Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 38 (741. - 760. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
760. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-01-19 17:43:23
Üzenet elküldve: 2023-01-19 17:43:23
![>Thornwÿn Taëdryn [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12239_1670080286_fel_elf_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* Hazugot kivezeti az istállóból és fellendülve a nyeregbe, nekivág a város határának. Lendületes léptetésbe kezd, hogy bemelegedjen kissé a hátas, majd kisvártatva ügetésbe csap, a gyorsabb haladás érdekében. Buzgón kerülgeti a városba igyekvő emberáradatot, reményei szerint távolodva Artheniortól, ritkulni fog aóvalamelyest. *
759. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-01-19 17:16:58
Üzenet elküldve: 2023-01-19 17:16:58
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Rejtélyes igazságok//
-Akkor útra fel!
*Hiába látta már viszonylag sokszor, mindig kellemes melegséggel önti el, amikor látja Kilencedik és Krestvir kapcsolatát, és az apró kis mozdulatokat, a megszokott helyét a manónak és miegymást. ~Jó barát lehetsz K. Tartsd meg a jó szokádos.~ *
-Már több mint száz esztendeje taposom a földeket, azt hiszem lassan el kellene gondolkodnom hogy beruházzak egy hátasra. Egy lóra, vagy egy nagy kosra! Az igazán mókás lehet! Vagy egy nagy szekérrel utazgatni és hozni-vinni az embereket. Talán még egy kis aranyat is gyűjthetnék.
*Bohókásan hadarja az ötleteit, miközben a lába viszi előre, valamivel el kell ütni az utazás unalmát. Bár mindig is hitte, hogy az út is igazán fontos, nem csak a cél, de azért azt be kell látnia, hogy ha oda szeretnél érni valahová, akkor az azt jelenti, hogy szeretnél odaérni.*
-Akkor útra fel!
*Hiába látta már viszonylag sokszor, mindig kellemes melegséggel önti el, amikor látja Kilencedik és Krestvir kapcsolatát, és az apró kis mozdulatokat, a megszokott helyét a manónak és miegymást. ~Jó barát lehetsz K. Tartsd meg a jó szokádos.~ *
-Már több mint száz esztendeje taposom a földeket, azt hiszem lassan el kellene gondolkodnom hogy beruházzak egy hátasra. Egy lóra, vagy egy nagy kosra! Az igazán mókás lehet! Vagy egy nagy szekérrel utazgatni és hozni-vinni az embereket. Talán még egy kis aranyat is gyűjthetnék.
*Bohókásan hadarja az ötleteit, miközben a lába viszi előre, valamivel el kell ütni az utazás unalmát. Bár mindig is hitte, hogy az út is igazán fontos, nem csak a cél, de azért azt be kell látnia, hogy ha oda szeretnél érni valahová, akkor az azt jelenti, hogy szeretnél odaérni.*
758. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-01-18 13:22:36
Üzenet elküldve: 2023-01-18 13:22:36
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Szív sötétje//
*Ahogy Rheia belekezd a dologba, a Sajt-mester már látja rajta, hogy valami nagyon komoly és nehéz téma következik. Ő maga pedig pár nyugtató szóval próbálja levenni válláról a terhet.*
-Ismersz már. Nem ez lesz az első dolog, ami hihetetlen történik velem. *Tudja a történetét a félistennel és a feltámadásával, na meg a harcait mindenféle démonok ellen. Learon már nehezen lepődik meg bármin.*
-Csak látásból. Úgy emlékszem nem beszéltem még vele. *Persze könnyen lehet, hogy mégis, hiszen mióta ott a tharg falnál fejbe verték, sok minden kimegy a fejéből. A családra, ami Learon egyik kedvenc témája, egyből tudna mondani egész sok mindent, amivel véleménye szerint megnyugtathatja a thargot, de végül nem teszi, hiszen egyértelműnek jelzi neki Karheia, hogy most erre nincs szükség, a pásztor pedig szokásától eltérően, most hallgat és tényleg jól figyel. Szemöldökét felhúzza, mikor kiderül, hogy mégis volt egy rokona és arcán mosoly terül el, de sajnos tart sokáig, hiszen a történet folytatása szomorú irányt vesz fel.*
-Kagaenae? *Most először szól közbe és alig tér magához. Eszébe jut, hogy beszélgettek régebben jó barátjával és szomszédjával Troddal, hogy azóta nem mennek jól a dolgok a Vashegyen, mióta a Szellemjáró meghalt, hogy a városi lány nem tökéletes utódja és vezetője a hegynek és a népnek, de azt sosem gondolta volna, hogy ilyen alávalóságra is képes lenne. Sosem volt különösebben baja a lánnyal, aki szintén semmi rosszat nem tett a mágusnak. Ujjai megfeszülnek a nyárson, amit a kezében tart, de egyből eszébe jutnak a Nagyanyja szavai, aki mindig higgadtságra és bölcsességre utasította őt, szóval kezdeti indulatját egy hatalmas sóhajtással engedi ki magából. Sokat nyom a latba, hogy Waldrant jobban kedveli, még ha kezdetben sok problémájuk volt egymással és emiatt hajlamos a félvér tharglánnyal szembe helyezkedni.*
-Értem. *Bólint egyet lassan, majd pár másodpercig nem szólal meg, de végül összeszedi cikázó gondolatait.*
-Segítek, amiben tudok, de előbb hallanom kell, hogy mit tervezel. Az Ősök Szellemei… *Megcsóválja a fejét, mintha meggondolta volna, amit mond.*
-Nem, nem minden szellem, de a Derinek szellemei nem kedvelik a bosszút. Ezt már dédanyám nagyanyja is kifejtette, generációk óta tiltott családunkban a bosszú. *Feláll helyéről és a bottal, ami kezében van, felrajzol egy kecskét a földre. A családja címere. Talán a lány nem ismeri a Derin-ház szokásait, azonban az, hogy nyitott szemmel rajzolta le az állatot, nagyon sokat jelent Learonnak.*
-Egyetlen esetben jogos. Ha a családért tesszük! *Mélyen Rheia szemébe néz.*
-Te pedig, ha nem is vér szerint, de a családom vagy. A kecskebak pedig felöklel mindenkit, aki a családja útjában áll. *Szemében szinte láng lobog. Érzékeny helyre tapintott a lány akár tudatosan, akár tudat alatt, de Learon eltökélt, hogyha Rheiának van még elő rokona, akkor neki segítenie kell, hogy újra találkozzanak.*
//Szív sötétje//
*Ahogy Rheia belekezd a dologba, a Sajt-mester már látja rajta, hogy valami nagyon komoly és nehéz téma következik. Ő maga pedig pár nyugtató szóval próbálja levenni válláról a terhet.*
-Ismersz már. Nem ez lesz az első dolog, ami hihetetlen történik velem. *Tudja a történetét a félistennel és a feltámadásával, na meg a harcait mindenféle démonok ellen. Learon már nehezen lepődik meg bármin.*
-Csak látásból. Úgy emlékszem nem beszéltem még vele. *Persze könnyen lehet, hogy mégis, hiszen mióta ott a tharg falnál fejbe verték, sok minden kimegy a fejéből. A családra, ami Learon egyik kedvenc témája, egyből tudna mondani egész sok mindent, amivel véleménye szerint megnyugtathatja a thargot, de végül nem teszi, hiszen egyértelműnek jelzi neki Karheia, hogy most erre nincs szükség, a pásztor pedig szokásától eltérően, most hallgat és tényleg jól figyel. Szemöldökét felhúzza, mikor kiderül, hogy mégis volt egy rokona és arcán mosoly terül el, de sajnos tart sokáig, hiszen a történet folytatása szomorú irányt vesz fel.*
-Kagaenae? *Most először szól közbe és alig tér magához. Eszébe jut, hogy beszélgettek régebben jó barátjával és szomszédjával Troddal, hogy azóta nem mennek jól a dolgok a Vashegyen, mióta a Szellemjáró meghalt, hogy a városi lány nem tökéletes utódja és vezetője a hegynek és a népnek, de azt sosem gondolta volna, hogy ilyen alávalóságra is képes lenne. Sosem volt különösebben baja a lánnyal, aki szintén semmi rosszat nem tett a mágusnak. Ujjai megfeszülnek a nyárson, amit a kezében tart, de egyből eszébe jutnak a Nagyanyja szavai, aki mindig higgadtságra és bölcsességre utasította őt, szóval kezdeti indulatját egy hatalmas sóhajtással engedi ki magából. Sokat nyom a latba, hogy Waldrant jobban kedveli, még ha kezdetben sok problémájuk volt egymással és emiatt hajlamos a félvér tharglánnyal szembe helyezkedni.*
-Értem. *Bólint egyet lassan, majd pár másodpercig nem szólal meg, de végül összeszedi cikázó gondolatait.*
-Segítek, amiben tudok, de előbb hallanom kell, hogy mit tervezel. Az Ősök Szellemei… *Megcsóválja a fejét, mintha meggondolta volna, amit mond.*
-Nem, nem minden szellem, de a Derinek szellemei nem kedvelik a bosszút. Ezt már dédanyám nagyanyja is kifejtette, generációk óta tiltott családunkban a bosszú. *Feláll helyéről és a bottal, ami kezében van, felrajzol egy kecskét a földre. A családja címere. Talán a lány nem ismeri a Derin-ház szokásait, azonban az, hogy nyitott szemmel rajzolta le az állatot, nagyon sokat jelent Learonnak.*
-Egyetlen esetben jogos. Ha a családért tesszük! *Mélyen Rheia szemébe néz.*
-Te pedig, ha nem is vér szerint, de a családom vagy. A kecskebak pedig felöklel mindenkit, aki a családja útjában áll. *Szemében szinte láng lobog. Érzékeny helyre tapintott a lány akár tudatosan, akár tudat alatt, de Learon eltökélt, hogyha Rheiának van még elő rokona, akkor neki segítenie kell, hogy újra találkozzanak.*
757. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-01-18 11:45:37
Üzenet elküldve: 2023-01-18 11:45:37
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szív sötétje//
//Learon//
*Karheia egy tapodtat sem mozdul, csak mereng, s hagyja, hogy a szívét marcangoló érzések átjárják. Sok minden nyomasztja, olyanok is, amikre kegyesen alig emlékszik, amik már régen voltak, s olyanok is, amik nagyon frissek. Nem számít arra, hogy visszajönnek érte, pedig ismerhetné már mágus barátját elég jól ahhoz, hogy tudja nem fogja magára hagyni. Pedig valahol jól is esne neki egy kis magány. Egy pillanatig ezt feltételezi, ám amikor felbukkan a pásztor, kedve lenne belé kapaszkodni, és egy öleléssel minden terhét rázúdítani.*
- Hihetetlennek fog hangzani.
