Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 275 (5481. - 5500. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
5500. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-05-13 15:39:20
Üzenet elküldve: 2020-05-13 15:39:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kékvér//
*Újabb zavart, kamaszlányos pír ül ki halvány rózsák formájában sápadt bőrére. Persze szoktak neki mások is bókolni, de rég hallott ilyen szép képekbe csomagolt, burkolt dicséretet. Valami különös módon érinti meg a férfi egész lénye, olyan meleg és és kedves érzelmeket felidézve benne, amelyeket utoljára szeretett otthona biztonságában volt lehetősége érezni. Igen, biztonság, ez a jó szó, pontosa ezt érzi az elf mellett sétálva, ezen a gyönyörű, holdfényes éjszakán.*
- Ó, ugyan. Én csak megéneklem, dallamba foglalom a szépségeit, de aligha érhetek fel ehhez a nagy csodához.
*A simításra teste ösztönösen reagál, s a karjában végigfutó kellemes bizsergés hatására egy leheletnyivel közelebb húzódik Dramhoz. Persze még óvatos, nem szándékozik közelségével zavarba hozni a partnerét, még az is kiderülhet, hogy otthon várja a kedves asszonya. Bár azért valahol mélyen, titkon reméli, hogy ez a lehetőség nem áll fenn. Nem azért, mert bármit akarna a férfitól, ez inkább csak egy kislányos álmodozás, olyan, mint egy gyermeki, ártatlan randevú. Csak holdfényes séta, elmélyülő beszélgetés, egy-egy félszeg, kedves érintés, de semmi egyéb, és pont ettől szép az egész szituáció.*
- Valóban? Nos, akkor te tényleg igaz úriember lehetsz, nem sokan tudnának ellenállni ilyen kísértésnek. Vagy lehet, hogy csak a szád jár, s ki tudja, mi lenne, ha ilyen kellemetlen helyzetbe kerülnénk. Csak nehogy vizsgáztatni támadjon kedvem.
*Kacag fel szórakozottan, tudatva a férfival, hogy vele aztán lehet kacérkodni, sőt, ő maga is mestere az ilyen játékoknak. Bár jó a neveltetése, s gyakran tűnhet arisztokrata hölgynek, sosem vetette meg a szórakoztató, pajzánkodó szóváltásokat. Szeret zavarba hozni, néha még talán megbotránkoztatni is, s érezhetően sokkal több lapul benne egy szelíd kiscicánál, aki kedvesen dorombol a szép bókokra. A szégyenlősség pedig távol áll tőle, akár ég a földtől, ha úgy hozza az élet, akár mezítelenül megfürdik egy ösvény menti patakban is. Akadt már rá példa. Természetesen most nem szándékozik semmi ilyen tettel elijeszteni, megrémiszteni újdonsült barátját. A kicsi, rejtett kísértő démon egyelőre éhen marad, elnyomva. Ez az este most másról szól.*
- Majd ha elkészül, mindenképp találok rá alkalmat, hogy előadhassam neked.
*Mosolyodik el kedvesen és hálásan, mert úgy érzi, ezen este máris többet kapott, mint érdemelte volna. És ha egyszer valóban megszületik az a dal, mindenképpen talál rá alkalmat, hogy elsők közt adhassa elő Dramnak.
Ahogy felnéz, szinte a lélegzete is elakad, Igaz, sokszor sétált már békés alkonyokon erdős, elvadultabb ösvényeken, de a hold most még ragyogóbbnak, ezüstösebbnek tűnik, mint egy magányos éjszakán. Talán a kellemes társaság emeli még szebbé ezt a természeti csodát, talán tényleg fényesebb ma a hold. De felesleges ezen eltöprengeni, ilyenkor csak át kell élni a pillanatot, befogadni az élményt, a csodát, ami bár minden nap végbemegy, mégis oly kevesen veszik észre.*
- Gyönyörű. Vannak dolgok, amiket nehéz szavakba önteni. Úgy vélem, ez is ilyesmi. Csak nézni lehet, csodálni, és befogadni a látványt. Aztán elzárni, megőrizni lelkünk egy rejtett zugában, hogy a magányosabb napokon nosztalgikus mosolyt csalhasson arcunkra. Köszönöm, hogy elhoztál erre.
*Néz hálásan a férfira, holdfényben csillogó zöld íriszeivel, s észrevétlenül talán még közelebb is simul, de csak egy leheletnyivel.*
//Kékvér//
*Újabb zavart, kamaszlányos pír ül ki halvány rózsák formájában sápadt bőrére. Persze szoktak neki mások is bókolni, de rég hallott ilyen szép képekbe csomagolt, burkolt dicséretet. Valami különös módon érinti meg a férfi egész lénye, olyan meleg és és kedves érzelmeket felidézve benne, amelyeket utoljára szeretett otthona biztonságában volt lehetősége érezni. Igen, biztonság, ez a jó szó, pontosa ezt érzi az elf mellett sétálva, ezen a gyönyörű, holdfényes éjszakán.*
- Ó, ugyan. Én csak megéneklem, dallamba foglalom a szépségeit, de aligha érhetek fel ehhez a nagy csodához.
*A simításra teste ösztönösen reagál, s a karjában végigfutó kellemes bizsergés hatására egy leheletnyivel közelebb húzódik Dramhoz. Persze még óvatos, nem szándékozik közelségével zavarba hozni a partnerét, még az is kiderülhet, hogy otthon várja a kedves asszonya. Bár azért valahol mélyen, titkon reméli, hogy ez a lehetőség nem áll fenn. Nem azért, mert bármit akarna a férfitól, ez inkább csak egy kislányos álmodozás, olyan, mint egy gyermeki, ártatlan randevú. Csak holdfényes séta, elmélyülő beszélgetés, egy-egy félszeg, kedves érintés, de semmi egyéb, és pont ettől szép az egész szituáció.*
- Valóban? Nos, akkor te tényleg igaz úriember lehetsz, nem sokan tudnának ellenállni ilyen kísértésnek. Vagy lehet, hogy csak a szád jár, s ki tudja, mi lenne, ha ilyen kellemetlen helyzetbe kerülnénk. Csak nehogy vizsgáztatni támadjon kedvem.
*Kacag fel szórakozottan, tudatva a férfival, hogy vele aztán lehet kacérkodni, sőt, ő maga is mestere az ilyen játékoknak. Bár jó a neveltetése, s gyakran tűnhet arisztokrata hölgynek, sosem vetette meg a szórakoztató, pajzánkodó szóváltásokat. Szeret zavarba hozni, néha még talán megbotránkoztatni is, s érezhetően sokkal több lapul benne egy szelíd kiscicánál, aki kedvesen dorombol a szép bókokra. A szégyenlősség pedig távol áll tőle, akár ég a földtől, ha úgy hozza az élet, akár mezítelenül megfürdik egy ösvény menti patakban is. Akadt már rá példa. Természetesen most nem szándékozik semmi ilyen tettel elijeszteni, megrémiszteni újdonsült barátját. A kicsi, rejtett kísértő démon egyelőre éhen marad, elnyomva. Ez az este most másról szól.*
- Majd ha elkészül, mindenképp találok rá alkalmat, hogy előadhassam neked.
*Mosolyodik el kedvesen és hálásan, mert úgy érzi, ezen este máris többet kapott, mint érdemelte volna. És ha egyszer valóban megszületik az a dal, mindenképpen talál rá alkalmat, hogy elsők közt adhassa elő Dramnak.
Ahogy felnéz, szinte a lélegzete is elakad, Igaz, sokszor sétált már békés alkonyokon erdős, elvadultabb ösvényeken, de a hold most még ragyogóbbnak, ezüstösebbnek tűnik, mint egy magányos éjszakán. Talán a kellemes társaság emeli még szebbé ezt a természeti csodát, talán tényleg fényesebb ma a hold. De felesleges ezen eltöprengeni, ilyenkor csak át kell élni a pillanatot, befogadni az élményt, a csodát, ami bár minden nap végbemegy, mégis oly kevesen veszik észre.*
- Gyönyörű. Vannak dolgok, amiket nehéz szavakba önteni. Úgy vélem, ez is ilyesmi. Csak nézni lehet, csodálni, és befogadni a látványt. Aztán elzárni, megőrizni lelkünk egy rejtett zugában, hogy a magányosabb napokon nosztalgikus mosolyt csalhasson arcunkra. Köszönöm, hogy elhoztál erre.
*Néz hálásan a férfira, holdfényben csillogó zöld íriszeivel, s észrevétlenül talán még közelebb is simul, de csak egy leheletnyivel.*
5499. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-05-13 09:40:15
Üzenet elküldve: 2020-05-13 09:40:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*Az észak felé nyúló útra most csak pillant. Arra van Lihanech, ahol született. De arra volt a Karavánpihenő is. Kicsit bánja, hogy az a hely megsemmisült, de hát ez ellen már úgy sem tehet semmit. Így az útra lépve ezúttal azt az utat készül megtenni, amire már oly sokszor elhatározta magát. Öltözete gyanánt nem az új ruházata van rajta. Nem akarja, hogy az út közben tönkre menjen, vagy akár az út pora fakóvá varázsolja csodálatos mélykék árnyalatát. Régebbi vászonnadrág az, szürkés kis kecses csizmáival még mindig jól harmonizál. Fentebb csak a sötétkék köpenyét látni, oldalát oldaltáskája nyomja, és belekezd a hosszú útba. Vagy nem hosszú. Igazán nem tudja még soha nem tette meg, de most úgy is kiderül, ha odaér a Mágustoronyba.*
5498. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-05-12 15:54:47
Üzenet elküldve: 2020-05-12 15:54:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kékvér//
- Ezt örömmel hallom. * Mosolyog a választást hallva, és Yath feje fölött az előttük álló farengeteg felé pillant. * Én is szeretem a természetet. Olyan módon tudja kifejezni magát, olyan titkokat árul el, amiket csak egy ilyen megfoghatatlan, és ősöreg dolog ismerhet. És olyan csodás, szépséges dolgokat tud megmutatni, amik miatt megéri élni. Olyasmiket, amikkel csak egy gyönyörű, és nemes előadó tudja felvenni a versenyt.
