Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 67 (1321. - 1340. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1340. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-04-21 16:29:17
Üzenet elküldve: 2014-04-21 16:29:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 345
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 345
Játékstílus: Vakmerő
*Pyrkon büszkén, felemelt orral lépdel el a két izomagy mellett, akik útját állják, mikor kilép a városból. Amikor utoljára ment oda, nagy szerencséjére éppen járt arra egy kereskedő a szekerével, de mint ahogy a mellékelt ábra mutatja, jelenleg nem lesz ekkora mázlija, mert sem előre, sem hátra nem lát egyet sem.*
~Talán majd valamikor út közben találkozok egyel.~
*Gyors tempóban kezd neki hosszú útjának.*
~Talán majd valamikor út közben találkozok egyel.~
*Gyors tempóban kezd neki hosszú útjának.*
1339. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-04-07 21:31:42
Üzenet elküldve: 2014-04-07 21:31:42
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
*Itt is járt már. Feleslegesen ment ide- oda annyit. Próbál pozitívumot keresni. De nagynehezen csak annyit mondhat magában, hogy így több helyet látott. Sovány vigasz ez, de mit tehetne már? Mi lesz vele? Szerete tanítványokat szerezni, de az sem megy olyan könnyen. Pedig ez az álma. Még többet szeretne fejlődni.*
1338. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-04-07 20:43:19
Üzenet elküldve: 2014-04-07 20:43:19
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
*Az őr rossz helyet mondott, mert nem jó helyre lyukadt ki. El van egy kissé keseredve. De próbál megoldást találni. Útbaigazítást kér egy arra járó vándortól, aki megmutatja neki, hogy merre menjen, ha vissza akar jutni. A főtérhez kell eljutnia. Ez viszont némi gyaloglát jelent. Már így is ki van merülve, de nekidurálja magát, s elindul.*
1337. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-04-02 21:30:19
Üzenet elküldve: 2014-04-02 21:30:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Badumir sietve hagyja el az erdőt. Az éjszaka alatt mindent összepakolt, amire szüksége van. Felszerelését magához vette, már nem olyan pőrén kell járnia, mint ahogy a Thargodarok a vadonban hagyták. Tartalék íja is nála van, ahogyan kidolgozott lándzsája is. Nagy szerencséjére még a tavalyi bőrzekéje egy ládában megőrzésre került, így a ruhája miatt sem kell aggódnia. Az egyetlen dolog, amivel változott a külseje az a vadonban 'talált' bunda, amit nagy valószínűséggel az egyik törzstag hagyott ott neki szánalomból. Badumir kesernyésen húzza el a száját, mikor meglátja a távolban a város kapuit. Régen nem járt már Artheniorban, és őszintén szólva nem is nagyon hiányzott neki a hely. Sok a ház, kevés a fa, az étel drága a hölgyek pedig akik bájaikat árulják túl sokszor akarták már megfosztani pénzes szütyőjétől. A férfi egyáltlaán nem kedveli a várost, azonban most nincs más választása. Jó pár dolgot el kell intéznie, és talán még a kovácsot is meglátogatja majd. Sok-sok elintézni valója van, amit jobb minél hamarabb befejezni. Nem neki való a város, ennyi és kész.*
1336. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-03-26 21:33:50
Üzenet elküldve: 2014-03-26 21:33:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
*Arthenior városa szinte már csak egy köpésre van tőle. A már megtett úthoz képest legalábbis. Kicsit szokatlan is számára, hogy ilyen hamar (már magához képest) visszatér a civilizációba. Hónapok, vagy akár fél év is eltelik úgy a vadonban, hogy nem fordul meg a környékükön sem.
Csak ekkor jut eszébe újra a lány... Artheniorból származik. Különös érzés keríti hatalmába, ahogy felidézi azt a pár szót, mit vele váltott és titkon vágyja, hogy útjaik újra keresztezzék egymást, még ha magának sem vallja be és elhessegeti ezt a bolond gondolatot elméjéből.*
~Menj innen messze. Messze el.~
*Magyarázza magának szórakozottan.*
Csak ekkor jut eszébe újra a lány... Artheniorból származik. Különös érzés keríti hatalmába, ahogy felidézi azt a pár szót, mit vele váltott és titkon vágyja, hogy útjaik újra keresztezzék egymást, még ha magának sem vallja be és elhessegeti ezt a bolond gondolatot elméjéből.*
~Menj innen messze. Messze el.~
*Magyarázza magának szórakozottan.*
1335. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-03-26 18:26:21
Üzenet elküldve: 2014-03-26 18:26:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Az út során egy bokorcsoport mögött aludt, de inkább csak forgolódott. Nem tudja összeszedni magát annyira, hogy sikerüljön olyan békésen aludni, mint máskor. Ki kell találnia valamit. Mert így nem lesz képes semmi másra, hiszen a reggel eljövetelével is fáradt, úgy mászik vissza lova nyergébe és indul újra útnak. De aztán ráeszmél, hogy előbb talán zsákját kellene magához vennie.
Miután összeszedte holmiját, újból megindul, ám vágta helyett most lassan léptet. Fáradtan halad a város felé, lassan elég közel érve, hogy a horizonton feltűnjön a sziluettje. Ez kicsit felvidítja, de továbbra se kezdi hajtani hátasát, éppen csak valamivel lelkesebben üli meg a lovat. Jó érzés az otthon közelében lenni, még ha így is órákig fog tartani, míg megérkezik oda.*
Miután összeszedte holmiját, újból megindul, ám vágta helyett most lassan léptet. Fáradtan halad a város felé, lassan elég közel érve, hogy a horizonton feltűnjön a sziluettje. Ez kicsit felvidítja, de továbbra se kezdi hajtani hátasát, éppen csak valamivel lelkesebben üli meg a lovat. Jó érzés az otthon közelében lenni, még ha így is órákig fog tartani, míg megérkezik oda.*
1334. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-03-25 21:24:51
Üzenet elküldve: 2014-03-25 21:24:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Sikertelen vadászatokat követve Molgrin éppen kifelé menet az erdőből meglát egy papírt egy késsel felszögezve egy fára, amin ez áll:
„Vándor harcosokat keresünk jó fizetség fejében, Thargarod a jelentkezési hely.”
Molgrin fejében végigfut a gondolat, miszerint el kéne mennie megnézni mi az, mert a pénz az pénz, a pénz pedig étel és az étel pedig csökkenti az éhséget. Molgrin úgy dönt, hogy elindul megnézi ezt a helyet, ha más nem legalább jó barátokat szerezhet ott.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.03.26 07:03:44, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; helyesírás.
„Vándor harcosokat keresünk jó fizetség fejében, Thargarod a jelentkezési hely.”
Molgrin fejében végigfut a gondolat, miszerint el kéne mennie megnézni mi az, mert a pénz az pénz, a pénz pedig étel és az étel pedig csökkenti az éhséget. Molgrin úgy dönt, hogy elindul megnézi ezt a helyet, ha más nem legalább jó barátokat szerezhet ott.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.03.26 07:03:44, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; helyesírás.
1333. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-03-21 17:57:45
Üzenet elküldve: 2014-03-21 17:57:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Pár nap erdei bolyongás után úgy döntött kimerészkedik a rejtőzködésre alkalmatlan, és csekély védelmet nyújtó pusztára.
Az utat követve halad, hiszen nem sok megbúvásra alkalmas helyet talált mikor pár nappal ezelőtt feltérképezte a lehetséges útvonalakat. Nem is nagyon lenne értelme bújócskázni. A támadókat ő is távolról észre venné és a nyílt terepen elfuthatna a veszély elől.
Léptei alatt ropog a zsenge fű, és friss virágok illata tölti be a levegőt. Szinte kedve lenne dalra fakadni, ha eddigi élete nem lett volna ilyen silány. Apró rágcsálók futkosásától borzong a magas pázsit, és ragadozó madarak zsákmány után kutatva repkednek a magas égben.*
~ Szokatlanul meleg van ma. ~
*Gondolja, miközben letörli homlokáról az izzadtságot. Előveszi kulacsát és párat kortyol a felmelegedett vízből. Elteszi azt és megrándítja vállát, jelezvén ivott már rosszabbat is. Csizmájával rugdossa a köveket maga előtt, miközben nyílvesszőit számolja.*
~ Ha valamit megtanultam utazásaim során akkor az az volt, hogy ha idegenek közé mész soha nem lehet nálad elég nyílvessző. És mindig a saját kupádba kérd a sört az útszéli fogadókban.~
*Egy szénával megpakolt szekér halad mellette amelyre a paraszt csak úgy fölhajította a kaszáját és az most igen ingatagan remeg. Arn mivel nem szeretne megválni fejétől inkább leáll elmajszolni a néhány erdő szélen szedett rézszínű Holsot és megvárja amíg elhalad mellette a megfáradt földműves és "hintaja". Nem igen jártas a növények ismeretében de egy elf egyszer csúnyán átverte és gyógynövényként adta el neki, azóta bármikor felismeri azt *
~ Igen, érdekes is volt mikor egy vérző sebbel az oldalamon jöttem rá, hogy átvertek~
*Eszébe jut, hogyan is kötözte ki aztán az elfet az erdő közepén és hagyta magára, majd mosollyal az arcán folytatja útját a város felé.*
Az utat követve halad, hiszen nem sok megbúvásra alkalmas helyet talált mikor pár nappal ezelőtt feltérképezte a lehetséges útvonalakat. Nem is nagyon lenne értelme bújócskázni. A támadókat ő is távolról észre venné és a nyílt terepen elfuthatna a veszély elől.
