt lévő köteléket, hogy a Niyss útján vegyen magának biztonságot a vezérnél. Azt viszont le se tagadhatná, hogy a Rőt megjegyzése mennyire piszkálja azt a férfiúi lelket. Az ilyesmit nem jó hagyni főni a levében. Yeza egy iramodással a vadász elé vág és megtorpantja a kilencszázkilencvenhatodik lépésnél a titokzatos úti céljuk felé menet.
Wäor sok újoncot kiképzett a vadászoknál. És jó volt benne. Most viszont talán egy kicsit megfeledkezett róla, hogy nem egy ifjú vadászjelöltről van szó, hanem egy Niyss húgocskáról.*
- Lehet, hogy kevesebbet tudsz az erdőről, mint gondoltam *duruzsolja engesztelő évődéssel, Wäoreyn mellkasát cirógatva.* - Egy ilyen nőt nem lehet uralni *mert a természet női voltát kár is volna vitatni.* - És bizonyosan csak méregetni fogjuk egymást acsarkodva, amíg *lábujjhegyre pipiskedi magát és ajkaival megsimítja Wäor ajkát* - be nem mutatsz bennünket.
*Ez nem Yeza világa, de azt már a vadász is tapasztalhatta, hogy milyen szédületesen képes alkalmazkodni, főleg, ha van hozzá kapaszkodója. Ez esetben magától nem igazán fog találni ilyesmit. A további erőltetése az eddigi taktikának pedig inkább csak még több feszültséghez vezet. Yeza ugyanis szörnyen utál olyasmit csinálni, amiben nem tud lenyűgözni másokat. Ezzel a csetlés-botlással legfeljebb a végtelenül egyszerű humort kedvelők körében arathatna sikert.*
//Különóra//
- Mocsárba? *kérdez vissza csendes értetlenkedéssel. Aztán mintha derengeni kezdene neki valami. Elég rég történt. Egészen ki is ment a fejéből. A mai napig nem tudta kihúzni a vadászból, hogy került oda. De az biztos, hogy alaposan meglepte. Csókot rabolt tőle, mint egy útonálló. Alig volt ideje visszacsókolni, mert nem sokkal azután, hogy rájött, ez a pimasz galád bizony Wäoreyn, a vadász el is tűnt. Ahogy jött, úgy ment, s ha nem lett volna más szemtanú, Yeza még azt is hihette volna, nem is volt valóság. Az egyetlen, ami a valódiságra hegyes ujjal bökött, az pajzán fantáziákra kicsit sem jellemző mocsárszag volt. Furcsállotta is, hiszen ha a vadász előtte ingoványban tapicskolt volna, biztos nem csutakolná ki magát a tiszteletére. Őrá viszont minden bizonnyal pofátlanul hagyott volna egy ilyen kényszerűséget, miután megszerezte a jussát. A jó ég tudja. Wäort nem mindig sikerül megfejtenie. Talán ezért is tudta így magába bolondítani.
A kemény kijelentésre ösztönösen lesüti a szemét. Pontosan tudja, érzi a zsigereiben a vadász szavainak könyörtelen igazságát. Ennek ellenére a fenyítésen megszeppent vonásokra hamar szelíd mosolygás kúszik, bár a tekintetét nem emeli fel. Így van ez. Összemorrannak, néha fogak is csattannak, karmok is lendülnek. Olykor még vér is serken. De azt bárminél biztosabban tudja, hogy Wäortól nem kell tartania. Legbelül pedig talán a férfi is érzi, hogy Yeza nem kezdené ki a kettejük közt lévő köteléket, hogy a Niyss útján vegyen magának biztonságot a vezérnél. Azt viszont le se tagadhatná, hogy a Rőt megjegyzése mennyire piszkálja azt a férfiúi lelket. Az ilyesmit nem jó hagyni főni a levében. Yeza egy iramodással a vadász elé vág és megtorpantja a kilencszázkilencvenhatodik lépésnél a titokzatos úti céljuk felé menet.
Wäor sok újoncot kiképzett a vadászoknál. És jó volt benne. Most viszont talán egy kicsit megfeledkezett róla, hogy nem egy ifjú vadászjelöltről van szó, hanem egy Niyss húgocskáról.*
- Lehet, hogy kevesebbet tudsz az erdőről, mint gondoltam *duruzsolja engesztelő évődéssel, Wäoreyn mellkasát cirógatva.* - Egy ilyen nőt nem lehet uralni *mert a természet női voltát kár is volna vitatni.* - És bizonyosan csak méregetni fogjuk egymást acsarkodva, amíg *lábujjhegyre pipiskedi magát és ajkaival megsimítja Wäor ajkát* - be nem mutatsz bennünket.
*Ez nem Yeza világa, de azt már a vadász is tapasztalhatta, hogy milyen szédületesen képes alkalmazkodni, főleg, ha van hozzá kapaszkodója. Ez esetben magától nem igazán fog találni ilyesmit. A további erőltetése az eddigi taktikának pedig inkább csak még több feszültséghez vezet. Yeza ugyanis szörnyen utál olyasmit csinálni, amiben nem tud lenyűgözni másokat. Ezzel a csetlés-botlással legfeljebb a végtelenül egyszerű humort kedvelők körében arathatna sikert.*
2697. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-02-28 19:52:37
Üzenet elküldve: 2017-02-28 19:52:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Különóra//
*A lét valódi szépsége, hogy az ember különböző szerepeket ölthet magára. Olyan pózokba kanyaríthatja az ábrázatát, melyek akár szöges ellentétben is állhatnak valódi érzelmeivel. Sőt, látszólag a nemlét homályába is űzheti utóbbiakat. Közben élvezkedhet is, vadász helyett az erdő szegleteit ismerő, magabiztos vadként, jóleső pimaszsággal szippantva be az éltető s életet hordozó, avarral vegyített nyirkos föld szagát.*
- Szedd a lábad! *morran hátra. A panaszáradat a fülébe karcolja magát, azzal a veszéllyel fenyegetve, hogy sosem kavarodik ki onnan. Morcossága persze talmi csupán, a nyafogás szárnyait nyesegeti vele. Az erős, magabíró társ jobban kedvére való.*
- Ez sem rosszabb, mint vállig merülni egy mocsárba, három átvirrasztott és végiggyalogolt éjszaka után.
*A vér ifjonti heve volt az, mely merész útra vitte. Próbatételként taszíttattak ki a senki földjére, fogódzó nélkül, egyetlen csupasz késsel, távol mindentől, társaktól, felügyelet nélkül. Visszatérés, halál, vagy örök üldöztetés: ez a három lehetőség várt rájuk. Az első az erőseké, a második a gyengéké. A harmadik a senkiké, a becsületfosztottaké. Egy ideig képtelen volt megállapítani, merre is lehet. Aztán az apró jelek lassan bizonyossággá értek. Ismert pontot lelt, megkönnyítve a visszajutást. A csábítás azonban túl nagy volt. Tudta, hogy a vörös az övéivel mindössze három napi járásra van tőle. Éjt nappallá téve gyalogolt, nyomorúságos körülmények között, kevésen múlt, hogy nem süllyedt bele örökre víz és föld mindent magához húzó, marasztaló egyvelegébe. Egy folyóban mosta le magáról a nyomokat, hogy aztán egyetlen csókot válthasson azzal, aki száz lépcsőnél is jobban megdobogtatta a szívét, mielőtt visszaindult a céhhez. Sosem említett neki, mi történt vele, vagy hogy honnan érkezett akkor.*
- Ne utálkozni akarj vele! Ismerd meg és akkor uralni fogod! *Léptei lassulásból állásba dermednek. Bevárja a nem túl szívderítő látványt keltő alakot, majd maga mellé vonja.*
- Látsz bármit, amitől jobb okod volna tartani, mint tőlem? *mutat körbe lassan. Higgadtság nélkül bárki eláshatja magát egy erdőben. Főként, ha véletlenül egyedül marad. Szeme villanása jelzi, hogy ez is lehetőség; szívesen biztosít extra önuralom-gyakorlási lehetőséget a Sylweran-kaland további belebegtetése esetén. Yeza koránt sincs abban a helyzetben, hogy ilyesmivel mosolygásra bírja.*
- Ezer lépésnyire sem vagyunk már.
