Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 192 (3821. - 3840. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3840. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-14 19:21:08
Üzenet elküldve: 2018-10-14 19:21:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Úton-útfélen//
*Láthatóan megrendítik a hallottak.*
- Hát ez borzasztó…
*Annyi szomorúság van a világon. Ilyenkor restelkedik saját problémái miatt. Lau kérdésére, hogy nem idevalósi, kizökken a sajnálkozásból.*
- Hogy? Áh, deb, Lihadechből jötteb.
*Kissé időben eltolódva mindketten a fekete foltjáról kérdezik, elsőként ugyebár Lau, akinek törölgetős elfoglaltsága miatt nem ad kimerítő magyarázatot, később pedig Luni hasonló kérdést tesz fel neki, csak konkrétabbat.*
- Csak véletled.
*Szól ez Launak, miközben tiszta kendőjét piszkolja épp össze. Később aztán Luninak részletesebben felel, mert elképesztő félreértés tárul elé, egy picit fel is nevet.*
- Jaj, dehogy! Csak felrajzoltab valabit egy útjelző kőre, és… és összekedteb vele a kezeb és… biztos hozzáérteb a hoblokobhoz, bint bost is. Gyakrad előfordul veleb.
*Mosolyog kínosan.
Állapotával egészen sokat törődnek, kezdi szégyellni magát miatta, hogy ennyi gondot okoz.*
- Az éjszakát kidd töltötteb és…
*Itt egy kicsit megakad és elszontyolodik. Eszébe jut a kalandja az erdőben, szegény farkas, amint épp bekebelezik. Nem is tudja már eldönteni, hogy a kígyó mentette meg a farkastól, vagy fordítva. De sajnálni ugyebár csak az utóbbit kell.*
- … és deb volt tűzifáb…
*Gyűrögeti kezében a zsebkendőt zavartan és lehorgasztja a fejét.
A felkínált üvegre megint elkerekednek a szemei.*
- Az _egész_ palack? De… de akkor hadd fizessebb ki legalább…
*Nyúl az erszénye után. Talán egy kis bor tényleg jót jöhet, ha már ennyire kedvesen kínálják. A pénznek most még úgysincs híján. Örül, hogy mindketten elfogadják a társaságát, meg is köszöni, mert kezdte nagyon elveszettnek érezni magát a vadonban.
Nevének megismétlésére bólogat. Nem látja értelmét újra helytelenül kimondani. És ekkor válaszol céljaival kapcsolatban.*
- Szeretdék bágiával foglalkozdi. Azt goddoltab, a legdagyobb levegőbágusok itt vaddak.
*Az előkerülő lovas hozzá képest valóságos óriás. A lányok ötletére megszeppen. Egyrészt ennyi figyelemben már rég nem volt része, másrészt kellemetlen, hogy mindjárt elsőre ennyit fáradoznak érte, de mindezt felülmúlja a gondolat, hogy szinte állva elférne a ló alatt, a hátán ülve még a végén elszédülne a magastól. Egyelőre azonban nem mer szólni, csak várja, hogy mi lesz. Az újonnan érkező talán meg sem áll a kedvükért.*
*Láthatóan megrendítik a hallottak.*
- Hát ez borzasztó…
*Annyi szomorúság van a világon. Ilyenkor restelkedik saját problémái miatt. Lau kérdésére, hogy nem idevalósi, kizökken a sajnálkozásból.*
- Hogy? Áh, deb, Lihadechből jötteb.
*Kissé időben eltolódva mindketten a fekete foltjáról kérdezik, elsőként ugyebár Lau, akinek törölgetős elfoglaltsága miatt nem ad kimerítő magyarázatot, később pedig Luni hasonló kérdést tesz fel neki, csak konkrétabbat.*
- Csak véletled.
*Szól ez Launak, miközben tiszta kendőjét piszkolja épp össze. Később aztán Luninak részletesebben felel, mert elképesztő félreértés tárul elé, egy picit fel is nevet.*
- Jaj, dehogy! Csak felrajzoltab valabit egy útjelző kőre, és… és összekedteb vele a kezeb és… biztos hozzáérteb a hoblokobhoz, bint bost is. Gyakrad előfordul veleb.
*Mosolyog kínosan.
Állapotával egészen sokat törődnek, kezdi szégyellni magát miatta, hogy ennyi gondot okoz.*
- Az éjszakát kidd töltötteb és…
*Itt egy kicsit megakad és elszontyolodik. Eszébe jut a kalandja az erdőben, szegény farkas, amint épp bekebelezik. Nem is tudja már eldönteni, hogy a kígyó mentette meg a farkastól, vagy fordítva. De sajnálni ugyebár csak az utóbbit kell.*
- … és deb volt tűzifáb…
*Gyűrögeti kezében a zsebkendőt zavartan és lehorgasztja a fejét.
A felkínált üvegre megint elkerekednek a szemei.*
- Az _egész_ palack? De… de akkor hadd fizessebb ki legalább…
*Nyúl az erszénye után. Talán egy kis bor tényleg jót jöhet, ha már ennyire kedvesen kínálják. A pénznek most még úgysincs híján. Örül, hogy mindketten elfogadják a társaságát, meg is köszöni, mert kezdte nagyon elveszettnek érezni magát a vadonban.
Nevének megismétlésére bólogat. Nem látja értelmét újra helytelenül kimondani. És ekkor válaszol céljaival kapcsolatban.*
- Szeretdék bágiával foglalkozdi. Azt goddoltab, a legdagyobb levegőbágusok itt vaddak.
*Az előkerülő lovas hozzá képest valóságos óriás. A lányok ötletére megszeppen. Egyrészt ennyi figyelemben már rég nem volt része, másrészt kellemetlen, hogy mindjárt elsőre ennyit fáradoznak érte, de mindezt felülmúlja a gondolat, hogy szinte állva elférne a ló alatt, a hátán ülve még a végén elszédülne a magastól. Egyelőre azonban nem mer szólni, csak várja, hogy mi lesz. Az újonnan érkező talán meg sem áll a kedvükért.*
3839. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-14 16:36:05
Üzenet elküldve: 2018-10-14 16:36:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Reggel//
* Meglepődik, hogy a másik két hölgy távozni akar, mégpedig nem is elfelé, hanem egyenesen neki a nemrég még lángoló városnak. *
~ Öngyilkossági kísérlet, ha az ember lánya nem tolvaj, orgyilkos vagy mindkettő egyszerre. ~ * húzza el ajkát, de miután bátya felszólításra sem érezte egyikük sem úgy, hogy fenekük jó helyen van a villába, Wymnter már meg se próbálja lebeszélni őket a tervükről, s csak remélni tudja, hogy megérzései tévesek és a két lányka még sokáig élvezheti az élet nyújtotta lehetőségeket. *
- Szépítőszerek? Mifélékre gondolt?- * kérdez vissza s felcsillan tekintete, soha nem használt ilyesmit, lett volna rá alkalma, csak soha nem volt hozzá affinitása, azonban a dolgok változnak s Wym eljátszik a gondolattal, hogy mégis milyen lehetne ezekkel a kencékkel. *
- Amennyiben azonban mi is hamarosan indulunk, akkor ha megbocsájtanak felmegyek kicsit felfrissíteni magam és úti ruhát ölteni. - * elsősorban Dramra pillant, aki a ház feje, így az ő engedélye a legszükségesebb a távozására. Ha megkapja akkor elköszön a hölgyektől és ringó csípővel, úri testtartással elhagyja az étkezőt. *
* Meglepődik, hogy a másik két hölgy távozni akar, mégpedig nem is elfelé, hanem egyenesen neki a nemrég még lángoló városnak. *
~ Öngyilkossági kísérlet, ha az ember lánya nem tolvaj, orgyilkos vagy mindkettő egyszerre. ~ * húzza el ajkát, de miután bátya felszólításra sem érezte egyikük sem úgy, hogy fenekük jó helyen van a villába, Wymnter már meg se próbálja lebeszélni őket a tervükről, s csak remélni tudja, hogy megérzései tévesek és a két lányka még sokáig élvezheti az élet nyújtotta lehetőségeket. *
- Szépítőszerek? Mifélékre gondolt?- * kérdez vissza s felcsillan tekintete, soha nem használt ilyesmit, lett volna rá alkalma, csak soha nem volt hozzá affinitása, azonban a dolgok változnak s Wym eljátszik a gondolattal, hogy mégis milyen lehetne ezekkel a kencékkel. *
- Amennyiben azonban mi is hamarosan indulunk, akkor ha megbocsájtanak felmegyek kicsit felfrissíteni magam és úti ruhát ölteni. - * elsősorban Dramra pillant, aki a ház feje, így az ő engedélye a legszükségesebb a távozására. Ha megkapja akkor elköszön a hölgyektől és ringó csípővel, úri testtartással elhagyja az étkezőt. *
3838. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-14 16:03:47
Üzenet elküldve: 2018-10-14 16:03:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Úton-útfélen//
*Nem tartozik azok közé, főleg az Artheniorban történtek óta nem, aki ne lenne képes értékelni az élet apró örömeit, márpedig most nem is kicsit, hanem nagyon örül annak, hogy Lau tudott aludni, és annak is, hogy a lány boldog, amiért vele jött. Más kérdés, hogy igazából egy pillanatig sem gondolt komolyan arra, hogy magára hagyja őt, de ez szerinte megint olyan dolog, amit kimondania sem kell, mert a másik lány úgyis tudja róla.
Örömmel tölti el az is, hogy úgy tűnik innentől kezdve már hárman mennek tovább.*
- Én is örülnék neki, ha velünk tartanál. *mondja is mindezt ki mosolyogva. Pontosan tudja, hogy nem csak ő, hanem Lau is azon aggódik, hogy talán veszélyes most visszatérni Artheniorba, azonban bárhonnan is nézi, hárman mégiscsak nagyobb biztonságban vannak, mintha csak ketten mennének, még akkor is, ha szerinte éppen egyikük külsejében sincsen semmi olyasmi, ami képes lenne elijeszteni egy gyakorlott, vagy akár csak egy kezdő fosztogatót is, akit pont a lázadás tett rablóvá.
Még amiatt sem aggódik, hogy elkapnák a lánytól a náthát. Persze nem szívesen lenne beteg, de azok után, hogy nemrég még attól rettegett, hogy darabokra tépi egy dühös tömeg, mert nemesnek nézi, már biztosan nem fog egy inkább kellemetlen, mint veszélyes betegségtől félni. Ami azt illeti, nagy valószínűséggel sok minden mástól sem fog félni, amitől eddig igen.*
- Amúgy sem igazán biztonságos mostanában egyedül, főleg nem akkor, ha még beteg is vagy közben. *mondja is ki végül nagyjából azt, amire gondol.*
- Most minél többen vagyunk, annál jobb. *teszi hozzá, ezek után azonban már csak az után szólal meg, hogy Lau bemutatta őt, és ismét felajánlotta a bort, hátha segít.*
- Luninari Heiphine. *mondja a teljes nevét ő is, ha már a másik két lány is így tett korábban* de persze teljesen nyugodtan szólíthatsz Luninak. Amúgy Launak igaza van. Sokkal több bor van nálam, mint amennyire szükségünk lenne, és ki tudja mikor jutunk legközelebb olyan helyre, ahol boros teát főznek. Ha meggondolod magadat, csak szólj nyugodtan, szívesen adok egy egész palackot.
*Azt már inkább hozzá sem teszi, hogy nem is akármilyen borokról van szó, hanem igazi finomságokról, csupa olyanról, amiket egy nemes elf borospincéjéből lopott ki, miközben az igazi fosztogatókkal szembekerülve igazi fosztogatónak próbálták álcázni magukat. Mindezt már csak azért sem mondja, mert nem akarja, hogy a lány úgy érezze, hogy túlságosan is erőszakosan tukmálnának rá valamit.*
- A szénpor a homlokodon valami rituálé maradéka? Esetleg gyógyítja a náthát, ha ilyesmit kensz oda? *kíváncsiskodik inkább ehelyett, és őszintén érdeklődő arca talán meggyőzi a másik lányt arról, hogy a világért sem gúnyolódik vele, hanem teljesen komolyan gondolja a feltett kérdést.
Egy papnő lányaként látott már sok furcsa gyógymódot, és a legtöbb működött is, persze könnyen lehet, hogy pusztán azért, mert a beteget maga a hit gyógyította meg, hogy igazi orvosságot kapott. Ugyan érzi, hogy kicsit talán fura a kérdése, ennek ellenére a maga részéről semmi meglepőt nem találna abban, ha valaki tényleg szénporral igyekezne meggyógyítani a náthát.*
- Jó ötlet! *fordul aztán Lauhoz, amikor felveti, hogy kérjék meg a lován ráérősen feléjük közeledő idegent, hogy vigye el Lyllinort egy darabig, bár az igazat megvallva ő maga csak akkor veszi észre, hogy feléjük tart valaki, amikor Lau már javában integet neki.
~ Nem ártana azért kicsit jobban figyelni arra, ami előtted van! ~ figyelmezteti is magában magát azonnal, miközben ő maga is integetni kezd. Mégiscsak Artheniorba mennek, és akárhányan lesznek is végül, abban biztos, hogy majd végig ébernek kell lenniük, ez alól pedig nem lehet kivétel ő sem.*
*Nem tartozik azok közé, főleg az Artheniorban történtek óta nem, aki ne lenne képes értékelni az élet apró örömeit, márpedig most nem is kicsit, hanem nagyon örül annak, hogy Lau tudott aludni, és annak is, hogy a lány boldog, amiért vele jött. Más kérdés, hogy igazából egy pillanatig sem gondolt komolyan arra, hogy magára hagyja őt, de ez szerinte megint olyan dolog, amit kimondania sem kell, mert a másik lány úgyis tudja róla.
