Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 28 (541. - 560. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
560. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-05-21 21:58:19
Üzenet elküldve: 2022-05-21 21:58:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A szív sötétje//
*Learon már éppen belekezdene abba az értekezésbe, hogy ő nem ért a pálinkafőzéshez és kell valaki aki megtanítja, mert ez így nem mehet már tovább, amikor látja a lányon, hogy valami sokkal fontosabbat akar neki elmondani, mint a házilag pancsolt alkohol, tehát egyelőre nem szólal még meg, hanem csak tekintetével próbálja egy kis plusz önbizalommal felruházni drága barátnőjét. Nem is érti rögtön, hogy mi lehet olyan téma, amit nem tud neki csak úgy elmondani, ahogy bármi mást is, szóval végül pár szót is hozzáfűz a dologhoz.*
-Nyugodtan mondj el bármit. Ha tudok, segítek benne! *Bólint őszintén, de ezek nem csak szavak, hiszen tudhatja már Rheia, hogy Learon tényleg nagyon sok mindenre képes azokért, akiket szeret. Szinte bármire, ahogy mondta is. Engedi magát terelni a fák felé, hiszen ha ott kényelmesebben ered meg a barbár leány nyelve, akkor menjenek oda, a pásztormágusnak akárhol tökéletes. Learon egyébként nem hall és nem is szagol még semmit, de ez nem is olyan furcsa, hiszen megszokta már, hogy érzékei sosem voltak olyan kifinomultak és jók, mint a legtöbbeké. Talán ezt vették el tőle az istenek és a Szellemek a sok segítségért cserébe.*
-Mire gondolsz? *Húzza fel szemöldökét, mert még arra gondol, hogy ez is az előbbiekben készülő nagy kitárulkozás előjátéka. Csak akkor tűnik fel neki, hogy valami teljesen másról van szó, amikor követi a lány ujjának vonalát a kereskedők felé. Több se kell neki, hogy el is induljon oda, hiszen ahogy nagyanyja mondta, ahol árusok vannak, ott lehetőségek is. Learon pedig szeret élni ezekkel a lehetőségekkel. Egyébként tényleg nem tűnnek ki, hiszen Learon most otthon hagyta díszes kabátját és csak egyszerű ingben és vászonnadrágban van, azok sem túlzottan újak.*
*Elborzasztja az emberkereskedelem gondolata és már érzi, hogy izzik fel belülről az agya. Ilyenkor képes lenne az egész helyet porig égetni, de aztán nem kell sok egy másodpercnél, hogy teljesen higgadt legyen és újra megszokott, nyugodt mosolya költözzön vissza arcára.*
-Ha eladó, hát megveszem és szabad lesz. Nem tűröm a rabszolgaságot és tudom, hogy a törvények itt már velem értenek egyet. Aztán hívjuk az artheniori katonákat vagy akármit, hogy kezdjenek vele valamit, de előbb legyen biztonságban a lány. *Suttogja vissza gyorsan, nehogy Rheia, aki nála sokkal meggondolatlanabb jellem, valami butaságot tegyen hirtelen. Mikor odalépnek hozzá, igyekszik felvenni legbarátságosabb arcát, amivel eddig nem sokszor lőtt mellé. A beszédet ezúttal átengedi barátnőjének, mégiscsak ő a barátságosabb így kinézetre kettejük közül.*
//A szív sötétje//
*Learon már éppen belekezdene abba az értekezésbe, hogy ő nem ért a pálinkafőzéshez és kell valaki aki megtanítja, mert ez így nem mehet már tovább, amikor látja a lányon, hogy valami sokkal fontosabbat akar neki elmondani, mint a házilag pancsolt alkohol, tehát egyelőre nem szólal még meg, hanem csak tekintetével próbálja egy kis plusz önbizalommal felruházni drága barátnőjét. Nem is érti rögtön, hogy mi lehet olyan téma, amit nem tud neki csak úgy elmondani, ahogy bármi mást is, szóval végül pár szót is hozzáfűz a dologhoz.*
-Nyugodtan mondj el bármit. Ha tudok, segítek benne! *Bólint őszintén, de ezek nem csak szavak, hiszen tudhatja már Rheia, hogy Learon tényleg nagyon sok mindenre képes azokért, akiket szeret. Szinte bármire, ahogy mondta is. Engedi magát terelni a fák felé, hiszen ha ott kényelmesebben ered meg a barbár leány nyelve, akkor menjenek oda, a pásztormágusnak akárhol tökéletes. Learon egyébként nem hall és nem is szagol még semmit, de ez nem is olyan furcsa, hiszen megszokta már, hogy érzékei sosem voltak olyan kifinomultak és jók, mint a legtöbbeké. Talán ezt vették el tőle az istenek és a Szellemek a sok segítségért cserébe.*
-Mire gondolsz? *Húzza fel szemöldökét, mert még arra gondol, hogy ez is az előbbiekben készülő nagy kitárulkozás előjátéka. Csak akkor tűnik fel neki, hogy valami teljesen másról van szó, amikor követi a lány ujjának vonalát a kereskedők felé. Több se kell neki, hogy el is induljon oda, hiszen ahogy nagyanyja mondta, ahol árusok vannak, ott lehetőségek is. Learon pedig szeret élni ezekkel a lehetőségekkel. Egyébként tényleg nem tűnnek ki, hiszen Learon most otthon hagyta díszes kabátját és csak egyszerű ingben és vászonnadrágban van, azok sem túlzottan újak.*
*Elborzasztja az emberkereskedelem gondolata és már érzi, hogy izzik fel belülről az agya. Ilyenkor képes lenne az egész helyet porig égetni, de aztán nem kell sok egy másodpercnél, hogy teljesen higgadt legyen és újra megszokott, nyugodt mosolya költözzön vissza arcára.*
-Ha eladó, hát megveszem és szabad lesz. Nem tűröm a rabszolgaságot és tudom, hogy a törvények itt már velem értenek egyet. Aztán hívjuk az artheniori katonákat vagy akármit, hogy kezdjenek vele valamit, de előbb legyen biztonságban a lány. *Suttogja vissza gyorsan, nehogy Rheia, aki nála sokkal meggondolatlanabb jellem, valami butaságot tegyen hirtelen. Mikor odalépnek hozzá, igyekszik felvenni legbarátságosabb arcát, amivel eddig nem sokszor lőtt mellé. A beszédet ezúttal átengedi barátnőjének, mégiscsak ő a barátságosabb így kinézetre kettejük közül.*
559. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-05-21 21:05:07
Üzenet elküldve: 2022-05-21 21:05:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A szív sötétje//
*Szép napjuk van, és kellemes időt töltenek Learon barátjával, erre igazán nem lehet panasza, ám a szavakra csak félig figyel oda. Pontosabban odafigyel, de tudatáig nem egészen jutnak el.*
- A szilva, az viszont nagyon finom lett idén. Lehet pálinkát kellene csinálni belőle.
*Ajkait harapdálva töpreng, igyekszik jó alaposan megrágni a szavakat, mielőtt összeszedi a bátorságát, hogy kimondja őket.*
- Ami azt illeti más oka is van, hogy erre a nagy sétára hívtalak. Mármint azon túl más, hogy rég láttalak, és mindig örülök ha élvezhetem a jelenlétedet.
*A hosszas felvezetés, illetve a barbár nő hanghordozása sejtetni véli a pásztorral, hogy komoly dologról van szó.*
- A fák árnyékában biztonságban beszélhetünk, mert amit mondani kívánok, az elég komoly dolog, de az életemet rád bíznám, drága barátom.
*Szavai nyomatékosításaként megfogja Learon felkarját, és gyengéden megszorítja azt, mintha a férfi szorulna némi biztatásra.
Éppen szólásra nyílnak ajkai, amikor figyelmét valami váratlanul másra tereli. Zaj üti meg füleit, de nem a természeté, hanem távoli morajlás, ami füst édes illatával elegyedik.*
- Van itt valami készülőben.
*Állapítja meg igen bölcsen, miközben kíváncsisága okán megszaporázza lépteit. Nincs oka semmi szörnyűséget feltételeznie ilyen közel a városhoz, ráadásul fényes nappal. Rövidesen be is bizonyosodik, hogy nem másról volt szó, csupán egy letáborozott karavánról.*
- Ejha, nézd azokat a kereskedőket!
*Mutat a színes kelmék között pihenő kalmárok felé.*
- Megnézzük közelebbről? Biztos nem bánják, úgysem tudják, hogy velük vagyunk vagy sem.
*Több sem kell már megy is a tábor belseje felé magabiztos léptekkel. Ruházatuk miatt talán nincs ok az aggodalomra, nem tűnnek ki annyira a zsoldosok közül.*
*Nem telik sokba mire Karheia megpillant egy nagyon aprócska szerzetet, aki emiatt akaratlanul is figyelemfelkeltővé válik a számára. Pont egy kereskedő sátor közelében véli felfedezni, és egy buta gondolat kezdi el nyomasztani, amivel suttogva Learonhoz is fordul, hátha ő sejti a választ.*
- Szerinted ő is eladó? Szabad itt olyat egyáltalán?
*Még mindig nem ismeri ki teljesen magát Arthenior törvényeiben, illetve abban sem, hogy meddig nyúlnak a város határai, ahol azok esetleg érvényesek lehetnek. Némi tépelődés közepette közelebb lép, igyekszik felmérni, hogy a tündér leány vajon rémült, esetleg bántották e azok a durva alakok.*
- Pssszt! Kicsi lány! Szükséged van segítségre?
