Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 260 (5181. - 5200. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
5200. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-18 19:26:10
Üzenet elküldve: 2019-10-18 19:26:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Egy bárd élete//
*Csendben, mosollyal az arcán hallgatja Dreatrya és Arlintror társalgását. Viccesnek tartja, ahogy a bárd meg nem állás nélkül csak bókol. A szándékaival még mindig nincs tisztában, de hát végül is ők keltették fel a bárdot, most még ráadásul el is vezeti őket Artheniorba. Elindul és menet közben válaszol Dreatrya kérdésére.*
-Semmi különöset. Csak látni szeretném Artheniort. A dél közeledtével kezdek éhes lenni, úgyhogy keresnék majd egy helyet ahol ehetek.
*Egyet értve bólint Arl szavaira.*
-Igen. Te miért keresed fel a várost?
*Csendben, mosollyal az arcán hallgatja Dreatrya és Arlintror társalgását. Viccesnek tartja, ahogy a bárd meg nem állás nélkül csak bókol. A szándékaival még mindig nincs tisztában, de hát végül is ők keltették fel a bárdot, most még ráadásul el is vezeti őket Artheniorba. Elindul és menet közben válaszol Dreatrya kérdésére.*
-Semmi különöset. Csak látni szeretném Artheniort. A dél közeledtével kezdek éhes lenni, úgyhogy keresnék majd egy helyet ahol ehetek.
*Egyet értve bólint Arl szavaira.*
-Igen. Te miért keresed fel a várost?
5199. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-17 20:34:05
Üzenet elküldve: 2019-10-17 20:34:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
*Mikor kiér az ingoványból, elmondhatatlan nyugalom járja végig Hosszú napok vándorlása van mögötte, hiszen egészen a tharg földekről jön, nem egy szabadban töltött éjjel, elaludt nyak. Szinte már a torkán érzi a városban lévő kút hűs vizét, ám ábrándozásaiból egy valami ébreszti fel: szomja. Sajnos hiába keresgél, a vizet elfogyott, ugyan úgy, ahogyan az élelme is. Eddig nem akarta észrevenni, de a gyomrát bizony mardossa az éhség, és pónilova sem lehet másképpen. Nincs más választása, keresnie kell egy szimpatikus házat, és bekopogni rajta, hátha valaki megszánja őket.*
5198. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-16 23:49:06
Üzenet elküldve: 2019-10-16 23:49:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//A hozzászólás +16 szöveget tartalmaz!//
*Csak mennek, telik az idő, de nem akarnak odaérni. Kezd éhes lenni, fáradt is már, fáj is a lába. Ekkor aztán kitalálja, hogy az egész nem is létezik, Yrillo csak szívatja.*
- Már rég ott kéne lennünk! Jól sejtem, hogy nincs semmilyen szajré, csak engem akarsz szopatni, mi? Nahát akkor menj a retekbe, én leléptem!
*És amilyen lendülettel elindult (milyen régnek tűnik már az!) annál nagyobbal hátra-arcot csinál sértődötten, és menetel hazafelé, remélve, hogy a másik örül annak, hogy életben maradhatott.
Persze már eddig is eléggé fájt a talpa, most majd még ugyanezt az utat visszafelé, ráadásul este lesz, mire visszaér. Megint egy szenvedős érkezés lesz vissza a városba. Megesik. Már sokadjára.*
A hozzászólás írója (Astarohath Lienort) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.16 23:51:38
*Csak mennek, telik az idő, de nem akarnak odaérni. Kezd éhes lenni, fáradt is már, fáj is a lába. Ekkor aztán kitalálja, hogy az egész nem is létezik, Yrillo csak szívatja.*
- Már rég ott kéne lennünk! Jól sejtem, hogy nincs semmilyen szajré, csak engem akarsz szopatni, mi? Nahát akkor menj a retekbe, én leléptem!
*És amilyen lendülettel elindult (milyen régnek tűnik már az!) annál nagyobbal hátra-arcot csinál sértődötten, és menetel hazafelé, remélve, hogy a másik örül annak, hogy életben maradhatott.
Persze már eddig is eléggé fájt a talpa, most majd még ugyanezt az utat visszafelé, ráadásul este lesz, mire visszaér. Megint egy szenvedős érkezés lesz vissza a városba. Megesik. Már sokadjára.*
A hozzászólás írója (Astarohath Lienort) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.16 23:51:38
5197. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-16 16:56:06
Üzenet elküldve: 2019-10-16 16:56:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
*Egyik láb a másik után. Arsenor közben egy vidám kocsmadalt fütyörészik és a tájat nézi. A természet mindig is közel állt hozzá. Nem csoda, hisz egyébként csapdás vadászatból tartja el magát. Persze ez még kicsit rendezettebb mint az erdő. Még használni is szokták időnként. Sétál a szekérúton és gondolkozik rajta, hogy mostanság vajon mennyiben másabb az ilyen kereskedelem. Talán nagy szekér karavánokkal érkeznek. Persze aztán egy nyúl elszaladása vagy egy madárraj felröppenése eltereli a figyelmét. Mindenesetre jó hangulatban telik az útja.*
5196. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-16 13:26:51
Üzenet elküldve: 2019-10-16 13:26:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
*Nem nyugodt szívvel hagyja ott a lányokat a ligetben, főleg nem a történtek után, és ha nem lenne velük ott két másik férfi is, akik szükség esetén megvédhetik őket, nem is menne. Viszont ég a lelkében a tanulás iránti vágy, és nem aggódhat Laurenért örökre. Minél jobban beleássa magát a mágia rejtelmeibe, és minél komolyabb varázslatokat tanul meg, annál nagyobb az esélye, hogy megvédheti. Tehát ha tudja, hogy jelenleg biztonságban lehetnek, akkor ki kell használnia az időt és az alkalmat.
Lóval valószínűleg gyorsabb lenne az út, ám Aleimord erre zarándoklatként tekint, és azt jobb gyalog megtenni. A lelki tisztulásának folyamata, ahogyan baktat az út szélén az egyre hűlő levegőben, és tudja, hogy a szabadban kell éjszakáznia. Apja most biztosan kinevetné, de kit érdekel az apja? Már nem él, hogy beleszóljon Aleimord dolgaiba, ő pedig végérvényesen megszabadulva minden láncától, végre befolyásoló tényezők nélkül, múltját hátradobva azt teheti, amit mindig is akart. Van ennél jobb?*
Lóval valószínűleg gyorsabb lenne az út, ám Aleimord erre zarándoklatként tekint, és azt jobb gyalog megtenni. A lelki tisztulásának folyamata, ahogyan baktat az út szélén az egyre hűlő levegőben, és tudja, hogy a szabadban kell éjszakáznia. Apja most biztosan kinevetné, de kit érdekel az apja? Már nem él, hogy beleszóljon Aleimord dolgaiba, ő pedig végérvényesen megszabadulva minden láncától, végre befolyásoló tényezők nélkül, múltját hátradobva azt teheti, amit mindig is akart. Van ennél jobb?*
5195. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-15 21:38:09
Üzenet elküldve: 2019-10-15 21:38:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Lyzaura//
//Zárás//
- Nem a bátorságról beszélek, hanem a fizikai korlátokról. Az edzés megkezdése előtt meg kell erősödnötök testben.
