Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 54 (1061. - 1080. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1080. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-06-09 16:08:48
Üzenet elküldve: 2025-06-09 16:08:48
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
//Emlékek útján//
*Ő is jobban szeretne Mai kezei között lovagolni, de nem tagadja, hogy első gondolatában a látvány jutott eszébe. Ha Mait zavarja, bármikor elveheti tőle a táskát és a ló nyergére kötheti, nem fog ellenkezni. Pusztán védi saját kis "kincstárát" amiben életmentésre szánt növényeit tárolja.*
- Hoztam takarót estére ha fáznánk. De ebbe még melegem is van.
*Nem panaszkodik, de a bőrvért alatt így a napon azért megérzi annak melegét. Ő sem tervez több napot eltölteni az erdőben, bár nem zavartatná magát. Nem egyszer megtette. Sőt a jövőben még tervezett is egy kis kirándulást Trylnorral a szabad ég alá. Már ha majd Mai elengedi őket.
A főtéren össze is futnak a feketeséggel, aki egész lelkesen köszönti őket. A bámulást pusztán némi értetlen pislogással viszonozza csupán.
Amíg Nori elsiet a lováért Mai szólítja meg őt.*
- Rendben, szólok.
*Fordul hátra amennyire tud ültében, hogy Mai tekintetét keresse. Kis sisakját muszáj felhúznia, hogy végül megtalálja a jégkékeket. Amiben megcsillan a hála, még ha Szikra ezt ki nem mondja. Pusztán mosolyogni képes Maira, hogy ezt a hatalmas utat megteszi vele.
Nori hamar vissza is ér, végül a két nő és a lányka megindulnak lóháton a messzeségbe.
Nori töri meg a csendet útjuk során. Szikra hamar szóra nyitná a száját, azonban inkább megállja mielőtt tiltakozna afelől bármi köze lenne szüleinek ahhoz az arctalanhoz amit a feketeség olyan jól ismer.*
- Ők nem azok az arctalanok.
*Mondja kissé duzzogva az orra alatt, de nem igazán szeretne beleszólni a felnőttek dolgaiba. Őt csak az érdekli, hogy válaszokat találjon. És kizártnak tartja a szüleinek bármi köze lehet ahhoz amit Nori úgy váltig állít. Erre a nyakában logó bagolyfejes amulett is a bizonyíték.*
*Ő is jobban szeretne Mai kezei között lovagolni, de nem tagadja, hogy első gondolatában a látvány jutott eszébe. Ha Mait zavarja, bármikor elveheti tőle a táskát és a ló nyergére kötheti, nem fog ellenkezni. Pusztán védi saját kis "kincstárát" amiben életmentésre szánt növényeit tárolja.*
- Hoztam takarót estére ha fáznánk. De ebbe még melegem is van.
*Nem panaszkodik, de a bőrvért alatt így a napon azért megérzi annak melegét. Ő sem tervez több napot eltölteni az erdőben, bár nem zavartatná magát. Nem egyszer megtette. Sőt a jövőben még tervezett is egy kis kirándulást Trylnorral a szabad ég alá. Már ha majd Mai elengedi őket.
A főtéren össze is futnak a feketeséggel, aki egész lelkesen köszönti őket. A bámulást pusztán némi értetlen pislogással viszonozza csupán.
Amíg Nori elsiet a lováért Mai szólítja meg őt.*
- Rendben, szólok.
*Fordul hátra amennyire tud ültében, hogy Mai tekintetét keresse. Kis sisakját muszáj felhúznia, hogy végül megtalálja a jégkékeket. Amiben megcsillan a hála, még ha Szikra ezt ki nem mondja. Pusztán mosolyogni képes Maira, hogy ezt a hatalmas utat megteszi vele.
Nori hamar vissza is ér, végül a két nő és a lányka megindulnak lóháton a messzeségbe.
Nori töri meg a csendet útjuk során. Szikra hamar szóra nyitná a száját, azonban inkább megállja mielőtt tiltakozna afelől bármi köze lenne szüleinek ahhoz az arctalanhoz amit a feketeség olyan jól ismer.*
- Ők nem azok az arctalanok.
*Mondja kissé duzzogva az orra alatt, de nem igazán szeretne beleszólni a felnőttek dolgaiba. Őt csak az érdekli, hogy válaszokat találjon. És kizártnak tartja a szüleinek bármi köze lehet ahhoz amit Nori úgy váltig állít. Erre a nyakában logó bagolyfejes amulett is a bizonyíték.*
1079. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-06-09 15:46:57
Üzenet elküldve: 2025-06-09 15:46:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Emlékek útján//
*Kedvesen mosolyog a lányra. Övé a döntés, de jobb szeretné tényleg a vékony ovó karjai között tudni, nem pedig maga mögött. Igen kedves, hogy arra is figyel, hogy ne a hátán legyen a táska, hanem maga előtt, persze fel is lehetne kötni Borsra, úgy, ahogy az övét. Persze abban nincs sok dolog, meleg felsőrész, na meg valami becsomagolt pogácsa, amit a nevelő készített, de persze csak azért hozza, hogy ne kapjon egy éhes hisztirohamot senkitől. Mit sem sejti, hogy mi lapul még a nagylánynál.*
- Melegebb ruhát hoztál? Jó az idő, de jobb felkészülni arra, amire lehet.
*Megvárja persze, ha így még időre van szükség. Ételt nem, de tüzet és italt tud csinálni, mágiával. Persze nem erre kellene elhasználnia az erejét, de egyébként nem napokra mennek el -jó estben-. Azon már meg sem lepődik, hogy Nori nem Árnyékkal várja őket, hanem még vesztegeti az időt azzal, hogy elmegy az istállóig érte, ahol tartja. De nem fog ezen fennakadni, addig is tud a leánnyal beszélni.*
- Nálam vannak a rajzaid, de ettől még lehet, hogy az emlékeidre kell hagyatkoznunk. Majd figyelj oda és mondd az irányt. Ha bizonytalan vagy, vagy megfájdul a fejed szólj, megállunk, de el nem volna jó tévedni. Az ingoványig én is tudom az utat.
*Mondja, majd látja, hogy végre újra megérkezik a testvére is. Mély levegőt vesz annak szavaira, de nem íródik az arcára, amit gondol.*
- Az ingoványig mindenképp, aztán meglátjuk hová visznek az emlékei. Elsősorban Szikra vezet, te kérlek felügyeld, hogy járható-e az út, vagy kis kerülőt kell tegyünk. És hidd el, igen sok mindent fontolóra vettem.
*Nem is érdekli jobbára más, csak az út, amit szavai közben megkezdtek, na meg Szikra épsége. Minden rezzenésére figyel, ahogy az útra is igyekszik. Nem telik el sok idő, hogy kijussanak a városból, de szóval nem tart senkit, ha nem muszáj. A neheze akkor jön, ha ismeretlen tájra tévednek, nem foglalja le érzékeit semmire nem való csacsogással.*
*Kedvesen mosolyog a lányra. Övé a döntés, de jobb szeretné tényleg a vékony ovó karjai között tudni, nem pedig maga mögött. Igen kedves, hogy arra is figyel, hogy ne a hátán legyen a táska, hanem maga előtt, persze fel is lehetne kötni Borsra, úgy, ahogy az övét. Persze abban nincs sok dolog, meleg felsőrész, na meg valami becsomagolt pogácsa, amit a nevelő készített, de persze csak azért hozza, hogy ne kapjon egy éhes hisztirohamot senkitől. Mit sem sejti, hogy mi lapul még a nagylánynál.*
- Melegebb ruhát hoztál? Jó az idő, de jobb felkészülni arra, amire lehet.
*Megvárja persze, ha így még időre van szükség. Ételt nem, de tüzet és italt tud csinálni, mágiával. Persze nem erre kellene elhasználnia az erejét, de egyébként nem napokra mennek el -jó estben-. Azon már meg sem lepődik, hogy Nori nem Árnyékkal várja őket, hanem még vesztegeti az időt azzal, hogy elmegy az istállóig érte, ahol tartja. De nem fog ezen fennakadni, addig is tud a leánnyal beszélni.*
- Nálam vannak a rajzaid, de ettől még lehet, hogy az emlékeidre kell hagyatkoznunk. Majd figyelj oda és mondd az irányt. Ha bizonytalan vagy, vagy megfájdul a fejed szólj, megállunk, de el nem volna jó tévedni. Az ingoványig én is tudom az utat.
*Mondja, majd látja, hogy végre újra megérkezik a testvére is. Mély levegőt vesz annak szavaira, de nem íródik az arcára, amit gondol.*
- Az ingoványig mindenképp, aztán meglátjuk hová visznek az emlékei. Elsősorban Szikra vezet, te kérlek felügyeld, hogy járható-e az út, vagy kis kerülőt kell tegyünk. És hidd el, igen sok mindent fontolóra vettem.
