Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 22 (421. - 440. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
440. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-07-30 23:48:50
Üzenet elküldve: 2021-07-30 23:48:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Kereskedők nyomában //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Meireyla gyors eredményre számított. Képzeletében úgy történt volna a dolog, hogy kilovagolnak Arthenior városából, gyors rajtaütéssel lerohanják a kerekedőket és estére már a karjaiban tarthatja gyermekeit, mintha mi sem történt volna. Jó, nyilván ez túlzás, de mindenképp csak rossz emékként tekintenének az egészre. Kissé álomvilág ez, amit ő elképzelt magának. Bele sem gondol, mekkora trauma lehet gyermekeinek az egész, amit nem két perc feldolgozni. Ráadásul szerencsétlenek még azt sem tudják, hogy az édesapjuk nem várja már őket odahaza.
Várakozásaival ellentétben az akció egész hosszúra nyúlik, több napra, a rajtaütés pedig még mindig nem érkezett el. Nem érti az egészet. Hosszasan megfigyelik az ösvényeket, körbejárnak minden fát és bokrot, mintha egy csapat rablóbanda csak úgy elbújhatna a gaz között. Egy ideig morog az orra alatt Ukromnak, minkor a városőrök nem hallhatják, de miután társától sem kap túl sok visszajelzést pár semmitmondó pillantáson kívül, előbb utóbb ezzel is felhagy. Magában mérgelődik és türelmetlenkedik. Persze, a kapitány biztos érti a dolgát, valószínűleg Meireyla képzelte el túl idillinek a folyamatot.
Amikor a tábor közelébe érnek, alig fér meg a bőrében. Legszívesebben azon nyomban egy szál karddal kirohanna a banditák közé, csak legyen már valami! Természetesen itt is egy számára végtelennek tűnő megfigyelés következik, míg nem egyik nap a kapitány bejelentést tesz. Izgatottan ugrik fel helyéről, és a kapitány elé siet. Hevesen kezd verni a szíve a jó hírektől, szinte már karjai között érzi két kis csemetéjét. persze aztán jön a lesújtó hír is.*
- Mi? Na azt már... *Gyorsan észbe kap. Pontosan tudja, hogy egyetlen esélye, ha ezek a városőrök segítenek neki. Ha ellenszegül a kapitánynak, fújhatja, és rohanhat egyedül a vesztébe. Így aztán összeszorítja a fogát, és beleegyezően bólint, bár igencsak nehezére esik.
Elfoglalja a helyét, Ukrom mellé kuporodik a fűben.*
- Kurvára elegem van már ebből az egészből! * Motyogja úgy, hogy csak az ork hallhassa.*
- Nem is tudom már hány napja csak a gazban kúszunk, mintha egy rókalyukba elbújhatott volna ez a Vörös akárki. Már nagyon elegem van e...
*Ekkor érkezik vissza a követ, aki újabb hírekkel szolgál. Ukrom gyorsan elő is adja a tervét, mire Meireyla csak elismerően bólint. Tény, a taktikázáshoz csak alap szinten konyít, de számára jónak tűnik.*
- Szerintem is cselekednünk kéne. Napok óta csak várunk a megfelelő pillanatra! Ha nem ez az, akkor semmi!
A hozzászólás írója (Meireyla Akanaeu) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.07.30 23:50:08
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Meireyla gyors eredményre számított. Képzeletében úgy történt volna a dolog, hogy kilovagolnak Arthenior városából, gyors rajtaütéssel lerohanják a kerekedőket és estére már a karjaiban tarthatja gyermekeit, mintha mi sem történt volna. Jó, nyilván ez túlzás, de mindenképp csak rossz emékként tekintenének az egészre. Kissé álomvilág ez, amit ő elképzelt magának. Bele sem gondol, mekkora trauma lehet gyermekeinek az egész, amit nem két perc feldolgozni. Ráadásul szerencsétlenek még azt sem tudják, hogy az édesapjuk nem várja már őket odahaza.
Várakozásaival ellentétben az akció egész hosszúra nyúlik, több napra, a rajtaütés pedig még mindig nem érkezett el. Nem érti az egészet. Hosszasan megfigyelik az ösvényeket, körbejárnak minden fát és bokrot, mintha egy csapat rablóbanda csak úgy elbújhatna a gaz között. Egy ideig morog az orra alatt Ukromnak, minkor a városőrök nem hallhatják, de miután társától sem kap túl sok visszajelzést pár semmitmondó pillantáson kívül, előbb utóbb ezzel is felhagy. Magában mérgelődik és türelmetlenkedik. Persze, a kapitány biztos érti a dolgát, valószínűleg Meireyla képzelte el túl idillinek a folyamatot.
Amikor a tábor közelébe érnek, alig fér meg a bőrében. Legszívesebben azon nyomban egy szál karddal kirohanna a banditák közé, csak legyen már valami! Természetesen itt is egy számára végtelennek tűnő megfigyelés következik, míg nem egyik nap a kapitány bejelentést tesz. Izgatottan ugrik fel helyéről, és a kapitány elé siet. Hevesen kezd verni a szíve a jó hírektől, szinte már karjai között érzi két kis csemetéjét. persze aztán jön a lesújtó hír is.*
- Mi? Na azt már... *Gyorsan észbe kap. Pontosan tudja, hogy egyetlen esélye, ha ezek a városőrök segítenek neki. Ha ellenszegül a kapitánynak, fújhatja, és rohanhat egyedül a vesztébe. Így aztán összeszorítja a fogát, és beleegyezően bólint, bár igencsak nehezére esik.
Elfoglalja a helyét, Ukrom mellé kuporodik a fűben.*
- Kurvára elegem van már ebből az egészből! * Motyogja úgy, hogy csak az ork hallhassa.*
- Nem is tudom már hány napja csak a gazban kúszunk, mintha egy rókalyukba elbújhatott volna ez a Vörös akárki. Már nagyon elegem van e...
*Ekkor érkezik vissza a követ, aki újabb hírekkel szolgál. Ukrom gyorsan elő is adja a tervét, mire Meireyla csak elismerően bólint. Tény, a taktikázáshoz csak alap szinten konyít, de számára jónak tűnik.*
- Szerintem is cselekednünk kéne. Napok óta csak várunk a megfelelő pillanatra! Ha nem ez az, akkor semmi!
A hozzászólás írója (Meireyla Akanaeu) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.07.30 23:50:08
439. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-07-30 10:02:25
Üzenet elküldve: 2021-07-30 10:02:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Kereskedők nyomában //
*Az elkövetkezendő dolgos napokban Ukrom szája majdhogynem véglegesen csukva marad, robotos beletörődöttséggel teljesítve a parancsokat, csak szükség esetén kommunikálva társaival. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem figyel: szivacsként szívja magába az összes felhangzó új hírt és információt, változás esetén agya automatikusan átírva azokat, mikor a szükség úgy hozza. Ugyan nem éppen egy kifejezetten izgalmas vagy az ork számára bármennyire is élvezetes munka az, amit csinálnak, eltökéltsége felülkerekedik konokságán, és hegyi türelemmel méri végig sokadjára is az alig változó ösvényeket és kiépített utakat. Mindezt úgy, hogy társával néhanapján vált egy-két pillantást, bár tekintete nem mond épp sokat. Mindössze meg akar győződni arról, hogy amaz egyben van.
A hírek napján éppen pihenési idejét élvezi, a szabadban hátát az egyik fának támasztva, összekulcsolt karokkal és becsukott szemekkel ringatja elméjét a nagy semmibe. a hangok hallatán félig bosszúsan, félig kíváncsian felnyílnak látószervei, hogy gorombán végigmérje a felderítőcsapatot és később a futárt, és csöndben végig hallgatja az újdonságokat.
Ukrom osztozik az elf tiszt hangulatában. Szinte már karnyújtásnyi közelségben vannak a céljukhoz, és erre ki tudja mennyi ideig, de vissza kényszerülnek merülni a fűbe. Hogy társa hogy érezheti magát, abba inkább nem gondol bele. Mindenesetre durcásan hegyezgeti pallosát ki tudja hányadjára, mikor ismételten csak új híreket kapnak, ezúttal az egyik felderítőtől. Olyasfajta híreket, amiktől felcsillan az ork szeme. Ilyen lehetőségük még egyszer aligha lesz. Megköszörüli a torkát; hosszasabb beszédre készül, mint az utóbbi napokban. Vagy akár bármikor. Ha meg tudja győzni a zsenge elfet, akkor talán nem fog kelleni még több napot várniuk akár hiábavalóan.*
- Ha cselekedni tetszik, akkor egy kettős rajtaütést ajánlok. *Kezdi, lassan odasétálva feletteséhez, és kezeit az útra gesztikulálva megmutatva az általa elképzelt pozíciókat*. - Akik jól bánnak az íjjal, azok a fák között rejtőzve itt várakoznak a négyesre. Közben a lovasok távolabb, de még itt szemtávolságon belül álljanak készen az úton. Amint a négy lovas eléri az íjászok pozícióit, jelezzenek nekünk, és kezdjék el őket nyilazni. Közben teljes sebességgel induljanak meg a mi lovasaink is. Itt az időzítés a lényeg; Mire az ellenség meg tudna fordulni, addigra mi is be tudjuk őket keríteni. Figyelni kell arra, hogy a vörös ruhást NE *itt megnyomja a szót, remélhetőleg az ifjú agyába vésve ezt a részletet* - öljék meg. Nem tudjuk, hogy vezér e vagy tiszt, de azt se, hogy ellenség e. Inkább lőjék ki a lovát, úgy nem megy messzire. Sőt, ha nem biztosak abban, hogy eltalálják a gyorsan mozgó banditákat, akkor inkább a lovakat lőjék ki, így is mérföldekkel megkönnyítve a dolgunkat. Ha visszalőnek, használják a fákat fedezékként, nem kell hősködni. Engem és a társamat előre küldhet lovasként. *Fejezi be, kulacsához nyúlva, hogy kiszáradt torkát gyógyítsa. Mondjuk a következő lépésen még nem nagyon gondolkodott, de örülhet, ha odáig eljutnak. Na meg ha nem szenvednek bármi veszteséget.*
*Az elkövetkezendő dolgos napokban Ukrom szája majdhogynem véglegesen csukva marad, robotos beletörődöttséggel teljesítve a parancsokat, csak szükség esetén kommunikálva társaival. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem figyel: szivacsként szívja magába az összes felhangzó új hírt és információt, változás esetén agya automatikusan átírva azokat, mikor a szükség úgy hozza. Ugyan nem éppen egy kifejezetten izgalmas vagy az ork számára bármennyire is élvezetes munka az, amit csinálnak, eltökéltsége felülkerekedik konokságán, és hegyi türelemmel méri végig sokadjára is az alig változó ösvényeket és kiépített utakat. Mindezt úgy, hogy társával néhanapján vált egy-két pillantást, bár tekintete nem mond épp sokat. Mindössze meg akar győződni arról, hogy amaz egyben van.
A hírek napján éppen pihenési idejét élvezi, a szabadban hátát az egyik fának támasztva, összekulcsolt karokkal és becsukott szemekkel ringatja elméjét a nagy semmibe. a hangok hallatán félig bosszúsan, félig kíváncsian felnyílnak látószervei, hogy gorombán végigmérje a felderítőcsapatot és később a futárt, és csöndben végig hallgatja az újdonságokat.
