Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 310 (6181. - 6200. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
6200. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-10-16 15:03:34
Üzenet elküldve: 2023-10-16 15:03:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
//A gwuff, az elf és még egy fél//
*A lóra való feljutási technikája az elfnek nem kicsit meglepő, de csak megmosolyogja.* - Akkor egymás mellett. *Biccent és már indul is, a Kikötő irányába vezető úton.* - Látom, hogy nyeregbe születtél, csak nem ebbe, mert ez az enyém ugyebár. *Magyarázza csípkelődve. A két állat szépen nyugodtan léptet egymás mellett. Csak akkor kell besorolnia az aranyozott paripa mögé, mikor szekér érkezik. De utána mindjárt visszaáll az eredeti helyzetébe.* - Szántók mellett fogunk elhaladni lassan, fogd erősen, mert a pacikám szeret csemegézni kiállni, önállósítva magát és megmerényelve az útitervet. *Figyelmezteti előre a férfit.*
*A lóra való feljutási technikája az elfnek nem kicsit meglepő, de csak megmosolyogja.* - Akkor egymás mellett. *Biccent és már indul is, a Kikötő irányába vezető úton.* - Látom, hogy nyeregbe születtél, csak nem ebbe, mert ez az enyém ugyebár. *Magyarázza csípkelődve. A két állat szépen nyugodtan léptet egymás mellett. Csak akkor kell besorolnia az aranyozott paripa mögé, mikor szekér érkezik. De utána mindjárt visszaáll az eredeti helyzetébe.* - Szántók mellett fogunk elhaladni lassan, fogd erősen, mert a pacikám szeret csemegézni kiállni, önállósítva magát és megmerényelve az útitervet. *Figyelmezteti előre a férfit.*
6199. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-10-15 11:55:28
Üzenet elküldve: 2023-10-15 11:55:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*A levegő már dús a szőlészet szüretre készülő ültetvényein beérő terméstől. Zamatos fajta az itteni. A szerencsés években egészen kiváló nedűk készülnek az itteni tőkéken érett szőlőből. Egyszer szívesen megnézné a pincészetet is, de remélhetőleg lesz még rá ideje.
A rendszeres őrjáratoknak hála, az itteni utak már biztonságosnak mondhatók, mégis kissé nyugtalanító érzés, hogy ennyire nyílt terepen haladjon, így ahol az aljnövényzet engedi, inkább az erdőszélre húzódik.
Még mielőtt feltűnne a távolból az impozáns méretű város látképe, megáll még egy utolsó pihenőre. Leszáll a nyeregből egy tisztáson, s hagja a kancát, hadd legeljen kedvére a nyári zsengeséget már jócskán maga mögött hagyott fűből. Leakasztja a málháról a kulacsát és iszik. Eszébe jutnak gyermekkora évei, amikor az anyjával gyakorta vették be magukat az erdőbe. Még az orrában van a gombák illata, ami az őszi avarral elegyedik. A sárga rókagomba, a tömzsi vargánya, a hivalkodón pózoló nagy őzlábgombák. A hegyek lábánál, a savanyú talajú fenyvesek tisztásain a légyölő galócák boszorkánykörei. Emlékszik, kölyökként mennyire lenyűgözték a fényes, piros kalapjukon fehér pettyeket viselő gombák. Az elragadtatást pedig csak tetézte, amikor az anyja mesélni is kezdett az erdő e kivételes lakóiról.
Sok idő telt el, mégis mintha tegnap lett volna, hogy utoljára erre járt. Átmozgatja kicsit a nyakát és a vállait. Olykor hajlamos egész feszes tartásba merevedni, ami ilyen hosszú úton azért érezteti a hatását. Még néhány óra és a városba érnek, ha minden jól megy. A kis pihenő után kevéssé akaródzik maga mögött hagyni a kökény és csipkebogyó színezte tisztást, de még sötétedés előtt el akarja érni Artheniort.*
A rendszeres őrjáratoknak hála, az itteni utak már biztonságosnak mondhatók, mégis kissé nyugtalanító érzés, hogy ennyire nyílt terepen haladjon, így ahol az aljnövényzet engedi, inkább az erdőszélre húzódik.
Még mielőtt feltűnne a távolból az impozáns méretű város látképe, megáll még egy utolsó pihenőre. Leszáll a nyeregből egy tisztáson, s hagja a kancát, hadd legeljen kedvére a nyári zsengeséget már jócskán maga mögött hagyott fűből. Leakasztja a málháról a kulacsát és iszik. Eszébe jutnak gyermekkora évei, amikor az anyjával gyakorta vették be magukat az erdőbe. Még az orrában van a gombák illata, ami az őszi avarral elegyedik. A sárga rókagomba, a tömzsi vargánya, a hivalkodón pózoló nagy őzlábgombák. A hegyek lábánál, a savanyú talajú fenyvesek tisztásain a légyölő galócák boszorkánykörei. Emlékszik, kölyökként mennyire lenyűgözték a fényes, piros kalapjukon fehér pettyeket viselő gombák. Az elragadtatást pedig csak tetézte, amikor az anyja mesélni is kezdett az erdő e kivételes lakóiról.
Sok idő telt el, mégis mintha tegnap lett volna, hogy utoljára erre járt. Átmozgatja kicsit a nyakát és a vállait. Olykor hajlamos egész feszes tartásba merevedni, ami ilyen hosszú úton azért érezteti a hatását. Még néhány óra és a városba érnek, ha minden jól megy. A kis pihenő után kevéssé akaródzik maga mögött hagyni a kökény és csipkebogyó színezte tisztást, de még sötétedés előtt el akarja érni Artheniort.*
6198. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-08-31 17:06:13
Üzenet elküldve: 2023-08-31 17:06:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1194
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1194
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//A gwuff, az elf és még egy fél//
*Épeszű ember nem megy egy nagy gyík közelébe. Egy elf se. Ahogy haladnak ő néha ásít, kitörölgeti a csipát a szeméből, ébredezik.*
~Kurva meleg van.~
*Állapítja meg. Egyre kevésbé tetszik neki ez az utazgatás. Jó hát a hajón neki jó dolga volt. Nem kellett a legénységgel együtt kint döglenie hisz neki az esze volt az értéke. Kímélni kellett az orvost. Nem is csoda ha ez a sok gyaloglás kikészíti. A nő megjegyzésére az állatra néz majd megrázza a fejét.*
-Jó itt nekem.
*Hiába vicceli el a másik az a dög ijesztő. Egy ló is az, hisz az is egy hatalmas állat, de olyanokat legalább gyakrabban lehet látni. Gwuffot nem. Int örül is neki. A következő megjegyzések se nagyon nyugtatják meg. Sőt, az utóbbi kérdést nem is érti. Értetlenül felvonja a szemöldökét.*
-Pacsit?
~Most ez komoly? Tényleg egy nyomorékos viccet sütött el?~
*Épeszű ember nem megy egy nagy gyík közelébe. Egy elf se. Ahogy haladnak ő néha ásít, kitörölgeti a csipát a szeméből, ébredezik.*
~Kurva meleg van.~
*Állapítja meg. Egyre kevésbé tetszik neki ez az utazgatás. Jó hát a hajón neki jó dolga volt. Nem kellett a legénységgel együtt kint döglenie hisz neki az esze volt az értéke. Kímélni kellett az orvost. Nem is csoda ha ez a sok gyaloglás kikészíti. A nő megjegyzésére az állatra néz majd megrázza a fejét.*
-Jó itt nekem.
*Hiába vicceli el a másik az a dög ijesztő. Egy ló is az, hisz az is egy hatalmas állat, de olyanokat legalább gyakrabban lehet látni. Gwuffot nem. Int örül is neki. A következő megjegyzések se nagyon nyugtatják meg. Sőt, az utóbbi kérdést nem is érti. Értetlenül felvonja a szemöldökét.*
-Pacsit?
