Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 64 (1261. - 1280. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1280. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2026-01-16 12:09:59
Üzenet elküldve: 2026-01-16 12:09:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Naplemente//
*Mondani nem mond már semmit Yvon magyarázatát követően, de gondolni azért gondol. Ő sem lopott már régóta, de ez nem jelenti azt, hogy nem is fog soha többé, s ez minden bizonnyal a férfire is igaz, így továbbra is felmentve érzi magát korábbi ígérete alól.
Az út további részében sem hisztizik, akkor sem, mikor a feneke már fáj a nyeregben ülve, és akkor sem, mikor a lábai már annyira fáznak, hogy alig érzi őket. Kíávncsisága felülmúl minden kínt, hisz végre láthatja a világot, az egymás után sorban következő falvakat, még a főút is tetszik neki a maga módján. Hogy korábban letértek róla, annak nem tulajdonít sok jelentőséget, nem is vonja emiatt kérdőre társát, talán nem is tudja, hogy nem ez az út a legrövidebb. Mindezek ellenére a hosszú vándorlás megviseli a lányt, aki a város közelébe érve tűréshatárának végéhez közeleg. Hiába a takaró, most már rendesen vacog, fejét Yvon vállán pihenteti, karjai pedig már nem kapaszkodnak olyan erősen az előtte ülő derekába, mint korábban. Csoda, hogy még nem nyomta el az álom.*
- Jó. Már fázom, éhes vagyok és fáradt. *Azért megérkeznek azok a panaszkodó szavak, de csak halkan, motyogva, egyáltalán nem hisztisen, csupán amolyan tényként közölve.*
- Költözöm? *Kérdez vissza a számára furcsán hangzó szóra, mikor Yvon a fogadót említi. Nem gondolt rá, hogy ide vagy bárhová tudna költözni, sőt, igazából azt sem tudja, hogy mihez kezd majd itt azon kívül, hogy megpróbálja valakivel levetetni a bilincseit.*
- Ah… Annyira jó lesz! *Lelkesedik kissé, ahogy már maga előtt látja a vöröses színben izzó kandalló finom melegét, de közben egyre rosszabbul bírja az utat.*
- Lehet, hogy elalszom, Yvon… *Mondja, és ha egyedül volna most idekint, bizonyára ezek volnának azok a pillanatok, mikor minden erejét elvesztve hunyná le a szemeit, és fagyna meg idekint a hidegben, de szerencsére nincs egyedül. Életében először van, ki vigyázzon rá.*
*Mondani nem mond már semmit Yvon magyarázatát követően, de gondolni azért gondol. Ő sem lopott már régóta, de ez nem jelenti azt, hogy nem is fog soha többé, s ez minden bizonnyal a férfire is igaz, így továbbra is felmentve érzi magát korábbi ígérete alól.
Az út további részében sem hisztizik, akkor sem, mikor a feneke már fáj a nyeregben ülve, és akkor sem, mikor a lábai már annyira fáznak, hogy alig érzi őket. Kíávncsisága felülmúl minden kínt, hisz végre láthatja a világot, az egymás után sorban következő falvakat, még a főút is tetszik neki a maga módján. Hogy korábban letértek róla, annak nem tulajdonít sok jelentőséget, nem is vonja emiatt kérdőre társát, talán nem is tudja, hogy nem ez az út a legrövidebb. Mindezek ellenére a hosszú vándorlás megviseli a lányt, aki a város közelébe érve tűréshatárának végéhez közeleg. Hiába a takaró, most már rendesen vacog, fejét Yvon vállán pihenteti, karjai pedig már nem kapaszkodnak olyan erősen az előtte ülő derekába, mint korábban. Csoda, hogy még nem nyomta el az álom.*
- Jó. Már fázom, éhes vagyok és fáradt. *Azért megérkeznek azok a panaszkodó szavak, de csak halkan, motyogva, egyáltalán nem hisztisen, csupán amolyan tényként közölve.*
- Költözöm? *Kérdez vissza a számára furcsán hangzó szóra, mikor Yvon a fogadót említi. Nem gondolt rá, hogy ide vagy bárhová tudna költözni, sőt, igazából azt sem tudja, hogy mihez kezd majd itt azon kívül, hogy megpróbálja valakivel levetetni a bilincseit.*
- Ah… Annyira jó lesz! *Lelkesedik kissé, ahogy már maga előtt látja a vöröses színben izzó kandalló finom melegét, de közben egyre rosszabbul bírja az utat.*
- Lehet, hogy elalszom, Yvon… *Mondja, és ha egyedül volna most idekint, bizonyára ezek volnának azok a pillanatok, mikor minden erejét elvesztve hunyná le a szemeit, és fagyna meg idekint a hidegben, de szerencsére nincs egyedül. Életében először van, ki vigyázzon rá.*
1279. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2026-01-15 19:54:16
Üzenet elküldve: 2026-01-15 19:54:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Naplemente//
* Hát erre a visszavágásra nem számított! Vissza akarna vágni, de úgy érzi, hiába próbálná meg meggyőzni a lányt. Inkább meg sem szólal, csak a szemét forgatja, és felsegíti őt Sárkány hátára. Aztán ő is felugrik rá, és csak ott hangzik el egy rövid válasz tőle. *
– Jó, de én már megbántam, és nem szoktam. Mármint lopni. * Ez így valóban igaz. Mostanság gyakrabban lopják meg őt, mint ő másokat. Habár épp az imént vallotta be, hogy hazudni azt még mindig szokott, így Maavie nem tudhatja, hogy ez most az volt-e? Viszont ahelyett, hogy ezt tovább tárgyalnák, inkább elindulnak. Ahogy azt ígérte, nemsokára elérik a folyót, ahol megölti kulacsát, de ezután jó ideig már csak a falvakban állnak meg rövid pihenőket tartani. Név szerint: Sziritán után Homogyhegyen, majd Vadászlakott. Utána pedig már a szél és a jószerencse viszi őket messze. A nap már lemenőben van, ahogy visszatérnek a főútra. Hogy eleve miért tértek le? Nos, ennek talán Yvon az egyetlen tudója, és hacsak Maavienek nem tűnik fel, nem fogja szóvá tenni. Amúgy is, gyakorlatilag ugyanannyi az út Vadászlak felé, mint Szántáshát felé.
Már az út utolsó harmadánál tartanak, de ez aligha enyhít fáradtságukon. Yvon kimerült, és csak képzelni tudja, hogy Maavie hogy érzi magát ennyi út után. Ő sem emlékezett rá, hogy ilyen messze van a város, hiszen legutóbb csak az út felét kellett megtennie; Szántáshátról a Kikötőbe. *
– Már nincs nagyon messze. * Próbálja tartani a reményt inkább magában, mintsem a lányban. Ma már biztosan nem mennek a kovácshoz, de holnap lehet róla szó. Csak kell egy jó fedősztori, hogy ne a városőrök vigyék el Maaviet, amint meglátják a bilincseit. Egyelőre nem talált ki ilyet, bár az is lehet, hogy ez esetben az őszinteség a legjobb esélyük. Most inkább nem is akar ezen gondolkodni, hanem egy jó meleg vacsorán, és puha ágyon a Pegazusban. Illetve azon, hogy végre lerúgja magáról bő két napja hordott cipőit. A terv egyik felét Maavievel is megosztja. *
– Van egy fogadó a város szélén. A Pegazus fogadó. Sokat fogsz róla hallani, ha a városba költözöl. Na, ott fogunk megszállni ma este. Holnap pedig elviszlek a kovácshoz, ha úgy jó neked. * Nem lát semmi problémát a tervben, és nem látja, Maavie miért ne akarná, hogy így legyen, ahogy mondja. Bár ami Yvont illeti, egy ilyen hosszú út után biztos nem fog holnap olyan korán kelni, mint a mai nap. *
– Képzeld, milyen jó meleg lesz ott a tűz körül. Már csak néhány mérföld…
* Hát erre a visszavágásra nem számított! Vissza akarna vágni, de úgy érzi, hiába próbálná meg meggyőzni a lányt. Inkább meg sem szólal, csak a szemét forgatja, és felsegíti őt Sárkány hátára. Aztán ő is felugrik rá, és csak ott hangzik el egy rövid válasz tőle. *
– Jó, de én már megbántam, és nem szoktam. Mármint lopni. * Ez így valóban igaz. Mostanság gyakrabban lopják meg őt, mint ő másokat. Habár épp az imént vallotta be, hogy hazudni azt még mindig szokott, így Maavie nem tudhatja, hogy ez most az volt-e? Viszont ahelyett, hogy ezt tovább tárgyalnák, inkább elindulnak. Ahogy azt ígérte, nemsokára elérik a folyót, ahol megölti kulacsát, de ezután jó ideig már csak a falvakban állnak meg rövid pihenőket tartani. Név szerint: Sziritán után Homogyhegyen, majd Vadászlakott. Utána pedig már a szél és a jószerencse viszi őket messze. A nap már lemenőben van, ahogy visszatérnek a főútra. Hogy eleve miért tértek le? Nos, ennek talán Yvon az egyetlen tudója, és hacsak Maavienek nem tűnik fel, nem fogja szóvá tenni. Amúgy is, gyakorlatilag ugyanannyi az út Vadászlak felé, mint Szántáshát felé.
