Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 17 (321. - 340. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
340. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-04-03 17:42:08
Üzenet elküldve: 2021-04-03 17:42:08
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szabad kóborlás//
- Megígértem, hogy nem vagyok boszorkány! *emeli meg az ujját somolyogva, mert gyanítja, hogy az a varázslós kérdés nem varázslósnak indult. Hogy azért ne vágjon minden egybe, felteszi a kalapját: ugyan nem csúcsos, de jó széles, és épp olyan viharvert, mint akármelyik mocsári vajákosé.* Szerzetes vagyok a Wegtoreni-erdőből. Nemrég jöttem Artheniorba. *egy pillanatra elgondolkodik, visszavegye-e a saruit, de így, hogy kitavaszodott, és már nem olyan hideg a föld, semmi kedve nincs hozzá. Inni viszont iszik, és odakínálja a kulacsot Garsinnak is:*
- Vizet?
*Sok esélyt nem lát rá, hogy elfogadja, mert az ittenieket szörnyen bizalmatlanoknak ismerte meg, de egy próbát megér.*
- Idefelé jövet, még a hegyekben, találkoztam egy csapat rablóval. *mondja aztán, hátha egy kis fecsegéssel meg tudja nyugtatni a látogatóját* Kivont karddal álltak az úton, és azt kérdezték: "Ugyan mit csinál egy ilyen szép lány egyedül a vadonban?" *csípőre tett kézzel megpróbálja utánozni azt a gunyoros hangot, amit a banditák elő szoktak venni ilyenkor, de az ő szájából nem cseng valami hitelesen* Előbb elszaladtak, mint hogy mindegyiknek meg tudtam volna mondani a magamét. De a kérdés tényleg jó: *hunyorítja össze a szemeit nagy ravaszdin, és az állával Garsinra bök* "mit csinál egy ilyen szép lány egyedül a vadonban?"
//Szabad kóborlás//
- Megígértem, hogy nem vagyok boszorkány! *emeli meg az ujját somolyogva, mert gyanítja, hogy az a varázslós kérdés nem varázslósnak indult. Hogy azért ne vágjon minden egybe, felteszi a kalapját: ugyan nem csúcsos, de jó széles, és épp olyan viharvert, mint akármelyik mocsári vajákosé.* Szerzetes vagyok a Wegtoreni-erdőből. Nemrég jöttem Artheniorba. *egy pillanatra elgondolkodik, visszavegye-e a saruit, de így, hogy kitavaszodott, és már nem olyan hideg a föld, semmi kedve nincs hozzá. Inni viszont iszik, és odakínálja a kulacsot Garsinnak is:*
- Vizet?
*Sok esélyt nem lát rá, hogy elfogadja, mert az ittenieket szörnyen bizalmatlanoknak ismerte meg, de egy próbát megér.*
- Idefelé jövet, még a hegyekben, találkoztam egy csapat rablóval. *mondja aztán, hátha egy kis fecsegéssel meg tudja nyugtatni a látogatóját* Kivont karddal álltak az úton, és azt kérdezték: "Ugyan mit csinál egy ilyen szép lány egyedül a vadonban?" *csípőre tett kézzel megpróbálja utánozni azt a gunyoros hangot, amit a banditák elő szoktak venni ilyenkor, de az ő szájából nem cseng valami hitelesen* Előbb elszaladtak, mint hogy mindegyiknek meg tudtam volna mondani a magamét. De a kérdés tényleg jó: *hunyorítja össze a szemeit nagy ravaszdin, és az állával Garsinra bök* "mit csinál egy ilyen szép lány egyedül a vadonban?"
339. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-04-03 11:13:41
Üzenet elküldve: 2021-04-03 11:13:41
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szabad kóborlás//
*Valójában bármi lett volna a nő első megmozdulása, valószínűleg ugyanígy megijed. A furcsa körülmények a légkört is feszültté teszik, abban pedig könnyű nyugtalanná válni. Vagy épp a képzeletnek elcsúszni egy olyan irányba, amilyenbe most is teszi...
Az idegen előbb zavartnak tűnik, majd pedig kineveti a feltételezéseit, pedig Garsin szerint azok nagyon is maguktól értetődőek voltak. Egy kicsit rosszul is esik neki a dolog, mert ő féltette a nőt, most meg úgy tűnik, buta volt. Talán valami helyi szokást értett félre?
Reménykedik valami magyarázatban, amit végül meg is kap.*
- Akkor mégis... varázsló? - *Boszorkányt akart mondani, de udvariatlannak érzi, miután a nő maga tiltakozott ez ellen a megnevezés ellen.
Látott már meditálókat. Itt, a tisztáson, vagy még otthon, a szirteknél... Sosem értette, hogy pontosan mit csinálnak. A magafajta egyszerű emberektől mindig azt a - meditálókra nem túl hízelgő - választ kapta, hogy ezek az emberek nagyon erősen gondolkodnak rajta, hogy hogyan lopják a napot és olyan eszesek, hogy ez sikerül is nekik. Garsin így felnőtt fejjel ebben a gúnyos nézőpontban nem hisz annyira. Úgy gondolja, valami titokzatos dolgot csinálhatnak ilyenkor. Mert hát a varázslók igenis nagy dolgokra képesek, szóval biztosan nem csak szunyókálnak, ahogy az külső szemmel látszik.
Egyébként ő is követi tekintetével a nőt, miközben az lemászik a fáról és a távolságot is tartja. Ha az idegen közelebb akarna jönni, hátrálással jelzi a számára, hogy erre ő még nem áll készen.
Valójában azt sem tudja, miért van még itt. A nő jól van, nagyon is jól, tehát szüksége sincs az ő jelenlétére, vagy segítségére. Talán csak a meglepettség, vagy a kíváncsiság ami még itt tartja egy rövid beszélgetésre.
Mikor az idegen bemutatkozik, nem tudhatni, hogy a név sötétségét érezte meg a lány, vagy csak megjegyezni próbálja, de elég zavartnak tűnhet.*
- Garsin. - *Böki ki végül a saját nevét. A nő voltaképpen minden furcsasága ellenére elég barátságosnak tűnik, ebből próbál nyugalmat meríteni. Néhány pillanatra még elkalandoznia is sikerül, ugyanis amennyit az elmúlt időszakban foglalkozott ezzel, most is arra áll rá az agya, hogy megpróbálja szótagokra, majd hangokra bontani a nő nevét. Épp a betűvetést tanulja ugyanis és amennyire eltökélt, ezzel fekszik, ezzel kel, mert mielőbb szeretné elsajátítani. Szóval... most minden új szóval ezt csinálja. A nő neve pedig kellően bonyolultnak hangzik.*
//Szabad kóborlás//
*Valójában bármi lett volna a nő első megmozdulása, valószínűleg ugyanígy megijed. A furcsa körülmények a légkört is feszültté teszik, abban pedig könnyű nyugtalanná válni. Vagy épp a képzeletnek elcsúszni egy olyan irányba, amilyenbe most is teszi...
Az idegen előbb zavartnak tűnik, majd pedig kineveti a feltételezéseit, pedig Garsin szerint azok nagyon is maguktól értetődőek voltak. Egy kicsit rosszul is esik neki a dolog, mert ő féltette a nőt, most meg úgy tűnik, buta volt. Talán valami helyi szokást értett félre?
Reménykedik valami magyarázatban, amit végül meg is kap.*
- Akkor mégis... varázsló? - *Boszorkányt akart mondani, de udvariatlannak érzi, miután a nő maga tiltakozott ez ellen a megnevezés ellen.
Látott már meditálókat. Itt, a tisztáson, vagy még otthon, a szirteknél... Sosem értette, hogy pontosan mit csinálnak. A magafajta egyszerű emberektől mindig azt a - meditálókra nem túl hízelgő - választ kapta, hogy ezek az emberek nagyon erősen gondolkodnak rajta, hogy hogyan lopják a napot és olyan eszesek, hogy ez sikerül is nekik. Garsin így felnőtt fejjel ebben a gúnyos nézőpontban nem hisz annyira. Úgy gondolja, valami titokzatos dolgot csinálhatnak ilyenkor. Mert hát a varázslók igenis nagy dolgokra képesek, szóval biztosan nem csak szunyókálnak, ahogy az külső szemmel látszik.
Egyébként ő is követi tekintetével a nőt, miközben az lemászik a fáról és a távolságot is tartja. Ha az idegen közelebb akarna jönni, hátrálással jelzi a számára, hogy erre ő még nem áll készen.
Valójában azt sem tudja, miért van még itt. A nő jól van, nagyon is jól, tehát szüksége sincs az ő jelenlétére, vagy segítségére. Talán csak a meglepettség, vagy a kíváncsiság ami még itt tartja egy rövid beszélgetésre.