Örömmel tölti el az is, hogy úgy tűnik innentől kezdve már hárman mennek tovább.*
- Én is örülnék neki, ha velünk tartanál. *mondja is mindezt ki mosolyogva. Pontosan tudja, hogy nem csak ő, hanem Lau is azon aggódik, hogy talán veszélyes most visszatérni Artheniorba, azonban bárhonnan is nézi, hárman mégiscsak nagyobb biztonságban vannak, mintha csak ketten mennének, még akkor is, ha szerinte éppen egyikük külsejében sincsen semmi olyasmi, ami képes lenne elijeszteni egy gyakorlott, vagy akár csak egy kezdő fosztogatót is, akit pont a lázadás tett rablóvá.
Még amiatt sem aggódik, hogy elkapnák a lánytól a náthát. Persze nem szívesen lenne beteg, de azok után, hogy nemrég még attól rettegett, hogy darabokra tépi egy dühös tömeg, mert nemesnek nézi, már biztosan nem fog egy inkább kellemetlen, mint veszélyes betegségtől félni. Ami azt illeti, nagy valószínűséggel sok minden mástól sem fog félni, amitől eddig igen.*
- Amúgy sem igazán biztonságos mostanában egyedül, főleg nem akkor, ha még beteg is vagy közben. *mondja is ki végül nagyjából azt, amire gondol.*
- Most minél többen vagyunk, annál jobb. *teszi hozzá, ezek után azonban már csak az után szólal meg, hogy Lau bemutatta őt, és ismét felajánlotta a bort, hátha segít.*
- Luninari Heiphine. *mondja a teljes nevét ő is, ha már a másik két lány is így tett korábban* de persze teljesen nyugodtan szólíthatsz Luninak. Amúgy Launak igaza van. Sokkal több bor van nálam, mint amennyire szükségünk lenne, és ki tudja mikor jutunk legközelebb olyan helyre, ahol boros teát főznek. Ha meggondolod magadat, csak szólj nyugodtan, szívesen adok egy egész palackot.
*Azt már inkább hozzá sem teszi, hogy nem is akármilyen borokról van szó, hanem igazi finomságokról, csupa olyanról, amiket egy nemes elf borospincéjéből lopott ki, miközben az igazi fosztogatókkal szembekerülve igazi fosztogatónak próbálták álcázni magukat. Mindezt már csak azért sem mondja, mert nem akarja, hogy a lány úgy érezze, hogy túlságosan is erőszakosan tukmálnának rá valamit.*
- A szénpor a homlokodon valami rituálé maradéka? Esetleg gyógyítja a náthát, ha ilyesmit kensz oda? *kíváncsiskodik inkább ehelyett, és őszintén érdeklődő arca talán meggyőzi a másik lányt arról, hogy a világért sem gúnyolódik vele, hanem teljesen komolyan gondolja a feltett kérdést.
Egy papnő lányaként látott már sok furcsa gyógymódot, és a legtöbb működött is, persze könnyen lehet, hogy pusztán azért, mert a beteget maga a hit gyógyította meg, hogy igazi orvosságot kapott. Ugyan érzi, hogy kicsit talán fura a kérdése, ennek ellenére a maga részéről semmi meglepőt nem találna abban, ha valaki tényleg szénporral igyekezne meggyógyítani a náthát.*
- Jó ötlet! *fordul aztán Lauhoz, amikor felveti, hogy kérjék meg a lován ráérősen feléjük közeledő idegent, hogy vigye el Lyllinort egy darabig, bár az igazat megvallva ő maga csak akkor veszi észre, hogy feléjük tart valaki, amikor Lau már javában integet neki.
~ Nem ártana azért kicsit jobban figyelni arra, ami előtted van! ~ figyelmezteti is magában magát azonnal, miközben ő maga is integetni kezd. Mégiscsak Artheniorba mennek, és akárhányan lesznek is végül, abban biztos, hogy majd végig ébernek kell lenniük, ez alól pedig nem lehet kivétel ő sem.*
3837. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-14 14:32:51
Üzenet elküldve: 2018-10-14 14:32:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Reggel//
*Az ajánlatra elkerekednek a szemei. Ő a városba? Hát talán ha megvolna mindkét keze vagy ha ennél is szebben kérnék. Így viszont...*
-Sajnálom hölgyek. Kérem vigyázzanak magukra és egymásra. Luninari! Be kell tartanod. Ha valami bajod esik, akkor megharagszom.
*Mosolyog a lányra. Nem úgy néz ki, mint aki valóban meg tudna rá haragudni. És az igazság az, hogy ha történne vele valami és Int fülébe jutna, akkor a doktor úr sajnálná őt. Megkedvelte a lányt. Csak nem annyira, hogy visszamenjen vele a városba. Jobban tetszik neki ez a szép kúria a szolgálólányokkal és a kicsit soványka és sápadt, de egész csininek számító nemes lánnyal és annak egyelőre Int még nem tudja megállapítani milyen bátyjával. A kis felajánlását viszont jól fogadják. A dicséretre a szakmájával kapcsolatban csak egy szerény mosollyal fejet hajt. Pedig tudja jól, hogy ő tényleg tud. Sok kókler van a szakmában és nem csak az utcai vénasszonyokra kell gondolni, akik varangybérrel megkenegetik a hátat, tűvel megszurkálják és azt mondják, jó lesz az. Ott vannak a nemesi udvarokat körbejáró kóklerek is. Aranypornál és gwuffénak mondott disznószarnál még az is többet segít a betegen, ha Int egyszerűen ráköpne. Persze ezt majd valamikor máskor kifejti és kevésbé fellengzősen. A kapott munkaajánlatra meg egy megjátszott meglepettség és egy őszinte mosoly lesz a válasz.*
-Drameiloten úr! Megtiszteltetés lenne önöknél dolgozni. Tudják a városban nem voltam nagyon megbecsülve. Az egyszerű nép nem hisz a tudományban vagy a tapasztalatokra épülő gyógyításban. A legtöbb betegem vagy a városőrség orvosának... Öhm rossz híre miatt jött hozzám vagy azért, mert egy kuruzsló csak rontott a betegségén. Felüdülés lenne értelmes, tanult személyek társasága. És kisasszony! Bár kegyed egy lágy szellőben táncoló fehér szegfűt juttat eszembe tiszta szépségével, de ha igénybe kívánná venni szépítőszerekkel kapcsolatos ismereteimet, akkor örömmel állnék-e téren is szolgálatukra.
A hozzászólást Hengerfej (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.10.14 19:28:15, a következő indokkal:
Vesszők, illetve mondatkezdő betű mindig nagy.
*Az ajánlatra elkerekednek a szemei. Ő a városba? Hát talán ha megvolna mindkét keze vagy ha ennél is szebben kérnék. Így viszont...*
-Sajnálom hölgyek. Kérem vigyázzanak magukra és egymásra. Luninari! Be kell tartanod. Ha valami bajod esik, akkor megharagszom.
*Mosolyog a lányra. Nem úgy néz ki, mint aki valóban meg tudna rá haragudni. És az igazság az, hogy ha történne vele valami és Int fülébe jutna, akkor a doktor úr sajnálná őt. Megkedvelte a lányt. Csak nem annyira, hogy visszamenjen vele a városba. Jobban tetszik neki ez a szép kúria a szolgálólányokkal és a kicsit soványka és sápadt, de egész csininek számító nemes lánnyal és annak egyelőre Int még nem tudja megállapítani milyen bátyjával. A kis felajánlását viszont jól fogadják. A dicséretre a szakmájával kapcsolatban csak egy szerény mosollyal fejet hajt. Pedig tudja jól, hogy ő tényleg tud. Sok kókler van a szakmában és nem csak az utcai vénasszonyokra kell gondolni, akik varangybérrel megkenegetik a hátat, tűvel megszurkálják és azt mondják, jó lesz az. Ott vannak a nemesi udvarokat körbejáró kóklerek is. Aranypornál és gwuffénak mondott disznószarnál még az is többet segít a betegen, ha Int egyszerűen ráköpne. Persze ezt majd valamikor máskor kifejti és kevésbé fellengzősen. A kapott munkaajánlatra meg egy megjátszott meglepettség és egy őszinte mosoly lesz a válasz.*
-Drameiloten úr! Megtiszteltetés lenne önöknél dolgozni. Tudják a városban nem voltam nagyon megbecsülve. Az egyszerű nép nem hisz a tudományban vagy a tapasztalatokra épülő gyógyításban. A legtöbb betegem vagy a városőrség orvosának... Öhm rossz híre miatt jött hozzám vagy azért, mert egy kuruzsló csak rontott a betegségén. Felüdülés lenne értelmes, tanult személyek társasága. És kisasszony! Bár kegyed egy lágy szellőben táncoló fehér szegfűt juttat eszembe tiszta szépségével, de ha igénybe kívánná venni szépítőszerekkel kapcsolatos ismereteimet, akkor örömmel állnék-e téren is szolgálatukra.
A hozzászólást Hengerfej (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.10.14 19:28:15, a következő indokkal:
Vesszők, illetve mondatkezdő betű mindig nagy.
3836. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-14 13:49:54
Üzenet elküldve: 2018-10-14 13:49:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Reggel//
* Úgy tűnik, hogy a lányokat hiába marasztalja, mindenáron a vesztükbe kívánnak rohanni. Bár nehéz szívvel veszi tudomásul, de nem tud mit kezdeni vele, úgyhogy ráhagyja vendégeire a dolgot. Természetesen mindenkit végighallgat, majd int a kezével.*
- Ha mindenképp menni akartok, nem marasztalhatlak titeket. * Ezzel megvolt részéről az elbocsátás, és inkább a férfi felé fordul.*
- Intath... megtisztelnél. * Mondja barátságos hangon. * Orvosokra mindig szükség van, és tisztelendő, becsülendő szakma.
* Elgondolkodik kicsit, mielőtt folytatná a dolgot, letéve az evőeszközeit is. *
- Az ajánlatom számodra is áll, nyugodtan maradj a házamban, amíg jól esik. Persze nem kérhetek ilyet, de ha nincs hova menned, vagy épp munkaadót keresel, akkor mi bármikor szívesen látunk. A szolgálataid meg is fizetjük természetesen.
* Úgy tűnik, hogy a lányokat hiába marasztalja, mindenáron a vesztükbe kívánnak rohanni. Bár nehéz szívvel veszi tudomásul, de nem tud mit kezdeni vele, úgyhogy ráhagyja vendégeire a dolgot. Természetesen mindenkit végighallgat, majd int a kezével.*
- Ha mindenképp menni akartok, nem marasztalhatlak titeket. * Ezzel megvolt részéről az elbocsátás, és inkább a férfi felé fordul.*
- Intath... megtisztelnél. * Mondja barátságos hangon. * Orvosokra mindig szükség van, és tisztelendő, becsülendő szakma.
* Elgondolkodik kicsit, mielőtt folytatná a dolgot, letéve az evőeszközeit is. *
- Az ajánlatom számodra is áll, nyugodtan maradj a házamban, amíg jól esik. Persze nem kérhetek ilyet, de ha nincs hova menned, vagy épp munkaadót keresel, akkor mi bármikor szívesen látunk. A szolgálataid meg is fizetjük természetesen.