*Laurentitia szavaira haloványa mosollyal válaszol. Nincs kétsége, hogy akarat van az otthonát megvédeni kívánók mögött, egyszerűen csak tisztában van azzal, milyen alapokkal kell rendelkeznie egy ilyen edzéshez mindenkinek. Nem lebeszélni szeretné őket, hanem, hogy mindenki tudja, mire vállalkozik.*
- Ez természetes. *Hajtja meg kissé magát ültében az ima említésére. Ez a legkevesebb és a békéért imádkozni sosem hiba.*
- Részünkről az öröm. *Osztozik a meghívás örömében. Jó lesz kimozdulni kicsit. Bár Mil'Ochass az otthona, valójában a szabadban érzi legjobban magát. Persze, ha odaérnek, megint "valahol" lesz, de az út az erdőben az övé.
Van abban valami, hogy a versenyt akár veszélyesnek is lehetne nevezni, hacsak a forró hídra, a labirintusra vagy az acsarkodó kutyára gondol. De mostanra, vagy legalábbis számára, egyik sem volt túlságosan veszélyes. Így ezekről most hallgat is, nem szeretné, ha Lyzendra vagy Lau aggódnának. Pedig az irbisszé változást nagyon szívesen elmesélné neki. De majd máskor.
A lebeszélt látogatás után Lyz a vállára hajtja a fejét és egy darabig úgy utaznak. A bukkanó után szerencsére egyetlen lámpás sem sérül meg.*
- És végtelenül szerény is. *Teszi hozzá még. Most, hogy mindketten megegyeztek abban, hogy a másikuk egy kincs, az út folytatódhat tovább.
Lyz úgy rendezi, hogy a karjával átkarolhassa, így még közelebb kerülnek egymáshoz fizikailag és talán lélekben is.*
- És te sem kerülsz távolabb. *Teszi hozzá a biztonságban lévő lámpások tényéhez. Ez sem utolsó szempont.
Sokáig nem szólnak, talán Lyzendra el is szunnyad kissé. A páncélos csuhás nem is zavarja meg, csak szorosabban öleli meg, egyetlen bukkanó se zavarja meg a pihenését. Laurentitia szavai ébresztik, neki csak a figyelmét keltik fel. Úgy tűnik, lassan megérkeznek, bár marad volna még nagyon sokáig. A megállás témájába nem szól bele, csak nézelődik, ismerős formák, területet keresve, hogy rájöjjön, hol is vannak. Hogy szívesen megmutatták volna neki Mil'Ochasst, csak kurtán bólint.*
- Megértem. Remélem, épségben hazaérsz. *Mondja búcsúzáskor. Míg Lyz is elbúcsúzik, igyekszik lepakolni a lámpásokat és ebben később Lyz is segítségére van.*
- A Fákban Lakó védelmezzen téged és otthonodat! Örülök, hogy megismertelek, Laurentitia. *Hajol meg búcsúzóul az elf lány előtt.
A kapu közelében mások is segítségükre tudnak lenni, hogy becipeljék a lámpásokat. Befelé Lyzendra oldalán halad, mindkét kezében egy-egy lámpással. Amikor az elf lány felemeli a derengeni kezdő lámpást. Mosolyogva gyönyörködik a lámpás fényében, amelyet az árnyak közeledte csaltak ki belőle. A lámpásról lassan a Lyzre vándorol lombzöld tekintete.*
- Látok különlegesebbet. *Válaszolja halkan, ahogy lassan beérnek Mil'Ochass központjába.*
//Tündérvarázs//
//Lyzaura//
//Zárás//
- Nem a bátorságról beszélek, hanem a fizikai korlátokról. Az edzés megkezdése előtt meg kell erősödnötök testben.
*Laurentitia szavaira haloványa mosollyal válaszol. Nincs kétsége, hogy akarat van az otthonát megvédeni kívánók mögött, egyszerűen csak tisztában van azzal, milyen alapokkal kell rendelkeznie egy ilyen edzéshez mindenkinek. Nem lebeszélni szeretné őket, hanem, hogy mindenki tudja, mire vállalkozik.*
- Ez természetes. *Hajtja meg kissé magát ültében az ima említésére. Ez a legkevesebb és a békéért imádkozni sosem hiba.*
- Részünkről az öröm. *Osztozik a meghívás örömében. Jó lesz kimozdulni kicsit. Bár Mil'Ochass az otthona, valójában a szabadban érzi legjobban magát. Persze, ha odaérnek, megint "valahol" lesz, de az út az erdőben az övé.
Van abban valami, hogy a versenyt akár veszélyesnek is lehetne nevezni, hacsak a forró hídra, a labirintusra vagy az acsarkodó kutyára gondol. De mostanra, vagy legalábbis számára, egyik sem volt túlságosan veszélyes. Így ezekről most hallgat is, nem szeretné, ha Lyzendra vagy Lau aggódnának. Pedig az irbisszé változást nagyon szívesen elmesélné neki. De majd máskor.
A lebeszélt látogatás után Lyz a vállára hajtja a fejét és egy darabig úgy utaznak. A bukkanó után szerencsére egyetlen lámpás sem sérül meg.*
- És végtelenül szerény is. *Teszi hozzá még. Most, hogy mindketten megegyeztek abban, hogy a másikuk egy kincs, az út folytatódhat tovább.
Lyz úgy rendezi, hogy a karjával átkarolhassa, így még közelebb kerülnek egymáshoz fizikailag és talán lélekben is.*
- És te sem kerülsz távolabb. *Teszi hozzá a biztonságban lévő lámpások tényéhez. Ez sem utolsó szempont.
Sokáig nem szólnak, talán Lyzendra el is szunnyad kissé. A páncélos csuhás nem is zavarja meg, csak szorosabban öleli meg, egyetlen bukkanó se zavarja meg a pihenését. Laurentitia szavai ébresztik, neki csak a figyelmét keltik fel. Úgy tűnik, lassan megérkeznek, bár marad volna még nagyon sokáig. A megállás témájába nem szól bele, csak nézelődik, ismerős formák, területet keresve, hogy rájöjjön, hol is vannak. Hogy szívesen megmutatták volna neki Mil'Ochasst, csak kurtán bólint.*
- Megértem. Remélem, épségben hazaérsz. *Mondja búcsúzáskor. Míg Lyz is elbúcsúzik, igyekszik lepakolni a lámpásokat és ebben később Lyz is segítségére van.*
- A Fákban Lakó védelmezzen téged és otthonodat! Örülök, hogy megismertelek, Laurentitia. *Hajol meg búcsúzóul az elf lány előtt.
