Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 307 (6121. - 6140. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
6140. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-02-01 20:28:50
Üzenet elküldve: 2023-02-01 20:28:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Kezdeti lépések //
* Már első megszólalásánál is meglepte az óriás különösen udvarias stílusa, de látja ám a másik arcán, hogy mindketten okoztak egymásnak meglepetést. Hasonló beszédmódot már nagyon régóta nem hallott. A barátai általában vulgáris, trágár kifejezésekkel éltek sárba tiporva a hallgatóság minden méltóságát. De nem hibáztatta őket ezért, hiszen ez volt számukra a természetesen, majd pár év alatt ő is átvett a környezetétől jó néhány stiláris elemet, az etikett szerinti társalgási formát pedig csak küldetéseire tartogatta, amikor valamilyen szerepet kellett játsszon. Gyakorlatának köszönhetően hamar meg tudja különböztetni, ki az akinek a beszéde mesterkélt, és ki őszinte. Ez a fazon egyáltalán nem tűnik mesterkéltnek. Ugyanakkor meglepő, hogy egy ekkora valaki nem használja ki mérhetetlen testi erejét, és nem tipor el mindenkit az útjában, hanem ennyire körültekintő és tisztelettudó. *
- Régiségeket és szent tárgyakat? Igen, van az ott bőven. És zsebtolvajokat sem kell sokáig keresni, érdemes vigyázni velük.
* Röviden elkalandozik. Gondolatai visszakísérik az elhagyott búvóhelyre, ahol a társai valószínűleg iszogatnak. Ez alól kivétel persze Räwrden lehet, akit megbíztak, hogy kinyírja Leiát. Nyilván ő ismeri a legjobban, így könnyen a nyomára akadhatna, mint ahogy a nap korábbi szakaszában már meg is történt, de a lány reméli, lesz most egy nyugodt éjszakája. *
- Igen, én is úton vagyok.
~ Nem csak testileg, hanem lelkileg is... ~ *teszi hozzá magában, majd folytatja*
- A Kikötőbe szeretnék eljutni. Nem igazán jártam még arra, kíváncsi vagyok az... * pár másodperc szünetet tart, amíg keresi a megfelelő szót * üzleti lehetőségekre.
* Nyilván eufemizál: igazából arra kíváncsi, hogy vannak-e ott olyanok, akiknek a zsebébe érdemes belenyúlni, emellett búvóhelyet is keres, nem ártana meghúznia magát. *
- Itt elzenélgetek magamnak útközben, hogy teljen az idő. Van, hogy eszembe jut egy dallam, azt muszáj akkor lejátsszam, mert még a végén elfelejtem.
* Fogja a szénára leterített köpenyét, majd a kavalt szépen visszacsúsztatja a neki kirendelt hosszú zsebbe.*
- Ha nem túl személyes, megkérdezhetem miért érdekelt ereklyék és régiségek ügyében?
// Kezdeti lépések //
* Már első megszólalásánál is meglepte az óriás különösen udvarias stílusa, de látja ám a másik arcán, hogy mindketten okoztak egymásnak meglepetést. Hasonló beszédmódot már nagyon régóta nem hallott. A barátai általában vulgáris, trágár kifejezésekkel éltek sárba tiporva a hallgatóság minden méltóságát. De nem hibáztatta őket ezért, hiszen ez volt számukra a természetesen, majd pár év alatt ő is átvett a környezetétől jó néhány stiláris elemet, az etikett szerinti társalgási formát pedig csak küldetéseire tartogatta, amikor valamilyen szerepet kellett játsszon. Gyakorlatának köszönhetően hamar meg tudja különböztetni, ki az akinek a beszéde mesterkélt, és ki őszinte. Ez a fazon egyáltalán nem tűnik mesterkéltnek. Ugyanakkor meglepő, hogy egy ekkora valaki nem használja ki mérhetetlen testi erejét, és nem tipor el mindenkit az útjában, hanem ennyire körültekintő és tisztelettudó. *
- Régiségeket és szent tárgyakat? Igen, van az ott bőven. És zsebtolvajokat sem kell sokáig keresni, érdemes vigyázni velük.
* Röviden elkalandozik. Gondolatai visszakísérik az elhagyott búvóhelyre, ahol a társai valószínűleg iszogatnak. Ez alól kivétel persze Räwrden lehet, akit megbíztak, hogy kinyírja Leiát. Nyilván ő ismeri a legjobban, így könnyen a nyomára akadhatna, mint ahogy a nap korábbi szakaszában már meg is történt, de a lány reméli, lesz most egy nyugodt éjszakája. *
- Igen, én is úton vagyok.
~ Nem csak testileg, hanem lelkileg is... ~ *teszi hozzá magában, majd folytatja*
- A Kikötőbe szeretnék eljutni. Nem igazán jártam még arra, kíváncsi vagyok az... * pár másodperc szünetet tart, amíg keresi a megfelelő szót * üzleti lehetőségekre.
* Nyilván eufemizál: igazából arra kíváncsi, hogy vannak-e ott olyanok, akiknek a zsebébe érdemes belenyúlni, emellett búvóhelyet is keres, nem ártana meghúznia magát. *
- Itt elzenélgetek magamnak útközben, hogy teljen az idő. Van, hogy eszembe jut egy dallam, azt muszáj akkor lejátsszam, mert még a végén elfelejtem.
* Fogja a szénára leterített köpenyét, majd a kavalt szépen visszacsúsztatja a neki kirendelt hosszú zsebbe.*
- Ha nem túl személyes, megkérdezhetem miért érdekelt ereklyék és régiségek ügyében?
6139. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-01-31 11:08:29
Üzenet elküldve: 2023-01-31 11:08:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
// Második szál //
// Kezdeti lépések - Találkozás //
~Azt a mindenit, ezt aztán jól meghúzta. Ki se élvezte az ízeit, csak úgy, mintha vizet inna.~
*Meg is lepődik, és kikerekedett szemekkel bámul a lányra, vagy nőre. A reakciói számára annyira újak, hogy bele is zavarodik.
Nem mellesleg, ahogy a butykost elveszi az olyan baráti, majd hirtelen távolságtartóan és kimérten válaszol és teszi fel kérdését, mint aki kikéri magának, hogy megszólították. Első érzésre majdnem meghunyászkodik, annyira váratlan számára a váltás.*
-Örvendek kedves Leia. Rendben, ha már jól lakott, akkor örül a szívem. *Válaszolja, miközben azon gondolkodik, valójában mire is kíváncsi ez a kis hölgy.*
-Éjszakára meleg menedéket keresek. Amúgy Artheinorba igyekszem, mivel úgy tudom, hogy régiségeket, szent tárgyakat, vagy különleges ereklyéket ott érdemes keresni. *Válaszolja recsegő hangján.* -Emellett úgy halottam, hogy itt a városon kívül is akadnak helyek ahol érdemes érdeklődni. *Mondja tovább, mintha nem lett volna problémája abból, hogy korábban nyitott szívvel fordul valakihez.*
~Lehet nem kéne ennyire megbíznom benne. Hiszen most találkoztunk. Játéka azon a hangszeren őszinte érzéseket sugárzott, amik kellemesek voltak, így talán nem rosszak a szándékai.~
-És kegyed miért tölti ilyen helyen az éjszakát? Szintén utazik valamerre? Netán keres valamit?
// Kezdeti lépések - Találkozás //
~Azt a mindenit, ezt aztán jól meghúzta. Ki se élvezte az ízeit, csak úgy, mintha vizet inna.~
*Meg is lepődik, és kikerekedett szemekkel bámul a lányra, vagy nőre. A reakciói számára annyira újak, hogy bele is zavarodik.
Nem mellesleg, ahogy a butykost elveszi az olyan baráti, majd hirtelen távolságtartóan és kimérten válaszol és teszi fel kérdését, mint aki kikéri magának, hogy megszólították. Első érzésre majdnem meghunyászkodik, annyira váratlan számára a váltás.*
-Örvendek kedves Leia. Rendben, ha már jól lakott, akkor örül a szívem. *Válaszolja, miközben azon gondolkodik, valójában mire is kíváncsi ez a kis hölgy.*
-Éjszakára meleg menedéket keresek. Amúgy Artheinorba igyekszem, mivel úgy tudom, hogy régiségeket, szent tárgyakat, vagy különleges ereklyéket ott érdemes keresni. *Válaszolja recsegő hangján.* -Emellett úgy halottam, hogy itt a városon kívül is akadnak helyek ahol érdemes érdeklődni. *Mondja tovább, mintha nem lett volna problémája abból, hogy korábban nyitott szívvel fordul valakihez.*
~Lehet nem kéne ennyire megbíznom benne. Hiszen most találkoztunk. Játéka azon a hangszeren őszinte érzéseket sugárzott, amik kellemesek voltak, így talán nem rosszak a szándékai.~
-És kegyed miért tölti ilyen helyen az éjszakát? Szintén utazik valamerre? Netán keres valamit?
6138. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-01-30 13:18:12
Üzenet elküldve: 2023-01-30 13:18:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* Mire a város határához ér, komoly elhatározásra jut. Tanulni fog. Mégpedig mindenfélét, amivel segíthet az embereken. Aztán pedig hazamegy és megtanulja azt, hogyan árthat nekik... A biztonság kedvéért, ha megint kellemetlenkedőkbe futna bele. Mindig mondta neki az anyja, hogy egyszer még haza eszi a fene, ha szüksége lesz a sötét oldalára is. *
- Még a végén igaza lesz a vén szatyornak. -
* Mormogja maga elé és kedve lenne erre a gondolatra felrúgni valamit. *
~ Hát sosem szabadulok az életem ettől a részétől? ~
- Még a végén igaza lesz a vén szatyornak. -
* Mormogja maga elé és kedve lenne erre a gondolatra felrúgni valamit. *
~ Hát sosem szabadulok az életem ettől a részétől? ~
6137. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-01-28 20:09:39
Üzenet elküldve: 2023-01-28 20:09:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Kezdeti lépések - Prológus: Találkozás //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Még javában zúg fejében a nap minden eseménye, míg egyre inkább távolodik a Pegazus fogadótól, majd Arheniortól is. Minél hamarabb felszívódik innen, annál jobb, ugyanakkor lépteit már lelassította, és ütemes sétalépésban halad. Az események képkockái a lépések ütemére váltják egymást. Erős képzelőereje lévén szinte úgy látja a dolgokat, míg az út monotóniájába réved, mintha ismételten Arthenior utcáin, majd a fogadóban lenne. Egy-egy emlékfoszlányba kicsit bele is pirul: máskor nem igazán foglalkozik vele, mit gondolnak róla mások, főleg nem idegenek, de most egy kicsit elszégyelli magát.
Mielőtt elindult Artheniorból, már szürkölödött, most viszont már koromsötétben rója a széles földutat. Időközben egy-egy állat hangjára rezzen, majd megtapintja fegyvereit a köpenyében és övében. *
~ Megvan még. Ha Räwden utánam jön, leszúrom. Ezek után ne is számítson másra. Remélem, a zsoldos meg tudja védeni magát, ha esetleg szőke barátom bedurvulna. ~
* Közben kezdi is megsajnálni a fiút, akit ott hagyott. Reméli, hogy nem esett semmi baja. Ahogy így mereng a napján, egyszer csak fényt lát.*
~ Lehet, hogy nem ártana valahol megszállni. ~
* Lassan közeledik a fény felé, míg egyszer csak valami hegyeset érez az oldalában. Hamar meg is tudja, ki a tulajdonosa az oldalába fúródó tárgynak, mert egy mély, tiszteletet parancsoló férfihangot hall. *
- Azonosítsd magad!
* Nyilván a férfi, vélhetőleg járőröző katona, nem tudhatta, hogy a nagy utazóköpeny alatt egy törékeny lány van. Első reakciója az lett volna, hogy tőrt szorít az ember torkához, de sikerült megállnia, és felemelte két kezét. *
- Leia vagyok, és csak átutazóban. Szállást keresek.
* Érzi, hogy eltávolodik a lándzsa hegye a testétől, erre lassan a katona felé fordul, aki vélhetőleg már a hangból rájött, hogy nővel van dolga. Leveszi fejéről a csuklyát, és belenéz a két fejjel magasabban levő szemekbe, majd kedvesen elmosolyodik. *
- Kedves uram. * itt tart egy kis hatásszünetet, és közelebb lép a katonához * Biztosan ön is tudja, mennyire veszélyes ez a környék egy magamfajtának, ha egyedül vagyok.
* A katona egyetértően bólogat.*
- Igen, természetesen, hölgyem. Ha nincs egy erős férfi, aki megvédje, bizony bármi megtörténhet.
- Vajon lenne itt valamilyen szálláslehetőség?
* Erre a férfi a lány hátára teszi a kezét, és finoman megfordítja a fény irányába, majd fél kézzel elkezdi tolni, hogy elinduljanak közösen, közben felemeli a mutatóujját, és egy épületre mutat.*
- Ott lesz egy ház, valószínűleg már minden hely foglalt, de tető az lesz, talán még egy kis úti elemózsiát is kap.
* A férfi keze egyre lentebb csúszik. Leia megszokta már a hasonló érintéseket, így türtőztetni tudja magát, hogy ne rázza ki a hideg a kemény kezektől. Úgyis mindjárt megszabadul ettől az embertől. *
~ Férfiak. Mind egyformák. ~
* A házhoz érnek, ahol egyszerűen lelöki magáról a nehéz kezeket, és egy elmormolt "Köszönöm." kíséretében benyit az ajtón, és be is csukja maga mögött. Ott bent javában zajlik az élet: egyesek kártyáznak, mások isznak, megint mások ki vannak már ütve, és egy sarokban el vannak folyva, ismét mások pedig kiéhezett, vágyakozó pillantásokkal adóznak a jövevénynek, normálisnak tűnő csak kis létszámban akad. Kínálják borral, természetesen el is fogadja, és rá egyáltalán nem jellemző módon egy húzásra kiissza a poharat. Muszáj valami elterelje a gondolatait. Kap erre egy-két elismerő bólintást a kínálkodó férfiaktól. Felkínálnak neki egy pohár pálinkát is, azt is bepuszilja. Sajnos ennyi nem elég, hogy becsípjen, de ez van. Megkocogtatja a vállát valaki, erre megfordul. Egy még nála is alacsonyabb fiú áll vele szemben, valószínűleg törpe. *
- Kurválkodni jöttél? Csak azért kérdezem, mert akkor mehetsz is. Ez nem az a hely.
* Leia felvonja a szemöldökét. Fogalma sincs, hogy miből jut erre a következtetésre a másik. *
- Nem, kedvesem. * itt kicsit meglapogatja a fiú fejét amolyan anyáskodó gesztussal * Csak szállásra és pár falat ételre lenne szükségem, de ha már itt az urak megkínáltak, elfogadtam az italt is. * átkarol a fiú nyakán * Szóval mit lehet itt enni?