*Nem mondja, hogy mitől, de érzékelhető, tartani szándékozik az útirányt, akkor is, ha attól a sűrű időként még sűrűbb lesz.*
//Különóra//
*A lét valódi szépsége, hogy az ember különböző szerepeket ölthet magára. Olyan pózokba kanyaríthatja az ábrázatát, melyek akár szöges ellentétben is állhatnak valódi érzelmeivel. Sőt, látszólag a nemlét homályába is űzheti utóbbiakat. Közben élvezkedhet is, vadász helyett az erdő szegleteit ismerő, magabiztos vadként, jóleső pimaszsággal szippantva be az éltető s életet hordozó, avarral vegyített nyirkos föld szagát.*
- Szedd a lábad! *morran hátra. A panaszáradat a fülébe karcolja magát, azzal a veszéllyel fenyegetve, hogy sosem kavarodik ki onnan. Morcossága persze talmi csupán, a nyafogás szárnyait nyesegeti vele. Az erős, magabíró társ jobban kedvére való.*
- Ez sem rosszabb, mint vállig merülni egy mocsárba, három átvirrasztott és végiggyalogolt éjszaka után.
*A vér ifjonti heve volt az, mely merész útra vitte. Próbatételként taszíttattak ki a senki földjére, fogódzó nélkül, egyetlen csupasz késsel, távol mindentől, társaktól, felügyelet nélkül. Visszatérés, halál, vagy örök üldöztetés: ez a három lehetőség várt rájuk. Az első az erőseké, a második a gyengéké. A harmadik a senkiké, a becsületfosztottaké. Egy ideig képtelen volt megállapítani, merre is lehet. Aztán az apró jelek lassan bizonyossággá értek. Ismert pontot lelt, megkönnyítve a visszajutást. A csábítás azonban túl nagy volt. Tudta, hogy a vörös az övéivel mindössze három napi járásra van tőle. Éjt nappallá téve gyalogolt, nyomorúságos körülmények között, kevésen múlt, hogy nem süllyedt bele örökre víz és föld mindent magához húzó, marasztaló egyvelegébe. Egy folyóban mosta le magáról a nyomokat, hogy aztán egyetlen csókot válthasson azzal, aki száz lépcsőnél is jobban megdobogtatta a szívét, mielőtt visszaindult a céhhez. Sosem említett neki, mi történt vele, vagy hogy honnan érkezett akkor.*
- Ne utálkozni akarj vele! Ismerd meg és akkor uralni fogod! *Léptei lassulásból állásba dermednek. Bevárja a nem túl szívderítő látványt keltő alakot, majd maga mellé vonja.*
- Látsz bármit, amitől jobb okod volna tartani, mint tőlem? *mutat körbe lassan. Higgadtság nélkül bárki eláshatja magát egy erdőben. Főként, ha véletlenül egyedül marad. Szeme villanása jelzi, hogy ez is lehetőség; szívesen biztosít extra önuralom-gyakorlási lehetőséget a Sylweran-kaland további belebegtetése esetén. Yeza koránt sincs abban a helyzetben, hogy ilyesmivel mosolygásra bírja.*
- Ezer lépésnyire sem vagyunk már.
*Nem mondja, hogy mitől, de érzékelhető, tartani szándékozik az útirányt, akkor is, ha attól a sűrű időként még sűrűbb lesz.*
2696. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-02-28 10:16:59
Üzenet elküldve: 2017-02-28 10:16:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Különóra//
*Valahogy már most úgy érzi, elbukott, mielőtt bármi érdemibe belekezdtek volna. Szörnyen korán indultak, és Wäor elég hallgatag volt egész ideúton. Mondjuk ezt inkább annak tudta be a Rőt, hogy a vadász minden figyelmét a sűrű rengetegre fordította. Erre már jóval barátságosabb az erdő is. Valószínűsíti, hogy ezt megfelelőbb tanulóterepnek ítélte a férfi. Az már korántsem tetszett ennyire Yezának, hogy lovaikat az egyik tanyán hagyták megőrzésre, s azóta kutyagolnak. Míg Wäor könnyedén veszi az akadályokat, addig Yeza minden bokorral megküzd. Külön háborúkat vív a tüskés ágakkal és a levelek takarásában megbúvó süppedős dagonyákkal.
Igaz, hogy ő kérte ezt az egész külön okítást, de Wäor szótlansága kezdi kihozni a sodrából. Az meg kiváltképp, hogy olykor egy-egy pillanatra mintha valami aljas mosolygást csípne el a hűvös szemek mélyén vagy a férfi szájának szegletében.*
- A francba is, állj már meg! *vinnyogja Wäor után, jócskán lemaradva, bokáig süppedve egy sáros gödörben, a köpenye szélét cibálva egy undok bozótos karmai közül.* - Sajnálom! Most boldog vagy? Ne haragudj, hogy rád ripakodtam *forgatja a szemét beismerőn, de még mindig küzdve az önérzetével.* - Túlzás volt azt állítani, csak egy kis segítségre szorulok. De amikor ébresztettél, az új alapokra tette a koránról alkotott fogalmaimat.
*Aryna valószínűleg sírna, ha látná, milyen állapotban van a köpeny, amit Yezának ajándékozott. Lehet, hogy ide nem az volt a legjobb választás.
~Akkor legyen ilyen nagy a mellényed, amikor puccparádés bálterembe vagy tizenkét fogásos vacsoraasztalhoz kényszerülsz~ morogja magában.*
- Az már eddig is ment magamtól, hogy utáljuk egymást az erdővel *mondja.* - De attól tartok, ennél többre lesz szükségem, ha elég hasznos akarok lenni az új barátainknak.
*Megkapaszkodik a köpenyben és a finomkodás óvatos elvét sutba dobva ránt rajta egyet, amitől az ágak végre elengedik, ő viszont kis híján hanyatt vágódik. A bozótos fehér szőrmepamacsot zsákmányolt a ruhadarab szegélyéből, de Yeza már ahhoz is túl dühös, hogy igazán dühös legyen miatta.*
- Vagy éljek azzal amivel tudok, és győzzem meg Sylweran barátodat a magam módján?
//Különóra//
*Valahogy már most úgy érzi, elbukott, mielőtt bármi érdemibe belekezdtek volna. Szörnyen korán indultak, és Wäor elég hallgatag volt egész ideúton. Mondjuk ezt inkább annak tudta be a Rőt, hogy a vadász minden figyelmét a sűrű rengetegre fordította. Erre már jóval barátságosabb az erdő is. Valószínűsíti, hogy ezt megfelelőbb tanulóterepnek ítélte a férfi. Az már korántsem tetszett ennyire Yezának, hogy lovaikat az egyik tanyán hagyták megőrzésre, s azóta kutyagolnak. Míg Wäor könnyedén veszi az akadályokat, addig Yeza minden bokorral megküzd. Külön háborúkat vív a tüskés ágakkal és a levelek takarásában megbúvó süppedős dagonyákkal.
Igaz, hogy ő kérte ezt az egész külön okítást, de Wäor szótlansága kezdi kihozni a sodrából. Az meg kiváltképp, hogy olykor egy-egy pillanatra mintha valami aljas mosolygást csípne el a hűvös szemek mélyén vagy a férfi szájának szegletében.*
- A francba is, állj már meg! *vinnyogja Wäor után, jócskán lemaradva, bokáig süppedve egy sáros gödörben, a köpenye szélét cibálva egy undok bozótos karmai közül.* - Sajnálom! Most boldog vagy? Ne haragudj, hogy rád ripakodtam *forgatja a szemét beismerőn, de még mindig küzdve az önérzetével.* - Túlzás volt azt állítani, csak egy kis segítségre szorulok. De amikor ébresztettél, az új alapokra tette a koránról alkotott fogalmaimat.
