Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 122 (2421. - 2440. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2440. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-11-26 19:23:25
Üzenet elküldve: 2016-11-26 19:23:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Őszi forgatag //
// Vadászat //
*Lou meg is érkezik a meghirdetett vadászatra. Természetesen lovon és páncélban, hogy imponáljon az esetleg ideérkező kisasszonyoknak akik a vadászó férfiak megszemlélése miatt jöttek el. Ha van itt ilyen hölgy kap is egy kacsintást és egy huncut mosolyt. Amennyiben nincs magát Moonxylwery-t tiszteli meg ezzel. Megérkezve átadja a lovát az egyik itteni személyzetnek, elő veszi a kulacsát, kortyol kicsit a benne lévő borból, elteszi majd megtörli a bajszát. A felkészülés már megvan és mikor mindenki megérkezett a fővadász elő is lép. Lou nem szereti a beszédeket szerencsére ez nem is hosszú. Ő nem szégyenlős ki is áll és bemutatkozik.*
-Szép napot ennek a remek társaságnak! A nevem Lousadell Rammesh, a Rammesh kereskedő család jog szerinti örököse volnék, de mivel ez nem nekem való életvitel ezért szakmám tisztességes zsoldos, kalandor, szerencsevadász, hetvenkedő és nőcsábász. Szerencsés vadászatot kívánok.
*Ezzel meghajol a társaság felé maga is és átadja a helyet a következőnek. Neki mindegy, hogy ki kezd.*
// Őszi forgatag //
// Vadászat //
*Lou meg is érkezik a meghirdetett vadászatra. Természetesen lovon és páncélban, hogy imponáljon az esetleg ideérkező kisasszonyoknak akik a vadászó férfiak megszemlélése miatt jöttek el. Ha van itt ilyen hölgy kap is egy kacsintást és egy huncut mosolyt. Amennyiben nincs magát Moonxylwery-t tiszteli meg ezzel. Megérkezve átadja a lovát az egyik itteni személyzetnek, elő veszi a kulacsát, kortyol kicsit a benne lévő borból, elteszi majd megtörli a bajszát. A felkészülés már megvan és mikor mindenki megérkezett a fővadász elő is lép. Lou nem szereti a beszédeket szerencsére ez nem is hosszú. Ő nem szégyenlős ki is áll és bemutatkozik.*
-Szép napot ennek a remek társaságnak! A nevem Lousadell Rammesh, a Rammesh kereskedő család jog szerinti örököse volnék, de mivel ez nem nekem való életvitel ezért szakmám tisztességes zsoldos, kalandor, szerencsevadász, hetvenkedő és nőcsábász. Szerencsés vadászatot kívánok.
*Ezzel meghajol a társaság felé maga is és átadja a helyet a következőnek. Neki mindegy, hogy ki kezd.*
2439. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-11-26 18:41:35
Üzenet elküldve: 2016-11-26 18:41:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Tűz és Víz//
//Morfiusz//
//A hozzászólás +16-os részleteket tartalmaz!//
*Morfiusz mondatára, miszerint semmi baja a kezére, csak egy szemvillanás a válasz. A lány látta, amit látott és úgy ítéli meg, hogy nagy szerencse lesz, ha a hideg vízbe mártott pamut segít majd annyit, hogy csak hólyagok legyenek a férfi kezén.*
~Na, ebből látszik, hogy nem túl sokat forgott konyha közelében, vagy csak kiemelkedően szerencsés volt!~
*Hiába, hogy az időpont épp a legalkalmatlanabb, de a lány nem venné a lelkére, ha az égés utána csúf hegeket hagyna vissza a férfi kezén, vagy esetleg megnyomorítaná.*
~A hideg víz segíteni fog. Aztán majd meglátjuk.~
– Sajnálom, Morf *mondja, miközben rögzíti a hevenyészett kötést.* Ez így egyelőre megteszi. És megvolt a harmadik is. Azt mondják, ezek után már nem jöhet semmi baj.
*Próbál mosolyogni, aztán mikor a férfi a kötés ellenére is magához húzza, láthatóan kitartva eredeti terve mellett, végül valóban kuncogni kezd.*
– Jól van, nem szököm sehova *súgja Morfiusznak.* Itt vagyok… veled…
*Aztán egy jó darabig nem mond semmi értelmeset, de ott van, vele, minden lélegzetükkel, minden szívdobbanással. Minden reszkető sóhajjal, minden kiáltással, egymásba simulva, együtt repülve.
Talán az ölelés maga is fájdalomcsillapítóként hat, vagy nem is csak talán, sokan tartják így, erre gondol a lány mikor egymáshoz simulva fekszenek, a szívverésük lassul, a bőrükről felszárad a verejtékfilm.
Shya nem ostoba, bár nem látja, de érzi, hogy Morf felemeli a sérült kezét, a karjában mozdulnak az izmok, ahogy ide-oda forgatja, megnézi.
Shyahar arca a férfiéhoz simul.*
– Nagyon durva? *kérdi csendesen* Hozzak rá még hideget?
*A válasz egyértelmű, Morfiusz szorosan öleli, és nem engedi felkelni. Szavak nélkül is tudatja, hogy mit akar. Elég egyértelműen.
A lány elgondolkodik, aztán halkan szusszan, majd tudván, hogy épp elég idő eltelt már végül úgy dönt, a kedvese tenyerének állapotán nem ront, hogy már nincs rajta a borogatás, ellenben az biztos nem használna neki, ha Morfiusz használni kezdené nagy igyekezetében, hogy őt visszatartsa attól, hogy felkeljen.*
~Akkor már jobb, ha így fekszünk, és ő közben kíméli a kezét.~
*Segít a takaróval, majd elfészkelődnek, olyan könnyedén mozdulva most is együtt, mint pár perccel korábban.
A homlokpuszira elmosolyodik.*
– Mókás lenne. Érdekes. És még… talán izgalmas is *feleli halkan finoman évődve, állát Morfiusz mellkasára támasztva.
Aztán Shyahar szándékoltan komoly arcot vág, és úgy bólint.*
– Főleg a füled mögött, ugye?
*A férfi vigyora azonban ragadós, így Shya visszamosolyog, majd elgondolkodó arcot vág.*
– Rabszolgaságról szó se lenne. Nem, nem. Úgy nem érvényes. Meg annak szerintem te sem örülnél.
*Az ujjak gyengéd kérésének engedve emeli feljebb az állát, Morfiusz kifejező barna szemeit fürkészi, résnyire nyílik a szája, miközben a férfi az álla alatt cirógatja.*
~Ha macska lennék, most dorombolnék.~
*Aztán váratlanul egy sercenés kíséretében kialszik a rejtekhelyüket úgy-ahogy bevilágító fáklya.
Shyahar érzi, hogy a kedvese szorosabban öleli, hozzásimul, Ajka a férfiét érinti, könnyed kis puszival, majd egy mélyebb csókkal.
Aztán becsukja a szemét, de rá kell jönnie, különösebben nem álmos, ami nem is csoda azok után, hogy gyakorlatilag átaludták a napot.
Óvatosan fészkelődik a sötétben a takaró alatt, vigyázva Morf kezére és a saját bokájára is, aztán, immár kényelmesen Morf oldalához vackolódva halkan szólal meg.*
– Igazából ez egy nagyon jó hely. Eredetileg volt már itt valami, vagy te készítetted az egészet Morf? Vagy esetleg az öreg rabló mesélt róla, akitől a kabalatőröd is van?
