Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 277 (5521. - 5540. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
5540. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-07-06 14:39:42
Üzenet elküldve: 2020-07-06 14:39:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
// Utazés dorassal //
// Doras, Brudo //
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz. //
*Lassan mendegél Brudo az úton, de nem nagyon szólnak egymáshoz a másik férfival. Brudo belelép egy tehénszarba, és nagyot káromkodik. A rohadt életbe nézzenek oda a kedvenc cipőm! *
* Igaz csak ez az egy van neki.
Megáll félúton hugyozni *
-Várj egy picit Doras mindjárt végzek.
* Mire Brudo végez a vizeléssel, megint rosszul lét fogja el. *
~ Az szar pálinka, ezt is mindig Dorasnak tartogattam mert csak az ő gyomra bírja. Az enyém nem. Lehet, hogy jobb lenne egy bokorba le guggolni és fosni egyet. Inkább itt mint bent majd a fogadóban. ~
- Bocs Doras mindjárt jövök.
* Rohan a legközelebbi bokorhoz amihez éppen hogy csak oda ér. Aztán egy lapulevéllel ki törli a hátsóját. *
- Na kész vagyok komám!
// Doras, Brudo //
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz. //
*Lassan mendegél Brudo az úton, de nem nagyon szólnak egymáshoz a másik férfival. Brudo belelép egy tehénszarba, és nagyot káromkodik. A rohadt életbe nézzenek oda a kedvenc cipőm! *
* Igaz csak ez az egy van neki.
Megáll félúton hugyozni *
-Várj egy picit Doras mindjárt végzek.
* Mire Brudo végez a vizeléssel, megint rosszul lét fogja el. *
~ Az szar pálinka, ezt is mindig Dorasnak tartogattam mert csak az ő gyomra bírja. Az enyém nem. Lehet, hogy jobb lenne egy bokorba le guggolni és fosni egyet. Inkább itt mint bent majd a fogadóban. ~
- Bocs Doras mindjárt jövök.
* Rohan a legközelebbi bokorhoz amihez éppen hogy csak oda ér. Aztán egy lapulevéllel ki törli a hátsóját. *
- Na kész vagyok komám!
5539. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-07-02 21:33:04
Üzenet elküldve: 2020-07-02 21:33:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// A városból kiszabadulva //
* Az aranyos gyermeki mosoly szinte megolvasztja a lovag páncélos szívét. Általában szótlan és kissé mogorva, de most mégis felenged. Lunira nem nőként, hanem tapasztalatlan bakfisként tekint. A domb a lánynak nem jelent kihívást nem úgy, mint a páncélosnak. Neki jóval több időbe telik felcammogni a hegyibe, mint a fiatalnak. A feltűrt ruhára sem botránkozik meg, sőt mit több, még egy gyenge poént is elereszt.*
- Az enyémet is feltűrhetnéd. Talán gyorsabban haladnék.* Azért annyira nem marad el, mert kicsivel a lány után már ő is utál a dombon és tekintget lefelé.*
- Gyönyörű bizony.* Helyesel a férfi. Régebben a feleségével és a kölkeivel eljártak néha hasonló helyekre piknikezni, de az már nagyon régen volt. Kósza emlékek csupán, amik most kicsit jobban felelevenedtek. Aztán a szőkeség elindul lefelé a dombról. Eleinte csak kocog, de aztán egyre gyorsul. Egy ideig még hallja az ékszerei csörgését is, de inkább a ruhája az ami érdekes. A Színes fergeteg csak úgy kavarog körülötte, mintha egy szivárvány színű alak száguldana lefelé. Ez még látványosabbá válik, amikor a kő közbeszól. Most már olybá tűnik, mintha azt a szivárványt egy tornádó szívta volna magába. Hangosan hahotázik a domb tetején Arelow, de aztán ő is elindul lefelé szépen lassan. Nehezen állja meg, hogy ne kezdjen el szaladni, de valahogy ez most nem tűnik túl jó ötletnek a lány esése után. A lovag jóval súlyosabb, mint a lány páncél nélkül is. Egy esés akár végezetes is lehetne. Csatában persze más lenne a helyzet, mert ott a lendületet az ellenség sorfala tompítja. Mire magához tér Luniereme már ott nyújtja neki a páncélos kezét, hogy segítsen neki felállni.*
- Ezt nevezem én látványos földet érésnek. Biztos, hogy jól vagy?* Kérdezi meg azért ő is azért a biztonság kedvéért. Időközben a látóhatár szélén felhők kezdenek el gyülekezni és néhány hűvösebb szélfúvás is érkezik feléjük. A messziről jövő égzengés semmi jót nem jelent.*
- Nem néz ki az a felhő rengeteg arra túl bizalomgerjesztőnek. Még a végén elrontják ezt a kiruccanást.* Mondja aggódva a férfi. Egyelőre még itt minden rendben van, de kitudja meddig tart ez. Az élőlények ahogy közeledni fog a vihar, úgy fognak eliszkolni. Mire ideér már teljes lesz a csend, de addig még mindig akad egy kis idő talán.*
- Esetleg nem ártana felkeresni egy fogadót itt a környéken. Még a végén csúnyán megjárjuk, ha itt maradunk. Mondjuk az útra ettől még nem kellene visszatérnünk, mivel a mezőn keresztül is haladhatunk akár.* Így talán még jut egy kis idő rá, hogy kiélhesse magát a leányzó.*
* Az aranyos gyermeki mosoly szinte megolvasztja a lovag páncélos szívét. Általában szótlan és kissé mogorva, de most mégis felenged. Lunira nem nőként, hanem tapasztalatlan bakfisként tekint. A domb a lánynak nem jelent kihívást nem úgy, mint a páncélosnak. Neki jóval több időbe telik felcammogni a hegyibe, mint a fiatalnak. A feltűrt ruhára sem botránkozik meg, sőt mit több, még egy gyenge poént is elereszt.*
- Az enyémet is feltűrhetnéd. Talán gyorsabban haladnék.* Azért annyira nem marad el, mert kicsivel a lány után már ő is utál a dombon és tekintget lefelé.*
- Gyönyörű bizony.* Helyesel a férfi. Régebben a feleségével és a kölkeivel eljártak néha hasonló helyekre piknikezni, de az már nagyon régen volt. Kósza emlékek csupán, amik most kicsit jobban felelevenedtek. Aztán a szőkeség elindul lefelé a dombról. Eleinte csak kocog, de aztán egyre gyorsul. Egy ideig még hallja az ékszerei csörgését is, de inkább a ruhája az ami érdekes. A Színes fergeteg csak úgy kavarog körülötte, mintha egy szivárvány színű alak száguldana lefelé. Ez még látványosabbá válik, amikor a kő közbeszól. Most már olybá tűnik, mintha azt a szivárványt egy tornádó szívta volna magába. Hangosan hahotázik a domb tetején Arelow, de aztán ő is elindul lefelé szépen lassan. Nehezen állja meg, hogy ne kezdjen el szaladni, de valahogy ez most nem tűnik túl jó ötletnek a lány esése után. A lovag jóval súlyosabb, mint a lány páncél nélkül is. Egy esés akár végezetes is lehetne. Csatában persze más lenne a helyzet, mert ott a lendületet az ellenség sorfala tompítja. Mire magához tér Luniereme már ott nyújtja neki a páncélos kezét, hogy segítsen neki felállni.*
- Ezt nevezem én látványos földet érésnek. Biztos, hogy jól vagy?* Kérdezi meg azért ő is azért a biztonság kedvéért. Időközben a látóhatár szélén felhők kezdenek el gyülekezni és néhány hűvösebb szélfúvás is érkezik feléjük. A messziről jövő égzengés semmi jót nem jelent.*
- Nem néz ki az a felhő rengeteg arra túl bizalomgerjesztőnek. Még a végén elrontják ezt a kiruccanást.* Mondja aggódva a férfi. Egyelőre még itt minden rendben van, de kitudja meddig tart ez. Az élőlények ahogy közeledni fog a vihar, úgy fognak eliszkolni. Mire ideér már teljes lesz a csend, de addig még mindig akad egy kis idő talán.*
- Esetleg nem ártana felkeresni egy fogadót itt a környéken. Még a végén csúnyán megjárjuk, ha itt maradunk. Mondjuk az útra ettől még nem kellene visszatérnünk, mivel a mezőn keresztül is haladhatunk akár.* Így talán még jut egy kis idő rá, hogy kiélhesse magát a leányzó.*
5538. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-07-02 16:23:18
Üzenet elküldve: 2020-07-02 16:23:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// A városból kiszabadulva //
*Széles mosoly jelenik meg az arcán, mikor a lovagja meg is indul a mezőket megmutatni. Szerencsére nem megerőltető az út amelyen haladnak. A domb sem jelent különösebb kihívást. Persze a hosszú szoknya kicsit útban van, de könnyen orvosolja a problémát. Lehajolva fog is az aljára, majd amint kiegyenesedik a színes anyag már nem is lóg le csupán csak a térdéig. Szerencsére senki sincs a közelben, aki a fejére olvasná, hogy egy lényegében idegen férfi előtt fiatal hölgy létére szemérmetlenkedik. Na nem minta ez Lunit bármikor is meghatotta volna. Amúgy sem érti, hogy mi szemérmetlen lehet abban, hogy térdtől lefelé kivillannak a formás kis csülkei. Hisz nem a gömbölyű melleket teszi közszemlére.