*Nem is érdekli jobbára más, csak az út, amit szavai közben megkezdtek, na meg Szikra épsége. Minden rezzenésére figyel, ahogy az útra is igyekszik. Nem telik el sok idő, hogy kijussanak a városból, de szóval nem tart senkit, ha nem muszáj. A neheze akkor jön, ha ismeretlen tájra tévednek, nem foglalja le érzékeit semmire nem való csacsogással.*
1078. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-06-09 15:22:05
Üzenet elküldve: 2025-06-09 15:22:05
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Emlékek útján//
*Nem számol ugyan minden percet, de érzése szerint nem kell túl sokat várakoznia, mígnem először a kusza sörényű ló patáinak a macskaköveken való kopogását hallja meg, majd rögtön utána azt is, ahogy a két lány köszönti őt. Erre felkapja a fejét és végigméri az érkező kettőst, vagy Borssal együtt hármast.*
- Sziasztok! *Rögtön felpattan ültéből, ahogy megörül nekik, aztán rövid ideig oldalra billentett fejjel bámulja őket, mert számára mindketten szokatlanul mutatnak abban az öltözékben, melyet magukra öltöttek, de megjegyzést nem tesz rájuk, már csak azért, sem, mert Mai hangulata igencsak sietősnek tűnik.*
- Hozom Árnyékot, és mehetünk. *Bólint engedelmesen, majd elsiet, pár perccel később pedig már fekete paripáját vezetgetve láthatják viszont. Fel is pattan a nyeregbe, Szörnyecske pedig a lóra aggatott egyik táskában foglal kényelmesen helyet.*
- Őt továbbra sem tudom lerázni magamról, úgyhogy velünk jön. Szerintem még mindig nem ok nélkül bámult téged annyira a múltkor. *Néz hátra az elf lányra, miközben ő megy elől, hogy kivezesse kis csapatukat a városból. Közben azt is figyeli, hogy vajon a macska most is annyira érdekesnek találja-e a lányt, de hamar megunja, inkább visszafordul előre, mielőtt egy fának vezetné Árnyékot. Egyelőre lépésben haladnak, hisz neki legalábbis halvány fogalma nincs arról, hogy akkor most hova is tart a menet.*
- Merre megyünk? Még mindig a mocsárba, vagy rájöttetek valami másra? Ha a mocsár, akkor most már megfontolhatnád, amit a múltkor mondtam a lányról, a macskáról, Sa'Terethről és arról a helyről. Hogy összefügghetnek ezek a dolgok… *Ezt a kérdését már természetesen leginkább Mainak címzi, ahogy az utána elhangzottakat is. Csendben maradni és csak menni előre nyilván most sem tud, de úgy tűnik, hogy a kínzó hangok elnémításának hála a feketeség is összeszedettebben tud most kommunikálni. Legalábbis egyelőre.*
*Nem számol ugyan minden percet, de érzése szerint nem kell túl sokat várakoznia, mígnem először a kusza sörényű ló patáinak a macskaköveken való kopogását hallja meg, majd rögtön utána azt is, ahogy a két lány köszönti őt. Erre felkapja a fejét és végigméri az érkező kettőst, vagy Borssal együtt hármast.*
- Sziasztok! *Rögtön felpattan ültéből, ahogy megörül nekik, aztán rövid ideig oldalra billentett fejjel bámulja őket, mert számára mindketten szokatlanul mutatnak abban az öltözékben, melyet magukra öltöttek, de megjegyzést nem tesz rájuk, már csak azért, sem, mert Mai hangulata igencsak sietősnek tűnik.*
- Hozom Árnyékot, és mehetünk. *Bólint engedelmesen, majd elsiet, pár perccel később pedig már fekete paripáját vezetgetve láthatják viszont. Fel is pattan a nyeregbe, Szörnyecske pedig a lóra aggatott egyik táskában foglal kényelmesen helyet.*
- Őt továbbra sem tudom lerázni magamról, úgyhogy velünk jön. Szerintem még mindig nem ok nélkül bámult téged annyira a múltkor. *Néz hátra az elf lányra, miközben ő megy elől, hogy kivezesse kis csapatukat a városból. Közben azt is figyeli, hogy vajon a macska most is annyira érdekesnek találja-e a lányt, de hamar megunja, inkább visszafordul előre, mielőtt egy fának vezetné Árnyékot. Egyelőre lépésben haladnak, hisz neki legalábbis halvány fogalma nincs arról, hogy akkor most hova is tart a menet.*
- Merre megyünk? Még mindig a mocsárba, vagy rájöttetek valami másra? Ha a mocsár, akkor most már megfontolhatnád, amit a múltkor mondtam a lányról, a macskáról, Sa'Terethről és arról a helyről. Hogy összefügghetnek ezek a dolgok… *Ezt a kérdését már természetesen leginkább Mainak címzi, ahogy az utána elhangzottakat is. Csendben maradni és csak menni előre nyilván most sem tud, de úgy tűnik, hogy a kínzó hangok elnémításának hála a feketeség is összeszedettebben tud most kommunikálni. Legalábbis egyelőre.*
1077. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-06-06 22:58:06
Üzenet elküldve: 2025-06-06 22:58:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
* Kora reggel indult el, így tervei szerint egészen hamar elérheti a tornyot, de még így is kell majd neki pár nap, amit ott tölt tanulással, de legalább egy. Majd látja, hogy mennyire haladt jól. Egyelőre még oda kell érni. Itt még könnyű a haladás, mert jó az út és viszonylag forgalmas is. A városi őrség őrjáratai megnyugtató látványa sokat jelent a lány biztonságérzetében. Később ez nem lesz majd így. Az idő most pompás, talán kicsit még meleg is, de nem vészes. Útja során megpillantja a ligetet is a távolban, ami sok emléket felébreszt benne. Sajnos köztük van az a fránya doki is.*
1076. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-06-06 13:41:58
Üzenet elküldve: 2025-06-06 13:41:58
Rang: Játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Utazás//
* Az út utolsó szakaszát már nyergelve teszi meg. Persze nem siet sehova, de szeret sebesen vágtatni. Élvezi, ahogy elmosódik körülötte a világ, és ahogy csapja a haját a szél. Elhalad egy lassan haladó szekér mellett, ami farönkökkel van megtömve, legalábbis ha Agin azt jól veszi ki az elmosódottságból. Csak akkor lassít le, amikor a távolban észreveszi a város alakját. Ott visszavált a lassú, ügető járásmódba. Itt már bőven több ember járkál, nem szeretne egyiknek sem nekimenni. Kihúzott háttal és felemelt fejjel megy be a városba, és hálát ad a lovának, hogy végre ideért. *
* Az út utolsó szakaszát már nyergelve teszi meg. Persze nem siet sehova, de szeret sebesen vágtatni. Élvezi, ahogy elmosódik körülötte a világ, és ahogy csapja a haját a szél. Elhalad egy lassan haladó szekér mellett, ami farönkökkel van megtömve, legalábbis ha Agin azt jól veszi ki az elmosódottságból. Csak akkor lassít le, amikor a távolban észreveszi a város alakját. Ott visszavált a lassú, ügető járásmódba. Itt már bőven több ember járkál, nem szeretne egyiknek sem nekimenni. Kihúzott háttal és felemelt fejjel megy be a városba, és hálát ad a lovának, hogy végre ideért. *
1075. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-06-01 12:27:35
Üzenet elküldve: 2025-06-01 12:27:35
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
* A szekér kigurul a városból, rajta az Alesian-Zápor párossal. A parasztnak van két kisebb gyermeke, akik szintén a kocsin ülnek. Ők jól elkényeztetik a mosómedvét hátul. Alesian, meg a furulyán egy vidám dallamot játszik el. Pazar az idő, pont jó egy ilyen utazásra. Ez egy remek alkalom arra is, hogy némi információhoz jusson vidékről is, de ahogy az lenni szokott nem sok érdekességet hallhat a szántókról. Azt leszámítva, hogy a Szántásháton született szürke csikó, egy sárga kancától. Sebaj, mesél ő a messzi Wgtorenről, amit tátott szájjal hallgathatnak. A sivatag és a nomádok egzotikus, túlfűtött világa általában kedveltnek számít itt. Sajnos csak a mocsárig utazhatnak így együtt. Onnan már egyedül kell mennie a tündérnek. Viszont kapnak két almát, aminek nagyon örül. Miután elköszön tőlük rögtön neki is vág az ingoványnak.*
1074. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-05-30 09:47:59
Üzenet elküldve: 2025-05-30 09:47:59
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*A holdfényes éjszaka figyeli könnyed lépteit. Az éj csendje mégis visszhangként veri vissza járásának hangját. Nappal nem lenne különösebben hangos, még inkább halk járása lenne, melyet kecses, vékony alkata még halkabbá változtat. De a magányos éjszaka úgy falja a hangokat, zajokat mintha egy olyan embernek adnánk többfogásos ebédet aki pár napok óta csak száraz kenyéren élt volna. Még az apró neszek is hangos zajként hallatszódnak. Kisebb rágcsálók rohangálásának a neszei lehetnek. Egy nagyobb ragadozó sokkal halkabb lenne és csak akkor hallaná meg, ha már támadásra lenne kész. Szerencse vagy sem, de ez most nem történik meg. Útja eddig probléma mentesen folytatódik, bár még csak most kezdődött. Még van előtte bőven veszély, melyet az út hozhat magával. Kíváncsi, hogy vajon az útját biztonságosan le tudhatja vagy váratlan vendégekre is számíthat. A jövő bizonytalansága érezteti hatását, nyugtalansága inkább innen fakad, mintsem az esti vándorlásból. Persze a vadaktól logikus lenne ha félne. Félelme viszont most elenyésző. A holdak mutatják neki az utat és bízik is bennük.*
1073. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-05-28 02:29:40
Üzenet elküldve: 2025-05-28 02:29:40
Rang: Játékos
IC üzenetek: 695
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 695
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//A fény útján járva//
*Biztos látszik rajta, hogy örül annak, hogy Alenia szerint eddig jó neveket talált és adott, de nem csak ez az egyetlen ok, ami miatt élvezi ezt az utazást. Nem mintha máskor utálna utazni, egyszerűen csak meglehetősen semlegesek az érzelmei iránta, nem érez semmit, csak annyit, hogy teszi, mert kell, hogyha a városból Szarvasligete, vagy onnan oda vissza szeretne jutni. Ameddig csak néha tette meg az utat, addig eseményszámba ment, Nia visszatérése óta azonban inkább már csak hati rutin.
Most azonban más, mert idejét sem tudja, hogy mikor járt utoljára ezen a környéken, hiába tart éppen ugyanoda, mint máskor. Tetszenek neki a szántóföldek, kellemes beszívni a mezők friss illatát, úgy érzi, hogy még valahogy a szél is békésebben fúj errefelé, persze biztos benne, hogy ez utóbbi csak illúzió, mert a vihar az itt is vihar, mint az erdő fái között, vagy akár a tengeren lenne, amiről Intath annyit mesélt neki korábban.*
- Igazad van. *bólint arra, amit Alenia a múlt szakaszairól mond.* Az én régmúltam a gyerekkorom, pontosabban az egész az előtti életem, hogy először Artheniorba jöttem volna. Oda már biztosan nem vágyom vissza, és ha muszáj lenne sem hiszem, hogy újra tudnám élni azt az életet. Ennek ellenére, amennyire én tudom, a gyerekkor gondtalan nyugalmába sokan visszavágynak. Úgy érted, amit mondtál, hogy nem lennél újra gyerek, egy-két napig sem, ha tehetnéd, vagy úgy, hogy a mostani énedet már semmiképpen nem cserélnéd el a régire? Gondolom inkább az utóbbi. Én arra lennék nagyon kíváncsi, hogy akkor hogyan alakul akkor az életünk, ha együtt vagyunk gyerekek, de tudom kár ezen gondolkodni. Szerintem a lehető legjobbkor találkoztunk, mert nem tudtunk volna felnőni együtt. Belegondoltál már abba, hogyha úgy ismerlek meg, hogy mind a ketten kislányok vagyunk, és össze is barátkozunk akkor, mennyire fura lett volna a jövő?
