Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 30 (581. - 600. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
600. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-06-08 22:00:22
Üzenet elküldve: 2022-06-08 22:00:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 613
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 613
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
//Tűzkeresztség//
-Ezt nem mi döntjük el, cimbora.
*Mondja búgó hangján a bölcseletet, s talán a korral jár, hogy néha még saját magát is meglepő módon egész értelmes dolgokat tud mondani. Egyelőre nem tudja eldönteni, hogy Gabe alapvetően ilyen figura, vagy csak még nem volt alkalma és érkezése jobban megnyílni. Talán csak a szokások rabja? Ezt egyedül csak ő tudhatja, a parancsnoknak pedig maradnak a kételyek. A víz dolgára csak bólint, közben pedig Nilevard is befut.*
-Sebaj. Lóra.
*Adja ki a parancsot, bár könnyen lehet, hogy igazából már mindenki a hátasán van, legyen ez amolyan jelzésértékű. Azzal pedig ő maga el is indul, néha-néha hátra pillant hogy követi-e a két jómadár.*
-Lassan haladunk, tartsátok nyitva a szemeitek és a füleitek.
*Mondja még, s az az igazság, hogy igazából csak remélni tudja, hogy fognak némi szagot. Ha érkezik szembe vándor, utazó, kereskedő vagy bárki, akkor igyekszik figyelni rá, meg is szólítani, az állítólagos gyanús alakokról kérdezni. Azt sem tartja kizártnak, hogy egy nagyobb karavánt elcsíp, de igazából bárminek örülni fog. Persze ha igazán szerencsés lenne rögtön azokba botlana, akiket keresnek, de nincs az a isten hogy ez előforduljon, úgyhogy igyekszik a valóság talaján maradni.*
-Ezt nem mi döntjük el, cimbora.
*Mondja búgó hangján a bölcseletet, s talán a korral jár, hogy néha még saját magát is meglepő módon egész értelmes dolgokat tud mondani. Egyelőre nem tudja eldönteni, hogy Gabe alapvetően ilyen figura, vagy csak még nem volt alkalma és érkezése jobban megnyílni. Talán csak a szokások rabja? Ezt egyedül csak ő tudhatja, a parancsnoknak pedig maradnak a kételyek. A víz dolgára csak bólint, közben pedig Nilevard is befut.*
-Sebaj. Lóra.
*Adja ki a parancsot, bár könnyen lehet, hogy igazából már mindenki a hátasán van, legyen ez amolyan jelzésértékű. Azzal pedig ő maga el is indul, néha-néha hátra pillant hogy követi-e a két jómadár.*
-Lassan haladunk, tartsátok nyitva a szemeitek és a füleitek.
*Mondja még, s az az igazság, hogy igazából csak remélni tudja, hogy fognak némi szagot. Ha érkezik szembe vándor, utazó, kereskedő vagy bárki, akkor igyekszik figyelni rá, meg is szólítani, az állítólagos gyanús alakokról kérdezni. Azt sem tartja kizártnak, hogy egy nagyobb karavánt elcsíp, de igazából bárminek örülni fog. Persze ha igazán szerencsés lenne rögtön azokba botlana, akiket keresnek, de nincs az a isten hogy ez előforduljon, úgyhogy igyekszik a valóság talaján maradni.*
599. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-06-08 21:03:46
Üzenet elküldve: 2022-06-08 21:03:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Továbbra is kicsit rágja magát amiatt, hogy anélkül hozatta fel Nawanthirinek áldásból átokká válló képességét, hogy eredményesen enyhítené tudná fájdalmát. iszapos gondolatokkal forgatja fejét a dolog körül, hogy ő egyáltalán bármit is tudna tenni ez ellen, ami a lány szavaiból hallva egy nem lenne. Nem akar előállni üres ígéretekkel, bármi megjátszott hősiességgel, de így sem akarja hagyni ezt a rémálmot. Márpedig, akárhogy is súrolja fogait, nincs más választása. Ez nem az ő kenyere. A legtöbb amit tud tenni, az az, ha több időt töltene szerzetestársa társaságában, felkeresnének valami hozzáértő vajákost, valami szélesszakú varázslót, bárkit, akinek jobb belátása van ehhez a ...dologhoz. Tehetetlensége dühösebbé teszi, mint bármi más ami ezen a napon történt vele.
De jönnek is feléje a kérdések. És ezekhez az együttes megválaszolásához Ukromnak is szükséges adni egy kis időt; szemeit több másodpercre is becsukja, mintha matatnia kéne memóriájában az emlékekért, hogy utána olyan arckifejezéssel nyitná ki azokat, mintha életerejével kellett fizetni értük. Hangja mindazonáltal elkomorodik, elültetik egy másik érzelem maga is: harag. Halkan és lassan beszél, de ugyanúgy tisztán és érthetően.*
- Rabszolga voltam. *Nawanthiri láthatja, ahogy szemeiben egy pillanatra rikító tűz villan fel. De amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is halt. tekintetét a folyóra veti, nem fixírozva magát egy részen.* - A föld, ahonnan származom, annak Alm'zar a neve. Az a környék egy kietlen pusztaság, ahol a törzsemet már létezésem előtt láncba tették, a nevünket pedig a porba. *Lassan felvicsorog, megvillogtatva az említett agyarai hiányát. A lány megkapta a vizuális utalást. De a tett erőltetett volt, így hamar csukódnak is vissza ajkai. Visszaesik Nawanthirire pillantása.* - Fémből készült dobozokban töltöttem az életem, ostort és lándzsát tudva. Nem tudom, kit szolgáltak a fogvatartóink, csak azt hogy velünk kereskedtek. Ott éltem, így éltem, míg felnőttem. És eladtak. És megszöktem.
*Továbbra is kicsit rágja magát amiatt, hogy anélkül hozatta fel Nawanthirinek áldásból átokká válló képességét, hogy eredményesen enyhítené tudná fájdalmát. iszapos gondolatokkal forgatja fejét a dolog körül, hogy ő egyáltalán bármit is tudna tenni ez ellen, ami a lány szavaiból hallva egy nem lenne. Nem akar előállni üres ígéretekkel, bármi megjátszott hősiességgel, de így sem akarja hagyni ezt a rémálmot. Márpedig, akárhogy is súrolja fogait, nincs más választása. Ez nem az ő kenyere. A legtöbb amit tud tenni, az az, ha több időt töltene szerzetestársa társaságában, felkeresnének valami hozzáértő vajákost, valami szélesszakú varázslót, bárkit, akinek jobb belátása van ehhez a ...dologhoz. Tehetetlensége dühösebbé teszi, mint bármi más ami ezen a napon történt vele.
De jönnek is feléje a kérdések. És ezekhez az együttes megválaszolásához Ukromnak is szükséges adni egy kis időt; szemeit több másodpercre is becsukja, mintha matatnia kéne memóriájában az emlékekért, hogy utána olyan arckifejezéssel nyitná ki azokat, mintha életerejével kellett fizetni értük. Hangja mindazonáltal elkomorodik, elültetik egy másik érzelem maga is: harag. Halkan és lassan beszél, de ugyanúgy tisztán és érthetően.*
- Rabszolga voltam. *Nawanthiri láthatja, ahogy szemeiben egy pillanatra rikító tűz villan fel. De amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is halt. tekintetét a folyóra veti, nem fixírozva magát egy részen.* - A föld, ahonnan származom, annak Alm'zar a neve. Az a környék egy kietlen pusztaság, ahol a törzsemet már létezésem előtt láncba tették, a nevünket pedig a porba. *Lassan felvicsorog, megvillogtatva az említett agyarai hiányát. A lány megkapta a vizuális utalást. De a tett erőltetett volt, így hamar csukódnak is vissza ajkai. Visszaesik Nawanthirire pillantása.* - Fémből készült dobozokban töltöttem az életem, ostort és lándzsát tudva. Nem tudom, kit szolgáltak a fogvatartóink, csak azt hogy velünk kereskedtek. Ott éltem, így éltem, míg felnőttem. És eladtak. És megszöktem.
598. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-06-08 19:41:45
Üzenet elküldve: 2022-06-08 19:41:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A szív sötétje//
*Karheia bemutatkozására elismerően bólint. A Thargodar név ismerősen cseng. Átfut az agyán, hogy mennyire jártas a Tharg udvari szokásokban: semennyire. Azonban a közvetlenség, amivel a nő megszólította, egycsapásra feloldja az el sem kezdődött feszengését.*
- Egész Lanawinon ismerik a kiválasztott kevesek! *Felel a családnevét firtató kérdésre. Egy lélegzetvételnyi szünet után döbben rá, hogy a válasza a kelleténél élesebbnek tűnhet.* Úgy értem, a muzsikusok... Apám dalszerző és hangszerkészítő volt. Ez is az ő keze munkája. *Mutatja fel a pánsípját.* Egyszer szeretnék méltó lenni a nevéhez...
- Ó, nagyon is! *Fordul Learon felé.* Hosszú életét tanulással töltötte. Amikor jócskán túl a kétszázon megkérdezték, hogy miért gyakorol még mindig, azt felelte, úgy érzi, hogy jobb lesz tőle. *Természetesnek veszi, hogy a vendégek tudják, hogy egy elfről beszél. Legfeljebb akkor magyarázza meg a tündérekhez képest hosszú életet, ha rákérdeznek.*
*Az utolsó illemszabályt is sutba vágva esik le az álla a mágus bemutatkozására. ~ Tudtam, csak nem sejtettem! ~ Tátott szájjal bámulja Learont, majd elismétli a nevét.* - Learon Derin! Ha csak a negyede igaz annak, amit mesélnek rólad... Várj csak, tudok rólad két dalt is! *Most Fyn neveti el magát.* De ha igaz, amit mondanak, úgysem engednéd, hogy előadjam!
- Megnézhetem a hangszeredet? *Rámutat a furulyára, majd felfordítja a kezét, hogy Learon a kezébe nyomhassa, ha akarja.* Ügyesen játszol és szép hangja van, de talán tudnék javítani rajta egy kicsit. *Teszi hozzá magyarázatul.*
//A szív sötétje//
*Karheia bemutatkozására elismerően bólint. A Thargodar név ismerősen cseng. Átfut az agyán, hogy mennyire jártas a Tharg udvari szokásokban: semennyire. Azonban a közvetlenség, amivel a nő megszólította, egycsapásra feloldja az el sem kezdődött feszengését.*
- Egész Lanawinon ismerik a kiválasztott kevesek! *Felel a családnevét firtató kérdésre. Egy lélegzetvételnyi szünet után döbben rá, hogy a válasza a kelleténél élesebbnek tűnhet.* Úgy értem, a muzsikusok... Apám dalszerző és hangszerkészítő volt. Ez is az ő keze munkája. *Mutatja fel a pánsípját.* Egyszer szeretnék méltó lenni a nevéhez...
- Ó, nagyon is! *Fordul Learon felé.* Hosszú életét tanulással töltötte. Amikor jócskán túl a kétszázon megkérdezték, hogy miért gyakorol még mindig, azt felelte, úgy érzi, hogy jobb lesz tőle. *Természetesnek veszi, hogy a vendégek tudják, hogy egy elfről beszél. Legfeljebb akkor magyarázza meg a tündérekhez képest hosszú életet, ha rákérdeznek.*
*Az utolsó illemszabályt is sutba vágva esik le az álla a mágus bemutatkozására. ~ Tudtam, csak nem sejtettem! ~ Tátott szájjal bámulja Learont, majd elismétli a nevét.* - Learon Derin! Ha csak a negyede igaz annak, amit mesélnek rólad... Várj csak, tudok rólad két dalt is! *Most Fyn neveti el magát.* De ha igaz, amit mondanak, úgysem engednéd, hogy előadjam!
- Megnézhetem a hangszeredet? *Rámutat a furulyára, majd felfordítja a kezét, hogy Learon a kezébe nyomhassa, ha akarja.* Ügyesen játszol és szép hangja van, de talán tudnék javítani rajta egy kicsit. *Teszi hozzá magyarázatul.*
597. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-06-08 17:55:11
Üzenet elküldve: 2022-06-08 17:55:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 545
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 545
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Rendhagyó gyakorlat//
*Kérdéseire a választ pusztán végighallgatja és elraktározza, hozzáfűznivalója már nem akad. Nem csak érdekességekkel, de némi tudással is gazdagabb lett, örül ennek a beszélgetésnek.
Majd rövid időre hallgat, míg mestere elpakolja a medált, s botját kihúzva elpillant valamerre. Igyekszik követni a tekintetét, de nem tudná megmondani, mit kereshet.*
- Miért fogunk most idekint gyakorolni? - *Bátorkodik föltenni a nem túl pontos kérdést. Ha találgatnia kellene, azt gondolná, hogy vagy az fontos, hogy terepen, egyenetlen talajon gyakoroljanak, vagy pedig azért jöttek ki, amiért a legutóbbi alkalommal mestere is az estékre rakta át a gyakorlatozást: hogy ne legyenek szem előtt.
És bármennyire is szeretné, hogy a gondja megszűnjön, sejti, hogy a folyamat kellemes nem lehet, úgyhogy részéről inkább előbbiben bízik: hogy a terep miatt jöttek ki.*
*Kérdéseire a választ pusztán végighallgatja és elraktározza, hozzáfűznivalója már nem akad. Nem csak érdekességekkel, de némi tudással is gazdagabb lett, örül ennek a beszélgetésnek.
