Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 99 (1961. - 1980. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1980. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-01-04 20:12:53
Üzenet elküldve: 2016-01-04 20:12:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Hosszú út van háta mögött. Viszontagságokkal és veszteségekkel teli. Talán az utolsók egyike, aki kijutott a Karavánpihenőből, mielőtt a holtak serege megközelítette a várost.
Két hetes vánszorgással, és veszélyekkel teli idő van mögötte. Fáradt, kialvatlan, és éhes. Vágya, hogy minél hamarabb olyan környezetbe kerülhessen, ahol igényeit kielégítheti.
Goerrel elszakadtak egymástól, a lovag a karavánpihenőben maradt. Giselli eladta a törött kerekű, kifosztott hintót, s ami még megmaradt a tolvajok után. A maradékból vékony csontú öszvért sikerült csak vennie. Nem éppen olyan hátas, mely egy nemeskisasszonynak megfelelő úti jármű, de jobb mégis, mintha saját lábán kellett volna megtennie Artheniorig az utat.
A tolvajok minden vagyonát elvitték. Ékszereit, ruháit, mindent. Igaz, sikerült egy levelet küldenie apjához Wegtorenbe, de ki tudja a jelenlegi helyzetben, hogy mikorra ér Artheniorba a segítség. Bár elképzelhető, hogy délről biztonságosabb hajóval a küldemény. Ám most még nincs semmije, csupán az a kevés arany, mely nála volt, a rajta lévő kevés ékszer, melyek közül a függőket eladta, ám a nyakláncot, amelyen egy anyjától kapott medál lóg, azt megtartotta.
Nem egyedül utazik azonban. Délre tartó karavánnal poroszkál a síkon át. Távolról figyelhetik meg a közelgő vészt, mely talán nem éri őket utol, mielőtt még elérhetnék a várost.
Újabb néhány óra elteltével a csapat eleje váratlanul felélénkül, s mintha éreznék az állatok is, mind kedvre kapnak. A távolban ugyanis feltűnik a város épületeinek halvány körvonala.*
-Az ott már Arthenior Kisasszony!
*Fiatal, nyúlt arcú félelf fiú léptet lovával mellé, s mutat előre vidáman. Giselli arra pillant, s maga is meglátja a homályos körvonalat. Megkönnyebbülten sóhajt fel.*
-Végre.
Két hetes vánszorgással, és veszélyekkel teli idő van mögötte. Fáradt, kialvatlan, és éhes. Vágya, hogy minél hamarabb olyan környezetbe kerülhessen, ahol igényeit kielégítheti.
Goerrel elszakadtak egymástól, a lovag a karavánpihenőben maradt. Giselli eladta a törött kerekű, kifosztott hintót, s ami még megmaradt a tolvajok után. A maradékból vékony csontú öszvért sikerült csak vennie. Nem éppen olyan hátas, mely egy nemeskisasszonynak megfelelő úti jármű, de jobb mégis, mintha saját lábán kellett volna megtennie Artheniorig az utat.
A tolvajok minden vagyonát elvitték. Ékszereit, ruháit, mindent. Igaz, sikerült egy levelet küldenie apjához Wegtorenbe, de ki tudja a jelenlegi helyzetben, hogy mikorra ér Artheniorba a segítség. Bár elképzelhető, hogy délről biztonságosabb hajóval a küldemény. Ám most még nincs semmije, csupán az a kevés arany, mely nála volt, a rajta lévő kevés ékszer, melyek közül a függőket eladta, ám a nyakláncot, amelyen egy anyjától kapott medál lóg, azt megtartotta.
Nem egyedül utazik azonban. Délre tartó karavánnal poroszkál a síkon át. Távolról figyelhetik meg a közelgő vészt, mely talán nem éri őket utol, mielőtt még elérhetnék a várost.
Újabb néhány óra elteltével a csapat eleje váratlanul felélénkül, s mintha éreznék az állatok is, mind kedvre kapnak. A távolban ugyanis feltűnik a város épületeinek halvány körvonala.*
-Az ott már Arthenior Kisasszony!
*Fiatal, nyúlt arcú félelf fiú léptet lovával mellé, s mutat előre vidáman. Giselli arra pillant, s maga is meglátja a homályos körvonalat. Megkönnyebbülten sóhajt fel.*
-Végre.
1979. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-12-30 14:20:59
Üzenet elküldve: 2015-12-30 14:20:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Rodwen az erdőtől haladva elér Arthenior közeli területekhez, ahol már-már feltűnik pár alak, akit próbál nagy ívben kerülni, hisz nem egy emberkedvelő típus. A városhoz közelebb haladva megpillantja annak kapuit, őreit, és lakosságát, és az egyre nagyobb zajok is megcsapják fülét, illetve hol étel illat, hol füst szag, hol emberek üvöltenek, hol gyermekek játszásának hangját hallja. Ez nem is nagyon tetszik Rodwennek, így hát lépteit picit felgyorsítja, és a kapuhoz érve átlépi azt. *
1978. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-12-30 00:30:16
Üzenet elküldve: 2015-12-30 00:30:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Egy doktor naplója, vissza a városba//
*A reggeli elköltése után hamar útnak ered, de már nem az erdő mélye az, ami vonzza, hanem a város és a tél borzalmai, betegségei és fertői töltik el szívét a kutatás szépséges reményével. Lelkesen vág hát neki az utazásnak, amely legalább annyi reménnyel kecsegtet, mint veszéllyel. Bármennyire is ismeri a fertőt és a tél kórságait, mégsem lehet elég óvatos. A város szegényei kimondottan fertőzöttek és kegyetlen mételyek uralják bármely évszakban mégis a doktor csak a kellő védőöltözet felöltésével merészkedik közéjük. Látott már számtalan borzalmat és megélt több járványt, sőt maga ment utána többnek, és kutatta át az elhullottakat, hogy bizonyosságot nyerjen kérdéseire, de soha nem feledkezett meg az alapvető védelemről és óvatosságról. Mindig legyen rajtad védőruha, amely vastag bőr és szövet keveréke. A csattok és gombok acélból készüljenek, hogy rozsda ne marhassa. A kesztyű tapintó részei szintén fémmel legyenek bevonva, hogy tisztítani és kifőzni a fertőtlenítés céljából könnyen lehessen. Ezek az alapvetések már sok helyzetben mentették meg Olyv életét. Kell ezeket azért tenni, hogy a betegségek a barátai és ne ellenségei legyenek. A betöretlen lovakat a hátán kell megülni és kemény fémmel oldalba bökni, hogy szelídek legyenek. Nem mások a betegségek sem, akik akkor engedelmeskednek, amikor nem találnak fogást urukon.