*Szólítja meg fojtott hangon az ismeretlent, remélhetőleg nem keltve fel más figyelmét is szavaival.*
//A szív sötétje//
*Szép napjuk van, és kellemes időt töltenek Learon barátjával, erre igazán nem lehet panasza, ám a szavakra csak félig figyel oda. Pontosabban odafigyel, de tudatáig nem egészen jutnak el.*
- A szilva, az viszont nagyon finom lett idén. Lehet pálinkát kellene csinálni belőle.
*Ajkait harapdálva töpreng, igyekszik jó alaposan megrágni a szavakat, mielőtt összeszedi a bátorságát, hogy kimondja őket.*
- Ami azt illeti más oka is van, hogy erre a nagy sétára hívtalak. Mármint azon túl más, hogy rég láttalak, és mindig örülök ha élvezhetem a jelenlétedet.
*A hosszas felvezetés, illetve a barbár nő hanghordozása sejtetni véli a pásztorral, hogy komoly dologról van szó.*
- A fák árnyékában biztonságban beszélhetünk, mert amit mondani kívánok, az elég komoly dolog, de az életemet rád bíznám, drága barátom.
*Szavai nyomatékosításaként megfogja Learon felkarját, és gyengéden megszorítja azt, mintha a férfi szorulna némi biztatásra.
Éppen szólásra nyílnak ajkai, amikor figyelmét valami váratlanul másra tereli. Zaj üti meg füleit, de nem a természeté, hanem távoli morajlás, ami füst édes illatával elegyedik.*
- Van itt valami készülőben.
*Állapítja meg igen bölcsen, miközben kíváncsisága okán megszaporázza lépteit. Nincs oka semmi szörnyűséget feltételeznie ilyen közel a városhoz, ráadásul fényes nappal. Rövidesen be is bizonyosodik, hogy nem másról volt szó, csupán egy letáborozott karavánról.*
- Ejha, nézd azokat a kereskedőket!
*Mutat a színes kelmék között pihenő kalmárok felé.*
- Megnézzük közelebbről? Biztos nem bánják, úgysem tudják, hogy velük vagyunk vagy sem.
*Több sem kell már megy is a tábor belseje felé magabiztos léptekkel. Ruházatuk miatt talán nincs ok az aggodalomra, nem tűnnek ki annyira a zsoldosok közül.*
*Nem telik sokba mire Karheia megpillant egy nagyon aprócska szerzetet, aki emiatt akaratlanul is figyelemfelkeltővé válik a számára. Pont egy kereskedő sátor közelében véli felfedezni, és egy buta gondolat kezdi el nyomasztani, amivel suttogva Learonhoz is fordul, hátha ő sejti a választ.*
- Szerinted ő is eladó? Szabad itt olyat egyáltalán?
*Még mindig nem ismeri ki teljesen magát Arthenior törvényeiben, illetve abban sem, hogy meddig nyúlnak a város határai, ahol azok esetleg érvényesek lehetnek. Némi tépelődés közepette közelebb lép, igyekszik felmérni, hogy a tündér leány vajon rémült, esetleg bántották e azok a durva alakok.*
- Pssszt! Kicsi lány! Szükséged van segítségre?
*Szólítja meg fojtott hangon az ismeretlent, remélhetőleg nem keltve fel más figyelmét is szavaival.*
558. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-05-20 18:44:28
Üzenet elküldve: 2022-05-20 18:44:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Az eddigiekhez képest viharos gyorsasággal jutnak ki a városból. Ahogy a házak elmaradnak, az országút egy darabig még fák között halad, amelyek jobboldalt nemsokára csalitossá ritkulnak, míg el nem fogynak teljesen. Ukrom ekkor letér az útról, és ezen a nagy mezőn át elindul a folyó felé. A szerzetes szótlanul követi. A tekintetét a látóhatáron nyugtatja, és hagyja szabadon nyargalászni a gondolatait. Repülni nem tudnak még, hisz csak most kerültek le róluk a béklyók, de a rónát befutják kelettől-nyugatig, sokáig sehol nem időzve.
A szürkebőrű aztán egyszer csak megáll, mint aki hazaért. Nawanthiri szelíden rámosolyog, de a szél az arcába fújja a sörényét. Szórakozottan megpróbálja a füle mögé simítani, és közben bólint. Legszívesebben elfeküdne, hogy alul a föld simuljon a hátához, fönt pedig ne lásson semmi mást, csak a végtelen eget. Megvárná a csillagokat. Lenne valakiből senki.
A valakiságot azonban nem olyan könnyű levetni, mint egy rossz kabátot, így aztán a lány sem felejti el, hogy másnap dolgozniuk kell, és felfázik, ha a földön fekve várja ki az éjszakát. A csendbe azonban nem akar beleszólni. Talán majd hazafelé. Most hagyja, hogy az ork vezesse, amerre jónak látja, közben pedig hallgatja a suttogó szelet.*
*Az eddigiekhez képest viharos gyorsasággal jutnak ki a városból. Ahogy a házak elmaradnak, az országút egy darabig még fák között halad, amelyek jobboldalt nemsokára csalitossá ritkulnak, míg el nem fogynak teljesen. Ukrom ekkor letér az útról, és ezen a nagy mezőn át elindul a folyó felé. A szerzetes szótlanul követi. A tekintetét a látóhatáron nyugtatja, és hagyja szabadon nyargalászni a gondolatait. Repülni nem tudnak még, hisz csak most kerültek le róluk a béklyók, de a rónát befutják kelettől-nyugatig, sokáig sehol nem időzve.
A szürkebőrű aztán egyszer csak megáll, mint aki hazaért. Nawanthiri szelíden rámosolyog, de a szél az arcába fújja a sörényét. Szórakozottan megpróbálja a füle mögé simítani, és közben bólint. Legszívesebben elfeküdne, hogy alul a föld simuljon a hátához, fönt pedig ne lásson semmi mást, csak a végtelen eget. Megvárná a csillagokat. Lenne valakiből senki.
A valakiságot azonban nem olyan könnyű levetni, mint egy rossz kabátot, így aztán a lány sem felejti el, hogy másnap dolgozniuk kell, és felfázik, ha a földön fekve várja ki az éjszakát. A csendbe azonban nem akar beleszólni. Talán majd hazafelé. Most hagyja, hogy az ork vezesse, amerre jónak látja, közben pedig hallgatja a suttogó szelet.*
557. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-05-20 18:20:37
Üzenet elküldve: 2022-05-20 18:20:37
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Úton//
* A kellemes melegben komolyan aggódni kezd, mikor a fűben heverő leány nem szólal meg. Szinte meg se rezzen, mikor megszólítja. Közelebb lép, lovát hátrahagyva és már épp letérdelne mellé, mikor felé fordul a lány, s hunyorogva nyitogatni kezdi szemeit. Nem nyugszik meg teljesen, de hátrál pár lépést, hogy illőbb távolságban legyen. A hölgy kissé már ingerülten kérdez vissza, de nem szabadkozik sokáig. *
- Elnézését kérem kisasszony, de azt hittem rosszul lett a melegben, ezért fekszik itt.
* Megfogja lova kantárját és még hátrébb lép, arra az esetre, ha a hölgy fel kívánná adni kényelmesnek érzett pozícióját. A hangja nem lett ingerült, sőt, a tőle megszokott nyugodt. Mély, mint a tengermoraj. Figyeli még kis ideig az ifjú hölgyet, valóban jól érzi-e magát? Ha nincs gond, akkor akár tovább is állhat. Bár őrjárat ide vagy oda, így itt heverni a fűben némileg veszélyes. *
* A kellemes melegben komolyan aggódni kezd, mikor a fűben heverő leány nem szólal meg. Szinte meg se rezzen, mikor megszólítja. Közelebb lép, lovát hátrahagyva és már épp letérdelne mellé, mikor felé fordul a lány, s hunyorogva nyitogatni kezdi szemeit. Nem nyugszik meg teljesen, de hátrál pár lépést, hogy illőbb távolságban legyen. A hölgy kissé már ingerülten kérdez vissza, de nem szabadkozik sokáig. *
- Elnézését kérem kisasszony, de azt hittem rosszul lett a melegben, ezért fekszik itt.
* Megfogja lova kantárját és még hátrébb lép, arra az esetre, ha a hölgy fel kívánná adni kényelmesnek érzett pozícióját. A hangja nem lett ingerült, sőt, a tőle megszokott nyugodt. Mély, mint a tengermoraj. Figyeli még kis ideig az ifjú hölgyet, valóban jól érzi-e magát? Ha nincs gond, akkor akár tovább is állhat. Bár őrjárat ide vagy oda, így itt heverni a fűben némileg veszélyes. *
556. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-05-19 13:36:58
Üzenet elküldve: 2022-05-19 13:36:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Úton//
*A lány elmerül a gondolataiban, a külvilágot majdnem teljesen kizárja. Nem tudja mennyi ideig volt így, de egyszer csak úgy érzi, hogy közelről beszél valaki. Több másodpercig tart, mire ezt tudatosítja magában, magát a hallott mondatot nehezére esik felidézni, de aztán megállapítja, hogy ez köszönés volt. ~Valaki köszönt nekem, de miért?~ kérdezi magában még mindig csukott szemmel, de ezt követően gyorsan elhatározza, hogy nyitja a szemét.
Nem tudja mennyi idő telt el a köszönés és a szemének kinyitása között. Kicsit hunyorog, hogy hozzászokjon a fényhez, de úgy látja valaki áll mellette. Tovább vizsgálja az alakot, és arra jut, hogy egy férfi.*
-Jó napot!* válaszol a férfinek, de az értetlenségét és zavarát nem tudja lepelezni.*
-Miben segíthetek?* kérdezi, nem a legudvariasabb hangsúllyal. ~Mit akar tőlem ez a férfi, már csak ez hiányzott.~ gondolja magában.