Majd rövid időre hallgat, míg mestere elpakolja a medált, s botját kihúzva elpillant valamerre. Igyekszik követni a tekintetét, de nem tudná megmondani, mit kereshet.*
- Miért fogunk most idekint gyakorolni? - *Bátorkodik föltenni a nem túl pontos kérdést. Ha találgatnia kellene, azt gondolná, hogy vagy az fontos, hogy terepen, egyenetlen talajon gyakoroljanak, vagy pedig azért jöttek ki, amiért a legutóbbi alkalommal mestere is az estékre rakta át a gyakorlatozást: hogy ne legyenek szem előtt.
És bármennyire is szeretné, hogy a gondja megszűnjön, sejti, hogy a folyamat kellemes nem lehet, úgyhogy részéről inkább előbbiben bízik: hogy a terep miatt jöttek ki.*
596. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-06-08 16:44:16
Üzenet elküldve: 2022-06-08 16:44:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Rendhagyó gyakorlat//
-Igen... ez még aznap volt, amikor a tabardok és az amulettek megérkeztek. Más szóval a mágus nem tudhatta, hogy az Alakulat tagjával volt dolga, és én magam sem siettem ezt tudomására hozni. Ettől függetlenül persze a páncélom lehetett volna jele annak, hogy nem vagyok teljesen hiányában a kapcsolatoknak.
*Aztán persze az, hogy Bredoc ezt mennyire tartja szem előtt az ügy intézése során, az már más kérdés. Ezt a jelentésében is jelezte, és valóban nem hivatalos személyként volt jelen a Romváros azon szegletében, ahol mindez lefolyt. Így hát mindez büntetőjogi szempontból is bonyolultabb lenne... Ha már nem lenne alapszinten is határtalanul kusza szituáció.
Garsin dicséretére csak bólint. Igen, jó ötlet volt, és hasznos eszköz, mely még sok szituációban előnyére válhat... és sok szituációban pedig nem. Pontosan ezért is kell bővítenie a tudását, és fejleszteni az improvizációs készségét is, hogy számíthasson az ilyesféle jó ötletekre minden helyzetben.*
-A kettő keveréke. Habár nem kutattam behatóbban a holdmágiát, tisztában voltam illúziókeltő potenciáljával, és már korábban is felvetült a fejemben a gondolat, hogy a tükörképek milyen módon játszhatnak össze egy ilyen tévképpel. A konkrét eszközök és cselekedetek viszont helyben fogantak meg.
*Ahogy visszaveszi az medált, egy újabb kérdést is kap, és egy rövid szünet után, mialatt visszahelyezi az ovális acéldarabot táskájába, felel is.*
-Egy régi emlék zsoldoséletemből. Egy bizonyos kompánia tagsági jelképe, mely annak ellenére is nálam maradt, hogy már több évtizede nem tartozom közéjük.
*Érdekes, és talán meglepően szentimentalista szokása ez a pirtianesi veteránnak. Élete különböző stádiumából akkor is hordoz magával emléktárgyakat, ha a jelenlegi viszonya azzal az időszakkal, vagy éppen csoporttal már régen nem pozitív. A Pirtianesi Gárda vértjében mutatkozik, zsebében egy régi zsoldoskompánia jelképével...
Kihúzza botját a földből, majd az út másik oldala felé pillant, szemével újra azt az ismerős dombtetőt keresve. Lassacskán közelebb kerül célpontjuk, és már nem biztos benne, hogy fel fogja ismerni, régen hol szokott letérni az útról, hogy megközelítse. Egyelőre viszont még viszonylag biztos benne, hogy nem értek el ahhoz a ponthoz, így nemes egyszerűséggel tovább indul, várva, hogy Garsin feltegye további kérdéseit... elvégre ha jól tippel, a gyakorlattal kapcsolatban is voltak dolgok, amikben nem volt biztos.*
-Igen... ez még aznap volt, amikor a tabardok és az amulettek megérkeztek. Más szóval a mágus nem tudhatta, hogy az Alakulat tagjával volt dolga, és én magam sem siettem ezt tudomására hozni. Ettől függetlenül persze a páncélom lehetett volna jele annak, hogy nem vagyok teljesen hiányában a kapcsolatoknak.
*Aztán persze az, hogy Bredoc ezt mennyire tartja szem előtt az ügy intézése során, az már más kérdés. Ezt a jelentésében is jelezte, és valóban nem hivatalos személyként volt jelen a Romváros azon szegletében, ahol mindez lefolyt. Így hát mindez büntetőjogi szempontból is bonyolultabb lenne... Ha már nem lenne alapszinten is határtalanul kusza szituáció.
Garsin dicséretére csak bólint. Igen, jó ötlet volt, és hasznos eszköz, mely még sok szituációban előnyére válhat... és sok szituációban pedig nem. Pontosan ezért is kell bővítenie a tudását, és fejleszteni az improvizációs készségét is, hogy számíthasson az ilyesféle jó ötletekre minden helyzetben.*
-A kettő keveréke. Habár nem kutattam behatóbban a holdmágiát, tisztában voltam illúziókeltő potenciáljával, és már korábban is felvetült a fejemben a gondolat, hogy a tükörképek milyen módon játszhatnak össze egy ilyen tévképpel. A konkrét eszközök és cselekedetek viszont helyben fogantak meg.
*Ahogy visszaveszi az medált, egy újabb kérdést is kap, és egy rövid szünet után, mialatt visszahelyezi az ovális acéldarabot táskájába, felel is.*
-Egy régi emlék zsoldoséletemből. Egy bizonyos kompánia tagsági jelképe, mely annak ellenére is nálam maradt, hogy már több évtizede nem tartozom közéjük.
*Érdekes, és talán meglepően szentimentalista szokása ez a pirtianesi veteránnak. Élete különböző stádiumából akkor is hordoz magával emléktárgyakat, ha a jelenlegi viszonya azzal az időszakkal, vagy éppen csoporttal már régen nem pozitív. A Pirtianesi Gárda vértjében mutatkozik, zsebében egy régi zsoldoskompánia jelképével...
Kihúzza botját a földből, majd az út másik oldala felé pillant, szemével újra azt az ismerős dombtetőt keresve. Lassacskán közelebb kerül célpontjuk, és már nem biztos benne, hogy fel fogja ismerni, régen hol szokott letérni az útról, hogy megközelítse. Egyelőre viszont még viszonylag biztos benne, hogy nem értek el ahhoz a ponthoz, így nemes egyszerűséggel tovább indul, várva, hogy Garsin feltegye további kérdéseit... elvégre ha jól tippel, a gyakorlattal kapcsolatban is voltak dolgok, amikben nem volt biztos.*
595. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-06-08 10:57:39
Üzenet elküldve: 2022-06-08 10:57:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Igazából maga sem tudja, mire számított a barátjától, de amikor a végére ér a történetnek, furcsa hiányérzete van. Hozzászokott, hogy Artheniorban mindenki mindent jobban tud, emiatt önkéntelenül arra készült, hogy védenie kell az igazát. Ukrom szoborarcán azonban sem értetlenség, sem kétely nem látszik. Nincsenek keresztkérdések, nem vár bizonyságot, egyszerűen elfogad mindent igaznak, és az az egyetlen baja, hogy nem tud a lányon segíteni. Nawanthirinek kedve volna újra megölelni. Neki elég, ha az ork mindig, nap-nap után a teljes nevén szólítja. A Mélységet Járó szerzetesek neveiben erő rejlik. Mindegyik egy pár szóba zárt rémlátomás, de feladvány is, amely nem hagyja nyugodni a beavatottat. Ha azonban nem fejtik meg őket, idővel belülről falják fel a gazdájukat, akkor is, ha nem foglalkozik velük, vagy belefárad a próbálkozásba. Azzal, hogy Lillyss, Nimeril, Aztyan - de még Leandana Thargodar is! - rendre megküzdenek Nawanthirishardipandra összes szótagjával, folyamatosan emlékeztetik a lányt: bár most köztünk jársz, feladatod van, és nem szökhetsz meg előle.
Egy ilyen történet után valahol érthető, ha Ukrom nem siet előhozakodni a sajátjával. A szerzetes alig észrevehetően elmosolyodik, mintha azt mondaná: "veled vagyok".*
- Csak azt, amit megosztanál. *válaszolja, de mivel ezzel nem ad fogódzót, előáll néhány kérdéssel* Hogy lettél zsoldos? Ki voltál előtte? Miért haragszol a törvény szolgáira... hova lettek az agyaraid? *sajnos olyan keveset tud a szürkebőrűről, hogy fogalma sincs, melyikkel nyúl skorpiófészekbe. Egyedül abban bízik, hogy Ukrom lelke is könnyebb lesz, ha van kinek beszélnie ezekről a nehéz dolgokról...*
*Igazából maga sem tudja, mire számított a barátjától, de amikor a végére ér a történetnek, furcsa hiányérzete van. Hozzászokott, hogy Artheniorban mindenki mindent jobban tud, emiatt önkéntelenül arra készült, hogy védenie kell az igazát. Ukrom szoborarcán azonban sem értetlenség, sem kétely nem látszik. Nincsenek keresztkérdések, nem vár bizonyságot, egyszerűen elfogad mindent igaznak, és az az egyetlen baja, hogy nem tud a lányon segíteni. Nawanthirinek kedve volna újra megölelni. Neki elég, ha az ork mindig, nap-nap után a teljes nevén szólítja. A Mélységet Járó szerzetesek neveiben erő rejlik. Mindegyik egy pár szóba zárt rémlátomás, de feladvány is, amely nem hagyja nyugodni a beavatottat. Ha azonban nem fejtik meg őket, idővel belülről falják fel a gazdájukat, akkor is, ha nem foglalkozik velük, vagy belefárad a próbálkozásba. Azzal, hogy Lillyss, Nimeril, Aztyan - de még Leandana Thargodar is! - rendre megküzdenek Nawanthirishardipandra összes szótagjával, folyamatosan emlékeztetik a lányt: bár most köztünk jársz, feladatod van, és nem szökhetsz meg előle.
Egy ilyen történet után valahol érthető, ha Ukrom nem siet előhozakodni a sajátjával. A szerzetes alig észrevehetően elmosolyodik, mintha azt mondaná: "veled vagyok".*
- Csak azt, amit megosztanál. *válaszolja, de mivel ezzel nem ad fogódzót, előáll néhány kérdéssel* Hogy lettél zsoldos? Ki voltál előtte? Miért haragszol a törvény szolgáira... hova lettek az agyaraid? *sajnos olyan keveset tud a szürkebőrűről, hogy fogalma sincs, melyikkel nyúl skorpiófészekbe. Egyedül abban bízik, hogy Ukrom lelke is könnyebb lesz, ha van kinek beszélnie ezekről a nehéz dolgokról...*
594. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-06-07 16:44:50
Üzenet elküldve: 2022-06-07 16:44:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A szív sötétje//
*Learonnak feltűnik, hogy Fyn végig őt bámulja, mintha csak valami égi jelenés lenne, de ez nem lepi meg annyira. Ezek az aprónépek elég gyakran szimpatizálnak vele és mikor kiderül, hogy mágus, hatalmas érdeklődést szoktak mutatni irányába. Szinte már megszokta, hogy így van ez a tündérekkel.*
-Nos, apád nagy ember lehetett, nagy tudással! *Mondja ki az elismerő szavakat, hiszen az öregek bölcs mondatainak nagy híve ő. Nagyanyjától is rengetegszer szokott idézni és valahol tetszik neki, hogy a lányka is így tesz. Learon kedveli azokat, akik tisztelegnek őseik felé ilyen módon.*
-Áh, kihagyom! *Utal a fellépésekre.*
-Így is tudod, mennyi dolgom van mindig. *Csóválja meg mosolyogva a fejét. Lett volna idő, amikor kap az alkalmon és a lányhoz szegődik a mulatság és a pénz kedvéért, de a kötelesség nagy úr és nem hagyhatja csak úgy ott a birtokot.*
-Tényleg nem hallottad? Mondjuk én is csak nemrég Norenntől. *Aztán megvonja a vállát.*
-Északon egész másfajta dalokat játszottak. *Lehet, hogy ezért is nem volt ismerős egyiküknek sem a dalocska, mert máshol nőttek fel. Talán errefelé már gyerekkorban ezeket éneklik a gyermekeknek.*
-Nos, én pedig Learon Derin, a Derin ház sokadik fia! Annyian vagyunk, hogy nem is tartom számon! *Neveti el magát hirtelen.*
-Én magam csak vérszövetségi alapon tartozom a Thargokhoz, de azt hiszem, ez éppen annyira számít, mint bármi más. *Vagy legalábbis a Vezér idejében még így volt. Most, hogy beette magát a métely a Thargokhoz, nem tudja mi is a helyzet.*
-Egyébként pedig birtokos, pásztormágus és maga a Tűz! Na meg mondhatnám napestig. *Újra elneveti magát, de ezúttal szerényebben.*
-Fel se tudok minden nevet sorolni, amit rám aggattak már! *Változik szimpla mosollyá a nevetése, hiszen nem akarja, hogy esetleg nagyképűségnek tűnjön, amit mond. Arról pedig igyekszik nem tudomást venni, hogy a lány esetleg nemesi család sarja is lehet.*
//A szív sötétje//
*Learonnak feltűnik, hogy Fyn végig őt bámulja, mintha csak valami égi jelenés lenne, de ez nem lepi meg annyira. Ezek az aprónépek elég gyakran szimpatizálnak vele és mikor kiderül, hogy mágus, hatalmas érdeklődést szoktak mutatni irányába. Szinte már megszokta, hogy így van ez a tündérekkel.*
-Nos, apád nagy ember lehetett, nagy tudással! *Mondja ki az elismerő szavakat, hiszen az öregek bölcs mondatainak nagy híve ő. Nagyanyjától is rengetegszer szokott idézni és valahol tetszik neki, hogy a lányka is így tesz. Learon kedveli azokat, akik tisztelegnek őseik felé ilyen módon.*
-Áh, kihagyom! *Utal a fellépésekre.*
-Így is tudod, mennyi dolgom van mindig. *Csóválja meg mosolyogva a fejét. Lett volna idő, amikor kap az alkalmon és a lányhoz szegődik a mulatság és a pénz kedvéért, de a kötelesség nagy úr és nem hagyhatja csak úgy ott a birtokot.*
-Tényleg nem hallottad? Mondjuk én is csak nemrég Norenntől. *Aztán megvonja a vállát.*
-Északon egész másfajta dalokat játszottak. *Lehet, hogy ezért is nem volt ismerős egyiküknek sem a dalocska, mert máshol nőttek fel. Talán errefelé már gyerekkorban ezeket éneklik a gyermekeknek.*
-Nos, én pedig Learon Derin, a Derin ház sokadik fia! Annyian vagyunk, hogy nem is tartom számon! *Neveti el magát hirtelen.*
-Én magam csak vérszövetségi alapon tartozom a Thargokhoz, de azt hiszem, ez éppen annyira számít, mint bármi más. *Vagy legalábbis a Vezér idejében még így volt. Most, hogy beette magát a métely a Thargokhoz, nem tudja mi is a helyzet.*
-Egyébként pedig birtokos, pásztormágus és maga a Tűz! Na meg mondhatnám napestig. *Újra elneveti magát, de ezúttal szerényebben.*
-Fel se tudok minden nevet sorolni, amit rám aggattak már! *Változik szimpla mosollyá a nevetése, hiszen nem akarja, hogy esetleg nagyképűségnek tűnjön, amit mond. Arról pedig igyekszik nem tudomást venni, hogy a lány esetleg nemesi család sarja is lehet.*
593. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-06-06 23:41:09
Üzenet elküldve: 2022-06-06 23:41:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 545
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 545
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Rendhagyó gyakorlat//
*Elgondolkodva hallgatja Gaerralos vélekedését a nagy hatalommal bíró mágusokról, bár talán ez értelmezhető úgy alapvetően a bármilyen nagy hatalmú szerzetekre.