Ukrom osztozik az elf tiszt hangulatában. Szinte már karnyújtásnyi közelségben vannak a céljukhoz, és erre ki tudja mennyi ideig, de vissza kényszerülnek merülni a fűbe. Hogy társa hogy érezheti magát, abba inkább nem gondol bele. Mindenesetre durcásan hegyezgeti pallosát ki tudja hányadjára, mikor ismételten csak új híreket kapnak, ezúttal az egyik felderítőtől. Olyasfajta híreket, amiktől felcsillan az ork szeme. Ilyen lehetőségük még egyszer aligha lesz. Megköszörüli a torkát; hosszasabb beszédre készül, mint az utóbbi napokban. Vagy akár bármikor. Ha meg tudja győzni a zsenge elfet, akkor talán nem fog kelleni még több napot várniuk akár hiábavalóan.*
- Ha cselekedni tetszik, akkor egy kettős rajtaütést ajánlok. *Kezdi, lassan odasétálva feletteséhez, és kezeit az útra gesztikulálva megmutatva az általa elképzelt pozíciókat*. - Akik jól bánnak az íjjal, azok a fák között rejtőzve itt várakoznak a négyesre. Közben a lovasok távolabb, de még itt szemtávolságon belül álljanak készen az úton. Amint a négy lovas eléri az íjászok pozícióit, jelezzenek nekünk, és kezdjék el őket nyilazni. Közben teljes sebességgel induljanak meg a mi lovasaink is. Itt az időzítés a lényeg; Mire az ellenség meg tudna fordulni, addigra mi is be tudjuk őket keríteni. Figyelni kell arra, hogy a vörös ruhást NE *itt megnyomja a szót, remélhetőleg az ifjú agyába vésve ezt a részletet* - öljék meg. Nem tudjuk, hogy vezér e vagy tiszt, de azt se, hogy ellenség e. Inkább lőjék ki a lovát, úgy nem megy messzire. Sőt, ha nem biztosak abban, hogy eltalálják a gyorsan mozgó banditákat, akkor inkább a lovakat lőjék ki, így is mérföldekkel megkönnyítve a dolgunkat. Ha visszalőnek, használják a fákat fedezékként, nem kell hősködni. Engem és a társamat előre küldhet lovasként. *Fejezi be, kulacsához nyúlva, hogy kiszáradt torkát gyógyítsa. Mondjuk a következő lépésen még nem nagyon gondolkodott, de örülhet, ha odáig eljutnak. Na meg ha nem szenvednek bármi veszteséget.*
438. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-07-29 17:24:19
Üzenet elküldve: 2021-07-29 17:24:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*A kora hajnali indulás nem volt rossz ötlet. Hajnalban még láthatóak a csillagok az égen és az időjárás is kellemes. A fogadó elhagyása után nem azon az úton tér vissza Artheniorba amelyiken elhagyta a várost. Meglepte ez a rövidebb út, de legalább megjegyzi magának. Lassan a nap is felkel mire megpillantja Arthenior városát. Reggelre meg is érkezik. A tervei szerint első dolga a reggelizés lesz. Úgy indult útnak, hogy nem is reggelizett semmit. A reggeli gondolatára elkezdi gyorsabban kapkodni lábait, hogy előbb megérkezhessen a városba és rögtön betérjen a fogadóba.*
437. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-07-28 22:56:25
Üzenet elküldve: 2021-07-28 22:56:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Séta a városban//
//Drameiloten Sayqueves rezidencia//
*Az óvatos, hamisan fenyegető kérdésére érkező felelet akaratlanul is megmosolyogtatja. Mókásnak találja, mennyire ostobává teszi a legokosabb embert is vágy, de nem sértené meg a másikat azzal, hogy ezen szemtelen megjegyzését meg is ossza vele.*
-Hát igazán erre vágyik? *pimaszkodó ártatlansággal kérdez vissza* -Aztán meg itt pityeregne, ha az éj leple alatt elszöknék az összes aranyával.
*Kuncogja el magát, ahogy máris elhessegeti a további pajkos félreértés lehetőségét, jókedve pedig töretlen marad akkor is, mikor a hosszúfülű minden szerénységét félredobva méltatja tanulási képességeit. Hiába, Aly kissé talán már spicces elméjén önkénytelenül is átsuhannak az ebben rejlő lehetőségek, de nagy sóhajjal hessegeti el ezen gondolatokat. Legalább is egy időre. Kívülről persze ez úgy tűnhet, csupán rosszallásból teszi ezt, bár valódi korholás természetesen nincs a gesztus mögött.*
-Mondja csak, minden egykori nemes ilyen kevély?
*Hangja egészen olyan, mintha komolyan érdekelné, szürkéiben persze ott dereng az aljasság. Nem tett le azon kis tervéről, hogy kicsit felbosszantja a másikat, de nem biztos benne, hogy felül ilyen átlátszó provokációnak. Túlságosan is el van foglalva azzal, hogy a fattyút az ágyába csalogassa.*
-Nem volt nehéz lenyűgözni, mert még sohasem jártam hasonló helyen. *pillant körbe majd állapodik meg ismét a férfin* -De vannak olyan dolgok, amiknél mondhatjuk úgy, van összehasonlítási alapom.
*Ezt persze nem magyarázza túl, csak úgy a levegőben hagyja, bár sejthető mire céloz, azért a cseverésző stílus miatt akadhatnak kétségek. Habozás nélkül elfogadja a felé nyújtott kezet, s már követi is a másikat, akármerre is megy éppen.*
-Például a magáé? *Kunkorodik szája sarka, gyorsan el is rejti egy korty bor mögé, aztán már úgy is tesz, mintha nem is kérdezett volna semmit.*
//Drameiloten Sayqueves rezidencia//
*Az óvatos, hamisan fenyegető kérdésére érkező felelet akaratlanul is megmosolyogtatja. Mókásnak találja, mennyire ostobává teszi a legokosabb embert is vágy, de nem sértené meg a másikat azzal, hogy ezen szemtelen megjegyzését meg is ossza vele.*
-Hát igazán erre vágyik? *pimaszkodó ártatlansággal kérdez vissza* -Aztán meg itt pityeregne, ha az éj leple alatt elszöknék az összes aranyával.
*Kuncogja el magát, ahogy máris elhessegeti a további pajkos félreértés lehetőségét, jókedve pedig töretlen marad akkor is, mikor a hosszúfülű minden szerénységét félredobva méltatja tanulási képességeit. Hiába, Aly kissé talán már spicces elméjén önkénytelenül is átsuhannak az ebben rejlő lehetőségek, de nagy sóhajjal hessegeti el ezen gondolatokat. Legalább is egy időre. Kívülről persze ez úgy tűnhet, csupán rosszallásból teszi ezt, bár valódi korholás természetesen nincs a gesztus mögött.*
-Mondja csak, minden egykori nemes ilyen kevély?
*Hangja egészen olyan, mintha komolyan érdekelné, szürkéiben persze ott dereng az aljasság. Nem tett le azon kis tervéről, hogy kicsit felbosszantja a másikat, de nem biztos benne, hogy felül ilyen átlátszó provokációnak. Túlságosan is el van foglalva azzal, hogy a fattyút az ágyába csalogassa.*
-Nem volt nehéz lenyűgözni, mert még sohasem jártam hasonló helyen. *pillant körbe majd állapodik meg ismét a férfin* -De vannak olyan dolgok, amiknél mondhatjuk úgy, van összehasonlítási alapom.
*Ezt persze nem magyarázza túl, csak úgy a levegőben hagyja, bár sejthető mire céloz, azért a cseverésző stílus miatt akadhatnak kétségek. Habozás nélkül elfogadja a felé nyújtott kezet, s már követi is a másikat, akármerre is megy éppen.*
-Például a magáé? *Kunkorodik szája sarka, gyorsan el is rejti egy korty bor mögé, aztán már úgy is tesz, mintha nem is kérdezett volna semmit.*
436. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-07-28 21:21:08
Üzenet elküldve: 2021-07-28 21:21:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Séta a városban//
//Drameiloten Sayqueves rezidencia//
* A kérdésre cselekedete ad választ, a félvér pedig eldöntheti magában, hogy mennyivel célszerűbb ez, mintha a ház ura nyíltan a szobájába invitálná. Drameilotennek elég határozott véleménye van a témával kapcsolatban, de persze az nem jelenti azt, hogy feltétlenül igaza is van. Illendőség ide vagy oda, a férfi néha áldozhat az élvezet oltárán, és a nő közelsége, a játszadozásra kapott reakciók mind-mind élvezetet okoznak a mágusnak. Ahogy egy pillanatra úgy fest, hogy a folytatás is fog, hiszen Alymeidha mintha csak viszonozni szeretné az előző jelenetet, hajol közelebb az elfhez, aki természetesen hagyja mindezt, de végül csak egy halk suttogás a jussa. *
- Ugyan kérem, használjon ki kedvére. Ha gondolja, jó alaposan, és akár többször is. * Felel a feltett, provokáló kérdésre, persze a finom tolásnak engedelmeskedik, a nőnek nem kell megerőltetnie magát, hogy kiszabaduljon a férfi közelségéből. *
- Valóban, egyesek szerint legendás a tanulási képességem. Persze nem ilyesmiben szoktam kamatoztatni általában, hanem a könyvtárban, olyan módon, hogy még Eeyrnek sincs vele problémája. De ha az élet más pontjain is hasznos lehet, akkor miért ne élnék vele? * Mosolyog magabiztosan, a részletekbe viszont nem megy bele. Pedig valóban megfigyelték már többen, hogy a nemesre úgy ragad a tudás, mint utcakölyökre a kosz, szinte pillanatok alatt képes irdatlan mennyiséget felhalmozni. *
- Ha ilyen könnyű felülmúlni azokat, akkor nem hiszem, hogy az est hátralévő részében komoly problémákba ütköznénk. * Teszi még hozzá vidáman, és maga is felemelkedik a székéről, persze nem úgy, mint Aly, sokkal megfontoltabb mozdulat ez, ami mögött az is ott rejlik, hogy szokatlanul kényelmetlen az egyébként tökéletes szabású, finom anyagú nadrág. Ő is felemeli a kupáját, de azzal nem törődik, hogy a maradék bort is vigye magukkal. *
- A hely szűke miatt, ha nem haragszik meg, most nem nyújtanám oda a karomat, inkább a kezemet ajánlanám fel. * Teszi hozzá, hiszen a lakóház ajtajai nem kapuk, amin kényelmesen férnének át egymás mellett. Ha a nő megfogja a felé nyújtott kézfejet, ha nem, az elf elindul, hogy valóra váltsa a körbevezetés ígéretét. *
- Azt hiszem, hogy célszerű lehet az emeleten kezdeni. Ott vannak a legszebb szobák. ~ És a hálók. ~
//Drameiloten Sayqueves rezidencia//
* A kérdésre cselekedete ad választ, a félvér pedig eldöntheti magában, hogy mennyivel célszerűbb ez, mintha a ház ura nyíltan a szobájába invitálná. Drameilotennek elég határozott véleménye van a témával kapcsolatban, de persze az nem jelenti azt, hogy feltétlenül igaza is van. Illendőség ide vagy oda, a férfi néha áldozhat az élvezet oltárán, és a nő közelsége, a játszadozásra kapott reakciók mind-mind élvezetet okoznak a mágusnak. Ahogy egy pillanatra úgy fest, hogy a folytatás is fog, hiszen Alymeidha mintha csak viszonozni szeretné az előző jelenetet, hajol közelebb az elfhez, aki természetesen hagyja mindezt, de végül csak egy halk suttogás a jussa. *
- Ugyan kérem, használjon ki kedvére. Ha gondolja, jó alaposan, és akár többször is. * Felel a feltett, provokáló kérdésre, persze a finom tolásnak engedelmeskedik, a nőnek nem kell megerőltetnie magát, hogy kiszabaduljon a férfi közelségéből. *
- Valóban, egyesek szerint legendás a tanulási képességem. Persze nem ilyesmiben szoktam kamatoztatni általában, hanem a könyvtárban, olyan módon, hogy még Eeyrnek sincs vele problémája. De ha az élet más pontjain is hasznos lehet, akkor miért ne élnék vele? * Mosolyog magabiztosan, a részletekbe viszont nem megy bele. Pedig valóban megfigyelték már többen, hogy a nemesre úgy ragad a tudás, mint utcakölyökre a kosz, szinte pillanatok alatt képes irdatlan mennyiséget felhalmozni. *
- Ha ilyen könnyű felülmúlni azokat, akkor nem hiszem, hogy az est hátralévő részében komoly problémákba ütköznénk. * Teszi még hozzá vidáman, és maga is felemelkedik a székéről, persze nem úgy, mint Aly, sokkal megfontoltabb mozdulat ez, ami mögött az is ott rejlik, hogy szokatlanul kényelmetlen az egyébként tökéletes szabású, finom anyagú nadrág. Ő is felemeli a kupáját, de azzal nem törődik, hogy a maradék bort is vigye magukkal. *
- A hely szűke miatt, ha nem haragszik meg, most nem nyújtanám oda a karomat, inkább a kezemet ajánlanám fel. * Teszi hozzá, hiszen a lakóház ajtajai nem kapuk, amin kényelmesen férnének át egymás mellett. Ha a nő megfogja a felé nyújtott kézfejet, ha nem, az elf elindul, hogy valóra váltsa a körbevezetés ígéretét. *
- Azt hiszem, hogy célszerű lehet az emeleten kezdeni. Ott vannak a legszebb szobák. ~ És a hálók. ~
435. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-07-27 20:50:27
Üzenet elküldve: 2021-07-27 20:50:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Séta a városban//
//Drameiloten Sayqueves rezidencia//
*A hosszúfülűnek mindenre van válasza. Már-már bosszantó is talán tudálkoskodása, de ha valahol mélyen ez nem szórakoztatná a fattyút, nyilvánvalóan nem ülne most ezen a széken. Vagy hát valójában maga sem tudja biztosan, mit is keres itt. Talán a kiváló vacsora vagy a meleg vendégszeretet ígérete csalogatta ide, de hazugság lenne azt állítani, hogy a férfi személye nem játszott közre benne. Tagadhatatlanul élvezi, hogy ennyire igyekszik a kedvében járni az egykori nemes.*
-Nem volna célszerűbb?