Az erdőből kiérve eléri az utat, amely egy régi kereskedelmi útvonal. Az északi kereskedelmet hivatott kiszolgálni, de az új és bizonytalan helyzet miatt, most kétségessé vált funkciója, mivel az északi részeket a holtak serege ostromolja. Ennek ellenére ez a szakasz még nyugodt és csendes. A pusztaság rideg és a tél beálltával még hideg szelek is átfújnak rajta. A doktor mégis töretlen kedvvel halad tovább és gúnyájának biztonságába burkolózva a horizonton előbukkanó város látképére szegezi tekintetét. Lassan de biztosan halad a cél irányába.*
*A reggeli elköltése után hamar útnak ered, de már nem az erdő mélye az, ami vonzza, hanem a város és a tél borzalmai, betegségei és fertői töltik el szívét a kutatás szépséges reményével. Lelkesen vág hát neki az utazásnak, amely legalább annyi reménnyel kecsegtet, mint veszéllyel. Bármennyire is ismeri a fertőt és a tél kórságait, mégsem lehet elég óvatos. A város szegényei kimondottan fertőzöttek és kegyetlen mételyek uralják bármely évszakban mégis a doktor csak a kellő védőöltözet felöltésével merészkedik közéjük. Látott már számtalan borzalmat és megélt több járványt, sőt maga ment utána többnek, és kutatta át az elhullottakat, hogy bizonyosságot nyerjen kérdéseire, de soha nem feledkezett meg az alapvető védelemről és óvatosságról. Mindig legyen rajtad védőruha, amely vastag bőr és szövet keveréke. A csattok és gombok acélból készüljenek, hogy rozsda ne marhassa. A kesztyű tapintó részei szintén fémmel legyenek bevonva, hogy tisztítani és kifőzni a fertőtlenítés céljából könnyen lehessen. Ezek az alapvetések már sok helyzetben mentették meg Olyv életét. Kell ezeket azért tenni, hogy a betegségek a barátai és ne ellenségei legyenek. A betöretlen lovakat a hátán kell megülni és kemény fémmel oldalba bökni, hogy szelídek legyenek. Nem mások a betegségek sem, akik akkor engedelmeskednek, amikor nem találnak fogást urukon.
Az erdőből kiérve eléri az utat, amely egy régi kereskedelmi útvonal. Az északi kereskedelmet hivatott kiszolgálni, de az új és bizonytalan helyzet miatt, most kétségessé vált funkciója, mivel az északi részeket a holtak serege ostromolja. Ennek ellenére ez a szakasz még nyugodt és csendes. A pusztaság rideg és a tél beálltával még hideg szelek is átfújnak rajta. A doktor mégis töretlen kedvvel halad tovább és gúnyájának biztonságába burkolózva a horizonton előbukkanó város látképére szegezi tekintetét. Lassan de biztosan halad a cél irányába.*
1977. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-12-29 13:06:16
Üzenet elküldve: 2015-12-29 13:06:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
*Rég látott emberi építésű várost, miközben útját a karavánpihenőhöz veszi Artheniort szemléli. Bár sosem szerette az emberi építkezést, azok között Artheniort szépnek véli. Ritkán járt ezekben a kőből épült komplexumokban, de nem nyerték el akkor sem a tetszését, ő túl ridegnek vélte.
Az idő kezdi komolyabbra fogni, ezért gyorsít a tempón, hogy testhőjét megtartsa. Célja, hogy a kikötőbe jusson, mely nincs a közelben, élelmet hozott magával bőséggel, és útközben szerez is, de így is kemény út elébe néz.*
Az idő kezdi komolyabbra fogni, ezért gyorsít a tempón, hogy testhőjét megtartsa. Célja, hogy a kikötőbe jusson, mely nincs a közelben, élelmet hozott magával bőséggel, és útközben szerez is, de így is kemény út elébe néz.*
1976. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-12-23 09:55:43
Üzenet elküldve: 2015-12-23 09:55:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Út az ismeretlenbe//
*Ysnul bocsánatot kér Parutól, mert nincs kedve viaskodni a küldetésük közben lányokkal. Nem akar ő szítani ellenségeskedést, de úgy tűnik a jó tanácsait másképp értelmezi a vajákos. Nehezen esett le a férfinek, de most már nyugodt szívvel állíthatja, hogy a továbbiakban nem lesz semmi gond. Ráadásul fogalma sincs arról, hogy milyen volt eddig az élete és milyen szokások rabja a lány.*
- Így van, elsősorban nem harc miatt megyünk oda, így én legalábbis nem kockáztatnék értelmetlen harcokkal. Ki kell derítenünk pár dolgot, ami lehetőség szerint csendes bujkálás lesz, legalább én ezt szeretném. Tudom, hogy ez nagyon távoli álom, mert sosem tudhatjuk, hogy milyen sokan vannak az adott környéken. Ha sokan, akkor nem marad más hátra, mint elfutni vagy elbújni előlük. Tanulmányozni kell őket, ami szintén egy időigényes feladat. * Vázolja fel, hogy mit gondol erről az egészről. Nem úgy hangzik, mint egy könnyed kirándulás, mert oly könnyedén szétválaszthatják őket. Nem akar azon elmélkedni, inkább más irányba kezdi el terelni a gondolatait.*
- Míg saját szemünkkel nem tapasztaljuk, addig a pletyka igen csak bizonytalan lábakon áll. Én nem mindent hiszek el, s jobban szeretek meggyőződni róla. * Szól hozzájuk, hiszen nem felejti el a mellette haladó kedvesét, aki minden bizonnyal a saját világában csatangol. Odahajol az arcához, hogy egy puszival kedveskedjen neki. Végül úgy dönt, hogy átveszi tőle a ló vezetését, így ha nincs ellene kifogása, akkor perceken belül ő irányítja a lovat. Természetesen nem mond le Mira kezéről, azt fogja és azáltal melegíti édesen. Látja, hogy Paru bevágja a durcit, így megállásra készteti az egész menetet.*
- Pihenünk és kész. Nem érdemes fáradtan leöletnünk magunkat.
*Ysnul bocsánatot kér Parutól, mert nincs kedve viaskodni a küldetésük közben lányokkal. Nem akar ő szítani ellenségeskedést, de úgy tűnik a jó tanácsait másképp értelmezi a vajákos. Nehezen esett le a férfinek, de most már nyugodt szívvel állíthatja, hogy a továbbiakban nem lesz semmi gond. Ráadásul fogalma sincs arról, hogy milyen volt eddig az élete és milyen szokások rabja a lány.*
- Így van, elsősorban nem harc miatt megyünk oda, így én legalábbis nem kockáztatnék értelmetlen harcokkal. Ki kell derítenünk pár dolgot, ami lehetőség szerint csendes bujkálás lesz, legalább én ezt szeretném. Tudom, hogy ez nagyon távoli álom, mert sosem tudhatjuk, hogy milyen sokan vannak az adott környéken. Ha sokan, akkor nem marad más hátra, mint elfutni vagy elbújni előlük. Tanulmányozni kell őket, ami szintén egy időigényes feladat. * Vázolja fel, hogy mit gondol erről az egészről. Nem úgy hangzik, mint egy könnyed kirándulás, mert oly könnyedén szétválaszthatják őket. Nem akar azon elmélkedni, inkább más irányba kezdi el terelni a gondolatait.*
- Míg saját szemünkkel nem tapasztaljuk, addig a pletyka igen csak bizonytalan lábakon áll. Én nem mindent hiszek el, s jobban szeretek meggyőződni róla. * Szól hozzájuk, hiszen nem felejti el a mellette haladó kedvesét, aki minden bizonnyal a saját világában csatangol. Odahajol az arcához, hogy egy puszival kedveskedjen neki. Végül úgy dönt, hogy átveszi tőle a ló vezetését, így ha nincs ellene kifogása, akkor perceken belül ő irányítja a lovat. Természetesen nem mond le Mira kezéről, azt fogja és azáltal melegíti édesen. Látja, hogy Paru bevágja a durcit, így megállásra készteti az egész menetet.*
- Pihenünk és kész. Nem érdemes fáradtan leöletnünk magunkat.