Nem mondja ki, de magában a Kékszeműre gondol. Arról a férfiról volt csak igazán elmondható, hogy játékszerként bánt mindenkivel. Majd egy futó gondolata akad e téren a férje felé is, de azonnal el is nyomja, s inkább figyel csak tovább.*
- A felségjelzés... a jelvényekre gondolt, ugye? Hogy nem viselte a tabardot? Akkor lehet a mágus nem is tudta, hogy milyen szerencsétlenül választott. - *Nem védeni igyekszik az illetőt, csak visszaemlékezett még az elbeszélés elejére, s ez volt még az egyik szó, amiben nem volt biztos: a felségjelzés.
Következő kérdésére aztán a férfi megáll, majd némi kutakodást követően egy különös holmit nyújt felé. Kíváncsian veszi át, majd elidőzik röviden a véseteknél, ám azt is megérti, hogy a medál tiszta oldala szolgálhatott tükörként, s ezért mutatta meg ezt mestere.*
- Jó ötlet volt. - *Jegyzi meg, csak úgy mindenféle díszítés nélkül dicsérve.*
- Ezek csak úgy akkor eszébe jutottak, vagy már korábban is gondolkodott rajta? - *Érdeklődik, miközben még nézegeti kicsit a medált.*
- Megkérdezhetem, ez micsoda? - *Kérdi aztán, ha az előzőekre már választ kapott, s közben vissza is nyújtja az ékszert, ha ugyan ez a holmi az akar lenni.*
*Elgondolkodva hallgatja Gaerralos vélekedését a nagy hatalommal bíró mágusokról, bár talán ez értelmezhető úgy alapvetően a bármilyen nagy hatalmú szerzetekre.
Nem mondja ki, de magában a Kékszeműre gondol. Arról a férfiról volt csak igazán elmondható, hogy játékszerként bánt mindenkivel. Majd egy futó gondolata akad e téren a férje felé is, de azonnal el is nyomja, s inkább figyel csak tovább.*
- A felségjelzés... a jelvényekre gondolt, ugye? Hogy nem viselte a tabardot? Akkor lehet a mágus nem is tudta, hogy milyen szerencsétlenül választott. - *Nem védeni igyekszik az illetőt, csak visszaemlékezett még az elbeszélés elejére, s ez volt még az egyik szó, amiben nem volt biztos: a felségjelzés.
Következő kérdésére aztán a férfi megáll, majd némi kutakodást követően egy különös holmit nyújt felé. Kíváncsian veszi át, majd elidőzik röviden a véseteknél, ám azt is megérti, hogy a medál tiszta oldala szolgálhatott tükörként, s ezért mutatta meg ezt mestere.*
- Jó ötlet volt. - *Jegyzi meg, csak úgy mindenféle díszítés nélkül dicsérve.*
- Ezek csak úgy akkor eszébe jutottak, vagy már korábban is gondolkodott rajta? - *Érdeklődik, miközben még nézegeti kicsit a medált.*
- Megkérdezhetem, ez micsoda? - *Kérdi aztán, ha az előzőekre már választ kapott, s közben vissza is nyújtja az ékszert, ha ugyan ez a holmi az akar lenni.*
592. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-06-06 21:36:25
Üzenet elküldve: 2022-06-06 21:36:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Fura módon jobban elszórakoztatja a kis kövecske kitartó repülése a víztesten, mint ezelőtt gondolta volna; még egy pillanatra kedve is támadna Nawanthirit utánozni egy hasonló dobással, de azzal a gondolattal el is hessegeti ezt, hogy az övé csak kecsesség nélkül becsapódna, hullámokat teremtve és vizet fröcskölve, olyan gyorsan süllyedve a folyó mélyére, mint saját önbecsülése.*
- Hogyne emlékeznék. *Az azt követő lelkét szorító aggodalmat, ami a következő napokban gyötörte mikor ígérete után sem találta a lányt se ugyanott, se a környék többi részén, azt nemigen fogja elfelejteni. A szerzetes tekintetét most nehezen állja, úgy érzi, mintha valami kimondhatatlant fognak közölni vele. És ahogy hallja, nem is nagyon tévedhetett: A szavaktól az arca először megfeszül, majd tovább hallgatva barátját libabőrös lesz. Kevert érzelmeket lehet kivenni az orkból, de egyikük sem tartalmaz bármi pozitívat. Mikor barátjának küzdenie kell a folytatásért, saját ráncai is kezdenek váltakozni a felháborodottból, undorodottból bánatossá, szemöldöke ajkával együtt még egy gombostűszállal lefelé is kezd kornyadni. Nem. Nem ilyesmire számított.*
~ Kell? ~ *Pedig olyan kiegyensúlyozottnak szokta látni a közeli napokban. De akkor még ma is ezzel küzdik? Nem érti.
És ahogy érthetővé is teszi jöttének az okát, úgy veti Ukrom a földre tekintetét ültében, megfosztva minden, a kommunikációt tovább hajtó gondolattól e pillanatban. Érti, miért nem kívánta Nawanthiri közölni ezt se vele, és ahogy sejti, se másokkal e városban vagy annak környékében. Hatalmas sajnálatot érez iránta, amin keresztül ment, és amit magában köteles hordoznia, látható segítség minden reménye nélkül. Meg akarja vigasztalni, de minden szó a torkán akad. Segíteni akar neki, de fogalma sincs, hogyan. Úgyhogy barátjának mindössze jelenlétével kell megelégednie.
A tekintetváltás és várakozás után lassan eszébe ötlik, hogy magának is mesélnie fog kelleni, elvégre így beszélték meg. Önnön teste megint életre kell, szemei ide-oda futkosnak környezete körül, ahogy magában gyötrődik, hogyan kezdjen bele, vagy hogy egyáltalán belekezdjen e egy ilyen borzalmas múlt és jelen hallata után. Megnyomja két ujjával szemei sarkait, miközben lehetőségeit latolgatja. De kit akar becsapni. Végre Nawanthirie néz, szemeiben kevesebb az életadó fény, mint valaha, hangja pedig oly komor, mintha végső szavait kornyikálná.*
- Mit akarsz hallani... *Nem tudja magától elkezdeni. Vagy csak egy mentséget akar keresni, hogy ne az egészet kelljen elmondania. Vagy talán időt akar nyerni magának.*
*Fura módon jobban elszórakoztatja a kis kövecske kitartó repülése a víztesten, mint ezelőtt gondolta volna; még egy pillanatra kedve is támadna Nawanthirit utánozni egy hasonló dobással, de azzal a gondolattal el is hessegeti ezt, hogy az övé csak kecsesség nélkül becsapódna, hullámokat teremtve és vizet fröcskölve, olyan gyorsan süllyedve a folyó mélyére, mint saját önbecsülése.*
- Hogyne emlékeznék. *Az azt követő lelkét szorító aggodalmat, ami a következő napokban gyötörte mikor ígérete után sem találta a lányt se ugyanott, se a környék többi részén, azt nemigen fogja elfelejteni. A szerzetes tekintetét most nehezen állja, úgy érzi, mintha valami kimondhatatlant fognak közölni vele. És ahogy hallja, nem is nagyon tévedhetett: A szavaktól az arca először megfeszül, majd tovább hallgatva barátját libabőrös lesz. Kevert érzelmeket lehet kivenni az orkból, de egyikük sem tartalmaz bármi pozitívat. Mikor barátjának küzdenie kell a folytatásért, saját ráncai is kezdenek váltakozni a felháborodottból, undorodottból bánatossá, szemöldöke ajkával együtt még egy gombostűszállal lefelé is kezd kornyadni. Nem. Nem ilyesmire számított.*
~ Kell? ~ *Pedig olyan kiegyensúlyozottnak szokta látni a közeli napokban. De akkor még ma is ezzel küzdik? Nem érti.
És ahogy érthetővé is teszi jöttének az okát, úgy veti Ukrom a földre tekintetét ültében, megfosztva minden, a kommunikációt tovább hajtó gondolattól e pillanatban. Érti, miért nem kívánta Nawanthiri közölni ezt se vele, és ahogy sejti, se másokkal e városban vagy annak környékében. Hatalmas sajnálatot érez iránta, amin keresztül ment, és amit magában köteles hordoznia, látható segítség minden reménye nélkül. Meg akarja vigasztalni, de minden szó a torkán akad. Segíteni akar neki, de fogalma sincs, hogyan. Úgyhogy barátjának mindössze jelenlétével kell megelégednie.
A tekintetváltás és várakozás után lassan eszébe ötlik, hogy magának is mesélnie fog kelleni, elvégre így beszélték meg. Önnön teste megint életre kell, szemei ide-oda futkosnak környezete körül, ahogy magában gyötrődik, hogyan kezdjen bele, vagy hogy egyáltalán belekezdjen e egy ilyen borzalmas múlt és jelen hallata után. Megnyomja két ujjával szemei sarkait, miközben lehetőségeit latolgatja. De kit akar becsapni. Végre Nawanthirie néz, szemeiben kevesebb az életadó fény, mint valaha, hangja pedig oly komor, mintha végső szavait kornyikálná.*
- Mit akarsz hallani... *Nem tudja magától elkezdeni. Vagy csak egy mentséget akar keresni, hogy ne az egészet kelljen elmondania. Vagy talán időt akar nyerni magának.*
591. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-06-06 20:17:31
Üzenet elküldve: 2022-06-06 20:17:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A szív sötétje//
*Igyekszik nem sok vizet zavarni, ebbe abba is beletartozik, hogy valamelyest törekszik leplezni a kényelmetlen érzést, amit a helyzet idéz elő benne. Persze mindez igen gyengére sikeredik, Karheia sosem volt igazán jó a "hazugságban" vagy érzelmei látszólag megmásításába, így csak abban reménykedik, hogy a zenélés kellőképpen leköti a kettőst ahhoz, hogy észre se vegyék őt, hát még a zavarát.
A dalocska váratlanul ér véget, láthatóan nem is érti a barbár nő, hogy mi lehet ennek az oka, de nem tapasztal semmi különöset, így lassan elengedi aggályait.*
- Remek köztetek az összhang. Kis gyakorlással akár rendszeresen felléphetnétek együtt.
*Figyelmét igyekszik a tömegről a két ismerősre és azok bátorítására terelni, közben fél szemmel a körülöttük lévőkre sandít, és reméli lassan elszivárog az embersereg. Vagy már csak azzal is megelégszik, ha a figyelem nem irányulna rá is akaratlanul, ami elkerülhetetlen ha Learon közelében kíván maradni.*
- Hmm?
