Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 297 (5921. - 5940. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
5940. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-06-02 23:45:39
Üzenet elküldve: 2022-06-02 23:45:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A szív sötétje//
*Úgy látszik mindketten szeretnék meggyőzni őt arról, hogy a karaván zsoldosai nem is olyan szörnyű emberek. Jobban meggondolva ezt még el is tudja fogadni Karheia, ám bizalmat aligha lenne képes ilyen embereknek megszavazni.
Látszólag a páros rögtön egymásra is talál, amire nem egészen számított, ugyanakkor kellemes meglepetésnek bizonyul. Karheia nem kifejezeten muzikális alkat, így inkább keres magának ülőhelyet egy láda formájában, hogy a kettős készülődéseit, s egymásra hangolódását figyelje. Idő közben rájön, hogy talán mégis egy szomorkásabb dalt kellett volna kérnie, az jobban illene a hangulatához, talán meg is könnyebbülne, ha valami szívéhez szóló dalocskát élvezhetne, ám ezt már inkább megtartja magának.*
- Nem is tudtam, hogy értesz a hangszerekhez is.
*Talán az "értés" némi túlzás miután Learon elmondta mennyire nem kiemelkedő benne, ám Karheia magából indul ki, s őt nem sok - pontosabban semmi - zenei tehetséggel áldották meg a szellemek, így számára minden ezen a téren elért apró eredmény komoly elismeréssel jár.*
*A dallamot csendesen élvezi. Nem kezdi el lábával a ritmust verni, nem tapsol, nem is csettintget, éppen csak lassan ide-oda ring ültében, látszólag kellemesen kiegyensúlyozott állapotba kerül, egészen addig, míg a tömeg nem kezd köréjük gyűlni. Karheia sosem volt annyira társasági lény, ami önmagában nem is akkora gond, ám jelentős létszám mellett feszültté, éberré válik, ahogy ez most is megfigyelhető rajta. Már nem a zenére, hanem az odagyűlt emberekre figyel, és komfortját igyekszik újra megtalálni azzal, hogy kicsit közelebb húzódik a sátorhoz ami mellé letelepedett.*
//A szív sötétje//
*Úgy látszik mindketten szeretnék meggyőzni őt arról, hogy a karaván zsoldosai nem is olyan szörnyű emberek. Jobban meggondolva ezt még el is tudja fogadni Karheia, ám bizalmat aligha lenne képes ilyen embereknek megszavazni.
Látszólag a páros rögtön egymásra is talál, amire nem egészen számított, ugyanakkor kellemes meglepetésnek bizonyul. Karheia nem kifejezeten muzikális alkat, így inkább keres magának ülőhelyet egy láda formájában, hogy a kettős készülődéseit, s egymásra hangolódását figyelje. Idő közben rájön, hogy talán mégis egy szomorkásabb dalt kellett volna kérnie, az jobban illene a hangulatához, talán meg is könnyebbülne, ha valami szívéhez szóló dalocskát élvezhetne, ám ezt már inkább megtartja magának.*
- Nem is tudtam, hogy értesz a hangszerekhez is.
*Talán az "értés" némi túlzás miután Learon elmondta mennyire nem kiemelkedő benne, ám Karheia magából indul ki, s őt nem sok - pontosabban semmi - zenei tehetséggel áldották meg a szellemek, így számára minden ezen a téren elért apró eredmény komoly elismeréssel jár.*
*A dallamot csendesen élvezi. Nem kezdi el lábával a ritmust verni, nem tapsol, nem is csettintget, éppen csak lassan ide-oda ring ültében, látszólag kellemesen kiegyensúlyozott állapotba kerül, egészen addig, míg a tömeg nem kezd köréjük gyűlni. Karheia sosem volt annyira társasági lény, ami önmagában nem is akkora gond, ám jelentős létszám mellett feszültté, éberré válik, ahogy ez most is megfigyelhető rajta. Már nem a zenére, hanem az odagyűlt emberekre figyel, és komfortját igyekszik újra megtalálni azzal, hogy kicsit közelebb húzódik a sátorhoz ami mellé letelepedett.*
5939. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-06-01 22:08:24
Üzenet elküldve: 2022-06-01 22:08:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Úton//
*Naiell örül a társaságnak, miközben egymás mellett haladnak figyelmesen hallgatja társát*
- Szeretem a várost, én itt nőttem fel. Az elmúlt időben főleg apám orvosi praxisában segédkeztem. Most elhatároztam, hogy kicsit kiszabadulok a városból, kicsit pihenek, körülnézek a környéken, de bevallom konkrét célom nincs.* Válaszolja újdonsült útitársának, majd folytatja a kérdezősködést*
- Milyen munkát vállalna itt szívesen? Eddig milyen munkából tartotta el magát?* kérdezi, de már nem mer egyszerre sokat kérdezni.
Ahogy felnéz úgy érzi, hogy már nem lehet messze a fogadó, bár az utat nem ismer nagyon jól, de homályos emlékei alapján hamarosan meg kell érkezniük.*
*Naiell örül a társaságnak, miközben egymás mellett haladnak figyelmesen hallgatja társát*
- Szeretem a várost, én itt nőttem fel. Az elmúlt időben főleg apám orvosi praxisában segédkeztem. Most elhatároztam, hogy kicsit kiszabadulok a városból, kicsit pihenek, körülnézek a környéken, de bevallom konkrét célom nincs.* Válaszolja újdonsült útitársának, majd folytatja a kérdezősködést*
- Milyen munkát vállalna itt szívesen? Eddig milyen munkából tartotta el magát?* kérdezi, de már nem mer egyszerre sokat kérdezni.
Ahogy felnéz úgy érzi, hogy már nem lehet messze a fogadó, bár az utat nem ismer nagyon jól, de homályos emlékei alapján hamarosan meg kell érkezniük.*
5938. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-05-29 14:37:20
Üzenet elküldve: 2022-05-29 14:37:20
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Úton //
- Én is jobb kedvelem a kellemesebb tavaszt, de még a meleg nyárt is, sem mint a hűvös telet. Bár, ha esik a hó, az szép tud lenni.
* Felel meg a lánynak és kettesben, illetve lovával együtt hármasban indulnak el a Taverna felé. Nem zavarja a lány hirtelen sok kérdése, bár kissé szokatlan a számára. *
- Wegtorenben jártam, nevelőanyám barátainál vendégeskedtem és intéztem el bizonyos dolgokat. Hosszabb időt szeretnék most ebben a városban eltölteni. Hasznosabb elfoglaltság, munka is talán, valamint egy maradandóbb otthon miatt.
- Nyugodtan kérdezzen, ha eszébe jut valami. Remélem kegyed is megtisztel hasonló tudnivalókról.
* Mégis úgy igazságos, hogy mindketten megismerjék egymást, ha még oly kis időre is lesznek útitársak. A Taverna nincs annyira messze, legalábbis az általa eddig megtett utat tekintve nem az. *
- Én is jobb kedvelem a kellemesebb tavaszt, de még a meleg nyárt is, sem mint a hűvös telet. Bár, ha esik a hó, az szép tud lenni.
* Felel meg a lánynak és kettesben, illetve lovával együtt hármasban indulnak el a Taverna felé. Nem zavarja a lány hirtelen sok kérdése, bár kissé szokatlan a számára. *
- Wegtorenben jártam, nevelőanyám barátainál vendégeskedtem és intéztem el bizonyos dolgokat. Hosszabb időt szeretnék most ebben a városban eltölteni. Hasznosabb elfoglaltság, munka is talán, valamint egy maradandóbb otthon miatt.
- Nyugodtan kérdezzen, ha eszébe jut valami. Remélem kegyed is megtisztel hasonló tudnivalókról.
* Mégis úgy igazságos, hogy mindketten megismerjék egymást, ha még oly kis időre is lesznek útitársak. A Taverna nincs annyira messze, legalábbis az általa eddig megtett utat tekintve nem az. *
5937. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-05-27 14:56:10
Üzenet elküldve: 2022-05-27 14:56:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Úton //
*Naiell szerencsésnek érzi magát, hogy találkozott Breonnal. Élvezi a férfi társaságát és kedvességét. Kicsit meglepődik azon, hogy a férfi a kedvéért szívesen sétálva folytatja az útját. Ez a váratlan fordulat pár másodpercig némává teszi, de utána mosolyt csal az arcára és válaszol.*
- Örülök, hogy így gondolja, örömmel sétálok Önnel.* válaszol, majd Breon kijelentésére hozzáteszi.*
- Valóban szép idő van, tényleg jó itt sétálni. Nagyon tudok örülni a szép időnek, főleg tavasszal a hosszú tél után.* mondja.