Rövid időre ismét becsukja a szemét, hogy koncentrációját összeszedje, majd megkísérel felülni, ez kis ügyetlenkedést – melynek az elgémberedett végtagjai az okai – követően sikerül. Közben hallgatja a férfi válaszát, ha válaszol neki.*
*A lány elmerül a gondolataiban, a külvilágot majdnem teljesen kizárja. Nem tudja mennyi ideig volt így, de egyszer csak úgy érzi, hogy közelről beszél valaki. Több másodpercig tart, mire ezt tudatosítja magában, magát a hallott mondatot nehezére esik felidézni, de aztán megállapítja, hogy ez köszönés volt. ~Valaki köszönt nekem, de miért?~ kérdezi magában még mindig csukott szemmel, de ezt követően gyorsan elhatározza, hogy nyitja a szemét.
Nem tudja mennyi idő telt el a köszönés és a szemének kinyitása között. Kicsit hunyorog, hogy hozzászokjon a fényhez, de úgy látja valaki áll mellette. Tovább vizsgálja az alakot, és arra jut, hogy egy férfi.*
-Jó napot!* válaszol a férfinek, de az értetlenségét és zavarát nem tudja lepelezni.*
-Miben segíthetek?* kérdezi, nem a legudvariasabb hangsúllyal. ~Mit akar tőlem ez a férfi, már csak ez hiányzott.~ gondolja magában.
Rövid időre ismét becsukja a szemét, hogy koncentrációját összeszedje, majd megkísérel felülni, ez kis ügyetlenkedést – melynek az elgémberedett végtagjai az okai – követően sikerül. Közben hallgatja a férfi válaszát, ha válaszol neki.*
555. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-05-19 09:15:08
Üzenet elküldve: 2022-05-19 09:15:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Keserves út //
* Dorveriel szerencsére az imént megbizonyosodhatott az útiránya helyességéről, a megkérdezett vándor igencsak készségesnek bizonyult, miután a markába nyomott néhány aranyat. Sietve és fájdalmas szívvel hagyta el otthonát, az Átok szavai még most is a fülében csengenek. Méltóságát valahol az erősen korgó gyomra és járhatatlan mellékutaknak köszönhetően már rég elengedte.
Bár távol maradt a lázadók bűneitől, nem vett részt a harcaikban, az Átok mégsem kímélte őt, ezt érzi a csontjaiban. A Dolostiwenek Átka, így emlegették. Nem csak a csontjaiban, de minden lélegzetvételében érzi a fájdalmat családja elvesztése miatt, ami ellen nem tett semmit. Elfogadja hát, hogy osztoznia kell Testvérgyilkos bátyja terheiben. Bizonyos, ha visszatérne, hamarosan gyötrelmes halál érné. Nem is emlékszik, mikor volt utoljára felhőtlenül boldog. És nem is lesz az, ha igaz, ami megjövendöltetett.
Kölcsönkért hátasa már alig emelte a patáit, a göröngyös úton egyre gyakrabban botladozott. Egy nagy sóhajjal lesiklott az állat hátáról és innentől a kantárszárnál fogva vezeti maga után. Ruhája piszkos, poros, haja rendezetlen, előkelő származásáról csak a kelmék anyaga és díszítettsége árulkodna.
Persze, megpróbálhatná tisztázni, menteni magát. Hogy ő nem vett részt a harcokban, hát mi alapján osztozik a büntetésükben? Miért nem csak a valódi bűnösöket sújtják?
Hosszan felsóhajt. Egyébként, ő már korábban tervezte, hogy elhagyja a szülőföldet és körülnéz a világban. Igaz, engedélyt sosem kért hozzá. Most már nem is fog, és nem is dönthetne másképp, mint hogy útra kell. Megmaradt testvérei hajóra szálltak, miután lelkükbe vésődött Testvérgyilkos Dornor halálsikolya, miközben a lángok magasra csaptak. Mindig is vonzotta a tenger, talán magát bünteti ezzel, hogy választása mégsem az elhajózásra esett.
Arthenior. Hamarosan eléri. Élnek itt távoli rokonai, talán több is. Kérdéses viszont, hogyan viszonyulnak az elmúlt időszak eseményeihez, a Testvérháború híre talán ide is eljutott. Lesz-e aki befogadja őt, még ha csak ideiglenesen is? Ha találna egy megfelelő helyet, feltett szándéka letelepedni és békés életet élni. *
* Dorveriel szerencsére az imént megbizonyosodhatott az útiránya helyességéről, a megkérdezett vándor igencsak készségesnek bizonyult, miután a markába nyomott néhány aranyat. Sietve és fájdalmas szívvel hagyta el otthonát, az Átok szavai még most is a fülében csengenek. Méltóságát valahol az erősen korgó gyomra és járhatatlan mellékutaknak köszönhetően már rég elengedte.
Bár távol maradt a lázadók bűneitől, nem vett részt a harcaikban, az Átok mégsem kímélte őt, ezt érzi a csontjaiban. A Dolostiwenek Átka, így emlegették. Nem csak a csontjaiban, de minden lélegzetvételében érzi a fájdalmat családja elvesztése miatt, ami ellen nem tett semmit. Elfogadja hát, hogy osztoznia kell Testvérgyilkos bátyja terheiben. Bizonyos, ha visszatérne, hamarosan gyötrelmes halál érné. Nem is emlékszik, mikor volt utoljára felhőtlenül boldog. És nem is lesz az, ha igaz, ami megjövendöltetett.
Kölcsönkért hátasa már alig emelte a patáit, a göröngyös úton egyre gyakrabban botladozott. Egy nagy sóhajjal lesiklott az állat hátáról és innentől a kantárszárnál fogva vezeti maga után. Ruhája piszkos, poros, haja rendezetlen, előkelő származásáról csak a kelmék anyaga és díszítettsége árulkodna.
Persze, megpróbálhatná tisztázni, menteni magát. Hogy ő nem vett részt a harcokban, hát mi alapján osztozik a büntetésükben? Miért nem csak a valódi bűnösöket sújtják?
Hosszan felsóhajt. Egyébként, ő már korábban tervezte, hogy elhagyja a szülőföldet és körülnéz a világban. Igaz, engedélyt sosem kért hozzá. Most már nem is fog, és nem is dönthetne másképp, mint hogy útra kell. Megmaradt testvérei hajóra szálltak, miután lelkükbe vésődött Testvérgyilkos Dornor halálsikolya, miközben a lángok magasra csaptak. Mindig is vonzotta a tenger, talán magát bünteti ezzel, hogy választása mégsem az elhajózásra esett.
Arthenior. Hamarosan eléri. Élnek itt távoli rokonai, talán több is. Kérdéses viszont, hogyan viszonyulnak az elmúlt időszak eseményeihez, a Testvérháború híre talán ide is eljutott. Lesz-e aki befogadja őt, még ha csak ideiglenesen is? Ha találna egy megfelelő helyet, feltett szándéka letelepedni és békés életet élni. *
554. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-05-18 19:58:34
Üzenet elküldve: 2022-05-18 19:58:34
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Úton//
* Jókora került tett meg lóháton, de nevelőanyja kérésére mégis vállalta ezt az utat. Wegtorenben élő régi jó barátait volt hivatott meglátogatni. Egyszersmind mesélni nekik az örömhírt, hogy mostohatestvére végre férjhez ment. Az ő anyagi boldogságáról immár módos férje gondoskodhat. Végre. Neki ez csupán annyi könnyebbséget jelent, hogy tovább élheti nyugodt életét. Artheniorba már egyedül érkezik, lóháton. Ez a környék már békésebb és biztonságosabb. A hideg idő is véget ért végre, így a vértje alatt csak sötétkék inget visel. A meleg kabát gondosan elcsomagolva pihen nyerge mögé rögzítve, egyéb holmijával együtt. Nem sokkal napkelte után összefutott egy őrjárattal. Tőlük tudakolta ki, hogy a Taverna áll-e még s a régi jó, megszokott helyén áll. A maguk módján csendes tanyák mellett vezet el útja, békésen szemlélődik, hallgatja a rét neszeit. Így veszi észre a fű zöldjében heverő alakot. Noha rengeteg különféle színekben pompázó virág színesíti a rétet, az élénk vörös haj igencsak eltér minden mástól. Leszáll a lováról és úgy indul meg közelebb, figyelve, megmozdul-e közeledtére. Fiatal lányról lehet szó, s nem tudja hirtelen, bajban van-e, vagy csak pihen. Bármiképp is, de nem mehet el mellette szó nélkül. Szakállal borított arca nyugodt és kíváncsi, mikor pár lépés távolságra megáll tőle és ráköszön. *
- Szép napot!