*Aryna valószínűleg sírna, ha látná, milyen állapotban van a köpeny, amit Yezának ajándékozott. Lehet, hogy ide nem az volt a legjobb választás.
~Akkor legyen ilyen nagy a mellényed, amikor puccparádés bálterembe vagy tizenkét fogásos vacsoraasztalhoz kényszerülsz~ morogja magában.*
- Az már eddig is ment magamtól, hogy utáljuk egymást az erdővel *mondja.* - De attól tartok, ennél többre lesz szükségem, ha elég hasznos akarok lenni az új barátainknak.
*Megkapaszkodik a köpenyben és a finomkodás óvatos elvét sutba dobva ránt rajta egyet, amitől az ágak végre elengedik, ő viszont kis híján hanyatt vágódik. A bozótos fehér szőrmepamacsot zsákmányolt a ruhadarab szegélyéből, de Yeza már ahhoz is túl dühös, hogy igazán dühös legyen miatta.*
- Vagy éljek azzal amivel tudok, és győzzem meg Sylweran barátodat a magam módján?
2695. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-02-27 20:06:54
Üzenet elküldve: 2017-02-27 20:06:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Feltárás a kazamatában//
*Na szóval, mit, hova, mi van, miiiiiiiiiiiiiiii??? Jeaaeeeeejj. Kicsit kacifántos, de végig gondolja még egyszer. Kicsit strapás megjegyezni mindent egyszerre. Szóval hogy is volt? A jobb a bal oldali, a középső a harmadik, és a negyedik, félig az egész... Jesszus. Na. Őőőőő. Izééé*
-Mi lenne, *veti fel* hogyhaaa *egy rövid gondolkodási idő, egy két levegővételnyi különbség* haa, mondjuk kettesével emelnénk fel? Nem vagyunk annyian, hogy mindet felemelhessük, de ha ketten ráállunk kettőre, a jobb harma... nemmmm, a negyedikre. Szóval a jobboldali negyedikre, ami a negyediket emeli meg teljesen a másikunk a baloldali harmadikra, ami a másodikat emeli meg teljesen, akkor biztosíthatunk valami kis átjáró részt, mint egy hiányos híd. Akkor a harmadik átugrálhatná a különbségeket, és megnézhetné a másik oldalt, hátha van ott valami. Ha mégsem, akkor visszajön, és kiötlünk valamit. Na? Mit szóltok? *indul el a jobb oldali negyedik kőhöz, rááll, az pedig dolgát végezve, súrlódva a fallal, felemelkedik a helyére. *
A hozzászólás írója (Gavideg Lyidere) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.02.27 20:07:19
*Na szóval, mit, hova, mi van, miiiiiiiiiiiiiiii??? Jeaaeeeeejj. Kicsit kacifántos, de végig gondolja még egyszer. Kicsit strapás megjegyezni mindent egyszerre. Szóval hogy is volt? A jobb a bal oldali, a középső a harmadik, és a negyedik, félig az egész... Jesszus. Na. Őőőőő. Izééé*
-Mi lenne, *veti fel* hogyhaaa *egy rövid gondolkodási idő, egy két levegővételnyi különbség* haa, mondjuk kettesével emelnénk fel? Nem vagyunk annyian, hogy mindet felemelhessük, de ha ketten ráállunk kettőre, a jobb harma... nemmmm, a negyedikre. Szóval a jobboldali negyedikre, ami a negyediket emeli meg teljesen a másikunk a baloldali harmadikra, ami a másodikat emeli meg teljesen, akkor biztosíthatunk valami kis átjáró részt, mint egy hiányos híd. Akkor a harmadik átugrálhatná a különbségeket, és megnézhetné a másik oldalt, hátha van ott valami. Ha mégsem, akkor visszajön, és kiötlünk valamit. Na? Mit szóltok? *indul el a jobb oldali negyedik kőhöz, rááll, az pedig dolgát végezve, súrlódva a fallal, felemelkedik a helyére. *
A hozzászólás írója (Gavideg Lyidere) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.02.27 20:07:19
2694. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-02-26 21:02:57
Üzenet elküldve: 2017-02-26 21:02:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
//Hét év, hét gyertya//
//A Klánvezér//
- Igen, ez már itt Arthenior, nézd az a fa ott a Pegazus, az meg ott a kovács...
*Kissé kezdi az ő idegeit is felőrölni a gyertya hápogása, de igyekszik inkább viccesre venni a figurát. A kiképzéssel és vizsgákkal kapcsolatos kérdésekre igyekszik csak érintőleges válaszokat adni, nem akarja lelőni a meglepetéseket, de szerencsére könnyen talál más témát amerre elvezethetné a beszélgetést.*
- Nagyon ajánlom hogy finom legyen az a torta... És hogy a többi gyertya is meg legyen. Egyáltalán hogy a fenébe tudták ellopni ezeket az artheniori varázslóktól?
*Mostanában elég sok különös és aggasztó esemény történik a város körül, nem aggódik amiatt hogy unatkozni fognak a közeljövőben, biztos akad majd tennivaló bőven.*
//A Klánvezér//
- Igen, ez már itt Arthenior, nézd az a fa ott a Pegazus, az meg ott a kovács...
*Kissé kezdi az ő idegeit is felőrölni a gyertya hápogása, de igyekszik inkább viccesre venni a figurát. A kiképzéssel és vizsgákkal kapcsolatos kérdésekre igyekszik csak érintőleges válaszokat adni, nem akarja lelőni a meglepetéseket, de szerencsére könnyen talál más témát amerre elvezethetné a beszélgetést.*
- Nagyon ajánlom hogy finom legyen az a torta... És hogy a többi gyertya is meg legyen. Egyáltalán hogy a fenébe tudták ellopni ezeket az artheniori varázslóktól?
*Mostanában elég sok különös és aggasztó esemény történik a város körül, nem aggódik amiatt hogy unatkozni fognak a közeljövőben, biztos akad majd tennivaló bőven.*
2693. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-02-26 21:02:30
Üzenet elküldve: 2017-02-26 21:02:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Hét év, hét gyertya//
//A Klánvezér//
*Már látni a fényt az alagút végén, végre rendes úton mehetnek, lóháton, nem csak maguk után vezetve azt.*
- Ott vagyunk már?
*Ellövi egy párszor ezt a kérdést amikor éppen nem jut semmi eszébe, de persze van bőven beszélgetni valójuk a jövőjüket tekintve. Folyik a kiképzés, sőt, már lassan a végére érnek, utána jöhetnek a vizsgák, aztán... Hát, igazából nem is tudja mire számítson. Az erőd szépen fejlődik a házignómuk keze nyomán, bár egy ideje már nem látta, de amilyen apró, könnyen lehet hogy csak átnézett felette. Lassan feltűnnek végre a távolban Arthenior házai is, már nem tart soká és végre megérkeznek.*
//A Klánvezér//
*Már látni a fényt az alagút végén, végre rendes úton mehetnek, lóháton, nem csak maguk után vezetve azt.*
- Ott vagyunk már?
*Ellövi egy párszor ezt a kérdést amikor éppen nem jut semmi eszébe, de persze van bőven beszélgetni valójuk a jövőjüket tekintve. Folyik a kiképzés, sőt, már lassan a végére érnek, utána jöhetnek a vizsgák, aztán... Hát, igazából nem is tudja mire számítson. Az erőd szépen fejlődik a házignómuk keze nyomán, bár egy ideje már nem látta, de amilyen apró, könnyen lehet hogy csak átnézett felette. Lassan feltűnnek végre a távolban Arthenior házai is, már nem tart soká és végre megérkeznek.*
2692. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-02-26 10:08:35
Üzenet elküldve: 2017-02-26 10:08:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi forgatag//
//Vadászat//
*Az utolsó lövés végre célba talál és helyben marasztalja a medvét. Ahogy Cotys lehajol, hogy kivegye a nyílvesszőket az állat testéből, a közben elengedett kutyák nagy ricsajjal elrohannak mellette. A váratlanul mögötte megszólaló hangra megpördül, de megkönnyebbülésére csupán az egyik hajtó került a közelébe és ajánlja fel segítségét a kegyelem döfés megadásában, és a zsákmány haza szállításában.*
-Köszönettel elfogadom. Bizony egymagamnak bajos lenne őkelmét vissza cipelni a táborig.