Naiell elindul Breon oldalán a Taverna felé. Most hogy van idejük, gondolja pár dolgot megkérdezek a férfitől.*
- Mit kell tudni Önről? Mi járatban van errefelé? Egyébként általában mivel foglalkozik?* kérdezi, és reméli nem tett fel egyszerre sok kérdést.*
5936. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-05-26 12:56:33
Üzenet elküldve: 2022-05-26 12:56:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A szív sötétje//
- Csak az alkudozásban gátlástalanok, utána már betartják az adott szavukat. *Kacag fel a nő sommás véleményén.* Igazán nem olyan rossz emberek, mint amilyennek hiszik őket. *Veszi védelmébe útitársait. Régóta van úton velük, és tényleg nem lehet egy rossz szava sem rájuk. Egészen vendégszerető társaságnak bizonyultak. Persze Fynlisse is megtette a magáét: kifizette, amit ki kellett, és megtanulta, hogy a karaván biztonsága az első, az üzlet a második, szórakozásra és barátkozásra pedig szigorúan csak ezek után kerülhet sor.*
*Felcsillan a szeme a kérésre. Ami azt illeti, valóban unja már a katonáknak szóló kocsmadalokat és a kalmárok imádott balladáit és hősi énekeit. Nem mintha kifogása lenne ellenük, csak ha minden áldott este ugyanaz a repertoár, a játékból idővel lelketlen munka lesz. Szüksége volt már a változatosságra... Az eddig csendes férfi szavaira elvigyorodik.*
- Akkor legyen olyan dal, amit biztosan ismersz! *Egyenként belefúj hangszere minden sípjába, ellenőrizendő, hogy mind úgy szól-e, ahogyan kell. Általában felesleges az aggodalma, de érték már kellemetlen meglepetések, amikor belekerült vagy éppen eltűnt belőle valami. Természetesen most is tökéletes a hangzás.* Lássuk csak... A Borzoi és a Pisztráng? *Az előbbinél határozottabban fújja meg a pánsípját. Most már dallamot játszik, játékosat, humorosat, amilyen a dal szövege is. Ám énekelni csak akkor kezd el, amikor megbizonyosodik róla, hogy a furcsa pásztor maga is képes továbbvinni a melódiát. Ekkor elismerően bólint felé, majd a pánsípot dobra cseréli, és csengő hangon belevág a szemtelen pisztráng és az ügyefogyott borzoi történetébe. Az első szakasz végére leröppen a sátor elé, hogy a refrén ritmusára a sarkát a földhöz verve is ráerősítsen.*
*A rögtönzött előadásra a tábor is felfigyel. A kereskedők közül többen felügyelet nélkül hagyják a segédeiket, akiket továbbra is leköt a táborverés; és a karavánt kísérő zsoldosok némelyike is közelebb jön. A tündér élvezi a helyzetet, de azt csak remélni tudja, hogy két jövevény nem veszi rossz néven a lassan köréjük gyűlő társaságot.*
//A szív sötétje//
- Csak az alkudozásban gátlástalanok, utána már betartják az adott szavukat. *Kacag fel a nő sommás véleményén.* Igazán nem olyan rossz emberek, mint amilyennek hiszik őket. *Veszi védelmébe útitársait. Régóta van úton velük, és tényleg nem lehet egy rossz szava sem rájuk. Egészen vendégszerető társaságnak bizonyultak. Persze Fynlisse is megtette a magáét: kifizette, amit ki kellett, és megtanulta, hogy a karaván biztonsága az első, az üzlet a második, szórakozásra és barátkozásra pedig szigorúan csak ezek után kerülhet sor.*
*Felcsillan a szeme a kérésre. Ami azt illeti, valóban unja már a katonáknak szóló kocsmadalokat és a kalmárok imádott balladáit és hősi énekeit. Nem mintha kifogása lenne ellenük, csak ha minden áldott este ugyanaz a repertoár, a játékból idővel lelketlen munka lesz. Szüksége volt már a változatosságra... Az eddig csendes férfi szavaira elvigyorodik.*
- Akkor legyen olyan dal, amit biztosan ismersz! *Egyenként belefúj hangszere minden sípjába, ellenőrizendő, hogy mind úgy szól-e, ahogyan kell. Általában felesleges az aggodalma, de érték már kellemetlen meglepetések, amikor belekerült vagy éppen eltűnt belőle valami. Természetesen most is tökéletes a hangzás.* Lássuk csak... A Borzoi és a Pisztráng? *Az előbbinél határozottabban fújja meg a pánsípját. Most már dallamot játszik, játékosat, humorosat, amilyen a dal szövege is. Ám énekelni csak akkor kezd el, amikor megbizonyosodik róla, hogy a furcsa pásztor maga is képes továbbvinni a melódiát. Ekkor elismerően bólint felé, majd a pánsípot dobra cseréli, és csengő hangon belevág a szemtelen pisztráng és az ügyefogyott borzoi történetébe. Az első szakasz végére leröppen a sátor elé, hogy a refrén ritmusára a sarkát a földhöz verve is ráerősítsen.*
*A rögtönzött előadásra a tábor is felfigyel. A kereskedők közül többen felügyelet nélkül hagyják a segédeiket, akiket továbbra is leköt a táborverés; és a karavánt kísérő zsoldosok némelyike is közelebb jön. A tündér élvezi a helyzetet, de azt csak remélni tudja, hogy két jövevény nem veszi rossz néven a lassan köréjük gyűlő társaságot.*
5935. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-05-26 11:50:57
Üzenet elküldve: 2022-05-26 11:50:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A szív sötétje//
*Nagyon hamar kiderül, hogy Rheia félreérthetett valamit a lánnyal kapcsolatban és az nem, hogy nincs rabságban, de nagyon úgy tűnik, hogy szabadabban él, mint bármelyikük.* ~Annak idején, amikor én utaztam kereskedőkkel meg cirkusszal, nagyon úgy tűnt, hogy az a világ legjobb dolga. Persze azóta már sok minden eltelt.~ *Gondol vissza arra, hogy ő is volt ilyen helyzetben sok évvel ezelőtt.*
-Ne ítélj elsőre! Lehet, hogy jó emberek. Látod, most is a legrosszabbra gondoltunk. *Próbálja kicsit elmozdítani abba az irányba barátnőjét, hogy ne legyen örök kételkedő mindenben. Persze aki onnan jött, ahonnan ők, hajlamos nem bízni senkiben, de szerencsére Learonon sokat változtattak az évek és a sok kedves ember, akit megismert mióta útrakelt.*
-Hogy dalnak? *Húzódik azonnal szélesebb mosolyra a szája és automatikusan saját zeneszerszámáért, a Norenntől kapott furulyáért nyúl.*
-Szeretem a dalokat, bár én elég közepesen tudok zenélni! *Jobb, mint egy átlagos ember, de biztos nem akarna ebből megélni. Fel is kopna az álla.*
-Szóval, ha valami egyszerű vidám dal, lehet becsatlakozom, ha ráérzek a ritmusra! *Kocogtatja meg a furulyát mutatóujjával.*
-Üzletelni pedig mindig jó dolog. *Vonja meg a vállát, de látszik, hogy azért folyamatosan figyel a kereskedők felé is, hiszen vérbeli gazdaként mindig szokott találni egy-egy vásáron valamit, amiből később haszna származik akár a birtokon, akár valamelyik kalandjában, amire az istenek és a Szellemek elsodorják. Az előző félszavak, amiket a zsoldosok felé pillantva tett fel a lány, egyszerűen elkerülik a pásztormágus figyelmét, hiszen most mondta, hogy nincs ok semmi aggodalomra, így Learon nem is feltételezne semmit. Megszokta a tündérnépektől, hogy becsületesek. Eddig egy volt, akiben csalódnia kellett, de szerencsére csúfos véget ért.* ~Bár olyan halált nem érdemelt volna, de szegény birkám azóta is sántít és nem fog annyit élni, mint a többiek.~ *Igyekszik, hogy ez a szomorú gondolat ne üljön ki az arcára, mert nem szeretné az újonnan megismert lányt vagy kedves barátnéját ilyesmivel nyomasztani.*
//A szív sötétje//
*Nagyon hamar kiderül, hogy Rheia félreérthetett valamit a lánnyal kapcsolatban és az nem, hogy nincs rabságban, de nagyon úgy tűnik, hogy szabadabban él, mint bármelyikük.* ~Annak idején, amikor én utaztam kereskedőkkel meg cirkusszal, nagyon úgy tűnt, hogy az a világ legjobb dolga. Persze azóta már sok minden eltelt.~ *Gondol vissza arra, hogy ő is volt ilyen helyzetben sok évvel ezelőtt.*
-Ne ítélj elsőre! Lehet, hogy jó emberek. Látod, most is a legrosszabbra gondoltunk. *Próbálja kicsit elmozdítani abba az irányba barátnőjét, hogy ne legyen örök kételkedő mindenben. Persze aki onnan jött, ahonnan ők, hajlamos nem bízni senkiben, de szerencsére Learonon sokat változtattak az évek és a sok kedves ember, akit megismert mióta útrakelt.*
-Hogy dalnak? *Húzódik azonnal szélesebb mosolyra a szája és automatikusan saját zeneszerszámáért, a Norenntől kapott furulyáért nyúl.*
-Szeretem a dalokat, bár én elég közepesen tudok zenélni! *Jobb, mint egy átlagos ember, de biztos nem akarna ebből megélni. Fel is kopna az álla.*
-Szóval, ha valami egyszerű vidám dal, lehet becsatlakozom, ha ráérzek a ritmusra! *Kocogtatja meg a furulyát mutatóujjával.*
-Üzletelni pedig mindig jó dolog. *Vonja meg a vállát, de látszik, hogy azért folyamatosan figyel a kereskedők felé is, hiszen vérbeli gazdaként mindig szokott találni egy-egy vásáron valamit, amiből később haszna származik akár a birtokon, akár valamelyik kalandjában, amire az istenek és a Szellemek elsodorják. Az előző félszavak, amiket a zsoldosok felé pillantva tett fel a lány, egyszerűen elkerülik a pásztormágus figyelmét, hiszen most mondta, hogy nincs ok semmi aggodalomra, így Learon nem is feltételezne semmit. Megszokta a tündérnépektől, hogy becsületesek. Eddig egy volt, akiben csalódnia kellett, de szerencsére csúfos véget ért.* ~Bár olyan halált nem érdemelt volna, de szegény birkám azóta is sántít és nem fog annyit élni, mint a többiek.~ *Igyekszik, hogy ez a szomorú gondolat ne üljön ki az arcára, mert nem szeretné az újonnan megismert lányt vagy kedves barátnéját ilyesmivel nyomasztani.*
5934. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-05-25 20:13:14
Üzenet elküldve: 2022-05-25 20:13:14
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Úton//
- Üdvözlöm Naiell.