A kapu közelében mások is segítségükre tudnak lenni, hogy becipeljék a lámpásokat. Befelé Lyzendra oldalán halad, mindkét kezében egy-egy lámpással. Amikor az elf lány felemeli a derengeni kezdő lámpást. Mosolyogva gyönyörködik a lámpás fényében, amelyet az árnyak közeledte csaltak ki belőle. A lámpásról lassan a Lyzre vándorol lombzöld tekintete.*
- Látok különlegesebbet. *Válaszolja halkan, ahogy lassan beérnek Mil'Ochass központjába.*
5194. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-15 19:01:22
Üzenet elküldve: 2019-10-15 19:01:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Egy bárd élete//
-Nagyszerű akkor máris indulhatunk.
*Dreatrya Zizdalriazhoz intézett kérdés válaszára ő is kíváncsi.*
-Igen, tényleg. Ez jó kérdés. Viszont akkor te is mondd el, Dreatrya, hogy miért mész a városba? Kíváncsi vagyok rá és a gyaloglás közben legalább nem leszünk csendben. Na. *Csapja össze tenyereit.* Indulhatunk.
*Felveszi a fűben maradt holmiját és a két nő beszélgetését hallgatva a menet élére áll és elindul.*
-Nagyszerű akkor máris indulhatunk.
*Dreatrya Zizdalriazhoz intézett kérdés válaszára ő is kíváncsi.*
-Igen, tényleg. Ez jó kérdés. Viszont akkor te is mondd el, Dreatrya, hogy miért mész a városba? Kíváncsi vagyok rá és a gyaloglás közben legalább nem leszünk csendben. Na. *Csapja össze tenyereit.* Indulhatunk.
*Felveszi a fűben maradt holmiját és a két nő beszélgetését hallgatva a menet élére áll és elindul.*
5193. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-15 13:31:57
Üzenet elküldve: 2019-10-15 13:31:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Egy bárd élete//
~Fürge,mi? Majd meglátjuk.~
*Gondolja magában, majd kicsit megigazgatja a ruháját.*
-Igen igen. Tudom.
*Mondja a nőnek, hisz emlékszik az ő nevére is, meg így már mindenki megismerkedett némileg mindenkivel. Így azért sokkal könnyebb bármit is csinálni.*
-Kedves tőled. Akkor vezess, mutasd az utat, kérlek.
*Teszi hozzá, bár maga sem tudja, hogy miért. Talán a másik nő miatt igyekszik kicsit finomabb, nőiesebb lenni, és úgy is viselkedni. Bár nem így szokott, de igyekszik. Nem akarja elszalasztani az iránytűjét a városba.*
-És te, Zizdalriaz, ugye? Mit keresel erre? Értem, hogy a városba tartasz. De mit keresel ott? Ha szabad kérdezni. Csak kíváncsi vagyok, tudod.
~Fürge,mi? Majd meglátjuk.~
*Gondolja magában, majd kicsit megigazgatja a ruháját.*
-Igen igen. Tudom.
*Mondja a nőnek, hisz emlékszik az ő nevére is, meg így már mindenki megismerkedett némileg mindenkivel. Így azért sokkal könnyebb bármit is csinálni.*
-Kedves tőled. Akkor vezess, mutasd az utat, kérlek.
*Teszi hozzá, bár maga sem tudja, hogy miért. Talán a másik nő miatt igyekszik kicsit finomabb, nőiesebb lenni, és úgy is viselkedni. Bár nem így szokott, de igyekszik. Nem akarja elszalasztani az iránytűjét a városba.*
-És te, Zizdalriaz, ugye? Mit keresel erre? Értem, hogy a városba tartasz. De mit keresel ott? Ha szabad kérdezni. Csak kíváncsi vagyok, tudod.
5192. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-14 16:30:31
Üzenet elküldve: 2019-10-14 16:30:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Lyzaura//
//Zárás//
*A versennyel kapcsolatos megjegyzésre kissé összeszűkül pillantása. A versenyzők veszélyessége egyenesen aránylik a versenyével Lyz szemében, de nem szeretne túlaggódni semmit. Ezzel kapcsolatban inkább csendben marad, akárcsak akkor, mikor a szépségét természetesnek állítja Pycta.
Engedi Laut és Pyctát beszélgetni kicsit, az önvédelem terén mégis a csuhátlan csuhás van otthon. Örömmel, s megnyugvással tölti el, hogy vele tart majd Laurentitiáékhoz. Így hajtja fejét a köpönyeggel takart páncélos vállra, éppen az első nagyobb bukkanóig. Kellemesen el is ringatózna, ha ezek az egyenetlenségek nem volnának. A karjára fog Pycta, melyért hálás is, de közben az elengedett lámpást is mentené, így Lyz pedig oda kap. Szerencsére baleset és üvegcsörömpölés nélkül átvészelik a bukkanót.*
- Kincs... *ismétli orra alatt motyogva, de tudja hogy még akár Laurentita is hallhatja.*
- Te vagy egy kincs
*Könyökével óvatosan oldalba böki, cinkos mosollyal szeme sarkában. Átgördíti a korábban Pycta ölébe testált lámpást sajátjába, de a csokrot egy pillanatra sem engedné el. Közelebb húzódik a csuhátlan karja alá, így talán stabilabban tudnak utazni, s nem kell attól tartania, hogy a szállítmány elszabadul, míg az elf utána kapdos, ő pedig beborul mindennek a tetejébe. Egy kicsit azért gyorsabban dobog a szíve, illetve egyre gyorsabban, de ugyanakkor úgy érzi, jobb helyen nem is lehetne. Korántsem az az ideges zavar önti el, amitől össze-vissza hablatyol, és hülyét csinál magából egy szekérkeréknyi távolság után. Az otthon kedves nyugalma, keveredik a lázas szívdobogásba.*
- Így nem gurulnak el, *pillant fel Pyctára.* és én sem *fogja mindezt félénk természetességgel a lámpásokra, s talán azért is sokkal nyugodtabb, mint a félrecsúszott csók után, mert mindezt ő maga is elhiszi. Vagy mert az erdőmélyi elf közelsége általánosságban így hat rá. Egyik térdét felhúzza, ennyivel is stabilabban ül, s ha Pycta nem húzódott el, még el is pilled a zötykölődés alatt nekitámasztja fejét továbbra is, ha teheti. Laurentitia szavai élesztik, s kezd jobban figyelni a szekéren kívüli világra is. Eltávolodik Pyctától, s kifordulva, a lámpásokat eligazgatva próbálja a menetirányt fürkészni.*
- Igen, ott nem sokára a fal. Látod? *húzza ki magát, nyakát nyújtogatva otthont váró pillantással.*
- Itt jó is lesz. Sajnálom, hogy nem maradhatsz. Szívesen megmutattuk volna Mil'Ochasst. Igaz?