* Kíváncsian várja, hogy szüksége van segítségre, vagy esetleg nyugodtan tovább haladhat útján? *
* Jókora került tett meg lóháton, de nevelőanyja kérésére mégis vállalta ezt az utat. Wegtorenben élő régi jó barátait volt hivatott meglátogatni. Egyszersmind mesélni nekik az örömhírt, hogy mostohatestvére végre férjhez ment. Az ő anyagi boldogságáról immár módos férje gondoskodhat. Végre. Neki ez csupán annyi könnyebbséget jelent, hogy tovább élheti nyugodt életét. Artheniorba már egyedül érkezik, lóháton. Ez a környék már békésebb és biztonságosabb. A hideg idő is véget ért végre, így a vértje alatt csak sötétkék inget visel. A meleg kabát gondosan elcsomagolva pihen nyerge mögé rögzítve, egyéb holmijával együtt. Nem sokkal napkelte után összefutott egy őrjárattal. Tőlük tudakolta ki, hogy a Taverna áll-e még s a régi jó, megszokott helyén áll. A maguk módján csendes tanyák mellett vezet el útja, békésen szemlélődik, hallgatja a rét neszeit. Így veszi észre a fű zöldjében heverő alakot. Noha rengeteg különféle színekben pompázó virág színesíti a rétet, az élénk vörös haj igencsak eltér minden mástól. Leszáll a lováról és úgy indul meg közelebb, figyelve, megmozdul-e közeledtére. Fiatal lányról lehet szó, s nem tudja hirtelen, bajban van-e, vagy csak pihen. Bármiképp is, de nem mehet el mellette szó nélkül. Szakállal borított arca nyugodt és kíváncsi, mikor pár lépés távolságra megáll tőle és ráköszön. *
- Szép napot!
* Kíváncsian várja, hogy szüksége van segítségre, vagy esetleg nyugodtan tovább haladhat útján? *
553. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-05-18 13:25:17
Üzenet elküldve: 2022-05-18 13:25:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Úton//
* A lány végre elhagyja a várost. Bár a várost, és az ott lakókat nagyon szereti, most mégis nagyobb vonzalmat érez a városon kívüli természet felől. Kicsit meg is könnyebbül, ahogy kilép a városból és az útját már csak fák és pusztaságok szegélyezik. Ahogy ment egy nagyon szép rétet látott az út mellett, puha fűvel és sok vadvirággal. A rétet bokros fák szegélyezték. El is határozta, hogy megpihen a réten egy fa árnyékában. Gyorsan kiválasztotta a helyet, és hátára feküdt a fűben.
Elsőnek az eget és a környező rovarokat nézte, majd becsukta a szemét, és úgy szívta magába a frissítő levegőt.
Jó ideig csukott szemmel marad ott fekve, kezeit és lábát lazán széttárja, és élvezi a viszonylag jó időt és a természetet.*
* A lány végre elhagyja a várost. Bár a várost, és az ott lakókat nagyon szereti, most mégis nagyobb vonzalmat érez a városon kívüli természet felől. Kicsit meg is könnyebbül, ahogy kilép a városból és az útját már csak fák és pusztaságok szegélyezik. Ahogy ment egy nagyon szép rétet látott az út mellett, puha fűvel és sok vadvirággal. A rétet bokros fák szegélyezték. El is határozta, hogy megpihen a réten egy fa árnyékában. Gyorsan kiválasztotta a helyet, és hátára feküdt a fűben.
Elsőnek az eget és a környező rovarokat nézte, majd becsukta a szemét, és úgy szívta magába a frissítő levegőt.
Jó ideig csukott szemmel marad ott fekve, kezeit és lábát lazán széttárja, és élvezi a viszonylag jó időt és a természetet.*
552. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-05-18 12:49:09
Üzenet elküldve: 2022-05-18 12:49:09
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A kezében egy naplót lapozgatva, meglehetősen nehezen hagyja el szeretett levegő városát, a még gyerekkorából megismert kereskedői úton haladva, elindul egy olyan távoli utazásra, csekély figyelmet szentelve az elhaladó őrjáratbeli csapatoknak. A fegyveres haderő ellenére nem érzi magát biztonságban a saját bőrében... Ha a naplójától eltekint bizarr, de mára már ismerős hangok kezdenek el beszélni hozzá, azt mondják neki, hogy te nem ilyen ember vagy, te nem így cselekednél ebben és ebben a helyzetben. A személyiségével és hangulatával kezdték, most pedig a gondolkodás módját akarják teljes egészében átalakítani. Mint egy betegség, ami tovább terjed, ha nem kezelik. Egy másik hang is felszólal a nagy ricsaj közepette, haloványan szólal Slade-hez és mint egy rég elvesztett barát, akit végül újra a karodba ölelhetsz, olyan érzést ad számára, ami azonnal kizökkenti a mindennapi gondolatait a fejéből és csak az adott pillanatra koncentrál. Még mielőtt elindult volna, Slade meglátogatta az apját, aki annak ellenére, hogy hatalmas fájdalomban él az miatt, ami az egyetlen egy fiával történt, hogy ilyen nagy mértékben és rossz irányban megváltozott, még gondolatban sem fordult meg benne, hogy lemondjon róla. Az utolsó, amit hallot tőle, és ami az úton jövet a gondolataiban is ott csengett...*
- Gondolj a napló 72. oldalára, aszerint cselekedj, hallod? ~ Apám naplója... Hát persze! ~
- Emlékezz egy fontos dologra, amire felhívtam a figyelmedet! Mindenki fél, hogyan reagálsz erre az érzésre, ebből derül ki, hogy győztes leszel, vagy pedig vesztes. Ha eszedbe jut ez a bizonyos dolog, akkor legyőzheted még a legnagyobb ellenségedet is, önmagadat.
- Gondolj a napló 72. oldalára, aszerint cselekedj, hallod? ~ Apám naplója... Hát persze! ~
- Emlékezz egy fontos dologra, amire felhívtam a figyelmedet! Mindenki fél, hogyan reagálsz erre az érzésre, ebből derül ki, hogy győztes leszel, vagy pedig vesztes. Ha eszedbe jut ez a bizonyos dolog, akkor legyőzheted még a legnagyobb ellenségedet is, önmagadat.
551. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-05-18 09:16:47
Üzenet elküldve: 2022-05-18 09:16:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Elégedetten bólint Nawanthiri válaszára, majd egy másodpercet sem pazarolva el is kezd haladni a főtér irányába, szerzetes barátját remélhetőleg továbbra is maga mellett tudva. Mialatt elérik a város északi kijáratát, elég idő adatik Ukromnak hogy eldönthesse, melyik irányba is menjenek onnantól; habár céltalan kutyagolásnak ajánlotta fel ezt a lehetőséget, attól még nem kívánna megint az erdőben, vagy uram-ne-bánts a mocsárban kikötni, ha véletlenül megbátorodnak, és messzébb viszik őket a lábuk. Úgyhogy miután már az utolsó épületet is elhagyták, és a karavánúton találják magukat, az ork fordul is, a kitaposott földtől keletre, a folyó irányába - elképzelése szerint annak a területnek elég nagy sétának kéne lennie a még nála is szívósabb Nawanthirinak. És persze idejüknek, hisz következő nap továbbra is munkájuk van. Bár már rég nem látta a lányt a városon kívül (ez talán inkább annak köszönhető hogy Ukrom maga nem járt ki), de sejti hogy Arthenior nem puhította meg messziről származó vendégét, így ő továbbra is jól bírja a gyalogtúrát.
Nem sokáig tart, míg eltűnnek az épületek látótávukból, és a mezőkön, réteken mendegélnek, ő maga elnyújtott sebességgel. Most, hogy a zöld füvet tapossák a szabadban, az ork arckifejezése felfrissül, szinte éveket fiatalodik; látszik rajta, hogy nem véletlenül vetette fel ezt az ötletet. Testtartása kiegyenesedik és elmosolyodik, ahogy kezeit csípőire téve megáll, és vesz egy mély levegőt, orron be és orron ki. Kissé megnőtt haját szabadon kapkodja az enyhe légáramlat, élvezi az ellenszelet. Ez a hatalmas, nyílt tér, a látvány, a szagok szinte teljes hiánya, és a csönd. Hogy mennyire hiányzott számára a csönd, erre csak most jön rá. A maga részéről már teljesen kifizetődött az ötlet. Ezt a folyóig, és vissza.*
- Nem jobb? *Néz rá Nawanthirira, hangjában érződik a nyugalom.*
*Elégedetten bólint Nawanthiri válaszára, majd egy másodpercet sem pazarolva el is kezd haladni a főtér irányába, szerzetes barátját remélhetőleg továbbra is maga mellett tudva. Mialatt elérik a város északi kijáratát, elég idő adatik Ukromnak hogy eldönthesse, melyik irányba is menjenek onnantól; habár céltalan kutyagolásnak ajánlotta fel ezt a lehetőséget, attól még nem kívánna megint az erdőben, vagy uram-ne-bánts a mocsárban kikötni, ha véletlenül megbátorodnak, és messzébb viszik őket a lábuk. Úgyhogy miután már az utolsó épületet is elhagyták, és a karavánúton találják magukat, az ork fordul is, a kitaposott földtől keletre, a folyó irányába - elképzelése szerint annak a területnek elég nagy sétának kéne lennie a még nála is szívósabb Nawanthirinak. És persze idejüknek, hisz következő nap továbbra is munkájuk van. Bár már rég nem látta a lányt a városon kívül (ez talán inkább annak köszönhető hogy Ukrom maga nem járt ki), de sejti hogy Arthenior nem puhította meg messziről származó vendégét, így ő továbbra is jól bírja a gyalogtúrát.
