Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 24 (461. - 480. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
480. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-10-01 16:41:17
Üzenet elküldve: 2021-10-01 16:41:17
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Az útitárs//
*Figyeli a köpenyes unaloműző játékát és most megint inkább gyerekesnek látja őt, ahogy ott kacskaringózik a pocsolyák körül, amiket egyszerűen akár át is léphetne. Garsin számára van valami szívderítő ebben a látszólagos gondtalanságban. Bár tart tőle, hogy a hatás is majd olyasmi lesz, mint a kicsiknél: az ifjú a játékba belefeledkezve nem veszi észre, hogy fáradt, aztán majd egyszer csak hirtelen éri el a kimerültség.
Erre a gondolatra magában derül, mert eszébe jut, hogyan vitte egykor kisebb testvéreit a hátán, és elképzeli hogy Adoaver is úgy kéredzkedne föl a nyakába... Aztán ugyanezen gondolatoktól kissé borús is lesz, mert a múltra emlékezni fájdalommal és szomorúsággal terhes. De múló hangulat ez, mert nem hagyja magát elmerülni ilyesmiben. Térül a figyelme. Igaz, a frissen kapott kérdés is részben a múltba vezeti vissza, hisz egykori otthonáról van szó.
Állja Adoaver pillantását, noha egy darabig nem válaszol, előbb csak biccent komolyan, majd az utat nézi ismét, s már annak mondja válaszát.*
- Régen ott is volt őrség, de mióta nincs, csak rosszabb lett az egész. Néhányan ott is jól élnek, de sok a szegény, nehéz megélhetést találni. Becsületesen főleg... Sokan eladósodnak, aztán ki sem tudnak belőle kerülni. A bűnözők irányítanak, náluk van az erő és a pénz, vagy ha nincs, hát megszerzik. - *Mesél röviden az ottani állapotokról, ahogyan azt ő látta, a rosszabb sorúak szemszögéből.*
*Figyeli a köpenyes unaloműző játékát és most megint inkább gyerekesnek látja őt, ahogy ott kacskaringózik a pocsolyák körül, amiket egyszerűen akár át is léphetne. Garsin számára van valami szívderítő ebben a látszólagos gondtalanságban. Bár tart tőle, hogy a hatás is majd olyasmi lesz, mint a kicsiknél: az ifjú a játékba belefeledkezve nem veszi észre, hogy fáradt, aztán majd egyszer csak hirtelen éri el a kimerültség.
Erre a gondolatra magában derül, mert eszébe jut, hogyan vitte egykor kisebb testvéreit a hátán, és elképzeli hogy Adoaver is úgy kéredzkedne föl a nyakába... Aztán ugyanezen gondolatoktól kissé borús is lesz, mert a múltra emlékezni fájdalommal és szomorúsággal terhes. De múló hangulat ez, mert nem hagyja magát elmerülni ilyesmiben. Térül a figyelme. Igaz, a frissen kapott kérdés is részben a múltba vezeti vissza, hisz egykori otthonáról van szó.
Állja Adoaver pillantását, noha egy darabig nem válaszol, előbb csak biccent komolyan, majd az utat nézi ismét, s már annak mondja válaszát.*
- Régen ott is volt őrség, de mióta nincs, csak rosszabb lett az egész. Néhányan ott is jól élnek, de sok a szegény, nehéz megélhetést találni. Becsületesen főleg... Sokan eladósodnak, aztán ki sem tudnak belőle kerülni. A bűnözők irányítanak, náluk van az erő és a pénz, vagy ha nincs, hát megszerzik. - *Mesél röviden az ottani állapotokról, ahogyan azt ő látta, a rosszabb sorúak szemszögéből.*
479. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-10-01 10:11:04
Üzenet elküldve: 2021-10-01 10:11:04
Rang: Játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Az útitárs//
*Lassan megjelenő unalmát csillapítva egy spontán játékot talál ki, így igyekszik kis kanyarokkal elkerülni az egyre gyakrabban felbukkanó tócsákat, miközben törekedik lépést tartani Elthurral. Savanyú kérdéseire választ várva azon is elkezd gondolkodni, mit mondjon, mikor végre elérik úti céljukat, és a remélhetőleg még otthon lévő mágus előtt álnak. Egy lehetősége lesz jó benyomást kelteni, ahogy azután sem biztos, hogy egy buksiborogatással és egy kölcsönadott, ősrégi könyvvel nem dobják e őket ki onnan. Egyáltalán még fogad tanítványokat, vagy már ez a pletyka is a múlt antikjává lett? Társa miatt nem aggódik, nem úgy néz ki, mint aki túl sokat vitatkozna akár a saját tükörképével is, de mi lesz, ha ő maga mond valamit, amit későn megbán? A hirtelen felbukkanó, pesszimista gondolatok olyan sötétséget róttak Adoaver előrelátására, hogy az már auraként érezhetővé válik az általa elhagyott fűcsomókon.*
- A kikötő? *Kerül vissza a valóságba, ahogy a fiatal katona felel. Érdeklődő tekintetet felvéve fordul hozzá, meglepődötten tapasztalva, hogy amaz szemei épp rajta vannak. Már többször is volt ideje stírölni, de csak most fut át az agyán, Hogy Elthur szemszínezetét még nem látta máson.* - Több rosszat lehet hallani arról a helyről, mint jót. Valóban olyan pocsék lenne ott az élet? *Tudakol, kihasználva az alkalmat arra, hogy memóriájába vésse arcát. Nála egészségesebb, de így is sovány vonások. Szemöldöke vetekedik az ő egyenes, de vékony párjaival. Fiatal, de komoly arcvonalai miatt Adoaver nehezen tud hosszútávú farkasszemet fenntartani, majd-majd szégyenérzet fogja el valamiért. Díszes ruhája miatt eddig elkerülte figyelmét amaz amulettje is, egy sokkal kiemelkedőbb személyt sejtvén, mint akivel eddig beszélt. Vajon mikor fog belenőni nyakláncába? E pillanat alatt Elthurnak is van lehetősége alaposabban megpillantani őt, de emiatt nem szégyenkezik. Túl sok mindent nincs rejtenie, talán hordhatna férfiasabb jellemeket is.*
*Lassan megjelenő unalmát csillapítva egy spontán játékot talál ki, így igyekszik kis kanyarokkal elkerülni az egyre gyakrabban felbukkanó tócsákat, miközben törekedik lépést tartani Elthurral. Savanyú kérdéseire választ várva azon is elkezd gondolkodni, mit mondjon, mikor végre elérik úti céljukat, és a remélhetőleg még otthon lévő mágus előtt álnak. Egy lehetősége lesz jó benyomást kelteni, ahogy azután sem biztos, hogy egy buksiborogatással és egy kölcsönadott, ősrégi könyvvel nem dobják e őket ki onnan. Egyáltalán még fogad tanítványokat, vagy már ez a pletyka is a múlt antikjává lett? Társa miatt nem aggódik, nem úgy néz ki, mint aki túl sokat vitatkozna akár a saját tükörképével is, de mi lesz, ha ő maga mond valamit, amit későn megbán? A hirtelen felbukkanó, pesszimista gondolatok olyan sötétséget róttak Adoaver előrelátására, hogy az már auraként érezhetővé válik az általa elhagyott fűcsomókon.*
- A kikötő? *Kerül vissza a valóságba, ahogy a fiatal katona felel. Érdeklődő tekintetet felvéve fordul hozzá, meglepődötten tapasztalva, hogy amaz szemei épp rajta vannak. Már többször is volt ideje stírölni, de csak most fut át az agyán, Hogy Elthur szemszínezetét még nem látta máson.* - Több rosszat lehet hallani arról a helyről, mint jót. Valóban olyan pocsék lenne ott az élet? *Tudakol, kihasználva az alkalmat arra, hogy memóriájába vésse arcát. Nála egészségesebb, de így is sovány vonások. Szemöldöke vetekedik az ő egyenes, de vékony párjaival. Fiatal, de komoly arcvonalai miatt Adoaver nehezen tud hosszútávú farkasszemet fenntartani, majd-majd szégyenérzet fogja el valamiért. Díszes ruhája miatt eddig elkerülte figyelmét amaz amulettje is, egy sokkal kiemelkedőbb személyt sejtvén, mint akivel eddig beszélt. Vajon mikor fog belenőni nyakláncába? E pillanat alatt Elthurnak is van lehetősége alaposabban megpillantani őt, de emiatt nem szégyenkezik. Túl sok mindent nincs rejtenie, talán hordhatna férfiasabb jellemeket is.*
478. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-09-29 19:24:04
Üzenet elküldve: 2021-09-29 19:24:04
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Az útitárs//
*A nyújtózkodást kísérő csontropogást még egy vénember is megirigyelhetné. Az első pár roppanás még csak-csak átmegy a tűréshatáron, ám mikor már a sokadikat hallja, Garsin picit megemeli a szemöldökét, egyszerre borzadva és elismerőn, de a mosoly azért még elkerüli, épp csak tekintetén látszódhat, hogy abszurdul mulatságosnak találta a jelenetet.
Azért derültségéhez van köze annak is, hogy erről eszébe jutott, ahogy Bredoc térde roppant meg, közvetlenül az után, hogy kijelentette, hogy nem is olyan öreg még... Kedves emlék ez a számára.
Mikor az ifjú jelzi, hogy indulhatnak tovább, tartja vele a lépést. Vezetőik nem álltak meg, de nem is távolodtak el túlzottan, vélhetően lelassítottak a kedvükért. Ahogy Garsin előre néz, mintha az idősebb elf épp magyarázna valamit a kölyöknek, mert karjával különböző irányokba mutogat. Kíváncsi volna, miről beszélnek azok ketten, de lehetséges, hogy jobb is, ha ő egyelőre csak erre az útra figyel. Bár egyelőre nem is tűnik olyan bonyolultnak. Vajon milyen messze járhatnak még?
Mikor kérdéseit egy nyelvcsettintés követi, odakapja a tekintetét, s így van alkalma látni Adoaver helytelenítő arckifejezését. Rögtön tudja, hogy túllőtt a célon.
Rosszabbra számít, mint amit kap. Ennél durvább elhallgattatáshoz van szokva; a köpenyes egészen udvariasan és kedvesen közli az igényét.
