Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 65 (1281. - 1300. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1300. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2026-03-14 17:40:17
Üzenet elküldve: 2026-03-14 17:40:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Pmirsh//
//Építkezés +1//
*A monoton, fát a fához verő tompa puffanásokat lassan felváltja a magasabb tónusú, éles kopácsolás odafent. Az ácsok, akik eddig a vastag tartógerendákkal birkóztak, most fürgébben, már-már ijesztő magabiztossággal mozognak a magasban a keskeny pallókon. A lecsupaszított bordázat szép lassan eltűnik a szem elől, ahogy a tetőlécek szorosan egymás mellé kerülnek. Ahogy a fák a helyükre simulnak, úgy szorul ki a belső terekből a szürke, koratavaszi égbolt. A réseken át még hullik a fűrészpor, további koszos réteget képezve a már amúgy is mocskos padlón, de a huzat ereje érezhetően szűnik.
Aztán következik a neheze. A lentiek még mindig nyögve veszik a hátukra a puttonyokat, ám ezúttal nem a bűzös habarcsot, hanem a súlyos, égetett agyagcserepeket hordják fel a magasba. Odabentről már nem is látni őket, csak a folyamatos, ritmusos koccanásokat hallani a fejfa felől, ahogy a darabokat szorosan egymásba illesztik. Sorról sorra haladnak felfelé, pikkelyekként fedve el a fát. Ahogy az utolsó rések is eltűnnek, kiszorul a fény és helyette marad a félhomály.
A szél, ami eddig akadálytalanul vágtatott át a falak között, most már kint reked, a hangja pedig tompa, erőtlen zúgássá szelídül a vastag cserepek felett. Odabent hirtelen megáll a levegő. Egyszerre szorul be a nyers fa, a már száradt, mégis friss vakolat és mész fojtogató keveréke. A fal mentén állva felnéz oda, ahol eddig a felhők úsztak. Nincs több tátongó lyuk, nincs több fenyegető esőfelhő. A ház bezárult, s ezzel valami súlyos, mégis megnyugtató véglegesség telepedik a térre, noha lelkére ez cseppet sem igaz, mindennek dacára. Mély slukkot szív a pipából, miközben figyeli, ahogy a kifújt, sűrű füst lassan gomolyogva indul meg felfelé, de már nem veszik el a semmiben, hanem lustán elterül az új tető alatt.
Kisvártatva jelenik meg csípős izzadtságszag kíséretében a dolgozók vezetője, ki ugyan rengeteg feladatot osztott ki az elmúlt napokban, ő maga sem volt rest kivenni a részét a munkából. Már éppen jól tudja, hogy a hosszúéletűvel könnyebben jut dűlőre, ha csupán a lényegre szorítkozik és nem veszik el a részletekben, így hát röpke társalgás után megüti a markát a beígért 1150 arany,
habár még jó két hatnyi munka vár rájuk. Igaz, negyedennyire sem lesz megerőltető a maradék feladat.
Ahogy a szürkület jósolja az éjjelt, már hűlt helye a brigádnak, kik mérhetetlenül jól teljesítették a rájuk kiszabott feladatukat. Végre kiélvezheti a csendet, s meg sem töri egyetlen hanggal sem, mi bizonyosan visszahangozna a bútorok hiányában. Megannyit hordatott át a kikötői otthonából, de a ház maga sokkalta nagyobb, mint ama egyszobás lyuk. Újra Artheniorba kell mennie vásárolni, de egy időre megelégszik azzal is, ami épp most megadatott. A tér ürességét minden bizonnyal betöltik majd hallucinációi, mikor végre egymagában adózhat újdonsült legkedvesebb elfoglaltságának…
Egymagában… miféle naivság volt azt feltételezni, hogy mindentől távol, majd elkerülik a népek. Éppen csak ér pipája végére. Még dolgozni sem kezdett benne a szer igazán, máris kiszakítják a csendből, amire annyira vágyott. Ültében egyenesedik ki, s hosszú füleivel hallgatózik az ajtó irányába, bosszúsan összevonva szemöldökét. Talán csak megérkezett hozzá a hatás. Rendkívül mérges lesz, hogyha ilyesféle víziók gyötrik a kellemes helyett. Eljátszhatná, hogy nincs itthon senki, de nem erről árulkodnak a kiszűrődő fények, így hát elrugaszkodik, majd meg is torpan, s szokatlanul bárgyú mosollyal ajkán konstatálja, hogy ingatag körötte minden. Egy pillanatra el is réved a falakon táncoló lángok táncán, de újra szól a hang. Kardját kezébe véve indul meg, de talpa alatt, mintha repedések volnának, szinte küzd, hogy ne lépjen rá egyre sem, mert akkor elnyeli a föld. Nem nyikordul már az ajtó, ahogy nyílik, de tekervényei minden bizonnyal megteszik azt a zsanér helyett, ahogy igyekszik feldolgozni, hogy mégis miért éppen őt kívánja meglátogatni egy szomszéd. Miért éppen éjnek idején?*
- Mit akarsz?
*Kérdi, nélkülözve minden kellemet, s bájt. A szobában megrekedt füst kiáramlani látszik a résen, ahonnan kitekint, nem teljes valójában mutatva meg a hosszúéletűt.*
//Építkezés +1//
*A monoton, fát a fához verő tompa puffanásokat lassan felváltja a magasabb tónusú, éles kopácsolás odafent. Az ácsok, akik eddig a vastag tartógerendákkal birkóztak, most fürgébben, már-már ijesztő magabiztossággal mozognak a magasban a keskeny pallókon. A lecsupaszított bordázat szép lassan eltűnik a szem elől, ahogy a tetőlécek szorosan egymás mellé kerülnek. Ahogy a fák a helyükre simulnak, úgy szorul ki a belső terekből a szürke, koratavaszi égbolt. A réseken át még hullik a fűrészpor, további koszos réteget képezve a már amúgy is mocskos padlón, de a huzat ereje érezhetően szűnik.
Aztán következik a neheze. A lentiek még mindig nyögve veszik a hátukra a puttonyokat, ám ezúttal nem a bűzös habarcsot, hanem a súlyos, égetett agyagcserepeket hordják fel a magasba. Odabentről már nem is látni őket, csak a folyamatos, ritmusos koccanásokat hallani a fejfa felől, ahogy a darabokat szorosan egymásba illesztik. Sorról sorra haladnak felfelé, pikkelyekként fedve el a fát. Ahogy az utolsó rések is eltűnnek, kiszorul a fény és helyette marad a félhomály.
A szél, ami eddig akadálytalanul vágtatott át a falak között, most már kint reked, a hangja pedig tompa, erőtlen zúgássá szelídül a vastag cserepek felett. Odabent hirtelen megáll a levegő. Egyszerre szorul be a nyers fa, a már száradt, mégis friss vakolat és mész fojtogató keveréke. A fal mentén állva felnéz oda, ahol eddig a felhők úsztak. Nincs több tátongó lyuk, nincs több fenyegető esőfelhő. A ház bezárult, s ezzel valami súlyos, mégis megnyugtató véglegesség telepedik a térre, noha lelkére ez cseppet sem igaz, mindennek dacára. Mély slukkot szív a pipából, miközben figyeli, ahogy a kifújt, sűrű füst lassan gomolyogva indul meg felfelé, de már nem veszik el a semmiben, hanem lustán elterül az új tető alatt.
Kisvártatva jelenik meg csípős izzadtságszag kíséretében a dolgozók vezetője, ki ugyan rengeteg feladatot osztott ki az elmúlt napokban, ő maga sem volt rest kivenni a részét a munkából. Már éppen jól tudja, hogy a hosszúéletűvel könnyebben jut dűlőre, ha csupán a lényegre szorítkozik és nem veszik el a részletekben, így hát röpke társalgás után megüti a markát a beígért 1150 arany,
habár még jó két hatnyi munka vár rájuk. Igaz, negyedennyire sem lesz megerőltető a maradék feladat.Ahogy a szürkület jósolja az éjjelt, már hűlt helye a brigádnak, kik mérhetetlenül jól teljesítették a rájuk kiszabott feladatukat. Végre kiélvezheti a csendet, s meg sem töri egyetlen hanggal sem, mi bizonyosan visszahangozna a bútorok hiányában. Megannyit hordatott át a kikötői otthonából, de a ház maga sokkalta nagyobb, mint ama egyszobás lyuk. Újra Artheniorba kell mennie vásárolni, de egy időre megelégszik azzal is, ami épp most megadatott. A tér ürességét minden bizonnyal betöltik majd hallucinációi, mikor végre egymagában adózhat újdonsült legkedvesebb elfoglaltságának…
Egymagában… miféle naivság volt azt feltételezni, hogy mindentől távol, majd elkerülik a népek. Éppen csak ér pipája végére. Még dolgozni sem kezdett benne a szer igazán, máris kiszakítják a csendből, amire annyira vágyott. Ültében egyenesedik ki, s hosszú füleivel hallgatózik az ajtó irányába, bosszúsan összevonva szemöldökét. Talán csak megérkezett hozzá a hatás. Rendkívül mérges lesz, hogyha ilyesféle víziók gyötrik a kellemes helyett. Eljátszhatná, hogy nincs itthon senki, de nem erről árulkodnak a kiszűrődő fények, így hát elrugaszkodik, majd meg is torpan, s szokatlanul bárgyú mosollyal ajkán konstatálja, hogy ingatag körötte minden. Egy pillanatra el is réved a falakon táncoló lángok táncán, de újra szól a hang. Kardját kezébe véve indul meg, de talpa alatt, mintha repedések volnának, szinte küzd, hogy ne lépjen rá egyre sem, mert akkor elnyeli a föld. Nem nyikordul már az ajtó, ahogy nyílik, de tekervényei minden bizonnyal megteszik azt a zsanér helyett, ahogy igyekszik feldolgozni, hogy mégis miért éppen őt kívánja meglátogatni egy szomszéd. Miért éppen éjnek idején?*
- Mit akarsz?
*Kérdi, nélkülözve minden kellemet, s bájt. A szobában megrekedt füst kiáramlani látszik a résen, ahonnan kitekint, nem teljes valójában mutatva meg a hosszúéletűt.*
1299. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2026-03-14 17:27:39
Üzenet elküldve: 2026-03-14 17:27:39
ÚJ
![>Pmirsh Pmirshorn [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12740_1756324897_elf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* A szántóföldeket hamarosan maga mögött hagyva sétál tovább Arthenior felé. Billegve-ballagva ballag az úton-útfélen, mint valami részeg matróz. Pedig nem is részeg. Már rég elmúltak azok a régi szép idők, amikor egy üveg portól be tudott csiccsenteni. Az üres üveget szorongatva halad úttalan utakon és fejvesztve kutatja azt a helyet, ahol lepihenhetne. Ha lehetne, akár örökre is. Már esteledik, amikor elér egy régi borászathoz. *
– No lám! Megmenekültem! Az ég áldja az összes istent! * Fáradtsága ellenére az utolsó pár száz métert szapora léptekkel teszi meg. Nem ismeri ezt a helyet, de nem zavartatja magát. Rekedt hangján elkiáltja magát, amilyen hangosan csak erejében telik. Ami nem túl hangos, de ha valaki van a közelben, bizonyára meghallja. *
– Hahó! Van itthon valaki?
– No lám! Megmenekültem! Az ég áldja az összes istent! * Fáradtsága ellenére az utolsó pár száz métert szapora léptekkel teszi meg. Nem ismeri ezt a helyet, de nem zavartatja magát. Rekedt hangján elkiáltja magát, amilyen hangosan csak erejében telik. Ami nem túl hangos, de ha valaki van a közelben, bizonyára meghallja. *
– Hahó! Van itthon valaki?
1298. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2026-02-23 15:44:17
Üzenet elküldve: 2026-02-23 15:44:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Építkezés +1//
*Csendben méri fel a terepet a még bevetetlen kertből, hogy az eltelt időszakban, na meg a távollétében mire sikerült jutniuk a munkásoknak. Nem teljesen hagyta felügyelet nélkül őket, Samyrn minden bizonnyal besegített, ha másban nem, hát abban, hogy figyelemmel kísérte a folyamatokat. A hosszúéletű nem tart tőle, hogy bárminek is lába kél, jelen állapotban inkább hozni lehet ide valamit, semmint eltulajdonítani.
A kibővített kisszoba falai már stabilan állnak, ami egy apró, elégedett sóhajt présel ki belőle, még ha az arca rezzenéstelen is marad. Kész káosz az egész hátsó rész, de már van formája. A kőművesek most a vakolattal küzdenek, ami talán a legzajosabb és legmaszatosabb folyamat. A szürke, sűrű massza cuppanva csapódik a nyers kövekhez, majd a mesterek határozott, gyakorlott mozdulatokkal kenik el a deszkáikkal. Ahogy a felesleg a földre hullik, vékony, csúszós réteggel vonva be a talajt, a levegőt azonnal megüli a nedves mész és a felkavart por jellegzetes, karcos szaga.