* Így kicsivel már kellemesebb a beszélgetés, tudják egymás nevét. Mégis csak könnyebb, ha nem a lányként kell rá gondolni s hasonlók. Ami pedig a Tavernát illeti, Naiell számára is megfelelő folytatás lenne. Igyekszik hamar megnyugtatni a másikat, aki lova és sebességük miatt aggódna. *
- A lovamra ráfér a pihenés, elég neki most, ha a holmimat cipeli. Nyugodtan mehetünk gyalog is. A séta még nem ártott meg senkinek.
* Ajánlja fel nyugodt szívvel, hiszen szeret sétálni. Kellemes társaságban pedig még inkább jót tesz. *
- Szép időnk van, végre kezd melegedni az idő és amúgy is, ez a környék igencsak szép.
* Ha Neill számára is megfelelő, akkor gyalog és kettesben indulnak meg a Taverna felé. Lovát az átellenes oldalon vezeti száron, így zavartalanul tudnak beszélgetni az úton. *
- Üdvözlöm Naiell.
* Így kicsivel már kellemesebb a beszélgetés, tudják egymás nevét. Mégis csak könnyebb, ha nem a lányként kell rá gondolni s hasonlók. Ami pedig a Tavernát illeti, Naiell számára is megfelelő folytatás lenne. Igyekszik hamar megnyugtatni a másikat, aki lova és sebességük miatt aggódna. *
- A lovamra ráfér a pihenés, elég neki most, ha a holmimat cipeli. Nyugodtan mehetünk gyalog is. A séta még nem ártott meg senkinek.
* Ajánlja fel nyugodt szívvel, hiszen szeret sétálni. Kellemes társaságban pedig még inkább jót tesz. *
- Szép időnk van, végre kezd melegedni az idő és amúgy is, ez a környék igencsak szép.
* Ha Neill számára is megfelelő, akkor gyalog és kettesben indulnak meg a Taverna felé. Lovát az átellenes oldalon vezeti száron, így zavartalanul tudnak beszélgetni az úton. *
5933. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-05-25 15:50:21
Üzenet elküldve: 2022-05-25 15:50:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A tündérrózsák méltóságteljesen haladnak a tenger felé, délies eleganciát kölcsönöznek Ukromnak, mandulaszem pedig mindenfélén töprenkedik, amikor az ork egyszer csak megmozdul, és kiveszi a hajából az odaképzelt virágot. Nawanthirinek egy pillanatra a szívverése is kihagy, de gyakorlott álmodóként rögtön visszanyeri a lélekjelenlétét. Tudja, hogy minden erős érzés, határozott elgondolás beletéphet az álom szövetébe. A lélegzetét visszafojtva figyeli, amint a szürkebőrű gyanakodva méregeti a semmiből lett virágot, felé pillant, aztán megenyhül a szembehunyós mosoly emlékétől, ami ottfelejtődött az arcán. A szerzetes óvatosan elveszi a tündérrózsát. A szárát Ukrom sörényébe fonja, a virágát úgy igazítja, hogy mutasson, de ne zavarjon, aztán visszahajtja a fejét a zsoldos vállára, és nézi tovább a folyót, mintha mi sem történt volna.
Ki tudja, mennyi idő után a férfi megpróbálja a nevén szólítani. Nawanthiri már az első kísérletnél fölnéz, de kivárja, amíg Ukrom a helyére kalapál minden szótagot. A szentségelésnél már elvette a fejét a válláról, és elmosolyodik: hálásan, együttérzőn, valahogy mégis mereven. Nem válaszol rögtön. A tündérrózsa eltűnt nyomtalan.*
- Ez nehéz... *kezd bele hosszas vívódás után. Maga alá húzza a lábait, leül a sarkaira.* Három feltétellel mesélek róla. *kinyitja a balját, és hüvelykujjal számolja őket a mutatóujja percein* Az első: nem mondhatok el mindent, mert amikor szerzetessé avattak, fogadalmat tettem, hogy a tanainkról nem beszélek kívülállóknak. A második: amit elmondok, köztünk marad. A harmadik: elmeséled, mi történt veled, mielőtt kiszabadultál. *nem részletezi, honnan. Ukrom bizonyára rájön, hogy az egykori otthonára gondol, ahol a nőket vagy megvadult csordák vagy a "Törvény Szolgálói" tépték szét, és aminél egy vulkán gyomra is békésebb hely.*
- Így is tudni akarod? *várakozón néz a barátjára. Nem tett jó ajánlatot, de a titkokért titkokkal kell fizetni.*
*A tündérrózsák méltóságteljesen haladnak a tenger felé, délies eleganciát kölcsönöznek Ukromnak, mandulaszem pedig mindenfélén töprenkedik, amikor az ork egyszer csak megmozdul, és kiveszi a hajából az odaképzelt virágot. Nawanthirinek egy pillanatra a szívverése is kihagy, de gyakorlott álmodóként rögtön visszanyeri a lélekjelenlétét. Tudja, hogy minden erős érzés, határozott elgondolás beletéphet az álom szövetébe. A lélegzetét visszafojtva figyeli, amint a szürkebőrű gyanakodva méregeti a semmiből lett virágot, felé pillant, aztán megenyhül a szembehunyós mosoly emlékétől, ami ottfelejtődött az arcán. A szerzetes óvatosan elveszi a tündérrózsát. A szárát Ukrom sörényébe fonja, a virágát úgy igazítja, hogy mutasson, de ne zavarjon, aztán visszahajtja a fejét a zsoldos vállára, és nézi tovább a folyót, mintha mi sem történt volna.
Ki tudja, mennyi idő után a férfi megpróbálja a nevén szólítani. Nawanthiri már az első kísérletnél fölnéz, de kivárja, amíg Ukrom a helyére kalapál minden szótagot. A szentségelésnél már elvette a fejét a válláról, és elmosolyodik: hálásan, együttérzőn, valahogy mégis mereven. Nem válaszol rögtön. A tündérrózsa eltűnt nyomtalan.*
- Ez nehéz... *kezd bele hosszas vívódás után. Maga alá húzza a lábait, leül a sarkaira.* Három feltétellel mesélek róla. *kinyitja a balját, és hüvelykujjal számolja őket a mutatóujja percein* Az első: nem mondhatok el mindent, mert amikor szerzetessé avattak, fogadalmat tettem, hogy a tanainkról nem beszélek kívülállóknak. A második: amit elmondok, köztünk marad. A harmadik: elmeséled, mi történt veled, mielőtt kiszabadultál. *nem részletezi, honnan. Ukrom bizonyára rájön, hogy az egykori otthonára gondol, ahol a nőket vagy megvadult csordák vagy a "Törvény Szolgálói" tépték szét, és aminél egy vulkán gyomra is békésebb hely.*
- Így is tudni akarod? *várakozón néz a barátjára. Nem tett jó ajánlatot, de a titkokért titkokkal kell fizetni.*
5932. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-05-25 14:48:43
Üzenet elküldve: 2022-05-25 14:48:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A szív sötétje//
*Karheia anélkül is jól tudja, hogy megbízhat Learonban, hogy a mágus mondaná ezt neki, mégis kellemes érzéssel tölti el az, hogy hallhatja mindezt a férfi szájából is.
De ez a komoly beszélgetés még várat magára, mert egy táborozó karavánra lelnek, ami egyrészről kizökkenti ebből Karheiát, másfelől úgy véli nyugodt környezetet és privát jelleget igényelne komoly ügyeik megtárgyalása.
Meglepi, hogy barátja elmélete aláásása helyett rögtön bele is lovalja magát, és bár fojtott hangon, de felháborodást mutat. Valahol jól esnek neki ezek a szavak, ugyan feltehetőleg ezt senki nem sejti, de örült volna ha egykoron hallhatja őket. Szerencsére a tündér rövidesen eloszlatja kételyeit, amitől láthatóan lejjebb ereszkednek Karheia vállai.*
- Áh, ez jó hír, azt hiszem.
*Tekintetével ismételten felméri azokat az alakokat, akikre már vetett korábban egy pillantást, és Fyn most ismét felhívja rájuk a figyelmét.*
- Bár nem tűnnek szavahihető, megbízható alakoknak.
*Súlyos vádjait egy vállrándítással intézi el, s reménykedik abban, hogy szavai nem bántanak meg senkit.*
- Csak a zaj miatt tévedtünk ide, inkább kíváncsiságból, de egy dalnak mindig örülünk. Igaz Learon?
*Nem kételkedik abban, hogy pásztor barátja egyetértő választ ad, aki inkább tűnik olyannak, aki szívesebben mulat, ellenben Karheiával, aki első ránézésre is visszafogottabb, kicsit talán zárkózottabb jellem is.*
- De ha lehet kérni, akkor inkább vidám hangvételű legyen. Most igazán rám férne egy kis emelkedett hangulat.
//A szív sötétje//
*Karheia anélkül is jól tudja, hogy megbízhat Learonban, hogy a mágus mondaná ezt neki, mégis kellemes érzéssel tölti el az, hogy hallhatja mindezt a férfi szájából is.
De ez a komoly beszélgetés még várat magára, mert egy táborozó karavánra lelnek, ami egyrészről kizökkenti ebből Karheiát, másfelől úgy véli nyugodt környezetet és privát jelleget igényelne komoly ügyeik megtárgyalása.
Meglepi, hogy barátja elmélete aláásása helyett rögtön bele is lovalja magát, és bár fojtott hangon, de felháborodást mutat. Valahol jól esnek neki ezek a szavak, ugyan feltehetőleg ezt senki nem sejti, de örült volna ha egykoron hallhatja őket. Szerencsére a tündér rövidesen eloszlatja kételyeit, amitől láthatóan lejjebb ereszkednek Karheia vállai.*
- Áh, ez jó hír, azt hiszem.
*Tekintetével ismételten felméri azokat az alakokat, akikre már vetett korábban egy pillantást, és Fyn most ismét felhívja rájuk a figyelmét.*
- Bár nem tűnnek szavahihető, megbízható alakoknak.