A figyelmeztetésre, hogy már a mocsarak közelében járnak, körülnéz és látja is, hogy miből gondolhatja ezt a férfi. Ezek után akár csöndben is maradhatna, de nem csak kérést, de közvetve kérdést is intéztek felé, s úgy látja, a saját kíváncsiskodása után ő is lehet engedékeny.*
- Mire kíváncsi? - *Kérdi halkan, mint aki nem akar zavarni, de a választ sem tagadná meg. Persze, korábban kapott már pár kérdést, de végül egyikre sem tudott felelni, mert vagy maga kerülte meg, vagy az ifjú figyelme terelődött el másra.*
- A Kikötőből. - *Válaszol egyszerűen, ami a származását illeti. Viszont közben odapillant Adoaver felé, van-e egyéb, ami érdekelné.*
*A nyújtózkodást kísérő csontropogást még egy vénember is megirigyelhetné. Az első pár roppanás még csak-csak átmegy a tűréshatáron, ám mikor már a sokadikat hallja, Garsin picit megemeli a szemöldökét, egyszerre borzadva és elismerőn, de a mosoly azért még elkerüli, épp csak tekintetén látszódhat, hogy abszurdul mulatságosnak találta a jelenetet.
Azért derültségéhez van köze annak is, hogy erről eszébe jutott, ahogy Bredoc térde roppant meg, közvetlenül az után, hogy kijelentette, hogy nem is olyan öreg még... Kedves emlék ez a számára.
Mikor az ifjú jelzi, hogy indulhatnak tovább, tartja vele a lépést. Vezetőik nem álltak meg, de nem is távolodtak el túlzottan, vélhetően lelassítottak a kedvükért. Ahogy Garsin előre néz, mintha az idősebb elf épp magyarázna valamit a kölyöknek, mert karjával különböző irányokba mutogat. Kíváncsi volna, miről beszélnek azok ketten, de lehetséges, hogy jobb is, ha ő egyelőre csak erre az útra figyel. Bár egyelőre nem is tűnik olyan bonyolultnak. Vajon milyen messze járhatnak még?
Mikor kérdéseit egy nyelvcsettintés követi, odakapja a tekintetét, s így van alkalma látni Adoaver helytelenítő arckifejezését. Rögtön tudja, hogy túllőtt a célon.
Rosszabbra számít, mint amit kap. Ennél durvább elhallgattatáshoz van szokva; a köpenyes egészen udvariasan és kedvesen közli az igényét.
A figyelmeztetésre, hogy már a mocsarak közelében járnak, körülnéz és látja is, hogy miből gondolhatja ezt a férfi. Ezek után akár csöndben is maradhatna, de nem csak kérést, de közvetve kérdést is intéztek felé, s úgy látja, a saját kíváncsiskodása után ő is lehet engedékeny.*
- Mire kíváncsi? - *Kérdi halkan, mint aki nem akar zavarni, de a választ sem tagadná meg. Persze, korábban kapott már pár kérdést, de végül egyikre sem tudott felelni, mert vagy maga kerülte meg, vagy az ifjú figyelme terelődött el másra.*
- A Kikötőből. - *Válaszol egyszerűen, ami a származását illeti. Viszont közben odapillant Adoaver felé, van-e egyéb, ami érdekelné.*
477. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-09-28 20:21:14
Üzenet elküldve: 2021-09-28 20:21:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Az útitárs//
*Ajkát lefittyentve konstatálja, hogy hamar kiitta a flaska felét. Nagyobbat kellett volna vásárolnia, bosszúsan tudatja ezt magával. Ha csak nem akar kísérletet végezni a már közel lévő láptenger vizével, akkor jobb, ha nem járatja annyit a száját. Miután elteszi italát, egy pár pillanatra kinyújtózik, gyakorlott mozdulatokkal emelve kezeinél összekulcsot karjait az ég felé, és forgatva meg vállait. Jó pár csont ropogását lehetett hallani a csendben.* - Megvagyok, haladhatunk. *Mondja, előre tekintve, hogy lássa, milyen messze lehetnek futárjaiktól.
Közben a kérdésekből igazán kezd már elege lenni: Csettint nyelvével, és lassan fejét csóválja; társa láthatja csuklyája alatti arckifejezését, ami egy olyan embert ábrázol, mint akinek egy kölök ül a nyakán.*
- Már amennyire értékelem az ön figyelmét és kíváncsiságát, úgy hiszem már így is kimeséltem a lelkemet. Nem akar esetleg hasonlóképp tenni magával, és így kímél meg még egy beszáradt toroktól? Az útra is kezdhetünk figyelni, ha emlékezetem nem csal, közeledünk a mocsarakhoz. *Ezt nem csak fejből mondja. Ahogy kezdik elhagyni a zöldellő vadászterületeket és földművelő mezőket, elkezdenek megjelenni az első kis pocsolyák, ahogy a levegő is elkezd párásabbá válni. Extra felhőkkel bővítve, hogy még a nap se melegítse őket örökké. Adoaver kicsit lassít, inkább azért, hogy mikor már az ingovány közepében baktatnak, amaz részt minél hamarabb maguk mögött tudják hagyni, ahhoz pedig nem kéne már előre kifújnia magát. Hangulata a napfény hiányával romlik, ahogy ezt következő szavaiból ki is lehet következtetni.*
- Legalább azt tessék megmondani, melyik városból jött a kevés közül. *Kéri, ahogy szemeivel a körülöttük lévő, egyre nedvesebb földeket méregeti.*
*Ajkát lefittyentve konstatálja, hogy hamar kiitta a flaska felét. Nagyobbat kellett volna vásárolnia, bosszúsan tudatja ezt magával. Ha csak nem akar kísérletet végezni a már közel lévő láptenger vizével, akkor jobb, ha nem járatja annyit a száját. Miután elteszi italát, egy pár pillanatra kinyújtózik, gyakorlott mozdulatokkal emelve kezeinél összekulcsot karjait az ég felé, és forgatva meg vállait. Jó pár csont ropogását lehetett hallani a csendben.* - Megvagyok, haladhatunk. *Mondja, előre tekintve, hogy lássa, milyen messze lehetnek futárjaiktól.
Közben a kérdésekből igazán kezd már elege lenni: Csettint nyelvével, és lassan fejét csóválja; társa láthatja csuklyája alatti arckifejezését, ami egy olyan embert ábrázol, mint akinek egy kölök ül a nyakán.*
- Már amennyire értékelem az ön figyelmét és kíváncsiságát, úgy hiszem már így is kimeséltem a lelkemet. Nem akar esetleg hasonlóképp tenni magával, és így kímél meg még egy beszáradt toroktól? Az útra is kezdhetünk figyelni, ha emlékezetem nem csal, közeledünk a mocsarakhoz. *Ezt nem csak fejből mondja. Ahogy kezdik elhagyni a zöldellő vadászterületeket és földművelő mezőket, elkezdenek megjelenni az első kis pocsolyák, ahogy a levegő is elkezd párásabbá válni. Extra felhőkkel bővítve, hogy még a nap se melegítse őket örökké. Adoaver kicsit lassít, inkább azért, hogy mikor már az ingovány közepében baktatnak, amaz részt minél hamarabb maguk mögött tudják hagyni, ahhoz pedig nem kéne már előre kifújnia magát. Hangulata a napfény hiányával romlik, ahogy ezt következő szavaiból ki is lehet következtetni.*
- Legalább azt tessék megmondani, melyik városból jött a kevés közül. *Kéri, ahogy szemeivel a körülöttük lévő, egyre nedvesebb földeket méregeti.*
476. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-09-26 21:18:33
Üzenet elküldve: 2021-09-26 21:18:33
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Az útitárs//
*Érdeklődve hallgatja, hogy a férfi milyen jókat hallott, vagy épp feltételezett Artheniorról. Sajnos az ő ismeretei még nem elég kiterjedtek a városokról: alig tud többet róluk, mint hogy milyen néven léteznek, s hogy hol helyezkednek el földrajzilag. Így az sem ismert előtte, hogy melyik város neves a mágusairól. Maga is csak a Mágustoronyról rendelkezik némi tudással, mert már ketten is ajánlották, ezért jónak látta kissé utánakérdezni és -olvasni a könyvtárban. Ekképpen az sem éri meglepetésként, amiről a köpenyes beszámol az épülettel és a benne lakó mesterrel kapcsolatban. Bár hinni és elképzelni még mindig nehezére esik azt a lebegő tornyot, pedig rajzot is látott már róla.
Az meg, hogy Adoaver el van látva pénzzel - mert részéről inkább erre érti az utalást, semmint a boldogságra -, szintén nem hat rá újdonságként, pusztán megerősíti a feltételezését.*
- Ott, Lihanechben nem voltak mesterek? - *Kérdi, de ahogy kimondja a kérdést, kicsit már meg is bánja, mert felmerül benne, hogy a férfi esetleg azért keresett tanítót másik városban, mert odahaza nem látták szívesen, vagy épp ő nem érezte jól magát ott a történtek után.*
- Netán abban a könyvtárban is mágiát tanult? Vagy hogy lehet véletlenül varázsolni? - *Tér vissza jobb belátása ellenére ehhez a részlethez. Tapintatlan, meglehet, de nem azért kíváncsiskodik, hogy a másikat vallassa, vagy kínozza. A mágia, a varázslatok működése érdeklik. A meséltek alapján olyan elképzelése van, hogy Adoaver talán kísérletezhetett a varázslással, miután erről olvasott a könyveiben, és... hát... sikerrel járt. És így történt a baleset, mert maga sem tudta, hogy tényleg képes lehet rá.
Ez a történet formálódott a fejében, de érdekelné, hogy mi az igazság. Mert ha a feltételezése igaznak bizonyul, az számára is egy figyelmeztetés, hogy jobb lesz óvatosnak lennie, ha valóban elkezd foglalkozni maga is a mágia tanulmányozásával.
Mikor Adoaver megáll, hogy igyon, bevárja, s szintén kortyol párat frissen szerzett kulacsából, amit még a szökőkútnál töltött meg. Ekkor van alkalma kicsit jobban is megnézni az ifjú arcát, mert szembe fordul vele. Nem kerülik el figyelmét a kimerültség jelei, már csak azért sem, mert nem is olyan rég még rajta is ugyanilyen hamar kiütköztek. Ami azt illeti, ő maga sincs még az erőnléte csúcsán, de ezt a menetet még bírja. Ugyan napjai java részét tanulással töltötte, azért a házimunka és a kitartóan végzett napi edzés meghozták gyümölcsüket. Na meg a rendes étkezés... A városba még nagyon gyengén, lesoványodva, megromlott egészséggel érkezett, most ehhez viszonyítva ez a pár hónap Artheniorban, a kaszárnya fedele alatt máris javított a helyzetén.