*A kérdés persze leginkább költői. Eleve nem hiszi, hogy akár a távolabbi múltban, akár a közeljövőben Aleniának lett volna ideje ilyesmiken fantáziálni, ráadásul ez a lehetőség neki is éppen csak most jutott az eszébe, pedig ő aztán tényleg szereti jó alaposan megrágni magában a gondolatokat oda és vissza is.*
- Ha így történt volna, mire te egyáltalán kamaszkorba lépsz, én már régen felnőtt nő vagyok, talán házas, családdal, bár persze nyilván nem saját gyerekekkel.
*Valamiért megmosolyogtatja a gondolat, pedig igazából nem jó belegondolni ebbe, de hát amióta az eszét tudja, tisztában van vele, hogy csak félig elf, ennek pedig egy-két előnye mellett sokkal több hátránya van. Példának okáért, ő nem hosszúéletű, ahogyan sokan az elfeket nevezik. Minden más fajnál az a természetes, hogy a gyermekek temetik el a szüleiket, nem pedig fordítva, ami viszont őt illeti, ha szép kor adatik meg neki és sokáig él, még akkor is majdnem teljesen biztos, hogy édesanyja fog térdelni az övé, nem pedig ő az ő sírja előtt.
Nem túl vidám gondolat, ami nem igazán illik ehhez a szép naphoz és tájhoz, igyekszik is nem sokat gondolni rá, és élvezni azt, amit lehet, de hát hiába érezte tegnap azt a felhőtlen örömöt és boldogságot, és érzi még most is, és hiába döntötte el, hogy hagyja magát a fény által vezetni, attól még nem tehet úgy, mintha nem létezne árnyék és sötétség.
Azt viszont semmiképpen nem hagyja, hogy nyomott hangulat telepedjen rá, ebben pedig nagy segítség, hogy Aleniával lehet és az is, hogy egyáltalán nem magányos, mint régen volt, ha valahonnan valahová el kellett jutnia.
Otthonát is egyedül kellett elhagynia, és néhány alkalmat leszámítva mindig is magában utazott, legfeljebb hátasai, macskája és plüssnyulai voltak vele. Ugyan egészen hozzászokott ehhez, most természetesen mégsem bánja, hogy rajtuk kívül akad más társasága is, ráadásul éppen Nia, akivel más körülmények között is szívesen beszélgetne.
Így kettesben kicsit jobban megy az idő és rövidebbnek is tűnik az út, mintha csak saját gondolataiba merülve utazna. Viszonylag hamar rá is találnak a nagy kereskedelmi útra, amiről beszélt, és, amin utazva Szarvasligetbe juthatnak viszonylag korán.*
- Igen, ez lesz az. *bólint, amikor odaérnek.* Csak követni kell ezt az utat és Szarvasligetbe jutunk. Szólok, ha majd meglátom az ösvényt, ami levezet hozzá az útról. Addig mehetünk egymás mellett is nyugodtan. *mondja, és, ha teheti, akkor bevárja Aleniát, mert mégiscsak egyszerűbb úgy beszélgetni, hogy egyszer-egyszer oldalra, nem pedig hátra kell néznie.*
- Diktáld nyugodtan a tempót, nekem mindegy, hogy milyen gyorsan megyünk. *ajánlja fel.
Vágtathatak is sietve, mehetnek félig gyorsan, vagy akár teljesen nyugodt tempóban is felőle, jobb, ha ezt Aleniára bízza. Neki sem lesz egyszerű szembenézni és beszélni Intathal, ugyanakkor valószínűsíti, hogy Aleniát jobban aggasztja ez, így az is jobb, hogyha ő dönt abban a kérdésben, hogy siet-e találkozni az elffel, vagy pedig inkább késlelteti egy kicsit az elkerülhetetlent.*
- Ami a fájdalmat illeti, örülök, hogy tévedtem, írni pedig akár már Szarvasligetben elkezdhetsz, ha van kedved és minden jól alakul. Persze, én elfogult vagyok ligettel kapcsolatban, de úgy gondolom, hogy ott a tó partján könnyen jöhet az ihlet. Ha értenék hozzá, és tudnék verset írni, vagy bármit hozzád hasonlóan írásban szeretnék elmesélni másnak, én biztosan ott próbálnám meg, akár nappal, akár este a tűz mellett. Persze nem akarom erőltetni, de talán jobb lenne addig megragadni ameddig friss az élmény és az emlék. Mondjuk, azt sem hiszem, hogy hasonlót valaha el lehetne felejteni, én sem fogom soha, szóval talán annyira mégsem sürgős. Lehet, hogy éppen aludnod kell rá néhányat nyugodtan, hogy jól le tudjad írni, ezt csak te tudod eldönteni. *gondolkodik hangosan, remélve, hogy az Inttel való beszélgetés után valóban ahhoz hasonló problémáik és megoldandó feladataik lesznek, mint alkalmas helyet és időt találni arra, hogy Alenia írjon, nem pedig egészen mások.
Eszébe jut erről, hogy liget annyi mindenre alkalmas lenne, ha Alenia és Intath képesek lennének valahogyan egymással megtalálni a közös hangot. Egy hirtelen gondolat nyomán új és szerinte nagyon jó ötlet is formálódik benne, de ennek megvalósítása is jó eséllyel azon fog múlni, hogy hogyan végződik majd a napjuk.*
*Biztos látszik rajta, hogy örül annak, hogy Alenia szerint eddig jó neveket talált és adott, de nem csak ez az egyetlen ok, ami miatt élvezi ezt az utazást. Nem mintha máskor utálna utazni, egyszerűen csak meglehetősen semlegesek az érzelmei iránta, nem érez semmit, csak annyit, hogy teszi, mert kell, hogyha a városból Szarvasligete, vagy onnan oda vissza szeretne jutni. Ameddig csak néha tette meg az utat, addig eseményszámba ment, Nia visszatérése óta azonban inkább már csak hati rutin.
Most azonban más, mert idejét sem tudja, hogy mikor járt utoljára ezen a környéken, hiába tart éppen ugyanoda, mint máskor. Tetszenek neki a szántóföldek, kellemes beszívni a mezők friss illatát, úgy érzi, hogy még valahogy a szél is békésebben fúj errefelé, persze biztos benne, hogy ez utóbbi csak illúzió, mert a vihar az itt is vihar, mint az erdő fái között, vagy akár a tengeren lenne, amiről Intath annyit mesélt neki korábban.*
- Igazad van. *bólint arra, amit Alenia a múlt szakaszairól mond.* Az én régmúltam a gyerekkorom, pontosabban az egész az előtti életem, hogy először Artheniorba jöttem volna. Oda már biztosan nem vágyom vissza, és ha muszáj lenne sem hiszem, hogy újra tudnám élni azt az életet. Ennek ellenére, amennyire én tudom, a gyerekkor gondtalan nyugalmába sokan visszavágynak. Úgy érted, amit mondtál, hogy nem lennél újra gyerek, egy-két napig sem, ha tehetnéd, vagy úgy, hogy a mostani énedet már semmiképpen nem cserélnéd el a régire? Gondolom inkább az utóbbi. Én arra lennék nagyon kíváncsi, hogy akkor hogyan alakul akkor az életünk, ha együtt vagyunk gyerekek, de tudom kár ezen gondolkodni. Szerintem a lehető legjobbkor találkoztunk, mert nem tudtunk volna felnőni együtt. Belegondoltál már abba, hogyha úgy ismerlek meg, hogy mind a ketten kislányok vagyunk, és össze is barátkozunk akkor, mennyire fura lett volna a jövő?
*A kérdés persze leginkább költői. Eleve nem hiszi, hogy akár a távolabbi múltban, akár a közeljövőben Aleniának lett volna ideje ilyesmiken fantáziálni, ráadásul ez a lehetőség neki is éppen csak most jutott az eszébe, pedig ő aztán tényleg szereti jó alaposan megrágni magában a gondolatokat oda és vissza is.*
- Ha így történt volna, mire te egyáltalán kamaszkorba lépsz, én már régen felnőtt nő vagyok, talán házas, családdal, bár persze nyilván nem saját gyerekekkel.
*Valamiért megmosolyogtatja a gondolat, pedig igazából nem jó belegondolni ebbe, de hát amióta az eszét tudja, tisztában van vele, hogy csak félig elf, ennek pedig egy-két előnye mellett sokkal több hátránya van. Példának okáért, ő nem hosszúéletű, ahogyan sokan az elfeket nevezik. Minden más fajnál az a természetes, hogy a gyermekek temetik el a szüleiket, nem pedig fordítva, ami viszont őt illeti, ha szép kor adatik meg neki és sokáig él, még akkor is majdnem teljesen biztos, hogy édesanyja fog térdelni az övé, nem pedig ő az ő sírja előtt.
Nem túl vidám gondolat, ami nem igazán illik ehhez a szép naphoz és tájhoz, igyekszik is nem sokat gondolni rá, és élvezni azt, amit lehet, de hát hiába érezte tegnap azt a felhőtlen örömöt és boldogságot, és érzi még most is, és hiába döntötte el, hogy hagyja magát a fény által vezetni, attól még nem tehet úgy, mintha nem létezne árnyék és sötétség.
Azt viszont semmiképpen nem hagyja, hogy nyomott hangulat telepedjen rá, ebben pedig nagy segítség, hogy Aleniával lehet és az is, hogy egyáltalán nem magányos, mint régen volt, ha valahonnan valahová el kellett jutnia.