Mikor az idegen bemutatkozik, nem tudhatni, hogy a név sötétségét érezte meg a lány, vagy csak megjegyezni próbálja, de elég zavartnak tűnhet.*
- Garsin. - *Böki ki végül a saját nevét. A nő voltaképpen minden furcsasága ellenére elég barátságosnak tűnik, ebből próbál nyugalmat meríteni. Néhány pillanatra még elkalandoznia is sikerül, ugyanis amennyit az elmúlt időszakban foglalkozott ezzel, most is arra áll rá az agya, hogy megpróbálja szótagokra, majd hangokra bontani a nő nevét. Épp a betűvetést tanulja ugyanis és amennyire eltökélt, ezzel fekszik, ezzel kel, mert mielőbb szeretné elsajátítani. Szóval... most minden új szóval ezt csinálja. A nő neve pedig kellően bonyolultnak hangzik.*
338. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-04-03 09:36:58
Üzenet elküldve: 2021-04-03 09:36:58
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szabad kóborlás//
*Álmában sem gondolta volna, hogy elég a szemét kinyitna ahhoz, hogy valakire ráijesszen, ám a meditációnak köszönhetően a világ minden történése távolinak és elvontnak tűnik előtte. Azt az egy halvány mosolyt leszámítva nem is reagál Garsin riadalmára, csak követi a lányt a tekintetével. Pislogni is elfelejt közben, amitől bizonyára csak még rémisztőbbnek látszik.*
~Nem győztem meg.~
*Jegyzi meg magában, amikor a látogatója úgy hátrál tisztes távolságba tőle, mintha irbisz módjára bármikor rávethetné magát. A kés mindenesetre visszacsúszik a tokjába, és amennyire Nawanthiri a fa tetejéről meg tudja ítélni, nem is igen fog újra előkerülni. Aztán kiderül, hogy Garsin csak segíteni akart rajta, mert azt hitte, bajban van.*
- Mmm... hogy én? *A szerzetes eddig üres arcára zavar kúszik.* Ó. Ja hogy úgy! *Mindenre számított, csak arra nem, amit végül a lány előad.* Nem. Neheheem. *és elkezd a fejét csóválva nevetni* Nem-nem-nem-nem... *Borzasztó viccesnek találhatja a helyzetet, mert a nevetés még aközben is ki-kibuggyan belőle, hogy nekilát lebontani a kötelet az ágról.* Meditáltam. *magyarázza miután valamelyest lenyugodott* Télen csak a földön lehet, de így az igazi! *Aztán az iménti lusta tempóban elindul lefelé a fáról, vállán az összetekert kötéllel. A látogatóját tapintatosan szemmel tartja közben. Nem mintha aggódna, csak úgy a biztonság kedvéért.* Hogy hívnak? *kérdezi, amikor - termetéhez és kiindulópontjához képest meglepően hamar - földet ér* Az én nevem Nawanthirishardipandra. *Ez az utolsó mondat úgy hangzik, mint egy félbehagyott, baljós idézet. Mivel Garsin eddig minden idegszálával az ólálkodó veszélyeket kutatta, valószínűleg a névből vibráló sötétség sem fogja elkerülni a figyelmét. Mintha egy démon mutatkozott volna be - tökéletesen emberi, egyszerű kedvességgel.*
//Szabad kóborlás//
*Álmában sem gondolta volna, hogy elég a szemét kinyitna ahhoz, hogy valakire ráijesszen, ám a meditációnak köszönhetően a világ minden történése távolinak és elvontnak tűnik előtte. Azt az egy halvány mosolyt leszámítva nem is reagál Garsin riadalmára, csak követi a lányt a tekintetével. Pislogni is elfelejt közben, amitől bizonyára csak még rémisztőbbnek látszik.*
~Nem győztem meg.~
*Jegyzi meg magában, amikor a látogatója úgy hátrál tisztes távolságba tőle, mintha irbisz módjára bármikor rávethetné magát. A kés mindenesetre visszacsúszik a tokjába, és amennyire Nawanthiri a fa tetejéről meg tudja ítélni, nem is igen fog újra előkerülni. Aztán kiderül, hogy Garsin csak segíteni akart rajta, mert azt hitte, bajban van.*
- Mmm... hogy én? *A szerzetes eddig üres arcára zavar kúszik.* Ó. Ja hogy úgy! *Mindenre számított, csak arra nem, amit végül a lány előad.* Nem. Neheheem. *és elkezd a fejét csóválva nevetni* Nem-nem-nem-nem... *Borzasztó viccesnek találhatja a helyzetet, mert a nevetés még aközben is ki-kibuggyan belőle, hogy nekilát lebontani a kötelet az ágról.* Meditáltam. *magyarázza miután valamelyest lenyugodott* Télen csak a földön lehet, de így az igazi! *Aztán az iménti lusta tempóban elindul lefelé a fáról, vállán az összetekert kötéllel. A látogatóját tapintatosan szemmel tartja közben. Nem mintha aggódna, csak úgy a biztonság kedvéért.* Hogy hívnak? *kérdezi, amikor - termetéhez és kiindulópontjához képest meglepően hamar - földet ér* Az én nevem Nawanthirishardipandra. *Ez az utolsó mondat úgy hangzik, mint egy félbehagyott, baljós idézet. Mivel Garsin eddig minden idegszálával az ólálkodó veszélyeket kutatta, valószínűleg a névből vibráló sötétség sem fogja elkerülni a figyelmét. Mintha egy démon mutatkozott volna be - tökéletesen emberi, egyszerű kedvességgel.*
337. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-04-02 20:33:46
Üzenet elküldve: 2021-04-02 20:33:46
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szabad kóborlás//
*Bár a szólongatással épp azt szeretné elérni, hogy a nő valami módon válaszoljon, amennyiben magánál van, mikor ez végül ténylegesen meg is történik, nagyon megijed. A hirtelen fölnyíló szempár, s ahogy rá mered... Nincs benne semmi fenyegető, mégis mint egy rémtörténet...
Talán mert néhány pillanattal ezelőtt még azt hitte, egy holttestet talált.
Egy lépést hátratántorodik és hallhatóan hangosan vesz levegőt, szemeit a "föltámadt" idegenre meresztve.
Aztán dermedt ámulattal nézi végig, hogy a nő nem csak hogy él, de mosolyog, és olyan könnyedséggel mozog, és szabadítja ki magát, hogy az az ő szemében már-már természetfelettinek hat.
Valóban hajlandóságot érez magában arra, hogy valamiféle varázslatos erdei lénynek nézze a nőt, pedig egyébként nagyon is emberinek tűnik.
A meglepetés mellett van benne félelem is, ahogy a különös idegent bámulja, aki most már a faágon üldögél, álmoskásan válaszolva.
Ő maga földbe gyökerezett lábbal áll a helyén, markában erősen szorongatva a kését. Csak akkor változik meg kicsit a pillantása, mikor a nő szóvá is teszi az ő fenyegető kiállását.
Nem válaszol neki, helyette végig szemmel tartva őt távolabb sétál a fától, olyan távolságba, ahol nagyjából biztonságban érzi magát még akkor is, ha arra gondol, hogy ez a ruganyos mozgású idegen hatalmasat tudhat ugrani arról a faágról is.*
- Azt hittem, bajban van. - *Jegyzi meg bátortalanul, miközben ebben a biztos távban most már elteszi a kését. Szavai kissé levegőtlenek, egyrészt az előbbi izgalmak miatt, másrészt mert kimerült a sétában. Ez utóbbit azonban igyekszik nem mutatni, s csak vállával dől az egyik fának, míg tovább vizslatja a nőt.*
- Azt hittem, valaki más kötötte fel... - *Teszi hozzá, s szavaiban ott a kimondatlan kérdés, hogy ha nem ez történt, akkor mégis mi a csodát látott és mire volt ez jó?*
//Szabad kóborlás//
*Bár a szólongatással épp azt szeretné elérni, hogy a nő valami módon válaszoljon, amennyiben magánál van, mikor ez végül ténylegesen meg is történik, nagyon megijed. A hirtelen fölnyíló szempár, s ahogy rá mered... Nincs benne semmi fenyegető, mégis mint egy rémtörténet...
Talán mert néhány pillanattal ezelőtt még azt hitte, egy holttestet talált.
Egy lépést hátratántorodik és hallhatóan hangosan vesz levegőt, szemeit a "föltámadt" idegenre meresztve.
Aztán dermedt ámulattal nézi végig, hogy a nő nem csak hogy él, de mosolyog, és olyan könnyedséggel mozog, és szabadítja ki magát, hogy az az ő szemében már-már természetfelettinek hat.
Valóban hajlandóságot érez magában arra, hogy valamiféle varázslatos erdei lénynek nézze a nőt, pedig egyébként nagyon is emberinek tűnik.
A meglepetés mellett van benne félelem is, ahogy a különös idegent bámulja, aki most már a faágon üldögél, álmoskásan válaszolva.
Ő maga földbe gyökerezett lábbal áll a helyén, markában erősen szorongatva a kését. Csak akkor változik meg kicsit a pillantása, mikor a nő szóvá is teszi az ő fenyegető kiállását.
Nem válaszol neki, helyette végig szemmel tartva őt távolabb sétál a fától, olyan távolságba, ahol nagyjából biztonságban érzi magát még akkor is, ha arra gondol, hogy ez a ruganyos mozgású idegen hatalmasat tudhat ugrani arról a faágról is.*
- Azt hittem, bajban van. - *Jegyzi meg bátortalanul, miközben ebben a biztos távban most már elteszi a kését. Szavai kissé levegőtlenek, egyrészt az előbbi izgalmak miatt, másrészt mert kimerült a sétában. Ez utóbbit azonban igyekszik nem mutatni, s csak vállával dől az egyik fának, míg tovább vizslatja a nőt.*
- Azt hittem, valaki más kötötte fel... - *Teszi hozzá, s szavaiban ott a kimondatlan kérdés, hogy ha nem ez történt, akkor mégis mi a csodát látott és mire volt ez jó?*
336. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-04-02 19:41:42
Üzenet elküldve: 2021-04-02 19:41:42
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szabad kóborlás//
*Az óvatos léptek valahol a fa tövében állapodnak meg végül. Nawanthiri minden figyelmét a zajokra fordítja, de titokzatos látogatója neszeit elnyomja az erdő.*
~Vajon engem néz, vagy a cuccomat?~
*Vár néhány szívdobbanásnyit.*
~Ójajj, engem néz. Különben már hallanám matatni.~
*Ennek ellenére nem mozdul, mert kíváncsi, meddig marad az idegen. Ha nagyon sokáig, persze kénytelen lesz visszamászni az ágra, mielőtt a lógástól megfájdul a feje, de néhány perc azért belefér még. Nem kell addig várnia: az idegen ugyanis megszólítja. Nawanthiri lassan kinyitja a szemeit. A hosszú csukvatartás után minden csodálatosan színes: miriádnyi barna és szürke, az ágak közt pedig aranylón szűrődik be a délutáni napfény. A szerzetes vagy fél percig nem szól semmit, csak kifejezéstelen arccal szemléli a fa tövében ácsorgó lányt. Csupa kar, csupa láb - és csupa rémület. Megereszt felé egy halovány mosolyt, aztán ráérősen felgörbed az ághoz, amiről eddig lógott. A szabad lábával átkulcsolja, felül rá, a másik lábát meg kiakasztja a hurokból és felhúzza maga mellé, hogy egy kis életet masszírozzon bele. Az egész amilyen szürreális így a semmi közepén, olyan magától értetődően történik. Mint ahogy az éjjelt követi a nappal.*
- Hahó! *Ez kicsit rekedtesre és elég álmatagra sikerült. Meditáció után nehéz egyből visszatérni a valóságba. A folytatás azonban már sokkal barátságosabb hangvételű:* Ha megígérem, hogy nem vagyok boszorkány, elrakod a késed? *Jobb ötlete legalábbis nincs, miért van úgy megszeppenve a látogatója. A fáról egyelőre nem akarózik lemászni neki. Egyrészt gyönyörű a kilátás, másrészt nem biztos benne, hogy Garsin nem fogja összeszurkálni.*
//Szabad kóborlás//
*Az óvatos léptek valahol a fa tövében állapodnak meg végül. Nawanthiri minden figyelmét a zajokra fordítja, de titokzatos látogatója neszeit elnyomja az erdő.*
~Vajon engem néz, vagy a cuccomat?~
*Vár néhány szívdobbanásnyit.*
~Ójajj, engem néz. Különben már hallanám matatni.~
*Ennek ellenére nem mozdul, mert kíváncsi, meddig marad az idegen. Ha nagyon sokáig, persze kénytelen lesz visszamászni az ágra, mielőtt a lógástól megfájdul a feje, de néhány perc azért belefér még. Nem kell addig várnia: az idegen ugyanis megszólítja. Nawanthiri lassan kinyitja a szemeit. A hosszú csukvatartás után minden csodálatosan színes: miriádnyi barna és szürke, az ágak közt pedig aranylón szűrődik be a délutáni napfény. A szerzetes vagy fél percig nem szól semmit, csak kifejezéstelen arccal szemléli a fa tövében ácsorgó lányt. Csupa kar, csupa láb - és csupa rémület. Megereszt felé egy halovány mosolyt, aztán ráérősen felgörbed az ághoz, amiről eddig lógott. A szabad lábával átkulcsolja, felül rá, a másik lábát meg kiakasztja a hurokból és felhúzza maga mellé, hogy egy kis életet masszírozzon bele. Az egész amilyen szürreális így a semmi közepén, olyan magától értetődően történik. Mint ahogy az éjjelt követi a nappal.*
- Hahó! *Ez kicsit rekedtesre és elég álmatagra sikerült. Meditáció után nehéz egyből visszatérni a valóságba. A folytatás azonban már sokkal barátságosabb hangvételű:* Ha megígérem, hogy nem vagyok boszorkány, elrakod a késed? *Jobb ötlete legalábbis nincs, miért van úgy megszeppenve a látogatója. A fáról egyelőre nem akarózik lemászni neki. Egyrészt gyönyörű a kilátás, másrészt nem biztos benne, hogy Garsin nem fogja összeszurkálni.*
335. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-04-02 16:25:56
Üzenet elküldve: 2021-04-02 16:25:56
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szabad kóborlás//
*Az erdő minden nesze megrémíti, mert közelgő lépteket vél bennük hallani... de valójában nem történik semmi, zavartalanul ér el a fáról lelógó fura alak alá.