Amikor végre megérkeznek a domb tetejére a látvány, amely eléjük tárul szinte festői. A színtengertől, melyet a megannyi virág és a színes, ide-oda repkedő lepkék festenek elé egy pillanatra még a szava is elakad. Noha a tisztás odahaza gyönyörű, ilyen szépet még akkor sem látott. Ez a színözön azzal fel sem veheti a versenyt.*
- Olyan gyönyörű.
*Szusszan is, majd vidám mosollyal indul is meg lassú léptekben. Persze csak az első pár lépést teszi így meg. Ahogy a dombról igyekszik le a virágok közé a tempó fokozatosan gyorsul, a kocogást később pedig már a futás is felváltja. Az önfeledt kacagása betölti a mezőt, egészen addig, míg az útjába nem keveredik egy nagyobbacska kődarab, amely annyira nem hatalmas, hogy a fűben könnyű szerrel kiszúrja, de ahhoz elég nagy, hogy botlás legyen a szaladgálás vége. Így a domb utolsó pár méterét a kis hölgy bizony gurulva teszi meg.*
- Au...
*Nyekken is, ahogy a virágok között kiterül. A feje kicsit szédeleg a gyors egymásutánban történő pörgéstől, de hamar sikerül összpontosítania, mikor a feje fölött ide-oda szállnak át a színes kis pillangók.*
- Jól vagyok.
*nyújtja is fel a kezét, majd hamar ülésbe is tornázza magát. Az amúgy is keszekuszán álló haja most olyan, mint egy rendezetlen madárfészek. A helyzetet pedig még komikusabbá teszi az az adag fűszál, s pár meggyalázott virág, melyet gurultában szedett össze, s most így a hajába gabalyodtak.
Kissé bárgyú vigyorral pillant a domb felé a férfit keresve, persze ha amaz idő közben nem lett elég bátor, hogy páncélzatával együtt meginduljon a lejtőn.
Úgy néz ki, hogy a mai napot szinte lehetetlen elrontani. Hacsak nem akarja az a csúnyának tűnő felhőraj beárnyékolni, mely mintha épp fejük fölé úszna, valamint az a dörgés, melyet a távolból a lány hallani vélt.*
*Széles mosoly jelenik meg az arcán, mikor a lovagja meg is indul a mezőket megmutatni. Szerencsére nem megerőltető az út amelyen haladnak. A domb sem jelent különösebb kihívást. Persze a hosszú szoknya kicsit útban van, de könnyen orvosolja a problémát. Lehajolva fog is az aljára, majd amint kiegyenesedik a színes anyag már nem is lóg le csupán csak a térdéig. Szerencsére senki sincs a közelben, aki a fejére olvasná, hogy egy lényegében idegen férfi előtt fiatal hölgy létére szemérmetlenkedik. Na nem minta ez Lunit bármikor is meghatotta volna. Amúgy sem érti, hogy mi szemérmetlen lehet abban, hogy térdtől lefelé kivillannak a formás kis csülkei. Hisz nem a gömbölyű melleket teszi közszemlére.
Amikor végre megérkeznek a domb tetejére a látvány, amely eléjük tárul szinte festői. A színtengertől, melyet a megannyi virág és a színes, ide-oda repkedő lepkék festenek elé egy pillanatra még a szava is elakad. Noha a tisztás odahaza gyönyörű, ilyen szépet még akkor sem látott. Ez a színözön azzal fel sem veheti a versenyt.*
- Olyan gyönyörű.
*Szusszan is, majd vidám mosollyal indul is meg lassú léptekben. Persze csak az első pár lépést teszi így meg. Ahogy a dombról igyekszik le a virágok közé a tempó fokozatosan gyorsul, a kocogást később pedig már a futás is felváltja. Az önfeledt kacagása betölti a mezőt, egészen addig, míg az útjába nem keveredik egy nagyobbacska kődarab, amely annyira nem hatalmas, hogy a fűben könnyű szerrel kiszúrja, de ahhoz elég nagy, hogy botlás legyen a szaladgálás vége. Így a domb utolsó pár méterét a kis hölgy bizony gurulva teszi meg.*
- Au...
*Nyekken is, ahogy a virágok között kiterül. A feje kicsit szédeleg a gyors egymásutánban történő pörgéstől, de hamar sikerül összpontosítania, mikor a feje fölött ide-oda szállnak át a színes kis pillangók.*
- Jól vagyok.
*nyújtja is fel a kezét, majd hamar ülésbe is tornázza magát. Az amúgy is keszekuszán álló haja most olyan, mint egy rendezetlen madárfészek. A helyzetet pedig még komikusabbá teszi az az adag fűszál, s pár meggyalázott virág, melyet gurultában szedett össze, s most így a hajába gabalyodtak.
Kissé bárgyú vigyorral pillant a domb felé a férfit keresve, persze ha amaz idő közben nem lett elég bátor, hogy páncélzatával együtt meginduljon a lejtőn.
Úgy néz ki, hogy a mai napot szinte lehetetlen elrontani. Hacsak nem akarja az a csúnyának tűnő felhőraj beárnyékolni, mely mintha épp fejük fölé úszna, valamint az a dörgés, melyet a távolból a lány hallani vélt.*
5537. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-07-01 11:21:24
Üzenet elküldve: 2020-07-01 11:21:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// A városból kiszabadulva //
* A városból kijutva felteszik a lovag a kérdést. Luniereme pedig gyorsan választ a listáról.*
- Megnézhetjük a mezőket.* Bólint rá a férfi és így indulhatnak is tovább. Egyelőre gy darabig még az úton halad, de aztán lefordul róla, hogy egy kisebb dombra felkapaszkodhassanak. A tetejéről lenézve pompás kilátás nyílik egy gyönyörű nagy virágos rétre. Legalább olyan sokszínű a virágok rengetege, mint a lány ruhája. A virágok között pedig a szintén sokszínű lepkék hada jár részeg táncot. Őket messzebbről is lehet látni, nem úgy, mint a többi rovart. Mondjuk a tücskök és sáskák tesznek róla, hogy érzékeljék jelenlétüket, mivel tőlük hangos a rét. Muzsikájukhoz a madarak is csatlakoznak vidáman csicseregve. Ez a környezet még a harctereket megjárt lovag szívét is megnyugtatja. Az enyhe domboldal lejtése futásra csábíthatja őket, de a páncélos Arelownak ezzel jó vigyáznia, mert a megállás nem egyszerű dolog a nehéz páncéljával. A fűtenger csak rájuk vár. Egyelőre még vidám, hangos és élettel teli, de a vihar előtt biztosan komor csend fog majd rászállni.*
* A városból kijutva felteszik a lovag a kérdést. Luniereme pedig gyorsan választ a listáról.*
- Megnézhetjük a mezőket.* Bólint rá a férfi és így indulhatnak is tovább. Egyelőre gy darabig még az úton halad, de aztán lefordul róla, hogy egy kisebb dombra felkapaszkodhassanak. A tetejéről lenézve pompás kilátás nyílik egy gyönyörű nagy virágos rétre. Legalább olyan sokszínű a virágok rengetege, mint a lány ruhája. A virágok között pedig a szintén sokszínű lepkék hada jár részeg táncot. Őket messzebbről is lehet látni, nem úgy, mint a többi rovart. Mondjuk a tücskök és sáskák tesznek róla, hogy érzékeljék jelenlétüket, mivel tőlük hangos a rét. Muzsikájukhoz a madarak is csatlakoznak vidáman csicseregve. Ez a környezet még a harctereket megjárt lovag szívét is megnyugtatja. Az enyhe domboldal lejtése futásra csábíthatja őket, de a páncélos Arelownak ezzel jó vigyáznia, mert a megállás nem egyszerű dolog a nehéz páncéljával. A fűtenger csak rájuk vár. Egyelőre még vidám, hangos és élettel teli, de a vihar előtt biztosan komor csend fog majd rászállni.*
5536. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-07-01 10:30:52
Üzenet elküldve: 2020-07-01 10:30:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// A városból kiszabadulva //
*Szerencsére Arelow nem erősködik, hogy tényleg beszéljenek az apjával. Persze rendes ember az öreg, de Luni szerint túlságosan aggodalmas. Megvan az oka annak, hogy az öreg ennyire féltőn óvja a lányát, de előbb vagy utóbb eljön az a fordulat az életben, amikor Luni bizony örökre ki fog repülni az apa féltő karjaiból. Ez pedig egy remek alkalom az első lépésre.*
- Akkor azt hiszem tényleg jól választottam.