Egyelőre nem kérdez rá, hogy Adoaver szeretne-e pihenőt tartani, hátha amaz magától fölveti. De elhatározása, hogy ha ez nem történne meg még hosszabb ideig, akkor átvállalja magára ezt a kérést, hogy ne sérüljön a férfi büszkesége.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.09.26 21:26:39
*Érdeklődve hallgatja, hogy a férfi milyen jókat hallott, vagy épp feltételezett Artheniorról. Sajnos az ő ismeretei még nem elég kiterjedtek a városokról: alig tud többet róluk, mint hogy milyen néven léteznek, s hogy hol helyezkednek el földrajzilag. Így az sem ismert előtte, hogy melyik város neves a mágusairól. Maga is csak a Mágustoronyról rendelkezik némi tudással, mert már ketten is ajánlották, ezért jónak látta kissé utánakérdezni és -olvasni a könyvtárban. Ekképpen az sem éri meglepetésként, amiről a köpenyes beszámol az épülettel és a benne lakó mesterrel kapcsolatban. Bár hinni és elképzelni még mindig nehezére esik azt a lebegő tornyot, pedig rajzot is látott már róla.
Az meg, hogy Adoaver el van látva pénzzel - mert részéről inkább erre érti az utalást, semmint a boldogságra -, szintén nem hat rá újdonságként, pusztán megerősíti a feltételezését.*
- Ott, Lihanechben nem voltak mesterek? - *Kérdi, de ahogy kimondja a kérdést, kicsit már meg is bánja, mert felmerül benne, hogy a férfi esetleg azért keresett tanítót másik városban, mert odahaza nem látták szívesen, vagy épp ő nem érezte jól magát ott a történtek után.*
- Netán abban a könyvtárban is mágiát tanult? Vagy hogy lehet véletlenül varázsolni? - *Tér vissza jobb belátása ellenére ehhez a részlethez. Tapintatlan, meglehet, de nem azért kíváncsiskodik, hogy a másikat vallassa, vagy kínozza. A mágia, a varázslatok működése érdeklik. A meséltek alapján olyan elképzelése van, hogy Adoaver talán kísérletezhetett a varázslással, miután erről olvasott a könyveiben, és... hát... sikerrel járt. És így történt a baleset, mert maga sem tudta, hogy tényleg képes lehet rá.
Ez a történet formálódott a fejében, de érdekelné, hogy mi az igazság. Mert ha a feltételezése igaznak bizonyul, az számára is egy figyelmeztetés, hogy jobb lesz óvatosnak lennie, ha valóban elkezd foglalkozni maga is a mágia tanulmányozásával.
Mikor Adoaver megáll, hogy igyon, bevárja, s szintén kortyol párat frissen szerzett kulacsából, amit még a szökőkútnál töltött meg. Ekkor van alkalma kicsit jobban is megnézni az ifjú arcát, mert szembe fordul vele. Nem kerülik el figyelmét a kimerültség jelei, már csak azért sem, mert nem is olyan rég még rajta is ugyanilyen hamar kiütköztek. Ami azt illeti, ő maga sincs még az erőnléte csúcsán, de ezt a menetet még bírja. Ugyan napjai java részét tanulással töltötte, azért a házimunka és a kitartóan végzett napi edzés meghozták gyümölcsüket. Na meg a rendes étkezés... A városba még nagyon gyengén, lesoványodva, megromlott egészséggel érkezett, most ehhez viszonyítva ez a pár hónap Artheniorban, a kaszárnya fedele alatt máris javított a helyzetén.
Egyelőre nem kérdez rá, hogy Adoaver szeretne-e pihenőt tartani, hátha amaz magától fölveti. De elhatározása, hogy ha ez nem történne meg még hosszabb ideig, akkor átvállalja magára ezt a kérést, hogy ne sérüljön a férfi büszkesége.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.09.26 21:26:39
475. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-09-25 00:24:33
Üzenet elküldve: 2021-09-25 00:24:33
Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Hazafelé //
* Gond nélkül tudtak távozni a tavernából, s Rlilla vigyorogva csücsült a bakon. Az, hogy nem találták el az orkot rég el lett felejtve a részéről, már arra se emlékezett, hogy hárman indultak. Így kettesben úgyis minden jobb. Ahogy megállnak, hogy megmosakodjanak a lány nagyot sóhajt. Kicsit aggódik, mert eddig lapított az ott szerzett pénzről, de most már muszáj előállnia vele. Nimral elől nem dughatja el, mert az lopás volna, és barátot nem lopunk meg. *
- Figyelj Nimral - * kezd bele, s arca is, hangja is szokatlanul komoly. *
- Tudod, az Orknak igaza volt, tényleg volt a tavernában arany - * mondta, el se kezdte mosni magát, csak állt, tördelve kis kezecskéit, arca vörös lett, bűnbánó mint aki rossz fát tett a tűzre. Tulajdonképpen lehet Nimral meg fog haragudni, amiért nem szólt előbb. Lehet azt fogja hinni, hogy meg akarta lopni. Aggódott, hogy talán a mélységi el fogja hagyni, úgyhogy nagyot nyelt és előhúzta zsebéből az erszényt. *
- Én én megtaláltam de eldugtam...de odaadom ám!
* Gond nélkül tudtak távozni a tavernából, s Rlilla vigyorogva csücsült a bakon. Az, hogy nem találták el az orkot rég el lett felejtve a részéről, már arra se emlékezett, hogy hárman indultak. Így kettesben úgyis minden jobb. Ahogy megállnak, hogy megmosakodjanak a lány nagyot sóhajt. Kicsit aggódik, mert eddig lapított az ott szerzett pénzről, de most már muszáj előállnia vele. Nimral elől nem dughatja el, mert az lopás volna, és barátot nem lopunk meg. *
- Figyelj Nimral - * kezd bele, s arca is, hangja is szokatlanul komoly. *
- Tudod, az Orknak igaza volt, tényleg volt a tavernában arany - * mondta, el se kezdte mosni magát, csak állt, tördelve kis kezecskéit, arca vörös lett, bűnbánó mint aki rossz fát tett a tűzre. Tulajdonképpen lehet Nimral meg fog haragudni, amiért nem szólt előbb. Lehet azt fogja hinni, hogy meg akarta lopni. Aggódott, hogy talán a mélységi el fogja hagyni, úgyhogy nagyot nyelt és előhúzta zsebéből az erszényt. *
- Én én megtaláltam de eldugtam...de odaadom ám!
474. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-09-24 19:41:50
Üzenet elküldve: 2021-09-24 19:41:50
Rang: Játékos
IC üzenetek: 217
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 217
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Hazafelé //
* A szekér zötyög és, amikor már eléggé eltávolodtak a tavernától Nimrál félre áll.*
- Gyere és mosakodjunk meg! A festékre nincs szükség most már.* Az árnyas részen neki is áll, hogy zöld arcát feketére változtassa. Ha kellően sikerül lemosnia magáról, meg társának is, akkor felvázolja a tervet.*
- Na most visszamegyünk és jól megpihenünk. Csapunk egy kis mulatságot, mert ennyi csak kijár nekünk.* Pillant rá, miközben megigazgatja a takaró vásznak a rabolt portékán. Csak nem szeretné, ha mindenki azt látná, hogy ilyen sok cuccal vonulnak be a városba.*
- Na, ha kész vagy, akkor induljunk is. Minél hamarabb hazaérünk, annál jobb.* Azzal visszamászik a bakra és, ha társa is készen áll, akkor a lovak közzé csap.*
* A szekér zötyög és, amikor már eléggé eltávolodtak a tavernától Nimrál félre áll.*
- Gyere és mosakodjunk meg! A festékre nincs szükség most már.* Az árnyas részen neki is áll, hogy zöld arcát feketére változtassa. Ha kellően sikerül lemosnia magáról, meg társának is, akkor felvázolja a tervet.*
- Na most visszamegyünk és jól megpihenünk. Csapunk egy kis mulatságot, mert ennyi csak kijár nekünk.* Pillant rá, miközben megigazgatja a takaró vásznak a rabolt portékán. Csak nem szeretné, ha mindenki azt látná, hogy ilyen sok cuccal vonulnak be a városba.*
- Na, ha kész vagy, akkor induljunk is. Minél hamarabb hazaérünk, annál jobb.* Azzal visszamászik a bakra és, ha társa is készen áll, akkor a lovak közzé csap.*
473. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-09-24 09:18:42
Üzenet elküldve: 2021-09-24 09:18:42
Rang: Játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Az útitárs//
*Az út csak nagy lassúsággal változik, úgyhogy nincs minek elterelnie lankadó figyelmét. Beletörődik, hogy ebből az információcseréből nem fog hasznosabban, vagy egyáltalán hasznosan kijönni, és úgy válaszol, valamelyest megkönnyebbülve, hogy már csak a közelmúltról vannak Garsinnak kérdései.*
- Mindenhol csak nagy dolgokat lehetett erről a helyről hallani, úgyhogy az első erre tartó szekeressel idevitettem magam. Persze a valóság mindig másabb, mint az elképzelés, úgyhogy hiába gondoltam, hogy pár nap alatt varázstudók tucatjai fognak jómagamat körülvenni, jóformán semmit és senkit sem sikerült találnom. Az egyetlen dolog, amit hallottam, az ez. *Mutat előre.* - Egy bizonyos Aborg, kutyajó mágus áthelyezett egy egész bazinagy tornyot a helyi kikötőből nem is olyan messze hozzánk, most víz fölött, magától értetődően "lebegve". Ott lakik és szívja el az esetleges tanítványok pénzét és boldogságát. Nagy szerencsémre, nekem legalább az egyik jutott bőven. Megnézem, mennyi is igaz ebből. *Elnémul, mint aki mondandóját most már igazán befejezte. Nem próbál most nagy beszélgetést kezdeményezni társával, hanem egy ideig némán tekint előre, az útra. Amaz azt hiheti, hogy megsértette, esetleg elszakadt az egyik hangszalagja. A valóság mindössze az, hogy máris elkezd fáradni. Leveszi táskáját magáról, és gyorsan kivéve az italos flaskát belőle, enyhíti hirtelen létrejövő szomját. Talán a túl sok beszédtől.*
*Az út csak nagy lassúsággal változik, úgyhogy nincs minek elterelnie lankadó figyelmét. Beletörődik, hogy ebből az információcseréből nem fog hasznosabban, vagy egyáltalán hasznosan kijönni, és úgy válaszol, valamelyest megkönnyebbülve, hogy már csak a közelmúltról vannak Garsinnak kérdései.*
- Mindenhol csak nagy dolgokat lehetett erről a helyről hallani, úgyhogy az első erre tartó szekeressel idevitettem magam. Persze a valóság mindig másabb, mint az elképzelés, úgyhogy hiába gondoltam, hogy pár nap alatt varázstudók tucatjai fognak jómagamat körülvenni, jóformán semmit és senkit sem sikerült találnom. Az egyetlen dolog, amit hallottam, az ez. *Mutat előre.* - Egy bizonyos Aborg, kutyajó mágus áthelyezett egy egész bazinagy tornyot a helyi kikötőből nem is olyan messze hozzánk, most víz fölött, magától értetődően "lebegve". Ott lakik és szívja el az esetleges tanítványok pénzét és boldogságát. Nagy szerencsémre, nekem legalább az egyik jutott bőven. Megnézem, mennyi is igaz ebből. *Elnémul, mint aki mondandóját most már igazán befejezte. Nem próbál most nagy beszélgetést kezdeményezni társával, hanem egy ideig némán tekint előre, az útra. Amaz azt hiheti, hogy megsértette, esetleg elszakadt az egyik hangszalagja. A valóság mindössze az, hogy máris elkezd fáradni. Leveszi táskáját magáról, és gyorsan kivéve az italos flaskát belőle, enyhíti hirtelen létrejövő szomját. Talán a túl sok beszédtől.*
472. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-09-23 23:48:02
Üzenet elküldve: 2021-09-23 23:48:02
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Az útitárs//
*Bár a férfi akár hazudhatna is, de akkor meg arra sem lett volna oka, hogy egyáltalán beszámoljon a galád lépéséről, így elhiszi neki, hogy valóban nem szándékosan tette, amit tett.