*Azzal, miután jól kupán vágta a bocsot, hogy jó példával járjon elöl, meg is ragadja a tetem egyik hátsó lábát és a fickó megmarkolja a másikat, így cipelik vissza.
Éppen időben érkeznek az ebédhez. Az őrmester degeszre tömi magát étellel és itallal, majd mivel úgy látja, hogy senkinek nincs társalkodós kedve, előveszi hosszú szárú gyökérpipáját és miközben elindul hazafelé, nekilát a pipatömés fontos és precíz műveletének.*
~Remélem a medve bőréből kijön egy szép takaró az ágyamra! Éppen jó dísze lenne a szobámnak.~
//Őszi forgatag//
//Vadászat//
*Az utolsó lövés végre célba talál és helyben marasztalja a medvét. Ahogy Cotys lehajol, hogy kivegye a nyílvesszőket az állat testéből, a közben elengedett kutyák nagy ricsajjal elrohannak mellette. A váratlanul mögötte megszólaló hangra megpördül, de megkönnyebbülésére csupán az egyik hajtó került a közelébe és ajánlja fel segítségét a kegyelem döfés megadásában, és a zsákmány haza szállításában.*
-Köszönettel elfogadom. Bizony egymagamnak bajos lenne őkelmét vissza cipelni a táborig.
*Azzal, miután jól kupán vágta a bocsot, hogy jó példával járjon elöl, meg is ragadja a tetem egyik hátsó lábát és a fickó megmarkolja a másikat, így cipelik vissza.
Éppen időben érkeznek az ebédhez. Az őrmester degeszre tömi magát étellel és itallal, majd mivel úgy látja, hogy senkinek nincs társalkodós kedve, előveszi hosszú szárú gyökérpipáját és miközben elindul hazafelé, nekilát a pipatömés fontos és precíz műveletének.*
~Remélem a medve bőréből kijön egy szép takaró az ágyamra! Éppen jó dísze lenne a szobámnak.~
2691. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-02-25 21:37:51
Üzenet elküldve: 2017-02-25 21:37:51
ÚJ
![>Atehaner Nemarek [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11134_1521236723_fel_elf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
// Egy új zug felé //
*Atehaner tényleg nem vette észre eddig, hogy az iránytű más lenne, sőt, miután lekezdtek beszélgeti, azután sem tűnik fel neki semmi, így hát átlagos tempóban sétálgat új lakhelye felé. Mivel már pár órája úton vannak, kivesz a táskájából egy nagyobb almát, majd lendületesen beleharap, és így, csámcsogva válaszol útitársának.*
- Miközben menekültem a fogva tartóim, uraim, bánom is én, hogy mik elől sokszor sűrű erdőkbe bújtam, mert ott nehezebbe veszik észre a félvért, ha félig sötételf, és szürke a bőre.
*Nagyon nyel, majd csámcsogás nélkül folytatja.*
- Akkor menjünk nyugatra.
*Mikor ez megtörténik gyorsan befalja az almát, és eldobja egy fa tövébe.*
- Sosem találkoztam egy fenevaddal sem. Szerintem Teysus mindenható, erejével és hatalmával véd, hogy fennmaradjon a béke és a harmónia. Az egyensúly. Mi vagyunk az egyensúly tökéletes példái. Félvérek.
*Atehaner tényleg nem vette észre eddig, hogy az iránytű más lenne, sőt, miután lekezdtek beszélgeti, azután sem tűnik fel neki semmi, így hát átlagos tempóban sétálgat új lakhelye felé. Mivel már pár órája úton vannak, kivesz a táskájából egy nagyobb almát, majd lendületesen beleharap, és így, csámcsogva válaszol útitársának.*
- Miközben menekültem a fogva tartóim, uraim, bánom is én, hogy mik elől sokszor sűrű erdőkbe bújtam, mert ott nehezebbe veszik észre a félvért, ha félig sötételf, és szürke a bőre.
*Nagyon nyel, majd csámcsogás nélkül folytatja.*
- Akkor menjünk nyugatra.
*Mikor ez megtörténik gyorsan befalja az almát, és eldobja egy fa tövébe.*
- Sosem találkoztam egy fenevaddal sem. Szerintem Teysus mindenható, erejével és hatalmával véd, hogy fennmaradjon a béke és a harmónia. Az egyensúly. Mi vagyunk az egyensúly tökéletes példái. Félvérek.
2690. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-02-25 17:29:55
Üzenet elküldve: 2017-02-25 17:29:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 393
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 393
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a városba//
*Az ismert úton való járás már mérföldekkel gyorsabbnak bizonyul, mint mikor még azt sem tudta hol van. Ugyan otthona nincs, de már többé-kevésbé annak tartja Artheniort.
Pár nappal ezelőtt, mikor a könyvtárban járt, látott a a főtér környékén egy hatalmas kőből készült fogadót. Nem kenyere az efféle hely, de most valahogy kívánkozik, hogy betérjen. Egyszerűen kíváncsi rá. És talán egy jót pihenhet ott, vagy még több kedvesb, vagy nem kedves illetőt ismerhet meg.
Ez akkor eldöntve. Be a városba, és egyenesen a fogadó felé. Azt már nem téveszti el merre van. Legalább is reméli.*
A hozzászólás írója (Meira Sylvaris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.02.25 17:30:43
*Az ismert úton való járás már mérföldekkel gyorsabbnak bizonyul, mint mikor még azt sem tudta hol van. Ugyan otthona nincs, de már többé-kevésbé annak tartja Artheniort.
Pár nappal ezelőtt, mikor a könyvtárban járt, látott a a főtér környékén egy hatalmas kőből készült fogadót. Nem kenyere az efféle hely, de most valahogy kívánkozik, hogy betérjen. Egyszerűen kíváncsi rá. És talán egy jót pihenhet ott, vagy még több kedvesb, vagy nem kedves illetőt ismerhet meg.
Ez akkor eldöntve. Be a városba, és egyenesen a fogadó felé. Azt már nem téveszti el merre van. Legalább is reméli.*
A hozzászólás írója (Meira Sylvaris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.02.25 17:30:43
2689. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-02-25 17:05:59
Üzenet elküldve: 2017-02-25 17:05:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Egy új zug felé //
- Dehogy.
*Nem áll szándékában átvágni a félvért, vagy rossz felé vezetni. Ha eltévednek, mindketten ugyanolyan eltévedtek lesznek. De azt sem szívesen osztja meg a rend új tagjával, hogy olyan eszköz birtokában van mely mindig a mágus mesterre mutat. Ilyen információval könnyen vissza lehet élni. Atehaner számára az iránytű egy egyszerű iránytűnek tűnhet messziről.*
- Kicsit nyugatabbra kell tartanunk a térkép szerint.
*Atehaner válaszát hallva a férfi megtorpan, majd előbb halkan, aztán egyre hangosabban nevet fel. Reméli a másik nem fogja ezt kikacagásnak venni, a válasz frappánssága mulattatja ennyire.*
- Remélem, elég rövid az az ima. *Dryrron megcsóválja a fejét és tovább indul.
Egyre-másra alkalmatlankodó ágakat és gallyakat hajt el maga elől, gondosan ügyelve rá hova lép. Szemét és fülét nyitva tartja, nem szeretne meglepetés áldozatául esni.*
- Szóval ilyenek az isteneid? *Kérdi újra mikor megáll, hogy egy kevés vizet igyon.* Szívesen hallanék még róluk.
- Dehogy.