Már az út utolsó harmadánál tartanak, de ez aligha enyhít fáradtságukon. Yvon kimerült, és csak képzelni tudja, hogy Maavie hogy érzi magát ennyi út után. Ő sem emlékezett rá, hogy ilyen messze van a város, hiszen legutóbb csak az út felét kellett megtennie; Szántáshátról a Kikötőbe. *
– Már nincs nagyon messze. * Próbálja tartani a reményt inkább magában, mintsem a lányban. Ma már biztosan nem mennek a kovácshoz, de holnap lehet róla szó. Csak kell egy jó fedősztori, hogy ne a városőrök vigyék el Maaviet, amint meglátják a bilincseit. Egyelőre nem talált ki ilyet, bár az is lehet, hogy ez esetben az őszinteség a legjobb esélyük. Most inkább nem is akar ezen gondolkodni, hanem egy jó meleg vacsorán, és puha ágyon a Pegazusban. Illetve azon, hogy végre lerúgja magáról bő két napja hordott cipőit. A terv egyik felét Maavievel is megosztja. *
– Van egy fogadó a város szélén. A Pegazus fogadó. Sokat fogsz róla hallani, ha a városba költözöl. Na, ott fogunk megszállni ma este. Holnap pedig elviszlek a kovácshoz, ha úgy jó neked. * Nem lát semmi problémát a tervben, és nem látja, Maavie miért ne akarná, hogy így legyen, ahogy mondja. Bár ami Yvont illeti, egy ilyen hosszú út után biztos nem fog holnap olyan korán kelni, mint a mai nap. *
– Képzeld, milyen jó meleg lesz ott a tűz körül. Már csak néhány mérföld…
1278. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2026-01-02 10:39:37
Üzenet elküldve: 2026-01-02 10:39:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
* Bürkös hátán koslat, mert koslatni oly' jó. Dänkijinkilinkilinkilinkij néhány órája van úton, eddig semmi érdekeset nem talált, legfeljebb néhány útszéli követ és füvet. Ha emlékezete nem csal, némelyikből még varázsitalokat is főzhetne, de nem biztos, hogy melyikből mit, na meg aztán nem is azért jött el a városból, hogy gazokat keressen a susnyásban; hanem, hogy kiszellőztesse a fejét és kalandokra leljen. Dänkijinkilinkilinkilinkij ugyan nem tudja ezt magáról, de rendkívül bátor tündér. Vagy csak naiv. Ám a kettő nem is feltétlenül zárja ki egymást. Mindenesetre egyáltalán nem fél így egymagában (igaz, ott van neki Bürkös, hogy megvédje). Ahogy megy, mendegél az úton, szembe jön vele néhány utazó, akiktől rövid szóváltás után megtudja, hogy nem messze innen van egy hely, amit Szarvasligetnek neveznek. Dänkijinkilinkilinkilinkij megköszöni a tippet, és lelkesen indul tovább. Szeretne szarvasokat látni. *
1277. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-12-29 12:33:22
Üzenet elküldve: 2025-12-29 12:33:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Új utak//
* Úgy tűnik, hamar rövidre zárják annak a kérdését, hogy ki megy a piacra. Ez pedig komoly gyötrelmeket okoz a fiatal félvérnek, mert nem tudja, hogy most mitévő legyen. Hosszas rágódás, és egész estés álmatlan forgolódás után hossza meg a döntést, a szeme alatt óriási táskákkal. Kicsit ködösek a gondolatai, ahogy a listát írja. Végül az elkészült művet nézve megcsóválja a fejét, és kihúz néhány dolgot belőle. Ezeket vékony vonallal húzza át, szóval teljes mértékben olvasható, ami alatta van. Kicsit facsarja a szívét a bűntudat, hogy nem satírozza ki az egészet, hogy a nyomát is eltörölje, de azzal nyugtatja magát, hogy így Caelrilnek megvan a lehetősége rá, hogy maga döntsön, megveszi az áthúzott holmit, vagy sem. Végül a lista az alábbi módon néz ki:
Piacról_
---Egzotikus fűszerek----
---Gránit mozsár---
---Vasháromláb---
Üst
Zsír
Acél és kova
Agyagedény
Cukor
Ecet
Fazék/lábas
Hús, szárított
Kenyér
Kolompér (5 kg zsákban)
Közönséges hal
Liszt (1 kg)
---Mérleg---
Nyers hús, 3 kg
Pikkely rizs (1 kg)
Sajt, 1 kg
Sótömb (1 kg)
Szökő bab (1 kg)
Fa mozsár
A listát nézve tudja, hogy rengeteg dolgot írt fel, ezért kénytelen még egy olyan dolgot megtenni, ami nehezére esik. Letesz egy olyan erszényt, amit az elf még sosem láthatott nála, és ha van esze, akkor rájön, hogy ennek a megszerzéséhez köze lehet annak, hogy előző nap a városban járt. Persze ez egy olyan dolog, amiről ha nem muszáj, nem beszél. De ha Caelril Vaellisalia megszámolja, akkor 677 aranyat
talál benne. *
* Úgy tűnik, hamar rövidre zárják annak a kérdését, hogy ki megy a piacra. Ez pedig komoly gyötrelmeket okoz a fiatal félvérnek, mert nem tudja, hogy most mitévő legyen. Hosszas rágódás, és egész estés álmatlan forgolódás után hossza meg a döntést, a szeme alatt óriási táskákkal. Kicsit ködösek a gondolatai, ahogy a listát írja. Végül az elkészült művet nézve megcsóválja a fejét, és kihúz néhány dolgot belőle. Ezeket vékony vonallal húzza át, szóval teljes mértékben olvasható, ami alatta van. Kicsit facsarja a szívét a bűntudat, hogy nem satírozza ki az egészet, hogy a nyomát is eltörölje, de azzal nyugtatja magát, hogy így Caelrilnek megvan a lehetősége rá, hogy maga döntsön, megveszi az áthúzott holmit, vagy sem. Végül a lista az alábbi módon néz ki:
Piacról_
---Egzotikus fűszerek----
---Gránit mozsár---
---Vasháromláb---
Üst
Zsír
Acél és kova
Agyagedény
Cukor
Ecet
Fazék/lábas
Hús, szárított
Kenyér
Kolompér (5 kg zsákban)
Közönséges hal
Liszt (1 kg)
---Mérleg---
Nyers hús, 3 kg
Pikkely rizs (1 kg)
Sajt, 1 kg
Sótömb (1 kg)
Szökő bab (1 kg)
Fa mozsár
A listát nézve tudja, hogy rengeteg dolgot írt fel, ezért kénytelen még egy olyan dolgot megtenni, ami nehezére esik. Letesz egy olyan erszényt, amit az elf még sosem láthatott nála, és ha van esze, akkor rájön, hogy ennek a megszerzéséhez köze lehet annak, hogy előző nap a városban járt. Persze ez egy olyan dolog, amiről ha nem muszáj, nem beszél. De ha Caelril Vaellisalia megszámolja, akkor 677 aranyat
talál benne. *
1276. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-12-28 10:40:34
Üzenet elküldve: 2025-12-28 10:40:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Új utak//
//Tetoválás +1//
*Küzdelmes dolog olykor még a köszönet kinyilvánítása is. Be-bevillan, hogy talán fejlődnie kellene bizonyos dolgokban, de eddig is rendkívül jól elvolt a magányában, s amikor dolgoznia kellett, az úgyis megkövetelte a hazug simulékonyságot. De amióta nem kap megbízásokat, amióta elzárta magát ettől, azóta alig éri inger. Meg lehet ugyan szokni, túlzottan is. Páncélként vonja körbe az igénye az egyedüllétre, s ebben repesztett lyukat a kölyök. Néha képes és kikukucskál rajta, mi több, a hangja is kiszűrődik a résből. Nem is olyan kevésszer. Voltak pedig idők, hogy csak azért dolgoztatta meg a hangszálait, mert maga sem tudta, hogy képeznek-e még hangot.
Szívesen teszi rendbe maga körül a dolgokat is. Egy ilyen, még szinte omladozó, toldozott-foltozott helyen rendet tatani nem egyszerű egyébként sem, nem kifejezetten kedveli, ha tovább romlik a helyzet a koszos edényektől, netán az általa szertehagyott eszközöktől. Egy keveset ül még a gondolatain, majd megszólal.*
- Megyek én.
*Talán színesebb volt a gondolati világ, mint amit kiejtett a száján, de egy hümmentésnél mégis többre tellett. *
- Írd össze, hogy mi kell. *Teszi még hozzá, újra. Nem akar a másik helyett gondolkodni, esetleg csak kiegészíteni a listát, ami minden bizonnyal tele lesz résekkel, mert nem fogja merni betölteni az arany dolga miatt. Míg Samyrn nem tudja milyen, ha van, addig Ril szemernyit sem értékeli, hogy ki van tömve az erszénye.
Hogy mikor körmöli le a másik, számára mindegy. Az estét, ha alvással és kezei pihentetésével akarta is tölteni, hát a felsejlő gondolatok arra intik, hogy gyakorolnia kell. Újfent előszedi hát a tégelyeit, a disznóbőrt, de nem azért, hogy bármit is ábrázoljon rajta, hanem hogy rendet tegyen a mozdulataiban. Nem forma kell most, nem jelentés, csak ismétlés. A bőrfelületet gyorsan benedvesíti, épp annyira, hogy ne porladjon a szúrás alatt, majd a masszát hígabbra keveri, mint máskor, hogy azonnal megmutassa, hol hibázik a kéz. Pöttyökkel kezd, egymástól egyenlő távolságra, sorban, figyelve, melyik csúszik el fél hajszálnyit, melyik mélyebb a kelleténél. Nem javítja ki rögtön, hagyja, hogy lássa a különbséget. Vonalakat húz utánuk, rövideket, majd hosszabbakat, hol lassítva, hol szándékosan gyorsabban, hogy érezze, mikor kezd remegni a csukló.
A tű újra és újra megmerül, a festék állagát ellenőrzi, mert a túl sűrű elfedi a hibát, a túl híg pedig kegyetlenül kiadja. Árnyékokat gyakorol egymás mellé, rétegezve, letörölve, visszatérve ugyanarra a pontra, míg a kéz engedelmeskedni nem kezd. A fájdalom tompa, ismerős, nem foglalkozik vele; most nem alkot, hanem fegyelmez. Addig nem hagyja abba, míg a pontok újra egyformák nem lesznek. Fél estébe telik, hogy újra bársonyborítás takarja a bronztűt. Csak eztán hajlandó nyugovóra térni, de így is ébred a virradattal, s ha kapott listát, hát nadrágja oldalzsebébe tűri, majd lemondó sóhajjal zárja be maga mögött az ajtót. A piac gondolata felér egy akasztással. Bár belegondolva az utóbbi biztosan kellemesebb.*
//Tetoválás +1//
*Küzdelmes dolog olykor még a köszönet kinyilvánítása is. Be-bevillan, hogy talán fejlődnie kellene bizonyos dolgokban, de eddig is rendkívül jól elvolt a magányában, s amikor dolgoznia kellett, az úgyis megkövetelte a hazug simulékonyságot. De amióta nem kap megbízásokat, amióta elzárta magát ettől, azóta alig éri inger. Meg lehet ugyan szokni, túlzottan is. Páncélként vonja körbe az igénye az egyedüllétre, s ebben repesztett lyukat a kölyök. Néha képes és kikukucskál rajta, mi több, a hangja is kiszűrődik a résből. Nem is olyan kevésszer. Voltak pedig idők, hogy csak azért dolgoztatta meg a hangszálait, mert maga sem tudta, hogy képeznek-e még hangot.
Szívesen teszi rendbe maga körül a dolgokat is. Egy ilyen, még szinte omladozó, toldozott-foltozott helyen rendet tatani nem egyszerű egyébként sem, nem kifejezetten kedveli, ha tovább romlik a helyzet a koszos edényektől, netán az általa szertehagyott eszközöktől. Egy keveset ül még a gondolatain, majd megszólal.*
- Megyek én.
*Talán színesebb volt a gondolati világ, mint amit kiejtett a száján, de egy hümmentésnél mégis többre tellett. *
- Írd össze, hogy mi kell. *Teszi még hozzá, újra. Nem akar a másik helyett gondolkodni, esetleg csak kiegészíteni a listát, ami minden bizonnyal tele lesz résekkel, mert nem fogja merni betölteni az arany dolga miatt. Míg Samyrn nem tudja milyen, ha van, addig Ril szemernyit sem értékeli, hogy ki van tömve az erszénye.
Hogy mikor körmöli le a másik, számára mindegy. Az estét, ha alvással és kezei pihentetésével akarta is tölteni, hát a felsejlő gondolatok arra intik, hogy gyakorolnia kell. Újfent előszedi hát a tégelyeit, a disznóbőrt, de nem azért, hogy bármit is ábrázoljon rajta, hanem hogy rendet tegyen a mozdulataiban. Nem forma kell most, nem jelentés, csak ismétlés. A bőrfelületet gyorsan benedvesíti, épp annyira, hogy ne porladjon a szúrás alatt, majd a masszát hígabbra keveri, mint máskor, hogy azonnal megmutassa, hol hibázik a kéz. Pöttyökkel kezd, egymástól egyenlő távolságra, sorban, figyelve, melyik csúszik el fél hajszálnyit, melyik mélyebb a kelleténél. Nem javítja ki rögtön, hagyja, hogy lássa a különbséget. Vonalakat húz utánuk, rövideket, majd hosszabbakat, hol lassítva, hol szándékosan gyorsabban, hogy érezze, mikor kezd remegni a csukló.
A tű újra és újra megmerül, a festék állagát ellenőrzi, mert a túl sűrű elfedi a hibát, a túl híg pedig kegyetlenül kiadja. Árnyékokat gyakorol egymás mellé, rétegezve, letörölve, visszatérve ugyanarra a pontra, míg a kéz engedelmeskedni nem kezd. A fájdalom tompa, ismerős, nem foglalkozik vele; most nem alkot, hanem fegyelmez. Addig nem hagyja abba, míg a pontok újra egyformák nem lesznek. Fél estébe telik, hogy újra bársonyborítás takarja a bronztűt. Csak eztán hajlandó nyugovóra térni, de így is ébred a virradattal, s ha kapott listát, hát nadrágja oldalzsebébe tűri, majd lemondó sóhajjal zárja be maga mögött az ajtót. A piac gondolata felér egy akasztással. Bár belegondolva az utóbbi biztosan kellemesebb.*
1275. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-12-27 21:39:00
Üzenet elküldve: 2025-12-27 21:39:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Vezeklés//
*Amint átlépi a város határát, vágtázásra ösztökéli a lovát, és anélkül hagyja maga mögött Artheniort, hogy bárkinek is szólt volna a távozásáról. Egyáltalán nem gondol most erre, elméjét beborítja egyfajta sötét köd, melytől csak akkor szabadulhat, ha megbizonyosodott arról, hogy újabb hibája ellenére az Arctalan még mindig ugyanúgy szereti őt. Akinek nagyon nem akar a szemeibe nézni, az Yillith, merthogy tőle kapta az utasítást, amit végül képtelen volt végrehajtani. Még szerencse, hogy a félistenek nem ugranak csak úgy ki minden második bokorból.