- Mi a fizetség?
* Ha nem lenne jobb ötlete, akkor előhúzna pár aranyat, amit a katona zsebéből ügyeskedett ki, míg amaz "kíséret" címszó alatt letapogatta. De mivel erre a pénzre szüksége lesz máskor, inkább előveszi hangszerét, majd könnyedén felpattan az egyik padon keresztül az asztalra, és elkezdi játszani az egyik legkedveltebb táncdalt, az Ördög útját. A bormámorban úszó férfitekintetek felélénkülnek. Először a részegebbek, majd mindenki, aki csak járni tud, elkezdi járni. Néha-néha dalt vált, mikor már úgy látja, hogy túlságosan belekényelmesednek az emberek egy-egy táncba. Időközben előkerül egy-egy asszony és leány is. Vélhetőleg nem akartak részt venni az ivó- és kártyapartiban, ezért egy másik kis helységből szivárognak elő. A zenére a vörös is ropta rendesen. Imád táncolni, vagyis inkább azt az életérzést imádja, ami a tánccal és zenével karöltve jár. Pörgött, forgott, könnyedén ugrált egyik bútorról a másikra. A törpe megpróbálta elcsípni egyszer-egyszer, de nem jött össze neki. Láthatóan nem tetszett se neki, se egy másik öregnek, hogy mi kerekedett itt. Mikor már az emberek is énekeltek a kavallal együtt, és a hangulat a tetőfokára hágott, abbahagyta a zenei kíséretet, és hátulról ismét belekarolt a törpébe. *
- Akkor kapok ételt??
* Nagy vigyor van a száján. Minden rendes kocsmában ha ilyen bulit csapott, ételt és szállást is bérmentve ajánlottak neki, de a másik majd' megpukkadt mérgében. *
- Igen, csak tűnj már innen! Szállás csak az istállóban van. * dünnyögi a másik, majd hozzáteszi * De mindez csak abban az esetben, ha el is csitítod ezeket.
~ Micsoda elvárások... ~
* Leia erre egy dalt improvizál, melynek a dallama könnyed, mint az elülő orkán után búgó szél; mint ahogy a holdsugár megsimogatja az elalvó természetet; mint amikor a szélborzolta puha fűszálak simogatják a mezítelen lábakat a réten... Igaz, nem volt azonnal hatása, de az emberek egy idő után átvették a hangszer által generált hangulatot. Habár nem aludtak el, de lényegesen lecsendesedtek. Miután sikerül Leiáról levakarni egy-két nagyon ajánlkozó vadkant, a törpe adott egy abroszba tekerve némi harapnivalót a lánynak, majd kikísérte az istállóba. *
~ Nem egy kastély, de legalább ide biztos nem jön be senki. ~
* Miután hallja a bezáródó lakat kattanását, gondolatban még hozzáteszi ~ Na most már biztos nem. ~ Hosszú még az éjjel, nyilván pihenni is kellene. Először megvacsorázik, hiszen kell az energia. A hasa gyakorlatilag egy feneketlen mélység. Úgy érzi, akármennyit képes lenne megenni, szóval eltünteti a kenyeret és a sajtot, amit kapott, majd gondolkodóba esik, mit is kezdjen magával ezután. Szeme a lámpásban égő lángon ragad meg, és hirtelen egy új dallam szövődik a fejében. Gyakorlatilag kényszert érez, hogy lejátssza. Ismételten szájához emeli a kavalt, és fújni kezdi a fejébe lángoló dallamokat bajtársakról, szerelemről, halálról...
Egyszer csak egy férfihangra riad meg, és a hang irányába néz. Egy szélességre és hosszúságra is többször akkora óriás ül vele szemközt, mint amekkora ő. Szemei kikerekednek a helyzet felismerése okozta meglepettségtől. Leengedi a kavalt, majd el is teszi a köpenyében, és készségesen elfogad egy kis italt. *
- Hát hogy a viharba ne! * meghúzza a butykost majd visszaadja. * Köszönöm szépen.
* Röviden gondolkozik, hogy elfogadja-e az ételt. De nem tart sok időbe felmérnie, hogy ez a fazon is nagyjából annyi ételt kapott, mint ő, pedig elég látványos méretkülönbségek vannak. *
- Köszönöm, én már vacsoráztam. Ha nem túl tolakodó a kérdés: mi járatban erre, a semmi közepén? * kérdezi arisztokratikusan, majd hirtelen eszébe jut, hogy nagy modortalanságot követett el, hiszen be sem mutatkozott, így gyorsan hozzáteszi * Leia vagyok.
A hozzászólás írója (Nälahye Läinaleia) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.28 20:10:44
// Kezdeti lépések - Prológus: Találkozás //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Még javában zúg fejében a nap minden eseménye, míg egyre inkább távolodik a Pegazus fogadótól, majd Arheniortól is. Minél hamarabb felszívódik innen, annál jobb, ugyanakkor lépteit már lelassította, és ütemes sétalépésban halad. Az események képkockái a lépések ütemére váltják egymást. Erős képzelőereje lévén szinte úgy látja a dolgokat, míg az út monotóniájába réved, mintha ismételten Arthenior utcáin, majd a fogadóban lenne. Egy-egy emlékfoszlányba kicsit bele is pirul: máskor nem igazán foglalkozik vele, mit gondolnak róla mások, főleg nem idegenek, de most egy kicsit elszégyelli magát.
Mielőtt elindult Artheniorból, már szürkölödött, most viszont már koromsötétben rója a széles földutat. Időközben egy-egy állat hangjára rezzen, majd megtapintja fegyvereit a köpenyében és övében. *
~ Megvan még. Ha Räwden utánam jön, leszúrom. Ezek után ne is számítson másra. Remélem, a zsoldos meg tudja védeni magát, ha esetleg szőke barátom bedurvulna. ~
* Közben kezdi is megsajnálni a fiút, akit ott hagyott. Reméli, hogy nem esett semmi baja. Ahogy így mereng a napján, egyszer csak fényt lát.*
~ Lehet, hogy nem ártana valahol megszállni. ~
* Lassan közeledik a fény felé, míg egyszer csak valami hegyeset érez az oldalában. Hamar meg is tudja, ki a tulajdonosa az oldalába fúródó tárgynak, mert egy mély, tiszteletet parancsoló férfihangot hall. *
- Azonosítsd magad!
* Nyilván a férfi, vélhetőleg járőröző katona, nem tudhatta, hogy a nagy utazóköpeny alatt egy törékeny lány van. Első reakciója az lett volna, hogy tőrt szorít az ember torkához, de sikerült megállnia, és felemelte két kezét. *
- Leia vagyok, és csak átutazóban. Szállást keresek.
* Érzi, hogy eltávolodik a lándzsa hegye a testétől, erre lassan a katona felé fordul, aki vélhetőleg már a hangból rájött, hogy nővel van dolga. Leveszi fejéről a csuklyát, és belenéz a két fejjel magasabban levő szemekbe, majd kedvesen elmosolyodik. *
- Kedves uram. * itt tart egy kis hatásszünetet, és közelebb lép a katonához * Biztosan ön is tudja, mennyire veszélyes ez a környék egy magamfajtának, ha egyedül vagyok.
* A katona egyetértően bólogat.*
- Igen, természetesen, hölgyem. Ha nincs egy erős férfi, aki megvédje, bizony bármi megtörténhet.
- Vajon lenne itt valamilyen szálláslehetőség?
* Erre a férfi a lány hátára teszi a kezét, és finoman megfordítja a fény irányába, majd fél kézzel elkezdi tolni, hogy elinduljanak közösen, közben felemeli a mutatóujját, és egy épületre mutat.*
- Ott lesz egy ház, valószínűleg már minden hely foglalt, de tető az lesz, talán még egy kis úti elemózsiát is kap.
* A férfi keze egyre lentebb csúszik. Leia megszokta már a hasonló érintéseket, így türtőztetni tudja magát, hogy ne rázza ki a hideg a kemény kezektől. Úgyis mindjárt megszabadul ettől az embertől. *
~ Férfiak. Mind egyformák. ~
* A házhoz érnek, ahol egyszerűen lelöki magáról a nehéz kezeket, és egy elmormolt "Köszönöm." kíséretében benyit az ajtón, és be is csukja maga mögött. Ott bent javában zajlik az élet: egyesek kártyáznak, mások isznak, megint mások ki vannak már ütve, és egy sarokban el vannak folyva, ismét mások pedig kiéhezett, vágyakozó pillantásokkal adóznak a jövevénynek, normálisnak tűnő csak kis létszámban akad. Kínálják borral, természetesen el is fogadja, és rá egyáltalán nem jellemző módon egy húzásra kiissza a poharat. Muszáj valami elterelje a gondolatait. Kap erre egy-két elismerő bólintást a kínálkodó férfiaktól. Felkínálnak neki egy pohár pálinkát is, azt is bepuszilja. Sajnos ennyi nem elég, hogy becsípjen, de ez van. Megkocogtatja a vállát valaki, erre megfordul. Egy még nála is alacsonyabb fiú áll vele szemben, valószínűleg törpe. *
- Kurválkodni jöttél? Csak azért kérdezem, mert akkor mehetsz is. Ez nem az a hely.
* Leia felvonja a szemöldökét. Fogalma sincs, hogy miből jut erre a következtetésre a másik. *
- Nem, kedvesem. * itt kicsit meglapogatja a fiú fejét amolyan anyáskodó gesztussal * Csak szállásra és pár falat ételre lenne szükségem, de ha már itt az urak megkínáltak, elfogadtam az italt is. * átkarol a fiú nyakán * Szóval mit lehet itt enni?
- Mi a fizetség?
* Ha nem lenne jobb ötlete, akkor előhúzna pár aranyat, amit a katona zsebéből ügyeskedett ki, míg amaz "kíséret" címszó alatt letapogatta. De mivel erre a pénzre szüksége lesz máskor, inkább előveszi hangszerét, majd könnyedén felpattan az egyik padon keresztül az asztalra, és elkezdi játszani az egyik legkedveltebb táncdalt, az Ördög útját. A bormámorban úszó férfitekintetek felélénkülnek. Először a részegebbek, majd mindenki, aki csak járni tud, elkezdi járni. Néha-néha dalt vált, mikor már úgy látja, hogy túlságosan belekényelmesednek az emberek egy-egy táncba. Időközben előkerül egy-egy asszony és leány is. Vélhetőleg nem akartak részt venni az ivó- és kártyapartiban, ezért egy másik kis helységből szivárognak elő. A zenére a vörös is ropta rendesen. Imád táncolni, vagyis inkább azt az életérzést imádja, ami a tánccal és zenével karöltve jár. Pörgött, forgott, könnyedén ugrált egyik bútorról a másikra. A törpe megpróbálta elcsípni egyszer-egyszer, de nem jött össze neki. Láthatóan nem tetszett se neki, se egy másik öregnek, hogy mi kerekedett itt. Mikor már az emberek is énekeltek a kavallal együtt, és a hangulat a tetőfokára hágott, abbahagyta a zenei kíséretet, és hátulról ismét belekarolt a törpébe. *
- Akkor kapok ételt??
* Nagy vigyor van a száján. Minden rendes kocsmában ha ilyen bulit csapott, ételt és szállást is bérmentve ajánlottak neki, de a másik majd' megpukkadt mérgében. *
- Igen, csak tűnj már innen! Szállás csak az istállóban van. * dünnyögi a másik, majd hozzáteszi * De mindez csak abban az esetben, ha el is csitítod ezeket.
~ Micsoda elvárások... ~
* Leia erre egy dalt improvizál, melynek a dallama könnyed, mint az elülő orkán után búgó szél; mint ahogy a holdsugár megsimogatja az elalvó természetet; mint amikor a szélborzolta puha fűszálak simogatják a mezítelen lábakat a réten... Igaz, nem volt azonnal hatása, de az emberek egy idő után átvették a hangszer által generált hangulatot. Habár nem aludtak el, de lényegesen lecsendesedtek. Miután sikerül Leiáról levakarni egy-két nagyon ajánlkozó vadkant, a törpe adott egy abroszba tekerve némi harapnivalót a lánynak, majd kikísérte az istállóba. *
~ Nem egy kastély, de legalább ide biztos nem jön be senki. ~
* Miután hallja a bezáródó lakat kattanását, gondolatban még hozzáteszi ~ Na most már biztos nem. ~ Hosszú még az éjjel, nyilván pihenni is kellene. Először megvacsorázik, hiszen kell az energia. A hasa gyakorlatilag egy feneketlen mélység. Úgy érzi, akármennyit képes lenne megenni, szóval eltünteti a kenyeret és a sajtot, amit kapott, majd gondolkodóba esik, mit is kezdjen magával ezután. Szeme a lámpásban égő lángon ragad meg, és hirtelen egy új dallam szövődik a fejében. Gyakorlatilag kényszert érez, hogy lejátssza. Ismételten szájához emeli a kavalt, és fújni kezdi a fejébe lángoló dallamokat bajtársakról, szerelemről, halálról...
Egyszer csak egy férfihangra riad meg, és a hang irányába néz. Egy szélességre és hosszúságra is többször akkora óriás ül vele szemközt, mint amekkora ő. Szemei kikerekednek a helyzet felismerése okozta meglepettségtől. Leengedi a kavalt, majd el is teszi a köpenyében, és készségesen elfogad egy kis italt. *
- Hát hogy a viharba ne! * meghúzza a butykost majd visszaadja. * Köszönöm szépen.
* Röviden gondolkozik, hogy elfogadja-e az ételt. De nem tart sok időbe felmérnie, hogy ez a fazon is nagyjából annyi ételt kapott, mint ő, pedig elég látványos méretkülönbségek vannak. *
- Köszönöm, én már vacsoráztam. Ha nem túl tolakodó a kérdés: mi járatban erre, a semmi közepén? * kérdezi arisztokratikusan, majd hirtelen eszébe jut, hogy nagy modortalanságot követett el, hiszen be sem mutatkozott, így gyorsan hozzáteszi * Leia vagyok.
A hozzászólás írója (Nälahye Läinaleia) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.28 20:10:44
6136. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-01-28 00:24:21
Üzenet elküldve: 2023-01-28 00:24:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Kezdeti lépések - Érkezés//
*Észak felől érkezve, elhagyja a volt Hold Karavánpihenőt, illetve annak romjait. Méretéből, és annak kő házainak maradványaiból ítélve, biztos csodás, népes és nyüzsgő hely lehetett. Mára maradtak a romok, és a törmelékektől megtisztított főbb átvezető utak. Óriási lépteivel azért így is eltart vagy másfél órát, míg átér egyik végéből a másikba, pedig csak egyszer áll meg könnyíteni magán. Nézelődésre nem is kerít időt, hisz a látkép nagyjából ugyanaz, bármerre néz az ember. Ebédjét a városból kiérve, az egyik házfal romjainak takarásában költi el, védve magát az egyre csípősebb széltől.