* Nagyon finoman csempészi bele az utolsó mondatot, nem is tudja, hogy mennyire fogja magára érteni a nő, pedig az a célja, hogy bókoljon vele. Persze nem zavarja, ha nem jön át az üzenete, mert elég ködösen fogalmazott, szándékosan. A közeledést mosolyogva fogadja, bal karjával végig is simít az énekes karján, gyengéden, kedvesen. Kicsit feszegeti a határokat, és figyeli, hogy mennyire zavarja a másikat ez a fajta kísérletezés. A felvetésre bólint. *
- Egyáltalán nem bánom, drága Yathlanae, sőt, örömömre szolgál, megtisztelsz vele. * Válaszol még mindig őszintén mosolyogva, de a következő mondatra bár ő is felnevet, megcsóválja a fejét. *
- Nem-nem, sajnálom, de ezt nem hagyhatom. Túl gyönyörű vagy ahhoz, hogy egy nem rád szabott ruha kárt tegyen a szépségedben. Ha új ruhára lesz szükséged, akkor készíttetünk egyet. Bár addig, amíg elkészül valóban kénytelenek leszünk megoldani valahogy a ruha problémát, hiszen mégse hagyhatom, hogy holmi köpenyben, vagy Eeyr mentsen tőle, ruha nélkül kelljen kivárnod míg elkészül. Természetesen sose élnék vissza egy ilyen helyzettel. * Most rajta a nevetés sora, ahogy ismét azt tesztelgeti, hogy meddig mehet el a kedves udvariasság, és játékos pajzánság között. Próbálja megtalálni azt a középpontot, ami mindkettejük számára szórakoztató, és kedves. Persze egy kicsit fél tőle, hogy megsérti sétatársát, de a bor, amit találkozásuk előtt ivott bizony dolgozik benne, és ha nem lenne elég, még az énekes szépsége is megrészegíti.
Ahogy elindulnak, egy, a fák közötti szűk kis ösvényre vezeti magukat. Bár egyedül kényelmesen lehet végigmenni rajta, ketten már kicsit bele kell lépniük a kibúvó bokrok és ágak kegyetlen érintése közé, ahogy arról figyelmeztette is fajtársát. Na persze ha szorosan összehúzódnak, akkor könnyebben vehetik ezt az akadályt, de illedelmes férfiként magától nem tenne ilyet, inkább hagyja, hogy néhány szúrós tüskéjű növény kicsit megtépázza a gyönyörű, és drága anyagot, amit ma este visel. Számít rá, hogy többet nem veheti fel ezt a köpenyt és nadrágot, de nem bánja. *
- Bizonyára nagyon szép dal lesz. Remélem, hogy lesz szerencsém hallani. * Mondja inkább, ahogy így sétálnak egymásba karolva, már hangja is halkabb, talán kellemesebb is. * Nézd, kedves!
* Mutat maga elé, ahol valóban, ahogy ígérte, a hold tűn fel a fák lombja között, de nem úgy, ahogy arra talán számított a nő. Szemben helyezkedik el velük az égitest, persze messze fent az égen, de ahogy az ösvény előre vezet szinte teljesen egyenesen, és jó hosszan, olyan, mintha hidat képezne köztük, és a hold között. Ez az a dolog, ami mindig lenyűgözte a nemest, amikor ilyenkor erre járt. Szeret arra gondolni, hogy ha elég sokáig megy előre, akkor valóban elérheti. *
//Kékvér//
- Ezt örömmel hallom. * Mosolyog a választást hallva, és Yath feje fölött az előttük álló farengeteg felé pillant. * Én is szeretem a természetet. Olyan módon tudja kifejezni magát, olyan titkokat árul el, amiket csak egy ilyen megfoghatatlan, és ősöreg dolog ismerhet. És olyan csodás, szépséges dolgokat tud megmutatni, amik miatt megéri élni. Olyasmiket, amikkel csak egy gyönyörű, és nemes előadó tudja felvenni a versenyt.
* Nagyon finoman csempészi bele az utolsó mondatot, nem is tudja, hogy mennyire fogja magára érteni a nő, pedig az a célja, hogy bókoljon vele. Persze nem zavarja, ha nem jön át az üzenete, mert elég ködösen fogalmazott, szándékosan. A közeledést mosolyogva fogadja, bal karjával végig is simít az énekes karján, gyengéden, kedvesen. Kicsit feszegeti a határokat, és figyeli, hogy mennyire zavarja a másikat ez a fajta kísérletezés. A felvetésre bólint. *
- Egyáltalán nem bánom, drága Yathlanae, sőt, örömömre szolgál, megtisztelsz vele. * Válaszol még mindig őszintén mosolyogva, de a következő mondatra bár ő is felnevet, megcsóválja a fejét. *
- Nem-nem, sajnálom, de ezt nem hagyhatom. Túl gyönyörű vagy ahhoz, hogy egy nem rád szabott ruha kárt tegyen a szépségedben. Ha új ruhára lesz szükséged, akkor készíttetünk egyet. Bár addig, amíg elkészül valóban kénytelenek leszünk megoldani valahogy a ruha problémát, hiszen mégse hagyhatom, hogy holmi köpenyben, vagy Eeyr mentsen tőle, ruha nélkül kelljen kivárnod míg elkészül. Természetesen sose élnék vissza egy ilyen helyzettel. * Most rajta a nevetés sora, ahogy ismét azt tesztelgeti, hogy meddig mehet el a kedves udvariasság, és játékos pajzánság között. Próbálja megtalálni azt a középpontot, ami mindkettejük számára szórakoztató, és kedves. Persze egy kicsit fél tőle, hogy megsérti sétatársát, de a bor, amit találkozásuk előtt ivott bizony dolgozik benne, és ha nem lenne elég, még az énekes szépsége is megrészegíti.
Ahogy elindulnak, egy, a fák közötti szűk kis ösvényre vezeti magukat. Bár egyedül kényelmesen lehet végigmenni rajta, ketten már kicsit bele kell lépniük a kibúvó bokrok és ágak kegyetlen érintése közé, ahogy arról figyelmeztette is fajtársát. Na persze ha szorosan összehúzódnak, akkor könnyebben vehetik ezt az akadályt, de illedelmes férfiként magától nem tenne ilyet, inkább hagyja, hogy néhány szúrós tüskéjű növény kicsit megtépázza a gyönyörű, és drága anyagot, amit ma este visel. Számít rá, hogy többet nem veheti fel ezt a köpenyt és nadrágot, de nem bánja. *
- Bizonyára nagyon szép dal lesz. Remélem, hogy lesz szerencsém hallani. * Mondja inkább, ahogy így sétálnak egymásba karolva, már hangja is halkabb, talán kellemesebb is. * Nézd, kedves!