Léptei alatt ropog a zsenge fű, és friss virágok illata tölti be a levegőt. Szinte kedve lenne dalra fakadni, ha eddigi élete nem lett volna ilyen silány. Apró rágcsálók futkosásától borzong a magas pázsit, és ragadozó madarak zsákmány után kutatva repkednek a magas égben.*
~ Szokatlanul meleg van ma. ~
*Gondolja, miközben letörli homlokáról az izzadtságot. Előveszi kulacsát és párat kortyol a felmelegedett vízből. Elteszi azt és megrándítja vállát, jelezvén ivott már rosszabbat is. Csizmájával rugdossa a köveket maga előtt, miközben nyílvesszőit számolja.*
~ Ha valamit megtanultam utazásaim során akkor az az volt, hogy ha idegenek közé mész soha nem lehet nálad elég nyílvessző. És mindig a saját kupádba kérd a sört az útszéli fogadókban.~
*Egy szénával megpakolt szekér halad mellette amelyre a paraszt csak úgy fölhajította a kaszáját és az most igen ingatagan remeg. Arn mivel nem szeretne megválni fejétől inkább leáll elmajszolni a néhány erdő szélen szedett rézszínű Holsot és megvárja amíg elhalad mellette a megfáradt földműves és "hintaja". Nem igen jártas a növények ismeretében de egy elf egyszer csúnyán átverte és gyógynövényként adta el neki, azóta bármikor felismeri azt *
~ Igen, érdekes is volt mikor egy vérző sebbel az oldalamon jöttem rá, hogy átvertek~
*Eszébe jut, hogyan is kötözte ki aztán az elfet az erdő közepén és hagyta magára, majd mosollyal az arcán folytatja útját a város felé.*
1332. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-03-16 10:53:38
Üzenet elküldve: 2014-03-16 10:53:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
//Szörnyvadászok//
//Umi//
*Sóhajt egyet, miután végighallgatja az újabb, számára kissé sutának tűnő gondolatot, majd továbbra is türelmesen válaszol.*
- Ha te nem vagy, akkor is menekülnék. Ha nem téged küldenek rám, akkor mást. Ha nem akkor, akkor később. De nyilvánvalóan nem tetszik nekik valamiért, hogy élek, ezt be kell látni, kár lenne tagadni. Gondolom, anyám halála lehet az ok, talán azt hiszik, hogy én öltem meg. Talán apám mégis szerette valamennyire, vagy túl jónak tartotta a munkájában ahhoz, hogy elvesszen. Igaz, most már alaposan benne lenne a korban ő is, az ötvenhez közel. Vagy még azt is el tudom képzelni, hogy csak el akarnak takarítani mindenkit, aki túl sokat tud róluk. Egyre megy, a lényeg, hogy nem miattad keresnek, ha keresnek, ezen kár aggódnod. Együtt egyébként is több az esélyünk arra, hogy szembeszálljunk velük, ha esetleg mégis megtalálnak. Nemde?
*Mosolyogva fordítja fejét a lány felé, hátha az észreveszi és valamivel jobban megnyugszik. Emlékszik még, hogy ő maga is ilyen kis nyüzsgő, aggodalmaskodó volt kamaszként, a felnőttkor határán, de hamar kinőtte. Ma már képes hideg fejjel gondolni arra is, hogy az élete csak a saját-, és a lány képességein múlik.
Lassan leszáll az est, s ezt észrevéve Umi úgy gondolja, hogy meg is állhatnának pihenni. Bizony, az neki is jól esne, és végülis a lovaknak is, így megállnak. A semmi közepén... De ez várható volt. Nem kis kockázat, de éjjel egyébként sem biztos, hogy szerencsés úton lenni. Éjjel minden zaj erősebbnek tűnik, így a patkódobogásokra is könnyebben felfigyelhetnek a banditák, mint a halk szuszogásra, ami az alvást kíséri.
Egy pokróc a fekhelyük mindössze, hiszen sátra nincs, de még ha lenne is, nem biztos, hogy a nyeregtáskába fért volna, hiszen minden ingóságát magával hozta az útra. Néhány váltóruhát, kötszereit és krémeit, a fegyvereket, jó pár könyék kötelet és persze a megvásárolt ételt.
A lovakat a leterített lópokróc két oldalára állítja, az új ló kantárját pedig összeköti sajátjáéval. Tudja, hogy Taiko nem szökne meg mellőle még akkor sem, ha bajt érez, de az új lóban még nem bízik ennyire. Előveszi köpenyét is -ez lesz a takarójuk, még az eső ellen is véd valamennyire, ha netán megeredne-, és az élelmet: a sült húst, kolbászt és kenyeret. Hosszú út áll még előttük, reggeli óta folyamatosan csak menetelnek, mindenképp enniük kell valamennyit, még ha nem is fogy el mind.*
//Umi//
*Sóhajt egyet, miután végighallgatja az újabb, számára kissé sutának tűnő gondolatot, majd továbbra is türelmesen válaszol.*
- Ha te nem vagy, akkor is menekülnék. Ha nem téged küldenek rám, akkor mást. Ha nem akkor, akkor később. De nyilvánvalóan nem tetszik nekik valamiért, hogy élek, ezt be kell látni, kár lenne tagadni. Gondolom, anyám halála lehet az ok, talán azt hiszik, hogy én öltem meg. Talán apám mégis szerette valamennyire, vagy túl jónak tartotta a munkájában ahhoz, hogy elvesszen. Igaz, most már alaposan benne lenne a korban ő is, az ötvenhez közel. Vagy még azt is el tudom képzelni, hogy csak el akarnak takarítani mindenkit, aki túl sokat tud róluk. Egyre megy, a lényeg, hogy nem miattad keresnek, ha keresnek, ezen kár aggódnod. Együtt egyébként is több az esélyünk arra, hogy szembeszálljunk velük, ha esetleg mégis megtalálnak. Nemde?
*Mosolyogva fordítja fejét a lány felé, hátha az észreveszi és valamivel jobban megnyugszik. Emlékszik még, hogy ő maga is ilyen kis nyüzsgő, aggodalmaskodó volt kamaszként, a felnőttkor határán, de hamar kinőtte. Ma már képes hideg fejjel gondolni arra is, hogy az élete csak a saját-, és a lány képességein múlik.
Lassan leszáll az est, s ezt észrevéve Umi úgy gondolja, hogy meg is állhatnának pihenni. Bizony, az neki is jól esne, és végülis a lovaknak is, így megállnak. A semmi közepén... De ez várható volt. Nem kis kockázat, de éjjel egyébként sem biztos, hogy szerencsés úton lenni. Éjjel minden zaj erősebbnek tűnik, így a patkódobogásokra is könnyebben felfigyelhetnek a banditák, mint a halk szuszogásra, ami az alvást kíséri.
Egy pokróc a fekhelyük mindössze, hiszen sátra nincs, de még ha lenne is, nem biztos, hogy a nyeregtáskába fért volna, hiszen minden ingóságát magával hozta az útra. Néhány váltóruhát, kötszereit és krémeit, a fegyvereket, jó pár könyék kötelet és persze a megvásárolt ételt.