Szemét meresztve előbb csak vért, vagy sérülést keres, ám innen nézve nem lát semmi súlyosat. De még csak sápadtnak sem tűnik a nő, nem látja, hogy a bőre elszíneződött volna, mint a hulláké. Valójában úgy látszik, elég jó színben van, talán csak egy kicsit piros a feje a belé toluló vértől...
Ami ennél is furább, az a testhelyzete, bár Garsin ezt csak később veszi észre. Tekintete gyakran rebben körbe, veszélyt keresve, majd pedig a fa törzsét nézi, meg az ágat, amin a kötél függeszkedik. Átfut fején a gondolat, hogy mit tudna kezdeni? Ha sikerül is fölmásznia oda, egyedül aligha húzza fel a testet, ahogyan levágnia sem volna érdemes, mert akkor ha még életben van is az illető, az ő keze által szegné nyakát, ha innen lezuhan a fejére...
Ahogy fölfelé bámul a nőre, találgatva, hogy mitévő legyen, most fölfigyel rá, hogy mintha... lélegezne. Lélegzik?
Illetve nem biztos benne, de nem találja a karjait a törzséhez fogó kötelet. Pedig ott kell lennie... Még ha eszméleténél is van a nő, akkor is nehéz és értelmetlen volna ilyen feszesen tartania magát így csapdába esve. Garsin legalábbis így gondolja. Szóval mégiscsak meg lehet kötözve...
Még egyszer körültekint óvatoskodva, s hallgatózik egy kicsit, de mikor továbbra sem hall közelgő lépteket...*
- Hahó! Hölgyem? - *Szól fel bátortalanul, nehogy más is meghallja. Ha nem érkezik válasz, még egyszer szól, valamivel hangosabban.
Úgy tervezi, ha a nő eszméletlennek bizonyul, akkor mielőbb visszafordul a városba segítséget kérni. Egyedül sajnos kevés ide, bármilyen nehéz is lesz védtelenül itt hagyni ezt a pórul járt nőt.*
//Szabad kóborlás//
*Az erdő minden nesze megrémíti, mert közelgő lépteket vél bennük hallani... de valójában nem történik semmi, zavartalanul ér el a fáról lelógó fura alak alá.
Szemét meresztve előbb csak vért, vagy sérülést keres, ám innen nézve nem lát semmi súlyosat. De még csak sápadtnak sem tűnik a nő, nem látja, hogy a bőre elszíneződött volna, mint a hulláké. Valójában úgy látszik, elég jó színben van, talán csak egy kicsit piros a feje a belé toluló vértől...
Ami ennél is furább, az a testhelyzete, bár Garsin ezt csak később veszi észre. Tekintete gyakran rebben körbe, veszélyt keresve, majd pedig a fa törzsét nézi, meg az ágat, amin a kötél függeszkedik. Átfut fején a gondolat, hogy mit tudna kezdeni? Ha sikerül is fölmásznia oda, egyedül aligha húzza fel a testet, ahogyan levágnia sem volna érdemes, mert akkor ha még életben van is az illető, az ő keze által szegné nyakát, ha innen lezuhan a fejére...
Ahogy fölfelé bámul a nőre, találgatva, hogy mitévő legyen, most fölfigyel rá, hogy mintha... lélegezne. Lélegzik?
Illetve nem biztos benne, de nem találja a karjait a törzséhez fogó kötelet. Pedig ott kell lennie... Még ha eszméleténél is van a nő, akkor is nehéz és értelmetlen volna ilyen feszesen tartania magát így csapdába esve. Garsin legalábbis így gondolja. Szóval mégiscsak meg lehet kötözve...
Még egyszer körültekint óvatoskodva, s hallgatózik egy kicsit, de mikor továbbra sem hall közelgő lépteket...*
- Hahó! Hölgyem? - *Szól fel bátortalanul, nehogy más is meghallja. Ha nem érkezik válasz, még egyszer szól, valamivel hangosabban.
Úgy tervezi, ha a nő eszméletlennek bizonyul, akkor mielőbb visszafordul a városba segítséget kérni. Egyedül sajnos kevés ide, bármilyen nehéz is lesz védtelenül itt hagyni ezt a pórul járt nőt.*
334. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-04-02 15:08:39
Üzenet elküldve: 2021-04-02 15:08:39
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szabad kóborlás//
~...Három. Négy. Öt.~
*Mire a fejében elhangzik az "öt", csendben távozik az összes levegő a tüdejéből.*
~Egy. Kettő. Három. Négy. Öt.~
*Amikor a számolás végére ér, lassan elkezdi beszívni a levegőt. Amennyire a felfüggesztett pozitúra engedi, először a hasába, aztán fentre. Öt számolásig benntart, aztán öt számolás alatt megint kienged. Közben azt figyeli, ahogy a lábfeje hátrafeszítve bent marad a hurokban, a háta, vállai pedig tartják magukat annyira, hogy ne csússzanak szét a föld felé, bármilyen hívogató is tizennyolc lábnyi mélység.
Az erdő neszei körbeölelik. A kopasz fák meg-megnyikordulnak a szélben, egy harkály már jó ideje kopogtatja valamelyiket. Az avarban mókus motoz. A nyitnikékelő madárhangokba nagyritkán hollókárogás vegyül. És valami közeledik. Lép, lép, lép, lép. Hajtogatja az ágakat maga előtt, megint lép. Nawanthiri tudata a számolás hátterében megállapítja, hogy az a valami egyedül van, inkább valaki lesz, és még messze van. Ha a lába elé néz, észre sem fogja venni, ahogy lóg itt a maga csendességében. Aztán a léptek hirtelen abbamaradnak.*
~Egy. Kettő. Három...~
*A számolás természetesen folytatódik, de a lány elkezdi hegyezni a füleit a titokzatos lépteket keresve. Amik kisvártatva elkezdenek közeledni felé, méghozzá jóval puhábban, mint az előbb.*
~Lopakszik.~
*Állapítja meg roppant bölcsen. Egyelőre nem mozdul, és a szemeit sem nyitja ki. Amilyen magasan van, legfeljebb egy óriás érhetné el, ő pedig aligha tudna ilyen halkan sompolyogni. Inkább játékból megpróbálja kitalálni a hangok alapján, mire készülhet ez a kíváncsiskodó...*
//Szabad kóborlás//
~...Három. Négy. Öt.~
*Mire a fejében elhangzik az "öt", csendben távozik az összes levegő a tüdejéből.*
~Egy. Kettő. Három. Négy. Öt.~
*Amikor a számolás végére ér, lassan elkezdi beszívni a levegőt. Amennyire a felfüggesztett pozitúra engedi, először a hasába, aztán fentre. Öt számolásig benntart, aztán öt számolás alatt megint kienged. Közben azt figyeli, ahogy a lábfeje hátrafeszítve bent marad a hurokban, a háta, vállai pedig tartják magukat annyira, hogy ne csússzanak szét a föld felé, bármilyen hívogató is tizennyolc lábnyi mélység.
Az erdő neszei körbeölelik. A kopasz fák meg-megnyikordulnak a szélben, egy harkály már jó ideje kopogtatja valamelyiket. Az avarban mókus motoz. A nyitnikékelő madárhangokba nagyritkán hollókárogás vegyül. És valami közeledik. Lép, lép, lép, lép. Hajtogatja az ágakat maga előtt, megint lép. Nawanthiri tudata a számolás hátterében megállapítja, hogy az a valami egyedül van, inkább valaki lesz, és még messze van. Ha a lába elé néz, észre sem fogja venni, ahogy lóg itt a maga csendességében. Aztán a léptek hirtelen abbamaradnak.*
~Egy. Kettő. Három...~
*A számolás természetesen folytatódik, de a lány elkezdi hegyezni a füleit a titokzatos lépteket keresve. Amik kisvártatva elkezdenek közeledni felé, méghozzá jóval puhábban, mint az előbb.*
~Lopakszik.~
*Állapítja meg roppant bölcsen. Egyelőre nem mozdul, és a szemeit sem nyitja ki. Amilyen magasan van, legfeljebb egy óriás érhetné el, ő pedig aligha tudna ilyen halkan sompolyogni. Inkább játékból megpróbálja kitalálni a hangok alapján, mire készülhet ez a kíváncsiskodó...*
333. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-04-02 12:54:21
Üzenet elküldve: 2021-04-02 12:54:21
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szabad kóborlás//
*A fa tövében hagyott holmikra nem figyel föl, előbb üti meg szemét a fáról lógó alak látványa. Amennyire el volt merülve eddig a saját világában és gondolataiban, úgy rázza föl a valóságra hirtelen ez a kép...
Látott már ilyet. Legalábbis a szeme és a tapasztalata elsőre megcsalja és azt hiszi, hogy valami mást lát. Elakadt lélegzettel torpan meg és bámul hevesen dobogó szívvel az "akasztott emberre".
Beletelik néhány pillanatba, mire felfogja, hogy az illetőnek nem is a nyaka körül van a hurok, hanem fejjel lefelé lóg... Hogy ennek a tudatosítása megnyugtatná? Aligha.
Mire összeszedi a lélekjelenlétét, gyorsan le is guggol, a növényzet közé húzódva, hogy mégse legyen ilyen nyílt célpont.
Arra gondol, hogy talán menekülnie kellene, mert ki tudja, ki tette ezt azzal a szerencsétlennel? Talán még itt ólálkodik...