Otthonát is egyedül kellett elhagynia, és néhány alkalmat leszámítva mindig is magában utazott, legfeljebb hátasai, macskája és plüssnyulai voltak vele. Ugyan egészen hozzászokott ehhez, most természetesen mégsem bánja, hogy rajtuk kívül akad más társasága is, ráadásul éppen Nia, akivel más körülmények között is szívesen beszélgetne.
Így kettesben kicsit jobban megy az idő és rövidebbnek is tűnik az út, mintha csak saját gondolataiba merülve utazna. Viszonylag hamar rá is találnak a nagy kereskedelmi útra, amiről beszélt, és, amin utazva Szarvasligetbe juthatnak viszonylag korán.*
- Igen, ez lesz az. *bólint, amikor odaérnek.* Csak követni kell ezt az utat és Szarvasligetbe jutunk. Szólok, ha majd meglátom az ösvényt, ami levezet hozzá az útról. Addig mehetünk egymás mellett is nyugodtan. *mondja, és, ha teheti, akkor bevárja Aleniát, mert mégiscsak egyszerűbb úgy beszélgetni, hogy egyszer-egyszer oldalra, nem pedig hátra kell néznie.*
- Diktáld nyugodtan a tempót, nekem mindegy, hogy milyen gyorsan megyünk. *ajánlja fel.
Vágtathatak is sietve, mehetnek félig gyorsan, vagy akár teljesen nyugodt tempóban is felőle, jobb, ha ezt Aleniára bízza. Neki sem lesz egyszerű szembenézni és beszélni Intathal, ugyanakkor valószínűsíti, hogy Aleniát jobban aggasztja ez, így az is jobb, hogyha ő dönt abban a kérdésben, hogy siet-e találkozni az elffel, vagy pedig inkább késlelteti egy kicsit az elkerülhetetlent.*
- Ami a fájdalmat illeti, örülök, hogy tévedtem, írni pedig akár már Szarvasligetben elkezdhetsz, ha van kedved és minden jól alakul. Persze, én elfogult vagyok ligettel kapcsolatban, de úgy gondolom, hogy ott a tó partján könnyen jöhet az ihlet. Ha értenék hozzá, és tudnék verset írni, vagy bármit hozzád hasonlóan írásban szeretnék elmesélni másnak, én biztosan ott próbálnám meg, akár nappal, akár este a tűz mellett. Persze nem akarom erőltetni, de talán jobb lenne addig megragadni ameddig friss az élmény és az emlék. Mondjuk, azt sem hiszem, hogy hasonlót valaha el lehetne felejteni, én sem fogom soha, szóval talán annyira mégsem sürgős. Lehet, hogy éppen aludnod kell rá néhányat nyugodtan, hogy jól le tudjad írni, ezt csak te tudod eldönteni. *gondolkodik hangosan, remélve, hogy az Inttel való beszélgetés után valóban ahhoz hasonló problémáik és megoldandó feladataik lesznek, mint alkalmas helyet és időt találni arra, hogy Alenia írjon, nem pedig egészen mások.
Eszébe jut erről, hogy liget annyi mindenre alkalmas lenne, ha Alenia és Intath képesek lennének valahogyan egymással megtalálni a közös hangot. Egy hirtelen gondolat nyomán új és szerinte nagyon jó ötlet is formálódik benne, de ennek megvalósítása is jó eséllyel azon fog múlni, hogy hogyan végződik majd a napjuk.*
1072. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-05-24 08:38:35
Üzenet elküldve: 2025-05-24 08:38:35
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A fény útján járva//
- Ne is. *Nevetgél még egy sort, de valójában egyáltalán nem lenne vicces, ha menet közben tűnne el Luninari alól a hátasa.*
- Hogy te még azon is képes vagy ennyit gondolkodni, hogy mit gondolhatnál, ha nem gondolhatnál akármit. *Számára még ezt a mondatot is fárasztó volt végigmondania, azon már el sem mer tűnődni, hogy mi járhatott valójában barátnője fejében, melyből a szavai segítségével eme kacifántos eszmefuttatás született. Arról pedig, hogy ő nem azért szeretné újra „lóra kényszeríteni” a lányt, mert szükséges, hanem azért, hogy legyőzze a félelmét, egyelőre nem próbálja meggyőzni őt. Ráér ez majd akkor, ha nem út közben, hanem nyugodtabb körülmények között, mondjuk a tóparton ülve beszélgethetnek majd. Reméli, hogy lesz erre lehetőségük…*
- Biztosan megtalálod majd neki a megfelelőt. Az eddigiek is valóban remek nevek, melyeket a kedvenceidnek adtál. *Válaszolja mosolyogva, miközben barátnője útmutatása szerint, a szántóföldeket és a mezőt megkerülve afelé a bizonyos kereskedelmi út felé veszi az irányt, melynek egyik elágazása vezet majd ezek szerint Szarvasliget irányába.*
- A múltnak… szerintem több szakasza is van. Mármint, a te múltad szerintem a lázadás előtti időszak, ahogy az enyém is. Ahova nem vágysz vissza, az már a régmúlt, ahogy az én gyermekkorom is az. Az utóbbit már nem kapom vissza soha, de azt nem is akarom én sem. *Felnéz az égre, miközben Harmatot kényelmes tempóban vezeti céljuk felé. Olyan nyugodt és kellemes hely is tud lenni a természet, ha épp nem leselkedik rá semmiféle veszély, vagy ha mégis, ő nem tud róla, és biztonságban érezheti magát. Lassan rá kell jönnie, hogy élvezi ezt az utat, valahogy segít kiszellőztetni a fejét és megtisztítani az elméjét azoktól a nyomasztó gondolatoktól, melynek valójában közelednek a forrásához, de ráérnek majd csak akkor félni tőle, ha már ott lesznek.*
- Szerintem is csak hozzáképzelted. Én nem hiszem, hogy mondtam volna ilyet. A könyv, mely részletesen leírta, hogyan kell elvégezni az imát, nem írt fájdalomról, csak arról az egy napról. Mondjuk nem volt szó fényárról és az istennő érintéséről sem. Azt hiszem, túl keveseknek volt ilyesfajta élményben részük a történelem során, hogy megbízható forrásokat lehessen találni. Ezért szeretném én is leírni a saját tapasztalataimat. *Mindeközben a fő kereskedelmi úton haladva megérkeznek ahhoz az elágazáshoz, mely céljuk felé vezet.*
- Ez lesz az Luninari, igaz? A Szarvasliget felé vezető út. *Nem tudja, hogy valóban jó helyen járnak-e, de a rengeteg mese alapján, amit hallott már a fél-elf lánytól, talán eltéveszteni sem tudná. Szarvasliget még távol van ugyan, de már most megérinti a varázsa. Igaz, itt nincs csillogó márványpadló, sem ezüsttükör a méregdrága pipereasztalon, de akkor is megvan a maga szépsége. A természet tényleg egy igazi csoda. Micsoda furcsa játéka a sorsnak, hogy ők magát az ördögöt keresik majd errefelé Intath személyében…*
- Ne is. *Nevetgél még egy sort, de valójában egyáltalán nem lenne vicces, ha menet közben tűnne el Luninari alól a hátasa.*
- Hogy te még azon is képes vagy ennyit gondolkodni, hogy mit gondolhatnál, ha nem gondolhatnál akármit. *Számára még ezt a mondatot is fárasztó volt végigmondania, azon már el sem mer tűnődni, hogy mi járhatott valójában barátnője fejében, melyből a szavai segítségével eme kacifántos eszmefuttatás született. Arról pedig, hogy ő nem azért szeretné újra „lóra kényszeríteni” a lányt, mert szükséges, hanem azért, hogy legyőzze a félelmét, egyelőre nem próbálja meggyőzni őt. Ráér ez majd akkor, ha nem út közben, hanem nyugodtabb körülmények között, mondjuk a tóparton ülve beszélgethetnek majd. Reméli, hogy lesz erre lehetőségük…*
- Biztosan megtalálod majd neki a megfelelőt. Az eddigiek is valóban remek nevek, melyeket a kedvenceidnek adtál. *Válaszolja mosolyogva, miközben barátnője útmutatása szerint, a szántóföldeket és a mezőt megkerülve afelé a bizonyos kereskedelmi út felé veszi az irányt, melynek egyik elágazása vezet majd ezek szerint Szarvasliget irányába.*
- A múltnak… szerintem több szakasza is van. Mármint, a te múltad szerintem a lázadás előtti időszak, ahogy az enyém is. Ahova nem vágysz vissza, az már a régmúlt, ahogy az én gyermekkorom is az. Az utóbbit már nem kapom vissza soha, de azt nem is akarom én sem. *Felnéz az égre, miközben Harmatot kényelmes tempóban vezeti céljuk felé. Olyan nyugodt és kellemes hely is tud lenni a természet, ha épp nem leselkedik rá semmiféle veszély, vagy ha mégis, ő nem tud róla, és biztonságban érezheti magát. Lassan rá kell jönnie, hogy élvezi ezt az utat, valahogy segít kiszellőztetni a fejét és megtisztítani az elméjét azoktól a nyomasztó gondolatoktól, melynek valójában közelednek a forrásához, de ráérnek majd csak akkor félni tőle, ha már ott lesznek.*
- Szerintem is csak hozzáképzelted. Én nem hiszem, hogy mondtam volna ilyet. A könyv, mely részletesen leírta, hogyan kell elvégezni az imát, nem írt fájdalomról, csak arról az egy napról. Mondjuk nem volt szó fényárról és az istennő érintéséről sem. Azt hiszem, túl keveseknek volt ilyesfajta élményben részük a történelem során, hogy megbízható forrásokat lehessen találni. Ezért szeretném én is leírni a saját tapasztalataimat. *Mindeközben a fő kereskedelmi úton haladva megérkeznek ahhoz az elágazáshoz, mely céljuk felé vezet.*
- Ez lesz az Luninari, igaz? A Szarvasliget felé vezető út. *Nem tudja, hogy valóban jó helyen járnak-e, de a rengeteg mese alapján, amit hallott már a fél-elf lánytól, talán eltéveszteni sem tudná. Szarvasliget még távol van ugyan, de már most megérinti a varázsa. Igaz, itt nincs csillogó márványpadló, sem ezüsttükör a méregdrága pipereasztalon, de akkor is megvan a maga szépsége. A természet tényleg egy igazi csoda. Micsoda furcsa játéka a sorsnak, hogy ők magát az ördögöt keresik majd errefelé Intath személyében…*