*Értetlenül pislog a tündérre, aki kérdéssel fordul hozzá. Kérdő arckifejezését rövidesen felváltja a felismerés.*
- Jaj nem, nagyon mókás kis dalocska volt, még sosem hallottam ezelőtt.
*A tündér leány bemutatkozása sokat elárul Karheia számára, vagyis a nő rögtön következtetéseket von le a hallottakból.*
- Talán ismertebb családod neve ott ahonnan jöttél?
*Ezzel talán felfedi azt is, hogy nem annyira járatos a helyi családok, esetleg nemesség ismeretében, márpedig egy pukedliző tündér, aki felmenőitől kapott nevet ilyen jelentőséggel hangoztatja az Karheia szerint vagyonosabb rétegből származhat.*
- Jómagam Karheia vagyok, a Rhagodar családból. Távolabbi vérségi rokonai a Thargodaroknak.
*Úgy sejti ez nem sokat jelent Fynlissének, aki egy karavánnal utazott idáig, bár ott esetleg hallhatott egy-két történetet a Thargodarokról.*
//A szív sötétje//
*Igyekszik nem sok vizet zavarni, ebbe abba is beletartozik, hogy valamelyest törekszik leplezni a kényelmetlen érzést, amit a helyzet idéz elő benne. Persze mindez igen gyengére sikeredik, Karheia sosem volt igazán jó a "hazugságban" vagy érzelmei látszólag megmásításába, így csak abban reménykedik, hogy a zenélés kellőképpen leköti a kettőst ahhoz, hogy észre se vegyék őt, hát még a zavarát.
A dalocska váratlanul ér véget, láthatóan nem is érti a barbár nő, hogy mi lehet ennek az oka, de nem tapasztal semmi különöset, így lassan elengedi aggályait.*
- Remek köztetek az összhang. Kis gyakorlással akár rendszeresen felléphetnétek együtt.
*Figyelmét igyekszik a tömegről a két ismerősre és azok bátorítására terelni, közben fél szemmel a körülöttük lévőkre sandít, és reméli lassan elszivárog az embersereg. Vagy már csak azzal is megelégszik, ha a figyelem nem irányulna rá is akaratlanul, ami elkerülhetetlen ha Learon közelében kíván maradni.*
- Hmm?
*Értetlenül pislog a tündérre, aki kérdéssel fordul hozzá. Kérdő arckifejezését rövidesen felváltja a felismerés.*
- Jaj nem, nagyon mókás kis dalocska volt, még sosem hallottam ezelőtt.
*A tündér leány bemutatkozása sokat elárul Karheia számára, vagyis a nő rögtön következtetéseket von le a hallottakból.*
- Talán ismertebb családod neve ott ahonnan jöttél?
*Ezzel talán felfedi azt is, hogy nem annyira járatos a helyi családok, esetleg nemesség ismeretében, márpedig egy pukedliző tündér, aki felmenőitől kapott nevet ilyen jelentőséggel hangoztatja az Karheia szerint vagyonosabb rétegből származhat.*
- Jómagam Karheia vagyok, a Rhagodar családból. Távolabbi vérségi rokonai a Thargodaroknak.
*Úgy sejti ez nem sokat jelent Fynlissének, aki egy karavánnal utazott idáig, bár ott esetleg hallhatott egy-két történetet a Thargodarokról.*
590. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-06-06 15:41:22
Üzenet elküldve: 2022-06-06 15:41:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Rendhagyó gyakorlat//
*Habár Gaerralos számára ott és most is egyértelmű volt a csuhás viselkedésének magyarázata, az is igaz, hogy pont ebből az okból nem is nagyon kérdőjelezte meg, vagy keresett alternatív válaszokat. Ezért is lehet az, hogy ugyanazt a bizonyosságot feltételezi tanítványától is, és mérsékelten frusztrálja, mikor ez a bizonyosság nincs jelen, habár nem tartja szükségesnek ezt kimutatni, elvégre rögtön ezután Garsin értelmes kérdésekkel és egy helyes tippel támasztja alá bizonytalanságát.*
-Igen, és ami a pénzt illeti... Nem tudok eleget a mágusról, hogy megtippeljem a céljait. Azt viszont tudom, hogy nagy általánosságban a nagy hatalmú varázstudók - a társadalmi megkötésektől, vagy épp támogatástól és előjogoktól függően - van, hogy játékszerként kezelik az alattuk levőket. Még ha nem is céljuk a károkozás, a hatalommal járó perspektíva csökkentheti számukra a többi szerzettel történő dolgok észlelt jelentőségét.
*Ő továbbra is gyanítja, hogy unaloműzésként, és esetleg valami feladat szórakoztatóbbá tételeként nézhetett erre az epizódra a Taitos nevezetű illuzionista.*
-Nem tudom megmondani. A pénzmennyiség jelentős volt, így könnyen lehet, hogy egy létező feladatot akart magának szórakoztatóbbá tenni. Ha pedig gyakorolni akart, úgy meglehetősen szerencsétlenül választott célpontot.
*Legalábbis Arthenior azért nem nyüzsög annyira a hivatalos kötelékekkel rendelkező, mágiaismerettel is rendelkező szerzetektől, hogy a wargmágus ne találhatott volna egy kevésbé rizikós áldozatot.
A tükröződő felületről szóló kérdésre csak kissé félrelép, az út szélén levő talajba szúrva botját, majd rövid kotorászás után előhúz a táskájából egy ovális, arasz hosszú acél medált, majd átnyújtja Garsinnak. Ha az megvizsgálja, akkor az egyik oldalán egy vésett jelképet lát, mely függőlegesen elválasztva jobb oldalt egy fél koponyát, míg balra egy vérző hegyű háborús csákányt ábrázol.
Másik oldala simára csiszolt acélfelület, mely habár nem tökéletes tükör, és kissé torzít, eléggé jól veri vissza a fényt, hogy el lehessen képzelni, hogyan használta a saját céljaira a pirtianesi veterán.
A medál jelentését Garsin aligha ismerheti a Világválasztó Hegységen túli tapasztalat nélkül, és amíg nem kap kérdést, addig a tulajdonosa sem különösebben siet elmagyarázni, hogy minek a jelképét használta improvizált tükörként. Ehelyett inkább a releváns dolgokra ad választ.*
-A mágus feltételezett pozíciója elől rejtve vettem elő a medált, így nem állt készen arra, hogy a tükörképet is megalkothassa. A hangot pedig úgy használtam, hogy a normálisnál halkabban beszéltem, melyre már csak egy viszonylag közel bujkáló mágus tudna reagálni.
*Magyarázza el a használt módszereit, majd elcsöndesedik, várva Garsin további kérdéseit.*
*Habár Gaerralos számára ott és most is egyértelmű volt a csuhás viselkedésének magyarázata, az is igaz, hogy pont ebből az okból nem is nagyon kérdőjelezte meg, vagy keresett alternatív válaszokat. Ezért is lehet az, hogy ugyanazt a bizonyosságot feltételezi tanítványától is, és mérsékelten frusztrálja, mikor ez a bizonyosság nincs jelen, habár nem tartja szükségesnek ezt kimutatni, elvégre rögtön ezután Garsin értelmes kérdésekkel és egy helyes tippel támasztja alá bizonytalanságát.*
-Igen, és ami a pénzt illeti... Nem tudok eleget a mágusról, hogy megtippeljem a céljait. Azt viszont tudom, hogy nagy általánosságban a nagy hatalmú varázstudók - a társadalmi megkötésektől, vagy épp támogatástól és előjogoktól függően - van, hogy játékszerként kezelik az alattuk levőket. Még ha nem is céljuk a károkozás, a hatalommal járó perspektíva csökkentheti számukra a többi szerzettel történő dolgok észlelt jelentőségét.
*Ő továbbra is gyanítja, hogy unaloműzésként, és esetleg valami feladat szórakoztatóbbá tételeként nézhetett erre az epizódra a Taitos nevezetű illuzionista.*
-Nem tudom megmondani. A pénzmennyiség jelentős volt, így könnyen lehet, hogy egy létező feladatot akart magának szórakoztatóbbá tenni. Ha pedig gyakorolni akart, úgy meglehetősen szerencsétlenül választott célpontot.
*Legalábbis Arthenior azért nem nyüzsög annyira a hivatalos kötelékekkel rendelkező, mágiaismerettel is rendelkező szerzetektől, hogy a wargmágus ne találhatott volna egy kevésbé rizikós áldozatot.
A tükröződő felületről szóló kérdésre csak kissé félrelép, az út szélén levő talajba szúrva botját, majd rövid kotorászás után előhúz a táskájából egy ovális, arasz hosszú acél medált, majd átnyújtja Garsinnak. Ha az megvizsgálja, akkor az egyik oldalán egy vésett jelképet lát, mely függőlegesen elválasztva jobb oldalt egy fél koponyát, míg balra egy vérző hegyű háborús csákányt ábrázol.
Másik oldala simára csiszolt acélfelület, mely habár nem tökéletes tükör, és kissé torzít, eléggé jól veri vissza a fényt, hogy el lehessen képzelni, hogyan használta a saját céljaira a pirtianesi veterán.
A medál jelentését Garsin aligha ismerheti a Világválasztó Hegységen túli tapasztalat nélkül, és amíg nem kap kérdést, addig a tulajdonosa sem különösebben siet elmagyarázni, hogy minek a jelképét használta improvizált tükörként. Ehelyett inkább a releváns dolgokra ad választ.*
-A mágus feltételezett pozíciója elől rejtve vettem elő a medált, így nem állt készen arra, hogy a tükörképet is megalkothassa. A hangot pedig úgy használtam, hogy a normálisnál halkabban beszéltem, melyre már csak egy viszonylag közel bujkáló mágus tudna reagálni.
*Magyarázza el a használt módszereit, majd elcsöndesedik, várva Garsin további kérdéseit.*
589. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-06-06 11:46:29
Üzenet elküldve: 2022-06-06 11:46:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 545
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 545
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Rendhagyó gyakorlat//
*Gaerralos, ha felé pillant, láthatja az arcán, hogy valószínűleg mégsem minden olyan egyértelmű a számára, mint kellene. De kivárja, míg a férfi befejezi, s csak aztán kérdez.*
- A mágus a csuhás fejében keltett illúziókat? - *Kérdi, bár ebben viszonylag biztos, hacsak nem megint maga a csuhás volt az illúzió, ám nem így olvasta ki mestere szavaiból.*
- De miért? A pénzt nem adta oda már korábban, a tündér által? - *Értetlenkedik, mert talán nem lényeges részlet, de zavaró szürke folt. Ha erre választ kapott, s van rá lehetősége, kérdez még.*
- Akkor végül nem vette meg a ruhát? Miért lehetett erre szüksége?... Pusztán szórakozás? Vagy... gyakorlás... - *Ez utóbbi igazából már csak hangos gondolkodás, tekintete is a talajt fürkészi. Nehezen fér a fejébe, hogy miért tenne ilyesmit bárki is. A gyakorlás viszont jó nyomnak tűnik. Lehet nem szép dolog valakin kísérletezni a beleegyezése nélkül, de az illúziónak egy fontos eleme, hogy az illető ne tudjon róla, hogy illúziók áldozata lesz, úgy lehet igazán kipróbálni, hogy mennyire hihető...*
- Azt mondta, hogy valami tükröződő felületet használt, hogy ellenőrizze, hogy a tündér valóságos-e. Mit használt? És a hangokat hogyan használta? - *Tesz fel még néhány gyakorlatias kérdést, mert az ötletet továbbra is remeknek tartja és szeretné pontosan megérteni, a magáévá tenni a módszert, hogy alkalomadtán alkalmazni tudja.
Kérdéses pont még a warg, hogy arra miért lehetett szüksége a mágusnak a városon belül, de úgy sejti, ezzel kapcsolatban mestere is csak találgatni tudna.
Közben egyre inkább érti, Gaerralos miért hozatott vele lámpást. Nem tudja, meddig mennek még, vagy hová tartanak, de akár ha itt rájuk esteledik, valószínűleg nagyon sötét lesz, a város fényeitől távol, főleg a fák között járva. Benne pedig mind jobban érik a kérdés, hogy miért is választotta mestere ezt a helyszínt.*
*Gaerralos, ha felé pillant, láthatja az arcán, hogy valószínűleg mégsem minden olyan egyértelmű a számára, mint kellene. De kivárja, míg a férfi befejezi, s csak aztán kérdez.*
- A mágus a csuhás fejében keltett illúziókat? - *Kérdi, bár ebben viszonylag biztos, hacsak nem megint maga a csuhás volt az illúzió, ám nem így olvasta ki mestere szavaiból.*
- De miért? A pénzt nem adta oda már korábban, a tündér által? - *Értetlenkedik, mert talán nem lényeges részlet, de zavaró szürke folt. Ha erre választ kapott, s van rá lehetősége, kérdez még.*
- Akkor végül nem vette meg a ruhát? Miért lehetett erre szüksége?... Pusztán szórakozás? Vagy... gyakorlás... - *Ez utóbbi igazából már csak hangos gondolkodás, tekintete is a talajt fürkészi. Nehezen fér a fejébe, hogy miért tenne ilyesmit bárki is. A gyakorlás viszont jó nyomnak tűnik. Lehet nem szép dolog valakin kísérletezni a beleegyezése nélkül, de az illúziónak egy fontos eleme, hogy az illető ne tudjon róla, hogy illúziók áldozata lesz, úgy lehet igazán kipróbálni, hogy mennyire hihető...*
- Azt mondta, hogy valami tükröződő felületet használt, hogy ellenőrizze, hogy a tündér valóságos-e. Mit használt? És a hangokat hogyan használta? - *Tesz fel még néhány gyakorlatias kérdést, mert az ötletet továbbra is remeknek tartja és szeretné pontosan megérteni, a magáévá tenni a módszert, hogy alkalomadtán alkalmazni tudja.