De... Mi van, ha az az ember ott még él, és segítségre van szüksége?
Garsinban elég sok a gyávaság, mert tisztában van tulajdon gyengeségével. De ez a város, Bredoc és az őrség új reményeket és életképet adtak neki. Egy olyan világot, amiben nem a meglapulás az egyetlen dolog, amit tenni lehet, hanem a bántalmazó, gonosz emberekkel érdemes szembeszállni.
Hogyan is rombolhatná le ezt a képet saját maga, s hagyhatná cserben ezt a szerencsétlent?
Várakozik egy darabig, figyel, hogy érkezik-e más is erre. De ha nem történik semmi, reszkető kézzel előveszi a kését, majd ügyetlenül lopakodva és tekintetét ide-oda kapkodva megközelíti a fáról lógó alakot, aki méretes kebleiből ítélve nő lehet... De vajon él-e még?*
//Szabad kóborlás//
*A fa tövében hagyott holmikra nem figyel föl, előbb üti meg szemét a fáról lógó alak látványa. Amennyire el volt merülve eddig a saját világában és gondolataiban, úgy rázza föl a valóságra hirtelen ez a kép...
Látott már ilyet. Legalábbis a szeme és a tapasztalata elsőre megcsalja és azt hiszi, hogy valami mást lát. Elakadt lélegzettel torpan meg és bámul hevesen dobogó szívvel az "akasztott emberre".
Beletelik néhány pillanatba, mire felfogja, hogy az illetőnek nem is a nyaka körül van a hurok, hanem fejjel lefelé lóg... Hogy ennek a tudatosítása megnyugtatná? Aligha.
Mire összeszedi a lélekjelenlétét, gyorsan le is guggol, a növényzet közé húzódva, hogy mégse legyen ilyen nyílt célpont.
Arra gondol, hogy talán menekülnie kellene, mert ki tudja, ki tette ezt azzal a szerencsétlennel? Talán még itt ólálkodik...
De... Mi van, ha az az ember ott még él, és segítségre van szüksége?
Garsinban elég sok a gyávaság, mert tisztában van tulajdon gyengeségével. De ez a város, Bredoc és az őrség új reményeket és életképet adtak neki. Egy olyan világot, amiben nem a meglapulás az egyetlen dolog, amit tenni lehet, hanem a bántalmazó, gonosz emberekkel érdemes szembeszállni.
Hogyan is rombolhatná le ezt a képet saját maga, s hagyhatná cserben ezt a szerencsétlent?
Várakozik egy darabig, figyel, hogy érkezik-e más is erre. De ha nem történik semmi, reszkető kézzel előveszi a kését, majd ügyetlenül lopakodva és tekintetét ide-oda kapkodva megközelíti a fáról lógó alakot, aki méretes kebleiből ítélve nő lehet... De vajon él-e még?*
332. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-04-02 12:17:09
Üzenet elküldve: 2021-04-02 12:17:09
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szabad kóborlás//
*A vadcsapást követve Garsin felfigyelhet néhány különös, bár az erdei tájba amúgy tökéletesen belesimuló dologra. Egy nagy gesztenyefa tövében két, bőrlapocskákból összefűzött saru, egy hasas bőrkulacs meg egy viharvert bőrkalap árválkodik. Három embernyivel följebb pedig a gazdájuk lóg. A nagydarab teremtés hurkos végű kötelet kötött egy vastag ágra, a hurokba beakasztotta a jobb bokáját, és így függeszkedik, bal lábával térd mögött keresztezve a jobbat, a karjait hátul összefogva deréktájt. Erős, fekete posztókabátot, bordó sálövet, szürke inget visel, és térd alá érő buggyos, földszínű nadrágot. Barna sörényével a szél babrál, mandulavágású szemei csukva vannak. Ha észre is vette Garsint, nem mutatja.*
//Szabad kóborlás//
*A vadcsapást követve Garsin felfigyelhet néhány különös, bár az erdei tájba amúgy tökéletesen belesimuló dologra. Egy nagy gesztenyefa tövében két, bőrlapocskákból összefűzött saru, egy hasas bőrkulacs meg egy viharvert bőrkalap árválkodik. Három embernyivel följebb pedig a gazdájuk lóg. A nagydarab teremtés hurkos végű kötelet kötött egy vastag ágra, a hurokba beakasztotta a jobb bokáját, és így függeszkedik, bal lábával térd mögött keresztezve a jobbat, a karjait hátul összefogva deréktájt. Erős, fekete posztókabátot, bordó sálövet, szürke inget visel, és térd alá érő buggyos, földszínű nadrágot. Barna sörényével a szél babrál, mandulavágású szemei csukva vannak. Ha észre is vette Garsint, nem mutatja.*
331. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-04-01 22:32:47
Üzenet elküldve: 2021-04-01 22:32:47
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Séta a városban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Gondolom, mert nehezebben férnének el a nyeregben.
*Elmélkedik hangosan, próbálja megfejteni, mégis mitől lehetne olyan kényelmetlen két férfinak együtt lovagolni. Persze pontosan tudja, hogy egészen más az oka, de kíváncsi, vajon a hosszúéltű veszi-e a fáradtságot, hogy elmagyarázza. Ha közben zavarba is jönne, attól csak még szórakoztatóbb lenne.
A mámor után epekedő finom mozdulatokból azonban sejthető, hogy a férfi már régen túl van azon, hogy ilyen apróságtól a cipőjébe piruljon. Sőt, elképesztő pimaszsággal feszegeti a határokat, s már nem is a megszokott óvatosságával, érez némi türelmetlenséget a szemérmetlenül kabátja alá kalandozó cirógatásokban. Azt hitte egyébként, hogy a volt nemes könnyebben megőrzi higgadtságát, a tegnap esti spicces próbálkozást leszámítva úgy tűnt, egész ügyesen tartja felügyelete alatt vágyát. Nehezen lehetne azonban hibáztatni Dramot, amiért így elragadtatta magát, elvégre, mint azt említette, régen élvezte hölgy társaságát, Aly pedig a legkevésbé sem könnyíti meg a dolgát.
Az elsuttogott szavakra szívesen felelne valami epés megjegyzéssel, de semmi sem jut eszébe. Torka egészen kiszáradt, igyekszik alig láthatóan nyelni egyet, mivel azonban útitársa épp nyakának csókolgatásával van elfoglalva, valószínűleg nem kerüli el a figyelmét. A lágy simogatások egyre messzebbre merészkednek, egy pillanatra bele is feledkezik a galád felfedezőútra indult ujjak és az ajkak érintéseibe, elméje lassan kiüresedve igyekszik átadni magát a sóvárgásnak. De még sikerül összeszednie magát. Megköszörüli torkát, egyik keze gyengéden a férfié után siklik, hogy aztán visszaterelgesse azt a derekára, ahol eredetileg a helye lenne. *
-Ha ilyen rosszul viselkedik, kénytelenek leszünk helyet cserélni.
*Korholása persze továbbra is nyugodt, de elég egyértelműen szólítja fel a hosszúéltűt az egyébként kellemes műveletek befejezésére.*
-Így nem lehet figyelni az útra.
*Reméli erőltet némi fegyelmet magára a továbbiakban Dram, ez az egészen kitartó ostromlás ugyanis rettentően nehézzé teszi a gondolkodást a fattyú számára. Márpedig kettejük közül muszáj, hogy valaki észnél legyen, s mivel már az elf hagyta, hogy a vágy maga alá gyűrje józanságát, az összeszedett, felelős felnőtt szerepe bizony rámaradt.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Gondolom, mert nehezebben férnének el a nyeregben.
*Elmélkedik hangosan, próbálja megfejteni, mégis mitől lehetne olyan kényelmetlen két férfinak együtt lovagolni. Persze pontosan tudja, hogy egészen más az oka, de kíváncsi, vajon a hosszúéltű veszi-e a fáradtságot, hogy elmagyarázza. Ha közben zavarba is jönne, attól csak még szórakoztatóbb lenne.
A mámor után epekedő finom mozdulatokból azonban sejthető, hogy a férfi már régen túl van azon, hogy ilyen apróságtól a cipőjébe piruljon. Sőt, elképesztő pimaszsággal feszegeti a határokat, s már nem is a megszokott óvatosságával, érez némi türelmetlenséget a szemérmetlenül kabátja alá kalandozó cirógatásokban. Azt hitte egyébként, hogy a volt nemes könnyebben megőrzi higgadtságát, a tegnap esti spicces próbálkozást leszámítva úgy tűnt, egész ügyesen tartja felügyelete alatt vágyát. Nehezen lehetne azonban hibáztatni Dramot, amiért így elragadtatta magát, elvégre, mint azt említette, régen élvezte hölgy társaságát, Aly pedig a legkevésbé sem könnyíti meg a dolgát.
Az elsuttogott szavakra szívesen felelne valami epés megjegyzéssel, de semmi sem jut eszébe. Torka egészen kiszáradt, igyekszik alig láthatóan nyelni egyet, mivel azonban útitársa épp nyakának csókolgatásával van elfoglalva, valószínűleg nem kerüli el a figyelmét. A lágy simogatások egyre messzebbre merészkednek, egy pillanatra bele is feledkezik a galád felfedezőútra indult ujjak és az ajkak érintéseibe, elméje lassan kiüresedve igyekszik átadni magát a sóvárgásnak. De még sikerül összeszednie magát. Megköszörüli torkát, egyik keze gyengéden a férfié után siklik, hogy aztán visszaterelgesse azt a derekára, ahol eredetileg a helye lenne. *
-Ha ilyen rosszul viselkedik, kénytelenek leszünk helyet cserélni.
*Korholása persze továbbra is nyugodt, de elég egyértelműen szólítja fel a hosszúéltűt az egyébként kellemes műveletek befejezésére.*
-Így nem lehet figyelni az útra.
*Reméli erőltet némi fegyelmet magára a továbbiakban Dram, ez az egészen kitartó ostromlás ugyanis rettentően nehézzé teszi a gondolkodást a fattyú számára. Márpedig kettejük közül muszáj, hogy valaki észnél legyen, s mivel már az elf hagyta, hogy a vágy maga alá gyűrje józanságát, az összeszedett, felelős felnőtt szerepe bizony rámaradt.*
330. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-04-01 20:46:59
Üzenet elküldve: 2021-04-01 20:46:59
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A tisztás felől vezetett erre az útja, valami vadcsapást követve halad. Nincs túl messze a várostól. Bár a fáktól innen már nem látni a házakat, de Arthenior déli oldalán, a várossal nagyjából párhuzamosan halad észak felé.
Egyrészt pihenőt tart a tanulásban, másrészt az erejét igyekszik visszaszerezni egy kis mozgással, azért választotta ezt a sétát mint tevékeny kikapcsolódást.
Rá is fér ez az erősítés, mert nem ment még olyan sokat, de máris kipirult az arca, enyhén verítékezik és nehezen szedi a levegőt. Kellemetlenül gyorsan elfáradt.