*Súlyos vádjait egy vállrándítással intézi el, s reménykedik abban, hogy szavai nem bántanak meg senkit.*
- Csak a zaj miatt tévedtünk ide, inkább kíváncsiságból, de egy dalnak mindig örülünk. Igaz Learon?
*Nem kételkedik abban, hogy pásztor barátja egyetértő választ ad, aki inkább tűnik olyannak, aki szívesebben mulat, ellenben Karheiával, aki első ránézésre is visszafogottabb, kicsit talán zárkózottabb jellem is.*
- De ha lehet kérni, akkor inkább vidám hangvételű legyen. Most igazán rám férne egy kis emelkedett hangulat.
5931. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-05-25 09:48:09
Üzenet elküldve: 2022-05-25 09:48:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 433
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 433
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Ahogy az ork látja Nawanthirit hozzá közeledni, s mellé elhelyezkedni, úgy csúszik kissé félre, adva némi helyet a dombon. Nem kicsiny teremtés Ukrom, de meglepően kevés területre van szüksége, ha nem bánja egyik lábát oldalra lelógatni. Egy oldalnézéssel tudomásul veszi barátja fejét a vállán, de nem ellenkezik, vagy panaszkodik. Ha ezt kívánja, és ha még számára sem kényelmetlen, ki ő hogy megállítsa?
Olyannyira elengedte magát, hogy csak akkor veszi észre szerzetes-társa cselekedetét, amikor a virág már rajta is van; először ösztönösen lekapja azt hajáról és gyanakodva méregeti azt, de látva barátja mosolyát, csak leesik neki a szándék, avagy szándéktalanság, és ő is elenged egy halvány mosolyt. A tündérrózsára, majd saját sörényére mutatva némán megkéri Nawanthirit, hogy tegye vissza. Ahogy egy pillanatra elképzeli magát, sok ilyen virággal kidíszítve, kis híján orrhangon felkuncog. Emez megszégyenítő megjelenés talán nem is állna neki rosszul.
A vízen túl csak füves a rétet lehetett látni, bár az általánossal ellentétben sokkal nagyobb fűszálakkal. Ezt a terepet egy ideig nézve elmereng, hogy mégis hogyan jutott idáig. Vagyis, pontosan nem Artheniorba, odáig egyszerűen sétált, át a hegyen, az erdőn, már maga sem tudja, mennyi ideig, vagy hogy mikor kezdte el azt az utat. Az ő kérdése magának inkább az, hogyan került abba az állapotba, hogy egy tengernyi őrült-félőrült, hiú hegyesfülű elfektől hátborzongató méretű, és hátborzongatóan türelmes óriásokig változatos népességű városnak a hosszútávú részesévé igyekszik, dolgozik válni. Még el is vállalt egy állást, ami ráadásul nemcsak egy-alkalmas. Kezdi kiismerni a telepet is. Tényleg azt hitte, előbb utóbb megunja magát, és tovább vonul, tovább ki tudja hová, a következő imádott istenség háta mögé, lábon vagy hajón. De hát nem is ő az egyetlen kívülálló jövevény, nem csak a városban, hanem jelenleg ezen a helyszínen sem. Nawanthirinek, ahogy látja, nála nehezebb ideje van beilleszkedni, hozzászokni ehhez a hozzászokhatatlan, rendszertelen környékhez. Kíváncsian ráfixírozza bogárfekete szempárjait, majd megszólal. Ha már valami személyesebbet kérdez a lánytól, mint egy vadidegen, vagy ügyfél, talán teljes nevén is kéne szólítania őt. Megpróbálja:*
- Nawanthirisharp- *Elakad a nyelvtörőn. Elenged egy szitkot magában, majd megpróbálja újra:* -Nawanthirisharda..Nawanthirir...Nawanthirishardir- *Kezdi fölhúzni magát sikertelenségein, a végén majdnem kicsattan:* -A szentségit, Nawanthirishardipandra! *Rendkívül dühös magára, hogy ily sokáig bajlódott ezzel, gyakorlatilag már attól a pillanattól kezdve, hogy amaz bemutatkozott neki. Nem, ő olyannyira hozzá volt szokva az egyszerű, rövid és jól kiejthető megszólítások alkalmazására, hogy ezt a tisztelettudó névfelhozást szándékosan kerülte, mert jól tudta, hogy bajlódni fog vele. És tessék, itt akadozik, mint aki most először használja a nyelvét. Ha küzdelme alatt Nawanthiri levette fejét a válláról, akkor szégyentől égő arccal fordul hozzá, s felsóhajt.* -...Miért jöttél ide?
*Ahogy az ork látja Nawanthirit hozzá közeledni, s mellé elhelyezkedni, úgy csúszik kissé félre, adva némi helyet a dombon. Nem kicsiny teremtés Ukrom, de meglepően kevés területre van szüksége, ha nem bánja egyik lábát oldalra lelógatni. Egy oldalnézéssel tudomásul veszi barátja fejét a vállán, de nem ellenkezik, vagy panaszkodik. Ha ezt kívánja, és ha még számára sem kényelmetlen, ki ő hogy megállítsa?
Olyannyira elengedte magát, hogy csak akkor veszi észre szerzetes-társa cselekedetét, amikor a virág már rajta is van; először ösztönösen lekapja azt hajáról és gyanakodva méregeti azt, de látva barátja mosolyát, csak leesik neki a szándék, avagy szándéktalanság, és ő is elenged egy halvány mosolyt. A tündérrózsára, majd saját sörényére mutatva némán megkéri Nawanthirit, hogy tegye vissza. Ahogy egy pillanatra elképzeli magát, sok ilyen virággal kidíszítve, kis híján orrhangon felkuncog. Emez megszégyenítő megjelenés talán nem is állna neki rosszul.
A vízen túl csak füves a rétet lehetett látni, bár az általánossal ellentétben sokkal nagyobb fűszálakkal. Ezt a terepet egy ideig nézve elmereng, hogy mégis hogyan jutott idáig. Vagyis, pontosan nem Artheniorba, odáig egyszerűen sétált, át a hegyen, az erdőn, már maga sem tudja, mennyi ideig, vagy hogy mikor kezdte el azt az utat. Az ő kérdése magának inkább az, hogyan került abba az állapotba, hogy egy tengernyi őrült-félőrült, hiú hegyesfülű elfektől hátborzongató méretű, és hátborzongatóan türelmes óriásokig változatos népességű városnak a hosszútávú részesévé igyekszik, dolgozik válni. Még el is vállalt egy állást, ami ráadásul nemcsak egy-alkalmas. Kezdi kiismerni a telepet is. Tényleg azt hitte, előbb utóbb megunja magát, és tovább vonul, tovább ki tudja hová, a következő imádott istenség háta mögé, lábon vagy hajón. De hát nem is ő az egyetlen kívülálló jövevény, nem csak a városban, hanem jelenleg ezen a helyszínen sem. Nawanthirinek, ahogy látja, nála nehezebb ideje van beilleszkedni, hozzászokni ehhez a hozzászokhatatlan, rendszertelen környékhez. Kíváncsian ráfixírozza bogárfekete szempárjait, majd megszólal. Ha már valami személyesebbet kérdez a lánytól, mint egy vadidegen, vagy ügyfél, talán teljes nevén is kéne szólítania őt. Megpróbálja:*
- Nawanthirisharp- *Elakad a nyelvtörőn. Elenged egy szitkot magában, majd megpróbálja újra:* -Nawanthirisharda..Nawanthirir...Nawanthirishardir- *Kezdi fölhúzni magát sikertelenségein, a végén majdnem kicsattan:* -A szentségit, Nawanthirishardipandra! *Rendkívül dühös magára, hogy ily sokáig bajlódott ezzel, gyakorlatilag már attól a pillanattól kezdve, hogy amaz bemutatkozott neki. Nem, ő olyannyira hozzá volt szokva az egyszerű, rövid és jól kiejthető megszólítások alkalmazására, hogy ezt a tisztelettudó névfelhozást szándékosan kerülte, mert jól tudta, hogy bajlódni fog vele. És tessék, itt akadozik, mint aki most először használja a nyelvét. Ha küzdelme alatt Nawanthiri levette fejét a válláról, akkor szégyentől égő arccal fordul hozzá, s felsóhajt.* -...Miért jöttél ide?
5930. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-05-24 12:56:41
Üzenet elküldve: 2022-05-24 12:56:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Ahogy az ork, úgy Nawanthirishardipandra sem egy szószátyár típus, mégis megértik egymást. A csend mondhat annyit, mint ezer szó, csak máshogy kell meghallani. A zúgó szélben, a gyík motozásában, a nyúl szökésében mind érzés és gondolat rejlik, amit összefog a járásuk zaja - hőseink ottléte a pillanatban. Mennek ketten akárhová, a zsoldos nehéz és a szerzetes puha léptei. A lány meg tudná szokni.
A folyóhoz érve Ukrom letelepszik, és némi bámészkodás után Nawanthiri is csatlakozik hozzá. Vet egy pillantást a szürkebőrűre, milyen a hangulata. Ha nyitottnak tűnik rá, félreteszi a kalapját, és lehajtja a fejét az ork széles vállára. Oda nem bújik, csak finoman nekidől. Megérkeztek.
A piszkosszürke ég lehangoló kontrasztot ad a zöldeskék víznek, de a szerzetes tündérrózsákat képzel rá, amelyek végeláthatatlan sorokban úsznak a tenger felé. Egyet közülük Ukrom hajába is tesz, mert illik a szeme színéhez, bár ezen a gondolatvágányon elindulva inkább a nyakába kellene egy egész koszorúval. Majdnem elneveti magát, de a szembehunyós mosolygást már nem sikerül elrejtenie.