Árnyékot rendesen hajtja, patái hangosan kopognak, ahogy vágtázva felverik az út porát. Addig nem is tervez lassítani, míg el nem éri a falvakat.*
*Amint átlépi a város határát, vágtázásra ösztökéli a lovát, és anélkül hagyja maga mögött Artheniort, hogy bárkinek is szólt volna a távozásáról. Egyáltalán nem gondol most erre, elméjét beborítja egyfajta sötét köd, melytől csak akkor szabadulhat, ha megbizonyosodott arról, hogy újabb hibája ellenére az Arctalan még mindig ugyanúgy szereti őt. Akinek nagyon nem akar a szemeibe nézni, az Yillith, merthogy tőle kapta az utasítást, amit végül képtelen volt végrehajtani. Még szerencse, hogy a félistenek nem ugranak csak úgy ki minden második bokorból.
Árnyékot rendesen hajtja, patái hangosan kopognak, ahogy vágtázva felverik az út porát. Addig nem is tervez lassítani, míg el nem éri a falvakat.*
1274. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-12-26 13:52:01
Üzenet elküldve: 2025-12-26 13:52:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Új utak//
* A vacsora végeztével boldogan dől hátra a székben, engedve magának annyi lustaságot, hogy végignézze, ahogy a házigazda összeszedi a tányérokat, és elviszi, hogy elmossa azokat. Egy kis hang a fejében noszogatja, hogy szóljon rá, és ne engedje, ez is olyan dolog, amit neki kellene megtennie, de a jóllakottság és a fáradtság kettőse győzedelmeskedik a hang fölött. És ha ez nem lenne elég, még ott van a tény is, hogy az elf olyat mondott, amit ismeretük során most először. Nem tudja hova tenni a két szót, szócskát, ami elhagyta a másik száját. Még soha semmit nem köszöntek meg neki, főleg nem olyan dolgot, amiért ő tartozik igazán köszönettel. Ez egészen belé is fojtja a szót, úgyhogy az elhangzó szavakra csak bólint. *
- Rendben. Gondolod visszaérünk, mire a munkások kezdenek? * Teszi fel a kérdést, és be kell lássa, hogy valótlan olyan hamar megjárják a várost. Még ha lóval lennének, talán képesek lennének rá, de gyalogszerrel igazán nehézkes. Főleg, hogy a bódék a piacon nem nyitnak sokkal korábban, mint hogy az első munkások megérkezni szoktak. Nagyot sóhajt, mert úgy tűnik, egyikük itthon kell maradjon. *
- Ha megmondod mi kell a piacról, elhozom. * Ajánlkozik, bár ő is tudja, hogy ha nehéz holmikat kell venni, akkor Caelrilnek sokkal jobb esélyei vannak, hogy azokat minél hamarabb hazahozza. Bár valamennyit fejlődött fizikumát tekintve, még mindig gyengék a karjai, és remegnek a legkisebb súlyoktól is. Ha nem lenne olyan sovány, akkor talán még saját testsúlyát se bírnák el. Persze testi erejét továbbra is képes elhatározottsággal, és konoksággal pótolni. Ha kell, egész nap rohangál a város, és a birtok között, csak néha állva meg, hogy egy kicsit meghalljon. *
* A vacsora végeztével boldogan dől hátra a székben, engedve magának annyi lustaságot, hogy végignézze, ahogy a házigazda összeszedi a tányérokat, és elviszi, hogy elmossa azokat. Egy kis hang a fejében noszogatja, hogy szóljon rá, és ne engedje, ez is olyan dolog, amit neki kellene megtennie, de a jóllakottság és a fáradtság kettőse győzedelmeskedik a hang fölött. És ha ez nem lenne elég, még ott van a tény is, hogy az elf olyat mondott, amit ismeretük során most először. Nem tudja hova tenni a két szót, szócskát, ami elhagyta a másik száját. Még soha semmit nem köszöntek meg neki, főleg nem olyan dolgot, amiért ő tartozik igazán köszönettel. Ez egészen belé is fojtja a szót, úgyhogy az elhangzó szavakra csak bólint. *
- Rendben. Gondolod visszaérünk, mire a munkások kezdenek? * Teszi fel a kérdést, és be kell lássa, hogy valótlan olyan hamar megjárják a várost. Még ha lóval lennének, talán képesek lennének rá, de gyalogszerrel igazán nehézkes. Főleg, hogy a bódék a piacon nem nyitnak sokkal korábban, mint hogy az első munkások megérkezni szoktak. Nagyot sóhajt, mert úgy tűnik, egyikük itthon kell maradjon. *
- Ha megmondod mi kell a piacról, elhozom. * Ajánlkozik, bár ő is tudja, hogy ha nehéz holmikat kell venni, akkor Caelrilnek sokkal jobb esélyei vannak, hogy azokat minél hamarabb hazahozza. Bár valamennyit fejlődött fizikumát tekintve, még mindig gyengék a karjai, és remegnek a legkisebb súlyoktól is. Ha nem lenne olyan sovány, akkor talán még saját testsúlyát se bírnák el. Persze testi erejét továbbra is képes elhatározottsággal, és konoksággal pótolni. Ha kell, egész nap rohangál a város, és a birtok között, csak néha állva meg, hogy egy kicsit meghalljon. *
1273. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-12-25 19:39:24
Üzenet elküldve: 2025-12-25 19:39:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Új utak//
*Néhány csepp hull vissza a tálba, s mintha csak az mozogna semmi más. Ril megdermedve figyeli a szavakat, mintha rettentően fontos információval szolgálna most Samyrn. És az is. Hogy van növény a világban, amit nem ismer, az olyasmi, ami megérdemli az osztatlan figyelmét. Sejti, hogy mágia az egész, na de ha nem, ha valami ismeretlen, messzeföldről hozott tudatmódosító, aminek kitudja hányféle hatása van még, akkor most az éj leple alatt indul neki, hogy hozzon leveleket, hajtásokat, derengő fagyöngyöket. De aztán kiderül, hogy nem több annál, amit gondolt, csupán félreértette.*
- Mhm. *Bólogat végül, az életre kelt kőszobor, s folytatja a mohó falatozást.* - Mekkora hülyeség. *Mondja az ítéletet, bár sosem mondta el a miértet, minden, mi mágiához köthető, az jó nem lehet a szemében.
Az újabb, századik figyelmeztetésre szúrósan néz a kölyökre. Csak nézi, majd megingatja a fejét, mint aki haragos, de aztán haloványan felnevet. Érti ő a viccet, s talán már eltelt annyi idő, hogy olykor a szerencsétlenségén is tud nevetni.
Pakolászásba kezd, s mikor elveszi Samyrntól a tálat, amaz megköszöni az ételt. Nem érti, hogy miért. Hiszen köze sincs az egészhez. Hogy pénzt költ ezen dolgokra, számára semmiség. Azzal nem ad... sőt, túl sokat vett el azért, hogy legyen aranya. Egy egészen elenyésző pillanatra, de fellobban benne az ellenérzés…. saját magával szemben. A kölyök azt is képes megköszönni, amit nem kellene, ő maga pedig még azt sem, amit fontos. Nem jön azonnal a hang, de kisvártatva csak megszólal.*
- Én köszönöm. *Csupán szűri a fogai között, de éppen eléggé érthető.
A kovács dolgát elraktározza magában, dobópengéit talán leadja addig, amíg mást intéz, hogy újjá varázsolja őket. Bár igen rosszul érezné magát a városban az „ékszerei” nélkül.*
- Reggel korán szeretnék indulni.
*Mond csak ennyit, majd nekilát vizet melegíteni, hogy ő maga is megmosakodhasson, s túllegyen azon az átkozott hajmosáson is. Mindennek végeztével a reggeli virradattal szándékozik kikecmeregni az ágyból.*
*Néhány csepp hull vissza a tálba, s mintha csak az mozogna semmi más. Ril megdermedve figyeli a szavakat, mintha rettentően fontos információval szolgálna most Samyrn. És az is. Hogy van növény a világban, amit nem ismer, az olyasmi, ami megérdemli az osztatlan figyelmét. Sejti, hogy mágia az egész, na de ha nem, ha valami ismeretlen, messzeföldről hozott tudatmódosító, aminek kitudja hányféle hatása van még, akkor most az éj leple alatt indul neki, hogy hozzon leveleket, hajtásokat, derengő fagyöngyöket. De aztán kiderül, hogy nem több annál, amit gondolt, csupán félreértette.*
- Mhm. *Bólogat végül, az életre kelt kőszobor, s folytatja a mohó falatozást.* - Mekkora hülyeség. *Mondja az ítéletet, bár sosem mondta el a miértet, minden, mi mágiához köthető, az jó nem lehet a szemében.
Az újabb, századik figyelmeztetésre szúrósan néz a kölyökre. Csak nézi, majd megingatja a fejét, mint aki haragos, de aztán haloványan felnevet. Érti ő a viccet, s talán már eltelt annyi idő, hogy olykor a szerencsétlenségén is tud nevetni.
Pakolászásba kezd, s mikor elveszi Samyrntól a tálat, amaz megköszöni az ételt. Nem érti, hogy miért. Hiszen köze sincs az egészhez. Hogy pénzt költ ezen dolgokra, számára semmiség. Azzal nem ad... sőt, túl sokat vett el azért, hogy legyen aranya. Egy egészen elenyésző pillanatra, de fellobban benne az ellenérzés…. saját magával szemben. A kölyök azt is képes megköszönni, amit nem kellene, ő maga pedig még azt sem, amit fontos. Nem jön azonnal a hang, de kisvártatva csak megszólal.*
- Én köszönöm. *Csupán szűri a fogai között, de éppen eléggé érthető.
A kovács dolgát elraktározza magában, dobópengéit talán leadja addig, amíg mást intéz, hogy újjá varázsolja őket. Bár igen rosszul érezné magát a városban az „ékszerei” nélkül.*
- Reggel korán szeretnék indulni.