Hallgatja aztán a bővebb beszámolót, bár helyenként kicsit nehezen érti meg az ifjú számára csavaros fogalmazásmódját, de azért sikerül összeraknia magában a történet javát. Annak örül, hogy nem száműzték Adoavert, úgy sokkal szomorúbb lenne ez az elbeszélés, sajnálná érte az ifjút.
Ugyanakkor érzi és látja a másik viselkedéséből, hogy még így sem mesél erről szívesen, amit meg is tud érteni. Ettől függetlenül szándékában áll még kérdezni, ha nem is ennyire tolakodón, inkább személytelenebb részletekkel kapcsolatban. De majd még elválik.
Megint feltűnik neki a tématerelés szándéka és a másik már-már kétségbeesettnek, vagy épp zavartnak tűnő tekintetét elkapva most enged neki. Az utolsóként említett gyermekkönyv kissé meglepi, nem gondolta, hogy a másik észrevette.*
- Kapni? - *Kérdez vissza szórakozottan, mert ugyan kitől is kapna ő ilyesmit, meg miért?*
- Csak nézegettem. Szép képek voltak benne. - *Magyarázza aztán.*
- De ez drága és haszontalan, mihez kezdenék én vele? Olvasni tudok a könyvtárban is. - *Mondja, bár érezhető rajta némi töprengés, mintha mégiscsak elgondolkodott volna most rajta, milyen volna egy saját könyv, amit csak úgy nézegethet, gyönyörködhet benne... Ám a gyakorlatias szemléletmód rögtön leinti: gyerekkönyv helyett valami hasznosabbra is lehet költeni. Vagy ha már könyv, akkor valami tankönyvvel jobban járna. Esetleg egy olyan üressel, amit szintén nézegetett, s amibe a saját jegyzeteit írhatná...
De hát alighanem nem is az utolsó kérdés volt a lényeg, így folytatja is, megválaszolva a többit.*
- Mindent nem mondhatok el, de igen, a parancsnokom megbízásából kell a toronyba mennem és beszélnem a nagy mágusmesterrel. - *Árul el ennyit óvatosan, ennyi talán nem vétség.*
- Maga Artheniorba is tanulni jött akkor? Talált ott mestert?
*Bár a férfi akár hazudhatna is, de akkor meg arra sem lett volna oka, hogy egyáltalán beszámoljon a galád lépéséről, így elhiszi neki, hogy valóban nem szándékosan tette, amit tett.
Hallgatja aztán a bővebb beszámolót, bár helyenként kicsit nehezen érti meg az ifjú számára csavaros fogalmazásmódját, de azért sikerül összeraknia magában a történet javát. Annak örül, hogy nem száműzték Adoavert, úgy sokkal szomorúbb lenne ez az elbeszélés, sajnálná érte az ifjút.
Ugyanakkor érzi és látja a másik viselkedéséből, hogy még így sem mesél erről szívesen, amit meg is tud érteni. Ettől függetlenül szándékában áll még kérdezni, ha nem is ennyire tolakodón, inkább személytelenebb részletekkel kapcsolatban. De majd még elválik.
Megint feltűnik neki a tématerelés szándéka és a másik már-már kétségbeesettnek, vagy épp zavartnak tűnő tekintetét elkapva most enged neki. Az utolsóként említett gyermekkönyv kissé meglepi, nem gondolta, hogy a másik észrevette.*
- Kapni? - *Kérdez vissza szórakozottan, mert ugyan kitől is kapna ő ilyesmit, meg miért?*
- Csak nézegettem. Szép képek voltak benne. - *Magyarázza aztán.*
- De ez drága és haszontalan, mihez kezdenék én vele? Olvasni tudok a könyvtárban is. - *Mondja, bár érezhető rajta némi töprengés, mintha mégiscsak elgondolkodott volna most rajta, milyen volna egy saját könyv, amit csak úgy nézegethet, gyönyörködhet benne... Ám a gyakorlatias szemléletmód rögtön leinti: gyerekkönyv helyett valami hasznosabbra is lehet költeni. Vagy ha már könyv, akkor valami tankönyvvel jobban járna. Esetleg egy olyan üressel, amit szintén nézegetett, s amibe a saját jegyzeteit írhatná...
De hát alighanem nem is az utolsó kérdés volt a lényeg, így folytatja is, megválaszolva a többit.*
- Mindent nem mondhatok el, de igen, a parancsnokom megbízásából kell a toronyba mennem és beszélnem a nagy mágusmesterrel. - *Árul el ennyit óvatosan, ennyi talán nem vétség.*
- Maga Artheniorba is tanulni jött akkor? Talált ott mestert?
471. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-09-23 22:44:59
Üzenet elküldve: 2021-09-23 22:44:59
Rang: Játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Az útitárs//
*Hogy kérdésére inkább kérdésre felelnek, az nem kerüli el a figyelmét, de a feltett kérdést valóban fontosabb megválaszolnia, mint saját kíváncsiságával fojtogatnia El...Garsint. Azt persze tisztázta. Csuklyája alól kissé kilógó orra tetejét mutatóujjával megvakarva, kézfejét gyorsan megrázza társa mellett, mikor amaz tekintetét rajta tartja, mintha azt jelezné neki: "hideg".*
- Hát persze hogy véletlenül! Tudom, milyen drága a papír, és a bennük lévő írást is nagy becsben tartom! *Válaszolja sértetten, de valójában teljesen megérti a tabardos kérdését: jobban is fogalmazhatott volna, úgyhogy ezen javítani fog:* - Nem annyival régebben történt, mint gondolná, és ez volt a nap, mikor fény derült az affinitásomra. A kettő együtt késztetett arra, kimenjek egy kicsit "levegőzni", használjam ki a lehető legjobban ezt a ritka áldást és tegyem büszkévé mind magam, mind fajtársaimat, ha szabad így fogalmaznom. És nem, mielőtt bármi sajnálatosra gondolna, nem kergettek ki. - *Enyhe monotonitás érződik a hangjában, és egy rövid sóhaj után, inkább kényszeredetten, mint akinek már sem kedve, sem kreativitása nincs befejezni egy mese írását, de tudja, hogy a következő napokban semmi lehetősége sem lesz folytatni, úgyhogy összeír egy felületesen végig gondolt csirkekaparást.* - Nem zártak szívükbe a kis baleset után, de dúsgazdag gondviselőim inkább láttak volna egy hosszúfülű oktató előtt hajolgatva, mint a "vadonban megöletni magam az első üregi nyúllal." *Kicsi ingerültséggel morog már inkább magának, mint Garsinnak. Hirtelen kerekre nyílnak a szemei, mintha rájönne, hogy nem egyedül van. Jobb szemével szinte nevettetően félő gyorsasággal társára pillant, majd erőteljesen megrázza fejét, mint aki minél hamarabb el próbálja felejteni az elmúlt pár percet.*
- Már eleget szónokoltam magamról. Viszont arra nem nagyon emlékszem, hogy vajon ön miért tart velem a toronyhoz. Küldetés az 'őröktől? Személyes? A sok könyv? Ha memóriám nem csal, láttam önt gyermekkönyveket nézegetni a piacnál. Esetleg reményked kapni egyet? - *És lövi is egyik kérdést a másik után, habár mindegyikük ugyanazon célt szolgálja: derítsen ki már valamit a tabardosról, és ne kelljen ennél többet unalmas múltjáról mesélnie. Különben az út jó nagy maradék része kínos csendben fog eltelni, e gondolat számára pedig rosszabb minden kínzásnál.*
*Hogy kérdésére inkább kérdésre felelnek, az nem kerüli el a figyelmét, de a feltett kérdést valóban fontosabb megválaszolnia, mint saját kíváncsiságával fojtogatnia El...Garsint. Azt persze tisztázta. Csuklyája alól kissé kilógó orra tetejét mutatóujjával megvakarva, kézfejét gyorsan megrázza társa mellett, mikor amaz tekintetét rajta tartja, mintha azt jelezné neki: "hideg".*
- Hát persze hogy véletlenül! Tudom, milyen drága a papír, és a bennük lévő írást is nagy becsben tartom! *Válaszolja sértetten, de valójában teljesen megérti a tabardos kérdését: jobban is fogalmazhatott volna, úgyhogy ezen javítani fog:* - Nem annyival régebben történt, mint gondolná, és ez volt a nap, mikor fény derült az affinitásomra. A kettő együtt késztetett arra, kimenjek egy kicsit "levegőzni", használjam ki a lehető legjobban ezt a ritka áldást és tegyem büszkévé mind magam, mind fajtársaimat, ha szabad így fogalmaznom. És nem, mielőtt bármi sajnálatosra gondolna, nem kergettek ki. - *Enyhe monotonitás érződik a hangjában, és egy rövid sóhaj után, inkább kényszeredetten, mint akinek már sem kedve, sem kreativitása nincs befejezni egy mese írását, de tudja, hogy a következő napokban semmi lehetősége sem lesz folytatni, úgyhogy összeír egy felületesen végig gondolt csirkekaparást.* - Nem zártak szívükbe a kis baleset után, de dúsgazdag gondviselőim inkább láttak volna egy hosszúfülű oktató előtt hajolgatva, mint a "vadonban megöletni magam az első üregi nyúllal." *Kicsi ingerültséggel morog már inkább magának, mint Garsinnak. Hirtelen kerekre nyílnak a szemei, mintha rájönne, hogy nem egyedül van. Jobb szemével szinte nevettetően félő gyorsasággal társára pillant, majd erőteljesen megrázza fejét, mint aki minél hamarabb el próbálja felejteni az elmúlt pár percet.*
- Már eleget szónokoltam magamról. Viszont arra nem nagyon emlékszem, hogy vajon ön miért tart velem a toronyhoz. Küldetés az 'őröktől? Személyes? A sok könyv? Ha memóriám nem csal, láttam önt gyermekkönyveket nézegetni a piacnál. Esetleg reményked kapni egyet? - *És lövi is egyik kérdést a másik után, habár mindegyikük ugyanazon célt szolgálja: derítsen ki már valamit a tabardosról, és ne kelljen ennél többet unalmas múltjáról mesélnie. Különben az út jó nagy maradék része kínos csendben fog eltelni, e gondolat számára pedig rosszabb minden kínzásnál.*
470. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-09-23 20:27:43
Üzenet elküldve: 2021-09-23 20:27:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Az útitárs//
*Nem sürgeti a választ, ő is elvan a táj nézegetésével, bár azért oda-odapillant néha a csuklya alól kivillanó pisze orrhegyre, állra, vagy épp sötét fürtös homlokra, ha úgy lép, hogy erre alkalma van. Egyébként csak a ruhadarab kékségét szemlélheti.