A segédek megállás nélkül róják a köröket. Fel-felharsogva cipelik a vizet és a nehéz homokot, olykor nyögve a súly alatt. Látni a feszülő inakat a nyakukon, ahogy a vödrök füle a tenyerükbe vág, de teszik a dolgukat, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne napestig a mocsokban egyensúlyozni. Egyikük meg is botlik, harsányan káromkodik egyet, majd igazít a teheren és felkapaszkodik az állványra. Nézve a fáradhatatlan mozgásukat, a saját egy helyben állását és lüktető, pillanatnyilag hasznavehetetlen kezét szinte ironikusnak érzi. Ezek az emberek a két kezükkel építenek fel valamit a semmiből, ami masszívan megáll a földön, ő meg... Rögvest pipájára is gyújt, elűzve a majd' rátelepedő nyomorérzetet.
És aztán ott a tető, vagyis inkább az, ami maradt belőle. A régi, megfáradt cserepeket már napokkal ezelőtt felszedték, szabad utat engedve a még néha csípős, késő-téli szélnek. Odafent most olyan az egész, mint egy hatalmas, lecsupaszított bordázat. Szinte csak a vastag gerendák merednek az ég felé, amiket az ácsok épp most próbálnak a helyükre rögzíteni. A fűrészek ritmusos hangja és a fakalapácsok tompa puffanása fokozza a zajt, ahogy az új fákat beillesztik. Az ég világoosszürke foltokban tör át a tetőfák résein, arra emlékeztetve bárkit, ki belép, hogy a ház még messze nem teljes.
Néhány mélyre szívott füstadag után indul beljebb, hogy körbejárja a belső tereket. A konyhában pakolászásba kezd, épp nem átjáróházként szolgál, így egybe tudja rendezni mindazt, amit Samyrnnek vásárolt. Jókora ládát tölt meg. Nem különösebben rendszerezi a dolgokat, majd a kölyök elrendezi magának úgy, ahogy neki kézre esik, csupán egyben akarja tartani a dolgokat. Csak beleteszi az edényeket: az üstöt, a vasháromlábat, egy fazekat meg az agyagedényt. Utána jönnek az élelmiszerek. A nehezebb darabok – az öt kilós kolompéros zsák, a liszt, meg a vaskos sótömb – az alján landolnak. Rápakolja a zsírt, az ecetet, a húsokat, a halat és a sajtot, majd beszórja melléjük az acélt és kovát, na meg a kenyér mellé a fűszereket és a cukrot. Nem épp egybeillő csomag, de nem különösebben érdekli. Mikor az utolsó dolog is a helyére kerül, keze ügyébe akad a gondosan összehajtogatott váltás utazóruha, amit még a Tharg piacon vett annak idején. Finom mozdulattal ezt teszi a legtetejére. Így biztosan szem elé kerül, s el nem feledheti újra átadni.*
*Csendben méri fel a terepet a még bevetetlen kertből, hogy az eltelt időszakban, na meg a távollétében mire sikerült jutniuk a munkásoknak. Nem teljesen hagyta felügyelet nélkül őket, Samyrn minden bizonnyal besegített, ha másban nem, hát abban, hogy figyelemmel kísérte a folyamatokat. A hosszúéletű nem tart tőle, hogy bárminek is lába kél, jelen állapotban inkább hozni lehet ide valamit, semmint eltulajdonítani.
A kibővített kisszoba falai már stabilan állnak, ami egy apró, elégedett sóhajt présel ki belőle, még ha az arca rezzenéstelen is marad. Kész káosz az egész hátsó rész, de már van formája. A kőművesek most a vakolattal küzdenek, ami talán a legzajosabb és legmaszatosabb folyamat. A szürke, sűrű massza cuppanva csapódik a nyers kövekhez, majd a mesterek határozott, gyakorlott mozdulatokkal kenik el a deszkáikkal. Ahogy a felesleg a földre hullik, vékony, csúszós réteggel vonva be a talajt, a levegőt azonnal megüli a nedves mész és a felkavart por jellegzetes, karcos szaga.
A segédek megállás nélkül róják a köröket. Fel-felharsogva cipelik a vizet és a nehéz homokot, olykor nyögve a súly alatt. Látni a feszülő inakat a nyakukon, ahogy a vödrök füle a tenyerükbe vág, de teszik a dolgukat, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne napestig a mocsokban egyensúlyozni. Egyikük meg is botlik, harsányan káromkodik egyet, majd igazít a teheren és felkapaszkodik az állványra. Nézve a fáradhatatlan mozgásukat, a saját egy helyben állását és lüktető, pillanatnyilag hasznavehetetlen kezét szinte ironikusnak érzi. Ezek az emberek a két kezükkel építenek fel valamit a semmiből, ami masszívan megáll a földön, ő meg... Rögvest pipájára is gyújt, elűzve a majd' rátelepedő nyomorérzetet.
És aztán ott a tető, vagyis inkább az, ami maradt belőle. A régi, megfáradt cserepeket már napokkal ezelőtt felszedték, szabad utat engedve a még néha csípős, késő-téli szélnek. Odafent most olyan az egész, mint egy hatalmas, lecsupaszított bordázat. Szinte csak a vastag gerendák merednek az ég felé, amiket az ácsok épp most próbálnak a helyükre rögzíteni. A fűrészek ritmusos hangja és a fakalapácsok tompa puffanása fokozza a zajt, ahogy az új fákat beillesztik. Az ég világoosszürke foltokban tör át a tetőfák résein, arra emlékeztetve bárkit, ki belép, hogy a ház még messze nem teljes.
Néhány mélyre szívott füstadag után indul beljebb, hogy körbejárja a belső tereket. A konyhában pakolászásba kezd, épp nem átjáróházként szolgál, így egybe tudja rendezni mindazt, amit Samyrnnek vásárolt. Jókora ládát tölt meg. Nem különösebben rendszerezi a dolgokat, majd a kölyök elrendezi magának úgy, ahogy neki kézre esik, csupán egyben akarja tartani a dolgokat. Csak beleteszi az edényeket: az üstöt, a vasháromlábat, egy fazekat meg az agyagedényt. Utána jönnek az élelmiszerek. A nehezebb darabok – az öt kilós kolompéros zsák, a liszt, meg a vaskos sótömb – az alján landolnak. Rápakolja a zsírt, az ecetet, a húsokat, a halat és a sajtot, majd beszórja melléjük az acélt és kovát, na meg a kenyér mellé a fűszereket és a cukrot. Nem épp egybeillő csomag, de nem különösebben érdekli. Mikor az utolsó dolog is a helyére kerül, keze ügyébe akad a gondosan összehajtogatott váltás utazóruha, amit még a Tharg piacon vett annak idején. Finom mozdulattal ezt teszi a legtetejére. Így biztosan szem elé kerül, s el nem feledheti újra átadni.*
1297. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2026-01-31 21:55:21
Üzenet elküldve: 2026-01-31 21:55:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Maga mögött hagyja hát az ingoványt, súlyos terhet cipelve magával. Az útra szinte nem is emlékszik, az események hatása alatt állva egyszerűen csak egyik lábát teszi a másik után, hogy aztán végül már az Artheniort körülvevő területeken kapjon észbe, hogy milyen sokat is jött. Megszippantja orrát, meghúzza hátizsákját, iszik egy kortyot és tovább indul a főtér felé. Szeretné mihamarabb ájulásig leinni magát, hogy aztán így dolgozza fel a borzalmakat. Persze előbb ebből a warg bundából próbál majd meg valami vértszerűséget készíttetni.*
1296. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2026-01-30 13:54:01
Üzenet elküldve: 2026-01-30 13:54:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Végre elhagyta azt az átkozott ingoványt. Sokan nem szeretik és érti is miért. Ő sem a nagy rajongója az ingoványnak. De végre megszabadult tőle. Még a bűz egy ideig az orrában fog maradni, de ezzel nem törődik. Azzal sem, hogy a ruházatán is ugyanúgy ott van a megszáradt, ork vérrel kevert sár. Amennyiben lehet, megpróbálja lekaparni magáról.*
-A tanácsháza után kimoslak titeket.
*Ígéri meg ruháinak.
A kis tanya felé veszi az irányt, ahol lova várakozik. Gond nélkül megtalálja az épületet és a lakóit. A szolgálatukért ad nekik 50 aranyat. Elköszön tőlük és újra az úton ballag, most már Szürke társaságában. Óvatosan simogatja meg lovát. Szürke mintha érezni az ingovány szagát rajta, elhúzza fejét Tharától.*
-Tudom. Rémes szagom lehet.
*Thara orra hozzászokott már a szaghoz.
Viszont nem húzza tovább az időt. Ad egy kevés ennivalót Szürkének és ő maga is ebédel egy kevés falatot, aztán gyors vágtában veszi az irányt Arthenior felé.*
-A tanácsháza után kimoslak titeket.
*Ígéri meg ruháinak.
A kis tanya felé veszi az irányt, ahol lova várakozik. Gond nélkül megtalálja az épületet és a lakóit. A szolgálatukért ad nekik 50 aranyat.
Elköszön tőlük és újra az úton ballag, most már Szürke társaságában. Óvatosan simogatja meg lovát. Szürke mintha érezni az ingovány szagát rajta, elhúzza fejét Tharától.*-Tudom. Rémes szagom lehet.
*Thara orra hozzászokott már a szaghoz.
Viszont nem húzza tovább az időt. Ad egy kevés ennivalót Szürkének és ő maga is ebédel egy kevés falatot, aztán gyors vágtában veszi az irányt Arthenior felé.*
1295. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2026-01-27 09:21:21
Üzenet elküldve: 2026-01-27 09:21:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A szent láng keresése//
* Wrojthnak szeme se rebben Gubaf hirtelen jött felkiáltására. Pedig legbelül tudja ám, hogy ez az első jele annak, hogy a férfi valóban nem tudja, hogy merre tartanak. Szemeit aprón elfordítja felé, hogy lássa annak arckifejezését, mert lehet, hogy csak viccel. Sajnos még nem tudja, hogy a jobbik esethez tartozna, ha csak játszaná a hülyét. Ezt elengedi, de legközelebb már biztos megszólal, ha úgy érzi, hogy az, akinek tudnia kéne az irányt, azt se tudja merre kel a nap. *
- Biztos vagy te abban, hogy neki akarod adni a részed?
* Teszi fel a kérdést az öregnek. Nem támogatja Gubaf teljes lerészegedését, főleg nem az út elején. Meg még nem látta inni se az öreget. Milyen törp az, aki nem iszik? Erőlködni nem fog, ám piszkálja a bajszát, hogy vén társuk hadilábon áll az alkohollal. Nem véletlen vett három üveggel. Nem Gubaf fogja meginni az egészet. Persze csak akkor, ha nem veszi el tőle, miközben ő alszik. Végül miután elindultak Gubaf megszólalása valahogy nem tetszik neki. Hát most kapott egy kupicával, de még inni akar tovább? Szerencséjére nem Wrojth szólal fel a megjegyzés ellen, hanem az öreg maga. Aprón figyeli az eseményeket, ám egy sóhajt követve hagyja kicsit hátra a társaságot. Nem sokkal, talán csak néhány lépéssel tarthat előttük. Csak félig hallgatja azok beszédét, de mikor a másik visszakérdez, hogy milyen Avamicsodáról beszél, ekkor megáll és megfordul. Az öreg túl szerényen fogalmaz, amit a vörös hamarost ki is javít. *
- Avarudydda! Nem tudom milyen csonttemetőről beszéltek, de mi a szent törpe várost keressük. Most mondjátok el, ha mégis temetőbe terveztek menni, mert az van Artheniorban is, és ahhoz nem kell messzire menni!
* Feleli kissé ingerülten a párosnak. Nem ez volt a terv és teljesen biztos abban, hogy nem ebbe egyezett bele. Ha valamit nem tűr, akkor az a felesleges időpazarlás, kivételek természetesen vannak, de nem szeretne tovább maradni, mint kéne. Meg is ismétli jól szótagolva a bűvös nevet, hátha megragad kettejüknek. *
- A-va-ru-dy-dda!
~ Basszátok meg! Egyelőre azt sem tudjuk, hogy létezik e egyáltalán ez a város, de már most máshova mennétek? ~
* Egyelőre még kontrolálja a mérgét, de minden egyes perccel, minden egyes szóval abba az irányba terelik, ahol előbb vagy utóbb, de megüt valakit. Dominánsabb keze már ökölben van, csak rajtuk áll mi fog történni. Wertus kérdésére csak lassan fordítja oda a fejét. Az ártalmatlannak tűnő kérdésre összeszorított fogakkal válaszol. *
- Nem.