3835. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-14 12:53:19
Üzenet elküldve: 2018-10-14 12:53:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Úton-útfélen//
- Igen, köszönöm, rég aludtam ilyen jól. *válaszol Luni kérdésére, komolyan is gondolva a szavait. Talán csak a fáradtság miatt, de ahogy bedőlt az ágyba, nyomban el is aludt, és csak másnap reggel ébredt fel, így bár nem emlékszik sok mindenre az éjszakáról, pont ez a fajta pihentető alvás hiányzott neki. Az ezután következő téma azonban korántsem ilyen kellemes, ugyanakkor be kell látnia, van igazság abban, amit Luni mond*
- Ez bizony sajnos tényleg így van! *nevet azon, hogy a baj megtalálja őket* Épp ezért örülök, hogy velem tartasz! *mosolyog a lányra, hiszen már annyi mindent átéltek együtt, el sem tudja képzelni, mi történne, ha külön folytatnák útjukat. Ám úgy tűnik, ez nem most fog bekövetkezni, sőt, kis csapatuk még talán tovább is bővül*
- Igen, sajnos az egész Gazdagnegyedet felforgatták, és a szegények üldözik a nemeseket... *foglalja össze röviden, mi történt eddig* Jól sejtem, hogy nem idevalósi vagy? *méri végig gyorsan a lányt, vajon honnan is jöhetett, hiszen ha artheniori lenne, legalább már híreket hallott volna az ottani állapotokról*
- Szénpor? Hogyhogy? *kérdez vissza a folt eredetét illetően. Természetesen tisztában van a szénpor felhasználásával, inkább az érdekli, vajon mire használta a lány itt útközben. Közben már épp kutatni kezdene a táskájában, hogy egy tiszta zsebkendőt keressen, ám végül abbahagyja, mikor látja, már feleslegesen keresgél*
- Szegény! De hát hogy sikerült ilyen csúnyán megfáznod? Ennyire azért nincs hideg... *mereng a témán, inkább csak magában beszélve, miközben Luni ajánlatát hallgatja a borról*
- Ó, a pohár miatt ne aggódj, ha szeretnéd, a tiéd lehet az egész palack, és akkor apránként megiszod, más pedig nem iszik bele. Bőven van elég borunk, nem? *pillant Lunira, vajon a lánynak vannak-e fenntartásai a tervvel kapcsolatban* Bár megértelek, a boros teát én jobban kedvelem! *mosolyog a lányra, jelezve, hogy nem erőszak, ha nem szeretné a bort, nem fogják erővel lenyomni a torkán.*
- Örülnénk, ha csatlakoznál hozzánk! *válaszolja a lánynak, hiszen amúgy se lenne szíve ilyen állapotban egyedül hagyni szegényt, így viszont legalább figyelhetnek rá egy darabig, hogy minden rendben legyen*
- És miért szeretnél a városba menni? *érdeklődik a lány tervei felől, hátha esetleg a továbbiakban is tudnak segíteni neki valamiben.*
- Lyllinor? *kérdez vissza a bemutatkozás kapcsán, hogy a bedugult orron keresztül is jól érte-e a lány nevét* Jajj, milyen udvariatlan vagyok, el is felejtettem bemutatkozni! Laurentitia Sminderhen vagyok, ő pedig Luni! *pótolja hiányosságát, egyben röviden be is mutatva Lunit. Mielőtt azonban megindulhatnának, vagy tovább haladhatnának, egy újabb alak tűnik fel a színen, aki ezúttal lovon érkezik*
- Talán jobb lenne, ha ilyen állapotban inkább nem gyalogolnál tovább, nem? Esetleg megkérdezhetnénk, nem vinne-e el? *fordul izgatottan Lylli felé, miközben egyik kezével integetni kezd a közeledő alaknak, álljon meg egy szóra, ha van ideje*
- Igen, köszönöm, rég aludtam ilyen jól. *válaszol Luni kérdésére, komolyan is gondolva a szavait. Talán csak a fáradtság miatt, de ahogy bedőlt az ágyba, nyomban el is aludt, és csak másnap reggel ébredt fel, így bár nem emlékszik sok mindenre az éjszakáról, pont ez a fajta pihentető alvás hiányzott neki. Az ezután következő téma azonban korántsem ilyen kellemes, ugyanakkor be kell látnia, van igazság abban, amit Luni mond*
- Ez bizony sajnos tényleg így van! *nevet azon, hogy a baj megtalálja őket* Épp ezért örülök, hogy velem tartasz! *mosolyog a lányra, hiszen már annyi mindent átéltek együtt, el sem tudja képzelni, mi történne, ha külön folytatnák útjukat. Ám úgy tűnik, ez nem most fog bekövetkezni, sőt, kis csapatuk még talán tovább is bővül*
- Igen, sajnos az egész Gazdagnegyedet felforgatták, és a szegények üldözik a nemeseket... *foglalja össze röviden, mi történt eddig* Jól sejtem, hogy nem idevalósi vagy? *méri végig gyorsan a lányt, vajon honnan is jöhetett, hiszen ha artheniori lenne, legalább már híreket hallott volna az ottani állapotokról*
- Szénpor? Hogyhogy? *kérdez vissza a folt eredetét illetően. Természetesen tisztában van a szénpor felhasználásával, inkább az érdekli, vajon mire használta a lány itt útközben. Közben már épp kutatni kezdene a táskájában, hogy egy tiszta zsebkendőt keressen, ám végül abbahagyja, mikor látja, már feleslegesen keresgél*
- Szegény! De hát hogy sikerült ilyen csúnyán megfáznod? Ennyire azért nincs hideg... *mereng a témán, inkább csak magában beszélve, miközben Luni ajánlatát hallgatja a borról*
- Ó, a pohár miatt ne aggódj, ha szeretnéd, a tiéd lehet az egész palack, és akkor apránként megiszod, más pedig nem iszik bele. Bőven van elég borunk, nem? *pillant Lunira, vajon a lánynak vannak-e fenntartásai a tervvel kapcsolatban* Bár megértelek, a boros teát én jobban kedvelem! *mosolyog a lányra, jelezve, hogy nem erőszak, ha nem szeretné a bort, nem fogják erővel lenyomni a torkán.*
- Örülnénk, ha csatlakoznál hozzánk! *válaszolja a lánynak, hiszen amúgy se lenne szíve ilyen állapotban egyedül hagyni szegényt, így viszont legalább figyelhetnek rá egy darabig, hogy minden rendben legyen*
- És miért szeretnél a városba menni? *érdeklődik a lány tervei felől, hátha esetleg a továbbiakban is tudnak segíteni neki valamiben.*
- Lyllinor? *kérdez vissza a bemutatkozás kapcsán, hogy a bedugult orron keresztül is jól érte-e a lány nevét* Jajj, milyen udvariatlan vagyok, el is felejtettem bemutatkozni! Laurentitia Sminderhen vagyok, ő pedig Luni! *pótolja hiányosságát, egyben röviden be is mutatva Lunit. Mielőtt azonban megindulhatnának, vagy tovább haladhatnának, egy újabb alak tűnik fel a színen, aki ezúttal lovon érkezik*
- Talán jobb lenne, ha ilyen állapotban inkább nem gyalogolnál tovább, nem? Esetleg megkérdezhetnénk, nem vinne-e el? *fordul izgatottan Lylli felé, miközben egyik kezével integetni kezd a közeledő alaknak, álljon meg egy szóra, ha van ideje*
3834. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-14 10:16:23
Üzenet elküldve: 2018-10-14 10:16:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Íjászverseny//
*Azon kevés terv, amivel ide érkezett, Lyz számára is bedőlni látszik. Csak egy kellemes hangulatban eltöltött íjász, beszélgetős délutánra vágyott. Ehhez képest, ügyesen felpaprikázta magát. Kétségtelen, hogy Shen folyton kihozza a sodrából. Valahol törvényszerű volt, hogy ma is legyen legalább egy mélyrepülésük. Füle hegye vörösödik dühében, hiába fordít hátat, és lépked a következő állásig, a haja közül kandikáló égő fülvégek elárulják őt.
Még csak félúton jár, amikor Shen hangja beéri. Csattan a feszült avarzizegéssel tarkított erdei csendben. Lyz persze úgy felhúzta magát, hogy ennyitől nem áll meg. Csak Shen kapálózó mondatai végén torpan, s fordul felé. Nem ért el a negyvenesig, hosszú lendületes léptei éppen csak félútig vitték. Szikrázó smaragdszín szemekkel fordul Shen'eriel felé. *
- Fontos? Annyira, hogy beküldtél Banyához potyára, egy béna ürüggyel? Vagy annyira *íjának végét az elfre szegezi.* hogy egy csók után kimenekülj a szobából?
*Lyznek ezek mindenre mutatnak, csak arra nem, hogy fontos volna. Egy hülye viccre jó, és hogy csók után futva hagyják hoppon. Rosszabb esetben meneküljenek a csókja elől. Ami mélységes kudarc, akárhogy is nézi. És még tőle kért tanácsot Éné.
~Szánalmas.~
Úgy dübörög a vér a fejében, és annyira kuszák a gondolatai, hogy azt fel sem fogja, amit Shen utolsó mondatával mondani akart. Csak biggyedő szájjal áll és lassan engedi le maga mellé az íjat, hajtja le fejét, s fogja két ujja közé orrnyergét.*
- Akkor miért futtattál meg Shen? *kérdezi nyugalmat erőltetve hangjába, vajmi kevés sikerrel. De ~egy valamire való elf nem veszekszik az erdő közepén, sőt, sosem veszekszik.~ Hallja fejében apja nyugodt ám dorgáló hangját. Így még ha nem is ösztönösen, de kész meghallgatni a magyarázatot. Kénytelen ráébredni, hogy talán egyetlen elf vagy ember, vagy bármi más faj sem létezik Lanawin földjén, aki így ki tudja hozni a sodrából, és aki miatt mégis ilyen ütemet diktál a szíve.
Pláne, mint amikor fejét nem emelve, csak felpillantva ilyen bűnbánó és kérlelő arcot vág. Inkább újra az avarra szegezi pillantását, hogy tisztábban tudjon gondolkodni.*
//Íjászverseny//
*Azon kevés terv, amivel ide érkezett, Lyz számára is bedőlni látszik. Csak egy kellemes hangulatban eltöltött íjász, beszélgetős délutánra vágyott. Ehhez képest, ügyesen felpaprikázta magát. Kétségtelen, hogy Shen folyton kihozza a sodrából. Valahol törvényszerű volt, hogy ma is legyen legalább egy mélyrepülésük. Füle hegye vörösödik dühében, hiába fordít hátat, és lépked a következő állásig, a haja közül kandikáló égő fülvégek elárulják őt.
Még csak félúton jár, amikor Shen hangja beéri. Csattan a feszült avarzizegéssel tarkított erdei csendben. Lyz persze úgy felhúzta magát, hogy ennyitől nem áll meg. Csak Shen kapálózó mondatai végén torpan, s fordul felé. Nem ért el a negyvenesig, hosszú lendületes léptei éppen csak félútig vitték. Szikrázó smaragdszín szemekkel fordul Shen'eriel felé. *
- Fontos? Annyira, hogy beküldtél Banyához potyára, egy béna ürüggyel? Vagy annyira *íjának végét az elfre szegezi.* hogy egy csók után kimenekülj a szobából?
*Lyznek ezek mindenre mutatnak, csak arra nem, hogy fontos volna. Egy hülye viccre jó, és hogy csók után futva hagyják hoppon. Rosszabb esetben meneküljenek a csókja elől. Ami mélységes kudarc, akárhogy is nézi. És még tőle kért tanácsot Éné.
~Szánalmas.~
Úgy dübörög a vér a fejében, és annyira kuszák a gondolatai, hogy azt fel sem fogja, amit Shen utolsó mondatával mondani akart. Csak biggyedő szájjal áll és lassan engedi le maga mellé az íjat, hajtja le fejét, s fogja két ujja közé orrnyergét.*
- Akkor miért futtattál meg Shen? *kérdezi nyugalmat erőltetve hangjába, vajmi kevés sikerrel. De ~egy valamire való elf nem veszekszik az erdő közepén, sőt, sosem veszekszik.~ Hallja fejében apja nyugodt ám dorgáló hangját. Így még ha nem is ösztönösen, de kész meghallgatni a magyarázatot. Kénytelen ráébredni, hogy talán egyetlen elf vagy ember, vagy bármi más faj sem létezik Lanawin földjén, aki így ki tudja hozni a sodrából, és aki miatt mégis ilyen ütemet diktál a szíve.
Pláne, mint amikor fejét nem emelve, csak felpillantva ilyen bűnbánó és kérlelő arcot vág. Inkább újra az avarra szegezi pillantását, hogy tisztábban tudjon gondolkodni.*
3833. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-13 21:50:31
Üzenet elküldve: 2018-10-13 21:50:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Úton-útfélen//
*Egy magas alak tűnik fel a színen. Lovon halad, lépésben. A nő fején csuklyát visel, így nem látszik hosszú vörös haja. Zöld szemeivel az előtte lévő utat pásztázza. A ló szárát lazán tartja kezei között. Az állat jámboran reagál a lány összes mozdulatára.
Egy nagy sóhajtás csúszik ki telt ajkain, mire a mellkasa hatalmasat emelkedik majd süllyed.
Nem tudja mit kezdjen magágával. Egyáltalán azt sem tudja, miért ide jött. Miután az apja kidobta otthonról - akár egy állatot - csak azt tudta, hogy el kell jönnie onnan, nagyon messzire. Így fogta a lovát Chelt, a hátára pattant és elindult. Teljesen céltalanul vezette útja.
Most pedig valahol Arthenior közelében van, de ezt ő nem tudja. Nagyon régóta ült már a lovon, és nagyon régen nem aludt már. Szüksége volna egy kiadós pihenésre, és új ismeretségekre. A régi életét jó messzire akarja dobni, és újat kezdeni.*
A hozzászólás írója (Marella Cycon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.13 21:56:17
*Egy magas alak tűnik fel a színen. Lovon halad, lépésben. A nő fején csuklyát visel, így nem látszik hosszú vörös haja. Zöld szemeivel az előtte lévő utat pásztázza. A ló szárát lazán tartja kezei között. Az állat jámboran reagál a lány összes mozdulatára.
Egy nagy sóhajtás csúszik ki telt ajkain, mire a mellkasa hatalmasat emelkedik majd süllyed.
Nem tudja mit kezdjen magágával. Egyáltalán azt sem tudja, miért ide jött. Miután az apja kidobta otthonról - akár egy állatot - csak azt tudta, hogy el kell jönnie onnan, nagyon messzire. Így fogta a lovát Chelt, a hátára pattant és elindult. Teljesen céltalanul vezette útja.