Érkezik aztán a felelet, ami Garsin számára elég zavaros, és csak következtetni tudja, hogy amiatt a gyújtogatás miatt kellett az ifjúnak elhagynia várost. Ezen feltételezés - na meg az utóbbi megjegyzés, hogy Adoaver nem szeretne még egy olyan alkalmat - teszik, hogy nem ütközik meg annyira, inkább együttérzéssel borzad el a dolgon. Belegondolni, hogy ő is kárt tehetne a könyvtárban lévő könyvekben... Nem is tudja, ő mihez kezdene.
Azért annyira nem biztos benne, hogy jók a következtetései, de a köpenyes mintha terelni akarná a témát. Ami meg neki magának nem kedvez annyira. Bár szándékában áll válaszolni, de nem bánja, ha kicsit elodázzák az ő életének fejtegetését, így még egy ok, hogy nem akarja csak úgy hagyni a továbblépést.*
- Garsin. - *Bök közbe ennyit, jelezve, hogy mely megszólítást részesítené előnyben.*
- Várjon, nem értem... Akkor azért jött el, mert fölgyújtott egy könyvtárat? - *Kérdez vissza.*
- Ugye, véletlenül? - *Teszi hozzá, próbálván megütni egy semleges hangnemet. Van még egyéb kérdése is, de előbb ez a lényeges.*
*Nem sürgeti a választ, ő is elvan a táj nézegetésével, bár azért oda-odapillant néha a csuklya alól kivillanó pisze orrhegyre, állra, vagy épp sötét fürtös homlokra, ha úgy lép, hogy erre alkalma van. Egyébként csak a ruhadarab kékségét szemlélheti.
Érkezik aztán a felelet, ami Garsin számára elég zavaros, és csak következtetni tudja, hogy amiatt a gyújtogatás miatt kellett az ifjúnak elhagynia várost. Ezen feltételezés - na meg az utóbbi megjegyzés, hogy Adoaver nem szeretne még egy olyan alkalmat - teszik, hogy nem ütközik meg annyira, inkább együttérzéssel borzad el a dolgon. Belegondolni, hogy ő is kárt tehetne a könyvtárban lévő könyvekben... Nem is tudja, ő mihez kezdene.
Azért annyira nem biztos benne, hogy jók a következtetései, de a köpenyes mintha terelni akarná a témát. Ami meg neki magának nem kedvez annyira. Bár szándékában áll válaszolni, de nem bánja, ha kicsit elodázzák az ő életének fejtegetését, így még egy ok, hogy nem akarja csak úgy hagyni a továbblépést.*
- Garsin. - *Bök közbe ennyit, jelezve, hogy mely megszólítást részesítené előnyben.*
- Várjon, nem értem... Akkor azért jött el, mert fölgyújtott egy könyvtárat? - *Kérdez vissza.*
- Ugye, véletlenül? - *Teszi hozzá, próbálván megütni egy semleges hangnemet. Van még egyéb kérdése is, de előbb ez a lényeges.*
469. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-09-23 18:22:14
Üzenet elküldve: 2021-09-23 18:22:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Az útitárs//
*Hogy mégis huszonnégy óra alatt járja meg kétszer ugyanazt az útvonalat, azt előző nap el sem hitte volna. És mégis, ahogy a nagy úton járva kilépnek a város határából, Adoaver csak saját mázliját tudja dicsőíteni magában; három kísérővel együtt csak el tudja most már érni ezt az átkozott tornyot, ráadásul megpakolva étellel-itallal, ruhával, és egy csendes társsal.
Ahogy Arthenior épületének látótávolságára kívül érnek, figyelmét pár percre megragadja a festői táj, az erdők, mezők, és borosföldek keveréke. Ő városi fiú volt, és nem is volt se alkalma, se hatalmas kedve vidéki túrákra mennie, úgyhogy most nagy áhítattal néz végig a sokaknak oly megszokott zöld földön; idefelé menet el volt foglalva önnön életben tartásával a fáradtságtól, úgyhogy nem volt lehetősége gyönyörködni, amit most be is pótol. Ebből a idilli nézegetésből Elthur kérdése szakítja félbe. Nem látszik a csuklyától, de ajkát rágva gondolkozik az illő válaszon, amit egy kis habozás után meg is ad, szokásos, szórakozott hangnemében.*
- Hát mert akartam lenni valaki, illetve valami. A hatalmat üldözni kell, nem jön az hozzád, nemde? Ja, és talán felgyújtottam egy könyvtárat, pár jó kötet hamuvá lett. Még egy olyan alkalmat elkerülnék. *Motyogja a végét, alig figyelve közben az útra. Csak pár pillanat kérdése, míg megbotlik, vagy elesik.*
- De még alig esett szó önről, Elthur, milyen igazságtalanság! Artheniorból származik, ugye? És mi okból állt be az őrök közé? Ingyen desszert? -
*Hogy mégis huszonnégy óra alatt járja meg kétszer ugyanazt az útvonalat, azt előző nap el sem hitte volna. És mégis, ahogy a nagy úton járva kilépnek a város határából, Adoaver csak saját mázliját tudja dicsőíteni magában; három kísérővel együtt csak el tudja most már érni ezt az átkozott tornyot, ráadásul megpakolva étellel-itallal, ruhával, és egy csendes társsal.
Ahogy Arthenior épületének látótávolságára kívül érnek, figyelmét pár percre megragadja a festői táj, az erdők, mezők, és borosföldek keveréke. Ő városi fiú volt, és nem is volt se alkalma, se hatalmas kedve vidéki túrákra mennie, úgyhogy most nagy áhítattal néz végig a sokaknak oly megszokott zöld földön; idefelé menet el volt foglalva önnön életben tartásával a fáradtságtól, úgyhogy nem volt lehetősége gyönyörködni, amit most be is pótol. Ebből a idilli nézegetésből Elthur kérdése szakítja félbe. Nem látszik a csuklyától, de ajkát rágva gondolkozik az illő válaszon, amit egy kis habozás után meg is ad, szokásos, szórakozott hangnemében.*
- Hát mert akartam lenni valaki, illetve valami. A hatalmat üldözni kell, nem jön az hozzád, nemde? Ja, és talán felgyújtottam egy könyvtárat, pár jó kötet hamuvá lett. Még egy olyan alkalmat elkerülnék. *Motyogja a végét, alig figyelve közben az útra. Csak pár pillanat kérdése, míg megbotlik, vagy elesik.*
- De még alig esett szó önről, Elthur, milyen igazságtalanság! Artheniorból származik, ugye? És mi okból állt be az őrök közé? Ingyen desszert? -
468. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-09-23 15:22:22
Üzenet elküldve: 2021-09-23 15:22:22
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
// Kereskedők nyomában //
// Zárás //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* A Vörös tudatosan hergeli a nőt, miután elveszítette a párbajt. Ennek meg is lett az ára, mert a dühös Akaneu kiontja az életét. Talán erre játszott a férfi, mert innen egyenes út vezet a Krenkataurba, ami valljuk meg lehet rosszabb, mint a halál. Az érkező felderítők, már csak a hullát meg a kisírt szemű nőt találják. Kérdezni egyelőre nem kérdeznek semmit, elvégre látják milyen állapotban van. Segítségére vannak, inkább, amiben csak tudnak. Út közben a pedig szépen elmesélik neki, hogy Ukrommal mi történt. Az ork állapota is javul időközben, így már lassan, de biztosan járni is képessé válik. Láthatja a visszatérőket és azok állapotát is. Hamar levághatja, hogy a Vörös az egyik lovon nem éppen az élők sorát erősíti. Társa is elég megviselt. Combját hamar ellátják, hogy a vérzés ne okozzon több gondot, de azért még napokig fájni fog a helye. Az ork jobb híján alkalmi vezetőjüket veszi kérdi számon, hogy mi lesz.*
- Azonnal útnak indulunk, amint lehetséges. Vihar közeleg, szóval egy közeli gazdaságnál megszállunk. Kivételt ez alól csak az aktuális felderítők képeznek.* Igyekeznek mihamarabb összekaparni mindent és mindenkit, majd a mondhatni közeli gazdaság felé veszi a kis csapat az útját. Éppen csak elérik máris zuhogni kezd az eső. Az éjszaka zajos kissé, de legalább rendes ételhez hozzá juthatnak. Reggel már verőfényes napsütés fogadja őket és egy jó hír.*
- Most kaptuk a híreket, hogy a rabszolgatartók táborát elfoglalták a többiek. Úton vannak hazafelé. A városban majd találkozunk velük. Sikerült megállítani a szállítmányt, így rengetegen nyerték vissza szabadságukat. Talán még a hölgynek a gyermekei is.* Csillant meg egy apró reményfoszlányt.*
- Nézzék! Tudom, hogy nem pénzért csinálták, de úgy éreztük, hogy csak nem engedhetjük el magukat üres kézzel. Ez a két gyűrű a zsákmányunk része. Ezeket elraktuk maguknak. Nem sok, de talán pénzzé tudják tenni.* Azzal mind a ketten kapnak egy-egy tűzköves aranygyűrűt.* Hamarosan indulunk tovább, készüljenek fel!* Elekekkel a szavakkal hagyja magukra őket. A kis menet hazafelé tart, és a városig már semmi akadályába nem ütköznek. Ott majd a kapott lovakat visszaveszik tőlük és elbúcsúznak a párostól. Jó néhány óra kell majd, amíg a többi katona is visszatér a menekültekkel. Sajnos nem lelik meg a gyermekeket, ahogy Baldur is mondta, mert őket már korábban elszállították. Nyomok sincsenek tovább, így a keresés folytatása nem lehetséges. Bárhol lehetnek Lanawin földjén az elveszett gyermekek.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.09.23 15:52:56