Aztán elkezd töprengeni, hányadán is áll ezzel a szürkebőrűvel. Ha őszinte akar lenni magával, jó volna mindig a közelben tudni, bár a pontos okát nem érti, és a mikéntjében sem biztos. Egy szerzetes azonban sehová és senkihez nem kötődhet, mert csak így őrizheti meg a belső békéjét. Még csak azzal sem takarózhat, hogy Ukrommal ugyanazt az utat járják, mert nem. Fokról-fokra újra ráébred, mekkora a szakadék a tanok meg az élet között, és hogy ez a szakadék magukat a szerzeteseket is elválasztja a világ többi lakójától. Látszólag szabadabbak, de valójában csak örök kívülállók. Nagykalapos, posztókabátos alakok, akiket mindenki furának, rossz esetben bolondnak tart. Ugyanakkor...*
~...ha nem volnék szerzetes...~
*Nincs bátorsága befejezni a gondolatot. Ebben nőtt fel, és soha nem ismert más életet. A megalkuvással, "ahogy vesszük"-kel, elhallgatással teli világi gondolkodást valamennyire érteni véli, de viszolyog tőle. Csak egy kicsit meg nem lehet valaki szerzetes. Mégis, milyen belső várkastély kell ahhoz, hogy valaki megőrizze magát?*
~El kéne vennem a fejem a válláról...~
*...mihelyt összegyűlt az akarat hozzá. De ott még nem tartunk.*
*Ahogy az ork, úgy Nawanthirishardipandra sem egy szószátyár típus, mégis megértik egymást. A csend mondhat annyit, mint ezer szó, csak máshogy kell meghallani. A zúgó szélben, a gyík motozásában, a nyúl szökésében mind érzés és gondolat rejlik, amit összefog a járásuk zaja - hőseink ottléte a pillanatban. Mennek ketten akárhová, a zsoldos nehéz és a szerzetes puha léptei. A lány meg tudná szokni.
A folyóhoz érve Ukrom letelepszik, és némi bámészkodás után Nawanthiri is csatlakozik hozzá. Vet egy pillantást a szürkebőrűre, milyen a hangulata. Ha nyitottnak tűnik rá, félreteszi a kalapját, és lehajtja a fejét az ork széles vállára. Oda nem bújik, csak finoman nekidől. Megérkeztek.
A piszkosszürke ég lehangoló kontrasztot ad a zöldeskék víznek, de a szerzetes tündérrózsákat képzel rá, amelyek végeláthatatlan sorokban úsznak a tenger felé. Egyet közülük Ukrom hajába is tesz, mert illik a szeme színéhez, bár ezen a gondolatvágányon elindulva inkább a nyakába kellene egy egész koszorúval. Majdnem elneveti magát, de a szembehunyós mosolygást már nem sikerül elrejtenie.
Aztán elkezd töprengeni, hányadán is áll ezzel a szürkebőrűvel. Ha őszinte akar lenni magával, jó volna mindig a közelben tudni, bár a pontos okát nem érti, és a mikéntjében sem biztos. Egy szerzetes azonban sehová és senkihez nem kötődhet, mert csak így őrizheti meg a belső békéjét. Még csak azzal sem takarózhat, hogy Ukrommal ugyanazt az utat járják, mert nem. Fokról-fokra újra ráébred, mekkora a szakadék a tanok meg az élet között, és hogy ez a szakadék magukat a szerzeteseket is elválasztja a világ többi lakójától. Látszólag szabadabbak, de valójában csak örök kívülállók. Nagykalapos, posztókabátos alakok, akiket mindenki furának, rossz esetben bolondnak tart. Ugyanakkor...*
~...ha nem volnék szerzetes...~
*Nincs bátorsága befejezni a gondolatot. Ebben nőtt fel, és soha nem ismert más életet. A megalkuvással, "ahogy vesszük"-kel, elhallgatással teli világi gondolkodást valamennyire érteni véli, de viszolyog tőle. Csak egy kicsit meg nem lehet valaki szerzetes. Mégis, milyen belső várkastély kell ahhoz, hogy valaki megőrizze magát?*
~El kéne vennem a fejem a válláról...~
*...mihelyt összegyűlt az akarat hozzá. De ott még nem tartunk.*
5929. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-05-23 21:53:52
Üzenet elküldve: 2022-05-23 21:53:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Úton//
* A lány miközben készülődik a felállásra, látja, hogy a férfi figyeli őt. Ő inkább hanyagul néz a férfire, ugyanakkor a férfi figyelmét sem tolakodásnak, hanem inkább gondoskodásnak éli meg.
A férfi bemutatkozását örömmel fogadja, és bemutatkozással válaszol.*
- Naiellatika Erolitamo vagyok, de legtöbben csak Naiell-nek szólítanak.* mondja, majd a Taverna hallatán megörül* Én is tervezek betérni a Taverna-ba * válaszol, válaszában a meglepetés és az öröm keveredik.*
- Ha gondolja, mehetnénk együtt, * ajánlja fel a lehetőséget, de eszébe jut, hogy ez mégsem jó ötlet, hiszen a férfi lóval van, és csak feltartaná * de nem akarom feltartani, lóval nyilván jóval gyorsabb Önnek az utat megtenni.* pontosítja az előző mondatát.
Örül, hogy találkozott a férfival, de megérti, ha ő most inkább lóháton folytatja az útját.*
* A lány miközben készülődik a felállásra, látja, hogy a férfi figyeli őt. Ő inkább hanyagul néz a férfire, ugyanakkor a férfi figyelmét sem tolakodásnak, hanem inkább gondoskodásnak éli meg.
A férfi bemutatkozását örömmel fogadja, és bemutatkozással válaszol.*
- Naiellatika Erolitamo vagyok, de legtöbben csak Naiell-nek szólítanak.* mondja, majd a Taverna hallatán megörül* Én is tervezek betérni a Taverna-ba * válaszol, válaszában a meglepetés és az öröm keveredik.*
- Ha gondolja, mehetnénk együtt, * ajánlja fel a lehetőséget, de eszébe jut, hogy ez mégsem jó ötlet, hiszen a férfi lóval van, és csak feltartaná * de nem akarom feltartani, lóval nyilván jóval gyorsabb Önnek az utat megtenni.* pontosítja az előző mondatát.
Örül, hogy találkozott a férfival, de megérti, ha ő most inkább lóháton folytatja az útját.*
5928. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-05-23 19:08:54
Üzenet elküldve: 2022-05-23 19:08:54
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Úton//
* Nem zavarja a lány esetleges illetlensége. Bár bizonytalan még fajtáját illetően, s hogy ténylegesen fiatal, avagy épp csak annak látszik. Igaz ami igaz, ő sem szokta volt kedvelni, ha pihenés közben megzavarják. Az pedig a másik igazság, hogy valós pihenését nem igazán tudják megzavarni. Látva, hogy a lány felkelni készül, s szóban is megerősíti, nincs semmi baja, már csak a szokásos Breon stílusban követi őt figyelemmel. Aggódnia ezek szerint nincs miért, noha kissé zsibbadtan kel fel a fűből, de ez ilyenkor természetes. Szemei, mint sötét fenyves, rezzenéstelenül figyeli a lány arcát, szemének s hajának szép és különös színét. Valamint ha épp látható, hegyesebb füleit. Talán. *
- Valóban kellemesebb itt a levegő, mint általában bármelyik városban.
* A lány kérdésére nem válaszol rögtön, lovát engedi lazább száron mozogni és az említett égtáj felé tekint, figyelve a napot és az irányokat, betájolva magát. Az az észak kicsit tág meghatározás. Az ingoványos vagy Erdőmélye? Neveltetéséhez illőn apró főhajtással mutatkozik be, mert mégis csak ő a férfi. *
- Breon Asthald a nevem, és a Tavernába tartok. Régebb idők óta kedvenc törzshelyemnek mondható. Jobban kedvelem, mint a zsúfoltabb Pegazust.
* Azon ritka alkalmak egyikén elsődleges pihenője itt van. Utána indul majd csak többi dolgát intézni. De az majd csak holnapra marad. *
* Nem zavarja a lány esetleges illetlensége. Bár bizonytalan még fajtáját illetően, s hogy ténylegesen fiatal, avagy épp csak annak látszik. Igaz ami igaz, ő sem szokta volt kedvelni, ha pihenés közben megzavarják. Az pedig a másik igazság, hogy valós pihenését nem igazán tudják megzavarni. Látva, hogy a lány felkelni készül, s szóban is megerősíti, nincs semmi baja, már csak a szokásos Breon stílusban követi őt figyelemmel. Aggódnia ezek szerint nincs miért, noha kissé zsibbadtan kel fel a fűből, de ez ilyenkor természetes. Szemei, mint sötét fenyves, rezzenéstelenül figyeli a lány arcát, szemének s hajának szép és különös színét. Valamint ha épp látható, hegyesebb füleit. Talán. *
- Valóban kellemesebb itt a levegő, mint általában bármelyik városban.
* A lány kérdésére nem válaszol rögtön, lovát engedi lazább száron mozogni és az említett égtáj felé tekint, figyelve a napot és az irányokat, betájolva magát. Az az észak kicsit tág meghatározás. Az ingoványos vagy Erdőmélye? Neveltetéséhez illőn apró főhajtással mutatkozik be, mert mégis csak ő a férfi. *
- Breon Asthald a nevem, és a Tavernába tartok. Régebb idők óta kedvenc törzshelyemnek mondható. Jobban kedvelem, mint a zsúfoltabb Pegazust.