Az egyre foghíjasabb kövezett utat végül felváltja a jól kitaposott, helyenként akár két szekér széles földút. Maga az út nem annyira izgalmas, minimális emelkedőkkel, szinte sík a terep. Mindkét oldalról magasra nőtt füves puszta, ami helyenként még neki is combközépig ér, így természetesen folyton készenlétben áll, nehogy akár egy ragadozó, akár banditák váratlanul rajta üssenek. Ámbár igen nagy a forgalom, így ettől nem kell tartania. Kisebb-nagyobb szekér-karavánok, katonai csapatok, lovasőrökkel kísért nemesi utazóhintók, de magányosan utazó emberek is jönnek vele szemben szép számmal. Így akad ideje kicsit a távolabb is nézelődni. Jobb kéz felől végeérhetetlen erdőket lát a lankákon túl, bal kéz felől pedig a magasabban fekvő pontokról látja, ahogy egy méretes folyó szeli át a vidéket.
Szürkületre jár az idő, mikor ismét épített utat tapod a lába. Helyenként fel-felvillannak őrtüzek. Ezek között kisebb hét fős csapatok járőröznek, fáklyákkal a kezükben. Egy-kettővel menet közben is találkozik.
Az őrjáratok által sűrűn tűzdelt úton, lassan, de biztosan megérkezik egy csomóponthoz. A fő út, amin eddig is jött, egy széles kanyarral jobbra fordul, majd eltűnik az estére forduló homályban. Itt a csomópontnál, egy több sátorból álló, katonai tábor és egy fából készült, nála kicsit magasabb két emberes magasles keresztezi az útját. Odaérve éppen végeznek egy szénásszekér átvizsgálásával, és tovább is engedik a gazdát a munkásaival.*
-Álljon meg! Ki maga? Hova tart ilyen kései órán? Hol vannak a társai? *Teszi fel a megszokott kérdéseket az egyik katona. Szemei homályosak, arcán is látszik, hogy három dolgot vár, a váltást, a sátor oltalmát és a vacsora melegét, melynek illatát ide is fújja a szél.*
-Gul' Magoor szerzetes vagyok, a Magaslati Jégfolyam kolostorból. Artheniorba igyekszem. Társaim jó öt napi járóföldre a kolostorban vannak. *Válaszolja dörmögve, fáradtságtól és a szótlan napok alatt elfásult hangon. Az egész napi gyaloglás és a szél már kivett belőle minden érzelmet. Már ő is csak ételre, fedélre és egy kellemes fekvőhelyre vágyik.
A válaszokat hallva kissé felszalad a szemöldöke a katonának. Köhögve fel is nevet halkan.*
-Ez jó! Hát barátom, oda ma már biztos nem megy. Legkorábban holnap napkeltére érne oda. És, bár őrizzük az utakat, de egyedül, a koromsötétben, főleg ha most jár erre először, nem egy életbiztosíték. Még úgy sem, ha valaki olyan szép szál termet, mint maga.
-Akkor felállíthatom a sátram itt a maguké mellé?
-Sajnálom, nem engedélyezett, de ha ezen az úton megy tovább, ott talál egy nagyobb tanyát több házzal és istállóval. Kérdezze meg ott! Sok sikert és vigyázzon magára! *Int az egyik, szekér vájta leágazó útra, ami egy domb felé vezet, melynek tetején még éppen csak látszanak az épületek sziluettjei, valamint néhány őrtűz és fáklya lángja.*
-Köszönöm. Kívánok eseménytelen szolgálatot. *Biccent és indul is a mutatott irányba.*
//Kezdeti lépések - A találkozás//
//Nälahye Läinaleia//
*Hosszabb a séta, mint amire számított. De az is lehet, hogy a sötétben, a hirtelen jött csendben, és a fáradtság miatt tűnik annak.
Felérve a dombra, mondhatni egy kisebb erőd állja útját. Egy neki mellkasig, helyenként állig érő cölöpkerítés veszi körbe a tanyát és a melléképületet.
Bekopogtat a kétszárnyú kapun. Persze tiszteletből nem hajol át fölötte, hogy úgy kukkantson be, van-e ott valaki.
Hallatszik, ahogy valaki felkel egy székből, és zsörtölődve, botját a földhöz koppintva odasétál a kapuhoz. Majd retesz hangja, és fa csikordulása fán, ahogy a kémlelőt félrehúzza.*
~Na ez jó lesz, szerintem most épp a nadrágszíjam fogja bámulni egy darabig.~
-Hogy az a retkes, hideg szélfútta... Ki a rosseb az ilyenkor? Igen, mit aka... *Akad is el a szava az öregnek, mire fel is fogja, mit is lát. Pár másodperc tényleg kellett, majd folytatja, de már inkább érdeklődéssel és meglepetéssel a hangjában.* -Hajoljon be, hadd lássam az arcát. Mit akar? Miért jött?
-Szép estét jó uram. Hosszú úton vagyok túl. Az ellenőrző ponton mondták a katonák, hogy itt lelhetek szállást éjszakára, sőt ha szerencsém van még némi meleg ételt is. *Hajol be a kapu felett, kezeivel kissé megtámaszkodva azon, ami alatt meg is reccsen kissé a szerkezet.
Ahogy az öreg felnéz, fejéről a csuklya hátra hullik. Valójában az öreg nem is annyira öreg, inkább a hangja az, viszont erősen kopaszodik már. Arcán több napos borosta, zömében őszes. Kezében hosszú furkós bot, melyre kissé görnyedve támaszkodik.*
-Héj-héj, ne ilyen hangosan, fogd vissza magad, és a kaput se tedd tönkre. *Kiabálja suttogva.*
-Hé Boldizsár, gyere ide! *Kiáltja ő még hangosabban, mint ahogy az óriás az imént felelt. Közben odabiceg a kapuhoz, botját nekitámasztja, majd az emberes zárófát egymaga kiemeli a tartóiból.*
-Boldizsár, süket vagy? Áhhhh... ebből a gyerekből sem lesz semmi, ha így durmol. Itt vársz! *Parancsol az óriásra, miután beengedte. Visszabiceg a tűzhöz, ami mellett egy vastag pokrócba csavarva fekszik valaki.
Nagyokat bele is döfköd a botjával abba, mire ingerülten kivágódik belőle egy szeplős képű gyerekre emlékeztető alak.*
-Megvesztél te vén marha. Hallottalak, csak nem érdekelt. És akkor tisztázzuk még egyszer, nem gyerek, hanem törpe vagyok, elmúltam már 25 éves, csak nagyon fiatalos az arcom. Kettő a nevem nem Boldizsár, hanem Bourgodon Izsmán. Te tökkelütött vénember. Harmadszor nem fogok egy ilyen hontalan senkiházinak rohangálni. *Int az óriás felé, akinek látványa ekkor tudatosul benne. El is akad a szava, majd miután összeszedi magát a kezdeti meglepetéséből, mélyet sóhajt.*
-Azt a mindenit, te aztán jó nagyra nőttél. Na jó. Talán neki igen. *Mire idejut kap is egy jó nagyot a fejére az öreg botjának másik végével.* -Elment az eszed öreg? Ezt minek kellett?
-Csöndesebben Boldizsár! Felkelted a ház népét. Tedd a dolgod és engedd be az istállóba. *Rivall rá, még hangosabban, úgy, hogy azt még tán Artheniorban is hallhatták. Erre ő is azonnal rájött, így gyorsan kissé meghunyászkodva kapja tekintetét a ház felé, de szerencsére nem történik semmi. Lábbal megsegíti a törpét, majd int az istálló felé. A további szavakat ingerülten, de már suttogva présel ki az ajkain* -Menj a dolgodra, te Sa'Tereth átka, mielőtt elverlek!
*Meg is indul a törpe, intve Gul' Magoornak, hogy kövesse.*
-Meleg ételt felejtsd el, de egy fél kenyeret, egy flaska tejet, kis töret sajtot, és egy almát kaphatsz a napszámosok maradékából. Többre ne is számíts. Ez nem ingyenélőknek a helye. *Magyaráz a törpe, ahogy belép a fő épület egyik ajtaján a konyhára. Egy kosárral tér vissza, benne az említett vacsorával.
Ahogy haladnak az istálló felé, a törpe folytatja.*
- Hangoskodni tilos, főleg éjszaka! Az állatokhoz nem nyúlsz! Az istállót estére bezárjuk, tehát a dolgodat vagy most végezd el, *mutat a kerti pottyantósra*, vagy bírd ki reggelig! A szabályok megszegése egytől öt napig terjedő munkavégzés, amit az úr határoz meg.
Ja igen, és az istállóban van egy kissé fura, pökhendi fattyú lány. *És mutatja is a kezével, a hegyes füleket.* -Szerintem bolond is kicsit, de mondjuk még egy értelmes fattyúval sem találkoztam.
*Oda is érnek az istálló bejáratához, ami egy hatalmas, jó hat méter magas épület. Szélessége, és hossza is impozáns. A lakatot és a láncot is komótosan leveszi a három méter magas kapuról a törpe, majd beengedi az óriást. Két oldalt karámok, bennük egyik oldalt néhány termetes ló, másik oldalon tehenek. A belmagasság pont annyi, hogy a nyakát azért be kell húznia, és figyelmesnek lennie, nehogy egyesével vegye le fejjel a gerendákat, de már ehhez hozzászokott.
A hosszú épület végében egy kisebb kétszárnyú ajtó mögül fény szűrődik ki, gyertyáé, vagy kisebb lámpásé lehet. Bár az állatoknak van némi alapzaja, pláne, hogy megébredtek a kapu nyílására, de még így is valami fúvós hangszeren játszott melankolikus dallam üti meg a fülét.*
-Ott hátul van a helyed a szénásban. Ja és neked tilos felmenni az emeletre, még a végén összedöntöd az épületet. *Csípi oda zárásul a törpe. Majd a kapu záródik, a lánc csörgése és a lakat kattanása jelzi, hogy be is zárta.
A minimális látási viszonyok közepette botorkálva tud csak haladni, egyik kezében botját és a kosarat tartva, másik kezével pedig maga előtt kaszálva, nehogy valamit véletlen leverjen, vagy valaminek nekimenjen.
Végül benyit a kétszárnyú ajtón, és kétrét görnyedve be is mászik azon.
Bár felkészült rá, de még így is, a kinti sötétséghez képest a benti félhomály elvakítja.*
-Örvendek hölgyem. Szép estét. Gul' Magoor vagyok. Kérem folytassa nyugodtan, mint ha itt sem lennék, nem is zavarok. Én ide befészkelem magam a sarokba, csöndesen megvacsorázom és reggelig nem is hall felőlem. *Le is ül az egyik szalmabálára, és ahogy a hátát a falnak támasztja, az kissé megreccsen, de szerencsére ez csak a hirtelen jött váratlan terhelés hangja. Kosarát ölébe veszi, és mintha mi sem történt volna neki is lát kipakolni azt a pár falatot, amit a törpe hozott neki vacsorára.
Közben szeme megszokja a helyi fényviszonyokat, és lehető legbájosabb mosolyával nézi és hallgatja a kicsi, vörös hajú lányt, akinek ruhája a tavaszi mezők zöldjét idézi. Fekete nadrágja és kabátja viszont láthatóan pár számmal nagyobb, ami miatt kissé fura az összhatás. Miközben nézi, észreveszi, hogy a lány csukott szemekkel a lámpás felé fordulva játszik valami furulya szerű hangszeren.*
~Na ilyen sem volt még. Tényleg nem vett észre? Az kizárt. Biztos hallott, hiszen ráköszöntem. Tényleg fura ez a lány.~
*Zsákjából előkotor még némi hagymát, szárított húst, pár körtét, egy fél kolbászt és még egy fél vekni kenyeret. Ezzel már elegendő lesz a vacsora neki. Talán még sok is. De minek tartogassa, nemsokára Artheniorban lesz, és ott fel is tudja majd tölteni a készleteit, ha kell.
Tovább kutakodva, zsákját félig kipakolva végül előkerül egy másik kisebb butykos, ami tartalmát nézve már igencsak a végét járja. A dugót kihúzza és mélyet szippant belőle. A butykos tartalma a berkenye és a fenyő illatával kezdi megtölteni orrát, emlékeket idézve fel benne a gyerekkoráról, a kolostorról, a hátra hagyott életéről. Már-már meghúzná, majd hirtelen támadt ötlettől, ismét megszólítja lányt.*
-Bocsánatát kérem, de megkínálhatom? *Nyújtja a butykost a lány felé, előregörnyedve.* -Jól eshet ilyen hideg időben. Illetve, ha még éhes, szívesen megosztom azt, amim van. *Mutat, a végül szépen megterített ételekre.*
//Kezdeti lépések - Érkezés//
*Észak felől érkezve, elhagyja a volt Hold Karavánpihenőt, illetve annak romjait. Méretéből, és annak kő házainak maradványaiból ítélve, biztos csodás, népes és nyüzsgő hely lehetett. Mára maradtak a romok, és a törmelékektől megtisztított főbb átvezető utak. Óriási lépteivel azért így is eltart vagy másfél órát, míg átér egyik végéből a másikba, pedig csak egyszer áll meg könnyíteni magán. Nézelődésre nem is kerít időt, hisz a látkép nagyjából ugyanaz, bármerre néz az ember. Ebédjét a városból kiérve, az egyik házfal romjainak takarásában költi el, védve magát az egyre csípősebb széltől.
Az egyre foghíjasabb kövezett utat végül felváltja a jól kitaposott, helyenként akár két szekér széles földút. Maga az út nem annyira izgalmas, minimális emelkedőkkel, szinte sík a terep. Mindkét oldalról magasra nőtt füves puszta, ami helyenként még neki is combközépig ér, így természetesen folyton készenlétben áll, nehogy akár egy ragadozó, akár banditák váratlanul rajta üssenek. Ámbár igen nagy a forgalom, így ettől nem kell tartania. Kisebb-nagyobb szekér-karavánok, katonai csapatok, lovasőrökkel kísért nemesi utazóhintók, de magányosan utazó emberek is jönnek vele szemben szép számmal. Így akad ideje kicsit a távolabb is nézelődni. Jobb kéz felől végeérhetetlen erdőket lát a lankákon túl, bal kéz felől pedig a magasabban fekvő pontokról látja, ahogy egy méretes folyó szeli át a vidéket.
Szürkületre jár az idő, mikor ismét épített utat tapod a lába. Helyenként fel-felvillannak őrtüzek. Ezek között kisebb hét fős csapatok járőröznek, fáklyákkal a kezükben. Egy-kettővel menet közben is találkozik.