A vadcsapáson megáll egy-két pillanatra és hallgatózik, nézelődik, hátha feltűnik neki valami vízforrás a közelben. Megszomjazott ugyanis, s mivel kulaccsal nem rendelkezik, vizet sem hozott magával.
Miután azonban nem fedez fel sem csobogó hangot, sem csillanást a fák között, úgy dönt, kibírja még egy kicsit és megy még egy darabon, mielőtt visszafordulna. A tisztás közelében van egy kis tó, ott majd ihat, ha visszaér.
Ezzel a tudattal folytatja a barangolást, miközben magában némileg pihegve motyorászik és az ujjával rajzol olykor a levegőbe, a homlokát ráncolva.
Ha bárki látná furcsa tevékenysége közben, nagyjából ez lehet a legrendkívülibb benne. Egyébként egy magas, sovány suhanc benyomását keltheti. Nadrágot és szürkés zubbonyt visel. Barna haja rövidre vágott. A törzsén ferdén átkötve, a bal válla fölött átvetve egy széles, vörös szövetdarab van, vélhetően mint szállítóeszköz, mert akad rajta dudor, mintha lenne belé tekerve valami.*
*A tisztás felől vezetett erre az útja, valami vadcsapást követve halad. Nincs túl messze a várostól. Bár a fáktól innen már nem látni a házakat, de Arthenior déli oldalán, a várossal nagyjából párhuzamosan halad észak felé.
Egyrészt pihenőt tart a tanulásban, másrészt az erejét igyekszik visszaszerezni egy kis mozgással, azért választotta ezt a sétát mint tevékeny kikapcsolódást.
Rá is fér ez az erősítés, mert nem ment még olyan sokat, de máris kipirult az arca, enyhén verítékezik és nehezen szedi a levegőt. Kellemetlenül gyorsan elfáradt.
A vadcsapáson megáll egy-két pillanatra és hallgatózik, nézelődik, hátha feltűnik neki valami vízforrás a közelben. Megszomjazott ugyanis, s mivel kulaccsal nem rendelkezik, vizet sem hozott magával.
Miután azonban nem fedez fel sem csobogó hangot, sem csillanást a fák között, úgy dönt, kibírja még egy kicsit és megy még egy darabon, mielőtt visszafordulna. A tisztás közelében van egy kis tó, ott majd ihat, ha visszaér.
Ezzel a tudattal folytatja a barangolást, miközben magában némileg pihegve motyorászik és az ujjával rajzol olykor a levegőbe, a homlokát ráncolva.
Ha bárki látná furcsa tevékenysége közben, nagyjából ez lehet a legrendkívülibb benne. Egyébként egy magas, sovány suhanc benyomását keltheti. Nadrágot és szürkés zubbonyt visel. Barna haja rövidre vágott. A törzsén ferdén átkötve, a bal válla fölött átvetve egy széles, vörös szövetdarab van, vélhetően mint szállítóeszköz, mert akad rajta dudor, mintha lenne belé tekerve valami.*
329. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-04-01 17:25:17
Üzenet elküldve: 2021-04-01 17:25:17
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Séta a városban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Az előbbi fészkelődésnek hála az elf számára semmit nem jelent az, hogy most Alymeidha kicsit eltávolodik tőle. Betudja annak, hogy így kívánja még tovább fokozni benne a vágyat, és van benne valami, mert így, hogy egy pillanatra nem simul hozzá, csak még jobban szeretne ezen változtatni. Persze a gravitáció is tehet róla, hogy az ívelt nyeregben egy kicsit előrébb csúszik, és így ismét egymásnak feszül a két test. Na nem mintha ezt bánná a férfi. *
- Oh, pedig elhiheti, hogy ha egy férfival osztoznék rajta, akkor egészen más miatt lenne kényelmetlen a lovaglás. * Válaszolja inkább, és fészkelődik egy kicsit ő is, hogy nyomatékosítsa szavait azzal, hogy a "nyereg" még jobban megnyomkodja hátulról a félvért. Az pedig, hogy elkalandozó ujjait nem állítja meg, az egykori nemes számára egyértelmű jelzés, hogy nyugodtan csinálja tovább. Na persze még mindig kerüli az illetlen pontokat, inkább a nő karján simít végig, bár az átkozott kabát miatt ebből aligha érződik valami. Inkább visszatér a nő oldalához, és pofátlan módon a kabát alá bújtatott kezekkel teszi mindezt, hogy finoman szánkázó ujjhegyei biztosan érződjenek. A nyilvánosságtól viszont nem kell tartaniuk, mert elég kihalt az út, közel s távol senki nem látja őket. A szavak más helyzetben talán megállítanák, ha erélyes felcsattanás lenne, akkor bizonyosan, de így inkább csak noszogatásnak éli meg a kérdést. *
- Nem hiszem, hogy illendő lenne kimondanom mindazt, amit képzelek, remélek, és szeretnék. De talán megmutathatom, ha nincs ellenére. * Súgja inkább vissza, ahogy ajkai ismét a nyakra siklanak, újabb lágy csókkal illetve azt. * Persze nem itt, azt hiszem. Nem gondolom, hogy szívesen venné egy magamfajta bárdolatlan alak túlzó közeledését az út szélén, a hideg földön.
* Teszi még hozzá két csók között, ezúttal feljebb kúszva a kabát alatt, mielőtt vissza kanyarodna a körözéssel, szinte már megérintve azokat a bizonyos kis dombokat. Újabb csók, ahogy alig néhány millimétert, de feljebb úsznak ujjbegyei, az előtt, hogy ismét irányt váltanának. Még egy csók, és ekkor már tényleg szinte hozzá érnek. A következő csókra készül, és arra, hogy ezúttal tényleg végig szánkózzon a lejtőn, maga mögött hagyva a has és a finom oldal síkságát. És, ha Aly nem állítja meg, akkor jön az újabb csók, és valóban, ujjai olyan pontokat igyekeznek felfedezni, a kabát jótékony leple alatt, amiket előző este nem volt alkalma megtapintani. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Az előbbi fészkelődésnek hála az elf számára semmit nem jelent az, hogy most Alymeidha kicsit eltávolodik tőle. Betudja annak, hogy így kívánja még tovább fokozni benne a vágyat, és van benne valami, mert így, hogy egy pillanatra nem simul hozzá, csak még jobban szeretne ezen változtatni. Persze a gravitáció is tehet róla, hogy az ívelt nyeregben egy kicsit előrébb csúszik, és így ismét egymásnak feszül a két test. Na nem mintha ezt bánná a férfi. *
- Oh, pedig elhiheti, hogy ha egy férfival osztoznék rajta, akkor egészen más miatt lenne kényelmetlen a lovaglás. * Válaszolja inkább, és fészkelődik egy kicsit ő is, hogy nyomatékosítsa szavait azzal, hogy a "nyereg" még jobban megnyomkodja hátulról a félvért. Az pedig, hogy elkalandozó ujjait nem állítja meg, az egykori nemes számára egyértelmű jelzés, hogy nyugodtan csinálja tovább. Na persze még mindig kerüli az illetlen pontokat, inkább a nő karján simít végig, bár az átkozott kabát miatt ebből aligha érződik valami. Inkább visszatér a nő oldalához, és pofátlan módon a kabát alá bújtatott kezekkel teszi mindezt, hogy finoman szánkázó ujjhegyei biztosan érződjenek. A nyilvánosságtól viszont nem kell tartaniuk, mert elég kihalt az út, közel s távol senki nem látja őket. A szavak más helyzetben talán megállítanák, ha erélyes felcsattanás lenne, akkor bizonyosan, de így inkább csak noszogatásnak éli meg a kérdést. *
- Nem hiszem, hogy illendő lenne kimondanom mindazt, amit képzelek, remélek, és szeretnék. De talán megmutathatom, ha nincs ellenére. * Súgja inkább vissza, ahogy ajkai ismét a nyakra siklanak, újabb lágy csókkal illetve azt. * Persze nem itt, azt hiszem. Nem gondolom, hogy szívesen venné egy magamfajta bárdolatlan alak túlzó közeledését az út szélén, a hideg földön.
* Teszi még hozzá két csók között, ezúttal feljebb kúszva a kabát alatt, mielőtt vissza kanyarodna a körözéssel, szinte már megérintve azokat a bizonyos kis dombokat. Újabb csók, ahogy alig néhány millimétert, de feljebb úsznak ujjbegyei, az előtt, hogy ismét irányt váltanának. Még egy csók, és ekkor már tényleg szinte hozzá érnek. A következő csókra készül, és arra, hogy ezúttal tényleg végig szánkózzon a lejtőn, maga mögött hagyva a has és a finom oldal síkságát. És, ha Aly nem állítja meg, akkor jön az újabb csók, és valóban, ujjai olyan pontokat igyekeznek felfedezni, a kabát jótékony leple alatt, amiket előző este nem volt alkalma megtapintani. *
328. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-04-01 00:51:04
Üzenet elküldve: 2021-04-01 00:51:04
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Séta a városban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Őszintén nem bánja, hogy az előző este végül is időben véget vetett a veszélyes irányt vett eseményeknek. Kicsit mérges magára, ahogy így visszagondol rá, de nem azért, mert kellemetlen helyzetbe hozta az elfet, -no tudja, illene emiatt szégyellnie magát- sokkal inkább az zavarja, hogy egy óvatlan pillanatra kicsúszott kezei közül az irányítás. Eddig úgy vélte, hogy az alkohol volt az oka ennek, most viszont már közel sem olyan biztos benne. A sóvárgó öl közelsége alattomosan igyekszik elkergetni a józan gondolatokat, megszeppenve attól, hogy halványan benne is felparázslik a vágy, egy kicsit előrébb húzódik. Persze nem nagyon van hová menekülni. *
-Ez igazán furcsa.
*Jegyzi meg rövid hümmentés után, szándékosan nem értve a célozgatást.*
-Nem nagyon hallottam még olyat, hogy nemtől függően változna egy nyereg keménysége.
*Elmélkedve mered a távolba mondata közben, annak ellenére is, hogy színészi játékának pozíciójuk okán most nem akad nézője. A rendkívül pimasz, felfedezőútra induló ujjakat nem zavarja el, ügyesen lavírozva kerülik el az illetlen tájakat, így a félvér kegyesen úgy dönt, egyelőre maradhatnak. Persze csak addig, míg valóban nem tévednek tiltott területekre, akkor ugyanis kénytelen lesz kíméletlenül közbeavatkozni. Elvégre nem valami utca leány, akit csak úgy bárki büntetlenül fogdoshat nyilvánosan.