Most pedig valahol Arthenior közelében van, de ezt ő nem tudja. Nagyon régóta ült már a lovon, és nagyon régen nem aludt már. Szüksége volna egy kiadós pihenésre, és új ismeretségekre. A régi életét jó messzire akarja dobni, és újat kezdeni.*
A hozzászólás írója (Marella Cycon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.13 21:56:17
3832. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-13 13:55:39
Üzenet elküldve: 2018-10-13 13:55:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Úton-útfélen//
*Külön szerencse, hogy nem holmi haramiákba botlik, hanem egészen igényes kinézetű, kellemes modorú hölgyekbe. Bár a fegyverek egy kicsit ijesztőek, de hát rajta kívül talán mindenki ilyenekkel megy a piacra is virágot venni. Megkönnyebbülten hallja, hogy már nincs messze a város, mert igencsak elfáradt, ennek tudható be rémes hangja is. Udvariaskodása túlzó lehetett, igazából hajlongani se szokott, de valaki azt mesélte neki, hogy errefelé ez a szokás, és lám, az alacsonyabbik lány viszonozza is. A városi hírek aztán megrémítik, még nagyobbá kerekednek amúgy sem kicsi szemei.*
- Lázadás…? Ó…
*Na, erre aztán nem számított. Akkor ebből nem lesz kakaó, meg puha dunyha. Egészen elszontyolodik. De hát mihez kezdjen most? Nem fordulhat vissza. Melankóliájából az aggódó kérdések rázzák fel, elsőként Laurentitiáé.*
- Hogy? Ohh, persze-persze!
*A folt említésétől megint elkerekednek a szemei. Csak nem szedett össze valamit az erdőben? A homlokához kap, de nem érez semmit. A szénpor egy része a kezére tapad, a másik része szivárványt imitál a homlokán. Az ujjait megpillantva a homlokára csap egy felhőt is mellépingálva.*
- Ó, éd balga! Ez csak szédpor.
*Nevet fel. Előveszi egyik tiszta zsebkendőjét – ugyanis egy notórius náthás, akinek gondoskodó édesanyja van, megtanulja, hogy mindig többet hordjon magával –, majd letörölgeti a homlokát, végül a kezét. Közben Luninari is bekapcsolódik a beszélgetésbe, meggyőzve róla Lyllt, hogy figyelmes társaságba botlott. Rámosolyog restelkedőn.*
- Hát… iged… abi azt illeti, egy kicsit dáthás letteb az útod. De sebbi koboly!
*Legyint rá nagyvonalún.*
- Kedves tőled, hogy felajádlod, de deb szeretdéb, ha elkapdád tőleb, és didcsed poharab. Külödbed is idkább boros teát szoktab iddi.
*Mivelhogy mindketten közvetlenül és tegeződve beszélnek vele, egészen könnyen vált át ő is arra, ami természetesebb. Előkerül a másik zsebkendő, amivel megtörölgeti az orrát.*
- Azt hiszeb, azért begpróbálob a várost. Úgy látob, errefelé jöttök, egy darabod behetüdk együtt.
*Majd hirtelen eszébe jut, hogy azért a formalitásokkal még nem végzett.*
- Oh, egyébkédt a deveb Lyllidor Grabhid.
*Külön szerencse, hogy nem holmi haramiákba botlik, hanem egészen igényes kinézetű, kellemes modorú hölgyekbe. Bár a fegyverek egy kicsit ijesztőek, de hát rajta kívül talán mindenki ilyenekkel megy a piacra is virágot venni. Megkönnyebbülten hallja, hogy már nincs messze a város, mert igencsak elfáradt, ennek tudható be rémes hangja is. Udvariaskodása túlzó lehetett, igazából hajlongani se szokott, de valaki azt mesélte neki, hogy errefelé ez a szokás, és lám, az alacsonyabbik lány viszonozza is. A városi hírek aztán megrémítik, még nagyobbá kerekednek amúgy sem kicsi szemei.*
- Lázadás…? Ó…
*Na, erre aztán nem számított. Akkor ebből nem lesz kakaó, meg puha dunyha. Egészen elszontyolodik. De hát mihez kezdjen most? Nem fordulhat vissza. Melankóliájából az aggódó kérdések rázzák fel, elsőként Laurentitiáé.*
- Hogy? Ohh, persze-persze!
*A folt említésétől megint elkerekednek a szemei. Csak nem szedett össze valamit az erdőben? A homlokához kap, de nem érez semmit. A szénpor egy része a kezére tapad, a másik része szivárványt imitál a homlokán. Az ujjait megpillantva a homlokára csap egy felhőt is mellépingálva.*
- Ó, éd balga! Ez csak szédpor.
*Nevet fel. Előveszi egyik tiszta zsebkendőjét – ugyanis egy notórius náthás, akinek gondoskodó édesanyja van, megtanulja, hogy mindig többet hordjon magával –, majd letörölgeti a homlokát, végül a kezét. Közben Luninari is bekapcsolódik a beszélgetésbe, meggyőzve róla Lyllt, hogy figyelmes társaságba botlott. Rámosolyog restelkedőn.*
- Hát… iged… abi azt illeti, egy kicsit dáthás letteb az útod. De sebbi koboly!
*Legyint rá nagyvonalún.*
- Kedves tőled, hogy felajádlod, de deb szeretdéb, ha elkapdád tőleb, és didcsed poharab. Külödbed is idkább boros teát szoktab iddi.
*Mivelhogy mindketten közvetlenül és tegeződve beszélnek vele, egészen könnyen vált át ő is arra, ami természetesebb. Előkerül a másik zsebkendő, amivel megtörölgeti az orrát.*
- Azt hiszeb, azért begpróbálob a várost. Úgy látob, errefelé jöttök, egy darabod behetüdk együtt.
*Majd hirtelen eszébe jut, hogy azért a formalitásokkal még nem végzett.*
- Oh, egyébkédt a deveb Lyllidor Grabhid.
3831. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-13 12:50:45
Üzenet elküldve: 2018-10-13 12:50:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Úton-útfélen//
*Örül neki, hogy Lau hoz még magával élelmet, csak azt sajnálja, hogy táskájában, ami így is teljesen meg van tömve és nem is túl könnyű, már nem tud nekik helyet szorítani.
Amit még jobban sajnál, hogy Intath nem tart velük. Mégiscsak nagyobb biztonságban érezné magát, ha lenne mellettük egy férfi is, aki ráadásul gyógyító. Mindezek ellenére szinte már vidámnak és megkönnyebbültnek tűnik, hogy úton lehetnek újra.
Azt ugyan érzi, hogy Lau aggódik érte, meg nyilván azért is, hogy miféle jövő vár rájuk, csakhogy a maga részéről semmi értelmét nem látta volna annak, hogy egyedül maradjon egy számára mégiscsak vadidegen házban, felfoghatatlanul távoli rokonainak vendégeként, akik amúgy nincsenek is otthon.
Ha pedig valamit megtanult az elmúlt hatok alatt, az pont az, hogy szülőfalujának vénjei még sem voltak mind pusztán fárasztó, károgó varjak. A "kinti világ" tényleg romlott és veszélyes hely, és bárhol azzá válhat, ahol az egyszerű halandó éppen tartózkodik.
Amúgy sem rejtőzködhet mindaddig, amíg el nem múlik minden veszély a világon, vagy ameddig valaki rá nem talál, aki hajlandó megvédeni örökké. Ilyen téren csak saját maga segíthet saját magán.*
- Persze, jót aludtam, köszönöm! Remélem te is tudtál. *fejezi ki lehető legőszintébb kívánságát, mivel pedig látja, hogy valaki közeledik feléjük, igyekszik következő válaszát a lehető legrövidebbre fogni. Teljesen őszintén amúgy sem válaszolhat Launak, hogy nem csak maga miatt döntött úgy, hogy vele jön, hanem nagy részben azért, mert nem lenne szíve magára hagyni éppen most, amikor olyan tragédia történt az életében, amiről elképzelni sem nagyon meri, hogy mennyire fájhat neki.
Nem attól fél persze, hogy kárt tenne magában, mert ennél sokkal erősebbnek gondolja, de abban majdnem teljesen biztos, hogy semmit nem segítene rajta az, ha teljesen magára maradna a gondolataival és az érzéseivel.*
- Nem hiszem, hogy vannak jó vagy rossz döntések. A baj, ha akar megtalál úgy is. *hadarja el gyorsan.*
- Kezdetben Aleimord háza is a világ egyik legbiztonságosabb helyének tűnt és nézd meg mi lett a vége.
*Úgy gondolja, hogy ezeket a gondolatokat igazán nem kell bőven kifejtenie, hiába tudna jó hosszan mesélni arról, hogy minden félelme ellenére, élete Artheniorban mennyire kedvező előjelekkel kezdődött, és, hogy minden kedvező előjel ellenére mégis majdnem belehalt abba kétszer is, hogy messzire szakadt rokonai nemesek és nagyon gazdagok.
A történtek nagy részénél ráadásul már Lau is jelen volt, az idő pedig amúgy sem alkalmas és elég hosszas monológokra.*
- Ó, üdv! *köszön a lánynak, aki meghajol előttük, és kissé esetlenül ugyan, de viszonozza a meghajlást. Nem szeretné megsérteni sem azzal, hogy nem teszi meg, sem pedig azzal, hogy nagyon megbámulja, pedig gnómmal nem nagyon volt alkalma találkozni még, márpedig a lány minden bizonnyal ehhez a néphez tartozik.
Ő ugyan arra tippel, hogy a koszfolt homlokán valamiféle gyógyszer, vagy rituálé maradéka, de azért mérget persze nem merne venni rá.
Egyelőre nem is kotyog közbe, hagyja, hogy Lau és ő váltsanak pár szót, csak utána szólal meg, reményei szerint kedves hangon és barátságosan.
Nagyon sajnálja, hogy Intath pont most nincs velük, de ami őt illeti, volt már megfázva nem egyszer, így úgy véli, hogyha meggyógyítani nem is, de legalább felismerni képes ezt a betegséget.*
- Meg vagy fázva, ugye? *kérdi a lánytól.*
- Sajnos nincsen nálunk gyógyszer, de egy kis bor van a táskámban. Mifelénk úgy tartják, hogy kis mennyiségben az is orvosság. Szívesen adok belőle, ha gondolod. Talán segít egy kicsit, ha megiszod egy palacknak a harmadát, vagy a felét. *ajánlja fel. Tényleg segíteni szeretne, ugyanakkor azt se nagyon bánná, ha legalább egy kicsit könnyebb lenne a táskája.
Ő maga sem tudja, hogy milyen messze van Arthenior még, de azt gyanítja, hogy nem a következő útkanyarulat után vár rájuk, így egy darabig még cipelnie kell a hátán mindazt, ami egész eddigi életéből megmaradt neki a puszta érzéseken és emlékeken kívül.*
*Örül neki, hogy Lau hoz még magával élelmet, csak azt sajnálja, hogy táskájában, ami így is teljesen meg van tömve és nem is túl könnyű, már nem tud nekik helyet szorítani.
Amit még jobban sajnál, hogy Intath nem tart velük. Mégiscsak nagyobb biztonságban érezné magát, ha lenne mellettük egy férfi is, aki ráadásul gyógyító. Mindezek ellenére szinte már vidámnak és megkönnyebbültnek tűnik, hogy úton lehetnek újra.
Azt ugyan érzi, hogy Lau aggódik érte, meg nyilván azért is, hogy miféle jövő vár rájuk, csakhogy a maga részéről semmi értelmét nem látta volna annak, hogy egyedül maradjon egy számára mégiscsak vadidegen házban, felfoghatatlanul távoli rokonainak vendégeként, akik amúgy nincsenek is otthon.
Ha pedig valamit megtanult az elmúlt hatok alatt, az pont az, hogy szülőfalujának vénjei még sem voltak mind pusztán fárasztó, károgó varjak. A "kinti világ" tényleg romlott és veszélyes hely, és bárhol azzá válhat, ahol az egyszerű halandó éppen tartózkodik.
Amúgy sem rejtőzködhet mindaddig, amíg el nem múlik minden veszély a világon, vagy ameddig valaki rá nem talál, aki hajlandó megvédeni örökké. Ilyen téren csak saját maga segíthet saját magán.*
- Persze, jót aludtam, köszönöm! Remélem te is tudtál. *fejezi ki lehető legőszintébb kívánságát, mivel pedig látja, hogy valaki közeledik feléjük, igyekszik következő válaszát a lehető legrövidebbre fogni. Teljesen őszintén amúgy sem válaszolhat Launak, hogy nem csak maga miatt döntött úgy, hogy vele jön, hanem nagy részben azért, mert nem lenne szíve magára hagyni éppen most, amikor olyan tragédia történt az életében, amiről elképzelni sem nagyon meri, hogy mennyire fájhat neki.
Nem attól fél persze, hogy kárt tenne magában, mert ennél sokkal erősebbnek gondolja, de abban majdnem teljesen biztos, hogy semmit nem segítene rajta az, ha teljesen magára maradna a gondolataival és az érzéseivel.*
- Nem hiszem, hogy vannak jó vagy rossz döntések. A baj, ha akar megtalál úgy is. *hadarja el gyorsan.*
- Kezdetben Aleimord háza is a világ egyik legbiztonságosabb helyének tűnt és nézd meg mi lett a vége.
*Úgy gondolja, hogy ezeket a gondolatokat igazán nem kell bőven kifejtenie, hiába tudna jó hosszan mesélni arról, hogy minden félelme ellenére, élete Artheniorban mennyire kedvező előjelekkel kezdődött, és, hogy minden kedvező előjel ellenére mégis majdnem belehalt abba kétszer is, hogy messzire szakadt rokonai nemesek és nagyon gazdagok.