*Nem áll szándékában átvágni a félvért, vagy rossz felé vezetni. Ha eltévednek, mindketten ugyanolyan eltévedtek lesznek. De azt sem szívesen osztja meg a rend új tagjával, hogy olyan eszköz birtokában van mely mindig a mágus mesterre mutat. Ilyen információval könnyen vissza lehet élni. Atehaner számára az iránytű egy egyszerű iránytűnek tűnhet messziről.*
- Kicsit nyugatabbra kell tartanunk a térkép szerint.
*Atehaner válaszát hallva a férfi megtorpan, majd előbb halkan, aztán egyre hangosabban nevet fel. Reméli a másik nem fogja ezt kikacagásnak venni, a válasz frappánssága mulattatja ennyire.*
- Remélem, elég rövid az az ima. *Dryrron megcsóválja a fejét és tovább indul.
Egyre-másra alkalmatlankodó ágakat és gallyakat hajt el maga elől, gondosan ügyelve rá hova lép. Szemét és fülét nyitva tartja, nem szeretne meglepetés áldozatául esni.*
- Szóval ilyenek az isteneid? *Kérdi újra mikor megáll, hogy egy kevés vizet igyon.* Szívesen hallanék még róluk.
2688. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-02-24 20:51:22
Üzenet elküldve: 2017-02-24 20:51:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
// Egy új zug felé //
*Szép halad Dryrron után, nem felé, hogy rossz felé megy. Látja, hogy a férfi előveszi az eszközöket, de nem szólja meg, még csak nem is gondol semmi ilyesmire, ő is gyakran használt, és használ is manapság ilyen eszközöket. Hallja, hogy új barátja morogni kezd, a sötételf énje pedig furcsán néz rá, tudni akarja, hogy mi történik.*
- Valami baj van?
*Kérdezi meg végül az emberi énje, mert unja, hogy a sötételf nem képes kinyitja a száját, ha tudni akar valamit.
Meglepődik, mikor a férfi szól hozzá, hiszen eddig csendben meneteltek.*
- Igen?
*Pislog a másik félvérre.*
- Állatok ellen? Eddig még nem találkoztam egyel sem, szóval biztosan.
*Vakarja egy kicsit a feje bújt az ember, hiszen nem tudja, hogy azért nem találkozott velük, mert az istenei megvédték, vagy mert egyszerűen szerencsés.*
- Ha megtámad valami, elmondok egy imát, majd előveszem a tőrömet.
*Szép halad Dryrron után, nem felé, hogy rossz felé megy. Látja, hogy a férfi előveszi az eszközöket, de nem szólja meg, még csak nem is gondol semmi ilyesmire, ő is gyakran használt, és használ is manapság ilyen eszközöket. Hallja, hogy új barátja morogni kezd, a sötételf énje pedig furcsán néz rá, tudni akarja, hogy mi történik.*
- Valami baj van?
*Kérdezi meg végül az emberi énje, mert unja, hogy a sötételf nem képes kinyitja a száját, ha tudni akar valamit.
Meglepődik, mikor a férfi szól hozzá, hiszen eddig csendben meneteltek.*
- Igen?
*Pislog a másik félvérre.*
- Állatok ellen? Eddig még nem találkoztam egyel sem, szóval biztosan.
*Vakarja egy kicsit a feje bújt az ember, hiszen nem tudja, hogy azért nem találkozott velük, mert az istenei megvédték, vagy mert egyszerűen szerencsés.*
- Ha megtámad valami, elmondok egy imát, majd előveszem a tőrömet.
2687. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-02-23 20:10:51
Üzenet elküldve: 2017-02-23 20:10:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Egy új zug felé //
*Dryrron délről érkezett annak idején, erre még nem járt. Így ahogy kiérnek a városból nem rest előkapni tájékozódást segítő eszközeit. Meglepődve tapasztalja, hogy összeolvasva a térképet és az iránytűt nem ugyanaz a célirány jön ki a kettőből. Morogva vágja zsebre a mágus mesterre mutató kütyüt. Valószínűleg a férfi megint elkóborolt, vagy nem a megjelölt helyen várja őket mégsem. Ennek ellenére a félvér úgy dönt, a pergament fogja követni és bízik a legjobbakban. A terep nehézségétől függően nem szabad, hogy túlságosan messze legyen a megjelölt hely. Legalábbis először ezt gondolja. Mikor az ösvényt elhagyva szembe találja magát az erdővel már kezd kételkedni.*
- Te Atehaner. *Biccent a félvérnek a megszólítás mellé, most először mióta elindultak.*
- Védenek az isteneid vadállatok ellen?
*Dryrron már szinte profi vadkannal verekedésben, ám erre más jószágok is megfordulhatnak és őszintén szólva nem bízik már annyira a szerencséjében, hogy teljesen magabiztosan vágjon a susnyásba. Készenlétben tartja számszeríját és azt kívánja, bár többet gyakorolt volna vele olvasás helyett.*
*Dryrron délről érkezett annak idején, erre még nem járt. Így ahogy kiérnek a városból nem rest előkapni tájékozódást segítő eszközeit. Meglepődve tapasztalja, hogy összeolvasva a térképet és az iránytűt nem ugyanaz a célirány jön ki a kettőből. Morogva vágja zsebre a mágus mesterre mutató kütyüt. Valószínűleg a férfi megint elkóborolt, vagy nem a megjelölt helyen várja őket mégsem. Ennek ellenére a félvér úgy dönt, a pergament fogja követni és bízik a legjobbakban. A terep nehézségétől függően nem szabad, hogy túlságosan messze legyen a megjelölt hely. Legalábbis először ezt gondolja. Mikor az ösvényt elhagyva szembe találja magát az erdővel már kezd kételkedni.*
- Te Atehaner. *Biccent a félvérnek a megszólítás mellé, most először mióta elindultak.*
- Védenek az isteneid vadállatok ellen?
*Dryrron már szinte profi vadkannal verekedésben, ám erre más jószágok is megfordulhatnak és őszintén szólva nem bízik már annyira a szerencséjében, hogy teljesen magabiztosan vágjon a susnyásba. Készenlétben tartja számszeríját és azt kívánja, bár többet gyakorolt volna vele olvasás helyett.*
2686. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-02-23 14:30:26
Üzenet elküldve: 2017-02-23 14:30:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
//Visszatérés Vadvédbe//
*Útnak indultak hát, aminek épen ideje volt már.
Habár rövidebb a hazaút, azért még mindig elég hosszú ahhoz, hogy szépen rájuk esteledjen már mire Vadvédbe érnek.
A lovakon is sikerül megosztozniuk, így Boróka nyugodtan jöhet az ő hátasához kötve a holmikkal a hátán. Erős, szilaj kanca, már megszokta a hasonló eseteket is.
Egy ideig nem nagyon elegyedik beszédbe a többiekkel, amíg belövik az irányt, és Sylweran átgondolja a visszautat. Aztán viszont már jönnek is a kérdések.
Merre jártak, honnan jöttek, mit csináltak?
Végül pedig az elf mesélni kezd egy kicsit a hivatásáról. Venár... legalábbis a régi szó így mondja, amit bizonyára a legtöbben már el is felejtettek a világban.
Ám egyszerűen úgy is lehet mondani, hogy szörnyvadász.
Veszélyes hivatás, ezt ki is hangsúlyozza, inkább Yezának, semmint barátjának, hiszen ő már éppen eleget tudhat erről. Ám beszél arról is, hogy egy szörnyvadász élete nem csak hadakozás és értelmetlen kalimpálás a kardjával. Sosem lehet tudni melyik bestia jó, avagy gonosz szándékú, és itt nyomban fel is hozza egyik kedvenc esetét példának, melyben egy óriási szörnyeteget kellett volna megölnie a falubeliek felbérelésének köszönhetően, ám kiderül, hogy a lény nem, hogy nem rossz, de még a törpös vicceket is szereti.
