//Thargodar honfoglalás - harmadnap valamikor//
*érzi, hogy kerülgeti az agyérgörcs, ezért jobb kezében meg is masszírozza kicsit a saját halántékát. Kezdi úgy érzeni, hogy Eruanna visszaél a jóindulatával, nyújtotta a kisujját, de a rabnő máris az egész karját akarja. Hangja kissé fagyos amikor megszólal, no meg persze az is hallatszik belőle, hogy ezennel lezártnak tekinti a témát.*
- Látom nem volt egészen világos. Ez nem választás kérdése. Ha nem porozza be a bibédet, akkor mehet a Szellemek hírével, és a saját függelékében csinált nyaklánccal...
*persze ebben is van némi választási lehetőség, hisz Eru még mindig dönthet úgy, hogy Badumirral nem törődve vigyáz arra, hogy a férfi ne ejtse teherbe. Végülis mit törődne Eruanna egy idegennel, akit most lát először. Igaz is, Lea mit törődne vele? Csupán annyit, hogy úgy érzi, hogy felhasználhatja. Ehhez szüksége van Eruannára, akivel az az egyetlen bökkenő, hogy hiába rabszolga mégis egyfajta individuum, igaz, hogy jogai korlátozottak, de mégis vannak dolgok, amikről maga dönt. Például a hozzáállása.
Lea nem vár választ, hanem otthagyja Eruannát. Egyrészről, hogy elgondolkodjon az élet nagy kérdésein - és Badumiron -, illetve, hogy befejezze a mosást.
Lea pedig eltűnik a sátorban, mert eltökélte, hogy neki az elmúlt pár hónap fényében igenis jár végre egy kis masszázs. Igen, neki ez határozottan jár. Azelőtt, amikor viszonylag nyugalmas időket éltek - volt erre példa, noha ez momentán nem is látszik rajtul -, akkor számtalan rabszolgájuk volt. No meg persze sokkal több harcosuk, az elmúlt idők fényében hálát adhatnak a Szellemeknek, hogy itt vannak, és, hogy viszonylag egészségesek. Sok embert veszítettek, túl sokat. Viszont most talán egy nyugalmasabb időszak kezdődik az életükben és összeszedik majd magukat. Példának okáért még szükség lenne több szolgára, meg több gyógyítóra. Szakács sem jönne rosszul, bár a hatalmas rézüstjeiket valahol elhagyták menekülés közben..
Ezen elmélkedik még akkor is, amikor Eru már dolgozik rajta. Persze azért közben kellőképpen el is lazul. Végülis kevés jobb dolgot tud annál elképzelni, minthogy finom kezek simogatják-dögönyözik, illatos olajjal kenik. Napestig tudná élvezni a dolgot - és még mást is -, azonban "felcsendül" odakint a paták dobogásával vegyesen Kagan hangja. Lemondó sóhajjal hessenti el Eruannát és némán lát neki az öltözködésnek.
Mikorra kilép a sátorból akkor már Kagan végzett az újabb idegennel, és a tábortűzhöz telepedett, ahol pedig még egy ismeretlen férfi üldögél. Erről Lea lemaradt, de úgy látszik, hogy nincs itt semmi probléma. Kaganék hozták a múlt napi kereskedőt, meg a szakálltalan törpe lányt is.
Megy ő is a tábortűzhöz, feltűzött haján és olajtól csillogó nyakán - mivel ennyi látszik ki a kabától - látszik, hogy ő éppen benne volt valamiben, és Kagan felé még egy apró fintort is megejt. Csak, hogy jelezze a férfinek, hogy bizony nagyon-nagyon rosszkor jött haza, ettől pedig Lea rendkívül morcos lesz. Kagan nyilván nagyon jól tudja, hogy mit is szakíthatott félbe. De talán valahogy csak megbékélhet.*
- Sikerült minden?
*kérdezi Kagantól, miközben tekintete Isuriit keresi, akire rábízta a listáját. Szemrevételezné a készeteket. Például, hogy sikerült-e áfonyát szerezni. Ugyanis többen mondták, hogy csíp nekik ha pisilnek, erre pedig az áfonya kiváló gyógymód. Csak útközben nem álltak ugye meg keresgélni.*