A történtek nagy részénél ráadásul már Lau is jelen volt, az idő pedig amúgy sem alkalmas és elég hosszas monológokra.*
- Ó, üdv! *köszön a lánynak, aki meghajol előttük, és kissé esetlenül ugyan, de viszonozza a meghajlást. Nem szeretné megsérteni sem azzal, hogy nem teszi meg, sem pedig azzal, hogy nagyon megbámulja, pedig gnómmal nem nagyon volt alkalma találkozni még, márpedig a lány minden bizonnyal ehhez a néphez tartozik.
Ő ugyan arra tippel, hogy a koszfolt homlokán valamiféle gyógyszer, vagy rituálé maradéka, de azért mérget persze nem merne venni rá.
Egyelőre nem is kotyog közbe, hagyja, hogy Lau és ő váltsanak pár szót, csak utána szólal meg, reményei szerint kedves hangon és barátságosan.
Nagyon sajnálja, hogy Intath pont most nincs velük, de ami őt illeti, volt már megfázva nem egyszer, így úgy véli, hogyha meggyógyítani nem is, de legalább felismerni képes ezt a betegséget.*
- Meg vagy fázva, ugye? *kérdi a lánytól.*
- Sajnos nincsen nálunk gyógyszer, de egy kis bor van a táskámban. Mifelénk úgy tartják, hogy kis mennyiségben az is orvosság. Szívesen adok belőle, ha gondolod. Talán segít egy kicsit, ha megiszod egy palacknak a harmadát, vagy a felét. *ajánlja fel. Tényleg segíteni szeretne, ugyanakkor azt se nagyon bánná, ha legalább egy kicsit könnyebb lenne a táskája.
Ő maga sem tudja, hogy milyen messze van Arthenior még, de azt gyanítja, hogy nem a következő útkanyarulat után vár rájuk, így egy darabig még cipelnie kell a hátán mindazt, ami egész eddigi életéből megmaradt neki a puszta érzéseken és emlékeken kívül.*
3830. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-13 08:01:39
Üzenet elküldve: 2018-10-13 08:01:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Úton-útfélen//
*Míg Luni válaszára vár, egy különös alak akad az útjukba. Egy vörös hajú, meglehetősen megviseltnek látszó lányka siet feléjük. A meghajlás annyira meglepi és zavarba hozza, hogy pár pillanatig egy szót sem tud szólni, ám végül összeszedi magát.*
- Innen már nincs annyira messze, csak az utat kell követni. *válaszolja a lánynak, miközben igyekszik felmérni, kivel találkoztak össze.*
- De nem biztos, hogy pont most kéne a városba menned! Ott a lázadás óta nem a legbiztonságosabb a helyzet. *teszi hozzá elmélázva, mikor leesik neki, hogy a lány kérdésének oka valószínűleg az lehet, hogy oda szeretne eljutni. ~Talán nekem is meg kéne fogadnom a saját tanácsomat!~ gondolja ironikusan, azonban igyekszik nem túl mélyen belemerülni ebbe a témába és inkább az idegenre figyel.*
- Jól érzed magad? Minden rendben? *pillant aggódva a lányra, hiszen a hangja és a kinézete alapján egyre erősödik benne a gyanú, hogy valami betegség bujkál szegényben. ~Pont akkor nincs itt az orvos, amikor szükség lenne rá!~ gondolt a düh és a csalódás különös egyvelegével Intathra, aki inkább a kényelmes házikóban maradt.*
- Egyébként tudsz róla, hogy van egy fekete folt a homlokodon? * kérdez rá óvatosan, vajon szándékos-e az a kis sötét folt, bár az alakjából ítélve gyanítja, nem.*
*Míg Luni válaszára vár, egy különös alak akad az útjukba. Egy vörös hajú, meglehetősen megviseltnek látszó lányka siet feléjük. A meghajlás annyira meglepi és zavarba hozza, hogy pár pillanatig egy szót sem tud szólni, ám végül összeszedi magát.*
- Innen már nincs annyira messze, csak az utat kell követni. *válaszolja a lánynak, miközben igyekszik felmérni, kivel találkoztak össze.*
- De nem biztos, hogy pont most kéne a városba menned! Ott a lázadás óta nem a legbiztonságosabb a helyzet. *teszi hozzá elmélázva, mikor leesik neki, hogy a lány kérdésének oka valószínűleg az lehet, hogy oda szeretne eljutni. ~Talán nekem is meg kéne fogadnom a saját tanácsomat!~ gondolja ironikusan, azonban igyekszik nem túl mélyen belemerülni ebbe a témába és inkább az idegenre figyel.*
- Jól érzed magad? Minden rendben? *pillant aggódva a lányra, hiszen a hangja és a kinézete alapján egyre erősödik benne a gyanú, hogy valami betegség bujkál szegényben. ~Pont akkor nincs itt az orvos, amikor szükség lenne rá!~ gondolt a düh és a csalódás különös egyvelegével Intathra, aki inkább a kényelmes házikóban maradt.*
- Egyébként tudsz róla, hogy van egy fekete folt a homlokodon? * kérdez rá óvatosan, vajon szándékos-e az a kis sötét folt, bár az alakjából ítélve gyanítja, nem.*
3829. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-12 16:23:24
Üzenet elküldve: 2018-10-12 16:23:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Íjászverseny//
*Minden olyan jól ment, olyan jól kezdődött a nap és a folytatás sem ígért sokkal rosszabbat, erre most elrontotta. Minden eddig felépített terve, a borozgatás utáni kellemes fekvés összebújva a csillagos ég alatt egyszerre válik semmissé egyetlen rosszul kiejtett mondat miatt.
Megkukulva néz Lyzre, kerek szemeiben a kétségbeesés és az ijedtség versenyzik egymással, ahogy próbál valami értelmeset kinyögni, de most minden szó cserben hagyja és némaságra kárhoztatja. Csak nézi a mintha dühössé váló Lyzt, hallja a kérdést és annyira szeretné elmondani neki, hogy nincs szó semmiféle bolondságról, sem visszavágásról a finxhúsért, hanem egyszerűen belezúgott, mint egyszeri hajóslegény a tengerbe, de nem tud megszólalni.
Ha Lyzinek most emlékekkel van tele a feje, akkor Sheni fiúé üres, mint még soha. Csak megkövülten áll és próbál nem teljesen hülyének kinézni. Némán hagyja, hogy Lyz szikrázó szemekkel elé lépjen és visszakösse a kendőt a derekára. Az, amit mond, az jobban fáj minden késnél, amelyet a szívébe szúrnának. Vagy ha szíven szúrná valaki, az biztosan ilyen fájdalom lenne az.
Ahogy az elf lány elfordul tőle, mintha mélyebbre szúrnák azt a tőrt és ez megtöri Sheni hallgatását, Lyz talán el sem éri a következő táv jelzését.*
- De fontos. *szinte kiáltja a szavakat, ahogy maga is Lyz után fordul.*
- Nagyon fontos vagy. *mint egy durcás gyerek, még toporzékol is egyet.*
- Fontos vagy, mióta megláttalak, mióta először hozzám szóltál. *lép közelebb, de nem mer még teljesen közel menni.*
- Egyszerűen megbénulok, ha arról kell beszélnem, mit érzek irántad. Mert még én sem tudom, nem tudom és soha nem éreztem még ehhez hasonlót sem. *a szemei szinte kérlelik a bocsánatkérést, a feloldozást mindenért, amit ellene elkövetett.*
//Íjászverseny//
*Minden olyan jól ment, olyan jól kezdődött a nap és a folytatás sem ígért sokkal rosszabbat, erre most elrontotta. Minden eddig felépített terve, a borozgatás utáni kellemes fekvés összebújva a csillagos ég alatt egyszerre válik semmissé egyetlen rosszul kiejtett mondat miatt.
Megkukulva néz Lyzre, kerek szemeiben a kétségbeesés és az ijedtség versenyzik egymással, ahogy próbál valami értelmeset kinyögni, de most minden szó cserben hagyja és némaságra kárhoztatja. Csak nézi a mintha dühössé váló Lyzt, hallja a kérdést és annyira szeretné elmondani neki, hogy nincs szó semmiféle bolondságról, sem visszavágásról a finxhúsért, hanem egyszerűen belezúgott, mint egyszeri hajóslegény a tengerbe, de nem tud megszólalni.
Ha Lyzinek most emlékekkel van tele a feje, akkor Sheni fiúé üres, mint még soha. Csak megkövülten áll és próbál nem teljesen hülyének kinézni. Némán hagyja, hogy Lyz szikrázó szemekkel elé lépjen és visszakösse a kendőt a derekára. Az, amit mond, az jobban fáj minden késnél, amelyet a szívébe szúrnának. Vagy ha szíven szúrná valaki, az biztosan ilyen fájdalom lenne az.
Ahogy az elf lány elfordul tőle, mintha mélyebbre szúrnák azt a tőrt és ez megtöri Sheni hallgatását, Lyz talán el sem éri a következő táv jelzését.*
- De fontos. *szinte kiáltja a szavakat, ahogy maga is Lyz után fordul.*
- Nagyon fontos vagy. *mint egy durcás gyerek, még toporzékol is egyet.*
- Fontos vagy, mióta megláttalak, mióta először hozzám szóltál. *lép közelebb, de nem mer még teljesen közel menni.*
- Egyszerűen megbénulok, ha arról kell beszélnem, mit érzek irántad. Mert még én sem tudom, nem tudom és soha nem éreztem még ehhez hasonlót sem. *a szemei szinte kérlelik a bocsánatkérést, a feloldozást mindenért, amit ellene elkövetett.*
3828. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-11 22:36:32
Üzenet elküldve: 2018-10-11 22:36:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Úton-útfélen//
~Ez pont olyan, mint amit elhagytam egy órája~
*Fut át gondolatai között az út szélén heverő nagyobb kőre pillantva, ami nagyjából akkora lehet, mint egy ork feje. Mindjárt ellenőrzi a napállást, aztán egy ideig sűrűn pislog és mindent zöldben lát. Fránya természet… olvasni róla olyan nyilvánvaló és egyszerű… de itt minden sokkal bonyolultabb. Vajon létezik, hogy ez az út körbe-körbe jár? De hát nem nagyon talált elágazást. Hirtelen megtorpan. Eszébe jutott valami. Visszasétál a kőhöz és leguggol mellé. Egyik szütyőjéből elővesz egy szénkrétát, amivel két szemet és egy egyfogú mosolyt rajzol a kő oldalára, az egyik szemet kacsintósra húzza. Aztán elpakol és összeütögeti a kezeit, hogy lesöpörje a szénport az ujjairól. Rögtön utána elfogja a köhögés. Már úgyis régen volt.
Tovább ballag az útjelzőtől, reményekkel telve. Most nem érzi annyira melegnek az arcát, de jó lenne végre civilizált környezetben pihenni egy jót. Enni valami finomat, inni egy jó kakaót… Lyll akkorát sóhajt, hogy újra köhögnie kell.*
- Áh, deb, csak a szokásos davalya.
*Rázza meg a fejét nagyon magabiztosan.
Valamivel később úgy érzi, kavics ment a csizmájába. Ezt nagyon lehangolónak találja, mert az azt jelenti, hogy a sár is könnyen utat fog találni benne. És ha így van, akkor kénytelen lesz újat venni. Leül az út szélére és lerángatja a lábáról a csizmát, majd felfelé fordítva a talpát ütögetni kezdi. Közben a kanyar mögött, ahonnan jött, mozgás támad. Mintha valaki közeledne. Vagy valakik? Visszahúzza a lábára a csizmát, és feltápászkodik. Közben a mozgás kezd kibontakozni emberszerű alak vagy alakok formájában, s ezúttal végre értelmes lényekkel találkozik. Úgy megörül, hogy eléjük siet és meghajol.*
- Jó dapot! Oh, de örülök! Kéreb, beg tuddák boddadi, bilyed bessze vad bég Arthedior?
*Nem csak vöröslő orra, de a homlokán elkent szénpor is különös lehet rajta.*
~Ez pont olyan, mint amit elhagytam egy órája~
*Fut át gondolatai között az út szélén heverő nagyobb kőre pillantva, ami nagyjából akkora lehet, mint egy ork feje. Mindjárt ellenőrzi a napállást, aztán egy ideig sűrűn pislog és mindent zöldben lát. Fránya természet… olvasni róla olyan nyilvánvaló és egyszerű… de itt minden sokkal bonyolultabb. Vajon létezik, hogy ez az út körbe-körbe jár? De hát nem nagyon talált elágazást. Hirtelen megtorpan. Eszébe jutott valami. Visszasétál a kőhöz és leguggol mellé. Egyik szütyőjéből elővesz egy szénkrétát, amivel két szemet és egy egyfogú mosolyt rajzol a kő oldalára, az egyik szemet kacsintósra húzza. Aztán elpakol és összeütögeti a kezeit, hogy lesöpörje a szénport az ujjairól. Rögtön utána elfogja a köhögés. Már úgyis régen volt.
Tovább ballag az útjelzőtől, reményekkel telve. Most nem érzi annyira melegnek az arcát, de jó lenne végre civilizált környezetben pihenni egy jót. Enni valami finomat, inni egy jó kakaót… Lyll akkorát sóhajt, hogy újra köhögnie kell.*
- Áh, deb, csak a szokásos davalya.
*Rázza meg a fejét nagyon magabiztosan.