~Most ez komoly? Tényleg egy nyomorékos viccet sütött el?~
6197. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-08-31 16:52:56
Üzenet elküldve: 2023-08-31 16:52:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
//A gwuff, az elf és még egy fél//
*Végre sikerül elindulniuk a város irányába. Szerencsére az út kevésbé forgalmas, mint szokott lenni, nem jön annyi szekér sem. Bár az biztos, hogy furcsa látványt nyújtanak, a nő, aki egy gwuffot vezet és a mögöttük, kezeit zsebretett elf. Egy darabig haladnak aztán megelégeli a férfi különcködését.*
- Te Intath! Egész úton így fogsz kullogni? Mi a baj? Miért nem jössz mellettem. Nem harap, csak ha a szájába mászol. Eskü. *Néz a férfire nagyot sóhajtva.*
- Sőt! Ha a közeledbe jönne egy farkas, elijeszti. Kérsz pacsit? *Kérdi tréfálkozva.*
*Végre sikerül elindulniuk a város irányába. Szerencsére az út kevésbé forgalmas, mint szokott lenni, nem jön annyi szekér sem. Bár az biztos, hogy furcsa látványt nyújtanak, a nő, aki egy gwuffot vezet és a mögöttük, kezeit zsebretett elf. Egy darabig haladnak aztán megelégeli a férfi különcködését.*
- Te Intath! Egész úton így fogsz kullogni? Mi a baj? Miért nem jössz mellettem. Nem harap, csak ha a szájába mászol. Eskü. *Néz a férfire nagyot sóhajtva.*
- Sőt! Ha a közeledbe jönne egy farkas, elijeszti. Kérsz pacsit? *Kérdi tréfálkozva.*
6196. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-08-23 19:24:54
Üzenet elküldve: 2023-08-23 19:24:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 178
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 178
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Fő a biztonság - úton a kikötőbe//
* Ahogy elhagyják Artherniort, még visszapillant a válla fölött, hogy még utoljára megtekinthesse a levegő városát. Elvégre nem tudhatja, hogy mikor kell majd újra idejönnie. Lehet hogy már holnap, lehet hogy csak egy esztendő múlva. Bárhogy is legyen, úgy érzi hogy eléggé felderítette már a kikötő és a város közti útvonalat, úgyhogy büszke magára. *
~ Még a végén felkérnek térképésznek. ~
* Érdekes egy gondolat ez, mely mentén tovább haladva konstatálja magában azt, hogy bármit csinálhat, amit akar. Lehet hogy belőle is kereskedő lesz. Lehet hogy nem. Ki tudná megmondani? Ezen elmélkedése szórakoztatja őt. Végtére is ő csak inni és szeretkezni szeretne, azt pedig több módon is el tudja érni. *
- Áh, így már értem. Milyen jó is az, ha az embernek van egy kocsmája.
* Orthus családi történetére hol kuncog, hol meglepődik. *
- Érdekes egy történet. Nagyapádnak szerencséje volt, ami nem mindenkinek adatik meg. Persze ki is használta azt a szerencsét, amit sokan elherdáltak volna. Mondjuk elkölthette volna a vagyont italra és nőkre is. Én biztos, hogy azt tettem volna.
~ És milyen jól tettem volna. ~
- Megtanultam forgatni a pengét, de ennyi. Még nem voltam se katona, se orgyilkos. A nevelőm, akivel éltem, sok mindent megtanított. Csupán néhány hat telt el azóta, hogy otthagytam őt. Azóta pedig azért, hogy ne haljak éhen, elvállaltam ezt-azt mindaddig, amíg a Hét Varjúhoz nem kerültem.
* Kis szünetet tart, majd újból megszólal. *
- Ha már itt tartunk, te kereskedő vagy. Így sok embert ismersz, igaz?
* Ahogy elhagyják Artherniort, még visszapillant a válla fölött, hogy még utoljára megtekinthesse a levegő városát. Elvégre nem tudhatja, hogy mikor kell majd újra idejönnie. Lehet hogy már holnap, lehet hogy csak egy esztendő múlva. Bárhogy is legyen, úgy érzi hogy eléggé felderítette már a kikötő és a város közti útvonalat, úgyhogy büszke magára. *
~ Még a végén felkérnek térképésznek. ~
* Érdekes egy gondolat ez, mely mentén tovább haladva konstatálja magában azt, hogy bármit csinálhat, amit akar. Lehet hogy belőle is kereskedő lesz. Lehet hogy nem. Ki tudná megmondani? Ezen elmélkedése szórakoztatja őt. Végtére is ő csak inni és szeretkezni szeretne, azt pedig több módon is el tudja érni. *
- Áh, így már értem. Milyen jó is az, ha az embernek van egy kocsmája.
* Orthus családi történetére hol kuncog, hol meglepődik. *
- Érdekes egy történet. Nagyapádnak szerencséje volt, ami nem mindenkinek adatik meg. Persze ki is használta azt a szerencsét, amit sokan elherdáltak volna. Mondjuk elkölthette volna a vagyont italra és nőkre is. Én biztos, hogy azt tettem volna.
~ És milyen jól tettem volna. ~
- Megtanultam forgatni a pengét, de ennyi. Még nem voltam se katona, se orgyilkos. A nevelőm, akivel éltem, sok mindent megtanított. Csupán néhány hat telt el azóta, hogy otthagytam őt. Azóta pedig azért, hogy ne haljak éhen, elvállaltam ezt-azt mindaddig, amíg a Hét Varjúhoz nem kerültem.
* Kis szünetet tart, majd újból megszólal. *
- Ha már itt tartunk, te kereskedő vagy. Így sok embert ismersz, igaz?
6195. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-08-22 18:34:48
Üzenet elküldve: 2023-08-22 18:34:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Fő a biztonság - úton a kikötőbe//
*A nap éppen csak kiemelkedett a dombok takarásából, a levegő még hűvös és harmattól párás, amikor a nagy, igavonók által hajtott echós szekér maga mögött hagyja Arthenior házait, hogy ráérős tempóban haladjon úti célja, a kikötő felé.
Mellette ott poroszkál Agin Nardan lóháton, a szekérrel lépést tartani a legkevésbé se jelenthet kihívást. Közben pedig Orthus tovább folytatja az eszmecserét.*
- Nos, italmérésnek hívtuk, de ha úgy jobban tetszik, nyugodtan mondhatom kocsmának is.
*feleli, ami talán mindjárt megérteti Aginnal, hogyan lehetett ebből pénzt keresni.*
- Ha igaz a családi legendárium, egyszer egy vándor akkora számlát csinált, hogy már nem tudta kifizetni. Ezért odaadott egy gyűrűt, amiben egy értéktelennek tűnő, de furcsa fényű ékkő volt. Nem gondolta hogy sokat ér sem ő, se a nagyapám. De azért az ősöm, takarékos és bölcs ember lévén, megvizsgáltatta egy varázshasználóval. Akkor aztán kiderült, hogy valami nagy értékű mágikus tárgyról van szó. Sose derült ki, hogy a vándor hogyan szerezte, talán úgy fejtette le egy halott mágus ujjáról. Akárhogy is, nagyatyám ezután már a város legnagyobb hatalmú mágusainak ajánlotta fel a gyűrűt, ezek közül kettő pedig annyira rivalizált egymással, hogy dacból az egekbe srófolták az árat.
Ez ütött szöget a nagyapám fejébe, aki rájött, hogy a nagy vagyonnal bíró embereknek koránt sincs akkora érzéke a pénzhez, mint a magafajtáknak. Így ahelyett, hogy a gyűrűért kapott vagyonból nyitott volna még egy italmérést, vagy vett volna egy fogadót, inkább kereskedésre adta a fejét.