*Mond csak ennyit, majd nekilát vizet melegíteni, hogy ő maga is megmosakodhasson, s túllegyen azon az átkozott hajmosáson is. Mindennek végeztével a reggeli virradattal szándékozik kikecmeregni az ágyból.*
1272. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-12-23 21:03:09
Üzenet elküldve: 2025-12-23 21:03:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Új utak//
* Ha van valami, amivel Samyrn annyira nem törődik, mint Caelril saját kezének fájdalmával, az a leteremtés, ami az osztályrésze, amikor a pihentetést felhozza. Nem erőlteti a dolgot, nem próbál semmilyen módon hatni az elfre, azon kívül, hogy megjegyzi minden alkalommal, amikor erre lehetősége van. Úgy van vele, hogy előbb utóbb célt fog érni, ha pedig nem így lesz, ennél többet amúgy sem tehetne. Mivel Caelril keveset beszél, és akkor sem egyértelműen, ezért a fiatal félvérnek minden szavára figyelnie kell, hogy teljes értékű párbeszédeket tudjanak folytatni. Eleinte nehézkes volt, de mára egészen jól kitapasztalta már a rövid, egyszerű szavak mögött rejlő tartalmakat. Ezért is legyint vigyorogva a felé érkező kérdésre. *
- Dehogy lehet. * Csóválja a fejét, és jólesően rágcsál egy torzsás zöldséget, amit mások talán hulladéknak tartanának, ő viszont akkor se tudta volna kidobni és nem felhasználni, ha kényszerítik rá. Aki sokat nélkülözött életében, az egészen máshogy tekint arra, ami másnak szemét. *
- Viszont ha beállsz a hodarilltól, és kipróbálsz egy gyöngyöt, a kettő együtt igazán felejthetetlen élményt nyújt. Nem te irányítod az utazásod, mert valaki másnak az álmában vagy, de a hodaril mégis megváltoztatja a dolgokat, és az agyad csak kapkod a kettő között. * Magyarázza, hogy fiatal korában milyen szenvedélyei voltak. Persze volt néhány gyöngy, amit így végleg letéptek, és soha senki nem fogja már átélni azokat, de akkoriban ennél meredekebb, és rosszabb dolgokat is csináltak. Még ha sajnálja is utólag. *
- Ma már úgyis túlterhelted a kezed. * Bólint a felvetésre, hogy csak másnap foglalkoznak a piszkos szőke tincsekkel. Elnyom egy vigyort, mert ez a megjegyzés inkább volt pimasz piszkálódás, mint őszinte aggódás. *
- De köszönöm. * Teszi hozzá azért, ahogy két kezével a szájához érinti a tányért, és mint egy italt, issza ki belőle a maradék szaftot. Ezek után az utolsó megmaradt kenyérdarabkájával szinte tisztára törli azt, és csak ez után végez az étkezéssel. *
- Köszönöm az ételt. * Mondja, mivel hiába ő csinálta, Caelril volt az, aki biztosította hozzá a helyszínt, és a hozzávalókat. Nélküle nem ehetett volna. *
- Pár évig nem volt. * Gondolkodik a kovács kérdésén, a tarkóját vakarászva. * Azt hiszem, Thargok kergették el. De azóta megkerült. Páratlan mester hírében áll. Ennek megfelelően drága is. * Húzza el a száját. *
* Ha van valami, amivel Samyrn annyira nem törődik, mint Caelril saját kezének fájdalmával, az a leteremtés, ami az osztályrésze, amikor a pihentetést felhozza. Nem erőlteti a dolgot, nem próbál semmilyen módon hatni az elfre, azon kívül, hogy megjegyzi minden alkalommal, amikor erre lehetősége van. Úgy van vele, hogy előbb utóbb célt fog érni, ha pedig nem így lesz, ennél többet amúgy sem tehetne. Mivel Caelril keveset beszél, és akkor sem egyértelműen, ezért a fiatal félvérnek minden szavára figyelnie kell, hogy teljes értékű párbeszédeket tudjanak folytatni. Eleinte nehézkes volt, de mára egészen jól kitapasztalta már a rövid, egyszerű szavak mögött rejlő tartalmakat. Ezért is legyint vigyorogva a felé érkező kérdésre. *
- Dehogy lehet. * Csóválja a fejét, és jólesően rágcsál egy torzsás zöldséget, amit mások talán hulladéknak tartanának, ő viszont akkor se tudta volna kidobni és nem felhasználni, ha kényszerítik rá. Aki sokat nélkülözött életében, az egészen máshogy tekint arra, ami másnak szemét. *
- Viszont ha beállsz a hodarilltól, és kipróbálsz egy gyöngyöt, a kettő együtt igazán felejthetetlen élményt nyújt. Nem te irányítod az utazásod, mert valaki másnak az álmában vagy, de a hodaril mégis megváltoztatja a dolgokat, és az agyad csak kapkod a kettő között. * Magyarázza, hogy fiatal korában milyen szenvedélyei voltak. Persze volt néhány gyöngy, amit így végleg letéptek, és soha senki nem fogja már átélni azokat, de akkoriban ennél meredekebb, és rosszabb dolgokat is csináltak. Még ha sajnálja is utólag. *
- Ma már úgyis túlterhelted a kezed. * Bólint a felvetésre, hogy csak másnap foglalkoznak a piszkos szőke tincsekkel. Elnyom egy vigyort, mert ez a megjegyzés inkább volt pimasz piszkálódás, mint őszinte aggódás. *
- De köszönöm. * Teszi hozzá azért, ahogy két kezével a szájához érinti a tányért, és mint egy italt, issza ki belőle a maradék szaftot. Ezek után az utolsó megmaradt kenyérdarabkájával szinte tisztára törli azt, és csak ez után végez az étkezéssel. *
- Köszönöm az ételt. * Mondja, mivel hiába ő csinálta, Caelril volt az, aki biztosította hozzá a helyszínt, és a hozzávalókat. Nélküle nem ehetett volna. *
- Pár évig nem volt. * Gondolkodik a kovács kérdésén, a tarkóját vakarászva. * Azt hiszem, Thargok kergették el. De azóta megkerült. Páratlan mester hírében áll. Ennek megfelelően drága is. * Húzza el a száját. *
1271. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-12-23 20:42:01
Üzenet elküldve: 2025-12-23 20:42:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Új utak//
*Az óarany íriszek fáradtan, leteremtően villannak, mégis felfedezhető a dorgálás mögötti leheletnyi játékosság. Gyűlöletes helyzet, de már nevetni támad kedve attól, hogy napjában zajlik le e beszélgetés kettejük között. Ha Samyrn tüntetőleg nem enne többé sem érdekelné, pontosan akkor pihenteti, ha jónak látja és akarja. És teljesen biztos benne, hogy ő nyerné meg a felesleges harcot, minek végén Samyrn mégiscsak jól lakna, az ő keze pedig görcsösen fájna. Szerencsére természetesen most is véget érnek a felesleges körök és anélkül is lehet jót enni, hogy bárki ostobaságra vetemedne dacból. Elismeréssel adózik és valamiféle hálával, de ezt már túlságosan terhes lenne legördíteni a nyelvéről. Nem sajnálja a másiktól a dicséretet, csupán nem tanulta meg helyesen alkalmazni.*
- Mivan? *Vonja fel szemöldökét, még a kanál is megáll a kezében, s belehullik egy addig hite szerint szorosan hátrafont kósza hajtincs. Fintorogva simítja füle mögé, forgatva szemeit, hogy ma estére megvan a programja. Ha valamit jobban utál a piaci forgatagnál, az a hajmosás.* - Azt a gyöngyöt el lehet szívni? *Hitetlenkedik, bár lehetséges, hogy elbeszélnek egymás mellett.* - Amikor megfogtam, olyan volt, mintha más álmodna bennem. Nincs is ilyen növény. *Mert neki senki ne mondja azt, hogy ilyen csak úgy terem és nem ismeri. Mágia az biztos, nem természet adta hallucinogén szer.
Nem is gondolta, hogy nem akar vele menni a Kölyök, de a szabad választás mindig az övé. Hogy annak hajával törődjön, miközben a sajátjával is utál… igazából jó ötletnek tűnik. Ha valami hasznos, akkor nem ágál ellene, még akkor sem, ha mást kell hozzá érintenie. Az ingerküszöbe, ha Samyrnről van szó, igencsak kitolódott, de jószerivel észre sem veszi e tényt.*
- Le. *Bólogat, majd még néhány falatot megeszik, s enyhén biggyed le ajka, ahogy konstatálja, hogy elfogyott a tálból. Többet már nem kérne, de ha előtte lenne bizony még kanalazná.*
- Holnap jó? *Beleejti végül az evőeszközt az üres tányérba, majd megvárja, hogy a kölyök is végezzen. Természetesnek veszi, hogy ő lögyböli el, ha már amaz fáradt vele.*
- Van ott egy jó kovács? *Kérdi, miközben rendezkedésbe kezd. Keveset látott a városból, azt se szívesen. Élénken él benne minden perc ugyan, de csak a gyötrelemé és a teljesen felesleges dühöngésé. A helyszínek kevésbé vannak meg. A gondolattól kissé durvábban nyitja ki és zárja be a kredencajtót, melyből két bögrét vesz elő. Már megint, de leginkább mindig dühíti, hogy nem tudja teljesíteni az ígéretét.*
*Az óarany íriszek fáradtan, leteremtően villannak, mégis felfedezhető a dorgálás mögötti leheletnyi játékosság. Gyűlöletes helyzet, de már nevetni támad kedve attól, hogy napjában zajlik le e beszélgetés kettejük között. Ha Samyrn tüntetőleg nem enne többé sem érdekelné, pontosan akkor pihenteti, ha jónak látja és akarja. És teljesen biztos benne, hogy ő nyerné meg a felesleges harcot, minek végén Samyrn mégiscsak jól lakna, az ő keze pedig görcsösen fájna. Szerencsére természetesen most is véget érnek a felesleges körök és anélkül is lehet jót enni, hogy bárki ostobaságra vetemedne dacból. Elismeréssel adózik és valamiféle hálával, de ezt már túlságosan terhes lenne legördíteni a nyelvéről. Nem sajnálja a másiktól a dicséretet, csupán nem tanulta meg helyesen alkalmazni.*
- Mivan? *Vonja fel szemöldökét, még a kanál is megáll a kezében, s belehullik egy addig hite szerint szorosan hátrafont kósza hajtincs. Fintorogva simítja füle mögé, forgatva szemeit, hogy ma estére megvan a programja. Ha valamit jobban utál a piaci forgatagnál, az a hajmosás.* - Azt a gyöngyöt el lehet szívni? *Hitetlenkedik, bár lehetséges, hogy elbeszélnek egymás mellett.* - Amikor megfogtam, olyan volt, mintha más álmodna bennem. Nincs is ilyen növény. *Mert neki senki ne mondja azt, hogy ilyen csak úgy terem és nem ismeri. Mágia az biztos, nem természet adta hallucinogén szer.
Nem is gondolta, hogy nem akar vele menni a Kölyök, de a szabad választás mindig az övé. Hogy annak hajával törődjön, miközben a sajátjával is utál… igazából jó ötletnek tűnik. Ha valami hasznos, akkor nem ágál ellene, még akkor sem, ha mást kell hozzá érintenie. Az ingerküszöbe, ha Samyrnről van szó, igencsak kitolódott, de jószerivel észre sem veszi e tényt.*
- Le. *Bólogat, majd még néhány falatot megeszik, s enyhén biggyed le ajka, ahogy konstatálja, hogy elfogyott a tálból. Többet már nem kérne, de ha előtte lenne bizony még kanalazná.*
- Holnap jó? *Beleejti végül az evőeszközt az üres tányérba, majd megvárja, hogy a kölyök is végezzen. Természetesnek veszi, hogy ő lögyböli el, ha már amaz fáradt vele.*
- Van ott egy jó kovács? *Kérdi, miközben rendezkedésbe kezd. Keveset látott a városból, azt se szívesen. Élénken él benne minden perc ugyan, de csak a gyötrelemé és a teljesen felesleges dühöngésé. A helyszínek kevésbé vannak meg. A gondolattól kissé durvábban nyitja ki és zárja be a kredencajtót, melyből két bögrét vesz elő. Már megint, de leginkább mindig dühíti, hogy nem tudja teljesíteni az ígéretét.*
1270. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-12-23 11:33:34
Üzenet elküldve: 2025-12-23 11:33:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Új utak//
* Ahogy elsorolva észrevételeit, és rövid kritikáját az alkotást látva, örömmel tapasztalja, hogy pontosan azt mondja, amit Ril hallani akart. Még ha ezt egészen egyedi módon is fejezi ki. Sőt, azt is tudja, hogy a frusztráció nem neki szól, hanem az egész tehetetlen, ronda helyzetnek. Viszont reméli, hogy nem csak a rosszat, de a jót is meghallotta a szavaiban az elf, és belátja, hogy sokkal jobbak már az alkotásai, mint rögtön a baleset után voltak. Még ha nem is éri még el az az előtti szintet. *
- Többet kellene pihentesd. * Jegyzi még meg, de több szót nem pazarol olyan harcokra, amikben nem nyerhet. Saját lelkiismerete miatt mondja csak ki ezt a hármat is, tudja nagyon jól, hogy falnak beszél. Nem is pocsékol többet, inkább azt figyeli, ahogy lakótársa enni kezd. Ha szavak nem is, a tettek igazán beszédesek, és ez jó érzéssel tölti el a fiatal félelfet. Sose volt egy jó szakács, de amióta a házhoz került, igyekszik minél több receptet megismerni, és gyakorolni, hogy legalább ennyivel tudja törleszteni a tartozását, és azt, hogy önzetlenül maga mellé vette valaki. Még ha nem is teljesen önzetlen a dolog, hiszen ő erről mit sem sejt. *
- Ott. * Bólint a kérdésre, majd halkan felkuncog. * De ha engem kérdezel, a hodarillal nem ér fel. Párszor kipróbáltuk, amíg gyerek voltam, de az a legjobb, hogyha kevered a kettőt. Igazán merész utazásokat lehet úgy átélni. * Osztja meg a szakvéleményt, hiszen hosszú évek rögös rutinjával a háta mögött megvan a saját véleménye, és tapasztalata a dolgokról. *
- Megyek veled. * Sóhajt halkan, bár megborzong a gondolatra, hogy visszamegy a városba, úgy érzi, hogy kísérti vele a sorsát. De mégis szükséges lehet, mert az élet nem áll meg, ezek után viszont Caelrilre pillant. *
- Levágod a hajam? * Kéri halkan, a plakátra gondolva. Azon vállig érő hajjal ábrázolják, hiszen az utcán élve nem volt ideje ápolni és gondozni magát, csimbókokban lógó hajzuhatagát csak akkor vágta le életlen késekkel, amikor már mindenbe beleakadtak, és akkor se tudott magának normális fizimiskát varázsolni. *
- A plakáton ilyen, hosszú. * Mutat rá az említett szálakra, és megvonja a vállát. * Ha rövidre vágjuk, akkor talán a kutya sem fog felismerni.