A lovakat a leterített lópokróc két oldalára állítja, az új ló kantárját pedig összeköti sajátjáéval. Tudja, hogy Taiko nem szökne meg mellőle még akkor sem, ha bajt érez, de az új lóban még nem bízik ennyire. Előveszi köpenyét is -ez lesz a takarójuk, még az eső ellen is véd valamennyire, ha netán megeredne-, és az élelmet: a sült húst, kolbászt és kenyeret. Hosszú út áll még előttük, reggeli óta folyamatosan csak menetelnek, mindenképp enniük kell valamennyit, még ha nem is fogy el mind.*
1331. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-03-16 10:05:17
Üzenet elküldve: 2014-03-16 10:05:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Szörnyvadászok//
//Nabii//
*Nem is veszekszik, legalábbis így véli. Kettejük helyzetét viszont most elég feszültnek ítéli meg, jóformán saját magát okolva ezért. Azt, hogy nem tud mit kezdeni a helyzettel. Azzal, hogy együtt utazik valakivel, akit megkedvelt. Egyáltalán azzal sem tud megbarátkozni, hogy kedvel valakit, mert az sosem jelentett jót. Ez zavarja talán a legjobban és talán pont ezért akarja tartani a távolságot, elég nehézkesen. Miután elmondta részben, hogy mi baja, csak előre kezd figyelni. Hagyja, hogy Nabii feldolgozhassa a hallottakat. Azt hitte, hosszabb szünet fog következni, ezzel szemben nem így történik. Viszonylag hamar kap választ, mi annyira meglepi, hogy kis híján leesik a lóról. Bele is kell kapaszkodnia a kantárba, meg nyerge szélébe, azért, hogy fent maradjon. Ezt követően viszont kissé felkavart lelkiállapottal ugyan, de végig hallgatja a nőt. Nem vág most szavába. Meg akarja adni neki a tiszteletet. Egyébként sem tudja hirtelen, hogy mit mondhatna. Kezd rájönni, hogy talán nem fogalmazott túl jól. Arról viszont fogalma sem volt, hogy az idősebb eddig semmit nem csinált jóformán és hogy talán nem is hátráltatja. Ő viszont mégis úgy érzi. A 'társ' szó hallatán biccent egy aprót. Valamennyire többnek érzi a nőt, de nem meri kinyilvánítani azon gondolatait. A társ gondolata is éppen elég örömmel árasztja el szívét. Még sosem mondhatta úgy igazán, hogy van egy társa. "Bár a kis jelzőt igazán elhagyhatta volna..." durcáskodik még gondolatban, viszont újra elkomorodik. Ő most a társának tett rosszat, azzal, hogy a társa lett.*
- De... Ha én nem vagyok, akkor menekülnöd sem kellene *mondja komoran. Legszívesebben ismét meghajtaná lovát, de nem tesz így. Inkább csak csendben hallgat még, sőt, visszakérdez, érdeklődve, hogy mégis mi bosszantja az idősebbet. Elég meglepő választ kap. Ezúttal viszont nincs gondja a lovon maradással. Zavart arccal fordul el kissé. Néhány percig így lovagol, miközben egyre csak közelednek az este felé időben. Végül megálljt parancsol lovának, ki engedelmeskedik és csak úgy áll, lehajtott fejjel.*
- Én csak... félek. Furcsa ez az egész. Az, hogy már ennyire hagytalak... közel kerülni. Nem értem miért, én... Pedig megfogadtam, hogy sosem csinálok ilyet. Soha többé. Valahányszor közel kerültem valakihez, az illető meghalt. Nem akarom hogy te is... *Hangja elcsuklik, a mondatot pedig képtelen befejezni. Nem néz a nőre. Teste olykor megremeg, miközben föld felé fordított arcán néhány könny csordul végig. Kezével gyorsan eltörli azokat. Vesz néhány mély levegőt, hogy lenyugodhasson, majd megsimogatja lova sörényét.*
- Nem pihenhetnénk? Nagyon... nagyon fáj a hátam *teszi hozzá indoklását. Igazából nem csak háta fáj, hanem minden egyes tagja. Legszívesebben már a földön ülne és aludna. Mikor pedig eljön a pihenés ideje, amint lehajtja fejét földre tett nyergére, álomba is merül. Még az evésről is megfeledkezik. Nem kell neki semmi, csak az alvás, mi most egészen pirkadatig kitart. A nap első sugarai belopják magukat szemhéjai mögé. Azokra ébred fel, hogy óvatosan nyújtózkodva megmozgassa magát. Iszik és eszik egy keveset, majd hátasához lépve foglalkozik vele kicsit, mielőtt indulnának.*
//Nabii//
*Nem is veszekszik, legalábbis így véli. Kettejük helyzetét viszont most elég feszültnek ítéli meg, jóformán saját magát okolva ezért. Azt, hogy nem tud mit kezdeni a helyzettel. Azzal, hogy együtt utazik valakivel, akit megkedvelt. Egyáltalán azzal sem tud megbarátkozni, hogy kedvel valakit, mert az sosem jelentett jót. Ez zavarja talán a legjobban és talán pont ezért akarja tartani a távolságot, elég nehézkesen. Miután elmondta részben, hogy mi baja, csak előre kezd figyelni. Hagyja, hogy Nabii feldolgozhassa a hallottakat. Azt hitte, hosszabb szünet fog következni, ezzel szemben nem így történik. Viszonylag hamar kap választ, mi annyira meglepi, hogy kis híján leesik a lóról. Bele is kell kapaszkodnia a kantárba, meg nyerge szélébe, azért, hogy fent maradjon. Ezt követően viszont kissé felkavart lelkiállapottal ugyan, de végig hallgatja a nőt. Nem vág most szavába. Meg akarja adni neki a tiszteletet. Egyébként sem tudja hirtelen, hogy mit mondhatna. Kezd rájönni, hogy talán nem fogalmazott túl jól. Arról viszont fogalma sem volt, hogy az idősebb eddig semmit nem csinált jóformán és hogy talán nem is hátráltatja. Ő viszont mégis úgy érzi. A 'társ' szó hallatán biccent egy aprót. Valamennyire többnek érzi a nőt, de nem meri kinyilvánítani azon gondolatait. A társ gondolata is éppen elég örömmel árasztja el szívét. Még sosem mondhatta úgy igazán, hogy van egy társa. "Bár a kis jelzőt igazán elhagyhatta volna..." durcáskodik még gondolatban, viszont újra elkomorodik. Ő most a társának tett rosszat, azzal, hogy a társa lett.*
- De... Ha én nem vagyok, akkor menekülnöd sem kellene *mondja komoran. Legszívesebben ismét meghajtaná lovát, de nem tesz így. Inkább csak csendben hallgat még, sőt, visszakérdez, érdeklődve, hogy mégis mi bosszantja az idősebbet. Elég meglepő választ kap. Ezúttal viszont nincs gondja a lovon maradással. Zavart arccal fordul el kissé. Néhány percig így lovagol, miközben egyre csak közelednek az este felé időben. Végül megálljt parancsol lovának, ki engedelmeskedik és csak úgy áll, lehajtott fejjel.*
- Én csak... félek. Furcsa ez az egész. Az, hogy már ennyire hagytalak... közel kerülni. Nem értem miért, én... Pedig megfogadtam, hogy sosem csinálok ilyet. Soha többé. Valahányszor közel kerültem valakihez, az illető meghalt. Nem akarom hogy te is... *Hangja elcsuklik, a mondatot pedig képtelen befejezni. Nem néz a nőre. Teste olykor megremeg, miközben föld felé fordított arcán néhány könny csordul végig. Kezével gyorsan eltörli azokat. Vesz néhány mély levegőt, hogy lenyugodhasson, majd megsimogatja lova sörényét.*
- Nem pihenhetnénk? Nagyon... nagyon fáj a hátam *teszi hozzá indoklását. Igazából nem csak háta fáj, hanem minden egyes tagja. Legszívesebben már a földön ülne és aludna. Mikor pedig eljön a pihenés ideje, amint lehajtja fejét földre tett nyergére, álomba is merül. Még az evésről is megfeledkezik. Nem kell neki semmi, csak az alvás, mi most egészen pirkadatig kitart. A nap első sugarai belopják magukat szemhéjai mögé. Azokra ébred fel, hogy óvatosan nyújtózkodva megmozgassa magát. Iszik és eszik egy keveset, majd hátasához lépve foglalkozik vele kicsit, mielőtt indulnának.*
1330. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-03-16 08:43:46
Üzenet elküldve: 2014-03-16 08:43:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
//Szörnyvadászok//
//Umi//
- Hát akkor ne veszekedj.
*Hangja normális esetben nyugodt lenne, de hála az ügető lovak patkódobogásainak, hangosan kell beszéljen, hogy a lány mindenképp hallja. Persze lassít lován ő is, ahogy észreveszi, hogy a lányé kicsit elmarad tőle, de a dobogást még így is túl kell szárnyalnia a hangjuknak.
Türelmesen, higgadtan hallgatja végig, amit a lány mond. Örül neki, hogy végre megszólalt és elmondja, mi a baja, annak azonban már korántsem, amit mond. Nem érti, egyszerűen nem érti, miért vágja hozzá Umi mindazokat, amik szavaiból kiderülnek. A gonosz egyezségeket, a vitákat, vagy azt, hogy kényszeríti bármire is... Hogy a terhére van... Na, főleg ezt.