*adja elő a családi történetet, amit talán még a mellette üldögélő kocsisa, Japher Campa (felszabadított wegtoreni rabszolga) is érdeklődéssel hallgatott.*
- És mivel kerested a kenyered előtte, Agin uram? Netán harcos lennél?
*A nap éppen csak kiemelkedett a dombok takarásából, a levegő még hűvös és harmattól párás, amikor a nagy, igavonók által hajtott echós szekér maga mögött hagyja Arthenior házait, hogy ráérős tempóban haladjon úti célja, a kikötő felé.
Mellette ott poroszkál Agin Nardan lóháton, a szekérrel lépést tartani a legkevésbé se jelenthet kihívást. Közben pedig Orthus tovább folytatja az eszmecserét.*
- Nos, italmérésnek hívtuk, de ha úgy jobban tetszik, nyugodtan mondhatom kocsmának is.
*feleli, ami talán mindjárt megérteti Aginnal, hogyan lehetett ebből pénzt keresni.*
- Ha igaz a családi legendárium, egyszer egy vándor akkora számlát csinált, hogy már nem tudta kifizetni. Ezért odaadott egy gyűrűt, amiben egy értéktelennek tűnő, de furcsa fényű ékkő volt. Nem gondolta hogy sokat ér sem ő, se a nagyapám. De azért az ősöm, takarékos és bölcs ember lévén, megvizsgáltatta egy varázshasználóval. Akkor aztán kiderült, hogy valami nagy értékű mágikus tárgyról van szó. Sose derült ki, hogy a vándor hogyan szerezte, talán úgy fejtette le egy halott mágus ujjáról. Akárhogy is, nagyatyám ezután már a város legnagyobb hatalmú mágusainak ajánlotta fel a gyűrűt, ezek közül kettő pedig annyira rivalizált egymással, hogy dacból az egekbe srófolták az árat.
Ez ütött szöget a nagyapám fejébe, aki rájött, hogy a nagy vagyonnal bíró embereknek koránt sincs akkora érzéke a pénzhez, mint a magafajtáknak. Így ahelyett, hogy a gyűrűért kapott vagyonból nyitott volna még egy italmérést, vagy vett volna egy fogadót, inkább kereskedésre adta a fejét.
*adja elő a családi történetet, amit talán még a mellette üldögélő kocsisa, Japher Campa (felszabadított wegtoreni rabszolga) is érdeklődéssel hallgatott.*
- És mivel kerested a kenyered előtte, Agin uram? Netán harcos lennél?
6194. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-08-07 09:33:25
Üzenet elküldve: 2023-08-07 09:33:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
*Nem mulattatják magukat és közvetlen rátérnek a városba vezető útra, ahol már jelentősen barátibb a környezet. Bár már éppen beleesnek a forgalmasabb időszakba, de legalább nincsenek olyan egyedül, mint a mocsárban voltak, ha esetleg segítségre szorulnának itt, ha aranyért is, de lenne, aki megáll. A ló nagyon is jól bírja az utazást, örül, hogy anno kiutaltatata magánaak, a legmegbízhatóbb paripa, akivel élete során találkozott és talán a legbarátságosabb, kinézete ellenére is, ami sokaknak riasztó lehet, akik nem ismerik. Egy keresztelágazásnál azért megállnak, kell a nőnek néhány perc, mire a nyeregtáskájából előkotorássza a térképet. Ritkán van rá szükség, mert általában a megszokott úton indul Arthenior felé, ám ilyen rövidítéseknél megesik, hogy elbizonytalanítja egy- egy ismeretlenebb kinézetű elágazás. Nem mindnél lehet találni ismerős kinézetű sziklákat, amik mogorva öregurra vagy csücsörítő kutyára hajaznak, vagy esetleg nem mindnél áll olyan ősrégi fa, amibe jelet véstek. A helyiek tudják az irányt, ő meg megnézi. A térkép tanulmányozása után egyértelmű lesz a választás. Nem is maradnak tovább, felül a lóra, mert már csak egy órára lehetnek a településtől, ha megszaporázzák a lépteiket még napnyugta előtt beérkezhetnek a főtérre.*
- Ma egésznap kímélve voltál pajtás, talán neked is jót tenne némi gyakorlás, a végén még elkényelmesedsz ló létedre. *Rakja vissza a nyeregtáskájába a térképet és szál vissza a lóra, majd feszítettebb tempót diktálva immár, suhannak a főtér irányába.*
- Ma egésznap kímélve voltál pajtás, talán neked is jót tenne némi gyakorlás, a végén még elkényelmesedsz ló létedre. *Rakja vissza a nyeregtáskájába a térképet és szál vissza a lóra, majd feszítettebb tempót diktálva immár, suhannak a főtér irányába.*
6193. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-07-21 11:52:50
Üzenet elküldve: 2023-07-21 11:52:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
*Szívesen átszelné a pusztát a fű felett, de egy varázslat éppen elég volt ahhoz, hogy inkább gyalogszerrel pihenje ki. Nem olyan gyakorlott varázshasználó, hogy csak úgy egymás után dobálja az ilyen jelentősebb tudást és energiát igénylő igéket. Talán inkább jobb lenne, ha most más felé venné az irányt. Így is tesz, elkerülve a magas fűt, amiben egyik félelme bujkál és csúszik, a kígyó. Szerencsére beköltöztek a városba, ott meg aztán csak a piacon sütött formában fordul elő, nagy örömére. Így poroszkál a szekerek által jól kitaposott úton, amit nagyobb állatok nem mernek megközelíteni se a jelentős kocsi zaj miatt. Mikor érzi a talaj dübörgését, félreáll, nem szeretne olyan helyzetbe kerülni, mint odafele.*
6192. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-07-17 14:57:25
Üzenet elküldve: 2023-07-17 14:57:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 178
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 178
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Utazás//
* Most nem csak érzi, hanem látja is, hogy közel van a város. Útközben leszed egy, az útra kilógó, magányos vörös almát, amit elcsámcsogva megy tovább. Furmányos agyában az is felmerül, hogy hogyan fogja majd megkapni ezt az Orthus nevezetű kereskedőt, elvégre Rel nem mondott sok információt a fickó hollétéről. Ezen gondolatát itt le is zárja, elér majd ezen akkor is aggódni, amikor már ott van a városban. Gondolatmenete most kellemesebb vizekre evezik. Úgy bölcselkedik, hogy senkinek sem fog ártani azzal, ha útja során meglátogat egy bordélyházat, hadd szívjon egy kis levegőt ott is, elvégre jár neki egy kis pihenés a hosszú utazás után. Ezen morfondírozva halad tovább. *
* Most nem csak érzi, hanem látja is, hogy közel van a város. Útközben leszed egy, az útra kilógó, magányos vörös almát, amit elcsámcsogva megy tovább. Furmányos agyában az is felmerül, hogy hogyan fogja majd megkapni ezt az Orthus nevezetű kereskedőt, elvégre Rel nem mondott sok információt a fickó hollétéről. Ezen gondolatát itt le is zárja, elér majd ezen akkor is aggódni, amikor már ott van a városban. Gondolatmenete most kellemesebb vizekre evezik. Úgy bölcselkedik, hogy senkinek sem fog ártani azzal, ha útja során meglátogat egy bordélyházat, hadd szívjon egy kis levegőt ott is, elvégre jár neki egy kis pihenés a hosszú utazás után. Ezen morfondírozva halad tovább. *
6191. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-07-17 13:06:27
Üzenet elküldve: 2023-07-17 13:06:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
//Szarvasnézőbe//
*Gyorsan akart léptetni az állattal, de rájön idő közben, hogy nem éri meg a szenvedést a dolog. Egy fél percremeg is kell állítsa az állatot, mert kíváncsi, hogy a talaj is pont úgy hullámzik-e, mint ahogy ő látja az állat hátáról. Sajnos egy bokrot is megtisztel egy kósza öklendezéssel, jobb kinn, mint benn alapon, összeköti szétzilált, aranyfuttatott tincseit egy csomóba, majd az állatot maga mellett vezetve indulnak tovább.*
- Te aztán nem vagy semmi, így elintézni csak keveseknek sikerült eddig. *Ejti el tréfásan csak úgy maga elé, mert ugye ebből az állat semmit se ért. Na meg azt se nagyon valószínűleg, hogy hátas jószág lévén miért maga mellett vezeti újdonsült gazdája, a helyett, hogy rajta ülne.*
- Vajon megismerem még a leágazást? *Miután megnyugszik a gyomra, csak visszaül, mert még az éj leszállta előtt oda akar érni a házhoz.*
- Lau biztos szépen karban tartja az ösvényt, bár van rá némi esély, hogy ők beköltöztek a városi kúriába, amit helyrehozattunk. *Elő is ugranak az emlékek mindjárt, a két gyerek, a mindig szolgálatkész férfi és a szarvas, akiket úgy otthagyott. Ez nem rajta múlik, egyszerűen képtelen megmaradni egy helyen sokáig. Talán nem is tanácsos neki. Így haladnak az úton, míg el nem érnek a leágazáshoz.*
- Megjöttünk.