Kérdéses pont még a warg, hogy arra miért lehetett szüksége a mágusnak a városon belül, de úgy sejti, ezzel kapcsolatban mestere is csak találgatni tudna.
Közben egyre inkább érti, Gaerralos miért hozatott vele lámpást. Nem tudja, meddig mennek még, vagy hová tartanak, de akár ha itt rájuk esteledik, valószínűleg nagyon sötét lesz, a város fényeitől távol, főleg a fák között járva. Benne pedig mind jobban érik a kérdés, hogy miért is választotta mestere ezt a helyszínt.*
588. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-06-06 10:14:14
Üzenet elküldve: 2022-06-06 10:14:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Rendhagyó gyakorlat//
*Teljesen függetlenül áll Garsin preferenciáitól az, hogy mestere milyen képességeket és tudást akar vele elsajátíttatni. A maga részéről az illúzió olyan varázslat, ami hasznos részét képezhetné a lány arzenáljának, és mind az ismerete, mind a gyakorlása fontos részét kell, hogy képezze a fejlődésének. Jobb, ha már előre eleget tud róla, mint ha csak egy éles helyzetben kell kikisérletezgetnie a használatát.*
-A piacra érve hamarosan mellém szegődött egy Eeyr-hívő csuhás... adománygyűjtő, bár a kinézetéből elnézve kétlem, hogy azok a bizonyos hadiárvák az általa gyűjtött aranyból egy érmét is láttak volna.
*Ehhez még csak akkora szkepticizmus sem kell Eeyr papjai felé, hiszen lesütött a férfi ragadozópillantásáról, hogy mik voltak a valódi szándékai.*
-Ezt követően viszont egy 'Eeyr-től eredő látomása volt', melyet követően abból az adományból kiosztott nekem hetvenhét aranyat, egy közeli ruhaárushoz irányított, a Tisztásra küldött elmélkedni, majd távozott. Remélem, nem szükséges magyaráznom, hogy a valóságban mi történhetett.
*Legalábbis szeretné az gondolni, hogy az eddigi informácó alapján egyértelmű Garsin számára is az, amin számára ott és akkor el sem kellett gondolkoznia.*
-Ahogy viszont a ruhaárussal diskuráltam, nem küldött újabb illúziót. Megjelent ellenben Bredoc Parancsnok, és végül félrevonultam vele, miután egyértelművé vált, hogy a mágus nem szándékoz tovább kommunikálni. Elmondtam a Parancsnoknak a tudnivalókat, majd idővel távoztunk a Kaszárnya irányába. Azóta se jelét, se hírét nem láttam a mágusnak, habár az általa adott pénz mennyiségét a biztonság kedvéért magamnál tartom.
*Egy rövid időre elnéz balra-előre, ahol az erdő szélén egy, a többi közül kissé kimagasló, viszonylag lapos tetejű dombot lát, melyet egy magányos, vaskos, öreg bükkfa tesz felismerhetővé. Jó pár száz lábra van az úttól... megközelíthető, ám a céljaikhoz eléggé elszigetelt. Még eltart egy darabig, amíg majd le kell térniük az útról, hogy elindulhassanak felé, és addig is a beszélgetés folytatódhat tovább.*
-A történtek további részét pedig már tudod.
*Teljesen függetlenül áll Garsin preferenciáitól az, hogy mestere milyen képességeket és tudást akar vele elsajátíttatni. A maga részéről az illúzió olyan varázslat, ami hasznos részét képezhetné a lány arzenáljának, és mind az ismerete, mind a gyakorlása fontos részét kell, hogy képezze a fejlődésének. Jobb, ha már előre eleget tud róla, mint ha csak egy éles helyzetben kell kikisérletezgetnie a használatát.*
-A piacra érve hamarosan mellém szegődött egy Eeyr-hívő csuhás... adománygyűjtő, bár a kinézetéből elnézve kétlem, hogy azok a bizonyos hadiárvák az általa gyűjtött aranyból egy érmét is láttak volna.
*Ehhez még csak akkora szkepticizmus sem kell Eeyr papjai felé, hiszen lesütött a férfi ragadozópillantásáról, hogy mik voltak a valódi szándékai.*
-Ezt követően viszont egy 'Eeyr-től eredő látomása volt', melyet követően abból az adományból kiosztott nekem hetvenhét aranyat, egy közeli ruhaárushoz irányított, a Tisztásra küldött elmélkedni, majd távozott. Remélem, nem szükséges magyaráznom, hogy a valóságban mi történhetett.
*Legalábbis szeretné az gondolni, hogy az eddigi informácó alapján egyértelmű Garsin számára is az, amin számára ott és akkor el sem kellett gondolkoznia.*
-Ahogy viszont a ruhaárussal diskuráltam, nem küldött újabb illúziót. Megjelent ellenben Bredoc Parancsnok, és végül félrevonultam vele, miután egyértelművé vált, hogy a mágus nem szándékoz tovább kommunikálni. Elmondtam a Parancsnoknak a tudnivalókat, majd idővel távoztunk a Kaszárnya irányába. Azóta se jelét, se hírét nem láttam a mágusnak, habár az általa adott pénz mennyiségét a biztonság kedvéért magamnál tartom.
*Egy rövid időre elnéz balra-előre, ahol az erdő szélén egy, a többi közül kissé kimagasló, viszonylag lapos tetejű dombot lát, melyet egy magányos, vaskos, öreg bükkfa tesz felismerhetővé. Jó pár száz lábra van az úttól... megközelíthető, ám a céljaikhoz eléggé elszigetelt. Még eltart egy darabig, amíg majd le kell térniük az útról, hogy elindulhassanak felé, és addig is a beszélgetés folytatódhat tovább.*
-A történtek további részét pedig már tudod.
587. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-06-05 21:48:49
Üzenet elküldve: 2022-06-05 21:48:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Az ork végül rábólint, hogy elfogadja a feltételeit, de Nawanthiri még jó darabig nem szólal meg. Hátul összefogja a sörényét egy, a zsebéből előhalászott, vékony szíjjal. Keres egy lapos kavicsot. Tűnődve forgatja az ujjai között, aztán a folyó felé hajítja - négyet pattan a víz felszínén, mielőtt a hullámokba merülne.*
- Emlékszel arra az estére, amikor a városba jöttem veled? *fölvesz még egy kavicsot, de az nem jó, úgyhogy eldobja, és másikat keres* Az Erdőszéli Tisztáson... nem tudom, mit láttál, de azt mondtad, rohamom van. *mandulaszemeit Ukroméba mélyeszti* Hát az nem roham volt. Tudod... *elfordítja a tekintetét, mert még nem talált megfelelő kövecset* a mesterem megtanított rá, hogyan irányíthatom az álmaim. Mielőtt szerzetessé avattak, az volt a beavatási próbám, hogy olyan mélyre szálljak alá az álmok birodalmába, amennyire csak bírok. Ott találkoztam... *elszorul a torka, de megembereli magát* ...találkoztam egy lehetetlenül kecses, arctalan árnyékkal. Ahogy ölelt, ahogy szólt hozzám... olyan volt, mint egy feneketlen tó jéghideg vize, ami a fuldokló tüdejébe tolul. *nyel egyet, Ukromra pillant. Vibrál a hangjában a feszültség: iszonyat, undor, harag egyvelege.* Foglyul ejtett, ott az álmok mélyén, és... és... *nem jut a mondat végére, de az ujjhegyei kifehérednek, ahogy a térdét markolják. A halántékán lüktetni kezd egy ér. Lehunyja a szemét. Mély levegő. Utána még egy. Szemlesütve folytatja:* ...miután elengedett, napokig nem tudtam megszólalni. Sokszor azt sem értettem, mi történik körülöttem, csak néha sírtam. A szörny azóta velem van: az álmaimban, vagy ha egyedül vagyok. Csak az én számomra létezik, és a fájdalmam élteti. Akárhányszor ölöm meg, mindig visszatér. Megjelent a tisztáson is - pedig ott voltál velem. Ezt a szörnyet kell legyőznöm valahogy.
*Kétoldalt a földre támaszkodik az ökleivel. Fölemeli magát, kihajtogatja a lábait maga alól, fél-lótuszba rakja őket, aztán puhán visszaengedi magát a földre.*
- A mesterem a beavatásnak azon a fokán, ahol vagyok, nem tud újat tanítani nekem. Azért jöttem Artheniorba, hátha itt megtalálom a módot, amivel a démont elpusztítom. *Ukromra néz. Az ork a szeméből könnyen kiolvashatja, hogy a lány a felét sem mondta el ennek a szörnyű históriának. Talán nem teheti, talán nem akarja újra élni minden mozzanatát. Van olyan emlék, ami kimondva megszilárdul, és a szívednél fogva a mélybe ránt. Valószínűleg Ukrom is hordoz néhányat magában.*
*Az ork végül rábólint, hogy elfogadja a feltételeit, de Nawanthiri még jó darabig nem szólal meg. Hátul összefogja a sörényét egy, a zsebéből előhalászott, vékony szíjjal. Keres egy lapos kavicsot. Tűnődve forgatja az ujjai között, aztán a folyó felé hajítja - négyet pattan a víz felszínén, mielőtt a hullámokba merülne.*
- Emlékszel arra az estére, amikor a városba jöttem veled? *fölvesz még egy kavicsot, de az nem jó, úgyhogy eldobja, és másikat keres* Az Erdőszéli Tisztáson... nem tudom, mit láttál, de azt mondtad, rohamom van. *mandulaszemeit Ukroméba mélyeszti* Hát az nem roham volt. Tudod... *elfordítja a tekintetét, mert még nem talált megfelelő kövecset* a mesterem megtanított rá, hogyan irányíthatom az álmaim. Mielőtt szerzetessé avattak, az volt a beavatási próbám, hogy olyan mélyre szálljak alá az álmok birodalmába, amennyire csak bírok. Ott találkoztam... *elszorul a torka, de megembereli magát* ...találkoztam egy lehetetlenül kecses, arctalan árnyékkal. Ahogy ölelt, ahogy szólt hozzám... olyan volt, mint egy feneketlen tó jéghideg vize, ami a fuldokló tüdejébe tolul. *nyel egyet, Ukromra pillant. Vibrál a hangjában a feszültség: iszonyat, undor, harag egyvelege.* Foglyul ejtett, ott az álmok mélyén, és... és... *nem jut a mondat végére, de az ujjhegyei kifehérednek, ahogy a térdét markolják. A halántékán lüktetni kezd egy ér. Lehunyja a szemét. Mély levegő. Utána még egy. Szemlesütve folytatja:* ...miután elengedett, napokig nem tudtam megszólalni. Sokszor azt sem értettem, mi történik körülöttem, csak néha sírtam. A szörny azóta velem van: az álmaimban, vagy ha egyedül vagyok. Csak az én számomra létezik, és a fájdalmam élteti. Akárhányszor ölöm meg, mindig visszatér. Megjelent a tisztáson is - pedig ott voltál velem. Ezt a szörnyet kell legyőznöm valahogy.
*Kétoldalt a földre támaszkodik az ökleivel. Fölemeli magát, kihajtogatja a lábait maga alól, fél-lótuszba rakja őket, aztán puhán visszaengedi magát a földre.*
- A mesterem a beavatásnak azon a fokán, ahol vagyok, nem tud újat tanítani nekem. Azért jöttem Artheniorba, hátha itt megtalálom a módot, amivel a démont elpusztítom. *Ukromra néz. Az ork a szeméből könnyen kiolvashatja, hogy a lány a felét sem mondta el ennek a szörnyű históriának. Talán nem teheti, talán nem akarja újra élni minden mozzanatát. Van olyan emlék, ami kimondva megszilárdul, és a szívednél fogva a mélybe ránt. Valószínűleg Ukrom is hordoz néhányat magában.*
586. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-06-04 22:32:14
Üzenet elküldve: 2022-06-04 22:32:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 545
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 545
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Rendhagyó gyakorlat//
*Nagyon távolinak érzi még magától az illúziók keltését, meg nem is vonzza túlzottan ez a varázslat, nem gondolja, hogy szívesen alkalmazná. Viszont ettől függetlenül is jegyzi Gaerralos szavait, mert roppant hasznosnak találja mindazt, amire a férfi rámutat.
Majd a veteránnal együtt húzódik félre és hallgat, míg a karaván elvonul, megnézve magának a menet tagjait, ahogy az egy városőrtől elvárható.
Mikor pedig ismét magukra maradnak, és a férfi folytatja a mesélést, a figyelme is visszatér rá.