Nem sokáig tart, míg eltűnnek az épületek látótávukból, és a mezőkön, réteken mendegélnek, ő maga elnyújtott sebességgel. Most, hogy a zöld füvet tapossák a szabadban, az ork arckifejezése felfrissül, szinte éveket fiatalodik; látszik rajta, hogy nem véletlenül vetette fel ezt az ötletet. Testtartása kiegyenesedik és elmosolyodik, ahogy kezeit csípőire téve megáll, és vesz egy mély levegőt, orron be és orron ki. Kissé megnőtt haját szabadon kapkodja az enyhe légáramlat, élvezi az ellenszelet. Ez a hatalmas, nyílt tér, a látvány, a szagok szinte teljes hiánya, és a csönd. Hogy mennyire hiányzott számára a csönd, erre csak most jön rá. A maga részéről már teljesen kifizetődött az ötlet. Ezt a folyóig, és vissza.*
- Nem jobb? *Néz rá Nawanthirira, hangjában érződik a nyugalom.*
550. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-04-20 11:49:58
Üzenet elküldve: 2022-04-20 11:49:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//A vadonból vissza//
*Mind elcsigázottak, bár ez az erdőmélyi elfet annyira nem érinti meg. Sokszor volt hasonló helyzetben és fizikailag jobban is bírja a menetelést, a nyirkos ruhákat és a fáradtságot. Néma büszkeséggel figyeli Nievet, ahogy megy előre elszántan és céltudatosan. Kijár majd nekik egy kiadós pihenés és ha teheti, az összes süteményt megveszi neki. Később, ha kezdődik a kiképzés, úgyis újabb nehézségek elé kell majd állnia a lánynak.
Az ingoványban megkapja azokat az ékszereket, amiket még régebben vásárolt neki, de még nem volt lehetősége átadni. Nievesha láthatóan örül, ami a csuhátlan csuhást is mosolyra fakasztja. Tudja, hogy nem jó apa, hogy egy fiatal lánynak nem óriáspókokkal kellene küzdeni és az életét kockáztatni, ám neki ezt a sorsot szánta a Fákban Lakó, amire Niev is elkísérti saját döntéséből.
Azt az apróságot elfelejti, hogy sem az idő, sem a hely nem alkalmas arra, hogy fülbevalókkal bíbelődjenek, azt pedig eszébe sem jut, hogy a fülbevalóhoz lyuk is kellene a lány fülén.
Az utat így, immár szárazon, valamivel jobb kedvben folytathatják, míg Rírion néma pipázgatással tölti az utat. Az erdőmélyi elfnek sincs kedve nagyon beszélgetni, saját gondolataiba merülve teszi egyik lábát a másik után. Az ő lelki szemei előtt nem sütemények vagy csípős leves lebeg, hanem a közeljövő tervei. A városban, bármennyire is szeretnék - és amiért Nievesha nagyon haragudni fog rá - először az Eeyr templomba kell menniük, hogy beszámolhasson a papoknak az Erdőmélyén történtekről és Khunezkről. Már csak azért is, mert nem kell akkor majd megszakítaniuk a pihenőjüket bárhol is szálljanak meg.*
- Ha elértük Artheniort, a templomba kell mennünk először. Beszélnem kell Arenih-vel. *Osztja meg a társaival, hogy még a főtér előtt letudják a hisztit. Legalábbis arra számít, hogy Nievesha kiakad majd azon, hogy nem a sütemény az első, hanem a templom.*
- De azután azonnal keresünk egy fogadót és annyi sütit ehetsz, amennyi beléd fér. De csak azután, hogy lefürödtél. Idáig érzem a szagod. *Próbálja egy tréfával elütni a kitérő keltette haragot.
Xauzurt nem viheti be a városba, mert törvény tiltja, így még az artheniort körülvevő erdőségben leguggol az irbisz mellé és suttogó szavakkal engedi útjára, amíg ők a városban lesznek. Nem félti a nagymacskát, lehet, visszatér Mil'Ochassba vagy az erdőben marad, míg érte nem jönnek. Pórázra nem kötné, ketrecbe nem zárná, ám nem kockáztathat, hogy összetűzzön a városőrséggel. De lehet, hogy ellátogat majd hozzájuk, hogy engedélyt kérjen magának Xauzurra. Ám ez még a jövő zenéje.
Az erdőség mögött lassan feltűnnek a fal nélküli város épületei, lassan megérkeznek, ami mindhármuknak nagyon jót fog tenni.*
*Mind elcsigázottak, bár ez az erdőmélyi elfet annyira nem érinti meg. Sokszor volt hasonló helyzetben és fizikailag jobban is bírja a menetelést, a nyirkos ruhákat és a fáradtságot. Néma büszkeséggel figyeli Nievet, ahogy megy előre elszántan és céltudatosan. Kijár majd nekik egy kiadós pihenés és ha teheti, az összes süteményt megveszi neki. Később, ha kezdődik a kiképzés, úgyis újabb nehézségek elé kell majd állnia a lánynak.
Az ingoványban megkapja azokat az ékszereket, amiket még régebben vásárolt neki, de még nem volt lehetősége átadni. Nievesha láthatóan örül, ami a csuhátlan csuhást is mosolyra fakasztja. Tudja, hogy nem jó apa, hogy egy fiatal lánynak nem óriáspókokkal kellene küzdeni és az életét kockáztatni, ám neki ezt a sorsot szánta a Fákban Lakó, amire Niev is elkísérti saját döntéséből.
Azt az apróságot elfelejti, hogy sem az idő, sem a hely nem alkalmas arra, hogy fülbevalókkal bíbelődjenek, azt pedig eszébe sem jut, hogy a fülbevalóhoz lyuk is kellene a lány fülén.
Az utat így, immár szárazon, valamivel jobb kedvben folytathatják, míg Rírion néma pipázgatással tölti az utat. Az erdőmélyi elfnek sincs kedve nagyon beszélgetni, saját gondolataiba merülve teszi egyik lábát a másik után. Az ő lelki szemei előtt nem sütemények vagy csípős leves lebeg, hanem a közeljövő tervei. A városban, bármennyire is szeretnék - és amiért Nievesha nagyon haragudni fog rá - először az Eeyr templomba kell menniük, hogy beszámolhasson a papoknak az Erdőmélyén történtekről és Khunezkről. Már csak azért is, mert nem kell akkor majd megszakítaniuk a pihenőjüket bárhol is szálljanak meg.*
- Ha elértük Artheniort, a templomba kell mennünk először. Beszélnem kell Arenih-vel. *Osztja meg a társaival, hogy még a főtér előtt letudják a hisztit. Legalábbis arra számít, hogy Nievesha kiakad majd azon, hogy nem a sütemény az első, hanem a templom.*
- De azután azonnal keresünk egy fogadót és annyi sütit ehetsz, amennyi beléd fér. De csak azután, hogy lefürödtél. Idáig érzem a szagod. *Próbálja egy tréfával elütni a kitérő keltette haragot.
Xauzurt nem viheti be a városba, mert törvény tiltja, így még az artheniort körülvevő erdőségben leguggol az irbisz mellé és suttogó szavakkal engedi útjára, amíg ők a városban lesznek. Nem félti a nagymacskát, lehet, visszatér Mil'Ochassba vagy az erdőben marad, míg érte nem jönnek. Pórázra nem kötné, ketrecbe nem zárná, ám nem kockáztathat, hogy összetűzzön a városőrséggel. De lehet, hogy ellátogat majd hozzájuk, hogy engedélyt kérjen magának Xauzurra. Ám ez még a jövő zenéje.
Az erdőség mögött lassan feltűnnek a fal nélküli város épületei, lassan megérkeznek, ami mindhármuknak nagyon jót fog tenni.*
549. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-04-19 21:00:18
Üzenet elküldve: 2022-04-19 21:00:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//A vadonból vissza//
*Minden lépésre odafigyel az ingoványban. Nem hiányzik egy bokatörés vagy elsüllyedés senkinek. Sárosabb viszont már nem nagyon lehetne, mint eddig. Szerencsére később, kellemesebb vidékeken a puha fű segít megtisztítani saruit valamennyire és a kedve is jobb lesz. Ettől függetlenül, ha lábaira nem is, a fejére bizony kell ügyelnie a magas elfnek. Erdőmélyén már megszokta a "pofozkodó" faágakat, de néha azért meg tudják lepni. Hacsak nem jön közbe semmi váratlan, most már igazán elengedhet egy kicsit. Civilizáció nyomait látja itt-ott, ami azt jelenti, közel már a város. Csak lesz valami abból a tartalmas, csípős levesből, amit elképzelt korábban. Ma biztosan jól befal, amennyire csak teheti. Azonban, ha mindig szánt volna pár aranyat az igazán tartalmas ételekre, talán már most több hús lenne rajta. Megtehette volna a kevésből is, de a dohány az mindenek felett. Annál csak Eeyr fontosabb. Jelenleg is azzal lazít menet közben. Amíg Nievesha az ajándékokban gyönyörködik, ő a pipájával van elfoglalva. Úgy helyezkedik, hogy társaira ne menjen a füst. Csendesen, békésen, mert fáradt és tudja, hogy a többiek is azok.*
*Minden lépésre odafigyel az ingoványban. Nem hiányzik egy bokatörés vagy elsüllyedés senkinek. Sárosabb viszont már nem nagyon lehetne, mint eddig. Szerencsére később, kellemesebb vidékeken a puha fű segít megtisztítani saruit valamennyire és a kedve is jobb lesz. Ettől függetlenül, ha lábaira nem is, a fejére bizony kell ügyelnie a magas elfnek. Erdőmélyén már megszokta a "pofozkodó" faágakat, de néha azért meg tudják lepni. Hacsak nem jön közbe semmi váratlan, most már igazán elengedhet egy kicsit. Civilizáció nyomait látja itt-ott, ami azt jelenti, közel már a város. Csak lesz valami abból a tartalmas, csípős levesből, amit elképzelt korábban. Ma biztosan jól befal, amennyire csak teheti. Azonban, ha mindig szánt volna pár aranyat az igazán tartalmas ételekre, talán már most több hús lenne rajta. Megtehette volna a kevésből is, de a dohány az mindenek felett. Annál csak Eeyr fontosabb. Jelenleg is azzal lazít menet közben. Amíg Nievesha az ajándékokban gyönyörködik, ő a pipájával van elfoglalva. Úgy helyezkedik, hogy társaira ne menjen a füst. Csendesen, békésen, mert fáradt és tudja, hogy a többiek is azok.*
548. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-04-19 08:30:00
Üzenet elküldve: 2022-04-19 08:30:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//A vadonból vissza//
*Niev azért is törtet előre olyan elszántan, mert mozgás közben legalább nem fázik annyira, ezen okból utasítja el a nyeregben utazás lehetőségét is. Az éjszaka rendesen átfázott, ruhái most is nedvesek, a nedves ruha meg hajlamos arra, hogy a hajlatokban kidörzsölje a bőrt. De Niev csendben tűri a szenvedést, amúgy is nagyon jól tudja, hogy a hiszti meg a sírás semmiféle problémát nem old meg. A problémák megoldásához, vagy enyhüléséhez, Artheniorba kell érjenek, így hát összeszorított foggal gyalogol.