Az őrjáratok által sűrűn tűzdelt úton, lassan, de biztosan megérkezik egy csomóponthoz. A fő út, amin eddig is jött, egy széles kanyarral jobbra fordul, majd eltűnik az estére forduló homályban. Itt a csomópontnál, egy több sátorból álló, katonai tábor és egy fából készült, nála kicsit magasabb két emberes magasles keresztezi az útját. Odaérve éppen végeznek egy szénásszekér átvizsgálásával, és tovább is engedik a gazdát a munkásaival.*
-Álljon meg! Ki maga? Hova tart ilyen kései órán? Hol vannak a társai? *Teszi fel a megszokott kérdéseket az egyik katona. Szemei homályosak, arcán is látszik, hogy három dolgot vár, a váltást, a sátor oltalmát és a vacsora melegét, melynek illatát ide is fújja a szél.*
-Gul' Magoor szerzetes vagyok, a Magaslati Jégfolyam kolostorból. Artheniorba igyekszem. Társaim jó öt napi járóföldre a kolostorban vannak. *Válaszolja dörmögve, fáradtságtól és a szótlan napok alatt elfásult hangon. Az egész napi gyaloglás és a szél már kivett belőle minden érzelmet. Már ő is csak ételre, fedélre és egy kellemes fekvőhelyre vágyik.
A válaszokat hallva kissé felszalad a szemöldöke a katonának. Köhögve fel is nevet halkan.*
-Ez jó! Hát barátom, oda ma már biztos nem megy. Legkorábban holnap napkeltére érne oda. És, bár őrizzük az utakat, de egyedül, a koromsötétben, főleg ha most jár erre először, nem egy életbiztosíték. Még úgy sem, ha valaki olyan szép szál termet, mint maga.
-Akkor felállíthatom a sátram itt a maguké mellé?
-Sajnálom, nem engedélyezett, de ha ezen az úton megy tovább, ott talál egy nagyobb tanyát több házzal és istállóval. Kérdezze meg ott! Sok sikert és vigyázzon magára! *Int az egyik, szekér vájta leágazó útra, ami egy domb felé vezet, melynek tetején még éppen csak látszanak az épületek sziluettjei, valamint néhány őrtűz és fáklya lángja.*
-Köszönöm. Kívánok eseménytelen szolgálatot. *Biccent és indul is a mutatott irányba.*
//Kezdeti lépések - A találkozás//
//Nälahye Läinaleia//
*Hosszabb a séta, mint amire számított. De az is lehet, hogy a sötétben, a hirtelen jött csendben, és a fáradtság miatt tűnik annak.
Felérve a dombra, mondhatni egy kisebb erőd állja útját. Egy neki mellkasig, helyenként állig érő cölöpkerítés veszi körbe a tanyát és a melléképületet.
Bekopogtat a kétszárnyú kapun. Persze tiszteletből nem hajol át fölötte, hogy úgy kukkantson be, van-e ott valaki.
Hallatszik, ahogy valaki felkel egy székből, és zsörtölődve, botját a földhöz koppintva odasétál a kapuhoz. Majd retesz hangja, és fa csikordulása fán, ahogy a kémlelőt félrehúzza.*
~Na ez jó lesz, szerintem most épp a nadrágszíjam fogja bámulni egy darabig.~
-Hogy az a retkes, hideg szélfútta... Ki a rosseb az ilyenkor? Igen, mit aka... *Akad is el a szava az öregnek, mire fel is fogja, mit is lát. Pár másodperc tényleg kellett, majd folytatja, de már inkább érdeklődéssel és meglepetéssel a hangjában.* -Hajoljon be, hadd lássam az arcát. Mit akar? Miért jött?
-Szép estét jó uram. Hosszú úton vagyok túl. Az ellenőrző ponton mondták a katonák, hogy itt lelhetek szállást éjszakára, sőt ha szerencsém van még némi meleg ételt is. *Hajol be a kapu felett, kezeivel kissé megtámaszkodva azon, ami alatt meg is reccsen kissé a szerkezet.
Ahogy az öreg felnéz, fejéről a csuklya hátra hullik. Valójában az öreg nem is annyira öreg, inkább a hangja az, viszont erősen kopaszodik már. Arcán több napos borosta, zömében őszes. Kezében hosszú furkós bot, melyre kissé görnyedve támaszkodik.*
-Héj-héj, ne ilyen hangosan, fogd vissza magad, és a kaput se tedd tönkre. *Kiabálja suttogva.*
-Hé Boldizsár, gyere ide! *Kiáltja ő még hangosabban, mint ahogy az óriás az imént felelt. Közben odabiceg a kapuhoz, botját nekitámasztja, majd az emberes zárófát egymaga kiemeli a tartóiból.*
-Boldizsár, süket vagy? Áhhhh... ebből a gyerekből sem lesz semmi, ha így durmol. Itt vársz! *Parancsol az óriásra, miután beengedte. Visszabiceg a tűzhöz, ami mellett egy vastag pokrócba csavarva fekszik valaki.
Nagyokat bele is döfköd a botjával abba, mire ingerülten kivágódik belőle egy szeplős képű gyerekre emlékeztető alak.*
-Megvesztél te vén marha. Hallottalak, csak nem érdekelt. És akkor tisztázzuk még egyszer, nem gyerek, hanem törpe vagyok, elmúltam már 25 éves, csak nagyon fiatalos az arcom. Kettő a nevem nem Boldizsár, hanem Bourgodon Izsmán. Te tökkelütött vénember. Harmadszor nem fogok egy ilyen hontalan senkiházinak rohangálni. *Int az óriás felé, akinek látványa ekkor tudatosul benne. El is akad a szava, majd miután összeszedi magát a kezdeti meglepetéséből, mélyet sóhajt.*
-Azt a mindenit, te aztán jó nagyra nőttél. Na jó. Talán neki igen. *Mire idejut kap is egy jó nagyot a fejére az öreg botjának másik végével.* -Elment az eszed öreg? Ezt minek kellett?
-Csöndesebben Boldizsár! Felkelted a ház népét. Tedd a dolgod és engedd be az istállóba. *Rivall rá, még hangosabban, úgy, hogy azt még tán Artheniorban is hallhatták. Erre ő is azonnal rájött, így gyorsan kissé meghunyászkodva kapja tekintetét a ház felé, de szerencsére nem történik semmi. Lábbal megsegíti a törpét, majd int az istálló felé. A további szavakat ingerülten, de már suttogva présel ki az ajkain* -Menj a dolgodra, te Sa'Tereth átka, mielőtt elverlek!
*Meg is indul a törpe, intve Gul' Magoornak, hogy kövesse.*
-Meleg ételt felejtsd el, de egy fél kenyeret, egy flaska tejet, kis töret sajtot, és egy almát kaphatsz a napszámosok maradékából. Többre ne is számíts. Ez nem ingyenélőknek a helye. *Magyaráz a törpe, ahogy belép a fő épület egyik ajtaján a konyhára. Egy kosárral tér vissza, benne az említett vacsorával.
Ahogy haladnak az istálló felé, a törpe folytatja.*
- Hangoskodni tilos, főleg éjszaka! Az állatokhoz nem nyúlsz! Az istállót estére bezárjuk, tehát a dolgodat vagy most végezd el, *mutat a kerti pottyantósra*, vagy bírd ki reggelig! A szabályok megszegése egytől öt napig terjedő munkavégzés, amit az úr határoz meg.
Ja igen, és az istállóban van egy kissé fura, pökhendi fattyú lány. *És mutatja is a kezével, a hegyes füleket.* -Szerintem bolond is kicsit, de mondjuk még egy értelmes fattyúval sem találkoztam.
*Oda is érnek az istálló bejáratához, ami egy hatalmas, jó hat méter magas épület. Szélessége, és hossza is impozáns. A lakatot és a láncot is komótosan leveszi a három méter magas kapuról a törpe, majd beengedi az óriást. Két oldalt karámok, bennük egyik oldalt néhány termetes ló, másik oldalon tehenek. A belmagasság pont annyi, hogy a nyakát azért be kell húznia, és figyelmesnek lennie, nehogy egyesével vegye le fejjel a gerendákat, de már ehhez hozzászokott.
A hosszú épület végében egy kisebb kétszárnyú ajtó mögül fény szűrődik ki, gyertyáé, vagy kisebb lámpásé lehet. Bár az állatoknak van némi alapzaja, pláne, hogy megébredtek a kapu nyílására, de még így is valami fúvós hangszeren játszott melankolikus dallam üti meg a fülét.*
-Ott hátul van a helyed a szénásban. Ja és neked tilos felmenni az emeletre, még a végén összedöntöd az épületet. *Csípi oda zárásul a törpe. Majd a kapu záródik, a lánc csörgése és a lakat kattanása jelzi, hogy be is zárta.
A minimális látási viszonyok közepette botorkálva tud csak haladni, egyik kezében botját és a kosarat tartva, másik kezével pedig maga előtt kaszálva, nehogy valamit véletlen leverjen, vagy valaminek nekimenjen.
Végül benyit a kétszárnyú ajtón, és kétrét görnyedve be is mászik azon.
Bár felkészült rá, de még így is, a kinti sötétséghez képest a benti félhomály elvakítja.*
-Örvendek hölgyem. Szép estét. Gul' Magoor vagyok. Kérem folytassa nyugodtan, mint ha itt sem lennék, nem is zavarok. Én ide befészkelem magam a sarokba, csöndesen megvacsorázom és reggelig nem is hall felőlem. *Le is ül az egyik szalmabálára, és ahogy a hátát a falnak támasztja, az kissé megreccsen, de szerencsére ez csak a hirtelen jött váratlan terhelés hangja. Kosarát ölébe veszi, és mintha mi sem történt volna neki is lát kipakolni azt a pár falatot, amit a törpe hozott neki vacsorára.
Közben szeme megszokja a helyi fényviszonyokat, és lehető legbájosabb mosolyával nézi és hallgatja a kicsi, vörös hajú lányt, akinek ruhája a tavaszi mezők zöldjét idézi. Fekete nadrágja és kabátja viszont láthatóan pár számmal nagyobb, ami miatt kissé fura az összhatás. Miközben nézi, észreveszi, hogy a lány csukott szemekkel a lámpás felé fordulva játszik valami furulya szerű hangszeren.*
~Na ilyen sem volt még. Tényleg nem vett észre? Az kizárt. Biztos hallott, hiszen ráköszöntem. Tényleg fura ez a lány.~
*Zsákjából előkotor még némi hagymát, szárított húst, pár körtét, egy fél kolbászt és még egy fél vekni kenyeret. Ezzel már elegendő lesz a vacsora neki. Talán még sok is. De minek tartogassa, nemsokára Artheniorban lesz, és ott fel is tudja majd tölteni a készleteit, ha kell.
Tovább kutakodva, zsákját félig kipakolva végül előkerül egy másik kisebb butykos, ami tartalmát nézve már igencsak a végét járja. A dugót kihúzza és mélyet szippant belőle. A butykos tartalma a berkenye és a fenyő illatával kezdi megtölteni orrát, emlékeket idézve fel benne a gyerekkoráról, a kolostorról, a hátra hagyott életéről. Már-már meghúzná, majd hirtelen támadt ötlettől, ismét megszólítja lányt.*
-Bocsánatát kérem, de megkínálhatom? *Nyújtja a butykost a lány felé, előregörnyedve.* -Jól eshet ilyen hideg időben. Illetve, ha még éhes, szívesen megosztom azt, amim van. *Mutat, a végül szépen megterített ételekre.*
6135. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-01-27 08:38:37
Üzenet elküldve: 2023-01-27 08:38:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Szív sötétje//
*Learon elég gyengének érzi magát ebben a helyzetben, hogy semmi tanáccsal nem szolgálhat, de soha életében nem kellett még senkit kiszabadítania sehonnan és bosszút sem állt még senkin. Merőben új helyzet ez, az általában csak démonokkal, szörnyekkel és túlvilági haramiákkal harcoló Sajt-mesternek. Harcaiban tiszta sor volt, hiszen a gonosszal nézett szembe, nem pedig egykori barátaival és törzse egyik vezetőjével. Már, ha tényleg erre kerül majd sor. Ahogy látja a földre kikerülő csecsebecséket, dolgokat, egyből Akheel jut eszébe, akinek táskája szintén ilyesmikel volt teli, csak több csillogó dolog volt közöttük, de egyébként majdnem ugyan ilyen halom volt az is. Először nem is érti a pásztor, hogy mit csinál a nő, hiszen nem látott még ilyesmit, aztán ahogy Karheia elmondja tervét, Learon kicsit visszatartja a mosolygását és teljesen átszellemült, érdeklődő arcot mímel. A világért sem mondaná el jelen helyzetben, hogy egyáltalán nem hisz a csontokból való jóslásban és babonának is tartja. Még a végén elvenné a reményt a nőtől.*
-Nos? *Hajol közelebb, hogy megfigyelje a ténykedést. A falujukban ilyesmit, talán ha a dédanyja csinálhatott utoljára. Persze mindenkinek megtanították hagyományból, de igazán egyikük sem hitt benne. Learon álmokon és énekeken keresztül szokott leginkább utalásokat kapni az Ősöktől, nem ilyen módon.*
-Látsz benne bármit? *Erősen koncentrál, de egyelőre ő semmit nem fedez fel, csak annyit, hogy a kiszórt tárgyak most máshogy vannak szórva, mint az előbb.*
-Megkérdezem majd Troddot, hogy hallott-e bármit. Ő többet van a Vashegy közelében, mint én és teljesen megbízható ember. *Biztos benne, hogy a néma pásztor a pártjukat fogná ebben az ügyben és talán nyitott füllel jár a többi egyszerű ember között.*
//Szív sötétje//
*Learon elég gyengének érzi magát ebben a helyzetben, hogy semmi tanáccsal nem szolgálhat, de soha életében nem kellett még senkit kiszabadítania sehonnan és bosszút sem állt még senkin. Merőben új helyzet ez, az általában csak démonokkal, szörnyekkel és túlvilági haramiákkal harcoló Sajt-mesternek. Harcaiban tiszta sor volt, hiszen a gonosszal nézett szembe, nem pedig egykori barátaival és törzse egyik vezetőjével. Már, ha tényleg erre kerül majd sor. Ahogy látja a földre kikerülő csecsebecséket, dolgokat, egyből Akheel jut eszébe, akinek táskája szintén ilyesmikel volt teli, csak több csillogó dolog volt közöttük, de egyébként majdnem ugyan ilyen halom volt az is. Először nem is érti a pásztor, hogy mit csinál a nő, hiszen nem látott még ilyesmit, aztán ahogy Karheia elmondja tervét, Learon kicsit visszatartja a mosolygását és teljesen átszellemült, érdeklődő arcot mímel. A világért sem mondaná el jelen helyzetben, hogy egyáltalán nem hisz a csontokból való jóslásban és babonának is tartja. Még a végén elvenné a reményt a nőtől.*
-Nos? *Hajol közelebb, hogy megfigyelje a ténykedést. A falujukban ilyesmit, talán ha a dédanyja csinálhatott utoljára. Persze mindenkinek megtanították hagyományból, de igazán egyikük sem hitt benne. Learon álmokon és énekeken keresztül szokott leginkább utalásokat kapni az Ősöktől, nem ilyen módon.*
-Látsz benne bármit? *Erősen koncentrál, de egyelőre ő semmit nem fedez fel, csak annyit, hogy a kiszórt tárgyak most máshogy vannak szórva, mint az előbb.*
-Megkérdezem majd Troddot, hogy hallott-e bármit. Ő többet van a Vashegy közelében, mint én és teljesen megbízható ember. *Biztos benne, hogy a néma pásztor a pártjukat fogná ebben az ügyben és talán nyitott füllel jár a többi egyszerű ember között.*
6134. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-01-27 08:23:13
Üzenet elküldve: 2023-01-27 08:23:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szív sötétje//
*Lehet, hogy valóban butaságokat beszél. Most hogy Learon visszakérdez kicsit ostobának is érzi magát, amiért a kürtnek komolyabb jelentőséget tulajdonított. Frusztráltan ajkaiba harap, ahogy a hogyan továbbon töpreng, majd egy nagy sóhajjal ledobja magát a földre Learon mellé. Sajog a feje a túlzott aggodalom és koncentráció miatt.*
- Elveszettnek érzem magamat.