Valamivel később úgy érzi, kavics ment a csizmájába. Ezt nagyon lehangolónak találja, mert az azt jelenti, hogy a sár is könnyen utat fog találni benne. És ha így van, akkor kénytelen lesz újat venni. Leül az út szélére és lerángatja a lábáról a csizmát, majd felfelé fordítva a talpát ütögetni kezdi. Közben a kanyar mögött, ahonnan jött, mozgás támad. Mintha valaki közeledne. Vagy valakik? Visszahúzza a lábára a csizmát, és feltápászkodik. Közben a mozgás kezd kibontakozni emberszerű alak vagy alakok formájában, s ezúttal végre értelmes lényekkel találkozik. Úgy megörül, hogy eléjük siet és meghajol.*
- Jó dapot! Oh, de örülök! Kéreb, beg tuddák boddadi, bilyed bessze vad bég Arthedior?
*Nem csak vöröslő orra, de a homlokán elkent szénpor is különös lehet rajta.*
3827. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-11 21:22:13
Üzenet elküldve: 2018-10-11 21:22:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Íjászverseny//
*Egyszerre mókás az ingujját nyalogató Shen látványa, és egyben lelkiismeret furdalás is kerülgeti az elf vadászlányt. *
- Igen, ilyen a minx hús *bólogat finoman, s csak akkor szélesedik ki mosolya, amikor úgy látja, nem haragszik a tréfáért az elf. Veszi a lapot, nevet ő is.*
- Attól tartok Sheni, igen, behúztalak *mosolyodva, s a nevetgélés utolsó sóhajival bontogatja ki az engesztelő sütit ölében. Persze az, hogy főnyereménnyé nevezik ki, jól esik neki, de mielőtt szóra nyitná a száját, Shen megjegyzésére bele is fagy a mozdulatba. Nem csak a fiú merevedik le, hanem Lyz is az elhangzott mondatra, az ügyetlen mentésre pedig ráncba szalad szemöldöke. Nem tud úgy tenni, mint aki nem hallotta, és hirtelen abban sem biztos, hogy úgy akarna tenni.
Ölében még a kibontott sütemény, ami miatt nem tud felpattanni zavarában, illetve annál azért megfontoltabb, mint hogy csak úgy ugrabugráljon. Így csak pislog fölfelé, utána összehajtja a csomagot, és félreteszi, hogy követhesse Shent. A zöld kendővel a kezében lép közelebb hozzá.*
- Shen? *néz kérdő pillantással felfelé az acél szemekbe.* Lőhetünk, de…
~azt mondtad, megcsókolnál, és jól értettem, mert a fülem tökéletesen hall. ~
- A bolondját járatod velem?
*Komorodva fürkészi az elfet, és próbál rájönni, vajon a bolondját járatja-e vele a másik, mert már korábban is előfordult, hogy izzott a levegő, és mint ha flörtölésbe bonyolódtak volna, pláne akkor egy lovon ülve, amit Lyz egyébként úgy élvezett, mint az ifjonc csitrik az első tavaszünnepüket a tábortűz derengésében. Aztán csókot is lopott tőle egy este a fiú, mielőtt gyakorlatilag elmenekült a szobából. Arról a csínyről nem is beszélve, amikor potyára küldte a konyhába, és majdnem hülyét is csinált magából emiatt. Lyz fejében cikáznak a gondolatok, ahogy emlékei a felszínre törnek, ehelyett persze jobb volna tisztán látni. Shen pedig össze-vissza hablatyol, mint aki valóban zavarban van, és talán ha kívülről próbálná nézni, Lyz, átláthatná, de belülről majd beleszédül. Egyetlen dolog látszik, hogy Shen inkább terel, vagy ami rosszabb, valami gonoszabb játékot űz, a finx hús mókánál is. Abból pedig Lyz nem kér. Ezt próbálja kitalálni, kiérezi a helyzetből, vajmi kevés sikerrel. Láthatóan dühösen kezd pirulni a füle hegye.*
- Tudod, mit? Nem fontos *lép az elf elé duzzogósra hajlóajkakkal, és az övére köti a zöld szalagot. Neki adta, cserébe pedig kapott egy különleges kockát, így nem veszi vissza, csak a mellkasa szorul össze arra a gondolatra, hogy esetleg a bolondját járatja vele Shen, de nem is biztos, hogy szeretné hallani az újabb kifogásokat, így inkább elébe megy. Úgyhogy amint megköti, el is hátrál, és a negyvenes vonalig talán meg sem áll.*
//Íjászverseny//
*Egyszerre mókás az ingujját nyalogató Shen látványa, és egyben lelkiismeret furdalás is kerülgeti az elf vadászlányt. *
- Igen, ilyen a minx hús *bólogat finoman, s csak akkor szélesedik ki mosolya, amikor úgy látja, nem haragszik a tréfáért az elf. Veszi a lapot, nevet ő is.*
- Attól tartok Sheni, igen, behúztalak *mosolyodva, s a nevetgélés utolsó sóhajival bontogatja ki az engesztelő sütit ölében. Persze az, hogy főnyereménnyé nevezik ki, jól esik neki, de mielőtt szóra nyitná a száját, Shen megjegyzésére bele is fagy a mozdulatba. Nem csak a fiú merevedik le, hanem Lyz is az elhangzott mondatra, az ügyetlen mentésre pedig ráncba szalad szemöldöke. Nem tud úgy tenni, mint aki nem hallotta, és hirtelen abban sem biztos, hogy úgy akarna tenni.
Ölében még a kibontott sütemény, ami miatt nem tud felpattanni zavarában, illetve annál azért megfontoltabb, mint hogy csak úgy ugrabugráljon. Így csak pislog fölfelé, utána összehajtja a csomagot, és félreteszi, hogy követhesse Shent. A zöld kendővel a kezében lép közelebb hozzá.*
- Shen? *néz kérdő pillantással felfelé az acél szemekbe.* Lőhetünk, de…
~azt mondtad, megcsókolnál, és jól értettem, mert a fülem tökéletesen hall. ~
- A bolondját járatod velem?
*Komorodva fürkészi az elfet, és próbál rájönni, vajon a bolondját járatja-e vele a másik, mert már korábban is előfordult, hogy izzott a levegő, és mint ha flörtölésbe bonyolódtak volna, pláne akkor egy lovon ülve, amit Lyz egyébként úgy élvezett, mint az ifjonc csitrik az első tavaszünnepüket a tábortűz derengésében. Aztán csókot is lopott tőle egy este a fiú, mielőtt gyakorlatilag elmenekült a szobából. Arról a csínyről nem is beszélve, amikor potyára küldte a konyhába, és majdnem hülyét is csinált magából emiatt. Lyz fejében cikáznak a gondolatok, ahogy emlékei a felszínre törnek, ehelyett persze jobb volna tisztán látni. Shen pedig össze-vissza hablatyol, mint aki valóban zavarban van, és talán ha kívülről próbálná nézni, Lyz, átláthatná, de belülről majd beleszédül. Egyetlen dolog látszik, hogy Shen inkább terel, vagy ami rosszabb, valami gonoszabb játékot űz, a finx hús mókánál is. Abból pedig Lyz nem kér. Ezt próbálja kitalálni, kiérezi a helyzetből, vajmi kevés sikerrel. Láthatóan dühösen kezd pirulni a füle hegye.*
- Tudod, mit? Nem fontos *lép az elf elé duzzogósra hajlóajkakkal, és az övére köti a zöld szalagot. Neki adta, cserébe pedig kapott egy különleges kockát, így nem veszi vissza, csak a mellkasa szorul össze arra a gondolatra, hogy esetleg a bolondját járatja vele Shen, de nem is biztos, hogy szeretné hallani az újabb kifogásokat, így inkább elébe megy. Úgyhogy amint megköti, el is hátrál, és a negyvenes vonalig talán meg sem áll.*
3826. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-11 08:23:19
Üzenet elküldve: 2018-10-11 08:23:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Úton-útfélen//
*Miután összeszedte kevéske holmiját, indulás előtt még gyorsan útba ejti a konyhát, remélve, hogy lesznek olyan kedvesek a szolgálók vagy a ház urai és megszánják az utazókat egy kis élelemmel, amit elvihetnek magukkal. Készülődés közben rengeteg érzés kavarog benne. Egyrészt örül, hogy Luni továbbra is vele tart, másrészt szomorú és csalódott, hogy Int mégsem szeretné tovább élvezni a társaságukat, ezért pedig részben magát teszi felelőssé. ~Talán ha többet beszélgettem volna vele, vagy ha kedvesebb lettem volna hozzá...~ mereng magában a dolgon, ám hamar be kell látnia, már nem tehet semmit az ügyben. Inkább a jelenre koncentrál és az élelemszerző tervére, ami ha sikerül, akkor szépen felpakolva várja Lunit a bejáratnál, hogy induljanak. Maga sem tudja, mi hajtja ennyire, csak szeretne megbizonyosodni róla, hogy Aleimord nem készül éppen valami végzetes őrültségre a városban.*
- Indulhatunk? *fordul Lunihoz, mikor a lány megérkezik, majd ha megkapja a beleegyezését, akkor lassú léptekkel és nehéz szívvel elhagyja a házat, ami egy estére menedéket és békét nyújtott nekik, hogy másnap kipihenten folytassák tovább útjukat az ismeretlenbe. Nem túl sietős, ám nem is túl lassú léptekkel halad, úgy, mint akinek célja van, mint aki tart valamerre.*
- Sikerült kipihenned magad az este? *próbál beszélgetést kezdeményezni Lunival, ám valójában egyáltalán nem ezt szeretné kérdezni, kis szünet után azonban végül kimondja azt is, ami a lelkét nyomja.*
- Köszönöm, hogy velem jöttél! *mosolyog a lányra* De biztos jó döntés volt ez? Nem lett volna jobb, ha itt maradsz? *teszi fel aggodalmas hangon a kérdését, hisz közel sem biztos benne, nem most készül-e elkövetni élete legnagyobb hibáját, hogy visszamegy a városba, és egyáltalán nem szeretné, ha ennek később Luni inná meg a levét. Már sokszor megkérdezte a lányt, biztos vele akar-e tartani, és bár eddig mindig igenlő választ kapott, valami belső kényszertől vezérelve óvni szeretné őt a veszélyektől, erre pedig jelenleg azt látja a legjobb megoldásnak, hogy itt hagyja Lunit a nemesek közt a kis vidéki házban. Bár nagyon magányos lenne, ha a lány mégis a maradás mellett döntene, teljes mértékben megértené azt. Mivel még mindig az aggódás foglalja le a gondolatait, más beszédtéma nem is jut az eszébe, amíg ezt nem tisztázták, így Luni válaszára várva némán halad tovább Arthenior felé.*
*Miután összeszedte kevéske holmiját, indulás előtt még gyorsan útba ejti a konyhát, remélve, hogy lesznek olyan kedvesek a szolgálók vagy a ház urai és megszánják az utazókat egy kis élelemmel, amit elvihetnek magukkal. Készülődés közben rengeteg érzés kavarog benne. Egyrészt örül, hogy Luni továbbra is vele tart, másrészt szomorú és csalódott, hogy Int mégsem szeretné tovább élvezni a társaságukat, ezért pedig részben magát teszi felelőssé. ~Talán ha többet beszélgettem volna vele, vagy ha kedvesebb lettem volna hozzá...~ mereng magában a dolgon, ám hamar be kell látnia, már nem tehet semmit az ügyben. Inkább a jelenre koncentrál és az élelemszerző tervére, ami ha sikerül, akkor szépen felpakolva várja Lunit a bejáratnál, hogy induljanak. Maga sem tudja, mi hajtja ennyire, csak szeretne megbizonyosodni róla, hogy Aleimord nem készül éppen valami végzetes őrültségre a városban.*
- Indulhatunk? *fordul Lunihoz, mikor a lány megérkezik, majd ha megkapja a beleegyezését, akkor lassú léptekkel és nehéz szívvel elhagyja a házat, ami egy estére menedéket és békét nyújtott nekik, hogy másnap kipihenten folytassák tovább útjukat az ismeretlenbe. Nem túl sietős, ám nem is túl lassú léptekkel halad, úgy, mint akinek célja van, mint aki tart valamerre.*
- Sikerült kipihenned magad az este? *próbál beszélgetést kezdeményezni Lunival, ám valójában egyáltalán nem ezt szeretné kérdezni, kis szünet után azonban végül kimondja azt is, ami a lelkét nyomja.*
- Köszönöm, hogy velem jöttél! *mosolyog a lányra* De biztos jó döntés volt ez? Nem lett volna jobb, ha itt maradsz? *teszi fel aggodalmas hangon a kérdését, hisz közel sem biztos benne, nem most készül-e elkövetni élete legnagyobb hibáját, hogy visszamegy a városba, és egyáltalán nem szeretné, ha ennek később Luni inná meg a levét. Már sokszor megkérdezte a lányt, biztos vele akar-e tartani, és bár eddig mindig igenlő választ kapott, valami belső kényszertől vezérelve óvni szeretné őt a veszélyektől, erre pedig jelenleg azt látja a legjobb megoldásnak, hogy itt hagyja Lunit a nemesek közt a kis vidéki házban. Bár nagyon magányos lenne, ha a lány mégis a maradás mellett döntene, teljes mértékben megértené azt. Mivel még mindig az aggódás foglalja le a gondolatait, más beszédtéma nem is jut az eszébe, amíg ezt nem tisztázták, így Luni válaszára várva némán halad tovább Arthenior felé.*
3825. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-10 21:59:15
Üzenet elküldve: 2018-10-10 21:59:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Végül mégiscsak meglelte az utat. Talán mégsem a vízen kellett volna utaznia, rövidítést remélve. Az érte hozott áldozatot nem szabad ilyen könnyedén eltékozolnia. Egy ideje hallgat, csak viszi előre a lába. Alighanem elkezdett tartalékokból dolgozni a szervezete. De ha még nem, akkor hamarosan megtörténhet. Ez is a túlélés egy módja, míg a biztonságot el nem éri. Akkor aztán lehet, hogy nem csak egy napot fog átaludni.