Mire átvágnak az ingoványon, addigra kellőképpen elcsigázott. Az elszánt menetelésből Pycta zökkenti ki, össze is rezzen, valahogy nem számított rá, hogy bárki hozzá fog szólni. Az elf mondandója meg végképp meglepi.*
- Óóó. Köszönöm, apa.
*Kíváncsi lélek, úgyhogy belekukkant a szütyőbe. Elmosolyodik, közben pedig a táskájába süllyeszti a zsákocskát. Egyrészt ugye nem akarja koszos kézzel összetapogatni, másrészt némi akadály áll közé és a fülbevalók közé, nevezetesen az, hogy nincs a füleiben lyuk. A masnihoz meg már túl öreg, de majd felköti a csuklójára, de szigorúan csak azután, hogy alaposan megmosakodott és tiszta gúnyát húzott.
Megnyugtató egyébként azt látni, hogy jól haladnak a céljuk felé, mert az útjuk már nem a bűzös mocsáron halad, hanem csinos tanyák és művelt földek szegélyzik. Nievnek egyre sietősebb, minél közelebb a város, hiszen forró fürdőt, tiszta ruhát, puha ágyat és süteményt ígér.*
*Niev azért is törtet előre olyan elszántan, mert mozgás közben legalább nem fázik annyira, ezen okból utasítja el a nyeregben utazás lehetőségét is. Az éjszaka rendesen átfázott, ruhái most is nedvesek, a nedves ruha meg hajlamos arra, hogy a hajlatokban kidörzsölje a bőrt. De Niev csendben tűri a szenvedést, amúgy is nagyon jól tudja, hogy a hiszti meg a sírás semmiféle problémát nem old meg. A problémák megoldásához, vagy enyhüléséhez, Artheniorba kell érjenek, így hát összeszorított foggal gyalogol.
Mire átvágnak az ingoványon, addigra kellőképpen elcsigázott. Az elszánt menetelésből Pycta zökkenti ki, össze is rezzen, valahogy nem számított rá, hogy bárki hozzá fog szólni. Az elf mondandója meg végképp meglepi.*
- Óóó. Köszönöm, apa.
*Kíváncsi lélek, úgyhogy belekukkant a szütyőbe. Elmosolyodik, közben pedig a táskájába süllyeszti a zsákocskát. Egyrészt ugye nem akarja koszos kézzel összetapogatni, másrészt némi akadály áll közé és a fülbevalók közé, nevezetesen az, hogy nincs a füleiben lyuk. A masnihoz meg már túl öreg, de majd felköti a csuklójára, de szigorúan csak azután, hogy alaposan megmosakodott és tiszta gúnyát húzott.
Megnyugtató egyébként azt látni, hogy jól haladnak a céljuk felé, mert az útjuk már nem a bűzös mocsáron halad, hanem csinos tanyák és művelt földek szegélyzik. Nievnek egyre sietősebb, minél közelebb a város, hiszen forró fürdőt, tiszta ruhát, puha ágyat és süteményt ígér.*
547. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-04-17 09:37:59
Üzenet elküldve: 2022-04-17 09:37:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Hangyászás //
* Tekintete álmoskás és kimerült, egy hosszú nyújtózással válaszol a napfény kezdetleges látványára. ~ Pedig reméltem, hogy elejthetek legalább egy farkast. ~ Kordul hangosan a gyomra az étel elképzelésére. ~ Ahh, bírd még kicsit ki. ~ nyűglődik magában, de lassan egy mosoly húzódik az arcán. Tekintetével az erdőt szeli, hogy talál-e még egy rejtőzködő árnyat. Amint bizonyságot lel az ellenkezőjéről lábát egy oldalra veti, hogy elkezdhessen lemászni a fáról. Lábai elgémberedtek és tudata is enyhén ködös az éjszakai virrasztástól. Lábait még a fán bejáratja, hogy ne mászás közben érezze azt a kellemetlen elgémberedő érzést ami ezután szokott következni.
Amint betudja magát a fény által határolni elindul lefelé a fáról. Amint leér kardját hüvelyéből kihúzva indul el a tervezett irányba. ~ Jobb félni mint megijedni. ~ Táskájából kivesz egy keveset az egyik hideg élelemből, hogy a nyúl feldolgozásáig csitítsa a gyomrát egy kis ideig. Soha nem volt nagy étkű, de mégis megviselte hasát az éhség. Régen is volt alkalom, hogy nem tudott eleget fogyasztani, így csak formás kis fenekét félti, hogy az éhezés küllemére hatással lehet.
Ha szerencséje van, akkor hamar kijut az út felé. Ha pedig sikerül neki, azonnal elindul az ingovány irányába, hogy megkeresse társai táborhelyét. *
* Tekintete álmoskás és kimerült, egy hosszú nyújtózással válaszol a napfény kezdetleges látványára. ~ Pedig reméltem, hogy elejthetek legalább egy farkast. ~ Kordul hangosan a gyomra az étel elképzelésére. ~ Ahh, bírd még kicsit ki. ~ nyűglődik magában, de lassan egy mosoly húzódik az arcán. Tekintetével az erdőt szeli, hogy talál-e még egy rejtőzködő árnyat. Amint bizonyságot lel az ellenkezőjéről lábát egy oldalra veti, hogy elkezdhessen lemászni a fáról. Lábai elgémberedtek és tudata is enyhén ködös az éjszakai virrasztástól. Lábait még a fán bejáratja, hogy ne mászás közben érezze azt a kellemetlen elgémberedő érzést ami ezután szokott következni.
Amint betudja magát a fény által határolni elindul lefelé a fáról. Amint leér kardját hüvelyéből kihúzva indul el a tervezett irányba. ~ Jobb félni mint megijedni. ~ Táskájából kivesz egy keveset az egyik hideg élelemből, hogy a nyúl feldolgozásáig csitítsa a gyomrát egy kis ideig. Soha nem volt nagy étkű, de mégis megviselte hasát az éhség. Régen is volt alkalom, hogy nem tudott eleget fogyasztani, így csak formás kis fenekét félti, hogy az éhezés küllemére hatással lehet.
Ha szerencséje van, akkor hamar kijut az út felé. Ha pedig sikerül neki, azonnal elindul az ingovány irányába, hogy megkeresse társai táborhelyét. *
546. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-04-15 15:38:56
Üzenet elküldve: 2022-04-15 15:38:56
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Hangyászás//
//Syndra//
*A megfelelőnek talált faágon gubbasztva valóban nem reális az a veszély, hogy letörik alatta az ág. Sűrű lombú tölgyfa az, amit választani sikerült, jó búvóhely a farkasok elől.
Ha Syndra szeme meg is szokja a sötétséget, a sűrű lombtól és az aljnövényzettől csak egy-egy kusza elsuhanó árnyat lát maga alatt. A farkasok gyorsan rájönnek, hogy prédájuk az ágak közé menekül.
A farkasok kitartó állatok, még órákig köröznek a fa körül, nem adják fel, így az elf lánynak bár a figyelme nem lankad, az ébersége annál inkább, ám sikerül elbóbiskolás nélkül kibírnia az estét. De maga is tudja, hogy ennek meg lesz a böjtje, hisz ébren tölteni egy egész estét, nem maradhat következmény nélkül.
Hiába a köpeny, az éjjel hideg, az ujjai elgémberednek a kesztyűben, ahogy szép lassan hajnalra áthűl. A hegyek felől köd kúszik le az erdőre, szürkébe vonva a fákat, a hajnal nyirkos és harmatos, a leveleken apró cseppekként ül meg.
Ha Syndra nem ette meg hideg élelmét, akkor reggelre igen éhes lesz, az elejtett nyúl pedig ott árválkodik az oldalán. Ám ami jó hír lehet, hogy a hajnallal a farkasok is eltűnnek. Az erdőt ugyan még félhomály uralja, de ha a nap felkelt, akkor már az irány is meglesz, hogy megtalálhassa az utat.*
//Syndra//
*A megfelelőnek talált faágon gubbasztva valóban nem reális az a veszély, hogy letörik alatta az ág. Sűrű lombú tölgyfa az, amit választani sikerült, jó búvóhely a farkasok elől.
Ha Syndra szeme meg is szokja a sötétséget, a sűrű lombtól és az aljnövényzettől csak egy-egy kusza elsuhanó árnyat lát maga alatt. A farkasok gyorsan rájönnek, hogy prédájuk az ágak közé menekül.