* Hangzik el a felettébb kielégítő válasz. Talán még az elfojtott mérgét is érezhetik benne. *
- De nem is érdekel. Nem ezért jöttünk, szóval induljunk. Már látom a lápot. Onnan csak egy köpésre van az erdő, onnan pedig a te feladatod lesz átvinni minket a hegyekig.
* Mutat Gubafra, majd sétálni kezd a láp felé. *
* Wrojthnak szeme se rebben Gubaf hirtelen jött felkiáltására. Pedig legbelül tudja ám, hogy ez az első jele annak, hogy a férfi valóban nem tudja, hogy merre tartanak. Szemeit aprón elfordítja felé, hogy lássa annak arckifejezését, mert lehet, hogy csak viccel. Sajnos még nem tudja, hogy a jobbik esethez tartozna, ha csak játszaná a hülyét. Ezt elengedi, de legközelebb már biztos megszólal, ha úgy érzi, hogy az, akinek tudnia kéne az irányt, azt se tudja merre kel a nap. *
- Biztos vagy te abban, hogy neki akarod adni a részed?
* Teszi fel a kérdést az öregnek. Nem támogatja Gubaf teljes lerészegedését, főleg nem az út elején. Meg még nem látta inni se az öreget. Milyen törp az, aki nem iszik? Erőlködni nem fog, ám piszkálja a bajszát, hogy vén társuk hadilábon áll az alkohollal. Nem véletlen vett három üveggel. Nem Gubaf fogja meginni az egészet. Persze csak akkor, ha nem veszi el tőle, miközben ő alszik. Végül miután elindultak Gubaf megszólalása valahogy nem tetszik neki. Hát most kapott egy kupicával, de még inni akar tovább? Szerencséjére nem Wrojth szólal fel a megjegyzés ellen, hanem az öreg maga. Aprón figyeli az eseményeket, ám egy sóhajt követve hagyja kicsit hátra a társaságot. Nem sokkal, talán csak néhány lépéssel tarthat előttük. Csak félig hallgatja azok beszédét, de mikor a másik visszakérdez, hogy milyen Avamicsodáról beszél, ekkor megáll és megfordul. Az öreg túl szerényen fogalmaz, amit a vörös hamarost ki is javít. *
- Avarudydda! Nem tudom milyen csonttemetőről beszéltek, de mi a szent törpe várost keressük. Most mondjátok el, ha mégis temetőbe terveztek menni, mert az van Artheniorban is, és ahhoz nem kell messzire menni!
* Feleli kissé ingerülten a párosnak. Nem ez volt a terv és teljesen biztos abban, hogy nem ebbe egyezett bele. Ha valamit nem tűr, akkor az a felesleges időpazarlás, kivételek természetesen vannak, de nem szeretne tovább maradni, mint kéne. Meg is ismétli jól szótagolva a bűvös nevet, hátha megragad kettejüknek. *
- A-va-ru-dy-dda!
~ Basszátok meg! Egyelőre azt sem tudjuk, hogy létezik e egyáltalán ez a város, de már most máshova mennétek? ~
* Egyelőre még kontrolálja a mérgét, de minden egyes perccel, minden egyes szóval abba az irányba terelik, ahol előbb vagy utóbb, de megüt valakit. Dominánsabb keze már ökölben van, csak rajtuk áll mi fog történni. Wertus kérdésére csak lassan fordítja oda a fejét. Az ártalmatlannak tűnő kérdésre összeszorított fogakkal válaszol. *
- Nem.
* Hangzik el a felettébb kielégítő válasz. Talán még az elfojtott mérgét is érezhetik benne. *
- De nem is érdekel. Nem ezért jöttünk, szóval induljunk. Már látom a lápot. Onnan csak egy köpésre van az erdő, onnan pedig a te feladatod lesz átvinni minket a hegyekig.
* Mutat Gubafra, majd sétálni kezd a láp felé. *
1294. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2026-01-26 21:43:54
Üzenet elküldve: 2026-01-26 21:43:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//A Szent Láng Keresése//
* A csárdához vezető úton az öreg megfogadja magában, hogy, ha ezek ketten most berúgnak, akkor faképnél hagyja őket. Nincs sok idejük, hiszen a csillagok állása most a legkedvezőbb az évben, na meg, ha nem érik el a hegyeket a következő teliholdig, akkor fújhatják az egészet. Türelmes egy törpe Wertus, de annyira azért mégsem, hogy egy pár részeg miatt várjon egy újabb évig. Ezért, mikor meghallja Wrojth szavait, hogy majd este megisszák, rögtön jobb kedvre derül.*
- Ez a beszéd Wrojth testvér, látom azért csak helyén van az eszed!
* Gubacsnak nem is lett volna muszáj ajánlkoznia az ő pohár borocskájáért, mert mielőtt kérte, az öreg már azelőtt eldöntötte, hogy neki adja. Az a két pohár csak nem árt meg neki, de úgy látszik nem nagyon oltotta a szomját, hisz alig hagyták maguk mögött a csárdát az már egy üveg megnyitásáról álmodozik.*
- Adok én neked szárnyakat gubacs testvér! Kapsz egy akkora taslit, ha még egyszer felhozod az ivást, hogy meg sem állsz Avaluryddáig.
* Mikor a Bűbelaki azt kérdezi, hogy az micsoda Wertus nagyot sóhajt, majd így szól:*
- Hát oda tartunk. Felkutatjuk az ősi törpe várost a hegyek közt, hogy megleljük benne a Szent Lángot. Elfelejtetted?
Igen, már elmondhatnád, hogy mi az a csonttemető. Eddig én azt hittem, hogy a lápot nevezted így.
* Közben a vöröshöz fordul.*
- Wrojth, te tudod hol van az a csonttemető?
* A csárdához vezető úton az öreg megfogadja magában, hogy, ha ezek ketten most berúgnak, akkor faképnél hagyja őket. Nincs sok idejük, hiszen a csillagok állása most a legkedvezőbb az évben, na meg, ha nem érik el a hegyeket a következő teliholdig, akkor fújhatják az egészet. Türelmes egy törpe Wertus, de annyira azért mégsem, hogy egy pár részeg miatt várjon egy újabb évig. Ezért, mikor meghallja Wrojth szavait, hogy majd este megisszák, rögtön jobb kedvre derül.*
- Ez a beszéd Wrojth testvér, látom azért csak helyén van az eszed!
* Gubacsnak nem is lett volna muszáj ajánlkoznia az ő pohár borocskájáért, mert mielőtt kérte, az öreg már azelőtt eldöntötte, hogy neki adja. Az a két pohár csak nem árt meg neki, de úgy látszik nem nagyon oltotta a szomját, hisz alig hagyták maguk mögött a csárdát az már egy üveg megnyitásáról álmodozik.*
- Adok én neked szárnyakat gubacs testvér! Kapsz egy akkora taslit, ha még egyszer felhozod az ivást, hogy meg sem állsz Avaluryddáig.
* Mikor a Bűbelaki azt kérdezi, hogy az micsoda Wertus nagyot sóhajt, majd így szól:*
- Hát oda tartunk. Felkutatjuk az ősi törpe várost a hegyek közt, hogy megleljük benne a Szent Lángot. Elfelejtetted?
Igen, már elmondhatnád, hogy mi az a csonttemető. Eddig én azt hittem, hogy a lápot nevezted így.
* Közben a vöröshöz fordul.*
- Wrojth, te tudod hol van az a csonttemető?
1293. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2026-01-26 18:52:10
Üzenet elküldve: 2026-01-26 18:52:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A szent láng keresése//
– Két nap?! * Háborodik fel a nagy távolságon, és az is eszébe jut, hogy most rögtön visszafordul, de aztán eszébe jut, hogy ő a csapat vezére, és a többiek számítanak rá. Mégsem hagyhatja őket faképnél, főleg, hogy épp most adott át egy tetemesebb összeget a vörösnek. *
– Mármint igen, két nap. Persze-persze. Habár én tudok egy rövidebb utat, az erdőn át. Úgy hamarabb elérjük a mocsarat. * Mondja, de aztán még mielőtt komolyan vennék, hozzáteszi. *
– Igaz, onnan nincs tovább út, csak az év egyik felében. Mármint a másik felében. * Egy bölcs törpe mondás szerint nem az számít, hogy mikor érnek a mocsárba, hanem, hogy mikor érnek ki onnan! Így remélhetőleg fel sem merül a másik kettőben, hogy Gubacs „rövidebb útját” válasszák a jól kijárt országúttal szemben.
Egyelőre azonban más utakon járnak. Egy kis földúton, amely elvezeti őket a régi csárdához, ahol aztán Wrojth kiváló üzleti érzékének köszönhetően nemcsak három üveg borral lesznek gazdagabbak, hanem még kóstolót is kapnak. *
– Fenékig! * Visszhangozza ő is, és neki se kell kétszer mondani, hogy megigya a magáét. Sőt, egyből utána Wertushoz fordul. *
– Nem muszáj ám inni. Nekem is adhatod! * Ajánlja fel szolgálatait, mintha az egy kedves, baráti gesztus lenne. Talán Gubacs annak is látja. Nem szégyen az, ha valaki nem szereti az alkoholt! Gyerekkorában ő is csak a bort itta meg, mert a bűbelakiaknál csak az volt a kamrában. Azóta már megszerette a sört, a pálinkát, meg úgy mindent is. *
– Na, ez szép volt! * Veregeti meg Wrojth vállát, amikor már ismét kint vannak, és újra útra kelnek. *
– Biztos nem iszunk még egy kortyot? A smaragdlángról azt beszélik, hogy szárnyakat ad! * Próbálja meggyőzni új legjobb barátját. Persze nem fogja sokáig erőltetni a dolgot. Ha tényleg olyan messze van a mocsár, ahogy Wertus mondja, akkor jó lesz az estére, meg másnapra is. A lényeg az, hogy mielőtt meghalnak, elfogyjon az összes, különben felesleges pénzkidobás volt megvenni a jó borokat. *
– Avamicsodát? * Ráncolja homlokát, mintha még sosem hallott volna róla. Az előbb még úgy volt, a Csonttemetőbe igyekeznek, nem érti ezt a hirtelen jött váltást. Ám nem zavartatja magát különösebben amiatt, hogy fogalma sincs, merre van az a hely, amit Wrojth említett. Elvezet ő bárkit bárhová, csak aztán tényleg jusson neki a borból. *
– Egyszer-kétszer jártam már a Csonttemetőben, nem szép látvány. Jobb is, hogy nem oda megyünk! Tudjátok, miért hívják Csonttemetőnek? * Kérdezi, miközben tovább vezeti a csapatot egy kis földúton, amiről ismét a főútra térhetnek, s ahonnan már csak az orrukat kell követniük, hogy elérjék az ingoványt. Ám dalra továbbra sem fakad. *
– Két nap?! * Háborodik fel a nagy távolságon, és az is eszébe jut, hogy most rögtön visszafordul, de aztán eszébe jut, hogy ő a csapat vezére, és a többiek számítanak rá. Mégsem hagyhatja őket faképnél, főleg, hogy épp most adott át egy tetemesebb összeget a vörösnek. *
– Mármint igen, két nap. Persze-persze. Habár én tudok egy rövidebb utat, az erdőn át. Úgy hamarabb elérjük a mocsarat. * Mondja, de aztán még mielőtt komolyan vennék, hozzáteszi. *
– Igaz, onnan nincs tovább út, csak az év egyik felében. Mármint a másik felében. * Egy bölcs törpe mondás szerint nem az számít, hogy mikor érnek a mocsárba, hanem, hogy mikor érnek ki onnan! Így remélhetőleg fel sem merül a másik kettőben, hogy Gubacs „rövidebb útját” válasszák a jól kijárt országúttal szemben.