*Shya nem tehet róla, kíváncsi. A férfira, leginkább. De ismeri már annyira Morfiuszt, hogy tudja, az egyenes kérdéseket sokszor azonnal elhárítja, esetleg tréfával üti el, most mégis úgy gondolja, próbálkozik.*
//Morfiusz//
//A hozzászólás +16-os részleteket tartalmaz!//
*Morfiusz mondatára, miszerint semmi baja a kezére, csak egy szemvillanás a válasz. A lány látta, amit látott és úgy ítéli meg, hogy nagy szerencse lesz, ha a hideg vízbe mártott pamut segít majd annyit, hogy csak hólyagok legyenek a férfi kezén.*
~Na, ebből látszik, hogy nem túl sokat forgott konyha közelében, vagy csak kiemelkedően szerencsés volt!~
*Hiába, hogy az időpont épp a legalkalmatlanabb, de a lány nem venné a lelkére, ha az égés utána csúf hegeket hagyna vissza a férfi kezén, vagy esetleg megnyomorítaná.*
~A hideg víz segíteni fog. Aztán majd meglátjuk.~
– Sajnálom, Morf *mondja, miközben rögzíti a hevenyészett kötést.* Ez így egyelőre megteszi. És megvolt a harmadik is. Azt mondják, ezek után már nem jöhet semmi baj.
*Próbál mosolyogni, aztán mikor a férfi a kötés ellenére is magához húzza, láthatóan kitartva eredeti terve mellett, végül valóban kuncogni kezd.*
– Jól van, nem szököm sehova *súgja Morfiusznak.* Itt vagyok… veled…
*Aztán egy jó darabig nem mond semmi értelmeset, de ott van, vele, minden lélegzetükkel, minden szívdobbanással. Minden reszkető sóhajjal, minden kiáltással, egymásba simulva, együtt repülve.
Talán az ölelés maga is fájdalomcsillapítóként hat, vagy nem is csak talán, sokan tartják így, erre gondol a lány mikor egymáshoz simulva fekszenek, a szívverésük lassul, a bőrükről felszárad a verejtékfilm.
Shya nem ostoba, bár nem látja, de érzi, hogy Morf felemeli a sérült kezét, a karjában mozdulnak az izmok, ahogy ide-oda forgatja, megnézi.
Shyahar arca a férfiéhoz simul.*
– Nagyon durva? *kérdi csendesen* Hozzak rá még hideget?
*A válasz egyértelmű, Morfiusz szorosan öleli, és nem engedi felkelni. Szavak nélkül is tudatja, hogy mit akar. Elég egyértelműen.
A lány elgondolkodik, aztán halkan szusszan, majd tudván, hogy épp elég idő eltelt már végül úgy dönt, a kedvese tenyerének állapotán nem ront, hogy már nincs rajta a borogatás, ellenben az biztos nem használna neki, ha Morfiusz használni kezdené nagy igyekezetében, hogy őt visszatartsa attól, hogy felkeljen.*
~Akkor már jobb, ha így fekszünk, és ő közben kíméli a kezét.~
*Segít a takaróval, majd elfészkelődnek, olyan könnyedén mozdulva most is együtt, mint pár perccel korábban.
A homlokpuszira elmosolyodik.*
– Mókás lenne. Érdekes. És még… talán izgalmas is *feleli halkan finoman évődve, állát Morfiusz mellkasára támasztva.
Aztán Shyahar szándékoltan komoly arcot vág, és úgy bólint.*
– Főleg a füled mögött, ugye?
*A férfi vigyora azonban ragadós, így Shya visszamosolyog, majd elgondolkodó arcot vág.*
– Rabszolgaságról szó se lenne. Nem, nem. Úgy nem érvényes. Meg annak szerintem te sem örülnél.
*Az ujjak gyengéd kérésének engedve emeli feljebb az állát, Morfiusz kifejező barna szemeit fürkészi, résnyire nyílik a szája, miközben a férfi az álla alatt cirógatja.*
~Ha macska lennék, most dorombolnék.~
*Aztán váratlanul egy sercenés kíséretében kialszik a rejtekhelyüket úgy-ahogy bevilágító fáklya.
Shyahar érzi, hogy a kedvese szorosabban öleli, hozzásimul, Ajka a férfiét érinti, könnyed kis puszival, majd egy mélyebb csókkal.
Aztán becsukja a szemét, de rá kell jönnie, különösebben nem álmos, ami nem is csoda azok után, hogy gyakorlatilag átaludták a napot.
Óvatosan fészkelődik a sötétben a takaró alatt, vigyázva Morf kezére és a saját bokájára is, aztán, immár kényelmesen Morf oldalához vackolódva halkan szólal meg.*
– Igazából ez egy nagyon jó hely. Eredetileg volt már itt valami, vagy te készítetted az egészet Morf? Vagy esetleg az öreg rabló mesélt róla, akitől a kabalatőröd is van?
*Shya nem tehet róla, kíváncsi. A férfira, leginkább. De ismeri már annyira Morfiuszt, hogy tudja, az egyenes kérdéseket sokszor azonnal elhárítja, esetleg tréfával üti el, most mégis úgy gondolja, próbálkozik.*
2438. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-11-26 11:21:12
Üzenet elküldve: 2016-11-26 11:21:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 339
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 339
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vörös és Fekete//
*Valami eltört, és a csonkból fojtogató, fekete üresség árad szét. Képtelen megállítani. Dyntina hangja azonban hívja, szólítja suta fényével. A kérdés mintha felébresztené. Vagy inkább az húzza vissza az álomba, ami biztos távolba esik a valóság rémétől.*
- Mi? *kérdez vissza elég határozatlanul. Nem biztos benne, hogy jól hallotta. Mert ha jól hallotta, annak nem sok értelme volna. Úgyhogy biztos nem.
A felé nyújtott kéz és a mosolygás viszont újból megingatja. Talán mégis. Tétován kel fel és a kezét a vörösébe csúsztatja.*
- Nem... Nem mondhatnám. *Ismét csak egész kicsikére húzza össze magát, mint aki el akar tűnni. A vállai megereszkednek, a nyakát behúzza és úgy pislog fel Dyntire, mint egy kidobott eb.*
//Vörös és Fekete//
*Valami eltört, és a csonkból fojtogató, fekete üresség árad szét. Képtelen megállítani. Dyntina hangja azonban hívja, szólítja suta fényével. A kérdés mintha felébresztené. Vagy inkább az húzza vissza az álomba, ami biztos távolba esik a valóság rémétől.*
- Mi? *kérdez vissza elég határozatlanul. Nem biztos benne, hogy jól hallotta. Mert ha jól hallotta, annak nem sok értelme volna. Úgyhogy biztos nem.
A felé nyújtott kéz és a mosolygás viszont újból megingatja. Talán mégis. Tétován kel fel és a kezét a vörösébe csúsztatja.*
- Nem... Nem mondhatnám. *Ismét csak egész kicsikére húzza össze magát, mint aki el akar tűnni. A vállai megereszkednek, a nyakát behúzza és úgy pislog fel Dyntire, mint egy kidobott eb.*
2437. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-11-26 09:32:45
Üzenet elküldve: 2016-11-26 09:32:45
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
// Második szál //
// Őszi forgatag //
// Vadászat //
*Leestek a levelek. Az erdő talaját sűrű avar borítja, így a délnek induló ösvényen könnyű dolguk volt a már korábban itt szorgoskodó segédeknek. Nagy villás lombseprűkkel érkeztek, és jó háromszáz lépés hosszú avarmentes járórészt kapartak be a sűrűbe. Ennek elejére szalagot kötöttek, mely vörösen lobog az ösvény mellett, alatta tábla:
"Vadáchat"
Tehát, ha a résztvevők megérkeznek pompázatos őszi öltözékükben már tudják is merre kell menni.