Aztán elmesélte azt a történetet, melyben egy másik szörnyeteg egy híd alatt lakott, és senkit nem engedett át rajta, csak ha vámot fizettek neki, s aki ezt nem tette meg, azt egy karral vagy egy lábbal megrövidítette.
Sylweran végül elűzte a szörnyet, de a falubelieket aztán megtámadták az erdei zsiványok, és az elfet hibáztatták miatta, hogy mindez azért van, mert az ő hibájából már nem védi a hidat az a lény.*
- Egy szó, mint száz... nem tudhatod mi vár rád. És nagyon sokat kell ebben a szakmában gondolkodni is, főként ha egy társaddal vagy. Az ő élete is a Te kezedben lehet.
*Van még bőven mese és példa meg magyarázat a tarsolyában, és ő bizony mesél is tovább ha kell. Még Tray barátját is felhozza, aki Vadvédben maradt a többiekkel, és akivel egy tretil felett arattak győzelmet közös erővel. Igaz Tray lesérült a túlzottan okosnak bizonyult jószágtól, de a mélységi elbeszélései alapján tudta csak Sylweran összerakni a kész tervet, amelynek hála sikerrel járt. Így Tray mondjon bármit, Sylweran szerint azt a fenevadat bizony közös erővel győzték le.*
- És legyetek óvatosak az erdővel! Tartsátok tiszteletben! *mondja eztán.*
- Tudom, hogy őrültségnek hangzik, de sokkal több minden él ott, mint azt gondolnátok. Egy alkalommal egy erdőszellemet mentettünk meg néhány különös árnytól. Ezt kaptam tőle. *nyúl a zsebébe, és barátja és a lány felé mutatja tenyerén a kis kövecskét.*
- Vallatókőnek neveztem el. *vigyorodik el.*
- Jelzi a hazugságokat. Elvileg csak nekem működik. Villámmal is fel lehet tölteni Maabor úr szerint, aki megvizsgálta... *teszi aztán vissza a zsebébe.*
- A lényeg, hogy tiszteljétek az erdőt, mert hárman a csapatból bizonyítottuk neki, hogy bízhat bennünk, és ezért befogadott minket a szívébe, ott élhetünk. Ő megvéd minket, mi megvédjük őt. Ilyen egyszerű az egész. De ne akarjuk soha megtudni, milyen volna ha ellenünk fordulna!
*Lassan rájuk esteledik, de hála az égnek addigra már régen bent vannak az erdőben, és felfelé kaptatnak Vadvéd felé. A folyó is sokkal csendesebbnek és nyugodtabbnak tűnik, amikor átkelnek a gázlón.*
- Előre megyek majd a kapunál. Hamarosan megérkezünk. *mondja a többieknek, amikor úgy saccolja, már csak maximum húsz perc lehet hátra az útjukból. Az első csillagok is felbukkannak már a fejük felett.
Nem túl jó egy sötét és veszélyes rengetegben kószálni, de régebben ilyenkor már tábort kellett verniük, és további egy napot gyalogolniuk hazáig. Most legalább leredukálódik ez a dolog egy kissé, habár így a külvilág is közelebb van, mint azt szerette volna.
Megkordul a gyomra. Kezd éhes lenni. Nem is nagyon evett útközben, csak ivott, amikor már nagyon szomjas volt. De hála az isteneknek, hamarosan otthon vannak, és ott Banya főztje - remélhetőleg az ehető is - gőzölögve vár már rájuk!*
A hozzászólás írója (Sehonnai Sylweran) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.02.23 14:37:11
*Útnak indultak hát, aminek épen ideje volt már.
Habár rövidebb a hazaút, azért még mindig elég hosszú ahhoz, hogy szépen rájuk esteledjen már mire Vadvédbe érnek.
A lovakon is sikerül megosztozniuk, így Boróka nyugodtan jöhet az ő hátasához kötve a holmikkal a hátán. Erős, szilaj kanca, már megszokta a hasonló eseteket is.
Egy ideig nem nagyon elegyedik beszédbe a többiekkel, amíg belövik az irányt, és Sylweran átgondolja a visszautat. Aztán viszont már jönnek is a kérdések.
Merre jártak, honnan jöttek, mit csináltak?
Végül pedig az elf mesélni kezd egy kicsit a hivatásáról. Venár... legalábbis a régi szó így mondja, amit bizonyára a legtöbben már el is felejtettek a világban.
Ám egyszerűen úgy is lehet mondani, hogy szörnyvadász.
Veszélyes hivatás, ezt ki is hangsúlyozza, inkább Yezának, semmint barátjának, hiszen ő már éppen eleget tudhat erről. Ám beszél arról is, hogy egy szörnyvadász élete nem csak hadakozás és értelmetlen kalimpálás a kardjával. Sosem lehet tudni melyik bestia jó, avagy gonosz szándékú, és itt nyomban fel is hozza egyik kedvenc esetét példának, melyben egy óriási szörnyeteget kellett volna megölnie a falubeliek felbérelésének köszönhetően, ám kiderül, hogy a lény nem, hogy nem rossz, de még a törpös vicceket is szereti.
Aztán elmesélte azt a történetet, melyben egy másik szörnyeteg egy híd alatt lakott, és senkit nem engedett át rajta, csak ha vámot fizettek neki, s aki ezt nem tette meg, azt egy karral vagy egy lábbal megrövidítette.
Sylweran végül elűzte a szörnyet, de a falubelieket aztán megtámadták az erdei zsiványok, és az elfet hibáztatták miatta, hogy mindez azért van, mert az ő hibájából már nem védi a hidat az a lény.*
- Egy szó, mint száz... nem tudhatod mi vár rád. És nagyon sokat kell ebben a szakmában gondolkodni is, főként ha egy társaddal vagy. Az ő élete is a Te kezedben lehet.
*Van még bőven mese és példa meg magyarázat a tarsolyában, és ő bizony mesél is tovább ha kell. Még Tray barátját is felhozza, aki Vadvédben maradt a többiekkel, és akivel egy tretil felett arattak győzelmet közös erővel. Igaz Tray lesérült a túlzottan okosnak bizonyult jószágtól, de a mélységi elbeszélései alapján tudta csak Sylweran összerakni a kész tervet, amelynek hála sikerrel járt. Így Tray mondjon bármit, Sylweran szerint azt a fenevadat bizony közös erővel győzték le.*
- És legyetek óvatosak az erdővel! Tartsátok tiszteletben! *mondja eztán.*
- Tudom, hogy őrültségnek hangzik, de sokkal több minden él ott, mint azt gondolnátok. Egy alkalommal egy erdőszellemet mentettünk meg néhány különös árnytól. Ezt kaptam tőle. *nyúl a zsebébe, és barátja és a lány felé mutatja tenyerén a kis kövecskét.*
- Vallatókőnek neveztem el. *vigyorodik el.*
- Jelzi a hazugságokat. Elvileg csak nekem működik. Villámmal is fel lehet tölteni Maabor úr szerint, aki megvizsgálta... *teszi aztán vissza a zsebébe.*
- A lényeg, hogy tiszteljétek az erdőt, mert hárman a csapatból bizonyítottuk neki, hogy bízhat bennünk, és ezért befogadott minket a szívébe, ott élhetünk. Ő megvéd minket, mi megvédjük őt. Ilyen egyszerű az egész. De ne akarjuk soha megtudni, milyen volna ha ellenünk fordulna!
*Lassan rájuk esteledik, de hála az égnek addigra már régen bent vannak az erdőben, és felfelé kaptatnak Vadvéd felé. A folyó is sokkal csendesebbnek és nyugodtabbnak tűnik, amikor átkelnek a gázlón.*
- Előre megyek majd a kapunál. Hamarosan megérkezünk. *mondja a többieknek, amikor úgy saccolja, már csak maximum húsz perc lehet hátra az útjukból. Az első csillagok is felbukkannak már a fejük felett.
Nem túl jó egy sötét és veszélyes rengetegben kószálni, de régebben ilyenkor már tábort kellett verniük, és további egy napot gyalogolniuk hazáig. Most legalább leredukálódik ez a dolog egy kissé, habár így a külvilág is közelebb van, mint azt szerette volna.
