//Világ a játékban//
*Midőn mindhárman beleillesztik a mélyedésekbe a kártyalapokat, furcsa dolgot tapasztalhatnak. A lapok életre kelnek!
Vokattä látja, amint a tábortűz lobogni kezd, apró pici parazsakat szórva valahová a lapon túlra, ami nem látható már. A kürtből halovány, világoskék karikák törnek elő, amik sűrűn követik egymást. A kérdőjel felizzik, majd eltűnik, helyén csak az üresség marad. Ám mielőtt csalódni kezdene, hirtelen megjelenik rajta egy kard! Rövid, hullámos kard, durván két láb hosszú, a penge körül viszont vöröses tűz dereng...
Nellara számára a homokszemek homobuckákká alakulnak át, majd mintha kicsit mélyebbre ülne a kép a kártyán, ami vagy érzéki csalódás, vagy a kép ténylegesen zsugorodik, hogy kiadhassa a teljes képet. Sivatag! Egy kietlen, sivár sivatag. A kulcs átváltozik ragyogó ezüstkulccsá, ezen kívül viszont semmi egyéb. A kérdőjel neki is felizzik, majd eltűnik, végül kirajzolja a képet, ami nem más, mint egy... karkötő! Egy roppant egyszerű karkötő, ami mindössze egyetlen zsinórra felfűzött kagylósor.
Vlendor azt tapasztalja, amint az erdei házikó színei megelevenednek, ahogyan a tájé is, ami nem meglepő módon egy erdő. A kosár gyümölcs olyan, mintha lassan, a kártyán kívülről potyognának bele a kosárba a különféle gyümölcsök. A sötétzöld italon csak annyi látható, hogy a lötty lassan hullámozni kezd, mint lustább napjain a tenger.*
-Ragyogó! Kezdődjék hát a játék! *tesz egy teátrális kézmozdulatot, majd Xerno is körözni kezd a levegőbe az ujjaival, és elkezdődik!*
*Hirtelen történik minden. Mindhárom játékos egy erős fényvillanást érzékel, aminek következtében reflexből és kényszereztetésből is kénytelenek lesznek behunyni a szemüket, de még el is takarni. Mindezt követi néhány másodperces gyors, súlytalan zuhanás. Majd sötétség, végül az ébredés! Azt viszont egyikőjük sem érzékelheti, hogy mindez a kis műsor meddig tartott.*
//Vlendor//
*Vlendor Hughs elhasalva, arccal a föld felé tér magához. A föld viszonylag sima, ám néhány fűszál érezhetően csiklandozza az orrát és arcát. Madárcsicsergést hall és érzékeli, hogy nem tört el semmije. Amint feltápászkodik és körülnéz láthatja, hogy egy erdőbe csöppent! A két játékostársa sehol sincs. Ellenben az erdei házikó igen, alig ötven méterre tőle. Ha pedig még föl is néz, akkor éri derült égből a villámcsapás! A tiszta, kék égen túl haloványan meglátja saját, óriási alakját. Jobban mondva a felső testét és az arcát, mert ugye "odakint" leült mindenki a székre. Saját magát szürkének, élettelennek látja, mintha csak Vlendor Hugh valamiféle kőszoborrá változott volna. Saját maga óriásalakján kívül a játékon belül minden méretarányos és valóságos. Vajon mi lesz Vlendor első lépése?*
//Vokattä//
*Vokattä Lunderlon azt érzékeli, hogy valami kegyetlenül égeti az arcát! Nem közvetlenül, hanem inkább amolyan sugárzott hő, mintha közel ülne a tűzhöz. Magzatpózban fekszik a földön, és amint magához tér láthat egy irreálisan nagy tábortüzet, ami erőteljesen lobog, de furamód nem látható, hogy fával vagy bármi más anyaggal lenne táplálva. Inkább csak olyan, mintha a földből nőtt volna ki. A környezet, amibe a tündér csöppent kietlen, kopár. Mindent hamu borít, az egész táj olyan, mintha egy hatalmas tűztornádó tarolta volna le. Ő maga is elég kormos lett a földön való fekvésben, elég tisztességesen belepte a pernye. A kürtöt maga mellett találja a földön, alig két méteres távolságban. A kard viszont nincs ott. Ha erősebben vizsgálja a tüzet láthatja, hogy valami meg-megcsillan a közepében. Vlendorhoz hasonlóan társait ő sem látja, viszont saját magát haloványan igen, ha az ég felé néz. Ott van az ő óriás alakja is élettelenül, mint egy szobor. Természetesen a tündérnek is a játékon belül minden méretarányos. Mit lép Vokattä?*
//Nellara//
*Egy szem leányunknak nem rózsás a helyzete. Az első, amit érzékel, hogy a perzselő, sivatagi nap bántja a szemét, ugyanis hanyatt fekvő pózban van ebben a pillanatban. A második az, hogy valamivel tele van a szája, méghozzá homokkal. A talaj igen süppedős, de természetesen fel tud kelni, abban nem fogja zavarni. Amint körülnéz azt látja, hogy egy sivatagban ácsorog. Első ránézésre se eleje se vége, ugyanis a dűnék és buckák szinte teljesen egyformák. Ami még rosszabb, az a hőség! Pokolian meleg van, érzi, hogy szomjúság gyötri. Nellara sem látja társait, csak a kék égen túl haloványan saját, óriási alakját, deréktól felfelé, mint a többiek! Ugyancsak egy élettelen szobor, de itt minden más méretarányos. Érzi, hogy lábbelije mintha szűkebb lenne. Valami nyomja a bőrét, ami nem más lesz, mint a kulcs! Ami még kellemetlen lehet számára, hogy érzi, hogy a homok szinte mindenhová behatolt. Durva és érdes érzetet kelt, szó szerint mindenütt a testén! A zsinórra fűzött kagylósor lent pihen a homokban, azt minden további nélkül magához veheti. Mihez kezd Nellara?*