Egyelőre azonban más utakon járnak. Egy kis földúton, amely elvezeti őket a régi csárdához, ahol aztán Wrojth kiváló üzleti érzékének köszönhetően nemcsak három üveg borral lesznek gazdagabbak, hanem még kóstolót is kapnak. *
– Fenékig! * Visszhangozza ő is, és neki se kell kétszer mondani, hogy megigya a magáét. Sőt, egyből utána Wertushoz fordul. *
– Nem muszáj ám inni. Nekem is adhatod! * Ajánlja fel szolgálatait, mintha az egy kedves, baráti gesztus lenne. Talán Gubacs annak is látja. Nem szégyen az, ha valaki nem szereti az alkoholt! Gyerekkorában ő is csak a bort itta meg, mert a bűbelakiaknál csak az volt a kamrában. Azóta már megszerette a sört, a pálinkát, meg úgy mindent is. *
– Na, ez szép volt! * Veregeti meg Wrojth vállát, amikor már ismét kint vannak, és újra útra kelnek. *
– Biztos nem iszunk még egy kortyot? A smaragdlángról azt beszélik, hogy szárnyakat ad! * Próbálja meggyőzni új legjobb barátját. Persze nem fogja sokáig erőltetni a dolgot. Ha tényleg olyan messze van a mocsár, ahogy Wertus mondja, akkor jó lesz az estére, meg másnapra is. A lényeg az, hogy mielőtt meghalnak, elfogyjon az összes, különben felesleges pénzkidobás volt megvenni a jó borokat. *
– Avamicsodát? * Ráncolja homlokát, mintha még sosem hallott volna róla. Az előbb még úgy volt, a Csonttemetőbe igyekeznek, nem érti ezt a hirtelen jött váltást. Ám nem zavartatja magát különösebben amiatt, hogy fogalma sincs, merre van az a hely, amit Wrojth említett. Elvezet ő bárkit bárhová, csak aztán tényleg jusson neki a borból. *
– Egyszer-kétszer jártam már a Csonttemetőben, nem szép látvány. Jobb is, hogy nem oda megyünk! Tudjátok, miért hívják Csonttemetőnek? * Kérdezi, miközben tovább vezeti a csapatot egy kis földúton, amiről ismét a főútra térhetnek, s ahonnan már csak az orrukat kell követniük, hogy elérjék az ingoványt. Ám dalra továbbra sem fakad. *
1292. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2026-01-26 14:43:42
Üzenet elküldve: 2026-01-26 14:43:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A szent láng keresése//
* Bizony. Olyan barátokká nőtték magukat ezalatt a rövid séta alatt, hogy már szinte testvérek is lehetnének. Meg a fenét. Gubaf jobb nyomon jár, ha a alibit keres a vörös pártfoglalásának. Alighanem csak találgatni tud, csak Wrojth tudja igazán, hogy mit tervez, s néha még ő sem. Ha te se tudod mit csinálsz, akkor az ellenfeled honnét tudná meg? Olybá tűnik Wertus nem fog hosszú szónoklásokba kezdeni, hogy lebeszélje őket a csárdás felkutatásáról. Ők bizony mennek, s kevés dolog tudná megállítani őket. Wertus megjegyzésére csak jóízűen nevetni kezd. Tökéletes hozzáállás. *
- Pedig ez a terv.
* Felei a számára felettébb humoros választ. Később mikor megpillantják a kőépületet, a vörös egyből felé mutat, hogy még véletlenül se tévesszék el ezek ketten. Nem szeretne Wegtorenig sétálni, hogy az egyikük azt mondja végre, hogy megérkeztünk. *
- Ott, ni. Talán ott árulnak valami finomabbat.
* Feleli, majd az ajtóhoz is lép. Nem is volt másképp tervezve, maga akart elsőnek betérni a helyre, de mikor Gubaf aranyat tesz a kezébe, végleg megpecsételi sorsát. Eleinte nem is tudja hova tenni, még úgy sem, mikor kijelenti, hogy ő fog beszélni. Ha tudná milyen tangót nyomtak a piacon, most biztos nevetne egy jót, de az idő pénz. Azt is mondják, hogy a pénz beszél, és azt mondja, ideje inni! Súlyra olyan háromszáz körüli lehet az összeg, amit kapott. Nem éppen egy családi vagyon, de egy jobb borra tökéletesen megfelel. Ha jól csinálja, akkor három közepesre, vagy tíz szarra. Ha ez a választási lehetősége, akkor megcélozza az arany középutat. Ha a kopogás elhangzott, úgy megvárja, míg legalább valaki kiszól nekik. Amint ez megtörtént, megragadja a kilincset és belép. *
- Adjon isten. Utazók volnánk és szükségünk lenne valamire, ami melegen tartja a vérünket.
* Mondja, miközben megközelíti a pultot. Ő maga üzletelésbe kezd a pultnál, így nem figyel arra, hogy a másik kettő mit csinál. Csak nem hagyják itt, a pénz sem az övé. Végül kisvártatva két dologban egyezik meg a vörös, a szakavatott kereskedővel. Az egyik, hogy háromszáz aranyért ad nekik három üveg bort, és mellé kapnak egy kupica kóstolót az idei termésből a jó egészségük nevében. Csak rá kell hagyni a vásárlást. Amint kitölti a három kis üveget, int a társainak, bárhol is legyenek, hacsak nem épp mögötte figyelik az ezüstnyelvűt. *
- Na, fenékig.
* Mondja oda a társaságnak, majd ha neki kell lennie a sereghajtónak, akkor elsőnek hörpinti fel az idei évi termelésnek a végeredményét. Kiélvezi, majd lenyeli. Ezt követően pontosan 300 arany landol az eladó irányába, aztán amint megerősítésre kerül az összeg, elő is kerül a három áhított ital. Keresik itt a szent várost, közben mindvégig egyértelmű volt, hogy a szent likőrt kéne keresniük. Az első üveg, valami névtelen alak csinálhatta. A rajta lévő cédulán is csak néhány dolog van; mikor csinálták, ki és miből. A második már szebb, olyan értelemben, hogy erre már valami mintát is felfestettek. A benne lévő anyag is bizonyára finomabban hathat. Végezetül, amit Gubaf nevezet nevén, a smaragdláng. Táskáját előrehelyezi, majd el is teszi mindet a táskájába. Gondosan ügyel arra, hogy ezek ne ütközzenek. Nem szeretné, ha a földön végezné a lé, pedig nem is saját vagyonával fizetett. *
- Ahogy mondja. Ráérünk mi este megbontani ezeket. Na, mutasd az utat. Keressük meg ezt az Avarudyddát.
* Bizony. Olyan barátokká nőtték magukat ezalatt a rövid séta alatt, hogy már szinte testvérek is lehetnének. Meg a fenét. Gubaf jobb nyomon jár, ha a alibit keres a vörös pártfoglalásának. Alighanem csak találgatni tud, csak Wrojth tudja igazán, hogy mit tervez, s néha még ő sem. Ha te se tudod mit csinálsz, akkor az ellenfeled honnét tudná meg? Olybá tűnik Wertus nem fog hosszú szónoklásokba kezdeni, hogy lebeszélje őket a csárdás felkutatásáról. Ők bizony mennek, s kevés dolog tudná megállítani őket. Wertus megjegyzésére csak jóízűen nevetni kezd. Tökéletes hozzáállás. *
- Pedig ez a terv.
* Felei a számára felettébb humoros választ. Később mikor megpillantják a kőépületet, a vörös egyből felé mutat, hogy még véletlenül se tévesszék el ezek ketten. Nem szeretne Wegtorenig sétálni, hogy az egyikük azt mondja végre, hogy megérkeztünk. *
- Ott, ni. Talán ott árulnak valami finomabbat.
* Feleli, majd az ajtóhoz is lép. Nem is volt másképp tervezve, maga akart elsőnek betérni a helyre, de mikor Gubaf aranyat tesz a kezébe, végleg megpecsételi sorsát. Eleinte nem is tudja hova tenni, még úgy sem, mikor kijelenti, hogy ő fog beszélni. Ha tudná milyen tangót nyomtak a piacon, most biztos nevetne egy jót, de az idő pénz. Azt is mondják, hogy a pénz beszél, és azt mondja, ideje inni! Súlyra olyan háromszáz körüli lehet az összeg, amit kapott. Nem éppen egy családi vagyon, de egy jobb borra tökéletesen megfelel. Ha jól csinálja, akkor három közepesre, vagy tíz szarra. Ha ez a választási lehetősége, akkor megcélozza az arany középutat. Ha a kopogás elhangzott, úgy megvárja, míg legalább valaki kiszól nekik. Amint ez megtörtént, megragadja a kilincset és belép. *
- Adjon isten. Utazók volnánk és szükségünk lenne valamire, ami melegen tartja a vérünket.
* Mondja, miközben megközelíti a pultot. Ő maga üzletelésbe kezd a pultnál, így nem figyel arra, hogy a másik kettő mit csinál. Csak nem hagyják itt, a pénz sem az övé. Végül kisvártatva két dologban egyezik meg a vörös, a szakavatott kereskedővel. Az egyik, hogy háromszáz aranyért ad nekik három üveg bort, és mellé kapnak egy kupica kóstolót az idei termésből a jó egészségük nevében. Csak rá kell hagyni a vásárlást. Amint kitölti a három kis üveget, int a társainak, bárhol is legyenek, hacsak nem épp mögötte figyelik az ezüstnyelvűt. *
- Na, fenékig.
* Mondja oda a társaságnak, majd ha neki kell lennie a sereghajtónak, akkor elsőnek hörpinti fel az idei évi termelésnek a végeredményét. Kiélvezi, majd lenyeli. Ezt követően pontosan 300 arany
landol az eladó irányába, aztán amint megerősítésre kerül az összeg, elő is kerül a három áhított ital. Keresik itt a szent várost, közben mindvégig egyértelmű volt, hogy a szent likőrt kéne keresniük. Az első üveg, valami névtelen alak csinálhatta. A rajta lévő cédulán is csak néhány dolog van; mikor csinálták, ki és miből. A második már szebb, olyan értelemben, hogy erre már valami mintát is felfestettek. A benne lévő anyag is bizonyára finomabban hathat. Végezetül, amit Gubaf nevezet nevén, a smaragdláng. Táskáját előrehelyezi, majd el is teszi mindet a táskájába. Gondosan ügyel arra, hogy ezek ne ütközzenek. Nem szeretné, ha a földön végezné a lé, pedig nem is saját vagyonával fizetett. *- Ahogy mondja. Ráérünk mi este megbontani ezeket. Na, mutasd az utat. Keressük meg ezt az Avarudyddát.
1291. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2026-01-26 13:12:39
Üzenet elküldve: 2026-01-26 13:12:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//A Szent Láng Keresése//
* Hirtelen változnak a dolgok, ugyan is Wrojth kiáll Gubacs mellett. Legalább is abban egyet értenek, hogy nem árt egy kis kitérőt tenni, hogy az útjukhoz nélkülözhetetlen dolgokat beszerezzék. És, ha már acélból készült páncélra egyiküknek sem tellett, két társa úgy dönt, hogy egy-két üveg borral vértezik fel magukat. Ez a kardok csapását ugyan nem tompítja, de bátorságot ad fogyasztójának, az egyszer biztos! Az öregnek nincs más lehetősége, mint az, hogy a szakálla alatt morogva követi a két másikat.*
- De én nem fogom cipelni egyikőtöket sem, ha lerészegedtek, az egyszer biztos!
* Szúrja oda nekik, de bizony azok a fülük botját sem mozdítják. Ahogy közelebb érnek a fogadóhoz Gubacs egy rakás aranyat ad át a vörösnek. Ez aztán, bizony több a soknál, pár napja még azon panaszkodott, hogy nincs egy petákja sem! Ehhez már inkább nem szól semmit az öreg, csak elkerekedett szemmel nézi az eseményeket. Hogy hirtelen milyen nagy koma lett a két társa. Mondjuk ennek kicsit örül is, nem szerette volna, ha az út hátralévő részében egymást szapulják.*
- Na, nem bánom, álljunk meg egy órácskára, de aztán indulunk! A láp még majd két napi járóföld innét, de, ha ti minden bokornál megálltok, még jövőre sem érünk oda!
* Hirtelen változnak a dolgok, ugyan is Wrojth kiáll Gubacs mellett. Legalább is abban egyet értenek, hogy nem árt egy kis kitérőt tenni, hogy az útjukhoz nélkülözhetetlen dolgokat beszerezzék. És, ha már acélból készült páncélra egyiküknek sem tellett, két társa úgy dönt, hogy egy-két üveg borral vértezik fel magukat. Ez a kardok csapását ugyan nem tompítja, de bátorságot ad fogyasztójának, az egyszer biztos! Az öregnek nincs más lehetősége, mint az, hogy a szakálla alatt morogva követi a két másikat.*
- De én nem fogom cipelni egyikőtöket sem, ha lerészegedtek, az egyszer biztos!
* Szúrja oda nekik, de bizony azok a fülük botját sem mozdítják. Ahogy közelebb érnek a fogadóhoz Gubacs egy rakás aranyat ad át a vörösnek. Ez aztán, bizony több a soknál, pár napja még azon panaszkodott, hogy nincs egy petákja sem! Ehhez már inkább nem szól semmit az öreg, csak elkerekedett szemmel nézi az eseményeket. Hogy hirtelen milyen nagy koma lett a két társa. Mondjuk ennek kicsit örül is, nem szerette volna, ha az út hátralévő részében egymást szapulják.*
- Na, nem bánom, álljunk meg egy órácskára, de aztán indulunk! A láp még majd két napi járóföld innét, de, ha ti minden bokornál megálltok, még jövőre sem érünk oda!