1071. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-04-24 21:38:35
Üzenet elküldve: 2025-04-24 21:38:35
Rang: Játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*Ahogy végre-valahára kipréseli magát az ingovány fojtogató levegőjéből, a távoli veteményes földek és kis kunyhók látványa orvosság festői lelkének. Akárhányszor halad el mellettük, mindig azokra a mesebeli, fejében megalkotott helyekre fogják őt emlékeztetni, amikre régen elaludt; nem voltak kifejezetten különlegesek azok se, csak a körülöttük lévő világ volt képzeletet megpörgető, a szerény építmények pedig az izgalmak és megerőltetések végén nyugvó szerény menstvárak voltak ezen elképzelt világban, ahol világ-világtalan egyaránt megpihenhetett. Igaz, ott nem nagyon kérdezték a tulajdonosok véleményét se. De mielőtt még teljesen elveszne nosztalgikus ábrándozásaiban, továbbhalad.*
1070. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-04-22 09:48:42
Üzenet elküldve: 2025-04-22 09:48:42
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Engedetlen fiú//
*Valóban jól mérte fel a helyzetet, és tényleg egy ajánlatot kapott. Ezt nem fogja elszalasztani. Azt tudja, milyen ló jó alapanyagnak, már csak az idomítás részét kell elsajátítania. Összekaparja fejben az összes tudást, ami ráragadt az évek alatt, de ezzel nincs kisegítve. Kénytelen lesz erről is tanulni egy keveset. Noha számára igen korlátozottak ezek a lehetőségek.*
– Fogadóban? – *Hangja csupa meglepődés. Megesküdött volna, hogy az orknak háza van. Méghozzá valami öltönyéhez illő. Nem gondolná, hogy a másik félne tőle. Még ha tervezné is bántani az éjjel, egy suhintással még ha mellé üt is képes lenne jelentős hatást mérni személyére. Tekintettel arra, hogy Vito nem tartozik a legbátrabb vagy merészebb jellemek közé. Valahogy a fogadóra mégsem készült fel eléggé. Ott sok dolog van, amihez nem fáj a csőre. Kezdve a rengeteg idegentől, akikkel nem akar találkozni. Nem szeretne ő lenni a következő áldozata valami rablásnak vagy gyilkosságnak. Márpedig a fogadók az ő fejében valami ilyesminek a középpontját képezik, még ha sose volt egyben sem. Minél inkább tűnődik ezen, annál kevésbé tetszik neki az ötlet, hogy betegye a lábát egy ilyen helyre. Ahol bármelyik csukja az ő erszényét vagy torkát méregetheti. No meg, a hiányosságaival jelentősen tisztában van, és ezt nem igazán óhajtaná mások orrára kötni. Főleg a férfiéra nem, aki jelenleg jól bánik vele. Bár igazából tőle is félhetne. Ki tudja, miért egy fogadóba akarja őt vinni? Talán mert pont az orknak fájna a foga arra a kevésre, mi őnála van? Á nem, ezt azért nem hiszi. Vagy legalábbis, bízik benne.*
*Elmélkedése közben földre szegedő szemei egyre kerekebbek és kerekebbek lesznek. Száját összepréseli, majd feszülten ráharap alsó ajkára is. Mikor gondolatai az másikhoz érnek, kissé gyanakvón, ijedten néz fel rá, majd valamennyire ezen érzelmei visszatompulnak. Végül kiengedi ajkát fogai közül, és aprót fújva körbenéz a városon. Egy dologra nem készült. Ennyi házra és ennyi személyre. Valahogy nem jutott el a tudatáig, hogy Arthenior teljesen más lesz, mint megszokott kis élet tere. Már érti, miért mondta azt, hogy lehetőleg ne lankadjon a figyelme.*
– Nem jártam még fogadókban, de azt tudom, hogy sok balhénak adnak színhelyet. Én nem vagyok jártas a társaságban, különösen egy ilyen tömeges helyen, de – Hangján érezni, hogy berezelt, minél jobban aligha garantálná sebezhetőségét és ostobaságát. Végül nem fejezi be a megkezdett mondatot, inkább egy konkrét kérdést tesz fel. – Biztonságos az? – *Természetesen nem tudhatja, hogy Cagon valóban igazat mond-e, vagy hogy a mélységi vagy önmaga számára méri fel a választ. A társának nyilván nincs sok félni valója, legalábbis jóval kevesebb, mint egy maga fajta, vékony és harcképtelen fiúcskának.*
*Valóban jól mérte fel a helyzetet, és tényleg egy ajánlatot kapott. Ezt nem fogja elszalasztani. Azt tudja, milyen ló jó alapanyagnak, már csak az idomítás részét kell elsajátítania. Összekaparja fejben az összes tudást, ami ráragadt az évek alatt, de ezzel nincs kisegítve. Kénytelen lesz erről is tanulni egy keveset. Noha számára igen korlátozottak ezek a lehetőségek.*
– Fogadóban? – *Hangja csupa meglepődés. Megesküdött volna, hogy az orknak háza van. Méghozzá valami öltönyéhez illő. Nem gondolná, hogy a másik félne tőle. Még ha tervezné is bántani az éjjel, egy suhintással még ha mellé üt is képes lenne jelentős hatást mérni személyére. Tekintettel arra, hogy Vito nem tartozik a legbátrabb vagy merészebb jellemek közé. Valahogy a fogadóra mégsem készült fel eléggé. Ott sok dolog van, amihez nem fáj a csőre. Kezdve a rengeteg idegentől, akikkel nem akar találkozni. Nem szeretne ő lenni a következő áldozata valami rablásnak vagy gyilkosságnak. Márpedig a fogadók az ő fejében valami ilyesminek a középpontját képezik, még ha sose volt egyben sem. Minél inkább tűnődik ezen, annál kevésbé tetszik neki az ötlet, hogy betegye a lábát egy ilyen helyre. Ahol bármelyik csukja az ő erszényét vagy torkát méregetheti. No meg, a hiányosságaival jelentősen tisztában van, és ezt nem igazán óhajtaná mások orrára kötni. Főleg a férfiéra nem, aki jelenleg jól bánik vele. Bár igazából tőle is félhetne. Ki tudja, miért egy fogadóba akarja őt vinni? Talán mert pont az orknak fájna a foga arra a kevésre, mi őnála van? Á nem, ezt azért nem hiszi. Vagy legalábbis, bízik benne.*
*Elmélkedése közben földre szegedő szemei egyre kerekebbek és kerekebbek lesznek. Száját összepréseli, majd feszülten ráharap alsó ajkára is. Mikor gondolatai az másikhoz érnek, kissé gyanakvón, ijedten néz fel rá, majd valamennyire ezen érzelmei visszatompulnak. Végül kiengedi ajkát fogai közül, és aprót fújva körbenéz a városon. Egy dologra nem készült. Ennyi házra és ennyi személyre. Valahogy nem jutott el a tudatáig, hogy Arthenior teljesen más lesz, mint megszokott kis élet tere. Már érti, miért mondta azt, hogy lehetőleg ne lankadjon a figyelme.*
– Nem jártam még fogadókban, de azt tudom, hogy sok balhénak adnak színhelyet. Én nem vagyok jártas a társaságban, különösen egy ilyen tömeges helyen, de – Hangján érezni, hogy berezelt, minél jobban aligha garantálná sebezhetőségét és ostobaságát. Végül nem fejezi be a megkezdett mondatot, inkább egy konkrét kérdést tesz fel. – Biztonságos az? – *Természetesen nem tudhatja, hogy Cagon valóban igazat mond-e, vagy hogy a mélységi vagy önmaga számára méri fel a választ. A társának nyilván nincs sok félni valója, legalábbis jóval kevesebb, mint egy maga fajta, vékony és harcképtelen fiúcskának.*
1069. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-04-22 09:15:31
Üzenet elküldve: 2025-04-22 09:15:31
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Engedetlen fiú//
* Elég ideje rontja a város összképét az arcával, hogy fel se tűnjön saját magának, hogy kitűnik a sorból. Számára csupán egy itteni lakos a többi közül, bár ha mást kérdeznének, akkor biztos összehúzott szemöldökkel pislogna rá. Aprót biccent Bredoc irányába. Bármennyire is szeretne valamit hozzáfűzni, legbelül tudja, hogy nem kéne tovább szítani a tüzet. Majd miután elválnak útjaik, és újból csak ketten vannak, úgy egy kis sóhajt is elenged. *
- Már találtál is egy vevőt, látod?
* Bárcsak az orknak is ilyen könnyű lenne. A ló az egy ló, még akkor is ha egy gyanúsabb alaktól származik, ellenben egy bájitallal, amibe azt lehet tenni, amit csak akarnak. Jobb szeret mindenki közismert alkimistáktól vásárolni, mintsem egy orktól, ki bármit belerakhat, hogy elsavanyítsa a hatást. *
- Szerintem induljunk el mi is! Elég időt vesztegettünk, még a végén kiadják az összes szobát a fogadóban.
* Ha nincs ellenvetés, úgy folytatja az utat a város irányába. Nincsenek messze, s a távolból már látni is a város körvonalát. *
* Elég ideje rontja a város összképét az arcával, hogy fel se tűnjön saját magának, hogy kitűnik a sorból. Számára csupán egy itteni lakos a többi közül, bár ha mást kérdeznének, akkor biztos összehúzott szemöldökkel pislogna rá. Aprót biccent Bredoc irányába. Bármennyire is szeretne valamit hozzáfűzni, legbelül tudja, hogy nem kéne tovább szítani a tüzet. Majd miután elválnak útjaik, és újból csak ketten vannak, úgy egy kis sóhajt is elenged. *
- Már találtál is egy vevőt, látod?
* Bárcsak az orknak is ilyen könnyű lenne. A ló az egy ló, még akkor is ha egy gyanúsabb alaktól származik, ellenben egy bájitallal, amibe azt lehet tenni, amit csak akarnak. Jobb szeret mindenki közismert alkimistáktól vásárolni, mintsem egy orktól, ki bármit belerakhat, hogy elsavanyítsa a hatást. *
- Szerintem induljunk el mi is! Elég időt vesztegettünk, még a végén kiadják az összes szobát a fogadóban.