Megkordul a gyomra. Kezd éhes lenni. Nem is nagyon evett útközben, csak ivott, amikor már nagyon szomjas volt. De hála az isteneknek, hamarosan otthon vannak, és ott Banya főztje - remélhetőleg az ehető is - gőzölögve vár már rájuk!*
A hozzászólás írója (Sehonnai Sylweran) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.02.23 14:37:11
2685. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-02-21 16:10:37
Üzenet elküldve: 2017-02-21 16:10:37
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Még kora reggel elhagyja Artheniort.
~Talán egyszer megtalálom azt, akit keresek.~
Bízik abban, hogy egyszer vége lesz ennek a véget nem érő kergetőzésnek. Azt a személy akit fel akar keresni, mindig egy lépéssel előtte jár.
~Milyen bosszantó.~
Ahol eddig járt mindig hagyott maga után nyomot és Melena ezt észre is vette, de ezúttal nem. Ezúttal a lány, azt sem tudja merre induljon tovább.
~Zsákutca... Lehet, hogy vissza kéne térni oda, ahol minden elkezdődött. Lehet kihagytam valamit, ami fontos annak ügyében, hogy a nyomára akadjak. Visszatérek oda ahonnan jöttem.~
Hosszú út vár rá, de végig kell csinálnia. Meg kell tudnia az igazságot.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.02.22 16:39:44, a következő indokkal:
Jelpótlás, jeljavítás; múlt helyett jelen idő; a rendszer által is kijelzett helyesírási hibák.
~Talán egyszer megtalálom azt, akit keresek.~
Bízik abban, hogy egyszer vége lesz ennek a véget nem érő kergetőzésnek. Azt a személy akit fel akar keresni, mindig egy lépéssel előtte jár.
~Milyen bosszantó.~
Ahol eddig járt mindig hagyott maga után nyomot és Melena ezt észre is vette, de ezúttal nem. Ezúttal a lány, azt sem tudja merre induljon tovább.
~Zsákutca... Lehet, hogy vissza kéne térni oda, ahol minden elkezdődött. Lehet kihagytam valamit, ami fontos annak ügyében, hogy a nyomára akadjak. Visszatérek oda ahonnan jöttem.~
Hosszú út vár rá, de végig kell csinálnia. Meg kell tudnia az igazságot.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.02.22 16:39:44, a következő indokkal:
Jelpótlás, jeljavítás; múlt helyett jelen idő; a rendszer által is kijelzett helyesírási hibák.
2684. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-02-19 17:07:07
Üzenet elküldve: 2017-02-19 17:07:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 393
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 393
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
*Arthenior másik kapuján távozik, mint amelyiken jött, hisz ha egyenesen a pusztákon megy keresztül, gyorsabban a mágustoronyhoz ér, mint ha megkerülné Arthenior várfalát.*
~Romtábor mellett, a Lihanechi-tó fölött.~
*Ismétli magában újra úti célját, miközben körültekintően, fejét ide oda forgatva szemléli az őt körülvevő tájat. Pontosan tudni akarja merre tart, nem akar időt pazarolni holmi eltévedésekkel. Ezzel az elhatározással vág neki a földeken, mezőkön, és a füves pusztán is keresztül vezető útja elejének.
Már nagyon kíváncsi a környékre. Régen látta az említett tavat, még egészen kis korában. Akkor még nem legebegett fölötte semmilyen torony, vagy csak rejtve volt a szemei elől.*
~Vajon milyen lesz a Mester? Hogy fog köszönteni engem? Egyáltalán foglalkozik-e majd velem, vagy csak egy nyafogós kislánynak fog nézni?~
*Annyi kérdés jut eszébe, míg gyalogol. De ha a sors is úgy akarja, hamarosan választ kap rájuk. Ez az, ami továbbra is motiválja célja elérésében.*
A hozzászólás írója (Meira Sylvaris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.02.19 17:07:22
~Romtábor mellett, a Lihanechi-tó fölött.~
*Ismétli magában újra úti célját, miközben körültekintően, fejét ide oda forgatva szemléli az őt körülvevő tájat. Pontosan tudni akarja merre tart, nem akar időt pazarolni holmi eltévedésekkel. Ezzel az elhatározással vág neki a földeken, mezőkön, és a füves pusztán is keresztül vezető útja elejének.
Már nagyon kíváncsi a környékre. Régen látta az említett tavat, még egészen kis korában. Akkor még nem legebegett fölötte semmilyen torony, vagy csak rejtve volt a szemei elől.*
~Vajon milyen lesz a Mester? Hogy fog köszönteni engem? Egyáltalán foglalkozik-e majd velem, vagy csak egy nyafogós kislánynak fog nézni?~
*Annyi kérdés jut eszébe, míg gyalogol. De ha a sors is úgy akarja, hamarosan választ kap rájuk. Ez az, ami továbbra is motiválja célja elérésében.*
A hozzászólás írója (Meira Sylvaris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.02.19 17:07:22
2683. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-02-18 16:14:14
Üzenet elküldve: 2017-02-18 16:14:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Növények nyomában//
*Ahogy északnak tart úgy nő a remény is egy olyan növény kutatásának ügyében, amelyre még nem sikerült rátalálnia. Emiatt rója a végeláthatatlan köröket az erdő a szántó és a puszta között. Emiatt olya nagyon drága az ideje, hiszen ha az örökkévalóságra játszik, akkor bizony el kell kezdenie összekapni magát és olyan megoldásokat találnia, amelyben ez megoldható. Az élete jelenleg igencsak edzésben van, hiszen a sok séta és friss levegő karbantartja a doktor izmait, tüdejét és a szívét. Nem beszélve az elméről, amely a csendben és a magányban igen kreatív tud lenni. Ezért vág neki a félvér nap mint nap. Olyan ő mint egy kincskereső, aki soha nem adja fel, mert csak az aranyat látja a szeme előtt. A rengetegbe belevetve magát egy szép napsütötte hideg reggelen ideje elvonulni nyugati irányba. Mivel a hegyek lábánál végre rálelhet kis kedvencére a mély álmot hozó növényre, amelyet a köznyelvben csak Cytne álmaként emlegetnek. Ez a növény elengedhetetlen, hiszen a sok izgő mozgó paciens jobb ha úgy tűri a hentes munkát, hogy átalussza a fájdalmas pontokat. Ennél fogva igen előnyös a szer. Habár a doktornak be kell ismernie, hogy egy egy csonkításnál nem is nagyon kell az altatás, mivel az első vágásnál a szerencsétlenek többnyire elájulnak, és az megoldja a problémát. Így csak a kényesebb ügyek miatt érdemes beszerezni a hosszú és mély álmot hozó növényt. Persze azért olyan növény sem ár, amely csillapítja a vérzést és az ereket hamar regenerálja. Alludrin alapos munkát szeret végezni és így mindent próbál beszerezni. A műtét mindig sok vérrel jár együtt és mielőtt az alany az összes vérét elveszíti inkább érdemes a vérzést csillapítani. Ezért a doktor sok rongyot, kenőcsöt, füveket használ a vérző felület elállításához. Ettől fogva pedig minden rendben van.
Egy jó műtét kulcsa, hogy precízen meg kell határozni a gond forrását és ott kell a testet felnyitni, ahol szükség van arra. Néha ugyan előfordul, hogy nem kell ilyenekre figyelni, de ha már az áldozat szeretné túlélni a dolgot, akkor bizony erre is szükség lehet.