Amennyire értelmezni tudja, mestere szerint nem volt jó döntés fölfednie, hogy tisztában volt vele, hogy illúziók áldozata. Garsin, bár érti Gaerralos gondolkodását e téren, viszont a részéről már ezt bőven többnek, s jobbnak érzi, mint amire ő maga lett volna képes. Kétli, hogy tisztán tudott volna gondolkodni, s egyáltalán felismerni adott körülmények között, hogy mi a látszat és mi a valóság.
Ha volt is benne rokonszenv az ismeretlen mágus felé, az mind elvész, mikor Gaerralos beszámol róla, hogy később már nem is csak az illúzió kedvéért fenyegetőzött az illető. Igaz, épp arról beszélt, hogy nem állt szándékában bántani senkit, de ez kiegészítve azzal, hogy "de megtehetném" már kevésbé békés és megnyugtató közlése e jó szándéknak.
Mikor mestere ismét tart egy kis szünetet, nem kérdez és nem szól közbe. Érdekelné már a történet vége és hogy miként váltak el egymástól a mágussal, mi történt a piacon. Azt ugyan feltételezi, hogy ha az állat elszabadult volna, vagy a mágus maga, arról hallott volna.*
*Nagyon távolinak érzi még magától az illúziók keltését, meg nem is vonzza túlzottan ez a varázslat, nem gondolja, hogy szívesen alkalmazná. Viszont ettől függetlenül is jegyzi Gaerralos szavait, mert roppant hasznosnak találja mindazt, amire a férfi rámutat.
Majd a veteránnal együtt húzódik félre és hallgat, míg a karaván elvonul, megnézve magának a menet tagjait, ahogy az egy városőrtől elvárható.
Mikor pedig ismét magukra maradnak, és a férfi folytatja a mesélést, a figyelme is visszatér rá.
Amennyire értelmezni tudja, mestere szerint nem volt jó döntés fölfednie, hogy tisztában volt vele, hogy illúziók áldozata. Garsin, bár érti Gaerralos gondolkodását e téren, viszont a részéről már ezt bőven többnek, s jobbnak érzi, mint amire ő maga lett volna képes. Kétli, hogy tisztán tudott volna gondolkodni, s egyáltalán felismerni adott körülmények között, hogy mi a látszat és mi a valóság.
Ha volt is benne rokonszenv az ismeretlen mágus felé, az mind elvész, mikor Gaerralos beszámol róla, hogy később már nem is csak az illúzió kedvéért fenyegetőzött az illető. Igaz, épp arról beszélt, hogy nem állt szándékában bántani senkit, de ez kiegészítve azzal, hogy "de megtehetném" már kevésbé békés és megnyugtató közlése e jó szándéknak.
Mikor mestere ismét tart egy kis szünetet, nem kérdez és nem szól közbe. Érdekelné már a történet vége és hogy miként váltak el egymástól a mágussal, mi történt a piacon. Azt ugyan feltételezi, hogy ha az állat elszabadult volna, vagy a mágus maga, arról hallott volna.*
585. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-06-04 16:45:43
Üzenet elküldve: 2022-06-04 16:45:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
// Előre //
* A város mögötte az út előtte. Valaha a környéken élt ő is, de annak már van pár éve.*
- Talán haza kellene néznem egyszer, vagy inkább mégse?* Tűnődik hangosan, hiszen itt nem sokan nézheti emiatt bolondnak. Nem azért, mert egyedül volna, mert vannak akik a város felé mennek, meg olyanok is, akik onnan jönnek, mint ő, de nagyon egymással egyik félnek sincs dolga. Sétál már egy ideje az utat követve. A meleg pedig egyre inkább rátelepszik a vidék, hogy aztán lustán elnyúljon rajta, ezzel is megnehezítve a hosszú utat. Már folyik a víz róla rendesen. Kis kulacsában víz még van éppen, mert feltöltötte, de gyorsan kopik, pedig még csak az út elején tart. Kedve már nem olyan töretlen, mint induláskor volt. Ezen csak az egyik erdősáv javít. Az erdő neki otthoni terepnek számít, vagyis annak számított hajdanán, de ez az érzés soha nem kopik ki. Itt megpihen a fák hűvösében.*
- Talán vissza kéne fordulnom.* Néz vissza, de mostanra a város is elég messze van.*
- Fenébe, akkor inkább tovább megyek.* Pillant előre a végtelenbe, de annak még annyira se látja a végét, mert a messzeségben az ingoványba vész.Fáradtan tápászkodik fel, hogy újra elinduljon. Az órák telnek, neki pedig kezd fogyni az ereje. A lelkesedése az már rég elmaradt mögötte. Cifrát káromkodva rogy le egy útszéli tuskóra.*
- Jaj, de messze van. Sötétedésre még a városba se érek vissza.* Nyöszörgi, miközben azon agyal, hogy mitévő legyen. Nagyon nincs kedve a szabadban éjszakázni, még ha addig van pár óra. Teysus újfent megoldást kínál fel számára. Lovasok tűnnek fel hátulról.*
- Ez egy jel.* Kapja fel a fejét, majd elkezdi fürkészni az érkezőket. Ha kell az erdőbe menekül, de most erre nincs szükség. Nem tűnnek banditáknak. Valamilyen vadászok lehetnek, felismeri az ilyeneket, mert sokat látott régen a közösségben ilyen öltözéket. Ki is áll az út szélére, hogy integessen nekik.*
- Magukat Teysus sodorta erre jó urak!* Szólítja le őket, hogy aztán megossza velük az ő nyűgét baját. Teysusnak hála barátokkal találkozott össze, akik felajánlják neki, hogy viszik egy darabig. Sőt ennél még jobb is történik. Meghívják, hogy csatlakozzon hozzájuk éjszakára. Kis tábort vernek, húst sütnek, még egy pár korty bor is kerül elő. A tündér pedig teszi a dolgát. Mesél, táncol, szórakoztatja a népet. Másnap készen áll, hogy folytassa az utat, vagyis annyira nem, mert izomlázas egy kicsit a tegnapi után, de most már közel az ingovány. Még egy fogadóról is tájékoztatják, ami a visszaúton hasznos lehet még neki. Sajnálja, hogy a vadászok nem lépnek be az ingoványba, így saját magának kell átvágnia rajta. Viszont el van látva tanácsokkal, de valamiért ők sem ajánlják neki, hogy átkeljen rajta egyedül. Ez csak olaj a tűzre.*
- Teysus vezeti az én lépteimet, akkor nem történhet baj.* Nem hagyja, hogy ezek csak úgy lenézzék. Majd megmutatja nekik.*
* A város mögötte az út előtte. Valaha a környéken élt ő is, de annak már van pár éve.*
- Talán haza kellene néznem egyszer, vagy inkább mégse?* Tűnődik hangosan, hiszen itt nem sokan nézheti emiatt bolondnak. Nem azért, mert egyedül volna, mert vannak akik a város felé mennek, meg olyanok is, akik onnan jönnek, mint ő, de nagyon egymással egyik félnek sincs dolga. Sétál már egy ideje az utat követve. A meleg pedig egyre inkább rátelepszik a vidék, hogy aztán lustán elnyúljon rajta, ezzel is megnehezítve a hosszú utat. Már folyik a víz róla rendesen. Kis kulacsában víz még van éppen, mert feltöltötte, de gyorsan kopik, pedig még csak az út elején tart. Kedve már nem olyan töretlen, mint induláskor volt. Ezen csak az egyik erdősáv javít. Az erdő neki otthoni terepnek számít, vagyis annak számított hajdanán, de ez az érzés soha nem kopik ki. Itt megpihen a fák hűvösében.*
- Talán vissza kéne fordulnom.* Néz vissza, de mostanra a város is elég messze van.*
- Fenébe, akkor inkább tovább megyek.* Pillant előre a végtelenbe, de annak még annyira se látja a végét, mert a messzeségben az ingoványba vész.Fáradtan tápászkodik fel, hogy újra elinduljon. Az órák telnek, neki pedig kezd fogyni az ereje. A lelkesedése az már rég elmaradt mögötte. Cifrát káromkodva rogy le egy útszéli tuskóra.*
- Jaj, de messze van. Sötétedésre még a városba se érek vissza.* Nyöszörgi, miközben azon agyal, hogy mitévő legyen. Nagyon nincs kedve a szabadban éjszakázni, még ha addig van pár óra. Teysus újfent megoldást kínál fel számára. Lovasok tűnnek fel hátulról.*
- Ez egy jel.* Kapja fel a fejét, majd elkezdi fürkészni az érkezőket. Ha kell az erdőbe menekül, de most erre nincs szükség. Nem tűnnek banditáknak. Valamilyen vadászok lehetnek, felismeri az ilyeneket, mert sokat látott régen a közösségben ilyen öltözéket. Ki is áll az út szélére, hogy integessen nekik.*
- Magukat Teysus sodorta erre jó urak!* Szólítja le őket, hogy aztán megossza velük az ő nyűgét baját. Teysusnak hála barátokkal találkozott össze, akik felajánlják neki, hogy viszik egy darabig. Sőt ennél még jobb is történik. Meghívják, hogy csatlakozzon hozzájuk éjszakára. Kis tábort vernek, húst sütnek, még egy pár korty bor is kerül elő. A tündér pedig teszi a dolgát. Mesél, táncol, szórakoztatja a népet. Másnap készen áll, hogy folytassa az utat, vagyis annyira nem, mert izomlázas egy kicsit a tegnapi után, de most már közel az ingovány. Még egy fogadóról is tájékoztatják, ami a visszaúton hasznos lehet még neki. Sajnálja, hogy a vadászok nem lépnek be az ingoványba, így saját magának kell átvágnia rajta. Viszont el van látva tanácsokkal, de valamiért ők sem ajánlják neki, hogy átkeljen rajta egyedül. Ez csak olaj a tűzre.*
- Teysus vezeti az én lépteimet, akkor nem történhet baj.* Nem hagyja, hogy ezek csak úgy lenézzék. Majd megmutatja nekik.*
584. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-06-04 15:56:14
Üzenet elküldve: 2022-06-04 15:56:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Rendhagyó gyakorlat//
*Igen, határozottan szórakoztatja Garsint a veterán előadásmódja. Apró, és kevésbé apró jelekből is kiderül ez, és habár normális esetben talán neheztelne a komolytalanság miatt, bízik benne, hogy a lány azokat a részeket, melyeket fontos komolyan vennie, a megfelelő módon kezeli. És valóban, gyorsan visszatér a fókusz a lány pillantásába, ahogy folytatja a történetet.
A fenyegetésről valóban nem beszéltek, valójában csak a Wulfrixennek leadott jelentésében említette meg bárkinek is. Garsin első kérdése lövés a sötétbe, az eddigiek alapján aligha lehet helyes következtetés, melyet csak egy finom fejrázással jelez. Időt hagy a lánynak kielemezni azt, amit eddig hallott, és látszik is, ahogy a fejében legalább egy bizonyos szintig összeállnak a dolgok.
Arckifejezése finom mosolyra húzódik, ahogy tanítványa lelkesen folytatja gondolatmenetét, és látni a testbeszédéből, hogy amaz jó úton jár. A tény pedig, hogy ugyanonnan érkezett az illúzió is, mint ahol a mágus bujkált, nem Gaerralos elbeszélése miatt volt összezavaró; szinte kétségkívül szándékos megtévesztés volt a mágus részéről.
Csak a végén, mikor a mágus meneküléséről beszél a másik, mutatja jelét, hogy egy kicsit eltávolodott a történtektől, és gyorsan vissza is veszi a szót.*
-Nagyrészt helyesek a következtetéseid. Az ilyen inkonzisztenciák észrevétele pont ugyanannyira hasznos, mikor rajtad használják ezt a varázslatot, mint ha te használod valaki máson. Az áldozat valóságképét nem változtatja meg, és a gyanakvás egy bonyolult hazugságot könnyedén ellehetetleníthet.
*Egy rövid ideig elcsöndesedik, ahogy egy Artheniorba tartó karaván mellett haladnak el. Már eltávolodtak valamennyire a várostól, és többé nem épületek és tömegek között haladnak el, ám még így sem feltétlenül akarja találkozása részleteit híresztelni, főleg úgy nem, hogy tabardja eléggé könnyen beazonosíthatóvá teszi őt.*
-Mikor eleinte előtört a kúria kertjéből, én magam is azt hittem, hogy a mágussal volt dolgom, és ezen valóban az változtatott, hogy a másik illúziót valósnak kezelte. Ám ha belegondolsz, könnyedén lehetett volna valós a második illúzió. A szavai alapján tudtam, hogy hazudott, ám azzal, hogy őt is illúzióként kezeltem, és egyenesen a mágushoz intéztem a következő szavaimat, potenciálisan sokat veszíthettem volna.
A döntés maga nem logikus megfontolásból eredt, hanem alapjában véve a második illúzió által kiváltott érzelmi reakció produktuma volt. És ahogy később a mágus - még továbbra is ugyanezen az illúzión keresztül - jelezte is, csak azért nem járt komoly következményekkel, mert a mágus maga nem kívánt öldöklésbe kezdeni. Mágiáján keresztül továbbra is viszonylagos könnyedséggel eltehetett volna láb alól.
