Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 66 (1301. - 1310. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1300. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2026-04-11 21:06:13
Üzenet elküldve: 2026-04-11 21:06:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
- Szerencsénk, hogy az orkok nem a varázstudásukról híresek.
*Tudja le a maga részéről ezt a témát; ha a háborút túlélik, utána majd lesz ideje bőven aggódnia amiatt, hogy a láthatatlan ellenfelek milyen veszélyt jelenthetnek. Meg persze idővel talán majd abba is belegondol, hogy valójában leélt egy aktív harcosi karriert anélkül, hogy ezzel a problémával szembejött volna, és most csak annyiban változott a helyzet, hogy már tud az eshetőségről.*
- Mindenesetre erre ügyelni kell.
*Válaszol. Tapasztalt, vagy szemfüles harcosok számára egy sziluett is több, mint a semmi, és ha a közeljövőben használni fogja ezt, akkor nem abba akar belehalni, hogy lusta volt leporolni magát.
Kicsivel később már láthatatlanul ügyetlenkedik, mikor észreveszi, hogy a mágus és manója hirtelen magához hasonlóan eltűnnek a szeme elől.*
- Ha Kilencedik elbújik a ruhádban, akkor őt is fedi a te láthatatlanságod?
*Kérdez rá. Persze Krestvirnek volt ideje bőven készer is elmondani a varázslatot, hiszen eközben utaznak, de érdekli, hogy lehet-e ezzel "spórolni" - akár időt, akár... energiát? Valójában nem tudja, a mágia milyen erőforrást használ fel, de valahogy biztosan kifárasztja a használóját, különben még annál is igazságtalanabb lenne, mint egyébként.*
- Attól függ. Nem akarnék pontos hárításokat és kardcseleket végezni, azt biztos. De ha annyit forgatod a fegyvert, mint én, akkor ugyanannyira a részeddé válik, mint a saját kezed. Újoncoknak nem ajánlanám. Persze mindenképp gyakorolni akarok majd... gyakorlóbábun, mert láthatatlanul könnyebben lesz baleset.
*Tudja le a maga részéről ezt a témát; ha a háborút túlélik, utána majd lesz ideje bőven aggódnia amiatt, hogy a láthatatlan ellenfelek milyen veszélyt jelenthetnek. Meg persze idővel talán majd abba is belegondol, hogy valójában leélt egy aktív harcosi karriert anélkül, hogy ezzel a problémával szembejött volna, és most csak annyiban változott a helyzet, hogy már tud az eshetőségről.*
- Mindenesetre erre ügyelni kell.
*Válaszol. Tapasztalt, vagy szemfüles harcosok számára egy sziluett is több, mint a semmi, és ha a közeljövőben használni fogja ezt, akkor nem abba akar belehalni, hogy lusta volt leporolni magát.
Kicsivel később már láthatatlanul ügyetlenkedik, mikor észreveszi, hogy a mágus és manója hirtelen magához hasonlóan eltűnnek a szeme elől.*
- Ha Kilencedik elbújik a ruhádban, akkor őt is fedi a te láthatatlanságod?
*Kérdez rá. Persze Krestvirnek volt ideje bőven készer is elmondani a varázslatot, hiszen eközben utaznak, de érdekli, hogy lehet-e ezzel "spórolni" - akár időt, akár... energiát? Valójában nem tudja, a mágia milyen erőforrást használ fel, de valahogy biztosan kifárasztja a használóját, különben még annál is igazságtalanabb lenne, mint egyébként.*
- Attól függ. Nem akarnék pontos hárításokat és kardcseleket végezni, azt biztos. De ha annyit forgatod a fegyvert, mint én, akkor ugyanannyira a részeddé válik, mint a saját kezed. Újoncoknak nem ajánlanám. Persze mindenképp gyakorolni akarok majd... gyakorlóbábun, mert láthatatlanul könnyebben lesz baleset.
1299. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2026-03-28 21:52:46
Üzenet elküldve: 2026-03-28 21:52:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1032
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1032
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
*Frandr magyarázatát értőn hallgatja, majd pedig biccent.*
- Igen, ez egy veszélyes varázslat. Hasznos, de nagyon kellemetlen belegondolni, hogy más is képes rá. - *Ismeri be, hogy a másik oldalról nem szívesen tapasztalná meg ezt a hatást. Mélyebben inkább nem is firtatja a lehetőséget, a paranoia nem hiányzik az egyéb gyengeségei mellé. Különösen nem így, feltehetően háború előtt állva.*
- Igen és igen. Bár egy törlés vagy leporolás segíthet rajta, hogy ne legyen látványos. De attól tartok, itt az ingoványban például nehezebb lesz láthatatlannak maradni, mert a sár sokkal ragaszkodóbb. - *Ezt mondjuk tapasztalatból is tudja állítani.