// Zárás //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* A Vörös tudatosan hergeli a nőt, miután elveszítette a párbajt. Ennek meg is lett az ára, mert a dühös Akaneu kiontja az életét. Talán erre játszott a férfi, mert innen egyenes út vezet a Krenkataurba, ami valljuk meg lehet rosszabb, mint a halál. Az érkező felderítők, már csak a hullát meg a kisírt szemű nőt találják. Kérdezni egyelőre nem kérdeznek semmit, elvégre látják milyen állapotban van. Segítségére vannak, inkább, amiben csak tudnak. Út közben a pedig szépen elmesélik neki, hogy Ukrommal mi történt. Az ork állapota is javul időközben, így már lassan, de biztosan járni is képessé válik. Láthatja a visszatérőket és azok állapotát is. Hamar levághatja, hogy a Vörös az egyik lovon nem éppen az élők sorát erősíti. Társa is elég megviselt. Combját hamar ellátják, hogy a vérzés ne okozzon több gondot, de azért még napokig fájni fog a helye. Az ork jobb híján alkalmi vezetőjüket veszi kérdi számon, hogy mi lesz.*
- Azonnal útnak indulunk, amint lehetséges. Vihar közeleg, szóval egy közeli gazdaságnál megszállunk. Kivételt ez alól csak az aktuális felderítők képeznek.* Igyekeznek mihamarabb összekaparni mindent és mindenkit, majd a mondhatni közeli gazdaság felé veszi a kis csapat az útját. Éppen csak elérik máris zuhogni kezd az eső. Az éjszaka zajos kissé, de legalább rendes ételhez hozzá juthatnak. Reggel már verőfényes napsütés fogadja őket és egy jó hír.*
- Most kaptuk a híreket, hogy a rabszolgatartók táborát elfoglalták a többiek. Úton vannak hazafelé. A városban majd találkozunk velük. Sikerült megállítani a szállítmányt, így rengetegen nyerték vissza szabadságukat. Talán még a hölgynek a gyermekei is.* Csillant meg egy apró reményfoszlányt.*
- Nézzék! Tudom, hogy nem pénzért csinálták, de úgy éreztük, hogy csak nem engedhetjük el magukat üres kézzel. Ez a két gyűrű a zsákmányunk része. Ezeket elraktuk maguknak. Nem sok, de talán pénzzé tudják tenni.* Azzal mind a ketten kapnak egy-egy tűzköves aranygyűrűt.* Hamarosan indulunk tovább, készüljenek fel!* Elekekkel a szavakkal hagyja magukra őket. A kis menet hazafelé tart, és a városig már semmi akadályába nem ütköznek. Ott majd a kapott lovakat visszaveszik tőlük és elbúcsúznak a párostól. Jó néhány óra kell majd, amíg a többi katona is visszatér a menekültekkel. Sajnos nem lelik meg a gyermekeket, ahogy Baldur is mondta, mert őket már korábban elszállították. Nyomok sincsenek tovább, így a keresés folytatása nem lehetséges. Bárhol lehetnek Lanawin földjén az elveszett gyermekek.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.09.23 15:52:56
467. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-09-21 22:42:23
Üzenet elküldve: 2021-09-21 22:42:23
Rang: Játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Kereskedők nyomában //
*Énje egy része már megszokja az unalmat, és egyrészt szórakozottan bámulja, hogyan terülnek el a porszemek a talajon, másrészt áldását adja az összes olyan percnek, ahol sem hegyesfülű tisztek, sem buzogányt lóbáló banditák nem teszik tönkre a napját. Másik énje viszont ordítva követeli, hogy tépje darabokra ezt a sátrat, nyomja le a darabokat a nem sokkal mellette ülő már-nem-páncélos haramia torkán, és eredjen Akaneau, valamint Baldur után, lóval vagy anélkül. Kevés dolog kezdi igazán ki az ork idegeit, és a gyümölcstelen semmittevés azok közé tartozik. De azt is jól tudja, hogy sem ereje, sem választása sincs azon kívül, hogy lábát lógatja, és erejét szép lassan visszanyerve, jelenlegi kinézetében azért méltóságosabban várja vissza társát és a többi, utána eredt katonát. fejét stabilan pihengetve úgy is tesz.
Egyszer csak kintről érkező zajokat hall. Az elmúlt idő alatt képes volt annyira összeszedni magát, hogy legalább lassan járkálva kinézhessen, amit nagy belső örömmel ki is használ. Istentelenül megkönnyebbülve látja, Akanaeu az, egy pár városőrössel körülvéve, egy csúnyán kinéző combbal, de másképpen egy darabban. Nyitná is a száját, maga sem tudja hogy köszöntésre vagy dorgálásra, de a lány tekintetét látva minden szó torkán akad. Nem tudja kivenni abból, hogy sikertelenül járt a hajsza, vagy valami más az oka annak, de a kérdésekkel rá fog érni. Némán bólint, ezzel jelezve neki érkezése tudatosulását, majd a sátor bejáratát szélesebbre húzza, megmutatva azt a foglyot is, akinek kis híján levágott a lábából egy darabot. Bekötözött homlokára is mutat, jelezve, hogy nem volt viszonzatlan az ajándéka.*
- Nos? *E szó nem Akanaeuhoz, hanem a körülötte lévő katonákhoz, különösen a remélhetőleg köztük lévő parancsnokhelyetteshez, Ispikhez szól. Tekintetéből is a következő kérdés értelmezhető: mi a szituáció, és hogyan tovább?*
*Énje egy része már megszokja az unalmat, és egyrészt szórakozottan bámulja, hogyan terülnek el a porszemek a talajon, másrészt áldását adja az összes olyan percnek, ahol sem hegyesfülű tisztek, sem buzogányt lóbáló banditák nem teszik tönkre a napját. Másik énje viszont ordítva követeli, hogy tépje darabokra ezt a sátrat, nyomja le a darabokat a nem sokkal mellette ülő már-nem-páncélos haramia torkán, és eredjen Akaneau, valamint Baldur után, lóval vagy anélkül. Kevés dolog kezdi igazán ki az ork idegeit, és a gyümölcstelen semmittevés azok közé tartozik. De azt is jól tudja, hogy sem ereje, sem választása sincs azon kívül, hogy lábát lógatja, és erejét szép lassan visszanyerve, jelenlegi kinézetében azért méltóságosabban várja vissza társát és a többi, utána eredt katonát. fejét stabilan pihengetve úgy is tesz.
Egyszer csak kintről érkező zajokat hall. Az elmúlt idő alatt képes volt annyira összeszedni magát, hogy legalább lassan járkálva kinézhessen, amit nagy belső örömmel ki is használ. Istentelenül megkönnyebbülve látja, Akanaeu az, egy pár városőrössel körülvéve, egy csúnyán kinéző combbal, de másképpen egy darabban. Nyitná is a száját, maga sem tudja hogy köszöntésre vagy dorgálásra, de a lány tekintetét látva minden szó torkán akad. Nem tudja kivenni abból, hogy sikertelenül járt a hajsza, vagy valami más az oka annak, de a kérdésekkel rá fog érni. Némán bólint, ezzel jelezve neki érkezése tudatosulását, majd a sátor bejáratát szélesebbre húzza, megmutatva azt a foglyot is, akinek kis híján levágott a lábából egy darabot. Bekötözött homlokára is mutat, jelezve, hogy nem volt viszonzatlan az ajándéka.*
- Nos? *E szó nem Akanaeuhoz, hanem a körülötte lévő katonákhoz, különösen a remélhetőleg köztük lévő parancsnokhelyetteshez, Ispikhez szól. Tekintetéből is a következő kérdés értelmezhető: mi a szituáció, és hogyan tovább?*
466. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-09-20 00:50:19
Üzenet elküldve: 2021-09-20 00:50:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Kereskedők nyomában //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A célzás sikerül, a Vörös leesik a nyeregből. Meireyla is leugrik a lovával, és kivont karddal lassan a férfi felé sétál. Tudja, hogy ő nyert, nem úgy néz ki Baldur, mint aki nyomban felugrik és kicselezi. Elveszi a férfi mellől az ő kardját is, és messzire hajítja az egyik bokorba.
Valójában nem karja megölni. Egyrészt azt reméli, kap valami információt tőle, másrészről viszont nem az a fajta, aki szereti kiontani más életét. Azonban Baldur olyan szavakat vég az arcába, amik sokkal jobban fájnak neki, mint a szerzett sebe. Ez a fajta célzás egészen a szívébe talál, mintha egy kést forgatnának meg benne vagy háromszor.
Összeszirított ajkakkal hallgatja végig Baldurt, arca végig rezzenéstelen, mintha meg sem hatnák a hallottak. Szemei azonban szikrát vetnek, mintha egy kitörné készülő tűzhányó fortyogna benne.*
- A'shliva da Qhalva heiteda!
*Teljesen ösztönösen jönnek ajkára az északi szavak. Baldur nem valószínű, hogy megérti, de azt érezheti a nő hanglejtéséből, hogy semmi szépet nem mondhatott. Bár az is könnyen lehet, hogy a férfinak nagyon ideje sincs ezt végiggondolni, mert a következő pillanatban már egy kard áll ki a mellkasából.*
- Rohadj meg!
*Ezekután mintha haragja elszállna, lábából kiveszik az erő. Pár métert arréb botorkál, majd véres kardját egy kiálltás kíséretében a földbe döfi. A markolatra roskad, és hirtelen előtörnek belőle a könnyek. Egészen idáig tartotta magát, útja során egyszer sem omlott össze, de ezen a ponton vesztesége felülkerekedik rajta. Hosszú percekig csak zokog, amíg meg nem hallja a közeledő katonák zaját. Igyekszik letörölni könnyeit, de vörös szemei igencsak árulkodóak. A lovára nem ül vissza, mert a combját ért sebzés azért igencsak fáj neki, inkább száron vezetve viszi el, vissza a táborig.