*Gyorsan akart léptetni az állattal, de rájön idő közben, hogy nem éri meg a szenvedést a dolog. Egy fél percremeg is kell állítsa az állatot, mert kíváncsi, hogy a talaj is pont úgy hullámzik-e, mint ahogy ő látja az állat hátáról. Sajnos egy bokrot is megtisztel egy kósza öklendezéssel, jobb kinn, mint benn alapon, összeköti szétzilált, aranyfuttatott tincseit egy csomóba, majd az állatot maga mellett vezetve indulnak tovább.*
- Te aztán nem vagy semmi, így elintézni csak keveseknek sikerült eddig. *Ejti el tréfásan csak úgy maga elé, mert ugye ebből az állat semmit se ért. Na meg azt se nagyon valószínűleg, hogy hátas jószág lévén miért maga mellett vezeti újdonsült gazdája, a helyett, hogy rajta ülne.*
- Vajon megismerem még a leágazást? *Miután megnyugszik a gyomra, csak visszaül, mert még az éj leszállta előtt oda akar érni a házhoz.*
- Lau biztos szépen karban tartja az ösvényt, bár van rá némi esély, hogy ők beköltöztek a városi kúriába, amit helyrehozattunk. *Elő is ugranak az emlékek mindjárt, a két gyerek, a mindig szolgálatkész férfi és a szarvas, akiket úgy otthagyott. Ez nem rajta múlik, egyszerűen képtelen megmaradni egy helyen sokáig. Talán nem is tanácsos neki. Így haladnak az úton, míg el nem érnek a leágazáshoz.*
- Megjöttünk.
6190. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-07-11 14:52:27
Üzenet elküldve: 2023-07-11 14:52:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* Niagati elindul az Arthenior városától északra futó kereskedelmi úton, amely a veszélyes vidék felé vezet. Az eső folyamatosan szitál, és a lány magányosan halad az úton. A táskájában csak a legszükségesebb dolgokat viszi magával, köztük néhány falat ételt, amit még a fogadóban vásárolt előző este. Az út hosszú és veszélyes lehet, de Niagati elszántsága és vágya, hogy elérje Lihanechet, nem hagyja elcsüggeszteni.
Az út egyre messzebb vezeti a várostól. Niagati figyelmesen halad tovább, hiszen tudja, hogy ez a vidék veszélyes lehet. Útonállók, vadállatok leselkedhetnek, és az ingoványos vidék sem messze van, ahol komoly kihívások várják.
A kereskedelmi út mellett mezők, rendezett földek és kisebb tanyák nyújtanak némi biztonságot és békességet. Az erdők, amik az út mentén elterülnek, titokzatosnak tűnnek az esővel átitatott levelek között. Niagati figyelmesen tekintget körbe, fokozott óvatossággal haladva az ismeretlenben.
Az idő múlásával az eső nem hagyja alább, és Niagati ruhája egyre nedvesebb lesz. Az ételkészlete fogy, és a lány próbál ételt és vizet találni az út mentén, de nem mindig jár sikerrel. Az erdőben keresgélve talál néhány gyümölcsfát, de azok is kevés és éretlen termést hoznak.
Niagati megáll a Harsogó Borászat vidékén, ahol a termőföld különleges gyümölcsöket eredményez. A szőlőtőkék lankás domboldalakon terülnek el, és a lány elgondolkodva tekint a gazdák munkájára. Milyen jó lenne, gondolja, ha ő is része lehetne ennek a békés vidéknek. De most más a célja, és tovább kell mennie.
Niagati folytatja útját az esőáztatta kereskedelmi úton. Az út mind nehezebbé válik, és a lány minden lépése küzdelem. Az erdő sűrűbben öleli körül, a szél halkan susog a fák között, és a táj egyre vadabbá válik. Niagati figyelmesen halad, érzékenyen reagálva minden zajra és mozdulatra a környezetében.
A lány szeme megtelik fájdalommal és félelemmel. Az út egyre veszélyesebbnek tűnik, és Niagati szívét szorítja a kihívások sora. Elakad néhány helyen az úton, ahol az eső miatt csúszós a talaj. Mindeközben a táskájában lévő élelmiszer tartaléka egyre fogy, és az út mentén nem talál olyan forrásokat, amelyek friss vizet biztosítanának.
Az esti órákban Niagati keres egy biztonságos helyet, ahol elhelyezheti magát éjszakára. A környező erdőben keresgél, remélve, hogy talál valamilyen menedéket. Végül egy letört fatörzs mögé bújik, amely védelmet nyújt az eső és a szél ellen. Bár nem tökéletes, de legalább egy kis biztonságérzetet ad a lány számára.
Niagati melegszik a nedves ruháiban, és a testét átjárja a kimerültség és a fájdalom. Az éjszaka sötét és csendes, csak az esőcseppek kopognak a leveleken. A lány összeszorított fogakkal küzd a hideggel és a félelemmel. Vágyakozik a meleg és biztonság után, ahogy próbál elaludni a nehéz és kényelmetlen helyzetben.
Az éjszaka folyamán a félelmek és rémálmok kísértik Niagatit. Az álmatlan órákban a lány a múltjára, a nehézségekre és veszteségekre gondol. A fájdalom lassan elönti a szívét, de mégsem adja fel. Niagati elszántsága és a vágy, hogy elérje Lihanechet, továbbra is erőt ad neki.
Amikor a hajnal sugarai áttörnek a felhőkön, Niagati felébred. Az eső még mindig esik, de a lány tudja, hogy nem maradhat tovább ezen a helyen. Az éjszakai próbálkozások után feláll, megtörölve az arca nedvességét, és folytatja útját az esőben.
Niagati lépéseit megnehezíti a fájdalom és az állandó küzdelem, de a lány nem adja fel. Kitartóan halad előre, ahogy a veszélyes vidék egyre közelebb kerül. Az erdők sűrűsödnek, a táj egyre vadabb és ismeretlenebb lesz. A lány figyelmesen körülnéz, próbálva felmérni a környezetet és a benne rejlő veszélyeket.
Niagati továbbra is keresi az élelem és a víz forrásait, de az út egyre sivárabbá válik. A falat étel, amit még talált útközben teljesen elfogyott és az üres gyomor kínzó érzését érzi. Az útközben felbukkanó tanyák elhagyatottnak tűnnek, és az állatok is ritkábban láthatóak.