Miután engedélyt kapott, varázsol hát, és örömére sikerrel is jár.
Előbb jól mulatva, aztán pedig némi aggodalommal hallgatja, ahogy a férfi megosztja vele a láthatatlanság élményét. Bár végtére részben ezért is óhajtotta már most elvarázsolni Frandr-t, hogy legyen ideje megszokni ezt az állapotot. S ahogy hallgatja őt, úgy tűnik, rendben lesz.*
- Tetszik a gondolkodásod! - *Kuncogja a manó, mikor Frandr már a sisakról beszél.
Ha pedig a férfi visszanézne rájuk, azt tapasztalhatja, hogy sehol sincsenek. Legalábbis, ha Krestvir el nem rontotta a varázslatot...
Mert hogy Krestvir rövid igét mormol, kicsivel az után, hogy Frandr-t már láthatatlanná tette és meggyőződött róla, hogy boldogul.*
- Mit gondolsz, harcolni mennyire tudsz anélkül, hogy látnád a fegyvereidet? - *Szólal meg végül a lány is, remélhetőleg már testetlen hangként.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására úgy téríti el a fénysugarakat, hogy teste és összes felszerelése láthatatlan lesz minden külső szemlélő számára. A hatás megszűnik éjszaka, illetve mágikus sötétség hatására.
- Igen, ez egy veszélyes varázslat. Hasznos, de nagyon kellemetlen belegondolni, hogy más is képes rá. - *Ismeri be, hogy a másik oldalról nem szívesen tapasztalná meg ezt a hatást. Mélyebben inkább nem is firtatja a lehetőséget, a paranoia nem hiányzik az egyéb gyengeségei mellé. Különösen nem így, feltehetően háború előtt állva.*
- Igen és igen. Bár egy törlés vagy leporolás segíthet rajta, hogy ne legyen látványos. De attól tartok, itt az ingoványban például nehezebb lesz láthatatlannak maradni, mert a sár sokkal ragaszkodóbb. - *Ezt mondjuk tapasztalatból is tudja állítani.
Miután engedélyt kapott, varázsol hát, és örömére sikerrel is jár.
Előbb jól mulatva, aztán pedig némi aggodalommal hallgatja, ahogy a férfi megosztja vele a láthatatlanság élményét. Bár végtére részben ezért is óhajtotta már most elvarázsolni Frandr-t, hogy legyen ideje megszokni ezt az állapotot. S ahogy hallgatja őt, úgy tűnik, rendben lesz.*
- Tetszik a gondolkodásod! - *Kuncogja a manó, mikor Frandr már a sisakról beszél.
Ha pedig a férfi visszanézne rájuk, azt tapasztalhatja, hogy sehol sincsenek. Legalábbis, ha Krestvir el nem rontotta a varázslatot...
Mert hogy Krestvir rövid igét mormol, kicsivel az után, hogy Frandr-t már láthatatlanná tette és meggyőződött róla, hogy boldogul.*
- Mit gondolsz, harcolni mennyire tudsz anélkül, hogy látnád a fegyvereidet? - *Szólal meg végül a lány is, remélhetőleg már testetlen hangként.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására úgy téríti el a fénysugarakat, hogy teste és összes felszerelése láthatatlan lesz minden külső szemlélő számára. A hatás megszűnik éjszaka, illetve mágikus sötétség hatására.
1298. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2026-03-28 16:56:18
Üzenet elküldve: 2026-03-28 16:56:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
- A varázslat. Harcosként nem is tudom, mit kezdenék egy láthatatlan ellenféllel szemben. Túl sokat jelent az, hogy látom, hol a rés a védelmében, hogy tartja a fegyverét, honnan jön a támadás...
*Habár ijesztőnek írja le a dolgot, ezzel szemben hangja és arckifejezése inkább az izgalmat és az érdeklődést tükrözik. Persze majd később ténylegesen el fog gondolkozni azon is, hogy milyen módon tudna védekezni egy ilyen varázslat ellen, de most egyelőre inkább az dolgozik benne, hogy hogy tudná ő maga felhasználni ezt az előnyt.