*Teljesen elégedett magával és a döntésével. A mosoly csak egyre szélesedik arcán, mikor maguk mögött hagyják az épületeket, a kövezett főteret. Ahogy a városba érkezők és városból távozók hadán sikerrel átverekszi magát a férfi nyomában a lánnyal már a nyüzsgés és a zsivaj is jócskán alábbhagy. Minden városi sűrűséget és egyhangúságot felvált a madárcsipogás, a a magasba nyúló fák, a zöldellő mezők és a fel-fel bukkanó termőföldekkel ölelt tanyák látványa. Szinte érzi is az érő gyümölcsök mesés illatát, amely kényelmesen vegyül el a szabad, friss levegőben.
A férfi kérdésén nem sokáig gondolkodik el. Az erdőbe azért nem szívesen menne. Nem apja régi intelmei miatt, hanem pusztán a sűrű fák neki elég ijesztőek. Sokkal szívesebben képzeli el magát egy mezőn kóricálva.*
- Megnézzük a mezőket?
*Vágja is rá kérdésként a választ. Az idő egyelőre szép és békés. Bár igaz, hogy a napokban időnként elég furcsán érezte magát. A feje sokszor zsongott, fájdogált. Nem egy betegeskedő típus, de az idő hirtelen változása meg szokta gyötörni. De akárhogy is nézi most még nem úgy tűnik, hogy csavargását az idő el tudná rontani.*
*Szerencsére Arelow nem erősködik, hogy tényleg beszéljenek az apjával. Persze rendes ember az öreg, de Luni szerint túlságosan aggodalmas. Megvan az oka annak, hogy az öreg ennyire féltőn óvja a lányát, de előbb vagy utóbb eljön az a fordulat az életben, amikor Luni bizony örökre ki fog repülni az apa féltő karjaiból. Ez pedig egy remek alkalom az első lépésre.*
- Akkor azt hiszem tényleg jól választottam.
*Teljesen elégedett magával és a döntésével. A mosoly csak egyre szélesedik arcán, mikor maguk mögött hagyják az épületeket, a kövezett főteret. Ahogy a városba érkezők és városból távozók hadán sikerrel átverekszi magát a férfi nyomában a lánnyal már a nyüzsgés és a zsivaj is jócskán alábbhagy. Minden városi sűrűséget és egyhangúságot felvált a madárcsipogás, a a magasba nyúló fák, a zöldellő mezők és a fel-fel bukkanó termőföldekkel ölelt tanyák látványa. Szinte érzi is az érő gyümölcsök mesés illatát, amely kényelmesen vegyül el a szabad, friss levegőben.
A férfi kérdésén nem sokáig gondolkodik el. Az erdőbe azért nem szívesen menne. Nem apja régi intelmei miatt, hanem pusztán a sűrű fák neki elég ijesztőek. Sokkal szívesebben képzeli el magát egy mezőn kóricálva.*
- Megnézzük a mezőket?
*Vágja is rá kérdésként a választ. Az idő egyelőre szép és békés. Bár igaz, hogy a napokban időnként elég furcsán érezte magát. A feje sokszor zsongott, fájdogált. Nem egy betegeskedő típus, de az idő hirtelen változása meg szokta gyötörni. De akárhogy is nézi most még nem úgy tűnik, hogy csavargását az idő el tudná rontani.*
5535. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-06-30 21:35:20
Üzenet elküldve: 2020-06-30 21:35:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// A városból kiszabadulva //
* Határozottan ellene van a lány annak, hogy beszéljen a lovag az apjával.*
- Jól van akkor nem beszélek vele.* Vonja meg a vállait. Az atyai szigorra úgy sem dacolhatna a lovag se. Viszont az ötlettől nem zárkózik el, hogy valahova a közelbe kimerészkedjenek. A lehetőségeket már felsorolta a páncélos, most már csak a választásra vár. Végül a voksát a külső területekre teszi le.*
- Jó gondolat. Ott akad pár fogadó, szóval ételben nem lesz hiány.* Arelow támogatja a lány ötletét, így hát már akár rögvest indulhatnak is. A vigyorgó Luni szépen körbe is fonja karját, mintha egy család tagjai lennének. A férfi el is indul hát kifelé a városból. Sokan vannak akik kifelé haladna, de még többen vannak a bejövők. Beletelik egy kis időbe, mire kivergődnek a tömegből. A lovag azért igyekszik tisztogatni az utat maga előtt. Amint sikeresen elhagyják a várost már sokkal könnyebben mozoghatnak. Feltárul előttük a mezők és erdők véget nem érő látványa. Néhol egy-egy kis tanyát is lehet látni, amikhez kisebb művelt terület is tartozik. Roppantul békés a környék, szinte már idilli.*
- Na merre induljunk el?* Kérdezi a rácsimpaszkodó szőkeséget. Nem tudja, hogy mihez is lenne kedve a lánynak. Erdei csavargáshoz, vagy esetleg inkább mezei csámborgáshoz. Az idő pompás még egyelőre, szinte semmi nem utal arra, hogy majd le fog itt nemsokára szakadni az ég.*
A hozzászólás írója (Arelow Merlor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.30 21:37:28
* Határozottan ellene van a lány annak, hogy beszéljen a lovag az apjával.*
- Jól van akkor nem beszélek vele.* Vonja meg a vállait. Az atyai szigorra úgy sem dacolhatna a lovag se. Viszont az ötlettől nem zárkózik el, hogy valahova a közelbe kimerészkedjenek. A lehetőségeket már felsorolta a páncélos, most már csak a választásra vár. Végül a voksát a külső területekre teszi le.*
- Jó gondolat. Ott akad pár fogadó, szóval ételben nem lesz hiány.* Arelow támogatja a lány ötletét, így hát már akár rögvest indulhatnak is. A vigyorgó Luni szépen körbe is fonja karját, mintha egy család tagjai lennének. A férfi el is indul hát kifelé a városból. Sokan vannak akik kifelé haladna, de még többen vannak a bejövők. Beletelik egy kis időbe, mire kivergődnek a tömegből. A lovag azért igyekszik tisztogatni az utat maga előtt. Amint sikeresen elhagyják a várost már sokkal könnyebben mozoghatnak. Feltárul előttük a mezők és erdők véget nem érő látványa. Néhol egy-egy kis tanyát is lehet látni, amikhez kisebb művelt terület is tartozik. Roppantul békés a környék, szinte már idilli.*
- Na merre induljunk el?* Kérdezi a rácsimpaszkodó szőkeséget. Nem tudja, hogy mihez is lenne kedve a lánynak. Erdei csavargáshoz, vagy esetleg inkább mezei csámborgáshoz. Az idő pompás még egyelőre, szinte semmi nem utal arra, hogy majd le fog itt nemsokára szakadni az ég.*
A hozzászólás írója (Arelow Merlor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.30 21:37:28
5534. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-06-30 18:58:46
Üzenet elküldve: 2020-06-30 18:58:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Rath, Kerkiad //
*Kerkiadnak sikerül valamennyire összeszednie magát, mire gnóm utoléri. A zsoldos figyelmen kívül hagyja Rath első mondatát, mivel úgy se tud semmi értelmeset mondani rá. A fogadóval kapcsolatos kérdésre viszont válaszol. *
-Nincs már olyan messze.
*Felkel a földről, majd kezébe veszi a páncélt. *
-Ideje tovább haladnunk.
*Kerkiad elindul a fogadó irányába. Gondolatai még mindig a főtéren hallottak körül forog. Nem hagyja nyugodni. Léptei lassabbak és látszik a zsoldoson, hogy nem teljesen figyel környezetére. *
*Kerkiadnak sikerül valamennyire összeszednie magát, mire gnóm utoléri. A zsoldos figyelmen kívül hagyja Rath első mondatát, mivel úgy se tud semmi értelmeset mondani rá. A fogadóval kapcsolatos kérdésre viszont válaszol. *
-Nincs már olyan messze.
*Felkel a földről, majd kezébe veszi a páncélt. *
-Ideje tovább haladnunk.