Sokáig hallgat, nem reagál, próbál rájönni a szőkeség megjegyzéseinek, ellenérzéseinek okára, kirobbantójára. Nem jár túl sok sikerrel, s mindennek a tetejébe kap ő is kérdést, amit aztán pláne nem nagyon tud hová tenni. Ezen is elmélázik kicsit, de csak hogy összeszedje a kapcsolódó gondolatait és érzéseit ő is, hiszen bár megpróbálta már elmagyarázni a lánynak, miért vette a szárnyai alá -épp ezért mesélt el magáról annyi mindent ugyanis-, úgy tűnik, ez mind nem volt elég egyértelmű. Valahogy pontosabban kellene fogalmaznia, de úgy, hogy az ne legyen sértő, vagy túl szájbarágós. Ami végképp nem célja, az az, hogy a lányt megsértse, elmarja magától. Ellenkezőleg. Épp azt szeretné, ha végre jól kijönnének egymással, hiszen valóban fontos neki.*
- Nem vagy a terhemre egyáltalán, a gonosz alkuk pedig nem gonoszak. Mindig tartom magam az ígéreteimhez, és amiket eddig neked tettem, Umi, azok ígéretek. Soha, és ezt is jól jegyezd meg, soha nem ígérek olyasmit, amiről kicsit is úgy érzem, hogy nem fogom tudni megtartani. Nem akarok veled kiszúrni, nem akarlak semmi olyanra kényszeríteni, amit te nem akarsz. Talán az egyetlen olyan, amivel kapcsolatban erősködtem volna, az a város elhagyása, de azt szerintem te is tudod, miért. Mindketten tudjuk, hogy az az első hely, ahol ismét keresnének mindkettőnket.
*Kicsit helyezkedik a nyeregben, mivel kezd múlni a sebre kent krém hatása, s az ügetés okozta rázkódást így kezdi jobban megérezni hastájékon. Keres egy kényelmesebb pózt, amennyire a lehetőségek engedik, majd folytatja.*
- Nem vagy a terhemre. Umi, komolyan mondom, hogy mióta Artheniorban élek, csak unatkozom. Egyszer hajókáztam egyet, akkor valami büdös, halszagú ocsmányságok támadtak meg minket, hónapokba telt, mire helyrejött a vállam. Tegnap éjjel egy óriási polip, vagy mi támadott meg, meg pár részeg alak, aki azt hitte, nőre vágyik, pedig csak ágyba kellett volna hullaniuk. Ezen felül annyi történt, mióta itt vagyok, hogy egyszer együtt ittam egy kalózzal. Semerre sem haladt az életem eddig, Umi. Ugyan, mit hátráltatnál? Célom sem volt, csak lézengtem és elvertem a pénzem, jobbhíján bő lakomákra, amiket egymagam költöttem el, meg temérdek sörre. Nem volt jó úgy. Most van egy kis... társam?
*Kérdez vissza, hiszen ő minimum ennyinek tartaná a lányt, bár már őszintén fogalma sincs, hányadán állnak egymással.*
- Én nem vagyok feszült. Csak próbálok rájönni, hogyan közelíthetnék úgy hozzád, hogy ne utasíts el. Fontos vagy nekem, de ez láthatólag neked nem tetszik...
*Itt befejezi be a mondatot, több szót nem szánna a magyarázatra, a vitára, még akkor sem, ha jól tudja, hogy lassan rájuk esteledik és a pihenő még egy napi útra van ilyen tempóban.*
//Umi//
- Hát akkor ne veszekedj.
*Hangja normális esetben nyugodt lenne, de hála az ügető lovak patkódobogásainak, hangosan kell beszéljen, hogy a lány mindenképp hallja. Persze lassít lován ő is, ahogy észreveszi, hogy a lányé kicsit elmarad tőle, de a dobogást még így is túl kell szárnyalnia a hangjuknak.
Türelmesen, higgadtan hallgatja végig, amit a lány mond. Örül neki, hogy végre megszólalt és elmondja, mi a baja, annak azonban már korántsem, amit mond. Nem érti, egyszerűen nem érti, miért vágja hozzá Umi mindazokat, amik szavaiból kiderülnek. A gonosz egyezségeket, a vitákat, vagy azt, hogy kényszeríti bármire is... Hogy a terhére van... Na, főleg ezt.
Sokáig hallgat, nem reagál, próbál rájönni a szőkeség megjegyzéseinek, ellenérzéseinek okára, kirobbantójára. Nem jár túl sok sikerrel, s mindennek a tetejébe kap ő is kérdést, amit aztán pláne nem nagyon tud hová tenni. Ezen is elmélázik kicsit, de csak hogy összeszedje a kapcsolódó gondolatait és érzéseit ő is, hiszen bár megpróbálta már elmagyarázni a lánynak, miért vette a szárnyai alá -épp ezért mesélt el magáról annyi mindent ugyanis-, úgy tűnik, ez mind nem volt elég egyértelmű. Valahogy pontosabban kellene fogalmaznia, de úgy, hogy az ne legyen sértő, vagy túl szájbarágós. Ami végképp nem célja, az az, hogy a lányt megsértse, elmarja magától. Ellenkezőleg. Épp azt szeretné, ha végre jól kijönnének egymással, hiszen valóban fontos neki.*
- Nem vagy a terhemre egyáltalán, a gonosz alkuk pedig nem gonoszak. Mindig tartom magam az ígéreteimhez, és amiket eddig neked tettem, Umi, azok ígéretek. Soha, és ezt is jól jegyezd meg, soha nem ígérek olyasmit, amiről kicsit is úgy érzem, hogy nem fogom tudni megtartani. Nem akarok veled kiszúrni, nem akarlak semmi olyanra kényszeríteni, amit te nem akarsz. Talán az egyetlen olyan, amivel kapcsolatban erősködtem volna, az a város elhagyása, de azt szerintem te is tudod, miért. Mindketten tudjuk, hogy az az első hely, ahol ismét keresnének mindkettőnket.
*Kicsit helyezkedik a nyeregben, mivel kezd múlni a sebre kent krém hatása, s az ügetés okozta rázkódást így kezdi jobban megérezni hastájékon. Keres egy kényelmesebb pózt, amennyire a lehetőségek engedik, majd folytatja.*
- Nem vagy a terhemre. Umi, komolyan mondom, hogy mióta Artheniorban élek, csak unatkozom. Egyszer hajókáztam egyet, akkor valami büdös, halszagú ocsmányságok támadtak meg minket, hónapokba telt, mire helyrejött a vállam. Tegnap éjjel egy óriási polip, vagy mi támadott meg, meg pár részeg alak, aki azt hitte, nőre vágyik, pedig csak ágyba kellett volna hullaniuk. Ezen felül annyi történt, mióta itt vagyok, hogy egyszer együtt ittam egy kalózzal. Semerre sem haladt az életem eddig, Umi. Ugyan, mit hátráltatnál? Célom sem volt, csak lézengtem és elvertem a pénzem, jobbhíján bő lakomákra, amiket egymagam költöttem el, meg temérdek sörre. Nem volt jó úgy. Most van egy kis... társam?
*Kérdez vissza, hiszen ő minimum ennyinek tartaná a lányt, bár már őszintén fogalma sincs, hányadán állnak egymással.*
- Én nem vagyok feszült. Csak próbálok rájönni, hogyan közelíthetnék úgy hozzád, hogy ne utasíts el. Fontos vagy nekem, de ez láthatólag neked nem tetszik...
*Itt befejezi be a mondatot, több szót nem szánna a magyarázatra, a vitára, még akkor sem, ha jól tudja, hogy lassan rájuk esteledik és a pihenő még egy napi útra van ilyen tempóban.*
1329. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-03-15 23:22:58
Üzenet elküldve: 2014-03-15 23:22:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nabii//
*Nem telik bele sok idő, Nabii máris utoléri. Újabb kérdést viszont nem kap, legnagyobb meglepetésére. Pedig már azon gondolkozott, hogy vajon most hogyan úszhatná meg. Nem akarja megint itt hagyni. Elég volt abból mára az elmúlt két alkalom. Neki sem esne jól, ha faképnél hagynák, így valószínűleg a másiknak sem. Ennek ellenére még mindig nem szólal meg. Jó ideig csak csendben mered előre, nem tudva mit kezdeni a helyzettel. Szívesen mondana valamit, de fél attól, hogy abból csak újabb vita lesz. Hogy jobban tudjon figyelni, némiképp visszafogja lovát. Így ő sem fárad annyira, nem mellesleg tényleg könnyebben marad fent hátán. Remélhetőleg az idősebb észreveszi ezt és ő maga is lassítani kezd. Umi közben egy pillanatra lova nyakára hajol. Vesz néhány nagyobb levegőt, majd megsimogatja nyakát, mielőtt kiegyenesedne.*
- Nem... nem akarok veszekedni... *kezd bele most már mondandójába. Arcán vörös pír jelenik meg. A szavakat keresi, amikkel kifejezhetné, hogy mégis mi nem tetszik neki ennyire.*
- Nem szeretem, hogy valahányszor ellenkezem, egyből gonosz kompromisszumon töröd a fejed, tudván, hogy úgyis elfogadom. Mindig beígérsz valamit és tudom jól, hogy újra és újra ez lesz. Ez nem tetszik! Egyáltalán nem! És... *állítja meg a szavakat hirtelen. Igazán belelendült, most viszont csak szorít egyet a kezeiben fogott kantáron, miközben fejét lehajtja kissé.*
- Mindig úgy érzem, hogy csak a terhedre vagyok. A sérülések, a kitörések... A viták... Úgy érzem, mind miattam van. Én hátráltatlak, azzal, hogy velem akarsz foglalkozni! Pedig erre semmi szükség, meg tudom védeni magam! Nem vagyok már kislány... *teszi hozzá halkan. Volna még mivel folytatnia, de inkább csendben marad. Helyette inkább elfordul. Arcán továbbra is ott uralkodik a vörös pír. Elég egyelőre ennyit elmondani. Így is megkönnyebbült, hogy ezeket elmondta. Most már nem feszíti őt annyira belül. A lelkében, merthogy ott nyomta már kegyetlenül. Mindig van mit megelégelnie, viszont bizonyára van Nabiinak is néhány ilyen dolga. El is gondolkozik azon, hogy vajon mik lehetnek azok. Ha pedig már ennyire benne vannak, akkor talán rá is kérdezhetne minderre.*
- Mond... Téged mi idegesít? Nem csak én vagyok feszült, hanem te is... Mégis miért?