Ahogy a szavakat fülébe duruzsolják, jóleső borzongás fut végig rajta. A megjegyzés még ártatlan, szalonképes, csak elmosolyodik hallatán, ám a szemtelenül nyakát illető csók egyenesen váratlanul éri, nem is hagyhatja csak úgy, szó nélkül. Kezei szorosan markolnak a szárra, körmeit erőtlenül mélyeszti tenyerébe, hogy valamiféle összeszedettséget erőltessen magára. Kár, hogy ajkai cserben hagyva őt, egészen máshogy ejtik ki a szavakat, mint ahogy azt egy ilyen kérdéstől elvárná az ember.*
-Mit képzel?
*Nem csattan hangja, nem felháborodott, nem illetődött, nem csendül benne semmiféle él. Mi több egészen halkra és nyugodtra sikerült, nem úgy hangzik, mint aki túlságosan ellenezte volna az ajkak lágy cirógatását.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Őszintén nem bánja, hogy az előző este végül is időben véget vetett a veszélyes irányt vett eseményeknek. Kicsit mérges magára, ahogy így visszagondol rá, de nem azért, mert kellemetlen helyzetbe hozta az elfet, -no tudja, illene emiatt szégyellnie magát- sokkal inkább az zavarja, hogy egy óvatlan pillanatra kicsúszott kezei közül az irányítás. Eddig úgy vélte, hogy az alkohol volt az oka ennek, most viszont már közel sem olyan biztos benne. A sóvárgó öl közelsége alattomosan igyekszik elkergetni a józan gondolatokat, megszeppenve attól, hogy halványan benne is felparázslik a vágy, egy kicsit előrébb húzódik. Persze nem nagyon van hová menekülni. *
-Ez igazán furcsa.
*Jegyzi meg rövid hümmentés után, szándékosan nem értve a célozgatást.*
-Nem nagyon hallottam még olyat, hogy nemtől függően változna egy nyereg keménysége.
*Elmélkedve mered a távolba mondata közben, annak ellenére is, hogy színészi játékának pozíciójuk okán most nem akad nézője. A rendkívül pimasz, felfedezőútra induló ujjakat nem zavarja el, ügyesen lavírozva kerülik el az illetlen tájakat, így a félvér kegyesen úgy dönt, egyelőre maradhatnak. Persze csak addig, míg valóban nem tévednek tiltott területekre, akkor ugyanis kénytelen lesz kíméletlenül közbeavatkozni. Elvégre nem valami utca leány, akit csak úgy bárki büntetlenül fogdoshat nyilvánosan.
Ahogy a szavakat fülébe duruzsolják, jóleső borzongás fut végig rajta. A megjegyzés még ártatlan, szalonképes, csak elmosolyodik hallatán, ám a szemtelenül nyakát illető csók egyenesen váratlanul éri, nem is hagyhatja csak úgy, szó nélkül. Kezei szorosan markolnak a szárra, körmeit erőtlenül mélyeszti tenyerébe, hogy valamiféle összeszedettséget erőltessen magára. Kár, hogy ajkai cserben hagyva őt, egészen máshogy ejtik ki a szavakat, mint ahogy azt egy ilyen kérdéstől elvárná az ember.*
-Mit képzel?
*Nem csattan hangja, nem felháborodott, nem illetődött, nem csendül benne semmiféle él. Mi több egészen halkra és nyugodtra sikerült, nem úgy hangzik, mint aki túlságosan ellenezte volna az ajkak lágy cirógatását.*
327. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-03-31 18:23:41
Üzenet elküldve: 2021-03-31 18:23:41
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Séta a városban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Valóban, ebben már nagy tapasztalata van. * Mosolyog a férfi, elviccelve az előző este történteket. Bár még mindig bántja az önérzetét, úgy érzi, hogy a tréfálkodás, na meg az, hogy mintha egyre közelebb kerülne a másikhoz, sietve feledtetik vele ezen érzéseket.
A lány helyezkedése, és fészkelődése viszont nem segít sokat a férfi állapotán, sőt, csak tovább fokozzák vágyát, és érzéseit. Na és kellemes is, ahogy a formás fenék, még ha ruhákon keresztül is, de kicsit megsimogatja ott, ahol már rég simított végig női test. *
- Bizonyosan a nyereg lehet a ludas. * Bólint a férfi, és mélyet sóhajt. * Rég ült már rajta nő, talán ez lehet az oka, hogy ilyen kemény lett hirtelen. * Vigyorog, miközben elindulnak kifelé a városból. A fejéből távozó vérrel együtt nem csak fickósabb, de magabiztosabb is lett, ezért enged meg magának ilyen illetlen megjegyzéseket. Remélhetőleg Alymeidhát továbbra is szórakoztatni fogja ez a fajta viselkedés. Ha a nő nem rúgja le maga mögül, és poroszkál el a lovával, akkor igyekszik hozzá simulva élvezni az utazást. Szerencsére nem kell túlzottan kapaszkodjon, úgyhogy ujjai hegyével képes a nő hasfalán finom köríveket leírva játszadozni, néha az oldalára is eltévedve, és olykor illetlenül felfelé kalandozva, természetesen igyekezve nem hozzá érni olyan dombokhoz, amikhez még nincs itt az ideje, hogy hozzá érjen. *
- Nem is értem, hogy miért utaznak az emberek egyedül. Sokkal kényelmesebb így. * Súgja a lány fülébe, amennyiben nem állítja meg ebben a tevékenységében a félvér. Még pofátlan módon a nyakára is egy finom csókot lehel, ezzel teljesen felrúgva a korábbi ígéretét, hogy nem szeretne vissza élni a helyzettel. Persze, ő csak áldozat, hiszen pont, hogy a lány kérdezte, ő pedig csak megmutatja neki, mintegy választ adva. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Valóban, ebben már nagy tapasztalata van. * Mosolyog a férfi, elviccelve az előző este történteket. Bár még mindig bántja az önérzetét, úgy érzi, hogy a tréfálkodás, na meg az, hogy mintha egyre közelebb kerülne a másikhoz, sietve feledtetik vele ezen érzéseket.
A lány helyezkedése, és fészkelődése viszont nem segít sokat a férfi állapotán, sőt, csak tovább fokozzák vágyát, és érzéseit. Na és kellemes is, ahogy a formás fenék, még ha ruhákon keresztül is, de kicsit megsimogatja ott, ahol már rég simított végig női test. *
- Bizonyosan a nyereg lehet a ludas. * Bólint a férfi, és mélyet sóhajt. * Rég ült már rajta nő, talán ez lehet az oka, hogy ilyen kemény lett hirtelen. * Vigyorog, miközben elindulnak kifelé a városból. A fejéből távozó vérrel együtt nem csak fickósabb, de magabiztosabb is lett, ezért enged meg magának ilyen illetlen megjegyzéseket. Remélhetőleg Alymeidhát továbbra is szórakoztatni fogja ez a fajta viselkedés. Ha a nő nem rúgja le maga mögül, és poroszkál el a lovával, akkor igyekszik hozzá simulva élvezni az utazást. Szerencsére nem kell túlzottan kapaszkodjon, úgyhogy ujjai hegyével képes a nő hasfalán finom köríveket leírva játszadozni, néha az oldalára is eltévedve, és olykor illetlenül felfelé kalandozva, természetesen igyekezve nem hozzá érni olyan dombokhoz, amikhez még nincs itt az ideje, hogy hozzá érjen. *
- Nem is értem, hogy miért utaznak az emberek egyedül. Sokkal kényelmesebb így. * Súgja a lány fülébe, amennyiben nem állítja meg ebben a tevékenységében a félvér. Még pofátlan módon a nyakára is egy finom csókot lehel, ezzel teljesen felrúgva a korábbi ígéretét, hogy nem szeretne vissza élni a helyzettel. Persze, ő csak áldozat, hiszen pont, hogy a lány kérdezte, ő pedig csak megmutatja neki, mintegy választ adva. *
326. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-03-24 22:12:48
Üzenet elküldve: 2021-03-24 22:12:48
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Egy kellemes barangolás után egész messzire kerül a levegő városától és eltöpreng, hogyhogy ott kötött ki legelőször. Olyan hosszú út áll előtte, vajon mi történt volna másként, ha mákor, máshova érkezik először, kivel találkozott volna és mi zajlott volna le köztük? Eszébe jut az a vándor, akivel tegnap találkozott a fogadóban, Nor egy régi barátja. Legnagyobb meglepetésére azonban hiába töri a fejét, az emberférfi neve sehonnan sem akar előjönni, agyának egyetlen zegzugából sem. Mélázva rugdos egy kavicsot, egyre ingerültebbé válva, hiszen a név szinte a nyelve hegyén van, mégsem ugrik fejet a poros útba. Percekig is így megy ez talán, mikor megunja és végelkeseredésében egész messze rúgja azt a szerencsétlen kavicsot, ami készségesen elkísérte őt útja egy részén. Végül azon kezd el gondolkodni, milyen agyament dolgokról képes gondolkodni az ember és, hogy mennyire jelentéktelen gondolatok futnak át minden pillanatban az elméjükön. Vajon, amikor fontos koncepció rajzolódik ki a fejükben, az számít valamit? Vagy a hatalmas egészhez képest az is csak egy apró semmiség, ami nem befolyásol végül semmit? Újabb kavicsot szemel ki magának, és ez így megy a romvárosig, amerre küldték.*
325. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-03-24 19:53:49
Üzenet elküldve: 2021-03-24 19:53:49
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Sheni újra a padlón van. Nem is a padlón, inkább a talajon, de azt sosem mondják a városiak, hogy valaki a talajon van. Milyen hülyén hangzik már.
Amióta elhagyta a szarvasosokat és szégyenszemre elkullogott, csak tengeti a napjait. Ahogy mondani szokás, tolja a szelet, azaz, széltoló.
Általában a főtéren kéreget vagy a közeli erdő egyik fája alatt igyekszik kipihenni a savanyú lőre okozta másnaposságot. Szerencsére annyi mindig csurran-cseppen, hogy fel tudjon önteni a garatra annyira, hogy ne emlékezzen.
Egykori ruhái mostanra már mind elnyűttek lettek, koszosak, szakadtak, de a szaguk legalább erős. Sheni keveset törődött a küllemmel és a tisztálkodással, hisz normális napjai alatt se volt igazán az a nagyon tiszta. Most meg még kedves sincs hozzá. Meg kinek? Minek? A cimborák a téren meg nem szólják meg, hisz nekik is ugyanilyen a szaguk.
Szóval az egyik ilyen erdőbéli kitérő után baktat vissza a város felé, hogy a megszokott koldulással összeszedjen annyit, hogy lehetőleg a nap végére elfelejtse a múltját és ne kelljen azzal foglalkoznia, hogy egy mekkora nagy csődtömeg is valójában.*
Amióta elhagyta a szarvasosokat és szégyenszemre elkullogott, csak tengeti a napjait. Ahogy mondani szokás, tolja a szelet, azaz, széltoló.