*Kerkiad elindul a fogadó irányába. Gondolatai még mindig a főtéren hallottak körül forog. Nem hagyja nyugodni. Léptei lassabbak és látszik a zsoldoson, hogy nem teljesen figyel környezetére. *
5533. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-06-29 18:39:34
Üzenet elküldve: 2020-06-29 18:39:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Arany és tenger//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
-Nincsenek nagy elvárásaim. Legyen egy nagy ágy, mert szeretek kényelmesen aludni és ne ázzon be a tető. Tudok takarítani, így ha egy kicsit koszos, majd rendbe teszem ami pedig a konyhát illeti mindegy, mert úgysem szoktam nagyon főzni. Viszont fürdőszoba azért legyen. *feleli egyszerűen azt a kevéske igényét ami van benne a leendő otthonával kapcsolatban. Nem sokkal később a férfi teljesen kiborult állapotba kerül a kígyó által, de mindennek hála ez az ügy is leülepedik kettejük között és sokkal szimpatikusabb vizekre evezhetnek. Még újból meg is paskolják a kék hajú fenekét amit a másik részéről tetszésnek nyilvánít el magában. *
- Megyek te perverz állat! *Kontrázik a másik által kapott furcsa módon kellemes becenévre továbbra is nevetve a zuhogó esőben. Noha a tündér alacsony és vékonyka képes futni ezzel tartani a tempót a doki mögött akinek a mosolya teljesen lenyűgözi a tündért. Ebben az érzésben semmi vonzalom nincs jelen, csak egyszerűen egy baráti jó érzést ad neki az, ha az elf nem szomorkodik, úgy mint a fürdőjük során. Szeretné többet ilyen önfeledtnek látni Intet, mint ezekben a pillanatokban. A hófehér ruhája a tündérre is eléghamar ráázik ezzel felfedve, bár apró mellbimbót és vékony derekat, amelyeket noha már jobban is láthatott a doki nem feltétlenül szerette volna ebben a helyzetben megmutatni ismételten a másiknak csábító domborulatait. Nem, mintha ő nem lesné meg a széjjel ázott Intet miközben a kígyója a pánikroham szélén áll a rohanástól és a mennydörgés hangos zajától. *
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
-Nincsenek nagy elvárásaim. Legyen egy nagy ágy, mert szeretek kényelmesen aludni és ne ázzon be a tető. Tudok takarítani, így ha egy kicsit koszos, majd rendbe teszem ami pedig a konyhát illeti mindegy, mert úgysem szoktam nagyon főzni. Viszont fürdőszoba azért legyen. *feleli egyszerűen azt a kevéske igényét ami van benne a leendő otthonával kapcsolatban. Nem sokkal később a férfi teljesen kiborult állapotba kerül a kígyó által, de mindennek hála ez az ügy is leülepedik kettejük között és sokkal szimpatikusabb vizekre evezhetnek. Még újból meg is paskolják a kék hajú fenekét amit a másik részéről tetszésnek nyilvánít el magában. *
- Megyek te perverz állat! *Kontrázik a másik által kapott furcsa módon kellemes becenévre továbbra is nevetve a zuhogó esőben. Noha a tündér alacsony és vékonyka képes futni ezzel tartani a tempót a doki mögött akinek a mosolya teljesen lenyűgözi a tündért. Ebben az érzésben semmi vonzalom nincs jelen, csak egyszerűen egy baráti jó érzést ad neki az, ha az elf nem szomorkodik, úgy mint a fürdőjük során. Szeretné többet ilyen önfeledtnek látni Intet, mint ezekben a pillanatokban. A hófehér ruhája a tündérre is eléghamar ráázik ezzel felfedve, bár apró mellbimbót és vékony derekat, amelyeket noha már jobban is láthatott a doki nem feltétlenül szerette volna ebben a helyzetben megmutatni ismételten a másiknak csábító domborulatait. Nem, mintha ő nem lesné meg a széjjel ázott Intet miközben a kígyója a pánikroham szélén áll a rohanástól és a mennydörgés hangos zajától. *
5532. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-06-29 18:13:10
Üzenet elküldve: 2020-06-29 18:13:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Arany és tenger//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
-Szóval egy otthont keresel. Hmmm. Van elképzelés?
*Hogy a beszélgetésük hova halad ez után az a doki számára már természetes. Főleg a sóhaj hallatán ami már önmagában hangulatba hozza őt. A fürdőben se volt titkolva, hogy ha a lány nagyon akarná akkor hiába a hűséggel való próbálkozás biztos lenne egy jó estéjük. Viszont nagyon nem úgy alakul a dolog ahogy a férfi eltervezte. Sőt, a másik még ki is röhögi.*
-Ne nevess már! Szedj össze egy botot vagy tudja a tököm és szedd le rólam! Óh, baszd ki!
*Akkor se néz kis sokkal bátrabbnak mikor már lekerült róla az állat. Ettől még nem felejti el kifejteni a negatív gondolatait az állatról.*
-Persze. Most már megnőttél és megehet mint a mesébe a vízi szörny.
*Úgy is néz ki. Jó nem akkora, de ki tudja? Lehet csak összehúzta magát. Ha más röhögné így ki a dokit azért jobban megsértődne, de Anettze esetében csak morog. Majd a következő kérdés hallatán a férfi elnyúlt képét látva a lány biztos lehet benne, hogy de. Általában pont a doki szokott az lenni akit megviccelnek, de most a tündérke lett a nyerő.*
-Ugyan hagyd már!
*Szólal fel. Majd biztos a kígyó volt. Ravasz ez a lány. Ami meg kell hagyni tetszik az elfnek. Tényleg jól összeillenek ők ketten és nem csak azért mert ez egyiknek ilyenje van a másiknak meg olyanja. A békítő bújás pedig végleg eltünteti a támadás okozta rossz érzést. Átöleli a kis testet és játszadozik a kék fürtökkel. Ha valaki kívülről látná őket akkor egy nagyon fura szerelmespárt látna. Pedig ők a doki szemében csak nagyon fura barátok.*
-Ez a pimasz Vanília.
*Hogy mi lett volna ebből, azt csak az istenek tudhatják mert hirtelen leszakad az ég. Na, erre a doki se számított. Viszont ő is hangos röhögésben tör ki. Megpaskolja a feneket majd maga is a kosarához lép.*
-Tudok egy jót. Talán jól is fog ez jönni. Gyere szexi!
*Nevetve el is indul az úton. Szinte ugrál mint egy gyerek és gyakran hátra néz megvan-e még a lány. Ha az nem tudja tartani a tempót akkor megfordul és hátrafelé fut, szélesen vigyorogva a kék hajúra. Közben a haja hamar átázik és hozzátapad. A kosarából meg csurog ki a sok víz. A villámok hatalmasak, de őt személy szerint nem ijesztik meg.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
-Szóval egy otthont keresel. Hmmm. Van elképzelés?
*Hogy a beszélgetésük hova halad ez után az a doki számára már természetes. Főleg a sóhaj hallatán ami már önmagában hangulatba hozza őt. A fürdőben se volt titkolva, hogy ha a lány nagyon akarná akkor hiába a hűséggel való próbálkozás biztos lenne egy jó estéjük. Viszont nagyon nem úgy alakul a dolog ahogy a férfi eltervezte. Sőt, a másik még ki is röhögi.*
-Ne nevess már! Szedj össze egy botot vagy tudja a tököm és szedd le rólam! Óh, baszd ki!
*Akkor se néz kis sokkal bátrabbnak mikor már lekerült róla az állat. Ettől még nem felejti el kifejteni a negatív gondolatait az állatról.*
-Persze. Most már megnőttél és megehet mint a mesébe a vízi szörny.
*Úgy is néz ki. Jó nem akkora, de ki tudja? Lehet csak összehúzta magát. Ha más röhögné így ki a dokit azért jobban megsértődne, de Anettze esetében csak morog. Majd a következő kérdés hallatán a férfi elnyúlt képét látva a lány biztos lehet benne, hogy de. Általában pont a doki szokott az lenni akit megviccelnek, de most a tündérke lett a nyerő.*
-Ugyan hagyd már!
*Szólal fel. Majd biztos a kígyó volt. Ravasz ez a lány. Ami meg kell hagyni tetszik az elfnek. Tényleg jól összeillenek ők ketten és nem csak azért mert ez egyiknek ilyenje van a másiknak meg olyanja. A békítő bújás pedig végleg eltünteti a támadás okozta rossz érzést. Átöleli a kis testet és játszadozik a kék fürtökkel. Ha valaki kívülről látná őket akkor egy nagyon fura szerelmespárt látna. Pedig ők a doki szemében csak nagyon fura barátok.*
-Ez a pimasz Vanília.
*Hogy mi lett volna ebből, azt csak az istenek tudhatják mert hirtelen leszakad az ég. Na, erre a doki se számított. Viszont ő is hangos röhögésben tör ki. Megpaskolja a feneket majd maga is a kosarához lép.*
-Tudok egy jót. Talán jól is fog ez jönni. Gyere szexi!