* Azon ritka alkalmak egyikén elsődleges pihenője itt van. Utána indul majd csak többi dolgát intézni. De az majd csak holnapra marad. *
5927. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-05-22 22:04:33
Üzenet elküldve: 2022-05-22 22:04:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 433
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 433
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*A társa felől érkező csendet aggódva veszi tudomásul, de nem veszíti el teljesen bizakodását; talán ő is csak élvezi a pillanatot, nem lenne bölcs megtörni felesleges csacsogással. Hagyja megülni a nyugalmat, amit a táj ad ajándékul, majd előrefelé biccent a fejével; már nem sok a távolság a folyóig, s utána vissza. Maga elé, majd lefelé nézve teszi a lépéseket, ez egyszer hagyva pillantását szétszóródni a füven, a közöttük kikukucskáló őzbarna földön, az útközben előforduló rovarvilágon; egy hangyadomb mellett is elhaladnak, megannyi építői sehol szem alatt. Elfut elölük egy kis gyík, beleolvadva zöld testével a fűtengerbe. Bal szeme sarkával mintha egy szürke foltot is elkapott volna, valószínűleg megzavartak egy mezei nyulat. A nagyobb fűszálak megnyúlásán kívül továbbra is semmi hang, mindössze saját lépéseik és a szél.
Bár megannyi embernek ez nem lett volna szenzációs tevékenykedés, Ukromnak, ezután a sok városban töltött monoton nap után maga volt a megváltás. És ahogy sejti, Nawanthirinak is kellemes lehet ez a kis változatosság.
Végül csak látszani kezd a víztest a távolban, és nem tart sokáig, míg a lábuk előtt nem csörgedezik a folyó. Ráadásul még nem is sötétedik, így még nem szükséges azonnal hátraarcot tenniük. Az ork kiegyenesedik, az utóbbihoz hasonlóan, és orrán keresztül úgy fújja ki a levegőt, mintha felsóhajtana. Tekintetén ezúttal nem elégedettség, hanem inkább hiány látszik. Úgy bólint a folyó irányába, mintha ő súgta volna meg valódi érzelmét. Az idő kellemes, de már nem annyira, hogy gondolkodás nélkül leüljék a partra, ellenben ő bizony pontosan úgy tesz, elfoglalva egy természet alkotta, fűtől csupasz minidombot földrakásból. Lábát, szorosán egymás mellet, lelógatja.
Ezúttal nem fordul Nawanthirihoz, nem intéz hozzá kérdést; eszes embernek tartva őt úgy véli, tudja már ennek a "kitérőnek" az értelmét, így céltalannak tartja véleményéért tudakozni, vagy magát dicsőíteni. Nem, helyette a folyót nézi, megtartva nesztelenségét.*
*A társa felől érkező csendet aggódva veszi tudomásul, de nem veszíti el teljesen bizakodását; talán ő is csak élvezi a pillanatot, nem lenne bölcs megtörni felesleges csacsogással. Hagyja megülni a nyugalmat, amit a táj ad ajándékul, majd előrefelé biccent a fejével; már nem sok a távolság a folyóig, s utána vissza. Maga elé, majd lefelé nézve teszi a lépéseket, ez egyszer hagyva pillantását szétszóródni a füven, a közöttük kikukucskáló őzbarna földön, az útközben előforduló rovarvilágon; egy hangyadomb mellett is elhaladnak, megannyi építői sehol szem alatt. Elfut elölük egy kis gyík, beleolvadva zöld testével a fűtengerbe. Bal szeme sarkával mintha egy szürke foltot is elkapott volna, valószínűleg megzavartak egy mezei nyulat. A nagyobb fűszálak megnyúlásán kívül továbbra is semmi hang, mindössze saját lépéseik és a szél.
Bár megannyi embernek ez nem lett volna szenzációs tevékenykedés, Ukromnak, ezután a sok városban töltött monoton nap után maga volt a megváltás. És ahogy sejti, Nawanthirinak is kellemes lehet ez a kis változatosság.
Végül csak látszani kezd a víztest a távolban, és nem tart sokáig, míg a lábuk előtt nem csörgedezik a folyó. Ráadásul még nem is sötétedik, így még nem szükséges azonnal hátraarcot tenniük. Az ork kiegyenesedik, az utóbbihoz hasonlóan, és orrán keresztül úgy fújja ki a levegőt, mintha felsóhajtana. Tekintetén ezúttal nem elégedettség, hanem inkább hiány látszik. Úgy bólint a folyó irányába, mintha ő súgta volna meg valódi érzelmét. Az idő kellemes, de már nem annyira, hogy gondolkodás nélkül leüljék a partra, ellenben ő bizony pontosan úgy tesz, elfoglalva egy természet alkotta, fűtől csupasz minidombot földrakásból. Lábát, szorosán egymás mellet, lelógatja.
Ezúttal nem fordul Nawanthirihoz, nem intéz hozzá kérdést; eszes embernek tartva őt úgy véli, tudja már ennek a "kitérőnek" az értelmét, így céltalannak tartja véleményéért tudakozni, vagy magát dicsőíteni. Nem, helyette a folyót nézi, megtartva nesztelenségét.*
5926. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-05-22 18:05:43
Üzenet elküldve: 2022-05-22 18:05:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Úton//
*Mire felül, és a férfi válaszol, rájön, hogy az imént túl hirtelen és talán ellenséges volt. Még egyszer végignéz a férfin, látja nyugalmát és kedvességét. ~Valóban azt hihette, hogy rosszul vagyok, és segíteni akart.~ gondolja.*
-Köszönöm kedvességét, de jól vagyok.* mondja már jóval kedvesebben* Most értem ki a városból, és csak kihasználtam a lehetőséget egy kis pihenésre* magyarázza.
Aztán jobban megnézi a férfit, akit egészen barátságosnak lát. ~ Lehet, hogy igaza van a férfinek, talán túl könnyelmű voltam~ gondolja.
Közben megmozgatja a végtagjait, és elhatározza, hogy feláll ~ egy kicsit kellemetlennek érzem, hogy itt ülök a férfi előtt ~ gondolja. Eléggé elgémberedtek a tagjai, ezért még egy kicsit mozgatja és masszírozza őket, majd feláll. Mosolyogva és jókedvűen néz a férfira.*
-Uram, ön mi járatban van errefelé? * kérdezi, majd folytatja * Én északra tartok. * mondja kedvesen.*
*Mire felül, és a férfi válaszol, rájön, hogy az imént túl hirtelen és talán ellenséges volt. Még egyszer végignéz a férfin, látja nyugalmát és kedvességét. ~Valóban azt hihette, hogy rosszul vagyok, és segíteni akart.~ gondolja.*
-Köszönöm kedvességét, de jól vagyok.* mondja már jóval kedvesebben* Most értem ki a városból, és csak kihasználtam a lehetőséget egy kis pihenésre* magyarázza.
Aztán jobban megnézi a férfit, akit egészen barátságosnak lát. ~ Lehet, hogy igaza van a férfinek, talán túl könnyelmű voltam~ gondolja.
Közben megmozgatja a végtagjait, és elhatározza, hogy feláll ~ egy kicsit kellemetlennek érzem, hogy itt ülök a férfi előtt ~ gondolja. Eléggé elgémberedtek a tagjai, ezért még egy kicsit mozgatja és masszírozza őket, majd feláll. Mosolyogva és jókedvűen néz a férfira.*
-Uram, ön mi járatban van errefelé? * kérdezi, majd folytatja * Én északra tartok. * mondja kedvesen.*
5925. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-05-22 09:22:13
Üzenet elküldve: 2022-05-22 09:22:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A szív sötétje//
*A gondolataiba merülve üldögél egy sátor tetején. Hiába, vannak előnyei annak, ha valaki kicsi és könnyű. Még az utazás elején szokott rá erre. Rájött, hogy idefent egyszerre tud eltűnni a sürgő-forgó emberek útjából, és képes figyelni a... Nos, a sürgést-forgást. Volt ideje megtanulni a táborverés táncát, ahogy magában nevezte a minden nap lejátszódó eseménysort. Még néhány nap, és felbátorodik annyira, hogy a kezével is vezényelje a tánckart. Ma még megelégszik annyival, hogy a szemével követi, ahogyan a sátrak és a hevenyészett karám kinőnek a földből. A zajok ritmusára dallamtalanul kezd dúdolgatni, majd néhány ütem után egyszerű melódiát is kitalál hozzá. Már-már szöveget is írna hozzá, amikor megszólítják.*
- Tessék? *Tökéletesen értette a nő szavait, csak időt szeretne nyerni, hogy kitisztítsa a fejéből a zenét, és képes legyen kerek mondatokban válaszolni. A tündérnek pisszegő nő első látásra sem illik a karaván közegébe. ~ Kicsi lány?! Már megint gyereknek néznek! ~ Második pillantásra amolyan örök idegennek tűnik, aki valószínűleg bármerre jár, figyelmet kelt. ~ Vajon honnan jöhetett? ~ Egy szívdobbanásnyival tovább tart az elvárhatónál, mire végre felel a kérdésre.*
- Kedves tőled, de megvan mindenem. Velük vagyok. *Int a fejével a sátor másik oldalánál beszélgető kereskedők felé.* És ők vigyáznak rám. *Mutat a jó száz lépésnyire tábort verő, szedett-vedett katonák felé.* Hacsak... *Még egyszer végignéz a barbár asszonyon és a társán.* Butaság, ne haragudj! Itt biztosan nem. De hát azért vagyok úton, hogy segítsek magamon. Tudod, csak Artheniorig utazom velük.
- Üzletelni szeretnétek vagy szórakoznátok? *Emeli meg a pánsípját reménykedve.* Esténként a kereskedőknek játszom, de mindig ugyanazt a pár dalt kérik. Megmutassak egyet, amit magam szereztem?