1975. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-12-21 11:26:41
Üzenet elküldve: 2015-12-21 11:26:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Út az ismeretlenbe//
*Bocsánatot kértek? Tőle? Hát ez aztán szokatlan... nem is igazán tudja mire vélni. Elszántan bandukol hát az úton, igazán nem kell annyira félteni, igaz, hogy nyeszlett és tapasztalatlan, de kitartó. Nyafogni pedig nem fog, öt esztendős korában próbálkozott utoljára ezzel az ostobasággal, de Datti mama derékszíja hamar leszoktatta az ilyen úri huncutságokról.*
-Tudom, tudom, nyilván nem harcolni megyünk oda, de a városi pletykák szerint veszélyes ott, aztán gondoltam nekem senki ne jöjjön reklamálni, ha bármi bajotok esik. Különben is, gondolom nem a két szép szememért hoztatok magatokkal... ~Tudtátok, hogy a Szegénynegyedben Mocsárszemű volt a csúfnevem? Biztos csak azért, mert a Füstösképű már foglalt volt, egy pár évvel idősebb kis fattyút hívtak úgy. Egyszer talán nektek is elmesélem~
*Mikor Ysnul a pihenőről beszél, Paru csak némán megrázza a fejét és konokul menetel tovább.*
*Bocsánatot kértek? Tőle? Hát ez aztán szokatlan... nem is igazán tudja mire vélni. Elszántan bandukol hát az úton, igazán nem kell annyira félteni, igaz, hogy nyeszlett és tapasztalatlan, de kitartó. Nyafogni pedig nem fog, öt esztendős korában próbálkozott utoljára ezzel az ostobasággal, de Datti mama derékszíja hamar leszoktatta az ilyen úri huncutságokról.*
-Tudom, tudom, nyilván nem harcolni megyünk oda, de a városi pletykák szerint veszélyes ott, aztán gondoltam nekem senki ne jöjjön reklamálni, ha bármi bajotok esik. Különben is, gondolom nem a két szép szememért hoztatok magatokkal... ~Tudtátok, hogy a Szegénynegyedben Mocsárszemű volt a csúfnevem? Biztos csak azért, mert a Füstösképű már foglalt volt, egy pár évvel idősebb kis fattyút hívtak úgy. Egyszer talán nektek is elmesélem~
*Mikor Ysnul a pihenőről beszél, Paru csak némán megrázza a fejét és konokul menetel tovább.*
1974. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-12-20 22:23:15
Üzenet elküldve: 2015-12-20 22:23:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A poros úton egy furcsa barna öltözékű alak tántorog dél felé. Erős szél kél a puszta felől, rongyait szemébe kell húznia, nehogy belekapjon a por. Hegyes orra alatt motyorog valamit, de nincs ember a környéken aki megérthetné, közben gyakran hátra pislant, mintha várna valakit, még ha ezzel azt is kockáztatja, hogy véletlenül szembefordul a nappal ami még így a tél közeledtével is képes elvakítani a kimerült, és szomjhalál szélén álló vándort.
Hiába néz hátra. Mögötte porfelleg, a por mögött a hideg út, a mögött pedig valahol messze az erdő és még a mögött a hegyek fenyegető árnyai. Szinte már várja, hogy utánanyúljanak és visszaragadják abba az iszonytató barlangba. Várja mikor mozdul meg a föld a lába alatt és emelkedik ki belőle régi mestere, bajszát pödörve, könnyed vigyorral az arcán.*
~Ugye nem gondoltad, hogy tényleg megszökhetsz.~ *Hallja a hangját ami valahol már a vég hírnöke. Bár egy olyan gyenge és szánalmas valaminek amivé Muroublaq nyomorult a hegy alatt nem sok kellene a megdögléshez. Jól látható, napokig sem képes életben maradni a gazdáitól kapott étel ital és a nagy masina árasztotta meleg nélkül.
Egyszer csak vizet lát valahol maga előtt. Nem a szeme látja. Igazából, ha egyszer feleszmél nem is lesznek emlékei idejöveteléről, az előtte lévő víz csillogásáról, a pocsolya jellegzetes szagáról, és a csobogás hangjáról sőt arról sem mennyire el akarta érni azt. Az elme kiéget bizonyos emlékeket, nem kellenek neki. Vagy csak nem ragadnak meg a állapota alatt. Mindenesetre a víz legyen bármi is a forrása, valódi nem pedig valami nyavalyás délibáb, ennyit még biztosan tud. És azt is tudja közeledik felé. Minden más ami a környezetében van az vagy nem fontos, vagy nem tudja értelmezni... Még néhány lépés.*
Hiába néz hátra. Mögötte porfelleg, a por mögött a hideg út, a mögött pedig valahol messze az erdő és még a mögött a hegyek fenyegető árnyai. Szinte már várja, hogy utánanyúljanak és visszaragadják abba az iszonytató barlangba. Várja mikor mozdul meg a föld a lába alatt és emelkedik ki belőle régi mestere, bajszát pödörve, könnyed vigyorral az arcán.*
~Ugye nem gondoltad, hogy tényleg megszökhetsz.~ *Hallja a hangját ami valahol már a vég hírnöke. Bár egy olyan gyenge és szánalmas valaminek amivé Muroublaq nyomorult a hegy alatt nem sok kellene a megdögléshez. Jól látható, napokig sem képes életben maradni a gazdáitól kapott étel ital és a nagy masina árasztotta meleg nélkül.