1290. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2026-01-26 12:24:08
Üzenet elküldve: 2026-01-26 12:24:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A Szent Láng Keresése//
* Gubacsot nem igazán izgatják Avalurydda kincsei. Mégis mit kezdene velük? Akármennyit lopnak vagy vesznek el jogos örökségükből, az a rengeteg kincs semmit se ér Wylnurana nélkül. Őt csak az istennő megtalálása érdekli, illetve érdekelte életében. Ha nem találkozott volna Wertussal és Wrojthtal, már az se érdekelné, mert már rég feladta a keresgélést. De kezd emlékezni. Egyre biztosabb benne, hogy ez a kettő a Csonttemetőbe akar menni, és valamiért úgy gondolják, hogy ott mindenféle kincsekre lelnek majd.
Amikor letér az országútról, hogy a Harsogó Borászat felé vegye az irányt, az öregebbik társuk megpróbálja visszarángatni, de Wrojth kiáll mellette. Akárhogy is alakulnak a dolgok, ez bizony kettő az egy ellen! Egy kicsit jobban kedveli most már a vöröst, habár úgy sejti, önös érdekek is állnak szavai mögött. Mindegy is, a lényeg, hogy ő is a kocsmatúra mellett szavaz, így hacsak Wertus nem tud felhozni valami nagyon jó érvet ellene (aligha létezik két szomjas törpe szemében), akkor útjukat a földúton folytatják. Ha kell, akár nélküle is, bár csak nem válnak ketté ilyen hamar.
Talán egy fertályórát se kell menniük a lugasok között, hamarosan meglátják a kő alapzatú, fenyőből készült épületet, hátul a csárdával. Noha ez a csárda jóval népszerűbb megálló volt az utazók körében, amíg a Hold karavánpihenő állt, de biztosan most is árulják még neves boraikat. *
– A smaragdláng a legütősebb! * Mondja Wrojthnak, mert úgy látszik, borokról vele érdemes inkább beszélni. Ahogy közelebb érnek az épülethez, előszedi erszényét, és kikotor belőle 289 aranyat, amit Wrojth Wenkroft kezébe nyom. Hogy honnan lett hirtelen ennyi pénze, azt talán maga sem tudja, de egyszerűbb, ha nem is firtatják. Borra mindig van pénz! *
– Legyen két üveggel. Mégiscsak hosszú út lesz! * Magyarázza. *
– Meg aztán sokan is vagyunk! * Hárman, hogy pontosak legyünk. De a három törpe is több, mint a kettő vagy, mint az egy, így az már bizonyos értelemben valóban soknak számít. Ő maga is meg tudna inni két üveg smaragdlángot, nemhogy hárman! Ha megkóstolják, rájönnek majd, hogy miért. *
– Én kopogok, te beszélsz. A te hangod mélyebb, és nálad van a pénz is. * Veti fel javaslatát a vörösnek, és ha nincs ellenvetése, a borászat bejáratához érve így is tesz. A többi aztán már Wrojth dolga lesz. *
* Gubacsot nem igazán izgatják Avalurydda kincsei. Mégis mit kezdene velük? Akármennyit lopnak vagy vesznek el jogos örökségükből, az a rengeteg kincs semmit se ér Wylnurana nélkül. Őt csak az istennő megtalálása érdekli, illetve érdekelte életében. Ha nem találkozott volna Wertussal és Wrojthtal, már az se érdekelné, mert már rég feladta a keresgélést. De kezd emlékezni. Egyre biztosabb benne, hogy ez a kettő a Csonttemetőbe akar menni, és valamiért úgy gondolják, hogy ott mindenféle kincsekre lelnek majd.
Amikor letér az országútról, hogy a Harsogó Borászat felé vegye az irányt, az öregebbik társuk megpróbálja visszarángatni, de Wrojth kiáll mellette. Akárhogy is alakulnak a dolgok, ez bizony kettő az egy ellen! Egy kicsit jobban kedveli most már a vöröst, habár úgy sejti, önös érdekek is állnak szavai mögött. Mindegy is, a lényeg, hogy ő is a kocsmatúra mellett szavaz, így hacsak Wertus nem tud felhozni valami nagyon jó érvet ellene (aligha létezik két szomjas törpe szemében), akkor útjukat a földúton folytatják. Ha kell, akár nélküle is, bár csak nem válnak ketté ilyen hamar.
Talán egy fertályórát se kell menniük a lugasok között, hamarosan meglátják a kő alapzatú, fenyőből készült épületet, hátul a csárdával. Noha ez a csárda jóval népszerűbb megálló volt az utazók körében, amíg a Hold karavánpihenő állt, de biztosan most is árulják még neves boraikat. *
– A smaragdláng a legütősebb! * Mondja Wrojthnak, mert úgy látszik, borokról vele érdemes inkább beszélni. Ahogy közelebb érnek az épülethez, előszedi erszényét, és kikotor belőle 289 aranyat, amit Wrojth Wenkroft kezébe nyom.
Hogy honnan lett hirtelen ennyi pénze, azt talán maga sem tudja, de egyszerűbb, ha nem is firtatják. Borra mindig van pénz! *– Legyen két üveggel. Mégiscsak hosszú út lesz! * Magyarázza. *
– Meg aztán sokan is vagyunk! * Hárman, hogy pontosak legyünk. De a három törpe is több, mint a kettő vagy, mint az egy, így az már bizonyos értelemben valóban soknak számít. Ő maga is meg tudna inni két üveg smaragdlángot, nemhogy hárman! Ha megkóstolják, rájönnek majd, hogy miért. *
– Én kopogok, te beszélsz. A te hangod mélyebb, és nálad van a pénz is. * Veti fel javaslatát a vörösnek, és ha nincs ellenvetése, a borászat bejáratához érve így is tesz. A többi aztán már Wrojth dolga lesz. *
1289. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2026-01-25 18:02:39
Üzenet elküldve: 2026-01-25 18:02:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A Szent Láng Keresése//
* Bár Gubaf nem utasítja el nyíltan az éneklés lehetőségét, mégis egy húron pendülnek; Ők bizony nem fognak énekelni. Egyelőre okuk sincs erre, aztán, hogy majd lesz e, az kiderül. Bár ha Wertus úgy gondolja, hogy eljött az ideje egy kis szavalásnak, ki ő, hogy megállítsa? Bár ennél vannak érdekesebb dolgok is, amit útjuk alatt tudnak csinálni. Most például a vörös elégedett a fegyverek kitárgyalásával. Nem mondja ki nyíltan, de nem bízik abban, hogy olyan nagy kincsekbe fognak botlani. Amit lehetett, azt bizonyára mind elvitték az ítéletnapján. Ha nem, az vagy nem ér semmit, vagy nem tudták elvinni. Reméli, hogy téved és a törpe széfek érintetlenek lesznek. Onnan csak haza kell vinni a zsákmányt és felhasználni jobb dolgokra. *
- Legyen igazad testvér. Várjon minket egy hegynyi arany, egy raktárnyi fegyver és tengernyi sör. Amíg ezek egyike valóra válik, addig panaszunk nem lehet.
* Válaszolja bőszen a másiknak. Bizony, ezek egyike elég lenne ahhoz, hogy őt boldoggá tegyék, és minden bizonnyal a többieket is. Ám mikor ezek ketten az istenük és annak védelméről kezdenek beszélni nyomban elnémul néhány percre. Hallotta már tőlük ezt az istent annyiszor, hogy már megállja szemének forgatását, de még mindig lefagy, amikor ilyen magabiztossággal beszélnek róla. Főleg miután ilyen badarságokat állítanak. *
- Ahogy mondod. Előbb bizonyosodjunk meg róla, hogy nem fenyeget minket veszély, utána bármikor kifejezhetitek tiszteleteteket az istennőnek.
* Mondja oda a végére elég negatívan. Nehéz úgy hozzátenni valami értelmeset, ha hitük teljes mértékben eltér. Persze ez nem ok arra, hogy ne fedezzék fel egyűt az ismeretlent, de már most felkészül arra az eshetőségre, hogy ezek ketten nem fogják hagyni, hogy akármit elvigyen szeretett istenük városából. Márpedig amit képes felhasználni, azt szívesen elviszi. Még mielőtt Wertus elkaphatná Gubaf grabancát és visszaráncigálná az útra, Wrojth ráteszi egyik kezét az öreg vállára. Nem szorítja meg, de azért kellő erőt belead, hogy ráfigyeljen. *
- Ugyan már. Nagyon hosszú út állhat előttünk. Fene se tudja mikor ihatunk utoljára valami finomat. Meg az se jönne jól, ha épp az odaúton jönne ki az elvonási tünetei. Még a végén elhomályosítja az elméjét és elvezet minket a szomszédos városba. Ha engem kérdezel, nem nagy áldozat ez a kis kitérő.
* Végül egy kurta biccentéssel fejezi be mondandóját. Biztos most mindenkit meglep azzal, hogy Gubaf pártját fogja, s nem kiabál utána, hogy tolja vissza a seggét vagy valami, de nem gondolkodik rosszul. Kár, hogy egyedül a pia utáni vágya miatt döntött így, s nem a jövőre való tekintettel cselekszik. Mindenesetre Wrojth hasonlóan átugorja az árkot és átkel ugyanazokon a bokrokon. *
- De ne csináljunk ebből rendszert. Vegyünk egy üveggel és folytassuk az utat. Este így is, úgy is táboroznunk kell.
* Ha továbbra is szeretné meggyőzni a társaságot, akkor immáron kettejükre kell jó behatással lennie az öregnek. Márpedig egyikükkel is sok probléma van, nemhogy kettejükkel. *
- A táskámba elfér, attól nem kell félni. Csak legyen elég aranyad az üvegre. Te kérsz valamit Wertus? A friss bornál csak az érlelt a jobb, de megéri azt is kipróbálni. Hol máshol, ha nem ott, ahol készítik?
* Bár Gubaf nem utasítja el nyíltan az éneklés lehetőségét, mégis egy húron pendülnek; Ők bizony nem fognak énekelni. Egyelőre okuk sincs erre, aztán, hogy majd lesz e, az kiderül. Bár ha Wertus úgy gondolja, hogy eljött az ideje egy kis szavalásnak, ki ő, hogy megállítsa? Bár ennél vannak érdekesebb dolgok is, amit útjuk alatt tudnak csinálni. Most például a vörös elégedett a fegyverek kitárgyalásával. Nem mondja ki nyíltan, de nem bízik abban, hogy olyan nagy kincsekbe fognak botlani. Amit lehetett, azt bizonyára mind elvitték az ítéletnapján. Ha nem, az vagy nem ér semmit, vagy nem tudták elvinni. Reméli, hogy téved és a törpe széfek érintetlenek lesznek. Onnan csak haza kell vinni a zsákmányt és felhasználni jobb dolgokra. *
- Legyen igazad testvér. Várjon minket egy hegynyi arany, egy raktárnyi fegyver és tengernyi sör. Amíg ezek egyike valóra válik, addig panaszunk nem lehet.
* Válaszolja bőszen a másiknak. Bizony, ezek egyike elég lenne ahhoz, hogy őt boldoggá tegyék, és minden bizonnyal a többieket is. Ám mikor ezek ketten az istenük és annak védelméről kezdenek beszélni nyomban elnémul néhány percre. Hallotta már tőlük ezt az istent annyiszor, hogy már megállja szemének forgatását, de még mindig lefagy, amikor ilyen magabiztossággal beszélnek róla. Főleg miután ilyen badarságokat állítanak. *
- Ahogy mondod. Előbb bizonyosodjunk meg róla, hogy nem fenyeget minket veszély, utána bármikor kifejezhetitek tiszteleteteket az istennőnek.
* Mondja oda a végére elég negatívan. Nehéz úgy hozzátenni valami értelmeset, ha hitük teljes mértékben eltér. Persze ez nem ok arra, hogy ne fedezzék fel egyűt az ismeretlent, de már most felkészül arra az eshetőségre, hogy ezek ketten nem fogják hagyni, hogy akármit elvigyen szeretett istenük városából. Márpedig amit képes felhasználni, azt szívesen elviszi. Még mielőtt Wertus elkaphatná Gubaf grabancát és visszaráncigálná az útra, Wrojth ráteszi egyik kezét az öreg vállára. Nem szorítja meg, de azért kellő erőt belead, hogy ráfigyeljen. *
- Ugyan már. Nagyon hosszú út állhat előttünk. Fene se tudja mikor ihatunk utoljára valami finomat. Meg az se jönne jól, ha épp az odaúton jönne ki az elvonási tünetei. Még a végén elhomályosítja az elméjét és elvezet minket a szomszédos városba. Ha engem kérdezel, nem nagy áldozat ez a kis kitérő.
* Végül egy kurta biccentéssel fejezi be mondandóját. Biztos most mindenkit meglep azzal, hogy Gubaf pártját fogja, s nem kiabál utána, hogy tolja vissza a seggét vagy valami, de nem gondolkodik rosszul. Kár, hogy egyedül a pia utáni vágya miatt döntött így, s nem a jövőre való tekintettel cselekszik. Mindenesetre Wrojth hasonlóan átugorja az árkot és átkel ugyanazokon a bokrokon. *
- De ne csináljunk ebből rendszert. Vegyünk egy üveggel és folytassuk az utat. Este így is, úgy is táboroznunk kell.
