Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 12 (221. - 240. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
240. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-12-04 13:04:17
Üzenet elküldve: 2012-12-04 13:04:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//A karaván//
*Valóban hallgatag, hisz még mindig Gorduzar árulásán bosszankodik. De. legalább tanult az esetből, s egy darabig biztos nem nyitja meg lelkét másnak. Merengve nézelődik a megbízók után, s lassú léptekkel közelíti meg a gyülekező csapatot. Magában még vagy ezerszer átkozza el magát, amiért ilyen ostoba volt, így nem nagyon figyel a vele kommunikálni próbálókra. Csak mikor a kiosztásra váró aranyak kezdenek csilingelni, akkor fordítja figyelmét a társaság felé. Mosolyt csal arcára a súlyos zsák, s végre néma ajkai mögül is előbújik egy csekélyke hang.*
- Köszönöm!
*Gondolkodás nélkül erszényébe tömi az aranyakat, majd vállára csapja hátizsákját és a parancsnak megfelelően a csorda élére áll. Bár még nem tudja biztosan, hiszen névről nem ismeri megbízóit, de valahogy a név hangzása sejtetni engedi, hogy bizony azzal a fickóval kell majd az élen őrködnie, akivel némi flörtbe kezdett még a fogadóban. Tán még egy kis szórakozás is jut a munka mellé vagy még több pénz a kiemelkedő teljesítményért... Ez még egyelőre rejtély, ami némi izgalommal fűszerezi Nanaia egyébként semleges hangulatát. Minek bánkódna egy ostoba kölyök miatt, ha számtalan férfi szaladgál a világban?! Indulásra kész várakozik a csorda elején, s ha Marssal csatlakozik hozzá, egyelőre szótlanul indul el mellette.*
*Valóban hallgatag, hisz még mindig Gorduzar árulásán bosszankodik. De. legalább tanult az esetből, s egy darabig biztos nem nyitja meg lelkét másnak. Merengve nézelődik a megbízók után, s lassú léptekkel közelíti meg a gyülekező csapatot. Magában még vagy ezerszer átkozza el magát, amiért ilyen ostoba volt, így nem nagyon figyel a vele kommunikálni próbálókra. Csak mikor a kiosztásra váró aranyak kezdenek csilingelni, akkor fordítja figyelmét a társaság felé. Mosolyt csal arcára a súlyos zsák, s végre néma ajkai mögül is előbújik egy csekélyke hang.*
- Köszönöm!
*Gondolkodás nélkül erszényébe tömi az aranyakat, majd vállára csapja hátizsákját és a parancsnak megfelelően a csorda élére áll. Bár még nem tudja biztosan, hiszen névről nem ismeri megbízóit, de valahogy a név hangzása sejtetni engedi, hogy bizony azzal a fickóval kell majd az élen őrködnie, akivel némi flörtbe kezdett még a fogadóban. Tán még egy kis szórakozás is jut a munka mellé vagy még több pénz a kiemelkedő teljesítményért... Ez még egyelőre rejtély, ami némi izgalommal fűszerezi Nanaia egyébként semleges hangulatát. Minek bánkódna egy ostoba kölyök miatt, ha számtalan férfi szaladgál a világban?! Indulásra kész várakozik a csorda elején, s ha Marssal csatlakozik hozzá, egyelőre szótlanul indul el mellette.*
239. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-12-04 08:31:27
Üzenet elküldve: 2012-12-04 08:31:27
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
*Sohasem hitte volna, hogy ilyen hamar eltelik a hét. Persze ezt csak most, itt Arthenior közelében érzi így. Két három nappal ezelőtt még végtelen hosszúnak tűnt az utazás, főleg így ismerősök nélkül. Néha vált pár szót a többi utazóval, nagy ritkán kérdez a vezetőtől is valami aprót, lényegtelent de azon felül csak a végtelen út ami előtte áll.
- Már a közelben vagyunk? *kérdezte a nap reggelén és végre kedvező választ kapott.
- Látja ott azt a sávot, azt a füves területet, az már Arthenior. Sötétedés előtt ott leszünk. Ha úgy gondolja az éjszakát már a fogadóban töltheti!
Ewa mélyen felsóhajt és hozzálát utolsó reggelijéhez a zötyögő komflison.
Este, a nap első narancsos sugarainál begördül a kocsi Artheniorba.*
- Már a közelben vagyunk? *kérdezte a nap reggelén és végre kedvező választ kapott.
- Látja ott azt a sávot, azt a füves területet, az már Arthenior. Sötétedés előtt ott leszünk. Ha úgy gondolja az éjszakát már a fogadóban töltheti!
Ewa mélyen felsóhajt és hozzálát utolsó reggelijéhez a zötyögő komflison.
Este, a nap első narancsos sugarainál begördül a kocsi Artheniorba.*
238. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-12-03 17:00:25
Üzenet elküldve: 2012-12-03 17:00:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
//Karaván//
-Rendben, úgy mi leszünk a sereghajtók. Egy picit konyítok az állatokhoz, de feltehetőleg ti terelitek a csordát.- közli a megbízóval.
Kael nem ágál a parancsok ellen, hiszen erre jelentkezett és ezért fizetik. Tanulva a kocsmai jelentből, nem sértené meg a megbízót, de a küldetés végeztében szándékozik megszámolni azt az aranyhalmot amit majd átvesznek.
A furcsa csuklyás az őrökkel beszél aztán maga mellé rendeli a nőt, aki eddig meglepően hallgatag maradt. Persze ez jellemző az orkra is és a rendesnek tűnő tündér se szaporítja a szavakat, mégis valahogy túl unalmas lenne az út.
-Azt hiszem elfelejtettem a neveket, vagy csak nem volt jelentőségük eddig... Kael vagyok.- nyújt kezet a marcona orknak, feltéve ha az elfogadja. Persze sok remény nincs, hogy megtörjön a jég, de talán.
-..szóval honnan érkeztél?-
-Rendben, úgy mi leszünk a sereghajtók. Egy picit konyítok az állatokhoz, de feltehetőleg ti terelitek a csordát.- közli a megbízóval.
Kael nem ágál a parancsok ellen, hiszen erre jelentkezett és ezért fizetik. Tanulva a kocsmai jelentből, nem sértené meg a megbízót, de a küldetés végeztében szándékozik megszámolni azt az aranyhalmot amit majd átvesznek.
A furcsa csuklyás az őrökkel beszél aztán maga mellé rendeli a nőt, aki eddig meglepően hallgatag maradt. Persze ez jellemző az orkra is és a rendesnek tűnő tündér se szaporítja a szavakat, mégis valahogy túl unalmas lenne az út.
-Azt hiszem elfelejtettem a neveket, vagy csak nem volt jelentőségük eddig... Kael vagyok.- nyújt kezet a marcona orknak, feltéve ha az elfogadja. Persze sok remény nincs, hogy megtörjön a jég, de talán.
-..szóval honnan érkeztél?-
237. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-12-02 22:06:17
Üzenet elküldve: 2012-12-02 22:06:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
// karaván //
* Miután gyorsan eltette az első részletét a jussának, és elindult a karaván, és őt osztották be a karaván végének őrzésére, hátul kullog, de szeme éber. Kardja, szablyája a hüvelyében pihen, feje jobbra, balra is tekint, olykor hátra. Mivel hátul követi a csordát, jól meg tud figyelni mindent, a többieket is, ahogy mennek előtte. Még mindig kételkedik a társai tárgyi tudásában, de nem is az optimizmusért fizetik Regnetot. Viszonylag egyszerű Orkkal van dolgunk, de nem annyira egyszerű, mint többi ork társa. Kicsit megkönnyebbült, hogy végre elhagyta a várost, már eléggé unta, és elege volt a városiakból.. *
* Miután gyorsan eltette az első részletét a jussának, és elindult a karaván, és őt osztották be a karaván végének őrzésére, hátul kullog, de szeme éber. Kardja, szablyája a hüvelyében pihen, feje jobbra, balra is tekint, olykor hátra. Mivel hátul követi a csordát, jól meg tud figyelni mindent, a többieket is, ahogy mennek előtte. Még mindig kételkedik a társai tárgyi tudásában, de nem is az optimizmusért fizetik Regnetot. Viszonylag egyszerű Orkkal van dolgunk, de nem annyira egyszerű, mint többi ork társa. Kicsit megkönnyebbült, hogy végre elhagyta a várost, már eléggé unta, és elege volt a városiakból.. *
236. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-11-28 09:16:30
Üzenet elküldve: 2012-11-28 09:16:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//Darsam//
- Valóban? *Kérdez vissza játékos mosollyal ajkain, gondolatban a képekkel együtt megsokszorozva az elepedő madamok számát. Határozottan viccesnek találja a dolgot, mit sem sejtve arról mennyire távol jár a valóságtól... nem mintha érdekelné. Ellentétben Dars érzéseivel, ki hamarosan szemtanúja lesz rögtönzött 'előadásának', mely onnan nézve talán még csábítóbb is mint elölről, hiszen míg a maflák csak a ponyva redőit illetve testének csupán néhány részletét bámulhatják, addig Ő a színfalak mögül fedetlen bájain legeltetheti tekintetét. Igaz hátulról, de olykor talán ez még előnyösebb.
Közben persze azok lenn sem nyugodhatnak, bár a félvér fantáziálásához képest jóval gyorsabban és lényegre törőbben kezdenek el ruháiktól megszabadulni. Az egyik a csizmájával bajlódik, a másik már öve csatjával bíbelődik. Mit nekik ing. Úgy is ráérnek odaadni. Így hát nagyon is időszerű a férfinek elindulni.