A magyarázat árnyal valamelyest a dolgon. Vérfoltok és hasonlók meglehet, hogy rontanának a dolog hatékonyságán, ezt majd valahogy le akarja tesztelni. Ami pedig Krestvir kapacitását illeti, kicsit sincs lelombozva. Az öt fő több, mint amire számított, és attól függően, hogy Krestvir milyen gyorsan tudja kipihenni magát, még csak nem is jelent szigorúan véve felső határt.*
- Áh. Tehát ha harcban véres lesz a fegyverem, akkor onnantól kezdve bárki látja a vért, még ha az alatta levő pengét nem is? Ha egész nap láthatatlanul utazok, akkor egy idő után látni lehet rajtam az út porát?
*Végül elérkezik az idő a varázslat kipróbálására. Nem tudja, milyen élményben lesz része, ám kimondottan kíváncsi, így mikor Krestvir kérdez, azonnal rábólint.*
- Készen.
*Egy kevés idegességgel várja, hogy hasson rá a varázslat. Akkor is, ha bízik a mágusban, van valami védtelenség abban, mikor az embert elbűvölik. Krestvirék szemszögéből viszont látni, hogy a varázslat sikerrel jár.
...pontosabban nem látni semmit, dehát ilyen ez a láthatatlanság.*
- Ó. Ez... furcsa érzés.
*Jön a testetlen hang.*
- Sosem gondoltam bele, hogy alapból látom az orrom, most meg nem. Várj. Olyan, mintha a semmiben lebegnék. Kezdek szédülni.
*Pár botladozó lépés hangja, mintha Frandr majdnem orra bukott volna.*
- Oké. Nem szabad gondolni arra, hogy hol van a lábam. Inkább nem nézek le. Tudok járni anélkül is, hogy nézném a földet.
*Picit mintha csak magának beszélne. Hangjában nincs nagy ijedtség - sőt, ahogy telik az idő, mintha egyre jobban szórakozna. Félig-meddig módszeresen kísérletezget, hogy hogy kell járni, futni, mozogni. A trükk az, hogy ne kérdőjelezze meg magát, és a szeme helyett a testében bízzon. Közben már csak azért is, hogy Krestvirnek ne okozzon gondot a betájolása, megy a folyamatos félhangos kommentár.*
- ...tehát valójában viselhetnék olyan sisakot, amin egyáltalán nincs szemnyílás, mert attól még kilátok belőle. Bár lélegezni nem tudnék, annyira mégsem jó ötlet. Sokkal nagyobb a látóterem, ez egy harcban is hasznos...
*Habár ijesztőnek írja le a dolgot, ezzel szemben hangja és arckifejezése inkább az izgalmat és az érdeklődést tükrözik. Persze majd később ténylegesen el fog gondolkozni azon is, hogy milyen módon tudna védekezni egy ilyen varázslat ellen, de most egyelőre inkább az dolgozik benne, hogy hogy tudná ő maga felhasználni ezt az előnyt.
A magyarázat árnyal valamelyest a dolgon. Vérfoltok és hasonlók meglehet, hogy rontanának a dolog hatékonyságán, ezt majd valahogy le akarja tesztelni. Ami pedig Krestvir kapacitását illeti, kicsit sincs lelombozva. Az öt fő több, mint amire számított, és attól függően, hogy Krestvir milyen gyorsan tudja kipihenni magát, még csak nem is jelent szigorúan véve felső határt.*
- Áh. Tehát ha harcban véres lesz a fegyverem, akkor onnantól kezdve bárki látja a vért, még ha az alatta levő pengét nem is? Ha egész nap láthatatlanul utazok, akkor egy idő után látni lehet rajtam az út porát?
*Végül elérkezik az idő a varázslat kipróbálására. Nem tudja, milyen élményben lesz része, ám kimondottan kíváncsi, így mikor Krestvir kérdez, azonnal rábólint.*
- Készen.
*Egy kevés idegességgel várja, hogy hasson rá a varázslat. Akkor is, ha bízik a mágusban, van valami védtelenség abban, mikor az embert elbűvölik. Krestvirék szemszögéből viszont látni, hogy a varázslat sikerrel jár.
...pontosabban nem látni semmit, dehát ilyen ez a láthatatlanság.*
- Ó. Ez... furcsa érzés.
*Jön a testetlen hang.*
- Sosem gondoltam bele, hogy alapból látom az orrom, most meg nem. Várj. Olyan, mintha a semmiben lebegnék. Kezdek szédülni.
*Pár botladozó lépés hangja, mintha Frandr majdnem orra bukott volna.*
- Oké. Nem szabad gondolni arra, hogy hol van a lábam. Inkább nem nézek le. Tudok járni anélkül is, hogy nézném a földet.