* Ha továbbra is szeretné meggyőzni a társaságot, akkor immáron kettejükre kell jó behatással lennie az öregnek. Márpedig egyikükkel is sok probléma van, nemhogy kettejükkel. *
- A táskámba elfér, attól nem kell félni. Csak legyen elég aranyad az üvegre. Te kérsz valamit Wertus? A friss bornál csak az érlelt a jobb, de megéri azt is kipróbálni. Hol máshol, ha nem ott, ahol készítik?
1288. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2026-01-25 15:06:40
Üzenet elküldve: 2026-01-25 15:06:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//A Szent Láng Keresése//
* Már jó ideje úton vannak, Arthenior városa rég a messzeségbe tűnt mögöttük. Napjuk továbbra is eseménytelenül telik, így nincs ellenére Wrojth témája a fegyverekről.*
- Ha megtaláljuk Avaluryddát, akkor valószínűleg nem lesz gondod a fegyverre Wrojth testvér. Bizonyára találni fogunk őseink kovács munkáiból néhányat. Azokat nem fogja a rozsda, az élük, pedig olyan még ennyi idő múltán is, mintha csak reggel élezték volna!
* Wertus mélyen hisz az istennő gondviselésében, biztos benne, hogy, ha azt akarja, hogy ráleljenek a városra segíteni fogja őket útjuk során. Ezért igenlően bólogat Gubacs szavaira a medvével kapcsolatban.*
Igen! Megvéd bennünket mindentől! Persze mi sem lehetünk restek! Nem azért adott nekünk erőt, hogy ne éljünk vele!
* Bár ne kérdezte volna Gubacsot, hogy mit lát. Úgy látszik most az ital utáni sóvárgás hályogot növesztett szemeire! Ha inni szerettek volna nem kellett volna olyan korán kelniük, pláne nem elhagyni Artheniort. Ezért Wertus korát megszégyenítő fürgeséggel ugrik Gubacs után.*
- Avalurydda nem várhat! Inni ráérsz visszafelé is! Nem azért indultunk korán, hogy most egy ivóban töltsük a napot! Különben, ha annyira szomjas vagy, majd megállunk Bűbelakban. A jó szerzeteseknek, biztos van boruk, vagy sörük. Ott, majd ihatsz, amennyi jól esik, addig nem!
* Ezen szavak után megragadja Gubacs ruháját a vállánál, úgy próbálja visszatéríteni azt a helyes útra.*
* Már jó ideje úton vannak, Arthenior városa rég a messzeségbe tűnt mögöttük. Napjuk továbbra is eseménytelenül telik, így nincs ellenére Wrojth témája a fegyverekről.*
- Ha megtaláljuk Avaluryddát, akkor valószínűleg nem lesz gondod a fegyverre Wrojth testvér. Bizonyára találni fogunk őseink kovács munkáiból néhányat. Azokat nem fogja a rozsda, az élük, pedig olyan még ennyi idő múltán is, mintha csak reggel élezték volna!
* Wertus mélyen hisz az istennő gondviselésében, biztos benne, hogy, ha azt akarja, hogy ráleljenek a városra segíteni fogja őket útjuk során. Ezért igenlően bólogat Gubacs szavaira a medvével kapcsolatban.*
Igen! Megvéd bennünket mindentől! Persze mi sem lehetünk restek! Nem azért adott nekünk erőt, hogy ne éljünk vele!
* Bár ne kérdezte volna Gubacsot, hogy mit lát. Úgy látszik most az ital utáni sóvárgás hályogot növesztett szemeire! Ha inni szerettek volna nem kellett volna olyan korán kelniük, pláne nem elhagyni Artheniort. Ezért Wertus korát megszégyenítő fürgeséggel ugrik Gubacs után.*
- Avalurydda nem várhat! Inni ráérsz visszafelé is! Nem azért indultunk korán, hogy most egy ivóban töltsük a napot! Különben, ha annyira szomjas vagy, majd megállunk Bűbelakban. A jó szerzeteseknek, biztos van boruk, vagy sörük. Ott, majd ihatsz, amennyi jól esik, addig nem!
* Ezen szavak után megragadja Gubacs ruháját a vállánál, úgy próbálja visszatéríteni azt a helyes útra.*
1287. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2026-01-25 13:42:12
Üzenet elküldve: 2026-01-25 13:42:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A Szent Láng Keresése//
* Wertus kérdésére otromba grimasszal kapja felé a fejét, de még mielőtt elmondhatná, hogy mekkora baromságnak tartja az ötletet, elterelődik a téma. Úgyhogy senki nem fog énekelni, hacsak Wertus nem maga zendít rá. Ez esetben azonban számíthat rá, hogy a másik két törpe a saját lábával fogja bedugaszolni a száját, hogy elhallgasson.
A fegyverekről szóló diszkurzusba nem szól bele, csak magában törprengve sétál tova. Csak akkor szólal meg újra, amikor rá terelődik a téma. Tetszik neki Wertus hite. *
– Így van! Wylnurana megvéd mindentől! A Medvétől is! * Fordul bólogatva Wrojth felé. Persze erről a medvének nem szólt senki, ezért jobban tennék, ha elkerülnék. Vagy, ha már összetalálkoznak egyel, inkább azok harcoljanak vele, akiknek fizikai fegyverük van, ő meg majd messziről figyeli a medvetáncot. Erre azonban elég akkor visszatérni, ha tényleg bajba kerülnek. Remélhetőleg nem fognak. A lápi medvék igen ritkák, ezért is olyan biztonságos az az útvonal, amerre vezeti társait. Ha őszinték akarunk lenni, ez az út hatköznapi lesz, már-már unalmas! Csak elsétálnak a törpék szent városába, hónuk alá kapják, amit találnak ott, aztán uccu neki, hazamennek és élvezik a gazdagságukat. Feltéve persze, ha még időben szólnak Gubacsnak, hogy az úti céljuk az a bizonyos Avalurydda, nem pedig a Csonttemető.
A többiek unszolására valóban látni kezd valamit. Előre tekintve fákat lát, itt-ott dombokat, illetve a dombokon lugasokat. *
– Ínnye! * Kiált fel, és jobb kéz felé mutat, ahol a szőlőföldek kezdődnek. *
– Ahol szőlő van, ott bor is van! A csárda néhány perc kitérő lehet csak, de legalább nem halunk szomjan az úton! Kövessetek! * Int társainak, és hirtelen letérve az útról, átugrik egy kis árkot, átmegy pár bokron, és már rá is talál egy kis földútra, ami bizonyára a Harsogó Borászat csárdája felé vezet. Persze ez is csak egy megérzés, ahogy az is, hogy társai nem fognak úgy örülni az ötletének, ahogyan ő. Ám az kétségtelen, hogy hosszú út áll előttük, és a bor sokáig eláll, így talán nem is akkora badarság Gubacs ötlete. *
* Wertus kérdésére otromba grimasszal kapja felé a fejét, de még mielőtt elmondhatná, hogy mekkora baromságnak tartja az ötletet, elterelődik a téma. Úgyhogy senki nem fog énekelni, hacsak Wertus nem maga zendít rá. Ez esetben azonban számíthat rá, hogy a másik két törpe a saját lábával fogja bedugaszolni a száját, hogy elhallgasson.
A fegyverekről szóló diszkurzusba nem szól bele, csak magában törprengve sétál tova. Csak akkor szólal meg újra, amikor rá terelődik a téma. Tetszik neki Wertus hite. *
– Így van! Wylnurana megvéd mindentől! A Medvétől is! * Fordul bólogatva Wrojth felé. Persze erről a medvének nem szólt senki, ezért jobban tennék, ha elkerülnék. Vagy, ha már összetalálkoznak egyel, inkább azok harcoljanak vele, akiknek fizikai fegyverük van, ő meg majd messziről figyeli a medvetáncot. Erre azonban elég akkor visszatérni, ha tényleg bajba kerülnek. Remélhetőleg nem fognak. A lápi medvék igen ritkák, ezért is olyan biztonságos az az útvonal, amerre vezeti társait. Ha őszinték akarunk lenni, ez az út hatköznapi lesz, már-már unalmas! Csak elsétálnak a törpék szent városába, hónuk alá kapják, amit találnak ott, aztán uccu neki, hazamennek és élvezik a gazdagságukat. Feltéve persze, ha még időben szólnak Gubacsnak, hogy az úti céljuk az a bizonyos Avalurydda, nem pedig a Csonttemető.
A többiek unszolására valóban látni kezd valamit. Előre tekintve fákat lát, itt-ott dombokat, illetve a dombokon lugasokat. *
– Ínnye! * Kiált fel, és jobb kéz felé mutat, ahol a szőlőföldek kezdődnek. *
– Ahol szőlő van, ott bor is van! A csárda néhány perc kitérő lehet csak, de legalább nem halunk szomjan az úton! Kövessetek! * Int társainak, és hirtelen letérve az útról, átugrik egy kis árkot, átmegy pár bokron, és már rá is talál egy kis földútra, ami bizonyára a Harsogó Borászat csárdája felé vezet. Persze ez is csak egy megérzés, ahogy az is, hogy társai nem fognak úgy örülni az ötletének, ahogyan ő. Ám az kétségtelen, hogy hosszú út áll előttük, és a bor sokáig eláll, így talán nem is akkora badarság Gubacs ötlete. *
1286. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2026-01-25 12:30:10
Üzenet elküldve: 2026-01-25 12:30:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A Szent Láng Keresése//
* A tempó nem zavarja, legalább hamar megjárják az utat. Valamivel sokkal jobban piszkálja a csőrét a reggeli indulás, a csípős hideg idővel kombinálva. De nem panaszkodik, az nem túl törpös. Egyébként sem kibírhatatlan, akkor nem tartana velük. Szemét egyszer megforgatja, mikor a teheréről kezd beszélni Gubaf. Ami pedig az ellátmányukat illeti, nos, biztos abban, hogy fel kell használniuk mindent, amit az erdő kínál nekik. Ő maga csak kezével int, mikor felmerül, hogy átadja ásóját. Na, nem pont azért, mert félne, hogy Gubaf elrohanna vele, sokkal inkább fél attól, hogy eltöri. Azért annyira nem olcsó szerszám. *
- Megvagyok. Ami pedig az ingoványt illeti. Átkelni rajta nem telne sok időbe, ha az utat követnénk. De az nem is oda vezetne, ahova mi igyekszünk. Az erdőben pedig a fene se tudja majd, hogy mikor, merre, hányóra.
* Feleli idősebb társuknak egy vállrántással karöltve. Nagyot ránt a fején, ugyanis lehet rosszul hall. Ki akar itt énekelni? Egyik szemöldöke a magasban, ahogy hallgatja a másik kettőt. *
- Ez a fegyver csak átmeneti. Hamarosan leakarom cserélni, csak még nem találtam meg azt, amivel helyettesíthetem. És persze pénzem sincs arra, hogy valami mesterfegyvert készíttessek magamnak. Azért is elkérnek egy vagyonnal.
* Valóban nem büszke törpökre lett kitalálva a fegyver, azonban a vörös törpét nem zavarná a tudat. Amíg elvégzi a feladatát a fegyver, addig bármelyik jó. Milyen véletlen, hogy a sötétséget szolgálni néha sokkal egyszerűbb, mint a többit. *
- Emberek ellen nem vonom kétségbe az erődet, de ha találkozunk egy medvével, azt is addig fogod csapkodni, amíg el nem ijeszted? Bestiák ellen Rizikós. A múltkor én egy orkkal verekedtem, pusztakézzel. Eltörte az orrom a vadállat, de nyertem.
* Emeli fel egyik öklét maga is. Közben mosolya fültől fülig ér. Nem mintha látnák a sisak alatt, de még ha nem is érdekli őket, ő legalább büszke magára. *
- Ja ja. Látod már az utat a gazdagságunk felé?
* A tempó nem zavarja, legalább hamar megjárják az utat. Valamivel sokkal jobban piszkálja a csőrét a reggeli indulás, a csípős hideg idővel kombinálva. De nem panaszkodik, az nem túl törpös. Egyébként sem kibírhatatlan, akkor nem tartana velük. Szemét egyszer megforgatja, mikor a teheréről kezd beszélni Gubaf. Ami pedig az ellátmányukat illeti, nos, biztos abban, hogy fel kell használniuk mindent, amit az erdő kínál nekik. Ő maga csak kezével int, mikor felmerül, hogy átadja ásóját. Na, nem pont azért, mert félne, hogy Gubaf elrohanna vele, sokkal inkább fél attól, hogy eltöri. Azért annyira nem olcsó szerszám. *
- Megvagyok. Ami pedig az ingoványt illeti. Átkelni rajta nem telne sok időbe, ha az utat követnénk. De az nem is oda vezetne, ahova mi igyekszünk. Az erdőben pedig a fene se tudja majd, hogy mikor, merre, hányóra.