Általában a főtéren kéreget vagy a közeli erdő egyik fája alatt igyekszik kipihenni a savanyú lőre okozta másnaposságot. Szerencsére annyi mindig csurran-cseppen, hogy fel tudjon önteni a garatra annyira, hogy ne emlékezzen.
Egykori ruhái mostanra már mind elnyűttek lettek, koszosak, szakadtak, de a szaguk legalább erős. Sheni keveset törődött a küllemmel és a tisztálkodással, hisz normális napjai alatt se volt igazán az a nagyon tiszta. Most meg még kedves sincs hozzá. Meg kinek? Minek? A cimborák a téren meg nem szólják meg, hisz nekik is ugyanilyen a szaguk.
Szóval az egyik ilyen erdőbéli kitérő után baktat vissza a város felé, hogy a megszokott koldulással összeszedjen annyit, hogy lehetőleg a nap végére elfelejtse a múltját és ne kelljen azzal foglalkoznia, hogy egy mekkora nagy csődtömeg is valójában.*
324. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-03-24 19:23:20
Üzenet elküldve: 2021-03-24 19:23:20
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Úton//
*Ez a vidék már korántsem olyan kihalt, mint a feketén és üresen tátongó szántóföldek, melyeken csak elvétve látni egy-egy földművest; itt szekerek, járókelők jönnek szembe és haladnak el mellettük, kíváncsi tekintetek kutatják a kocsikat. Nem mintha sok mindenben különböznének az itt megforduló népek szekereitől, de valahogy mintha mindenki sejtené, mi lapul a ponyvák alatt.
Siari már messziről a város körvonalait lesi. Ahogy lassan tovatűnik a reggeli köd, ismerős rajzolatot vél felfedezni a távolban. Több mint öt éve nem járt erre, de talán ha akarná, se tudná feledni Artheiort; ehhez a városhoz kötődnek legszebb és legfájóbb emlékei egyaránt. Talán ezért csillognak kék szemei olyan nyugtalanul, hogy még a hajtó, Belanor is megjegyzi neki, pedig ő igazán nem áll figyelmes ember hírében. *
*Ez a vidék már korántsem olyan kihalt, mint a feketén és üresen tátongó szántóföldek, melyeken csak elvétve látni egy-egy földművest; itt szekerek, járókelők jönnek szembe és haladnak el mellettük, kíváncsi tekintetek kutatják a kocsikat. Nem mintha sok mindenben különböznének az itt megforduló népek szekereitől, de valahogy mintha mindenki sejtené, mi lapul a ponyvák alatt.
Siari már messziről a város körvonalait lesi. Ahogy lassan tovatűnik a reggeli köd, ismerős rajzolatot vél felfedezni a távolban. Több mint öt éve nem járt erre, de talán ha akarná, se tudná feledni Artheiort; ehhez a városhoz kötődnek legszebb és legfájóbb emlékei egyaránt. Talán ezért csillognak kék szemei olyan nyugtalanul, hogy még a hajtó, Belanor is megjegyzi neki, pedig ő igazán nem áll figyelmes ember hírében. *
323. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-03-19 10:45:25
Üzenet elküldve: 2021-03-19 10:45:25
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Medve a farkas ellen //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Zárás//
*Grosvon átkozza a fiatal harcost, amiért a szabályokat megszegve győzte le. Nodric sem így tervezte a harcot, de miután átlátta, hogy nem győzheti le a medvetermetű férfit, így a becsületét eldobva, mindent latba véve akart végezni vele. Még így sem adja könnyen magát a fekete szakállú, és támad is, de ereje már jócskán megfogyatkozik, így a támadása hamar elhal. Azonban a torkát még elkapja a törzsi vezér és alaposan megszorongatja maradék erejével. A közvetlen dulakodás eredményeként a havashegyinek sikerül a másik mellkasába szúrni tőrét, ami már megpecsételi sorsát. Emberei hamar ott teremnek, s a fiatal harcost a földbe döngölik. Sebesülése miatt már nem tud komolyabban védekezni, s úgy érzi, hogy a korábbi határtalan ereje is tovaszáll. Hajszál híján baltát vágnak a fejébe, amit még Grosvon utolsó szavaival megakadályoz. Nodric felkészült a halálra, de e helyett a vérbosszú szó cseng a fülében. Dühösen hallgatja az egyik Brufjorti harcos szavait, aki csak elodázottnak jelenti ki az elkerülhetetlen háborút. Dühös, dühös, hogy mindent feláldozott, de az sem volt elég, hogy megakadályozza a háború kitörését. Ellenfele emberei útravalóul még jól helyben hagyják a fiatal harcost. Kell is némi idő neki, mire a földön fekve magához tér. Az ellenséges törzs tagjai elmentek, fegyverei pedig szanaszét hevernek. Nagy nehézségek árán oda kúszik egy fához és neki dől. A közeli úton egy szekér zörgését véli felfedezni. Minden erejét összeszedve kiabál, és kér segítséget. Egy fiatal paraszt legény pattan le a szekérről és indul el a segítségkérő hang irányába. Megtalálja a havasföldit, akinek sebesülése láttán a segítségére siet. Az erős paraszt fiú felkarolja Nodricot és a szekerére felteszi, majd a körülötte lévő holmiját is a szekérre pakolja. A havashegyi hálásan biccent a fiúnak, s csak ennyit tud mondani.*
- Weghtoren kereskedőhaz. *A fiú sejti, hogy mit szeretne az északi harcos, s eredeti úti célját folytatja a város felé, hogy elvigye a férfit a kért helyhez, ahol vélhetően segítenek majd rajta. A szekéren zötykölődve kezét a sebére tapasztja, ami elég fájdalmas hagyatéka a párbajának. Ha ezt túléli, egyelőre biztosan nem térhet haza. Toroti ajánlata van előtte, hogy keresse meg, ha túléli. Most ez a cél van előtte, s bízik benne, hogy láthatja még a lányt, s talán életben is marad utána.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Zárás//
*Grosvon átkozza a fiatal harcost, amiért a szabályokat megszegve győzte le. Nodric sem így tervezte a harcot, de miután átlátta, hogy nem győzheti le a medvetermetű férfit, így a becsületét eldobva, mindent latba véve akart végezni vele. Még így sem adja könnyen magát a fekete szakállú, és támad is, de ereje már jócskán megfogyatkozik, így a támadása hamar elhal. Azonban a torkát még elkapja a törzsi vezér és alaposan megszorongatja maradék erejével. A közvetlen dulakodás eredményeként a havashegyinek sikerül a másik mellkasába szúrni tőrét, ami már megpecsételi sorsát. Emberei hamar ott teremnek, s a fiatal harcost a földbe döngölik. Sebesülése miatt már nem tud komolyabban védekezni, s úgy érzi, hogy a korábbi határtalan ereje is tovaszáll. Hajszál híján baltát vágnak a fejébe, amit még Grosvon utolsó szavaival megakadályoz. Nodric felkészült a halálra, de e helyett a vérbosszú szó cseng a fülében. Dühösen hallgatja az egyik Brufjorti harcos szavait, aki csak elodázottnak jelenti ki az elkerülhetetlen háborút. Dühös, dühös, hogy mindent feláldozott, de az sem volt elég, hogy megakadályozza a háború kitörését. Ellenfele emberei útravalóul még jól helyben hagyják a fiatal harcost. Kell is némi idő neki, mire a földön fekve magához tér. Az ellenséges törzs tagjai elmentek, fegyverei pedig szanaszét hevernek. Nagy nehézségek árán oda kúszik egy fához és neki dől. A közeli úton egy szekér zörgését véli felfedezni. Minden erejét összeszedve kiabál, és kér segítséget. Egy fiatal paraszt legény pattan le a szekérről és indul el a segítségkérő hang irányába. Megtalálja a havasföldit, akinek sebesülése láttán a segítségére siet. Az erős paraszt fiú felkarolja Nodricot és a szekerére felteszi, majd a körülötte lévő holmiját is a szekérre pakolja. A havashegyi hálásan biccent a fiúnak, s csak ennyit tud mondani.*
- Weghtoren kereskedőhaz. *A fiú sejti, hogy mit szeretne az északi harcos, s eredeti úti célját folytatja a város felé, hogy elvigye a férfit a kért helyhez, ahol vélhetően segítenek majd rajta. A szekéren zötykölődve kezét a sebére tapasztja, ami elég fájdalmas hagyatéka a párbajának. Ha ezt túléli, egyelőre biztosan nem térhet haza. Toroti ajánlata van előtte, hogy keresse meg, ha túléli. Most ez a cél van előtte, s bízik benne, hogy láthatja még a lányt, s talán életben is marad utána.*
322. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-03-19 10:06:45
Üzenet elküldve: 2021-03-19 10:06:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Hallani és felkutatni//
*Úgy dönt, ezúttal már útra fordul, bár a füves pusztaság is csodálatos volt látványra, de a kihalt környéktől a libabőr futkosott már akkor is a hátán, mikor errefelé jött rajta. A másik út jóval kitaposottabbnak és használtabbnak tűnik és a táblák tanúsága szerint ugyan úgy a város irányába vezet. Felül a lovára, megkockáztatja, hogy innentől már a talaj szilárd és alkalmas az ügetésre. A ló igen hálás is érte, az látszik, lelkesen szeli a métereket, a sárkánylégy pedig cikázik mögöttük, lemaradásnak egy csekély jelét se mutatva. Ahogy beérnek a tanyákkal tűzdelt vidékre, lelassít, hogy jobban szemügyre vehesse a környéket. Látja, hogy egészen nagy szőlőlugasok terülnek el az út mentén, gondosan elkerítve és minden ilyen teljen áll egy nagyobb építmény is, talán ott tárolhatják a hordókat, mert kívül, semmilyen borászatra utaló eszközt nem látni.*
-Talán a ház mögött tárolják, hogy az enyves kezűek elől elrejtsék. *Valahogy mostanában a motyogás és a magában beszélés szokássá vált, minthogy nincs társasága az útra, az előtt viszont órákat volt kénytelen beszélni néha napján.*
-Nem szabad kijönni a gyakorlatból. *Bólogat, majd meghallja, hogy valami nagyobb, elég jelentős sebességgel közelít felé, így lehúzódik, az kéne még, hogy a szekér útjába keveredjenek, nem szeretné, ha az értékes jószágnak baja esne. Aztán itt állna egyedül egy sérült lóval a semmi közepén. Míg elszáguld mellettük a két szekeret számláló együttes, addig megragadja az alkalmat, hogy az eget kémlelje néhány percig, hiszen már alig várja, hogy megpillantsa azt, amiről a jósnő beszélt.*