*Laurentitia kedves nő, Lyz pedig bármennyire is ránézésre különbözőnek érzi magától, mégis érez benne valami közösséget.*
- De ha sietsz, majd legközelebb kerítünk rá sort.* Összeszedelőzködik, s lefordul a kocsiról, hogy eloldozza Hajnalt, és elbúcsúzzon Lautól.*
- Én is örülök, hogy megismertelek. Erdő Szíve vigyázzon rád Laurentitia! *Megöleli az elf lányt, majd a lámpásokkal foglalkozik, hogy mielőbb lekerülhessenek a kocsiról. Szerencse, hogy a kapuban álltak meg, mert így Araiven is tud nekik segíteni a lámpások behurcolásában. Lyz még áll egy haloványan derengeni kezdő gömbbel kezében, és úgy int a távolodó szekér után, s csak azután fordul Pycta és az őr felé szerény, de boldog mosollyal. Pycta mellett sétál be a kapun.*
- Ugye, milyen különleges? *emeli a sötétedésben derengeni kezdő gömböcskét magasabbra. Alig várja, hogy elhelyezhessék őket, megajándékozva társaikat, s ez a várakozás sugárzik az arcáról a tündérlámpás fényében.*
//Tündérvarázs//
//Lyzaura//
//Zárás//
*A versennyel kapcsolatos megjegyzésre kissé összeszűkül pillantása. A versenyzők veszélyessége egyenesen aránylik a versenyével Lyz szemében, de nem szeretne túlaggódni semmit. Ezzel kapcsolatban inkább csendben marad, akárcsak akkor, mikor a szépségét természetesnek állítja Pycta.
Engedi Laut és Pyctát beszélgetni kicsit, az önvédelem terén mégis a csuhátlan csuhás van otthon. Örömmel, s megnyugvással tölti el, hogy vele tart majd Laurentitiáékhoz. Így hajtja fejét a köpönyeggel takart páncélos vállra, éppen az első nagyobb bukkanóig. Kellemesen el is ringatózna, ha ezek az egyenetlenségek nem volnának. A karjára fog Pycta, melyért hálás is, de közben az elengedett lámpást is mentené, így Lyz pedig oda kap. Szerencsére baleset és üvegcsörömpölés nélkül átvészelik a bukkanót.*
- Kincs... *ismétli orra alatt motyogva, de tudja hogy még akár Laurentita is hallhatja.*
- Te vagy egy kincs
*Könyökével óvatosan oldalba böki, cinkos mosollyal szeme sarkában. Átgördíti a korábban Pycta ölébe testált lámpást sajátjába, de a csokrot egy pillanatra sem engedné el. Közelebb húzódik a csuhátlan karja alá, így talán stabilabban tudnak utazni, s nem kell attól tartania, hogy a szállítmány elszabadul, míg az elf utána kapdos, ő pedig beborul mindennek a tetejébe. Egy kicsit azért gyorsabban dobog a szíve, illetve egyre gyorsabban, de ugyanakkor úgy érzi, jobb helyen nem is lehetne. Korántsem az az ideges zavar önti el, amitől össze-vissza hablatyol, és hülyét csinál magából egy szekérkeréknyi távolság után. Az otthon kedves nyugalma, keveredik a lázas szívdobogásba.*
- Így nem gurulnak el, *pillant fel Pyctára.* és én sem *fogja mindezt félénk természetességgel a lámpásokra, s talán azért is sokkal nyugodtabb, mint a félrecsúszott csók után, mert mindezt ő maga is elhiszi. Vagy mert az erdőmélyi elf közelsége általánosságban így hat rá. Egyik térdét felhúzza, ennyivel is stabilabban ül, s ha Pycta nem húzódott el, még el is pilled a zötykölődés alatt nekitámasztja fejét továbbra is, ha teheti. Laurentitia szavai élesztik, s kezd jobban figyelni a szekéren kívüli világra is. Eltávolodik Pyctától, s kifordulva, a lámpásokat eligazgatva próbálja a menetirányt fürkészni.*
- Igen, ott nem sokára a fal. Látod? *húzza ki magát, nyakát nyújtogatva otthont váró pillantással.*
- Itt jó is lesz. Sajnálom, hogy nem maradhatsz. Szívesen megmutattuk volna Mil'Ochasst. Igaz?
*Laurentitia kedves nő, Lyz pedig bármennyire is ránézésre különbözőnek érzi magától, mégis érez benne valami közösséget.*
- De ha sietsz, majd legközelebb kerítünk rá sort.* Összeszedelőzködik, s lefordul a kocsiról, hogy eloldozza Hajnalt, és elbúcsúzzon Lautól.*
- Én is örülök, hogy megismertelek. Erdő Szíve vigyázzon rád Laurentitia! *Megöleli az elf lányt, majd a lámpásokkal foglalkozik, hogy mielőbb lekerülhessenek a kocsiról. Szerencse, hogy a kapuban álltak meg, mert így Araiven is tud nekik segíteni a lámpások behurcolásában. Lyz még áll egy haloványan derengeni kezdő gömbbel kezében, és úgy int a távolodó szekér után, s csak azután fordul Pycta és az őr felé szerény, de boldog mosollyal. Pycta mellett sétál be a kapun.*
- Ugye, milyen különleges? *emeli a sötétedésben derengeni kezdő gömböcskét magasabbra. Alig várja, hogy elhelyezhessék őket, megajándékozva társaikat, s ez a várakozás sugárzik az arcáról a tündérlámpás fényében.*
5191. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-14 15:01:53
Üzenet elküldve: 2019-10-14 15:01:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*A lócsökevény menet közben megmakacsolja magát és le is löki magáról az öreget, aki puffan is a földre. Szerencséjére puha avarra esik.*
- Mi ütött belíd te csökevíny. Mingyá elkenem a szádat ha mígegyszer ilyesmit művelsz.
*Alig mászna vissza a jószágra hát nem megvadul? Ki tudja, mi történik vele éppen az elméjében de otthagyja a poros fészkes erdőben az öreget.*
- Szagot fogtá te csökevíny, vagy mi van?
*Gőze sincs, hogy mi ütött a pónilóba. Volt, most meg nincs. Öreg háta is sajog már, nem az erdőre találták ki. Megtelepszik a puha avarban és szusszan egy cseppet.*
~Mogrim fijjam hun vagy? Adjál nekem valami jelet! Egyesűté azzal az erűvel vagy mi?~
*Várja a jelet az öreg ámbár semmi nem történik. El is tenteredik egy pillanatra.*
- Mi ütött belíd te csökevíny. Mingyá elkenem a szádat ha mígegyszer ilyesmit művelsz.