A farkasok kitartó állatok, még órákig köröznek a fa körül, nem adják fel, így az elf lánynak bár a figyelme nem lankad, az ébersége annál inkább, ám sikerül elbóbiskolás nélkül kibírnia az estét. De maga is tudja, hogy ennek meg lesz a böjtje, hisz ébren tölteni egy egész estét, nem maradhat következmény nélkül.
Hiába a köpeny, az éjjel hideg, az ujjai elgémberednek a kesztyűben, ahogy szép lassan hajnalra áthűl. A hegyek felől köd kúszik le az erdőre, szürkébe vonva a fákat, a hajnal nyirkos és harmatos, a leveleken apró cseppekként ül meg.
Ha Syndra nem ette meg hideg élelmét, akkor reggelre igen éhes lesz, az elejtett nyúl pedig ott árválkodik az oldalán. Ám ami jó hír lehet, hogy a hajnallal a farkasok is eltűnnek. Az erdőt ugyan még félhomály uralja, de ha a nap felkelt, akkor már az irány is meglesz, hogy megtalálhassa az utat.*
545. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-04-13 08:25:39
Üzenet elküldve: 2022-04-13 08:25:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Íj és Nyíl, meg a Gombák //
- Nem rosszindulatú ő, csak megválogatja a társaságot, mint egy finom úriember.
* Védelmébe veszi a lovat. Meg van áldva ilyen önálló egyéniségű jószágokkal. *
- Anyára? Hát, végül is igen. * Neveti el magát. * Talán ő volt. Sokat tanulok tőle. Rettentő hatékonyan rombolják le az ember önbizalmát.
* Nem mintha túlzottan el lenne telve magától. De gondoskodna róla, hogy ne is fordulhasson elő. *
- Lassan járj, tovább érsz? Bölcs gondolat. De ha menekülni kell, azért hasznos. Nem mintha gyakran fordulna elő velem. De jó tudni, hogy van lehetőségem a gyors távozásra, ha szükséges. Igyekszem, de ez nem valami különleges dolog szerintem. Csak türelmesebb vagyok, mint az átlag.
* A kapunál megtorpannak. Nem is emlékszik rá, hogy legutóbb amikor erre járt, is ilyen nagy szigor lett volna. Várják az őrök reakcióját, addig halkan beszélgetnek. *
- Rég nem jártam erre. Pedig nagyon szerettem itt. Olyan békés. Lehet, nem is olyan rossz döntés, hogy ilyen szigorúan ellenőrzik az áthaladókat. Megmarad a hely csendje.
* Körbenéz, mi változhatott a legutóbbi látogatása óta. Talán, csak a csend lett még nagyobb. *
- Úgy látom, te gyakrabban megfordultál errefelé, vagy tévedek? Otthonosan mozogsz errefelé.
* Már előre lelkendezik az itt éjszakázásuktól. A természetben hajtják álomra a fejüket, és közben mégsem. *
- Na? Indulhatunk? Ha nem sietünk, még összeszedik őket előlünk.
* Csak hecceli a másikat, nem úgy tűnik, mintha hatalmas rohamra számítana ez a hely. *
- Nem rosszindulatú ő, csak megválogatja a társaságot, mint egy finom úriember.
* Védelmébe veszi a lovat. Meg van áldva ilyen önálló egyéniségű jószágokkal. *
- Anyára? Hát, végül is igen. * Neveti el magát. * Talán ő volt. Sokat tanulok tőle. Rettentő hatékonyan rombolják le az ember önbizalmát.
* Nem mintha túlzottan el lenne telve magától. De gondoskodna róla, hogy ne is fordulhasson elő. *
- Lassan járj, tovább érsz? Bölcs gondolat. De ha menekülni kell, azért hasznos. Nem mintha gyakran fordulna elő velem. De jó tudni, hogy van lehetőségem a gyors távozásra, ha szükséges. Igyekszem, de ez nem valami különleges dolog szerintem. Csak türelmesebb vagyok, mint az átlag.
* A kapunál megtorpannak. Nem is emlékszik rá, hogy legutóbb amikor erre járt, is ilyen nagy szigor lett volna. Várják az őrök reakcióját, addig halkan beszélgetnek. *
- Rég nem jártam erre. Pedig nagyon szerettem itt. Olyan békés. Lehet, nem is olyan rossz döntés, hogy ilyen szigorúan ellenőrzik az áthaladókat. Megmarad a hely csendje.
* Körbenéz, mi változhatott a legutóbbi látogatása óta. Talán, csak a csend lett még nagyobb. *
- Úgy látom, te gyakrabban megfordultál errefelé, vagy tévedek? Otthonosan mozogsz errefelé.
* Már előre lelkendezik az itt éjszakázásuktól. A természetben hajtják álomra a fejüket, és közben mégsem. *
- Na? Indulhatunk? Ha nem sietünk, még összeszedik őket előlünk.
* Csak hecceli a másikat, nem úgy tűnik, mintha hatalmas rohamra számítana ez a hely. *
544. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-04-11 17:48:55
Üzenet elküldve: 2022-04-11 17:48:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Hangyászás //
* Minden halandóban van egy olyan gondolat, hogy azt hiszik ha valami rossz történik velük, akkor az az isten játékának köszönhető. De ez nem jelenti azt, hogy nem fordíthatod előnyödre a helyzetet. ~ A francba! Bárcsak lenne nálam egy kötél. ~ Mérgelődik az elf, a fának egy jó vastag ágán. Nem nagyon kell aggódnia, hogy az ő súlya alatt leszakad. A hangos vonyítások és a többi zajok arra utalnak számára, hogy a farkasok szépen körbefogják. ~ Mindig is nagyon okos fenevadak voltak. Még ki is éheztethetnének, ha nem lenne minden feltételem adott. ~ Tisztában van vele az elf, hogy aludni sajnos nem fog tudni. Egy rossz mozdulat és könnyedén legördülhet a fáról. Így csak szemét próbálja mereszteni az alatta lévő bokrokra és talajra. Idővel a szeme talán megszokja a sötétséget, és az megkönnyítheti a helyzetét. ~ Remélem lesz esélyem egy két farkast is elejteni. Annyi húst mondjuk nem nagyon tudnék a táborig elcipelni. ~ Elmélkedik továbbra is a fán, de az elméje továbbra is éberen figyeli a környezetet. ~ Micsoda szégyen lenne, ha néhány farkas vetne az életemnek véget! Illidary órákon át röhögne rajtam halálom után is! Nem adhatom meg ezt az örömöt neki. ~ A hollókból egy kis erőt merít és tekintetével tovább fürkészi a környezetet. Valahogy fejében a gonosz manó is előhuppan. ~ Mit gondolna Nimeril? ~ Fehéredik el a már így is porcelánbőrű elf. ~ Mindig azt mondja, hogy a sápadtságom betegségre utal, de utána meg még is az arcomat dicséri. A bunkó! ~ Rázza ki a hideg az izgatottságtól. Az elméjét pajzán gondolatok járják be, de tekintete továbbra is a sötétséget fürkészi. *
A hozzászólást Thanos (Moderátor) módosította, ekkor: 2022.04.11 20:31:20, a következő indokkal:
igekötők helyesírása, vesszőhibák
* Minden halandóban van egy olyan gondolat, hogy azt hiszik ha valami rossz történik velük, akkor az az isten játékának köszönhető. De ez nem jelenti azt, hogy nem fordíthatod előnyödre a helyzetet. ~ A francba! Bárcsak lenne nálam egy kötél. ~ Mérgelődik az elf, a fának egy jó vastag ágán. Nem nagyon kell aggódnia, hogy az ő súlya alatt leszakad. A hangos vonyítások és a többi zajok arra utalnak számára, hogy a farkasok szépen körbefogják. ~ Mindig is nagyon okos fenevadak voltak. Még ki is éheztethetnének, ha nem lenne minden feltételem adott. ~ Tisztában van vele az elf, hogy aludni sajnos nem fog tudni. Egy rossz mozdulat és könnyedén legördülhet a fáról. Így csak szemét próbálja mereszteni az alatta lévő bokrokra és talajra. Idővel a szeme talán megszokja a sötétséget, és az megkönnyítheti a helyzetét. ~ Remélem lesz esélyem egy két farkast is elejteni. Annyi húst mondjuk nem nagyon tudnék a táborig elcipelni. ~ Elmélkedik továbbra is a fán, de az elméje továbbra is éberen figyeli a környezetet. ~ Micsoda szégyen lenne, ha néhány farkas vetne az életemnek véget! Illidary órákon át röhögne rajtam halálom után is! Nem adhatom meg ezt az örömöt neki. ~ A hollókból egy kis erőt merít és tekintetével tovább fürkészi a környezetet. Valahogy fejében a gonosz manó is előhuppan. ~ Mit gondolna Nimeril? ~ Fehéredik el a már így is porcelánbőrű elf. ~ Mindig azt mondja, hogy a sápadtságom betegségre utal, de utána meg még is az arcomat dicséri. A bunkó! ~ Rázza ki a hideg az izgatottságtól. Az elméjét pajzán gondolatok járják be, de tekintete továbbra is a sötétséget fürkészi. *
A hozzászólást Thanos (Moderátor) módosította, ekkor: 2022.04.11 20:31:20, a következő indokkal:
igekötők helyesírása, vesszőhibák
543. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-04-11 10:39:57
Üzenet elküldve: 2022-04-11 10:39:57
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Hangyászás//
//Syndra//
*Az istenek ritkán foglalkoznak az egyszerű halandók dolgával, ha pedig mégis, akkor sokkal komolyabb dolgok forognak kockán, mint egy elf élete vagy a vadászat végkimenetele. Syndra a mostani helyzetét helyismereti hiányosságainak, a kései időnek és tapasztalatlanságának köszönheti.