* Ahogy elsorolva észrevételeit, és rövid kritikáját az alkotást látva, örömmel tapasztalja, hogy pontosan azt mondja, amit Ril hallani akart. Még ha ezt egészen egyedi módon is fejezi ki. Sőt, azt is tudja, hogy a frusztráció nem neki szól, hanem az egész tehetetlen, ronda helyzetnek. Viszont reméli, hogy nem csak a rosszat, de a jót is meghallotta a szavaiban az elf, és belátja, hogy sokkal jobbak már az alkotásai, mint rögtön a baleset után voltak. Még ha nem is éri még el az az előtti szintet. *
- Többet kellene pihentesd. * Jegyzi még meg, de több szót nem pazarol olyan harcokra, amikben nem nyerhet. Saját lelkiismerete miatt mondja csak ki ezt a hármat is, tudja nagyon jól, hogy falnak beszél. Nem is pocsékol többet, inkább azt figyeli, ahogy lakótársa enni kezd. Ha szavak nem is, a tettek igazán beszédesek, és ez jó érzéssel tölti el a fiatal félelfet. Sose volt egy jó szakács, de amióta a házhoz került, igyekszik minél több receptet megismerni, és gyakorolni, hogy legalább ennyivel tudja törleszteni a tartozását, és azt, hogy önzetlenül maga mellé vette valaki. Még ha nem is teljesen önzetlen a dolog, hiszen ő erről mit sem sejt. *
- Ott. * Bólint a kérdésre, majd halkan felkuncog. * De ha engem kérdezel, a hodarillal nem ér fel. Párszor kipróbáltuk, amíg gyerek voltam, de az a legjobb, hogyha kevered a kettőt. Igazán merész utazásokat lehet úgy átélni. * Osztja meg a szakvéleményt, hiszen hosszú évek rögös rutinjával a háta mögött megvan a saját véleménye, és tapasztalata a dolgokról. *
- Megyek veled. * Sóhajt halkan, bár megborzong a gondolatra, hogy visszamegy a városba, úgy érzi, hogy kísérti vele a sorsát. De mégis szükséges lehet, mert az élet nem áll meg, ezek után viszont Caelrilre pillant. *
- Levágod a hajam? * Kéri halkan, a plakátra gondolva. Azon vállig érő hajjal ábrázolják, hiszen az utcán élve nem volt ideje ápolni és gondozni magát, csimbókokban lógó hajzuhatagát csak akkor vágta le életlen késekkel, amikor már mindenbe beleakadtak, és akkor se tudott magának normális fizimiskát varázsolni. *
- A plakáton ilyen, hosszú. * Mutat rá az említett szálakra, és megvonja a vállát. * Ha rövidre vágjuk, akkor talán a kutya sem fog felismerni.
1269. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-12-21 17:16:55
Üzenet elküldve: 2025-12-21 17:16:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Új utak//
*A Kölyök mondandójára általában kíváncsi. Nem torzít. Tudja jól, hogy ha szép szavakat kapna, miközben az alkotás katasztrofális, akkor többé azt sem kérdezné meg tőle, hogy egyenesen áll-e a kép a falon, amit odaszegelt. Az ítész máris beszédbe kezd, Ril pedig közben Samyrn rezzenéseit figyeli. Kívülről láthatatlan, de megfeszült arcizmai lassan engednek, ahogy pontosan azt mondja ő is, amit a hosszúéletű gondol. Tesz egy lépést közelebb, hogy az óarany lélektükrökkel kövesse azt, amiről a kölyök éppen beszél.*
- Mh, basszameg. *Helyesel szaknyelven, ahogy a kezének remegését is felfedezi azon az undok bőrdarabon. Kifújja a benntartott levegőt, de nem hangzik rosszallónak. Habár utálja a helyzetet, hiába türelmetlenkedik, egyhamar jobb nem lesz. Ettől még gyakorolni kell. Folyamatosan.*
- Nem annyira. *Nem hazudik, tényleg nem ugyanolyan a fájdalom, mint az elején, de képtelen rendesen szorítani, ha pedig erőszakoskodik, hát annak a végeredménye igen kellemetlen.*
- Mára befejeztem. *Mintha ezzel megnyugtathatná a másikat, na meg elég pihenés lenne a kezének… Szétnyitja ujjait, a hosszanti vágás halványodó hege mutatja, hogy a seb tisztán gyógyul, de nem szívódik fel vele az, ami roncsolódott. Összezárja, s megfordul, majd végül leül és nem törődve egy kis ideig az egésszel, evésbe kezd.
Lassan meri bele a raguba a kanalat, az első falat előtt csak tűnődve nézi annak tartalmát, majd csak a perifériáról, de Samyrn moccanó alakját figyeli. Végül megkóstolja. Összeszűkíti szemeit, újabb kanál, majd megáll egy pillanatra, s most már a kölyök szemeit keresi. Nem mond semmit, tőle kevéssé lehet várni hosszas dicséretet, vagy kritikát, de a bólogatás és az elégedett félmosoly jelzi, hogy igencsak jól sikerült a vacsora. Nem mellesleg az is jelez, hogy amint ráeszmél, hogy rendkívül éhes volt, szinte habzsolni kezdi a tál tartalmát. *
- Ott van az a fa, ami dolgokat mutat? Az a tisztás? *Még nem fejtette meg egészen, hogy mi is történt akkor, amikor érintette a gyöngyöt. Annyi biztos, hogy megijedt. Mint mindenféle mágiától.*
- Ha elég régen történt és te eléggé kikupálódtál, a kutya nem fog rádismerni. *Jegyzi meg újra, persze biztos tényleg nem lehet addig, amíg nem látta azt a borzasztónak titulált plakátrajzot.*
- Be kell mennem arra a Piacra. Ha nem akarsz jönni, írd össze, mit hozzak a konyhába.
*A Kölyök mondandójára általában kíváncsi. Nem torzít. Tudja jól, hogy ha szép szavakat kapna, miközben az alkotás katasztrofális, akkor többé azt sem kérdezné meg tőle, hogy egyenesen áll-e a kép a falon, amit odaszegelt. Az ítész máris beszédbe kezd, Ril pedig közben Samyrn rezzenéseit figyeli. Kívülről láthatatlan, de megfeszült arcizmai lassan engednek, ahogy pontosan azt mondja ő is, amit a hosszúéletű gondol. Tesz egy lépést közelebb, hogy az óarany lélektükrökkel kövesse azt, amiről a kölyök éppen beszél.*
- Mh, basszameg. *Helyesel szaknyelven, ahogy a kezének remegését is felfedezi azon az undok bőrdarabon. Kifújja a benntartott levegőt, de nem hangzik rosszallónak. Habár utálja a helyzetet, hiába türelmetlenkedik, egyhamar jobb nem lesz. Ettől még gyakorolni kell. Folyamatosan.*
- Nem annyira. *Nem hazudik, tényleg nem ugyanolyan a fájdalom, mint az elején, de képtelen rendesen szorítani, ha pedig erőszakoskodik, hát annak a végeredménye igen kellemetlen.*
- Mára befejeztem. *Mintha ezzel megnyugtathatná a másikat, na meg elég pihenés lenne a kezének… Szétnyitja ujjait, a hosszanti vágás halványodó hege mutatja, hogy a seb tisztán gyógyul, de nem szívódik fel vele az, ami roncsolódott. Összezárja, s megfordul, majd végül leül és nem törődve egy kis ideig az egésszel, evésbe kezd.
Lassan meri bele a raguba a kanalat, az első falat előtt csak tűnődve nézi annak tartalmát, majd csak a perifériáról, de Samyrn moccanó alakját figyeli. Végül megkóstolja. Összeszűkíti szemeit, újabb kanál, majd megáll egy pillanatra, s most már a kölyök szemeit keresi. Nem mond semmit, tőle kevéssé lehet várni hosszas dicséretet, vagy kritikát, de a bólogatás és az elégedett félmosoly jelzi, hogy igencsak jól sikerült a vacsora. Nem mellesleg az is jelez, hogy amint ráeszmél, hogy rendkívül éhes volt, szinte habzsolni kezdi a tál tartalmát. *
- Ott van az a fa, ami dolgokat mutat? Az a tisztás? *Még nem fejtette meg egészen, hogy mi is történt akkor, amikor érintette a gyöngyöt. Annyi biztos, hogy megijedt. Mint mindenféle mágiától.*
- Ha elég régen történt és te eléggé kikupálódtál, a kutya nem fog rádismerni. *Jegyzi meg újra, persze biztos tényleg nem lehet addig, amíg nem látta azt a borzasztónak titulált plakátrajzot.*
- Be kell mennem arra a Piacra. Ha nem akarsz jönni, írd össze, mit hozzak a konyhába.
1268. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-12-20 19:58:42
Üzenet elküldve: 2025-12-20 19:58:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Új utak//
* Nem bánja, hogy menekülhet a kályhának is használható konyhából, ahol már a heréje is izzadtságban tocsog. Még szerencse, hogy aprított hagymát az ételhez, így nem lehet eldönteni, hogy neki, vagy annak van ilyen erőteljes hagyma szaga. Miután szed mindkettejüknek, és átsétálnak a nappaliba, jóleső érzéssel borzong meg a hűvöstől. Viszont első dolga az, hogy leteszi a tányért, és fát dob a parazsakra, amik már alig adnak egy csekélyke kis hőt a helyiségnek. Így is lesz egy kis idő, mire a rádobott hasábokba belekapnak a lángok, és addig pont ki tudja élvezni a frissítő érzést, ami a korábbi pokol után átjárja őt. Ahogy ezzel megvan, természetesen már szedi is a lábait, hogy segítsen Caelrilnek a pakolásban. Ahogy végeznek, hirtelen egy disznóbőr kerül a kezébe, amitől először meglepetten pislog kettőt, majd kritikusan szemügyre veszi az alkotást. Eszébe se jut hazudni, ismeri már annyira az elfet, hogy az ilyesmi csak sértené őt, és amúgy is az igazságra kíváncsi. *
- Látszik, hogy fejlődsz. * Jegyzi meg kis gondolkodás után, ahogy a vonalakat szemléli. *
- De a finom árnyékolás még nem az igazi. És mintha megremegett volna a kezed, ahogy ezt húztad. * Mutat rá egy pontra a művön, ahol a hibát találja. *
- Fáj még nagyon? * Teszi fel a kérdést, őszinte aggodalommal, és valamennyi szigorral a hangjában. Nem kell messzire menjenek, ha meg akarják tudni, hogy a mi a véleménye arról, hogy a neki menedéket adó nő milyen mértékben erőlteti túl magát. Megcsóválja a fejét. *
- Lehet, hogy pihentetned kellene. Ha túlhasználod, akkor csak lassabban gyógyul. * Ismétli önmagát sokadszor, bár tudja, hogy felesleges minden szó. Inkább visszatér az alkotáshoz. *
- Viszont egyértelműen jobb, mint az előzőek. Bár még a közelébe se ér annak, amilyeneket a baleset előtt csináltál. * Ismeri el végül, és leteszi a bőrt az asztalra. A raguba meríti a kanalát, és halkan szürcsölve kóstolja meg a szaftot, mielőtt egy finom zöldségdarabot venne a szájába. Alaposan megrágja, az előtt, hogy lenyelné. *
- A tisztásig mentem. * Ismeri el végül, és látszik rajta, hogy tudja, mennyire felelőtlen volt a dolog. Hiába, mindketten elég felelőtlenek tudnak lenni, csak kettejük közül Samyrn ezt úgy teszi, hogy közben aggódik a másikért. *
- A városban úgy tűnt, senki nem ismert fel. A szokásos forgatag, elég sokan voltak, de velem senki sem foglalkozott. Szeretem a tisztást. * Ismeri el hirtelen, bűnbánó mosollyal az arcán. *
- Ott mindig olyan békés.