*Nem telik bele sok idő, Nabii máris utoléri. Újabb kérdést viszont nem kap, legnagyobb meglepetésére. Pedig már azon gondolkozott, hogy vajon most hogyan úszhatná meg. Nem akarja megint itt hagyni. Elég volt abból mára az elmúlt két alkalom. Neki sem esne jól, ha faképnél hagynák, így valószínűleg a másiknak sem. Ennek ellenére még mindig nem szólal meg. Jó ideig csak csendben mered előre, nem tudva mit kezdeni a helyzettel. Szívesen mondana valamit, de fél attól, hogy abból csak újabb vita lesz. Hogy jobban tudjon figyelni, némiképp visszafogja lovát. Így ő sem fárad annyira, nem mellesleg tényleg könnyebben marad fent hátán. Remélhetőleg az idősebb észreveszi ezt és ő maga is lassítani kezd. Umi közben egy pillanatra lova nyakára hajol. Vesz néhány nagyobb levegőt, majd megsimogatja nyakát, mielőtt kiegyenesedne.*
- Nem... nem akarok veszekedni... *kezd bele most már mondandójába. Arcán vörös pír jelenik meg. A szavakat keresi, amikkel kifejezhetné, hogy mégis mi nem tetszik neki ennyire.*
- Nem szeretem, hogy valahányszor ellenkezem, egyből gonosz kompromisszumon töröd a fejed, tudván, hogy úgyis elfogadom. Mindig beígérsz valamit és tudom jól, hogy újra és újra ez lesz. Ez nem tetszik! Egyáltalán nem! És... *állítja meg a szavakat hirtelen. Igazán belelendült, most viszont csak szorít egyet a kezeiben fogott kantáron, miközben fejét lehajtja kissé.*
- Mindig úgy érzem, hogy csak a terhedre vagyok. A sérülések, a kitörések... A viták... Úgy érzem, mind miattam van. Én hátráltatlak, azzal, hogy velem akarsz foglalkozni! Pedig erre semmi szükség, meg tudom védeni magam! Nem vagyok már kislány... *teszi hozzá halkan. Volna még mivel folytatnia, de inkább csendben marad. Helyette inkább elfordul. Arcán továbbra is ott uralkodik a vörös pír. Elég egyelőre ennyit elmondani. Így is megkönnyebbült, hogy ezeket elmondta. Most már nem feszíti őt annyira belül. A lelkében, merthogy ott nyomta már kegyetlenül. Mindig van mit megelégelnie, viszont bizonyára van Nabiinak is néhány ilyen dolga. El is gondolkozik azon, hogy vajon mik lehetnek azok. Ha pedig már ennyire benne vannak, akkor talán rá is kérdezhetne minderre.*
- Mond... Téged mi idegesít? Nem csak én vagyok feszült, hanem te is... Mégis miért?
1328. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-03-15 22:45:25
Üzenet elküldve: 2014-03-15 22:45:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
//Umi//
*Kérdése úgy tűnik, süket fülekre talál, a lány nem válaszol, sőt, egy árva mukkot sem szól hozzá továbbra sem. Jó ideje eljöttek a barakkból már, a nap lassan delel, de egy köszöneten kívül egyetlen hang nem jött ki jóformán a lány torkán azóta. És a tetejébe még itt is hagyja. Ismét.
Taiko egyhelyben léptet párat, ahogy a másik ló megindul mellőle, prüszköl is a felkavart portól, s kissé megrázza a fejét. Nabii jól tudja, hogy ez azt jelenti, hogy már unja a tétlenül ácsorgást, s indulna, de megvárja a gazda utasítását.*
- Vagy úgy. Itt hagysz, mint a macska azt a bizonyost a fűben. Ha így, hát legyen így.
*Magyaráz leginkább maga elé, s még bólint is, majd végre ráz egyet a kantáron is, hogy megindítsa a négylábút. Eleinte lépésben halad, majd egyre gyorsabban szedi lábait a hátas, ahogy gazdája erre utasítja. Célja beérni a lányt természetesen, hiszen valóban nem veszélytelen környék az, amerre tartanak, semmiképpen sem lenne jó, ha Umi egyedül kószál, ha ők ketten nagyon szétszélednek. Egy-egy valaki sokkal biztosabban esik támadás áldozatául, mint már kettő.
Nem telik sok időbe utolérni a sárgát és hordozottját, hiszen szerencsére a lány az övéhez hasonló lovat választotta. Azt a fajtát, amelyik nem vágtázik túl gyorsan, csak egyszerűen hatékonyabban és sokkal tovább képes tartani egy egész gyors tempót.
Ahogy beéri, csak felsóhajt. Acélszín tekintete is csak egy pillanatra téved Umira, aztán visszavándorol a messzeséget fürkészni. Nem szólal meg. Nem firtatja az előző kérdést, a lány dacos viselkedését, az elzárkózását, sem azt, hogy milyen csúnyán ott hagyta ismét. Egyáltalán nem akaródzik hozzászólnia. Bár fejében ott motoszkál a rengeteg kérdés most is, s köztük a legfőbb: ha ennyire úgy érzi, hogy a terhére van, mégis minek tart vele? De hiába van már szinte a nyelve hegyén ez is, nem teszi fel. Nem és nem. Ha Umi hallgatást meg távolságot akar, akkor meg is kapja azt. Ilyen egyszerű az egész.*
*Kérdése úgy tűnik, süket fülekre talál, a lány nem válaszol, sőt, egy árva mukkot sem szól hozzá továbbra sem. Jó ideje eljöttek a barakkból már, a nap lassan delel, de egy köszöneten kívül egyetlen hang nem jött ki jóformán a lány torkán azóta. És a tetejébe még itt is hagyja. Ismét.
Taiko egyhelyben léptet párat, ahogy a másik ló megindul mellőle, prüszköl is a felkavart portól, s kissé megrázza a fejét. Nabii jól tudja, hogy ez azt jelenti, hogy már unja a tétlenül ácsorgást, s indulna, de megvárja a gazda utasítását.*
- Vagy úgy. Itt hagysz, mint a macska azt a bizonyost a fűben. Ha így, hát legyen így.
*Magyaráz leginkább maga elé, s még bólint is, majd végre ráz egyet a kantáron is, hogy megindítsa a négylábút. Eleinte lépésben halad, majd egyre gyorsabban szedi lábait a hátas, ahogy gazdája erre utasítja. Célja beérni a lányt természetesen, hiszen valóban nem veszélytelen környék az, amerre tartanak, semmiképpen sem lenne jó, ha Umi egyedül kószál, ha ők ketten nagyon szétszélednek. Egy-egy valaki sokkal biztosabban esik támadás áldozatául, mint már kettő.
Nem telik sok időbe utolérni a sárgát és hordozottját, hiszen szerencsére a lány az övéhez hasonló lovat választotta. Azt a fajtát, amelyik nem vágtázik túl gyorsan, csak egyszerűen hatékonyabban és sokkal tovább képes tartani egy egész gyors tempót.
Ahogy beéri, csak felsóhajt. Acélszín tekintete is csak egy pillanatra téved Umira, aztán visszavándorol a messzeséget fürkészni. Nem szólal meg. Nem firtatja az előző kérdést, a lány dacos viselkedését, az elzárkózását, sem azt, hogy milyen csúnyán ott hagyta ismét. Egyáltalán nem akaródzik hozzászólnia. Bár fejében ott motoszkál a rengeteg kérdés most is, s köztük a legfőbb: ha ennyire úgy érzi, hogy a terhére van, mégis minek tart vele? De hiába van már szinte a nyelve hegyén ez is, nem teszi fel. Nem és nem. Ha Umi hallgatást meg távolságot akar, akkor meg is kapja azt. Ilyen egyszerű az egész.*
1327. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-03-11 09:43:10
Üzenet elküldve: 2014-03-11 09:43:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Hosszas vándorlás után egy város falai tűnnek fel előtte. Már idejét se tudja, hogy mikor hagyta ott a falut édesanyjával együtt, de hosszú ideje ez az első nagyobb település, ami az útjába került. Szándékosan kerülte a falvakat és városokat, még az ösvényekről is letért az erdőben, csak azért, hogy ne találkozzon össze senkivel. Most viszont itt van ez a város. Diala elbizonytalanodik.