Az út vége egy tisztásra nyílik, itt a segédek már kialakítottak egy tűzhelyet, felállították az asztalokat, és egy halom kalickát is magukkal hoztak. Nem bízzák a véletlenre a hölgyek és urak szórakozását. Hoztak magukkal vadat, amit elengedhetnek, és lehet üldözni. Vész esetére, avagy megkönnyíteni a dolgokat pedig kopók is csaholnak egy fának kötve.
Ha szépen sorban megérkeznek eme nemesi szórakozásra a hűvöstől kipirult arcú férfiak és nők, a kiszolgaló személyzet feje hangosan megfúj egy vadászkürtöt. Méregzöld ruhája vadászathoz illő, kalapjában pedig kevéssé fényűző módon lúdnak tolla van.*
-Tiszteletem hölgyeim és uraim! Kiváló reggel ez a vadászatra! Külön köszöntöm a Dwirinthalen család képviselőit, kiknek ezt az alkalmat megköszönni illő.
*Hangja meleg, nyájas. Kiválóan betanulta a szöveget.*
-Kérem Önöket, hogy helyemre kiállva majd mutatkozzanak be vadásztársaiknak, aztán hallgassák meg Moonxylwery kisasszonyt a vadászat menetéről.
*Közben a háttérben mozgolódás kél. Megérkezik a zenekar, mely egy vonós triót, három rezest, sőt, még egy dobost is magában foglal. Helyenként méretes hangszereikkel elkezdenek besorolni a nekik kijelölt helyre, ám zenébe még nem kezdenek, nehogy elriadjanak azok a vadak, akik még tudnak futni.
Szószólónk ezzel be is fejezi beszédét. Kalapját levéve ünnepélyesen meghajol, és a háttérbe lép, lesve a vadászók kívánalmait. Például, ha sorsot szeretnének húzni, hogy ki kezdje a lövést vagy a hajszát kalapjába egy marék kavicsot szór, melyre számok vannak vésve és ezzel jár körbe az összegyűltek között.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.11.26 09:34:29
// Őszi forgatag //
// Vadászat //
*Leestek a levelek. Az erdő talaját sűrű avar borítja, így a délnek induló ösvényen könnyű dolguk volt a már korábban itt szorgoskodó segédeknek. Nagy villás lombseprűkkel érkeztek, és jó háromszáz lépés hosszú avarmentes járórészt kapartak be a sűrűbe. Ennek elejére szalagot kötöttek, mely vörösen lobog az ösvény mellett, alatta tábla:
"Vadáchat"
Tehát, ha a résztvevők megérkeznek pompázatos őszi öltözékükben már tudják is merre kell menni.
Az út vége egy tisztásra nyílik, itt a segédek már kialakítottak egy tűzhelyet, felállították az asztalokat, és egy halom kalickát is magukkal hoztak. Nem bízzák a véletlenre a hölgyek és urak szórakozását. Hoztak magukkal vadat, amit elengedhetnek, és lehet üldözni. Vész esetére, avagy megkönnyíteni a dolgokat pedig kopók is csaholnak egy fának kötve.
Ha szépen sorban megérkeznek eme nemesi szórakozásra a hűvöstől kipirult arcú férfiak és nők, a kiszolgaló személyzet feje hangosan megfúj egy vadászkürtöt. Méregzöld ruhája vadászathoz illő, kalapjában pedig kevéssé fényűző módon lúdnak tolla van.*
-Tiszteletem hölgyeim és uraim! Kiváló reggel ez a vadászatra! Külön köszöntöm a Dwirinthalen család képviselőit, kiknek ezt az alkalmat megköszönni illő.
*Hangja meleg, nyájas. Kiválóan betanulta a szöveget.*
-Kérem Önöket, hogy helyemre kiállva majd mutatkozzanak be vadásztársaiknak, aztán hallgassák meg Moonxylwery kisasszonyt a vadászat menetéről.
*Közben a háttérben mozgolódás kél. Megérkezik a zenekar, mely egy vonós triót, három rezest, sőt, még egy dobost is magában foglal. Helyenként méretes hangszereikkel elkezdenek besorolni a nekik kijelölt helyre, ám zenébe még nem kezdenek, nehogy elriadjanak azok a vadak, akik még tudnak futni.
Szószólónk ezzel be is fejezi beszédét. Kalapját levéve ünnepélyesen meghajol, és a háttérbe lép, lesve a vadászók kívánalmait. Például, ha sorsot szeretnének húzni, hogy ki kezdje a lövést vagy a hajszát kalapjába egy marék kavicsot szór, melyre számok vannak vésve és ezzel jár körbe az összegyűltek között.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.11.26 09:34:29
2436. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-11-25 20:44:59
Üzenet elküldve: 2016-11-25 20:44:59
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Tűz és Víz//
//Shyahar//
//A hozzászólás +16-os részleteket tartalmaz!//
*Nem lehet máshogy, ha megég a keze és Syha az, aki ezt látja. Esélytelen, hogy a szárazra törlés után egyből a lényegre térjen. Az apró csókok a kezén rendben van, de aztán kiugrik a karjai közül, hogy a kezére kötést szerezzen.*
-Hagyd már, semmi baja!
*Próbálja visszahúzni magához a lányt, elkapja a kezét, de reménytelen a helyzet, ha Syha gyógyítani akar nem tudja megállítani. Kihúzza ügyesen a kezét és megy, hogy kötszert keressen. Fáj a megégett keze, de nem annyira, hogy emiatt újra megakadjon amibe belekezdett.*
~Inkább hagynád, hogy elfeledkezzek róla, hogy fáj, ehelyett bekötözöd.~
*Elhúzza a száját, miközben a kezére tekeri Shya a kötés.*
-Ja, nem csak téged.
*Tűri az ápolást, de nem sokáig, más amit akar és meg is kapja. A heves ölelések közben, Shya combjai között, hamar lejön a kötés, mert a kezének útban van. Fájdalmat kelt a sérülésen a fogdosás, markolászás, simogatás, de alig figyel rá. A kielégülést követően már inkább érzi, hogy addigra rohadtul fáj az égés helye. Párszor felemeli a kezét a lány hátának takarásában, hogy lehetőleg ne lássa. Ránéz a sebre, mintha a tekintete elmulaszthatná a fájdalmat. Látja, hogy hólyagosra égett, egyet szusszan a felismerésére, de nem engedi, hogy Shya tovább ugráljon. Visszazárja a karjába, ha megpróbálja megint, hogy felugorjon és segítsen. Meghúzza a pokrócot, amit a lány kitornáz alóluk és a szélét rángatva segít magukra teríteni, aztán nem hagyja felkönyökölni, inkább érte nyúl és magára húzza a melegítő, ruganyos testet. Jobb ez most, mintha felugrana és hideget hagyna maga után. A csókra a vállán, ad egyet vissza Shya homlokára, mert azt éri el.*
-Nem rossz ötlet, lehetsz a fürdetőnőm, ha akarod.
*Elképzeli, hogy menne a fürdetés és vigyor kúszik a szájára.*
-Alaposan meg kéne mosnod engem mindenhol és ügyelni rá, hogy különösen tiszta legyek. Régen akartam egy fürdős rabszolganőt, de nem gondoltam, hogy pont te leszel.