Nem is érkezhetne jobbkor az utasítás.*
- Hát hallották. *Dob egy csókot lemondó sóhajjal.*
- Szép volt, de eddig tartott. *Nevet saját szavain, s az 'urak' meglepődött ábrázatán mikor a kordély végre elindul. Annak ellenére persze, hogy számított rá kissé őt is meglepi a hirtelen tempóváltás. Alig tud megkapaszkodni. Később lesz egy-két szava férjecskéjéhez, mert nem sok hiányzott hozzá, hogy mégis valamelyik félnótás karjában landoljon. Szerencsére azonban megúszta, s a bak felé botorkálva még egy pokrócot is talált, valamint a másik karját.*
- Valld csak be, élvezted. *Nyom egy csókot arcára miután előre mászott és a takarót lazán maga köré kanyarította úgy hogy végéből jusson valamennyi Darsam ágyékára is.*
- Nem sok hiányzott hozzá, hogy felmásszanak. Látnod kellett volna az arcukat ahogy ott álltak félig kigombolkozva. Az egyik még fel is esett a nadrágjában, mert megfeledkezett róla, hogy letolta. A másik meg a lábát szúrhatta meg valami gazban, miután a csizmáját eldobta, bár őt te is láttad. Ő volt a gyorsabb, aki kitekintett oldalra. Egyébként találtam valamit hátul aminek örülni fogsz. *Kacsint, majd előveszi fegyverét és becsúsztatja hátuk mögé.*
- S most? Merre tovább? *Túr ujjaival aranyló tincsei közé a egyik kezével a háttámlának könyökölve, hagyva, hogy az anyag lazán lecsússzon közben vállairól kicsit többet felfedve ezzel dekoltázsából is.*
- A hogyannal ráérünk később is foglalkozni. *Ívelnek huncut mosolyra ajkai. Mérget venne rá, hogy a férfinek már is van egy-két ötlete arra miként üthetnék el az időt út közben vagy hogyan odázhatnák el a ruha és étel keresést.*
A hozzászólás írója (Ayen Artemor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.28 09:19:58
- Valóban? *Kérdez vissza játékos mosollyal ajkain, gondolatban a képekkel együtt megsokszorozva az elepedő madamok számát. Határozottan viccesnek találja a dolgot, mit sem sejtve arról mennyire távol jár a valóságtól... nem mintha érdekelné. Ellentétben Dars érzéseivel, ki hamarosan szemtanúja lesz rögtönzött 'előadásának', mely onnan nézve talán még csábítóbb is mint elölről, hiszen míg a maflák csak a ponyva redőit illetve testének csupán néhány részletét bámulhatják, addig Ő a színfalak mögül fedetlen bájain legeltetheti tekintetét. Igaz hátulról, de olykor talán ez még előnyösebb.
Közben persze azok lenn sem nyugodhatnak, bár a félvér fantáziálásához képest jóval gyorsabban és lényegre törőbben kezdenek el ruháiktól megszabadulni. Az egyik a csizmájával bajlódik, a másik már öve csatjával bíbelődik. Mit nekik ing. Úgy is ráérnek odaadni. Így hát nagyon is időszerű a férfinek elindulni.
Nem is érkezhetne jobbkor az utasítás.*
- Hát hallották. *Dob egy csókot lemondó sóhajjal.*
- Szép volt, de eddig tartott. *Nevet saját szavain, s az 'urak' meglepődött ábrázatán mikor a kordély végre elindul. Annak ellenére persze, hogy számított rá kissé őt is meglepi a hirtelen tempóváltás. Alig tud megkapaszkodni. Később lesz egy-két szava férjecskéjéhez, mert nem sok hiányzott hozzá, hogy mégis valamelyik félnótás karjában landoljon. Szerencsére azonban megúszta, s a bak felé botorkálva még egy pokrócot is talált, valamint a másik karját.*
- Valld csak be, élvezted. *Nyom egy csókot arcára miután előre mászott és a takarót lazán maga köré kanyarította úgy hogy végéből jusson valamennyi Darsam ágyékára is.*
- Nem sok hiányzott hozzá, hogy felmásszanak. Látnod kellett volna az arcukat ahogy ott álltak félig kigombolkozva. Az egyik még fel is esett a nadrágjában, mert megfeledkezett róla, hogy letolta. A másik meg a lábát szúrhatta meg valami gazban, miután a csizmáját eldobta, bár őt te is láttad. Ő volt a gyorsabb, aki kitekintett oldalra. Egyébként találtam valamit hátul aminek örülni fogsz. *Kacsint, majd előveszi fegyverét és becsúsztatja hátuk mögé.*
- S most? Merre tovább? *Túr ujjaival aranyló tincsei közé a egyik kezével a háttámlának könyökölve, hagyva, hogy az anyag lazán lecsússzon közben vállairól kicsit többet felfedve ezzel dekoltázsából is.*
- A hogyannal ráérünk később is foglalkozni. *Ívelnek huncut mosolyra ajkai. Mérget venne rá, hogy a férfinek már is van egy-két ötlete arra miként üthetnék el az időt út közben vagy hogyan odázhatnák el a ruha és étel keresést.*
A hozzászólás írója (Ayen Artemor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.28 09:19:58
235. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-11-18 23:22:31
Üzenet elküldve: 2012-11-18 23:22:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Ayen//
*Egészen kivételes dolgoknak kellene történniük ahhoz, hogy ő megváltozzon, és minek is tenné, mikor a helyzetüket is elég... komolytalannak ítéli. Itt zötykölődnek egy szekéren, a szalma közt meztelenül, ahová az éjjel és hirtelen lobbant vágyaik "űzték" őket. Ráadásul Ayen a karjai közt, az ölében huncutkodik, tehát abszolút nem érzi jogosnak a "pánikot" vagy hogy komolyan gondolkozzon. Vagy... hogy gondolkozzon egyáltalán.
Noha lassan elhiszi, Ayennek érzéke van hozzá, hogyan és mikor tapintson arra a ritka, "kényes témára", ami egy pillanat alatt képes észhez téríteni vagy épp... elborítani az agyát, még ha ezt a merevvé gyűrt, markáns vonások több-kevesebb sikerrel takarják is.*
Egy mély sóhajjal küzdi vissza a hosszabb "magyarázkodást" csak egy kurta:*
- Nem is egy *-et told hozzá ahhoz a "kószáló képhez", ami amúgy az Öccse Műtermében pihen. Azaz pihennek. Letakarva, valahová messzire, valamelyik távoli sarokba száműzve. Csak így egyezett bele a megtartásukba: ha nem látja őket senki és elég por megfér rajtuk.*
*Nem tudja, azóta hány készült, Naasier hajlamos titokban firkálni és pingálni róla. Tudja jól, mert nem egyszer majdnem leszedte miatta az Öcskös fejét. S mivel a vászon és a festék is drága, a jó páradik tönkretett kép után "belenyugodott", hogy Naasier effajta szenvedélye (merthogy minden bizonnyal az), nem fog kihunyni, csak mert ő másnaposan, félmeztelenül dühöng "ráérős" délelőttjein.
Szóval hallgat és Ayent figyeli elgondolkodva, egészen addig, míg a szépséges táncos leányzója kiselőadást nem kezd tartani a kis szeletek és legjobb dolgok kapcsolatáról. Ekkor ugyanis kénytelen halkan, jókedvűen felhorkantani és visszazökkenni a történésekbe. Erre is lenne mit mondania, de épp elég elképzelni, milyen képet vághatnak amazok ott kint... és bár megmoccan benne valami mélyen, ahogy Ayen közszemlére teszi egyik bársonyos lábát, az izmainak készültségén túl mégsem mozdul. *
~Micsoda kár~ *kontrázik rá szarkasztikusan gondolatban a ruha hiányára, de ahogy meglátja a hessegető jelzést, azért felnyalábolja magát. *
- Ó, gyere le babám, kerítünk neked... ruhát.
*Szinte látja maga előtt, ahogy Tulok társa gombolni kezdi az ingét.
És bár már félig kint van a bakon, azért reméli, hogy az a "műsor" lefoglalja annyira a két észlényt, hogy ideje legyen behelyezkedni. Egy pillanatra hunyorogva összehúzza szemét a fényre s csitító mozdulatot tesz a lovak felé, amelyek zavart toporgásba kezdenek, látva, hogy ő nem Tulok. Hát nem.
Egy pont a paciknak. *
- Drága... *kurjant hátra és lóg ki oldalt, kezébe fogva a kantárt és vele az irányítást* eljött "annak" az ideje, hogy búcsút ints az uraknak. És ne felejts el kapaszkodni sem *vigyorodik el megátalkodottan, mielőtt a gyorsabb reagálásúra kacsintana, amelyik bambán lép és hajol ki oldalra, hogy megnézze a másik, számára nem annyira tetszetős "tételt"* - Uraim...
*Nincs kalapja, amit megemelhetne, meg amúgy is le van foglalva mindkét keze, hogy egy "gyí-t" követően megnógassa a négylábúakat, amik neki is indulnak, maguk mögött hagyva a két felajzott maflát. Lehetőleg az utolsó pillanatban. Különben elég nagy sz*rban vannak.*
A hozzászólás írója (Darsam Nephilim) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.19 00:19:32
*Egészen kivételes dolgoknak kellene történniük ahhoz, hogy ő megváltozzon, és minek is tenné, mikor a helyzetüket is elég... komolytalannak ítéli. Itt zötykölődnek egy szekéren, a szalma közt meztelenül, ahová az éjjel és hirtelen lobbant vágyaik "űzték" őket. Ráadásul Ayen a karjai közt, az ölében huncutkodik, tehát abszolút nem érzi jogosnak a "pánikot" vagy hogy komolyan gondolkozzon. Vagy... hogy gondolkozzon egyáltalán.
Noha lassan elhiszi, Ayennek érzéke van hozzá, hogyan és mikor tapintson arra a ritka, "kényes témára", ami egy pillanat alatt képes észhez téríteni vagy épp... elborítani az agyát, még ha ezt a merevvé gyűrt, markáns vonások több-kevesebb sikerrel takarják is.*
Egy mély sóhajjal küzdi vissza a hosszabb "magyarázkodást" csak egy kurta:*
- Nem is egy *-et told hozzá ahhoz a "kószáló képhez", ami amúgy az Öccse Műtermében pihen. Azaz pihennek. Letakarva, valahová messzire, valamelyik távoli sarokba száműzve. Csak így egyezett bele a megtartásukba: ha nem látja őket senki és elég por megfér rajtuk.*
*Nem tudja, azóta hány készült, Naasier hajlamos titokban firkálni és pingálni róla. Tudja jól, mert nem egyszer majdnem leszedte miatta az Öcskös fejét. S mivel a vászon és a festék is drága, a jó páradik tönkretett kép után "belenyugodott", hogy Naasier effajta szenvedélye (merthogy minden bizonnyal az), nem fog kihunyni, csak mert ő másnaposan, félmeztelenül dühöng "ráérős" délelőttjein.
Szóval hallgat és Ayent figyeli elgondolkodva, egészen addig, míg a szépséges táncos leányzója kiselőadást nem kezd tartani a kis szeletek és legjobb dolgok kapcsolatáról. Ekkor ugyanis kénytelen halkan, jókedvűen felhorkantani és visszazökkenni a történésekbe. Erre is lenne mit mondania, de épp elég elképzelni, milyen képet vághatnak amazok ott kint... és bár megmoccan benne valami mélyen, ahogy Ayen közszemlére teszi egyik bársonyos lábát, az izmainak készültségén túl mégsem mozdul. *
~Micsoda kár~ *kontrázik rá szarkasztikusan gondolatban a ruha hiányára, de ahogy meglátja a hessegető jelzést, azért felnyalábolja magát. *
- Ó, gyere le babám, kerítünk neked... ruhát.
*Szinte látja maga előtt, ahogy Tulok társa gombolni kezdi az ingét.