* Mutat maga elé, ahol valóban, ahogy ígérte, a hold tűn fel a fák lombja között, de nem úgy, ahogy arra talán számított a nő. Szemben helyezkedik el velük az égitest, persze messze fent az égen, de ahogy az ösvény előre vezet szinte teljesen egyenesen, és jó hosszan, olyan, mintha hidat képezne köztük, és a hold között. Ez az a dolog, ami mindig lenyűgözte a nemest, amikor ilyenkor erre járt. Szeret arra gondolni, hogy ha elég sokáig megy előre, akkor valóban elérheti. *
5497. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-05-12 14:21:29
Üzenet elküldve: 2020-05-12 14:21:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Tiszta lappal//
*Arthenior főteréről egész könnyedén el lehet jutni sok helyre, s ezt Ally is tökéletesen tudja. Innét mondhatni csak egy ugrásnyira van a tisztás, s utána már a messzeségbe nyúló szántók húzódnak békésen s a napfénytől ragyogón. Így tökéletesen alkalmas lehet a vágtához. És ugyanakkor pedig a kereskedelmi út is csak egy ugrás távolságban van a főtértől. Allyban, miközben a főtéren vág át hátasával, felmerül a vágy, hogy egy színesebb, tarkább és barátságosabb tájon vágtázzon, így hirtelen elhatározásból inkább ezt az északi utat választja. Amint kiér a városból, fölpattan a nyeregbe, s vágtára ösztönzi lovát. Az pedig, mintha csak megérezné gazdája vágyait, különösebb nógatás nélkül iramodik meg. Ally dús fehér hajába úgy kap bele a szél, mintha csak valami játékszer lenne. Sorra suhannak el mellette a megművelt földek, tarka színben úszó tanyák. ~Ez aztán a barátságos vidék!~ S arcán az öröm és a boldogság egyértelmű jele, a mosoly jelenik meg. Mint mindig, most is egyenes háttal ül a nyeregben. A kisebb erdők pedig, amiket sorra hagy maga mögött, kellemes hűvös levegőt árasztanak magukból, s a fák koronái úgy nyílnak szét a lágy szélben, mintha csak Allyt üdvözölnék, s útját segítenék azzal, hogy utat engednek az éltető fénynek. A hűvösebb levegőt kellemesnek érzi az ifjú hajadon, de a nap fényét is ugyanolyannak véli. Most még igazán kellemes az idő, s minden jel arra mutat, hogy az ajtón kopog már a nyár. Minden növény érzi már ezt, s változatos tarka színekbe vonják a tájat, amerre csak a szem ellát. Az egész természet megtelik élettel. Az új élettel, mi a tél után beköszönt minden évben. Ally legkedvesebb évszaka a tavasz, épp az éledő természet miatt. Az ébredő élet élénk színei a reménységre emlékeztetik. Reménységre, hogy minden rossz elmúlik, soha nem tart örökké. De ugyanígy a jó is elmúlik. S ezek ketten örök körforgásban váltják egymást az idők végezetéig.*
*Arthenior főteréről egész könnyedén el lehet jutni sok helyre, s ezt Ally is tökéletesen tudja. Innét mondhatni csak egy ugrásnyira van a tisztás, s utána már a messzeségbe nyúló szántók húzódnak békésen s a napfénytől ragyogón. Így tökéletesen alkalmas lehet a vágtához. És ugyanakkor pedig a kereskedelmi út is csak egy ugrás távolságban van a főtértől. Allyban, miközben a főtéren vág át hátasával, felmerül a vágy, hogy egy színesebb, tarkább és barátságosabb tájon vágtázzon, így hirtelen elhatározásból inkább ezt az északi utat választja. Amint kiér a városból, fölpattan a nyeregbe, s vágtára ösztönzi lovát. Az pedig, mintha csak megérezné gazdája vágyait, különösebb nógatás nélkül iramodik meg. Ally dús fehér hajába úgy kap bele a szél, mintha csak valami játékszer lenne. Sorra suhannak el mellette a megművelt földek, tarka színben úszó tanyák. ~Ez aztán a barátságos vidék!~ S arcán az öröm és a boldogság egyértelmű jele, a mosoly jelenik meg. Mint mindig, most is egyenes háttal ül a nyeregben. A kisebb erdők pedig, amiket sorra hagy maga mögött, kellemes hűvös levegőt árasztanak magukból, s a fák koronái úgy nyílnak szét a lágy szélben, mintha csak Allyt üdvözölnék, s útját segítenék azzal, hogy utat engednek az éltető fénynek. A hűvösebb levegőt kellemesnek érzi az ifjú hajadon, de a nap fényét is ugyanolyannak véli. Most még igazán kellemes az idő, s minden jel arra mutat, hogy az ajtón kopog már a nyár. Minden növény érzi már ezt, s változatos tarka színekbe vonják a tájat, amerre csak a szem ellát. Az egész természet megtelik élettel. Az új élettel, mi a tél után beköszönt minden évben. Ally legkedvesebb évszaka a tavasz, épp az éledő természet miatt. Az ébredő élet élénk színei a reménységre emlékeztetik. Reménységre, hogy minden rossz elmúlik, soha nem tart örökké. De ugyanígy a jó is elmúlik. S ezek ketten örök körforgásban váltják egymást az idők végezetéig.*
5496. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-05-10 14:49:40
Üzenet elküldve: 2020-05-10 14:49:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Átutazóban//
*A férfi igencsak szedi a lábát, hogy a városba érjen. Talán akad ott valami olyasmi munka, amit ő is el tud végezni. Bár szerezi a tengert, most egy ideig biztosan nélkülöznie kell majd. Nem is baj, ha egy ideig nem látják kikötőközelben, pláne úgy, hogy hajója sincs. Ha egy kicsit megpihen a városba akkor lehet, hogy összeszed egy bandát, és újra a tengeren lesz azért, hogy azt tegye, amihez ért. Persze változhatnak a dolgok, és lehet, hogy megmarad a szárazföldön. Semmi sincs kizárva a fiatalember számára.*
*A férfi igencsak szedi a lábát, hogy a városba érjen. Talán akad ott valami olyasmi munka, amit ő is el tud végezni. Bár szerezi a tengert, most egy ideig biztosan nélkülöznie kell majd. Nem is baj, ha egy ideig nem látják kikötőközelben, pláne úgy, hogy hajója sincs. Ha egy kicsit megpihen a városba akkor lehet, hogy összeszed egy bandát, és újra a tengeren lesz azért, hogy azt tegye, amihez ért. Persze változhatnak a dolgok, és lehet, hogy megmarad a szárazföldön. Semmi sincs kizárva a fiatalember számára.*
5495. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-05-08 19:48:22
Üzenet elküldve: 2020-05-08 19:48:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1182
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1182
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Úton//
*A doki kiadta magából a haragját? Nem. Komolyan gondolta amit mondott? Részben. Pont, azt hogy a másik halálát kívánta nem tartozott ezek közé. Ha tényleg így állna hozzá akkor nem indulna neki fájó lábbal a városnak, hogy megpróbálja életben tartani. Hangulatán a tündérke szavai nem rontanak, de nem is javítanak. Csak egy tömör mogorva válasz érkezik.*
-Leszarom!
*Ezzel ha otthagyják akkor csak magában puffog és a halad tovább a lábát húzva. Szinte minden lépésére jut egy káromkodás. És a kis kosara is egyre nehezebbé válik. Pedig a legtöbb italt kitette belőle. Hogy mit gondolnak róla az se érdekli. Csak jussanak már el ahhoz a rohadt városhoz.*
*A doki kiadta magából a haragját? Nem. Komolyan gondolta amit mondott? Részben. Pont, azt hogy a másik halálát kívánta nem tartozott ezek közé. Ha tényleg így állna hozzá akkor nem indulna neki fájó lábbal a városnak, hogy megpróbálja életben tartani. Hangulatán a tündérke szavai nem rontanak, de nem is javítanak. Csak egy tömör mogorva válasz érkezik.*
-Leszarom!
*Ezzel ha otthagyják akkor csak magában puffog és a halad tovább a lábát húzva. Szinte minden lépésére jut egy káromkodás. És a kis kosara is egyre nehezebbé válik. Pedig a legtöbb italt kitette belőle. Hogy mit gondolnak róla az se érdekli. Csak jussanak már el ahhoz a rohadt városhoz.*
5494. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-05-05 12:04:41
Üzenet elküldve: 2020-05-05 12:04:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Úton//
*Nagy nehezen az elf válaszol, és fáradt. Azt hitte valami nagyobb baja van. Vállat von, mert fáradságra nem tud semmi jót. Nagyot sóhajt, és már felzárkózna a férfi mellé, hogy halad úgy mellette tartva vele a lépést. Amikor az elf rákezd valami éktelen és hihetetlen szavakkal teletarkított szóáradatára. A tündér ledermed, és földbe gyökerezett lábbal hallgatja, hogy az elf minden mondatába legalább két iszonyatosan csúnya szó van. Nagyon sokat beszél, így ez bőven soknak tűnik számára. Szemei kikerekednek, eddigi életében még senkit nem hallott egy levegővel ennyi csúnya szót elmondani. Nagyon nagyon nem tudja, mit csináljon. Kedve lenne itt hagyni a másikat, mert hát végül is már visszatalálna egyedül is. Az abszolút nem tetszik neki, hogy halálát kívánja Ronynak. Nem kötelezte semmire, és az elf férfi döntött úgy hogy jön. Mondhatta volna azt is, hogy nem ér rá, és akkor visszament volna egyedül. Ha volt Aerwenben némi együttérzés és kedvesség a másik felé, az most úgy elpárolgott. Már egészen biztos benne, hogy soha de soha nem fogja megérteni a többi fajt. Főleg az elfeket, és azon is belül a gyógyítókat. Még a kendője is lecsúszik a válláról, felfedve a szárnyait. Nagy sóhajjal kapja fel a földről az anyagot, és igyekszik beérni a férfit. Most azon jár az esze, mennyire lenne idegbeteg a másik, ha azt mondaná meggondolta magát, és inkább megoldják máshogy ezt a betegség problémát. A gonoszság nagyon távol áll tőle, viszont ha csak a csúnya szavakat mondta, akkor mind efölött szemet hunyna. De Rony halálát kívánta, az egészen más.*
- Eddig a pontig érdekelt volna, sőt gondoltam pihenhetsz, az én számlámra mielőtt visszaindulsz, de ezek után miután ilyen goromba fráterként viselkedsz mikor semmi rosszat nem ártottam neked. Rony meg főleg nem. Már határozottan csúnya vagy és nem kedvellek. Úgy hogy kicsit előrébb megyek, hogy ne halljam az otromba pufogásod. *ezzel int Kaffának, hogy jöjjön ide, a menyét pedig szót fogad beugrik az oldaltáskájába. Közben lassan hátrál talán pár percet vár, hogy mit mond minderre az elf, aztán beváltva szavát előre megy. Látni látja, de biztos hogy nem fogja megközelíteni úgy mint eddig. Aztán nagyon reméli, hogy Rony jobban van, és nincsen szüksége egy ilyen kontár gyógyítóra. Mert szerinte, aki gyógyító ne kívánja más halálát. Ezt persze nem mondja ki erre egészen biztosan futnia kéne, mert az elf fáradsága és a lába fájdalma egész biztos háttérbe szorulna, csak azért, hogy elkapja, és megpofozza. Ugyanis ezt is kinézi már az elfből.*
*Nagy nehezen az elf válaszol, és fáradt. Azt hitte valami nagyobb baja van. Vállat von, mert fáradságra nem tud semmi jót. Nagyot sóhajt, és már felzárkózna a férfi mellé, hogy halad úgy mellette tartva vele a lépést. Amikor az elf rákezd valami éktelen és hihetetlen szavakkal teletarkított szóáradatára. A tündér ledermed, és földbe gyökerezett lábbal hallgatja, hogy az elf minden mondatába legalább két iszonyatosan csúnya szó van. Nagyon sokat beszél, így ez bőven soknak tűnik számára. Szemei kikerekednek, eddigi életében még senkit nem hallott egy levegővel ennyi csúnya szót elmondani. Nagyon nagyon nem tudja, mit csináljon. Kedve lenne itt hagyni a másikat, mert hát végül is már visszatalálna egyedül is. Az abszolút nem tetszik neki, hogy halálát kívánja Ronynak. Nem kötelezte semmire, és az elf férfi döntött úgy hogy jön. Mondhatta volna azt is, hogy nem ér rá, és akkor visszament volna egyedül. Ha volt Aerwenben némi együttérzés és kedvesség a másik felé, az most úgy elpárolgott. Már egészen biztos benne, hogy soha de soha nem fogja megérteni a többi fajt. Főleg az elfeket, és azon is belül a gyógyítókat. Még a kendője is lecsúszik a válláról, felfedve a szárnyait. Nagy sóhajjal kapja fel a földről az anyagot, és igyekszik beérni a férfit. Most azon jár az esze, mennyire lenne idegbeteg a másik, ha azt mondaná meggondolta magát, és inkább megoldják máshogy ezt a betegség problémát. A gonoszság nagyon távol áll tőle, viszont ha csak a csúnya szavakat mondta, akkor mind efölött szemet hunyna. De Rony halálát kívánta, az egészen más.*
- Eddig a pontig érdekelt volna, sőt gondoltam pihenhetsz, az én számlámra mielőtt visszaindulsz, de ezek után miután ilyen goromba fráterként viselkedsz mikor semmi rosszat nem ártottam neked. Rony meg főleg nem. Már határozottan csúnya vagy és nem kedvellek. Úgy hogy kicsit előrébb megyek, hogy ne halljam az otromba pufogásod. *ezzel int Kaffának, hogy jöjjön ide, a menyét pedig szót fogad beugrik az oldaltáskájába. Közben lassan hátrál talán pár percet vár, hogy mit mond minderre az elf, aztán beváltva szavát előre megy. Látni látja, de biztos hogy nem fogja megközelíteni úgy mint eddig. Aztán nagyon reméli, hogy Rony jobban van, és nincsen szüksége egy ilyen kontár gyógyítóra. Mert szerinte, aki gyógyító ne kívánja más halálát. Ezt persze nem mondja ki erre egészen biztosan futnia kéne, mert az elf fáradsága és a lába fájdalma egész biztos háttérbe szorulna, csak azért, hogy elkapja, és megpofozza. Ugyanis ezt is kinézi már az elfből.*
5493. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-05-04 17:15:30
Üzenet elküldve: 2020-05-04 17:15:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1182
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1182
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Úton//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A férfi nem viseli jól az erőlködéssel járó fájdalmat. Mármint ilyen esetekben. Hangulata ettől még borúsabb lesz amin a körülötte kiskutyaként pattogó szőke hajzuhatag nem segít egyáltalán. A kapott kérdésre pedig pont egy olyan mogorva választ kap a lány amit sejthet.*
-Fáradt!