~Egyszerűen csak kikerülöm.~ Határozza el, ám kíváncsisága úrrá lesz rajta, hiszen olyan régen volt emberek -és más lények- között. Na, nem mintha vágyna a társaságukra, nem is szándékozik beszélgetésbe elegyedni senkivel sem, csak ha nagyon muszáj. De ettől függetlenül kíváncsi a város lakóira. Kíváncsi arra, hogy milyen érzés, amikor nincs mindenki ellene, hogy milyen mindenki számára ismeretlennek lenni.
Végül úgy dönt, hogy vesz egy gyors pillantást a városra, de nem szándékozik sok időt ott tölteni. Csupán keresztül megy rajta. ~Abból baj nem lehet.~ Biztatja magát, majd megindul az előtte tornyosuló falak irányába.
Az odafele vezető út nagyon hosszúnak tűnik a lány számára, mert még mindig hezitál, hogy vajon érdemes e átvágni a városon, és nem e lenne jobb inkább kerülni, vagy akár visszafordulni. ~Az erdőben nincsenek kíváncsi tekintetek, ha mégis, tőlük könnyen el lehet rejtőzni...de itt sokan vannak.~ Amikor már majdnem odaér, fejébe húzza csuklyáját, hogy eltakarja ezzel arcát, és ami még fontosabb, feltűnő haját, bízva abban, hogy így csupán egy jelentéktelen alaknak fogják tartani, akire nem érdemes sok figyelmet fordítani, és senki se áll le vele így majd beszélgetni. ~Minél előbb átjutok, annál jobb.~
A kapuhoz érve megtorpan. Egy ideig csak nézi a teret, de még mindig a városon kívülről. Szemlátomást az őrök nem tulajdonítanak neki nagy figyelmet. Csupán egy pillantást vetnek rá, majd folytatják is tovább a beszélgetést. A tér elég nyugisnak, meghittnek tűnik, nem fog gondot okozni neki az áthaladás. Fel se fog tűnni senkinek, hogy ott járt. Vesz egy mély levegőt, majd megindul.*
-Jó napot! *Mormolja alig hallhatóan az őrök felé, de nem néz rájuk a csuklya alól. Földre szegezett tekintettel halad el mellettük. Valószínűleg halk szavait meghallották, mert üdvözlésképpen feléje biccentenek, majd folytatják is tovább a félbehagyott beszélgetésüket.
~Micsoda biztonság. Jó tudni, hogy ezektől aztán bárki nyugodtan jöhet-mehet, lehet az akár bármiféle veszélyes bűnöző.~ Persze Diala nem az, és örül is neki, hogy nem kezdték el faggatni a lányt, de azért nyugtalanítja a gondolat, hogy lehet a város tele van veszélyesebbnél veszélyesebb alakokkal, az őröknek meg lehet az se tűnne fel, ha valaki lemészárolná a fél várost.
Diala talán túl paranoiás lett az elmúlt időkben, de így legalább szinte semmi sem érheti váratlanul. Viszont ennek következtében nyugodtan se tud aludni. Rég járt emberek között, és nem is szerzett sok jó tapasztalatot velük kapcsolatban. Most, hogy újra egy emberek -és mások- által lakott helyen találja magát, eszébe jut a faluja és az ott élők, akikkel kimondottan rossz volt a kapcsolata.*
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.03.11 20:49:19, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő
~Egyszerűen csak kikerülöm.~ Határozza el, ám kíváncsisága úrrá lesz rajta, hiszen olyan régen volt emberek -és más lények- között. Na, nem mintha vágyna a társaságukra, nem is szándékozik beszélgetésbe elegyedni senkivel sem, csak ha nagyon muszáj. De ettől függetlenül kíváncsi a város lakóira. Kíváncsi arra, hogy milyen érzés, amikor nincs mindenki ellene, hogy milyen mindenki számára ismeretlennek lenni.
Végül úgy dönt, hogy vesz egy gyors pillantást a városra, de nem szándékozik sok időt ott tölteni. Csupán keresztül megy rajta. ~Abból baj nem lehet.~ Biztatja magát, majd megindul az előtte tornyosuló falak irányába.
Az odafele vezető út nagyon hosszúnak tűnik a lány számára, mert még mindig hezitál, hogy vajon érdemes e átvágni a városon, és nem e lenne jobb inkább kerülni, vagy akár visszafordulni. ~Az erdőben nincsenek kíváncsi tekintetek, ha mégis, tőlük könnyen el lehet rejtőzni...de itt sokan vannak.~ Amikor már majdnem odaér, fejébe húzza csuklyáját, hogy eltakarja ezzel arcát, és ami még fontosabb, feltűnő haját, bízva abban, hogy így csupán egy jelentéktelen alaknak fogják tartani, akire nem érdemes sok figyelmet fordítani, és senki se áll le vele így majd beszélgetni. ~Minél előbb átjutok, annál jobb.~
A kapuhoz érve megtorpan. Egy ideig csak nézi a teret, de még mindig a városon kívülről. Szemlátomást az őrök nem tulajdonítanak neki nagy figyelmet. Csupán egy pillantást vetnek rá, majd folytatják is tovább a beszélgetést. A tér elég nyugisnak, meghittnek tűnik, nem fog gondot okozni neki az áthaladás. Fel se fog tűnni senkinek, hogy ott járt. Vesz egy mély levegőt, majd megindul.*
-Jó napot! *Mormolja alig hallhatóan az őrök felé, de nem néz rájuk a csuklya alól. Földre szegezett tekintettel halad el mellettük. Valószínűleg halk szavait meghallották, mert üdvözlésképpen feléje biccentenek, majd folytatják is tovább a félbehagyott beszélgetésüket.
~Micsoda biztonság. Jó tudni, hogy ezektől aztán bárki nyugodtan jöhet-mehet, lehet az akár bármiféle veszélyes bűnöző.~ Persze Diala nem az, és örül is neki, hogy nem kezdték el faggatni a lányt, de azért nyugtalanítja a gondolat, hogy lehet a város tele van veszélyesebbnél veszélyesebb alakokkal, az őröknek meg lehet az se tűnne fel, ha valaki lemészárolná a fél várost.
Diala talán túl paranoiás lett az elmúlt időkben, de így legalább szinte semmi sem érheti váratlanul. Viszont ennek következtében nyugodtan se tud aludni. Rég járt emberek között, és nem is szerzett sok jó tapasztalatot velük kapcsolatban. Most, hogy újra egy emberek -és mások- által lakott helyen találja magát, eszébe jut a faluja és az ott élők, akikkel kimondottan rossz volt a kapcsolata.*
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.03.11 20:49:19, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő
1326. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-03-10 21:57:24
Üzenet elküldve: 2014-03-10 21:57:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Mesélő 3//
*Valahogy nem lepi meg, hogy milyen sorsra jutott, és van is egy ötlete amivel esetleg tehet valamit a bánya elkerülése érdekében.*
-És mi lenne, ha esetleg az is számítana, hogy én mit mondok? Egyáltalán semmit sem csináltam, csak rám lőttek.*Ez bizonyos szinten igaz is, mivel nem vallotta be senkinek, hogy a rablók tagja volt, és a harcban se nagyon vett részt, mivel amint megjelent azonnal lelőtték, ha az a dög aki lelőtte nem mondja el, hogy mit látott akár meg is úszhatja, hisz ő csak véletlenül keveredett bele.~De valamit mindenképp tennem kell, hogy megbosszuljam a megmentőimet, mert attól még, hogy nem voltak sötételfek, ők adtak ennem és innom, és majdhogynem a barátaim lettek.~Gondolkodik a dolgok állásán.*
*Valahogy nem lepi meg, hogy milyen sorsra jutott, és van is egy ötlete amivel esetleg tehet valamit a bánya elkerülése érdekében.*
-És mi lenne, ha esetleg az is számítana, hogy én mit mondok? Egyáltalán semmit sem csináltam, csak rám lőttek.*Ez bizonyos szinten igaz is, mivel nem vallotta be senkinek, hogy a rablók tagja volt, és a harcban se nagyon vett részt, mivel amint megjelent azonnal lelőtték, ha az a dög aki lelőtte nem mondja el, hogy mit látott akár meg is úszhatja, hisz ő csak véletlenül keveredett bele.~De valamit mindenképp tennem kell, hogy megbosszuljam a megmentőimet, mert attól még, hogy nem voltak sötételfek, ők adtak ennem és innom, és majdhogynem a barátaim lettek.~Gondolkodik a dolgok állásán.*
1325. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-03-10 00:55:46
Üzenet elküldve: 2014-03-10 00:55:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*A városból kiérve a kereskedőúton halad egyenest a pihenő felé. Gyorsabban is mehetne, átvágva a kis lekanyarodásokat, de azzal veszélybe sodorná magát és lovát is, aki még csak nem is az övé. Így különösen vigyáznia kell rá.