* Nem bánja, hogy menekülhet a kályhának is használható konyhából, ahol már a heréje is izzadtságban tocsog. Még szerencse, hogy aprított hagymát az ételhez, így nem lehet eldönteni, hogy neki, vagy annak van ilyen erőteljes hagyma szaga. Miután szed mindkettejüknek, és átsétálnak a nappaliba, jóleső érzéssel borzong meg a hűvöstől. Viszont első dolga az, hogy leteszi a tányért, és fát dob a parazsakra, amik már alig adnak egy csekélyke kis hőt a helyiségnek. Így is lesz egy kis idő, mire a rádobott hasábokba belekapnak a lángok, és addig pont ki tudja élvezni a frissítő érzést, ami a korábbi pokol után átjárja őt. Ahogy ezzel megvan, természetesen már szedi is a lábait, hogy segítsen Caelrilnek a pakolásban. Ahogy végeznek, hirtelen egy disznóbőr kerül a kezébe, amitől először meglepetten pislog kettőt, majd kritikusan szemügyre veszi az alkotást. Eszébe se jut hazudni, ismeri már annyira az elfet, hogy az ilyesmi csak sértené őt, és amúgy is az igazságra kíváncsi. *
- Látszik, hogy fejlődsz. * Jegyzi meg kis gondolkodás után, ahogy a vonalakat szemléli. *
- De a finom árnyékolás még nem az igazi. És mintha megremegett volna a kezed, ahogy ezt húztad. * Mutat rá egy pontra a művön, ahol a hibát találja. *
- Fáj még nagyon? * Teszi fel a kérdést, őszinte aggodalommal, és valamennyi szigorral a hangjában. Nem kell messzire menjenek, ha meg akarják tudni, hogy a mi a véleménye arról, hogy a neki menedéket adó nő milyen mértékben erőlteti túl magát. Megcsóválja a fejét. *
- Lehet, hogy pihentetned kellene. Ha túlhasználod, akkor csak lassabban gyógyul. * Ismétli önmagát sokadszor, bár tudja, hogy felesleges minden szó. Inkább visszatér az alkotáshoz. *
- Viszont egyértelműen jobb, mint az előzőek. Bár még a közelébe se ér annak, amilyeneket a baleset előtt csináltál. * Ismeri el végül, és leteszi a bőrt az asztalra. A raguba meríti a kanalát, és halkan szürcsölve kóstolja meg a szaftot, mielőtt egy finom zöldségdarabot venne a szájába. Alaposan megrágja, az előtt, hogy lenyelné. *
- A tisztásig mentem. * Ismeri el végül, és látszik rajta, hogy tudja, mennyire felelőtlen volt a dolog. Hiába, mindketten elég felelőtlenek tudnak lenni, csak kettejük közül Samyrn ezt úgy teszi, hogy közben aggódik a másikért. *
- A városban úgy tűnt, senki nem ismert fel. A szokásos forgatag, elég sokan voltak, de velem senki sem foglalkozott. Szeretem a tisztást. * Ismeri el hirtelen, bűnbánó mosollyal az arcán. *
- Ott mindig olyan békés.
1267. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-12-20 09:02:33
Üzenet elküldve: 2025-12-20 09:02:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Új utak//
*A félfénak dőlve, lassan méri fel, hogy Samyrn mit is csinál. A csorba fazekak, az elnyűtt eszközök, fogatlan villák, életlen kések nem méltóak a főztjéhez, de már annak illatáshoz sem. Enyhén elhúzza a száját, amíg mereng. Habár már a Kikötőből jó pénz ellenében felhozatta holmijait, sosem főzött enyven, vagy a gyógyteáin kívül mást, így abban aligha talált a házban hátrahagyottaktól jobbat. Netán mozsarat, ha fűszert kívánt benne törni.
Az illat nem ébreszt benne emlékeket. Nincs betörése arról, hogy milyen, amikor a főttétel aromája terjeng, amikor a konyha párájától olyan nehéz a levegő, hogy bele lehet harapni, s ettől még inkább kívánni egy ebédet, vagy vacsorát. Nincs egyetlen halovány felsejlés sem, hogy milyen, ha valakinek valamirevaló családja van. Ha végre öntudatra ébredene, hogy mennyire tévképzetes, akkor sem tudná elengedni talán azt, amit egy-egy pillanatra átél. Mert ez olyasmi, amit csak elképzelni tudott, hinni benne soha, mégis van. Megborzong és napjában ijed meg a ténytől, de jobb annál, minthogy dacosan meg ne engedje magának az egészet. Persze szeleteket elutasíthat belőle. Nem akarja sokáig arcbőrén érezni a meghittséget. Nem akar a konyhában maradni. Sok még.*
- Bent. Amott folytatom a tetoválást.
*Az utolsó szót majdhogynem köpi, bár ez is lefojtott, mint a hangján minden érzelem. A Kölyök viszont már felfedezheti ennyi idő távlatából.
Vissza is lép, majd az asztalra néz, ahol szerteszét hagyott mindent. Nem szokása, de oly sok szokása hagyta el, mióta nehezére esnek azok az apró mozdulatok, amik máskor nem. A képre újra hajlítgatni kezdi tenyerét, majd mély levegőt vesz, s eltolja az útból amit tud, hogy a két tányér elférjen. Eztán kezd csak bele a pakolásba, ami nem időigényes, de van ideje hűlni az ételnek. A darab disznóbőrt emeli fel utoljára, s viszi az üres kredenc melletti támlátlan székhez, amire letenné, de gondol egyet és megfordul. Samyrn tenyerébe nyomja, ha amannak már üres a keze. Szavakkal tán véleményt sem kérne - elég a szem rebbenése -, mert tudja, hogy nem olyanok, amiket a legbüszkébben mutogathat, szeme van rá, hogy ez csak középszerű. De ez is egyfajta gesztus tőle, hogy megmutatja, mennyit haladt.*
- Elmerészkedtél a városig?
*Kíváncsi mi van arra, mert muszáj lesz az ottani Piacot megjárni, még ha görcsbe is rándul tőle a gyomra.*
*A félfénak dőlve, lassan méri fel, hogy Samyrn mit is csinál. A csorba fazekak, az elnyűtt eszközök, fogatlan villák, életlen kések nem méltóak a főztjéhez, de már annak illatáshoz sem. Enyhén elhúzza a száját, amíg mereng. Habár már a Kikötőből jó pénz ellenében felhozatta holmijait, sosem főzött enyven, vagy a gyógyteáin kívül mást, így abban aligha talált a házban hátrahagyottaktól jobbat. Netán mozsarat, ha fűszert kívánt benne törni.
Az illat nem ébreszt benne emlékeket. Nincs betörése arról, hogy milyen, amikor a főttétel aromája terjeng, amikor a konyha párájától olyan nehéz a levegő, hogy bele lehet harapni, s ettől még inkább kívánni egy ebédet, vagy vacsorát. Nincs egyetlen halovány felsejlés sem, hogy milyen, ha valakinek valamirevaló családja van. Ha végre öntudatra ébredene, hogy mennyire tévképzetes, akkor sem tudná elengedni talán azt, amit egy-egy pillanatra átél. Mert ez olyasmi, amit csak elképzelni tudott, hinni benne soha, mégis van. Megborzong és napjában ijed meg a ténytől, de jobb annál, minthogy dacosan meg ne engedje magának az egészet. Persze szeleteket elutasíthat belőle. Nem akarja sokáig arcbőrén érezni a meghittséget. Nem akar a konyhában maradni. Sok még.*
- Bent. Amott folytatom a tetoválást.
*Az utolsó szót majdhogynem köpi, bár ez is lefojtott, mint a hangján minden érzelem. A Kölyök viszont már felfedezheti ennyi idő távlatából.
Vissza is lép, majd az asztalra néz, ahol szerteszét hagyott mindent. Nem szokása, de oly sok szokása hagyta el, mióta nehezére esnek azok az apró mozdulatok, amik máskor nem. A képre újra hajlítgatni kezdi tenyerét, majd mély levegőt vesz, s eltolja az útból amit tud, hogy a két tányér elférjen. Eztán kezd csak bele a pakolásba, ami nem időigényes, de van ideje hűlni az ételnek. A darab disznóbőrt emeli fel utoljára, s viszi az üres kredenc melletti támlátlan székhez, amire letenné, de gondol egyet és megfordul. Samyrn tenyerébe nyomja, ha amannak már üres a keze. Szavakkal tán véleményt sem kérne - elég a szem rebbenése -, mert tudja, hogy nem olyanok, amiket a legbüszkébben mutogathat, szeme van rá, hogy ez csak középszerű. De ez is egyfajta gesztus tőle, hogy megmutatja, mennyit haladt.*
- Elmerészkedtél a városig?
*Kíváncsi mi van arra, mert muszáj lesz az ottani Piacot megjárni, még ha görcsbe is rándul tőle a gyomra.*
1266. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-12-18 00:13:28
Üzenet elküldve: 2025-12-18 00:13:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Új utak//
* Vannak dolgok, amik ráragadnak a szegény sorsúakra, akik egész életükben nélkülöztek, és folyamatosan veszélyben élték az életüket. Ilyen dolog a furcsa, idegen neszek észrevétele is. Összerezzen, amikor lépteket hall, szíve a torkában dobog, ahogy az ajtó felé pillant. Megnyugodik, amikor a ház asszonyát látja megjelenni, és Samyrn csak egy gyors pillantást vet a masszírozott tenyérre. Nem szól semmit, mert tudja, hogy bármit ajánlana, már megfordult a másik fejében, és valószínűleg elutasítana mindenféle segítséget. Pedig szívesen ajánlana neki többféle kenőcsöt, hogy enyhítse a fájdalmat, javítsa a gyógyulási folyamatot, és segítsen a mielőbbi felépülésben. De ahelyett, hogy ilyen dolgokba okoskodna bele, inkább visszafordul a fazékhoz, ahol már majdnem elkészült az étel. Lustán rotyog a kevés folyadék, ami megmaradt, benne a vajpuhára főzött zöldségek, és a szálakra omló hús. *
- Épp elkészült. * Jegyzi meg, mintha csak a korgó hasnak válaszolna. Lehúzza a parázsról, és ruhaujjával megtörli az izzadtságtól gyöngyöző homlokát. Nagyon meleg van a konyhában, hiszen órák óta főz, de nem nyit ajtót, se ablakot. Tél idején a meleg kincs, minden eltüzelt fa érték, és ő nem a kertet szeretné fűteni, hanem a házat, ahol majd nyugovóra térnek. *
- De még tűz forró. * Teszi hozzá, figyelmeztetésképp, ahogy két fatányért kerít erő, és a választ meg se várva kezd merni belőle. Caelril számára jó sűrű, húsban és zöldségekben gazdag adagot, magának pedig sokkal szerényebb, lében úszó ragut szed. Majd kenyérrel pótolja azt, amit a fazékban hagyott. *
- Bent akarsz enni, vagy idekint? * Teszi fel a kérdést, ő maga mondjuk szívesen menekülne a konyhából, de az elfnek jobban esik a meleg, akkor itt marad vele. Továbbra is egy-egy tányérral a kezében várja a választ. *
* Vannak dolgok, amik ráragadnak a szegény sorsúakra, akik egész életükben nélkülöztek, és folyamatosan veszélyben élték az életüket. Ilyen dolog a furcsa, idegen neszek észrevétele is. Összerezzen, amikor lépteket hall, szíve a torkában dobog, ahogy az ajtó felé pillant. Megnyugodik, amikor a ház asszonyát látja megjelenni, és Samyrn csak egy gyors pillantást vet a masszírozott tenyérre. Nem szól semmit, mert tudja, hogy bármit ajánlana, már megfordult a másik fejében, és valószínűleg elutasítana mindenféle segítséget. Pedig szívesen ajánlana neki többféle kenőcsöt, hogy enyhítse a fájdalmat, javítsa a gyógyulási folyamatot, és segítsen a mielőbbi felépülésben. De ahelyett, hogy ilyen dolgokba okoskodna bele, inkább visszafordul a fazékhoz, ahol már majdnem elkészült az étel. Lustán rotyog a kevés folyadék, ami megmaradt, benne a vajpuhára főzött zöldségek, és a szálakra omló hús. *
- Épp elkészült. * Jegyzi meg, mintha csak a korgó hasnak válaszolna. Lehúzza a parázsról, és ruhaujjával megtörli az izzadtságtól gyöngyöző homlokát. Nagyon meleg van a konyhában, hiszen órák óta főz, de nem nyit ajtót, se ablakot. Tél idején a meleg kincs, minden eltüzelt fa érték, és ő nem a kertet szeretné fűteni, hanem a házat, ahol majd nyugovóra térnek. *
- De még tűz forró. * Teszi hozzá, figyelmeztetésképp, ahogy két fatányért kerít erő, és a választ meg se várva kezd merni belőle. Caelril számára jó sűrű, húsban és zöldségekben gazdag adagot, magának pedig sokkal szerényebb, lében úszó ragut szed. Majd kenyérrel pótolja azt, amit a fazékban hagyott. *
- Bent akarsz enni, vagy idekint? * Teszi fel a kérdést, ő maga mondjuk szívesen menekülne a konyhából, de az elfnek jobban esik a meleg, akkor itt marad vele. Továbbra is egy-egy tányérral a kezében várja a választ. *
1265. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-12-17 16:02:44
Üzenet elküldve: 2025-12-17 16:02:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Új utak//
//Tetoválás +1//
*Megrázza a fejét, úgy tűnik a kölyök sehol sincs, tán csak a kinti gazok sercegése zavarta össze. Túlontúl belemerült a művébe, így nem korholja magát azért, hogy fogalma sincs róla, hogy mi történik körötte. Ez már nem a Kikötő, ahol minden hang baljós, ami a ház körül neszez. Egy egészen kis időre áll csupán fel, hogy megmozgassa tagjait, de csakhamar visszaereszkedik a székre, s tűnődve figyeli az elkészült művét. Bólint néhányat, mintha szakértene, majd alsó ajkába harapva ragadja meg újra a bronztűt.