Időnként majszolgat az élelemből, kortyol a vízből. Kevéssel beéri, pedig tudja, hogy a folyadékra nagyobb szüksége lenne. Meg egy puha ágyra meleg dunyhával. Az édesanyja zöldséglevesére és apja felolvasására. De még a bátyja szekálásának is örülne most. Mikor elkerülte a romokat, összeszorult a szíve, és könnyek marták vöröslő szemét. Azóta még nehezebb a súly a vállán, de furcsamód az akarata is acélosabb.
Hogy mennyi idő telt el, hányszor állt meg pihenni, szinte már nem is tartja számon. Csak az a fontos, hogy megérkezzen a levegő városába, melynek derengő sziluettjét minden kanyarban látni véli.*
*Végül mégiscsak meglelte az utat. Talán mégsem a vízen kellett volna utaznia, rövidítést remélve. Az érte hozott áldozatot nem szabad ilyen könnyedén eltékozolnia. Egy ideje hallgat, csak viszi előre a lába. Alighanem elkezdett tartalékokból dolgozni a szervezete. De ha még nem, akkor hamarosan megtörténhet. Ez is a túlélés egy módja, míg a biztonságot el nem éri. Akkor aztán lehet, hogy nem csak egy napot fog átaludni.
Időnként majszolgat az élelemből, kortyol a vízből. Kevéssel beéri, pedig tudja, hogy a folyadékra nagyobb szüksége lenne. Meg egy puha ágyra meleg dunyhával. Az édesanyja zöldséglevesére és apja felolvasására. De még a bátyja szekálásának is örülne most. Mikor elkerülte a romokat, összeszorult a szíve, és könnyek marták vöröslő szemét. Azóta még nehezebb a súly a vállán, de furcsamód az akarata is acélosabb.
Hogy mennyi idő telt el, hányszor állt meg pihenni, szinte már nem is tartja számon. Csak az a fontos, hogy megérkezzen a levegő városába, melynek derengő sziluettjét minden kanyarban látni véli.*
3824. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-10 13:43:56
Üzenet elküldve: 2018-10-10 13:43:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
//A fanyar és az avarillatú//
- Köszönöm, azt hiszem most kérem.* – Köszöni meg a repetát és azonnal hozzá is lát az elfogyasztásához*
- Természetesen, én is így gondoltam.* – válaszolja az elragadó szemű Zeyának. Izé, a leragadó szemű, javítja ki magát gyorsan. Még elnézi, ahogy elvackol és elalszik a lány, majd felméri a tüzelőkészletet. Úgy néz ki elég lesz reggelig.
A tűz mellé teríti takaróját és rá telepszik. Olykor föláll és körbekémlel. Gondolkodóba esik, hogy mit lehetne tenni elalvás ellen. Anno Arces mélyalvó volt, így teljesen megfelelő volt, ha a kezébe fogott két-három dobótört és ha elaludt akkor a földre eső fegyverek zörgése visszarántotta az ébrenlétbe. Fel sem tételezi, hogy Zeya ne ébredne föl ekkora zajra, úgyhogy új módszerrel kell kísérleteznie.
Előbb körbe-körbe sétál, nézelődik, viszont mivel semmi sem történik, a víz meg a maga andalító módján csobog így gyorsan elunja magát. Álmodozni, elgondolkodni ilyenkor nem tanácsos, az egyenes út az elalvásig, így valami gyakorlati dolgot kell kitalálnia a maga szórakoztatására. Előbb faragni kezd, egy nagy szalmakalapot viselő szerzetes lesz a fadarabból, majd kis kajánsággal gyorsan kreál mellé egy kordét is. Igaz csak két kerekűt, de akkor is az.
Már épp Arja alakját próbálja meg valamelyik ágba belelátni, mikor az éjszaka csendjéhez képest hangos csörtetésre lesz figyelmes. Az egyik köteget a tűzből kiemelve elsiet a hang irányába és másik kezében a kivont karddal fürkészni kezdi a sötétséget a fénykör határán. Lépésről lépésre óvakodik az időnként felhangzó lendületes nekiiramodások felé, de nem lát semmit. Már bőven a hang forrásánál kellene lennie, de jó fél perce már semmi zaj nem töri meg a csendet Rodderiego léptein és óvatos levegővételén túl. A válla fölött hátra pillant, nem csak el akarják-e csalni az alvó Zeya mellől, de a tábortűz fényében semmit nem lát és hát ugye hallani sem hall. Már épp indulna vissza, mikor egy újabb nekiiramodó csörtetés végén egy közeli bokor ágai rezdülnek meg. A bokorhoz óvakodva mocorgást hall, de a magas fű és az ág levelei sem mozdulnak. Óvatosan tereli félre a füvet kardjával, majd egy pár pillanat múlva feltűnik két tüskés gombóc négy szempárjában a fáklya fénye. Bosszankodva indul vissza a tűz mellé. ~ Ó én balga. Pedig tényleg úgy hangoztak, mintha nem egy sün-, hanem egy vaddisznópáros csörtetett volna erre. Még jó, hogy Zeya nem ébredt föl, meg én sem keltettem, mert lenne most nagy megrovó nézés, meg fejcsóválás.~
A tűz mellé visszaülve azért elkönyveli, hogy legalább felébredt a nagy izgalomra és a hősiessége hatszemközt marad, amiből két pár tulajdonosai csak valami furmányos druidának tudják felfedni közös titkukat.
Amikor a csillagok mutatják, kicsit megrakja a tüzet, hogy az eddiginél picit melegebb fogadja a takaró alól kibújó Zeyát, majd óvatosan felébreszti őt. Általában megvárja ilyenkor a másik fél teljes ébredését, de mostani társánál nem érzi szükségét. Takarójába vackolja magát, most kifejezetten a tűz melegének határán belülre és gyorsan álomba is merül.
Reggel a finom illatok már ébresztgetik, de úgy van vele, hogy lustálkodik, ameddig lehet. Nehéz út vár rájuk. Nem sokáig maradhat azonban fekve Zeya felkelti. Gyors reggeli, frissítő mosdás, készletfeltöltés és pakolás után neki is indulnak a mai menetnek.
Út közben az első alkalmas fáról vagy bokorról hasít két jó embermagas botot, hisz jó szolgálatot tehet még a mocsaras vidéken.*
A hozzászólás írója (Rodderiego Kryssais) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.10 13:47:45
- Köszönöm, azt hiszem most kérem.* – Köszöni meg a repetát és azonnal hozzá is lát az elfogyasztásához*
- Természetesen, én is így gondoltam.* – válaszolja az elragadó szemű Zeyának. Izé, a leragadó szemű, javítja ki magát gyorsan. Még elnézi, ahogy elvackol és elalszik a lány, majd felméri a tüzelőkészletet. Úgy néz ki elég lesz reggelig.
A tűz mellé teríti takaróját és rá telepszik. Olykor föláll és körbekémlel. Gondolkodóba esik, hogy mit lehetne tenni elalvás ellen. Anno Arces mélyalvó volt, így teljesen megfelelő volt, ha a kezébe fogott két-három dobótört és ha elaludt akkor a földre eső fegyverek zörgése visszarántotta az ébrenlétbe. Fel sem tételezi, hogy Zeya ne ébredne föl ekkora zajra, úgyhogy új módszerrel kell kísérleteznie.
Előbb körbe-körbe sétál, nézelődik, viszont mivel semmi sem történik, a víz meg a maga andalító módján csobog így gyorsan elunja magát. Álmodozni, elgondolkodni ilyenkor nem tanácsos, az egyenes út az elalvásig, így valami gyakorlati dolgot kell kitalálnia a maga szórakoztatására. Előbb faragni kezd, egy nagy szalmakalapot viselő szerzetes lesz a fadarabból, majd kis kajánsággal gyorsan kreál mellé egy kordét is. Igaz csak két kerekűt, de akkor is az.
Már épp Arja alakját próbálja meg valamelyik ágba belelátni, mikor az éjszaka csendjéhez képest hangos csörtetésre lesz figyelmes. Az egyik köteget a tűzből kiemelve elsiet a hang irányába és másik kezében a kivont karddal fürkészni kezdi a sötétséget a fénykör határán. Lépésről lépésre óvakodik az időnként felhangzó lendületes nekiiramodások felé, de nem lát semmit. Már bőven a hang forrásánál kellene lennie, de jó fél perce már semmi zaj nem töri meg a csendet Rodderiego léptein és óvatos levegővételén túl. A válla fölött hátra pillant, nem csak el akarják-e csalni az alvó Zeya mellől, de a tábortűz fényében semmit nem lát és hát ugye hallani sem hall. Már épp indulna vissza, mikor egy újabb nekiiramodó csörtetés végén egy közeli bokor ágai rezdülnek meg. A bokorhoz óvakodva mocorgást hall, de a magas fű és az ág levelei sem mozdulnak. Óvatosan tereli félre a füvet kardjával, majd egy pár pillanat múlva feltűnik két tüskés gombóc négy szempárjában a fáklya fénye. Bosszankodva indul vissza a tűz mellé. ~ Ó én balga. Pedig tényleg úgy hangoztak, mintha nem egy sün-, hanem egy vaddisznópáros csörtetett volna erre. Még jó, hogy Zeya nem ébredt föl, meg én sem keltettem, mert lenne most nagy megrovó nézés, meg fejcsóválás.~
A tűz mellé visszaülve azért elkönyveli, hogy legalább felébredt a nagy izgalomra és a hősiessége hatszemközt marad, amiből két pár tulajdonosai csak valami furmányos druidának tudják felfedni közös titkukat.
Amikor a csillagok mutatják, kicsit megrakja a tüzet, hogy az eddiginél picit melegebb fogadja a takaró alól kibújó Zeyát, majd óvatosan felébreszti őt. Általában megvárja ilyenkor a másik fél teljes ébredését, de mostani társánál nem érzi szükségét. Takarójába vackolja magát, most kifejezetten a tűz melegének határán belülre és gyorsan álomba is merül.
Reggel a finom illatok már ébresztgetik, de úgy van vele, hogy lustálkodik, ameddig lehet. Nehéz út vár rájuk. Nem sokáig maradhat azonban fekve Zeya felkelti. Gyors reggeli, frissítő mosdás, készletfeltöltés és pakolás után neki is indulnak a mai menetnek.
Út közben az első alkalmas fáról vagy bokorról hasít két jó embermagas botot, hisz jó szolgálatot tehet még a mocsaras vidéken.*
A hozzászólás írója (Rodderiego Kryssais) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.10 13:47:45
3823. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-10 12:55:54
Üzenet elküldve: 2018-10-10 12:55:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Íjászverseny//
*Főnyereménynek lenni jó dolog, főleg, ha az a főnyeremény a mellette ülő elf lányé. Lyz olyan húrokat mozgatott meg benne, amelyekről azt hitte, nincsenek is. Olyan ez, mint amikor valaki, aki nem szokott kaszálni, egy nap beáll a napszámosok közé és este rájön, hogy ott is vannak izmok, ahol eddig azt hitte nincs semmi. Szóval valami ilyesmi.*
- Biztosan elég lesz. *vigyorog, azt nem meri megmondani, hogy a kulacsában még van egy kevés abból, amit Jayzionnal és a másik füstösképű mélységivel csentek el a pincéből. Bár régen történt, minden kortyát úgy őrizgette, mint valami kincset. Nem szeretne lebukni, de még bármi megeshet. Ha Lyz eleget iszik, talán észre sem veszi, ha rátölt még a kulacsából.
A sült húsról semmi sem jut eszébe, azon kívül, hogy mennyire éhes. A hússzelet látványától is összeszalad a nyál a szájában és alig várja, hogy a szájába tömhesse. Fogalmas sincs róla, hogy a minx húsának milyennek kellene lennie, vagy arról, hogy mennyire rossz ízű is, így teljes nyugalommal és falánksággal rabol rá a leszelt sültre.
Másra számít, így ízlelőbimbói először becsapják, csak a második rágás után jut el az agyáig, hogy ez a hús bizony olyan keserű, mint a méreg. Először nem tud Lyzre nézni, hogy észlelje az arcára kiülő, egyszerre bűntudatos és nevető kifejezést, hogy rájöjjön, bizony tréfa áldozatává vált.
Még mindig az ingujját nyalogatja, amikor az elf lány felé nyújtja a borosüveget. Úgy kap rá, mint gyöngytyúk arra a bizonyos dologra és húzza meg erősen. A bor először ugyanolyan keserű, mint a hús volt, de pár korty és máris múlik a keserű íz, de az emléke még ott kísért a nyelvén.*
- Micsoda? Ez ilyen? *kérdi előbb megrökönyödve, majd ahogy látja Lyz nevetésbe hajó mosolyát, nem tudja megállni, hogy maga is el ne mosolyodjon, végül pedig már nevetve kérdezi.*
- Te most komolyan behúztál a csőbe? Ezt nem hiszem el! *csap a comjára szabad kezével, majd újra iszik egy kortyot, hogy a finxhús utolsó mementóját is lemossa nyelvéről. Látszik, hogy semmi sértődés nincs benne, sőt, még némi tisztelettel is néz a másik hegyesfülűre.*
- Süti, hát tényleg te vagy egy főnyeremény! *kerekedik el a szeme, ha eddig szerelmes volt, akkor most kétszer annyira beleesett Lyzbe ezt a bűnbánó arcot látva. Ennél csak akkor szebb, ha dühös.*
- Úgy megcsókolnálak. *csúszik ki a száján a mondat, ahogy szíve kuglófjának egyetlen mazsoláját figyeli, hogy szinte azonnal kerüljön tudatába, hogy kimondta, amit csak gondolni akart.