Niagati szívét szorítja a kétség és a fájdalom, de a vágyakozás és az elszántság még mindig ott lobog benne. Az út nehezebbé válik, és a lány mind kevesebb erőt érez magában. De mégsem adja fel. Kitartóan halad előre, úgy hiszi, hogy a küzdelem és a veszélyek között találhatja meg az útját Lihanechbe.
Az erdős-bokros vidéken átívelő úton járva Niagati hirtelen felfigyel valamire a távolban. Az esőköd és a köd között halványan kivehetőek a Karavánpihenő romjai. Az elhagyott épületmaradványok a múltat idézik fel, és magukban hordozzák a titkokat és emlékeket.
Niagati megáll a romok előtt, figyelve az elhagyatottság és pusztulás látványát. Megérinti a falakat, melyek érintése hideg és poros. A romok közt a lány érzi, hogy mintha a múlt szavai szólnának hozzá. Fájdalom és melankólia lengi körül, de életet és reményt is érez az elhagyatott helyen. A lány lépéseivel figyel, hogy ne süllyedjen mély sárba, mert tudja, hogy ez az ingoványos vidék előszobája.
Elhatározza, hogy itt megpihen és megragadja az alkalmat, hogy megigyék egy sárvárosi fekete varázsitalt. A lány előveszi a varázspalackot, melyben a sötét ital szikrázik. Habár fogalma sincs, milyen hatással lehet rá, eldönti, hogy most issza meg. Abban bízik, hogy erőt ad neki az út további részében.
Niagati feszülten figyeli a palackot, majd hirtelen mozdulattal a szájához emeli és megissza az italt. Az édes és keserű ízek összekeverednek a szájában, ahogy a varázsital felfedi titkait.
A hatás nem várat sokáig magára. Niagati teste hirtelen megváltozik, és átjárja az erő és a feszültség. Az agresszív és nyugtalan állapot újraéled benne, és az ereje felerősödik. Az elszántság és a vágy kitör belőle, hajtva a továbbhaladásra.
Niagati szemeiben lángoló elszántság tükröződik. Az erdős-bokros vidéken továbbindul, a varázsital ereje vezeti. Az eső áztatta úton haladva a lány reménykedve tekint előre, a Romtábor felé. A veszélyek nem ijesztik meg, mert most erőteljes és elszánt, készen áll arra, hogy újabb kihívásokkal szembenézzen. *
Megivott egy varázsitalt, ami kettő körre agresszívabbá, nyugtalanabbá tesz.
Az út egyre messzebb vezeti a várostól. Niagati figyelmesen halad tovább, hiszen tudja, hogy ez a vidék veszélyes lehet. Útonállók, vadállatok leselkedhetnek, és az ingoványos vidék sem messze van, ahol komoly kihívások várják.
A kereskedelmi út mellett mezők, rendezett földek és kisebb tanyák nyújtanak némi biztonságot és békességet. Az erdők, amik az út mentén elterülnek, titokzatosnak tűnnek az esővel átitatott levelek között. Niagati figyelmesen tekintget körbe, fokozott óvatossággal haladva az ismeretlenben.
Az idő múlásával az eső nem hagyja alább, és Niagati ruhája egyre nedvesebb lesz. Az ételkészlete fogy, és a lány próbál ételt és vizet találni az út mentén, de nem mindig jár sikerrel. Az erdőben keresgélve talál néhány gyümölcsfát, de azok is kevés és éretlen termést hoznak.
Niagati megáll a Harsogó Borászat vidékén, ahol a termőföld különleges gyümölcsöket eredményez. A szőlőtőkék lankás domboldalakon terülnek el, és a lány elgondolkodva tekint a gazdák munkájára. Milyen jó lenne, gondolja, ha ő is része lehetne ennek a békés vidéknek. De most más a célja, és tovább kell mennie.
Niagati folytatja útját az esőáztatta kereskedelmi úton. Az út mind nehezebbé válik, és a lány minden lépése küzdelem. Az erdő sűrűbben öleli körül, a szél halkan susog a fák között, és a táj egyre vadabbá válik. Niagati figyelmesen halad, érzékenyen reagálva minden zajra és mozdulatra a környezetében.
A lány szeme megtelik fájdalommal és félelemmel. Az út egyre veszélyesebbnek tűnik, és Niagati szívét szorítja a kihívások sora. Elakad néhány helyen az úton, ahol az eső miatt csúszós a talaj. Mindeközben a táskájában lévő élelmiszer tartaléka egyre fogy, és az út mentén nem talál olyan forrásokat, amelyek friss vizet biztosítanának.
Az esti órákban Niagati keres egy biztonságos helyet, ahol elhelyezheti magát éjszakára. A környező erdőben keresgél, remélve, hogy talál valamilyen menedéket. Végül egy letört fatörzs mögé bújik, amely védelmet nyújt az eső és a szél ellen. Bár nem tökéletes, de legalább egy kis biztonságérzetet ad a lány számára.
Niagati melegszik a nedves ruháiban, és a testét átjárja a kimerültség és a fájdalom. Az éjszaka sötét és csendes, csak az esőcseppek kopognak a leveleken. A lány összeszorított fogakkal küzd a hideggel és a félelemmel. Vágyakozik a meleg és biztonság után, ahogy próbál elaludni a nehéz és kényelmetlen helyzetben.
Az éjszaka folyamán a félelmek és rémálmok kísértik Niagatit. Az álmatlan órákban a lány a múltjára, a nehézségekre és veszteségekre gondol. A fájdalom lassan elönti a szívét, de mégsem adja fel. Niagati elszántsága és a vágy, hogy elérje Lihanechet, továbbra is erőt ad neki.
Amikor a hajnal sugarai áttörnek a felhőkön, Niagati felébred. Az eső még mindig esik, de a lány tudja, hogy nem maradhat tovább ezen a helyen. Az éjszakai próbálkozások után feláll, megtörölve az arca nedvességét, és folytatja útját az esőben.
Niagati lépéseit megnehezíti a fájdalom és az állandó küzdelem, de a lány nem adja fel. Kitartóan halad előre, ahogy a veszélyes vidék egyre közelebb kerül. Az erdők sűrűsödnek, a táj egyre vadabb és ismeretlenebb lesz. A lány figyelmesen körülnéz, próbálva felmérni a környezetet és a benne rejlő veszélyeket.
Niagati továbbra is keresi az élelem és a víz forrásait, de az út egyre sivárabbá válik. A falat étel, amit még talált útközben teljesen elfogyott és az üres gyomor kínzó érzését érzi. Az útközben felbukkanó tanyák elhagyatottnak tűnnek, és az állatok is ritkábban láthatóak.
Niagati szívét szorítja a kétség és a fájdalom, de a vágyakozás és az elszántság még mindig ott lobog benne. Az út nehezebbé válik, és a lány mind kevesebb erőt érez magában. De mégsem adja fel. Kitartóan halad előre, úgy hiszi, hogy a küzdelem és a veszélyek között találhatja meg az útját Lihanechbe.
Az erdős-bokros vidéken átívelő úton járva Niagati hirtelen felfigyel valamire a távolban. Az esőköd és a köd között halványan kivehetőek a Karavánpihenő romjai. Az elhagyott épületmaradványok a múltat idézik fel, és magukban hordozzák a titkokat és emlékeket.
Niagati megáll a romok előtt, figyelve az elhagyatottság és pusztulás látványát. Megérinti a falakat, melyek érintése hideg és poros. A romok közt a lány érzi, hogy mintha a múlt szavai szólnának hozzá. Fájdalom és melankólia lengi körül, de életet és reményt is érez az elhagyatott helyen. A lány lépéseivel figyel, hogy ne süllyedjen mély sárba, mert tudja, hogy ez az ingoványos vidék előszobája.