*Picit mintha csak magának beszélne. Hangjában nincs nagy ijedtség - sőt, ahogy telik az idő, mintha egyre jobban szórakozna. Félig-meddig módszeresen kísérletezget, hogy hogy kell járni, futni, mozogni. A trükk az, hogy ne kérdőjelezze meg magát, és a szeme helyett a testében bízzon. Közben már csak azért is, hogy Krestvirnek ne okozzon gondot a betájolása, megy a folyamatos félhangos kommentár.*
- ...tehát valójában viselhetnék olyan sisakot, amin egyáltalán nincs szemnyílás, mert attól még kilátok belőle. Bár lélegezni nem tudnék, annyira mégsem jó ötlet. Sokkal nagyobb a látóterem, ez egy harcban is hasznos...
1297. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2026-03-27 12:26:11
Üzenet elküldve: 2026-03-27 12:26:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
* Szarvasligetet már rég elhagyta. Bürkös hátán utazik az Artheniorba vezető széles kereskedelmi úton. Bár reggel nagyon izgatott volt, az óráknak tűnő hosszú út meghozza a hatását. Kezd eluralkodni rajta a fáradtság, pedig neki csak ülnie kell. Vagy lehet, hogy pont azért, mert csak ülnie kell. Az a szerencse, hogy legalább a táj változik, így kibírja. Viszont zavarja, hogy egyedül van, nincs kihez beszélnie, leszámítva persze az állatot, aminek a hátán ül. Nyilván néha mond neki ezt-azt, de Bürkös nem túl beszédes fajta kos. Ellenben a dolgát jól végzi: jó kos létére szó nélkül halad előre pontosan kos-tempóban. Egy-két szünetet tartanak, de azért Dänkijinkilinkilinkilinkij most szem előtt tartja a legfontosabb dolgot, mégpedig, hogy minél hamarabb elérjenek a városba. Így aztán nem áll meg növényeket gyűjteni sem, pedig lát az út mentén néhány szép virágot, olyat is, ami akár hasznos is lehetne a bájitalkészítéshez. Most azonban nem húzza ilyenekkel az időt. Amúgy is, hova rakná, amit leszedett? Azt se tudja, az Intath által kért dolgokat hogyan fogja felpakolni Bürkös hátára, és visszavinni Szarvasligetbe? Lehet, hogy visszafelé kénytelen lesz gyalogolni, hogy elférjenek a holmik. Erről eszébe is jut, hogy a papírdarabot, amit az elf adott, vajon elrakta-e? Gyorsan ellenőriznie kell, és csak azután nyugszik meg, amikor megleli a gyűrött papírdarabot a zsebében. Előveszi, és újra átolvassa magában.
~ Bab, liszt, krumpli, gyümölcs, zöldség, répa, cukor. ~ Lassan már kívülről fogja tudni. Most aztán azon kezd el gondolkodni, hogy a répa nem zöldség-e?
~ És, ha zöldség, vajon kétszerannyi répát kell vinnem vagy elég, ha répát viszek és mellé még egy kis salátát vagy hagymát is? Habár a hagyma nem zöld, így az talán nem is zöldség. Hacsak nem zöldhagyma. A levele mindenképp zöld, amíg meg nem sárgul. Tehát akkor Intath hagymát akar vagy répát? Vagy mindkettőt? Vissza kéne fordulnom, hogy megkérdezzem… ~ Ezt a lehetőséget azonban egyből el is veti. Már látja a templomtornyot a távolban, innen biztosan nem fordul vissza. Ezen a ponton logikusabb lenne, ha elmenne a városig, bevásárolna, aztán visszamenne akár hagymával, akár répával. Aztán legfeljebb újra eljön, ha valamit rosszul csinált. Valamit úgyis rosszul fog csinálni. Valamit mindig rosszul csinál. De most már nincs mit tenni. Megy a városba, aztán majd lesz, ami lesz. *
~ Bab, liszt, krumpli, gyümölcs, zöldség, répa, cukor. ~ Lassan már kívülről fogja tudni. Most aztán azon kezd el gondolkodni, hogy a répa nem zöldség-e?