* Ha nincs ellenvetés, úgy folytatja az utat a város irányába. Nincsenek messze, s a távolból már látni is a város körvonalát. *
1068. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-04-19 18:58:23
Üzenet elküldve: 2025-04-19 18:58:23
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Engedetlen fiú//
*Testalkata bár nem úgy fest, mint aki lovakkal dolgozott volna, nem is nagyon tette. Nem javítja ki az idegent, hogy csak apja volt az, ő maga nem, de az eztán hallottak elgondolkoztatják. Egy valamire való, betanított lóért fizetne? Nos, úgy tűnik, mióta kitette a lábát a környékről, valamiféle sors fonja a szálakat előtte. Ez rögvest a második olyan lehetőség, ami nem tűnik rettenetes kilátásnak. Esküdni mert volna, hogy a férfi a fejét akarja venni, most meg végtére is, egyfajta munkát ajánlott a számára. Talán a társaság mégsem olyan vészes, mint ő azt gondolja. Ezúttal már a harmadik személlyel fut össze úgy, hogy meg sem ütlegelték.*
*Nem fűz hozzá mégsem egyebet, egészen, míg távolabb nem érnek.*
– Ez végül is egy ajánlat volt, nem? Mármint valami olyasmi.
*Nem tudja végül is hova tenni az előző jelenetet, és ez bizonytalan hangján is érződik.*
*Testalkata bár nem úgy fest, mint aki lovakkal dolgozott volna, nem is nagyon tette. Nem javítja ki az idegent, hogy csak apja volt az, ő maga nem, de az eztán hallottak elgondolkoztatják. Egy valamire való, betanított lóért fizetne? Nos, úgy tűnik, mióta kitette a lábát a környékről, valamiféle sors fonja a szálakat előtte. Ez rögvest a második olyan lehetőség, ami nem tűnik rettenetes kilátásnak. Esküdni mert volna, hogy a férfi a fejét akarja venni, most meg végtére is, egyfajta munkát ajánlott a számára. Talán a társaság mégsem olyan vészes, mint ő azt gondolja. Ezúttal már a harmadik személlyel fut össze úgy, hogy meg sem ütlegelték.*
*Nem fűz hozzá mégsem egyebet, egészen, míg távolabb nem érnek.*
– Ez végül is egy ajánlat volt, nem? Mármint valami olyasmi.
*Nem tudja végül is hova tenni az előző jelenetet, és ez bizonytalan hangján is érződik.*
1067. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-04-19 16:48:05
Üzenet elküldve: 2025-04-19 16:48:05
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Engedetlen fiú//
*A hallottak alapján nem úgy fest, mintha az ork és a sötételf párosa valóban bajt okozni készülne. Épp ellenkezőleg! Ha vaj lenne a fülük mögött, már eltűntek volna az utat szegélyező erdőségben, kihasználva azt, hogy velük ellentétben gyalogszerrel vannak. Bizony, mindennek megvan az előnye.
Mindkettő megejti a kurta bemutatkozást; a mélységi lovakkal foglalatoskodik, az ork pedig valamiféle alkimista, ha hihet a szavainak. Megjegyzi magában, hogy előbb inna vért, semmint hogy egy orktól "gyógyító" főzeteket fogadjon el.*
-Lótenyésztő, hmm? *Megméri a sötételfet.*
-Remélem, hallok még felőled. Ha igen, úgy egy valamirevaló, kitanított lovat szívesen veszek. Még meg is fizetem előre, ha kell. *Egyrészről nem sajnálja az aranyat ilyesmire. Wegtoren óta van bőven belőle. Másrészről azóta nem akadt össze egy valamirevaló idomárral, mióta a keleti földeket tapodja. Ha pedig valamit tud a sötételfekről, az az, hogy maximalisták.*
-Ha hallok még felőled persze. *Fűzi még hozzá szenvtelenül. Bredoc szavaira kurtán bólint, szürke szemeit még mindig a két utazón nyugtatva.*
-Egen. Induljunk. *Feleli, majd biccent a két idegen felé is, mielőtt megszaporáztatja lovainak léptét.
Amint ismét ketten maradnak, bevárja maga mellé Bredocot, mielőtt ismét megszólalna.*
-Megbízol az ork főztjében? *Kérdi. Meglepi, hogy Bredoc vásárolt már a fickótól.*
-Ha Artheniorba érünk, a kovácsműhelybe vezet az első utam. Tudod, a vért dolga. Roppant kíváncsi vagyok, mire jutottak annak a bestiának a bőrével. Velem tartasz, vagy inkább a fogadót veszed be?
*A hallottak alapján nem úgy fest, mintha az ork és a sötételf párosa valóban bajt okozni készülne. Épp ellenkezőleg! Ha vaj lenne a fülük mögött, már eltűntek volna az utat szegélyező erdőségben, kihasználva azt, hogy velük ellentétben gyalogszerrel vannak. Bizony, mindennek megvan az előnye.
Mindkettő megejti a kurta bemutatkozást; a mélységi lovakkal foglalatoskodik, az ork pedig valamiféle alkimista, ha hihet a szavainak. Megjegyzi magában, hogy előbb inna vért, semmint hogy egy orktól "gyógyító" főzeteket fogadjon el.*
-Lótenyésztő, hmm? *Megméri a sötételfet.*
-Remélem, hallok még felőled. Ha igen, úgy egy valamirevaló, kitanított lovat szívesen veszek. Még meg is fizetem előre, ha kell. *Egyrészről nem sajnálja az aranyat ilyesmire. Wegtoren óta van bőven belőle. Másrészről azóta nem akadt össze egy valamirevaló idomárral, mióta a keleti földeket tapodja. Ha pedig valamit tud a sötételfekről, az az, hogy maximalisták.*
-Ha hallok még felőled persze. *Fűzi még hozzá szenvtelenül. Bredoc szavaira kurtán bólint, szürke szemeit még mindig a két utazón nyugtatva.*
-Egen. Induljunk. *Feleli, majd biccent a két idegen felé is, mielőtt megszaporáztatja lovainak léptét.
Amint ismét ketten maradnak, bevárja maga mellé Bredocot, mielőtt ismét megszólalna.*
-Megbízol az ork főztjében? *Kérdi. Meglepi, hogy Bredoc vásárolt már a fickótól.*
-Ha Artheniorba érünk, a kovácsműhelybe vezet az első utam. Tudod, a vért dolga. Roppant kíváncsi vagyok, mire jutottak annak a bestiának a bőrével. Velem tartasz, vagy inkább a fogadót veszed be?
1066. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-04-19 11:11:54
Üzenet elküldve: 2025-04-19 11:11:54
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 617
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 617
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
//Engedetlen fiú//
*Bredoc Denjaar megjegyzésén jót mosolyog, később pedig küzdenie kell, hogy ne röhögjön, az valahogy komolytalan képet festene most róla. Az ork szavaira csak egy nagyot hümment, igazán jól emlékszik rá, hogy hogyan kotyvasztott, akkor sem tudta hová tenni a dolgot és azóta sem igazán. De ha működik működik. A mélységi pedig végre dalra fakad, és beszélni kezdett. Szerencsére érti a közös nyelvet. Elmeséli rövidke életét, ami nem hatja meg a férfit, hallott már ezer mesét mindenféle népektől. Hanem helyette inkább a hangjára, testbeszédére figyel, igyekszik olvasni magában az elfben. Úgy ítéli meg, hogy nem hazudik a dolgokról, vagy ha ige, akkor sok bűnvezért meghazudtoló képessége van, amit egyaltalan nem néz ki ebből a fiatal sötételfből.*
-Rendben. Akkor azt ajánlom továbbra se keresd a bajt Artheniorban és akkor nem lesz gond. Ha mégis... Emlékezni fogok az arcodra. Rád is vonatkozik Cagon.
*Azzal Denjaarra pillant, ő is tudhatja, hogy Bredoc egész jól olvas a népekben, nem tartja fenyegetésnek ezt a kettőst. Egyelőre. Bólint útitársa felé.*
-Egy fürdő nekem is jól esne, a dolgunk végeztével. Indulhatunk?
*Nem akarja megfosztani a lehetőségtől, hogy kukacoskodjon egy kicsit a két gyanús alakkal, elvégre ők is csak emberből vannak, igazán szerethetnek néha szórakozni egy kicsit. *
A hozzászólás írója (Bredoc Droyn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.04.19 11:12:53
*Bredoc Denjaar megjegyzésén jót mosolyog, később pedig küzdenie kell, hogy ne röhögjön, az valahogy komolytalan képet festene most róla. Az ork szavaira csak egy nagyot hümment, igazán jól emlékszik rá, hogy hogyan kotyvasztott, akkor sem tudta hová tenni a dolgot és azóta sem igazán. De ha működik működik. A mélységi pedig végre dalra fakad, és beszélni kezdett. Szerencsére érti a közös nyelvet. Elmeséli rövidke életét, ami nem hatja meg a férfit, hallott már ezer mesét mindenféle népektől. Hanem helyette inkább a hangjára, testbeszédére figyel, igyekszik olvasni magában az elfben. Úgy ítéli meg, hogy nem hazudik a dolgokról, vagy ha ige, akkor sok bűnvezért meghazudtoló képessége van, amit egyaltalan nem néz ki ebből a fiatal sötételfből.*
-Rendben. Akkor azt ajánlom továbbra se keresd a bajt Artheniorban és akkor nem lesz gond. Ha mégis... Emlékezni fogok az arcodra. Rád is vonatkozik Cagon.
*Azzal Denjaarra pillant, ő is tudhatja, hogy Bredoc egész jól olvas a népekben, nem tartja fenyegetésnek ezt a kettőst. Egyelőre. Bólint útitársa felé.*
-Egy fürdő nekem is jól esne, a dolgunk végeztével. Indulhatunk?