Elhatározza, hogy itt megpihen és megragadja az alkalmat, hogy megigyék egy sárvárosi fekete varázsitalt. A lány előveszi a varázspalackot, melyben a sötét ital szikrázik. Habár fogalma sincs, milyen hatással lehet rá, eldönti, hogy most issza meg. Abban bízik, hogy erőt ad neki az út további részében.
Niagati feszülten figyeli a palackot, majd hirtelen mozdulattal a szájához emeli és megissza az italt. Az édes és keserű ízek összekeverednek a szájában, ahogy a varázsital felfedi titkait.
A hatás nem várat sokáig magára. Niagati teste hirtelen megváltozik, és átjárja az erő és a feszültség. Az agresszív és nyugtalan állapot újraéled benne, és az ereje felerősödik. Az elszántság és a vágy kitör belőle, hajtva a továbbhaladásra.
Niagati szemeiben lángoló elszántság tükröződik. Az erdős-bokros vidéken továbbindul, a varázsital ereje vezeti. Az eső áztatta úton haladva a lány reménykedve tekint előre, a Romtábor felé. A veszélyek nem ijesztik meg, mert most erőteljes és elszánt, készen áll arra, hogy újabb kihívásokkal szembenézzen. *
Megivott egy varázsitalt, ami kettő körre agresszívabbá, nyugtalanabbá tesz.
6189. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-07-01 18:48:04
Üzenet elküldve: 2023-07-01 18:48:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
// Vissza Artheniorba //
*A nap már jócskán túl van pályája csúcsán, amikor az országúton haladó szekér utasai előtt kirajzolódnak Arthenior körvonalai.
Monoton, eseménytelen út közeledik a végéhez, pont az a fajta, amit Orthus kedvel. Szeret ugyanis elmélyedni a gondolataiban. Azonban lassan bekúszik a gondolatai közé a vágyódás az otthona, egy jó fürdő, esetleg egy jó masszírozás iránt. Szolgája, Thea nyilván többet is akar majd tőle forró természete miatt, azonban Orthusnak semmi kedve most egy komolyabb erőpróbához, ha mégoly élvezetes is.
A Morthimer ház címerével díszített echós szekér lassan gördül tovább az úton a város felé.*
*A nap már jócskán túl van pályája csúcsán, amikor az országúton haladó szekér utasai előtt kirajzolódnak Arthenior körvonalai.
Monoton, eseménytelen út közeledik a végéhez, pont az a fajta, amit Orthus kedvel. Szeret ugyanis elmélyedni a gondolataiban. Azonban lassan bekúszik a gondolatai közé a vágyódás az otthona, egy jó fürdő, esetleg egy jó masszírozás iránt. Szolgája, Thea nyilván többet is akar majd tőle forró természete miatt, azonban Orthusnak semmi kedve most egy komolyabb erőpróbához, ha mégoly élvezetes is.
A Morthimer ház címerével díszített echós szekér lassan gördül tovább az úton a város felé.*
6188. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-06-25 21:31:56
Üzenet elküldve: 2023-06-25 21:31:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Követi a főtérről vezető utat, ez azonban kivezeti őt a városból. Bár erre utoljára tíz éve járt már, mégis felismeri. Szinte látja gyermek önmagát, ahogy a magas, barna embert (akinek pont olyan a bőrszíne, mint az övé, ha nem még egy árnyalattal sötétebb) rendkívüli óvatossággal követi, de le nem maradna tőle. Anyja ugyan felkészítette rá, hogy eljön, hiszen megbetegedésekor ő maga üzent érte. Celinek azonban beletelt pár hetébe, sőt hónapjába, mire megbarátkozott vele és igazán bízni is tudott benne.
Úgy mereszti a szemét a lankák felé, mintha átláthatna rajtuk, bele a Harsogó Borászat szívébe, ahol az egyik pincében az apja és a borászat tulajdonosan bő három órát elbeszélgettek, elborozgattak. Celi már nagyon fázott, de nem mert elmozdulni az idegen mellől, akit az apjának kellett hívnia innentől. Hogy még idegenebb alakok között kössön ki? Mi lett volna, ha elsunnyogott, elbújt volna mellőle? Akkor még nem sejtette. Ma már tudja, hogy apja a szőlőtöveket botostul tépdeste volna ki, ha azt gyanította volna, hogy a kislány alattuk bújt el. Egyszerre édes és keserű ez az emlék. Kezét a szívére teszi és egy sóhajjal el is engedi.*
A hozzászólás írója (Celirissidi az Erdővirága) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.06.25 21:52:18
Úgy mereszti a szemét a lankák felé, mintha átláthatna rajtuk, bele a Harsogó Borászat szívébe, ahol az egyik pincében az apja és a borászat tulajdonosan bő három órát elbeszélgettek, elborozgattak. Celi már nagyon fázott, de nem mert elmozdulni az idegen mellől, akit az apjának kellett hívnia innentől. Hogy még idegenebb alakok között kössön ki? Mi lett volna, ha elsunnyogott, elbújt volna mellőle? Akkor még nem sejtette. Ma már tudja, hogy apja a szőlőtöveket botostul tépdeste volna ki, ha azt gyanította volna, hogy a kislány alattuk bújt el. Egyszerre édes és keserű ez az emlék. Kezét a szívére teszi és egy sóhajjal el is engedi.*
A hozzászólás írója (Celirissidi az Erdővirága) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.06.25 21:52:18
6187. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-06-20 23:32:44
Üzenet elküldve: 2023-06-20 23:32:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* Elhagyja a várost és bár nincs hozzászokva a gyalogtúrákhoz, jelenleg nincs semmije csak néhány egyszerű ruhája. Még ezeket is csak úgy kapta a lánytól az apja szekrényéből. Persze visszaszolgáltatni nem fogja, egy darabig legalábbis egészen biztosan nem. Viszont még így sincs pénze, se ételre, se hátasra. Meglehet, hogy elhamarkodott döntés volt így elindulni a Kikötőbe, de ideje fogytán, ráadásul nem holmi mihaszna póri családból származik ő, hogy munkával keresse a kenyérrevalót. Megy tehát a poros úton, előbb-utóbb biztosan odaér, ha pedig szerencséje (vagy Balszerencséje?) lesz, talán össze is fut majd valakivel az út során. *
6186. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-06-14 21:30:09
Üzenet elküldve: 2023-06-14 21:30:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//A liget felé//
*Az a bizonyos liget már nem lehet messze, úgy véli. De nem bánja csepet sem, hogy ennyit kell gyalogolnia, hiszen imádja a természetet és annak bájait. Csodálja minden kis rezdülését, zizegését, hangját, moccanását. Út közben, időnként nagyokat szív a levegőből, mintha csak Arthenior utcáin lenne. Igaz a közelben van már, mégsem a városban vagy a tisztáson. Itt azért még akad por is a levegőben, hiszen mások is járják ezt az utat, ki-ki milyen célból. van, hogy elmélázik egy-egy felhőn, de azon nyomban visszatereli gondolatait új találmányára.
~Amint megérkezem, tekercsre vetem az egész tervet.~
Gondolja, olyan társaságra lel majd ott, akik támogatni fogják ebben a kezdeményezésében. De ez még kérdéses, hiszen még nem érkezett meg és nem is tudja, hogy kikre számítson ott a ligetben.*
*Az a bizonyos liget már nem lehet messze, úgy véli. De nem bánja csepet sem, hogy ennyit kell gyalogolnia, hiszen imádja a természetet és annak bájait. Csodálja minden kis rezdülését, zizegését, hangját, moccanását. Út közben, időnként nagyokat szív a levegőből, mintha csak Arthenior utcáin lenne. Igaz a közelben van már, mégsem a városban vagy a tisztáson. Itt azért még akad por is a levegőben, hiszen mások is járják ezt az utat, ki-ki milyen célból. van, hogy elmélázik egy-egy felhőn, de azon nyomban visszatereli gondolatait új találmányára.