*Mondja panaszosan, miközben bocsánatkérően pillant barátjára. Kellemetlen helyzetbe hozta, talán idilli összejövetelüket is elrontotta, emiatt pedig bűntudata van.*
- Én...
*Ajkába harap. Nehéz elkezdenie, de tudja, hogy túl kell esnie rajta. Ha valakiben, akkor Learonban megbízhat.*
- Ismered Rorkirt?
*Teszi fel kérdését, amire igazából nem is feltétlenül számít milyen választ kap. Közben rájön, hogy talán nem is itt kellene kezdenie.*
- Tudod Learon, nekem nem igazán maradt a családomból senki.
*Nem akar belemenni, ha a férfi érdeklődni próbálna fejét ingatva igyekszik ettől eltántorítani.*
- De úgy tűnik valaki mégis akadt. Yagnar a neve. Itt volt, és én nem is tudtam róla.
*A szomorúságot most először váltja fel a düh, amit maga iránt érez.*
- Rorkir és Yagnar egy portyában vettek részt.
*Igyekszik lassan felidézni magában a nagy harcos szavait, ezért kissé komótosan, szakadozottan beszél.*
- Waldran! A portyát Waldrannal tervelték ki, ő hagyta jóvá, majd amikor visszatértek Kagaenae Úrnő hálája jeléül megmérgezte Rorkirt és ki tudja mit művelt rokonommal. Rorkir azt mondta vért látott és Yagnart sehol.
*Miközben beszél kezd egyre feldúltabbá válni, szeme ide-oda jár, gesztikulál, még indulatosan fel is pattan.*
- Lehet fogságban van.
*Szeretné ezt hinni, hogy így van, s esdeklően pillant a pásztorra, hogy erősítse meg ebben.*
- Egyedül kevés vagyok, de még Rorkirral is, aki szavát adta, hogy velem tart... de ki kell derítenem mi történt Yagnarral.
//Szív sötétje//
//Learon//
*Karheia egy tapodtat sem mozdul, csak mereng, s hagyja, hogy a szívét marcangoló érzések átjárják. Sok minden nyomasztja, olyanok is, amikre kegyesen alig emlékszik, amik már régen voltak, s olyanok is, amik nagyon frissek. Nem számít arra, hogy visszajönnek érte, pedig ismerhetné már mágus barátját elég jól ahhoz, hogy tudja nem fogja magára hagyni. Pedig valahol jól is esne neki egy kis magány. Egy pillanatig ezt feltételezi, ám amikor felbukkan a pásztor, kedve lenne belé kapaszkodni, és egy öleléssel minden terhét rázúdítani.*
- Hihetetlennek fog hangzani.
*Mondja panaszosan, miközben bocsánatkérően pillant barátjára. Kellemetlen helyzetbe hozta, talán idilli összejövetelüket is elrontotta, emiatt pedig bűntudata van.*
- Én...
*Ajkába harap. Nehéz elkezdenie, de tudja, hogy túl kell esnie rajta. Ha valakiben, akkor Learonban megbízhat.*
- Ismered Rorkirt?
*Teszi fel kérdését, amire igazából nem is feltétlenül számít milyen választ kap. Közben rájön, hogy talán nem is itt kellene kezdenie.*
- Tudod Learon, nekem nem igazán maradt a családomból senki.
*Nem akar belemenni, ha a férfi érdeklődni próbálna fejét ingatva igyekszik ettől eltántorítani.*
- De úgy tűnik valaki mégis akadt. Yagnar a neve. Itt volt, és én nem is tudtam róla.
*A szomorúságot most először váltja fel a düh, amit maga iránt érez.*
- Rorkir és Yagnar egy portyában vettek részt.
*Igyekszik lassan felidézni magában a nagy harcos szavait, ezért kissé komótosan, szakadozottan beszél.*
- Waldran! A portyát Waldrannal tervelték ki, ő hagyta jóvá, majd amikor visszatértek Kagaenae Úrnő hálája jeléül megmérgezte Rorkirt és ki tudja mit művelt rokonommal. Rorkir azt mondta vért látott és Yagnart sehol.
*Miközben beszél kezd egyre feldúltabbá válni, szeme ide-oda jár, gesztikulál, még indulatosan fel is pattan.*
- Lehet fogságban van.
*Szeretné ezt hinni, hogy így van, s esdeklően pillant a pásztorra, hogy erősítse meg ebben.*
- Egyedül kevés vagyok, de még Rorkirral is, aki szavát adta, hogy velem tart... de ki kell derítenem mi történt Yagnarral.
756. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-01-18 09:58:20
Üzenet elküldve: 2023-01-18 09:58:20
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Szív sötétje//
//Zárás//
*Learon csak hümmög, ahogy a lányka perdül egyet előtte és bár nem adja tudtára, újból kétes gondolatai támadnak és ezúttal ezekben a gondolatokban nem csak a lányka szárnya szerepel, mint elébb. Gyorsan megrázza a fejét, hátha ettől kiesnek belőle a gondolatok és láss csodát, el is tűnnek. Kipotyognak, mint Fyn kezéből a gallyak.*
*Hamar vissza is érnek, ahol el is köszönnek egymástól. A mágus vigyora hatalmas, kedves és és bizakodó a jövőt tekintve.*
-Vigyázni fogok, de ha valami baja lesz, egyből hozzád jövök! *Ígéri meg és biztos benne, hogy így is fog tenni.*
-Átadom! Biztos vagyok benne, hogy találkozunk még, szóval nem köszönök el, csak annyit, hogy a viszont látásra! *Meghajol a lányka előtt, majd egy pár pillanatig még nézi, ahogy eltűnik a forgatban, végül visszaindul.*
//Karheia//
*Nem egy nagy út, szóval hamar ott van, ahol a barbár barátnőjét hagyták. Az egész perpatvar nem lehetett több néhány percnél, mire megtalálta a tündért és vissza is ért a nőhöz.*
-Kedves lány. Visszakísértem a táborba. *Letelepszik a földre és a már előbb farigcsált botot veszi kézbe, de végül nem csinál vele semmit, csak úgy fogja.*
-Nos, most, hogy nincs itt senki. *Kezd bele a dologba és még köhhint is egyet, hogy kellő komolyságot adjon kettejüknek.*
-Szerettél volna valamiről beszélgetni. *Jelenti ki, mert látja, hogy nagyon nyomja a tharg asszony szívét valami, ami fontos.*
-Ha bármiben segítség kell tudod, hogy rám számíthatsz! *Ezzel előre ki is jelenti, hogyha valami ilyesmiről volna szó, akkor bátran támaszkodhat a Sajt-mester, a Pásztormágus aki maga a Tűz és számtalan titulus viselője, támogatására.*
//Szív sötétje//
//Zárás//
*Learon csak hümmög, ahogy a lányka perdül egyet előtte és bár nem adja tudtára, újból kétes gondolatai támadnak és ezúttal ezekben a gondolatokban nem csak a lányka szárnya szerepel, mint elébb. Gyorsan megrázza a fejét, hátha ettől kiesnek belőle a gondolatok és láss csodát, el is tűnnek. Kipotyognak, mint Fyn kezéből a gallyak.*
*Hamar vissza is érnek, ahol el is köszönnek egymástól. A mágus vigyora hatalmas, kedves és és bizakodó a jövőt tekintve.*
-Vigyázni fogok, de ha valami baja lesz, egyből hozzád jövök! *Ígéri meg és biztos benne, hogy így is fog tenni.*
-Átadom! Biztos vagyok benne, hogy találkozunk még, szóval nem köszönök el, csak annyit, hogy a viszont látásra! *Meghajol a lányka előtt, majd egy pár pillanatig még nézi, ahogy eltűnik a forgatban, végül visszaindul.*
//Karheia//
*Nem egy nagy út, szóval hamar ott van, ahol a barbár barátnőjét hagyták. Az egész perpatvar nem lehetett több néhány percnél, mire megtalálta a tündért és vissza is ért a nőhöz.*
-Kedves lány. Visszakísértem a táborba. *Letelepszik a földre és a már előbb farigcsált botot veszi kézbe, de végül nem csinál vele semmit, csak úgy fogja.*
-Nos, most, hogy nincs itt senki. *Kezd bele a dologba és még köhhint is egyet, hogy kellő komolyságot adjon kettejüknek.*
-Szerettél volna valamiről beszélgetni. *Jelenti ki, mert látja, hogy nagyon nyomja a tharg asszony szívét valami, ami fontos.*
-Ha bármiben segítség kell tudod, hogy rám számíthatsz! *Ezzel előre ki is jelenti, hogyha valami ilyesmiről volna szó, akkor bátran támaszkodhat a Sajt-mester, a Pásztormágus aki maga a Tűz és számtalan titulus viselője, támogatására.*
755. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-01-17 19:37:21
Üzenet elküldve: 2023-01-17 19:37:21
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Szív sötétje//
//Zárás//
*Figyelmesen hallgatja végig a mágus feddő szavait. Tetszik vagy sem, igaza van, Fyn tényleg butaságot művelt.*
- Semmi bajom. *Megpördül Learon előtt, hogy ő is jól lássa, keze-lába-szárnya ép és egészséges.* Ne haragudj!
- Jó, menjünk... *Azt nem vette észre, hogy mikor engedte el a tőre markolatát, ám a száraz gallyakat még mindig erősen szorítja magához.* Akkor erre sem lesz szükség, ugye? *Leejti a csomót, ami kis híján bajba keverte, majd a férfi mellett elindul vissza, a karaván felé. Fyn keveset szól, látszik, hogy a gondolataiba mélyedt. Ahogy közelednek a tábor jól ismert szagai és zajai felé, úgy tér vissza a lány biztonságérzete, és vele együtt a jókedve. Egészen az első sátrakig bandukolnak.*
- Mindent köszönök, Learon Derin! És feltétlenül add át üdvözletemet Karheiának! És... *Elkószálása óta először vigyorodik el úgy igazán, szívből.* Vigyázz a hangszeredre! Nem terem minden bokorban egy tündér, hogy rendbe szedje neked! *Int egyet, sarkon fordul, és eltűnik a színes sátrak között. Holnap nagy nap lesz: megérkezik Artheniorba.*
//Szív sötétje//
//Zárás//
*Figyelmesen hallgatja végig a mágus feddő szavait. Tetszik vagy sem, igaza van, Fyn tényleg butaságot művelt.*
- Semmi bajom. *Megpördül Learon előtt, hogy ő is jól lássa, keze-lába-szárnya ép és egészséges.* Ne haragudj!
- Jó, menjünk... *Azt nem vette észre, hogy mikor engedte el a tőre markolatát, ám a száraz gallyakat még mindig erősen szorítja magához.* Akkor erre sem lesz szükség, ugye? *Leejti a csomót, ami kis híján bajba keverte, majd a férfi mellett elindul vissza, a karaván felé. Fyn keveset szól, látszik, hogy a gondolataiba mélyedt. Ahogy közelednek a tábor jól ismert szagai és zajai felé, úgy tér vissza a lány biztonságérzete, és vele együtt a jókedve. Egészen az első sátrakig bandukolnak.*
- Mindent köszönök, Learon Derin! És feltétlenül add át üdvözletemet Karheiának! És... *Elkószálása óta először vigyorodik el úgy igazán, szívből.* Vigyázz a hangszeredre! Nem terem minden bokorban egy tündér, hogy rendbe szedje neked! *Int egyet, sarkon fordul, és eltűnik a színes sátrak között. Holnap nagy nap lesz: megérkezik Artheniorba.*
754. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-01-16 10:38:41
Üzenet elküldve: 2023-01-16 10:38:41
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Szív sötétje//
*A mindössze pár pedig tartó keresgélés után végül meghallja a lány hangját, de romló fülei miatt nem igazán tudja betájolni, hogy merre is van. Ez van, ha az ember öregszik és az egyik füle hamarabb romlik, mint a másik.* ~Bezzeg mikor fiatalabb voltam!~ *Korholja magát, hogy nem mélyedt el jobban annak idején az orvostudományokban, mert lehet akkor könnyebb lenne most a dolga. Azonban forgolódik egy kicsit és hallgatózik, ahogy akkor szokta, mikor el elcsászkáló kecskét keres az ember.* ~Meg is van!~ *Azzal gyors tempóval elindul a megfelelő irányba és csakhamar már hallja is az apró léptek zaját, majd végül egyre hangosabban, és amikor kilép egy bokor mögül, már szembe is találja magát a kis tündérlánnyal, aki el volt veszve.*
-Hányszor mondtam a kecskéknek is, hogy ne menjenek el egyedül! *Ujját szigorúan felemeli és úgy dorgálja a szárnyast.*
-Persze a jó pásztor mindig megtalálja a nyája tagját, de óvatosabbnak kéne lenned! *Aztán, kicsit kedvesebben teszi már hozzá.*
-Jól vagy? Nem sérültél meg? *Térdel le előtte, hogy jobban szemügyre vehesse a lányt.*
-Szerintem hagyjuk a lakomát, ennyi izgalom elég volt mára, menjünk vissza az emberekhez!
//Szív sötétje//
*A mindössze pár pedig tartó keresgélés után végül meghallja a lány hangját, de romló fülei miatt nem igazán tudja betájolni, hogy merre is van. Ez van, ha az ember öregszik és az egyik füle hamarabb romlik, mint a másik.* ~Bezzeg mikor fiatalabb voltam!~ *Korholja magát, hogy nem mélyedt el jobban annak idején az orvostudományokban, mert lehet akkor könnyebb lenne most a dolga. Azonban forgolódik egy kicsit és hallgatózik, ahogy akkor szokta, mikor el elcsászkáló kecskét keres az ember.* ~Meg is van!~ *Azzal gyors tempóval elindul a megfelelő irányba és csakhamar már hallja is az apró léptek zaját, majd végül egyre hangosabban, és amikor kilép egy bokor mögül, már szembe is találja magát a kis tündérlánnyal, aki el volt veszve.*
-Hányszor mondtam a kecskéknek is, hogy ne menjenek el egyedül! *Ujját szigorúan felemeli és úgy dorgálja a szárnyast.*
-Persze a jó pásztor mindig megtalálja a nyája tagját, de óvatosabbnak kéne lenned! *Aztán, kicsit kedvesebben teszi már hozzá.*
-Jól vagy? Nem sérültél meg? *Térdel le előtte, hogy jobban szemügyre vehesse a lányt.*
-Szerintem hagyjuk a lakomát, ennyi izgalom elég volt mára, menjünk vissza az emberekhez!
753. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-01-16 10:02:21
Üzenet elküldve: 2023-01-16 10:02:21
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Szív sötétje//
- Nem lesz semmi baj. *Sokat nem segített a félelmein az, hogy hangosan kimondta, de legalább már bután is érzi magát. Fáról fára jár a tekintete, hátha meglát valamit, ami ismerős, és visszavezetheti akár a karavánhoz, akár a két emberhez, akiktől elcsatangolt. De semmi, most még egyformábbnak tűnnek a fák, mint valaha, mintha szándékosan akarnák összezavarni a lányt. A szalmaszál, amibe kapaszkodhat, a pásztormágus hangja. Fyn először a nevét hallja. Távolról, félig beleveszve az erdő neszeibe, a tündér hirtelen nem is tudja eldönteni, hogy a tényleg hallotta-e vagy csak a képzelete játszik vele. A "Hová mentél?" már sokkal valódibbnak tűnik. Megáll, hallgatózik egy kicsit, próbálja megtalálni az irányt, amerről a szavak érkeztek. Tesz néhány tétova lépést, és hogy megbizonyosodjon, hogy jó felé indult, elkiáltja magát.*
- Learon? Hahó? *Ha választ kap, megszaporázza a lépteit.*
//Szív sötétje//
- Nem lesz semmi baj. *Sokat nem segített a félelmein az, hogy hangosan kimondta, de legalább már bután is érzi magát. Fáról fára jár a tekintete, hátha meglát valamit, ami ismerős, és visszavezetheti akár a karavánhoz, akár a két emberhez, akiktől elcsatangolt. De semmi, most még egyformábbnak tűnnek a fák, mint valaha, mintha szándékosan akarnák összezavarni a lányt. A szalmaszál, amibe kapaszkodhat, a pásztormágus hangja. Fyn először a nevét hallja. Távolról, félig beleveszve az erdő neszeibe, a tündér hirtelen nem is tudja eldönteni, hogy a tényleg hallotta-e vagy csak a képzelete játszik vele. A "Hová mentél?" már sokkal valódibbnak tűnik. Megáll, hallgatózik egy kicsit, próbálja megtalálni az irányt, amerről a szavak érkeztek. Tesz néhány tétova lépést, és hogy megbizonyosodjon, hogy jó felé indult, elkiáltja magát.*
- Learon? Hahó? *Ha választ kap, megszaporázza a lépteit.*
752. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-01-15 12:02:21
Üzenet elküldve: 2023-01-15 12:02:21
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Úton Thargföldre//
*A várost maga mögött hagyva mindjárt jobb kedvre derül. Ismét úton, új lehetőségek felé. Nem minden lelkiismeret furdalás nélkül állapítja meg, hogy hiába haladta már meg a negyvenet és érzi mindinkább a kor súlyát, még mindig ott van a lábában a vándorlás vágya. Nem lenne ezzel semmi gond, ha nem arra kellene fordítania az energiáit, hogy Artheniorban jobban megvesse a lábát és nagyobb ismertséget, befolyást szerezzen.
A nemesség bukásával a Morthimer Ház, amely ehhez a réteghez dörgölőzött, kissé talajt vesztett a lába alól. Ugyanakkor hatalmas lehetőségek is megnyíltak a számukra, amikkel Orthus élni is kíván. Számára a jövő fényes és lehetőségekkel teli, de ehhez új alapokra kell helyeznie a dolgokat.
Mindezzel együtt a Tharg földek jelentette új üzleti lehetőség megéri az időt és a fáradtságot.
Ezért is lépett ki már a pirkadati órákban, hogy a hosszú utat mihamarabb letudja. Ha pedig kialakul az üzleti kapcsolat, amit remélt, akkor ez az út bőven kifizetődő lesz a számára hosszú távon.*
*A várost maga mögött hagyva mindjárt jobb kedvre derül. Ismét úton, új lehetőségek felé. Nem minden lelkiismeret furdalás nélkül állapítja meg, hogy hiába haladta már meg a negyvenet és érzi mindinkább a kor súlyát, még mindig ott van a lábában a vándorlás vágya. Nem lenne ezzel semmi gond, ha nem arra kellene fordítania az energiáit, hogy Artheniorban jobban megvesse a lábát és nagyobb ismertséget, befolyást szerezzen.
A nemesség bukásával a Morthimer Ház, amely ehhez a réteghez dörgölőzött, kissé talajt vesztett a lába alól. Ugyanakkor hatalmas lehetőségek is megnyíltak a számukra, amikkel Orthus élni is kíván. Számára a jövő fényes és lehetőségekkel teli, de ehhez új alapokra kell helyeznie a dolgokat.
Mindezzel együtt a Tharg földek jelentette új üzleti lehetőség megéri az időt és a fáradtságot.
Ezért is lépett ki már a pirkadati órákban, hogy a hosszú utat mihamarabb letudja. Ha pedig kialakul az üzleti kapcsolat, amit remélt, akkor ez az út bőven kifizetődő lesz a számára hosszú távon.*
751. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-01-11 16:29:42
Üzenet elküldve: 2023-01-11 16:29:42
Rang: Játékos
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Maga mögött hagyva a várost bosszankodni kezd magában, amiért a vándor hölgy nem szedi szaporábban a lábait és még mindig nem találkoztak szembe az úton. Tisztában van vele, hogy rendszeresek az őrjáratok errefelé, ezért nem is nagyon fél egy esetleges bandita támadás eshetőségétől, de bármi megtörténhet.
Felpillant a horizontra, ami mögé a nap utolsó sugarai buknak le a látóhatáron.*
~Ideje rágyújtani.~
*Utolsó pillanatokig hanyagolta a fáklya meggyújtását, hogy egy perccel se égjen tovább a kelleténél. Még csak az kéne, hogy akkor is fogyjon az élettartama, amikor még nem szükséges.
Lefékezi a kocsit. Keze ügyébe veszi a mellette fekvő szövétnekek egyikét. Ügyetlen esik kezére a szikrapattintó. Több sikertelen próbálkozást csak a sötétben felvillanó szemek jelzik.*
~Húsz aranyba kerültek ezek a selejtek?!~
*Végre valahára az egyik szikra megmarad rajta, ami nem sokkal később teljes lánggal ég. Elégedetten bólint, ahogy mozgásra kényszeríti hátasait és vág bele az estébe.*
Felpillant a horizontra, ami mögé a nap utolsó sugarai buknak le a látóhatáron.*
~Ideje rágyújtani.~
*Utolsó pillanatokig hanyagolta a fáklya meggyújtását, hogy egy perccel se égjen tovább a kelleténél. Még csak az kéne, hogy akkor is fogyjon az élettartama, amikor még nem szükséges.