*A tény pedig, hogy jelenleg itt áll, semmit sem változtat a tényen, hogy az általa elkövetett hibák távolról sem illenek egy hozzá hasonló katonához.*
-Közöltem vele, hogy a megtévesztéstől függetlenül továbbra is hajlandó vagyok belemenni a játékba... főképp azért, hogy ne egy másik járókelővel tegye meg ugyanezt. Amint jeleztem, hogy nem vertem át, elvakított. Egy holdvarázslat igéjét hallottam, ám maga az illúzió keltése is bőven képes az érzékek megszüntetésére. Ezt követően, hogy meggyőzzön arról, hogy egy, az engem körülvevő területre ható mágiát alkalmazott, az eddig kihalt utcán pár, a sötétségben ragadt járókelő hangját keltette.
*Szemével az előtte levő utat szemlélve folytatja az elbeszélést, egyelőre nem hagyva különösebb szüneteket.*
-Itt megszakadt az illúzió... vagy legalábbis erősen gyanítom, hogy megszakadt. Egy nehéz, négylábú, karmokkal rendelkező lény talpainak kopogását hallottam az utcakövezeten, a piac felé haladva. Wargra következtetve úgy ítéltem meg, hogy mivel nem tudom megakadályozni, hogy a mágus egy veszélyes, láthatatlan ragadozót vigyen be egy tömeg közepére, így vele kell tartanom, hogy ha elveszti az irányítását a hátasa felett - mert csizmakopogást nem hallottam -, úgy jelen kell lennem a helyzet kezelésére. Rövidesen elértünk a piachoz.
*Nem tart különösebb szünetet, csak eleget, hogy megnedvesítse az ajkait, ám ha Garsinnak valami nagyon nyomasztó kérdése van, azt itt akár gyorsan be is szúrhatja.*
*Igen, határozottan szórakoztatja Garsint a veterán előadásmódja. Apró, és kevésbé apró jelekből is kiderül ez, és habár normális esetben talán neheztelne a komolytalanság miatt, bízik benne, hogy a lány azokat a részeket, melyeket fontos komolyan vennie, a megfelelő módon kezeli. És valóban, gyorsan visszatér a fókusz a lány pillantásába, ahogy folytatja a történetet.
A fenyegetésről valóban nem beszéltek, valójában csak a Wulfrixennek leadott jelentésében említette meg bárkinek is. Garsin első kérdése lövés a sötétbe, az eddigiek alapján aligha lehet helyes következtetés, melyet csak egy finom fejrázással jelez. Időt hagy a lánynak kielemezni azt, amit eddig hallott, és látszik is, ahogy a fejében legalább egy bizonyos szintig összeállnak a dolgok.
Arckifejezése finom mosolyra húzódik, ahogy tanítványa lelkesen folytatja gondolatmenetét, és látni a testbeszédéből, hogy amaz jó úton jár. A tény pedig, hogy ugyanonnan érkezett az illúzió is, mint ahol a mágus bujkált, nem Gaerralos elbeszélése miatt volt összezavaró; szinte kétségkívül szándékos megtévesztés volt a mágus részéről.
Csak a végén, mikor a mágus meneküléséről beszél a másik, mutatja jelét, hogy egy kicsit eltávolodott a történtektől, és gyorsan vissza is veszi a szót.*
-Nagyrészt helyesek a következtetéseid. Az ilyen inkonzisztenciák észrevétele pont ugyanannyira hasznos, mikor rajtad használják ezt a varázslatot, mint ha te használod valaki máson. Az áldozat valóságképét nem változtatja meg, és a gyanakvás egy bonyolult hazugságot könnyedén ellehetetleníthet.
*Egy rövid ideig elcsöndesedik, ahogy egy Artheniorba tartó karaván mellett haladnak el. Már eltávolodtak valamennyire a várostól, és többé nem épületek és tömegek között haladnak el, ám még így sem feltétlenül akarja találkozása részleteit híresztelni, főleg úgy nem, hogy tabardja eléggé könnyen beazonosíthatóvá teszi őt.*
-Mikor eleinte előtört a kúria kertjéből, én magam is azt hittem, hogy a mágussal volt dolgom, és ezen valóban az változtatott, hogy a másik illúziót valósnak kezelte. Ám ha belegondolsz, könnyedén lehetett volna valós a második illúzió. A szavai alapján tudtam, hogy hazudott, ám azzal, hogy őt is illúzióként kezeltem, és egyenesen a mágushoz intéztem a következő szavaimat, potenciálisan sokat veszíthettem volna.
A döntés maga nem logikus megfontolásból eredt, hanem alapjában véve a második illúzió által kiváltott érzelmi reakció produktuma volt. És ahogy később a mágus - még továbbra is ugyanezen az illúzión keresztül - jelezte is, csak azért nem járt komoly következményekkel, mert a mágus maga nem kívánt öldöklésbe kezdeni. Mágiáján keresztül továbbra is viszonylagos könnyedséggel eltehetett volna láb alól.
*A tény pedig, hogy jelenleg itt áll, semmit sem változtat a tényen, hogy az általa elkövetett hibák távolról sem illenek egy hozzá hasonló katonához.*
-Közöltem vele, hogy a megtévesztéstől függetlenül továbbra is hajlandó vagyok belemenni a játékba... főképp azért, hogy ne egy másik járókelővel tegye meg ugyanezt. Amint jeleztem, hogy nem vertem át, elvakított. Egy holdvarázslat igéjét hallottam, ám maga az illúzió keltése is bőven képes az érzékek megszüntetésére. Ezt követően, hogy meggyőzzön arról, hogy egy, az engem körülvevő területre ható mágiát alkalmazott, az eddig kihalt utcán pár, a sötétségben ragadt járókelő hangját keltette.
*Szemével az előtte levő utat szemlélve folytatja az elbeszélést, egyelőre nem hagyva különösebb szüneteket.*
-Itt megszakadt az illúzió... vagy legalábbis erősen gyanítom, hogy megszakadt. Egy nehéz, négylábú, karmokkal rendelkező lény talpainak kopogását hallottam az utcakövezeten, a piac felé haladva. Wargra következtetve úgy ítéltem meg, hogy mivel nem tudom megakadályozni, hogy a mágus egy veszélyes, láthatatlan ragadozót vigyen be egy tömeg közepére, így vele kell tartanom, hogy ha elveszti az irányítását a hátasa felett - mert csizmakopogást nem hallottam -, úgy jelen kell lennem a helyzet kezelésére. Rövidesen elértünk a piachoz.
*Nem tart különösebb szünetet, csak eleget, hogy megnedvesítse az ajkait, ám ha Garsinnak valami nagyon nyomasztó kérdése van, azt itt akár gyorsan be is szúrhatja.*
583. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-06-04 01:05:59
Üzenet elküldve: 2022-06-04 01:05:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 545
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 545
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Rendhagyó gyakorlat//
*Ugyan továbbra sincs meggyőződve róla, hogy szándékosan húzzák az idegeit, azért mégis jól szórakozik a helyzeten. Főleg mikor mestere már végzett az ivással, de aztán még elbíbelődik a kulacsával is...
Lélegzetét visszafogja és igyekszik nem kitörni egy játékosan sürgető megjegyzésben, vagy nevetésben, hanem még a helyzethez mérten a komolyságát is megőrizni, de pillanatról pillanatra nehezebb az ellenállás. Aztán mikor Gaerralos végre megszólal és minden átmenet nélkül folytatja, mintha mi sem történt volna... a hirtelen váltás és a helyzet komikuma végül eléri, hogy néhányszor összeránduljanak a rekeszizmai, de el nem neveti magát, csak a szája szorul össze és a szemei ráncolódnak nevetősen. Ám gyorsan múló állapot ez, egyhamar feloldódik az összpontosításban, mert nem igazán engedheti meg magának figyelme szórtságát, ha nem akar lemaradni a fontos részletekről.
Meg kell állapítsa, hogy mestere nem utolsó a történetmesélésben sem. A szemléltetése a bot végének kövezethez csapásával gyakorlatias célt szolgál, ám egyben drámai elem is, Garsinra legalábbis biztosan ekképpen hat.
És végre bekerül a történetbe a warg is. A többi viszont megint zavaros lesz a számára. Fenyegetésről korábban nem beszéltek még a kaszárnya udvarán a parancsnokkal...
Ha nem állna itt mellette Gaerralos élve és épségben, biztosan aggódna, de még így is feszültté teszi az elképzelt helyzet. És persze várná a folytatást, de a férfi megint félbehagyja a mesélést.*
- Mit csinált? Harcolt vele? - *Kérdez, hátha serkenti a további elbeszélést. Ám mint kiderül, mestere tőle várja a véleményét és elképzelését a folytatásról. Mire ő erősen elgondolkodik, igyekszik megjeleníteni szemei előtt az egész jelenetet.*
- Nem tudom, mit csinált... Oh, vagy... - *Kapja föl tekintetét Gaerralos arcára.*
- Az a nő is csak illúzió volt? Nem ő volt az a Taitos mester, ugye? - *Esik le neki. Mert az, hogy Gaerralos úgy mesélte, hogy a mágus láthatatlan volt és ott rejtőzködött azon a területen, ahonnan aztán láthatatlanul felé is tört ez a nő, összezavarta és a kettőt azonosította: úgy értelmezte, hogy a láthatatlan varázsló fölfedte magát, s kiderült, hogy valójában egy sötételf nő, aki eztán Gaerralos életére tört.
Vár egyfajta megerősítést, de szinte szünet nélkül folytatja a hangos gondolkodást.*
- Rájött, hogy ő is illúzió, mert nem találta észszerűnek, hogy azzal fenyegeti, hogy megöli, ha nem végez a másik illúzióval - a tündérrel -, akiről biztosan tudta, hogy illúzió, így tehát nem lehet megölni? - *Veti fel.*
- Ezt esetleg közölte is, hogy a láthatatlan mágus hallja? Aztán... Aztán a mágus elmenekült, ott hagyta magát, mert átlátott rajta? - *Folytatja a találgatást, részben már a kaszárnya területén elhangzottakra is alapozva, a végkimenetelt ismerve.*
*Ugyan továbbra sincs meggyőződve róla, hogy szándékosan húzzák az idegeit, azért mégis jól szórakozik a helyzeten. Főleg mikor mestere már végzett az ivással, de aztán még elbíbelődik a kulacsával is...
Lélegzetét visszafogja és igyekszik nem kitörni egy játékosan sürgető megjegyzésben, vagy nevetésben, hanem még a helyzethez mérten a komolyságát is megőrizni, de pillanatról pillanatra nehezebb az ellenállás. Aztán mikor Gaerralos végre megszólal és minden átmenet nélkül folytatja, mintha mi sem történt volna... a hirtelen váltás és a helyzet komikuma végül eléri, hogy néhányszor összeránduljanak a rekeszizmai, de el nem neveti magát, csak a szája szorul össze és a szemei ráncolódnak nevetősen. Ám gyorsan múló állapot ez, egyhamar feloldódik az összpontosításban, mert nem igazán engedheti meg magának figyelme szórtságát, ha nem akar lemaradni a fontos részletekről.
Meg kell állapítsa, hogy mestere nem utolsó a történetmesélésben sem. A szemléltetése a bot végének kövezethez csapásával gyakorlatias célt szolgál, ám egyben drámai elem is, Garsinra legalábbis biztosan ekképpen hat.
És végre bekerül a történetbe a warg is. A többi viszont megint zavaros lesz a számára. Fenyegetésről korábban nem beszéltek még a kaszárnya udvarán a parancsnokkal...
Ha nem állna itt mellette Gaerralos élve és épségben, biztosan aggódna, de még így is feszültté teszi az elképzelt helyzet. És persze várná a folytatást, de a férfi megint félbehagyja a mesélést.*
- Mit csinált? Harcolt vele? - *Kérdez, hátha serkenti a további elbeszélést. Ám mint kiderül, mestere tőle várja a véleményét és elképzelését a folytatásról. Mire ő erősen elgondolkodik, igyekszik megjeleníteni szemei előtt az egész jelenetet.*
- Nem tudom, mit csinált... Oh, vagy... - *Kapja föl tekintetét Gaerralos arcára.*
- Az a nő is csak illúzió volt? Nem ő volt az a Taitos mester, ugye? - *Esik le neki. Mert az, hogy Gaerralos úgy mesélte, hogy a mágus láthatatlan volt és ott rejtőzködött azon a területen, ahonnan aztán láthatatlanul felé is tört ez a nő, összezavarta és a kettőt azonosította: úgy értelmezte, hogy a láthatatlan varázsló fölfedte magát, s kiderült, hogy valójában egy sötételf nő, aki eztán Gaerralos életére tört.
Vár egyfajta megerősítést, de szinte szünet nélkül folytatja a hangos gondolkodást.*
- Rájött, hogy ő is illúzió, mert nem találta észszerűnek, hogy azzal fenyegeti, hogy megöli, ha nem végez a másik illúzióval - a tündérrel -, akiről biztosan tudta, hogy illúzió, így tehát nem lehet megölni? - *Veti fel.*
- Ezt esetleg közölte is, hogy a láthatatlan mágus hallja? Aztán... Aztán a mágus elmenekült, ott hagyta magát, mert átlátott rajta? - *Folytatja a találgatást, részben már a kaszárnya területén elhangzottakra is alapozva, a végkimenetelt ismerve.*
582. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-06-03 23:50:48
Üzenet elküldve: 2022-06-03 23:50:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Rendhagyó gyakorlat//
*Részben pontosan azért is írja le az illúzió hatását, általa ismert tulajdonságait és limitációit, mert tudja, hogy Garsin idővel könnyen lehet, hogy a holdmágia titkait kutatva szembe fog találkozni ezzel a varázslattal, és később talán még alkalmazni is fogja. Ehhez pedig a több perspektíva és a mágia esetleges rizikói is hozzátehetnek.