Közben elmesélik neki, hogy Ukrom nem volt valami szerencsés, nagyon csúnyán megsebesült. Őszintén aggódik társáért, még ha ez nem is látszik rajta. Eddig sem volt az a mézes-mázas, mosolygós ember, de most mintha csak árnyéka lenne önmagának. Üveges szemmel ballag előre, és ha kérdeznek is tőle bármit is, választ nem kapnak.
A táborhoz visszaérve csak leroskad egy fatönkre, és bámul maga elé szó nélkül. Néha vet egy-egy pillantást Ukrom felé, de amíg az magához nem tér, nem sokat ténykedik körülötte. Nem azért mert nem akar segíteni rajta, egyszerűen nem tud. Úgy érzi, nehezére esik megszólalni, megmozdulni, vagy akár csak gondolkodni. A feje teljesen üres most, mintha egy hosszú kómából ébredt volna fel valaki, és a nevére sem emlékszik.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A célzás sikerül, a Vörös leesik a nyeregből. Meireyla is leugrik a lovával, és kivont karddal lassan a férfi felé sétál. Tudja, hogy ő nyert, nem úgy néz ki Baldur, mint aki nyomban felugrik és kicselezi. Elveszi a férfi mellől az ő kardját is, és messzire hajítja az egyik bokorba.
Valójában nem karja megölni. Egyrészt azt reméli, kap valami információt tőle, másrészről viszont nem az a fajta, aki szereti kiontani más életét. Azonban Baldur olyan szavakat vég az arcába, amik sokkal jobban fájnak neki, mint a szerzett sebe. Ez a fajta célzás egészen a szívébe talál, mintha egy kést forgatnának meg benne vagy háromszor.
Összeszirított ajkakkal hallgatja végig Baldurt, arca végig rezzenéstelen, mintha meg sem hatnák a hallottak. Szemei azonban szikrát vetnek, mintha egy kitörné készülő tűzhányó fortyogna benne.*
- A'shliva da Qhalva heiteda!
*Teljesen ösztönösen jönnek ajkára az északi szavak. Baldur nem valószínű, hogy megérti, de azt érezheti a nő hanglejtéséből, hogy semmi szépet nem mondhatott. Bár az is könnyen lehet, hogy a férfinak nagyon ideje sincs ezt végiggondolni, mert a következő pillanatban már egy kard áll ki a mellkasából.*
- Rohadj meg!
*Ezekután mintha haragja elszállna, lábából kiveszik az erő. Pár métert arréb botorkál, majd véres kardját egy kiálltás kíséretében a földbe döfi. A markolatra roskad, és hirtelen előtörnek belőle a könnyek. Egészen idáig tartotta magát, útja során egyszer sem omlott össze, de ezen a ponton vesztesége felülkerekedik rajta. Hosszú percekig csak zokog, amíg meg nem hallja a közeledő katonák zaját. Igyekszik letörölni könnyeit, de vörös szemei igencsak árulkodóak. A lovára nem ül vissza, mert a combját ért sebzés azért igencsak fáj neki, inkább száron vezetve viszi el, vissza a táborig.
Közben elmesélik neki, hogy Ukrom nem volt valami szerencsés, nagyon csúnyán megsebesült. Őszintén aggódik társáért, még ha ez nem is látszik rajta. Eddig sem volt az a mézes-mázas, mosolygós ember, de most mintha csak árnyéka lenne önmagának. Üveges szemmel ballag előre, és ha kérdeznek is tőle bármit is, választ nem kapnak.
A táborhoz visszaérve csak leroskad egy fatönkre, és bámul maga elé szó nélkül. Néha vet egy-egy pillantást Ukrom felé, de amíg az magához nem tér, nem sokat ténykedik körülötte. Nem azért mert nem akar segíteni rajta, egyszerűen nem tud. Úgy érzi, nehezére esik megszólalni, megmozdulni, vagy akár csak gondolkodni. A feje teljesen üres most, mintha egy hosszú kómából ébredt volna fel valaki, és a nevére sem emlékszik.*
465. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-09-17 14:53:22
Üzenet elküldve: 2021-09-17 14:53:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*Kezdi azt gondolni, valami ördögi istenség eltűntette a várost és annak hiányát további úttal helyettesítette, mikor kezdi kiszúrni megfáradt szemével a város sziluettjét. Kis híján elsírná magát örömében, ha nem tudná, hogy még mindig sokat fog kelleni ballagnia a legközelebbi pihenőhelyig. Megköszörüli torkát, és gyorsított lépésekkel kezd haladni Arthenior felé. Nem vet most ügyet a festői vidékre, gondolatai mindössze azon forognak, fog e most találni egy olyan személyt, aki segítségére lesz. Ebben a hatalmas közösségben csak kell egy bölcs mágusmesternek lennie, ki eligazítaná! Vagy egy tanonc, ki ujjal mutatja neki a hozzájuk vezető utat. Csak ne kelljen még egyszer ennyit sétálnia.*
464. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-09-13 15:26:24
Üzenet elküldve: 2021-09-13 15:26:24
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
// Kereskedők nyomában //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
// Meireyla //
* A vörös támadása sikeres volt, mert a nő lábán sebet ejtett, viszont most Akaneun a sor. Szúr a karddal, amit hárítana a vörös még, de balszerencséjére rosszul hárít, mert a szúrás a így elvásik a kardján és egyenesen a feje irányába halad tovább. Éppen csak megkíméli az éppen maradt szemét, de mellette hosszú vérző fájdalmas seb marad. Ráadásul a kard markolata még egy erős ütéssel is jutalmazza. Ordítva zuhan ki a nyeregből. Szabad kezével vérző arcát tapogatja, fegyvere ott hever tőle pár méterre. Ezzel eldőlt a harc valószínűleg, mert ezek után Meireyla biztosan lefegyverzi teljesen. Ha egy kicsit összeszedte magát Baldur, akkor gonosz nevetést hallat.*
- Azt hiszed győztél te kúrva? Soha nem fogod megtalálni a mocskos kölykeidet. Már rég túladtam rajtuk. Ha tudnád, hogy sírtak a kis gyerekek, amikor felpakolták őket a szekerekre. Mostanra már ki tudja melyik városban lehetnek.* Tovább nevet a nő fájdalmán. Az, hogy itt mi történik a segítség érkezéséig az már csak kettejük ügye. Ha megérkeznek a lovasok, akkor elviszi majd őket a táborba, már ha a a vörös még életben lesz, mert ugyan sebe nem halálos, de szavai még lehetnek azok. Útközben röviden elmesélik neki a felderítők, hogy Urkomot milyen állapotban találták meg.*
// Ukrom //
* Az ork állapota javuló tendenciát mutat. Lassan kezd kitisztulni látása, de még most is szédül, meg mocskosul fáj a feje. Viszont fel már fel tud állni. Ha kicsit megmozgatja magát észre veheti, hogy páncélos ellenfele jó alaposan meg van kötözve, immáron páncél nélkül. Nagyon viszont nincs ideje foglalkozni vele, mert visszatérnek a táborba a többiek, köztük társa. Baldur vagy annak teste külön lovon érkezik. Ebből is láthatja, hogy a nő sikerrel járt, már ha lehet így fogalmazni.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
// Meireyla //
* A vörös támadása sikeres volt, mert a nő lábán sebet ejtett, viszont most Akaneun a sor. Szúr a karddal, amit hárítana a vörös még, de balszerencséjére rosszul hárít, mert a szúrás a így elvásik a kardján és egyenesen a feje irányába halad tovább. Éppen csak megkíméli az éppen maradt szemét, de mellette hosszú vérző fájdalmas seb marad. Ráadásul a kard markolata még egy erős ütéssel is jutalmazza. Ordítva zuhan ki a nyeregből. Szabad kezével vérző arcát tapogatja, fegyvere ott hever tőle pár méterre. Ezzel eldőlt a harc valószínűleg, mert ezek után Meireyla biztosan lefegyverzi teljesen. Ha egy kicsit összeszedte magát Baldur, akkor gonosz nevetést hallat.*
- Azt hiszed győztél te kúrva? Soha nem fogod megtalálni a mocskos kölykeidet. Már rég túladtam rajtuk. Ha tudnád, hogy sírtak a kis gyerekek, amikor felpakolták őket a szekerekre. Mostanra már ki tudja melyik városban lehetnek.* Tovább nevet a nő fájdalmán. Az, hogy itt mi történik a segítség érkezéséig az már csak kettejük ügye. Ha megérkeznek a lovasok, akkor elviszi majd őket a táborba, már ha a a vörös még életben lesz, mert ugyan sebe nem halálos, de szavai még lehetnek azok. Útközben röviden elmesélik neki a felderítők, hogy Urkomot milyen állapotban találták meg.*
// Ukrom //
* Az ork állapota javuló tendenciát mutat. Lassan kezd kitisztulni látása, de még most is szédül, meg mocskosul fáj a feje. Viszont fel már fel tud állni. Ha kicsit megmozgatja magát észre veheti, hogy páncélos ellenfele jó alaposan meg van kötözve, immáron páncél nélkül. Nagyon viszont nincs ideje foglalkozni vele, mert visszatérnek a táborba a többiek, köztük társa. Baldur vagy annak teste külön lovon érkezik. Ebből is láthatja, hogy a nő sikerrel járt, már ha lehet így fogalmazni.*
463. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-09-13 00:28:48
Üzenet elküldve: 2021-09-13 00:28:48
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Kereskedők nyomában //
*A támadása viszonylag jól sikerül. Ugyan túl komoly sérülést nem sikerül ejtenie a férfin, valamennyire csak-csak meggyengítette sebzésével, talán így egy kicsit könnyebb dolga lesz majd.
Azonban őt is találat éri, szerencsére csak egy kisebb vágás. Az adrenalintól fűtve először észre sem veszi, csak mikor a meleg vért érzi végigfolyni a lábán, akkor tekint le a combjára. Azonban igyekszik figyelmen kívül hagyni, hisz most másra kell koncentrálnia.
Erősen összpontosít, hogy a támadásokat ügyesen védje, minden tőle telhetőt megtesz.
A csapata hanagját ugyan tompán már hallja, nem lehetnek messze, de mire ideérnek még sok minden történhet. Meireyla legfőbb célja az, hogy megakadályozza a férfi szökését az erősítés megérkeztéig, még ha saját életével is kell ezért fizetnie.
Így aztán mielőtt még nagyon eltávolodnának, megpróbál még egy sebzést bevinni a férfinak. Azonban ha az hamarabb támad, akkor inkább a védekezést váalsztja.*
*A támadása viszonylag jól sikerül. Ugyan túl komoly sérülést nem sikerül ejtenie a férfin, valamennyire csak-csak meggyengítette sebzésével, talán így egy kicsit könnyebb dolga lesz majd.