//A szív sötétje//
*A gondolataiba merülve üldögél egy sátor tetején. Hiába, vannak előnyei annak, ha valaki kicsi és könnyű. Még az utazás elején szokott rá erre. Rájött, hogy idefent egyszerre tud eltűnni a sürgő-forgó emberek útjából, és képes figyelni a... Nos, a sürgést-forgást. Volt ideje megtanulni a táborverés táncát, ahogy magában nevezte a minden nap lejátszódó eseménysort. Még néhány nap, és felbátorodik annyira, hogy a kezével is vezényelje a tánckart. Ma még megelégszik annyival, hogy a szemével követi, ahogyan a sátrak és a hevenyészett karám kinőnek a földből. A zajok ritmusára dallamtalanul kezd dúdolgatni, majd néhány ütem után egyszerű melódiát is kitalál hozzá. Már-már szöveget is írna hozzá, amikor megszólítják.*
- Tessék? *Tökéletesen értette a nő szavait, csak időt szeretne nyerni, hogy kitisztítsa a fejéből a zenét, és képes legyen kerek mondatokban válaszolni. A tündérnek pisszegő nő első látásra sem illik a karaván közegébe. ~ Kicsi lány?! Már megint gyereknek néznek! ~ Második pillantásra amolyan örök idegennek tűnik, aki valószínűleg bármerre jár, figyelmet kelt. ~ Vajon honnan jöhetett? ~ Egy szívdobbanásnyival tovább tart az elvárhatónál, mire végre felel a kérdésre.*
- Kedves tőled, de megvan mindenem. Velük vagyok. *Int a fejével a sátor másik oldalánál beszélgető kereskedők felé.* És ők vigyáznak rám. *Mutat a jó száz lépésnyire tábort verő, szedett-vedett katonák felé.* Hacsak... *Még egyszer végignéz a barbár asszonyon és a társán.* Butaság, ne haragudj! Itt biztosan nem. De hát azért vagyok úton, hogy segítsek magamon. Tudod, csak Artheniorig utazom velük.
- Üzletelni szeretnétek vagy szórakoznátok? *Emeli meg a pánsípját reménykedve.* Esténként a kereskedőknek játszom, de mindig ugyanazt a pár dalt kérik. Megmutassak egyet, amit magam szereztem?
5924. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-05-21 21:58:19
Üzenet elküldve: 2022-05-21 21:58:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A szív sötétje//
*Learon már éppen belekezdene abba az értekezésbe, hogy ő nem ért a pálinkafőzéshez és kell valaki aki megtanítja, mert ez így nem mehet már tovább, amikor látja a lányon, hogy valami sokkal fontosabbat akar neki elmondani, mint a házilag pancsolt alkohol, tehát egyelőre nem szólal még meg, hanem csak tekintetével próbálja egy kis plusz önbizalommal felruházni drága barátnőjét. Nem is érti rögtön, hogy mi lehet olyan téma, amit nem tud neki csak úgy elmondani, ahogy bármi mást is, szóval végül pár szót is hozzáfűz a dologhoz.*
-Nyugodtan mondj el bármit. Ha tudok, segítek benne! *Bólint őszintén, de ezek nem csak szavak, hiszen tudhatja már Rheia, hogy Learon tényleg nagyon sok mindenre képes azokért, akiket szeret. Szinte bármire, ahogy mondta is. Engedi magát terelni a fák felé, hiszen ha ott kényelmesebben ered meg a barbár leány nyelve, akkor menjenek oda, a pásztormágusnak akárhol tökéletes. Learon egyébként nem hall és nem is szagol még semmit, de ez nem is olyan furcsa, hiszen megszokta már, hogy érzékei sosem voltak olyan kifinomultak és jók, mint a legtöbbeké. Talán ezt vették el tőle az istenek és a Szellemek a sok segítségért cserébe.*
-Mire gondolsz? *Húzza fel szemöldökét, mert még arra gondol, hogy ez is az előbbiekben készülő nagy kitárulkozás előjátéka. Csak akkor tűnik fel neki, hogy valami teljesen másról van szó, amikor követi a lány ujjának vonalát a kereskedők felé. Több se kell neki, hogy el is induljon oda, hiszen ahogy nagyanyja mondta, ahol árusok vannak, ott lehetőségek is. Learon pedig szeret élni ezekkel a lehetőségekkel. Egyébként tényleg nem tűnnek ki, hiszen Learon most otthon hagyta díszes kabátját és csak egyszerű ingben és vászonnadrágban van, azok sem túlzottan újak.*
*Elborzasztja az emberkereskedelem gondolata és már érzi, hogy izzik fel belülről az agya. Ilyenkor képes lenne az egész helyet porig égetni, de aztán nem kell sok egy másodpercnél, hogy teljesen higgadt legyen és újra megszokott, nyugodt mosolya költözzön vissza arcára.*
-Ha eladó, hát megveszem és szabad lesz. Nem tűröm a rabszolgaságot és tudom, hogy a törvények itt már velem értenek egyet. Aztán hívjuk az artheniori katonákat vagy akármit, hogy kezdjenek vele valamit, de előbb legyen biztonságban a lány. *Suttogja vissza gyorsan, nehogy Rheia, aki nála sokkal meggondolatlanabb jellem, valami butaságot tegyen hirtelen. Mikor odalépnek hozzá, igyekszik felvenni legbarátságosabb arcát, amivel eddig nem sokszor lőtt mellé. A beszédet ezúttal átengedi barátnőjének, mégiscsak ő a barátságosabb így kinézetre kettejük közül.*
//A szív sötétje//
*Learon már éppen belekezdene abba az értekezésbe, hogy ő nem ért a pálinkafőzéshez és kell valaki aki megtanítja, mert ez így nem mehet már tovább, amikor látja a lányon, hogy valami sokkal fontosabbat akar neki elmondani, mint a házilag pancsolt alkohol, tehát egyelőre nem szólal még meg, hanem csak tekintetével próbálja egy kis plusz önbizalommal felruházni drága barátnőjét. Nem is érti rögtön, hogy mi lehet olyan téma, amit nem tud neki csak úgy elmondani, ahogy bármi mást is, szóval végül pár szót is hozzáfűz a dologhoz.*
-Nyugodtan mondj el bármit. Ha tudok, segítek benne! *Bólint őszintén, de ezek nem csak szavak, hiszen tudhatja már Rheia, hogy Learon tényleg nagyon sok mindenre képes azokért, akiket szeret. Szinte bármire, ahogy mondta is. Engedi magát terelni a fák felé, hiszen ha ott kényelmesebben ered meg a barbár leány nyelve, akkor menjenek oda, a pásztormágusnak akárhol tökéletes. Learon egyébként nem hall és nem is szagol még semmit, de ez nem is olyan furcsa, hiszen megszokta már, hogy érzékei sosem voltak olyan kifinomultak és jók, mint a legtöbbeké. Talán ezt vették el tőle az istenek és a Szellemek a sok segítségért cserébe.*
-Mire gondolsz? *Húzza fel szemöldökét, mert még arra gondol, hogy ez is az előbbiekben készülő nagy kitárulkozás előjátéka. Csak akkor tűnik fel neki, hogy valami teljesen másról van szó, amikor követi a lány ujjának vonalát a kereskedők felé. Több se kell neki, hogy el is induljon oda, hiszen ahogy nagyanyja mondta, ahol árusok vannak, ott lehetőségek is. Learon pedig szeret élni ezekkel a lehetőségekkel. Egyébként tényleg nem tűnnek ki, hiszen Learon most otthon hagyta díszes kabátját és csak egyszerű ingben és vászonnadrágban van, azok sem túlzottan újak.*
*Elborzasztja az emberkereskedelem gondolata és már érzi, hogy izzik fel belülről az agya. Ilyenkor képes lenne az egész helyet porig égetni, de aztán nem kell sok egy másodpercnél, hogy teljesen higgadt legyen és újra megszokott, nyugodt mosolya költözzön vissza arcára.*
-Ha eladó, hát megveszem és szabad lesz. Nem tűröm a rabszolgaságot és tudom, hogy a törvények itt már velem értenek egyet. Aztán hívjuk az artheniori katonákat vagy akármit, hogy kezdjenek vele valamit, de előbb legyen biztonságban a lány. *Suttogja vissza gyorsan, nehogy Rheia, aki nála sokkal meggondolatlanabb jellem, valami butaságot tegyen hirtelen. Mikor odalépnek hozzá, igyekszik felvenni legbarátságosabb arcát, amivel eddig nem sokszor lőtt mellé. A beszédet ezúttal átengedi barátnőjének, mégiscsak ő a barátságosabb így kinézetre kettejük közül.*
5923. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-05-21 21:05:07
Üzenet elküldve: 2022-05-21 21:05:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A szív sötétje//
*Szép napjuk van, és kellemes időt töltenek Learon barátjával, erre igazán nem lehet panasza, ám a szavakra csak félig figyel oda. Pontosabban odafigyel, de tudatáig nem egészen jutnak el.*
- A szilva, az viszont nagyon finom lett idén. Lehet pálinkát kellene csinálni belőle.
*Ajkait harapdálva töpreng, igyekszik jó alaposan megrágni a szavakat, mielőtt összeszedi a bátorságát, hogy kimondja őket.*
- Ami azt illeti más oka is van, hogy erre a nagy sétára hívtalak. Mármint azon túl más, hogy rég láttalak, és mindig örülök ha élvezhetem a jelenlétedet.
*A hosszas felvezetés, illetve a barbár nő hanghordozása sejtetni véli a pásztorral, hogy komoly dologról van szó.*
- A fák árnyékában biztonságban beszélhetünk, mert amit mondani kívánok, az elég komoly dolog, de az életemet rád bíznám, drága barátom.
*Szavai nyomatékosításaként megfogja Learon felkarját, és gyengéden megszorítja azt, mintha a férfi szorulna némi biztatásra.
Éppen szólásra nyílnak ajkai, amikor figyelmét valami váratlanul másra tereli. Zaj üti meg füleit, de nem a természeté, hanem távoli morajlás, ami füst édes illatával elegyedik.*
- Van itt valami készülőben.
*Állapítja meg igen bölcsen, miközben kíváncsisága okán megszaporázza lépteit. Nincs oka semmi szörnyűséget feltételeznie ilyen közel a városhoz, ráadásul fényes nappal. Rövidesen be is bizonyosodik, hogy nem másról volt szó, csupán egy letáborozott karavánról.*
- Ejha, nézd azokat a kereskedőket!