Ahogy esteledni kezd. Azonnal vissza indul a kikötői erdő felé, hogy a táborában pihenhesse ki a fáradalmakat, amelyeket az északi erdők kutatása miatt elszenvedett.*
*Ahogy északnak tart úgy nő a remény is egy olyan növény kutatásának ügyében, amelyre még nem sikerült rátalálnia. Emiatt rója a végeláthatatlan köröket az erdő a szántó és a puszta között. Emiatt olya nagyon drága az ideje, hiszen ha az örökkévalóságra játszik, akkor bizony el kell kezdenie összekapni magát és olyan megoldásokat találnia, amelyben ez megoldható. Az élete jelenleg igencsak edzésben van, hiszen a sok séta és friss levegő karbantartja a doktor izmait, tüdejét és a szívét. Nem beszélve az elméről, amely a csendben és a magányban igen kreatív tud lenni. Ezért vág neki a félvér nap mint nap. Olyan ő mint egy kincskereső, aki soha nem adja fel, mert csak az aranyat látja a szeme előtt. A rengetegbe belevetve magát egy szép napsütötte hideg reggelen ideje elvonulni nyugati irányba. Mivel a hegyek lábánál végre rálelhet kis kedvencére a mély álmot hozó növényre, amelyet a köznyelvben csak Cytne álmaként emlegetnek. Ez a növény elengedhetetlen, hiszen a sok izgő mozgó paciens jobb ha úgy tűri a hentes munkát, hogy átalussza a fájdalmas pontokat. Ennél fogva igen előnyös a szer. Habár a doktornak be kell ismernie, hogy egy egy csonkításnál nem is nagyon kell az altatás, mivel az első vágásnál a szerencsétlenek többnyire elájulnak, és az megoldja a problémát. Így csak a kényesebb ügyek miatt érdemes beszerezni a hosszú és mély álmot hozó növényt. Persze azért olyan növény sem ár, amely csillapítja a vérzést és az ereket hamar regenerálja. Alludrin alapos munkát szeret végezni és így mindent próbál beszerezni. A műtét mindig sok vérrel jár együtt és mielőtt az alany az összes vérét elveszíti inkább érdemes a vérzést csillapítani. Ezért a doktor sok rongyot, kenőcsöt, füveket használ a vérző felület elállításához. Ettől fogva pedig minden rendben van.
Egy jó műtét kulcsa, hogy precízen meg kell határozni a gond forrását és ott kell a testet felnyitni, ahol szükség van arra. Néha ugyan előfordul, hogy nem kell ilyenekre figyelni, de ha már az áldozat szeretné túlélni a dolgot, akkor bizony erre is szükség lehet.
Ahogy esteledni kezd. Azonnal vissza indul a kikötői erdő felé, hogy a táborában pihenhesse ki a fáradalmakat, amelyeket az északi erdők kutatása miatt elszenvedett.*
2682. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-02-17 21:39:41
Üzenet elküldve: 2017-02-17 21:39:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 393
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 393
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Arthenior látóhatárán//
*És hosszú úton keresztül, napokat, éjszakákat átgyalogolva, mikor melyik tűnt jobb ötletnek végre meglátja Arthenior városát. Már nem is tudja mennyi ideje bandukol a hosszú, egyenes, unalmas úton. Át a szántóföldeken, véget nem érő pusztákon keresztül. De igen, sikerült. El sem tévedt, és már látja is a helyet, ahová tart, innen már a célegyenesben van.*
~Az ott már Arthenior, legalábbis annak kell lennie. A környék ismerős, szóval bizonyára jó felé jöttem. Akkor a következő lépés: Be a városba és megtalálni a könyvtárat. Ott keresni valami könyvet, amiben le van írva a mágustorony pontos helye.
Azt mondják a torony az istenek érkezésekor egy ideig nem volt elérhető. Pff, idiótaság. istenek így, istenek úgy, szerintem igenis csak kitalálták maguknak. Az igazi mágia a természetből fakad, és annak a forrását meg fogom találni.~
*Nocsak, Meira még magával is képes órákat elbeszélgetni, ha jobb nem jut neki. Nem baj, magát legalább nem idegesíti, ha fecseg, közben telik az idő, és halad az úti célja felé, ami nem más, mint a város. Ismét gyorsít a már régóta egyenletes tempóján, ha már ilyen közel van, oda akar érni.*
*És hosszú úton keresztül, napokat, éjszakákat átgyalogolva, mikor melyik tűnt jobb ötletnek végre meglátja Arthenior városát. Már nem is tudja mennyi ideje bandukol a hosszú, egyenes, unalmas úton. Át a szántóföldeken, véget nem érő pusztákon keresztül. De igen, sikerült. El sem tévedt, és már látja is a helyet, ahová tart, innen már a célegyenesben van.*
~Az ott már Arthenior, legalábbis annak kell lennie. A környék ismerős, szóval bizonyára jó felé jöttem. Akkor a következő lépés: Be a városba és megtalálni a könyvtárat. Ott keresni valami könyvet, amiben le van írva a mágustorony pontos helye.
Azt mondják a torony az istenek érkezésekor egy ideig nem volt elérhető. Pff, idiótaság. istenek így, istenek úgy, szerintem igenis csak kitalálták maguknak. Az igazi mágia a természetből fakad, és annak a forrását meg fogom találni.~
*Nocsak, Meira még magával is képes órákat elbeszélgetni, ha jobb nem jut neki. Nem baj, magát legalább nem idegesíti, ha fecseg, közben telik az idő, és halad az úti célja felé, ami nem más, mint a város. Ismét gyorsít a már régóta egyenletes tempóján, ha már ilyen közel van, oda akar érni.*
2681. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-02-17 21:05:50
Üzenet elküldve: 2017-02-17 21:05:50
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
//Feltárás a kazamatában//
-Nézzétek, én elmegyek az első szobába a kövekért. *Nincs jobb ötlete és a lány is támogatja az ötletet, így magukra is hagyja őket, hadd nézegessék a járólapokra hogyan reagálnak az oszlopok. Ahogy visszaér egy kupacba teszi a köveket, amik nem nyomnak túl sokat, de valamire még jó lehet.*
-Na hova tegyem ezeket majd? *Érdeklődik. Közben volt idejük végignézni, hogy a jobb és bal oldali járó lap soron melyik mit idéz elő.
A jobb oldali első, félig emeli meg az első oszlopot;a második, félig megemeli a másodikat; a harmadik félig emeli meg a harmadik oszlopot; a negyedik megemeli teljesen a harmadik oszlopot és félig a második oszlopot is; az ötödik pedig az első oszlopot emeli meg félig. A bal oldali első, az félig megemeli az első oszlopot;a második megemeli az első oszlopot és a másodikat félig; a harmadik felemeli teljesen a második oszlopot; a negyedik félig megemeli a középső oszlopot és az ötödik az a harmadik oszlopot emeli meg félig. Ha két egy helyen félig emelkedőt megpróbálnak, akkor az teljesen felemelkedik. Itt a falon semmi rajz nem található és a könyv sem ír semmit erről a teremről.*
-Nézzétek, én elmegyek az első szobába a kövekért. *Nincs jobb ötlete és a lány is támogatja az ötletet, így magukra is hagyja őket, hadd nézegessék a járólapokra hogyan reagálnak az oszlopok. Ahogy visszaér egy kupacba teszi a köveket, amik nem nyomnak túl sokat, de valamire még jó lehet.*
-Na hova tegyem ezeket majd? *Érdeklődik. Közben volt idejük végignézni, hogy a jobb és bal oldali járó lap soron melyik mit idéz elő.
A jobb oldali első, félig emeli meg az első oszlopot;a második, félig megemeli a másodikat; a harmadik félig emeli meg a harmadik oszlopot; a negyedik megemeli teljesen a harmadik oszlopot és félig a második oszlopot is; az ötödik pedig az első oszlopot emeli meg félig. A bal oldali első, az félig megemeli az első oszlopot;a második megemeli az első oszlopot és a másodikat félig; a harmadik felemeli teljesen a második oszlopot; a negyedik félig megemeli a középső oszlopot és az ötödik az a harmadik oszlopot emeli meg félig. Ha két egy helyen félig emelkedőt megpróbálnak, akkor az teljesen felemelkedik. Itt a falon semmi rajz nem található és a könyv sem ír semmit erről a teremről.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6204-6223