Lefékezi a kocsit. Keze ügyébe veszi a mellette fekvő szövétnekek egyikét. Ügyetlen esik kezére a szikrapattintó. Több sikertelen próbálkozást csak a sötétben felvillanó szemek jelzik.*
~Húsz aranyba kerültek ezek a selejtek?!~
*Végre valahára az egyik szikra megmarad rajta, ami nem sokkal később teljes lánggal ég. Elégedetten bólint, ahogy mozgásra kényszeríti hátasait és vág bele az estébe.*
750. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-01-10 10:36:44
Üzenet elküldve: 2023-01-10 10:36:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Szív sötétje//
*Végül, mivel tényleg nem leli a lányt, elindul megkeresni. Nem kifejezetten jó a nyomkeresésben, és ezen az sem segít, hogy a lány elég apró. Ha mondjuk Morwont kéne megkeresnie egy erdőben, sokkal könnyebb dolga lenne, vagy akár Grotgal is vagy bármelyik óriással, akit ismer. Vannak egy páran, az nem vitás.*
-Fyn? *Kiált bele az erdőbe egyet. Nem nagyon zavartatja magát, mert ha rátámad egy farkas, igazából megvan minden a tarsolyában, hogy gond nélkül kikerüljön a pácból. A mágia erre is jó, szerencsére. Eltaposott ágakat keres tekintetével, de egyáltalán nem biztos benne, hogy talál bármit is, hiszen a tündér súlya nem akkora, hogy valódi nyomot hagyjon.*
-Hova mentél? *Kiált még egyet, hangosabban, hátha meghallja a hangját a lány. Igazából nem is juthatott messzire, meg az erdő sem olyan hangos, hogy elnyomja a hangját a férfinak.* ~Lehet varázsolnom kéne? Lőjek fel a levegőbe egy tűzcsóvát? Azt biztos meglátná, csak nem biztos, hogy arra gondolna, hogy én vagyok az!~ *Gondolkodik és számtalan ötlet eszébe jut, de inkább csak vár egy kicsit, hátha előkerül az újonnan megismert dalnokuk.*
//Szív sötétje//
*Végül, mivel tényleg nem leli a lányt, elindul megkeresni. Nem kifejezetten jó a nyomkeresésben, és ezen az sem segít, hogy a lány elég apró. Ha mondjuk Morwont kéne megkeresnie egy erdőben, sokkal könnyebb dolga lenne, vagy akár Grotgal is vagy bármelyik óriással, akit ismer. Vannak egy páran, az nem vitás.*
-Fyn? *Kiált bele az erdőbe egyet. Nem nagyon zavartatja magát, mert ha rátámad egy farkas, igazából megvan minden a tarsolyában, hogy gond nélkül kikerüljön a pácból. A mágia erre is jó, szerencsére. Eltaposott ágakat keres tekintetével, de egyáltalán nem biztos benne, hogy talál bármit is, hiszen a tündér súlya nem akkora, hogy valódi nyomot hagyjon.*
-Hova mentél? *Kiált még egyet, hangosabban, hátha meghallja a hangját a lány. Igazából nem is juthatott messzire, meg az erdő sem olyan hangos, hogy elnyomja a hangját a férfinak.* ~Lehet varázsolnom kéne? Lőjek fel a levegőbe egy tűzcsóvát? Azt biztos meglátná, csak nem biztos, hogy arra gondolna, hogy én vagyok az!~ *Gondolkodik és számtalan ötlet eszébe jut, de inkább csak vár egy kicsit, hátha előkerül az újonnan megismert dalnokuk.*
749. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-01-10 10:19:00
Üzenet elküldve: 2023-01-10 10:19:00
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Szív sötétje//
*Úgy szorítja magához az összegyűjtött rőzsét, mintha az élete múlna rajta, persze sohasem vallaná be, hogy fél. Egy darabig egy helyben áll, aztán - jobb ötlet híján - elindul arra, amerről jött. Azt persze maga sem tudja, mennyit kanyargott a fák között, így nem lehet biztos a dolgában, mégis legalább egy kicsit megnyugtatja magát vele. Kiáltozás helyett hallgatózni kezd. A szél súgása, az ágak koppanása, a törzsek reccsenése vajmi keveset árul el a tündérnek. Sokkal inkább az avar és a lehullott gallyak roppanásaira hegyezi a fülét. Azt is elárulják, ha veszély közeleg, és azt is, ha valaki a keresésére indult. ~ Az ám! Veszély! ~ Jobb kezével ügyetlenül ráfog a hosszú tőr markolatára. Még sosem kellett arra használnia, hogy megvédje magát vele. Nagyon reméli, hogy nem ma jön el a napja...*
//Szív sötétje//
*Úgy szorítja magához az összegyűjtött rőzsét, mintha az élete múlna rajta, persze sohasem vallaná be, hogy fél. Egy darabig egy helyben áll, aztán - jobb ötlet híján - elindul arra, amerről jött. Azt persze maga sem tudja, mennyit kanyargott a fák között, így nem lehet biztos a dolgában, mégis legalább egy kicsit megnyugtatja magát vele. Kiáltozás helyett hallgatózni kezd. A szél súgása, az ágak koppanása, a törzsek reccsenése vajmi keveset árul el a tündérnek. Sokkal inkább az avar és a lehullott gallyak roppanásaira hegyezi a fülét. Azt is elárulják, ha veszély közeleg, és azt is, ha valaki a keresésére indult. ~ Az ám! Veszély! ~ Jobb kezével ügyetlenül ráfog a hosszú tőr markolatára. Még sosem kellett arra használnia, hogy megvédje magát vele. Nagyon reméli, hogy nem ma jön el a napja...*
748. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-01-09 19:22:35
Üzenet elküldve: 2023-01-09 19:22:35
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
*Egyre csak Nawanthiri jár a fejében. Megkérdezhette volna, hogy mi a baja, de Yezából zsigerből tör elő a replika, ha támadva érzi magát. Márpedig az a válasz támadás volt. ~Arthenior arra van~ csavarja groteszk karikatúrába a mondatot, ahogy eltúlozva felidézi és legalább ennyire eltúlzott, otromba grimaszt vág hozzá.
Aztán egy nagy sóhajjal próbálja elhessegetni az újra és újra belé maró önérzetes dühöt. Eszébe jut a nap, amikor először látta lányt. Aznap, amikor Sulim meghalt. Potyogtak a könnyek a mandula szemekből, ahogy kétségbeesetten kutatott az élet jelei után a fejvadász ernyedt testén.
Eszébe jut, amikor kerítőnek álla a Kancellár kocsisa kapcsán. Első említésre vázolta a tervet, és úgy játszotta a kezére a részeg flótást, mint egy igazi profi.
Hol bicsaklott meg így ez az egész? Azon a nyomorult mélységin? Hogy a fene az ízlését!
De hát még akkor is olyan kedélyesnek tűnt, mikor indulás előtt a vén kecske naplójáról hadart!
Yeza nem tudja hová tenni ezt a nagy változást. Próbálja inkább valami másba belelátni az okokat. Akármi is történhetett, nyilván rajta csattan. Ki máson?
Az egyedüli jó fordulata ennek a napnak, hogy ahogyan közelít a városhoz, a köd is oszlani kezd. Arthenior látképe lassan kirajzolódik a távolban, Yeza pedig most már tényleg vágtára ugratja a lovát. Minél előbb vissza akar érni. Egek! Mintha évek teltek volna el, mióta elindult. Talán most először gondol a városra, s benne a fogadóra úgy, hogy hazamegy oda. Rágós és savanyú a szó, főleg, hogy azonnal megébred tőle a honvágya Wegtoren iránt.*
Aztán egy nagy sóhajjal próbálja elhessegetni az újra és újra belé maró önérzetes dühöt. Eszébe jut a nap, amikor először látta lányt. Aznap, amikor Sulim meghalt. Potyogtak a könnyek a mandula szemekből, ahogy kétségbeesetten kutatott az élet jelei után a fejvadász ernyedt testén.
Eszébe jut, amikor kerítőnek álla a Kancellár kocsisa kapcsán. Első említésre vázolta a tervet, és úgy játszotta a kezére a részeg flótást, mint egy igazi profi.
Hol bicsaklott meg így ez az egész? Azon a nyomorult mélységin? Hogy a fene az ízlését!
De hát még akkor is olyan kedélyesnek tűnt, mikor indulás előtt a vén kecske naplójáról hadart!
Yeza nem tudja hová tenni ezt a nagy változást. Próbálja inkább valami másba belelátni az okokat. Akármi is történhetett, nyilván rajta csattan. Ki máson?