*Alig mászna vissza a jószágra hát nem megvadul? Ki tudja, mi történik vele éppen az elméjében de otthagyja a poros fészkes erdőben az öreget.*
- Szagot fogtá te csökevíny, vagy mi van?
*Gőze sincs, hogy mi ütött a pónilóba. Volt, most meg nincs. Öreg háta is sajog már, nem az erdőre találták ki. Megtelepszik a puha avarban és szusszan egy cseppet.*
~Mogrim fijjam hun vagy? Adjál nekem valami jelet! Egyesűté azzal az erűvel vagy mi?~
*Várja a jelet az öreg ámbár semmi nem történik. El is tenteredik egy pillanatra.*
5190. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-13 16:24:40
Üzenet elküldve: 2019-10-13 16:24:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Egy bárd élete//
*A kéz csók után a bárd Dreatryával beszél. A bárd elég nyomulós, ezt már észrevette. De úgy tűnik kitartó is. Bókot bók után ad. ~Biztos lehet valami hátsó szándéka, vagy csak ilyen a természete. Bár egy férfitól ez nem szokatlan.~ Most végre ő is megtudta a másik nő nevét.*
-Szia. Előbb hallhattad a nevem, úgyhogy felesleges bemutatkoznom.
*Szól Dreatryához.*
-Igen. Én is városba tartok. Nekem nincs ellenemre, hogy elkísérjen.
*Válaszol Arlintrornak.*
*A kéz csók után a bárd Dreatryával beszél. A bárd elég nyomulós, ezt már észrevette. De úgy tűnik kitartó is. Bókot bók után ad. ~Biztos lehet valami hátsó szándéka, vagy csak ilyen a természete. Bár egy férfitól ez nem szokatlan.~ Most végre ő is megtudta a másik nő nevét.*
-Szia. Előbb hallhattad a nevem, úgyhogy felesleges bemutatkoznom.
*Szól Dreatryához.*
-Igen. Én is városba tartok. Nekem nincs ellenemre, hogy elkísérjen.
*Válaszol Arlintrornak.*
5189. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-13 16:09:23
Üzenet elküldve: 2019-10-13 16:09:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Egy bárd élete//
-Ez a rigó fürge ám, és egyet értek. Itt kint aludni ingyenes. Bár azért ételt egyáltalán nem szolgálnak fel, de azért kényelmes.
*Örül neki, hogy a kéz csókkal zavarba hozta Zizdalriazt.*
-Hm. Visszautasítja az istennői megszólítást? Még szerény is a mi amazon harcosnőnk.
*Mosolyog cinkosul a nőre.*
-Dreatrya, Zizdalriaz.*Mondja ki hangosan a két nő nevét.* Mindkettőtöknek szép neve van. Áá, tehát ön, amazon istennőm, Artheniorba tart. Remek. Én épp ott vagyok zenész. Elkísérhetem. Sőt. El is kísérem. Gondolom ön is Artheniorba készül Zizdalriaz kisasszony? Leszek a kísérőjük. Ellentmondás nincs.
-Ez a rigó fürge ám, és egyet értek. Itt kint aludni ingyenes. Bár azért ételt egyáltalán nem szolgálnak fel, de azért kényelmes.
*Örül neki, hogy a kéz csókkal zavarba hozta Zizdalriazt.*
-Hm. Visszautasítja az istennői megszólítást? Még szerény is a mi amazon harcosnőnk.
*Mosolyog cinkosul a nőre.*
-Dreatrya, Zizdalriaz.*Mondja ki hangosan a két nő nevét.* Mindkettőtöknek szép neve van. Áá, tehát ön, amazon istennőm, Artheniorba tart. Remek. Én épp ott vagyok zenész. Elkísérhetem. Sőt. El is kísérem. Gondolom ön is Artheniorba készül Zizdalriaz kisasszony? Leszek a kísérőjük. Ellentmondás nincs.
5188. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-13 11:44:56
Üzenet elküldve: 2019-10-13 11:44:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Lyzaura//
//Zárás//
- Ó, nem kell ám engem annyira félteni! *jegyzi meg nevetve az óvatoskodó megjegyzések hallatán* Csak azért, mert elfúj az első szél, még nem vagyok olyan törékeny, mint amilyennek kinézek. Kicsi a bors, de erős! *folytatja tovább, hiszen régen volt gyerekkorában, mielőtt még a házvezetés töltötte volna ki a napjait, igencsak bátor, már-már vakmerő és bajkeverő kislány volt, aki nem félt semmitől. Ezt a testén lévő számtalan apróbb seb is tanúsíthatja, melyek régi csínytevések emlékei*
- Tisztában vagyok vele, hogy nem lesz egyszerű. De akkor is, szeretném legalább megpróbálni. *pillant hátra, ezúttal már teljesen komolyan beszélve. Bár biztos benne, nem ez volt a szándékuk, mégis kissé az az érzése, mintha Lyz és Pycta megpróbálnák lebeszélni arról, hogy az önvédelemmel próbálkozzon, ezért is igyekszik ennyire bizonygatni, hogy tényleg képes állni a sarat, és nem ijed meg a kemény edzésektől*
- De köszönöm, hogy imádkozol értünk. *ereszt meg egy mosolyt Pycta felé, hiszen Lyz elbeszéléséből már sejti, milyen nagy dolog is ez az ő kis közösségükben*
- Ezt örömmel hallom! *jegyzi meg elégedetten, megnyugodva, amikor mindketten beleegyeznek, hogy ellátogatnak hozzájuk. Nem kerüli el azonban a figyelmét, hogy új barátai mintha újfent közelebb kerültek volna egymáshoz, mint korábban, így a továbbiakban nem is nagyon zavarja őket beszélgetéssel, és csak akkor szólal meg, mikor már feltétlen muszáj*
- Azt hiszem, mindjárt megérkezünk! *jelenti ki, ahogy feltűnik előttük a folyókanyarulat, amelynek közelében számításai szerint Mil'Ochass leledzik, már ha jól értette Lyzendra elbeszélést a hely hollétét illetően*