Egyszer csak vizet lát valahol maga előtt. Nem a szeme látja. Igazából, ha egyszer feleszmél nem is lesznek emlékei idejöveteléről, az előtte lévő víz csillogásáról, a pocsolya jellegzetes szagáról, és a csobogás hangjáról sőt arról sem mennyire el akarta érni azt. Az elme kiéget bizonyos emlékeket, nem kellenek neki. Vagy csak nem ragadnak meg a állapota alatt. Mindenesetre a víz legyen bármi is a forrása, valódi nem pedig valami nyavalyás délibáb, ennyit még biztosan tud. És azt is tudja közeledik felé. Minden más ami a környezetében van az vagy nem fontos, vagy nem tudja értelmezni... Még néhány lépés.*
1973. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-12-19 19:21:38
Üzenet elküldve: 2015-12-19 19:21:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*A pénzét tisztességesen megkapva vissza veszi az irányt a város felé. Legurítana már egy jó sört ebben biztos. És mostanában nem is épp a legbiztosabb hely ez a puszta. Tele van hozzá hasonló veszélyes alakokkal. Eléggé ki is szárad mire a város közelébe ér egyáltalán. Abban már biztos, hogy ha lehetősége adja akkor úgy leissza magát ahogy csak tudja. Már előre érzi is a jó hideg sör ízét a szájában. Ha nem lenne kutya fáradt akkor meg is szaporázna a lépteit, de így maradnak a lassú, döngő léptek.*
1972. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-12-17 16:25:00
Üzenet elküldve: 2015-12-17 16:25:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Út az ismeretlenbe//
*Fogalma sincs ysnulnak, hogy mennyire bántotta meg Parut jószándéka miatt. Sem azt, hogy mi minden játszódik le annak fejében. Közli végül vele, hogy hosszú útra számítson. Erre azonban annyira morcos választ kap, hogy felhúzza a szemöldökét, miközben kérdően tekint a lányra.*
- Bocsáss meg Paru, nem akartalan ennyire megbántani az oktatásommal. S ha nem bírod a menetelést, akkor mint mondtam többször megállhatunk. *Válaszol vissza neki, hogy ne csináljon butaságokat. Tolvajként most először érez magában elhívatottságot mások íránt. Felelősség érzése van benne, hogy nem hagyhatja hátra a vajákos lánykát. Elcsendesülnek egy időre, így jobbára a lépéseik ütemének dallamát hallja. Nem várt eseményként hallja megszólalni Parut, így ránéz.*
- Köszönjük, de én nem tervezem azt, hogy tőlünk bárki megsérüljön. Én nem tervezem, hogy értelmetlenül harcoljak. Ha meg kell védjelek benneteket, akkor megteszem, vagy ha nem kerülhető el az ütközet. *Meséli el az álláspontját, hogy miként képzeli el eme fontos küldetésüket. Óvatosnak kell lenniük olykor, máskor pedig megint másmilyenek.*
- Megálljunk egy órára pihenni Paru? Szeretnél inni és enni?
*Fogalma sincs ysnulnak, hogy mennyire bántotta meg Parut jószándéka miatt. Sem azt, hogy mi minden játszódik le annak fejében. Közli végül vele, hogy hosszú útra számítson. Erre azonban annyira morcos választ kap, hogy felhúzza a szemöldökét, miközben kérdően tekint a lányra.*
- Bocsáss meg Paru, nem akartalan ennyire megbántani az oktatásommal. S ha nem bírod a menetelést, akkor mint mondtam többször megállhatunk. *Válaszol vissza neki, hogy ne csináljon butaságokat. Tolvajként most először érez magában elhívatottságot mások íránt. Felelősség érzése van benne, hogy nem hagyhatja hátra a vajákos lánykát. Elcsendesülnek egy időre, így jobbára a lépéseik ütemének dallamát hallja. Nem várt eseményként hallja megszólalni Parut, így ránéz.*
- Köszönjük, de én nem tervezem azt, hogy tőlünk bárki megsérüljön. Én nem tervezem, hogy értelmetlenül harcoljak. Ha meg kell védjelek benneteket, akkor megteszem, vagy ha nem kerülhető el az ütközet. *Meséli el az álláspontját, hogy miként képzeli el eme fontos küldetésüket. Óvatosnak kell lenniük olykor, máskor pedig megint másmilyenek.*
- Megálljunk egy órára pihenni Paru? Szeretnél inni és enni?
1971. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-12-15 20:01:45
Üzenet elküldve: 2015-12-15 20:01:45
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Végre eléri az arthenior közeli búvóhelyet. Nem meglepő, hogy a kicsit épp nem találja ott. Loq-kal már lerendezte a tartozást, Khannal is, mindketten a maguk útját járják már. És a csődör is ott van, ahogy a hímnek meghagyta. Ott hagy egy kis erszényt Lewonor Dargalnak, melynek tartalma 188 arany, a kicsi rá eső része a zsákmányból. 
Valószínűleg az ork meg fogja találni, de ha mégsem, az se baj. Felnyergeli a csődört, miután ő is, meg a kanca is pihent egyet, majd elhagyja a rejtekhelyül szolgáló romos viskót, talán örökre. Aztán ki tudja, lehet, hogy még hasznát fogja venni. Egyelőre azonban búcsút int neki, és a levegő városa felé veszi az irányt.*
Valószínűleg az ork meg fogja találni, de ha mégsem, az se baj. Felnyergeli a csődört, miután ő is, meg a kanca is pihent egyet, majd elhagyja a rejtekhelyül szolgáló romos viskót, talán örökre. Aztán ki tudja, lehet, hogy még hasznát fogja venni. Egyelőre azonban búcsút int neki, és a levegő városa felé veszi az irányt.*
1970. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-12-15 18:01:19
Üzenet elküldve: 2015-12-15 18:01:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Utazgatva //
* Kecses nesztelen könnyed tánclépésekben egyre közeledik Athenior felé. Lendületesen lépked ez az apró termetű vékony kis tündér lány. Neki ez séta, az emberek a lassabb nagy lomha lények meg még ilyenkor is azt mondják, mit szalad? A kimeríthetetlen energia burok, mely lengi körbe egész lényét, most talán kicsit kezd megfogyatkozni. Ahogy méretéhez képest eléggé nagy utat tett meg a kis tündér. Szépségnek éppen nem tűnik, apró termete, és a folytonos huncut mosolya miatt talán, vagy éppen attól, mert idegesítően sokat tud beszélni. Ez persze őt egyáltalán nem zavarja, csak sietve halad új célja felé. Kíváncsian csillanó kékes szempárja folyamatosan nézelődik körbe, mintha a feje le akarna fordulni a nyakáról. Hosszú aranylószőke haja alig bírja követni e mozgás hirtelenségét, csak úgy repked utána, lágy aranyszín aurát kölcsönözve különös bájának. Egyszerű fehér ruhácska van rajta, egy rövid szoknyából és ujjatlan felsőből áll. Erre a nagy hideg miatt egy meleg gyapjú kardigán került, és egy köpeny is. Szárnyai ez alól kandikálnak ki, ha meg megrezzen. Lábai most nem meztelen, mint ahogy kedve lenne járni kelni. Egy fakó barna, majdhogynem krémes vajszínű csizmácska van apró lábain, de még így is nesztelenül lépked a füvön tovább. *
* Kecses nesztelen könnyed tánclépésekben egyre közeledik Athenior felé. Lendületesen lépked ez az apró termetű vékony kis tündér lány. Neki ez séta, az emberek a lassabb nagy lomha lények meg még ilyenkor is azt mondják, mit szalad? A kimeríthetetlen energia burok, mely lengi körbe egész lényét, most talán kicsit kezd megfogyatkozni. Ahogy méretéhez képest eléggé nagy utat tett meg a kis tündér. Szépségnek éppen nem tűnik, apró termete, és a folytonos huncut mosolya miatt talán, vagy éppen attól, mert idegesítően sokat tud beszélni. Ez persze őt egyáltalán nem zavarja, csak sietve halad új célja felé. Kíváncsian csillanó kékes szempárja folyamatosan nézelődik körbe, mintha a feje le akarna fordulni a nyakáról. Hosszú aranylószőke haja alig bírja követni e mozgás hirtelenségét, csak úgy repked utána, lágy aranyszín aurát kölcsönözve különös bájának. Egyszerű fehér ruhácska van rajta, egy rövid szoknyából és ujjatlan felsőből áll. Erre a nagy hideg miatt egy meleg gyapjú kardigán került, és egy köpeny is. Szárnyai ez alól kandikálnak ki, ha meg megrezzen. Lábai most nem meztelen, mint ahogy kedve lenne járni kelni. Egy fakó barna, majdhogynem krémes vajszínű csizmácska van apró lábain, de még így is nesztelenül lépked a füvön tovább. *
1969. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-12-15 16:21:49
Üzenet elküldve: 2015-12-15 16:21:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Út az ismeretlenbe//
*Ysnul csak nem hagyja abba a szerencsétlen félvér kioktatását a lovaglás csínját-bínját illetően. Bármilyen jó szándékú is a férfi, Paru úgy érzi vereséget szenvedett, elbukott... a bukásért pedig verés és kemény szavak járnak, ezt megtanulta jól Datti mama mellett.