És bár már félig kint van a bakon, azért reméli, hogy az a "műsor" lefoglalja annyira a két észlényt, hogy ideje legyen behelyezkedni. Egy pillanatra hunyorogva összehúzza szemét a fényre s csitító mozdulatot tesz a lovak felé, amelyek zavart toporgásba kezdenek, látva, hogy ő nem Tulok. Hát nem.
Egy pont a paciknak. *
- Drága... *kurjant hátra és lóg ki oldalt, kezébe fogva a kantárt és vele az irányítást* eljött "annak" az ideje, hogy búcsút ints az uraknak. És ne felejts el kapaszkodni sem *vigyorodik el megátalkodottan, mielőtt a gyorsabb reagálásúra kacsintana, amelyik bambán lép és hajol ki oldalra, hogy megnézze a másik, számára nem annyira tetszetős "tételt"* - Uraim...
*Nincs kalapja, amit megemelhetne, meg amúgy is le van foglalva mindkét keze, hogy egy "gyí-t" követően megnógassa a négylábúakat, amik neki is indulnak, maguk mögött hagyva a két felajzott maflát. Lehetőleg az utolsó pillanatban. Különben elég nagy sz*rban vannak.*
A hozzászólás írója (Darsam Nephilim) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.19 00:19:32
234. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-11-16 09:14:28
Üzenet elküldve: 2012-11-16 09:14:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//Darsam - A hozzászólás 16+ jeleneket tartalmaz//
*Dars ábrázatát látva óhatatlanul is elmosolyodik, majd enyhén megcsóválja fejét. "Te cseppet sem változtál." Gondolja, miközben tekintete hosszan időzik markáns vonásain. Egészen belefeledkezik a pillanatba. Kezével gyengéden cirógatja. Sejti, hogy mire utal az arcán terpeszkedő pajzán vigyor, felesleges kimondania, még sem tud rá haragudni érte. Lélektükrei akkor is ugyanilyen szeretetteljesen izzanának, ha nem csupán egy részét osztaná meg vele annak ami eszébe jutott.*
- Ó, mily' kegyes hangulatban vagy, Jó Uram. *Cívódik finoman, bár az utolsó két szót szolgálója helyett inkább asszonyaként hangsúlyozza. S a hangulat kedvéért némi fészkelődés után el is helyezkedik ölében, majd ajkaihoz hajol egy újabb, szenvedélyes csókért. Ezek után nem is csoda, hogy úgy arcon csapja a másikat viccnek szánt megállapítása. Kár, hogy a férfi olyan profin rejti szenvtelen maszkja mögé érzelmeit... Így Ayennek esélye sincs felfejteni milyen hatalmas vihart kavart az imént.*
- Hmm... Szóval valahol van egy kép rólad Édes. Remek. Élet célom lesz, hogy egyszer megnézzem, bár... képzelem kinek készült. Biztosan valami perverz vén banya kéjeleg előtte naphosszat... gondolatban. *Kaján vigyora azonban azonnal lehervad amint meglátja kedvese borús ábrázatát.*
- Valami rosszat mondtam talán? *Kérdi lágyan, némi aggodalommal édeskés hangjában, de mivel Ő előáll javaslatával jobbnak látja nem firtatni tovább. Még egy utolsó pillantást vet válla fölött hátra, aztán Tulokhoz és Társához fordul.*
- Ugyan Urak. Türelem. A legjobb dolgokat kis szeletekben mérik. Ha mindent megkapnának egyből nem értékelnék úgy. *Közli huncut kis mosollyal kívánatos ajkain, majd provokatívan kidugja egyik lábát. Aranyló bőre, s azok a formák, a hosszú comb mit a ponyva még félig takar falnivaló látványt nyújt. Még talán azok fantáziáját is beindítaná akik fogadalmat tettek arra sosem hálnak nővel.*
- Még sok minden van a szállítólevélben amiről nem tájékoztattak. Kár, hogy ruhát nem találtam. *Kuncog, majd óvatosan hátrapillant bele sem gondolva milyen félreérthető mozdulata. Kezével int Darsamnak ha még ott van siessen. Aztán tekintete visszatér a nyálcsorgatókhoz.*
- A megbízójuk kért meg, hogy egy kis műsorral szórakoztassalak titeket elfeledtetve az út fáradalmait. Kérlek menjetek hátrébb és helyezzétek magatok kényelembe. A végén 'annak' is eljön az ideje. Higgyétek el, nem bánjátok meg. *Kacsint. "Remélem én sem. Darsam siess már." S amennyiben ez a kettő eleget tett kérésének ő is betartja szavát, s elkezdi illegetni magát ügyelve rá, hogy egy darabig ne lássák testének féltettebb titkait.*
A hozzászólás írója (Ayen Artemor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.16 09:15:08
*Dars ábrázatát látva óhatatlanul is elmosolyodik, majd enyhén megcsóválja fejét. "Te cseppet sem változtál." Gondolja, miközben tekintete hosszan időzik markáns vonásain. Egészen belefeledkezik a pillanatba. Kezével gyengéden cirógatja. Sejti, hogy mire utal az arcán terpeszkedő pajzán vigyor, felesleges kimondania, még sem tud rá haragudni érte. Lélektükrei akkor is ugyanilyen szeretetteljesen izzanának, ha nem csupán egy részét osztaná meg vele annak ami eszébe jutott.*
- Ó, mily' kegyes hangulatban vagy, Jó Uram. *Cívódik finoman, bár az utolsó két szót szolgálója helyett inkább asszonyaként hangsúlyozza. S a hangulat kedvéért némi fészkelődés után el is helyezkedik ölében, majd ajkaihoz hajol egy újabb, szenvedélyes csókért. Ezek után nem is csoda, hogy úgy arcon csapja a másikat viccnek szánt megállapítása. Kár, hogy a férfi olyan profin rejti szenvtelen maszkja mögé érzelmeit... Így Ayennek esélye sincs felfejteni milyen hatalmas vihart kavart az imént.*
- Hmm... Szóval valahol van egy kép rólad Édes. Remek. Élet célom lesz, hogy egyszer megnézzem, bár... képzelem kinek készült. Biztosan valami perverz vén banya kéjeleg előtte naphosszat... gondolatban. *Kaján vigyora azonban azonnal lehervad amint meglátja kedvese borús ábrázatát.*
- Valami rosszat mondtam talán? *Kérdi lágyan, némi aggodalommal édeskés hangjában, de mivel Ő előáll javaslatával jobbnak látja nem firtatni tovább. Még egy utolsó pillantást vet válla fölött hátra, aztán Tulokhoz és Társához fordul.*
- Ugyan Urak. Türelem. A legjobb dolgokat kis szeletekben mérik. Ha mindent megkapnának egyből nem értékelnék úgy. *Közli huncut kis mosollyal kívánatos ajkain, majd provokatívan kidugja egyik lábát. Aranyló bőre, s azok a formák, a hosszú comb mit a ponyva még félig takar falnivaló látványt nyújt. Még talán azok fantáziáját is beindítaná akik fogadalmat tettek arra sosem hálnak nővel.*
- Még sok minden van a szállítólevélben amiről nem tájékoztattak. Kár, hogy ruhát nem találtam. *Kuncog, majd óvatosan hátrapillant bele sem gondolva milyen félreérthető mozdulata. Kezével int Darsamnak ha még ott van siessen. Aztán tekintete visszatér a nyálcsorgatókhoz.*
- A megbízójuk kért meg, hogy egy kis műsorral szórakoztassalak titeket elfeledtetve az út fáradalmait. Kérlek menjetek hátrébb és helyezzétek magatok kényelembe. A végén 'annak' is eljön az ideje. Higgyétek el, nem bánjátok meg. *Kacsint. "Remélem én sem. Darsam siess már." S amennyiben ez a kettő eleget tett kérésének ő is betartja szavát, s elkezdi illegetni magát ügyelve rá, hogy egy darabig ne lássák testének féltettebb titkait.*
A hozzászólás írója (Ayen Artemor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.16 09:15:08
233. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-11-15 13:40:25
Üzenet elküldve: 2012-11-15 13:40:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
//Eleonor Nesayang, Mesélő #4//
*Zetet melegség önti el mikor Eleonor hirtelen felpattan és puha kezét felé nyújtja. Az elf belekapaszkodik, és felhúzza magát a nő segítségével.*
-Köszönöm!
*Nem gondolta volna hogy valaha is ezt fogja mondani egy embernek. De ennek is eljött az ideje, talán nem is oly rosszak az emberek mint eddig gondolta, talán vannak olyanok is kik nem csak magukkal törődnek. Mostantól kezdve teljesen máshogy tekint az emberekre. Ezt Eleonornak köszönheti, ki felnyitotta szemét, nem minden ember gonosz, hatalom és pénz éhes. A nő füléhez hajol és a következőket súgja neki.*
-Sajnálom mi Geradrasszal történt, és azt is hogy ez ellen nem tehettem semmit. De most nem szabad erre gondolnod. Téged a katonák most biztosan haza visznek. Velem nem tudom mi lesz, de meg kell ígérned egy ideig otthon maradsz és nem csinálsz semmi hülyeséget.
*Miután végeznek a katonákra néz és jelzi hogy készen állnak az indulásra.* "Nem jutottunk messzire Artheniortól, és még az az őrült Geradras is végzett magával. Nem volt ehhez joga. Életünkről, vagy holtunkról egyedül a Mindenségek Anyja dönthet. Kudarcot vallottam, nem tudtam segíteni."
-Eleonor, sajnálom. Sajnálom hogy nem tudtam segíteni, csak kolonc voltam. Miattam kerültetek ilyen helyzetbe. És az én hibám miatt... halt meg ő is. Ha jobban oda figyeltem volna. Nem lennénk itt.
*Egyre közelebb érnek Arthenior kapuihoz. Zet arcába húzza a sötét zöld csuklyáját, nem szeretné ha tudnák ki ő.*
*Zetet melegség önti el mikor Eleonor hirtelen felpattan és puha kezét felé nyújtja. Az elf belekapaszkodik, és felhúzza magát a nő segítségével.*
-Köszönöm!
*Nem gondolta volna hogy valaha is ezt fogja mondani egy embernek. De ennek is eljött az ideje, talán nem is oly rosszak az emberek mint eddig gondolta, talán vannak olyanok is kik nem csak magukkal törődnek. Mostantól kezdve teljesen máshogy tekint az emberekre. Ezt Eleonornak köszönheti, ki felnyitotta szemét, nem minden ember gonosz, hatalom és pénz éhes. A nő füléhez hajol és a következőket súgja neki.*
-Sajnálom mi Geradrasszal történt, és azt is hogy ez ellen nem tehettem semmit. De most nem szabad erre gondolnod. Téged a katonák most biztosan haza visznek. Velem nem tudom mi lesz, de meg kell ígérned egy ideig otthon maradsz és nem csinálsz semmi hülyeséget.