- Hol álljunk meg? *kérdezi a hátul ülőktől, majd a kapott utasításoknak megfelelően igyekszik megállítani Uraságot, hogy Lyzék minél könnyebben be tudják majd cipelni a lámpásokat*
- Ha nem bánjátok, nem maradnék sokáig, szeretnék még sötétedés előtt hazaérni! *szabadkozik, hiszen szívesen beszélgetne még velük, de sajnos kezd későre járni az idő*
- Igazán örülök, hogy találkoztunk, és remélem, hamarosan viszontlátjuk egymást! *búcsúzik mosolyogva új barátaitól, és ha lepakoltak mindent, valamint Hajnal is visszakerült Lyzhez, integetve kászálódik fel újra a bakra, hogy megfordítva a szekeret visszainduljon a Szarvasliget felé.*
//Tündérvarázs//
//Lyzaura//
//Zárás//
- Ó, nem kell ám engem annyira félteni! *jegyzi meg nevetve az óvatoskodó megjegyzések hallatán* Csak azért, mert elfúj az első szél, még nem vagyok olyan törékeny, mint amilyennek kinézek. Kicsi a bors, de erős! *folytatja tovább, hiszen régen volt gyerekkorában, mielőtt még a házvezetés töltötte volna ki a napjait, igencsak bátor, már-már vakmerő és bajkeverő kislány volt, aki nem félt semmitől. Ezt a testén lévő számtalan apróbb seb is tanúsíthatja, melyek régi csínytevések emlékei*
- Tisztában vagyok vele, hogy nem lesz egyszerű. De akkor is, szeretném legalább megpróbálni. *pillant hátra, ezúttal már teljesen komolyan beszélve. Bár biztos benne, nem ez volt a szándékuk, mégis kissé az az érzése, mintha Lyz és Pycta megpróbálnák lebeszélni arról, hogy az önvédelemmel próbálkozzon, ezért is igyekszik ennyire bizonygatni, hogy tényleg képes állni a sarat, és nem ijed meg a kemény edzésektől*
- De köszönöm, hogy imádkozol értünk. *ereszt meg egy mosolyt Pycta felé, hiszen Lyz elbeszéléséből már sejti, milyen nagy dolog is ez az ő kis közösségükben*
- Ezt örömmel hallom! *jegyzi meg elégedetten, megnyugodva, amikor mindketten beleegyeznek, hogy ellátogatnak hozzájuk. Nem kerüli el azonban a figyelmét, hogy új barátai mintha újfent közelebb kerültek volna egymáshoz, mint korábban, így a továbbiakban nem is nagyon zavarja őket beszélgetéssel, és csak akkor szólal meg, mikor már feltétlen muszáj*
- Azt hiszem, mindjárt megérkezünk! *jelenti ki, ahogy feltűnik előttük a folyókanyarulat, amelynek közelében számításai szerint Mil'Ochass leledzik, már ha jól értette Lyzendra elbeszélést a hely hollétét illetően*
- Hol álljunk meg? *kérdezi a hátul ülőktől, majd a kapott utasításoknak megfelelően igyekszik megállítani Uraságot, hogy Lyzék minél könnyebben be tudják majd cipelni a lámpásokat*
- Ha nem bánjátok, nem maradnék sokáig, szeretnék még sötétedés előtt hazaérni! *szabadkozik, hiszen szívesen beszélgetne még velük, de sajnos kezd későre járni az idő*
- Igazán örülök, hogy találkoztunk, és remélem, hamarosan viszontlátjuk egymást! *búcsúzik mosolyogva új barátaitól, és ha lepakoltak mindent, valamint Hajnal is visszakerült Lyzhez, integetve kászálódik fel újra a bakra, hogy megfordítva a szekeret visszainduljon a Szarvasliget felé.*
5187. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-12 10:01:19
Üzenet elküldve: 2019-10-12 10:01:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kiskastélykeresőben//
*A főteret elhagyva előbb betájolja magát a nap alapján, majd elindul előbb a járt úton. Ha Holdvég korábban nemesi birtok volt, akkor bizonyosan vezetett oda út, amely a főútról kanyarodott le oda. A tündi elég magabiztos volt, tehát feltételezi, hogy valóban létezik a kúria és nem csak valami hagymázas képzelgés.
Miközben komótosan léptet a csatamén nyeregében egyelőre ismeretlen célja felé, azon gondolkodik, hogy hogyan haladhat a tündér a nagy terv megvalósításában. Az is lehet, hogy a többi csatlakozó is visszalépett, amikor rájöttek, hogy a megbízójuk nem egészen ép elméjű. Az sem baj, ha nem, annak a nagypofájú elfnek szívesen beverné a képét a csatakesztyűvel.
Ha úgy érzi, eleget haladt már és lassan eléri a térkép által mutatott távolságot, akkor leszáll a ló nyergéből és elindul az út azon oldalán, amelyiken a térkép jelezte az utat Holdvég felé. Terve, hogy alaposan megnézi magának az út azon részét, amerre az út lehet. Unalmas lépésről lépésre haladni, de ahhoz, hogy egy régmúlt nemesi kúriába vezető utat megtaláljon, kénytelen alapos lenni. Meg amúgy is fűti a vágy, hogy keresztbe tegyen a tündérnek és kis csapatának.*
*A főteret elhagyva előbb betájolja magát a nap alapján, majd elindul előbb a járt úton. Ha Holdvég korábban nemesi birtok volt, akkor bizonyosan vezetett oda út, amely a főútról kanyarodott le oda. A tündi elég magabiztos volt, tehát feltételezi, hogy valóban létezik a kúria és nem csak valami hagymázas képzelgés.
Miközben komótosan léptet a csatamén nyeregében egyelőre ismeretlen célja felé, azon gondolkodik, hogy hogyan haladhat a tündér a nagy terv megvalósításában. Az is lehet, hogy a többi csatlakozó is visszalépett, amikor rájöttek, hogy a megbízójuk nem egészen ép elméjű. Az sem baj, ha nem, annak a nagypofájú elfnek szívesen beverné a képét a csatakesztyűvel.