*Kérdez vissza szemtelenül a kérdésre, még mielőtt az illetlen kezek csuklója köré fonódnának. Bár megfordul a fejében, hogy elhúzza kezét, a kíváncsisága hamar győzedelmeskedik a dac felett. Hagyja, hogy közelebb vonják. Már el is nyúlik arcán egy széles mosoly, ahogy arra vár, hogy a másik a fülébe suttogjon, talán épp valami szégyentelen dolgot, de persze egészen más történik. Illendőnek finoman szólva sem lehetne nevezni a jelenetet, ahogy az elf ajkai alattomosan ismét a nyakára találnak. Halkan, megilletődve szisszen fel az apró fájdalomra, amit a harapás okoz, tartva attól, hogy talán a folytatástól már elveszítené az irányítást az események felett, óvatosan elhúzódik. No épp nem kapkodva menekül, a legkevésbé sem tűnik úgy, hogy ellenére lett volna a dolog, tekintete is árulkodva kutatja a másikét. Kissé talán bosszankodva simít végig a fogak nyomán, lopva megnedvesíti ajkait, szürkéiben ravasz elhatározás villan. Ha Dram játszadozni szeretne, hát legyen, tud ő bizony ennél jóval alattomosabb is lenni.*
-Miket nem feltételez rólam... *csóválja meg a fejét, de még csak meg sem erőlteti magát, hogy valós felháborodásnak tűnjön. Most rajta a sor, hogy közeledjen. Székével határozottan húzódik közelebb majd int ujjával csalogatóan, hogy a mágus hozzá hajoljon, s a fülébe súghasson.*
-Nem tart attól, hogy csak kihasználom, kedves? Hogy ez az egész csak fondorlatos színjáték? *duruzsol, de még hangján is hallatszik, hogy csak mosolyogva élcelődik. Finoman tolja el magától provokáló kérdései után, ujjai gyengéden simulnak a mellkasra, aztán már röppen is hátrébb, hogy maga is újra a borba kortyolhasson.*
-Elég gyorsan tanul, nem hiszem, hogy gondja lesz ezzel.
*Hangja cseverészőre vált, figyelembe sem véve az újabb utalgatást, szinte egy szempillantás alatt vedlik vissza a cserfes, fiatal félvér szerepében.*
-Nem hiszem, hogy csalódnék, már ez a vacsora és a gyönyörű birtok is bőven felülmúlta a várakozásaimat.
*Szinte egyből, lelkesen pattan fel a székből a körbevezetés emlegetésére, félig teli kupáját azonban magához ragadja az asztaltól. Jó szolgálatot fog még tenni séta közben.*
-Még szép!
//Drameiloten Sayqueves rezidencia//
*A hosszúfülűnek mindenre van válasza. Már-már bosszantó is talán tudálkoskodása, de ha valahol mélyen ez nem szórakoztatná a fattyút, nyilvánvalóan nem ülne most ezen a széken. Vagy hát valójában maga sem tudja biztosan, mit is keres itt. Talán a kiváló vacsora vagy a meleg vendégszeretet ígérete csalogatta ide, de hazugság lenne azt állítani, hogy a férfi személye nem játszott közre benne. Tagadhatatlanul élvezi, hogy ennyire igyekszik a kedvében járni az egykori nemes.*
-Nem volna célszerűbb?
*Kérdez vissza szemtelenül a kérdésre, még mielőtt az illetlen kezek csuklója köré fonódnának. Bár megfordul a fejében, hogy elhúzza kezét, a kíváncsisága hamar győzedelmeskedik a dac felett. Hagyja, hogy közelebb vonják. Már el is nyúlik arcán egy széles mosoly, ahogy arra vár, hogy a másik a fülébe suttogjon, talán épp valami szégyentelen dolgot, de persze egészen más történik. Illendőnek finoman szólva sem lehetne nevezni a jelenetet, ahogy az elf ajkai alattomosan ismét a nyakára találnak. Halkan, megilletődve szisszen fel az apró fájdalomra, amit a harapás okoz, tartva attól, hogy talán a folytatástól már elveszítené az irányítást az események felett, óvatosan elhúzódik. No épp nem kapkodva menekül, a legkevésbé sem tűnik úgy, hogy ellenére lett volna a dolog, tekintete is árulkodva kutatja a másikét. Kissé talán bosszankodva simít végig a fogak nyomán, lopva megnedvesíti ajkait, szürkéiben ravasz elhatározás villan. Ha Dram játszadozni szeretne, hát legyen, tud ő bizony ennél jóval alattomosabb is lenni.*
-Miket nem feltételez rólam... *csóválja meg a fejét, de még csak meg sem erőlteti magát, hogy valós felháborodásnak tűnjön. Most rajta a sor, hogy közeledjen. Székével határozottan húzódik közelebb majd int ujjával csalogatóan, hogy a mágus hozzá hajoljon, s a fülébe súghasson.*
-Nem tart attól, hogy csak kihasználom, kedves? Hogy ez az egész csak fondorlatos színjáték? *duruzsol, de még hangján is hallatszik, hogy csak mosolyogva élcelődik. Finoman tolja el magától provokáló kérdései után, ujjai gyengéden simulnak a mellkasra, aztán már röppen is hátrébb, hogy maga is újra a borba kortyolhasson.*
-Elég gyorsan tanul, nem hiszem, hogy gondja lesz ezzel.
*Hangja cseverészőre vált, figyelembe sem véve az újabb utalgatást, szinte egy szempillantás alatt vedlik vissza a cserfes, fiatal félvér szerepében.*
-Nem hiszem, hogy csalódnék, már ez a vacsora és a gyönyörű birtok is bőven felülmúlta a várakozásaimat.
*Szinte egyből, lelkesen pattan fel a székből a körbevezetés emlegetésére, félig teli kupáját azonban magához ragadja az asztaltól. Jó szolgálatot fog még tenni séta közben.*
-Még szép!
434. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-07-26 16:56:13
Üzenet elküldve: 2021-07-26 16:56:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Séta a városban//
//Drameiloten Sayqueves rezidencia//
* Drameiloten nem a legjobb emberismerő a vidéken, így nem is látja a lányon az elégedettséget, és azt, hogy pont az ilyen reakciókat igyekszik belőle kikényszeríteni. Az esze viszont vág, mint a borotva, és ennek hála kezd rájönni arra, hogy mire mehet ki a játék, de még nem biztos benne. Éppen ezért egyelőre nem változik meg sem az arckifejezése, sem a hozzáállása. Továbbra is kedvesen mosolyog, miközben higgadt, és kimért beszéd jellemzi az elfet. *
- Ugyan kérem, mindennek megvan a maga helye, és ideje. Az istennőt nem maga a cselekedet zavarhatta, hanem a tiszteletlenség, hogy ez pont az ő templomának olvasó részében történik. Hiszen a könyvtárban beszélni is halkan szokás, hogy ne zavarják a tanulni vágyókat, és erre ott esik egymásnak két mihaszna. Nem kérem, bizton állítom, hogyha máshol, más körülmények között teszik, még boldogságot is okoznak Eeyrnek. * Csóválja a fejét, láthatóan nem sikerül a példával sarokba szorítani, hiszen meg tudja magyarázni a különbséget a két dolog között. *
- Szeretné, ha konkrétat kérdeznék? * Teszi fel a ház ura a kérdést, és körbe pillant az étkezőben. Természetesen minden ajtó csukva, és csak ketten vannak, úgyhogy úgy dönt egy kis illetlenség belefér. Előre nyúl, megfogja Alymeidha csuklóját, finoman, hogy ne okozzon fájdalmat, de mégis határozottan szorítja meg. Persze a nő, ha szeretne, könnyedén törhetne ki markának fogásából, hiszen az elf nem erejéről híres. Ha viszont nem történik ilyesmi, akkor közelebb hajol, mintha csak titkot szeretne súgni, egészen a félvér füléhez, ahol mint egy áldozatra lecsapó kígyó, hajtja lejjebb a fejét, és csókol a másik nyakába, és ha még mindig nem menekül a lány, akkor fogaival finoman csipkedi meg a nyak bőrét, nyelve hegyével pedig kis köröket rajzol a harapás helyére. *
- Miért rontanánk el a játékunkat komoly, egyértelmű kérdésekkel? * Válaszolja meg inkább a saját kérdését, ahogy hátrébb húzódik, és akkor is ugyan így tesz, hogyha az egész mozdulatot, a kézfogástól kezdve nem tudta végig vinni. *
- Ilyesmi tettekre gondolok. * Utal arra, amit előbb tett, majd láthatóan elgondolkodik, és megvonja a vállát. * Vagy olyanokra, amik jobban illenek magához, kedvesem. Nem hiszem, hogy a kreativitásával gond lenne, ahogy azt se gondolom, hogy ne lenne kedvére az ilyesfajta szórakozás. Ha így lenne, már rég leállított volna, és most nem itt vacsoráznánk. * Mutat az asztalra, és körbe az étkezőben. Az apró szúrásra, amit aligha lehetne nem övön alulinak nevezni, az elf őszintén felnevet. *
- Azt hiszem, hogy ott a kezdő vadász hibájába estem. Túl nagy zajt csaptam, és túl hangosan, durván közelítettem meg a vadat, elijesztve amazt. De bízok benne, hogy tanultam a hibámból. * Kortyol a borába, kékjeit Alymeidhán tartva, a reakcióját figyelve. *
- Örülök, hogy örömét lelte az ételben. Remélem, hogy az est hátralévő része sem hoz magával csalódást egyikünk számára sem. * Teszi még hozzá, ravaszul csillogó tekintettel. *
- Ha szeretné, szívesen körbe vezetem.
//Drameiloten Sayqueves rezidencia//
* Drameiloten nem a legjobb emberismerő a vidéken, így nem is látja a lányon az elégedettséget, és azt, hogy pont az ilyen reakciókat igyekszik belőle kikényszeríteni. Az esze viszont vág, mint a borotva, és ennek hála kezd rájönni arra, hogy mire mehet ki a játék, de még nem biztos benne. Éppen ezért egyelőre nem változik meg sem az arckifejezése, sem a hozzáállása. Továbbra is kedvesen mosolyog, miközben higgadt, és kimért beszéd jellemzi az elfet. *
- Ugyan kérem, mindennek megvan a maga helye, és ideje. Az istennőt nem maga a cselekedet zavarhatta, hanem a tiszteletlenség, hogy ez pont az ő templomának olvasó részében történik. Hiszen a könyvtárban beszélni is halkan szokás, hogy ne zavarják a tanulni vágyókat, és erre ott esik egymásnak két mihaszna. Nem kérem, bizton állítom, hogyha máshol, más körülmények között teszik, még boldogságot is okoznak Eeyrnek. * Csóválja a fejét, láthatóan nem sikerül a példával sarokba szorítani, hiszen meg tudja magyarázni a különbséget a két dolog között. *
- Szeretné, ha konkrétat kérdeznék? * Teszi fel a ház ura a kérdést, és körbe pillant az étkezőben. Természetesen minden ajtó csukva, és csak ketten vannak, úgyhogy úgy dönt egy kis illetlenség belefér. Előre nyúl, megfogja Alymeidha csuklóját, finoman, hogy ne okozzon fájdalmat, de mégis határozottan szorítja meg. Persze a nő, ha szeretne, könnyedén törhetne ki markának fogásából, hiszen az elf nem erejéről híres. Ha viszont nem történik ilyesmi, akkor közelebb hajol, mintha csak titkot szeretne súgni, egészen a félvér füléhez, ahol mint egy áldozatra lecsapó kígyó, hajtja lejjebb a fejét, és csókol a másik nyakába, és ha még mindig nem menekül a lány, akkor fogaival finoman csipkedi meg a nyak bőrét, nyelve hegyével pedig kis köröket rajzol a harapás helyére. *
- Miért rontanánk el a játékunkat komoly, egyértelmű kérdésekkel? * Válaszolja meg inkább a saját kérdését, ahogy hátrébb húzódik, és akkor is ugyan így tesz, hogyha az egész mozdulatot, a kézfogástól kezdve nem tudta végig vinni. *
- Ilyesmi tettekre gondolok. * Utal arra, amit előbb tett, majd láthatóan elgondolkodik, és megvonja a vállát. * Vagy olyanokra, amik jobban illenek magához, kedvesem. Nem hiszem, hogy a kreativitásával gond lenne, ahogy azt se gondolom, hogy ne lenne kedvére az ilyesfajta szórakozás. Ha így lenne, már rég leállított volna, és most nem itt vacsoráznánk. * Mutat az asztalra, és körbe az étkezőben. Az apró szúrásra, amit aligha lehetne nem övön alulinak nevezni, az elf őszintén felnevet. *
- Azt hiszem, hogy ott a kezdő vadász hibájába estem. Túl nagy zajt csaptam, és túl hangosan, durván közelítettem meg a vadat, elijesztve amazt. De bízok benne, hogy tanultam a hibámból. * Kortyol a borába, kékjeit Alymeidhán tartva, a reakcióját figyelve. *
- Örülök, hogy örömét lelte az ételben. Remélem, hogy az est hátralévő része sem hoz magával csalódást egyikünk számára sem. * Teszi még hozzá, ravaszul csillogó tekintettel. *
- Ha szeretné, szívesen körbe vezetem.
433. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-07-26 14:25:50
Üzenet elküldve: 2021-07-26 14:25:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Tűzkeresztség //
*Lassan rendeződik a tovább menetelük ügye, amit egy százados fog tisztként orvosolni. Szerencsére a társai még megfogadják a kérését és visszaveszik az köpenyüket, majd az útról is letérnek. A tiszt érkezésekor tisztelegve köszönti. Az elf elöljáró röviden ismerteti a tervet, és azt is, hogy a gyorsaság kulcskérdés lesz. Nem látja külön okát annak, hogy előadja magát, mint elit, így némán és szó nélkül követi a kapott parancsot. Kemény tempót diktálva haladnak, amit a lóról leszálló százados is velük együtt tesz meg. Ez elismerésre méltó cselekedet, hiszen nem minden tiszt tenné meg, hogy az embereivel gyalogoljon, ráadásul erőltetett menetben. Ezzel szép példát állít az újoncoknak. Az est leszálltával előkerülnek a fáklyák is, de csak kettő, óvatosságból. Ezúttal nem küldték előre, így íjászként a hátul gyaloglókkal tart, és próbál éberen figyelni, hogy ha kell, akkor gyorsan reagálhasson.*
*Lassan rendeződik a tovább menetelük ügye, amit egy százados fog tisztként orvosolni. Szerencsére a társai még megfogadják a kérését és visszaveszik az köpenyüket, majd az útról is letérnek. A tiszt érkezésekor tisztelegve köszönti. Az elf elöljáró röviden ismerteti a tervet, és azt is, hogy a gyorsaság kulcskérdés lesz. Nem látja külön okát annak, hogy előadja magát, mint elit, így némán és szó nélkül követi a kapott parancsot. Kemény tempót diktálva haladnak, amit a lóról leszálló százados is velük együtt tesz meg. Ez elismerésre méltó cselekedet, hiszen nem minden tiszt tenné meg, hogy az embereivel gyalogoljon, ráadásul erőltetett menetben. Ezzel szép példát állít az újoncoknak. Az est leszálltával előkerülnek a fáklyák is, de csak kettő, óvatosságból. Ezúttal nem küldték előre, így íjászként a hátul gyaloglókkal tart, és próbál éberen figyelni, hogy ha kell, akkor gyorsan reagálhasson.*
432. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-07-24 18:38:35
Üzenet elküldve: 2021-07-24 18:38:35
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
// Tűzkeresztség //
* A hirtelen kirohanásnak vége. Úgy tűnik lesz parancsnok is. Jelenleg az elit szava még súlyos, szóval parancsára vissza kerül mindenkire a ruha. Sőt le is vonulnak az útról, hogy bevárják az elfet. Érkezik is hamarosan. Hirtelen érkezik meg, de mindenki feláll. Van tekintélye az elfnek.*
- Jól figyeljenek! Tragikus a veszteség, de folytatjuk a hadműveletet. Testvéreinket hamarosan eladják, amit meg kell akadályoznunk! A győzelem kulcsa most a gyorsaság. Erőltetett menetben fogunk haladni a szántókig. Mozgás alakzatba!* Leszáll a lováról, hogy ő is csatlakozzon a menethez. Ha gyalogolni kell, akkor ő is gyalogolni fog. Nem szól semmit Wynpeiroshoz egyelőre. Kemény tempót diktálva indul meg előre. Hosszú nap lesz az biztos. Amint rájuk szakad az este még fáklyát is gyújtat. Egyelőre nem kell tartani, hogy felfedezik őket, de így is csak két ember kap tüzet elől. Céljuk a találkozási pont, amint ebben a tempóban hamar el is fognak érni.*
* A hirtelen kirohanásnak vége. Úgy tűnik lesz parancsnok is. Jelenleg az elit szava még súlyos, szóval parancsára vissza kerül mindenkire a ruha. Sőt le is vonulnak az útról, hogy bevárják az elfet. Érkezik is hamarosan. Hirtelen érkezik meg, de mindenki feláll. Van tekintélye az elfnek.*
- Jól figyeljenek! Tragikus a veszteség, de folytatjuk a hadműveletet. Testvéreinket hamarosan eladják, amit meg kell akadályoznunk! A győzelem kulcsa most a gyorsaság. Erőltetett menetben fogunk haladni a szántókig. Mozgás alakzatba!* Leszáll a lováról, hogy ő is csatlakozzon a menethez. Ha gyalogolni kell, akkor ő is gyalogolni fog. Nem szól semmit Wynpeiroshoz egyelőre. Kemény tempót diktálva indul meg előre. Hosszú nap lesz az biztos. Amint rájuk szakad az este még fáklyát is gyújtat. Egyelőre nem kell tartani, hogy felfedezik őket, de így is csak két ember kap tüzet elől. Céljuk a találkozási pont, amint ebben a tempóban hamar el is fognak érni.*
431. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-07-24 18:28:04
Üzenet elküldve: 2021-07-24 18:28:04
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
// Kereskedők nyomában //
* Meireyla és Ukrom, meg vagy féltucat lovas felderítő elhagyja a várost Morgrim százados vezetésével. A következő napok elég mozgalmasan telnek. Szinte folyton mozgásban vannak. Feltérképezik az útvonalat az érkező csapatok számára, valamint felkeresik azt a tábort is. Legalábbis messziről megfigyelik, majd az egyik éjjel maga a százados megy ki pár jó tanítványával közeli információ gyűjtésre. Elég sok újdonsággal szolgálnak visszatérésükkor.*
- Nagy a mozgás a tábor körül. Most készülnek egy szállítmány lebonyolítására a kikötőbe. Kis szerencsével a gyermekei is azon lesznek. Jelentést küldtem a parancsnoknak, aki már erre tart a gyalogsággal. A terv készen áll, már csak rájuk várunk.* Sajnos a jó híreket rosszak követik, mert nemsokára érkezik az ügyeletes futár, hogy baj történt. A parancsnok lesérült, így képtelen tovább vezetni a hadműveletet. A századost még senki nem hallotta úgy káromkodni, ahogy most teszi.*
- Változott a terv. Én elmegyek a küldönccel, hogy irányítsam a gyalogosokat. Ispik, maga fogja vezetni a felderítőket. Csak semmi hirtelen kirohanás vagy harciasság. Maradjanak tisztes távolságban a rabszolga kereskedőktől. Csak megfigyelnek! Amint rendezem az állományt visszatérek majd. A találkozási pontnál találkozunk.* A parancsokat kiosztja és távozik is sebtében a küldönccel. Valószínűleg direkt nem a páros egyikére bízta a parancsnokságot, hanem egy fiatal, de ígéretes elf fiúra. Rajta kívül még négy lovas felderítő van itt. Egy ember férfi, két elf, akik közül az egyik nőnemű, és egy félvér lány. A parancsnak megfelelően elfoglalják a helyüket. Mindig két felderítő van kint a szántókon, mert a többiek itt várnak az erdősebb régió határában. Békésen telik az idő, semmi olyan nem történik, ami említésere méltó volna. Aztán egyszer csak izgatottan érkezik vissza az egyik kinti járőr.*
- Uram! Négy lovas hagyta el az erősséget. Egyikük vörös ruhát visel. Elképzelhető, hogy a vezérük az egyik. Jelenleg erre tartanak.* Vakarhatja a fiatal parancsok a fejét. Parancsot kapott, de most itt lesz az alkalom, hogy levágják rögtön a kígyó fejét. A felderítő beszámolóját a páros is hallhatja. A kérdés, hogy mit reagálnak rá.*
* Meireyla és Ukrom, meg vagy féltucat lovas felderítő elhagyja a várost Morgrim százados vezetésével. A következő napok elég mozgalmasan telnek. Szinte folyton mozgásban vannak. Feltérképezik az útvonalat az érkező csapatok számára, valamint felkeresik azt a tábort is. Legalábbis messziről megfigyelik, majd az egyik éjjel maga a százados megy ki pár jó tanítványával közeli információ gyűjtésre. Elég sok újdonsággal szolgálnak visszatérésükkor.*
- Nagy a mozgás a tábor körül. Most készülnek egy szállítmány lebonyolítására a kikötőbe. Kis szerencsével a gyermekei is azon lesznek. Jelentést küldtem a parancsnoknak, aki már erre tart a gyalogsággal. A terv készen áll, már csak rájuk várunk.* Sajnos a jó híreket rosszak követik, mert nemsokára érkezik az ügyeletes futár, hogy baj történt. A parancsnok lesérült, így képtelen tovább vezetni a hadműveletet. A századost még senki nem hallotta úgy káromkodni, ahogy most teszi.*
- Változott a terv. Én elmegyek a küldönccel, hogy irányítsam a gyalogosokat. Ispik, maga fogja vezetni a felderítőket. Csak semmi hirtelen kirohanás vagy harciasság. Maradjanak tisztes távolságban a rabszolga kereskedőktől. Csak megfigyelnek! Amint rendezem az állományt visszatérek majd. A találkozási pontnál találkozunk.* A parancsokat kiosztja és távozik is sebtében a küldönccel. Valószínűleg direkt nem a páros egyikére bízta a parancsnokságot, hanem egy fiatal, de ígéretes elf fiúra. Rajta kívül még négy lovas felderítő van itt. Egy ember férfi, két elf, akik közül az egyik nőnemű, és egy félvér lány. A parancsnak megfelelően elfoglalják a helyüket. Mindig két felderítő van kint a szántókon, mert a többiek itt várnak az erdősebb régió határában. Békésen telik az idő, semmi olyan nem történik, ami említésere méltó volna. Aztán egyszer csak izgatottan érkezik vissza az egyik kinti járőr.*
- Uram! Négy lovas hagyta el az erősséget. Egyikük vörös ruhát visel. Elképzelhető, hogy a vezérük az egyik. Jelenleg erre tartanak.* Vakarhatja a fiatal parancsok a fejét. Parancsot kapott, de most itt lesz az alkalom, hogy levágják rögtön a kígyó fejét. A felderítő beszámolóját a páros is hallhatja. A kérdés, hogy mit reagálnak rá.*
430. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-07-24 01:00:10
Üzenet elküldve: 2021-07-24 01:00:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Séta a városban//
//Drameiloten Sayqueves rezidencia//
*Ó, az a haloványan derengő bosszankodás bizony egy hangyányit sem rémíti meg, sőt. Alattomos, alig észrevehető elégedettséggel tölti el, hiszen pontosan erre várt. Nem számít persze nagy, látványos jelenetekre, szeretné ugyan, hogy a férfi ennél is jobban kibillenjen a türelmes, jótevő nemes megszokott szerepéből, de kétséges, hogy a lány meddig lenne hajlandó elmenni ennek érdekében. Alávalóságát teljes mértékig vállalja, de azért annyira nem ostoba, hogy esetleg kidobassa magát.*
-Ha jól érti, hát jól érti.
*Ismétli el idegesítő sejtelmességgel, felsóhajtva, halkan, de nem pillant rá a másikra. Érdeklődve szemléli a bútorokat és a falakat, mintha azok sokkalta jobban lekötnék a figyelmét, szája sarka azért persze elárulja kissé, nyilvánvalóan élvezi a helyzetet.*
-Valóban? *igazgatja meg továbbra is szórakozottan evőeszközeit majd füle mögé tűri szőke tincseit* -A történet alapján, amit a könyvtárban buzgólkodó hívekről mesélt, én nem lennék benne annyira biztos.
*Viharszürke szemeit immáron asztaltársára emeli, ártatlanul fúrja az övéit mustráló tekintetbe. A valahol finoman korholva bókoló szavaktól persze a legkevésbé sem szégyelli el magát, mégis szendén süti le pillantásait, mint akit rosszaságon kaptak.*
-Nem nehéz elferdíteni a válaszokat, kedves, ha nem kérdez semmi konkrétat...
*Szívesen húzná fel sértetten orrát, mikor már a mágus finoman célozgat arra, hogy kezdi elveszíteni az érdeklődését -az utazás alatt történtek alapján egyébként ezt nem igazán hiszi el- de helyette csak közelebb hajol az asztal felett.*
-Mégis milyen tettekre gondol, Drameiloten? Szívesen fogadom a tanácsait. *támasztja meg továbbra is állát, s csak egy pillanatra szakítja el tekintetét a másikétól, amíg ismét belekortyol borába. Kíváncsi, mikor adja fel a finom célozgatásokat a hosszúéltű és kezd el kikerülhetetlen egyértelműséggel fogalmazni bosszúságában. Szinte meg is feledkezik a főfogásról, s csak akkor eszmél rá, még mindig éhes, mikor a szolgálók sürögni-forogni kezdenek körülöttük. Hamarosan elé is kerül a vacsora, a gőzölgő étel illatától szinte összefut a nyál a szájában. Megvárja míg a másik is villát és kést ragad, s amint halkan jóétvágyat kívánt már neki is lát az evésnek. Persze továbbra is csak ráérősen, ahogy azt egy hölgyhöz illik.*
-Reméljük nem sebesül meg súlyosan majd úgy, mint a kaszárnyában.