~ És, ha zöldség, vajon kétszerannyi répát kell vinnem vagy elég, ha répát viszek és mellé még egy kis salátát vagy hagymát is? Habár a hagyma nem zöld, így az talán nem is zöldség. Hacsak nem zöldhagyma. A levele mindenképp zöld, amíg meg nem sárgul. Tehát akkor Intath hagymát akar vagy répát? Vagy mindkettőt? Vissza kéne fordulnom, hogy megkérdezzem… ~ Ezt a lehetőséget azonban egyből el is veti. Már látja a templomtornyot a távolban, innen biztosan nem fordul vissza. Ezen a ponton logikusabb lenne, ha elmenne a városig, bevásárolna, aztán visszamenne akár hagymával, akár répával. Aztán legfeljebb újra eljön, ha valamit rosszul csinált. Valamit úgyis rosszul fog csinálni. Valamit mindig rosszul csinál. De most már nincs mit tenni. Megy a városba, aztán majd lesz, ami lesz. *
1296. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2026-03-23 11:29:32
Üzenet elküldve: 2026-03-23 11:29:32
ÚJ
![>Pmirsh Pmirshorn [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12740_1756324897_elf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Caelril//
* Hála a fajtársának, gazdag elfként távozhat a helyszínről. Szomját és éhségét ugyan nem tudja oltani, de már nem nincstelen. *
– Micsoda vendégszeretet. * Dörmögi maga elé, de azért a pénzt elteszi. Elindul arra, amerre Caelril a fogadót mutatta, azonban nem jut el addig. Az éj leple alatt nehéz tájékozódni, és nem akar még távolabb kerülni Artheniortól. Úgy gondolja, hogy majd reggel újult erővel könnyebb lesz meglelni a helyes utat. Talán képletesen is.
Ahogy tervezte, le is pihen egy útszéli árokban. Mire a nap felkel, már nem él. Ez volt Pmirsh Pmirshorn történetének vége. *
* Hála a fajtársának, gazdag elfként távozhat a helyszínről. Szomját és éhségét ugyan nem tudja oltani, de már nem nincstelen. *
– Micsoda vendégszeretet. * Dörmögi maga elé, de azért a pénzt elteszi. Elindul arra, amerre Caelril a fogadót mutatta, azonban nem jut el addig. Az éj leple alatt nehéz tájékozódni, és nem akar még távolabb kerülni Artheniortól. Úgy gondolja, hogy majd reggel újult erővel könnyebb lesz meglelni a helyes utat. Talán képletesen is.
Ahogy tervezte, le is pihen egy útszéli árokban. Mire a nap felkel, már nem él. Ez volt Pmirsh Pmirshorn történetének vége. *
1295. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2026-03-22 13:01:29
Üzenet elküldve: 2026-03-22 13:01:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Pmirsh//
*Cseppet sem a vendégszeretetéről híres, főleg, ha azt, akit vendégül kellene látnia az ismeretlen és rossz érzéseket kelt benne. Nézve a barázdás ábrázatot, egyre csak borsódzni kezd a háta… a töméntelen mennyiségű beszívott füst jócskán teszi a hatását. Egy pillanatra teljesen mást lát az öreg helyett, mire megfeszül minden izma, a kardmarkolat újabb lendítésre készen szorul tenyerébe, de hamar ernyed, mikor ismét tiszta a kép.
Maga sem tudja mi vezérli, tán csak a vágy, hogy magára zárhassa az ajtót és újra elmerülhessen a magányában, de a combján lévő oldalzsebébe túr és 10 érmét potyogtat Pmirsh Pmirshorn kezébe
, de megremeg a mozdulatban, ahogy az ujjak helyén hirtelenjében elfeketedő, hosszú karmokat lát. A paranoia kezd elhatalmasodni, de még van egy röpke idő arra, hogy ne vegye át felette teljességgel a hatalmat és hagyja eliszkolni a hosszúéletűt. Ha mágiát vél felfedezni ott, ahol nincs is, bizton nem állja meg, hogy a helyén maradjon az aggastyán feje.*
- Jobb, ha most elmegy.
*A mélyen beszívott levegőt nem fújja ki, félő, hogy azzal együtt távozna a maradék józansága is. Az ajtót lendületből csapja be maga után, majd annak vetve hátát tekint körbe az épphogy csak berendezett, mészszagú téren. Ekkor már zihálva veszi tudomásul, hogy ha amaz el is oldalgott, cseppet sem érzi magát egyedül, mint ahogyan azt kívánta. A névtelen ebe boldogan vakkantva egyet fut lábához, mintha csak túl hosszú időre hagyta volna magára. Leereszkedik hozzá, s az ajtóban ülve várja meg, míg eltűnik a kialakult pánik, noha nem segít, hogy a pöfékelést még ennek ellenére sem hagyja abba.*
*Cseppet sem a vendégszeretetéről híres, főleg, ha azt, akit vendégül kellene látnia az ismeretlen és rossz érzéseket kelt benne. Nézve a barázdás ábrázatot, egyre csak borsódzni kezd a háta… a töméntelen mennyiségű beszívott füst jócskán teszi a hatását. Egy pillanatra teljesen mást lát az öreg helyett, mire megfeszül minden izma, a kardmarkolat újabb lendítésre készen szorul tenyerébe, de hamar ernyed, mikor ismét tiszta a kép.