Az egyedüli jó fordulata ennek a napnak, hogy ahogyan közelít a városhoz, a köd is oszlani kezd. Arthenior látképe lassan kirajzolódik a távolban, Yeza pedig most már tényleg vágtára ugratja a lovát. Minél előbb vissza akar érni. Egek! Mintha évek teltek volna el, mióta elindult. Talán most először gondol a városra, s benne a fogadóra úgy, hogy hazamegy oda. Rágós és savanyú a szó, főleg, hogy azonnal megébred tőle a honvágya Wegtoren iránt.*
747. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-01-09 16:03:30
Üzenet elküldve: 2023-01-09 16:03:30
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Szív sötétje//
*Lassan de biztosan végez a sajt nyársával, de igazából nem is siet, hiszen akkor csak megvágná magát a végén. Persze egy vágást semmi perc alatt begyógyíthat mágiával, de akkor sem egy kellemes élmény.*
-Valahol van nálam! *Teszi le egy kicsit a kezéből a botot és elkezd keresgélni erszényében, amiben lapul a kova. Azzal szokta meggyújtani a pipáját, ha éppen nem varázslat segítségével teszi. Pont amiatt, mert azt szokta, eléggé a táska aljába van csúszva a szerszám. Valamiért eszébe sem jut, hogy tényleg elég lenne csak csettintenie, hogy máris lángra lobbanjon akár az egész erdő.*
-Megkeresem. *Válaszol, miközben már rég keresi a kovát. Közben nem is figyel arra, hogy a lány elmászkál, pedig ha látja, biztos szólt volna neki, hogy ne tegye. Amikor megleli a keresett dolgot, felemeli és Fín hűlt helye felé mutatja.*
-Meg is van! *Azonban a lány nincs sehol, Learon pedig nem nagyon érti, hogy mi történhetett.*
-Hova tűnhetett? *Fordul Karheia felé, hátha amaz látta merre ment a tündérlány. A Sajt-mester még azt sem hallotta meg nagy koncentrációja közepette, hogy a dalnoklány elmonda, hogy keres egy kis fát a tűzhöz.*
//Szív sötétje//
*Lassan de biztosan végez a sajt nyársával, de igazából nem is siet, hiszen akkor csak megvágná magát a végén. Persze egy vágást semmi perc alatt begyógyíthat mágiával, de akkor sem egy kellemes élmény.*
-Valahol van nálam! *Teszi le egy kicsit a kezéből a botot és elkezd keresgélni erszényében, amiben lapul a kova. Azzal szokta meggyújtani a pipáját, ha éppen nem varázslat segítségével teszi. Pont amiatt, mert azt szokta, eléggé a táska aljába van csúszva a szerszám. Valamiért eszébe sem jut, hogy tényleg elég lenne csak csettintenie, hogy máris lángra lobbanjon akár az egész erdő.*
-Megkeresem. *Válaszol, miközben már rég keresi a kovát. Közben nem is figyel arra, hogy a lány elmászkál, pedig ha látja, biztos szólt volna neki, hogy ne tegye. Amikor megleli a keresett dolgot, felemeli és Fín hűlt helye felé mutatja.*
-Meg is van! *Azonban a lány nincs sehol, Learon pedig nem nagyon érti, hogy mi történhetett.*
-Hova tűnhetett? *Fordul Karheia felé, hátha amaz látta merre ment a tündérlány. A Sajt-mester még azt sem hallotta meg nagy koncentrációja közepette, hogy a dalnoklány elmonda, hogy keres egy kis fát a tűzhöz.*
746. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-12-09 16:17:02
Üzenet elküldve: 2022-12-09 16:17:02
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Szív sötétje//
*A vessző, ha nem is gyorsan, nyárssá változik a tündér keze között. Fyn fél szemmel Learont figyeli, és nem igazán tudja mire vélni, hogy a mágus egy kézzel farigcsál. ~ Ennyire csak nem lehet ügyefogyott... Mi lenne, ha segítenék neki? ~ Végül azonban úgy dönt, hogy egy kicsit még puffog magában, és csak a magáéval foglalkozik.*
- Ezt egy kicsit elhamarkodtuk. Tűzszerszám van nálatok? *Rövid szünet után jut eszébe, hogy a kova és tapló is kevés lesz.* Fát is szedjünk! *A faragatlan végével szúrja le a nyársát a földbe, majd elkezd száraz gallyak után nézni. A nagyobb darabok miatt nem aggódik, azokból úgyse kell sok. A siker kulcsa a gyújtós, azt kell nagyon megválogatni. Az avart böngészve meg is feledkezik róla, hogy jó lenne a társai közelében maradni. Ki tudja, ki és mi mászkál az erdőben? Az alkalmasnak tűnő darabokat a jobbjával veszi fel, és a baljával szorítja magához. Eltart egy darabig, amíg rájön, hogy az erdő hangjain kívül csak a saját lépteit hallja.*
~ Milyen messzire tévedhettem? ~ *Megáll, hallgat... Semmi.*
- Learon! *Szünet, hallgat, semmi...* Karheia? Valaki?
//Szív sötétje//
*A vessző, ha nem is gyorsan, nyárssá változik a tündér keze között. Fyn fél szemmel Learont figyeli, és nem igazán tudja mire vélni, hogy a mágus egy kézzel farigcsál. ~ Ennyire csak nem lehet ügyefogyott... Mi lenne, ha segítenék neki? ~ Végül azonban úgy dönt, hogy egy kicsit még puffog magában, és csak a magáéval foglalkozik.*
- Ezt egy kicsit elhamarkodtuk. Tűzszerszám van nálatok? *Rövid szünet után jut eszébe, hogy a kova és tapló is kevés lesz.* Fát is szedjünk! *A faragatlan végével szúrja le a nyársát a földbe, majd elkezd száraz gallyak után nézni. A nagyobb darabok miatt nem aggódik, azokból úgyse kell sok. A siker kulcsa a gyújtós, azt kell nagyon megválogatni. Az avart böngészve meg is feledkezik róla, hogy jó lenne a társai közelében maradni. Ki tudja, ki és mi mászkál az erdőben? Az alkalmasnak tűnő darabokat a jobbjával veszi fel, és a baljával szorítja magához. Eltart egy darabig, amíg rájön, hogy az erdő hangjain kívül csak a saját lépteit hallja.*
~ Milyen messzire tévedhettem? ~ *Megáll, hallgat... Semmi.*
- Learon! *Szünet, hallgat, semmi...* Karheia? Valaki?
745. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-12-04 14:08:00
Üzenet elküldve: 2022-12-04 14:08:00
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Ájult kaland //
*Vergahn alig tud magáról, ismét álomképek elevenednek fel, tudatlan állapotában, de most már vegyülnek halvány éber pillanatok foszlányaival. Érzi, hogy valaki van körülötte, másik pillanatban meg már megint a saját szobájában látja magát, amint a kandallóban ropog a tűz.*
-Hogy...
*Csak ennyi jut el hangszálai végére, majd ismét álomképek jönnek elő, teljesen zavarosak.
Vergahnnak ha volna elég lelki ereje, akkor a fájdalmat is bevállalná, csakhogy ébren legyen. De nem képes rá, olyan silány állapotban van.
Nem tudja mi történik körülötte, hogy hol van, hogy került oda, ezek a kérdések még talán fel sem merültek benne, csak azt hiszi rosszat álmodik.
Csak a zötykölődés téríti kicsit magához, és szekér kerekeinek hangjára lesz figyelmes, amint a poros úton halad...valamerre.
Aztán megint rémálom tör rá, ha ugyan annak lehet nevezni.*
*Vergahn alig tud magáról, ismét álomképek elevenednek fel, tudatlan állapotában, de most már vegyülnek halvány éber pillanatok foszlányaival. Érzi, hogy valaki van körülötte, másik pillanatban meg már megint a saját szobájában látja magát, amint a kandallóban ropog a tűz.*
-Hogy...
*Csak ennyi jut el hangszálai végére, majd ismét álomképek jönnek elő, teljesen zavarosak.
Vergahnnak ha volna elég lelki ereje, akkor a fájdalmat is bevállalná, csakhogy ébren legyen. De nem képes rá, olyan silány állapotban van.
Nem tudja mi történik körülötte, hogy hol van, hogy került oda, ezek a kérdések még talán fel sem merültek benne, csak azt hiszi rosszat álmodik.
Csak a zötykölődés téríti kicsit magához, és szekér kerekeinek hangjára lesz figyelmes, amint a poros úton halad...valamerre.