*Nevetve el is indul az úton. Szinte ugrál mint egy gyerek és gyakran hátra néz megvan-e még a lány. Ha az nem tudja tartani a tempót akkor megfordul és hátrafelé fut, szélesen vigyorogva a kék hajúra. Közben a haja hamar átázik és hozzátapad. A kosarából meg csurog ki a sok víz. A villámok hatalmasak, de őt személy szerint nem ijesztik meg.*
5531. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-06-29 17:42:09
Üzenet elküldve: 2020-06-29 17:42:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Arany és tenger//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
-Itt születtem, de sokat költöztem az utóbbi időben sosem... hosszú időre... *A szavai egy hirtelen sóhajba haladnak át a fenekét érő finom simítás hatására és reflex szerűen dörgölőzne a másikhoz amikor mindketten meglátják Vanília felfedezőútra indult testét. A férfi szavaira nem tehet róla, de kitör belőle a kacagás és ez jó ideig nem is múlik, még akkor sem amikor arról próbálja biztosítani a férfit, hogy a hüllő nem bánt. *
- Ő Vanília, a kígyóm. Egy különleges méregnélküli fajhoz tartozik. Gyerekkorom óta házikedvenc, ha úgy tetszik. *Feleli egy pillanatnyi komolysággal, de aztán újra játszódnak benne a férfi pánikoló szavai és ismét hangosan hahotázni kezd a szárnyas teremtés, miközben lassan lefejti a nyakáról a kígyót és ruhái mellé helyezi azt a zsákba. Némán figyelmezteti szemeivel a féltékeny állatot, hogy maradjon a helyén, majd a tündér szépen Inthez lép. *
- Ugye nem mászott rád semmi kényes helyen? *Kérdezi ártatlanul amitől valószínűleg a férfi rá fog ébredni, hogy bizony nem a tündér érintette meg ők a legintimebb testrészén. *
- Ne haragudj, hogy elrontotta a pillanatot. *simít végig a másik karján a lehető legnagyobb természetességgel, és ha engedi a másik a mellkasára hajtja fejét, közben nyugtatóan simogatja, cirógatja annak hasát a férfit fedő anyagokon keresztül. Amikor az eső hirtelen leszakad a fejük felett és a derűs ég sötétségbe borul. Anettze kínjában, az égre nézve nevet fel, oly szabadsággal, mint bármelyik madár. *
- Tudsz egy helyet ahova behúzódhatnánk? *Kérdezi a dokit közben felveszi saját lehelyezett csomagját benne a rettegő kígyót akit még nyugodtatóan megsimít a zsákban. *
A hozzászólás írója (Anettze Ru) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.29 17:52:50
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
-Itt születtem, de sokat költöztem az utóbbi időben sosem... hosszú időre... *A szavai egy hirtelen sóhajba haladnak át a fenekét érő finom simítás hatására és reflex szerűen dörgölőzne a másikhoz amikor mindketten meglátják Vanília felfedezőútra indult testét. A férfi szavaira nem tehet róla, de kitör belőle a kacagás és ez jó ideig nem is múlik, még akkor sem amikor arról próbálja biztosítani a férfit, hogy a hüllő nem bánt. *
- Ő Vanília, a kígyóm. Egy különleges méregnélküli fajhoz tartozik. Gyerekkorom óta házikedvenc, ha úgy tetszik. *Feleli egy pillanatnyi komolysággal, de aztán újra játszódnak benne a férfi pánikoló szavai és ismét hangosan hahotázni kezd a szárnyas teremtés, miközben lassan lefejti a nyakáról a kígyót és ruhái mellé helyezi azt a zsákba. Némán figyelmezteti szemeivel a féltékeny állatot, hogy maradjon a helyén, majd a tündér szépen Inthez lép. *
- Ugye nem mászott rád semmi kényes helyen? *Kérdezi ártatlanul amitől valószínűleg a férfi rá fog ébredni, hogy bizony nem a tündér érintette meg ők a legintimebb testrészén. *
- Ne haragudj, hogy elrontotta a pillanatot. *simít végig a másik karján a lehető legnagyobb természetességgel, és ha engedi a másik a mellkasára hajtja fejét, közben nyugtatóan simogatja, cirógatja annak hasát a férfit fedő anyagokon keresztül. Amikor az eső hirtelen leszakad a fejük felett és a derűs ég sötétségbe borul. Anettze kínjában, az égre nézve nevet fel, oly szabadsággal, mint bármelyik madár. *
- Tudsz egy helyet ahova behúzódhatnánk? *Kérdezi a dokit közben felveszi saját lehelyezett csomagját benne a rettegő kígyót akit még nyugodtatóan megsimít a zsákban. *
A hozzászólás írója (Anettze Ru) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.29 17:52:50
5530. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-06-29 17:35:01
Üzenet elküldve: 2020-06-29 17:35:01
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Nyílt//
//Időjárásjelentés//
*Gyakorlatilag pár, önmagukban ártatlan felhő elegye siklik a vidék felé, összeállnak, némi csöpörgés, majd pillanatok múlva egyre komolyabb eső kerekedik az egész környéken. Felhőbarátaik kisvártatva csatlakoznak hozzájuk a nagyobb hatásért. És ha ez nem elég, néhány elcsattanó villám is a világ tudtára adja, hogy a természetnek még mindig fontos szerepe van a természet körforgásában, most pedig úgy döntött, kicsit megáztatja a környék földjét. Sőt, már az is biztos, hogy a zuhé a közeli nagyváros számára is tartogat még meglepetéseket, amíg tart a hirtelen jött eső, a széle sebesen Arthenior felé kúszik.*
//Időjárásjelentés//
*Gyakorlatilag pár, önmagukban ártatlan felhő elegye siklik a vidék felé, összeállnak, némi csöpörgés, majd pillanatok múlva egyre komolyabb eső kerekedik az egész környéken. Felhőbarátaik kisvártatva csatlakoznak hozzájuk a nagyobb hatásért. És ha ez nem elég, néhány elcsattanó villám is a világ tudtára adja, hogy a természetnek még mindig fontos szerepe van a természet körforgásában, most pedig úgy döntött, kicsit megáztatja a környék földjét. Sőt, már az is biztos, hogy a zuhé a közeli nagyváros számára is tartogat még meglepetéseket, amíg tart a hirtelen jött eső, a széle sebesen Arthenior felé kúszik.*
5529. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-06-29 17:12:22
Üzenet elküldve: 2020-06-29 17:12:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Arany és tenger//
*A két nem hétköznapi személy úgy borulnak egymás nyakába mintha nem csak egy napja ismernék egymást. A dokinak nem is kell sok, hogy nagyon jó barátságokat kössön, de ahhoz kell is egy megfelelő személy és egy megfelelő helyzet. A válaszra kíváncsian néz a topáz szemekbe.*
-Letelepedni? Hogyhogy? Nem városi lány vagy?
*Jó ez nem jött szóba tényleg miközben majdnem az egész fürdő füle hallatára egymásnak estek, de a doki valamiért, azt gondolta. A másik forgását ő is vidáman és nevetve nézi. A maga szélsőséges hangulata most pont erre vágyik. Nevetni szeretne, a másikat ölelgetni és körbepuszilgatni hisz most találkoztak és mekkora öröm ez. És a lány is közli, hogy így gondolja majd ahogy a férfi érzi nem csak szavakkal tervezi kifejteni milyen jó újra találkozni. Meglepetten megsimogatja a másik fenekét.*
-Nana! Csak óvatosan szépségem. Azt, most nem tőlem kell kölcsönkérned tudod.
*Vigyorog vidáman. Természetesen kedvére van közeledés, de már megbeszélték a dolgot. Méghozzá csak tovább fogdossa őt az a kéz. Jaj úgy fel van ajzva ez a lány mi lesz itt? Hát nem az amit a doki sejtett. A másik szidására lenéz és szó szerint lesápad a látványtól.*
-Az meg mi a fasz? Mi a faszom?
*Hát egy kellemetlenebb értelemben merevedik le és teszi még a kezét is fel. Jól látszik rajta, hogy fogalma sincs mit csináljon és nagyon meg van rettenve.*
~Honnan a faszból? Levágjam? Ruhástól lejön? Ha megmar itt döglök meg. Ez egy állat! Semmi sincs most nálam basszus. Várj a lila! Eltettem! Túlélem verjem bele!~
*Viszont nem kell önfeláldozó módon megmérgeznie magát és megölnie a kígyót, aztán bevennie az ellenmérget és annak örömére, hogy túlélte csapni egy orgiát. Sőt, meglátva ahogy az a valami a lány kis nyakára tekeredik egy jó méteres távra hátra is lép tőle.*
-Persze. Akkor álmodban esz meg. Mi a három ágú sótüskés démon örömrúd az a valami?
*Meg is borzong, hogy nemrég még rajta volt. Nagyon felkavarta a dolog. Főleg, hogy előtte még a tetovált testű tündéramazon fogdosta az ékszereket. Vagy ő volt az? Csak ő. Egy kígyó mit akarna az ő kígyójától.*
*A két nem hétköznapi személy úgy borulnak egymás nyakába mintha nem csak egy napja ismernék egymást. A dokinak nem is kell sok, hogy nagyon jó barátságokat kössön, de ahhoz kell is egy megfelelő személy és egy megfelelő helyzet. A válaszra kíváncsian néz a topáz szemekbe.*
-Letelepedni? Hogyhogy? Nem városi lány vagy?
*Jó ez nem jött szóba tényleg miközben majdnem az egész fürdő füle hallatára egymásnak estek, de a doki valamiért, azt gondolta. A másik forgását ő is vidáman és nevetve nézi. A maga szélsőséges hangulata most pont erre vágyik. Nevetni szeretne, a másikat ölelgetni és körbepuszilgatni hisz most találkoztak és mekkora öröm ez. És a lány is közli, hogy így gondolja majd ahogy a férfi érzi nem csak szavakkal tervezi kifejteni milyen jó újra találkozni. Meglepetten megsimogatja a másik fenekét.*
-Nana! Csak óvatosan szépségem. Azt, most nem tőlem kell kölcsönkérned tudod.