Gyalog egy kicsivel több időt venne igénybe, mint egy teljes hat. Pont ilyen messze lenne a másik irányba a kikötő is, ám a víz nem a kedvence, még ha szeret is úszni. Régen sokszor csinálta, kis tavacskában a város közelében, pár másik lánnyal, kikkel azóta nem találkozott, hogy egymás után férjhez adták őket. Gilly sose értette, miért jó ez. Hiszen ha nem szerelemből választ párt magának valaki, azzal csak megkeseríti az életét. Ha csak a test kell, arra elég egy alkalom, vagy pár, de nem kell az életeket összekötni hozzá. Hiszen a házasság olyan kötelék, amit nem illendő megszakítani. Ha egyszer párt talál magának, soha nem fogja elhagyni, ebben biztos Gilmarne. Addig pedig szeretné kiélvezni a fiatalságát.
Lóháton a távolság jóval gyorsabban megtehető, közel két napba telik, akár egy szekérrel, mivel nincs akkora terhe, viszont muszáj megállnia pihenni. S így is tesz, közel félúton. Ám mielőtt már készülne nyugovóra térni, a közelben tüzet lát. Kíváncsisága felülkerekedik józan eszén és közelebb merészkedik. Lám, egy kisebb csoportosulás, két szekérrel és annak rakományával.*
- Szép estét, jó uraim!
- Mi van, kislány? Nem okos dolog egyedül erre kóborolnod.
*Nem igazán tetszik neki ez a megszólítás, de tudja jól, hogy négy férfi ellen sok esélye nincs, főleg ha még többen is vannak itt.*
- Akkor talán a segítségemre lehetnének, hogy ne legyek ennyire egyedül. Vagy zavarná a kis társaságot személyem?
*Kérdi kiszélesedő mosollyal, ahogy közelebb óvakodik. Nem igazán szeretné ezt, de mindenképpen biztonságosabb. Így lovával együtt keres egy kis helyet közöttük, majd a tűz közelébe ül, próbálva azért távolságot tartani a többiektől.*
- Nem kell félned tőle, csak a szája nagy, de nem harap.
*Nevet fel egy másik, látszólag a főnökük lehet. A kereskedő az, kinek zsoldosa és alkalmazotta a többi. Gilly gyenge mosollyal néz a tűz felé, majd magához húzza kis zsákját és kiszedi belőle a szárított húst.*
- Hagyd azt, egyél velünk.
*Nyújt a lány felé egy tálat a férfi, amit ő el is fogad. Nem érzi a veszélyt, hogy félnie kellene, így bizalommal vesz mindent. Még egy darabig beszélgetnek, majd nyugovóra térnek valamennyien.*
Gyalog egy kicsivel több időt venne igénybe, mint egy teljes hat. Pont ilyen messze lenne a másik irányba a kikötő is, ám a víz nem a kedvence, még ha szeret is úszni. Régen sokszor csinálta, kis tavacskában a város közelében, pár másik lánnyal, kikkel azóta nem találkozott, hogy egymás után férjhez adták őket. Gilly sose értette, miért jó ez. Hiszen ha nem szerelemből választ párt magának valaki, azzal csak megkeseríti az életét. Ha csak a test kell, arra elég egy alkalom, vagy pár, de nem kell az életeket összekötni hozzá. Hiszen a házasság olyan kötelék, amit nem illendő megszakítani. Ha egyszer párt talál magának, soha nem fogja elhagyni, ebben biztos Gilmarne. Addig pedig szeretné kiélvezni a fiatalságát.
Lóháton a távolság jóval gyorsabban megtehető, közel két napba telik, akár egy szekérrel, mivel nincs akkora terhe, viszont muszáj megállnia pihenni. S így is tesz, közel félúton. Ám mielőtt már készülne nyugovóra térni, a közelben tüzet lát. Kíváncsisága felülkerekedik józan eszén és közelebb merészkedik. Lám, egy kisebb csoportosulás, két szekérrel és annak rakományával.*
- Szép estét, jó uraim!
- Mi van, kislány? Nem okos dolog egyedül erre kóborolnod.
*Nem igazán tetszik neki ez a megszólítás, de tudja jól, hogy négy férfi ellen sok esélye nincs, főleg ha még többen is vannak itt.*
- Akkor talán a segítségemre lehetnének, hogy ne legyek ennyire egyedül. Vagy zavarná a kis társaságot személyem?
*Kérdi kiszélesedő mosollyal, ahogy közelebb óvakodik. Nem igazán szeretné ezt, de mindenképpen biztonságosabb. Így lovával együtt keres egy kis helyet közöttük, majd a tűz közelébe ül, próbálva azért távolságot tartani a többiektől.*
- Nem kell félned tőle, csak a szája nagy, de nem harap.
*Nevet fel egy másik, látszólag a főnökük lehet. A kereskedő az, kinek zsoldosa és alkalmazotta a többi. Gilly gyenge mosollyal néz a tűz felé, majd magához húzza kis zsákját és kiszedi belőle a szárított húst.*
- Hagyd azt, egyél velünk.
*Nyújt a lány felé egy tálat a férfi, amit ő el is fogad. Nem érzi a veszélyt, hogy félnie kellene, így bizalommal vesz mindent. Még egy darabig beszélgetnek, majd nyugovóra térnek valamennyien.*
1324. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-03-09 20:13:41
Üzenet elküldve: 2014-03-09 20:13:41
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
//Ingon Lilliath//
*A sötételf nem mutatott nagy érdeklődést korábbi látogatója iránt, s talán épp emiatt jó darabig magára is hagyják a sérült banditát. Ám a pihenésnek egyszer csak vége szakad, mikor egy ismerős alak lép be a szobába.
Egy őr a várkapitányként mutatja be az alakot, ki szúrós tekintettel az arcán ül foglal helyet egy széken az ággyal szemben.*
- Adj hálát az isteneidnek, vagy akiben hiszel, hogy nő vagy, s hogy gazdám hihetetlen kegyelmet gyakorol minden élőlényen. Még az ilyen hitvány útonállókon is.
- A másik három akikkel rádtaláltunk elmondták, hogy mi is történt ott az úton. S ha igazat beszéltek - s ugyan miért hazudtak volna - öt ember halála szárad a lelkeden, ha van még olyanod. Én kivégeztelek volna, de a gróf úgy döntött, szolgáld életeddel azok családját, kiktől elvetted az apát, és a férjet. A bányába kerülsz, a te fajtádnak ott nagy hasznát veszik. Élvezd a puha ágyat és a jó kosztot amíg teheted, holnap ugyanis útnak indulsz.
*Azzal feláll s elindul kifelé, de az ajtóból még visszafordul.*
- Ha szökni próbálsz, az embereim megkímélnek a bánya és az élet nehézségeitől.
*A sötételf nem mutatott nagy érdeklődést korábbi látogatója iránt, s talán épp emiatt jó darabig magára is hagyják a sérült banditát. Ám a pihenésnek egyszer csak vége szakad, mikor egy ismerős alak lép be a szobába.
Egy őr a várkapitányként mutatja be az alakot, ki szúrós tekintettel az arcán ül foglal helyet egy széken az ággyal szemben.*
- Adj hálát az isteneidnek, vagy akiben hiszel, hogy nő vagy, s hogy gazdám hihetetlen kegyelmet gyakorol minden élőlényen. Még az ilyen hitvány útonállókon is.
- A másik három akikkel rádtaláltunk elmondták, hogy mi is történt ott az úton. S ha igazat beszéltek - s ugyan miért hazudtak volna - öt ember halála szárad a lelkeden, ha van még olyanod. Én kivégeztelek volna, de a gróf úgy döntött, szolgáld életeddel azok családját, kiktől elvetted az apát, és a férjet. A bányába kerülsz, a te fajtádnak ott nagy hasznát veszik. Élvezd a puha ágyat és a jó kosztot amíg teheted, holnap ugyanis útnak indulsz.
*Azzal feláll s elindul kifelé, de az ajtóból még visszafordul.*
- Ha szökni próbálsz, az embereim megkímélnek a bánya és az élet nehézségeitől.