Aztán megint rémálom tör rá, ha ugyan annak lehet nevezni.*
744. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-12-01 23:11:05
Üzenet elküldve: 2022-12-01 23:11:05
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
- Höhöhö. *Nevet fel kedélyesen, mint mindig.*
- Végre itt vagyunk Süllő. * Dörmögi paripájának, aki valójában egy masszív, zömök és kifejezetten izmos póni.*
- Jaj, de sok itt a nép. Rég láttunk ilyet igaz? Na menjünk is tovább édesem, mivel ez a hideg megeszi még a csontunkat is. Pedig még a hó se hullott le, legalább a szél nem fúj. * Motyogja felhangon tovább. Senki sem figyel rá, de valójában ezt nem is a környező népeknek címezte. Inkább magát biztatja, hogy ne álljon meg.*
* Pár perc után jut eszébe, hogy most jár itt először. Azt se tudja, hogy merre talál itt menedéket éjszakára. Ez nem lenne gond, de ebben a hideg időben, a Folyók havának első napjai trükkösek, lehet enyhe, de van hogy nagyon hidegek, akár fagyhat is reggelre.*
- Elnézést jó uram! * Fordul, az első utába akadó emberhez. De semmi válasz. Közben eltrappol mellette egy óriás. Közben keresztezi útját egy elf.*
~ Na jó, ezt hagyjuk... annyira nincs hideg. ~
- Bocsásson meg hölgyem! * Talán fél-elf, de észre sem veszi.*
- Kérem segítsen! * Fordul oda a következő járókelőhöz, ki válaszképp a zsebébe kotor és odavet a földre néhány garast. *
- Héj... nem vagyok koldus! * Kiálltja utána, de mintha egy viharos szélbe üvöltött volna bele. *
~ Na, azt hiszem magunkra maradtunk. Remélem ez nem ilyen mindenhol, csak az időjárás miatt ilyen mindenki.~
* Mivel láthatóan a népek kikerülik, így vélhetően mindenki a saját dolgára, vagy a meleg otthonukba igyekszenek.*
- Na jó, ha egy kocsma, taverna vagy fogadó lennék, akkor lehetőleg sokan jönnének felém, igaz Süllő? * gondolkodik tovább hangosan.*
- Höhöhő, menjünk arra, amerre a legtöbben mennek, nemde Süllő? * Fordul négy-lábú barátja felé. Aki biccent, bár nem egyetértése okán, hanem mert hallotta nevét.*
~ Remélem jó fele megyek. Kezdek fáradni, sőt még ez a hideg is kezdi kikezdeni a bundám.~
* Ekkor veszi észre a fa táblára kiírt jelzést, "Taverna a Három Baráthoz" erre. Mutat egy konkrét irányban, ahol a fények miatt látszik is már az épület sziluettje. *
- Na drágám! Höhöhö, meg is van merre kell mennünk! * A póni természetesen követi, de láthatóan derűsebb, mivel gazdája is az. ÉS el is indulnak, kedélyesen dudorászva a szállás irányába. *
- Végre itt vagyunk Süllő. * Dörmögi paripájának, aki valójában egy masszív, zömök és kifejezetten izmos póni.*
- Jaj, de sok itt a nép. Rég láttunk ilyet igaz? Na menjünk is tovább édesem, mivel ez a hideg megeszi még a csontunkat is. Pedig még a hó se hullott le, legalább a szél nem fúj. * Motyogja felhangon tovább. Senki sem figyel rá, de valójában ezt nem is a környező népeknek címezte. Inkább magát biztatja, hogy ne álljon meg.*
* Pár perc után jut eszébe, hogy most jár itt először. Azt se tudja, hogy merre talál itt menedéket éjszakára. Ez nem lenne gond, de ebben a hideg időben, a Folyók havának első napjai trükkösek, lehet enyhe, de van hogy nagyon hidegek, akár fagyhat is reggelre.*
- Elnézést jó uram! * Fordul, az első utába akadó emberhez. De semmi válasz. Közben eltrappol mellette egy óriás. Közben keresztezi útját egy elf.*
~ Na jó, ezt hagyjuk... annyira nincs hideg. ~
- Bocsásson meg hölgyem! * Talán fél-elf, de észre sem veszi.*
- Kérem segítsen! * Fordul oda a következő járókelőhöz, ki válaszképp a zsebébe kotor és odavet a földre néhány garast. *
- Héj... nem vagyok koldus! * Kiálltja utána, de mintha egy viharos szélbe üvöltött volna bele. *
~ Na, azt hiszem magunkra maradtunk. Remélem ez nem ilyen mindenhol, csak az időjárás miatt ilyen mindenki.~
* Mivel láthatóan a népek kikerülik, így vélhetően mindenki a saját dolgára, vagy a meleg otthonukba igyekszenek.*
- Na jó, ha egy kocsma, taverna vagy fogadó lennék, akkor lehetőleg sokan jönnének felém, igaz Süllő? * gondolkodik tovább hangosan.*
- Höhöhő, menjünk arra, amerre a legtöbben mennek, nemde Süllő? * Fordul négy-lábú barátja felé. Aki biccent, bár nem egyetértése okán, hanem mert hallotta nevét.*
~ Remélem jó fele megyek. Kezdek fáradni, sőt még ez a hideg is kezdi kikezdeni a bundám.~
* Ekkor veszi észre a fa táblára kiírt jelzést, "Taverna a Három Baráthoz" erre. Mutat egy konkrét irányban, ahol a fények miatt látszik is már az épület sziluettje. *
- Na drágám! Höhöhö, meg is van merre kell mennünk! * A póni természetesen követi, de láthatóan derűsebb, mivel gazdája is az. ÉS el is indulnak, kedélyesen dudorászva a szállás irányába. *
743. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-11-30 10:30:35
Üzenet elküldve: 2022-11-30 10:30:35
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Ájult kaland //
* Olea átveti a karján a kosarat és lehajolva a fűbe törli ragacsos ujjait. Lehelete gomolygó felhőként kering az arca körül. Fagy nincs, de érzete szerint az elkövetkezendő napokban biztos várható lesz. Ideális a csipkebogyó gyűjtéséhez, ahogy azt a kosara tartalma is bizonyítja. Lenyalva az ujját és fél szemét becsukva fintorog. Bár a legutóbbi fagy már megcsípte a termést, fanyar íze mit sem változott. *
~ Tökéletes. Annál több benne a gyógyhatás. ~
* A nedves fű kicsit már átáztatta a nadrágja szárát, ideje indulnia. Lepiszkál a köpönyegéről pár odatapadt sárga falevelet és elindul kifelé az erdőből, maga előtt rugdosva a vastag avarréteget. Befordul az egyik ismerős fánál. Az alacsonyan szálló köd megnehezíti a távolba látást, de hunyorogva próbál kivenni egy sötét foltot kicsit messzebb. *
- Mi a...?
* Motyogja maga elé és sietősebbre veszi a lépteit. Jól gondolja, az ott egy ember. Odakocog, néhány lépésre megáll, szemügyre venni a fickót. Fiatal, nagytermetű férfi, tetoválással az arcán, látszólag ájult. *
- Hahó?
* Leteszi a kosarát és odatérdel a fekvő alakhoz. Feltűnően csúnya seb éktelenkedik a fején, de lélegzik. *
- Hellóóó? Ébren vagy?
* Szólongatja, kicsit meg is rázza. Sóhajt, majd egy csattanósat is lekever. *
- Bocsánat, ezért.
* Óvatosan elfordítja a férfi fejét, hogy megvizsgálja a sérülést. Még mindig erősen vérzik. *
- Itt nem maradhatsz, barátocskám.
* Az avar nedves, a fickó is teljesen átfagyott és átázott. Körülnéz, vajon mi teríthette le, de még csak egy megbokrosodó ló nyomait sem látja. Belekotor a zsákjába, valami használható után, de persze, hogy ilyenkor nincs nála valamiféle kötszer. Magában bosszankodva letép egy darabot a köpenye aljából. Megkísérel valamiféle kötést készíteni a fejére, ideiglenesen megteszi. *
- Ezért jössz nekem eggyel.
* Egy hatalmas vízcsepp loccsan az arcára. *
- Csodás. Ez igazán hiányzott.
* Az eső is elered, sűrű csepekben. Végignéz a férfin, jó nagy darab, de muszáj lesz kivonszolnia innen. *
- Gyere idegen, most szépen elindulunk.
* Megragadja a testét, átkulcsolja a karját a férfi két karja alatt. Szerencsére az út nincs messze, lassan elkezdi vonszolni. Lassan haladnak, a karjai majdnem leszakadnak, hangosan fújtat. Az eső szorgalmasan kopog a fején, de már látja az utat. *
~ Csak odáig jussunk el, ott mindig járnak lovasszekerek. ~
* Hosszú, vészesen hosszú percek telnek el, míg nagy nyögéssel leteszi a fickót az út szélén. *
- Hé! Segítség kellene!
* Integet egy arra járó szekeresnek. Megegyeznek a lovat vezető öreggel, hogy feldobhatja a kétkerekűre az ájult fickót, még segít is neki, egyébként is a városba tart. *
* Olea átveti a karján a kosarat és lehajolva a fűbe törli ragacsos ujjait. Lehelete gomolygó felhőként kering az arca körül. Fagy nincs, de érzete szerint az elkövetkezendő napokban biztos várható lesz. Ideális a csipkebogyó gyűjtéséhez, ahogy azt a kosara tartalma is bizonyítja. Lenyalva az ujját és fél szemét becsukva fintorog. Bár a legutóbbi fagy már megcsípte a termést, fanyar íze mit sem változott. *
~ Tökéletes. Annál több benne a gyógyhatás. ~
* A nedves fű kicsit már átáztatta a nadrágja szárát, ideje indulnia. Lepiszkál a köpönyegéről pár odatapadt sárga falevelet és elindul kifelé az erdőből, maga előtt rugdosva a vastag avarréteget. Befordul az egyik ismerős fánál. Az alacsonyan szálló köd megnehezíti a távolba látást, de hunyorogva próbál kivenni egy sötét foltot kicsit messzebb. *
- Mi a...?
* Motyogja maga elé és sietősebbre veszi a lépteit. Jól gondolja, az ott egy ember. Odakocog, néhány lépésre megáll, szemügyre venni a fickót. Fiatal, nagytermetű férfi, tetoválással az arcán, látszólag ájult. *
- Hahó?