*Sziszegi a foga között és igen ennek az oka pont, hogy az a kislány aki miatt útra kell kelni és nem ihatja le magát addig míg le nem aljasodik ahogy szeretné. A következő kérdésre meg már dühösen fel is csattan és undorító stílusban elkezd vádaskodni is miközben az izomláztól sajgó lábát húzva halad előre. Nagyon rossz állapotában van most a doki minden tekintetben. Eddig ha egy pillanatra fel is villant a tündérbarát énje az most megint eltűnt méghozzá nagyon mélyre.*
-Persze baszki fáradtságra! Pihennem kéne egy dézsa forróvízben, de nem baszd meg! Tegnap egész kurva nap talpon voltam, eltévedtem a faszba, ma végre sikerül hazajutnom, az-az ótvar kurva megdöglik mert nem tud a kurva seggén maradni, egy másik picsa előttünk ájul le a geci lováról, a vörös fartúró minden áron csöcsöket akar látni és még te is beugrassz, hogy húzzak már a városba vissza mert a köcsög barátod megdöglik méghozzá a kibaszott izomlázam meg le van szarva ahogy az is, hogy gecire fáradt vagyok! Dögöljön meg az a hülye fasz! Mondd, csak ki baszd meg, hogy kurvára leszarod mi van velem baszd meg! Csak menjek el abba a geci városba és kezdjek valamit a lázas fasszal! Nem baszd meg nem tudsz nekem csinálni semmit mert a kurva lovam is felcsináltatta magát és nem tudtam hozni. A picsába!
*A férfi halántékán lüktető ér jól jelzi, hogy egyáltalán nincs kedve a baromságokhoz. Ha a kislány mégis felveti, hogy esetleg mágiával meggyógyítaná le lesz ordítva a feje.*
-Mit mondtam a kontárokról baszd meg?!
*Ha így történik végül csak megtudja a tündérke is, hogy milyen bánásmódban szoktak az átlagos gyerekek részesülni a férfitől. És ha tudná, hogy a doki nagyon sokáig nem talált segédet és az utóbbi is szó nélkül lelépett valószínűleg lenne egy ötlete is, hogy miért tette azt. A férfinek nagyon elege van mindenből és csak egy tetves lovat akar. Sőt, nem is. Az ágyába akar jutni és ki se kelni onnan napokig. Meg piát. Annyit amennyi után már végre kicsit kikerül ebből a lélekszaggató világból ahol nem hagynak neki nyugtot és ő a megtestesült gonosz akármi is történik. Nagyon fáj a lába.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A férfi nem viseli jól az erőlködéssel járó fájdalmat. Mármint ilyen esetekben. Hangulata ettől még borúsabb lesz amin a körülötte kiskutyaként pattogó szőke hajzuhatag nem segít egyáltalán. A kapott kérdésre pedig pont egy olyan mogorva választ kap a lány amit sejthet.*
-Fáradt!
*Sziszegi a foga között és igen ennek az oka pont, hogy az a kislány aki miatt útra kell kelni és nem ihatja le magát addig míg le nem aljasodik ahogy szeretné. A következő kérdésre meg már dühösen fel is csattan és undorító stílusban elkezd vádaskodni is miközben az izomláztól sajgó lábát húzva halad előre. Nagyon rossz állapotában van most a doki minden tekintetben. Eddig ha egy pillanatra fel is villant a tündérbarát énje az most megint eltűnt méghozzá nagyon mélyre.*
-Persze baszki fáradtságra! Pihennem kéne egy dézsa forróvízben, de nem baszd meg! Tegnap egész kurva nap talpon voltam, eltévedtem a faszba, ma végre sikerül hazajutnom, az-az ótvar kurva megdöglik mert nem tud a kurva seggén maradni, egy másik picsa előttünk ájul le a geci lováról, a vörös fartúró minden áron csöcsöket akar látni és még te is beugrassz, hogy húzzak már a városba vissza mert a köcsög barátod megdöglik méghozzá a kibaszott izomlázam meg le van szarva ahogy az is, hogy gecire fáradt vagyok! Dögöljön meg az a hülye fasz! Mondd, csak ki baszd meg, hogy kurvára leszarod mi van velem baszd meg! Csak menjek el abba a geci városba és kezdjek valamit a lázas fasszal! Nem baszd meg nem tudsz nekem csinálni semmit mert a kurva lovam is felcsináltatta magát és nem tudtam hozni. A picsába!
*A férfi halántékán lüktető ér jól jelzi, hogy egyáltalán nincs kedve a baromságokhoz. Ha a kislány mégis felveti, hogy esetleg mágiával meggyógyítaná le lesz ordítva a feje.*
-Mit mondtam a kontárokról baszd meg?!
*Ha így történik végül csak megtudja a tündérke is, hogy milyen bánásmódban szoktak az átlagos gyerekek részesülni a férfitől. És ha tudná, hogy a doki nagyon sokáig nem talált segédet és az utóbbi is szó nélkül lelépett valószínűleg lenne egy ötlete is, hogy miért tette azt. A férfinek nagyon elege van mindenből és csak egy tetves lovat akar. Sőt, nem is. Az ágyába akar jutni és ki se kelni onnan napokig. Meg piát. Annyit amennyi után már végre kicsit kikerül ebből a lélekszaggató világból ahol nem hagynak neki nyugtot és ő a megtestesült gonosz akármi is történik. Nagyon fáj a lába.*
5492. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-05-04 16:25:49
Üzenet elküldve: 2020-05-04 16:25:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Úton//
*Mérhetetlenül örül annak, hogy nem lát bele mások fejébe, hiszen ez az elf ugyan szórakoztató, de teljesen érthetetlen és megfejthetetlen Aerwen számára. Mogorván néz, és látja a fején, hogy biztos pufog meg csapkodna is. De mivel nem igazán akar beszélni, így ahogy körbe ugrálva futja vagy háromszor egymás után az elfet, valóban feltűnik neki a sántítás. Nagyot szusszanva megáll, nagyjából két lábra az elf előtt és figyeli így mozdulatlanul is.*
- Fáj a lábad? *kérdezi. Közben eszébe jut, milyen gyógyító az, akinek a lába fáj, és magán nem tud segíteni? Mert nem ért ehhez nem tudja, hogy magát nem tudják esetleg gyógyítani.*
- Nem tudsz bevenni rá valami, hogy ne fájjon? Tudod valami olyasmit, ami elmulasztja a fájdalmat. *magyarázza meg, talán szükségtelen, hiszen az elf biztos jobban érti ezt, de hát Aerwen belekotyog ebbe most. Hát erre mondjuk, lehet rosszabb kedve lesz az elfnek, de ezzel most nem számol. Aztán eszébe jut, hogy ha az sérülés, akkor lehet, azon tud segíteni.*
- De lehet, a varázsos képességemmel tudnék segíteni, ha szeretnéd? *kérdezi, bár nem hiszi, hogy olyan nagyon ügyes mágus, de kitudja hátha mégis. Aztán abba az irányba néz amerre az elf, hogy megnézze látni már a templomot. Nagyon sokat volt abban a templomban. Szóval azt biztosan megismerné. De vagy alacsony, vagy más miatt még nem látja. De a kijelentést nem érti teljesen, így nem felel rá inkább. Hátha a félreértéssel rosszabb kedve lesz az elfnek.*
*Mérhetetlenül örül annak, hogy nem lát bele mások fejébe, hiszen ez az elf ugyan szórakoztató, de teljesen érthetetlen és megfejthetetlen Aerwen számára. Mogorván néz, és látja a fején, hogy biztos pufog meg csapkodna is. De mivel nem igazán akar beszélni, így ahogy körbe ugrálva futja vagy háromszor egymás után az elfet, valóban feltűnik neki a sántítás. Nagyot szusszanva megáll, nagyjából két lábra az elf előtt és figyeli így mozdulatlanul is.*
- Fáj a lábad? *kérdezi. Közben eszébe jut, milyen gyógyító az, akinek a lába fáj, és magán nem tud segíteni? Mert nem ért ehhez nem tudja, hogy magát nem tudják esetleg gyógyítani.*
- Nem tudsz bevenni rá valami, hogy ne fájjon? Tudod valami olyasmit, ami elmulasztja a fájdalmat. *magyarázza meg, talán szükségtelen, hiszen az elf biztos jobban érti ezt, de hát Aerwen belekotyog ebbe most. Hát erre mondjuk, lehet rosszabb kedve lesz az elfnek, de ezzel most nem számol. Aztán eszébe jut, hogy ha az sérülés, akkor lehet, azon tud segíteni.*
- De lehet, a varázsos képességemmel tudnék segíteni, ha szeretnéd? *kérdezi, bár nem hiszi, hogy olyan nagyon ügyes mágus, de kitudja hátha mégis. Aztán abba az irányba néz amerre az elf, hogy megnézze látni már a templomot. Nagyon sokat volt abban a templomban. Szóval azt biztosan megismerné. De vagy alacsony, vagy más miatt még nem látja. De a kijelentést nem érti teljesen, így nem felel rá inkább. Hátha a félreértéssel rosszabb kedve lesz az elfnek.*
5491. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-05-03 20:09:03
Üzenet elküldve: 2020-05-03 20:09:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Arlintror//
*Kerkiad végighallgatja bárdot, hogy képzeli el a fogadót. Kerkiadnak tetszik az ötlet, hogy vennének egy épületet. Akkor előbb állhatná munkába a fogadóban. *
-Remek ötlet. Most nekem se jut eszembe jó név.