1323. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-03-04 20:00:11
Üzenet elküldve: 2014-03-04 20:00:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
*Learon Derin elpakolja az élelmét, amit megfőzött, hiszen jó lesz az még későbbre és elindul a kikötő felé. Gondosan megjelöli a táborának helyét, mert szeretne még ide visszatérni. Ketrecbe rakja az állatait és elindul. Ugyan nem tudja, hogy minek megy, de úgy érzi, hogy valamit biztosan talál, és amúgy sincs kedve a letelepedéshez, akármennyire is szeretné. Úgy dönt, hogy elhalassza ezt a dolgot addigra, amíg lesz egy normális felszerelése a táborozáshoz, hiszen ez, amit most nemrég kitalált, nem vezetett sehova. A kezdetleges sátrának egyik felét az első szél felkapta és az összes burgonyája szanaszét gurult. Úgy döntött, hogy a kikötőben vesz pár lécet, amivel rögzítheti a sátrat, még pár darab ponyvát és egy hordozható ágyat is, hiszen a földön alvástól már elszokott a kényelmes város hatására. Belefut ugyanabba a kereskedőbe, akivel néhány napja találkozott és vesz is tőle két kulacsot, hiszen nem árt, ha van az embernél mindig elég ivóvíz. valamint egy ócska vödröt is rásóz ez az alak. Mivel Learon nem tudja mire lehet még szüksége, úgy dönt, hogy a szekéren elfér a kis vödör és biztos tudja majd használni. Egy kis utat tesz meg ezzel a férfival de ezután más-más irányba fordítják a kocsijukat.*
1322. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-02-24 19:37:16
Üzenet elküldve: 2014-02-24 19:37:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
* Ütemes tempóban halad szembe jó néhány szekér rója komótos útját, ahogy a város felé haladnak. A puszta ébredő zöld fűtakarója jelzi lassan a tavasz közeledtét. Folyamatosan halad észak felé, csupán nagyjából tudja az utat, majd csak lesz aki útba igazítja ha szükséges lesz majd megoldja. A nap magasan jár és a tiszta égnek hála szakadatlan zúdítja sugarait a pusztában vonulókra.
Egykedvűen vonulnak sorba a jószágok mögöttük megrakott szekerekkel, van, ki kelmét van ki édes borral teli hordót pakolt a szállító eszközökre. Csupán egyetlen alak vonul szembe az árral, szoborszerű arccal, határozott léptekkel. *
Egykedvűen vonulnak sorba a jószágok mögöttük megrakott szekerekkel, van, ki kelmét van ki édes borral teli hordót pakolt a szállító eszközökre. Csupán egyetlen alak vonul szembe az árral, szoborszerű arccal, határozott léptekkel. *
1321. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-02-20 17:27:58
Üzenet elküldve: 2014-02-20 17:27:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
*Hát elindult újra... Nem sokkal azután, hogy a városőröket elhagyják, az állat már alig bír magával, s mielőtt még Mordach ösztönözné a vágtára, már az előtt megindul szélsebesen a ló! Patái szinte elszelik a halott fűszálakat, s heves dobogása olyan, mintha egy ork sereg tartana a város felé! Mordach térdig lenyúló hajkoronája is lángnyelvként szántja végig a szelet, s messziről úgy tűnhet, mintha valami lángoló alak lovagolna meg épp egy démoni patást! Ez kellett már mindkettejüknek, a gyorsaság, a szél, a szabadság... Egy bő tíz percig vagy folyamatosan vágtáznak, igen hosszú távot megtéve, mikor is a távolban megpillantnak egy nagyobb szereket, melyet pár őr kísér. Eléggé ismerős a férfinek a látvány, így még utoljára begyorsulnak, majd a kis karaván előtt lefékeznek. A két őr rögtön védekező, vagy éppen támadó jelleggel szól a Vörös felé, mikor az kíváncsian megáll a jármű mellett.*
- Te rőt, jól gondold meg, mit tervezel, mert mi ezen kereskedő életére esküdtünk fel, melyet a saját életünk árán is megvédünk!
*A férfi szavai eléggé erősek, viszont a mögöttük lapuló személyiségen látszik, hogy a háta közepére sem kíván egy összecsapást, s a homlokán megjelenő apró gyöngycseppek, melyekről visszacsillan a fakó nap fénye, teljesen más színben tüntetik fel őt. Mordachnak természetesen nincsenek hátsó szándékai, s mikor megszólalna, akkor váratlanul ismerős hangra lesz figyelmes odabentről.*
- Rőt és hosszú hajú? Engedjetek oda! *szólal fel egy rekedtes hang, aki miután kinéz az ablakon, eléggé megörül* Mordach, fiam, de jó, hogy látlak! Éppen Arthenior felé indulok, viszek egy kis új árut! Viszont sajnos csak egy apró napig tudok ott maradni, ugyanis a kikötőbe kell érnem két nap múlva! Reméltem, hogy találkozni fogunk, bár őszintén szólva nem láttam erre nagy esélyt, hiszen mindig úton vagy! *kacag fel* Na jer' ide, hiszen úgy látom, ha most nem találkoztunk volna, akkor elszalasztottad volna a lehetőséget!
*Azzal Mordach lepattan az állatról, s felmászik a méretes fatákolmányra, melynek belseje dugig van mindenféle dobozzal, rekesszel, polccal! A legtöbbjükben növények vannak, viszont akad pár apróbb dísztárgy is, melyek istenségeket ábrázolnak.*
- Merre van, ami nekem kell? *kérdi kíváncsian a Vörös*
- Ó, fiam, azt bizony most a hűvös időszak miatt nehéz volt beszerezni, úgyhogy sajnos nem tudtam annyit hozni, mint ígértem! Elég nagy szállítmányt rendeltek le belőle, amit muszáj volt leszállítanom, de azért félre tudtam neked rakni egy kis dobozzal! *előveszi az ülés alól* Parancsolj! A szokásos alapanyagok megvannak, de újra megleplek egy különleges összetevővel! Majd ha szívod, megérzed, addig legyen meglepetés!
*Azzal Mordach elveszi a dohányt, elkezdi szagolgatni, viszont nem jön rá, hogy mi lehet az a különleges dolog, amit magában rejt. Abban viszont biztos, hogy nagyon fog tetszeni neki, hiszen az öreg mindig eltalálja a megfelelő arányokat! Az üzlet lebonyolítása végén az öreg viszont bocsánatot kér, hiszen sietniük kell, így miután a férfi zsebre rakta újdonsült dohányát, folytatja is tovább útját a karaván felé.*
- Te rőt, jól gondold meg, mit tervezel, mert mi ezen kereskedő életére esküdtünk fel, melyet a saját életünk árán is megvédünk!
*A férfi szavai eléggé erősek, viszont a mögöttük lapuló személyiségen látszik, hogy a háta közepére sem kíván egy összecsapást, s a homlokán megjelenő apró gyöngycseppek, melyekről visszacsillan a fakó nap fénye, teljesen más színben tüntetik fel őt. Mordachnak természetesen nincsenek hátsó szándékai, s mikor megszólalna, akkor váratlanul ismerős hangra lesz figyelmes odabentről.*
- Rőt és hosszú hajú? Engedjetek oda! *szólal fel egy rekedtes hang, aki miután kinéz az ablakon, eléggé megörül* Mordach, fiam, de jó, hogy látlak! Éppen Arthenior felé indulok, viszek egy kis új árut! Viszont sajnos csak egy apró napig tudok ott maradni, ugyanis a kikötőbe kell érnem két nap múlva! Reméltem, hogy találkozni fogunk, bár őszintén szólva nem láttam erre nagy esélyt, hiszen mindig úton vagy! *kacag fel* Na jer' ide, hiszen úgy látom, ha most nem találkoztunk volna, akkor elszalasztottad volna a lehetőséget!
*Azzal Mordach lepattan az állatról, s felmászik a méretes fatákolmányra, melynek belseje dugig van mindenféle dobozzal, rekesszel, polccal! A legtöbbjükben növények vannak, viszont akad pár apróbb dísztárgy is, melyek istenségeket ábrázolnak.*
- Merre van, ami nekem kell? *kérdi kíváncsian a Vörös*
- Ó, fiam, azt bizony most a hűvös időszak miatt nehéz volt beszerezni, úgyhogy sajnos nem tudtam annyit hozni, mint ígértem! Elég nagy szállítmányt rendeltek le belőle, amit muszáj volt leszállítanom, de azért félre tudtam neked rakni egy kis dobozzal! *előveszi az ülés alól* Parancsolj! A szokásos alapanyagok megvannak, de újra megleplek egy különleges összetevővel! Majd ha szívod, megérzed, addig legyen meglepetés!
*Azzal Mordach elveszi a dohányt, elkezdi szagolgatni, viszont nem jön rá, hogy mi lehet az a különleges dolog, amit magában rejt. Abban viszont biztos, hogy nagyon fog tetszeni neki, hiszen az öreg mindig eltalálja a megfelelő arányokat! Az üzlet lebonyolítása végén az öreg viszont bocsánatot kér, hiszen sietniük kell, így miután a férfi zsebre rakta újdonsült dohányát, folytatja is tovább útját a karaván felé.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6203-6222