* Feleli idősebb társuknak egy vállrántással karöltve. Nagyot ránt a fején, ugyanis lehet rosszul hall. Ki akar itt énekelni? Egyik szemöldöke a magasban, ahogy hallgatja a másik kettőt. *
- Ez a fegyver csak átmeneti. Hamarosan leakarom cserélni, csak még nem találtam meg azt, amivel helyettesíthetem. És persze pénzem sincs arra, hogy valami mesterfegyvert készíttessek magamnak. Azért is elkérnek egy vagyonnal.
* Valóban nem büszke törpökre lett kitalálva a fegyver, azonban a vörös törpét nem zavarná a tudat. Amíg elvégzi a feladatát a fegyver, addig bármelyik jó. Milyen véletlen, hogy a sötétséget szolgálni néha sokkal egyszerűbb, mint a többit. *
- Emberek ellen nem vonom kétségbe az erődet, de ha találkozunk egy medvével, azt is addig fogod csapkodni, amíg el nem ijeszted? Bestiák ellen Rizikós. A múltkor én egy orkkal verekedtem, pusztakézzel. Eltörte az orrom a vadállat, de nyertem.
* Emeli fel egyik öklét maga is. Közben mosolya fültől fülig ér. Nem mintha látnák a sisak alatt, de még ha nem is érdekli őket, ő legalább büszke magára. *
- Ja ja. Látod már az utat a gazdagságunk felé?
1285. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2026-01-24 23:15:26
Üzenet elküldve: 2026-01-24 23:15:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//A Szent Láng Keresése//
* Gubacs kissé visszavesz a loholásból, így már az öreg is képes tartani vele a tempót. Természetesen nem utasítja vissza, hogy az átveszi tőle a csákányt, legfőképpen, hogy ő maga találta ezt ki. Gubacsnak egész törpés kinézetet kölcsönöz a vállára vetett csákány.*
- Gubacs testvér. Nem jött meg a kedved énekelni valamit?
* Az öreg számára jó ötletnek tűnik oldani kissé a hangulatot. De mielőtt fiatal társuk rázendíthetne Wrojth töri meg a csendet. A fegyverekről kezd beszélni. Harcos révén az ősz törpét is érdekli a téma.*
- Az erdőben még csak hagyján, de bizony nem szeretnék ezzel valami szűk járatban, vagy szobában harcba bocsátkozni! Mihamarább be kell szereznem mellé egy tőrt, vagy egy rövidkardot, azok a szűk helyeken sokkal hasznosabbak. Na, például olyan, mint a tiéd megtenné!
* Mikor az a mérgezett pengét említi Wertus megvakarja a szakállát.*
- Hallottam, már ilyesmiről. De az olyan fegyverek a sötétség szolgáinak valók, nem törpének!
* Mikor mágiával átitatott fegyverekről hall elmosolyodik.*
- Rúnák. A törpék rúnákat használtak, mik csak a hold fényénél olvashatók. Bizony, azok rendkívüli fegyverek. Egyetlen más faj sem készített még azokhoz hasonlót sem!
* Azt, hogy Gubacsnak nincs fegyvere már rég észrevette, de nem tette szóvá.*
- Gubacs szerzetesek közt nevelkedett és látnok. Ugyan még magam sem tudom, hogy így-e lesz, de, ha Wylnurana istennőnket segítségül tudja hívni majd a megfelelő időben, hát attól nagyobb segítség nem fog kelleni.
* Mikor a Bűbelaki azt mondja, hogy az istennő minden élőt szeret az öreg sűrűn bólogat. De amikor az azt kérdezi, hogy minek mennek a Csonttemetőbe, ami valószínűleg a mocsár, hát akkor a bólogatás hirtelen abbamarad, az öreg szemei, pedig elkerekednek. Nagyot sóhajt, majd így szól:*
- Te vagy a látnok. Mondj valamit, mit látsz?!
* Gubacs kissé visszavesz a loholásból, így már az öreg is képes tartani vele a tempót. Természetesen nem utasítja vissza, hogy az átveszi tőle a csákányt, legfőképpen, hogy ő maga találta ezt ki. Gubacsnak egész törpés kinézetet kölcsönöz a vállára vetett csákány.*
- Gubacs testvér. Nem jött meg a kedved énekelni valamit?
* Az öreg számára jó ötletnek tűnik oldani kissé a hangulatot. De mielőtt fiatal társuk rázendíthetne Wrojth töri meg a csendet. A fegyverekről kezd beszélni. Harcos révén az ősz törpét is érdekli a téma.*
- Az erdőben még csak hagyján, de bizony nem szeretnék ezzel valami szűk járatban, vagy szobában harcba bocsátkozni! Mihamarább be kell szereznem mellé egy tőrt, vagy egy rövidkardot, azok a szűk helyeken sokkal hasznosabbak. Na, például olyan, mint a tiéd megtenné!
* Mikor az a mérgezett pengét említi Wertus megvakarja a szakállát.*
- Hallottam, már ilyesmiről. De az olyan fegyverek a sötétség szolgáinak valók, nem törpének!
* Mikor mágiával átitatott fegyverekről hall elmosolyodik.*
- Rúnák. A törpék rúnákat használtak, mik csak a hold fényénél olvashatók. Bizony, azok rendkívüli fegyverek. Egyetlen más faj sem készített még azokhoz hasonlót sem!
* Azt, hogy Gubacsnak nincs fegyvere már rég észrevette, de nem tette szóvá.*
- Gubacs szerzetesek közt nevelkedett és látnok. Ugyan még magam sem tudom, hogy így-e lesz, de, ha Wylnurana istennőnket segítségül tudja hívni majd a megfelelő időben, hát attól nagyobb segítség nem fog kelleni.
* Mikor a Bűbelaki azt mondja, hogy az istennő minden élőt szeret az öreg sűrűn bólogat. De amikor az azt kérdezi, hogy minek mennek a Csonttemetőbe, ami valószínűleg a mocsár, hát akkor a bólogatás hirtelen abbamarad, az öreg szemei, pedig elkerekednek. Nagyot sóhajt, majd így szól:*
- Te vagy a látnok. Mondj valamit, mit látsz?!
1284. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2026-01-24 11:41:10
Üzenet elküldve: 2026-01-24 11:41:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A Szent Láng Keresése//
* Nem siet különösebben, de rövidesen mégis megjegyzést kap a tempójára. Hát persze, az öreg törpe nem tudja tartani az iramot. Habár ez esetben jó kérdés, hogy miért akar a Csonttemetőbe menni. A felajánlásra megvonja vállát. *
– Megvagyok. Enyém a legnagyobb teher, mert én vezetlek benneteket a mocsáron át! * Elvigyorodik, aztán megtapogatja az övéről lógó motyót. *
– Meg aztán hoztam kenyeret, meg hagymát. Ki tudja, meddig tart az út! * Sóhajt egyet. *
– De jól van, jól van! Add a csákányod, nehogy elfáradj nekem! Hahuhuha. * Belekortyol a tejbe, majd elteszi, és kezét nyújtja az öregnek. Ha az nem gondolta meg magát, elfogadja a csákányt és vállára vetve megy tovább. Wrojth ásójáért már nem nyúl olyan lelkesen, majd ha a másik ragaszkodik hozzá, akkor talán elfogadja azt is, de nem fogja maga mondani. Amaz amúgy is a mesterfegyverekről és mérgezett pengékről hadovál éppen. *
– Mik vannak… * Ennyi a hozzáfűzni valója. A mérgezett pengékről valóban nem sokat hallott még, de nem is mozgatják meg különösebben a fantáziáját. Nem orgyilkos ő, hogy másoknak ártani akarjon. Ha meg kell védenie magát, ott a két ökle és a fogai. Egy kocsmai verekedés során amúgy sincs több mindenre szükség. Ám ez Wrojthnak is feltűnik. *
– Hm? * Néz a vörösre meglepetten, de nem áll meg, megy tovább, hiszen messze van még a mocsárvidék. *
– Hogyne, hogyne. * Ökölbe szorítja balját, és jól megrázza. Bár törpék között nem a legerősebb, azért megvan a magához mért jó ereje. *
– Nem vagyok én zsoldos vagy nemes, hogy kardom legyen! Wylnurana szemében minden élet szent, nem igaz? * Néz először Wrojthra kérdőn, aztán Wertus felé fordul megerősítést várva. *
– Próféta vagyok és jós! Meg felderítő. Nincs szükségem fegyverre! Na, de miért is megyünk a Csonttemetőbe? Talán valami elintéznivalónk van ott? Csúcsócsálé csusza barátaim!
* Nem siet különösebben, de rövidesen mégis megjegyzést kap a tempójára. Hát persze, az öreg törpe nem tudja tartani az iramot. Habár ez esetben jó kérdés, hogy miért akar a Csonttemetőbe menni. A felajánlásra megvonja vállát. *
– Megvagyok. Enyém a legnagyobb teher, mert én vezetlek benneteket a mocsáron át! * Elvigyorodik, aztán megtapogatja az övéről lógó motyót. *
– Meg aztán hoztam kenyeret, meg hagymát. Ki tudja, meddig tart az út! * Sóhajt egyet. *
– De jól van, jól van! Add a csákányod, nehogy elfáradj nekem! Hahuhuha. * Belekortyol a tejbe, majd elteszi, és kezét nyújtja az öregnek. Ha az nem gondolta meg magát, elfogadja a csákányt és vállára vetve megy tovább. Wrojth ásójáért már nem nyúl olyan lelkesen, majd ha a másik ragaszkodik hozzá, akkor talán elfogadja azt is, de nem fogja maga mondani. Amaz amúgy is a mesterfegyverekről és mérgezett pengékről hadovál éppen. *
– Mik vannak… * Ennyi a hozzáfűzni valója. A mérgezett pengékről valóban nem sokat hallott még, de nem is mozgatják meg különösebben a fantáziáját. Nem orgyilkos ő, hogy másoknak ártani akarjon. Ha meg kell védenie magát, ott a két ökle és a fogai. Egy kocsmai verekedés során amúgy sincs több mindenre szükség. Ám ez Wrojthnak is feltűnik. *
– Hm? * Néz a vörösre meglepetten, de nem áll meg, megy tovább, hiszen messze van még a mocsárvidék. *
– Hogyne, hogyne. * Ökölbe szorítja balját, és jól megrázza. Bár törpék között nem a legerősebb, azért megvan a magához mért jó ereje. *
– Nem vagyok én zsoldos vagy nemes, hogy kardom legyen! Wylnurana szemében minden élet szent, nem igaz? * Néz először Wrojthra kérdőn, aztán Wertus felé fordul megerősítést várva. *
– Próféta vagyok és jós! Meg felderítő. Nincs szükségem fegyverre! Na, de miért is megyünk a Csonttemetőbe? Talán valami elintéznivalónk van ott? Csúcsócsálé csusza barátaim!
1283. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2026-01-23 22:59:09
Üzenet elküldve: 2026-01-23 22:59:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A Szent Láng Keresése//
* Ha nem is a hófedte csúcsokra, de mégsem a sarki kisboltba készülnek. Jobb is, hogy nem mondja ki a véleményét a vörösnek, ugyanis ketten lennének, akik csak értetlenül néznének a másikra. Inkább legyen nála egy plusz réteg, minthogy levelekből kelljen menedéket építeni. Persze az eddig hallottak alapján, talán ez nem idegen a másiktól. Ez talán megmagyarázza, hogy mégis miért iszik ennyit. Elvégre az alkohol felmelegít. A szekér kérdésére csak fejét rázza. Ha lenne neki, már azon érkezett volna, de amint látják, még mindig a két lábán áll. Fejét az idősebb felé fordítja, mikor ő is a szekérről kezd beszélni. *
~ Nem futja? Erőből, vagy aranyból? ~
* A magában felmerülő kérdésnek nem kíván hangot adni, csak bólint az utána kijelentet bölcseletre. Biztos benne, hogy ha hárman összetennék, amik van, sem vinnék el őket az orkok szomszédságába. Bár biztos van az a hülye, elvégre kicsit ők is megközelítik a helyet. Csak annyira kételkedik Gubaf vezetési képességeiben, mint eddig. Mást nem, majd ő lesz az ork csali, de addig is megelőlegezni a bizalmát. Elvégre közismert, hogy a szerencse a hülyéknek kedvez. Amint kiérnek a városból, szemeivel a társai fegyvereit vizslatja. Előbb Wertusnak a csatabárdját nézegeti. Biztos képes cafatokban eltávolítani a húst az áldozatairól. *
- Szép darab. Az erdőben talán kicsit nehéz lesz a forgatása, de tágabb helyeken biztosan halálos.
* Jegyzi meg az idősebnek, majd kisvártatva folytatja. *
- Egy jó mesterfegyvernél nincsen jobb, de láttam én már egészen érdekes fegyvereket. Például olyat, aminek a belsejébe mérget rejtenek. Hát hallottatok már ilyenről?