*Mondja panaszosan, és ujjait halántékába nyomva csukott szemmel masszírozgatni kezdi magát, hátha az segít rajta. Tanácstalansága elég nyilvánvaló, és a pásztor ugyan biztosította afelől, hogy kitart mellette, de útmutatást nem kifejezetten adott neki, így a mindent kicsit túlaggódó és túlgondoló nő egy helyben toporog tervüket illetően.*
- Nem tudom Learon.
*Állkapcsa ingerülten megfeszül ahogy összeszorítja fogait, majd hirtelen ötlettől vezérelve bőrtáskájához nyúl. Türelmetlenül a földre szórja annak tartalmát, mivel most nincs kedve komolyabban kutakodni. Learon láthat mindenféle kacatot, amit a barbár asszony az évek során összegyűjtött közük apró papírdarabokat apró betűs írással rajtuk, mindenféle csontokat, fogakat, köztük méretes ork agyarokat is. Akadnak ott érdekesebb kövek is, különlegesebbnek tűnők, mert persze néhány egyszerű, faragott figura, amiken a mágus unalmas perceiben dolgozgat kicsit.
Ami viszont most Karheiát érdeklik, azok a csontok. Válogat közéjük egy-két egyéb tárgyat is, például hegyikristályt, madártollat, aranyérmét. Elmélyülten munkálkodik, ez idő alatt végre aggodalom is eltűnik az arcáról.*
- Lássuk, hogy az Őseink mit tartogatnak számunkra a jövőre nézve.
*Egy kendő csücskeit megfogja elkezdi összerázni a tárgyakat, majd az előttük megtisztított felületre hirtelen kiszórja őket.*
//Szív sötétje//
*Lehet, hogy valóban butaságokat beszél. Most hogy Learon visszakérdez kicsit ostobának is érzi magát, amiért a kürtnek komolyabb jelentőséget tulajdonított. Frusztráltan ajkaiba harap, ahogy a hogyan továbbon töpreng, majd egy nagy sóhajjal ledobja magát a földre Learon mellé. Sajog a feje a túlzott aggodalom és koncentráció miatt.*
- Elveszettnek érzem magamat.
*Mondja panaszosan, és ujjait halántékába nyomva csukott szemmel masszírozgatni kezdi magát, hátha az segít rajta. Tanácstalansága elég nyilvánvaló, és a pásztor ugyan biztosította afelől, hogy kitart mellette, de útmutatást nem kifejezetten adott neki, így a mindent kicsit túlaggódó és túlgondoló nő egy helyben toporog tervüket illetően.*
- Nem tudom Learon.
*Állkapcsa ingerülten megfeszül ahogy összeszorítja fogait, majd hirtelen ötlettől vezérelve bőrtáskájához nyúl. Türelmetlenül a földre szórja annak tartalmát, mivel most nincs kedve komolyabban kutakodni. Learon láthat mindenféle kacatot, amit a barbár asszony az évek során összegyűjtött közük apró papírdarabokat apró betűs írással rajtuk, mindenféle csontokat, fogakat, köztük méretes ork agyarokat is. Akadnak ott érdekesebb kövek is, különlegesebbnek tűnők, mert persze néhány egyszerű, faragott figura, amiken a mágus unalmas perceiben dolgozgat kicsit.
Ami viszont most Karheiát érdeklik, azok a csontok. Válogat közéjük egy-két egyéb tárgyat is, például hegyikristályt, madártollat, aranyérmét. Elmélyülten munkálkodik, ez idő alatt végre aggodalom is eltűnik az arcáról.*
- Lássuk, hogy az Őseink mit tartogatnak számunkra a jövőre nézve.
*Egy kendő csücskeit megfogja elkezdi összerázni a tárgyakat, majd az előttük megtisztított felületre hirtelen kiszórja őket.*
6133. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-01-26 11:25:56
Üzenet elküldve: 2023-01-26 11:25:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Drameiloten Sayqueves rezidencia//
* A könyvtárban mint mindig, most is csak egy gyertya pislákol, annak a fényénél olvas az egykori nemes. Igazán leköti figyelmét a vaskos kötet, aminek írója a "Bevezetés a gnóm kereskedőház árfolyamainak alakulásába, avagy hogyan hat az időjárás a szemceruza árára" címet adta. Nem sok férfit bilincselne le ennyire a téma, sokan már a címet olvasva fordulnának másik irányba, azonban Drameiloten nem bánta meg, hogy megvette ezt az olvasmányt. Meglepően kevés szó esik a szemceruzákról benne, sokkal inkább spekulációk, befektetési tanácsok sokasága lapul a papírra vetve. Éppen egy igazán izgalmas fejezetnél tart, ami arról beszél, hogyan lehet akár két, háromszoros hasznot behajtani a kolompéron, ha bizonyos természeti jeleket időben felismer az ember, amikor lapozás közben felszisszen. *
- Eeyr vágjon képen! * Szitkozódik, ahogy vérző ujját szájához emeli, mint egy közönséges szolgáló. Rosszallóan húzza össze szemöldökét a mozdulat miatt, még ha egyedül is van. Megcsóválja a fejét, és megpróbálja varázslattal begyógyítani a sérülést, vagy legalább a vérzést elállítani. *
A varázsló tenyerét a sérült mellkasára teszi, majd csöndben mormolni kezd, melynek hatására a célpont legsúlyosabb sérülésének súlyossága minden körben egy kategóriával csökken. A varázslat minden körben újra és újra alkalmazni kell a hatás fenntartásáért. A varázslat hatástalan, ha a célpont lelke egy sötétség oltárhoz van kötve.
* A könyvtárban mint mindig, most is csak egy gyertya pislákol, annak a fényénél olvas az egykori nemes. Igazán leköti figyelmét a vaskos kötet, aminek írója a "Bevezetés a gnóm kereskedőház árfolyamainak alakulásába, avagy hogyan hat az időjárás a szemceruza árára" címet adta. Nem sok férfit bilincselne le ennyire a téma, sokan már a címet olvasva fordulnának másik irányba, azonban Drameiloten nem bánta meg, hogy megvette ezt az olvasmányt. Meglepően kevés szó esik a szemceruzákról benne, sokkal inkább spekulációk, befektetési tanácsok sokasága lapul a papírra vetve. Éppen egy igazán izgalmas fejezetnél tart, ami arról beszél, hogyan lehet akár két, háromszoros hasznot behajtani a kolompéron, ha bizonyos természeti jeleket időben felismer az ember, amikor lapozás közben felszisszen. *
- Eeyr vágjon képen! * Szitkozódik, ahogy vérző ujját szájához emeli, mint egy közönséges szolgáló. Rosszallóan húzza össze szemöldökét a mozdulat miatt, még ha egyedül is van. Megcsóválja a fejét, és megpróbálja varázslattal begyógyítani a sérülést, vagy legalább a vérzést elállítani. *
A varázsló tenyerét a sérült mellkasára teszi, majd csöndben mormolni kezd, melynek hatására a célpont legsúlyosabb sérülésének súlyossága minden körben egy kategóriával csökken. A varázslat minden körben újra és újra alkalmazni kell a hatás fenntartásáért. A varázslat hatástalan, ha a célpont lelke egy sötétség oltárhoz van kötve.
6132. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-01-24 12:22:31
Üzenet elküldve: 2023-01-24 12:22:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Szív sötétje//
*Megérti Learon, hogy mit szeretne a lány és tényleg ez a legfontosabb kérdés. Tudniuk kell, hogy megmenteni akarják-e a férfit vagy megbosszulni. Nagyon máshogy kell belekezdeni ebbe egyik és másik esetben is. Ahogy a lány a kürtről kezd el beszélni, láthatja, hogyan halad minden egyes mondat után egyre feljebb a pásztormágus szemöldöke. Ahogy folytatódik a magyarázat, úgy érti egyre kevésbé, hogy miért lenne ez jó nekik.*
-Két teljesen különböző helyzetről beszélsz. A kürt felpezsdíti a vérünket és erőt ad a hangja, ez igaz. *Kezdi el szakállát babrálni, miközben újra helyet foglal a földön. Valahogy ülve jobban tud gondolkodni.*
-Azonban miért segítene a kürt, ami összehívja a thargokat azon, akit éppen egy tharg zárt be? Egyáltalán honnan tudná, hogy barát vagy ellenség, aki megfújja, vagy bármi köze van hozzá? *Nem egészen érti az okfejtést, de betudja annak, hogy a nő nagyon feldúlt és nem gondolkodik higgadtan. A második már sokkal jobb ötlet, azzal tud mit kezdeni.*
-Ezt hirtelen nem tudom, sok minden változik a vashegyen, méghozzá elég gyakran, de ha odamennék semmibe nem tartana kideríteni és én nem is lennék gyanús, ha kérdezősködöm. *Ebben teljesen biztos. Sok éve él már a thargokkal és a legtöbben ismerik már őt ott. Persze a menekültáradat óta egészen más népek is keveredtek a törzs közé, de még így is azt érzi, hogy van némi neve köztük.*
-De persze semmit nem fogok tenni a belegyezésed nélkül. ha elmondod mit tegyek, megteszem. *Emeli tekintetét a lányra komolyan és bízik benne, hogy amaz élni fog a segítségével. Akármi is történjen, két ekkora mágus útjában nem állhat meg sok minden.*
//Szív sötétje//
*Megérti Learon, hogy mit szeretne a lány és tényleg ez a legfontosabb kérdés. Tudniuk kell, hogy megmenteni akarják-e a férfit vagy megbosszulni. Nagyon máshogy kell belekezdeni ebbe egyik és másik esetben is. Ahogy a lány a kürtről kezd el beszélni, láthatja, hogyan halad minden egyes mondat után egyre feljebb a pásztormágus szemöldöke. Ahogy folytatódik a magyarázat, úgy érti egyre kevésbé, hogy miért lenne ez jó nekik.*
-Két teljesen különböző helyzetről beszélsz. A kürt felpezsdíti a vérünket és erőt ad a hangja, ez igaz. *Kezdi el szakállát babrálni, miközben újra helyet foglal a földön. Valahogy ülve jobban tud gondolkodni.*
-Azonban miért segítene a kürt, ami összehívja a thargokat azon, akit éppen egy tharg zárt be? Egyáltalán honnan tudná, hogy barát vagy ellenség, aki megfújja, vagy bármi köze van hozzá? *Nem egészen érti az okfejtést, de betudja annak, hogy a nő nagyon feldúlt és nem gondolkodik higgadtan. A második már sokkal jobb ötlet, azzal tud mit kezdeni.*
-Ezt hirtelen nem tudom, sok minden változik a vashegyen, méghozzá elég gyakran, de ha odamennék semmibe nem tartana kideríteni és én nem is lennék gyanús, ha kérdezősködöm. *Ebben teljesen biztos. Sok éve él már a thargokkal és a legtöbben ismerik már őt ott. Persze a menekültáradat óta egészen más népek is keveredtek a törzs közé, de még így is azt érzi, hogy van némi neve köztük.*
-De persze semmit nem fogok tenni a belegyezésed nélkül. ha elmondod mit tegyek, megteszem. *Emeli tekintetét a lányra komolyan és bízik benne, hogy amaz élni fog a segítségével. Akármi is történjen, két ekkora mágus útjában nem állhat meg sok minden.*
6131. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-01-24 08:23:55
Üzenet elküldve: 2023-01-24 08:23:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szív sötétje//
- Elsősorban azt szeretném tudni, hogy él e még, elűzték, netalántán fogságban van.
*Legrosszabb elképzelése valóban egy sötét tömlöc, ahol akarata ellenére raboskodik Yagnar. Karheia, aki maga is megtapasztalta a rabságot ettől a lehetőségtől viszolyog a legjobban, s mivel nem tudja egyelőre kizárni, ezért is nyugtalankodik annyira.*
- Hüm, igazad lehet.
*Mutatóujjának bügykét harapdálja, miközben vadul töpreng a lehetőségeiken. Továbbra sincs kizárva az az eshetőség, hogy Yagnar él, s ha ki akarják szabadítani, akkor viszont többet kell tudniuk.*
- Higgadtság és meglepetés, igen!
*Nem tud vitába szállni Learon szavaival, igaz nem is akar.*
- Talán a kürt, lehet az kell.
*Csacska ötlet, kicsit ő is tudja a lelke mélyén, de minden szikrányi értelmesnek tűnő ötletbe tehetetlenül kapaszkodva próbál kilábalni helyzetből. De nem várhatja, hogy Learon megértse csapongó gondolatmenetét magyarázat nélkül, ezért folytatja amit elkezdett.*
- Amikor én megérkeztem én is fogságban voltam, de Kagan megfújta a Kürtöt, és tudtam, hogy jönnöm kell. Persze nem csak ez, a hívásban valami több volt. Megmutatta a szabadulásom útját és erővel is ellátott hozzá.
*Lelkesen magyaráz, aztán bevillan számára valamit.*
- Igaz, ez nem túl meglepetésszerű.
*Érezte, hogy buta ötlet mégis felsóhajt most, hogy ezzel saját magát szembesítette.*
- A thargoknak biztos vannak celláik, ugye? Ahova elzárják az ítéletre várókat. Hol van az pontosan?
//Szív sötétje//
- Elsősorban azt szeretném tudni, hogy él e még, elűzték, netalántán fogságban van.
*Legrosszabb elképzelése valóban egy sötét tömlöc, ahol akarata ellenére raboskodik Yagnar. Karheia, aki maga is megtapasztalta a rabságot ettől a lehetőségtől viszolyog a legjobban, s mivel nem tudja egyelőre kizárni, ezért is nyugtalankodik annyira.*
- Hüm, igazad lehet.