Maga sem tudja mi vezérli, tán csak a vágy, hogy magára zárhassa az ajtót és újra elmerülhessen a magányában, de a combján lévő oldalzsebébe túr és 10 érmét potyogtat Pmirsh Pmirshorn kezébe
, de megremeg a mozdulatban, ahogy az ujjak helyén hirtelenjében elfeketedő, hosszú karmokat lát. A paranoia kezd elhatalmasodni, de még van egy röpke idő arra, hogy ne vegye át felette teljességgel a hatalmat és hagyja eliszkolni a hosszúéletűt. Ha mágiát vél felfedezni ott, ahol nincs is, bizton nem állja meg, hogy a helyén maradjon az aggastyán feje.*- Jobb, ha most elmegy.
*A mélyen beszívott levegőt nem fújja ki, félő, hogy azzal együtt távozna a maradék józansága is. Az ajtót lendületből csapja be maga után, majd annak vetve hátát tekint körbe az épphogy csak berendezett, mészszagú téren. Ekkor már zihálva veszi tudomásul, hogy ha amaz el is oldalgott, cseppet sem érzi magát egyedül, mint ahogyan azt kívánta. A névtelen ebe boldogan vakkantva egyet fut lábához, mintha csak túl hosszú időre hagyta volna magára. Leereszkedik hozzá, s az ajtóban ülve várja meg, míg eltűnik a kialakult pánik, noha nem segít, hogy a pöfékelést még ennek ellenére sem hagyja abba.*
1294. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2026-03-20 15:52:33
Üzenet elküldve: 2026-03-20 15:52:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Caelril//
– Fogadó? Miféle fogadó? * Elnéz abba az irányba, amerre a hölgy mutat kardjával, de valószínűleg nappal is hiába nézne afelé, nemhogy ilyen késő este. Elhúzza száját az ajánlásra. Meg talán arra is, hogy megtudja, nincs otthon bor. Mégis miféle otthon az, ahol nincs bor? *
– Nekem nincs borom… se pénzem. Csak ez a pár érme. Ennyiért talán egy ágyat se kapok, nemhogy ételt és italt! Fogadja el, hölgyem. Meghúzom magam az istállóban, ha van itt olyan. Sokat vándoroltam fiatalkoromban, jó lesz nekem az is! * Próbálja kötni az ebet a karóhoz, de ha továbbra is elutasítják, akkor nem fog tovább erősködni. A fogadóig már nem valószínű, hogy elmegy, de csak talál magának egy árkot, ahová nem fúj be úgy a szél, és végre lepihenhet. Egyelőre úgy tűnik, a fajtársa nem rajong az ötletért, hogy nála aludjon. Meg is érti, de azért próbál alkudozni, hátha mégis megússza a szabad ég alatt alvást. *
– Fogadó? Miféle fogadó? * Elnéz abba az irányba, amerre a hölgy mutat kardjával, de valószínűleg nappal is hiába nézne afelé, nemhogy ilyen késő este. Elhúzza száját az ajánlásra. Meg talán arra is, hogy megtudja, nincs otthon bor. Mégis miféle otthon az, ahol nincs bor? *
– Nekem nincs borom… se pénzem. Csak ez a pár érme. Ennyiért talán egy ágyat se kapok, nemhogy ételt és italt! Fogadja el, hölgyem. Meghúzom magam az istállóban, ha van itt olyan. Sokat vándoroltam fiatalkoromban, jó lesz nekem az is! * Próbálja kötni az ebet a karóhoz, de ha továbbra is elutasítják, akkor nem fog tovább erősködni. A fogadóig már nem valószínű, hogy elmegy, de csak talál magának egy árkot, ahová nem fúj be úgy a szél, és végre lepihenhet. Egyelőre úgy tűnik, a fajtársa nem rajong az ötletért, hogy nála aludjon. Meg is érti, de azért próbál alkudozni, hátha mégis megússza a szabad ég alatt alvást. *
1293. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2026-03-18 21:01:28
Üzenet elküldve: 2026-03-18 21:01:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Pmirsh//
*Csak nézi az aszott fajtársat, s egy kis időre akaratlan gondolkozik el. Akaratlan, de természetesen hozzásegít a mélyen belélegzett füst is, mi serkenti az elmét, a maga módján. Ahogy a térképként ható ráncokat nézi, nem tud másra gondolni, mint arra, hogy hány esztendőt tudhat maga mögött az idegen. Talán már a végét járja, s akárhogy számol az egy évszázadot biztos megélte, de inkább a kettőt. Persze a kézben lóbált üres borosüveg sokat ad hozzá azokhoz a barázdákhoz, de nem kérdés: megélt már egyet, s mást. Csakhogy elképzeli önmagát is aggként. Résnyire nyitja a száját, az ajtót pedig attól sokkalta jobban tárja ki. Nincsen egy isten sem ezen a világon, hogy ő ennyit meg akarjon élni. De nem ezt kérdezték tőle, sőt, maga sem tudja, hogy kérdeztek-e egyáltalán valamit, de annyi bizonyos, hogy a kezében tartott kard baljósan csillan meg a holdak fényében.*
- Nincs borom.