*Nem akarja megfosztani a lehetőségtől, hogy kukacoskodjon egy kicsit a két gyanús alakkal, elvégre ők is csak emberből vannak, igazán szerethetnek néha szórakozni egy kicsit. *
A hozzászólás írója (Bredoc Droyn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.04.19 11:12:53
1065. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-04-15 09:55:51
Üzenet elküldve: 2025-04-15 09:55:51
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Engedetlen fiú//
* A meglepetéseket még tudná fokozni! Nem csak, hogy alkimista mesterséggel rendelkezik, de még igen tapasztalt is. Kevés ital van, amit képtelen lenne kikeverni, talán nem is tudna mondani a másik olyat, amit ne tudna. Ám a legnagyobb meglepetést biztosan a festményei okoznák. Elvégre nem csak jól öltözött és rendes munkával rendelkező orkkal állnak szemben, hanem egy műkedvelő, már-már gyűjtővel. Ám kötve hinné, hogy kapnának az alkalmon s elfogadnának egy meghívást az ork szobájába, amiért nem fog elejteni egy könnycseppet sem. Legalábbis jelen állapotában, ha tudná, hogy mind a két személy önmagukban egy-egy alakulat volt parancsnoka, akkor teljesen megváltozna a stílusa, s felvenne egy hivatalosabbat. *
- Viszont!
* Számonkérésről ugyan szó sincs! Csak megkönnyebbült az ismerős arc láttán és megragadta a leggyorsabb lehetőségét, hogy megelőzze az épp kialakuló vádaskodásokat. Szerencséjére felismerte, bár nehéz nem elfelejteni, ki látott hozzá hasonlót? *
- Jobb, erősebb! Nálam sok minden megtalálható, amit csak megkívánnak. Ha emlékszel arra, hogy hogyan csináltam nálad varázsitalt, * Néz Bredocra * nos, mondjuk csak azt, hogy teljesen megújult módszerekkel dolgozom, így gyorsabb és jobb eredményeket is produkálok, ha szükséges lenne az uraknak!
* Kis ön promóciót letudva elnémul, hagyja, hogy Vito maga beszélhessen. Beszél is ő rendesen, néhány mondatban összefoglalja a múltját. Az ork oda se néz, ő a két párost figyeli, hátha nem tetszene nekik, amit hallanak. *
* A meglepetéseket még tudná fokozni! Nem csak, hogy alkimista mesterséggel rendelkezik, de még igen tapasztalt is. Kevés ital van, amit képtelen lenne kikeverni, talán nem is tudna mondani a másik olyat, amit ne tudna. Ám a legnagyobb meglepetést biztosan a festményei okoznák. Elvégre nem csak jól öltözött és rendes munkával rendelkező orkkal állnak szemben, hanem egy műkedvelő, már-már gyűjtővel. Ám kötve hinné, hogy kapnának az alkalmon s elfogadnának egy meghívást az ork szobájába, amiért nem fog elejteni egy könnycseppet sem. Legalábbis jelen állapotában, ha tudná, hogy mind a két személy önmagukban egy-egy alakulat volt parancsnoka, akkor teljesen megváltozna a stílusa, s felvenne egy hivatalosabbat. *
- Viszont!
* Számonkérésről ugyan szó sincs! Csak megkönnyebbült az ismerős arc láttán és megragadta a leggyorsabb lehetőségét, hogy megelőzze az épp kialakuló vádaskodásokat. Szerencséjére felismerte, bár nehéz nem elfelejteni, ki látott hozzá hasonlót? *
- Jobb, erősebb! Nálam sok minden megtalálható, amit csak megkívánnak. Ha emlékszel arra, hogy hogyan csináltam nálad varázsitalt, * Néz Bredocra * nos, mondjuk csak azt, hogy teljesen megújult módszerekkel dolgozom, így gyorsabb és jobb eredményeket is produkálok, ha szükséges lenne az uraknak!
* Kis ön promóciót letudva elnémul, hagyja, hogy Vito maga beszélhessen. Beszél is ő rendesen, néhány mondatban összefoglalja a múltját. Az ork oda se néz, ő a két párost figyeli, hátha nem tetszene nekik, amit hallanak. *
1064. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-04-15 09:02:52
Üzenet elküldve: 2025-04-15 09:02:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Engedetlen fiú//
*Vito egyértelműen megállapítja, hogy nem tud eleget a világról ahhoz, hogy életben maradjon. Jobb lesz tehát tényleg Cagonhoz csapódni, mielőtt valaki fejét veszi ostobasága miatt. Nem tudja azt sem elképzelni, hogy az ismeretlen férfi mit akar a pillangóval. Megvakarja a tarkóját, mikor a kérdések felé irányulnak, látszik értetlen és kissé ijedt képén, hogy nem igazán tud válaszolni.*
– Semminek a kotyvasztására nem készülök. – *A közös nyelvre is csak értetlen szemekkel bámul fel. Nem tudja ő, mifélét beszél, használja azt, amit hallott, megtanult. Talán kicsit többet kellene mégis tanulnia. Bár nem hangzik ez túlságosan jól.* – Biztosíthatom, uraim - *talál rá végre a hangjára, némi határozottsággal* –, hogy nem áll szándékomban senkinek sem ártani. Ami engem illet, örülök, ha nem lyukasztják ki a bőrömet a következő napokban. Egy lótenyésztő család kitagadott gyermeke vagyok, máshoz nem is igazán értek. A jó szerencsének köszönhetem, hogy éppen Cagonnal futottam össze, máskülönben szerintem már beszélni se nagyon tudnék. – *Pillant a két harcos fegyverzetére. Biztos benne, hogy a szablyával való értetlen hadonászás nem mentené meg. Maximum, ha kinevetik a szerencsétlenségét, és sajnálatból továbbállnak. Előző élet terén a családja védte meg az efféle kellemetlenségektől. Itt viszont aligha mond bármit is eme múltja, még ha mondana is, az apja kitagadta, szóval mégúgy sem számítana. A faj társa említésére inkább nem is említ semmi butaságot. Biztos benne, hogy egy valamire való sötételf nő már csak azért sem hagyná életben, hogy ne hozzon szégyent a fajára. Ha jobban jár, jól kitanítaná, de valahogy biztos benne, hogy nem olyan elnézően és segítőkészen, mint jelenlegi úti társa.*
*Vito egyértelműen megállapítja, hogy nem tud eleget a világról ahhoz, hogy életben maradjon. Jobb lesz tehát tényleg Cagonhoz csapódni, mielőtt valaki fejét veszi ostobasága miatt. Nem tudja azt sem elképzelni, hogy az ismeretlen férfi mit akar a pillangóval. Megvakarja a tarkóját, mikor a kérdések felé irányulnak, látszik értetlen és kissé ijedt képén, hogy nem igazán tud válaszolni.*
– Semminek a kotyvasztására nem készülök. – *A közös nyelvre is csak értetlen szemekkel bámul fel. Nem tudja ő, mifélét beszél, használja azt, amit hallott, megtanult. Talán kicsit többet kellene mégis tanulnia. Bár nem hangzik ez túlságosan jól.* – Biztosíthatom, uraim - *talál rá végre a hangjára, némi határozottsággal* –, hogy nem áll szándékomban senkinek sem ártani. Ami engem illet, örülök, ha nem lyukasztják ki a bőrömet a következő napokban. Egy lótenyésztő család kitagadott gyermeke vagyok, máshoz nem is igazán értek. A jó szerencsének köszönhetem, hogy éppen Cagonnal futottam össze, máskülönben szerintem már beszélni se nagyon tudnék. – *Pillant a két harcos fegyverzetére. Biztos benne, hogy a szablyával való értetlen hadonászás nem mentené meg. Maximum, ha kinevetik a szerencsétlenségét, és sajnálatból továbbállnak. Előző élet terén a családja védte meg az efféle kellemetlenségektől. Itt viszont aligha mond bármit is eme múltja, még ha mondana is, az apja kitagadta, szóval mégúgy sem számítana. A faj társa említésére inkább nem is említ semmi butaságot. Biztos benne, hogy egy valamire való sötételf nő már csak azért sem hagyná életben, hogy ne hozzon szégyent a fajára. Ha jobban jár, jól kitanítaná, de valahogy biztos benne, hogy nem olyan elnézően és segítőkészen, mint jelenlegi úti társa.*
1063. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-04-14 02:01:37
Üzenet elküldve: 2025-04-14 02:01:37
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Engedetlen fiú//
*Az még hagyján, hogy Bredoc ismeri a szép szál orkot, de hogy amaz még alkimista is... Látott ő már sok mindent, de ez még őt is meglepi.*
-Talán nem lesz rá szükség. Talán igen. *Feleli meg a felé intézett szavakat az oldalán lógó fegyver dolgára. Meghagyja magának a döntés jogát, bár az első benyomás mindenképp csorbítja harcikedvét.*
-Egy hideg sör, egy forró fürdő, egy valamirevaló pillangó ajkainak munkája... *Halkan felgöcög.*
-Nos rendben van ork úr. Remélem, részed lesz benne. *Nem úgy fest, hogy Bredoc különösen tartana a zöldbörűtől, ez pedig az ő békevágyára is jótékony hatással bír. Persze nincs kétsége afelől, hogy ha a pengéje elhagyná hüvelyét, úgy társáé is hamar villanna, az övét kísérően. A sötételfhez intézett szavakra hegyezi a fülét.*
-Már ha beszéli a közös nyelvet. *Acélkék tekintete elidőzik a fiatal sötételfen. Hangjában nincs gúny; mondják, sok mélységi nem is hajlandó megszólalni máshogy, mint saját nyelve.*
-Talán ha valami mélységi nőstényke lennél, már dalolna. *Szavait Bredocnak címezi, még egy halovány félmosolyt is megenged. Noha nem volt szerencséje soha ahhoz, hogy lássa a Föld városát, hallott eleget az ott uralkodó hierarchiáról. Arról jótékonyan megfeledkezik, hogy a páros napvilágnál menetel épp Arthenior irányába; könnyen lehet, hogy ez a hím itt már rég a felszínt tapodja.*
*Az még hagyján, hogy Bredoc ismeri a szép szál orkot, de hogy amaz még alkimista is... Látott ő már sok mindent, de ez még őt is meglepi.*
-Talán nem lesz rá szükség. Talán igen. *Feleli meg a felé intézett szavakat az oldalán lógó fegyver dolgára. Meghagyja magának a döntés jogát, bár az első benyomás mindenképp csorbítja harcikedvét.*
-Egy hideg sör, egy forró fürdő, egy valamirevaló pillangó ajkainak munkája... *Halkan felgöcög.*
-Nos rendben van ork úr. Remélem, részed lesz benne. *Nem úgy fest, hogy Bredoc különösen tartana a zöldbörűtől, ez pedig az ő békevágyára is jótékony hatással bír. Persze nincs kétsége afelől, hogy ha a pengéje elhagyná hüvelyét, úgy társáé is hamar villanna, az övét kísérően. A sötételfhez intézett szavakra hegyezi a fülét.*
-Már ha beszéli a közös nyelvet. *Acélkék tekintete elidőzik a fiatal sötételfen. Hangjában nincs gúny; mondják, sok mélységi nem is hajlandó megszólalni máshogy, mint saját nyelve.*
-Talán ha valami mélységi nőstényke lennél, már dalolna. *Szavait Bredocnak címezi, még egy halovány félmosolyt is megenged. Noha nem volt szerencséje soha ahhoz, hogy lássa a Föld városát, hallott eleget az ott uralkodó hierarchiáról. Arról jótékonyan megfeledkezik, hogy a páros napvilágnál menetel épp Arthenior irányába; könnyen lehet, hogy ez a hím itt már rég a felszínt tapodja.*
1062. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-04-13 02:57:36
Üzenet elküldve: 2025-04-13 02:57:36
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 617
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 617
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
//Új utakon//
//Engedetlen fiú//
-Áh, Wegtoren! Valóban!