Megmerevedik, mint a kígyó, elkerekedett szemekkel néz Lyzre.*
- Úgy értem... úgy megcsókllzzzmm... csiklandoználak. *érzi, hogy ezzel csak ront a helyzeten, de zavarban van, mint az első ember anyák napján.*
- Már jobb a karom, lövünk egyet? *kérdi gyorsan és felugorva a céltábla felé fordul lángoló arccal.*
//Íjászverseny//
*Főnyereménynek lenni jó dolog, főleg, ha az a főnyeremény a mellette ülő elf lányé. Lyz olyan húrokat mozgatott meg benne, amelyekről azt hitte, nincsenek is. Olyan ez, mint amikor valaki, aki nem szokott kaszálni, egy nap beáll a napszámosok közé és este rájön, hogy ott is vannak izmok, ahol eddig azt hitte nincs semmi. Szóval valami ilyesmi.*
- Biztosan elég lesz. *vigyorog, azt nem meri megmondani, hogy a kulacsában még van egy kevés abból, amit Jayzionnal és a másik füstösképű mélységivel csentek el a pincéből. Bár régen történt, minden kortyát úgy őrizgette, mint valami kincset. Nem szeretne lebukni, de még bármi megeshet. Ha Lyz eleget iszik, talán észre sem veszi, ha rátölt még a kulacsából.
A sült húsról semmi sem jut eszébe, azon kívül, hogy mennyire éhes. A hússzelet látványától is összeszalad a nyál a szájában és alig várja, hogy a szájába tömhesse. Fogalmas sincs róla, hogy a minx húsának milyennek kellene lennie, vagy arról, hogy mennyire rossz ízű is, így teljes nyugalommal és falánksággal rabol rá a leszelt sültre.
Másra számít, így ízlelőbimbói először becsapják, csak a második rágás után jut el az agyáig, hogy ez a hús bizony olyan keserű, mint a méreg. Először nem tud Lyzre nézni, hogy észlelje az arcára kiülő, egyszerre bűntudatos és nevető kifejezést, hogy rájöjjön, bizony tréfa áldozatává vált.
Még mindig az ingujját nyalogatja, amikor az elf lány felé nyújtja a borosüveget. Úgy kap rá, mint gyöngytyúk arra a bizonyos dologra és húzza meg erősen. A bor először ugyanolyan keserű, mint a hús volt, de pár korty és máris múlik a keserű íz, de az emléke még ott kísért a nyelvén.*
- Micsoda? Ez ilyen? *kérdi előbb megrökönyödve, majd ahogy látja Lyz nevetésbe hajó mosolyát, nem tudja megállni, hogy maga is el ne mosolyodjon, végül pedig már nevetve kérdezi.*
- Te most komolyan behúztál a csőbe? Ezt nem hiszem el! *csap a comjára szabad kezével, majd újra iszik egy kortyot, hogy a finxhús utolsó mementóját is lemossa nyelvéről. Látszik, hogy semmi sértődés nincs benne, sőt, még némi tisztelettel is néz a másik hegyesfülűre.*
- Süti, hát tényleg te vagy egy főnyeremény! *kerekedik el a szeme, ha eddig szerelmes volt, akkor most kétszer annyira beleesett Lyzbe ezt a bűnbánó arcot látva. Ennél csak akkor szebb, ha dühös.*
- Úgy megcsókolnálak. *csúszik ki a száján a mondat, ahogy szíve kuglófjának egyetlen mazsoláját figyeli, hogy szinte azonnal kerüljön tudatába, hogy kimondta, amit csak gondolni akart.
Megmerevedik, mint a kígyó, elkerekedett szemekkel néz Lyzre.*
- Úgy értem... úgy megcsókllzzzmm... csiklandoználak. *érzi, hogy ezzel csak ront a helyzeten, de zavarban van, mint az első ember anyák napján.*
- Már jobb a karom, lövünk egyet? *kérdi gyorsan és felugorva a céltábla felé fordul lángoló arccal.*
3822. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-10 12:48:45
Üzenet elküldve: 2018-10-10 12:48:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//A fanyar és az avarillatú//
*Az üdeség magyarázata alatt a kezéből pakol le, de azért meghallgatja, amit társa mond. A végén ugyanazzal az arckifejezéssel néz hátra, de már nem mogorván.*
- Ha te mondod…
*A mesékről szóló téma közben már kezdhetik vacsorájukat fogyasztani, ebben Zeya komoly előnyt élvez, mivel nem ő beszél. Mint általában.*
- Aha.
*Feleli kissé töprengőn. Egy mesét ő is szívesen meghallgatna, ám most kifejezetten leragadnak a szemei, nem akar megint lemaradni a végéről, mint amikor Isq mesélt neki Észak reményéről. Vagyis inkább verselt. Ezúttal a harmadik félszeletét felkínálja Roddnak, nem szokott sokat enni. Reggel biztosan a fáradtság miatt érezte éhesebbnek magát.*
- Kezded ma te az őrködést?
*Igaz, Rodd korán kelt, de ő meg nagyon későn feküdt, és úgy érzi, azonnal el tudna aludni. Így hatékonyabban nyerhetik vissza az erejüket, mert neki nincs szüksége többre az éjszaka felénél. Ha Rodd beleegyezik, akkor még iszik egy kis vizet, aztán azonnal elvackolja magát. A víz megnyugtató csobogása és a ropogó tűz hangja gyorsan álomba ringatja.
Amint felébresztik, leváltja társát és reggelig éberen őrködik szőttesébe burkolózva. A nagyon távolban tompa farkasüvöltés kél, de egyébként csendes az éjszaka. Kissé felhős, de olykor előbújnak a csillagok. Most ő készíti elő a reggelit, ezúttal nem málhájának súlyát csökkentő célzattal, hanem mert jó ötletnek tartotta, hogy ébresztőre elkészült a reggeli. Roddot így már akár a jó illatok is ébreszthetik.
Ma nagy napnak néznek elébe, nekivágnak az ingoványnak. Nem ígérkezik kellemesnek, de talán az égiek kegyéből egy nap alatt letudják és elérik a tavat. Legalább maximális vízkészlettel és a reggeli arcmosás frissességével – avagy üdeségével - indulhatnak neki.*
*Az üdeség magyarázata alatt a kezéből pakol le, de azért meghallgatja, amit társa mond. A végén ugyanazzal az arckifejezéssel néz hátra, de már nem mogorván.*
- Ha te mondod…
*A mesékről szóló téma közben már kezdhetik vacsorájukat fogyasztani, ebben Zeya komoly előnyt élvez, mivel nem ő beszél. Mint általában.*
- Aha.
*Feleli kissé töprengőn. Egy mesét ő is szívesen meghallgatna, ám most kifejezetten leragadnak a szemei, nem akar megint lemaradni a végéről, mint amikor Isq mesélt neki Észak reményéről. Vagyis inkább verselt. Ezúttal a harmadik félszeletét felkínálja Roddnak, nem szokott sokat enni. Reggel biztosan a fáradtság miatt érezte éhesebbnek magát.*
- Kezded ma te az őrködést?
*Igaz, Rodd korán kelt, de ő meg nagyon későn feküdt, és úgy érzi, azonnal el tudna aludni. Így hatékonyabban nyerhetik vissza az erejüket, mert neki nincs szüksége többre az éjszaka felénél. Ha Rodd beleegyezik, akkor még iszik egy kis vizet, aztán azonnal elvackolja magát. A víz megnyugtató csobogása és a ropogó tűz hangja gyorsan álomba ringatja.
Amint felébresztik, leváltja társát és reggelig éberen őrködik szőttesébe burkolózva. A nagyon távolban tompa farkasüvöltés kél, de egyébként csendes az éjszaka. Kissé felhős, de olykor előbújnak a csillagok. Most ő készíti elő a reggelit, ezúttal nem málhájának súlyát csökkentő célzattal, hanem mert jó ötletnek tartotta, hogy ébresztőre elkészült a reggeli. Roddot így már akár a jó illatok is ébreszthetik.
Ma nagy napnak néznek elébe, nekivágnak az ingoványnak. Nem ígérkezik kellemesnek, de talán az égiek kegyéből egy nap alatt letudják és elérik a tavat. Legalább maximális vízkészlettel és a reggeli arcmosás frissességével – avagy üdeségével - indulhatnak neki.*
3821. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-10 10:40:39
Üzenet elküldve: 2018-10-10 10:40:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
//A fanyar és az avarillatú//
- Friss és frissítő. Vagy valami ilyesmi. Mint egy most szedett érett alma zamata, mint néhány korty egy forró napon a sziklából előtörő forrásból. *- válaszol az odavanásra mosolyogva Zeya hátának. Sokan nem tudják, de a beszéden hallani, ha a másik mosolyog, sőt ha valaki tudja mit keres, akkor azt is hogy a beszélő ül vagy áll, dolgozik vagy épp lazít.* - Legalábbis én most így értettem.
* Amennyiben Zeya ragaszkodik, márpedig ragaszkodik ahhoz, hogy az ő cipóját fogyasszák, Rodderiegonak nincs ellenvetése. Megvárja amíg a lány előveszi és abból készül a vacsora.
A zenélés most is felfrissíti mint mindig, amikor nem magára erőszakolja a játékot valaki kedvéért. Miután végzett gondosan elrakja, kétszer is ellenőrzi, hogy a vízhatlan tok rendesen záródott-e. Holnap a lápvidék párás levegője alattomosan tönkre tudná tenni nemcsak a húrozást, hanem idővel magát a hangszert is. Tudja reggel még egyszer leellenőrzi még ennek ellenére.*
- Köszönöm.*- Mosolyog a vacsorát elkészítő lányra.*
- Változó.*– feleli a kérdésre.* - A legtöbb dolgot megtanulom, hisz ha el akarom mondani mondjuk egy este a tábortűz mellett vagy egy ivóban, akkor nincs idő és lehetőség olvasni a történetet vagy verset, főleg ha zene is dukál alá. Persze van amit leírok, hogy később meg tudjam tanulni vagy én költök egy verset, hogy el ne felejtsem, esetleg oda tudjam adni valakinek. De a legendákat, meséket, verseket általában fejből tudom. A történelem az más tészta, azt le kell írni, hogy tudd használni. Például az történelmi tény, hogy a 6007. évben az orkok lerohanták az általunk ismert világot és a Túlélő állította meg őket, az viszont legenda, hogy az orkok megőrültek a félelemtől mikor meglátták és egymást gyilkolták halomra csak hogy ne kerüljenek a tekintete elé ami villámokat szórt és kővé dermesztett minden agyarast.
A hozzászólás írója (Rodderiego Kryssais) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.10 10:49:39
- Friss és frissítő. Vagy valami ilyesmi. Mint egy most szedett érett alma zamata, mint néhány korty egy forró napon a sziklából előtörő forrásból. *- válaszol az odavanásra mosolyogva Zeya hátának. Sokan nem tudják, de a beszéden hallani, ha a másik mosolyog, sőt ha valaki tudja mit keres, akkor azt is hogy a beszélő ül vagy áll, dolgozik vagy épp lazít.* - Legalábbis én most így értettem.
* Amennyiben Zeya ragaszkodik, márpedig ragaszkodik ahhoz, hogy az ő cipóját fogyasszák, Rodderiegonak nincs ellenvetése. Megvárja amíg a lány előveszi és abból készül a vacsora.
A zenélés most is felfrissíti mint mindig, amikor nem magára erőszakolja a játékot valaki kedvéért. Miután végzett gondosan elrakja, kétszer is ellenőrzi, hogy a vízhatlan tok rendesen záródott-e. Holnap a lápvidék párás levegője alattomosan tönkre tudná tenni nemcsak a húrozást, hanem idővel magát a hangszert is. Tudja reggel még egyszer leellenőrzi még ennek ellenére.*
- Köszönöm.*- Mosolyog a vacsorát elkészítő lányra.*
- Változó.*– feleli a kérdésre.* - A legtöbb dolgot megtanulom, hisz ha el akarom mondani mondjuk egy este a tábortűz mellett vagy egy ivóban, akkor nincs idő és lehetőség olvasni a történetet vagy verset, főleg ha zene is dukál alá. Persze van amit leírok, hogy később meg tudjam tanulni vagy én költök egy verset, hogy el ne felejtsem, esetleg oda tudjam adni valakinek. De a legendákat, meséket, verseket általában fejből tudom. A történelem az más tészta, azt le kell írni, hogy tudd használni. Például az történelmi tény, hogy a 6007. évben az orkok lerohanták az általunk ismert világot és a Túlélő állította meg őket, az viszont legenda, hogy az orkok megőrültek a félelemtől mikor meglátták és egymást gyilkolták halomra csak hogy ne kerüljenek a tekintete elé ami villámokat szórt és kővé dermesztett minden agyarast.
A hozzászólás írója (Rodderiego Kryssais) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.10 10:49:39
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6203-6222