*Mutat a színes kelmék között pihenő kalmárok felé.*
- Megnézzük közelebbről? Biztos nem bánják, úgysem tudják, hogy velük vagyunk vagy sem.
*Több sem kell már megy is a tábor belseje felé magabiztos léptekkel. Ruházatuk miatt talán nincs ok az aggodalomra, nem tűnnek ki annyira a zsoldosok közül.*
*Nem telik sokba mire Karheia megpillant egy nagyon aprócska szerzetet, aki emiatt akaratlanul is figyelemfelkeltővé válik a számára. Pont egy kereskedő sátor közelében véli felfedezni, és egy buta gondolat kezdi el nyomasztani, amivel suttogva Learonhoz is fordul, hátha ő sejti a választ.*
- Szerinted ő is eladó? Szabad itt olyat egyáltalán?
*Még mindig nem ismeri ki teljesen magát Arthenior törvényeiben, illetve abban sem, hogy meddig nyúlnak a város határai, ahol azok esetleg érvényesek lehetnek. Némi tépelődés közepette közelebb lép, igyekszik felmérni, hogy a tündér leány vajon rémült, esetleg bántották e azok a durva alakok.*
- Pssszt! Kicsi lány! Szükséged van segítségre?
*Szólítja meg fojtott hangon az ismeretlent, remélhetőleg nem keltve fel más figyelmét is szavaival.*
//A szív sötétje//
*Szép napjuk van, és kellemes időt töltenek Learon barátjával, erre igazán nem lehet panasza, ám a szavakra csak félig figyel oda. Pontosabban odafigyel, de tudatáig nem egészen jutnak el.*
- A szilva, az viszont nagyon finom lett idén. Lehet pálinkát kellene csinálni belőle.
*Ajkait harapdálva töpreng, igyekszik jó alaposan megrágni a szavakat, mielőtt összeszedi a bátorságát, hogy kimondja őket.*
- Ami azt illeti más oka is van, hogy erre a nagy sétára hívtalak. Mármint azon túl más, hogy rég láttalak, és mindig örülök ha élvezhetem a jelenlétedet.
*A hosszas felvezetés, illetve a barbár nő hanghordozása sejtetni véli a pásztorral, hogy komoly dologról van szó.*
- A fák árnyékában biztonságban beszélhetünk, mert amit mondani kívánok, az elég komoly dolog, de az életemet rád bíznám, drága barátom.
*Szavai nyomatékosításaként megfogja Learon felkarját, és gyengéden megszorítja azt, mintha a férfi szorulna némi biztatásra.
Éppen szólásra nyílnak ajkai, amikor figyelmét valami váratlanul másra tereli. Zaj üti meg füleit, de nem a természeté, hanem távoli morajlás, ami füst édes illatával elegyedik.*
- Van itt valami készülőben.
*Állapítja meg igen bölcsen, miközben kíváncsisága okán megszaporázza lépteit. Nincs oka semmi szörnyűséget feltételeznie ilyen közel a városhoz, ráadásul fényes nappal. Rövidesen be is bizonyosodik, hogy nem másról volt szó, csupán egy letáborozott karavánról.*
- Ejha, nézd azokat a kereskedőket!
*Mutat a színes kelmék között pihenő kalmárok felé.*
- Megnézzük közelebbről? Biztos nem bánják, úgysem tudják, hogy velük vagyunk vagy sem.
*Több sem kell már megy is a tábor belseje felé magabiztos léptekkel. Ruházatuk miatt talán nincs ok az aggodalomra, nem tűnnek ki annyira a zsoldosok közül.*
*Nem telik sokba mire Karheia megpillant egy nagyon aprócska szerzetet, aki emiatt akaratlanul is figyelemfelkeltővé válik a számára. Pont egy kereskedő sátor közelében véli felfedezni, és egy buta gondolat kezdi el nyomasztani, amivel suttogva Learonhoz is fordul, hátha ő sejti a választ.*
- Szerinted ő is eladó? Szabad itt olyat egyáltalán?
*Még mindig nem ismeri ki teljesen magát Arthenior törvényeiben, illetve abban sem, hogy meddig nyúlnak a város határai, ahol azok esetleg érvényesek lehetnek. Némi tépelődés közepette közelebb lép, igyekszik felmérni, hogy a tündér leány vajon rémült, esetleg bántották e azok a durva alakok.*
- Pssszt! Kicsi lány! Szükséged van segítségre?
*Szólítja meg fojtott hangon az ismeretlent, remélhetőleg nem keltve fel más figyelmét is szavaival.*
5922. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-05-20 18:44:28
Üzenet elküldve: 2022-05-20 18:44:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Az eddigiekhez képest viharos gyorsasággal jutnak ki a városból. Ahogy a házak elmaradnak, az országút egy darabig még fák között halad, amelyek jobboldalt nemsokára csalitossá ritkulnak, míg el nem fogynak teljesen. Ukrom ekkor letér az útról, és ezen a nagy mezőn át elindul a folyó felé. A szerzetes szótlanul követi. A tekintetét a látóhatáron nyugtatja, és hagyja szabadon nyargalászni a gondolatait. Repülni nem tudnak még, hisz csak most kerültek le róluk a béklyók, de a rónát befutják kelettől-nyugatig, sokáig sehol nem időzve.
A szürkebőrű aztán egyszer csak megáll, mint aki hazaért. Nawanthiri szelíden rámosolyog, de a szél az arcába fújja a sörényét. Szórakozottan megpróbálja a füle mögé simítani, és közben bólint. Legszívesebben elfeküdne, hogy alul a föld simuljon a hátához, fönt pedig ne lásson semmi mást, csak a végtelen eget. Megvárná a csillagokat. Lenne valakiből senki.
A valakiságot azonban nem olyan könnyű levetni, mint egy rossz kabátot, így aztán a lány sem felejti el, hogy másnap dolgozniuk kell, és felfázik, ha a földön fekve várja ki az éjszakát. A csendbe azonban nem akar beleszólni. Talán majd hazafelé. Most hagyja, hogy az ork vezesse, amerre jónak látja, közben pedig hallgatja a suttogó szelet.*
*Az eddigiekhez képest viharos gyorsasággal jutnak ki a városból. Ahogy a házak elmaradnak, az országút egy darabig még fák között halad, amelyek jobboldalt nemsokára csalitossá ritkulnak, míg el nem fogynak teljesen. Ukrom ekkor letér az útról, és ezen a nagy mezőn át elindul a folyó felé. A szerzetes szótlanul követi. A tekintetét a látóhatáron nyugtatja, és hagyja szabadon nyargalászni a gondolatait. Repülni nem tudnak még, hisz csak most kerültek le róluk a béklyók, de a rónát befutják kelettől-nyugatig, sokáig sehol nem időzve.
A szürkebőrű aztán egyszer csak megáll, mint aki hazaért. Nawanthiri szelíden rámosolyog, de a szél az arcába fújja a sörényét. Szórakozottan megpróbálja a füle mögé simítani, és közben bólint. Legszívesebben elfeküdne, hogy alul a föld simuljon a hátához, fönt pedig ne lásson semmi mást, csak a végtelen eget. Megvárná a csillagokat. Lenne valakiből senki.
A valakiságot azonban nem olyan könnyű levetni, mint egy rossz kabátot, így aztán a lány sem felejti el, hogy másnap dolgozniuk kell, és felfázik, ha a földön fekve várja ki az éjszakát. A csendbe azonban nem akar beleszólni. Talán majd hazafelé. Most hagyja, hogy az ork vezesse, amerre jónak látja, közben pedig hallgatja a suttogó szelet.*
5921. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-05-20 18:20:37
Üzenet elküldve: 2022-05-20 18:20:37
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Úton//
* A kellemes melegben komolyan aggódni kezd, mikor a fűben heverő leány nem szólal meg. Szinte meg se rezzen, mikor megszólítja. Közelebb lép, lovát hátrahagyva és már épp letérdelne mellé, mikor felé fordul a lány, s hunyorogva nyitogatni kezdi szemeit. Nem nyugszik meg teljesen, de hátrál pár lépést, hogy illőbb távolságban legyen. A hölgy kissé már ingerülten kérdez vissza, de nem szabadkozik sokáig. *
- Elnézését kérem kisasszony, de azt hittem rosszul lett a melegben, ezért fekszik itt.
* Megfogja lova kantárját és még hátrébb lép, arra az esetre, ha a hölgy fel kívánná adni kényelmesnek érzett pozícióját. A hangja nem lett ingerült, sőt, a tőle megszokott nyugodt. Mély, mint a tengermoraj. Figyeli még kis ideig az ifjú hölgyet, valóban jól érzi-e magát? Ha nincs gond, akkor akár tovább is állhat. Bár őrjárat ide vagy oda, így itt heverni a fűben némileg veszélyes. *
* A kellemes melegben komolyan aggódni kezd, mikor a fűben heverő leány nem szólal meg. Szinte meg se rezzen, mikor megszólítja. Közelebb lép, lovát hátrahagyva és már épp letérdelne mellé, mikor felé fordul a lány, s hunyorogva nyitogatni kezdi szemeit. Nem nyugszik meg teljesen, de hátrál pár lépést, hogy illőbb távolságban legyen. A hölgy kissé már ingerülten kérdez vissza, de nem szabadkozik sokáig. *
- Elnézését kérem kisasszony, de azt hittem rosszul lett a melegben, ezért fekszik itt.
* Megfogja lova kantárját és még hátrébb lép, arra az esetre, ha a hölgy fel kívánná adni kényelmesnek érzett pozícióját. A hangja nem lett ingerült, sőt, a tőle megszokott nyugodt. Mély, mint a tengermoraj. Figyeli még kis ideig az ifjú hölgyet, valóban jól érzi-e magát? Ha nincs gond, akkor akár tovább is állhat. Bár őrjárat ide vagy oda, így itt heverni a fűben némileg veszélyes. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6203-6222