~Amint megérkezem, tekercsre vetem az egész tervet.~
Gondolja, olyan társaságra lel majd ott, akik támogatni fogják ebben a kezdeményezésében. De ez még kérdéses, hiszen még nem érkezett meg és nem is tudja, hogy kikre számítson ott a ligetben.*
6185. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-06-08 19:06:37
Üzenet elküldve: 2023-06-08 19:06:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Tharg-föld felé//
*Vergahn ha tudná, hogy jó úton halad nem aggodalmaskodna most. De csak követi az utat, amely kifelé vezet a városból és azt az utat, amelyet a városi kölykök említettek neki.
Ismét furcsa látványt nyújthat, hogy egy szamár hátán ülve halad, de mivel nem volt elég aranya egy valamirevaló hátasra, hát ezzel kell beérnie. Legalább nem gyalogol addig is.
~Errefelé, ha jól láttam van őrjárat, nem kell félnem támadásoktól. Igaz elmenekülni úgysem tudnék ezzel a szamárral, de van nálam az íjam meg nyilak. Nem vagyok egy kis falat, az szent.~
Elmélkedik Vergahn, ahogyan a szántóföldek felé veszi az irányt.*
A hozzászólás írója (Vergahn Bhandothumel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.06.08 21:09:11
*Vergahn ha tudná, hogy jó úton halad nem aggodalmaskodna most. De csak követi az utat, amely kifelé vezet a városból és azt az utat, amelyet a városi kölykök említettek neki.
Ismét furcsa látványt nyújthat, hogy egy szamár hátán ülve halad, de mivel nem volt elég aranya egy valamirevaló hátasra, hát ezzel kell beérnie. Legalább nem gyalogol addig is.
~Errefelé, ha jól láttam van őrjárat, nem kell félnem támadásoktól. Igaz elmenekülni úgysem tudnék ezzel a szamárral, de van nálam az íjam meg nyilak. Nem vagyok egy kis falat, az szent.~
Elmélkedik Vergahn, ahogyan a szántóföldek felé veszi az irányt.*
A hozzászólás írója (Vergahn Bhandothumel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.06.08 21:09:11
6184. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-05-29 13:49:06
Üzenet elküldve: 2023-05-29 13:49:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
* Az eget már messze nem a csillagok díszítik. Az égen pöffeszkedik hatalmas mivoltjában az a meleg folt, mi a világnak fény gyújt, s egyben melegséget hagy maga után.
Az idő hamar száll, úgy pedig a melegség is gyorsan telepszik a csapatra. Nem volt rövid út számukra, mégis megnyugvással a szívében közeledik a város kapujához.
Társainak már nem maradt plusz élelme, de a félvér mindig rejteget valami apróságot a tarsolyában. *
- Nekem persze nem ajánlanál fel valamit ugye?
* Kacag fel, hisz tudja jól, hogy kapcsolatuk heves ellenszenvvel indult, de az idő vasfoga mindenre rá telepszik, ahogyan ez az ősidőktől kezdve. Legyen ember vagy akár elf, az idő és az együtt töltött idő bizalmat hoz magával, vagy éppen bizalmatlanságot.
Lovát elengedve nyújtózik, míg Árnyék az úton tovább haladva üget. Bérgyilkosunk már régóta lovagol ezen világon, így nem okoz nehézséget számára egyensúlyban tartania magát. A többiek talán sérültek, vagy éppen éhesek, de ő a szerencsés oldalon állt. *
- A lényeg, hogy együnk, és lássuk el sebeinket.
* Válaszolja egy váll rándítás közepette, újra a kengyelt megfogva felgyorsítja a paripát, hogy átvegye az irányítást. *
- Akkor ez eldőlt, menjünk a pegazusba, ott bevarrhatjuk a két sérültünk sebeit.
* A kapun áthaladva csuháját felhúzza a fejéről, majd haját kiengedve szét hullik vállain. *
* Az eget már messze nem a csillagok díszítik. Az égen pöffeszkedik hatalmas mivoltjában az a meleg folt, mi a világnak fény gyújt, s egyben melegséget hagy maga után.
Az idő hamar száll, úgy pedig a melegség is gyorsan telepszik a csapatra. Nem volt rövid út számukra, mégis megnyugvással a szívében közeledik a város kapujához.
Társainak már nem maradt plusz élelme, de a félvér mindig rejteget valami apróságot a tarsolyában. *
- Nekem persze nem ajánlanál fel valamit ugye?
* Kacag fel, hisz tudja jól, hogy kapcsolatuk heves ellenszenvvel indult, de az idő vasfoga mindenre rá telepszik, ahogyan ez az ősidőktől kezdve. Legyen ember vagy akár elf, az idő és az együtt töltött idő bizalmat hoz magával, vagy éppen bizalmatlanságot.
Lovát elengedve nyújtózik, míg Árnyék az úton tovább haladva üget. Bérgyilkosunk már régóta lovagol ezen világon, így nem okoz nehézséget számára egyensúlyban tartania magát. A többiek talán sérültek, vagy éppen éhesek, de ő a szerencsés oldalon állt. *
- A lényeg, hogy együnk, és lássuk el sebeinket.
* Válaszolja egy váll rándítás közepette, újra a kengyelt megfogva felgyorsítja a paripát, hogy átvegye az irányítást. *
- Akkor ez eldőlt, menjünk a pegazusba, ott bevarrhatjuk a két sérültünk sebeit.
* A kapun áthaladva csuháját felhúzza a fejéről, majd haját kiengedve szét hullik vállain. *
6183. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-05-29 11:47:48
Üzenet elküldve: 2023-05-29 11:47:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
* Szinte már csak néhány lépés, hogy beérhessenek a városba, így Lilyenn is enyhül a nyomás alatt, és valahol megnyugtatva folytatják utukat, míg Syndra szükségtelen nyavalygása meg nem indul.
Félvérnél senki se tudhatja jobban, hogy milyen is az a nélkülözés, így nem rest élelmet ajánlani Illidary felé. *
- Köszönöm kedvességed, de túlzásba esik. Nemsokára beérünk a városba, elmegyünk a fogadóba és eszünk valamit, onnan pedig szembe ott a piac, így két legyet üthetünk egy csapással. Így akkor nem lesz problémánk.
* Jobb kezét a lány combjára teszi egy pillanatra csak, hisz nem fordulhat meg. Ezt a gesztust szimplán a jó indulata miatt teszi. A holló maszkos férfi talán érzéketlen általában, de mellette már sok új dologgal találta magát szembe. Amióta újra egymásra találtak a sötételf személyisége napról napra fejlődik. *
- Mindenkinek megfelel így? Ti megvárhattok a fogadóban minket, nem tart sokáig.
* Jegyzi meg, majd elfordulva a többiektől a város kapuján átvezeti lovát. *
* Szinte már csak néhány lépés, hogy beérhessenek a városba, így Lilyenn is enyhül a nyomás alatt, és valahol megnyugtatva folytatják utukat, míg Syndra szükségtelen nyavalygása meg nem indul.
Félvérnél senki se tudhatja jobban, hogy milyen is az a nélkülözés, így nem rest élelmet ajánlani Illidary felé. *
- Köszönöm kedvességed, de túlzásba esik. Nemsokára beérünk a városba, elmegyünk a fogadóba és eszünk valamit, onnan pedig szembe ott a piac, így két legyet üthetünk egy csapással. Így akkor nem lesz problémánk.
* Jobb kezét a lány combjára teszi egy pillanatra csak, hisz nem fordulhat meg. Ezt a gesztust szimplán a jó indulata miatt teszi. A holló maszkos férfi talán érzéketlen általában, de mellette már sok új dologgal találta magát szembe. Amióta újra egymásra találtak a sötételf személyisége napról napra fejlődik. *
- Mindenkinek megfelel így? Ti megvárhattok a fogadóban minket, nem tart sokáig.