*Vigyorog vidáman. Természetesen kedvére van közeledés, de már megbeszélték a dolgot. Méghozzá csak tovább fogdossa őt az a kéz. Jaj úgy fel van ajzva ez a lány mi lesz itt? Hát nem az amit a doki sejtett. A másik szidására lenéz és szó szerint lesápad a látványtól.*
-Az meg mi a fasz? Mi a faszom?
*Hát egy kellemetlenebb értelemben merevedik le és teszi még a kezét is fel. Jól látszik rajta, hogy fogalma sincs mit csináljon és nagyon meg van rettenve.*
~Honnan a faszból? Levágjam? Ruhástól lejön? Ha megmar itt döglök meg. Ez egy állat! Semmi sincs most nálam basszus. Várj a lila! Eltettem! Túlélem verjem bele!~
*Viszont nem kell önfeláldozó módon megmérgeznie magát és megölnie a kígyót, aztán bevennie az ellenmérget és annak örömére, hogy túlélte csapni egy orgiát. Sőt, meglátva ahogy az a valami a lány kis nyakára tekeredik egy jó méteres távra hátra is lép tőle.*
-Persze. Akkor álmodban esz meg. Mi a három ágú sótüskés démon örömrúd az a valami?
*Meg is borzong, hogy nemrég még rajta volt. Nagyon felkavarta a dolog. Főleg, hogy előtte még a tetovált testű tündéramazon fogdosta az ékszereket. Vagy ő volt az? Csak ő. Egy kígyó mit akarna az ő kígyójától.*
5528. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-06-29 16:49:08
Üzenet elküldve: 2020-06-29 16:49:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Arany és tenger//
*A tündér a férfi nevét kimondva épp, hogy csak kettőt pislant, már egy szoros ölelésbe is vonják a vékony testét, melyet azon nyomban viszonoz a tőle telhető legnagyobb erőléttel megszorítva az elfet. A másik heves boldogsággal átitatott szavaitól őszinte és széles mosoly kúszik az ajkaira amire, már igazán szüksége volt egy élő személy hatása felől is. *
- Vándorolok, jobban mondva leakarok valahol telepedni. *pillant fel a fűzöld íriszekre, ha engedi azt neki kettejük szoros ölelése. Aztán finoman kibontakozik a másik karjai közül és nevetve forog egyet észre sem véve, hogy ezzel felébreszti Vaníliát. *
- Én is örülök neked! *Borul újból a másik karjai közé, azonban a fehér kígyó a legkevésbé sem boldog a történtektől. Vanília szemszögéből jól elszédítették, hangoskodnak körülötte és a gazdája körül esetleges veszély forrás ólálkodik. Így hát lassacskán kimászik a nő erszényéből és derék tájon megböki a dokit, miközben egyre feljebb igyekszik csúszni a magas alakon. Ezt, már Anettze is észreveszi és hirtelen hangosan ráteremt a kígyóra. *
- Vanília! Azon nyomban mássz le, Intről! *A kígyó megmerevedik a tündér pedig várakozóan eltávolodik. Ezek után egy morcos sziszegésnek lehetnek a jelenlévők fültanúi amíg a hüllő helyet változtat ezúttal Anettze nyakát választva. A tündér mosolyogva végig simít a krémszínű pikkelyeken és hagyja, hogy letelepedjen egy kényelmes pózban kedvence. *
- Ne haragudj, Int! Remélem nem ijesztett meg! Nem bánt senkit, csak féltékeny. Mellesleg, olyan öreg, már hogy foga sincs. *feleli mosolyogva és finoman megütögeti a kígyó fejét aki készségesen nyitja ki a száját ezzel megmutatva tényleg nincs mitől tartania a dokinak. *
*A tündér a férfi nevét kimondva épp, hogy csak kettőt pislant, már egy szoros ölelésbe is vonják a vékony testét, melyet azon nyomban viszonoz a tőle telhető legnagyobb erőléttel megszorítva az elfet. A másik heves boldogsággal átitatott szavaitól őszinte és széles mosoly kúszik az ajkaira amire, már igazán szüksége volt egy élő személy hatása felől is. *
- Vándorolok, jobban mondva leakarok valahol telepedni. *pillant fel a fűzöld íriszekre, ha engedi azt neki kettejük szoros ölelése. Aztán finoman kibontakozik a másik karjai közül és nevetve forog egyet észre sem véve, hogy ezzel felébreszti Vaníliát. *
- Én is örülök neked! *Borul újból a másik karjai közé, azonban a fehér kígyó a legkevésbé sem boldog a történtektől. Vanília szemszögéből jól elszédítették, hangoskodnak körülötte és a gazdája körül esetleges veszély forrás ólálkodik. Így hát lassacskán kimászik a nő erszényéből és derék tájon megböki a dokit, miközben egyre feljebb igyekszik csúszni a magas alakon. Ezt, már Anettze is észreveszi és hirtelen hangosan ráteremt a kígyóra. *
- Vanília! Azon nyomban mássz le, Intről! *A kígyó megmerevedik a tündér pedig várakozóan eltávolodik. Ezek után egy morcos sziszegésnek lehetnek a jelenlévők fültanúi amíg a hüllő helyet változtat ezúttal Anettze nyakát választva. A tündér mosolyogva végig simít a krémszínű pikkelyeken és hagyja, hogy letelepedjen egy kényelmes pózban kedvence. *
- Ne haragudj, Int! Remélem nem ijesztett meg! Nem bánt senkit, csak féltékeny. Mellesleg, olyan öreg, már hogy foga sincs. *feleli mosolyogva és finoman megütögeti a kígyó fejét aki készségesen nyitja ki a száját ezzel megmutatva tényleg nincs mitől tartania a dokinak. *
5527. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-06-29 16:30:26
Üzenet elküldve: 2020-06-29 16:30:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Arany és tenger//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Vidám éneklés, szörnyű meleg nap, fájó kéz és még nincs otthon ahol a sok szép lány gondját viselhetné.*
~Akár az a szőke aki talán már kicsit jobban van. Azokkal a szép ajkakkal rebeghetne néhány hálaimát. Mondjuk olyat, hogy "Istenem! Istenem! Isteneeeem! Annyira jó!~
*Vigyorog kínjában. Mire jobban lett ismét leterheli magát egy ilyen úttal. És most még az a tündércsajszi se lesz ott, hogy némi altáji dörgölőzéssel varázsszirupot kenjen a fáradt tagokra. Amit ez jutott az eszébe egy halk kis hang szólal meg mögüle. És a nevét mondja. Előbb hátra néz, majd le és őszinte örömmel ragyognak fel fűzöld szemei és jó hangosan felrikkant!*
-Anttze drágám!
*Le is teszi a kosarát, nem dobja mert néhány varázsital azért van benne és ha a másik nem húzódik el akkor lehajolva a nyakába borul és szorosan megölelgeti. Biztos lehet benne a kék hajú, hogy a férfi számára a barátságuk nem csak egy medence forróvízben meztelenül létezik csak. Még egy nagy cuppanós puszit is nyom a kis pofira.*
-Hát heló szexi! Jó látni szépségem. Mesélj már mi járatban vagy? Most veszem észre forogj csak egyet hadd nézzelek meg ruhában is! Nem rossz eddig, bár nélküle jobban tetszettél. De örülök neked, de tényleg.
*Támadja le a lányt ezzel a szóáradattal és közben természetesen továbbra is öleli csak addig nem ha tényleg forog egyet a tündérke. Széles mosolya és vidám tekintete pedig elárulja, hogy tényleg örül, hogy nagyon kevés barátjának egyikével összefutott. Az alatt a kevés idő alatt míg most a városban volt a kék hajú csodát tett vele. Úgy érkezett mint aki ölni akar és nem érdekli, hogy kit és úgy távozott, hogy fel van töltődve és otthon majd nekikezdhet végre mindennek amit akar.*
A hozzászólás írója (Intath Aldeis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.29 16:31:05
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Vidám éneklés, szörnyű meleg nap, fájó kéz és még nincs otthon ahol a sok szép lány gondját viselhetné.*
~Akár az a szőke aki talán már kicsit jobban van. Azokkal a szép ajkakkal rebeghetne néhány hálaimát. Mondjuk olyat, hogy "Istenem! Istenem! Isteneeeem! Annyira jó!~
*Vigyorog kínjában. Mire jobban lett ismét leterheli magát egy ilyen úttal. És most még az a tündércsajszi se lesz ott, hogy némi altáji dörgölőzéssel varázsszirupot kenjen a fáradt tagokra. Amit ez jutott az eszébe egy halk kis hang szólal meg mögüle. És a nevét mondja. Előbb hátra néz, majd le és őszinte örömmel ragyognak fel fűzöld szemei és jó hangosan felrikkant!*
-Anttze drágám!