*Beszélgetés közben elég messzire jutottak. Kerkiad nem lát semmi érdekeset addig, amíg nem szól a neki Arlintror és mutat egy épületre. *
-Látom
*Közelebb mennek az építményhez. Odaérve látszik az épületen, kőből készült. *
-Szerintem jó, de jó lenne tudnánk kitől lehet megvenni.
*Arlintror megvárta a válaszát, majd indulásra kérte zsoldost. *
- Rendben. Még egy utolsó kérdés. Én is beszéljek, vagy legyek csendbe üzlet közben?
*Pár perccel később, még hozzá teszi Kerkiad. *
-Köszönöm, hogy tegnap este vettél nekem bort, de máma, csak teát szeretnék fogyasztani. Remélem nem gond.
*Kerkiad végighallgatja bárdot, hogy képzeli el a fogadót. Kerkiadnak tetszik az ötlet, hogy vennének egy épületet. Akkor előbb állhatná munkába a fogadóban. *
-Remek ötlet. Most nekem se jut eszembe jó név.
*Beszélgetés közben elég messzire jutottak. Kerkiad nem lát semmi érdekeset addig, amíg nem szól a neki Arlintror és mutat egy épületre. *
-Látom
*Közelebb mennek az építményhez. Odaérve látszik az épületen, kőből készült. *
-Szerintem jó, de jó lenne tudnánk kitől lehet megvenni.
*Arlintror megvárta a válaszát, majd indulásra kérte zsoldost. *
- Rendben. Még egy utolsó kérdés. Én is beszéljek, vagy legyek csendbe üzlet közben?
*Pár perccel később, még hozzá teszi Kerkiad. *
-Köszönöm, hogy tegnap este vettél nekem bort, de máma, csak teát szeretnék fogyasztani. Remélem nem gond.
5490. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-05-02 15:55:07
Üzenet elküldve: 2020-05-02 15:55:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Kerkiad//
*Egy rövid ideig csend van, de Kerkiad megtöri kérdésével.*
-Ez sokban múlik az épület nagyságától. Személy szerint a vásárlás mellett vagyok, az építés nagyon nagy munka lenne, de ha nincs más választás, akkor természetesen építkezünk.
*Kezd bele a fogadó kinézetének ecsetelésébe.*
-A fogadó közepén lenne egy kör alakú pult, ahonnan az italt szolgálnák. Az ételek és a szoba bérléséhez lenne egy külön pult. Az asztalok kör vagy téglalap alakúak lennének. A szobák valószínűleg az emeleten lennének, a személyzeté pedig a földszinten, bár ez még változhat. Már csak egy jó név kellene.
*A beszéde során elég messzire jutottak. Az eső már csak nagyon ritkásan esik. Megpillant egy raktár épületet, amely elég nagy és nem úgy tűnik mintha használnák.*
-Látod azt az épületet?
*Mutat az épület irányába.*
-Elég nagynak tűnik. Csak egy kicsit fel kellene újítani.
*Kőből készült, elég stabil építménynek tűnik. Kicsit közelebb mennek, hogy jobban megnézhesse. Nem tévedett. Egy kicsit át kell majd alakítaniuk, de nagyszerű lesz.*
-Nekem megfelel. Na és neked?
*Megvárja míg Kerkiad válaszol a kérdésére.*
-Na induljunk vissza. El ne késsünk a találkozóról.
*El is indul visszafelé egy kicsit sietve.*
*Egy rövid ideig csend van, de Kerkiad megtöri kérdésével.*
-Ez sokban múlik az épület nagyságától. Személy szerint a vásárlás mellett vagyok, az építés nagyon nagy munka lenne, de ha nincs más választás, akkor természetesen építkezünk.
*Kezd bele a fogadó kinézetének ecsetelésébe.*
-A fogadó közepén lenne egy kör alakú pult, ahonnan az italt szolgálnák. Az ételek és a szoba bérléséhez lenne egy külön pult. Az asztalok kör vagy téglalap alakúak lennének. A szobák valószínűleg az emeleten lennének, a személyzeté pedig a földszinten, bár ez még változhat. Már csak egy jó név kellene.
*A beszéde során elég messzire jutottak. Az eső már csak nagyon ritkásan esik. Megpillant egy raktár épületet, amely elég nagy és nem úgy tűnik mintha használnák.*
-Látod azt az épületet?
*Mutat az épület irányába.*
-Elég nagynak tűnik. Csak egy kicsit fel kellene újítani.
*Kőből készült, elég stabil építménynek tűnik. Kicsit közelebb mennek, hogy jobban megnézhesse. Nem tévedett. Egy kicsit át kell majd alakítaniuk, de nagyszerű lesz.*
-Nekem megfelel. Na és neked?
*Megvárja míg Kerkiad válaszol a kérdésére.*
-Na induljunk vissza. El ne késsünk a találkozóról.
*El is indul visszafelé egy kicsit sietve.*
5489. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-05-02 15:09:55
Üzenet elküldve: 2020-05-02 15:09:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1182
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1182
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Úton//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A barátnő dolgot rábízza a kislányra. Szeret okoskodni, de ehhez tényleg nem ért. Van elég bölcs hozzá, hogy a nők egymás közti viszonyaiba ne akarjon belebonyolódni. Az veszélyes terep egy férfinak. Az a rész mikor a nőkből könnyen vadállat válhat és leharaphatják az ember fejét. De nem lehet mit tenni. Talán őrültek, de sajnos náluk van a világ összes puncija. Azzal, hogy amihez nem értesz és kezdőként árthatsz vele másoknak abba ne pofátlankodj bele, azzal is egyet értenek. Szinte nem lehet vitatkozni ha mindennel egyet értenek. Mégse néz ki úgy az elf mintha jobb kedve lenne. Sőt! Kimondottan mogorvának tűnik. És ha a kislány alaposan megnézi a férfit láthatja, hogy a járása is fura. Az egyik lábát kicsit húzza. Bizony a doki nincs hozzászokva a hosszú sétákhoz és ma már egyszer megtette ezt az utat. Méghozzá tegnap is lejárta a lábát. Ez nagyon rossz lesz. A kérdésre felnéz.*
-Innen már egyenesen kell menni. Talán a templomot.
*Hogy a két szőke, hogy nézhet ki egymás mellett az hidegen hagyja most csak érjenek már oda.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A barátnő dolgot rábízza a kislányra. Szeret okoskodni, de ehhez tényleg nem ért. Van elég bölcs hozzá, hogy a nők egymás közti viszonyaiba ne akarjon belebonyolódni. Az veszélyes terep egy férfinak. Az a rész mikor a nőkből könnyen vadállat válhat és leharaphatják az ember fejét. De nem lehet mit tenni. Talán őrültek, de sajnos náluk van a világ összes puncija. Azzal, hogy amihez nem értesz és kezdőként árthatsz vele másoknak abba ne pofátlankodj bele, azzal is egyet értenek. Szinte nem lehet vitatkozni ha mindennel egyet értenek. Mégse néz ki úgy az elf mintha jobb kedve lenne. Sőt! Kimondottan mogorvának tűnik. És ha a kislány alaposan megnézi a férfit láthatja, hogy a járása is fura. Az egyik lábát kicsit húzza. Bizony a doki nincs hozzászokva a hosszú sétákhoz és ma már egyszer megtette ezt az utat. Méghozzá tegnap is lejárta a lábát. Ez nagyon rossz lesz. A kérdésre felnéz.*
-Innen már egyenesen kell menni. Talán a templomot.