*Mutatóujjának bügykét harapdálja, miközben vadul töpreng a lehetőségeiken. Továbbra sincs kizárva az az eshetőség, hogy Yagnar él, s ha ki akarják szabadítani, akkor viszont többet kell tudniuk.*
- Higgadtság és meglepetés, igen!
*Nem tud vitába szállni Learon szavaival, igaz nem is akar.*
- Talán a kürt, lehet az kell.
*Csacska ötlet, kicsit ő is tudja a lelke mélyén, de minden szikrányi értelmesnek tűnő ötletbe tehetetlenül kapaszkodva próbál kilábalni helyzetből. De nem várhatja, hogy Learon megértse csapongó gondolatmenetét magyarázat nélkül, ezért folytatja amit elkezdett.*
- Amikor én megérkeztem én is fogságban voltam, de Kagan megfújta a Kürtöt, és tudtam, hogy jönnöm kell. Persze nem csak ez, a hívásban valami több volt. Megmutatta a szabadulásom útját és erővel is ellátott hozzá.
*Lelkesen magyaráz, aztán bevillan számára valamit.*
- Igaz, ez nem túl meglepetésszerű.
*Érezte, hogy buta ötlet mégis felsóhajt most, hogy ezzel saját magát szembesítette.*
- A thargoknak biztos vannak celláik, ugye? Ahova elzárják az ítéletre várókat. Hol van az pontosan?
6130. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-01-22 08:09:13
Üzenet elküldve: 2023-01-22 08:09:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Szív sötétje//
*Learon hite az Ősők Szellemében más lábakon áll, mint Rheiáé, szóval ő jobban bízik abban, hogy tudják, mekkora feladatot várhatnak el kegyeltjeiktől. Ha máshogy nem is, de barátaikon keresztül adnak segítséget a tharg asszony megpróbáltatásihoz.*
-Itt. Ott kell lennem, ahol szükség van rám. *Egészíti ki a nő szavait, hogy immáron sokadjára is biztosítsa őt arról, hogy egyáltalán nincs egyedül. A következőre nem reagál, hiszen tudja, csak amiatt van életben, mert még dolga van ezen a síkon. Nem a saját erejéből tért vissza, de minden egyes ott töltött másodperc megerősítette a lelkét. Az ölelést elfogadja és jobbját ráteszi a lány hátára, csak hogy érezze ő is, hogy itt van. Máskor elkezdené simogatni, de az előbbiekben történt rémültsége miatt, most sokkal óvatosabb ennél. Hirtelen nem jut eszébe senki, akit megkérdezhetne a Rhagodarokkal kapcsolatban a Vashegyen, de nem kétséges benne, hogy megtalálja az utat, ha tudja mit kell keresnie.*
-Ha szeretnéd, elmegyek Amonra kérdezősködni, de nem egészen értem, mit szeretnél tudni! *Persze nem ostoba ő, tudja, hogy Yagnart kell megkeresnie, de ha Rheiának van valami konkrétabb ötlete, akkor sokkal könnyebbe indulna el a pásztormágus.*
-Nem hiszem, hogy sokaknak kéne tudnia erről az egészről. Csak pár erős embernek, akikre mindenképpen számíthatsz. Ha később bosszúra kerülne a sor, ne adják a Szellemek, az már egészen más. Azonban addig a higgadtság és a meglepetés a legnagyobb fegyver a kezünkben. *Mióta Kagan szoborrá változott, a Sajt-mester sem látja át már annyira a helyzetet és a hierarchiát a Vashegyen, na meg legalább egy éve nem járt az erődnél, de ha óvatosan tapogatózik, biztosan kideríthet mindent, amit a lány szeretne tudni. Megvannak hozzá a képességei akár varázslat, akár beszéd téren is.*
A hozzászólás írója (Learon Derin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.22 08:11:15
//Szív sötétje//
*Learon hite az Ősők Szellemében más lábakon áll, mint Rheiáé, szóval ő jobban bízik abban, hogy tudják, mekkora feladatot várhatnak el kegyeltjeiktől. Ha máshogy nem is, de barátaikon keresztül adnak segítséget a tharg asszony megpróbáltatásihoz.*
-Itt. Ott kell lennem, ahol szükség van rám. *Egészíti ki a nő szavait, hogy immáron sokadjára is biztosítsa őt arról, hogy egyáltalán nincs egyedül. A következőre nem reagál, hiszen tudja, csak amiatt van életben, mert még dolga van ezen a síkon. Nem a saját erejéből tért vissza, de minden egyes ott töltött másodperc megerősítette a lelkét. Az ölelést elfogadja és jobbját ráteszi a lány hátára, csak hogy érezze ő is, hogy itt van. Máskor elkezdené simogatni, de az előbbiekben történt rémültsége miatt, most sokkal óvatosabb ennél. Hirtelen nem jut eszébe senki, akit megkérdezhetne a Rhagodarokkal kapcsolatban a Vashegyen, de nem kétséges benne, hogy megtalálja az utat, ha tudja mit kell keresnie.*
-Ha szeretnéd, elmegyek Amonra kérdezősködni, de nem egészen értem, mit szeretnél tudni! *Persze nem ostoba ő, tudja, hogy Yagnart kell megkeresnie, de ha Rheiának van valami konkrétabb ötlete, akkor sokkal könnyebbe indulna el a pásztormágus.*
-Nem hiszem, hogy sokaknak kéne tudnia erről az egészről. Csak pár erős embernek, akikre mindenképpen számíthatsz. Ha később bosszúra kerülne a sor, ne adják a Szellemek, az már egészen más. Azonban addig a higgadtság és a meglepetés a legnagyobb fegyver a kezünkben. *Mióta Kagan szoborrá változott, a Sajt-mester sem látja át már annyira a helyzetet és a hierarchiát a Vashegyen, na meg legalább egy éve nem járt az erődnél, de ha óvatosan tapogatózik, biztosan kideríthet mindent, amit a lány szeretne tudni. Megvannak hozzá a képességei akár varázslat, akár beszéd téren is.*
A hozzászólás írója (Learon Derin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.22 08:11:15
6129. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-01-20 20:13:21
Üzenet elküldve: 2023-01-20 20:13:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 281
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 281
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Úton vissza Artheniorba//
*Késő délután van már, amikor Arthenior közelébe ér. Fárasztó útja lassan a végéhez közelít, ami azért is jó, mert e téli hónapokban az árnyékok gyorsabban nyúlnak, és ahogy a nap lemenőben van, az amúgy is hideg szél még csípősebbre kezd váltani.
Ám a város épületei már ott derengenek a horizonton, Orthus pedig lassan túlesik ezen a kis kiruccanáson.
Elmereng magában, hogy ha már úgyis vett néhány varázsfőzetet, igazán megengedhetett volna magának egy olyat is, ami segíti visszanyerni az erejét. De pazarlásnak tartja az ilyesmit. Lesz alkalma kipihenni az út fáradalmait az otthonában, saját ágyában.
Ami pedig a következő útját illeti: az még messze van. És amikor majd sort kerít rá, szekér bakján fog ülni, nem lóháton. Mégis csak más lesz, mint ez az út, amit már nagyon szeretne maga mögött tudni.
Ezzel bérelt lova is így van, ami mintha szaporázná a lépteit, jól tudva, hogy Artheniorba tartanak, ami számára éppúgy az otthont jelenti, mint Orthus számára. Van is abban valami ironikus, hogy a bérló hamarabb fog "hazaérni", mint a bérlője. Elvégre Orthusnak először le kell adnia.*
*Késő délután van már, amikor Arthenior közelébe ér. Fárasztó útja lassan a végéhez közelít, ami azért is jó, mert e téli hónapokban az árnyékok gyorsabban nyúlnak, és ahogy a nap lemenőben van, az amúgy is hideg szél még csípősebbre kezd váltani.
Ám a város épületei már ott derengenek a horizonton, Orthus pedig lassan túlesik ezen a kis kiruccanáson.
Elmereng magában, hogy ha már úgyis vett néhány varázsfőzetet, igazán megengedhetett volna magának egy olyat is, ami segíti visszanyerni az erejét. De pazarlásnak tartja az ilyesmit. Lesz alkalma kipihenni az út fáradalmait az otthonában, saját ágyában.
Ami pedig a következő útját illeti: az még messze van. És amikor majd sort kerít rá, szekér bakján fog ülni, nem lóháton. Mégis csak más lesz, mint ez az út, amit már nagyon szeretne maga mögött tudni.
Ezzel bérelt lova is így van, ami mintha szaporázná a lépteit, jól tudva, hogy Artheniorba tartanak, ami számára éppúgy az otthont jelenti, mint Orthus számára. Van is abban valami ironikus, hogy a bérló hamarabb fog "hazaérni", mint a bérlője. Elvégre Orthusnak először le kell adnia.*
6128. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-01-20 12:08:49
Üzenet elküldve: 2023-01-20 12:08:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szív sötétje//
*A nőt megnyugtatják Learon szavai, akkor is ha valójában nem hiszi el maradéktalanul őket. Szeretne bizakodni abban, hogy Yagnar él, de továbbra sem tudhatja ezt biztosan, ahogy azt sem, hogy a Szellemek kegyeltje. Valóban sok rizikós helyzetben adtak neki erőt, és segítették kijutását útmutatással, de ezeket a nehézségeket is ők rótták rá. Legalábbis Karheia így vélekedik. Persze nem neheztel rájuk, nem kérdőjelezi meg őseik bölcsességét, viszont kétkedő azt illetően, hogy ez nem egy újabb próbatétel a számára, amire nem biztos, hogy már lesz elég lelkiereje, hogy megküzdjön vele. Még szerencse, hogy olyan jó emberek segítik őt, mint amilyen Learon is.*
- Köszönöm. Remélem igazad van.
*Először kicsit bánja, hogy rákérdezett a jelképre, amit azért tett, hogy valamennyire elterelje figyelmét. Ám Learon mondandójának végére abból is képes erőt meríteni, s érzékeli belőle azt, amiről a férfi korábban is biztosította; Karheia számíthat rá.
Megfogja Learon felkarját, és megszorítja. Nem esik jól azt hallani, hogy barátja is járt már az árnyékvilágban.*
- De most itt vagy.
*Jelenti ki nyugtatóan, inkább magát csitítva mondatával.*
- Szellemed élni kívánt, és túl erős volt a halálnak is.
*Nagy szavakkal dobálózik, de cseppet sem bánja. Ahogy Rorkir esetében is, mélyen hiszi Learonnál is, hogy még sok nagy dologra hivatott, számtalan hőstettet szánnak neki Őseik.
Persze ezek a szavak nem csak nagyzolásra jók, hanem a korábbiakhoz hasonlóan erőt merít belőlük Karheia. Hite nélkül lehet már elveszett volna, időnként még így is azt érzi, hogy a téboly határán táncol.*
- Igazad van. Bölcsen szólsz, barátom.
*Egy fakó mosoly jelenik meg arcán, ahogy nyomatékosítóan barátjának nevezi mágustársát. Hirtelen érzéshullámból fakadó késztetésének enged, s ha módja van rá, akkor egy öleléssel hálálja meg a bátorító szavakat, a segítséget, meg csak azt, hogy Learon van és itt van neki.*
- Igen. Nem mertem még Tharg földön sem megjelenni, ki tudja mit tudnak a rokonságunkról. Ki tudja, hogy milyen szándékkal fogadnának engem. Talán mások többet tudnak. Érdemes lehet megkérdezni őket?
*Itt akadályba ütközik, hiszen ő igen sok időt töltött Synmirán tanulmányai során, így népével nem ismerkedett meg komolyabban eddig. Nem csak hogy nem ismerik őt annyira, de ő sem igazán tudna egy nevet vagy arcot sem felidézni, akivel érdemes lehetne beszélni.*
//Szív sötétje//
*A nőt megnyugtatják Learon szavai, akkor is ha valójában nem hiszi el maradéktalanul őket. Szeretne bizakodni abban, hogy Yagnar él, de továbbra sem tudhatja ezt biztosan, ahogy azt sem, hogy a Szellemek kegyeltje. Valóban sok rizikós helyzetben adtak neki erőt, és segítették kijutását útmutatással, de ezeket a nehézségeket is ők rótták rá. Legalábbis Karheia így vélekedik. Persze nem neheztel rájuk, nem kérdőjelezi meg őseik bölcsességét, viszont kétkedő azt illetően, hogy ez nem egy újabb próbatétel a számára, amire nem biztos, hogy már lesz elég lelkiereje, hogy megküzdjön vele. Még szerencse, hogy olyan jó emberek segítik őt, mint amilyen Learon is.*
- Köszönöm. Remélem igazad van.
*Először kicsit bánja, hogy rákérdezett a jelképre, amit azért tett, hogy valamennyire elterelje figyelmét. Ám Learon mondandójának végére abból is képes erőt meríteni, s érzékeli belőle azt, amiről a férfi korábban is biztosította; Karheia számíthat rá.
Megfogja Learon felkarját, és megszorítja. Nem esik jól azt hallani, hogy barátja is járt már az árnyékvilágban.*
- De most itt vagy.
*Jelenti ki nyugtatóan, inkább magát csitítva mondatával.*
- Szellemed élni kívánt, és túl erős volt a halálnak is.
*Nagy szavakkal dobálózik, de cseppet sem bánja. Ahogy Rorkir esetében is, mélyen hiszi Learonnál is, hogy még sok nagy dologra hivatott, számtalan hőstettet szánnak neki Őseik.
Persze ezek a szavak nem csak nagyzolásra jók, hanem a korábbiakhoz hasonlóan erőt merít belőlük Karheia. Hite nélkül lehet már elveszett volna, időnként még így is azt érzi, hogy a téboly határán táncol.*
- Igazad van. Bölcsen szólsz, barátom.
*Egy fakó mosoly jelenik meg arcán, ahogy nyomatékosítóan barátjának nevezi mágustársát. Hirtelen érzéshullámból fakadó késztetésének enged, s ha módja van rá, akkor egy öleléssel hálálja meg a bátorító szavakat, a segítséget, meg csak azt, hogy Learon van és itt van neki.*
- Igen. Nem mertem még Tharg földön sem megjelenni, ki tudja mit tudnak a rokonságunkról. Ki tudja, hogy milyen szándékkal fogadnának engem. Talán mások többet tudnak. Érdemes lehet megkérdezni őket?