-Lehet, hogy csak kitalálta, de lehet, hogy nem. *Nem igazán ismeri ezeket a lényeket, így azt sem tudja biztosan, hogy birtokolhatnak-e ilyen képességeket. Viszont a külsejük alapján ő egyértelműen bizalmat szavazott volna akkor nekik.*
-Na menjünk. *Indulnak tovább a város irányába.*
*Úgy dönt, ezúttal már útra fordul, bár a füves pusztaság is csodálatos volt látványra, de a kihalt környéktől a libabőr futkosott már akkor is a hátán, mikor errefelé jött rajta. A másik út jóval kitaposottabbnak és használtabbnak tűnik és a táblák tanúsága szerint ugyan úgy a város irányába vezet. Felül a lovára, megkockáztatja, hogy innentől már a talaj szilárd és alkalmas az ügetésre. A ló igen hálás is érte, az látszik, lelkesen szeli a métereket, a sárkánylégy pedig cikázik mögöttük, lemaradásnak egy csekély jelét se mutatva. Ahogy beérnek a tanyákkal tűzdelt vidékre, lelassít, hogy jobban szemügyre vehesse a környéket. Látja, hogy egészen nagy szőlőlugasok terülnek el az út mentén, gondosan elkerítve és minden ilyen teljen áll egy nagyobb építmény is, talán ott tárolhatják a hordókat, mert kívül, semmilyen borászatra utaló eszközt nem látni.*
-Talán a ház mögött tárolják, hogy az enyves kezűek elől elrejtsék. *Valahogy mostanában a motyogás és a magában beszélés szokássá vált, minthogy nincs társasága az útra, az előtt viszont órákat volt kénytelen beszélni néha napján.*
-Nem szabad kijönni a gyakorlatból. *Bólogat, majd meghallja, hogy valami nagyobb, elég jelentős sebességgel közelít felé, így lehúzódik, az kéne még, hogy a szekér útjába keveredjenek, nem szeretné, ha az értékes jószágnak baja esne. Aztán itt állna egyedül egy sérült lóval a semmi közepén. Míg elszáguld mellettük a két szekeret számláló együttes, addig megragadja az alkalmat, hogy az eget kémlelje néhány percig, hiszen már alig várja, hogy megpillantsa azt, amiről a jósnő beszélt.*
-Lehet, hogy csak kitalálta, de lehet, hogy nem. *Nem igazán ismeri ezeket a lényeket, így azt sem tudja biztosan, hogy birtokolhatnak-e ilyen képességeket. Viszont a külsejük alapján ő egyértelműen bizalmat szavazott volna akkor nekik.*
-Na menjünk. *Indulnak tovább a város irányába.*
321. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-03-18 19:15:37
Üzenet elküldve: 2021-03-18 19:15:37
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
// Medve a farkas ellen //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Zárás//
* A becsületes párbaj vége meglepő fordulatot eredményez. Aljas módon döfi át a medve testét Nodric. Ám az nem hal meg olyan könnyedén. Félre löki Nodrickot és kirántja magából kardját. Méltatlan magatartásárt átkozza a fiút, aki közben tőréért nyúl. Még úton vannak az emberei, amikor az máris támadásba lendül.*
- Gyere te hitvány féreg!* Gyenge lábakon áll Grosvon, de azért még felé súlyt kardjával, ami nem talál ugyan, de pillanatnyi időre lelassítja az érkezőt. Az a szíve irányába szúr, de a szakállas nem hagyja annyiba. Baljával elkapja a kölyök torkát és szorongatni kezdi. Kardja kihull kezéből és a tompa fémes puffanással éri el a talajt. Nodric keze szabad és bár torkán erős szorítás van döfni még képes. Grosvon másik keze igyekszik hátráltatni ebbe. A harcosok rohannak feléjük és már csak pár méter van hátra. Ám úgy tűnik elkésnek, mert a gyengülő hadvezér nem képes a feltüzelt fiúval elbánni. Ugyan nem a szívébe, de a tőr mélyen a mellkasába fúródik. A szorítás elgyengül nyakán, majd végleg lehull. A földre zuhanna a nagy test, de emberei még időben megfogják. Az egyiknek gondja van Nodricra is, mivel érkező lendületével együtt földhöz is vágja, hogy csak úgy nyekken bele.*
- Megöllek te fattyú!* Ordítja és emeli is baltáját, hogy szét csapja vele a fejét.*
- Várj!* Hangzik fel gyengén Grosvon hangja, miközben vért köhög fel* Nyert, tisztességtelenül, de nyert. Ha-hadd éljeen! Vé-vérbossszúú.* Azzal ki is leheli a lelkét. Emberei tisztelegnek elhunyt vezérük előtt. Nodric pedig korábbi kérdésére válaszol, amit már csak a katonái hallanak. Még köp is halott felé, mire a rajta térdepelő katona szájba is vágja, de úgy, hogy ajkai felnyílnak és patakzani kezd belőle a vér.*
- Megöllek te hitvány kutya!* Sziszegi a férfi és újfent magasba emeli fegyverét.*
- Elég!* Szól oda egy másik, mire az megtorpan.*
- Az erős uralkodik, amíg a gyenge behódol. Megölted vezérünket, de ezen te sem változtathatsz. A gyengéket eltiporjuk. Vagy meghalnak vagy szolgálnak. Ez az íratlan törvény! Te pedig megszegted az egyiket, amikor meggyaláztad legszentebb párbajunkat. Most visszatérünk a hegyekbe, hogy illő módon temessük el vezérünket és válasszuk meg az újat. Aztán felkerekedünk, hogy beteljesítsük vezérünk utolsó kívánságát. Vérbosszú! Mivel meggyaláztad a párbajt, ezért nem kötelez senki rá, hogy megtartsuk a szavunkat. Csak egy kis időt nyertél nekik, semmit mást. Most életben hagyunk és, ha megéled, akkor látni fogod, hogy mi lesz a mai nap következménye. Induljunk!* Azzal hátat fordít Nodricnak, ám az a katona, aki tartja még nem végzet.*
- Induljunk, de előbb adjunk neki egy kis útra valót.* Felcitálja a fiút és még vagy három társával adnak neki ököllel, ahol csak érik. Aztán a földre lökik és még a távozás előtt megköpködik. Elég gyorsan összepakolnak és lelépnek innét. Csak a füstölgő tűzrakás helye, meg porban lévő nyomok árulkodnak arról, hogy itt volt valami. Nodric fegyverei meg egyéb tárgyai megtalálhatóak szanaszét. Kutyául érzi magát, de még életben van. Számos sebe közül a szúrása a legsúlyosabb, amiből még most is szivárog a vér. Ápolásra van szüksége, különben a hamar megtér őseihez. Ha a vérzést sikerül neki elállítania, akkor is több hatig fog tartani, mire teljesen felépül. Annyi ereje biztosan akad, hogy hevenyészett ellátással eljusson a városig, ám azzal számolnia kell, hogy hamarosan besötétedik. Éjszaka pedig nem kellemes még kint tartózkodni ebben az időszakban.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Zárás//
* A becsületes párbaj vége meglepő fordulatot eredményez. Aljas módon döfi át a medve testét Nodric. Ám az nem hal meg olyan könnyedén. Félre löki Nodrickot és kirántja magából kardját. Méltatlan magatartásárt átkozza a fiút, aki közben tőréért nyúl. Még úton vannak az emberei, amikor az máris támadásba lendül.*
- Gyere te hitvány féreg!* Gyenge lábakon áll Grosvon, de azért még felé súlyt kardjával, ami nem talál ugyan, de pillanatnyi időre lelassítja az érkezőt. Az a szíve irányába szúr, de a szakállas nem hagyja annyiba. Baljával elkapja a kölyök torkát és szorongatni kezdi. Kardja kihull kezéből és a tompa fémes puffanással éri el a talajt. Nodric keze szabad és bár torkán erős szorítás van döfni még képes. Grosvon másik keze igyekszik hátráltatni ebbe. A harcosok rohannak feléjük és már csak pár méter van hátra. Ám úgy tűnik elkésnek, mert a gyengülő hadvezér nem képes a feltüzelt fiúval elbánni. Ugyan nem a szívébe, de a tőr mélyen a mellkasába fúródik. A szorítás elgyengül nyakán, majd végleg lehull. A földre zuhanna a nagy test, de emberei még időben megfogják. Az egyiknek gondja van Nodricra is, mivel érkező lendületével együtt földhöz is vágja, hogy csak úgy nyekken bele.*
- Megöllek te fattyú!* Ordítja és emeli is baltáját, hogy szét csapja vele a fejét.*
- Várj!* Hangzik fel gyengén Grosvon hangja, miközben vért köhög fel* Nyert, tisztességtelenül, de nyert. Ha-hadd éljeen! Vé-vérbossszúú.* Azzal ki is leheli a lelkét. Emberei tisztelegnek elhunyt vezérük előtt. Nodric pedig korábbi kérdésére válaszol, amit már csak a katonái hallanak. Még köp is halott felé, mire a rajta térdepelő katona szájba is vágja, de úgy, hogy ajkai felnyílnak és patakzani kezd belőle a vér.*
- Megöllek te hitvány kutya!* Sziszegi a férfi és újfent magasba emeli fegyverét.*
- Elég!* Szól oda egy másik, mire az megtorpan.*
- Az erős uralkodik, amíg a gyenge behódol. Megölted vezérünket, de ezen te sem változtathatsz. A gyengéket eltiporjuk. Vagy meghalnak vagy szolgálnak. Ez az íratlan törvény! Te pedig megszegted az egyiket, amikor meggyaláztad legszentebb párbajunkat. Most visszatérünk a hegyekbe, hogy illő módon temessük el vezérünket és válasszuk meg az újat. Aztán felkerekedünk, hogy beteljesítsük vezérünk utolsó kívánságát. Vérbosszú! Mivel meggyaláztad a párbajt, ezért nem kötelez senki rá, hogy megtartsuk a szavunkat. Csak egy kis időt nyertél nekik, semmit mást. Most életben hagyunk és, ha megéled, akkor látni fogod, hogy mi lesz a mai nap következménye. Induljunk!* Azzal hátat fordít Nodricnak, ám az a katona, aki tartja még nem végzet.*
- Induljunk, de előbb adjunk neki egy kis útra valót.* Felcitálja a fiút és még vagy három társával adnak neki ököllel, ahol csak érik. Aztán a földre lökik és még a távozás előtt megköpködik. Elég gyorsan összepakolnak és lelépnek innét. Csak a füstölgő tűzrakás helye, meg porban lévő nyomok árulkodnak arról, hogy itt volt valami. Nodric fegyverei meg egyéb tárgyai megtalálhatóak szanaszét. Kutyául érzi magát, de még életben van. Számos sebe közül a szúrása a legsúlyosabb, amiből még most is szivárog a vér. Ápolásra van szüksége, különben a hamar megtér őseihez. Ha a vérzést sikerül neki elállítania, akkor is több hatig fog tartani, mire teljesen felépül. Annyi ereje biztosan akad, hogy hevenyészett ellátással eljusson a városig, ám azzal számolnia kell, hogy hamarosan besötétedik. Éjszaka pedig nem kellemes még kint tartózkodni ebben az időszakban.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1292-1311