* Nevet fel aprón ezen a badarságon. Hát mégis kinek támadna ilyen eszébe, mégis mennyire kell valakinek ilyen gyávának lennie. És persze rafináltnak. Ha nem mesélnék az ilyeneket, neki eszébe se jutna. Talán kéne szereznie neki is a gyengébb cinkosainak, ki tudja mikor fog jól jönni. *
- Hallottátok, hogy a nagymesterek képesek mágiával átitatni. Ha szerencsénk van talán találunk ott ehhez hasonlót, talán akkor...
* Sosem tudják meg, hogy mivel szerette volna folytatni a beszélgetést, ugyanis amint átpillant a másik szerzetre, egyből elnémul. Sajnos nem jóképűsége ejtette rabjává, hanem fegyvereinek hiánya, ami még jobb napokon sem előnyös. Ugyan nem tapasztalt, se nem lát be a másik ruhája alá, de meg merne esküdni, hogy még egy egyszerű páncélt sem visel. Így aztán tényleg nehéz dolguk lesz, főleg, ha belebotlanak valamibe. Még a végén kiderül, hogy orkcsapdának sem tudja használni. *
- Gubaf. Fegyvered hol hagytad? Vagy te az öklöddel szoktad megbeszélni a nézeteltéréseid másokkal?
* Teszi fel a kérdést, s teszi ám úgy, hogy ne támadja le annyira, bár egy kis kétely, egy csipetnyi aggodalom mégis érezhető. Főleg azon gondolkodik, hogy mégis, hogy a fenébe jutott át az erdőn egy szál semmibe, ruháját leszámítva. Talán ennél a pontnál érdemel egy csipetnyi tiszteletet, ám a válaszától függően ez a tisztelet hamar el is tűnhet. *
* Ha nem is a hófedte csúcsokra, de mégsem a sarki kisboltba készülnek. Jobb is, hogy nem mondja ki a véleményét a vörösnek, ugyanis ketten lennének, akik csak értetlenül néznének a másikra. Inkább legyen nála egy plusz réteg, minthogy levelekből kelljen menedéket építeni. Persze az eddig hallottak alapján, talán ez nem idegen a másiktól. Ez talán megmagyarázza, hogy mégis miért iszik ennyit. Elvégre az alkohol felmelegít. A szekér kérdésére csak fejét rázza. Ha lenne neki, már azon érkezett volna, de amint látják, még mindig a két lábán áll. Fejét az idősebb felé fordítja, mikor ő is a szekérről kezd beszélni. *
~ Nem futja? Erőből, vagy aranyból? ~
* A magában felmerülő kérdésnek nem kíván hangot adni, csak bólint az utána kijelentet bölcseletre. Biztos benne, hogy ha hárman összetennék, amik van, sem vinnék el őket az orkok szomszédságába. Bár biztos van az a hülye, elvégre kicsit ők is megközelítik a helyet. Csak annyira kételkedik Gubaf vezetési képességeiben, mint eddig. Mást nem, majd ő lesz az ork csali, de addig is megelőlegezni a bizalmát. Elvégre közismert, hogy a szerencse a hülyéknek kedvez. Amint kiérnek a városból, szemeivel a társai fegyvereit vizslatja. Előbb Wertusnak a csatabárdját nézegeti. Biztos képes cafatokban eltávolítani a húst az áldozatairól. *
- Szép darab. Az erdőben talán kicsit nehéz lesz a forgatása, de tágabb helyeken biztosan halálos.
* Jegyzi meg az idősebnek, majd kisvártatva folytatja. *
- Egy jó mesterfegyvernél nincsen jobb, de láttam én már egészen érdekes fegyvereket. Például olyat, aminek a belsejébe mérget rejtenek. Hát hallottatok már ilyenről?
* Nevet fel aprón ezen a badarságon. Hát mégis kinek támadna ilyen eszébe, mégis mennyire kell valakinek ilyen gyávának lennie. És persze rafináltnak. Ha nem mesélnék az ilyeneket, neki eszébe se jutna. Talán kéne szereznie neki is a gyengébb cinkosainak, ki tudja mikor fog jól jönni. *
- Hallottátok, hogy a nagymesterek képesek mágiával átitatni. Ha szerencsénk van talán találunk ott ehhez hasonlót, talán akkor...
* Sosem tudják meg, hogy mivel szerette volna folytatni a beszélgetést, ugyanis amint átpillant a másik szerzetre, egyből elnémul. Sajnos nem jóképűsége ejtette rabjává, hanem fegyvereinek hiánya, ami még jobb napokon sem előnyös. Ugyan nem tapasztalt, se nem lát be a másik ruhája alá, de meg merne esküdni, hogy még egy egyszerű páncélt sem visel. Így aztán tényleg nehéz dolguk lesz, főleg, ha belebotlanak valamibe. Még a végén kiderül, hogy orkcsapdának sem tudja használni. *
- Gubaf. Fegyvered hol hagytad? Vagy te az öklöddel szoktad megbeszélni a nézeteltéréseid másokkal?
* Teszi fel a kérdést, s teszi ám úgy, hogy ne támadja le annyira, bár egy kis kétely, egy csipetnyi aggodalom mégis érezhető. Főleg azon gondolkodik, hogy mégis, hogy a fenébe jutott át az erdőn egy szál semmibe, ruháját leszámítva. Talán ennél a pontnál érdemel egy csipetnyi tiszteletet, ám a válaszától függően ez a tisztelet hamar el is tűnhet. *
1282. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2026-01-23 22:13:06
Üzenet elküldve: 2026-01-23 22:13:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//A Szent Láng Keresése//
* Kisvártatva harmadik társuk is felbukkan a tér egyik szegletében és egyenesen feléjük veszi az irányt. Az öreg roppantul megörül, hogy nem kellett sokáig ácsorognia a hidegben. Wrojth kérdésére biccent a fejével, majd ennyit mond:*
- Induljunk! Nekem már arra nem futja, hogy kibéreljek valami fuvarost, aki elvisz bennünket a lápig. Az orkok miatt gondolom senki nem akar túl messzire merészkedni a várostól, ha meg igen, annak az árát is megkéri.
* A Csonttemető valószínűleg a láp egy része lehet, legalábbis az öreg így vélekedik, ezért ezt nem is firtatja tovább. Wrojth biztató szavain felbátorodva Gubacs máris a kezébe veszi a gyeplőt. A fiatal Bűbelaki felpattan és megindul a városból kifele, de úgy, mint akiből máris ki akar jönni az imént elfogyasztott tej és még el szeretné időben érni az illemhelyet. Kurta lábait szaporán kapkodja egymás után. Az öregnek és a vörösnek van mit csinálni, hogy tartani tudják a tempót. Persze könnyű neki, hisz ő nem visz semmit, míg a másik kettő cipeli azt a kevéske felszerelést. Szempillantás alatt a városon kívül találják magukat az északra vezető országúton. Gubacs tempóját az öreg nem állja meg szó nélkül.*
- Te Gubacs testvér! Nem mondom, hogy vánszorogjunk, de ha ilyen tempóban folytatjuk, akkor ebédre visszaérünk. Tudod mit? Talán vihetnéd Wrojth bátyád ásóját, én meg odaadom a csákányt! Persze nem örökbe!
* Ezek után Wrojthoz fordul.*
- Mikor találkoztunk a tisztáson említetted, hogy te már keltél át a lápon. Hogy becsülöd, mennyi idő átkelni rajta egy biztonságos úton?
* Kisvártatva harmadik társuk is felbukkan a tér egyik szegletében és egyenesen feléjük veszi az irányt. Az öreg roppantul megörül, hogy nem kellett sokáig ácsorognia a hidegben. Wrojth kérdésére biccent a fejével, majd ennyit mond:*
- Induljunk! Nekem már arra nem futja, hogy kibéreljek valami fuvarost, aki elvisz bennünket a lápig. Az orkok miatt gondolom senki nem akar túl messzire merészkedni a várostól, ha meg igen, annak az árát is megkéri.
* A Csonttemető valószínűleg a láp egy része lehet, legalábbis az öreg így vélekedik, ezért ezt nem is firtatja tovább. Wrojth biztató szavain felbátorodva Gubacs máris a kezébe veszi a gyeplőt. A fiatal Bűbelaki felpattan és megindul a városból kifele, de úgy, mint akiből máris ki akar jönni az imént elfogyasztott tej és még el szeretné időben érni az illemhelyet. Kurta lábait szaporán kapkodja egymás után. Az öregnek és a vörösnek van mit csinálni, hogy tartani tudják a tempót. Persze könnyű neki, hisz ő nem visz semmit, míg a másik kettő cipeli azt a kevéske felszerelést. Szempillantás alatt a városon kívül találják magukat az északra vezető országúton. Gubacs tempóját az öreg nem állja meg szó nélkül.*
- Te Gubacs testvér! Nem mondom, hogy vánszorogjunk, de ha ilyen tempóban folytatjuk, akkor ebédre visszaérünk. Tudod mit? Talán vihetnéd Wrojth bátyád ásóját, én meg odaadom a csákányt! Persze nem örökbe!
* Ezek után Wrojthoz fordul.*
- Mikor találkoztunk a tisztáson említetted, hogy te már keltél át a lápon. Hogy becsülöd, mennyi idő átkelni rajta egy biztonságos úton?
1281. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2026-01-20 12:03:36
Üzenet elküldve: 2026-01-20 12:03:36
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Már igencsak túljutott lapos delelőjén a nap. A kocsi néha megzörrenve, máskor tengelyénél panaszosan nyikordulva zabálja komótosan a távolságot, ami egy pici, jelentéktelen falucska, és a nagy város között húzódik. Már rég elunta a bámészkodást. Sosem járt még erre, ám olyan érzése van, mintha újra és újra ugyanazt a fát, bokrot vagy oldalra elforduló vadcsapást látná elhaladni. A legérdekesebb az volt, amikor erős lovaikon fegyveresek ügettek el a kocsi mellett. A bácsi azt mondta rájuk, hogy ők egy őrjárat, és azért vannak itt, hogy biztonságos legyen az út. Mert mostanában orkok meg mindenféle szörnyek is lehetnek a környéken. A bácsi azt is mondta, hogy a biztonság kedvéért bugyolálja csak magát még jobban be abba a pokrócba amíg a paták által felvert por el nem ül; nem kell az őrjáratnak látnia, hogy egy ilyen fiatal leányt visz magával. Mindenféle szörnyek, azt mondta a bácsi.
Talán egy órát is aludt a bakon kókadozva, már ha alvásnak lehet ezt nevezni. Arra gondol, hogy a kakasülőn a tyúkok bóbiskolhatnak így. Szinte a szíve is megállt egy pillanatra, amikor észrevette, hogy a bácsi is el-elbóbiskol néha; de szerencsére a ló nem először járhatja az utat, hiszen szépen követte azt akkor is, amikor a szár lazán engedett a nyakára.
Kicsit hátrébb löki a vállán a pokrócot, és lehajol batyujához. Abból egy darabka kenyeret és keménysajtot vesz elő. Tarsolyából kihúzza bicskáját -egyszerű szalonnázóbicska, szaru nyél és vékony penge-, azzal, csak úgy a kezében tartva, ügyesen vág falatot a kenyérből és a sajtból, mintha csak aratás közben állna meg kissé enni.*
- Nézzed! *-szólal meg váratlanul mellette a bácsi, de nem mutatja, hogy mire gondol. Értetlenül forgatja körbe a fejét, mígnem megérti, hogy merre kell néznie, és mit kell látnia.
Amoda, ahová az út kanyarodik el alattuk, már ott a város széle.*
Talán egy órát is aludt a bakon kókadozva, már ha alvásnak lehet ezt nevezni. Arra gondol, hogy a kakasülőn a tyúkok bóbiskolhatnak így. Szinte a szíve is megállt egy pillanatra, amikor észrevette, hogy a bácsi is el-elbóbiskol néha; de szerencsére a ló nem először járhatja az utat, hiszen szépen követte azt akkor is, amikor a szár lazán engedett a nyakára.
Kicsit hátrébb löki a vállán a pokrócot, és lehajol batyujához. Abból egy darabka kenyeret és keménysajtot vesz elő. Tarsolyából kihúzza bicskáját -egyszerű szalonnázóbicska, szaru nyél és vékony penge-, azzal, csak úgy a kezében tartva, ügyesen vág falatot a kenyérből és a sajtból, mintha csak aratás közben állna meg kissé enni.*
- Nézzed! *-szólal meg váratlanul mellette a bácsi, de nem mutatja, hogy mire gondol. Értetlenül forgatja körbe a fejét, mígnem megérti, hogy merre kell néznie, és mit kell látnia.
Amoda, ahová az út kanyarodik el alattuk, már ott a város széle.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1291-1310