*Leszegi az állát, hogy rálásson az új fürdetőnőre és elvigyorodik.*
~Szép az arca, ha jobban megnézem, van benne valami déli királynőszerű.~
*Nem teljes a rálátása, azért feljebb emeli Shya állát, óvatosan nyúl alá az ujjával.*
~Jobb helye lesz otthon, jobb mint egy ilyen helyen.~
*Elnézi, simítja az állát az ujjával, aztán… kialszik a fáklya. Sötétbe borul a rejtekhely és nem lát semmit az őket körülvevő sötétségen kívül. A gyertya már régen kialudt, elveszi a kezét és magához vonja. Nem alszik, nem fáradt az alvás után, de ha Shya aludni akar nem zavarja. A lábfejét mozgatja jobb híján párszor, közben ha mond valamit Syha válaszol, ha nem akkor a neszekre figyel megszokásból, éberen várja a reggelt.*
//Shyahar//
//A hozzászólás +16-os részleteket tartalmaz!//
*Nem lehet máshogy, ha megég a keze és Syha az, aki ezt látja. Esélytelen, hogy a szárazra törlés után egyből a lényegre térjen. Az apró csókok a kezén rendben van, de aztán kiugrik a karjai közül, hogy a kezére kötést szerezzen.*
-Hagyd már, semmi baja!
*Próbálja visszahúzni magához a lányt, elkapja a kezét, de reménytelen a helyzet, ha Syha gyógyítani akar nem tudja megállítani. Kihúzza ügyesen a kezét és megy, hogy kötszert keressen. Fáj a megégett keze, de nem annyira, hogy emiatt újra megakadjon amibe belekezdett.*
~Inkább hagynád, hogy elfeledkezzek róla, hogy fáj, ehelyett bekötözöd.~
*Elhúzza a száját, miközben a kezére tekeri Shya a kötés.*
-Ja, nem csak téged.
*Tűri az ápolást, de nem sokáig, más amit akar és meg is kapja. A heves ölelések közben, Shya combjai között, hamar lejön a kötés, mert a kezének útban van. Fájdalmat kelt a sérülésen a fogdosás, markolászás, simogatás, de alig figyel rá. A kielégülést követően már inkább érzi, hogy addigra rohadtul fáj az égés helye. Párszor felemeli a kezét a lány hátának takarásában, hogy lehetőleg ne lássa. Ránéz a sebre, mintha a tekintete elmulaszthatná a fájdalmat. Látja, hogy hólyagosra égett, egyet szusszan a felismerésére, de nem engedi, hogy Shya tovább ugráljon. Visszazárja a karjába, ha megpróbálja megint, hogy felugorjon és segítsen. Meghúzza a pokrócot, amit a lány kitornáz alóluk és a szélét rángatva segít magukra teríteni, aztán nem hagyja felkönyökölni, inkább érte nyúl és magára húzza a melegítő, ruganyos testet. Jobb ez most, mintha felugrana és hideget hagyna maga után. A csókra a vállán, ad egyet vissza Shya homlokára, mert azt éri el.*
-Nem rossz ötlet, lehetsz a fürdetőnőm, ha akarod.
*Elképzeli, hogy menne a fürdetés és vigyor kúszik a szájára.*
-Alaposan meg kéne mosnod engem mindenhol és ügyelni rá, hogy különösen tiszta legyek. Régen akartam egy fürdős rabszolganőt, de nem gondoltam, hogy pont te leszel.
*Leszegi az állát, hogy rálásson az új fürdetőnőre és elvigyorodik.*
~Szép az arca, ha jobban megnézem, van benne valami déli királynőszerű.~
*Nem teljes a rálátása, azért feljebb emeli Shya állát, óvatosan nyúl alá az ujjával.*
~Jobb helye lesz otthon, jobb mint egy ilyen helyen.~
*Elnézi, simítja az állát az ujjával, aztán… kialszik a fáklya. Sötétbe borul a rejtekhely és nem lát semmit az őket körülvevő sötétségen kívül. A gyertya már régen kialudt, elveszi a kezét és magához vonja. Nem alszik, nem fáradt az alvás után, de ha Shya aludni akar nem zavarja. A lábfejét mozgatja jobb híján párszor, közben ha mond valamit Syha válaszol, ha nem akkor a neszekre figyel megszokásból, éberen várja a reggelt.*
2435. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-11-21 16:17:33
Üzenet elküldve: 2016-11-21 16:17:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Karavánúton, útfélen//
*Paták hangja töri meg a karavánút harmóniáját. Nem is egy hátas patája, hanem jócskán többé. Sokat megjárt lovak húznak két erős vászonnal fedett szekeret, s egy kordét. Patájuk fel-felveri a száraz út porát, míg lassan végig döcögnek az úton.
Utasaik, csendesek a hajnali órákban, zsoldosok kísérik őket saját lovaikon. Meglátszik a hátasokon a rangbéli különbség, a harcosoké erős, fényes szőrű csatamének, barnák, mint a gesztenye. A kereskedők lovai szürkék, piszkos fehérek, sörényük kócos és látszólag fáradtak. Ők abból élnek, amit eladnak és abból a pár aranyból kell megfizetniük a zsoldosokat is. Ha egyszer találnának egy-két katonát, vagy vándor lelkű harcost, akik velük utaznának élelemért és a kaland kedvéért, nem kellene bérelniük a védelmet. Kockázatos dolog ez, de az életük.
A szekéren utazók közül csak egy valaki válik ki, látszik, hogy nem oda való, a farkas bőrt viselő fiatalka nőszerű egyén. Harmatos hajnali álmából ébresztették nemrég, s nem is akaródzik neki nyitva tartani jeges szürke szemeit. Alkarjait combjain nyugtatja, kezei között vizes butykost tart, s a szekér minden egyes rázkódására fel-felpattannak szemei, közben rövideket lélegzik. Még nagyon korai idő ez az utazásra.
Valahol messze madárdalt hall, talán csalogány, de nem valószínű, az nem ilyenkor énekel, mindenesetre gyönyörű.
Ahogy telik az idő a kereskedők egyre beszédesebbek és lassan előkerülnek a bádogjaik is. Először vízzel kezdik a napjukat, de aztán a könnyebb borokat is kortyolgatni kezdik. Nem isznak ájulásig, még véletlenül sem, tudják, hogy észnél kell lenni az út során, csak könnyítenek a szorongásukon.
Dél felé pihenőt tartanak, nem akarják túlerőltetni az állataikat. Elérkezett az ideje az étel készítésnek is, két napja főztek utoljára és reggelire meg is ették az utolsó falatokat. Van egy varázsló is köztük, mely ugyan nem a bűbájkard nagymestere, de igen hasznos tud lenni néha. Elmormolja szokásos igéit, s míg a kereskedők nem lepődnek már meg ezen, Undasassya Udra mindég csodálattal teljesen lesi eme kis igének varázsát. Gyümölcsök, gombák és magok a varázslat eredményei, melyet összefőznek a náluk megtalálható alapanyagokkal, amik nem a piacra mennek.
Ebédjük után ismét felpakolnak, mosogatnak, biztonságba helyezik az ételt. A lány fél, hogy valami, vagy valaki megtámadja őket, ha másért nem akkor éhségéből fakadóan, de igyekszik azért bízni a fegyvereseikben. Sehol sincs biztonság ezekben az időkben.
Sötétedéskor még nem állnak meg, nem tehetik meg, túl hosszú az éjszaka, valamennyit le kell faragni belőle. Lámpásokat gyújtanak, néhány férfi és nő negyvenest kezd el játszani, s így telik-múlik az idő, míg meg nem állnak ismét éjjelre, hogy aztán hajnal hasadtával megint elinduljanak. Néhány napig még változatlan lesz a táj, amíg a levegő városa szemük elé nem tárul.*
*Paták hangja töri meg a karavánút harmóniáját. Nem is egy hátas patája, hanem jócskán többé. Sokat megjárt lovak húznak két erős vászonnal fedett szekeret, s egy kordét. Patájuk fel-felveri a száraz út porát, míg lassan végig döcögnek az úton.