*Hogy a két szőke, hogy nézhet ki egymás mellett az hidegen hagyja most csak érjenek már oda.*
5488. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-05-02 12:35:42
Üzenet elküldve: 2020-05-02 12:35:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Úton//
*Nem tudatosan mondja, hogy nehéz lenne ilyen barátnőt találni. Csak mondja, mert erre valamit felelnie kell. Egyáltalán Aerwennek mindig mindenre valamit mondania kell. Olyan nincsen, hogy ne az övé legyen az utolsó szó. Meglepő, hogy az elf egyetért vele. Pedig nem úgy mondta, hogy ilyesmit elvárjon erre. Az árvaházban senki nem nagyon barátkozott vele, tekintve hogy szárnnyal rendelkező tündérnek született így nagyon is kilógott a többi gyerek közül.*
- Mondom én, hogy nincs. *ismétli el az elf szavait. Az pedig hogy gyereknek nézik az egyetlen fegyvere, hogy ne akarják bántani. Hiszen egy gyereket kevesen akarnak bántani, akik meg igen azoktól igyekszik távol maradni. Nagy levegőt vesz, hiszen a kis tündér nagyjából ekkora marad, szóval élete végéig nézhetik gyereknek. Vállat vonva figyel arra amerre az elf. Látja a mozgó füvet, de semmi többet nem tulajdonít neki, sőt még nem is gondol olyan dolgokra, amikre az elf.*
- Nyilván én is így szoktam. *ért egyet az elffel. Aztán figyeli az fenyőket, aminél le kell fordulni.*
- Utána már látni Artheniort? *kérdezi halkan, és kedve lenne előre szaladni és meggyőződni erről még mielőtt az elf felelhetne rá. Ám még sem tesz most így. Most szépen, de továbbra sem nyugodtan lépked vagy ugrándozik az elf gyógyító mellett, körötte vagy éppen mögötte. Amiben társra lel a menyétben. Messziről biztosan úgy tűnhetnek, mint egy elf férfi és a lánya, akik a városba tartanak. Persze ha Aerwen levenné a kendőjét, és a nap fényében megcsillanna a szárnya, mint valami gyémántszerű drágakő. Ezeket a képzeteket nyilván eloszlathatná, csak hogy a kendő marad, jó okkal.*
*Nem tudatosan mondja, hogy nehéz lenne ilyen barátnőt találni. Csak mondja, mert erre valamit felelnie kell. Egyáltalán Aerwennek mindig mindenre valamit mondania kell. Olyan nincsen, hogy ne az övé legyen az utolsó szó. Meglepő, hogy az elf egyetért vele. Pedig nem úgy mondta, hogy ilyesmit elvárjon erre. Az árvaházban senki nem nagyon barátkozott vele, tekintve hogy szárnnyal rendelkező tündérnek született így nagyon is kilógott a többi gyerek közül.*
- Mondom én, hogy nincs. *ismétli el az elf szavait. Az pedig hogy gyereknek nézik az egyetlen fegyvere, hogy ne akarják bántani. Hiszen egy gyereket kevesen akarnak bántani, akik meg igen azoktól igyekszik távol maradni. Nagy levegőt vesz, hiszen a kis tündér nagyjából ekkora marad, szóval élete végéig nézhetik gyereknek. Vállat vonva figyel arra amerre az elf. Látja a mozgó füvet, de semmi többet nem tulajdonít neki, sőt még nem is gondol olyan dolgokra, amikre az elf.*
- Nyilván én is így szoktam. *ért egyet az elffel. Aztán figyeli az fenyőket, aminél le kell fordulni.*
- Utána már látni Artheniort? *kérdezi halkan, és kedve lenne előre szaladni és meggyőződni erről még mielőtt az elf felelhetne rá. Ám még sem tesz most így. Most szépen, de továbbra sem nyugodtan lépked vagy ugrándozik az elf gyógyító mellett, körötte vagy éppen mögötte. Amiben társra lel a menyétben. Messziről biztosan úgy tűnhetnek, mint egy elf férfi és a lánya, akik a városba tartanak. Persze ha Aerwen levenné a kendőjét, és a nap fényében megcsillanna a szárnya, mint valami gyémántszerű drágakő. Ezeket a képzeteket nyilván eloszlathatná, csak hogy a kendő marad, jó okkal.*
5487. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-05-01 00:58:37
Üzenet elküldve: 2020-05-01 00:58:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Anyatej ügy//
*Miután elköszönt a Ligetiektől, elszalad a tavacskához, hogy előkerítse kis társát. Bár nemrég elbúcsúzott tőle, most mégis úgy ítéli meg, szüksége lesz a társaságára a nagy úton. A görényt nem nehéz megtalálni, mivel (egyetlen ismerős szagú tereptárgyként) Vanna hátizsákjában szunnyad éppen. A lány nem kerít nagy feneket az ügynek, fel sem kelti a jószágot, csak óvatosan becsomagolja a zsákot, felkapja a hátára, aztán indul is a babával meg Thimmel az idegenbe.
Út közben azért az állat ki-ki pislog a zsákból, így alkalmad adva arra, hogy Thim rákérdezzen a nevére.*
- Nem tudom, még nem árulta el. *válaszolja őszintén.
Közben persze a kis lurkóról sem felejtkezik el. Mikor az beszél hozzá, válaszul integet neki, hogy tudja, figyelnek rá, néha pedig rögtönzött dallamok dúdolásával felel a kicsi zagyvaságaira.
Ahogy mennek, mendegélnek, hirtelen rátör valami nyavalya a görényre, és a szokásos vad kígyózásába kezd. Vanna nem tudja, pontosan mi lelte az állatot, de veszettül tekereg a zsákban, és néha igencsak átütnek a karmai az anyagon, ami nem kellemes érzés. Bosszankodva lekapja a zsákot a hátáról, aztán a benne randalírozó szőrmókra mered - szigorúan. Szabadság ide, természetes jellemvonások oda, most már aztán igazán ideje, hogy az állat egy kis fegyelmet tanuljon. A kis tündérnek esze ágában nincs bántani a görényt, így nem is igazán tudja, hogyan érzékeltethetné nemtetszését az állattal azon túl, hogy csúnyán néz rá. Így a nézésnél marad. Meglepő módon működik, mivel némi veszett pörgés után az állat megáll, és vádlón néz Vannára. Ezen a lány meg is lepődik, nem igazán érti, mit véthetett. Aztán megpillantja a probléma forrását. Valahogy bennmaradt a táska alján némi ezüstcsörgő virágzat, azt pofozgatta-kergette a görény. Vagy unatkozik, vagy nem tetszik neki a nem várt szobatárs. A lány az utóbbira tippel, így lassú mozdulatokkal kioperálja a zsákból a növényt, és a titkos zsebébe dugja a többi közé. Közben a görény mozdulatlanul, gyanakodva figyeli a ténykedést, végül elégedett összegömbölyödéssel nyugtázza a zsák ürességének mivoltát.
Vanna felsóhajt, mint egy megfáradt szülő, majd visszacsukja a táska száját, ügyelve arra, hogy hagyjon apró légző- és kukucskáló nyílásokat. Miközben mosolyogva csóválja a fejét. Ekkor tűnik csak fel neki, hogy a többiek lehagyták. Szerencséjére elég Andorka hangjait követnie, és visszatalál a pároshoz.*
- Megjöttem.
*Nyugtázza röviden, majd útra készen ácsorog Thim mellett, míg amaz (ügyeletes felnőttként) utasítást nem ad az indulásra.*
*Miután elköszönt a Ligetiektől, elszalad a tavacskához, hogy előkerítse kis társát. Bár nemrég elbúcsúzott tőle, most mégis úgy ítéli meg, szüksége lesz a társaságára a nagy úton. A görényt nem nehéz megtalálni, mivel (egyetlen ismerős szagú tereptárgyként) Vanna hátizsákjában szunnyad éppen. A lány nem kerít nagy feneket az ügynek, fel sem kelti a jószágot, csak óvatosan becsomagolja a zsákot, felkapja a hátára, aztán indul is a babával meg Thimmel az idegenbe.
Út közben azért az állat ki-ki pislog a zsákból, így alkalmad adva arra, hogy Thim rákérdezzen a nevére.*
- Nem tudom, még nem árulta el. *válaszolja őszintén.
Közben persze a kis lurkóról sem felejtkezik el. Mikor az beszél hozzá, válaszul integet neki, hogy tudja, figyelnek rá, néha pedig rögtönzött dallamok dúdolásával felel a kicsi zagyvaságaira.
Ahogy mennek, mendegélnek, hirtelen rátör valami nyavalya a görényre, és a szokásos vad kígyózásába kezd. Vanna nem tudja, pontosan mi lelte az állatot, de veszettül tekereg a zsákban, és néha igencsak átütnek a karmai az anyagon, ami nem kellemes érzés. Bosszankodva lekapja a zsákot a hátáról, aztán a benne randalírozó szőrmókra mered - szigorúan. Szabadság ide, természetes jellemvonások oda, most már aztán igazán ideje, hogy az állat egy kis fegyelmet tanuljon. A kis tündérnek esze ágában nincs bántani a görényt, így nem is igazán tudja, hogyan érzékeltethetné nemtetszését az állattal azon túl, hogy csúnyán néz rá. Így a nézésnél marad. Meglepő módon működik, mivel némi veszett pörgés után az állat megáll, és vádlón néz Vannára. Ezen a lány meg is lepődik, nem igazán érti, mit véthetett. Aztán megpillantja a probléma forrását. Valahogy bennmaradt a táska alján némi ezüstcsörgő virágzat, azt pofozgatta-kergette a görény. Vagy unatkozik, vagy nem tetszik neki a nem várt szobatárs. A lány az utóbbira tippel, így lassú mozdulatokkal kioperálja a zsákból a növényt, és a titkos zsebébe dugja a többi közé. Közben a görény mozdulatlanul, gyanakodva figyeli a ténykedést, végül elégedett összegömbölyödéssel nyugtázza a zsák ürességének mivoltát.