*Gúnyolódik óvatosan, szemtelenül csillogó szemekkel pár falat után. Egy darabig nem szól semmit, nem akar teli szájjal beszélni és erre a pár percre túlságosan is magával ragadják az ízek és az igyekezet, hogy minél hamarabb csillapítson éhségén. Néha azért a házigazdára pillant, akaratlanul is elmosolyodva, s végezvén az étkezéssel megtörli ajkait a kikészített szövetszalvétába.*
-Nem hazudott, valóban kiváló a szakácsa.
//Drameiloten Sayqueves rezidencia//
*Ó, az a haloványan derengő bosszankodás bizony egy hangyányit sem rémíti meg, sőt. Alattomos, alig észrevehető elégedettséggel tölti el, hiszen pontosan erre várt. Nem számít persze nagy, látványos jelenetekre, szeretné ugyan, hogy a férfi ennél is jobban kibillenjen a türelmes, jótevő nemes megszokott szerepéből, de kétséges, hogy a lány meddig lenne hajlandó elmenni ennek érdekében. Alávalóságát teljes mértékig vállalja, de azért annyira nem ostoba, hogy esetleg kidobassa magát.*
-Ha jól érti, hát jól érti.
*Ismétli el idegesítő sejtelmességgel, felsóhajtva, halkan, de nem pillant rá a másikra. Érdeklődve szemléli a bútorokat és a falakat, mintha azok sokkalta jobban lekötnék a figyelmét, szája sarka azért persze elárulja kissé, nyilvánvalóan élvezi a helyzetet.*
-Valóban? *igazgatja meg továbbra is szórakozottan evőeszközeit majd füle mögé tűri szőke tincseit* -A történet alapján, amit a könyvtárban buzgólkodó hívekről mesélt, én nem lennék benne annyira biztos.
*Viharszürke szemeit immáron asztaltársára emeli, ártatlanul fúrja az övéit mustráló tekintetbe. A valahol finoman korholva bókoló szavaktól persze a legkevésbé sem szégyelli el magát, mégis szendén süti le pillantásait, mint akit rosszaságon kaptak.*
-Nem nehéz elferdíteni a válaszokat, kedves, ha nem kérdez semmi konkrétat...
*Szívesen húzná fel sértetten orrát, mikor már a mágus finoman célozgat arra, hogy kezdi elveszíteni az érdeklődését -az utazás alatt történtek alapján egyébként ezt nem igazán hiszi el- de helyette csak közelebb hajol az asztal felett.*
-Mégis milyen tettekre gondol, Drameiloten? Szívesen fogadom a tanácsait. *támasztja meg továbbra is állát, s csak egy pillanatra szakítja el tekintetét a másikétól, amíg ismét belekortyol borába. Kíváncsi, mikor adja fel a finom célozgatásokat a hosszúéltű és kezd el kikerülhetetlen egyértelműséggel fogalmazni bosszúságában. Szinte meg is feledkezik a főfogásról, s csak akkor eszmél rá, még mindig éhes, mikor a szolgálók sürögni-forogni kezdenek körülöttük. Hamarosan elé is kerül a vacsora, a gőzölgő étel illatától szinte összefut a nyál a szájában. Megvárja míg a másik is villát és kést ragad, s amint halkan jóétvágyat kívánt már neki is lát az evésnek. Persze továbbra is csak ráérősen, ahogy azt egy hölgyhöz illik.*
-Reméljük nem sebesül meg súlyosan majd úgy, mint a kaszárnyában.
*Gúnyolódik óvatosan, szemtelenül csillogó szemekkel pár falat után. Egy darabig nem szól semmit, nem akar teli szájjal beszélni és erre a pár percre túlságosan is magával ragadják az ízek és az igyekezet, hogy minél hamarabb csillapítson éhségén. Néha azért a házigazdára pillant, akaratlanul is elmosolyodva, s végezvén az étkezéssel megtörli ajkait a kikészített szövetszalvétába.*
-Nem hazudott, valóban kiváló a szakácsa.
429. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-07-20 11:34:45
Üzenet elküldve: 2021-07-20 11:34:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Tűzkeresztség //
*Sokan elcsodálkoznak a kiállásán, pedig semmi rendkívülit nem csinál, csak rendet szeretne tenni a káoszban, amit szerencsétlenül járt parancsnokuk hagyott rájuk. Megoszlik a támogatása, mert egyesek ragaszkodnak a köpenyhez, mint városőrök. Még tanácskoznak, amikor egy futár érkezik. A lovasnak végül összefoglalják a történéseket. Kiderül, hogy valami Mogrgin százados a felderítőkkel van. A futár ellovagol a hírekkel a felderítő parancsnokhoz. Így már egyenes az út.*
- Ha van elöljáró, akkor várunk a parancsra. Vegyétek vissza a köpenyt! *Wyn is így tesz, visszakéri a köpenyét, amit az előbb egy társára bízott.*
- Megvárjuk Mogrgin százados parancsát. Addig kicsit menjünk le az útról, mert így nagyon feltűnők vagyunk bárki számára. *Ha követik Wyn-t, akkor kicsit lentebb mennek az útról, hogy ne legyenek feltűnők minden arra haladónak. A felderítő javaslatára így Wyn is várakozik, hiszen ha van tiszt a közelben, akkor ő a rangidős, hogy mit tegyenek ebben a helyzetben.*
*Sokan elcsodálkoznak a kiállásán, pedig semmi rendkívülit nem csinál, csak rendet szeretne tenni a káoszban, amit szerencsétlenül járt parancsnokuk hagyott rájuk. Megoszlik a támogatása, mert egyesek ragaszkodnak a köpenyhez, mint városőrök. Még tanácskoznak, amikor egy futár érkezik. A lovasnak végül összefoglalják a történéseket. Kiderül, hogy valami Mogrgin százados a felderítőkkel van. A futár ellovagol a hírekkel a felderítő parancsnokhoz. Így már egyenes az út.*
- Ha van elöljáró, akkor várunk a parancsra. Vegyétek vissza a köpenyt! *Wyn is így tesz, visszakéri a köpenyét, amit az előbb egy társára bízott.*
- Megvárjuk Mogrgin százados parancsát. Addig kicsit menjünk le az útról, mert így nagyon feltűnők vagyunk bárki számára. *Ha követik Wyn-t, akkor kicsit lentebb mennek az útról, hogy ne legyenek feltűnők minden arra haladónak. A felderítő javaslatára így Wyn is várakozik, hiszen ha van tiszt a közelben, akkor ő a rangidős, hogy mit tegyenek ebben a helyzetben.*
428. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-07-20 08:28:15
Üzenet elküldve: 2021-07-20 08:28:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Séta a városban//
//Drameiloten Sayqueves rezidencia//
* A válasz nem lepi meg az elfet, bár Aly ha nagyon figyeli, némi bosszúságot láthat megcsillanni a higgadt arckifejezés mögött, amit már igen nehezére esik leplezni az elfnek. *
- Akkor ha jól értem, jól értem. * Mondja végül, hiszen ha a lány nem ellenkezik, és végül mondhatni beismerő vallomást tesz, akkor neki ugyan mi oka lenne bármiben is kételkedni. Mert Dram így értelmezi az elhangzottakat, és a férfi figyelmesen nézi a lány arcát, keresve rajta az elutasítás jeleit. Hiszen ha már szóban nem mondja, és a testbeszédében sem, az egyenesen felbujtás arra, hogy ne fejezze be, amit elkezdett. *
- Nos, Eeyr azt vallja, hogy a gyermekei szeressék egymást, sokasodjanak, és élvezzék az életet. Ha az istennőre hagyjuk, vélhetően sikerrel fog járni a vadászat. * Mosolyog sokatmondóan, mert ha egy valamiben biztos, azok Eeyr és Teysus tanításai. *
- Nos, nem hagyatkoznék a saját véleményemre, mert az már a múltban is sikeresen cserben hagyott nem egyszer. * Gondolkodik el jól láthatóan a házigazda, majd tekintetét mélyen asztaltársának viharszürke íriszeibe szúrja. *
- Bár azt hiszem, hogy most megalapozottabb feltételezéseim vannak, nyilvánvalóan nem lehetek bennük bizonyos, mert valaki olyan óvatosan bújik ki a kérdések közül, mintha csak egy megrögzött politikussal vacsoráznék. A tanácsban lenne a helye, kedvesem. Sokat beszél, de nem mond semmit. * Hajt fejet mintha csak a tiszteletét szeretné kifejezni a másik felé, de egyben óvatosan provokálja is, jelzi, hogy a szerep, amit a félvér játszik túl egysíkú, és már-már unalmassá kezd válni. *
- De az a baj, hogy ígéretek nélkül nem lehet felültetni az egyszerű polgárt a választás lovára. Egy ideig elég a mézesmadzag húzogatása, de tettek is kellenek hozzá, hogy igazán megnyerje magának a közönséget. * Folytatja, bár a beszéd felénél elkalandozik a tekintete, láthatóan tetszésére van a másik illetlen mozdulata, azonban mielőtt bármi meggondolatlant mondhatna vagy tehetne, kinyílik az ajtó, és ínycsiklandozó illat csapja meg mindkettejük orrát. *
- No, úgy nézem, hogy ezt a vadat viszont nem kell elejteni. * Tesz meglehetősen kétértelmű megjegyzést, amivel nem csak a felajánlott vadászatra utal, de talán Alymeidha ölének meghódítása is a mondat mögött rejtőzik. *
- Kérem kedvesem, fogyasszon egészséggel. * Emeli koccintásra a boros kupáját, miközben az asztalt szépen megterítik a főfogáshoz, és hamarosan Alymeidha és Drameiloten előtt is egy-egy tökéletesen elkészített őzgerinc illatozik, ahogy a meleg gőzpára felfelé szállva magával hozza az illatokat is. *
- Nos, ha vad nélkül, de csak élményekkel gazdagodva térünk vissza, már az is több, mint a semmi. * Mosolyog, és evőeszközeit szépen komótosan falatozásra emeli. *
//Drameiloten Sayqueves rezidencia//
* A válasz nem lepi meg az elfet, bár Aly ha nagyon figyeli, némi bosszúságot láthat megcsillanni a higgadt arckifejezés mögött, amit már igen nehezére esik leplezni az elfnek. *
- Akkor ha jól értem, jól értem. * Mondja végül, hiszen ha a lány nem ellenkezik, és végül mondhatni beismerő vallomást tesz, akkor neki ugyan mi oka lenne bármiben is kételkedni. Mert Dram így értelmezi az elhangzottakat, és a férfi figyelmesen nézi a lány arcát, keresve rajta az elutasítás jeleit. Hiszen ha már szóban nem mondja, és a testbeszédében sem, az egyenesen felbujtás arra, hogy ne fejezze be, amit elkezdett. *
- Nos, Eeyr azt vallja, hogy a gyermekei szeressék egymást, sokasodjanak, és élvezzék az életet. Ha az istennőre hagyjuk, vélhetően sikerrel fog járni a vadászat. * Mosolyog sokatmondóan, mert ha egy valamiben biztos, azok Eeyr és Teysus tanításai. *
- Nos, nem hagyatkoznék a saját véleményemre, mert az már a múltban is sikeresen cserben hagyott nem egyszer. * Gondolkodik el jól láthatóan a házigazda, majd tekintetét mélyen asztaltársának viharszürke íriszeibe szúrja. *
- Bár azt hiszem, hogy most megalapozottabb feltételezéseim vannak, nyilvánvalóan nem lehetek bennük bizonyos, mert valaki olyan óvatosan bújik ki a kérdések közül, mintha csak egy megrögzött politikussal vacsoráznék. A tanácsban lenne a helye, kedvesem. Sokat beszél, de nem mond semmit. * Hajt fejet mintha csak a tiszteletét szeretné kifejezni a másik felé, de egyben óvatosan provokálja is, jelzi, hogy a szerep, amit a félvér játszik túl egysíkú, és már-már unalmassá kezd válni. *
- De az a baj, hogy ígéretek nélkül nem lehet felültetni az egyszerű polgárt a választás lovára. Egy ideig elég a mézesmadzag húzogatása, de tettek is kellenek hozzá, hogy igazán megnyerje magának a közönséget. * Folytatja, bár a beszéd felénél elkalandozik a tekintete, láthatóan tetszésére van a másik illetlen mozdulata, azonban mielőtt bármi meggondolatlant mondhatna vagy tehetne, kinyílik az ajtó, és ínycsiklandozó illat csapja meg mindkettejük orrát. *
- No, úgy nézem, hogy ezt a vadat viszont nem kell elejteni. * Tesz meglehetősen kétértelmű megjegyzést, amivel nem csak a felajánlott vadászatra utal, de talán Alymeidha ölének meghódítása is a mondat mögött rejtőzik. *
- Kérem kedvesem, fogyasszon egészséggel. * Emeli koccintásra a boros kupáját, miközben az asztalt szépen megterítik a főfogáshoz, és hamarosan Alymeidha és Drameiloten előtt is egy-egy tökéletesen elkészített őzgerinc illatozik, ahogy a meleg gőzpára felfelé szállva magával hozza az illatokat is. *
- Nos, ha vad nélkül, de csak élményekkel gazdagodva térünk vissza, már az is több, mint a semmi. * Mosolyog, és evőeszközeit szépen komótosan falatozásra emeli. *
427. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-07-19 22:01:41
Üzenet elküldve: 2021-07-19 22:01:41
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
// Tűzkeresztség //
* Megtörténik a baj és minden a feje tetejére áll. Végül Wynpeirost kiáltják ki elöljárónak. Ők azt nem tudják, hogy lényegében az elit is csak egy újonc, de ez nem baj. Wyn meglepő lépésre szánja rá magát. Ez olyan meglepő, hogy a fiatal katonák álla le is esik. Viszont nem kell sok idő, hogy egyesek követni kezdjék a példáját. Mások még váratnak, mert ez azért elég súlyos döntés. Valamivel több, mint az állomány fele végül beadja a derekát. Az a pár visszakozó erre nem hajlandó. Majdnem kisebb vita is kitör köztük, de megint történik valami. Eddig mindenki megfeledkezett az időnként érkező lovas felderítőről. Pedig most is érkezik egy.*