Talán ez az oka annak, hogy a kelleténél harapósabban válaszol a tolvajnak, mikor az az utazás várható hosszáról tájékoztatja.*
-Nem kell megállni, bírom! *jelenti ki és fejét leszegve, zsíros fekete hajának függönye mögött szinte elbújva összeszorítja a fogát és úgy menetel tovább, sötét gondolatokat melengetve szűkmarkúan mért kebelében. Talán egy fél óra is eltelik így, elszánt némaságban menetelve, mielőtt ismét szóra nyitja a száját, akkor is csak úgy, mintha épp akkor jutna eszébe.*
-Hoztam gyógyitalokat és hasznos szereket, ha valaki mégis megsérülne...
*Ysnul csak nem hagyja abba a szerencsétlen félvér kioktatását a lovaglás csínját-bínját illetően. Bármilyen jó szándékú is a férfi, Paru úgy érzi vereséget szenvedett, elbukott... a bukásért pedig verés és kemény szavak járnak, ezt megtanulta jól Datti mama mellett.
Talán ez az oka annak, hogy a kelleténél harapósabban válaszol a tolvajnak, mikor az az utazás várható hosszáról tájékoztatja.*
-Nem kell megállni, bírom! *jelenti ki és fejét leszegve, zsíros fekete hajának függönye mögött szinte elbújva összeszorítja a fogát és úgy menetel tovább, sötét gondolatokat melengetve szűkmarkúan mért kebelében. Talán egy fél óra is eltelik így, elszánt némaságban menetelve, mielőtt ismét szóra nyitja a száját, akkor is csak úgy, mintha épp akkor jutna eszébe.*
-Hoztam gyógyitalokat és hasznos szereket, ha valaki mégis megsérülne...
1968. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-12-14 12:00:33
Üzenet elküldve: 2015-12-14 12:00:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//ACsT úton a karavánpihenőbe//
//Nyílt//
*Rolwahurral együtt még szebben szól a dal, a szellő kellemesen borzolja a nő amúgy se mértani pontossággal megtervezett frizuráját, szóval minden roppant kellemes. Aelala szinte el is felejti, hogy sétáló holtak és száz veszély közé mennek éppen, amíg Resalth nem emlékezteti.*
-A karavánpihenő valóban sátrakból áll és kocsmája is van, de... *eszébe idézi a falakat, a szökőkutat, a tábortüzeket, kereskedők nyüzsgését... de arra jut, hogy sokkal viccesebb lesz a tündér arcát látni, ha magától jön rá, hogy elképzelései helytelenek* de semmi különleges. Majd meglátod! *somolyog titokzatosan, ahogy szokott miközben egy napraforgómagot kínál oda mókusának.*
//Nyílt//
*Rolwahurral együtt még szebben szól a dal, a szellő kellemesen borzolja a nő amúgy se mértani pontossággal megtervezett frizuráját, szóval minden roppant kellemes. Aelala szinte el is felejti, hogy sétáló holtak és száz veszély közé mennek éppen, amíg Resalth nem emlékezteti.*
-A karavánpihenő valóban sátrakból áll és kocsmája is van, de... *eszébe idézi a falakat, a szökőkutat, a tábortüzeket, kereskedők nyüzsgését... de arra jut, hogy sokkal viccesebb lesz a tündér arcát látni, ha magától jön rá, hogy elképzelései helytelenek* de semmi különleges. Majd meglátod! *somolyog titokzatosan, ahogy szokott miközben egy napraforgómagot kínál oda mókusának.*
1967. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-12-13 17:47:20
Üzenet elküldve: 2015-12-13 17:47:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Egy kis szörnyvadászat//
*Továbbra is tartja a szent távolságot. Kicsit közelebb merészkedik ugyan, hogy hallja a beszélgetést. Megbánta. Az a nő többet beszél fél perc alatt, mint Leilith egy napon. Szinte sajnálja a kopaszt. Nem, mégsem. Nem tudja sajnálni az embereket. Szegény, ostoba kis teremtések mind, akik nem képesek felfogni a körülöttük lévő világot, csak érteni.*
*Továbbra is tartja a szent távolságot. Kicsit közelebb merészkedik ugyan, hogy hallja a beszélgetést. Megbánta. Az a nő többet beszél fél perc alatt, mint Leilith egy napon. Szinte sajnálja a kopaszt. Nem, mégsem. Nem tudja sajnálni az embereket. Szegény, ostoba kis teremtések mind, akik nem képesek felfogni a körülöttük lévő világot, csak érteni.*
1966. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-12-12 18:45:16
Üzenet elküldve: 2015-12-12 18:45:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Út az ismeretlenbe//
*Nem várt esemény történik, mikor Parunak elmondja, hogy mi a helyes ülés egy lovon. Egy darabig nézi azt a fura arckifejezést, míg végül elmosolyodik.*
- Valóban? Akkor nem szóltam semmit. *Hallatja a választ, majd nem szól többet hozzá. Úgy tűnik, hogy nagyon megbánthatta a szavaival, talán később bocsánatot fog kérni tőle. Visszafordul kedveséhez, akivel beszélget úgy, hogy a vajákosnak ne jusson semmi a fülébe. Akkor fordul Paru felé, mikor az megszólal, de elég meglepő módon ejti ki a szavakat. Megállítja kedvesét és hátrafordul a beszélőhöz.*
-Igen? A ló nem fárad el ennyitől, csak ha nagyobb tempóban hajtják. Az én lábam nem fáradt el, de ha te le szeretnél szállni a lóról, akkor lejöhetsz. *Odalép a lány mellé, aztán segít lejönni a ló hátáról. Ezután nézi, hogy mennyire bénán rakosgatja a lábát. Az újabb kérdés meglepi, mert nem gondolta volna, hogy a kuruzslónak a távolság ennyit jelent.*