Vanna felsóhajt, mint egy megfáradt szülő, majd visszacsukja a táska száját, ügyelve arra, hogy hagyjon apró légző- és kukucskáló nyílásokat. Miközben mosolyogva csóválja a fejét. Ekkor tűnik csak fel neki, hogy a többiek lehagyták. Szerencséjére elég Andorka hangjait követnie, és visszatalál a pároshoz.*
- Megjöttem.
*Nyugtázza röviden, majd útra készen ácsorog Thim mellett, míg amaz (ügyeletes felnőttként) utasítást nem ad az indulásra.*
5486. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-04-29 23:47:50
Üzenet elküldve: 2020-04-29 23:47:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1182
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1182
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Úton//
*Arra, hogy nehéz lenne ravasz, de rendes barátnőt találni elgondolkozik. Ravasz nő sok van. Rendes akad egy pár. Viszont, hogy mennyi az olyan akik egy másik nőtársukkal barátkoznának.*
-Tényleg nincs. A női kapcsolatokból igyekszem kimaradni, de míg nem leszel nagyobb addig szerintem szívesen osztogatnak neked tanácsot az idősebbek. Azokat jegyezd meg.
*Közli. A másik rá is jöhet ebből, hogy gyereknek van nézve, de valószínűleg megszokta már. Ellentétben a gnómokkal és a törpékkel akik alkatuk miatt furák az elf számára és nem vonzóak a tündérek lehetnek azok. Viszont ennek a szőkének az alkata, az arca és a kisugárzása is gyerekes. Az ilyenek meg nagyon nem tudják megmozgatni az dokit. Aki feltűnően felnőtt gnóm lánynak is simogatta már így meg a buksiját. Arra, hogy jobb is ha nem érdekli csak feljebb vonja a szemöldökét és egy nemtörődöm arccal bámul továbbra is maga elé.*
~Sokat gondol magáról ez a kis csikasz.~
*A távolban látja ahogy a fű mozog. Valószínűleg egy nyúl vagy egér vagy egyéb erdei állat. Azokról nem sokat tud a doki, de nyulak meg egerek valószínűleg szoktak lenni a fűben, hogy a farkas elől el tudjanak bújni. Valahogy így tippeli a férfi. A nyers kijelentésére a másik jól reagál. A doki nagyon szigorúan veszi ezt és sokat tudna mesélni mennyi munkát is okoztak neki a kontárok. Mindenesetre az lenyűgöző milyen kevés levegővel milyen sokat tud beszélni ez a lány. Ő meg csak egykedvűen válaszolgat.*
-Abba nem pofázok bele amiben kezdőként árthatok másoknak. Már itt vagyunk az úton. A fenyőknél kell lefordulni.
*És tényleg egy gyakran használt földúton haladnak. Már csak a kereskedők járnak itt. Mikor a karavánpihenő még állt akkor többen jártak erre. Jó lenne ha most is így lenne. Több lenne a járőröző városőr. Bár lehet azoktól is lehetne félteni a ligeti lányokat. Kutya mindegyik.*
*Arra, hogy nehéz lenne ravasz, de rendes barátnőt találni elgondolkozik. Ravasz nő sok van. Rendes akad egy pár. Viszont, hogy mennyi az olyan akik egy másik nőtársukkal barátkoznának.*
-Tényleg nincs. A női kapcsolatokból igyekszem kimaradni, de míg nem leszel nagyobb addig szerintem szívesen osztogatnak neked tanácsot az idősebbek. Azokat jegyezd meg.
*Közli. A másik rá is jöhet ebből, hogy gyereknek van nézve, de valószínűleg megszokta már. Ellentétben a gnómokkal és a törpékkel akik alkatuk miatt furák az elf számára és nem vonzóak a tündérek lehetnek azok. Viszont ennek a szőkének az alkata, az arca és a kisugárzása is gyerekes. Az ilyenek meg nagyon nem tudják megmozgatni az dokit. Aki feltűnően felnőtt gnóm lánynak is simogatta már így meg a buksiját. Arra, hogy jobb is ha nem érdekli csak feljebb vonja a szemöldökét és egy nemtörődöm arccal bámul továbbra is maga elé.*
~Sokat gondol magáról ez a kis csikasz.~
*A távolban látja ahogy a fű mozog. Valószínűleg egy nyúl vagy egér vagy egyéb erdei állat. Azokról nem sokat tud a doki, de nyulak meg egerek valószínűleg szoktak lenni a fűben, hogy a farkas elől el tudjanak bújni. Valahogy így tippeli a férfi. A nyers kijelentésére a másik jól reagál. A doki nagyon szigorúan veszi ezt és sokat tudna mesélni mennyi munkát is okoztak neki a kontárok. Mindenesetre az lenyűgöző milyen kevés levegővel milyen sokat tud beszélni ez a lány. Ő meg csak egykedvűen válaszolgat.*
-Abba nem pofázok bele amiben kezdőként árthatok másoknak. Már itt vagyunk az úton. A fenyőknél kell lefordulni.
*És tényleg egy gyakran használt földúton haladnak. Már csak a kereskedők járnak itt. Mikor a karavánpihenő még állt akkor többen jártak erre. Jó lenne ha most is így lenne. Több lenne a járőröző városőr. Bár lehet azoktól is lehetne félteni a ligeti lányokat. Kutya mindegyik.*
5485. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-04-28 17:31:15
Üzenet elküldve: 2020-04-28 17:31:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Városba//
*Szürke jól megvolt a Három Barát istállójában, otthon sem lett volna jobb dolga. Most viszont a rá való nyereggel felszerelve indul neki Cilanneyvel a hátán. A gnóm lány felgyógyulva köpenybe burkolózva lendül a hátára. Százszor elmondja az ebnek, hogy "Csak semmi nyuszi, meg mókushajkurászás!" Talán ezért is lehet, hogy az útjuk viszonylag nyugodt, nyuszitól, kis bolyhos szőrcsomóktól mentes, így Szürkének sem támad kedve játszani, elfeledvén hogy gazdája a hátán utazik.*
*Szürke jól megvolt a Három Barát istállójában, otthon sem lett volna jobb dolga. Most viszont a rá való nyereggel felszerelve indul neki Cilanneyvel a hátán. A gnóm lány felgyógyulva köpenybe burkolózva lendül a hátára. Százszor elmondja az ebnek, hogy "Csak semmi nyuszi, meg mókushajkurászás!" Talán ezért is lehet, hogy az útjuk viszonylag nyugodt, nyuszitól, kis bolyhos szőrcsomóktól mentes, így Szürkének sem támad kedve játszani, elfeledvén hogy gazdája a hátán utazik.*
5484. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-04-28 16:39:52
Üzenet elküldve: 2020-04-28 16:39:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Nol - MilOchass felé //
* Sejti Nol válaszát, nem is számít másra, de azért meg kellett kérdeznie. El sem hiszi, hogy végre kiérnek az ingoványos részről is. Maguk mögött hagyhatják ezt az "élményekkel" teli tájat. Biztos benne, hogy a szükségesnél több időt sosem fog már itt tölteni.
Amint szilárd talajon járnak, ismét szemügyre veszi Nolt, látja rajta a fájdalmat. Annak viszont nagyon örül, hogy szükség van rá, ha már megvédeni nem tudta őt. *
- Dehogy bánnám. Gyere csak... Együtt biztos, hogy elérünk egy gyógyítóhoz.
* Azonnal nyújtja is karjait Nol felé, hogy a sérült elf teljes testsúlyát rátudja helyezni, ha azt érzi szükségesnek. *
- Mondd csak... Merre is vesszük az irányt?
* Eyra csak remélni tudja, hogy Nol ismer a közelben olyan helyet, ahol képes segíteni a baján valaki. Habár, igaz, hogy a warg gyomortartalma és a Nol által készített szorítókötés segít valamelyest, viszont hosszú távon ez nem megoldás. Ki tudja, mi lehet a sebből, ha sokáig így marad. *
~ Csak tarts ki! Még rengeteg dolgot kell megbeszélnünk a kihagyott évek miatt. ~
* Aztán válaszra várva, Nolra tekint, miközben teljesen átkarolja őt. *
* Sejti Nol válaszát, nem is számít másra, de azért meg kellett kérdeznie. El sem hiszi, hogy végre kiérnek az ingoványos részről is. Maguk mögött hagyhatják ezt az "élményekkel" teli tájat. Biztos benne, hogy a szükségesnél több időt sosem fog már itt tölteni.
Amint szilárd talajon járnak, ismét szemügyre veszi Nolt, látja rajta a fájdalmat. Annak viszont nagyon örül, hogy szükség van rá, ha már megvédeni nem tudta őt. *
- Dehogy bánnám. Gyere csak... Együtt biztos, hogy elérünk egy gyógyítóhoz.
* Azonnal nyújtja is karjait Nol felé, hogy a sérült elf teljes testsúlyát rátudja helyezni, ha azt érzi szükségesnek. *
- Mondd csak... Merre is vesszük az irányt?
* Eyra csak remélni tudja, hogy Nol ismer a közelben olyan helyet, ahol képes segíteni a baján valaki. Habár, igaz, hogy a warg gyomortartalma és a Nol által készített szorítókötés segít valamelyest, viszont hosszú távon ez nem megoldás. Ki tudja, mi lehet a sebből, ha sokáig így marad. *
~ Csak tarts ki! Még rengeteg dolgot kell megbeszélnünk a kihagyott évek miatt. ~
* Aztán válaszra várva, Nolra tekint, miközben teljesen átkarolja őt. *
5483. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-04-28 08:12:20
Üzenet elküldve: 2020-04-28 08:12:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Nem lát, Omás?//
* Drameiloten csupán egy estét tölt otthon, másnap reggel, pénzzel felszerelkezve már indul is vissza a városba, hiszen dolga van ott, Teysus kiválasztotta őt, feladatot adott neki. Nem kevés pénzbe kerül, de az egyik istenével nem fog vitatkozni, nem az a fajta. Inkább megvárja, amíg felszerelik a lovát, türelmesen áll az istállóban, figyelve a folyamatot, amit nem először lát. Persze meg tudná ő is csinálni, csak nincs hozzá kedve, és amúgy is, erre van a lovász fiú. Ahogy végzett, hálásan megveregeti a vállát, és elköszön tőle. Látja, hogy hű szolgálója is odakint van, eljött elbúcsúzni. Miután a kötelező jókívánságokat kölcsönösen elmondják egymásnak, Dram elindul a lóval. Nem vágtat, bár szíve szerint azt tenné. Inkább nyugodt, rangjához méltó tempóban halad a város felé. Kellemes reggeli szellő kap hajába, és fújja le a csuklyát a fejéről, de nem zavarja a dolog, még élvezi is. Édesen cirógatja a szél, mint egy gyengéd szerető.