Talán az istenek mégis figyelnek rá, mert sikerül találnia egy fát, amit elég magasnak gondol, hogy jó oltalma legyen a farkasok elől. Biztos lehet benne, hogy az elejtett nyúl szaga vonzza őket és érezheti, hogy a képzeletbeli gyűrűt egyre szorosabbra húzzák körülötte a falkában vadászó erdei ragadozók. Jobban is teszi, ha menedéket keres, mielőtt túl közel érnének.
A fára könnyedén mászik fel, ruganyos ügyességgel, kisebb gondot csak addig tapasztal, míg az első vastagabb ágat eléri, onnantól már könnyen megy. Mire elhelyezkedik, megjelennek az első farkasok árnyékai is a levelek között. Messze vannak még, lövésnyi távolságban lehetnek, de alig látni őket, ám Syndra biztosan érezheti, hogy ott vannak körülötte és érzik a préda szagát.*
//Syndra//
*Az istenek ritkán foglalkoznak az egyszerű halandók dolgával, ha pedig mégis, akkor sokkal komolyabb dolgok forognak kockán, mint egy elf élete vagy a vadászat végkimenetele. Syndra a mostani helyzetét helyismereti hiányosságainak, a kései időnek és tapasztalatlanságának köszönheti.
Talán az istenek mégis figyelnek rá, mert sikerül találnia egy fát, amit elég magasnak gondol, hogy jó oltalma legyen a farkasok elől. Biztos lehet benne, hogy az elejtett nyúl szaga vonzza őket és érezheti, hogy a képzeletbeli gyűrűt egyre szorosabbra húzzák körülötte a falkában vadászó erdei ragadozók. Jobban is teszi, ha menedéket keres, mielőtt túl közel érnének.
A fára könnyedén mászik fel, ruganyos ügyességgel, kisebb gondot csak addig tapasztal, míg az első vastagabb ágat eléri, onnantól már könnyen megy. Mire elhelyezkedik, megjelennek az első farkasok árnyékai is a levelek között. Messze vannak még, lövésnyi távolságban lehetnek, de alig látni őket, ám Syndra biztosan érezheti, hogy ott vannak körülötte és érzik a préda szagát.*
542. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-04-10 21:10:29
Üzenet elküldve: 2022-04-10 21:10:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Íj és Nyíl //
* A tavasz végre itt van és így újra útra is kelhetnek. Ketten vágnak neki most ennek a nagy útnak, ami sokkal izgalmasabban ígérkezik, mintha csak úgy egyedül bóklásznának. Vranglil teli van, ahogy a féktelen állatokra is szokták mondani, akik régóta lekötve sínylődnek az istállóban. Legszívesebben most kifutnak a világból, de azt még várhat. A gombászás, majd úgyis meg fogja mozgatni. Fenophilë lovával együtt kíséri ezen az úton. Tegnap megtudta, hogy ez az állat mire van elvileg betanítva és ez most nem hagyja nyugodni a férfit.*
- Bizony. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mire sikerült beidomítanod.* Kíváncsiság csillan Vranglil szemében, amibe talán egy hangyányi kételkedés is vegyül. Nem mintha nem bízna Fenophilë képességeiben, csak kicsit mégis hihetetlenül hangzik, hogy lószerszám nélkül képes lovagolni egy ilyen nemes állaton. Meg is lepődik, amikor a kezébe nyomja a lány a botját.*
- Fogom.* Kikerekedett szemekkel figyeli, ahogy a lóra pattan. Hát még amit leművel azzal az állattal.*
- Azta!* Bukik ki belőle, de ezt nem hallhatja senki, mert éppen tőle messze jár Fenophilë. Döbbenete csak fokozódik, ahogy egyre többet és többet mutat meg tudásából a lány. Az utolsóval még a szívbajt is ráhozza a férfira, aki reflexszerűen ugrik félre, de aztán kiderül, hogy ez mind hiábavaló volt. A döbbenet kiül az arcára és kell is neki néhány pillanat, amíg végre magához tud térni.*
- Húh! Hát ez nem volt semmi te lány! Azért a frászt rám hoztad, de azt kell mondjam, hogy le a kalappal előtted. Ügyesek vagytok!* Szól elismerően, miközben átadja a botot.*
- Nem gondoltam volna, hogy ilyen jó lovas vagy. Tőlem távol áll az ilyesmi. Én földhöz ragadt gyalogos vagyok. Nem sokat ártottam eddigi életem során a lovaknak.* Vallja be ezzel, hogy ő aztán nem tud lovagolni. Haladnak tovább MilOchass felé, ami rohamosan közeledik.*
- Ahogy látom a lovad sem kellett kéretni, hogy fusson. Tényleg, hogy került hozzád?* Kérdez rá menet közben.*
* A tavasz végre itt van és így újra útra is kelhetnek. Ketten vágnak neki most ennek a nagy útnak, ami sokkal izgalmasabban ígérkezik, mintha csak úgy egyedül bóklásznának. Vranglil teli van, ahogy a féktelen állatokra is szokták mondani, akik régóta lekötve sínylődnek az istállóban. Legszívesebben most kifutnak a világból, de azt még várhat. A gombászás, majd úgyis meg fogja mozgatni. Fenophilë lovával együtt kíséri ezen az úton. Tegnap megtudta, hogy ez az állat mire van elvileg betanítva és ez most nem hagyja nyugodni a férfit.*
- Bizony. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mire sikerült beidomítanod.* Kíváncsiság csillan Vranglil szemében, amibe talán egy hangyányi kételkedés is vegyül. Nem mintha nem bízna Fenophilë képességeiben, csak kicsit mégis hihetetlenül hangzik, hogy lószerszám nélkül képes lovagolni egy ilyen nemes állaton. Meg is lepődik, amikor a kezébe nyomja a lány a botját.*
- Fogom.* Kikerekedett szemekkel figyeli, ahogy a lóra pattan. Hát még amit leművel azzal az állattal.*
- Azta!* Bukik ki belőle, de ezt nem hallhatja senki, mert éppen tőle messze jár Fenophilë. Döbbenete csak fokozódik, ahogy egyre többet és többet mutat meg tudásából a lány. Az utolsóval még a szívbajt is ráhozza a férfira, aki reflexszerűen ugrik félre, de aztán kiderül, hogy ez mind hiábavaló volt. A döbbenet kiül az arcára és kell is neki néhány pillanat, amíg végre magához tud térni.*
- Húh! Hát ez nem volt semmi te lány! Azért a frászt rám hoztad, de azt kell mondjam, hogy le a kalappal előtted. Ügyesek vagytok!* Szól elismerően, miközben átadja a botot.*
- Nem gondoltam volna, hogy ilyen jó lovas vagy. Tőlem távol áll az ilyesmi. Én földhöz ragadt gyalogos vagyok. Nem sokat ártottam eddigi életem során a lovaknak.* Vallja be ezzel, hogy ő aztán nem tud lovagolni. Haladnak tovább MilOchass felé, ami rohamosan közeledik.*
- Ahogy látom a lovad sem kellett kéretni, hogy fusson. Tényleg, hogy került hozzád?* Kérdez rá menet közben.*
541. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-04-10 12:30:24
Üzenet elküldve: 2022-04-10 12:30:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Hangyászás //
* Nem is gondolt volna rá, hogy ilyen kalamajkába mászhat, ahogyan arra sem, hogy az istenek ilyen szinten ellene fordulnak egy szimpla vadászat alatt. A hangos vonyítások több irányból is érkeznek, ami egyáltalán nem ad biztató jeleket. A sötétség miatt nem sok lehetősége van, így kénytelen óvatosan haladni, egy olyan fát keres ami megfelel arra, hogy felmászhasson rá. ~ Úgy látszik kénytelen leszek az éjszakát egy fán tölteni. ~ Mérgelődik magában, nem tudja kire haragudhat, de sajnos csak saját magát tudja felhozni. ~ Hiba volt sötétedés előtt az erdőbe jönni. Reggelente kellett volna csak. ~ Sikerül találnia egy rücskös és szép nagy ágakkal rendelkező fát, fel is próbál mászni rá, hogy legalább ne farkas vacsora legyen az éjszaka kellős közepén. Ha nem sikerül, akkor kardját előhúzva lassan halad az erdőbe és inkább próbál hallására figyelni. *
* Nem is gondolt volna rá, hogy ilyen kalamajkába mászhat, ahogyan arra sem, hogy az istenek ilyen szinten ellene fordulnak egy szimpla vadászat alatt. A hangos vonyítások több irányból is érkeznek, ami egyáltalán nem ad biztató jeleket. A sötétség miatt nem sok lehetősége van, így kénytelen óvatosan haladni, egy olyan fát keres ami megfelel arra, hogy felmászhasson rá. ~ Úgy látszik kénytelen leszek az éjszakát egy fán tölteni. ~ Mérgelődik magában, nem tudja kire haragudhat, de sajnos csak saját magát tudja felhozni. ~ Hiba volt sötétedés előtt az erdőbe jönni. Reggelente kellett volna csak. ~ Sikerül találnia egy rücskös és szép nagy ágakkal rendelkező fát, fel is próbál mászni rá, hogy legalább ne farkas vacsora legyen az éjszaka kellős közepén. Ha nem sikerül, akkor kardját előhúzva lassan halad az erdőbe és inkább próbál hallására figyelni. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1279-1298