- Nos az erdőnél messzebbre megyünk, sőt a számításaim szerint jó pár napba kerül, míg megérkezünk a helyre. Ki kell a bírnod, vagy esetleg többször megállhatunk. *Gondolkozik hangosan, miközben kedvesére tekint. Végül is Mira a főnök, s neki kell tudnia, hogy milyen tempóban haladjanak. Ysnul leginkább csak segít ott ahol tud.*
- Paru, ha jól gondolom, akkor sosem gyalogoltál még egy egész napot életedben? *Érdeklődik, hogy mennyire készült fel egyáltalán? Biztosan tudja, hogy mire vállalkozott?*
- Én sokat vándoroltam, így elég jól bírom a távolságot. *Megáll egy pillanatra, majd végül egy megoldással áll elő.*
- Szerintem úgy nem lesz gond, ha ezt a pár napot sétával kezded, aztán délután felülsz a lóra. *Javasolja neki, hogy ezzel mindenki jól jár. *
*Nem várt esemény történik, mikor Parunak elmondja, hogy mi a helyes ülés egy lovon. Egy darabig nézi azt a fura arckifejezést, míg végül elmosolyodik.*
- Valóban? Akkor nem szóltam semmit. *Hallatja a választ, majd nem szól többet hozzá. Úgy tűnik, hogy nagyon megbánthatta a szavaival, talán később bocsánatot fog kérni tőle. Visszafordul kedveséhez, akivel beszélget úgy, hogy a vajákosnak ne jusson semmi a fülébe. Akkor fordul Paru felé, mikor az megszólal, de elég meglepő módon ejti ki a szavakat. Megállítja kedvesét és hátrafordul a beszélőhöz.*
-Igen? A ló nem fárad el ennyitől, csak ha nagyobb tempóban hajtják. Az én lábam nem fáradt el, de ha te le szeretnél szállni a lóról, akkor lejöhetsz. *Odalép a lány mellé, aztán segít lejönni a ló hátáról. Ezután nézi, hogy mennyire bénán rakosgatja a lábát. Az újabb kérdés meglepi, mert nem gondolta volna, hogy a kuruzslónak a távolság ennyit jelent.*
- Nos az erdőnél messzebbre megyünk, sőt a számításaim szerint jó pár napba kerül, míg megérkezünk a helyre. Ki kell a bírnod, vagy esetleg többször megállhatunk. *Gondolkozik hangosan, miközben kedvesére tekint. Végül is Mira a főnök, s neki kell tudnia, hogy milyen tempóban haladjanak. Ysnul leginkább csak segít ott ahol tud.*
- Paru, ha jól gondolom, akkor sosem gyalogoltál még egy egész napot életedben? *Érdeklődik, hogy mennyire készült fel egyáltalán? Biztosan tudja, hogy mire vállalkozott?*
- Én sokat vándoroltam, így elég jól bírom a távolságot. *Megáll egy pillanatra, majd végül egy megoldással áll elő.*
- Szerintem úgy nem lesz gond, ha ezt a pár napot sétával kezded, aztán délután felülsz a lóra. *Javasolja neki, hogy ezzel mindenki jól jár. *
1965. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-12-11 16:08:11
Üzenet elküldve: 2015-12-11 16:08:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Út az ismeretlenbe//
*Paru rezignáltan ül a nyeregben, szinte észre sem veszi, ahogy Ysnul a kedves nőt tapogatja, annyira koncentrál a lovaglásra. Eleinte kellemes, nem is érti, hogy lehet az, hogy valakire azt mondják: nem tud lovagolni. ez az érzés tart körülbelül tizenöt percig. Aztán egyre kényelmetlenebb lesz a bőrnyereg, az állat hullámzó léptei...
Körülbelül ekkor jön Ysnul és elkezdi szép szóval, óvatosan oktatni a lányt a helyes tartásra. Paru arcát elönti a vér, ami emberlányok arcára bájos rózsácskákat varázsolna, a félvér ábrázata azonban csak furcsa szederjes árnyalatot ölt.*
Persze, hogy tudom, hogy kell ülni! Csak most egy kicsit... izé... elbambultam. *fejezi be sután és kihúzza a hátát. Csapott vállai így is ernyedten lógnak, de egy fokkal jobb. Talán ha Paru nem egy zsarnok vén banya rabszolgájaként nő fel, eszébe jutott volna, hogy megköszönje Ysnul tanácsát... de így inkább a szégyenből haragot és elszántságot kovácsolva, egyenes háttal és összeszorított szájjal ül az állat hátán.
Milyen kár, hogy a tolvaj arra nem figyelmeztette, hogy attól, hogy a háta feszes, a csípőjét engedje lazára...
Talán ha mondja, akkor nem fél óra alatt töri fel a nyereg szegény nyomorult városi teremtést. Ennyi. Egy óra bőven elég volt a Szegénynegyed legifjabb vajákosának ebből az egész lovaglósdiból. Fáj a háta, a combja, az egyéb részeit nem is említve... És ezen nem segít, akárki vezeti is az állatot.*
-Azt hiszem... *kezdi tétován, aztán megköszörüli a torkát* Azt hiszem, kezd elfáradni alattam ez a ló, és ti se gyalogoljatok annyit... Szóval szeretnék leszállni. Megállhatunk? *kérdezi, aztán ha ez megtörténik, gyalog folytatja, bár kicsit furcsán rakja a lábát.*
-Messzire megyünk? Az erdőnél messzebb még sose voltam a várostól...
*Paru rezignáltan ül a nyeregben, szinte észre sem veszi, ahogy Ysnul a kedves nőt tapogatja, annyira koncentrál a lovaglásra. Eleinte kellemes, nem is érti, hogy lehet az, hogy valakire azt mondják: nem tud lovagolni. ez az érzés tart körülbelül tizenöt percig. Aztán egyre kényelmetlenebb lesz a bőrnyereg, az állat hullámzó léptei...