* Jegyzi meg, majd elfordulva a többiektől a város kapuján átvezeti lovát. *
6182. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-05-29 03:46:12
Üzenet elküldve: 2023-05-29 03:46:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
*A mélységi válasza végül megnyugtatja az árvát. Illetve csak egy pillanat erejéig. Hiszen semennyire sem ért a divathoz. Választási lehetőségei sem nagyon voltak még ruhák terén. A piacon pedig nem csak a sebeitől, de a bőség zavarától is szenvedni fog. Ezt a gondolatmenetet az elf csajszi nyavalygása szakítja meg. Kuncog is egy aprót a lány, ahogy Ukrom a fejét csóválja. Hiszen a szóban forgó kaját ő maga majszolta be még elalvás előtt. Bár azt nem érti, hogy a csaj miképpen szeretne enni lovaglás közben. Ha épp nem kapaszkodna mindenbe az összes kezével, szívesen dobna egy almát az éhezőnek. Ellenben Syndráról van szó, így meg sem kísérli a műveletet. De az ütődött nem hagyja abba a szájalást. Ez alkalommal viszont olyat mond, ami már a félvér fülét is megüti. Mert való igaz, hogy Illidary már elég régen vett a szájához ételt. Árvánk meg is bökdösi a holló maszkos férfi vállát.*
- Ha tényleg ekkora a vészhelyzet, megállhatunk. Nálam van a csomag, amit reggel adtál.
*Jegyzi meg, csak úgy mellékesen.*
- Ti esztek, én meg pihenek egy kicsit. Aztán megyünk tovább.
*Nagyon valószínű, hogy már nem üldözi őket senki. Mint kiderült a fejek sem romlanak meg még pár napig, így aztán nem kell loholniuk. Főleg nem kínozni magukat az éhséggel. De aztán tényleg eldönthetnék végre, hogy mi legyen az első cél.*
*A mélységi válasza végül megnyugtatja az árvát. Illetve csak egy pillanat erejéig. Hiszen semennyire sem ért a divathoz. Választási lehetőségei sem nagyon voltak még ruhák terén. A piacon pedig nem csak a sebeitől, de a bőség zavarától is szenvedni fog. Ezt a gondolatmenetet az elf csajszi nyavalygása szakítja meg. Kuncog is egy aprót a lány, ahogy Ukrom a fejét csóválja. Hiszen a szóban forgó kaját ő maga majszolta be még elalvás előtt. Bár azt nem érti, hogy a csaj miképpen szeretne enni lovaglás közben. Ha épp nem kapaszkodna mindenbe az összes kezével, szívesen dobna egy almát az éhezőnek. Ellenben Syndráról van szó, így meg sem kísérli a műveletet. De az ütődött nem hagyja abba a szájalást. Ez alkalommal viszont olyat mond, ami már a félvér fülét is megüti. Mert való igaz, hogy Illidary már elég régen vett a szájához ételt. Árvánk meg is bökdösi a holló maszkos férfi vállát.*
- Ha tényleg ekkora a vészhelyzet, megállhatunk. Nálam van a csomag, amit reggel adtál.
*Jegyzi meg, csak úgy mellékesen.*
- Ti esztek, én meg pihenek egy kicsit. Aztán megyünk tovább.
*Nagyon valószínű, hogy már nem üldözi őket senki. Mint kiderült a fejek sem romlanak meg még pár napig, így aztán nem kell loholniuk. Főleg nem kínozni magukat az éhséggel. De aztán tényleg eldönthetnék végre, hogy mi legyen az első cél.*
6181. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-05-28 11:57:43
Üzenet elküldve: 2023-05-28 11:57:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
// Fejvadászok //
*De miközben lassan leveszi tekintetét a reményekkel teli, békés végcélját szimbolizáló borosföldekről, és továbbra is lenyomja a késztetést, hogy nyakát vakargassa, tudatja belsejében csak felmerül a szomorú realizáció, hogy a találkozás így-is úgy-is elkerülhetetlen lenne, tehát inkább jobb lenne ha már most elkezdene gondolkodni valami jó bocsánaton, amiért gyakorlatilag két-három teljes napot munkán kívül volt és így jött vissza. Ossza meg saját jutalomrészét a céggel? Kétli, hogy több lenne egy vízcseppnél a tengerben, de jobb lenne a semminél. Vagy valami veszélyesebbnek a fejét kéne letennie az asztalra, talán annak a bestiaszerűségnek a koponyáját, ami a körözési lista tetején szerepelt. Dekorációnak biztos jó lenne...
Lilly panasza és Darkh válasza viszont fájóan emlékezteti, hogy az idő nem állt meg, Syndra gyomrára és kérésére pedig legszívesebben felnevetne. Fájlóan. Hát nem megmondta magának?
Végül csak nemlegesen megrázza a fejét az elf asszony számára.* - Nincs messze már. *Hisz' ő is láthatta, hogy az ork a férfiú Holló készletéből fogadott el étket magának, valószínűleg nem azért mert spórolni akart a sajátjával. Üres ő is, de legalább nem teljesen a hasában.*
- A városban már nem üldöznek. De a te döntésed. *Fordul ő is a vezetői szerepet valószínűleg elvállalt maszkoshoz. A maga részéről nem érez kényszert arra, hogy most irányítsa a csoportot, vagy fontossági sorrendbe rendezze tevékenységüket. Ukrom sebei nem nyílnak fel azonnal, és ahogy a fél-elf lányka viselkedéséből hallja, az ő állapotának is már nagyjából stabilnak kéne lennie. Akkor először kezeltetik a sérüléseiket, találkoznak azzal a negyedik taggal, vagy megtömik a bendőjüket?*
*De miközben lassan leveszi tekintetét a reményekkel teli, békés végcélját szimbolizáló borosföldekről, és továbbra is lenyomja a késztetést, hogy nyakát vakargassa, tudatja belsejében csak felmerül a szomorú realizáció, hogy a találkozás így-is úgy-is elkerülhetetlen lenne, tehát inkább jobb lenne ha már most elkezdene gondolkodni valami jó bocsánaton, amiért gyakorlatilag két-három teljes napot munkán kívül volt és így jött vissza. Ossza meg saját jutalomrészét a céggel? Kétli, hogy több lenne egy vízcseppnél a tengerben, de jobb lenne a semminél. Vagy valami veszélyesebbnek a fejét kéne letennie az asztalra, talán annak a bestiaszerűségnek a koponyáját, ami a körözési lista tetején szerepelt. Dekorációnak biztos jó lenne...
Lilly panasza és Darkh válasza viszont fájóan emlékezteti, hogy az idő nem állt meg, Syndra gyomrára és kérésére pedig legszívesebben felnevetne. Fájlóan. Hát nem megmondta magának?
Végül csak nemlegesen megrázza a fejét az elf asszony számára.* - Nincs messze már. *Hisz' ő is láthatta, hogy az ork a férfiú Holló készletéből fogadott el étket magának, valószínűleg nem azért mert spórolni akart a sajátjával. Üres ő is, de legalább nem teljesen a hasában.*
- A városban már nem üldöznek. De a te döntésed. *Fordul ő is a vezetői szerepet valószínűleg elvállalt maszkoshoz. A maga részéről nem érez kényszert arra, hogy most irányítsa a csoportot, vagy fontossági sorrendbe rendezze tevékenységüket. Ukrom sebei nem nyílnak fel azonnal, és ahogy a fél-elf lányka viselkedéséből hallja, az ő állapotának is már nagyjából stabilnak kéne lennie. Akkor először kezeltetik a sérüléseiket, találkoznak azzal a negyedik taggal, vagy megtömik a bendőjüket?*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6204-6223