*Mondja egyszerűen, s csak egyetlen dolog kelti fel a figyelmét, mégpedig a másiknál leledző penge. Természetesen nem annyira, hogy emiatt beeresszen valakit, aki arra emlékezteti, hogy hány évet is kell elszenvedni fajtájának ahhoz, hogy végre eggyé válhasson a földdel. Persze olyasféle gondolatai nincsenek, hogy elvetné magától a lehetőséget, mit kapott az élettől, de nem is úgy létezik e világban, hogy sok adasson majd meg neki. Viszont nem kell sem ábránd, sem ijesztgetés, hogy az ő arca is hasonlóvá válhat majd egyszer.*
- Amott, fertályóra sétára van a fogadó.
*Int a karddal a megfelelő irányba, s ezzel rövidre is zárná e röpke ismeretséget. *
*Csak nézi az aszott fajtársat, s egy kis időre akaratlan gondolkozik el. Akaratlan, de természetesen hozzásegít a mélyen belélegzett füst is, mi serkenti az elmét, a maga módján. Ahogy a térképként ható ráncokat nézi, nem tud másra gondolni, mint arra, hogy hány esztendőt tudhat maga mögött az idegen. Talán már a végét járja, s akárhogy számol az egy évszázadot biztos megélte, de inkább a kettőt. Persze a kézben lóbált üres borosüveg sokat ad hozzá azokhoz a barázdákhoz, de nem kérdés: megélt már egyet, s mást. Csakhogy elképzeli önmagát is aggként. Résnyire nyitja a száját, az ajtót pedig attól sokkalta jobban tárja ki. Nincsen egy isten sem ezen a világon, hogy ő ennyit meg akarjon élni. De nem ezt kérdezték tőle, sőt, maga sem tudja, hogy kérdeztek-e egyáltalán valamit, de annyi bizonyos, hogy a kezében tartott kard baljósan csillan meg a holdak fényében.*
- Nincs borom.
*Mondja egyszerűen, s csak egyetlen dolog kelti fel a figyelmét, mégpedig a másiknál leledző penge. Természetesen nem annyira, hogy emiatt beeresszen valakit, aki arra emlékezteti, hogy hány évet is kell elszenvedni fajtájának ahhoz, hogy végre eggyé válhasson a földdel. Persze olyasféle gondolatai nincsenek, hogy elvetné magától a lehetőséget, mit kapott az élettől, de nem is úgy létezik e világban, hogy sok adasson majd meg neki. Viszont nem kell sem ábránd, sem ijesztgetés, hogy az ő arca is hasonlóvá válhat majd egyszer.*
- Amott, fertályóra sétára van a fogadó.