Körülbelül ekkor jön Ysnul és elkezdi szép szóval, óvatosan oktatni a lányt a helyes tartásra. Paru arcát elönti a vér, ami emberlányok arcára bájos rózsácskákat varázsolna, a félvér ábrázata azonban csak furcsa szederjes árnyalatot ölt.*
Persze, hogy tudom, hogy kell ülni! Csak most egy kicsit... izé... elbambultam. *fejezi be sután és kihúzza a hátát. Csapott vállai így is ernyedten lógnak, de egy fokkal jobb. Talán ha Paru nem egy zsarnok vén banya rabszolgájaként nő fel, eszébe jutott volna, hogy megköszönje Ysnul tanácsát... de így inkább a szégyenből haragot és elszántságot kovácsolva, egyenes háttal és összeszorított szájjal ül az állat hátán.
Milyen kár, hogy a tolvaj arra nem figyelmeztette, hogy attól, hogy a háta feszes, a csípőjét engedje lazára...
Talán ha mondja, akkor nem fél óra alatt töri fel a nyereg szegény nyomorult városi teremtést. Ennyi. Egy óra bőven elég volt a Szegénynegyed legifjabb vajákosának ebből az egész lovaglósdiból. Fáj a háta, a combja, az egyéb részeit nem is említve... És ezen nem segít, akárki vezeti is az állatot.*
-Azt hiszem... *kezdi tétován, aztán megköszörüli a torkát* Azt hiszem, kezd elfáradni alattam ez a ló, és ti se gyalogoljatok annyit... Szóval szeretnék leszállni. Megállhatunk? *kérdezi, aztán ha ez megtörténik, gyalog folytatja, bár kicsit furcsán rakja a lábát.*
-Messzire megyünk? Az erdőnél messzebb még sose voltam a várostól...
1964. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-12-11 10:52:58
Üzenet elküldve: 2015-12-11 10:52:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Út az ismeretlenbe//
*Elindulnak végre, ami izgalommal tölti el. Myra kezét egy picit erősebben fogja, mert benne van az a érzés, hogy esetleg valami elválasztja őt szerelmétől. Kissé aggódik, s félti a kedvesét, mert nem tudni, hogy milyen események fognak történni. Reménykedik benne, hogy túlélik a küldetést, s senki sem szenved olyan sérülést, amely kihat a további életére. Egymást mellett sétálnak, miközben a lány szabad kezét fogja, ezzel nem titkolva a mögöttük lóháton ülő Paru együtt, hogy milyen mély kapcsolat van közöttük. Megküzd végül Ysnul a saját démonaival, ezáltal talán először ő töri meg a közöttük beállt csendet.*
- Szép időnk van a kiránduláshoz, s út közben megtalálom a hozzád illő virágokat. *Szól kedveséhez, miközben sandán hátranéz Paru írányába, hogy jól ül e a lovon, vagy netalántán adjon neki tanácsot. Nem kell neki sokat nézelődni, mert feltűnik, hogy picit hanyag a tartása, ami lovaglásnál nem előnyös. Egy időre elengedi Mira kezét, hogy lemaradva egy picit odalépjen Paruhoz, majd felnézzen rá. Egy ideig csak nézi, hogy miként adja elő neki, hogy nem jó a tartása. Mikor végül összeszedi teljesen a gondolatait, akkor aprólékosan előadja.*
- Paru. Hogy érzed magad Lerti hátán? Nem fáradtál el egy kicsit odafent? Nem kényelmetlen? *Kérdezi tőle, s hagy neki időt válaszolni rá, csak azután folytatja a beszédét.*
- Azért érzed magad rögtön fáradtnak, mert kissé hanyagul ülsz a ló hátán. Ezzel nincs semmi gond, főleg ha nincs túl sok tapasztalata benne az embernek. *Magyarán sejtheti a másik, hogy neki kisebb korában szintén ez lehetett a hibája, de volt valaki az életében, aki megmutatta a helyes ülést a ló hátán.*
- Szóval a ló hátán úgy kellene ülnöd, mint ha karót nyeltél volna. Egyenesnek kell lenni a gerincednek, mert különben elfáradsz és kényelmetlennek fogod érezni magad. Csak ennyit akartam mondani. *Visszasiet párjához, sőt újfent megfogja a kezét. De neki ettől több kell, mint a közelsége, így egy édes puszit nyom a bársonyos arcára. Hogy kivegye részét a munkából, s ha nem ellenzi Mira a tettét, akkor Lertit szeretné egy darabon vezetni. Így ha minden igaz, akkor most neki lesz hirtelen tele mindkét keze.*
*Elindulnak végre, ami izgalommal tölti el. Myra kezét egy picit erősebben fogja, mert benne van az a érzés, hogy esetleg valami elválasztja őt szerelmétől. Kissé aggódik, s félti a kedvesét, mert nem tudni, hogy milyen események fognak történni. Reménykedik benne, hogy túlélik a küldetést, s senki sem szenved olyan sérülést, amely kihat a további életére. Egymást mellett sétálnak, miközben a lány szabad kezét fogja, ezzel nem titkolva a mögöttük lóháton ülő Paru együtt, hogy milyen mély kapcsolat van közöttük. Megküzd végül Ysnul a saját démonaival, ezáltal talán először ő töri meg a közöttük beállt csendet.*
- Szép időnk van a kiránduláshoz, s út közben megtalálom a hozzád illő virágokat. *Szól kedveséhez, miközben sandán hátranéz Paru írányába, hogy jól ül e a lovon, vagy netalántán adjon neki tanácsot. Nem kell neki sokat nézelődni, mert feltűnik, hogy picit hanyag a tartása, ami lovaglásnál nem előnyös. Egy időre elengedi Mira kezét, hogy lemaradva egy picit odalépjen Paruhoz, majd felnézzen rá. Egy ideig csak nézi, hogy miként adja elő neki, hogy nem jó a tartása. Mikor végül összeszedi teljesen a gondolatait, akkor aprólékosan előadja.*
- Paru. Hogy érzed magad Lerti hátán? Nem fáradtál el egy kicsit odafent? Nem kényelmetlen? *Kérdezi tőle, s hagy neki időt válaszolni rá, csak azután folytatja a beszédét.*
- Azért érzed magad rögtön fáradtnak, mert kissé hanyagul ülsz a ló hátán. Ezzel nincs semmi gond, főleg ha nincs túl sok tapasztalata benne az embernek. *Magyarán sejtheti a másik, hogy neki kisebb korában szintén ez lehetett a hibája, de volt valaki az életében, aki megmutatta a helyes ülést a ló hátán.*
- Szóval a ló hátán úgy kellene ülnöd, mint ha karót nyeltél volna. Egyenesnek kell lenni a gerincednek, mert különben elfáradsz és kényelmetlennek fogod érezni magad. Csak ennyit akartam mondani. *Visszasiet párjához, sőt újfent megfogja a kezét. De neki ettől több kell, mint a közelsége, így egy édes puszit nyom a bársonyos arcára. Hogy kivegye részét a munkából, s ha nem ellenzi Mira a tettét, akkor Lertit szeretné egy darabon vezetni. Így ha minden igaz, akkor most neki lesz hirtelen tele mindkét keze.*
1963. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-12-10 08:18:31
Üzenet elküldve: 2015-12-10 08:18:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//Egy kis szörnyvadászat//
*Csendben hallgatja a barna hajú nő kérdés áradatát. A válaszok persze őt is érdekelné, de egyáltalán nem biztos benne, hogy kopasz vezetőjük válaszolni is fog. Nem annak a fecsegő fajtának tűnt.