* Leteszi a kosarát és odatérdel a fekvő alakhoz. Feltűnően csúnya seb éktelenkedik a fején, de lélegzik. *
- Hellóóó? Ébren vagy?
* Szólongatja, kicsit meg is rázza. Sóhajt, majd egy csattanósat is lekever. *
- Bocsánat, ezért.
* Óvatosan elfordítja a férfi fejét, hogy megvizsgálja a sérülést. Még mindig erősen vérzik. *
- Itt nem maradhatsz, barátocskám.
* Az avar nedves, a fickó is teljesen átfagyott és átázott. Körülnéz, vajon mi teríthette le, de még csak egy megbokrosodó ló nyomait sem látja. Belekotor a zsákjába, valami használható után, de persze, hogy ilyenkor nincs nála valamiféle kötszer. Magában bosszankodva letép egy darabot a köpenye aljából. Megkísérel valamiféle kötést készíteni a fejére, ideiglenesen megteszi. *
- Ezért jössz nekem eggyel.
* Egy hatalmas vízcsepp loccsan az arcára. *
- Csodás. Ez igazán hiányzott.
* Az eső is elered, sűrű csepekben. Végignéz a férfin, jó nagy darab, de muszáj lesz kivonszolnia innen. *
- Gyere idegen, most szépen elindulunk.
* Megragadja a testét, átkulcsolja a karját a férfi két karja alatt. Szerencsére az út nincs messze, lassan elkezdi vonszolni. Lassan haladnak, a karjai majdnem leszakadnak, hangosan fújtat. Az eső szorgalmasan kopog a fején, de már látja az utat. *
~ Csak odáig jussunk el, ott mindig járnak lovasszekerek. ~
* Hosszú, vészesen hosszú percek telnek el, míg nagy nyögéssel leteszi a fickót az út szélén. *
- Hé! Segítség kellene!
* Integet egy arra járó szekeresnek. Megegyeznek a lovat vezető öreggel, hogy feldobhatja a kétkerekűre az ájult fickót, még segít is neki, egyébként is a városba tart. *
742. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-11-29 16:17:58
Üzenet elküldve: 2022-11-29 16:17:58
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Ájult kaland //
// Oleadriel Fennaran //
*Vergahn most álmodik valami, hanyatt fekve, jó hiszeműen, az ágyában képzeli magát, bár, ahhoz képest, hogy emlékeiben, mintha begyújtott volna, most igen csak fagyos hideg van. Ez a hideg kezdi felébreszteni, álomszerű látomásaiból. Arra is kezd figyelmes lenni, hogy mindene sajog, legfőképp a halántéka, melyet mintha valami meleg folt takarná.
Megmozdulna, de lábai és térdtől lefelé, annyira elgémberedett, hogycsak derékből tud vajmi keveset mozdulni.
Az álomszerű látomások már elmúltak ugyan, de még teljes a sötétség. Szemei csukva vannak, épp, hogy résnyire tudja csak kinyitni és lombokat pillant meg egy röpke minutumra, majd a fájdalom és fáradtság együttes keveréke ismét sötétségbe borítja Vergahnt.
Érzi, hogy baj van, de nem tudja miért és miként került lombok takarása alá.
Röviddel ezútán egyéb neszezésre lesz figyelmes, mintha valaki még járna itt a közelben vagy képzeli. Eldönteni még nem képes rá, annyira zsibbadt és gémberedett a teste és egész lénye.
Bárcsak magához térne, vagy jönne valaki, valaki segítő kéz gyanánt, hogy észhez térítse, felébressze.*
// Oleadriel Fennaran //
*Vergahn most álmodik valami, hanyatt fekve, jó hiszeműen, az ágyában képzeli magát, bár, ahhoz képest, hogy emlékeiben, mintha begyújtott volna, most igen csak fagyos hideg van. Ez a hideg kezdi felébreszteni, álomszerű látomásaiból. Arra is kezd figyelmes lenni, hogy mindene sajog, legfőképp a halántéka, melyet mintha valami meleg folt takarná.
Megmozdulna, de lábai és térdtől lefelé, annyira elgémberedett, hogycsak derékből tud vajmi keveset mozdulni.
Az álomszerű látomások már elmúltak ugyan, de még teljes a sötétség. Szemei csukva vannak, épp, hogy résnyire tudja csak kinyitni és lombokat pillant meg egy röpke minutumra, majd a fájdalom és fáradtság együttes keveréke ismét sötétségbe borítja Vergahnt.
Érzi, hogy baj van, de nem tudja miért és miként került lombok takarása alá.
Röviddel ezútán egyéb neszezésre lesz figyelmes, mintha valaki még járna itt a közelben vagy képzeli. Eldönteni még nem képes rá, annyira zsibbadt és gémberedett a teste és egész lénye.
Bárcsak magához térne, vagy jönne valaki, valaki segítő kéz gyanánt, hogy észhez térítse, felébressze.*
741. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-11-21 09:14:24
Üzenet elküldve: 2022-11-21 09:14:24
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Szív sötétje//
*Learon már éppen folytatná a beszélgetést a gombákról, lakomákról és mindenféle sütési meg főzési módokról, amihez már ért is, amikor Rheia ugyanúgy, mint az előbb a kis tündérke, elugrik előle, mintha az élete múlna rajta.*
-Mi van már, komolyan? *Még kezét is megemeli, hogy hónalját megszagolja.*
-Büdös vagyok? Tegnap reggel fürödtem pedig! *Húzza fel szemöldökét és barátnőjére néz, akinek már nem először simogatta meg a fejét és nem is utoljára talán, szóval teljesen tanácstalan ezek miatt a hirtelen reakciók miatt.*
-Értem én, hogy öreg vagyok és ne fogdossak mindenkit, de azért ez már túlzás, nem gondoljátok? *Morogja a bajusza alatt és visszahuppan a földre, ahol előbb ült, mikor Fyn megijesztette és már látszólag duzzogva veszi el a tündér mellől az egyik nyársat, hogy saját magának kezdje el farigcsálni az erszényéből előkerülő késsel, amivel reggeli sajtját szokta darabolni.* ~Mi van ma mindenkivel? Ennyire ijesztő volnék?~ *Látszólag előző hatalmas jókedve is elment, ami nála elég szokatlan, de hát már ketten is elmenekültek előle, ami pedig még inkább szokatlan a számára. Figyelmét inkább a botra összpontosítja és arra, hogy ne faragjon le kezéből is egy darabot. A fadarabot két térde között tartva, egy kézzel farigcsál, hiszen mégis évekig élt fél kézzel, és mindig így csinálta a nyársat, nehéz is lenne neki, ha fogná a kezébe. Másik kezével pedig pipáját veszi elő, hogy rágyújthasson a nagy bosszankodásra.*
//Szív sötétje//
*Learon már éppen folytatná a beszélgetést a gombákról, lakomákról és mindenféle sütési meg főzési módokról, amihez már ért is, amikor Rheia ugyanúgy, mint az előbb a kis tündérke, elugrik előle, mintha az élete múlna rajta.*
-Mi van már, komolyan? *Még kezét is megemeli, hogy hónalját megszagolja.*
-Büdös vagyok? Tegnap reggel fürödtem pedig! *Húzza fel szemöldökét és barátnőjére néz, akinek már nem először simogatta meg a fejét és nem is utoljára talán, szóval teljesen tanácstalan ezek miatt a hirtelen reakciók miatt.*
-Értem én, hogy öreg vagyok és ne fogdossak mindenkit, de azért ez már túlzás, nem gondoljátok? *Morogja a bajusza alatt és visszahuppan a földre, ahol előbb ült, mikor Fyn megijesztette és már látszólag duzzogva veszi el a tündér mellől az egyik nyársat, hogy saját magának kezdje el farigcsálni az erszényéből előkerülő késsel, amivel reggeli sajtját szokta darabolni.* ~Mi van ma mindenkivel? Ennyire ijesztő volnék?~ *Látszólag előző hatalmas jókedve is elment, ami nála elég szokatlan, de hát már ketten is elmenekültek előle, ami pedig még inkább szokatlan a számára. Figyelmét inkább a botra összpontosítja és arra, hogy ne faragjon le kezéből is egy darabot. A fadarabot két térde között tartva, egy kézzel farigcsál, hiszen mégis évekig élt fél kézzel, és mindig így csinálta a nyársat, nehéz is lenne neki, ha fogná a kezébe. Másik kezével pedig pipáját veszi elő, hogy rágyújthasson a nagy bosszankodásra.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1292-1311