*Miután végeznek a katonákra néz és jelzi hogy készen állnak az indulásra.* "Nem jutottunk messzire Artheniortól, és még az az őrült Geradras is végzett magával. Nem volt ehhez joga. Életünkről, vagy holtunkról egyedül a Mindenségek Anyja dönthet. Kudarcot vallottam, nem tudtam segíteni."
-Eleonor, sajnálom. Sajnálom hogy nem tudtam segíteni, csak kolonc voltam. Miattam kerültetek ilyen helyzetbe. És az én hibám miatt... halt meg ő is. Ha jobban oda figyeltem volna. Nem lennénk itt.
*Egyre közelebb érnek Arthenior kapuihoz. Zet arcába húzza a sötét zöld csuklyáját, nem szeretné ha tudnák ki ő.*
232. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-11-14 21:40:08
Üzenet elküldve: 2012-11-14 21:40:08
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
//Zetriat Iuthar és Eleonor Nesayang figyelmébe//
*Mire az egyik őr a kezét nyújtja, hogy felsegítse Zetriatot, Eleonor már talpra is segítette az elfet.*
Akkor hát menjünk *mondja az egyikük kicsit türelmetlenül.
A másik szíve talán megenyhült egy kicsit, hangján azt érezni legalábbis, hogy nem hagyta hidegen az elé táruló jelenet.*
Attól tartok, beszélniük kell a felettesünkkel, amint a városba érünk *mondja.* Valószínűleg nem tart majd sokáig, de mindenképp tudnia kell, mi történt, hogy pontot tehessünk ennek az ügynek a végére.
*Elindulnak Arthenior felé, végig szemmel tartva Eleonort és Zetriatot. Hamarosan hátramaradt társaik is csatlakoznak hozzájuk.*
*Mire az egyik őr a kezét nyújtja, hogy felsegítse Zetriatot, Eleonor már talpra is segítette az elfet.*
Akkor hát menjünk *mondja az egyikük kicsit türelmetlenül.
A másik szíve talán megenyhült egy kicsit, hangján azt érezni legalábbis, hogy nem hagyta hidegen az elé táruló jelenet.*
Attól tartok, beszélniük kell a felettesünkkel, amint a városba érünk *mondja.* Valószínűleg nem tart majd sokáig, de mindenképp tudnia kell, mi történt, hogy pontot tehessünk ennek az ügynek a végére.
*Elindulnak Arthenior felé, végig szemmel tartva Eleonort és Zetriatot. Hamarosan hátramaradt társaik is csatlakoznak hozzájuk.*
231. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-11-13 11:09:02
Üzenet elküldve: 2012-11-13 11:09:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Ayen//
*Jó, hát nem férfiből lenne, ha erre a nyűgös kis nyávogásra nem akaródzna valami pajzán a nyelvére tolakodni. Csak annyira fogja vissza magát, amennyire a széles vigyora még épp elég árulkodó. A zötykölődésnek ugyanis... szintén megvan a maga... pikáns üteme.
Félelmetesen kreatív tud lenni, ha arról van szó és nem is olyan önző, mint amilyennek tűnik néha...
Talán még a saját vágyainál is jobban esik hallani a sóhajokat vagy visszaidéznie Ayen vágyködös pillantását... vagy bármit, ami a karjaiban fészkelődő lányhoz köthető.
Aljas rágalom, hogy csak a „leteperés” jár a fejében. Nem csak. De jórészt.*
- Lehetsz felül *feleli teljesen ártatlanul, egy futó mosollyal. Micsoda kompromisszumkészség! Csodálatos és nála igen ritka, nem ártana megbecsülni...
Orrkoppintás ide vagy oda, ennyit igazán elviselhet, ha kellően kiengeszteli utána a kacér cicusa.*
*Amúgy is, ki csodálkozna most mindezeken? Ebben a helyzetben? Melyik férfi tudná visszafogni magát, ha Ayen a maga pőre természetességében karnyújtásnyira lenne tőle? Valószínűleg csak az, aki nem férfi. Még a "de hát csak művészi szemmel" Öccse sem...
És hát persze, témához is kerülnek.
Félig hunyt tekintetén, arcán végigsuhan egy árnyék, mely pofonként törli le róla az ébredező vágyat és ha figyelne ilyesmire, feltűnne az a kis marok, ami egy dobbanásra ujjait a szíve köré fonja és megszorítja. Egész teste megdermed, ha más nem is mutatja azt: igen, Ayen telibe talált. Nincs rá felkészülve, soha nem is volt ilyesmire. Soha nem érdekelte különösebben egyik nő sem (ami nem jelenti azt, hogy nem is figyelt rájuk), és legtöbbször ő is csupán a vágyak ösztönös eszköze volt, amiben nem sok kivetni valót látott, sőt...
Legalább nem aggattak rá láncokat s ha próbálták is, pont nem érdekelte.*
- Történetesen igen.
*Válaszol kimérten arra, hogy kapott-e már ilyen kedves megjegyzést. Bár biztosan nem abban az értelemben, ahogy Ayen érti. Mondjuk fogalma sincs, hogy érti, csak a szavakat hallja és ha beledöglik sem tudja elterelni a gondolatait arról, hogy... minden bizonnyal Naasierról van szó, hiszen ő az egyetlen, akit mint festőt ismer és ha igen konkrétak akarunk lenni, több képet is festett a karjainak börtönébe zárt nőről...*
*Aki kihasználva a helyzetet valóban kifészkelődik az öléből, ő pedig hagyja. Már-már egészen komoran fekszik végig a szúrós, hevenyészett ágyukon újra.
Egy sóhajjal ad túl eddigi zavaró gondolatain, jelenleg jobban tenné, ha visszakanyarodna a jelenlegi "problémáikhoz", jelen esetben oda, hogy a két fazon bizony lekászálódott már a bakról és épp a kocsi hátuljánál állva csorgatják a nyálukat. Bizonyára...
Mégsem igyekszik, ha már volt kedves felajánlani ezt a pikáns ötletet, hát hadd élvezze kicsit a műsort. Újfent ébredező vigyorral fürkészi a ponyvával takarózó Ayent, bár ami azt illeti - hanyag hanyatt dőlés ide vagy oda - az izmai azért ugrásra készek. Nem csak, mert lassan illene előremásznia a bakra, hogy kézbe vegye a dolgokat és elkössék a kocsit, hanem mert ha valamelyik mafla tettre szánná magát az igéző "meglepetést" látva, ott teremhessen. Egyelőre azonban módfelett érdekli a reakció, még ha nem is látja, a hegyes füleit azért hegyezi.*
- Nézd már, Tulok...
*Röhögés.*
- Nézném én, ha engedné.
*Újabb röhögés.*
- Mit keresel erre, szépségem? Nem is tudtam, hogy a szállítólevélben ilyen "tétel" is szerepel...
~Jha. Meg egy kis plusz hátrébb~
*Bár tart tőle, ő már nem annyira tetszene a fiúknak. Főleg, ha elharapódzik a helyzet és kénytelen lesz tettlegességre szánni magát... de addig is, dög módjára megvárja, mit kezd Ayen a helyzettel.*
*Jó, hát nem férfiből lenne, ha erre a nyűgös kis nyávogásra nem akaródzna valami pajzán a nyelvére tolakodni. Csak annyira fogja vissza magát, amennyire a széles vigyora még épp elég árulkodó. A zötykölődésnek ugyanis... szintén megvan a maga... pikáns üteme.
Félelmetesen kreatív tud lenni, ha arról van szó és nem is olyan önző, mint amilyennek tűnik néha...
Talán még a saját vágyainál is jobban esik hallani a sóhajokat vagy visszaidéznie Ayen vágyködös pillantását... vagy bármit, ami a karjaiban fészkelődő lányhoz köthető.
Aljas rágalom, hogy csak a „leteperés” jár a fejében. Nem csak. De jórészt.*
- Lehetsz felül *feleli teljesen ártatlanul, egy futó mosollyal. Micsoda kompromisszumkészség! Csodálatos és nála igen ritka, nem ártana megbecsülni...
Orrkoppintás ide vagy oda, ennyit igazán elviselhet, ha kellően kiengeszteli utána a kacér cicusa.*
*Amúgy is, ki csodálkozna most mindezeken? Ebben a helyzetben? Melyik férfi tudná visszafogni magát, ha Ayen a maga pőre természetességében karnyújtásnyira lenne tőle? Valószínűleg csak az, aki nem férfi. Még a "de hát csak művészi szemmel" Öccse sem...
És hát persze, témához is kerülnek.
Félig hunyt tekintetén, arcán végigsuhan egy árnyék, mely pofonként törli le róla az ébredező vágyat és ha figyelne ilyesmire, feltűnne az a kis marok, ami egy dobbanásra ujjait a szíve köré fonja és megszorítja. Egész teste megdermed, ha más nem is mutatja azt: igen, Ayen telibe talált. Nincs rá felkészülve, soha nem is volt ilyesmire. Soha nem érdekelte különösebben egyik nő sem (ami nem jelenti azt, hogy nem is figyelt rájuk), és legtöbbször ő is csupán a vágyak ösztönös eszköze volt, amiben nem sok kivetni valót látott, sőt...
Legalább nem aggattak rá láncokat s ha próbálták is, pont nem érdekelte.*
- Történetesen igen.
*Válaszol kimérten arra, hogy kapott-e már ilyen kedves megjegyzést. Bár biztosan nem abban az értelemben, ahogy Ayen érti. Mondjuk fogalma sincs, hogy érti, csak a szavakat hallja és ha beledöglik sem tudja elterelni a gondolatait arról, hogy... minden bizonnyal Naasierról van szó, hiszen ő az egyetlen, akit mint festőt ismer és ha igen konkrétak akarunk lenni, több képet is festett a karjainak börtönébe zárt nőről...*
*Aki kihasználva a helyzetet valóban kifészkelődik az öléből, ő pedig hagyja. Már-már egészen komoran fekszik végig a szúrós, hevenyészett ágyukon újra.
Egy sóhajjal ad túl eddigi zavaró gondolatain, jelenleg jobban tenné, ha visszakanyarodna a jelenlegi "problémáikhoz", jelen esetben oda, hogy a két fazon bizony lekászálódott már a bakról és épp a kocsi hátuljánál állva csorgatják a nyálukat. Bizonyára...
Mégsem igyekszik, ha már volt kedves felajánlani ezt a pikáns ötletet, hát hadd élvezze kicsit a műsort. Újfent ébredező vigyorral fürkészi a ponyvával takarózó Ayent, bár ami azt illeti - hanyag hanyatt dőlés ide vagy oda - az izmai azért ugrásra készek. Nem csak, mert lassan illene előremásznia a bakra, hogy kézbe vegye a dolgokat és elkössék a kocsit, hanem mert ha valamelyik mafla tettre szánná magát az igéző "meglepetést" látva, ott teremhessen. Egyelőre azonban módfelett érdekli a reakció, még ha nem is látja, a hegyes füleit azért hegyezi.*
- Nézd már, Tulok...