Azonban őt is találat éri, szerencsére csak egy kisebb vágás. Az adrenalintól fűtve először észre sem veszi, csak mikor a meleg vért érzi végigfolyni a lábán, akkor tekint le a combjára. Azonban igyekszik figyelmen kívül hagyni, hisz most másra kell koncentrálnia.
Erősen összpontosít, hogy a támadásokat ügyesen védje, minden tőle telhetőt megtesz.
A csapata hanagját ugyan tompán már hallja, nem lehetnek messze, de mire ideérnek még sok minden történhet. Meireyla legfőbb célja az, hogy megakadályozza a férfi szökését az erősítés megérkeztéig, még ha saját életével is kell ezért fizetnie.
Így aztán mielőtt még nagyon eltávolodnának, megpróbál még egy sebzést bevinni a férfinak. Azonban ha az hamarabb támad, akkor inkább a védekezést váalsztja.*
462. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-09-10 09:21:16
Üzenet elküldve: 2021-09-10 09:21:16
Rang: Játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Kereskedők nyomában //
*A nagy semmibe meredve úgy dönt, csak egy pillanatra csukja be szemét. Hosszú pillanat lehetett, ugyanis arra eszmél fel, hogy valami italt erőltetnek le a torkán, de még nincs annyira magánál, hogy a körülményeket tisztesen fel tudja fogni. Rosszalló morgással próbálná lerázni magáról az idegen kezeket, de még arra is gyenge, hogy rájuk vegye homályos tekintetét. Csak arra tud gondolni, hogy mennyit kell sétálnia vajon lándzsájáért, mire eszmélete megint cserben hagyja. Az előző kis alvásokkal ellentétben a mostani hosszabb és kényelmesebb, de mire megint visszatér az élők világába, addigra kezdi megunni a folytonos sötétséget.
Ezen alkalommal most nem érzi a nap szúrását, de még a feje sajgása is enyhül, és mire többé-kevésbé összeszedi magát, valamint nem túl gyengéden megitatják, fel is fogja, miért: már nem kint fekszik az úton. Az éltető víz, na meg a kellő kötés sokat segít tudatán, még ha nem is látásán, és ezt egy rövid morgással tudatja is a világnak. Tekintve, hogy nem kínozzák, ráérősen kitalálja, hogy a városőrség volt olyan kedves, és fölszedte az orkot a porból, ahol ki volt ütve. Ami azt jelenti, forognak agyában lassan a kerekek, hogy azzal a kettő ágyúgolyó-töltelék banditákkal is elbánhattak végre. Hogy nehézpáncélos ellenfele hol van és hogy járt, azon nem tud sokat gondolkodni, mert feje megint elkezd tőle lüktetni. Egy ideig kiélvezi a csendet és békességet, majd megint elkezd gondolkodni, vagyis inkább aggódni. Reméli, hogy társa azért jobb állapotban van.*
*A nagy semmibe meredve úgy dönt, csak egy pillanatra csukja be szemét. Hosszú pillanat lehetett, ugyanis arra eszmél fel, hogy valami italt erőltetnek le a torkán, de még nincs annyira magánál, hogy a körülményeket tisztesen fel tudja fogni. Rosszalló morgással próbálná lerázni magáról az idegen kezeket, de még arra is gyenge, hogy rájuk vegye homályos tekintetét. Csak arra tud gondolni, hogy mennyit kell sétálnia vajon lándzsájáért, mire eszmélete megint cserben hagyja. Az előző kis alvásokkal ellentétben a mostani hosszabb és kényelmesebb, de mire megint visszatér az élők világába, addigra kezdi megunni a folytonos sötétséget.
Ezen alkalommal most nem érzi a nap szúrását, de még a feje sajgása is enyhül, és mire többé-kevésbé összeszedi magát, valamint nem túl gyengéden megitatják, fel is fogja, miért: már nem kint fekszik az úton. Az éltető víz, na meg a kellő kötés sokat segít tudatán, még ha nem is látásán, és ezt egy rövid morgással tudatja is a világnak. Tekintve, hogy nem kínozzák, ráérősen kitalálja, hogy a városőrség volt olyan kedves, és fölszedte az orkot a porból, ahol ki volt ütve. Ami azt jelenti, forognak agyában lassan a kerekek, hogy azzal a kettő ágyúgolyó-töltelék banditákkal is elbánhattak végre. Hogy nehézpáncélos ellenfele hol van és hogy járt, azon nem tud sokat gondolkodni, mert feje megint elkezd tőle lüktetni. Egy ideig kiélvezi a csendet és békességet, majd megint elkezd gondolkodni, vagyis inkább aggódni. Reméli, hogy társa azért jobb állapotban van.*
461. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-09-04 17:08:31
Üzenet elküldve: 2021-09-04 17:08:31
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
// Kereskedők nyomában //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
// Meireyla //
* A szavak egyikőjüknek sem segítenek, de egy kis előjáték gyanánt megteszi a dobálásuk. Viszont eljött a tettek ideje, amit egy meglepetés támadással indít a vörös. Már elég közel jár lévén, hogy kicsi a távolság kettejük között, amikor a nő elhajítja felé a tőrt. Közben máris ugrat félre, hogy elkerülje a támadást, ha a tőrök kudarcot vallanának. Szerencsés napja, van az elhajított fegyver húst ér, ami nem más, mint ellenfele fegyvert forgató válla. Felszisszen és megtörik a lendülete, de az elkezdett támadást ettől még igyekszik befejezni. Az ő pengéje is húst, mondjuk éppen csak lecsúszik a vágás, így csak a combját érit. Csupán egy könnyebb sérülésről van szó, semmi többről. Fájni fáj, meg vérzik is, de ebbe még nem fog belehalni egy olyan erős nő, mint ő.*
- Kúrva!* Rántja ki a tőrt karjából, majd azzal az erővel löki is a porba. Dühtől parázsló tekintettel veti magát a Meireylára. Fegyverét immár baljában tartja, mert a másik karját nehezen tudja használni. Ettől még viszont komolyan kell venni. Ezt az is bizonyítja, hogy a felé száguldó pengét, csak éppen sikerült kivédenie. Mivel lóról küzdenek, ezért esetenként csak egy csapást képesek bevinni. Most még mielőtt eltávolodnának egymástól van esélye a nőnek lecsapni rá. Közben a távolban már hallani lehet az erősítés érkezését, ámbár még jócskán van távolság, szóval nem lankadhat a figyelem.*
// Erősítés: 3 kör múlva //
// Ukrom //
* Amíg Akaneu Baldurral küszködik, addig Ukrom pontot tesz saját párbaja végére, csak ebben annyi a probléma, hogy ő is kap egy szép pontot a fejére. Ugyan nincs tisztában már vele, de marha nagy szerencséje van, hogy még korábban a földre küldte a páncélost. Az ugyanis már hiába tapogat oldalán lévő kis táskája után, mivel az ott található zöld ital szilánkjaira tőrt szét. Az ideérkező felderítőknek már semmi dolga. Ketten maradnak itt a többiek indulnak tovább, hogy elkapják a vöröst. Ukrom, ha kába is, de érezheti, hogy valamit a szájába nyomnak és letöltik a torkán. Érezni éppen nem érez semmit, mert sebei ugyan begyógyultak, de az ütéstől még mindig ugyan úgy kegyetlenül lüktet a feje. El is ájul, mert legközelebb, amikor magához tér, akkor már kötést hideg vizes kötést érezhet a fején. A látása is elég tompa. Egy elmosódott alak valamit a szájába gyömöszöl, amiből hűsítő hideg víz árad. Teste köszöni az életető vizet, mert úgy ki van már száradva, mint a wegtoreni sivatag.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
// Meireyla //
* A szavak egyikőjüknek sem segítenek, de egy kis előjáték gyanánt megteszi a dobálásuk. Viszont eljött a tettek ideje, amit egy meglepetés támadással indít a vörös. Már elég közel jár lévén, hogy kicsi a távolság kettejük között, amikor a nő elhajítja felé a tőrt. Közben máris ugrat félre, hogy elkerülje a támadást, ha a tőrök kudarcot vallanának. Szerencsés napja, van az elhajított fegyver húst ér, ami nem más, mint ellenfele fegyvert forgató válla. Felszisszen és megtörik a lendülete, de az elkezdett támadást ettől még igyekszik befejezni. Az ő pengéje is húst, mondjuk éppen csak lecsúszik a vágás, így csak a combját érit. Csupán egy könnyebb sérülésről van szó, semmi többről. Fájni fáj, meg vérzik is, de ebbe még nem fog belehalni egy olyan erős nő, mint ő.*
- Kúrva!* Rántja ki a tőrt karjából, majd azzal az erővel löki is a porba. Dühtől parázsló tekintettel veti magát a Meireylára. Fegyverét immár baljában tartja, mert a másik karját nehezen tudja használni. Ettől még viszont komolyan kell venni. Ezt az is bizonyítja, hogy a felé száguldó pengét, csak éppen sikerült kivédenie. Mivel lóról küzdenek, ezért esetenként csak egy csapást képesek bevinni. Most még mielőtt eltávolodnának egymástól van esélye a nőnek lecsapni rá. Közben a távolban már hallani lehet az erősítés érkezését, ámbár még jócskán van távolság, szóval nem lankadhat a figyelem.*
// Erősítés: 3 kör múlva //
// Ukrom //
* Amíg Akaneu Baldurral küszködik, addig Ukrom pontot tesz saját párbaja végére, csak ebben annyi a probléma, hogy ő is kap egy szép pontot a fejére. Ugyan nincs tisztában már vele, de marha nagy szerencséje van, hogy még korábban a földre küldte a páncélost. Az ugyanis már hiába tapogat oldalán lévő kis táskája után, mivel az ott található zöld ital szilánkjaira tőrt szét. Az ideérkező felderítőknek már semmi dolga. Ketten maradnak itt a többiek indulnak tovább, hogy elkapják a vöröst. Ukrom, ha kába is, de érezheti, hogy valamit a szájába nyomnak és letöltik a torkán. Érezni éppen nem érez semmit, mert sebei ugyan begyógyultak, de az ütéstől még mindig ugyan úgy kegyetlenül lüktet a feje. El is ájul, mert legközelebb, amikor magához tér, akkor már kötést hideg vizes kötést érezhet a fején. A látása is elég tompa. Egy elmosódott alak valamit a szájába gyömöszöl, amiből hűsítő hideg víz árad. Teste köszöni az életető vizet, mert úgy ki van már száradva, mint a wegtoreni sivatag.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1292-1311