Utasaik, csendesek a hajnali órákban, zsoldosok kísérik őket saját lovaikon. Meglátszik a hátasokon a rangbéli különbség, a harcosoké erős, fényes szőrű csatamének, barnák, mint a gesztenye. A kereskedők lovai szürkék, piszkos fehérek, sörényük kócos és látszólag fáradtak. Ők abból élnek, amit eladnak és abból a pár aranyból kell megfizetniük a zsoldosokat is. Ha egyszer találnának egy-két katonát, vagy vándor lelkű harcost, akik velük utaznának élelemért és a kaland kedvéért, nem kellene bérelniük a védelmet. Kockázatos dolog ez, de az életük.
A szekéren utazók közül csak egy valaki válik ki, látszik, hogy nem oda való, a farkas bőrt viselő fiatalka nőszerű egyén. Harmatos hajnali álmából ébresztették nemrég, s nem is akaródzik neki nyitva tartani jeges szürke szemeit. Alkarjait combjain nyugtatja, kezei között vizes butykost tart, s a szekér minden egyes rázkódására fel-felpattannak szemei, közben rövideket lélegzik. Még nagyon korai idő ez az utazásra.
Valahol messze madárdalt hall, talán csalogány, de nem valószínű, az nem ilyenkor énekel, mindenesetre gyönyörű.
Ahogy telik az idő a kereskedők egyre beszédesebbek és lassan előkerülnek a bádogjaik is. Először vízzel kezdik a napjukat, de aztán a könnyebb borokat is kortyolgatni kezdik. Nem isznak ájulásig, még véletlenül sem, tudják, hogy észnél kell lenni az út során, csak könnyítenek a szorongásukon.
Dél felé pihenőt tartanak, nem akarják túlerőltetni az állataikat. Elérkezett az ideje az étel készítésnek is, két napja főztek utoljára és reggelire meg is ették az utolsó falatokat. Van egy varázsló is köztük, mely ugyan nem a bűbájkard nagymestere, de igen hasznos tud lenni néha. Elmormolja szokásos igéit, s míg a kereskedők nem lepődnek már meg ezen, Undasassya Udra mindég csodálattal teljesen lesi eme kis igének varázsát. Gyümölcsök, gombák és magok a varázslat eredményei, melyet összefőznek a náluk megtalálható alapanyagokkal, amik nem a piacra mennek.
Ebédjük után ismét felpakolnak, mosogatnak, biztonságba helyezik az ételt. A lány fél, hogy valami, vagy valaki megtámadja őket, ha másért nem akkor éhségéből fakadóan, de igyekszik azért bízni a fegyvereseikben. Sehol sincs biztonság ezekben az időkben.
Sötétedéskor még nem állnak meg, nem tehetik meg, túl hosszú az éjszaka, valamennyit le kell faragni belőle. Lámpásokat gyújtanak, néhány férfi és nő negyvenest kezd el játszani, s így telik-múlik az idő, míg meg nem állnak ismét éjjelre, hogy aztán hajnal hasadtával megint elinduljanak. Néhány napig még változatlan lesz a táj, amíg a levegő városa szemük elé nem tárul.*
2434. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-11-21 10:08:13
Üzenet elküldve: 2016-11-21 10:08:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vörös és Fekete//
*Résnyire szorítja szemhéjait, homlokára a megszokott apró ráncok keverednek. Szinte lehetetlenül is elgondolkodtatják az éjhajú szépség szavai. Mert hát oldalra fordulva és az arcára pillantva nem is mondhatna mást. Olyan egyszerű és tiszta léleknek tűnik, a maga érintetlenségével, amit szebbnek vélnek a szemei, mint az olyan sokat látott, dacos, szenvedélyekkel teli lényt, mint saját magát. Pedig sokszor próbára tette már külső adottságait, ezek a próbatételek pedig mindig a saját önbizalmát igazolták. Ennek ellenére az ő lelke mégis olyan koszos és elhasznált, mint a sárba vetett kendő. Egy kicsit irigyeli is ezt a tapasztalatlanságot, ami a másikból ered. Neki még van lehetősége választások elé kerülni, a vörös már sosem fogja tisztára mosni magát.*
- Irigylem az önfegyelmed. *Bátorító mosolyt küld felé.* Elvégre te mégis csak elmenekültél előle. Az más kérdés, hogy ez jó volt-e neked vagy sem. *Igaz, nem ismeri a történet végét, de az elhangzott apró részletekből ki tudja következtetni. Azt nem tudja eldönteni, hogy megbánást érez-e Seju az elmulasztott lehetőségért, vagy továbbra is magát ostorozza azért, mert egyáltalán megkezdett valamit.
Nem faggatja tovább, miután észleli, hogy valami törés keletkezik a másikban. Egyszerre megváltoznak arcának vonásai, az őt körük ölelő kisugárzás is szürkébb színezetet kap. Lassan megindulnak a könnyei is, ő pedig szoborrá dermedve figyeli a lezajló jelenséget. Erre nem kapott felkészítést és soha nem is volt lehetősége, hogy kitanulja miként kell azon kívül vigaszt nyújtani, hogy rummal kínálja az illetőt. Megindul a keze, hogy Seju vállára fektesse a tenyerét, de végül visszahúzza.*
~Mondj már valamit te szerencsétlenség!~
*Újabb irigylése méltó jegye a lánynak, hogy ennyire őszintén képes kitörni könnyek között. Ő legutoljára talán akkor sírt, amikor már eléggé ittas állapotban volt, s kiderült, nincs több ital. Már régen megmondta Taran is, hogy az érzelmi intelligenciája bőven a nulla alatt van.
Most viszont mégis érez valami késztetést, hogy valamelyest enyhítsen a kitörő lány fájdalmain. De a rumból nem kért, bölcsességek nem jutnak az ajkára, az ízléstelen vicceivel sem menne most sokra.*
- Tudsz… ühm… tudsz… *Dadogni kezd, feszeng. Már előre érzi, hogy mennyire idiótának fog tűnni a kérdése után, de, nem áll módjában a lány kedvét még inkább lehúzni azzal, hogy az otthonáról kérdezgesse. Láthatóan már a gondolat is elég volt ahhoz, hogy könnyeket ejthessen érte.* Tudsz táncolni? *Ha Seju, másért nem is, de legalább a meglepő kérdésből eredeztetve felpillant, már állva találja Dyntit, ahogy egy bohókás mosollyal az arcán nyújtja felé a kezét.*
//Vörös és Fekete//
*Résnyire szorítja szemhéjait, homlokára a megszokott apró ráncok keverednek. Szinte lehetetlenül is elgondolkodtatják az éjhajú szépség szavai. Mert hát oldalra fordulva és az arcára pillantva nem is mondhatna mást. Olyan egyszerű és tiszta léleknek tűnik, a maga érintetlenségével, amit szebbnek vélnek a szemei, mint az olyan sokat látott, dacos, szenvedélyekkel teli lényt, mint saját magát. Pedig sokszor próbára tette már külső adottságait, ezek a próbatételek pedig mindig a saját önbizalmát igazolták. Ennek ellenére az ő lelke mégis olyan koszos és elhasznált, mint a sárba vetett kendő. Egy kicsit irigyeli is ezt a tapasztalatlanságot, ami a másikból ered. Neki még van lehetősége választások elé kerülni, a vörös már sosem fogja tisztára mosni magát.*
- Irigylem az önfegyelmed. *Bátorító mosolyt küld felé.* Elvégre te mégis csak elmenekültél előle. Az más kérdés, hogy ez jó volt-e neked vagy sem. *Igaz, nem ismeri a történet végét, de az elhangzott apró részletekből ki tudja következtetni. Azt nem tudja eldönteni, hogy megbánást érez-e Seju az elmulasztott lehetőségért, vagy továbbra is magát ostorozza azért, mert egyáltalán megkezdett valamit.