*Itt akadályba ütközik, hiszen ő igen sok időt töltött Synmirán tanulmányai során, így népével nem ismerkedett meg komolyabban eddig. Nem csak hogy nem ismerik őt annyira, de ő sem igazán tudna egy nevet vagy arcot sem felidézni, akivel érdemes lehetne beszélni.*
6127. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-01-20 07:53:03
Üzenet elküldve: 2023-01-20 07:53:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Szív sötétje//
*Learon nyugtázza magában, hogy Rheia sokkal higgadtabb, mint mondjuk akár ő lenne ilyen esetben és ez kicsit meg is lepi. Ismeri, hogy mekkora erők vannak a lány kezében, hiszen egy részét ő maga tanította neki és ahogy eddigi tanítványainak egy része, a tharg asszony is tehetett volna úgy, ahogy azok. Azok, akik azóta meghaltak hirtelenfejűségük miatt. Tudja, hogy a legjobb ilyen esetben a higgadtság, de ő maga is belevonódik a gyászosan meghitt pillanatba, ami kettejük közt most kialakult.*
-Tegyük fel, hogy él. Ha fele olyan erős és kitartó, mint te, akkor az Ősök Szellemei biztosan megtartották őt. *Nem szeretne egyből a reményvesztettségből kiindulni.*
-Még, ha nem is érzed sokszor úgy, a Szellemek kedvelnek téged. *Persze ezek csak szavak Learon szájából, hiszen nem tudhatja biztosan, de az, hogy a lányban nagy potenciál van, amit ő már az elejétől látott, nem lehet véletlen. Az Ősöknek biztos tervei vannak vele. Miután biztosítja segítségéről, Rheia valamiért Learon címeréről kérdez. Megszokta már, hogy elég lehetetlen helyzetekben is milyen érdeklődő a nő, de most kicsit a pásztormágus úgy érzi, hogy nincs ideje magáról beszélni. Persze Learon az csak Learon, így mint mindig, most is beszél.*
-Családom ősei mindig kecskepásztorok voltak, akkor is amikor hatalmas földműves házzá változtunk, megmaradtunk a gyökereinknél. Úgy emlékeznek a bölcs asszonyok, hogy az első Derin nevét egy kecske szelleme adta. A kecskék, bár sokan nem tudják róluk, védelmező állatok. Bőszen és áldozatkészen állnak oda mindenki elé, legyen négyszer akkora is, ha veszélyben érzik a társaikat. *Egy ideig a Sajt-mester azt gondolta, hogy ez mese, egészen a halála pillanatáig. Akkor látta azt a legelőt, amit ősei és tudja, hogy nem csak babona ez.*
-Azóta ha bajban vagyunk, időről időre megjelenik egy kecske. Egy Szellem, ami visszavezet a reményhez. Amikor meghaltam, én is láttam ezt. *Megpróbálja átültetni ezt a jelen helyzetre, hogy ezzel segíthesse a lányt és ne csak öncélúan fecsegjen, mint az esetek legnagyobb részében.*
-Azért mondom ezt el neked, hogy tudd, olyannak kell lenned, mint az a kecske. Hatalmas ellenséggel kerülhetünk most szembe, ha tényleg történt valami Yagnarral, de úgy kell állni, ahogy Őseim kecskéje. Szarvakkal előre menetelve és meghátrálás nélkül. Ha így teszünk, bizonyosan a Szellemek a mi oldalunkra állnak, és nem egy városi lány mellé, aki nem tudja mekkora hibát követett el. *Jobb tanácsot adni nem tud, hiszen azt, hogy mit kell tenniük, már Rheia megválaszolta.*
-Ahogy mondtad, tények kellenek. Addig nem tehetünk semmit és nem is lenne érdemes, amíg csak találgatni tudjuk, hogy mi van Yagnarral. Annyi biztos, hogy a fél-tharg úrnőnek nem szabad tudnia a terveidről, így nálunk az előny.
//Szív sötétje//
*Learon nyugtázza magában, hogy Rheia sokkal higgadtabb, mint mondjuk akár ő lenne ilyen esetben és ez kicsit meg is lepi. Ismeri, hogy mekkora erők vannak a lány kezében, hiszen egy részét ő maga tanította neki és ahogy eddigi tanítványainak egy része, a tharg asszony is tehetett volna úgy, ahogy azok. Azok, akik azóta meghaltak hirtelenfejűségük miatt. Tudja, hogy a legjobb ilyen esetben a higgadtság, de ő maga is belevonódik a gyászosan meghitt pillanatba, ami kettejük közt most kialakult.*
-Tegyük fel, hogy él. Ha fele olyan erős és kitartó, mint te, akkor az Ősök Szellemei biztosan megtartották őt. *Nem szeretne egyből a reményvesztettségből kiindulni.*
-Még, ha nem is érzed sokszor úgy, a Szellemek kedvelnek téged. *Persze ezek csak szavak Learon szájából, hiszen nem tudhatja biztosan, de az, hogy a lányban nagy potenciál van, amit ő már az elejétől látott, nem lehet véletlen. Az Ősöknek biztos tervei vannak vele. Miután biztosítja segítségéről, Rheia valamiért Learon címeréről kérdez. Megszokta már, hogy elég lehetetlen helyzetekben is milyen érdeklődő a nő, de most kicsit a pásztormágus úgy érzi, hogy nincs ideje magáról beszélni. Persze Learon az csak Learon, így mint mindig, most is beszél.*
-Családom ősei mindig kecskepásztorok voltak, akkor is amikor hatalmas földműves házzá változtunk, megmaradtunk a gyökereinknél. Úgy emlékeznek a bölcs asszonyok, hogy az első Derin nevét egy kecske szelleme adta. A kecskék, bár sokan nem tudják róluk, védelmező állatok. Bőszen és áldozatkészen állnak oda mindenki elé, legyen négyszer akkora is, ha veszélyben érzik a társaikat. *Egy ideig a Sajt-mester azt gondolta, hogy ez mese, egészen a halála pillanatáig. Akkor látta azt a legelőt, amit ősei és tudja, hogy nem csak babona ez.*
-Azóta ha bajban vagyunk, időről időre megjelenik egy kecske. Egy Szellem, ami visszavezet a reményhez. Amikor meghaltam, én is láttam ezt. *Megpróbálja átültetni ezt a jelen helyzetre, hogy ezzel segíthesse a lányt és ne csak öncélúan fecsegjen, mint az esetek legnagyobb részében.*
-Azért mondom ezt el neked, hogy tudd, olyannak kell lenned, mint az a kecske. Hatalmas ellenséggel kerülhetünk most szembe, ha tényleg történt valami Yagnarral, de úgy kell állni, ahogy Őseim kecskéje. Szarvakkal előre menetelve és meghátrálás nélkül. Ha így teszünk, bizonyosan a Szellemek a mi oldalunkra állnak, és nem egy városi lány mellé, aki nem tudja mekkora hibát követett el. *Jobb tanácsot adni nem tud, hiszen azt, hogy mit kell tenniük, már Rheia megválaszolta.*
-Ahogy mondtad, tények kellenek. Addig nem tehetünk semmit és nem is lenne érdemes, amíg csak találgatni tudjuk, hogy mi van Yagnarral. Annyi biztos, hogy a fél-tharg úrnőnek nem szabad tudnia a terveidről, így nálunk az előny.
6126. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-01-19 21:55:13
Üzenet elküldve: 2023-01-19 21:55:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szív sötétje//
*A dolog hihetetlensége miatt kell valóban a legkevesebbet aggódnia, még el is kísérte rövid ideig Learont, amikor Eeyr félistenét kívánták felkutatni. Ehhez képest a déli úrnő csalárdsága valóban nem olyan elképesztő történet, persze Karheiában mégis munkálkodik a félelem. Nem is azért, mert attól tartana, hogy Learon nem hisz neki, hanem ebből fakadóan esetleg ellenérzései támadnak vele szemben. Márpedig ezt semmiképpen sem akarná, elvégre ideérkezésekor Learon lett az első barátja, az első ember akire úgy érezte, hogy valóban számíthat, ez pedig igen sokat jelentett a meghurcolt nőnek.
Megretten az "értem" szót követő csend után. Érzékeli az indulatokat, a vegyes érzéseket, a csend pedig rémisztő lehet, különösen ilyenkor.
Meg kellene könnyebbülnie, hogy Learon hajlandó segíteni neki, de valójában nem így érez.*
- Nem tervezek semmit, még.
*Rázza meg fejét.*
- Én csak tudni akarom mi történt Yagnarral. Ki kell szabadítanom.
*Jelenti ki látszólag határozottan, de a bizonytalanság hamar megjelenik arcán. Nehezére esik ezt kimondania, de tudja, hogy ezzel a lehetőséggel is számolnia kell.*
- Ha pedig meghalt, akkor meg kell torolnom méltatlan halálát.
*Nedvessé válik tekintete ha arra gondol, hogy még csak beszélni sem tudtak. Megölelte volna őt, elmondta volna neki, hogy mennyire örül jelenlétének, hogy büszke arra, hogy vér a véréből. Sok mondanivalója lenne a számára, de ezeket nem mondhatja el neki. Most nem. Még nem.
Learon rajzolni kezd, ami kicsit kizökkenti a barbár nőt ebből a gyászos állapotból. Erősen koncentrál az ábrára, illetve arra, amit a férfi mond.*
- Családod jelképe?
*Szívesen hallana róla többet, talán nem is kell ösztökélnie Learont arra, hogy meséljen, jellemzően szeret beszélni a férfi.
Elakad a szava, megint láthatóvá válnak feltörni készülő könnyei, amikkel annyira hősiesen küzd. Nem akar elérzékenyülni, nem akar ennyire gyengének látszani, és teher lenni senki számára. Éppen elég teher számára az a sötétég, ami szüntelenül a szívét nyomja, és árnyékot vet legfényesebb napjaira is.*
- Nem tudom mi tévő legyek.
*Megint megrázza fejét, és a fájdalomhoz fordul, mint segítő erő. Fogaival ajkába harap, amennyire képes rá, s csak akkor nyugszik meg valamelyest, amikor az éles fájdalom nyomán érzi, hogy vér serken. Fémes íz, ismerős a számára.*
- Te mit tanácsolsz, drága barátom?
A hozzászólás írója (Karheia Rhagodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.19 21:57:24
//Szív sötétje//
*A dolog hihetetlensége miatt kell valóban a legkevesebbet aggódnia, még el is kísérte rövid ideig Learont, amikor Eeyr félistenét kívánták felkutatni. Ehhez képest a déli úrnő csalárdsága valóban nem olyan elképesztő történet, persze Karheiában mégis munkálkodik a félelem. Nem is azért, mert attól tartana, hogy Learon nem hisz neki, hanem ebből fakadóan esetleg ellenérzései támadnak vele szemben. Márpedig ezt semmiképpen sem akarná, elvégre ideérkezésekor Learon lett az első barátja, az első ember akire úgy érezte, hogy valóban számíthat, ez pedig igen sokat jelentett a meghurcolt nőnek.
Megretten az "értem" szót követő csend után. Érzékeli az indulatokat, a vegyes érzéseket, a csend pedig rémisztő lehet, különösen ilyenkor.
Meg kellene könnyebbülnie, hogy Learon hajlandó segíteni neki, de valójában nem így érez.*
- Nem tervezek semmit, még.
*Rázza meg fejét.*
- Én csak tudni akarom mi történt Yagnarral. Ki kell szabadítanom.
*Jelenti ki látszólag határozottan, de a bizonytalanság hamar megjelenik arcán. Nehezére esik ezt kimondania, de tudja, hogy ezzel a lehetőséggel is számolnia kell.*
- Ha pedig meghalt, akkor meg kell torolnom méltatlan halálát.
*Nedvessé válik tekintete ha arra gondol, hogy még csak beszélni sem tudtak. Megölelte volna őt, elmondta volna neki, hogy mennyire örül jelenlétének, hogy büszke arra, hogy vér a véréből. Sok mondanivalója lenne a számára, de ezeket nem mondhatja el neki. Most nem. Még nem.
Learon rajzolni kezd, ami kicsit kizökkenti a barbár nőt ebből a gyászos állapotból. Erősen koncentrál az ábrára, illetve arra, amit a férfi mond.*
- Családod jelképe?
*Szívesen hallana róla többet, talán nem is kell ösztökélnie Learont arra, hogy meséljen, jellemzően szeret beszélni a férfi.
Elakad a szava, megint láthatóvá válnak feltörni készülő könnyei, amikkel annyira hősiesen küzd. Nem akar elérzékenyülni, nem akar ennyire gyengének látszani, és teher lenni senki számára. Éppen elég teher számára az a sötétég, ami szüntelenül a szívét nyomja, és árnyékot vet legfényesebb napjaira is.*
- Nem tudom mi tévő legyek.
*Megint megrázza fejét, és a fájdalomhoz fordul, mint segítő erő. Fogaival ajkába harap, amennyire képes rá, s csak akkor nyugszik meg valamelyest, amikor az éles fájdalom nyomán érzi, hogy vér serken. Fémes íz, ismerős a számára.*
- Te mit tanácsolsz, drága barátom?
A hozzászólás írója (Karheia Rhagodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.19 21:57:24
6125. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-01-19 19:52:07
Üzenet elküldve: 2023-01-19 19:52:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Rejtélyes igazságok//
*A rövid csöndben kialakuló borúsodó gondolatait és rémképeit szerencsésen megállítja az elf vidám hangja. A jelenbe visszatérve kíváncsian emeli tekintetét a férfira egy pillanatra, majd vissza az útra és csak hallgatja a csevegését, ötletelését.
Mikor aztán a másik elhallgat, ismét odapillant rá.*
- Több, mint száz? - *Kérdi látszólag egykedvűen, de mintha egy gunyoros kis mosoly ülne a szája sarkában, bár az ő fizimiskájával ezt nehéz megmondani.*
- A toronyhoz vezető út nehéz egy hátasnak, vagy szekérnek az ingoványon át. Meg nincs is hol hagyni, ha rosszra fordul az idő... - *Veti aztán ellen, bár az egészet nem tartja rossz ötletnek, csak épp a jelenlegi útjukra nézve alkot véleményt.
Emberek ide-oda szállításából élni... az elsőre nem is hangzik rosszul.*
*A rövid csöndben kialakuló borúsodó gondolatait és rémképeit szerencsésen megállítja az elf vidám hangja. A jelenbe visszatérve kíváncsian emeli tekintetét a férfira egy pillanatra, majd vissza az útra és csak hallgatja a csevegését, ötletelését.
Mikor aztán a másik elhallgat, ismét odapillant rá.*
- Több, mint száz? - *Kérdi látszólag egykedvűen, de mintha egy gunyoros kis mosoly ülne a szája sarkában, bár az ő fizimiskájával ezt nehéz megmondani.*
- A toronyhoz vezető út nehéz egy hátasnak, vagy szekérnek az ingoványon át. Meg nincs is hol hagyni, ha rosszra fordul az idő... - *Veti aztán ellen, bár az egészet nem tartja rossz ötletnek, csak épp a jelenlegi útjukra nézve alkot véleményt.