A férfihátnyi disznóbőr másik negyedén kezd újra munkálkodásba, bár a keze nem viseli jól a gyűrődést.
A masszán egy darabig hígítani nem szükséges, de az egyre hűvösödő térben a sok mártás ellenére is igen hamar megdermed. A koromból, enyvből és tisztaszeszből készült alapanyag átka ez. Éppen Samyrnt hallja megérkezni, de amaz csupán elsuhan mellette, a hosszúéletű pedig kissé megkésve, de utána fordítja a fejét. Nem indul felé, nem kérdezi hová igyekszik így, olykor elviselhetőbb párosban élni úgy, hogy meghagyják a másiknak szükséges magányt. Máskülönben nem engedné a maradását sem. Átfut a hűvös a gerince mentén, habár e helyiségben az ablak felől már nem húz a hideg, mégis valahonnan eléri. Emlékeztető ez, hogy fát kell raknia a kandallóba, s mindezt úgy teszi, hogy a festékes tégelyt a kezében szorongatja, majd a kőre teszi, hogy az is melegedjen, s így olvadásnak induljon, hogy hamarabb tudja folytatni a munkáját.
Lassan újra átveszi a hatalmat a meleg, Ril pedig lázasan gyakorolja azt, ami máskor olyan rettentően könnyen ment. A testtartását igazítja, vállból dolgozik, hogy a csukló ne fáradjon el túl korán.
Szarvast gondolt ki, így hát annak testét pettyezi, miután a kontúrral már végzett. Utóbbihoz tán feszültebb figyelem, feszesebb mozdulatok kellenek, mint a többi részlethez, s minden igyekezete ellenére folyton erőltetve van fájó tenyere, ami görcsösen fogja marokra a bronzot... már kiül tekintetére is, hogy kellemetlen, de abba nem hagyná.
Lassan, de biztosan alakul a kép. Halott szövetbe, amit némi vízzel tart életben. Különös figyelmet szentel a díszes agancsoknak, a végére tán nem is a megkezdett állatéra hajaz, sokkal inkább mesebeli. Az erős csont egyszeriben csak füstté válik, felgomolyog az égbe. Nehezen halad az utolsó simításokkal, hasa furcsán jelez. Nem komfortos, nem kíván itt ülni tovább, de ha valamit elkezdett, hát befejezi. S így is tesz. Utána rögvest nyúlna a véletlenül előkészített kence felé, mely sebgyógyító hatású, majd haragos, rosszalló fújtatással tudatja magával, hogy erre most semmi szükség. Rendet sem tesz maga körül, úgy felbőszítette ez a kis apróság, feláll, s a tetoválástól sajgó tenyerét masszírozza ép kezével, úgy sétál át Samyrnhez. Azonnal megérti, hogy mit jelzett a gyomor: az illatok terjengenek és felhívta a figyelmét arra, hogy a napokban jószerivel enni is elfelejtett. Csupán a még kezeletlen felületű félfának dőlve nézi, hogy mit művel a kölyök, s ha amaz egész jó hallással bír, hát a kordulást elcsípheti.*
//Tetoválás +1//
*Megrázza a fejét, úgy tűnik a kölyök sehol sincs, tán csak a kinti gazok sercegése zavarta össze. Túlontúl belemerült a művébe, így nem korholja magát azért, hogy fogalma sincs róla, hogy mi történik körötte. Ez már nem a Kikötő, ahol minden hang baljós, ami a ház körül neszez. Egy egészen kis időre áll csupán fel, hogy megmozgassa tagjait, de csakhamar visszaereszkedik a székre, s tűnődve figyeli az elkészült művét. Bólint néhányat, mintha szakértene, majd alsó ajkába harapva ragadja meg újra a bronztűt.
A férfihátnyi disznóbőr másik negyedén kezd újra munkálkodásba, bár a keze nem viseli jól a gyűrődést.
A masszán egy darabig hígítani nem szükséges, de az egyre hűvösödő térben a sok mártás ellenére is igen hamar megdermed. A koromból, enyvből és tisztaszeszből készült alapanyag átka ez. Éppen Samyrnt hallja megérkezni, de amaz csupán elsuhan mellette, a hosszúéletű pedig kissé megkésve, de utána fordítja a fejét. Nem indul felé, nem kérdezi hová igyekszik így, olykor elviselhetőbb párosban élni úgy, hogy meghagyják a másiknak szükséges magányt. Máskülönben nem engedné a maradását sem. Átfut a hűvös a gerince mentén, habár e helyiségben az ablak felől már nem húz a hideg, mégis valahonnan eléri. Emlékeztető ez, hogy fát kell raknia a kandallóba, s mindezt úgy teszi, hogy a festékes tégelyt a kezében szorongatja, majd a kőre teszi, hogy az is melegedjen, s így olvadásnak induljon, hogy hamarabb tudja folytatni a munkáját.
Lassan újra átveszi a hatalmat a meleg, Ril pedig lázasan gyakorolja azt, ami máskor olyan rettentően könnyen ment. A testtartását igazítja, vállból dolgozik, hogy a csukló ne fáradjon el túl korán.
Szarvast gondolt ki, így hát annak testét pettyezi, miután a kontúrral már végzett. Utóbbihoz tán feszültebb figyelem, feszesebb mozdulatok kellenek, mint a többi részlethez, s minden igyekezete ellenére folyton erőltetve van fájó tenyere, ami görcsösen fogja marokra a bronzot... már kiül tekintetére is, hogy kellemetlen, de abba nem hagyná.
Lassan, de biztosan alakul a kép. Halott szövetbe, amit némi vízzel tart életben. Különös figyelmet szentel a díszes agancsoknak, a végére tán nem is a megkezdett állatéra hajaz, sokkal inkább mesebeli. Az erős csont egyszeriben csak füstté válik, felgomolyog az égbe. Nehezen halad az utolsó simításokkal, hasa furcsán jelez. Nem komfortos, nem kíván itt ülni tovább, de ha valamit elkezdett, hát befejezi. S így is tesz. Utána rögvest nyúlna a véletlenül előkészített kence felé, mely sebgyógyító hatású, majd haragos, rosszalló fújtatással tudatja magával, hogy erre most semmi szükség. Rendet sem tesz maga körül, úgy felbőszítette ez a kis apróság, feláll, s a tetoválástól sajgó tenyerét masszírozza ép kezével, úgy sétál át Samyrnhez. Azonnal megérti, hogy mit jelzett a gyomor: az illatok terjengenek és felhívta a figyelmét arra, hogy a napokban jószerivel enni is elfelejtett. Csupán a még kezeletlen felületű félfának dőlve nézi, hogy mit művel a kölyök, s ha amaz egész jó hallással bír, hát a kordulást elcsípheti.*
1264. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-12-17 11:37:45
Üzenet elküldve: 2025-12-17 11:37:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Új utak//
* Egész gyorsan sikerül megjárja az Arthenior - lakás távolságot, de ez nem annyira az ő érdeme, mint egy kocsisé, aki pont arra ment, mint ő, és vállalta kedvesen, hogy elviszi. Persze nem egészen a házig, de az úton egyszerűen lepattant, és sűrű köszönömök keretében hálálkodva búcsúzik ez a kedves, névtelen idegentől. Hazaérve látja, hogy Caelril éppen benne van a tetoválásban, úgyhogy nem is zavarja, inkább egyből a konyhába megy. Talán ha jobban szemügyre vette volna a dolgokat, akkor látja, hogy a kandalló már kihűlt, és gyorsan dob a tűzre, hogy a parazsakat mentve újra lángot varázsoljon, felmelegítve a helyiséget, és gondoskodva arról, hogy Caelril ne fázzon. De sajnos csak egy gyors pillantást vetett a bent lévőre, mielőtt a konyhába sietett volna. Néha pont azzal ártunk, hogy túlságosan segíteni akarunk. Annyira a vacsorára koncentrál, hogy nem veszi észre, máshol kellene a gondoskodás. A konyhában aztán ragut áll neki készíteni. Először begyújtja a konyhai tüzet, ami fontos lépés, mert lassú főzést tervez, úgyhogy a lángnak le kell égnie, és a parázs fölött tud majd jól dolgozni. Ahogy ezzel megvan, és a kellemes meleg elkezdi átjárni a konyhát, miközben pattog a tűz, Samyrn a pulthoz lép, és egy kést vesz elő. Első körben a füstölt bárányhúst aprítja fel, nagyjából öt centis, jó nagy darabora vágja, keze alatt rutinosan jár a kés. A felaprított húst egy bográcsba dobja és neki áll a zöldségeknek is. A hagymát szép hosszú szálakra vágja, a fokhagymát csak megpucolja, és félbe szeli, viszont a répákat a pucolás után a húsnál kisebb darabokra vagdossa össze. Megy hozzá még hasonlóan apróra vágott káposzta, kis retek, és paszternák. Hogy legyen benne valami, ami jól el is telít, néhány szem krumplit is felaprít. Rövid gondolkodás után egy marék vörös áfonyát is megmos, hogy jól megbolondítsa az ízeket. Ezeket fogja, és aprítás közben, ahogy az egyik adaggal kész van, beleszórja ugyan abba a bográcsba, a hússal együtt, majd jól felönti vízzel, hogy az egészet ellepje. Ezután átkavarja a levesszerű alapot, hogy nagyjából egységesen keveredjenek egymással a dolgok, és az egészet a parázs fölé akasztja. Szór még bele sót, borsot, különféle zöldfűszereket, ad neki még egy kavarást, de nem fedi le a fedővel, hiszen a víznek párolognia kell főzés közben. Innentől kezdve nincs sok dolga, csak néha át kell kavarja, és ahogy a víz fogy, úgy hozzá önt, amikor szükséges. A lényeg, hogy a főzési folyamat végén ne egy levest, hanem egy sűrű ragut kapjon, ehhez pedig az is fontos, hogy a parazsat folyamatosan figyelje, és ha kell, akkor adjon hozzá fát, ha pedig túl meleg lenne a helyzet, akkor félrehúzza a lábast, nehogy odakapjon az alja. *
* Egész gyorsan sikerül megjárja az Arthenior - lakás távolságot, de ez nem annyira az ő érdeme, mint egy kocsisé, aki pont arra ment, mint ő, és vállalta kedvesen, hogy elviszi. Persze nem egészen a házig, de az úton egyszerűen lepattant, és sűrű köszönömök keretében hálálkodva búcsúzik ez a kedves, névtelen idegentől. Hazaérve látja, hogy Caelril éppen benne van a tetoválásban, úgyhogy nem is zavarja, inkább egyből a konyhába megy. Talán ha jobban szemügyre vette volna a dolgokat, akkor látja, hogy a kandalló már kihűlt, és gyorsan dob a tűzre, hogy a parazsakat mentve újra lángot varázsoljon, felmelegítve a helyiséget, és gondoskodva arról, hogy Caelril ne fázzon. De sajnos csak egy gyors pillantást vetett a bent lévőre, mielőtt a konyhába sietett volna. Néha pont azzal ártunk, hogy túlságosan segíteni akarunk. Annyira a vacsorára koncentrál, hogy nem veszi észre, máshol kellene a gondoskodás. A konyhában aztán ragut áll neki készíteni. Először begyújtja a konyhai tüzet, ami fontos lépés, mert lassú főzést tervez, úgyhogy a lángnak le kell égnie, és a parázs fölött tud majd jól dolgozni. Ahogy ezzel megvan, és a kellemes meleg elkezdi átjárni a konyhát, miközben pattog a tűz, Samyrn a pulthoz lép, és egy kést vesz elő. Első körben a füstölt bárányhúst aprítja fel, nagyjából öt centis, jó nagy darabora vágja, keze alatt rutinosan jár a kés. A felaprított húst egy bográcsba dobja és neki áll a zöldségeknek is. A hagymát szép hosszú szálakra vágja, a fokhagymát csak megpucolja, és félbe szeli, viszont a répákat a pucolás után a húsnál kisebb darabokra vagdossa össze. Megy hozzá még hasonlóan apróra vágott káposzta, kis retek, és paszternák. Hogy legyen benne valami, ami jól el is telít, néhány szem krumplit is felaprít. Rövid gondolkodás után egy marék vörös áfonyát is megmos, hogy jól megbolondítsa az ízeket. Ezeket fogja, és aprítás közben, ahogy az egyik adaggal kész van, beleszórja ugyan abba a bográcsba, a hússal együtt, majd jól felönti vízzel, hogy az egészet ellepje. Ezután átkavarja a levesszerű alapot, hogy nagyjából egységesen keveredjenek egymással a dolgok, és az egészet a parázs fölé akasztja. Szór még bele sót, borsot, különféle zöldfűszereket, ad neki még egy kavarást, de nem fedi le a fedővel, hiszen a víznek párolognia kell főzés közben. Innentől kezdve nincs sok dolga, csak néha át kell kavarja, és ahogy a víz fogy, úgy hozzá önt, amikor szükséges. A lényeg, hogy a főzési folyamat végén ne egy levest, hanem egy sűrű ragut kapjon, ehhez pedig az is fontos, hogy a parazsat folyamatosan figyelje, és ha kell, akkor adjon hozzá fát, ha pedig túl meleg lenne a helyzet, akkor félrehúzza a lábast, nehogy odakapjon az alja. *
1263. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-12-13 09:31:42
Üzenet elküldve: 2025-12-13 09:31:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Új utak//
//Tetoválás +1//
*Már megint disznóbőr. Nem szereti, de elfogadja: gyakorlásra megfelel, élő anyaghoz a legközelebb álló kompromisszum. A cserzett felületet vízzel nedvesíti be, míg enged valamennyit a merevségéből, s ujjai alatt nem repedezik tovább. Nem lesz soha olyan, mint az emberi bőr, de most nem is az a cél, hogy becsapja magát.