Ha úgy érzi, eleget haladt már és lassan eléri a térkép által mutatott távolságot, akkor leszáll a ló nyergéből és elindul az út azon oldalán, amelyiken a térkép jelezte az utat Holdvég felé. Terve, hogy alaposan megnézi magának az út azon részét, amerre az út lehet. Unalmas lépésről lépésre haladni, de ahhoz, hogy egy régmúlt nemesi kúriába vezető utat megtaláljon, kénytelen alapos lenni. Meg amúgy is fűti a vágy, hogy keresztbe tegyen a tündérnek és kis csapatának.*
5186. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-10 19:10:18
Üzenet elküldve: 2019-10-10 19:10:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Újra otthon//
//A színek havában, valamikor Oren egyik reggelén//
*Egy fekete mén patái koptatják az országutat, felverve a port a késő délutáni órákban. A ló nagyokat prüszköl, mély, ütemes hangját hallgatja. Valószínűleg erőltetett tempóban haladt eddig. Ki tudja: menekültek e a lovasával, esetleg így támadt kedve a gazdának haladni. Mert ez az igazság: a patás fel van szerszámozva, s hátán ül valaki. Nem tűnik hétköznapi személynek, legalábbis ruhái ezt sejtetik. Finom fehér kesztyűt visel, hasonlóan puha anyagú, aranyozott gombokkal díszített kabátot. A ruha ujja és a kesztyű vége közötti résznél, cseppet kivillan a sötétszürke bőr, amely az egész testen általánosnak mondható. A finom ruhás kétség kívül sötételf, ráadásul férfi. Arcára kúszva leolvasható a gunyoros vigyor, de szeme mégis boldogságról tanúskodik. Esetleg az még a vidámság oka lehet, hogy mélységink valójában nem véletlenül jött Artheniorba. A kormos hazatérni készül. Ha a világosszürke szemekbe pillantunk, megfigyelhetjük azt, hogy az íriszek egyenesen a Levegő Városa felé merednek, s meghatódnak. Igen: meghatódnak, mivel visszatért ide. Túlélte az elégtételt és épen tér vissza. A finom, úriasnak ható csizmák oldalba bökik a csődört, hogy az utolsó pár mérföldet is vágtában tegyék meg. A finoman öltözködött mélységi képtelen tovább várni, miután meglátta hazáját.*
//A színek havában, valamikor Oren egyik reggelén//
*Egy fekete mén patái koptatják az országutat, felverve a port a késő délutáni órákban. A ló nagyokat prüszköl, mély, ütemes hangját hallgatja. Valószínűleg erőltetett tempóban haladt eddig. Ki tudja: menekültek e a lovasával, esetleg így támadt kedve a gazdának haladni. Mert ez az igazság: a patás fel van szerszámozva, s hátán ül valaki. Nem tűnik hétköznapi személynek, legalábbis ruhái ezt sejtetik. Finom fehér kesztyűt visel, hasonlóan puha anyagú, aranyozott gombokkal díszített kabátot. A ruha ujja és a kesztyű vége közötti résznél, cseppet kivillan a sötétszürke bőr, amely az egész testen általánosnak mondható. A finom ruhás kétség kívül sötételf, ráadásul férfi. Arcára kúszva leolvasható a gunyoros vigyor, de szeme mégis boldogságról tanúskodik. Esetleg az még a vidámság oka lehet, hogy mélységink valójában nem véletlenül jött Artheniorba. A kormos hazatérni készül. Ha a világosszürke szemekbe pillantunk, megfigyelhetjük azt, hogy az íriszek egyenesen a Levegő Városa felé merednek, s meghatódnak. Igen: meghatódnak, mivel visszatért ide. Túlélte az elégtételt és épen tér vissza. A finom, úriasnak ható csizmák oldalba bökik a csődört, hogy az utolsó pár mérföldet is vágtában tegyék meg. A finoman öltözködött mélységi képtelen tovább várni, miután meglátta hazáját.*
5185. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-10 09:17:32
Üzenet elküldve: 2019-10-10 09:17:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Egy bárd élete//
-Még nem. Talán majd egyszer annak is eljön az ideje.
*Mosolyog, miközben megvillannak a fogai. ~Delelt, mi? ~*
-Igen, igen. Szép az idő. Meg legalább ingyen van, ha itt pihen az ember, nem egy fogadóban.
*Akárhogy nézzük, Dreatryának teljesen igaza van.*
-Gyorsan el tud, csak van ám, ami épp rigókat eszik.
*Teszi hozzá, majd folytatja.*
-Engem Dreatrya Asrlynn-nak hívnak.
*Bár kissé sértődött, és értetlenül áll, hogy miért nem fogadta el a segítséget a másik. Talán ilyen hülye férfiúi becsületbeli dolog miatt, amit Asrlynn sosem értett igazán.*
-És nem vagyok istennő. Csak egy átlagos amazon.
*Közben figyel és hallgat, nem lehet messze a város, már ha lehet hinni Arlintror szavainak. Ezt még nem tudja eldönteni, de hamarosan kiderül.*
-A város, amit emlegettél. Messze van innen? Épp oda tartok. Vagyis hát csak kaptam egy irányt, aztán mentem előre az orrom után, mert ha a fülem után mentem volna, körbe-körbe mehettem volna. Hehe.
-Még nem. Talán majd egyszer annak is eljön az ideje.
*Mosolyog, miközben megvillannak a fogai. ~Delelt, mi? ~*
-Igen, igen. Szép az idő. Meg legalább ingyen van, ha itt pihen az ember, nem egy fogadóban.
*Akárhogy nézzük, Dreatryának teljesen igaza van.*
-Gyorsan el tud, csak van ám, ami épp rigókat eszik.
*Teszi hozzá, majd folytatja.*
-Engem Dreatrya Asrlynn-nak hívnak.
*Bár kissé sértődött, és értetlenül áll, hogy miért nem fogadta el a segítséget a másik. Talán ilyen hülye férfiúi becsületbeli dolog miatt, amit Asrlynn sosem értett igazán.*
-És nem vagyok istennő. Csak egy átlagos amazon.
*Közben figyel és hallgat, nem lehet messze a város, már ha lehet hinni Arlintror szavainak. Ezt még nem tudja eldönteni, de hamarosan kiderül.*
-A város, amit emlegettél. Messze van innen? Épp oda tartok. Vagyis hát csak kaptam egy irányt, aztán mentem előre az orrom után, mert ha a fülem után mentem volna, körbe-körbe mehettem volna. Hehe.
5184. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-10 05:52:39
Üzenet elküldve: 2019-10-10 05:52:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Egy bárd élete//
*A bárd válaszán vigyorog.*
-Hát igaz, hogy szép időnk van és végül is a város is itt van közel. A veszélyesebb vadak biztos nem jönnek túl közel, bár jobb félni mint megijedni.
*Lehet, hogy ő is a bárd helyében inkább a szabadban alvást választaná, főleg ebben a jó, és szép időben. A bárd végre megtiszteli őket és nem a földről beszél hozzájuk. A kéz csók meglepi, el is pirul.*
-Köszönöm. *Ritkán fordul elő vele, hogy kezet csókolnak neki. Bár ő egy bárd és ráadásul férfi, úgyhogy ez biztos nem az első alkalom neki.*
*A bárd válaszán vigyorog.*
-Hát igaz, hogy szép időnk van és végül is a város is itt van közel. A veszélyesebb vadak biztos nem jönnek túl közel, bár jobb félni mint megijedni.
*Lehet, hogy ő is a bárd helyében inkább a szabadban alvást választaná, főleg ebben a jó, és szép időben. A bárd végre megtiszteli őket és nem a földről beszél hozzájuk. A kéz csók meglepi, el is pirul.*
-Köszönöm. *Ritkán fordul elő vele, hogy kezet csókolnak neki. Bár ő egy bárd és ráadásul férfi, úgyhogy ez biztos nem az első alkalom neki.*
5183. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-09 19:22:12
Üzenet elküldve: 2019-10-09 19:22:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Egy bárd élete//
-Pontosan, rigó. De még nem hallotta a hölgy a dalomat. Akkor a rigó megnevezés már talán lekicsinylő is lehet. *Válaszol mosollyal az arcán a harcos nőnek.*
-Csak egyszerűen deleltem. Ilyen szép napos időben, bűn lenne egy fogadóban aludni. *Válaszol az alacsonyabb nő felé fordulva.*
-A vadállatoktól meg nem félek. Egy rigó gyorsan el tud repülni. *Mosolyog cinkosul a harcos nő felé.*
-A nevem különben...*Feltápászkodik a földről* Arlintror. Üdvözlöm szép Zizdalriaz.