A titokzatos mágus felé Gaerralos is érez némi szakmai tiszteletet, ám a felelőtlen mód, ahogy viselkedett és alkalmazta varázstudását, személyes szinten ezen a tiszteleten jóval csökkent, és különösebb szimpátiát sem kölcsönöz.
Mégis, észreveszi, hogy Garsin élvezi a történetet, mely valóban szórakoztató lehet külső szemmel... sőt, még a veterán maga sem bánta különösebben a kihívást, valamint a helyzet humoros részei sem kerülték el a figyelmét. Talán egyszemélyes közönségének reakciói is hozzájárulnak ahhoz, hogy ott tart egy szünetet, ahol.
Mert bizony akármennyire is fegyelmezett, precíz és céltudatos a kommunikációja, időnként, mikor a helyzet úgy kívánja, nem áll távol tőle egy kevés drámaiság... Ez is része azon kevés tulajdonságnak, melyek helyenként emlékeztetik a világot, és Gaerralost magát is arról, hogy emberből van, nem kőből. Így hát meglehet, hogy mikor leakasztja kulacsát, és iszik pár korty vizet, az hatásszünetként is szolgál... az arckifejezéséből nem lehet kideríteni. Ám az biztos, hogy mikor végzett az ivással, még pár másodpercig, amíg újra az övére csatolja kulacsát, nem szólal meg, és csak utána kezd rá újra.*
-Mikor a kerítéshez sétáltam, az illúzió 'figyelmeztetett', hogy a kerten belülről figyel valaki. Bizonyára felismerte a mágus, hogy tudtam a jelenlétéről... mentette volna a menthetőt. Terveim szerint hagytam volna neki, és ahogy eltávolodtam a kerítéstől, még további megerősítést is nyertem a jelenés illúzió mivoltára. Ám ezután egy általam okozott hirtelen hang...
*Itt egy csuklómozdulattal előrelendíti botját, hogy annak vége a kereskedőút kövezetén csattanjon, apró szünetet tartva elbeszélésében, majd mintha mi sem történt volna, visszatámasztja botját a vállára, és folytatja.*
-érdekes reakciót váltott ki. Állatias morgást... egy ragadozó nagyvad fenyegető jelzését. Rövidesen láttam, ahogy a kúria kertjében valami előtör a fű közül. Láthatatlan, ám léptei hangja alapján agilis, könnyed termetű, gyors. Még ha elég időt is adott volna nekem arra, hogy előhúzzam a fegyveremet, akkor sem tudtam volna mit kezdeni egy láthatatlan ellenféllel szemben, és a hangok alapján ő nálam gyorsabban rántott pengét.
*Hangja és arckifejezése is elkomolyodik, ahogy visszaemlékszik a történtekre. Még úgy is, hogy tudja, nem egy valódi sötételf matróna - vagy akármi is akart lenni az illúzió - hatalma alatt volt, távolról sem lehet kellemes emléknek leírni, ami történt.*
-Női hang, kegyetlen éllel, egy mélységi matrónához hasonlóan akcentálva. Hasonlóan morgott, mint amit először hallottam... És a szavai is egy sötételf nőstényére hajaztak. Gratulált, hogy hím létemre felfedeztem a búvóhelyét, majd megfenyegetett, hogy amennyiben nem segítek neki megölni az első jelenés tulajdonosát - a nőt, akit ábrázolt -, úgy én vesztem el az életem.
*Garsin felé néz, pillantása várakozást tükröz... láthatólag kíváncsi a lány gondolataira, akár az eddigiekről, akár arról, hogy ezután mi történik. Ez utóbbiról szükség esetén szóban is tájékoztatja, elvégre érdekli, hogy tanítványa hogy kezelné ezt a helyzetet, és milyen cselekedetre számítana mesterétől.*
*Részben pontosan azért is írja le az illúzió hatását, általa ismert tulajdonságait és limitációit, mert tudja, hogy Garsin idővel könnyen lehet, hogy a holdmágia titkait kutatva szembe fog találkozni ezzel a varázslattal, és később talán még alkalmazni is fogja. Ehhez pedig a több perspektíva és a mágia esetleges rizikói is hozzátehetnek.
A titokzatos mágus felé Gaerralos is érez némi szakmai tiszteletet, ám a felelőtlen mód, ahogy viselkedett és alkalmazta varázstudását, személyes szinten ezen a tiszteleten jóval csökkent, és különösebb szimpátiát sem kölcsönöz.
Mégis, észreveszi, hogy Garsin élvezi a történetet, mely valóban szórakoztató lehet külső szemmel... sőt, még a veterán maga sem bánta különösebben a kihívást, valamint a helyzet humoros részei sem kerülték el a figyelmét. Talán egyszemélyes közönségének reakciói is hozzájárulnak ahhoz, hogy ott tart egy szünetet, ahol.
Mert bizony akármennyire is fegyelmezett, precíz és céltudatos a kommunikációja, időnként, mikor a helyzet úgy kívánja, nem áll távol tőle egy kevés drámaiság... Ez is része azon kevés tulajdonságnak, melyek helyenként emlékeztetik a világot, és Gaerralost magát is arról, hogy emberből van, nem kőből. Így hát meglehet, hogy mikor leakasztja kulacsát, és iszik pár korty vizet, az hatásszünetként is szolgál... az arckifejezéséből nem lehet kideríteni. Ám az biztos, hogy mikor végzett az ivással, még pár másodpercig, amíg újra az övére csatolja kulacsát, nem szólal meg, és csak utána kezd rá újra.*
-Mikor a kerítéshez sétáltam, az illúzió 'figyelmeztetett', hogy a kerten belülről figyel valaki. Bizonyára felismerte a mágus, hogy tudtam a jelenlétéről... mentette volna a menthetőt. Terveim szerint hagytam volna neki, és ahogy eltávolodtam a kerítéstől, még további megerősítést is nyertem a jelenés illúzió mivoltára. Ám ezután egy általam okozott hirtelen hang...
*Itt egy csuklómozdulattal előrelendíti botját, hogy annak vége a kereskedőút kövezetén csattanjon, apró szünetet tartva elbeszélésében, majd mintha mi sem történt volna, visszatámasztja botját a vállára, és folytatja.*
-érdekes reakciót váltott ki. Állatias morgást... egy ragadozó nagyvad fenyegető jelzését. Rövidesen láttam, ahogy a kúria kertjében valami előtör a fű közül. Láthatatlan, ám léptei hangja alapján agilis, könnyed termetű, gyors. Még ha elég időt is adott volna nekem arra, hogy előhúzzam a fegyveremet, akkor sem tudtam volna mit kezdeni egy láthatatlan ellenféllel szemben, és a hangok alapján ő nálam gyorsabban rántott pengét.
*Hangja és arckifejezése is elkomolyodik, ahogy visszaemlékszik a történtekre. Még úgy is, hogy tudja, nem egy valódi sötételf matróna - vagy akármi is akart lenni az illúzió - hatalma alatt volt, távolról sem lehet kellemes emléknek leírni, ami történt.*
-Női hang, kegyetlen éllel, egy mélységi matrónához hasonlóan akcentálva. Hasonlóan morgott, mint amit először hallottam... És a szavai is egy sötételf nőstényére hajaztak. Gratulált, hogy hím létemre felfedeztem a búvóhelyét, majd megfenyegetett, hogy amennyiben nem segítek neki megölni az első jelenés tulajdonosát - a nőt, akit ábrázolt -, úgy én vesztem el az életem.
*Garsin felé néz, pillantása várakozást tükröz... láthatólag kíváncsi a lány gondolataira, akár az eddigiekről, akár arról, hogy ezután mi történik. Ez utóbbiról szükség esetén szóban is tájékoztatja, elvégre érdekli, hogy tanítványa hogy kezelné ezt a helyzetet, és milyen cselekedetre számítana mesterétől.*
581. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-06-03 16:58:06
Üzenet elküldve: 2022-06-03 16:58:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Valóban nem egy könnyű kéréssel fordult Nawanthirihez, így nesztelenül vár, türelmesen, míg barátja a válaszon gondolkozik. Igazából ezt már régebben is meg kívánta kérdezni tőle, de sosem volt eddig mersze előállni vele; vagy lehet, hogy csak a szerzetes által táplált tisztelet miatt nem akart amaz okaiba beleturkálni. Elvégre mindenkinek vannak olyan dolgai, amit inkább maguknak tartanának. De akkor miért is kérelmezi meg most? Egyszerű: nem szeret sokáig a ködben maradni. Bizonytalannak, veszélyeztetettnek érzi magát így, még ha már így is rábízna saját életét társára. Akármennyire is tartja amazt jó barátjának, vagy többnek is, ez a kimondatlan téma pukkadásig nyomta volna. Másrészről, egy sokkal egyszerűbb ok, hogy kíváncsi. Kíváncsi, Nawanthiri mi okból jött, céljaira és vágyaira e hellyel kapcsolatban, ha egyáltalán vannak.
A feltételek eljövetelét hallva úgy bólint, mint aki nagyon is számított esetleges megkötésekre, nincs harag tömör tekintetében. Várakozva nézi a lány ujjait.*
~ Nem beszélik kívülállóknak? ~ *Furcsállva hallja ezt, de nem reagál. Nem az lenne a racionális, ha minél több embernek terjesztenék hiteiket, ezáltal több és több jövőbeli szerzetest szerezve? Miért a létszámkorlát? Lehet hogy erre is választ fog kapni. A második feltételre rövidet biccent. Abban Nawanthiri bízhat, hogy nem kotyogja el titkait senkinek, még annak a kevésnek sem, kivel szóban van monoton biztonsági napjaiban. Saját napi szószámainak az aránya továbbra sem haladhatja meg a tucatot. A harmadik feltétel hallatára viszont összegyűlnek a barázdák az ork homlokán; nem, erre is számítania kellett volna, mégsem akart felkészülni rá. Rosszalló arckifejezéssel fordul magába egy darabig, tépelődik, megéri e, hogyan válaszoljon. Végül ismét egy tiszteletreméltó mennyiségű levegőt ereszt ki az orrán keresztül, és megszólal.* - Rendben. *Vállait megropogtatva elkényelmesedik, Lábaival a biztonságos fűre lökve magát elhelyezkedik, élesre váltó tekintetével tudatja Nawanthirivel, hogy a teljes figyelme az övé.*
*Valóban nem egy könnyű kéréssel fordult Nawanthirihez, így nesztelenül vár, türelmesen, míg barátja a válaszon gondolkozik. Igazából ezt már régebben is meg kívánta kérdezni tőle, de sosem volt eddig mersze előállni vele; vagy lehet, hogy csak a szerzetes által táplált tisztelet miatt nem akart amaz okaiba beleturkálni. Elvégre mindenkinek vannak olyan dolgai, amit inkább maguknak tartanának. De akkor miért is kérelmezi meg most? Egyszerű: nem szeret sokáig a ködben maradni. Bizonytalannak, veszélyeztetettnek érzi magát így, még ha már így is rábízna saját életét társára. Akármennyire is tartja amazt jó barátjának, vagy többnek is, ez a kimondatlan téma pukkadásig nyomta volna. Másrészről, egy sokkal egyszerűbb ok, hogy kíváncsi. Kíváncsi, Nawanthiri mi okból jött, céljaira és vágyaira e hellyel kapcsolatban, ha egyáltalán vannak.
A feltételek eljövetelét hallva úgy bólint, mint aki nagyon is számított esetleges megkötésekre, nincs harag tömör tekintetében. Várakozva nézi a lány ujjait.*
~ Nem beszélik kívülállóknak? ~ *Furcsállva hallja ezt, de nem reagál. Nem az lenne a racionális, ha minél több embernek terjesztenék hiteiket, ezáltal több és több jövőbeli szerzetest szerezve? Miért a létszámkorlát? Lehet hogy erre is választ fog kapni. A második feltételre rövidet biccent. Abban Nawanthiri bízhat, hogy nem kotyogja el titkait senkinek, még annak a kevésnek sem, kivel szóban van monoton biztonsági napjaiban. Saját napi szószámainak az aránya továbbra sem haladhatja meg a tucatot. A harmadik feltétel hallatára viszont összegyűlnek a barázdák az ork homlokán; nem, erre is számítania kellett volna, mégsem akart felkészülni rá. Rosszalló arckifejezéssel fordul magába egy darabig, tépelődik, megéri e, hogyan válaszoljon. Végül ismét egy tiszteletreméltó mennyiségű levegőt ereszt ki az orrán keresztül, és megszólal.* - Rendben. *Vállait megropogtatva elkényelmesedik, Lábaival a biztonságos fűre lökve magát elhelyezkedik, élesre váltó tekintetével tudatja Nawanthirivel, hogy a teljes figyelme az övé.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1291-1310