//Második szál//
//Leon Descobrat//
*Úgy tűnik, mégis jó ötlet volt bemutatkozni, most már tudja a másik nevét. Úgy tűnik, a veszett kedvű férfi végre letett a gyilkolászásról. Még itallal is kínálja, áldomás gyanánt az előbb megbeszélt eljövendő párbajra. Gradak sosem szerette az italt, de tudja, most egy sértéssel érne fel a visszautasítása. Elfogadja hát a felé nyújtott kulacsot és meghúzza, annyi kortyolva, amennyiről úgy gondolja, a tulajdonos nem sértődik meg, de azért neki sem száll a fejébe. Még így is megszenved azzal a nagy korttyal, amit magához vesz. ~Mintha veszett macskát vagy forró fémet nyelnék.~ De minden erejét összeszedve rezzenéstelenül igyekszik tartani az arcát, talán csak a szeme vörösödik meg kissé. Az ital tüzes és erős, szinte azonnal lángra kap tőle a vére. Ahogy meghallja Leon viccét, öntelten elmosolyodik.*
-Ahogy mi sántikálunk, mások azt rohamnak hívják. Csak látnád, Leon, ahogy rohamoznak a Sillerforw harcosok! Csak látnád, ahogy… *Megakad, hiszen ki tudja, van-e még egyáltalán Sillerforw harcos, aki rohamozzon akárki ellen. De kétségeit mégsem oszthatja meg egy nagyszájú idegennel, akivel épp, hogy találkozott, így inkább elhallgat. Ahogy Leon a maga komolytalan módján felesküszik a Sillerforwok segítésére, úgy érzi, illene viszonozni a gesztust. Mivel hirtelen nem jut jobb eszébe, Ő is kihúzza magát és ahogy esküdni szoktak, jobb öklét a mellére szorítva válaszol.*
-Aki a Sillerforw házat segíti a vész idején, számíthat a fegyvereikre, oltalmazó pajzsaikra, ha maga kerül veszélybe. Becsületemmel felelek e szavakért, én, Gradak Wolfer! *A férfi további mondandójára csak bólint. Nyilván ismeri a járást, ha még létezik a Sillerforw villa és a Sillerforw család bírja, Leon meg fogja találni. Persze, ha egyáltalán akar majd ilyesmit.*
-Jól gondolod. Artheniorba tartok, vissza, az uraimhoz. De mondd, mi hír a levegő városában? Ahogy mondtam, sokáig feküdtem, semmiről sem tudok, ami az utóbbi időben történt.