- Mit történt itt? Hol a parancsnok? Üzenetem van számára.* Nem kell sokat várnia, hogy a bakák elkezdjenek beszélni neki egymás szavába vágva a történtekről. Még ha Wyn helyre is teszi őket, akkor is megtudja mi történt a felderítő. Vagy így vagy úgy. Amint ez megtörténik a felderítő szól a tömeghez.*
- Figyeljetek ide! Mogrgin százados a felderítőkkel van. Mielőtt bármit cselekednének előbb még hírt vinnék neki. Majd ő kiadja a parancsokat. Én addig is azt javasolnám, hogy mindenki maradjon itt.* Reméli, hogy pozitív visszajelzést kap, de akárhogy is döntenek ő elvágtat lován, hogy hírt vigyen. Wyn tekintélye még így is fennmarad, hiszen egyetlen pillanatig sem habozott kiállni az igaz ügy mellett. A csapat egy része még mindig támogatná, de már többen elkezdték vissza venni magukra a köpenyüket. A szigorú elf századost sokan ismerik, és nem a legjobb a hírneve.*
* Megtörténik a baj és minden a feje tetejére áll. Végül Wynpeirost kiáltják ki elöljárónak. Ők azt nem tudják, hogy lényegében az elit is csak egy újonc, de ez nem baj. Wyn meglepő lépésre szánja rá magát. Ez olyan meglepő, hogy a fiatal katonák álla le is esik. Viszont nem kell sok idő, hogy egyesek követni kezdjék a példáját. Mások még váratnak, mert ez azért elég súlyos döntés. Valamivel több, mint az állomány fele végül beadja a derekát. Az a pár visszakozó erre nem hajlandó. Majdnem kisebb vita is kitör köztük, de megint történik valami. Eddig mindenki megfeledkezett az időnként érkező lovas felderítőről. Pedig most is érkezik egy.*
- Mit történt itt? Hol a parancsnok? Üzenetem van számára.* Nem kell sokat várnia, hogy a bakák elkezdjenek beszélni neki egymás szavába vágva a történtekről. Még ha Wyn helyre is teszi őket, akkor is megtudja mi történt a felderítő. Vagy így vagy úgy. Amint ez megtörténik a felderítő szól a tömeghez.*
- Figyeljetek ide! Mogrgin százados a felderítőkkel van. Mielőtt bármit cselekednének előbb még hírt vinnék neki. Majd ő kiadja a parancsokat. Én addig is azt javasolnám, hogy mindenki maradjon itt.* Reméli, hogy pozitív visszajelzést kap, de akárhogy is döntenek ő elvágtat lován, hogy hírt vigyen. Wyn tekintélye még így is fennmarad, hiszen egyetlen pillanatig sem habozott kiállni az igaz ügy mellett. A csapat egy része még mindig támogatná, de már többen elkezdték vissza venni magukra a köpenyüket. A szigorú elf századost sokan ismerik, és nem a legjobb a hírneve.*
426. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-07-19 16:43:28
Üzenet elküldve: 2021-07-19 16:43:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Mivel nagyon unja már a dolgukra siető embereket bámulni a város forgatagában, így inkább úgy dönt, hogy túrázni indul, kicsit kikapcsolni és gyönyörködni a természetben. Hamar kiér a szigorúan vett városhatárból, s már a jól ismert utakon halad tovább. ~Ó hogy a rosseb egye meg, hát a pipát meg nem otthagytam? Na mindegy, majd faragok egyet útközben, legalább telik az idő. Na, aszondja merre nem jártam mostanában? Csak oda illene menni, ugyebár. ~ Azzal fejében megtervezve a leendő útvonalat az ingoványos felé veszi az irányt apró lábaival. *
425. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-07-19 14:01:36
Üzenet elküldve: 2021-07-19 14:01:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Tűzkeresztség //
*A parancsnok jó tanácsára vigyorogva bólint.*
- Nem venném a szívemre, ha miattam romlana a morál. *Talán a parancsnok értékeli az apró humort, de ettől még természetesen komolyan veszi a figyelmeztetést. Menet közben felderítők érkeznek a parancsnokhoz, majd gyorsan távoznak is a jelentésük után. Szinte a semmiből hatalmas felkavarodás történik. A lovak először nyugtalanná, majd megfékezhetetlenné válnak. A zűrzavar végére a parancsnok a földön fekve köt ki, s az egyik testőre itat meg vele egy gyógyító folyadékot, de látszólag ez nem elég. Aggódva lép oda a parancsnokhoz, hogy megnézze mi történt vele. A testőr intézkedik az elöljáró elszállításáról. Egyértelművé válik, hogy a vezetőjük képtelen a feladatát ellátni ilyen állapotban. Hallja a többiek kételyeit, kérdéseit a küldetés tovább folytatásáról vagy éppen feladásáról. A rangidőst kérdezve mindenki tanácstalan. Valaki egyszer csak felkiált és rangidősként az elitet, azaz Wyn-t nevezik meg. Meglepődötten egyenesedik fel és néz a többiekre. mielőtt még bármit is mondhatna egyetértő morajlás hallatszik az egész osztagtól. Rövid ideje van csupán végig gondolnia az eshetőségeket. Nem a szavak embere, de most minden újonc tekintete rá szegeződik és tőle várják a megoldást. Nagyot sóhajt majd egy közeli kidőlt fa tuskójára feláll és szólni kíván az egységhez.*
- A nevem Wynpeiros Miraquinal. Bár sokan úgy gondoltok rám, mint az elitre, mégis egy vagyok közületek. A várost szolgálom, csakúgy, mint ti. *Összeszedi a gondolatait majd döntést hoz magában.*
- A parancsnok számít ránk, a város is számít ránk, de leginkább a foglyul ejtettek és kiszolgáltatottak számítanak a segítségünkre. Visszamehetünk, senkit sem fogok erőszakkal tovább vezetni, de én magam nem hagyom cserben a parancsnokot, a várost és a rabokat. Ti mit gondoltok? *Kérdéssel fordul az osztaghoz, valami megerősítésre, hogy támogatják, legalább páran. Leveszi magáról a címeres köpenyt, ami városőrként azonosítja, majd az egyik mellette álló újonc kezébe adja.*
- Aki velem tart az szintén tegyen így. Ha sikeresek leszünk, akkor igazi és dicső városőrként térünk vissza kik átestek a tűzkeresztségen. De ha nem leszünk sikeresek, akkor csak egy felségjelzés nélküli zsoldoscsapatnak néznek minket. Velem tartotok hát? *Próbál lelkesen szólni az újoncokhoz és kíváncsian várja, hogy reagálnak az elhangzottakra. Nem akar egy csupán kényszerűségből vele tartó osztagot vezetni. Ha követni akarják, akkor azt saját akaratukból tegyék és ne rangidő, vagy parancsra hivatkozva.*
A hozzászólás írója (Wynpeiros Miraquinal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.07.19 14:04:07
*A parancsnok jó tanácsára vigyorogva bólint.*
- Nem venném a szívemre, ha miattam romlana a morál. *Talán a parancsnok értékeli az apró humort, de ettől még természetesen komolyan veszi a figyelmeztetést. Menet közben felderítők érkeznek a parancsnokhoz, majd gyorsan távoznak is a jelentésük után. Szinte a semmiből hatalmas felkavarodás történik. A lovak először nyugtalanná, majd megfékezhetetlenné válnak. A zűrzavar végére a parancsnok a földön fekve köt ki, s az egyik testőre itat meg vele egy gyógyító folyadékot, de látszólag ez nem elég. Aggódva lép oda a parancsnokhoz, hogy megnézze mi történt vele. A testőr intézkedik az elöljáró elszállításáról. Egyértelművé válik, hogy a vezetőjük képtelen a feladatát ellátni ilyen állapotban. Hallja a többiek kételyeit, kérdéseit a küldetés tovább folytatásáról vagy éppen feladásáról. A rangidőst kérdezve mindenki tanácstalan. Valaki egyszer csak felkiált és rangidősként az elitet, azaz Wyn-t nevezik meg. Meglepődötten egyenesedik fel és néz a többiekre. mielőtt még bármit is mondhatna egyetértő morajlás hallatszik az egész osztagtól. Rövid ideje van csupán végig gondolnia az eshetőségeket. Nem a szavak embere, de most minden újonc tekintete rá szegeződik és tőle várják a megoldást. Nagyot sóhajt majd egy közeli kidőlt fa tuskójára feláll és szólni kíván az egységhez.*
- A nevem Wynpeiros Miraquinal. Bár sokan úgy gondoltok rám, mint az elitre, mégis egy vagyok közületek. A várost szolgálom, csakúgy, mint ti. *Összeszedi a gondolatait majd döntést hoz magában.*
- A parancsnok számít ránk, a város is számít ránk, de leginkább a foglyul ejtettek és kiszolgáltatottak számítanak a segítségünkre. Visszamehetünk, senkit sem fogok erőszakkal tovább vezetni, de én magam nem hagyom cserben a parancsnokot, a várost és a rabokat. Ti mit gondoltok? *Kérdéssel fordul az osztaghoz, valami megerősítésre, hogy támogatják, legalább páran. Leveszi magáról a címeres köpenyt, ami városőrként azonosítja, majd az egyik mellette álló újonc kezébe adja.*
- Aki velem tart az szintén tegyen így. Ha sikeresek leszünk, akkor igazi és dicső városőrként térünk vissza kik átestek a tűzkeresztségen. De ha nem leszünk sikeresek, akkor csak egy felségjelzés nélküli zsoldoscsapatnak néznek minket. Velem tartotok hát? *Próbál lelkesen szólni az újoncokhoz és kíváncsian várja, hogy reagálnak az elhangzottakra. Nem akar egy csupán kényszerűségből vele tartó osztagot vezetni. Ha követni akarják, akkor azt saját akaratukból tegyék és ne rangidő, vagy parancsra hivatkozva.*
A hozzászólás írója (Wynpeiros Miraquinal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.07.19 14:04:07
424. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-07-18 21:52:55
Üzenet elküldve: 2021-07-18 21:52:55
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
// Tűzkeresztség //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* A szünet alatt mindenki megtudja, hogy mi lesz a dolga. Wynperios még többet is a ki személyes beszélgetésük során. A parancsnok elég sok információt közöl vele, aminek egyelőre nagyobb hasznát nem veszi. Gwyth is kérdez tőle, de a nevén kívül meg, hogy tényleg igazán zöldfülű, nem tud meg többet, ami a hasznára is lenne.*
- Jól van. Tegyen is meg mindent, de a legfontosabb ne halljon meg! Az rontaná a morált.* Csupa szív és szeretett, de most nincs idő érzelgősségre, vagy barátkozásra. Valószínűleg Wyn néven soha nem fogja szólítani az egyszer biztos, mivel egy parancsnok nem engedhet meg ilyesmit magának. Rövidesen indulást vezényel, így hát folytatódik a gyalogtúra a szántóföldek fel. Jó ideje menetelnek, de már feltűnik a művelt területek látképe. Alkonyatra valószínűleg már a tábor közelében lesznek. Néha érkezik néhány lovas felderítő, aki vált menet közben pár szót a parancsnokkal, hogy aztán vissza térjen a feladatához. Eddig minden rendben ment, a neheze most fog jönni. Talán a legbiztosabb támpont a sikerre az maga a Gwyth, aki veterán vezetőnek tűnik. Látszólag terve is van a tábor bevételére, hiszen, akkor el sem indult volna egy csapat zöldfülűvel. Ám a sors kegyetlen és kiszámíthatatlan. Mindig igyekszik keresztbe tenni a jófiúknak. Most is ez történik. A veszély aljas és alattomos formát ölt. Az úgy történt, hogy egy kedves kis kígyó éppen ezen a délután döntött úgy, hogy átkel a menetelő katonák előtt az úton. Ez önmagában még nem okozna problémát, de a lovak másképpen vélekednek. Ezek az állatok természetükből fakadóan félnek a kígyóktól. Egy pillanat alatt veszett rúgkapálásba és ágaskodásba fordul át a békés poroszkálás. Csak három ló van, de azok majd felborítják egymást. Gazdáik kétségbeesetten próbálják megfékezni őket, amikor megtörténik az igazi katasztrófa. A jobboldali testőr lova teljes erejéből csapódik bele a parancsnokéba. A páncélos férfi pedig ezt már nem bírja ki. Kirepül a nyeregből és hangos fémes csattanás közepette ér földet a közelben. A kígyónak már nyoma sincs, ahogy a riadt lónak se, bár az a közelben áll meg valahol. Rögtön szalad utána pár városőr. A többi pedig vezetőjük köré sereglik.*
- Félre!* Tör utat magának az egyik testőr. Zöld üvegcse van a kezében, aminek tartalmát letölti Gwyth torkán. Mindenki feszülten várja a csodát. Nem történik semmi látványos hatás.*
- Életben van, de eszméletlen.* Mondja végül a testőr, aki a parancsnok légzéséből következteti válaszát.*
- Így nem vezethet semmilyen hadműveletet. Mihamarabb vissza kell vinnünk őt a városba. Az ital hatása nem lesz elég egy fejsérülésre. Valószínűleg zavart lesz. A közelben volt egy tanya. Ti ketten menjetek és hozzátok el onnan a szekeret.* Ad utasítást két újoncnak, akik futva indulnak meg.*
- Most mit tegyünk?* Hangzik el az első kétségbeesett kérdés.*
- Nem hallottad? Visszamegyünk.