*Röhögés.*
- Nézném én, ha engedné.
*Újabb röhögés.*
- Mit keresel erre, szépségem? Nem is tudtam, hogy a szállítólevélben ilyen "tétel" is szerepel...
~Jha. Meg egy kis plusz hátrébb~
*Bár tart tőle, ő már nem annyira tetszene a fiúknak. Főleg, ha elharapódzik a helyzet és kénytelen lesz tettlegességre szánni magát... de addig is, dög módjára megvárja, mit kezd Ayen a helyzettel.*
230. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-11-12 23:56:54
Üzenet elküldve: 2012-11-12 23:56:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//Darsam - A hozzászólás 16+ jeleneket tartalmaz//
*Pedig talán jobb lenne, ha Darsam lassan tudatosítaná magában, hogy ki mellett fekszik mielőtt ez a durcás kismacska simulékony cicuskából vad bestiává vedlik át, mert bizony a táncosnőnek nagyon is vannak karmai, csak ahogy már Ő is sejti kedvéért behúzta őket. Persze puha 'mancsa' ezúttal sem tétlenkedik, talán még inkább felkorbácsolva a férfi vágyait, kinek érintését dorombolva fogadja. Épp kezdene belefeledkezni az idillbe, mikor az az ádáz fogat zökken. Szeretője ajkaiba kapaszkodva próbálja visszarántani mielőtt végleg elszáll, s helyébe kerülne a meztelen valóság.*
- A zötykölődés. *Mondja kissé nyűgösen. Hangja akár nyávogásra is emlékeztetheti a hímet. Macskavágású szemei viszont élénken villódznak, mint valami ékkő. Így sem veszi észre idejében az ellene készülő merényletet.*
- Azért, mert így csak arra tudsz gondolni, hogy leteperj. *Koppint a férfi orrára, ha elég laza hozzá az izmos karokból álló eleven béklyó. Halkan el is neveti magát, csengő hangja lágyan fodrozódva cirógatja a másik érzékeit. Édeskés éle egészen mámorító, szinte kéjes húrokat pendít, főként az enyhe vergődéssel együtt, mit produkál mellé. Igazándiból nem óhajt szabadulni, csupán játszik, hátha felkelti vadászösztönét.*
-Bár nem csodálom. *Ekkor egy röpke pillanatra elakad szava, s lehunyt szemekkel sóhajt egyet. Lágy bizsergés lesz rajta úrrá, ahogy a másik szája fülénél jár. Egészen beleborzong. Aztán oly erősen söpör rajta végig a kéjes hullám, hogy a változás szembetűnővé válik. Úgy érzi ezt már muszáj valahogy viszonozni, de az álnok dög módra suttogott kérdés más útra tereli gondolatait.*
- Egy festőművészt is 'rabul ejtettem'. Azt mondta ezt a testet muszáj megörökítenie... *Duruzsolja visszafojtott hangon, nem is sejtve, hogy ezzel milyen érzékeny pontokra tapint, s koránt sem úgy, ahogy akarta. Hisz szavai elég kétértelműen csengnek ahhoz, hogy a félelf eleressze füle mellett az idézőjelet, s komolyan féltékenykedni kezdjen, hiába viccelt Ayen.*
- Neked mondtak már ilyet? *Mosolyog rá huncutul, továbbra sem sejtve, hogy jó eséllyel épp lelkébe gázol, aztán ötletén felbuzdulva kibontakozik karjaiból.*
- Lássuk akkor a medvét. *Áll fel (ami ellen ezek után vsz. társa sem tiltakozik), majd javaslatát megfogadva kikukkant.*
- Szép napot Uraim! *Ereszt meg egy szívdöglesztő mosolyt, s csábosan bepózol ügyelve rá, hogy a lényeg ne látszódjon, HA Darsam elengedte korábban.*
*Pedig talán jobb lenne, ha Darsam lassan tudatosítaná magában, hogy ki mellett fekszik mielőtt ez a durcás kismacska simulékony cicuskából vad bestiává vedlik át, mert bizony a táncosnőnek nagyon is vannak karmai, csak ahogy már Ő is sejti kedvéért behúzta őket. Persze puha 'mancsa' ezúttal sem tétlenkedik, talán még inkább felkorbácsolva a férfi vágyait, kinek érintését dorombolva fogadja. Épp kezdene belefeledkezni az idillbe, mikor az az ádáz fogat zökken. Szeretője ajkaiba kapaszkodva próbálja visszarántani mielőtt végleg elszáll, s helyébe kerülne a meztelen valóság.*
- A zötykölődés. *Mondja kissé nyűgösen. Hangja akár nyávogásra is emlékeztetheti a hímet. Macskavágású szemei viszont élénken villódznak, mint valami ékkő. Így sem veszi észre idejében az ellene készülő merényletet.*
- Azért, mert így csak arra tudsz gondolni, hogy leteperj. *Koppint a férfi orrára, ha elég laza hozzá az izmos karokból álló eleven béklyó. Halkan el is neveti magát, csengő hangja lágyan fodrozódva cirógatja a másik érzékeit. Édeskés éle egészen mámorító, szinte kéjes húrokat pendít, főként az enyhe vergődéssel együtt, mit produkál mellé. Igazándiból nem óhajt szabadulni, csupán játszik, hátha felkelti vadászösztönét.*
-Bár nem csodálom. *Ekkor egy röpke pillanatra elakad szava, s lehunyt szemekkel sóhajt egyet. Lágy bizsergés lesz rajta úrrá, ahogy a másik szája fülénél jár. Egészen beleborzong. Aztán oly erősen söpör rajta végig a kéjes hullám, hogy a változás szembetűnővé válik. Úgy érzi ezt már muszáj valahogy viszonozni, de az álnok dög módra suttogott kérdés más útra tereli gondolatait.*
- Egy festőművészt is 'rabul ejtettem'. Azt mondta ezt a testet muszáj megörökítenie... *Duruzsolja visszafojtott hangon, nem is sejtve, hogy ezzel milyen érzékeny pontokra tapint, s koránt sem úgy, ahogy akarta. Hisz szavai elég kétértelműen csengnek ahhoz, hogy a félelf eleressze füle mellett az idézőjelet, s komolyan féltékenykedni kezdjen, hiába viccelt Ayen.*
- Neked mondtak már ilyet? *Mosolyog rá huncutul, továbbra sem sejtve, hogy jó eséllyel épp lelkébe gázol, aztán ötletén felbuzdulva kibontakozik karjaiból.*
- Lássuk akkor a medvét. *Áll fel (ami ellen ezek után vsz. társa sem tiltakozik), majd javaslatát megfogadva kikukkant.*
- Szép napot Uraim! *Ereszt meg egy szívdöglesztő mosolyt, s csábosan bepózol ügyelve rá, hogy a lényeg ne látszódjon, HA Darsam elengedte korábban.*
229. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-11-11 12:13:40
Üzenet elküldve: 2012-11-11 12:13:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Szelíd
//Zetriat Iuthar, Liannera Muriku, Mesélő #4//
*Gyászát teljesen Zetraiton vezeti le. Próbál megnyugodni, tudja, hogy ezt kellene tennie, de egyszerűen nem megy neki. Úgy tűnik, az elfet nem nagyon zavarja a lány hirtelen érzelemkitörése. Hagyja, hadd sírja ki magát, és közben próbálja nyugtatgatni. A kétségbeesés és a kilátástalanság érzése hullámokban tör rá. Amikor azt hiszi, már sikerült megnyugodnia, és nem tud több könnyet ejteni, olyankor mindig rátör egy-egy újabb élmány vagy gondolat, ami visszarántja a gyász mélységeibe.*
"Erősnek kell lennem. Zetriat is ezt várja el tőlem." *gondolja magában az elf szavait meghallva. Megtörli az arcát, vesz egy mély levegőt, és elhatározza, hogy többet nem sír. Magába fojtja az elkeseredettséget, amit Geradras iránt érez. Kisírt szemeivel Zetriatra néz.*
-Köszönöm, hogy itt maradtál.
"Nem kellett volna, mégis itt maradt. Aggódik értem, ahogy én is aggódtam érte, amikor nem volt magánál vagy bajba került."
*Mélyen Zetriat szemébe néz és lát benne valami meghatározhatatlan érzelmet. Ez kicsit összezavarja, de végül összeszedi magát. Éppen mondaná Zetriatnak, hogy induljanak el valamerre, amikor katonák jelennek meg. Artheniorból valók, és láthatóan őket keresik... vagyis, mint kiderül Geradrast keresték.*
-Meghalt. *mondja ki a nyilvánvaló dolgot, és nem néz a holttestre. Nem akarja többé látni a véres testet. Azt szeretné, ha a boldog Geradras maradna meg az emlékeiben.*
*Egyetért Zetriattal, hogy velük kell menniük. Az elf megsebesült, ő pedig nincs olyan állapotban, hogy akár Zetriatot gondozni tudja, akár önmagát el tudja látni.*
-Menjünk velük. *mondja halkan, hogy csak Zetriat hallja, aztán a katonákra néz és bólint. Ő gyorsan feláll, hiszen nincs semmi baja, és nyújtja a karját Zetriat felé, hogy ő majd segít neki felállni.*
*Gyászát teljesen Zetraiton vezeti le. Próbál megnyugodni, tudja, hogy ezt kellene tennie, de egyszerűen nem megy neki. Úgy tűnik, az elfet nem nagyon zavarja a lány hirtelen érzelemkitörése. Hagyja, hadd sírja ki magát, és közben próbálja nyugtatgatni. A kétségbeesés és a kilátástalanság érzése hullámokban tör rá. Amikor azt hiszi, már sikerült megnyugodnia, és nem tud több könnyet ejteni, olyankor mindig rátör egy-egy újabb élmány vagy gondolat, ami visszarántja a gyász mélységeibe.*
"Erősnek kell lennem. Zetriat is ezt várja el tőlem." *gondolja magában az elf szavait meghallva. Megtörli az arcát, vesz egy mély levegőt, és elhatározza, hogy többet nem sír. Magába fojtja az elkeseredettséget, amit Geradras iránt érez. Kisírt szemeivel Zetriatra néz.*
-Köszönöm, hogy itt maradtál.
"Nem kellett volna, mégis itt maradt. Aggódik értem, ahogy én is aggódtam érte, amikor nem volt magánál vagy bajba került."