Amikor már látja a távolban a város sziluettjét, kicsit gyorsabb tempóra fogja a lovat, ami alig észrevehető, de a hosszú távot letudva mindenképp eredményes lesz, érezhetően gyorsabban fog így odaérni. Csak akkor lassít vissza, amikor már tényleg közel jár. *
* Drameiloten csupán egy estét tölt otthon, másnap reggel, pénzzel felszerelkezve már indul is vissza a városba, hiszen dolga van ott, Teysus kiválasztotta őt, feladatot adott neki. Nem kevés pénzbe kerül, de az egyik istenével nem fog vitatkozni, nem az a fajta. Inkább megvárja, amíg felszerelik a lovát, türelmesen áll az istállóban, figyelve a folyamatot, amit nem először lát. Persze meg tudná ő is csinálni, csak nincs hozzá kedve, és amúgy is, erre van a lovász fiú. Ahogy végzett, hálásan megveregeti a vállát, és elköszön tőle. Látja, hogy hű szolgálója is odakint van, eljött elbúcsúzni. Miután a kötelező jókívánságokat kölcsönösen elmondják egymásnak, Dram elindul a lóval. Nem vágtat, bár szíve szerint azt tenné. Inkább nyugodt, rangjához méltó tempóban halad a város felé. Kellemes reggeli szellő kap hajába, és fújja le a csuklyát a fejéről, de nem zavarja a dolog, még élvezi is. Édesen cirógatja a szél, mint egy gyengéd szerető.
Amikor már látja a távolban a város sziluettjét, kicsit gyorsabb tempóra fogja a lovat, ami alig észrevehető, de a hosszú távot letudva mindenképp eredményes lesz, érezhetően gyorsabban fog így odaérni. Csak akkor lassít vissza, amikor már tényleg közel jár. *
5482. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-04-27 18:06:46
Üzenet elküldve: 2020-04-27 18:06:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Eyra – MilOchass felé//
- Persze, hogy sikerülni...
*Eyra kérdésére a választ enyhe morcos felhanggal morogja orra alatt. Na, nem azért, mert hülye kérdés volt, egyszerűen utál másokra hagyatkozni. Tény, hogy egyre rosszabb a lába, de legalább szépen lassan kiértek az ingoványos vidékről, biztonságban vannak, és egyre közelebb a megváltáshoz is. A láptenger fokozatosan mezzőkké változott, és Nol végre először fellélegezhet. Megáll egy pillanatra és konstatálja, hogy szürkület van. Mindjárt teljesen lemegy a nap, de még éppen van idejük MilOchassba érni. Reménykedik benne, hogy ott élő fajtársaik kisegítik őket a bajban. Mulaeyrára néz, miközben teljes testsúlyát ép lábára terheli.*
- Nem bánnád, ha ismét rád támaszkodnék?
*A kérdés végét fogai között préseli, mert a fájdalom hirtelen belenyilal a sebbe. Feltételezhető, hogy barátnője eztán finoman felkarolja, és együtt vághatnak neki ismét az út hátralévő részének.*
- Persze, hogy sikerülni...
*Eyra kérdésére a választ enyhe morcos felhanggal morogja orra alatt. Na, nem azért, mert hülye kérdés volt, egyszerűen utál másokra hagyatkozni. Tény, hogy egyre rosszabb a lába, de legalább szépen lassan kiértek az ingoványos vidékről, biztonságban vannak, és egyre közelebb a megváltáshoz is. A láptenger fokozatosan mezzőkké változott, és Nol végre először fellélegezhet. Megáll egy pillanatra és konstatálja, hogy szürkület van. Mindjárt teljesen lemegy a nap, de még éppen van idejük MilOchassba érni. Reménykedik benne, hogy ott élő fajtársaik kisegítik őket a bajban. Mulaeyrára néz, miközben teljes testsúlyát ép lábára terheli.*
- Nem bánnád, ha ismét rád támaszkodnék?
*A kérdés végét fogai között préseli, mert a fájdalom hirtelen belenyilal a sebbe. Feltételezhető, hogy barátnője eztán finoman felkarolja, és együtt vághatnak neki ismét az út hátralévő részének.*
5481. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-04-25 09:04:38
Üzenet elküldve: 2020-04-25 09:04:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Romtábori láogatás //
*Grimornak elege lett a városból, meg a városi népségből. Mindig is utálta a pöffeszkedő arthenioriakat. Egy ideig még figyelemmel követi az eseményeket a Főtéren, meg a licitálásokat a szottyadt arcú mágusmatuzsálem rejtvényeire, és a vén kőtrotli fenyegetődzéseit mindenféle sejtetett katasztrófáról, ami majd sújtja a Levegő városát (amit ő alapított állítólag) de végül elunja a dolgot. Főként mert a belengetett katasztrófákból végül sajnos semmi nem valósul meg Grimor nagy bánatára. Persze orkunk nem telhetetlen, még mindig elégedett a közelmúlt hihetetlen eseményeivel: pestis, földindulás, a gazdagnegyed magas falakkal őrzött palotáinak eltűnése a megnyílott meredély mélyén, a nyomorlázadás, fosztogatás, na és a sárvárosiak: szinte nap mint nap dörzsölte a tenyerét abban az időben.
Most azonban úgy dönt, felmegy a tábrba, és megnézi magának, maradt-e egyáltalán még valaki ott, vagy tényleg mindenki Sárvárosban tanyázik a régiek közül.
A térről kifelé menő nagy úton kinéz egyet az északnak tartó szekeres gazdák közül, és a szokásos egy pillanat, és Grimor eltűnik a szekeret takaró ponyva alatt. A műveletből alig látni valamit.
Nincs szerencséje, ételt nem talál, üres és teli bororhordók utaznak a szekéren, és ládák. Amelyeknek a tartalmára, miközben zötykölődnek a poros úton északnak, orkunk sorra igyekszik fényt deríteni, jószándékúan leellenőrizendő a csomagolás megfelelően gondos módját.
Sajnos a ládák mindegyikében bor van, üvegekben, a Harsogó különféle évjáratai. Így amikor a szekér jóval később lefordul az egyik tanya felé az útról, és a szekér és Grimor elbúcsúznak egymástól, orkunk igen derűsen látja a világot és benne a dolgok állását.
Némileg imbolygó mozgással ugyan, de azért igen hamar eltűnik az út menti susnyásban, és beveszi magát az erdőbe, mielőtt tovább menne, hogy egy nagyot aludjon.
Délután aztán kipihenve, újult erővel indul el már gyalogosan az Ingoványon keresztül vezető úton a Romtábor felé.*
A hozzászólás írója (Grimor Qwargh) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.25 09:11:17
*Grimornak elege lett a városból, meg a városi népségből. Mindig is utálta a pöffeszkedő arthenioriakat. Egy ideig még figyelemmel követi az eseményeket a Főtéren, meg a licitálásokat a szottyadt arcú mágusmatuzsálem rejtvényeire, és a vén kőtrotli fenyegetődzéseit mindenféle sejtetett katasztrófáról, ami majd sújtja a Levegő városát (amit ő alapított állítólag) de végül elunja a dolgot. Főként mert a belengetett katasztrófákból végül sajnos semmi nem valósul meg Grimor nagy bánatára. Persze orkunk nem telhetetlen, még mindig elégedett a közelmúlt hihetetlen eseményeivel: pestis, földindulás, a gazdagnegyed magas falakkal őrzött palotáinak eltűnése a megnyílott meredély mélyén, a nyomorlázadás, fosztogatás, na és a sárvárosiak: szinte nap mint nap dörzsölte a tenyerét abban az időben.
Most azonban úgy dönt, felmegy a tábrba, és megnézi magának, maradt-e egyáltalán még valaki ott, vagy tényleg mindenki Sárvárosban tanyázik a régiek közül.
A térről kifelé menő nagy úton kinéz egyet az északnak tartó szekeres gazdák közül, és a szokásos egy pillanat, és Grimor eltűnik a szekeret takaró ponyva alatt. A műveletből alig látni valamit.
Nincs szerencséje, ételt nem talál, üres és teli bororhordók utaznak a szekéren, és ládák. Amelyeknek a tartalmára, miközben zötykölődnek a poros úton északnak, orkunk sorra igyekszik fényt deríteni, jószándékúan leellenőrizendő a csomagolás megfelelően gondos módját.
Sajnos a ládák mindegyikében bor van, üvegekben, a Harsogó különféle évjáratai. Így amikor a szekér jóval később lefordul az egyik tanya felé az útról, és a szekér és Grimor elbúcsúznak egymástól, orkunk igen derűsen látja a világot és benne a dolgok állását.
Némileg imbolygó mozgással ugyan, de azért igen hamar eltűnik az út menti susnyásban, és beveszi magát az erdőbe, mielőtt tovább menne, hogy egy nagyot aludjon.
Délután aztán kipihenve, újult erővel indul el már gyalogosan az Ingoványon keresztül vezető úton a Romtábor felé.*
A hozzászólás írója (Grimor Qwargh) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.25 09:11:17
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6203-6222