- De mi lesz a az erőddel és az ott raboskodó testvéreinkkel?* Kisesebb zúgolódás támad a katonák között, mivel rangidős nélkül maradt az állomány.*
- Elég! Csend legyen!* Kiált rájuk az egyik dühös testőr.*
- Azt csinálják, mint a kurvák a kupiban. Mik maguk? Katonák vagy asszonyok? Mi haza visszük a parancsnokot. Maguk pedig követik az előírást! Ki a rangidős tiszt?* Hangzik el a kérdés. Tanácstalan forgolódás veszi kezdetét, mire valaki felkiált.*
- Az elit az. Mivel nincs parancsnok helyettes és nem is nevezett ki mást. Ő a következő a rangsorban.* Erre egyetértő morajlás hangzik fel. Úgy tűnik valóban Wyn most a parancsnok. A kérdés a következő hát. Mit csináljanak most? Folytassák a hadműveletet, vagy inkább térjenek haza. Elég súlyos döntésről van itt most szó. Remek alkalom lehet ez a bizonyításra, de hatalmas kudarcot hordoz magában. Megközelítőleg harminc városőr élete a tét, valamint a táborban őrzött raboké is részben. Ha visszafordul senki nem fogja okolni, de ha katasztrófa történik nem csak magát, hanem magát az város Elit őrségének nevét is a sárba tiporja. A testőrök döntésétől függetlenül felpakolnak a hamarosan érkező szekérre, amit egy paraszt vezet, és távoznak a város irányába.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* A szünet alatt mindenki megtudja, hogy mi lesz a dolga. Wynperios még többet is a ki személyes beszélgetésük során. A parancsnok elég sok információt közöl vele, aminek egyelőre nagyobb hasznát nem veszi. Gwyth is kérdez tőle, de a nevén kívül meg, hogy tényleg igazán zöldfülű, nem tud meg többet, ami a hasznára is lenne.*
- Jól van. Tegyen is meg mindent, de a legfontosabb ne halljon meg! Az rontaná a morált.* Csupa szív és szeretett, de most nincs idő érzelgősségre, vagy barátkozásra. Valószínűleg Wyn néven soha nem fogja szólítani az egyszer biztos, mivel egy parancsnok nem engedhet meg ilyesmit magának. Rövidesen indulást vezényel, így hát folytatódik a gyalogtúra a szántóföldek fel. Jó ideje menetelnek, de már feltűnik a művelt területek látképe. Alkonyatra valószínűleg már a tábor közelében lesznek. Néha érkezik néhány lovas felderítő, aki vált menet közben pár szót a parancsnokkal, hogy aztán vissza térjen a feladatához. Eddig minden rendben ment, a neheze most fog jönni. Talán a legbiztosabb támpont a sikerre az maga a Gwyth, aki veterán vezetőnek tűnik. Látszólag terve is van a tábor bevételére, hiszen, akkor el sem indult volna egy csapat zöldfülűvel. Ám a sors kegyetlen és kiszámíthatatlan. Mindig igyekszik keresztbe tenni a jófiúknak. Most is ez történik. A veszély aljas és alattomos formát ölt. Az úgy történt, hogy egy kedves kis kígyó éppen ezen a délután döntött úgy, hogy átkel a menetelő katonák előtt az úton. Ez önmagában még nem okozna problémát, de a lovak másképpen vélekednek. Ezek az állatok természetükből fakadóan félnek a kígyóktól. Egy pillanat alatt veszett rúgkapálásba és ágaskodásba fordul át a békés poroszkálás. Csak három ló van, de azok majd felborítják egymást. Gazdáik kétségbeesetten próbálják megfékezni őket, amikor megtörténik az igazi katasztrófa. A jobboldali testőr lova teljes erejéből csapódik bele a parancsnokéba. A páncélos férfi pedig ezt már nem bírja ki. Kirepül a nyeregből és hangos fémes csattanás közepette ér földet a közelben. A kígyónak már nyoma sincs, ahogy a riadt lónak se, bár az a közelben áll meg valahol. Rögtön szalad utána pár városőr. A többi pedig vezetőjük köré sereglik.*
- Félre!* Tör utat magának az egyik testőr. Zöld üvegcse van a kezében, aminek tartalmát letölti Gwyth torkán. Mindenki feszülten várja a csodát. Nem történik semmi látványos hatás.*
- Életben van, de eszméletlen.* Mondja végül a testőr, aki a parancsnok légzéséből következteti válaszát.*
- Így nem vezethet semmilyen hadműveletet. Mihamarabb vissza kell vinnünk őt a városba. Az ital hatása nem lesz elég egy fejsérülésre. Valószínűleg zavart lesz. A közelben volt egy tanya. Ti ketten menjetek és hozzátok el onnan a szekeret.* Ad utasítást két újoncnak, akik futva indulnak meg.*
- Most mit tegyünk?* Hangzik el az első kétségbeesett kérdés.*
- Nem hallottad? Visszamegyünk.
- De mi lesz a az erőddel és az ott raboskodó testvéreinkkel?* Kisesebb zúgolódás támad a katonák között, mivel rangidős nélkül maradt az állomány.*
- Elég! Csend legyen!* Kiált rájuk az egyik dühös testőr.*
- Azt csinálják, mint a kurvák a kupiban. Mik maguk? Katonák vagy asszonyok? Mi haza visszük a parancsnokot. Maguk pedig követik az előírást! Ki a rangidős tiszt?* Hangzik el a kérdés. Tanácstalan forgolódás veszi kezdetét, mire valaki felkiált.*
- Az elit az. Mivel nincs parancsnok helyettes és nem is nevezett ki mást. Ő a következő a rangsorban.* Erre egyetértő morajlás hangzik fel. Úgy tűnik valóban Wyn most a parancsnok. A kérdés a következő hát. Mit csináljanak most? Folytassák a hadműveletet, vagy inkább térjenek haza. Elég súlyos döntésről van itt most szó. Remek alkalom lehet ez a bizonyításra, de hatalmas kudarcot hordoz magában. Megközelítőleg harminc városőr élete a tét, valamint a táborban őrzött raboké is részben. Ha visszafordul senki nem fogja okolni, de ha katasztrófa történik nem csak magát, hanem magát az város Elit őrségének nevét is a sárba tiporja. A testőrök döntésétől függetlenül felpakolnak a hamarosan érkező szekérre, amit egy paraszt vezet, és távoznak a város irányába.*
423. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-07-17 21:08:39
Üzenet elküldve: 2021-07-17 21:08:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Séta a városban//
//Drameiloten Sayqueves rezidencia//
*Az elf alattomos módon kezdi sarokba szorítani a félvért. Egyre egyenesebb puhatolózása már nem hagy egérutat, vagy legalább is már a lánynak nem jut eszébe semmiféle frappáns kitérés, legszívesebben a bölcs hallgatás mellett döntene. Kibogozhatatlan mosolyát azonban nem tudja elfojtani, tisztában van vele, hogy valamit kénytelen lesz felelni erre.*
-Ó, hát ki vagyok én, hogy kijavítsam a ház urát?
*Tesz azért mégis egy meglehetősen gyenge próbát arra, hogy kikerülje valahogy a válaszadást, miközben Dram tekintetét keresi. Derűs pimaszság csillog szürkéiben, ami akkor sem tűnik el, mikor figyelmesen hallgatja a férfi vadászatos hasonlatát. Csak a végén kalandozik el kicsit, lassan, elgondolkodva méri végig a másikat, akaratlanul is felidézve egy kósza pillanatra, hogy már bizony tegnap láthatta, mi is lapul a díszes ruhák alatt. Hazugság lenne szilárdan azt állítani, hogy hidegen hagyja az emlék, valahol -akármennyire is igyekszik elnyomni az érzést- egy része azért vágyik arra, hogy azt a bizonyos vadat sikerüljön elejteni. Ezt persze nem szívesen vallaná be, még ha ezen óhaja egy-egy óvatlan pillanatban talán egészen nyilvánvaló lehet a mágus számára.*
-Annak csak Eeyr a megmondhatója... *sóhajtja, ügyesen adva ismét az értetlent, miután pillantásait lesütve nézelődése után kisimítja ruhája ráncait ölében. Egy irritáló kis hang a fejében szorgosan biztatja arra, hogy feszegesse a határokat. Szeretné látni, hogyha csak egy kósza másodpercre, de meginog a férfi végtelennek tűnő türelme, kíváncsi, hogyan lenne képes egy ilyen apró hibát összeegyeztetni úriemberségével. Nem ül fel a finom provokálásnak, csak szendére vált képpel felel.*
-Semmiképpen sem. Vagy talán úgy gondolja képes lennék ilyesmire?
*Még szemöldöke is megemelkedik, ahogy érdeklődve függeszti tekintetét a másikra, s mit sem törődve a mozdulat illetlenségével könyököl fel az asztalra. Nem döntötte még el, hogy él-e Dram korábbi ajánlatával, melyre egyébként egészen eddig úgy gondolt, puszta udvariasságból vetett fel. Egyáltalán nem tűnik szörnyű és elvetendő lehetőségnek a maradás, elvégre lenne fedél a feje felett, nem is akármilyen, és nem kellene aggódnia azon, hogy talál-e egyáltalán valamiféle munkát a városban. Ami igazán visszatartja egyelőre attól, hogy belemenjen, az leginkább ez az egyértelmű feszültség közte és a hosszúfülű között. Amennyire szórakoztató most, annyira problémás lehet a későbbiekben. A borral töltött kupáért nyúlva finoman koccint a házigazdával, aztán jólesően, nagyot kortyol. Igyekszik azért majd óvatos lenni az itallal, tanulva a tegnap estéből.*
-A vadászat jól hangzik, bár bevallom, elég régen nem csináltam már. *A régen alatt persze alig egy-két esztendőt ért, de tekintve azelőtt milyen gyakran járt ki vadászni az erdőbe, valóban sok időnek tűnik.* -Nem ígérhetem, hogy nem térünk vissza üres kézzel. *Nyúlik el újabb mosoly az arcán a kupa mögött*
-Vagy majd valami látványos varázslattal elejt pár nyulat vagy fácánt.
//Drameiloten Sayqueves rezidencia//
*Az elf alattomos módon kezdi sarokba szorítani a félvért. Egyre egyenesebb puhatolózása már nem hagy egérutat, vagy legalább is már a lánynak nem jut eszébe semmiféle frappáns kitérés, legszívesebben a bölcs hallgatás mellett döntene. Kibogozhatatlan mosolyát azonban nem tudja elfojtani, tisztában van vele, hogy valamit kénytelen lesz felelni erre.*
-Ó, hát ki vagyok én, hogy kijavítsam a ház urát?