A massza sűrű, majdnem túl sűrű. Korom, enyv, víz egyvelege, ami a tárolás alatt kissé keményedik, így tenyerében melengeti, hogy aztán egy kevés szeszt hozzáadva olyanná váljon, amivel könnyedén tud dolgozni.
A bronztű hegye lassan merül bele. Minden újabb alkotásnál, ezen a ponton kell nagyot nyeljen, hiszen már cseppet sem olyan könnyű e folyamat, mint eleddig. Habár a gyakorlás úgy fest, eredményes.
A macska alakja élénken él a fejében: ívelt hát, megemelt farok, a fej enyhén oldalra fordul. Az első pettyek még bizonytalanabbak, figyeli, mennyire mélyen enged a bőr, mennyit nyel el az anyagból. A tű tompán koppan, ahogy a felső réteg ellenáll, majd enged. Ritmusra dolgozik, apró pettyekkel építi fel a kontúrt, minden második-harmadik szúrás után újra márt, ha szükséges, bár olykor ujjával dörzsöli a „sebbe” a fekete masszát. Ha a festék túl sötétnek ígérkezik, vízzel hígít rajta.
A macska teste lassan kirajzolódik, árnyékolással bajlódni keveset kell, lévén e teremtmények néha egybeolvadnak az éjszakával… csupán szemük világít, hogyha nyitva van, hogy felfedezhessük őket.
Az anyag érzetére figyel leginkább; a disznóbőr nem húzódik úgy, nem reagál, így neki kell korrigálnia minden mozdulatot. A csukló néha feszül, ilyenkor megáll, kiengedi az ujjait, olykor fájdalmasan felszisszenve, de aztán folytatja.
Mikor a forma összeáll, tűnődve figyeli egy darabon. Tán az ő háza tájára is kellene egy cirmos. Vagy néhány eb. Felocsúdva egyenesedik ki, majd óarany íriszeivel Samyrnt kezdi el keresni. Ha motozott is körötte, alkotás közben alig érzékel bárkiből bármit.*
- Kölyök?! *Kérdi halkan, majd a kandallóra néz, amire fát kellene tennie. Egészen kihűlt abban, hogy nem mozgott. Ha nem jön azonnal, hát még egy motívumnak áll neki. *
//Tetoválás +1//
*Már megint disznóbőr. Nem szereti, de elfogadja: gyakorlásra megfelel, élő anyaghoz a legközelebb álló kompromisszum. A cserzett felületet vízzel nedvesíti be, míg enged valamennyit a merevségéből, s ujjai alatt nem repedezik tovább. Nem lesz soha olyan, mint az emberi bőr, de most nem is az a cél, hogy becsapja magát.
A massza sűrű, majdnem túl sűrű. Korom, enyv, víz egyvelege, ami a tárolás alatt kissé keményedik, így tenyerében melengeti, hogy aztán egy kevés szeszt hozzáadva olyanná váljon, amivel könnyedén tud dolgozni.
A bronztű hegye lassan merül bele. Minden újabb alkotásnál, ezen a ponton kell nagyot nyeljen, hiszen már cseppet sem olyan könnyű e folyamat, mint eleddig. Habár a gyakorlás úgy fest, eredményes.
A macska alakja élénken él a fejében: ívelt hát, megemelt farok, a fej enyhén oldalra fordul. Az első pettyek még bizonytalanabbak, figyeli, mennyire mélyen enged a bőr, mennyit nyel el az anyagból. A tű tompán koppan, ahogy a felső réteg ellenáll, majd enged. Ritmusra dolgozik, apró pettyekkel építi fel a kontúrt, minden második-harmadik szúrás után újra márt, ha szükséges, bár olykor ujjával dörzsöli a „sebbe” a fekete masszát. Ha a festék túl sötétnek ígérkezik, vízzel hígít rajta.
A macska teste lassan kirajzolódik, árnyékolással bajlódni keveset kell, lévén e teremtmények néha egybeolvadnak az éjszakával… csupán szemük világít, hogyha nyitva van, hogy felfedezhessük őket.
Az anyag érzetére figyel leginkább; a disznóbőr nem húzódik úgy, nem reagál, így neki kell korrigálnia minden mozdulatot. A csukló néha feszül, ilyenkor megáll, kiengedi az ujjait, olykor fájdalmasan felszisszenve, de aztán folytatja.
Mikor a forma összeáll, tűnődve figyeli egy darabon. Tán az ő háza tájára is kellene egy cirmos. Vagy néhány eb. Felocsúdva egyenesedik ki, majd óarany íriszeivel Samyrnt kezdi el keresni. Ha motozott is körötte, alkotás közben alig érzékel bárkiből bármit.*
- Kölyök?! *Kérdi halkan, majd a kandallóra néz, amire fát kellene tennie. Egészen kihűlt abban, hogy nem mozgott. Ha nem jön azonnal, hát még egy motívumnak áll neki. *
1262. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-12-13 01:12:50
Üzenet elküldve: 2025-12-13 01:12:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
*Sok átgondolni valója maradt még, így nem is sietteti a hazajutást, mágikus módon. Az egyik, ami az utazásaiból jön, mint következmény, az a hátason való utazás. Még pedig az a része, hogy vajon mennyire lehet rá szüksége, hisz az egyik nem titkolt ötlete az, hogy elmenekül, a másik oldalról viszont, ha rengeteg arannyal és mágikus tartalékait feljavító varázsszerekkel elképzelhetetlen sebességgel tudna továbbállni. A varázslat hozzávetőlegesen kevés mágikus energiáját emészti el és a regenerálószereiből is rengeteget tudna magánál tartani, hogy a feltöltődéssel ne legyen gondja. Ami az érdekesebb és amit sajnos nem tud kitesztelni, hogy ha valaki nagyon szorosan a közelében lenne vagy éppen egy lovon ülne... az utóbbit el is veti, bár reméli, hogy beleférne az ezüstös gömbbe. Igazán kár lenne, ha a lovat maga mögött kéne hagynia, bár véleménye szerint még az orkokban is van annyi, hogy inkább megpróbálják eladni, mint bántanák a hátast. Ami az érdekesebb, hogy ha az ezüstös gömbbe, hisz az egy gömb alakú, beleférne teljesen még egy, a méreténél kisebb értelmes lény, akkor ő is jönne-e vele az új célhelyre. Ha igen, akkor lehet érdemes gondolkodnia az óriás mágus fogalmában, aki köré vagy még ketten, hárman elférhetnének, gömbszerű alakban. De akár egy tündért vagy törpét is tudna magával mozgatni. És bár ő leginkább barátságos lényekre gondol, az is felmerül, hogy ha egy ellenséges zsoldos mártja belé a tőrt és elég közel van, akkor vajon mindkettejüket elvinné egy másik helyre? Vajon használhatnák-e ezt a varázslatot arra, hogy érdemben elraboljon valakit? Vagy ellenkezőleg, többed magukat kirángassa a fogságból? Erről eszébe is jut, hogy amúgy még a törzsnek se volt jobb megoldása arra, hogy miként kezelje a mágusokat, minthogy reménykedjenek, nem tudnak elszökni. És emlékezete szerint, ez valamiért be is vált és ha belegondol, ez talán még most is működne rajta is. Nem mintha a thargok ellenszenve miatt aggódna, de az nyugtalanítja, hogy egy mély gödör lehet a legnagyobb ellensége, mert nem lát rajta pontot, ahova átjelenhetne. Ellenben, egy ideje már csak sétálgat, elkövetkezett a pillanat, ami miatt aggódhat is, kijelöl tekintetével egy messzi pontot, elmormolja a szükséges szavakat és reménykedik, hogy egy fertályórányi időt megspórolt magának, ennyit levághatott az útjából.*
Nestar Erefiz megpróbált varázsolni egy Teleportáció nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
Nestar Erefiz megpróbált varázsolni egy Teleportáció nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
1261. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-12-08 23:38:49
Üzenet elküldve: 2025-12-08 23:38:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
*Az önbecsülését nagyban javítja, főleg a közelmúlt eseményeit tekintve, hogy elsőre sikerült a varázslata. Sajnos nem nevezheti teljesen a saját teljesítményének, de egyelőre elégedett azzal, hogy amit mentálisan elvesztett, annak a fényesebbik oldalát is tapasztalja, még ha egyelőre súlytalan formában is. Ezzel a trükkel egy jó fertályórányi utat spórolhatott talán és a kezdeti megrendülése után, amit a helyváltoztatás sietős volta jelent a számára, megszokhatónak tűnik. A helyzetekben, ahol a menekülést fontosnak tartaná, úgy sem tervezi többször használni. Ettől függetlenül, az elveszített mágikus energia visszaszerzésére több, mint elegendő ideje lesz a varázslatai végeztével. Sajnos tudja, hogy az egész utat nem teheti meg így visszafele, még ha a szerencse vagy a képességei úgy is hozzák, hogy hibátlanul képes lesz elmondani többször is egymás után a varázslatot. Nem kevés órát gyalogolt ide és hasonló mennyiségűt kell vissza is. Az egyetlen öröme, hogy legalább az éjszaka nem itt fogja érni, bár a mágikus köpenye meglepően jól bírja a gyűrődést. Elgondolkodik azon, hogy érdemesebb lenne-e a reggeleit ezzel kezdeni, vagy, megpróbálni beleszövetni a mágiát a rendes öltözékébe. Már másodszorra találja magát abban a helyzetben, hogy a grandiózus varázslata helyett a praktikus apróságok érdeklik inkább. És a teleportáció igazából csak egy lehetőség arra, hogy minél előbb odaérjen, ahol ezt intézni akarja. Így neki is áll, hogy remélhetőleg jövőbeli helyét kipécézve, egy gyors mormolással közelebb is kerüljön a városhoz, ahova remélhetőleg ebédidőig elér.*
Nestar Erefiz megpróbált varázsolni egy Teleportáció nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
Nestar Erefiz megpróbált varázsolni egy Teleportáció nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1291-1310