*Mélyen Zetriat szemébe néz és lát benne valami meghatározhatatlan érzelmet. Ez kicsit összezavarja, de végül összeszedi magát. Éppen mondaná Zetriatnak, hogy induljanak el valamerre, amikor katonák jelennek meg. Artheniorból valók, és láthatóan őket keresik... vagyis, mint kiderül Geradrast keresték.*
-Meghalt. *mondja ki a nyilvánvaló dolgot, és nem néz a holttestre. Nem akarja többé látni a véres testet. Azt szeretné, ha a boldog Geradras maradna meg az emlékeiben.*
*Egyetért Zetriattal, hogy velük kell menniük. Az elf megsebesült, ő pedig nincs olyan állapotban, hogy akár Zetriatot gondozni tudja, akár önmagát el tudja látni.*
-Menjünk velük. *mondja halkan, hogy csak Zetriat hallja, aztán a katonákra néz és bólint. Ő gyorsan feláll, hiszen nincs semmi baja, és nyújtja a karját Zetriat felé, hogy ő majd segít neki felállni.*
228. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-11-08 21:58:10
Üzenet elküldve: 2012-11-08 21:58:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Ayen - A hozzászólás 16+ jeleneket tartalmaz//
*Álmos, mélyről zengő mormogással köszönti a bársonyos bőr érintését magán - valójában még nem jutott el a tudatáig, hogy minden bizonnyal Ayen puha ujjai és édes ajkainak becézése az, amely szelíden próbálja átsegíteni az ébrenlétbe. Vagy ki a megmondhatója, még mindig álmodik tán... ...történetesen azt, hogy a meztelen test az övéhez simul s önkényűen fölé kerekedik... ami ellen többek közt az ébredező vágya sem ellenkezik.
A kezei önkéntelen simítanak végig a bársonyos lábakon, fel, egészen a combokig, mígnem... valóban a kordéval együtt átzökkennek azon a vékony, csalóka határon és szinte rázuhan a való. Pőrén és ami azt illeti, Ayen puha ruganyossága ide vagy oda, némileg szúrósan.*
- Mi a... *kezdene bele némileg felháborodottan, ha a tegnap este emlékei nem igyekeznének viszonylag gyorsan menteni a helyzetet és a nem értem kifejezése helyett komisz vigyort varázsolni a kissé alvástól nyomott, egyébként egyre "jóllakottabb" képére.
Őt ugyanis aligha hozza zavarba a pőre valóság. Ezt a testet kár rejtegetni, maximum jóízűen képen röhögi azt, akit zavar.
Hagyja a puha csókot, még egy jóleső morgást is megenged.*
- Katasztrófába? Mi nem tetszik, édes? *azért a vigyorát nehéz lenne levakarni a képéről.
Biztos, hogy Ayen nem az éjszakát kifogásolja, különben nem kötne ki újra és újra az ő ölében. És mindezek tetejében hajlamos "elfeledkezni" arról, hogy a zsák és a foltja pont olyan, mint ők, ez a folt pedig olykor más zsákokra téved...*
- Minek az? *fintorodik el és tornázza magát oldalra, fejét támasztva, bár tekintete kitartóan függ a formás, meztelen... markolni való formákon, azon belül is az alsóbb régiókon. Elvégre hátulról azok mutatósabbak* - Sokkal jobban tetszel így *lendül előre hirtelen ötlettől vezérelve és karolja át Ayen derekát, magához ölelve a meztelen, feszes testet, az ölébe húzva a lányt, mielőtt Ayen szárított húsokkal próbálná "betámadni". A finom illatú tincsek közé fúrja az arcát, akkor is, ha Ayen kapálózik, vagy ki akarna szabadulni. Kéne ficeregnie hozzá... az más kérdés, hogy akkor talán... még szorosabban fonódnának köré a karjai és még inkább kívánná a szeszélyes "vad"macskáját, amelyik ezeddig csupán a doromboló, dörgölőző énjét mutatta, de szinte biztos benne, hogy vannak karmai, csak éppen visszahúzta őket. Reméli, hogy az ő kedvéért.
Ujjaival felfelé vándorol, a selymes bőrön, a mellek halmai között, fel a nyak ívén, Ayen állához, hogy maga felé fordítsa szép arcát, ajkaival cirógatva a hegyes fület.*
- Hová futhatnék? *suttogja álnok dög módjára, noha teljesen igaza van. Nem lenne hová "menekülnie" és ami azt illeti, elég magától értetődő, hogy jelen pillanatban nem is akar.*
*Bár tény, annyira tipikus ez a helyzet, hogy csak ők keveredhetnek bele. Arról mondjuk halvány lila fingja sincs, Naasier mit szólna, ha most... együtt látná őket.
Lehet, hogy egy lelkiismeretlen dög, amiért... erővel száműzi ezt a bizonytalan kimenetelű gondolatot.
Persze a beszédre az ő fülei is érzékenyek két sóhaj között. Mégis hunyt szemmel, lassan simogatva Ayent veti csak fel ötletét, bár vágytól rekedtes hangjának hála aligha lehet komolyan venni.*
- Szerintem kukkants ki, vond el a figyelmüket, én addig előremászok és elkötöm a szekeret, hm? *miért vigyorog ilyen megátalkodottan a végén? Mert rohadtul élvezné a helyzetet...
Viszont tényleg hamar ki kellene találniuk valamit. A szekér lassul, ezzel arányosan pedig a beszéd is folyamatosabbá válik. Pedig szinte biztos benne, hogy nem érkeztek meg a "célhoz". Még mindig túl egyenetlen, göcsörtös az út... ezért jobb is, ha addig biztosan tartja Ayent.*
A hozzászólás írója (Darsam Nephilim) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.08 22:02:06
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.11.09 14:00:41, a következő indokkal:
Korhatárjelzés javítása.
*Álmos, mélyről zengő mormogással köszönti a bársonyos bőr érintését magán - valójában még nem jutott el a tudatáig, hogy minden bizonnyal Ayen puha ujjai és édes ajkainak becézése az, amely szelíden próbálja átsegíteni az ébrenlétbe. Vagy ki a megmondhatója, még mindig álmodik tán... ...történetesen azt, hogy a meztelen test az övéhez simul s önkényűen fölé kerekedik... ami ellen többek közt az ébredező vágya sem ellenkezik.
A kezei önkéntelen simítanak végig a bársonyos lábakon, fel, egészen a combokig, mígnem... valóban a kordéval együtt átzökkennek azon a vékony, csalóka határon és szinte rázuhan a való. Pőrén és ami azt illeti, Ayen puha ruganyossága ide vagy oda, némileg szúrósan.*
- Mi a... *kezdene bele némileg felháborodottan, ha a tegnap este emlékei nem igyekeznének viszonylag gyorsan menteni a helyzetet és a nem értem kifejezése helyett komisz vigyort varázsolni a kissé alvástól nyomott, egyébként egyre "jóllakottabb" képére.
Őt ugyanis aligha hozza zavarba a pőre valóság. Ezt a testet kár rejtegetni, maximum jóízűen képen röhögi azt, akit zavar.
Hagyja a puha csókot, még egy jóleső morgást is megenged.*
- Katasztrófába? Mi nem tetszik, édes? *azért a vigyorát nehéz lenne levakarni a képéről.
Biztos, hogy Ayen nem az éjszakát kifogásolja, különben nem kötne ki újra és újra az ő ölében. És mindezek tetejében hajlamos "elfeledkezni" arról, hogy a zsák és a foltja pont olyan, mint ők, ez a folt pedig olykor más zsákokra téved...*
- Minek az? *fintorodik el és tornázza magát oldalra, fejét támasztva, bár tekintete kitartóan függ a formás, meztelen... markolni való formákon, azon belül is az alsóbb régiókon. Elvégre hátulról azok mutatósabbak* - Sokkal jobban tetszel így *lendül előre hirtelen ötlettől vezérelve és karolja át Ayen derekát, magához ölelve a meztelen, feszes testet, az ölébe húzva a lányt, mielőtt Ayen szárított húsokkal próbálná "betámadni". A finom illatú tincsek közé fúrja az arcát, akkor is, ha Ayen kapálózik, vagy ki akarna szabadulni. Kéne ficeregnie hozzá... az más kérdés, hogy akkor talán... még szorosabban fonódnának köré a karjai és még inkább kívánná a szeszélyes "vad"macskáját, amelyik ezeddig csupán a doromboló, dörgölőző énjét mutatta, de szinte biztos benne, hogy vannak karmai, csak éppen visszahúzta őket. Reméli, hogy az ő kedvéért.
Ujjaival felfelé vándorol, a selymes bőrön, a mellek halmai között, fel a nyak ívén, Ayen állához, hogy maga felé fordítsa szép arcát, ajkaival cirógatva a hegyes fület.*
- Hová futhatnék? *suttogja álnok dög módjára, noha teljesen igaza van. Nem lenne hová "menekülnie" és ami azt illeti, elég magától értetődő, hogy jelen pillanatban nem is akar.*
*Bár tény, annyira tipikus ez a helyzet, hogy csak ők keveredhetnek bele. Arról mondjuk halvány lila fingja sincs, Naasier mit szólna, ha most... együtt látná őket.
Lehet, hogy egy lelkiismeretlen dög, amiért... erővel száműzi ezt a bizonytalan kimenetelű gondolatot.
Persze a beszédre az ő fülei is érzékenyek két sóhaj között. Mégis hunyt szemmel, lassan simogatva Ayent veti csak fel ötletét, bár vágytól rekedtes hangjának hála aligha lehet komolyan venni.*
- Szerintem kukkants ki, vond el a figyelmüket, én addig előremászok és elkötöm a szekeret, hm? *miért vigyorog ilyen megátalkodottan a végén? Mert rohadtul élvezné a helyzetet...
Viszont tényleg hamar ki kellene találniuk valamit. A szekér lassul, ezzel arányosan pedig a beszéd is folyamatosabbá válik. Pedig szinte biztos benne, hogy nem érkeztek meg a "célhoz". Még mindig túl egyenetlen, göcsörtös az út... ezért jobb is, ha addig biztosan tartja Ayent.*
A hozzászólás írója (Darsam Nephilim) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.08 22:02:06
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.11.09 14:00:41, a következő indokkal:
Korhatárjelzés javítása.
227. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-11-08 16:00:24
Üzenet elküldve: 2012-11-08 16:00:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 272
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 272
Játékstílus: Szelíd
//Srogwathd Kincsei//
* Az esti sötétségben egy lágyan ropogó tűz ad némi támpontott a sátraktól elkülönülve a fáradt utazóknak, hogy fáradt és áthült végtagjaikat kényeztessék s lévén, hogy az elf is hozzájuk tartozik, nem vonakodik kivenni jussát a tűz keltette kellemes melegségből. Figyeli a többieket miközben arcát teljesen elfedi a kíváncsi tekintetek elől. Egyszerre csak egy sötét köppenyes alakra lesz figyelmes aki egyenesen a tüz körül gyülekező tásraság felé veszi írányát s közelebb érve erőteljese hangon köszönti a társaságot. Kamihira bólint egyett a köszönés viszonzására majd tovább halgatja a nem mindennapi alakot miután leül a tüz mellé. " Igen különös lett a légkör. Mennyi minden változik, ha egy sötét ruhás alak a fejére huzott csukjával jelenik meg a tömegben. " mosolyodik el " Habár ez érthető mind a két oldalról nézve. " jegyzi meg magában ahogy megpilllanatja az ujjait amivel kiveszi a könyvet köpenye alól. Nyugodtan ül tovább a helyén s hallgatja amit felolvas a könyvből, de teste készen áll a cselekvésre ha a helyzet úgy kívánja. A mesélés igen körülményesre sikerül s végeztével a könyv a földön landol s az alak sietve távozik. Kisebb moraly támad s valaki felveszi a könyvet. Az elf csukjája alól kémleli a törétséénéseket s füleit hegyezve halgatja amint két alak egymással beszélget. " Ez igen érdekes. Habár éppen indulni készültem ez talán még belefér. Elvégre lehet egyhelyre vezetnek utjaink. " jegyzi meg magában miközben feláll helyéről s könnyed és gyors léptekkel a páros oldalán terem. *
- Kellemes estét kívánok jó urak! * köszönti a társaságot határozott enyhén rekettes hangján.*
- Akaratlanúl is halottam az iménti beszélgetésüket s bátorkodtam megkérdezni, hogy csatalkaozhatok-e önökhöz ezen az úton? * hangja tiszteletel teli s kezeivel közben lehámozza fejéről a csukjáját, hogy kiléte világossá váljon a többiek előt is.
* Az esti sötétségben egy lágyan ropogó tűz ad némi támpontott a sátraktól elkülönülve a fáradt utazóknak, hogy fáradt és áthült végtagjaikat kényeztessék s lévén, hogy az elf is hozzájuk tartozik, nem vonakodik kivenni jussát a tűz keltette kellemes melegségből. Figyeli a többieket miközben arcát teljesen elfedi a kíváncsi tekintetek elől. Egyszerre csak egy sötét köppenyes alakra lesz figyelmes aki egyenesen a tüz körül gyülekező tásraság felé veszi írányát s közelebb érve erőteljese hangon köszönti a társaságot. Kamihira bólint egyett a köszönés viszonzására majd tovább halgatja a nem mindennapi alakot miután leül a tüz mellé. " Igen különös lett a légkör. Mennyi minden változik, ha egy sötét ruhás alak a fejére huzott csukjával jelenik meg a tömegben. " mosolyodik el " Habár ez érthető mind a két oldalról nézve. " jegyzi meg magában ahogy megpilllanatja az ujjait amivel kiveszi a könyvet köpenye alól. Nyugodtan ül tovább a helyén s hallgatja amit felolvas a könyvből, de teste készen áll a cselekvésre ha a helyzet úgy kívánja. A mesélés igen körülményesre sikerül s végeztével a könyv a földön landol s az alak sietve távozik. Kisebb moraly támad s valaki felveszi a könyvet. Az elf csukjája alól kémleli a törétséénéseket s füleit hegyezve halgatja amint két alak egymással beszélget. " Ez igen érdekes. Habár éppen indulni készültem ez talán még belefér. Elvégre lehet egyhelyre vezetnek utjaink. " jegyzi meg magában miközben feláll helyéről s könnyed és gyors léptekkel a páros oldalán terem. *
- Kellemes estét kívánok jó urak! * köszönti a társaságot határozott enyhén rekettes hangján.*
- Akaratlanúl is halottam az iménti beszélgetésüket s bátorkodtam megkérdezni, hogy csatalkaozhatok-e önökhöz ezen az úton? * hangja tiszteletel teli s kezeivel közben lehámozza fejéről a csukjáját, hogy kiléte világossá váljon a többiek előt is.
226. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-11-08 14:18:21
Üzenet elküldve: 2012-11-08 14:18:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
//Eleonor Nesayang, Liannera Muriku, Mesélő #4//
*Az eddig eszméletlen Zetriat semmit sem ért, nem tudja hogy halt meg Geradras, és hova tűnhettek a banditák. De most nem is ezzel törődik, a fájdalmasan zokogó útitársát figyeli. Megpróbálja karjával felnyomni magát, hogy jobban átlássa a területet. A nő ekkor abba hagyja a zokogást és az elf szemébe néz, aztán megtudja hogy fajtársa öngyilkos lett. Szemei tágra nyílnak, üveges tekintete a semmibe vész. Meglepődöttsége az arcára van írva. Sosem hitte volna hogy a büszke, és a sose semmitől meg nem hátráló Geradras végez magával. Sokkal valószínűbbnek gondolta hogy neki támad a banditáknak és megpróbálkozik a lemészárlásukkal. "Miért tette ezt? Ilyen reménytelen volt a helyzet? Vagy csak megakarta volna magát attól a szégyentől hogy elveszít egy párbajt? Ez már sosem fog kiderülni." Eleonor feláll és a töprengő hősünk felé veszi az irányt, majd váratlanul hozzá bújik. Zet meglepődik, majd kicsit bizonytalanul de ő is átöleli.*
-Kérlek Eleonor, ne mondj ilyet. Nem szabad most ő rá gondolnod.
*Szándékosan nem mondja ki az elf nevét, nehogy ez is felkavarja a fiatal nő érzéseit. A hátára teszi kezét és simogatni kezdi, hogy megnyugtassa egy kicsit. Ezt a technikát másoktól tanulta kik szeretteiket vigasztalták.*
-Tudom, tudom Eleonor. De kérlek ne sírj nem bírlak így látni. Most erősnek kell lenned.
*Felnéz az égre és elmormol magában egy imát halott útitársáért, és segítséget kér a Föld Anyától. "Kérlek ó gyönyörű fák, ligetek, folyók anyja. Segíts rajtunk." Majd ha Liannera még nem ment el, szemébe néz, és tekintetével segítséget kér a kis tündértől. Ekkor a természet hangját felváltja a vas csörgése, városőrök jöttek értük. Megkérik őket tartsanak velük vissza a városba. Zet egy komor bólintással felel. Nem is lenne más választásuk, fegyvereit elvették a banditák, és még meg is van sérülve.*
-Eleonor, most velük kell mennünk, vissza a városba. Ott majd kipihened magad.
*Suttogja a lány fülébe.*
-Uraim, segítenének felállni?
*Néz fel kicsit, és kicsit ellenszenvesen kéri meg a két embert.*
*Az eddig eszméletlen Zetriat semmit sem ért, nem tudja hogy halt meg Geradras, és hova tűnhettek a banditák. De most nem is ezzel törődik, a fájdalmasan zokogó útitársát figyeli. Megpróbálja karjával felnyomni magát, hogy jobban átlássa a területet. A nő ekkor abba hagyja a zokogást és az elf szemébe néz, aztán megtudja hogy fajtársa öngyilkos lett. Szemei tágra nyílnak, üveges tekintete a semmibe vész. Meglepődöttsége az arcára van írva. Sosem hitte volna hogy a büszke, és a sose semmitől meg nem hátráló Geradras végez magával. Sokkal valószínűbbnek gondolta hogy neki támad a banditáknak és megpróbálkozik a lemészárlásukkal. "Miért tette ezt? Ilyen reménytelen volt a helyzet? Vagy csak megakarta volna magát attól a szégyentől hogy elveszít egy párbajt? Ez már sosem fog kiderülni." Eleonor feláll és a töprengő hősünk felé veszi az irányt, majd váratlanul hozzá bújik. Zet meglepődik, majd kicsit bizonytalanul de ő is átöleli.*
-Kérlek Eleonor, ne mondj ilyet. Nem szabad most ő rá gondolnod.
*Szándékosan nem mondja ki az elf nevét, nehogy ez is felkavarja a fiatal nő érzéseit. A hátára teszi kezét és simogatni kezdi, hogy megnyugtassa egy kicsit. Ezt a technikát másoktól tanulta kik szeretteiket vigasztalták.*
-Tudom, tudom Eleonor. De kérlek ne sírj nem bírlak így látni. Most erősnek kell lenned.
*Felnéz az égre és elmormol magában egy imát halott útitársáért, és segítséget kér a Föld Anyától. "Kérlek ó gyönyörű fák, ligetek, folyók anyja. Segíts rajtunk." Majd ha Liannera még nem ment el, szemébe néz, és tekintetével segítséget kér a kis tündértől. Ekkor a természet hangját felváltja a vas csörgése, városőrök jöttek értük. Megkérik őket tartsanak velük vissza a városba. Zet egy komor bólintással felel. Nem is lenne más választásuk, fegyvereit elvették a banditák, és még meg is van sérülve.*
-Eleonor, most velük kell mennünk, vissza a városba. Ott majd kipihened magad.
*Suttogja a lány fülébe.*
-Uraim, segítenének felállni?
*Néz fel kicsit, és kicsit ellenszenvesen kéri meg a két embert.*
225. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-11-07 18:45:16
Üzenet elküldve: 2012-11-07 18:45:16
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
//Zetriat Iuthar, Liannera Muriku és Eleonor Nesayang részére//
*Lépések közelednek, a hozzájuk társuló fémes csörgés arra enged következtetni, hogy a közeledők alaposan fel vannak fegyverkezve. Nemsokára városőrök bukkannak fel. Ketten egészen közel jönnek, hárman-négyen hátramaradnak néhány méterrel.*
Hát itt meg mi a jószagú söröshordó történt? *kérdezi egyikük meglepetten.*
Úgy fest, a barátunk megelőzött minket *feleli a másik.* Nagyon nem akart horogra akadni. Egy munkával kevesebb. Hölgyem, azt hiszem, jobb lenne, ha megmaradt társával együtt visszatérne velünk a városba.
*Hangjában nyoma sincs részvétnek vagy bármilyen érzelemnek, egyértelműen látszik rajta, hogy Geradras neki csak egy munka volt, nem élőlény.*
*Lépések közelednek, a hozzájuk társuló fémes csörgés arra enged következtetni, hogy a közeledők alaposan fel vannak fegyverkezve. Nemsokára városőrök bukkannak fel. Ketten egészen közel jönnek, hárman-négyen hátramaradnak néhány méterrel.*
Hát itt meg mi a jószagú söröshordó történt? *kérdezi egyikük meglepetten.*
Úgy fest, a barátunk megelőzött minket *feleli a másik.* Nagyon nem akart horogra akadni. Egy munkával kevesebb. Hölgyem, azt hiszem, jobb lenne, ha megmaradt társával együtt visszatérne velünk a városba.