*Tesz azért mégis egy meglehetősen gyenge próbát arra, hogy kikerülje valahogy a válaszadást, miközben Dram tekintetét keresi. Derűs pimaszság csillog szürkéiben, ami akkor sem tűnik el, mikor figyelmesen hallgatja a férfi vadászatos hasonlatát. Csak a végén kalandozik el kicsit, lassan, elgondolkodva méri végig a másikat, akaratlanul is felidézve egy kósza pillanatra, hogy már bizony tegnap láthatta, mi is lapul a díszes ruhák alatt. Hazugság lenne szilárdan azt állítani, hogy hidegen hagyja az emlék, valahol -akármennyire is igyekszik elnyomni az érzést- egy része azért vágyik arra, hogy azt a bizonyos vadat sikerüljön elejteni. Ezt persze nem szívesen vallaná be, még ha ezen óhaja egy-egy óvatlan pillanatban talán egészen nyilvánvaló lehet a mágus számára.*
-Annak csak Eeyr a megmondhatója... *sóhajtja, ügyesen adva ismét az értetlent, miután pillantásait lesütve nézelődése után kisimítja ruhája ráncait ölében. Egy irritáló kis hang a fejében szorgosan biztatja arra, hogy feszegesse a határokat. Szeretné látni, hogyha csak egy kósza másodpercre, de meginog a férfi végtelennek tűnő türelme, kíváncsi, hogyan lenne képes egy ilyen apró hibát összeegyeztetni úriemberségével. Nem ül fel a finom provokálásnak, csak szendére vált képpel felel.*
-Semmiképpen sem. Vagy talán úgy gondolja képes lennék ilyesmire?
*Még szemöldöke is megemelkedik, ahogy érdeklődve függeszti tekintetét a másikra, s mit sem törődve a mozdulat illetlenségével könyököl fel az asztalra. Nem döntötte még el, hogy él-e Dram korábbi ajánlatával, melyre egyébként egészen eddig úgy gondolt, puszta udvariasságból vetett fel. Egyáltalán nem tűnik szörnyű és elvetendő lehetőségnek a maradás, elvégre lenne fedél a feje felett, nem is akármilyen, és nem kellene aggódnia azon, hogy talál-e egyáltalán valamiféle munkát a városban. Ami igazán visszatartja egyelőre attól, hogy belemenjen, az leginkább ez az egyértelmű feszültség közte és a hosszúfülű között. Amennyire szórakoztató most, annyira problémás lehet a későbbiekben. A borral töltött kupáért nyúlva finoman koccint a házigazdával, aztán jólesően, nagyot kortyol. Igyekszik azért majd óvatos lenni az itallal, tanulva a tegnap estéből.*
-A vadászat jól hangzik, bár bevallom, elég régen nem csináltam már. *A régen alatt persze alig egy-két esztendőt ért, de tekintve azelőtt milyen gyakran járt ki vadászni az erdőbe, valóban sok időnek tűnik.* -Nem ígérhetem, hogy nem térünk vissza üres kézzel. *Nyúlik el újabb mosoly az arcán a kupa mögött*
-Vagy majd valami látványos varázslattal elejt pár nyulat vagy fácánt.
422. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-07-17 19:54:24
Üzenet elküldve: 2021-07-17 19:54:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Tűzkeresztség //
*Nem nehéz leolvasnia a parancsnokról, hogy nem egészen rá számított, pontosabban egy újonc elitre. A lelkesítő beszédek után tapsvihar keretében hagyják el a várost. Oldalra fordulva párszor elkapja a pillanatot, hogy a katonák mögötte összesúgnak. Sejti, hogy mi lehet a téma, de nem szól közbe, egészen az erdősávig, ahol megállítják az osztagot. A következő beszédet az elöljáró lóról intézi a katonákhoz. Itt már jobban érthetően fogalmaz a küldetés részleteivel kapcsolatban. Néhány részlet neki már ismerős Bredoc parancsnoktól, de ezt a kis titkot megtartja magában. Lényegében újabb részletet nem sokat tud meg, de igazából ez nem is számít annyira. A feladat adott, csupán el kell végezni. A beszéd végén a parancsnok Wyn-t magához inti egy fejbiccentéssel. A fél-elf oda is lép a lovon ülőhöz.*
- Wynpeiros Miraquinal, uram. De röviden csak Wyn. *Tudja, hogy nem könnyű és nem is rövid a neve, így egy lehetőséget ajánl a parancsnoknak, hogy röviden és egyértelműen tudja szólítani.*
- Nincs uram. *Ostromlás terén elmondja, hogy nincs tapasztalata benne. Egy térkép kerül előtérbe, amin meghatározzák a helyzetüket. Figyelmesen hallgatja a részleteket, amiket a parancsnok a felderítőktől tudott meg. Tervet konkrétat nem vázolnak előtte, bár saját ötletei támadnak, ezekkel nem próbál okoskodni az elöljáró előtt.*
- Megteszem amit tudok uram. *Nem tartja magát különbnek a többi újonctól. Tudásában biztos, de azzal is tisztában van, hogy az alakulata miatt egyáltalán nem tud többet, mint akárki más. Jelenleg még újonc, így az elit képzés, eltöltött évekre nem alapozhat. A térképet összetekerik majd gyorsan a helyére siet az indulási parancs miatt. Az út a szántóföldek felé vezetik az osztagot.*
*Nem nehéz leolvasnia a parancsnokról, hogy nem egészen rá számított, pontosabban egy újonc elitre. A lelkesítő beszédek után tapsvihar keretében hagyják el a várost. Oldalra fordulva párszor elkapja a pillanatot, hogy a katonák mögötte összesúgnak. Sejti, hogy mi lehet a téma, de nem szól közbe, egészen az erdősávig, ahol megállítják az osztagot. A következő beszédet az elöljáró lóról intézi a katonákhoz. Itt már jobban érthetően fogalmaz a küldetés részleteivel kapcsolatban. Néhány részlet neki már ismerős Bredoc parancsnoktól, de ezt a kis titkot megtartja magában. Lényegében újabb részletet nem sokat tud meg, de igazából ez nem is számít annyira. A feladat adott, csupán el kell végezni. A beszéd végén a parancsnok Wyn-t magához inti egy fejbiccentéssel. A fél-elf oda is lép a lovon ülőhöz.*
- Wynpeiros Miraquinal, uram. De röviden csak Wyn. *Tudja, hogy nem könnyű és nem is rövid a neve, így egy lehetőséget ajánl a parancsnoknak, hogy röviden és egyértelműen tudja szólítani.*
- Nincs uram. *Ostromlás terén elmondja, hogy nincs tapasztalata benne. Egy térkép kerül előtérbe, amin meghatározzák a helyzetüket. Figyelmesen hallgatja a részleteket, amiket a parancsnok a felderítőktől tudott meg. Tervet konkrétat nem vázolnak előtte, bár saját ötletei támadnak, ezekkel nem próbál okoskodni az elöljáró előtt.*
- Megteszem amit tudok uram. *Nem tartja magát különbnek a többi újonctól. Tudásában biztos, de azzal is tisztában van, hogy az alakulata miatt egyáltalán nem tud többet, mint akárki más. Jelenleg még újonc, így az elit képzés, eltöltött évekre nem alapozhat. A térképet összetekerik majd gyorsan a helyére siet az indulási parancs miatt. Az út a szántóföldek felé vezetik az osztagot.*
421. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-07-16 20:45:31
Üzenet elküldve: 2021-07-16 20:45:31
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
// Tűzkeresztség //
* Látszik, hogy a parancsnok nem éppen egy újoncra számított, de ezen most nem tud változtatni. Az állomány csak annyit tud meg, hogy elit, ami máris lök a morálon. Az meg, hogy az ő színeiben harcol majd szintén jó pont. Sikeresen eljutnak arra a pontra, hogy véget ér a szent beszéd. Wynpeiros, akinek még csak a nevére se kérdeztek rá, hamar elől találja magát. A csapat pedig tapsvihar közepette kimasírozik a városból. Eleinte csöndben vonulnak, de aztán halkan elkezdenek pusmogni hátul a katonák. Leginkább az elit és a küldetés a kérdés. Amikor már kellő távolságra érnek a várostól, egy árnyasabb erdősávnál megálljt parancsol a parancsnok. Újabb szentbeszéd következik, amit már a lóhátáról tart meg Gwygth.*
- Emberek! Figyeljetek rám. A városban nem mondtam el mindent, hogy a küldetésünk igazi célja ne derüljön ki. Az igazi oka annak, hogy most felrekedtünk nem más, mint egy rabszolgakereskedő tábor elfoglalása. Valószínűsíthető, hogy ostromra kerül sor. Fivéreink és nővéreink már várnak ránk, hogy kimentsük őket. Járjon ez a fejükben!* Rövid szünet következik, de nem az elitünknek. Neki ugyanis fejével biccent a parancsnok, hogy kövesse.*
- Mondja mi a neve?* Kérdez rá már a földről. Amint erre megkapja a választ folytatja.*
- Van tapasztalta ostromok terén?* Pillant kérdőn rá, miközben egy térképet vesz elő.*
- Mi most itt vagyunk.* Bök rá egy pontra.* Ide tartunk a felderítőim szerint.* Bök egy másik pontra, ami a folyó mellett van.* Régi vidéki bírtok, még a gazdagok idejéből. Cölöp kerítésekkel, a kapuk mellett pedig őrtornyokkal. Könnyen védhető, kis létszámmal is. Közel a a folyóhoz, ami kedvez a kis üzleteiknek. Valószínűleg most is vannak ott túszok, szóval körültekintően kell eljárnunk. Az egyetlen előnyünk, hogy a meglepetés a mi oldalunkon áll. Estére már a közelben leszünk. Lesz egy kis időnk felkészülni a támadásra. Ott megmutathatja majd, hogy mit ér egy elit suhanc a városőri suhancokhoz képest.* Össze hajtja a térképet és újfent felszáll a lovára.*
- Indulásra felkészülni!* Adja ki a parancsot, mire az állomány összekapja magát. Újfent elindulnak a szántóföldek felé.*
* Látszik, hogy a parancsnok nem éppen egy újoncra számított, de ezen most nem tud változtatni. Az állomány csak annyit tud meg, hogy elit, ami máris lök a morálon. Az meg, hogy az ő színeiben harcol majd szintén jó pont. Sikeresen eljutnak arra a pontra, hogy véget ér a szent beszéd. Wynpeiros, akinek még csak a nevére se kérdeztek rá, hamar elől találja magát. A csapat pedig tapsvihar közepette kimasírozik a városból. Eleinte csöndben vonulnak, de aztán halkan elkezdenek pusmogni hátul a katonák. Leginkább az elit és a küldetés a kérdés. Amikor már kellő távolságra érnek a várostól, egy árnyasabb erdősávnál megálljt parancsol a parancsnok. Újabb szentbeszéd következik, amit már a lóhátáról tart meg Gwygth.*
- Emberek! Figyeljetek rám. A városban nem mondtam el mindent, hogy a küldetésünk igazi célja ne derüljön ki. Az igazi oka annak, hogy most felrekedtünk nem más, mint egy rabszolgakereskedő tábor elfoglalása. Valószínűsíthető, hogy ostromra kerül sor. Fivéreink és nővéreink már várnak ránk, hogy kimentsük őket. Járjon ez a fejükben!* Rövid szünet következik, de nem az elitünknek. Neki ugyanis fejével biccent a parancsnok, hogy kövesse.*
- Mondja mi a neve?* Kérdez rá már a földről. Amint erre megkapja a választ folytatja.*
- Van tapasztalta ostromok terén?* Pillant kérdőn rá, miközben egy térképet vesz elő.*
- Mi most itt vagyunk.* Bök rá egy pontra.* Ide tartunk a felderítőim szerint.* Bök egy másik pontra, ami a folyó mellett van.* Régi vidéki bírtok, még a gazdagok idejéből. Cölöp kerítésekkel, a kapuk mellett pedig őrtornyokkal. Könnyen védhető, kis létszámmal is. Közel a a folyóhoz, ami kedvez a kis üzleteiknek. Valószínűleg most is vannak ott túszok, szóval körültekintően kell eljárnunk. Az egyetlen előnyünk, hogy a meglepetés a mi oldalunkon áll. Estére már a közelben leszünk. Lesz egy kis időnk felkészülni a támadásra. Ott megmutathatja majd, hogy mit ér egy elit suhanc a városőri suhancokhoz képest.* Össze hajtja a térképet és újfent felszáll a lovára.*
- Indulásra felkészülni!* Adja ki a parancsot, mire az állomány összekapja magát. Újfent elindulnak a szántóföldek felé.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1292-1311