*Így már rögtön eszébe jutnak a történetek amiket Denjaar korábban mesélt. A küzdőtermek dolgára csak hümment egy nagyot. ~Vajon miért nem mentél soha vissza?~ Teszi fel magának a kérdést, tudja jól hogy sem a hely sem az idő nem megfelelő arra, hogy ezt hangosan is megkérdezze. Ahhoz sokkal több sör kell, meg egy nyugodt pipafüstös éjszaka. Talán egy ilyen alkalommal majd a lányáról is kérdezhet. Azonban most dolguk akad bőven, mind a városban, mind pedig a két gyanús alak képében. Denjaar magához híven nem sokat kerülgeti a forró kását, rögtön a lényegre tér, Bredoc pedig csak pár pillanatnyival érkezhet később.*
-De nem ám.
*Válaszol Denjaar megjegyzésére. Egyébként nem szól közbe, hagyja hogy amazok is válaszolni tudjanak, addig is megvizsgálja őket. Ekkor ismeri csak fel az orkot úgy igazán.*
-Cagon, lám-lám! Nem is olyan régen, igaz?
*Megenged magának egy félmosolyt, ami hamar el is tűnik arcáról. Nem igazán tetszik neki a kérdés, mintha amaz számonkérné.*
-De.
*Feleli kurtán. A másik alakot nem ismeri, nem látta még korábban. Amolyan csavargónak tűnik, biztos jár-kel mindenfelé, már ahol megtűrik a fajtáját.*
-Az ork alkimista, járt nálam a napokban, csinált néhány erősebb zöld varázsitalt.
*Ezt leginkább útitársának meséli, és egyre inkább a számára ismeretlen sötételfet vizslatja.*
-És te ki vagy? Mi dolgod az alkimistával? Ugye nem valami Sa'Tereth sötét vérkotyvasztásra készülsz?
*Nem gondolja Bredoc sem, hogy ez lenne a helyzet, de úgy tapasztalta, hogy az ilyen talán kissé túlzó vádak gyakran könnyebben megoldják a nyelveket.*
//Engedetlen fiú//
-Áh, Wegtoren! Valóban!
*Így már rögtön eszébe jutnak a történetek amiket Denjaar korábban mesélt. A küzdőtermek dolgára csak hümment egy nagyot. ~Vajon miért nem mentél soha vissza?~ Teszi fel magának a kérdést, tudja jól hogy sem a hely sem az idő nem megfelelő arra, hogy ezt hangosan is megkérdezze. Ahhoz sokkal több sör kell, meg egy nyugodt pipafüstös éjszaka. Talán egy ilyen alkalommal majd a lányáról is kérdezhet. Azonban most dolguk akad bőven, mind a városban, mind pedig a két gyanús alak képében. Denjaar magához híven nem sokat kerülgeti a forró kását, rögtön a lényegre tér, Bredoc pedig csak pár pillanatnyival érkezhet később.*
-De nem ám.
*Válaszol Denjaar megjegyzésére. Egyébként nem szól közbe, hagyja hogy amazok is válaszolni tudjanak, addig is megvizsgálja őket. Ekkor ismeri csak fel az orkot úgy igazán.*
-Cagon, lám-lám! Nem is olyan régen, igaz?
*Megenged magának egy félmosolyt, ami hamar el is tűnik arcáról. Nem igazán tetszik neki a kérdés, mintha amaz számonkérné.*
-De.
*Feleli kurtán. A másik alakot nem ismeri, nem látta még korábban. Amolyan csavargónak tűnik, biztos jár-kel mindenfelé, már ahol megtűrik a fajtáját.*
-Az ork alkimista, járt nálam a napokban, csinált néhány erősebb zöld varázsitalt.
*Ezt leginkább útitársának meséli, és egyre inkább a számára ismeretlen sötételfet vizslatja.*
-És te ki vagy? Mi dolgod az alkimistával? Ugye nem valami Sa'Tereth sötét vérkotyvasztásra készülsz?
*Nem gondolja Bredoc sem, hogy ez lenne a helyzet, de úgy tapasztalta, hogy az ilyen talán kissé túlzó vádak gyakran könnyebben megoldják a nyelveket.*
1061. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-04-12 13:07:08
Üzenet elküldve: 2025-04-12 13:07:08
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Új utakon//
//Engedetlen fiú//
* A kettejük közti kapcsolat hirtelen ismeretlenekből üzleti társakká nőtte ki magát! Bár az ork abban a hittben volt, hogy a másik el fogja utasítani az ajánlatát, valamire hivatkozva. Akár kedvtelenségből, akár a fajok közötti ellenszenv végett, de erre nem kerül sor.
Közben maga is felfigyel a patkók hangjára, s lustán arra billenti a fejét. Meglepi, hogy pont mellettük állnak meg, a kérdésen viszont nem. Ugyanolyan nyugodt arccal nézi az érkezőket, mint előtte. Ezt a kérdést valószínűleg nem először hallotta ittléte óta. Kezében még halványan felcsillanhat a smaragdzöld varázsital, s még egyszer mikor visszahelyezi táskájába. Mikor újfent felpillant, csak veszi észre a kérdező fegyvereit. Mestermunka, ide megmondja! Megannyi fajtársa veszthette életét ilyen kardok által, ám biztos benne, hogy még annál is több ember. Az emberek szeretik egymást kaszabolni, szinte bármivel! *
- Épp egy beszerző körútról jövünk az erdőből!
* Meg paskolja az oldalán lévő kis zsákot, amiben feltehetőleg az összes növény található, amit eddig szerzett. Persze van egy kis füllentés a dologban, de végső soron igaznak is lehetne mondani, mert hát nem a növényekért jött, de azokkal távozik. Bizonyára látták nála a varázsitalt, szóval maguk is összerakhatják a képet, hogy miért ment az erdőbe. *
- Arra nem lesz semmi szükségű!
* Biccent az oldalán lógó kardra. *
- Egy ilyen hosszú nap után nem vágyunk semmi másra, mintsem egy hideg sörre, és egy forró fürdőre!
* Amennyiben Bredoc is csatlakozik a soraikhoz, őt egy kicsit később veszi észre, de amint megpillantja meglepődöttség olvasható az arcáról. *
- Bredoc? Hát mégsem volt olyan kényelmes a tanyasi élet?
* Enyhén felkacag. Reméli neki sem kell több, hogy felismerje. Bár igaz, az ork pálinka jobban marja az páciens agyát, mint társai! Nem lepné meg ha nem emlékezne rá. *
//Engedetlen fiú//
* A kettejük közti kapcsolat hirtelen ismeretlenekből üzleti társakká nőtte ki magát! Bár az ork abban a hittben volt, hogy a másik el fogja utasítani az ajánlatát, valamire hivatkozva. Akár kedvtelenségből, akár a fajok közötti ellenszenv végett, de erre nem kerül sor.
Közben maga is felfigyel a patkók hangjára, s lustán arra billenti a fejét. Meglepi, hogy pont mellettük állnak meg, a kérdésen viszont nem. Ugyanolyan nyugodt arccal nézi az érkezőket, mint előtte. Ezt a kérdést valószínűleg nem először hallotta ittléte óta. Kezében még halványan felcsillanhat a smaragdzöld varázsital, s még egyszer mikor visszahelyezi táskájába. Mikor újfent felpillant, csak veszi észre a kérdező fegyvereit. Mestermunka, ide megmondja! Megannyi fajtársa veszthette életét ilyen kardok által, ám biztos benne, hogy még annál is több ember. Az emberek szeretik egymást kaszabolni, szinte bármivel! *
- Épp egy beszerző körútról jövünk az erdőből!
* Meg paskolja az oldalán lévő kis zsákot, amiben feltehetőleg az összes növény található, amit eddig szerzett. Persze van egy kis füllentés a dologban, de végső soron igaznak is lehetne mondani, mert hát nem a növényekért jött, de azokkal távozik. Bizonyára látták nála a varázsitalt, szóval maguk is összerakhatják a képet, hogy miért ment az erdőbe. *
- Arra nem lesz semmi szükségű!
* Biccent az oldalán lógó kardra. *
- Egy ilyen hosszú nap után nem vágyunk semmi másra, mintsem egy hideg sörre, és egy forró fürdőre!
* Amennyiben Bredoc is csatlakozik a soraikhoz, őt egy kicsit később veszi észre, de amint megpillantja meglepődöttség olvasható az arcáról. *
- Bredoc? Hát mégsem volt olyan kényelmes a tanyasi élet?
* Enyhén felkacag. Reméli neki sem kell több, hogy felismerje. Bár igaz, az ork pálinka jobban marja az páciens agyát, mint társai! Nem lepné meg ha nem emlékezne rá. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1292-1311