Nem faggatja tovább, miután észleli, hogy valami törés keletkezik a másikban. Egyszerre megváltoznak arcának vonásai, az őt körük ölelő kisugárzás is szürkébb színezetet kap. Lassan megindulnak a könnyei is, ő pedig szoborrá dermedve figyeli a lezajló jelenséget. Erre nem kapott felkészítést és soha nem is volt lehetősége, hogy kitanulja miként kell azon kívül vigaszt nyújtani, hogy rummal kínálja az illetőt. Megindul a keze, hogy Seju vállára fektesse a tenyerét, de végül visszahúzza.*
~Mondj már valamit te szerencsétlenség!~
*Újabb irigylése méltó jegye a lánynak, hogy ennyire őszintén képes kitörni könnyek között. Ő legutoljára talán akkor sírt, amikor már eléggé ittas állapotban volt, s kiderült, nincs több ital. Már régen megmondta Taran is, hogy az érzelmi intelligenciája bőven a nulla alatt van.
Most viszont mégis érez valami késztetést, hogy valamelyest enyhítsen a kitörő lány fájdalmain. De a rumból nem kért, bölcsességek nem jutnak az ajkára, az ízléstelen vicceivel sem menne most sokra.*
- Tudsz… ühm… tudsz… *Dadogni kezd, feszeng. Már előre érzi, hogy mennyire idiótának fog tűnni a kérdése után, de, nem áll módjában a lány kedvét még inkább lehúzni azzal, hogy az otthonáról kérdezgesse. Láthatóan már a gondolat is elég volt ahhoz, hogy könnyeket ejthessen érte.* Tudsz táncolni? *Ha Seju, másért nem is, de legalább a meglepő kérdésből eredeztetve felpillant, már állva találja Dyntit, ahogy egy bohókás mosollyal az arcán nyújtja felé a kezét.*
2433. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-11-20 12:48:42
Üzenet elküldve: 2016-11-20 12:48:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Tűz és Víz//
//Morfiusz//
//A hozzászólás +16-os részleteket tartalmaz!//
*Morfiusz felszólítására lassan elmosolyodik, és kiemeli a bal karját a vízből.
A férfi nem okvetlen a türelméről híres, ezt már ő maga is tudja, de most láthatóan nagy összpontosít. Shya sejti mibe kerülhet ez neki, hogy lassú legyen, finom és gyengéd. De ösztönösen úgy érzi, hogy erre időt kell hagyniuk maguknak, hogy bár Morf bizonyára örömmel venné, ha azonnal szabad utat kapna, és nem tiltakozna, boldogan élne a lehetőséggel, de a lány valamiért mégis úgy érzi, most ez lesz a jobb.*
~Én tudom, hogy képes rá. Hogy tud gyengéd és odaadó is lenni. De így annyira jó, mikor ennyire odafigyel. És szeretem, mikor ilyen lassan éleszti fel a lángot.~
*Tartja a karját, élvezi a simításokat, a szappan érintését, a kedvese kezét a karján, vagy akár a könyöke belső oldalán.*
– Nagyon finom *mondja teljesen komolyan, aztán Morf sötét szemeibe néz, elmosolyodik.* Most a hátam *feleli, és előrébb csúszik a hordóban, hogy a férfi hozzá férjen, kicsit előre is dől, átöleli a felhúzott térdeit.
A simítások ellazítják, az érintések ritmusa megnyugtatja, de egyben izgatja is.
A csobbanást hallva Morfra pillant, a szája sarkába apró mosoly.*
– Csúszósak ezek a fránya szappanok, igaz?
*Morf lassan elvigyorodik, és erre a lány is csak mosolyogni tud. Érzi a lassú simogatásokat, tudja, hogy az egész szappan mizéria csupán ürügy, hiszen érzi, hogy ott van a jobb térde mellett, és vissza is adhatná, semmiből sem állna Morfiusz markába nyomni.
Éppen csak nem akarja ezt tenni.
Nagyjából úgy gondolja, hogy nincs épeszű nő, aki ilyen helyzetben a szappannal törődne. Halkan sóhajt.*
– Elképzelhető *válaszolja, és lassan kiengedi a lélegzetét.* De aki keres, az ugye talál is? Még ha nem is rózsaszappant.
*Az utolsó szavakat már ős is Morf fülébe súgja, az arcuk összesimul, aztán a kedvese száját a vállán érzi, majd a kulcscsontján, és vándorol tovább, ahogy a férfi átöleli, és szinte kiemeli a vízből, hogy magához szorítsa. Shya Morfiusz vállaiba kapaszkodik, a tarkóját simítja, a lapockáit, a karjait, és nem tiltakozik, dehogy teszi.
Csak éppen egy másfajta tűz is ebben a pillanatban gondolja úgy, hogy próbálna elszabadulni. Azért a vasszerkezet ez ellen szilárd védelem, de a cső igazából csak hevenyészett, bizonyítékaként annak, hogy ezt a menedéket nem túl sűrűn használta Morfiusz és nagy valószínűséggel nem a hideg hónapokban.*
– Tudsz vele kezdeni valamit? *szökik ki belőle azonnal a kérdés, de nyilván Morf is látja, hogy valamit tenni kell, mert elengedve a lányt, már ugrik is és…*
– A kezed! *sikkant.*
~Ez nem igaz, kétszer egymás után így elkapja a tűz!~
*Morf káromkodik és a lány nem hibáztatja, marad, ahol van, pucéron álldogálva a hordóban, nem mintha nem tudna kimászni, de a rejtekhely azért nem táncterem, Morf könnyebben mozoghat, ha ő nincs útban.
Ugyanakkor tekintete már a tiszta hideg vizet rejtő másik hordóra esik, és a levetett fehérneműjére.*
~A kezére kell majd borogatás, ez nem csak annyi volt, mint a gyertya lángja. Nehogy felhólyagosodjon! Bár itt lenne a néném növénye, az az aloe nevű!~
*Közben Morfiusz a füsttől krákogva ugyan, de meglehetősen gyorsan és ügyesen lesz úrrá a vészhelyzeten, és a lány megkönnyebbülve sóhajt. Valamennyi füst ugyan jutott a helyiségbe, de nem vészes, és már kezd is kifelé illanni a szellőző réseken át.*
– Igen, megteszi *bólint, és engedi a törölgetést, de a végén elkapja Morf sérült kezét, hogy megnézze az ujjait.
Hacsak a férfi erővel nem tiltakozik, akkor apró puszikat lehel a kipirosodott bőrre.
Aztán engedi, hogy Morf kiemelje a hordóból.*
– Csodás fürdő volt, még jobb is talán, mint a fürdőházban, bár azt is nagyon élveztem. Így utólag bevallhatom, emlékezetes marad számomra.
*Morf az ágyra teszi, de Shya most nem nyújtózik el rögtön, előbb odamászik a pamutcsíkért, majd óvatosan talpra áll, a férfi által előbb használt kis kriglifélével mer a hideg vizes hordóból, jól megmártja benne a ruhát, és a kedvese sérült keze köré tekeri.*
– Úgy látszik, nem csak engem ér baleset. De… még így is marad egy szabad kezed…
~Remélem, hűsíti a sebed.~
*Most már kissé nyugodtabban ül az ágyra a lábait is felhúzza maga elé, nedves haja kibontva omlik a vállaira a hátára.
Morfiusz fölé hajol, és ő képtelen másfelé nézni, a száját figyeli, majd a szinte feketévé váló szemeit, aztán újra a száját, ahogy beszélni kezd.