*Int a karddal a megfelelő irányba, s ezzel rövidre is zárná e röpke ismeretséget. *
1292. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2026-03-17 17:21:48
Üzenet elküldve: 2026-03-17 17:21:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 568
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 568
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
*Nem is olyan egyszerű ez mint, ahogy ő azt gondolta. Mire ideért már combjait is érzi. Pedig az úti cél közelébe sem ért.*
~ Ezt még megfogom bánni. ~
*Mondja szuszogva a ló hátán, amiben már szinte nyargalni is képes. Jobbnak is látja, hogy ha egy kicsit lelassít, és hagyja Diót is pihenni. Szegén mégsem haladhat így egészen az erdőségig. A végén még ledobná őt sértettségében. Így hát magát is és a lovat is hagyja kissé szusszanni azzal, hogy csak lépdel vele. Fel is tekint a magasba. A nap nemrég kelt még fel. Ha ilyen mértékkel halad, talán időben odaér az erdőségbe, hogy megkezdhesse a növénykeresését.*
~ Ezt még megfogom bánni. ~
*Mondja szuszogva a ló hátán, amiben már szinte nyargalni is képes. Jobbnak is látja, hogy ha egy kicsit lelassít, és hagyja Diót is pihenni. Szegén mégsem haladhat így egészen az erdőségig. A végén még ledobná őt sértettségében. Így hát magát is és a lovat is hagyja kissé szusszanni azzal, hogy csak lépdel vele. Fel is tekint a magasba. A nap nemrég kelt még fel. Ha ilyen mértékkel halad, talán időben odaér az erdőségbe, hogy megkezdhesse a növénykeresését.*
1291. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2026-03-14 18:27:48
Üzenet elküldve: 2026-03-14 18:27:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Caelril//
* Kiáltozása sikert ér. Az ajtó kinyílik, és nem is akárki lép ki az ajtón, hanem egy fiatal elfársnő. Kérdése nem túl udvarias, de valahol érthető is, ha ilyen kései órában zavarta meg a nyugalmát az ismeretlen férfi. Azonban sokat nem tud változtatni ezen az öreg, legfeljebb az ismeretlenségét tudja csillapítani. *
– A nevem Pmirsh Pmirshorn. Bocsásson meg, drága hölgyem, hogy ilyenkor zavarom, de… * Meglóbálja a kezében tartott üres borosüveget. *
– Elfogyott a bor, kérem! Meg aztán egész nap úton vagyok, jó volna valahol lepihennem. * Beletúr csaknem üres zsebébe, ahol a legutóbbi nagy eladásból szerzett több száz aranyból megmaradt néhány aranyon kívül nem talál mást, csak egy taknyos kendőt, egy kevés morzsát és egy fonnyadt, itt-ott penészes hagymát. Utóbbiról meg is feledkezett, pedig napközben jól jött volna. De most már mindegy. Inkább választaná a friss, meleg ételt, amit négy fal közt, egy fiatal elf nővel költhet el egy jó üveg bor és valami füstölgő szer társaságában, mintsem a penészes hagymát, egymagában, a csillagok alatt. Hiába vágyja a halált, azért a szenvedésből minél kevesebbet szeretne. *
– Mindezért tudok ajánlani… * Kezében megszámolja a zsebéből kihúzott érméket. * – Nyolc aranyat… * Ezután leakasztja a pusztában szerzett kardját az övéről. *
– Egy csatában szerzett ork pengét… * Visszaakasztja egyelőre a helyére. *
– És számos történetet. Az orkokról, a füstről, a világ végéről! * Úgy hiszi, eleget beszélt, de azért még megtoldja mindezt egy szerinte igen meggyőző sorral. *
– Mi elfek tartsunk össze, nemde? Halál az orkokra!
* Kiáltozása sikert ér. Az ajtó kinyílik, és nem is akárki lép ki az ajtón, hanem egy fiatal elfársnő. Kérdése nem túl udvarias, de valahol érthető is, ha ilyen kései órában zavarta meg a nyugalmát az ismeretlen férfi. Azonban sokat nem tud változtatni ezen az öreg, legfeljebb az ismeretlenségét tudja csillapítani. *
– A nevem Pmirsh Pmirshorn. Bocsásson meg, drága hölgyem, hogy ilyenkor zavarom, de… * Meglóbálja a kezében tartott üres borosüveget. *
– Elfogyott a bor, kérem! Meg aztán egész nap úton vagyok, jó volna valahol lepihennem. * Beletúr csaknem üres zsebébe, ahol a legutóbbi nagy eladásból szerzett több száz aranyból megmaradt néhány aranyon kívül nem talál mást, csak egy taknyos kendőt, egy kevés morzsát és egy fonnyadt, itt-ott penészes hagymát. Utóbbiról meg is feledkezett, pedig napközben jól jött volna. De most már mindegy. Inkább választaná a friss, meleg ételt, amit négy fal közt, egy fiatal elf nővel költhet el egy jó üveg bor és valami füstölgő szer társaságában, mintsem a penészes hagymát, egymagában, a csillagok alatt. Hiába vágyja a halált, azért a szenvedésből minél kevesebbet szeretne. *
– Mindezért tudok ajánlani… * Kezében megszámolja a zsebéből kihúzott érméket. * – Nyolc aranyat… * Ezután leakasztja a pusztában szerzett kardját az övéről. *
– Egy csatában szerzett ork pengét… * Visszaakasztja egyelőre a helyére. *
– És számos történetet. Az orkokról, a füstről, a világ végéről! * Úgy hiszi, eleget beszélt, de azért még megtoldja mindezt egy szerinte igen meggyőző sorral. *
– Mi elfek tartsunk össze, nemde? Halál az orkokra!
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1291-1310