*Le is teszi a kosarát, nem dobja mert néhány varázsital azért van benne és ha a másik nem húzódik el akkor lehajolva a nyakába borul és szorosan megölelgeti. Biztos lehet benne a kék hajú, hogy a férfi számára a barátságuk nem csak egy medence forróvízben meztelenül létezik csak. Még egy nagy cuppanós puszit is nyom a kis pofira.*
-Hát heló szexi! Jó látni szépségem. Mesélj már mi járatban vagy? Most veszem észre forogj csak egyet hadd nézzelek meg ruhában is! Nem rossz eddig, bár nélküle jobban tetszettél. De örülök neked, de tényleg.
*Támadja le a lányt ezzel a szóáradattal és közben természetesen továbbra is öleli csak addig nem ha tényleg forog egyet a tündérke. Széles mosolya és vidám tekintete pedig elárulja, hogy tényleg örül, hogy nagyon kevés barátjának egyikével összefutott. Az alatt a kevés idő alatt míg most a városban volt a kék hajú csodát tett vele. Úgy érkezett mint aki ölni akar és nem érdekli, hogy kit és úgy távozott, hogy fel van töltődve és otthon majd nekikezdhet végre mindennek amit akar.*
A hozzászólás írója (Intath Aldeis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.29 16:31:05
5526. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-06-29 16:10:43
Üzenet elküldve: 2020-06-29 16:10:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Arany és tenger//
*A közelből vidám matrózdal hallatszik kibillentve a kék hajút csöndes nosztalgiázásából. Az ajka vonala mosolyra húzódik még a meglepettségétől függetlenül is azonban a vállán pihenő Vanília egész teste megmerevedik és egyszerre pattan ki két fagyoskék írisze a hatalmas állatnak aki minden bizonnyal zaklatott pillanatait éli. Anettze apró keze a kígyó fejére csúszik és halkan nyugtató szavakat a kígyó számára, mire az elernyed és lassacskán lehunyja szemeit elfeledkezve a körülöttük lévő zajtól. Mi több! A hüllő szépen becsúszik a tündér erszényébe és vaníliavirág mintáját viselő fejét lassan a testére hajtja, majd nyugovóra tér ringatózva a kék hajú apró lépései alatt. *
- Tündér és oroszlán! *Suttogja maga elé, ahogy az éneklő férfi sziluette lassan kiélesedik és elfi alakot ölt magára. *
- Int? *Szólítja meg halkan a férfit pusztán pár lépés távolságban a háta mögül. Noha más ruha takarja ezúttal, de a csonkolt kezet és szőke hajkoronát nehézkesen tudná összetéveszteni a tetovált tündér. *
A hozzászólás írója (Anettze Ru) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.29 16:21:18
*A közelből vidám matrózdal hallatszik kibillentve a kék hajút csöndes nosztalgiázásából. Az ajka vonala mosolyra húzódik még a meglepettségétől függetlenül is azonban a vállán pihenő Vanília egész teste megmerevedik és egyszerre pattan ki két fagyoskék írisze a hatalmas állatnak aki minden bizonnyal zaklatott pillanatait éli. Anettze apró keze a kígyó fejére csúszik és halkan nyugtató szavakat a kígyó számára, mire az elernyed és lassacskán lehunyja szemeit elfeledkezve a körülöttük lévő zajtól. Mi több! A hüllő szépen becsúszik a tündér erszényébe és vaníliavirág mintáját viselő fejét lassan a testére hajtja, majd nyugovóra tér ringatózva a kék hajú apró lépései alatt. *
- Tündér és oroszlán! *Suttogja maga elé, ahogy az éneklő férfi sziluette lassan kiélesedik és elfi alakot ölt magára. *
- Int? *Szólítja meg halkan a férfit pusztán pár lépés távolságban a háta mögül. Noha más ruha takarja ezúttal, de a csonkolt kezet és szőke hajkoronát nehézkesen tudná összetéveszteni a tetovált tündér. *
A hozzászólás írója (Anettze Ru) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.29 16:21:18
5525. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-06-29 15:37:24
Üzenet elküldve: 2020-06-29 15:37:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Arany és tenger//
*Vidám léptek és egy nem kellemetlenül durva férfiének járja be a jelenleg látszólag elhagyatott földutat.*
-A mi hajónk az Albatrosz, rája gondolni se jó,
akkor alszik a legénység, mikor süllyed a hajó.
Hollari, hollahó, Hollaria-ria ria hollaria, hollahó.
Hollari, hollahó, Hollaria-ria ria, hollahó.
A matrózok jó fiúk, csak kissé fura gyerekek,
csúszás ellen bálnazsírral kenik a köteleket.
Hollari, hollahó, Hollaria-ria ria hollaria, hollahó.
Hollari, hollahó, Hollaria-ria ria, hollahó.
Kapitány úr fenn a hídon távcsövébe nézeget
hátha meglát egy szigetet, vagy egy rumos üveget.
Hollari, hollahó, Hollaria-ria ria hollaria, hollahó.
Hollari, hollahó, Hollaria-ria ria, hollahó.
Az elsőtiszt éhségében megfogott egy egeret,
sokszor olyan jó a koszt, hogy ezt eszi ebéd helyett.
Hollari, hollahó, Hollaria-ria ria hollaria, hollahó.
Hollari, hollahó, Hollaria-ria ria, hollahó.
*A vidám éneknek köszönhetően a tempót is jobban bírja és a kezében cipelt fonott kosara is könnyebb amiből valami szövetbe bugyolált dolgok néznek ki viszont így is meg kell állnia, hogy megtörölje a homlokát. Már ilyenkor venné át másik kézbe, de ő ezt nem teheti meg. Így csak némi káromkodás elmormolása után újra belekezd.*
-Kormányos a fedélzeten forgatja a kereket,
s ha nyikorog, rozsda ellen torkára önt kenetet.
Hollari, hollahó, Hollaria-ria ria hollaria, hollahó.
Hollari, hollahó, Hollaria-ria ria, hollahó.
Hajóorvos és a felcser úgy elunták magukat,
hintaszékből köpnek versenyt a levesbe nagyokat.
Hollari, hollahó, Hollaria-ria ria hollaria, hollahó.
Hollari, hollahó, Hollaria-ria ria, hollahó.
*Vidám léptek és egy nem kellemetlenül durva férfiének járja be a jelenleg látszólag elhagyatott földutat.*
-A mi hajónk az Albatrosz, rája gondolni se jó,
akkor alszik a legénység, mikor süllyed a hajó.
Hollari, hollahó, Hollaria-ria ria hollaria, hollahó.
Hollari, hollahó, Hollaria-ria ria, hollahó.
A matrózok jó fiúk, csak kissé fura gyerekek,
csúszás ellen bálnazsírral kenik a köteleket.
Hollari, hollahó, Hollaria-ria ria hollaria, hollahó.
Hollari, hollahó, Hollaria-ria ria, hollahó.
Kapitány úr fenn a hídon távcsövébe nézeget
hátha meglát egy szigetet, vagy egy rumos üveget.
Hollari, hollahó, Hollaria-ria ria hollaria, hollahó.
Hollari, hollahó, Hollaria-ria ria, hollahó.
Az elsőtiszt éhségében megfogott egy egeret,
sokszor olyan jó a koszt, hogy ezt eszi ebéd helyett.
Hollari, hollahó, Hollaria-ria ria hollaria, hollahó.
Hollari, hollahó, Hollaria-ria ria, hollahó.
*A vidám éneknek köszönhetően a tempót is jobban bírja és a kezében cipelt fonott kosara is könnyebb amiből valami szövetbe bugyolált dolgok néznek ki viszont így is meg kell állnia, hogy megtörölje a homlokát. Már ilyenkor venné át másik kézbe, de ő ezt nem teheti meg. Így csak némi káromkodás elmormolása után újra belekezd.*
-Kormányos a fedélzeten forgatja a kereket,
s ha nyikorog, rozsda ellen torkára önt kenetet.
Hollari, hollahó, Hollaria-ria ria hollaria, hollahó.
Hollari, hollahó, Hollaria-ria ria, hollahó.
Hajóorvos és a felcser úgy elunták magukat,
hintaszékből köpnek versenyt a levesbe nagyokat.
Hollari, hollahó, Hollaria-ria ria hollaria, hollahó.
Hollari, hollahó, Hollaria-ria ria, hollahó.