Ő persze csendben baktat lovával, nem a sor legvégén, de inkább hátul elhelyezkedve. Ugyan fülel a beszélgetésre, tekintete inkább a tájat fürkészi. Nem feltétlenül veszély után, (bár az is jó, ha azt kiszúrja időben), inkább a télbe forduló tájat nézi, kopasz fákat, a szürke eget, az egyre távolabb kerülő várost.*
*Csendben hallgatja a barna hajú nő kérdés áradatát. A válaszok persze őt is érdekelné, de egyáltalán nem biztos benne, hogy kopasz vezetőjük válaszolni is fog. Nem annak a fecsegő fajtának tűnt.
Ő persze csendben baktat lovával, nem a sor legvégén, de inkább hátul elhelyezkedve. Ugyan fülel a beszélgetésre, tekintete inkább a tájat fürkészi. Nem feltétlenül veszély után, (bár az is jó, ha azt kiszúrja időben), inkább a télbe forduló tájat nézi, kopasz fákat, a szürke eget, az egyre távolabb kerülő várost.*
1962. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-12-09 18:22:52
Üzenet elküldve: 2015-12-09 18:22:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Egy kis szörnyvadászat//
*Raeyan a továbbiakban sem nagyon hallgat el viszont az Arsenort nem is zavarja. Főleg míg a kopaszt zargatja a kérdésekkel mivel ezek őt is érdekelnék. Főleg mert tényleg érdekes jószágok. Ő is tesz fel kérdést.*
-És mit esznek?
*Talán egyszer majd ő is szeretne ilyen hátast bár előbb lovagolni is meg kéne tanulnia, de az nem zavarja őt az ábrándozásban. Ami tovább is halad és hamar eljut odáig, hogy már egy griff hátán repül. Ábrándjaiból az unikornis történet zökkenti ki.*
-Akkor azért hidegebb volt.
*Bár nem is volt így felöltözve.*
*Raeyan a továbbiakban sem nagyon hallgat el viszont az Arsenort nem is zavarja. Főleg míg a kopaszt zargatja a kérdésekkel mivel ezek őt is érdekelnék. Főleg mert tényleg érdekes jószágok. Ő is tesz fel kérdést.*
-És mit esznek?
*Talán egyszer majd ő is szeretne ilyen hátast bár előbb lovagolni is meg kéne tanulnia, de az nem zavarja őt az ábrándozásban. Ami tovább is halad és hamar eljut odáig, hogy már egy griff hátán repül. Ábrándjaiból az unikornis történet zökkenti ki.*
-Akkor azért hidegebb volt.
*Bár nem is volt így felöltözve.*
1961. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-12-09 11:56:34
Üzenet elküldve: 2015-12-09 11:56:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Megfontolt
//ACsT úton a karavánpihenőbe//
//Nyílt//
*Res gyomra kezdi megszokni a zötykölődést, és a kellemes dallam is jó hatással van az idegrendszerére. Minden pillanattal egyre és egyre messzebb kerül a múltjától. Ha jól kalkulál az ellenkező irányba haladnak, mint amerről jön.*
-És milyen hely az a karavánpihenő?
*Teszi fel a kérdést amint úgy érzi, hogy a dalos kedvük kezd alábbhagyni.*
-A nevéből azt feltételezem, hogy sátrak meg egy kocsma, semmi több. Mit akarnának különös lényeg meg megelevenedő holtak feldúlni néhány sátor között?
*A leírások teljes természetességgel gördülnek a nyelvén, mintha csak a szomszéd pékről beszélne. Egy tündérnek, ha minden különös és új, akkor semmi sem az. Ez érvényes erre is, honnan tudhatná, hogy milyen gyakorisággal kelnek ki a holtak a sírból.*
-És ha csak így felélednek a holtak, miért nem égetnek el mindenkit?
*A gyász különös dolog. Valakinek semmi nem jelent, valaki pedig csak akkor tud túl lenni a szerette távozásán, ha látja őt tisztességesen nyugalomba helyezve. Talán ezért nem. De megéri ezt? Megéri az eleven holtak támadását? Ugyanakkor mi van, ha ez nem egy ilyen éves rendszerességű dolog. Mi van, ha Res most valami nagynak lehet része? Ettől kicsit izgalomba jön. Talán nem véletlen, hogy pont most sikerült megszöknie. Talán ott kell lennie. Biztosan van sors. Ha nem lenne, hogy lehetne igazságot tenni? Az nem lehet, hogy a bűnösök nem bűnhődnek. Most vagy 10 év múlva, az már nem számít.*
-És veszélyesek ezek a lények?
*Teszi fel végül a kérdést, amitől választ remél a dolog gyakoriságát illető kérdéskörére.*
//Nyílt//
*Res gyomra kezdi megszokni a zötykölődést, és a kellemes dallam is jó hatással van az idegrendszerére. Minden pillanattal egyre és egyre messzebb kerül a múltjától. Ha jól kalkulál az ellenkező irányba haladnak, mint amerről jön.*
-És milyen hely az a karavánpihenő?
*Teszi fel a kérdést amint úgy érzi, hogy a dalos kedvük kezd alábbhagyni.*
-A nevéből azt feltételezem, hogy sátrak meg egy kocsma, semmi több. Mit akarnának különös lényeg meg megelevenedő holtak feldúlni néhány sátor között?
*A leírások teljes természetességgel gördülnek a nyelvén, mintha csak a szomszéd pékről beszélne. Egy tündérnek, ha minden különös és új, akkor semmi sem az. Ez érvényes erre is, honnan tudhatná, hogy milyen gyakorisággal kelnek ki a holtak a sírból.*
-És ha csak így felélednek a holtak, miért nem égetnek el mindenkit?
*A gyász különös dolog. Valakinek semmi nem jelent, valaki pedig csak akkor tud túl lenni a szerette távozásán, ha látja őt tisztességesen nyugalomba helyezve. Talán ezért nem. De megéri ezt? Megéri az eleven holtak támadását? Ugyanakkor mi van, ha ez nem egy ilyen éves rendszerességű dolog. Mi van, ha Res most valami nagynak lehet része? Ettől kicsit izgalomba jön. Talán nem véletlen, hogy pont most sikerült megszöknie. Talán ott kell lennie. Biztosan van sors. Ha nem lenne, hogy lehetne igazságot tenni? Az nem lehet, hogy a bűnösök nem bűnhődnek. Most vagy 10 év múlva, az már nem számít.*
-És veszélyesek ezek a lények?
*Teszi fel végül a kérdést, amitől választ remél a dolog gyakoriságát illető kérdéskörére.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6203-6222