Emberek ide-oda szállításából élni... az elsőre nem is hangzik rosszul.*
6124. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-01-19 17:43:23
Üzenet elküldve: 2023-01-19 17:43:23
ÚJ
![>Thornwÿn Taëdryn [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12239_1670080286_fel_elf_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* Hazugot kivezeti az istállóból és fellendülve a nyeregbe, nekivág a város határának. Lendületes léptetésbe kezd, hogy bemelegedjen kissé a hátas, majd kisvártatva ügetésbe csap, a gyorsabb haladás érdekében. Buzgón kerülgeti a városba igyekvő emberáradatot, reményei szerint távolodva Artheniortól, ritkulni fog aóvalamelyest. *
6123. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-01-19 17:16:58
Üzenet elküldve: 2023-01-19 17:16:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Rejtélyes igazságok//
-Akkor útra fel!
*Hiába látta már viszonylag sokszor, mindig kellemes melegséggel önti el, amikor látja Kilencedik és Krestvir kapcsolatát, és az apró kis mozdulatokat, a megszokott helyét a manónak és miegymást. ~Jó barát lehetsz K. Tartsd meg a jó szokádos.~ *
-Már több mint száz esztendeje taposom a földeket, azt hiszem lassan el kellene gondolkodnom hogy beruházzak egy hátasra. Egy lóra, vagy egy nagy kosra! Az igazán mókás lehet! Vagy egy nagy szekérrel utazgatni és hozni-vinni az embereket. Talán még egy kis aranyat is gyűjthetnék.
*Bohókásan hadarja az ötleteit, miközben a lába viszi előre, valamivel el kell ütni az utazás unalmát. Bár mindig is hitte, hogy az út is igazán fontos, nem csak a cél, de azért azt be kell látnia, hogy ha oda szeretnél érni valahová, akkor az azt jelenti, hogy szeretnél odaérni.*
-Akkor útra fel!
*Hiába látta már viszonylag sokszor, mindig kellemes melegséggel önti el, amikor látja Kilencedik és Krestvir kapcsolatát, és az apró kis mozdulatokat, a megszokott helyét a manónak és miegymást. ~Jó barát lehetsz K. Tartsd meg a jó szokádos.~ *
-Már több mint száz esztendeje taposom a földeket, azt hiszem lassan el kellene gondolkodnom hogy beruházzak egy hátasra. Egy lóra, vagy egy nagy kosra! Az igazán mókás lehet! Vagy egy nagy szekérrel utazgatni és hozni-vinni az embereket. Talán még egy kis aranyat is gyűjthetnék.
*Bohókásan hadarja az ötleteit, miközben a lába viszi előre, valamivel el kell ütni az utazás unalmát. Bár mindig is hitte, hogy az út is igazán fontos, nem csak a cél, de azért azt be kell látnia, hogy ha oda szeretnél érni valahová, akkor az azt jelenti, hogy szeretnél odaérni.*
6122. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-01-18 13:22:36
Üzenet elküldve: 2023-01-18 13:22:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Szív sötétje//
*Ahogy Rheia belekezd a dologba, a Sajt-mester már látja rajta, hogy valami nagyon komoly és nehéz téma következik. Ő maga pedig pár nyugtató szóval próbálja levenni válláról a terhet.*
-Ismersz már. Nem ez lesz az első dolog, ami hihetetlen történik velem. *Tudja a történetét a félistennel és a feltámadásával, na meg a harcait mindenféle démonok ellen. Learon már nehezen lepődik meg bármin.*
-Csak látásból. Úgy emlékszem nem beszéltem még vele. *Persze könnyen lehet, hogy mégis, hiszen mióta ott a tharg falnál fejbe verték, sok minden kimegy a fejéből. A családra, ami Learon egyik kedvenc témája, egyből tudna mondani egész sok mindent, amivel véleménye szerint megnyugtathatja a thargot, de végül nem teszi, hiszen egyértelműnek jelzi neki Karheia, hogy most erre nincs szükség, a pásztor pedig szokásától eltérően, most hallgat és tényleg jól figyel. Szemöldökét felhúzza, mikor kiderül, hogy mégis volt egy rokona és arcán mosoly terül el, de sajnos tart sokáig, hiszen a történet folytatása szomorú irányt vesz fel.*
-Kagaenae? *Most először szól közbe és alig tér magához. Eszébe jut, hogy beszélgettek régebben jó barátjával és szomszédjával Troddal, hogy azóta nem mennek jól a dolgok a Vashegyen, mióta a Szellemjáró meghalt, hogy a városi lány nem tökéletes utódja és vezetője a hegynek és a népnek, de azt sosem gondolta volna, hogy ilyen alávalóságra is képes lenne. Sosem volt különösebben baja a lánnyal, aki szintén semmi rosszat nem tett a mágusnak. Ujjai megfeszülnek a nyárson, amit a kezében tart, de egyből eszébe jutnak a Nagyanyja szavai, aki mindig higgadtságra és bölcsességre utasította őt, szóval kezdeti indulatját egy hatalmas sóhajtással engedi ki magából. Sokat nyom a latba, hogy Waldrant jobban kedveli, még ha kezdetben sok problémájuk volt egymással és emiatt hajlamos a félvér tharglánnyal szembe helyezkedni.*
-Értem. *Bólint egyet lassan, majd pár másodpercig nem szólal meg, de végül összeszedi cikázó gondolatait.*
-Segítek, amiben tudok, de előbb hallanom kell, hogy mit tervezel. Az Ősök Szellemei… *Megcsóválja a fejét, mintha meggondolta volna, amit mond.*
-Nem, nem minden szellem, de a Derinek szellemei nem kedvelik a bosszút. Ezt már dédanyám nagyanyja is kifejtette, generációk óta tiltott családunkban a bosszú. *Feláll helyéről és a bottal, ami kezében van, felrajzol egy kecskét a földre. A családja címere. Talán a lány nem ismeri a Derin-ház szokásait, azonban az, hogy nyitott szemmel rajzolta le az állatot, nagyon sokat jelent Learonnak.*
-Egyetlen esetben jogos. Ha a családért tesszük! *Mélyen Rheia szemébe néz.*
-Te pedig, ha nem is vér szerint, de a családom vagy. A kecskebak pedig felöklel mindenkit, aki a családja útjában áll. *Szemében szinte láng lobog. Érzékeny helyre tapintott a lány akár tudatosan, akár tudat alatt, de Learon eltökélt, hogyha Rheiának van még elő rokona, akkor neki segítenie kell, hogy újra találkozzanak.*
//Szív sötétje//
*Ahogy Rheia belekezd a dologba, a Sajt-mester már látja rajta, hogy valami nagyon komoly és nehéz téma következik. Ő maga pedig pár nyugtató szóval próbálja levenni válláról a terhet.*
-Ismersz már. Nem ez lesz az első dolog, ami hihetetlen történik velem. *Tudja a történetét a félistennel és a feltámadásával, na meg a harcait mindenféle démonok ellen. Learon már nehezen lepődik meg bármin.*
-Csak látásból. Úgy emlékszem nem beszéltem még vele. *Persze könnyen lehet, hogy mégis, hiszen mióta ott a tharg falnál fejbe verték, sok minden kimegy a fejéből. A családra, ami Learon egyik kedvenc témája, egyből tudna mondani egész sok mindent, amivel véleménye szerint megnyugtathatja a thargot, de végül nem teszi, hiszen egyértelműnek jelzi neki Karheia, hogy most erre nincs szükség, a pásztor pedig szokásától eltérően, most hallgat és tényleg jól figyel. Szemöldökét felhúzza, mikor kiderül, hogy mégis volt egy rokona és arcán mosoly terül el, de sajnos tart sokáig, hiszen a történet folytatása szomorú irányt vesz fel.*
-Kagaenae? *Most először szól közbe és alig tér magához. Eszébe jut, hogy beszélgettek régebben jó barátjával és szomszédjával Troddal, hogy azóta nem mennek jól a dolgok a Vashegyen, mióta a Szellemjáró meghalt, hogy a városi lány nem tökéletes utódja és vezetője a hegynek és a népnek, de azt sosem gondolta volna, hogy ilyen alávalóságra is képes lenne. Sosem volt különösebben baja a lánnyal, aki szintén semmi rosszat nem tett a mágusnak. Ujjai megfeszülnek a nyárson, amit a kezében tart, de egyből eszébe jutnak a Nagyanyja szavai, aki mindig higgadtságra és bölcsességre utasította őt, szóval kezdeti indulatját egy hatalmas sóhajtással engedi ki magából. Sokat nyom a latba, hogy Waldrant jobban kedveli, még ha kezdetben sok problémájuk volt egymással és emiatt hajlamos a félvér tharglánnyal szembe helyezkedni.*
-Értem. *Bólint egyet lassan, majd pár másodpercig nem szólal meg, de végül összeszedi cikázó gondolatait.*
-Segítek, amiben tudok, de előbb hallanom kell, hogy mit tervezel. Az Ősök Szellemei… *Megcsóválja a fejét, mintha meggondolta volna, amit mond.*
-Nem, nem minden szellem, de a Derinek szellemei nem kedvelik a bosszút. Ezt már dédanyám nagyanyja is kifejtette, generációk óta tiltott családunkban a bosszú. *Feláll helyéről és a bottal, ami kezében van, felrajzol egy kecskét a földre. A családja címere. Talán a lány nem ismeri a Derin-ház szokásait, azonban az, hogy nyitott szemmel rajzolta le az állatot, nagyon sokat jelent Learonnak.*
-Egyetlen esetben jogos. Ha a családért tesszük! *Mélyen Rheia szemébe néz.*
-Te pedig, ha nem is vér szerint, de a családom vagy. A kecskebak pedig felöklel mindenkit, aki a családja útjában áll. *Szemében szinte láng lobog. Érzékeny helyre tapintott a lány akár tudatosan, akár tudat alatt, de Learon eltökélt, hogyha Rheiának van még elő rokona, akkor neki segítenie kell, hogy újra találkozzanak.*
6121. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-01-18 11:45:37
Üzenet elküldve: 2023-01-18 11:45:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szív sötétje//
//Learon//
*Karheia egy tapodtat sem mozdul, csak mereng, s hagyja, hogy a szívét marcangoló érzések átjárják. Sok minden nyomasztja, olyanok is, amikre kegyesen alig emlékszik, amik már régen voltak, s olyanok is, amik nagyon frissek. Nem számít arra, hogy visszajönnek érte, pedig ismerhetné már mágus barátját elég jól ahhoz, hogy tudja nem fogja magára hagyni. Pedig valahol jól is esne neki egy kis magány. Egy pillanatig ezt feltételezi, ám amikor felbukkan a pásztor, kedve lenne belé kapaszkodni, és egy öleléssel minden terhét rázúdítani.*
- Hihetetlennek fog hangzani.
*Mondja panaszosan, miközben bocsánatkérően pillant barátjára. Kellemetlen helyzetbe hozta, talán idilli összejövetelüket is elrontotta, emiatt pedig bűntudata van.*
- Én...
*Ajkába harap. Nehéz elkezdenie, de tudja, hogy túl kell esnie rajta. Ha valakiben, akkor Learonban megbízhat.*
- Ismered Rorkirt?
*Teszi fel kérdését, amire igazából nem is feltétlenül számít milyen választ kap. Közben rájön, hogy talán nem is itt kellene kezdenie.*
- Tudod Learon, nekem nem igazán maradt a családomból senki.
*Nem akar belemenni, ha a férfi érdeklődni próbálna fejét ingatva igyekszik ettől eltántorítani.*
- De úgy tűnik valaki mégis akadt. Yagnar a neve. Itt volt, és én nem is tudtam róla.
*A szomorúságot most először váltja fel a düh, amit maga iránt érez.*
- Rorkir és Yagnar egy portyában vettek részt.
*Igyekszik lassan felidézni magában a nagy harcos szavait, ezért kissé komótosan, szakadozottan beszél.*
- Waldran! A portyát Waldrannal tervelték ki, ő hagyta jóvá, majd amikor visszatértek Kagaenae Úrnő hálája jeléül megmérgezte Rorkirt és ki tudja mit művelt rokonommal. Rorkir azt mondta vért látott és Yagnart sehol.
*Miközben beszél kezd egyre feldúltabbá válni, szeme ide-oda jár, gesztikulál, még indulatosan fel is pattan.*
- Lehet fogságban van.
*Szeretné ezt hinni, hogy így van, s esdeklően pillant a pásztorra, hogy erősítse meg ebben.*
- Egyedül kevés vagyok, de még Rorkirral is, aki szavát adta, hogy velem tart... de ki kell derítenem mi történt Yagnarral.
//Szív sötétje//
//Learon//
*Karheia egy tapodtat sem mozdul, csak mereng, s hagyja, hogy a szívét marcangoló érzések átjárják. Sok minden nyomasztja, olyanok is, amikre kegyesen alig emlékszik, amik már régen voltak, s olyanok is, amik nagyon frissek. Nem számít arra, hogy visszajönnek érte, pedig ismerhetné már mágus barátját elég jól ahhoz, hogy tudja nem fogja magára hagyni. Pedig valahol jól is esne neki egy kis magány. Egy pillanatig ezt feltételezi, ám amikor felbukkan a pásztor, kedve lenne belé kapaszkodni, és egy öleléssel minden terhét rázúdítani.*
- Hihetetlennek fog hangzani.
*Mondja panaszosan, miközben bocsánatkérően pillant barátjára. Kellemetlen helyzetbe hozta, talán idilli összejövetelüket is elrontotta, emiatt pedig bűntudata van.*
- Én...
*Ajkába harap. Nehéz elkezdenie, de tudja, hogy túl kell esnie rajta. Ha valakiben, akkor Learonban megbízhat.*
- Ismered Rorkirt?
*Teszi fel kérdését, amire igazából nem is feltétlenül számít milyen választ kap. Közben rájön, hogy talán nem is itt kellene kezdenie.*
- Tudod Learon, nekem nem igazán maradt a családomból senki.
*Nem akar belemenni, ha a férfi érdeklődni próbálna fejét ingatva igyekszik ettől eltántorítani.*
- De úgy tűnik valaki mégis akadt. Yagnar a neve. Itt volt, és én nem is tudtam róla.
*A szomorúságot most először váltja fel a düh, amit maga iránt érez.*
- Rorkir és Yagnar egy portyában vettek részt.
*Igyekszik lassan felidézni magában a nagy harcos szavait, ezért kissé komótosan, szakadozottan beszél.*
- Waldran! A portyát Waldrannal tervelték ki, ő hagyta jóvá, majd amikor visszatértek Kagaenae Úrnő hálája jeléül megmérgezte Rorkirt és ki tudja mit művelt rokonommal. Rorkir azt mondta vért látott és Yagnart sehol.
*Miközben beszél kezd egyre feldúltabbá válni, szeme ide-oda jár, gesztikulál, még indulatosan fel is pattan.*
- Lehet fogságban van.
*Szeretné ezt hinni, hogy így van, s esdeklően pillant a pásztorra, hogy erősítse meg ebben.*
- Egyedül kevés vagyok, de még Rorkirral is, aki szavát adta, hogy velem tart... de ki kell derítenem mi történt Yagnarral.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6204-6223