Három egyszerű szó.
Shyanak most mégis gyönyörűek.
Felelni akarna, már nyitja a száját, de a kedvese a lehető legegyszerűbb és legélvezetesebb módon hallgattatja el.
Aztán veszi szavát még egy jó órára, ha nem többre. Ez alatt csak halk nyöszörgésre, apró nyögésekre, kis sikolyokra, majd zihálásra futja.
Mikor végre moccanni tud, felkönyököl, Morfiuszra néz, majd kiügyeskedi valahogy maga alól a pokrócot, mely takarójukként szolgálhat.
Shya Morfhoz simul, lágy csókot lehel a férfi vállára.*
– Azt hiszem, legközelebb rajtam a sor, hogy megfürdesselek.
*Nagyon is jól el tudja képzelni, hogyan is csinálná. És nagyon reméli, hogy amíg eljön az ideje, Morf is maga elé képzeli majd párszor, hogyan is működne úgy a dolog.*
//Morfiusz//
//A hozzászólás +16-os részleteket tartalmaz!//
*Morfiusz felszólítására lassan elmosolyodik, és kiemeli a bal karját a vízből.
A férfi nem okvetlen a türelméről híres, ezt már ő maga is tudja, de most láthatóan nagy összpontosít. Shya sejti mibe kerülhet ez neki, hogy lassú legyen, finom és gyengéd. De ösztönösen úgy érzi, hogy erre időt kell hagyniuk maguknak, hogy bár Morf bizonyára örömmel venné, ha azonnal szabad utat kapna, és nem tiltakozna, boldogan élne a lehetőséggel, de a lány valamiért mégis úgy érzi, most ez lesz a jobb.*
~Én tudom, hogy képes rá. Hogy tud gyengéd és odaadó is lenni. De így annyira jó, mikor ennyire odafigyel. És szeretem, mikor ilyen lassan éleszti fel a lángot.~
*Tartja a karját, élvezi a simításokat, a szappan érintését, a kedvese kezét a karján, vagy akár a könyöke belső oldalán.*
– Nagyon finom *mondja teljesen komolyan, aztán Morf sötét szemeibe néz, elmosolyodik.* Most a hátam *feleli, és előrébb csúszik a hordóban, hogy a férfi hozzá férjen, kicsit előre is dől, átöleli a felhúzott térdeit.
A simítások ellazítják, az érintések ritmusa megnyugtatja, de egyben izgatja is.
A csobbanást hallva Morfra pillant, a szája sarkába apró mosoly.*
– Csúszósak ezek a fránya szappanok, igaz?
*Morf lassan elvigyorodik, és erre a lány is csak mosolyogni tud. Érzi a lassú simogatásokat, tudja, hogy az egész szappan mizéria csupán ürügy, hiszen érzi, hogy ott van a jobb térde mellett, és vissza is adhatná, semmiből sem állna Morfiusz markába nyomni.
Éppen csak nem akarja ezt tenni.
Nagyjából úgy gondolja, hogy nincs épeszű nő, aki ilyen helyzetben a szappannal törődne. Halkan sóhajt.*
– Elképzelhető *válaszolja, és lassan kiengedi a lélegzetét.* De aki keres, az ugye talál is? Még ha nem is rózsaszappant.
*Az utolsó szavakat már ős is Morf fülébe súgja, az arcuk összesimul, aztán a kedvese száját a vállán érzi, majd a kulcscsontján, és vándorol tovább, ahogy a férfi átöleli, és szinte kiemeli a vízből, hogy magához szorítsa. Shya Morfiusz vállaiba kapaszkodik, a tarkóját simítja, a lapockáit, a karjait, és nem tiltakozik, dehogy teszi.
Csak éppen egy másfajta tűz is ebben a pillanatban gondolja úgy, hogy próbálna elszabadulni. Azért a vasszerkezet ez ellen szilárd védelem, de a cső igazából csak hevenyészett, bizonyítékaként annak, hogy ezt a menedéket nem túl sűrűn használta Morfiusz és nagy valószínűséggel nem a hideg hónapokban.*
– Tudsz vele kezdeni valamit? *szökik ki belőle azonnal a kérdés, de nyilván Morf is látja, hogy valamit tenni kell, mert elengedve a lányt, már ugrik is és…*
– A kezed! *sikkant.*
~Ez nem igaz, kétszer egymás után így elkapja a tűz!~
*Morf káromkodik és a lány nem hibáztatja, marad, ahol van, pucéron álldogálva a hordóban, nem mintha nem tudna kimászni, de a rejtekhely azért nem táncterem, Morf könnyebben mozoghat, ha ő nincs útban.
Ugyanakkor tekintete már a tiszta hideg vizet rejtő másik hordóra esik, és a levetett fehérneműjére.*
~A kezére kell majd borogatás, ez nem csak annyi volt, mint a gyertya lángja. Nehogy felhólyagosodjon! Bár itt lenne a néném növénye, az az aloe nevű!~
*Közben Morfiusz a füsttől krákogva ugyan, de meglehetősen gyorsan és ügyesen lesz úrrá a vészhelyzeten, és a lány megkönnyebbülve sóhajt. Valamennyi füst ugyan jutott a helyiségbe, de nem vészes, és már kezd is kifelé illanni a szellőző réseken át.*
– Igen, megteszi *bólint, és engedi a törölgetést, de a végén elkapja Morf sérült kezét, hogy megnézze az ujjait.
Hacsak a férfi erővel nem tiltakozik, akkor apró puszikat lehel a kipirosodott bőrre.
Aztán engedi, hogy Morf kiemelje a hordóból.*
– Csodás fürdő volt, még jobb is talán, mint a fürdőházban, bár azt is nagyon élveztem. Így utólag bevallhatom, emlékezetes marad számomra.
*Morf az ágyra teszi, de Shya most nem nyújtózik el rögtön, előbb odamászik a pamutcsíkért, majd óvatosan talpra áll, a férfi által előbb használt kis kriglifélével mer a hideg vizes hordóból, jól megmártja benne a ruhát, és a kedvese sérült keze köré tekeri.*
– Úgy látszik, nem csak engem ér baleset. De… még így is marad egy szabad kezed…
~Remélem, hűsíti a sebed.~
*Most már kissé nyugodtabban ül az ágyra a lábait is felhúzza maga elé, nedves haja kibontva omlik a vállaira a hátára.
Morfiusz fölé hajol, és ő képtelen másfelé nézni, a száját figyeli, majd a szinte feketévé váló szemeit, aztán újra a száját, ahogy beszélni kezd.
Három egyszerű szó.
Shyanak most mégis gyönyörűek.
Felelni akarna, már nyitja a száját, de a kedvese a lehető legegyszerűbb és legélvezetesebb módon hallgattatja el.
Aztán veszi szavát még egy jó órára, ha nem többre. Ez alatt csak halk nyöszörgésre, apró nyögésekre, kis sikolyokra, majd zihálásra futja.
Mikor végre moccanni tud, felkönyököl, Morfiuszra néz, majd kiügyeskedi valahogy maga alól a pokrócot, mely takarójukként szolgálhat.
Shya Morfhoz simul, lágy csókot lehel a férfi vállára.*
– Azt hiszem, legközelebb rajtam a sor, hogy megfürdesselek.