5524. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-06-28 22:03:21
Üzenet elküldve: 2020-06-28 22:03:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//kis léptek//
*Bormók szedi a lábát, ahogy csak tudja, illetve amennyire az éhség engedi.* Az általa látott kis csapat messzebb van, mint gondolta. *Közelebb érve látja, hogy négy férfi egy nagy kondérból lakmározik. ~Ezek se normálisak, hogy a legnagyobb melegben nekiálltak főzni. Nem lett volna több értelme hazulról hozni valamit? Mindegy, nem az én dolgom.~ Odaérve a négy férfi kérdő pillantásával találkozik. Bormók nem csodálkozik, hisz ki ne lepődne meg, ha egy felpáncélozott törpe lélekszakadva futna felé? A törpe felveszi a legmegnyerőbb arcát, és előadja helyzetét, kiemelve azt, hogy ő mennyire éhes.* Meglepetésére a négy férfi, kissé tartózkodóan, de barátságosan fogadta. Mint kiderült, ők parasztok akik, lejöttek a közeli földről ide elfogyasztani az ebédjüket. Az ételt otthonról hozták kondérban, ami válasz ad Bormók értetlenkedésére. *Bormóknak nem kell kétszer kínálni az ételt. Megeszi két ember adagját is, aminek a parasztok láthatóan nem örülnek.
-Jaj Uraim, mielőtt elfelejtem! Merre van az a bizonyos Arthenior?
*Az útbaigazítás után Bormók szívélyesen elköszön vendéglátóitól, majd elindul a kijelölt irányba. ~Ha jól gondolom holnap ilyenkor már Artheniorban leszek. Nagyon remélem, megéri az a hely, hogy ennyit kutyagoltam miatta.~ A törpe gondolataiba merül, és teli hassal folytatja az útját.
*Bormók szedi a lábát, ahogy csak tudja, illetve amennyire az éhség engedi.* Az általa látott kis csapat messzebb van, mint gondolta. *Közelebb érve látja, hogy négy férfi egy nagy kondérból lakmározik. ~Ezek se normálisak, hogy a legnagyobb melegben nekiálltak főzni. Nem lett volna több értelme hazulról hozni valamit? Mindegy, nem az én dolgom.~ Odaérve a négy férfi kérdő pillantásával találkozik. Bormók nem csodálkozik, hisz ki ne lepődne meg, ha egy felpáncélozott törpe lélekszakadva futna felé? A törpe felveszi a legmegnyerőbb arcát, és előadja helyzetét, kiemelve azt, hogy ő mennyire éhes.* Meglepetésére a négy férfi, kissé tartózkodóan, de barátságosan fogadta. Mint kiderült, ők parasztok akik, lejöttek a közeli földről ide elfogyasztani az ebédjüket. Az ételt otthonról hozták kondérban, ami válasz ad Bormók értetlenkedésére. *Bormóknak nem kell kétszer kínálni az ételt. Megeszi két ember adagját is, aminek a parasztok láthatóan nem örülnek.
-Jaj Uraim, mielőtt elfelejtem! Merre van az a bizonyos Arthenior?
*Az útbaigazítás után Bormók szívélyesen elköszön vendéglátóitól, majd elindul a kijelölt irányba. ~Ha jól gondolom holnap ilyenkor már Artheniorban leszek. Nagyon remélem, megéri az a hely, hogy ennyit kutyagoltam miatta.~ A törpe gondolataiba merül, és teli hassal folytatja az útját.
5523. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-06-23 22:17:02
Üzenet elküldve: 2020-06-23 22:17:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Próféták//
*Ismét a tarka tájon vágtázik, csak most épp Arthenior irányába. Most is gyönyörködik a természet szépségében, bár mi tagadás, eléggé az iménti események hatása alatt van még. Az egyszer biztos, hogy meglehetősen mély nyomot fog benne hagyni ez a jelenés, amíg csak él. De előbb nem a templom felkeresésére indul. Tudja, hogy Theától meghívást kapott, s előbb új barátjához látogat el. Persze koránt sem azért, mert a szentély felkeresését és felszentelését kevésbé fontos feladatnak érzi. Majd holnap korán kel, hogy minél hamarabb útnak indulhasson. Valamint nem akarja Wollyt sem túlságosan kifárasztani. Igaz, ha a szükség úgy kívánja, meg lehet állni pihenőre - na meg Wollyt elég kemény fából faragták. Még így percek múltán is hihetetlennek tűnik a dolog. Pedig mennyire valóságos volt. Olyan közel lebegett hozzá a sas, hogy akár nyugodt szívvel meg is érinthette volna. Elvégre a szárnyas is hozzáért egy csók formájában. Wolly különösebb irányításra nem szorul rá, követi az út haladását.*
*Ismét a tarka tájon vágtázik, csak most épp Arthenior irányába. Most is gyönyörködik a természet szépségében, bár mi tagadás, eléggé az iménti események hatása alatt van még. Az egyszer biztos, hogy meglehetősen mély nyomot fog benne hagyni ez a jelenés, amíg csak él. De előbb nem a templom felkeresésére indul. Tudja, hogy Theától meghívást kapott, s előbb új barátjához látogat el. Persze koránt sem azért, mert a szentély felkeresését és felszentelését kevésbé fontos feladatnak érzi. Majd holnap korán kel, hogy minél hamarabb útnak indulhasson. Valamint nem akarja Wollyt sem túlságosan kifárasztani. Igaz, ha a szükség úgy kívánja, meg lehet állni pihenőre - na meg Wollyt elég kemény fából faragták. Még így percek múltán is hihetetlennek tűnik a dolog. Pedig mennyire valóságos volt. Olyan közel lebegett hozzá a sas, hogy akár nyugodt szívvel meg is érinthette volna. Elvégre a szárnyas is hozzáért egy csók formájában. Wolly különösebb irányításra nem szorul rá, követi az út haladását.*
5522. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-06-22 09:18:28
Üzenet elküldve: 2020-06-22 09:18:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Rath, Kerkiad//
*Kerkiad gyorsan elhagyja a főteret. Magassága miatt nem láthatta, hogy merre megy, csak annyit, hogy egy páncélt cipelő férfi a kijárat felé igyekszik. Amennyire a termete megengedi utána rohan. Pár perc rohanás után éri utol a zsoldost.*
-Nagyon gyorsan eltűntél.
*Mondja lihegve. Nem a rövid lábainak való a szaladgálás, főleg nem a hosszútávú futás. Kicsit kipiheni magát, majd újra kérdez.*
-Milyen messze van még a fogadó?
*Látni akarja, hogy vajon mennyi dolog lesz a fogadó körül. Remélhetőleg nem csapták be és ez a zsoldos is csak azért szaladt el, hogy lerázza, mert valójában nincs is fogadó, csak át akarták verni, viszont ő akkor nagyon dühös lesz és ha újra találkozik a bárddal akkor lesz hozzá egy két szava. De ha a fogadó ott van ahová a zsoldos vezeti, akkor nincs semmi szükség, hogy megkeresse a bárdot.*
*Kerkiad gyorsan elhagyja a főteret. Magassága miatt nem láthatta, hogy merre megy, csak annyit, hogy egy páncélt cipelő férfi a kijárat felé igyekszik. Amennyire a termete megengedi utána rohan. Pár perc rohanás után éri utol a zsoldost.*
-Nagyon gyorsan eltűntél.
*Mondja lihegve. Nem a rövid lábainak való a szaladgálás, főleg nem a hosszútávú futás. Kicsit kipiheni magát, majd újra kérdez.*
-Milyen messze van még a fogadó?
*Látni akarja, hogy vajon mennyi dolog lesz a fogadó körül. Remélhetőleg nem csapták be és ez a zsoldos is csak azért szaladt el, hogy lerázza, mert valójában nincs is fogadó, csak át akarták verni, viszont ő akkor nagyon dühös lesz és ha újra találkozik a bárddal akkor lesz hozzá egy két szava. De ha a fogadó ott van ahová a zsoldos vezeti, akkor nincs semmi szükség, hogy megkeresse a bárdot.*
5521. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-06-21 18:12:48
Üzenet elküldve: 2020-06-21 18:12:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Rath, Kerkiad //
*Kerkiad sietve elhagyja a főteret. Nem figyel arra, hogy Rath jön utána vagy ott hagyta. A zsoldos szeretné minél gyorsabban elhagyni a várost. Miután kiér a városból megnézi a páncélt. Szerencsére rohanás közben nem esett ki semmi a kezéből. Leteszi a páncélt a földre, majd leül. Megpróbál valamennyire megnyugodni. Pár perc elteltével, már sokkal nyugodtabb. Rájön arra, hogy Rathot nagy sietés közben otthagyta a főtéren. A zsoldos már nem akar visszamenni a városban. Reméli a gnóm látta merre rohant el. *
*Kerkiad sietve elhagyja a főteret. Nem figyel arra, hogy Rath jön utána vagy ott hagyta. A zsoldos szeretné minél gyorsabban elhagyni a várost. Miután kiér a városból megnézi a páncélt. Szerencsére rohanás közben nem esett ki semmi a kezéből. Leteszi a páncélt a földre, majd leül. Megpróbál valamennyire megnyugodni. Pár perc elteltével, már sokkal nyugodtabb. Rájön arra, hogy Rathot nagy sietés közben otthagyta a főtéren. A zsoldos már nem akar visszamenni a városban. Reméli a gnóm látta merre rohant el. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6204-6223