*Megfogja Zizdalriaz kezét és kezet csókol.*
-És mi az ön neve harcos istennő?
*Kérdezi mosollyal az arcán.*
-Pontosan, rigó. De még nem hallotta a hölgy a dalomat. Akkor a rigó megnevezés már talán lekicsinylő is lehet. *Válaszol mosollyal az arcán a harcos nőnek.*
-Csak egyszerűen deleltem. Ilyen szép napos időben, bűn lenne egy fogadóban aludni. *Válaszol az alacsonyabb nő felé fordulva.*
-A vadállatoktól meg nem félek. Egy rigó gyorsan el tud repülni. *Mosolyog cinkosul a harcos nő felé.*
-A nevem különben...*Feltápászkodik a földről* Arlintror. Üdvözlöm szép Zizdalriaz.
*Megfogja Zizdalriaz kezét és kezet csókol.*
-És mi az ön neve harcos istennő?
*Kérdezi mosollyal az arcán.*
5182. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-09 08:26:32
Üzenet elküldve: 2019-10-09 08:26:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Sayqueves birtok//
//Búcsú//
-Növésben vagy még, sokat kell egyél, hogy szép nagyra és egészségesre nőjél! ~Bár engem nem zavarna az se, ha mindig ilyen aprócska és aranyos maradnál!~ *Persze ezt nem mondja ki hangosan, mert az elég bántó és furcsa lenne, főleg mert nemrég mondta a lányka, hogy olyan akar lenni, mint Dora. Dora pedig mindenütt jó nagyra nőtt!*
-Akkor jó! Én is így gondoltam! *Mosolyog vissza a lányra miközben lenyeli az utolsó falat lekváros kenyeret is.*
-Amilyen gondoskodó vagy, esélyem sem volt éhen maradni! *Neveti el magát és csak úgy átnyúlva az asztalon, kedvesen végigsimít Lyna arcán amolyan köszönetképpen.*
-Jól van! Talán ez a legbölcsebb döntés. *Nagyon meglepi a lány kérése és először csak nagyokat pislog rá, aztán beszélni kezd.*
-Az igazság az, hogy Fachutának sem én adtam a nevét, hanem egy lány, akivel találkoztam! *Learon fél nyája így van elnevezve. Különféle nők privilégiuma volt mindig, hogy egy-egy állatkát elnevezzenek, ha a pásztor jól összebarátkozott velük és ez eztán sem lesz másként.*
-De ha ennyire ragaszkodsz hozzá! *Vakargatja meg a szakállát.*
-Legyen Jysha, vagy valami hasonló! Az otthonomban ez az öregek nyelvén azt jelenti, hogy szeretve lenni! Illene rá, hiszen nagyon szeretjük őt! *Ugyan már nagyon kevesen ismerik a falu ősi nyelvét, mert már mindenki ugyanazt beszéli, amit most, de a névnek valójában nincs is jelentése Learon szerint. Lehetne Kispolc is, ha a nevet szeretettel adják.*
-Várom a leveledet Kedvesem! *Mosolyog rá.*
-És nem kell kikísérni, kitalálok! *Azonban még fél-térdre ereszkedik és kitárja karjait.*
-Na gyere, öleld meg ezt a vén pásztort, aztán mars aludni! Nagyon fáradt lehetsz! *Akár megöleli a lány, akár nem ő szépen távozik, bár egy kicsit fájó szívvel, hogy itt kell hagynia ezt a kis tüneményt, aki már egészen hozzánőtt a szívéhez.*
//Búcsú//
-Növésben vagy még, sokat kell egyél, hogy szép nagyra és egészségesre nőjél! ~Bár engem nem zavarna az se, ha mindig ilyen aprócska és aranyos maradnál!~ *Persze ezt nem mondja ki hangosan, mert az elég bántó és furcsa lenne, főleg mert nemrég mondta a lányka, hogy olyan akar lenni, mint Dora. Dora pedig mindenütt jó nagyra nőtt!*
-Akkor jó! Én is így gondoltam! *Mosolyog vissza a lányra miközben lenyeli az utolsó falat lekváros kenyeret is.*
-Amilyen gondoskodó vagy, esélyem sem volt éhen maradni! *Neveti el magát és csak úgy átnyúlva az asztalon, kedvesen végigsimít Lyna arcán amolyan köszönetképpen.*
-Jól van! Talán ez a legbölcsebb döntés. *Nagyon meglepi a lány kérése és először csak nagyokat pislog rá, aztán beszélni kezd.*
-Az igazság az, hogy Fachutának sem én adtam a nevét, hanem egy lány, akivel találkoztam! *Learon fél nyája így van elnevezve. Különféle nők privilégiuma volt mindig, hogy egy-egy állatkát elnevezzenek, ha a pásztor jól összebarátkozott velük és ez eztán sem lesz másként.*
-De ha ennyire ragaszkodsz hozzá! *Vakargatja meg a szakállát.*
-Legyen Jysha, vagy valami hasonló! Az otthonomban ez az öregek nyelvén azt jelenti, hogy szeretve lenni! Illene rá, hiszen nagyon szeretjük őt! *Ugyan már nagyon kevesen ismerik a falu ősi nyelvét, mert már mindenki ugyanazt beszéli, amit most, de a névnek valójában nincs is jelentése Learon szerint. Lehetne Kispolc is, ha a nevet szeretettel adják.*
-Várom a leveledet Kedvesem! *Mosolyog rá.*
-És nem kell kikísérni, kitalálok! *Azonban még fél-térdre ereszkedik és kitárja karjait.*
-Na gyere, öleld meg ezt a vén pásztort, aztán mars aludni! Nagyon fáradt lehetsz! *Akár megöleli a lány, akár nem ő szépen távozik, bár egy kicsit fájó szívvel, hogy itt kell hagynia ezt a kis tüneményt, aki már egészen hozzánőtt a szívéhez.*
5181. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-08 09:18:39
Üzenet elküldve: 2019-10-08 09:18:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Mondjuk úgy gyors tempóban távozik a házból. Igen furcsa dolgok történtek ott és igen furcsa népek kezdtek gyülekezni. Nem volt már ez ínyére a sernevelőnek ezért eljött mielőtt kitört volna valami csetepaté féle. Az ilyen eldugott kis zegzugokban igen különös és furcsa dolgok történhetnek. Jobbnak látja visszatérni a városba, az most mégiscsak biztosabb egy vándor sernevelő törpe számára. Jó szokásához híven egy törpe dalt kezd el dúdolni magában, amint átrágja magát az erdőn. A dal egy szomorú melankolikus rapszódia, ami egy törpe asszonyságról szól, aki nem fogadja egy derék törpe szerelmét. Szomorú egy história, ami kiérzik a mély dúdolásból.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6204-6223