*Hangjában nyoma sincs részvétnek vagy bármilyen érzelemnek, egyértelműen látszik rajta, hogy Geradras neki csak egy munka volt, nem élőlény.*
224. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-11-06 13:16:36
Üzenet elküldve: 2012-11-06 13:16:36
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
* Nagyon fél hogy el ne tévedjen. Minduntalan körbenéz sőt kérdezget is, hogy jó úton jár-e. Tulajdonképpen sorsát a kocsisra bízta de hallott egyet s mást rablókról és szörnyekről is kik szeretik az utazókat zaklatni az útjukon. Gondolatai néha előre máskor meg a közelmúltba kalandoznak. Vajon milyen helyre érkezik és vajon lesz-e kinek hiányzik majd Arthenorból. Biztos lesz, ha más nem akkor a két elf gyermek kik nevelésével foglalkozott az utóbbi időben. Milyen kedvesen búcsúztatták, sőt még egy apró ajándékot is kapott tőlük. Nem nagy dolog, csak egy az saját kezecskéik által festett majd pedig felfűzött pappírgyöngy nyakláncot. Egy ideig biztosan használni fogja. Pár napot, aztán eltesz az emlékei közé. Megérkeznek. Kiszáll. Szétnéz de még nincs vége az útnak.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.11.06 18:06:45, a következő indokkal:
Jelpótlás.
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.11.06 18:06:45, a következő indokkal:
Jelpótlás.
223. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-11-05 21:43:51
Üzenet elküldve: 2012-11-05 21:43:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
* Nem rég indult útnak. Nem tudja, hogy mennyi ideig fog tartani az utazás ezért több napra készült fel. Élelmiszer a táskában de ha arról volt szó biztos inkább vadászni fog. Hiszen mindig is képes volt megélni az erdőben. Ahogy kilépett a városból mélyet szippant a kinti levegőből és elvigyorodik. Mondjuk ez érdekes látvány egy orktól. Inkább volt teljes agyaras vicsor ha rendesen megnézzük miről is van szó. Így inkább abbahagyja az érző lények ezen fajta riogatását és még egyszer felméri a környezetet. Sokak számára egy ilyen utazás veszélyes lehet. Persze ő is tudja, hogy banditáktól elkezdve császkáló szörnyetegekig bármivel találkozhat. Ezért volt teljes fegyverzetben. Mondjuk mindig abban volt. Kivéve ha aludt. Megvonja a vállát.*
- Ha harcolni kell akkor harcolok. Ilyen egyszerű a dolog. De remélem csak vadakkal találkozom majd. Rég ettem véres húst.* Morogja maga elé a drabális ork és hatalmas talpaival falni kezdi a két település közti távolságot.*
- Ha harcolni kell akkor harcolok. Ilyen egyszerű a dolog. De remélem csak vadakkal találkozom majd. Rég ettem véres húst.* Morogja maga elé a drabális ork és hatalmas talpaival falni kezdi a két település közti távolságot.*
222. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-11-05 21:18:07
Üzenet elküldve: 2012-11-05 21:18:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Szelíd
//Zetriat Iuthar, Liannera Muriku, Mesélő #4//
*Eleonor teljes sokkban térdel Geradras mellett. Igazából nem tudja, hogyan került oda. Már csak arra eszmélt, hogy a halott elf teste felett zokog. Nem is érdekli, mennyire lesz véres, vagy ki mit gondol. Ő csak azt tudja, hogy most nem eresztheti el Geradrast.*
"Hogy tehette ezt? Nem halhatott meg. Azt ígérte, mindig vele lesz."
-Azt mondtad velem leszel. *kiált rá a halottra, miközben folynak a könnyei.* - Hogy tehetted ezt velem?
*Nem tudja, mennyi ideig térdelt ott Geradras holtteste mellett, amikor valahonnan a távolból meghallotta a hangját. Egy kellemes hang, amit valamikor nagyon régen hallott. Legalább is számára most minden nagyon régen történt. Még akkor, amikor ő boldog volt. Amikor a szerelmével együtt lehetett, és senki nem akarta elválasztani őket. Végül erőt vesz magán és felnéz.*
-Zetriat! Te... te... *leül a földre, Geradras teste mellé és a másik elfet figyeli. Teljesen megfeledkezett mindenről és mindenkiről, aki és ami körülötte volt. Végül újra tudatosul benne, mi történt, és újra elkapja a zokogás.*
-Meghalt! *mondja ki először a szót.* - Megölte magát! Rám nézett, elköszönt és megölte magát. *Az ölébe hajtja a fejét és úgy sír tovább.* - Hogy tehette ezt? *suttogja alig hallhatóan.*
*Nem tudja, honnan veszi az erőt, de végül feláll, legalább is megpróbál és odavonszolja magát Zetriathoz. Megrázza a fejét, mint aki el sem hiszi, hogy ez történik vele, és - nem törődve az esetelges következményekkel - odabújik Zetriathoz. Szüksége van valakire, akibe most kapaszkodhat, hogy érezze, még mindig a való világban van. Ő még mindig él, ő nem ment el, csak Geradras hagyta el ezt a világot.*
-Összetört minden... sosem lesz már semmi a régi. *suttogja Zetriatnak. Nem érdekli, ha emiatt az elf őrültnek nézi. Talán meg is őrült egy kicsit szerelme elvesztése miatt.* - Sosem fogja már meg a kezemet. Sosem fog megcsókolni többet... Én tényleg szerettem őt, tényleg!
*Most már nem bír a holttestre nézni. Nem akarja látni, hogy mit tett magával a szeretett férfi. Eleonor egyszerűen nem tudja felfogni, miért csinálta ezt. Miért vetett véget az életének önmaga? Legalább harcolt volna... próbálta volna meg. De nem... szörnyű dolog így meghalni. Értelmetlenül. Eleonor bízott benne, remélte, hogy megnyeri a harcot. Akkor teljesen máshogy alakultak volna a dolgok. De Geradras nem bízott magában. Ezért kellett meghalnia.*
*Eleonor teljes sokkban térdel Geradras mellett. Igazából nem tudja, hogyan került oda. Már csak arra eszmélt, hogy a halott elf teste felett zokog. Nem is érdekli, mennyire lesz véres, vagy ki mit gondol. Ő csak azt tudja, hogy most nem eresztheti el Geradrast.*
"Hogy tehette ezt? Nem halhatott meg. Azt ígérte, mindig vele lesz."
-Azt mondtad velem leszel. *kiált rá a halottra, miközben folynak a könnyei.* - Hogy tehetted ezt velem?
*Nem tudja, mennyi ideig térdelt ott Geradras holtteste mellett, amikor valahonnan a távolból meghallotta a hangját. Egy kellemes hang, amit valamikor nagyon régen hallott. Legalább is számára most minden nagyon régen történt. Még akkor, amikor ő boldog volt. Amikor a szerelmével együtt lehetett, és senki nem akarta elválasztani őket. Végül erőt vesz magán és felnéz.*
-Zetriat! Te... te... *leül a földre, Geradras teste mellé és a másik elfet figyeli. Teljesen megfeledkezett mindenről és mindenkiről, aki és ami körülötte volt. Végül újra tudatosul benne, mi történt, és újra elkapja a zokogás.*
-Meghalt! *mondja ki először a szót.* - Megölte magát! Rám nézett, elköszönt és megölte magát. *Az ölébe hajtja a fejét és úgy sír tovább.* - Hogy tehette ezt? *suttogja alig hallhatóan.*
*Nem tudja, honnan veszi az erőt, de végül feláll, legalább is megpróbál és odavonszolja magát Zetriathoz. Megrázza a fejét, mint aki el sem hiszi, hogy ez történik vele, és - nem törődve az esetelges következményekkel - odabújik Zetriathoz. Szüksége van valakire, akibe most kapaszkodhat, hogy érezze, még mindig a való világban van. Ő még mindig él, ő nem ment el, csak Geradras hagyta el ezt a világot.*
-Összetört minden... sosem lesz már semmi a régi. *suttogja Zetriatnak. Nem érdekli, ha emiatt az elf őrültnek nézi. Talán meg is őrült egy kicsit szerelme elvesztése miatt.* - Sosem fogja már meg a kezemet. Sosem fog megcsókolni többet... Én tényleg szerettem őt, tényleg!
*Most már nem bír a holttestre nézni. Nem akarja látni, hogy mit tett magával a szeretett férfi. Eleonor egyszerűen nem tudja felfogni, miért csinálta ezt. Miért vetett véget az életének önmaga? Legalább harcolt volna... próbálta volna meg. De nem... szörnyű dolog így meghalni. Értelmetlenül. Eleonor bízott benne, remélte, hogy megnyeri a harcot. Akkor teljesen máshogy alakultak volna a dolgok. De Geradras nem bízott magában. Ezért kellett meghalnia.*
221. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2012-11-05 20:40:05
Üzenet elküldve: 2012-11-05 20:40:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
//Eleonor Nesayang, Liannera Muriku, Mesélő #4//
*Egy nagy csattanás, a feje hasogat, lába még mindig iszonyatosan fáj, zokogás hallatszik. Erre ébred az eddig eszméletlen elf. Egy ideig még nem bírja felemelni elgyengült nyakát hogy megszemlélje a történteket. De végűl összeszedi megmaradt erejét és megmozdítja nyakizmait. Maga előtt egy mozdulatlanul fekvő embert lát. Nem tudja azonnal megállapítani ki lehet az, mivel még elég homályosan lát. De miután teljesen kitisztul látása észreveszi a körülötte tócsában álló vörös vért. Kirajzolódik előtte Geradras alakja és hegyes fülei. "De... de itt meg... mi történt?" Miután jobban körül néz, észreveszi hogy a banditák eltűntek, és Eleonor a halott elf mellett zokog. Zetriat szívébe szószerint mintha kést döftek volna, iszonyatosan fáj, eddig is volt már ilyen érzése, de még sosem ilyen fájdalmas, és hosszan tartó.*
-El... Eleonor!
*Nyögi ki fájdalmasan a nő gyönyörű nevét.*
-Nem szabadna... látnod ezt.
*Préseli ki ajkán meg-megakadva ezeket a szavakat.*
*Egy nagy csattanás, a feje hasogat, lába még mindig iszonyatosan fáj, zokogás hallatszik. Erre ébred az eddig eszméletlen elf. Egy ideig még nem bírja felemelni elgyengült nyakát hogy megszemlélje a történteket. De végűl összeszedi megmaradt erejét és megmozdítja nyakizmait. Maga előtt egy mozdulatlanul fekvő embert lát. Nem tudja azonnal megállapítani ki lehet az, mivel még elég homályosan lát. De miután teljesen kitisztul látása észreveszi a körülötte tócsában álló vörös vért. Kirajzolódik előtte Geradras alakja és hegyes fülei. "De... de itt meg... mi történt?" Miután jobban körül néz, észreveszi hogy a banditák eltűntek, és Eleonor a halott elf mellett zokog. Zetriat szívébe szószerint mintha kést döftek volna, iszonyatosan fáj, eddig is volt már ilyen érzése, de még sosem ilyen fájdalmas, és hosszan tartó.*
-El... Eleonor!
*Nyögi ki fájdalmasan a nő gyönyörű nevét.*
-Nem szabadna... látnod ezt.
*Préseli ki ajkán meg-megakadva ezeket a szavakat.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6203-6222