*Nagyon is jól el tudja képzelni, hogyan is csinálná. És nagyon reméli, hogy amíg eljön az ideje, Morf is maga elé képzeli majd párszor, hogyan is működne úgy a dolog.*
2432. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-11-19 23:57:57
Üzenet elküldve: 2016-11-19 23:57:57
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Tűz és Víz//
//Shyahar//
//A hozzászólás +16-os részleteket tartalmaz!//
*A fürdőzés jól alakul, de egyre türelmetlenebbül várja, hogy a mosással lejjebb jusson és elérje a legszebb részeket a szappanozással. Felajánlja Syha, hogy kihagyhatja néhány testrészét, de végül dönt és, hogy bebizonyítsa nem született vadállat és tud kedves lenni, ha az kell visszafogja magát.*
-Na, add a karod, az jön!
*Megfogja Syha csuklóját, a másik kezében tartott szappannal pedig rádörzsöli a habot végig a karjára. Ugyanezt hajtja végre a másik oldalon a másik karjával, aztán vizet mer rá gyors mozdulatokkal.*
-Jó most mi jön?
~Remélem nem a füleid mögött kell mosnom.~
*Amit mond a lány, azzal a résszel folytatja a szappanozást, de fokozatosan fogy a türelme. Nem akarja, hogy újra vadállatnak nézze, mint amikor alig mert hozzábújni, ezért ahelyett, hogy rávetné magát, inkább direkt kiejti a szappant a kezéből, hogy az a vízben landoljon. A legártatlanabb arccal meglepetten néz az ikon szemekbe.*
-Hopp, na ez a pech, látod beleesett, de ne aggódj bízd rám, én előkerítem.
*A vízbe nyúl mélyen, hogy látszólag a szappant megkeresse és fokozatosan terül el a vigyor a képén. Syha testrészeit vizsgálja át simogató mozdulatokkal alaposan. A combjai hajlatában alaposan körültapogatja ujjaival a terepet, aztán valahol a selymes háromszögnél elakad.*
-Attól tartok nem lesz meg.
*A lány füléhez hajol, halkan mormolja bele ezt az utolsó mondatot, mielőtt a vállára csókol hevesen, ráereszkedik a köd a józan gondolataira. Magához húzza és a szája végig szánt az illatos bőrön, közben leszántva a vízcseppeket a válláról, aztán a mellei halmairól. Egyre feljebb húzza ölelésébe zárva, hogy az illatos, még vizes bőrt a mellkasán érezze és falja mindenhol, ahol éri. A szellőző réshez állított vasszerkezet felszisszen és gomolygó füst kezd közben szétterülni a helyiségben. Éppen Syha selymes fenekét simogatja és a tenyere végig szánt a vizes dombon, mielőtt belemarkol finoman. Az orrát ekkor csapja meg a rózsa illathoz keveredő, szúró füst szag. Kezd kijózanodni, de még nem áll le a simogatással, csak a füstöt követő sercegő hangok és az egyre erősödő szürke felhő józanítja ki annyira, hogy felismerje komoly gond adódott.*
~A francba!~
*Elengedi a ruganyos testet és a szerkezet felé néz.*
-Elvált a cső!
*Odaugrik, hogy kinyissa a tetejét, de az ujjai a forróságra fognak és megégeti magát.*
-Rohadt élet!
*Egy nagyobb anyagot kap fel a rejtekhely fala mellől és azzal fog rá a szerkezet zárjára, hogy kinyissa. A füst szétterül a helyiségbe és a torkát kezdi marni.*
-Maradj ott, elintézem, ne izgulj!
*Int Syha felé, hogy megnyugtassa, de közben krákognia kell a füsttől, ami a torkát kaparja. A sarokban lévő ládához megy, hogy egy kisebb üres dobozt kapjon fel és megmerítse vízzel a rögtönzött kádban. Rádönti a vizet a gömb belsejében égő és parázsló szénre, mire az felsziszegve és füstöt eregetve magából múlik ki.*
-Hát, még nem tökéletes a füstelvezetés.
*Bosszúsan szemléli a vasszerkezet vizes maradványait, amik megzavarták az előbbi kellemes bódulatát. Lenéz az anyagra a földön, amivel enyhítette a forróságot és megmentette a kezét a szénné égéstől. Egy takaró, vagy lepedő lehetett, az sincs kizárva, hogy csak egy vászon ponyva volt valamikor.*
-Szerintem ez jó lesz törölközőnek.
*Odalép a lány elé, hogy befejezze a fürdetését, ha már megzavarta benne a füst, hogy kihagyja az egészet. A vászondarabbal elkezdi törölni a haját, a vállait, lejjebb haladva minden testrészét, de nem időzik sokáig.*
-Remélem elégedett vagy a fürdővel.
*Mosolyogva dobja a vászon darabot a földre és részéről ezzel befejezettnek tekinti a fürdetést. Átkarolja Syhát és lassan emeli fel, hogy az ágyhoz cipelje. Leteszi rá és végignéz rajta, mindig ingerelték ezek a szép domborulatok és már semmi nem zavarhatja meg abban, hogy fölé hajoljon és mélyen hatolva a még kissé vizes tincsekbe fúrja az ujjait.*
-Nagyon szép vagy.
*Betapasztja csókkal a telt ajkakat, hogy ne adjon alkalmat a válaszra. Nincs több akadálya, hogy a továbbiakban ledobva mindent magáról, hevesen szeresse. Az ujjai fájnak az égéstől, de hamar elterelődik róla minden gondolata és hosszan, egész a kimerülés kellemes állapotáig merül bele Shya testének szeretésébe.*
A hozzászólás írója (Morfiusz Rarrkon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.11.20 00:11:00
//Shyahar//
//A hozzászólás +16-os részleteket tartalmaz!//
*A fürdőzés jól alakul, de egyre türelmetlenebbül várja, hogy a mosással lejjebb jusson és elérje a legszebb részeket a szappanozással. Felajánlja Syha, hogy kihagyhatja néhány testrészét, de végül dönt és, hogy bebizonyítsa nem született vadállat és tud kedves lenni, ha az kell visszafogja magát.*
-Na, add a karod, az jön!
*Megfogja Syha csuklóját, a másik kezében tartott szappannal pedig rádörzsöli a habot végig a karjára. Ugyanezt hajtja végre a másik oldalon a másik karjával, aztán vizet mer rá gyors mozdulatokkal.*
-Jó most mi jön?
~Remélem nem a füleid mögött kell mosnom.~
*Amit mond a lány, azzal a résszel folytatja a szappanozást, de fokozatosan fogy a türelme. Nem akarja, hogy újra vadállatnak nézze, mint amikor alig mert hozzábújni, ezért ahelyett, hogy rávetné magát, inkább direkt kiejti a szappant a kezéből, hogy az a vízben landoljon. A legártatlanabb arccal meglepetten néz az ikon szemekbe.*
-Hopp, na ez a pech, látod beleesett, de ne aggódj bízd rám, én előkerítem.
*A vízbe nyúl mélyen, hogy látszólag a szappant megkeresse és fokozatosan terül el a vigyor a képén. Syha testrészeit vizsgálja át simogató mozdulatokkal alaposan. A combjai hajlatában alaposan körültapogatja ujjaival a terepet, aztán valahol a selymes háromszögnél elakad.*
-Attól tartok nem lesz meg.
*A lány füléhez hajol, halkan mormolja bele ezt az utolsó mondatot, mielőtt a vállára csókol hevesen, ráereszkedik a köd a józan gondolataira. Magához húzza és a szája végig szánt az illatos bőrön, közben leszántva a vízcseppeket a válláról, aztán a mellei halmairól. Egyre feljebb húzza ölelésébe zárva, hogy az illatos, még vizes bőrt a mellkasán érezze és falja mindenhol, ahol éri. A szellőző réshez állított vasszerkezet felszisszen és gomolygó füst kezd közben szétterülni a helyiségben. Éppen Syha selymes fenekét simogatja és a tenyere végig szánt a vizes dombon, mielőtt belemarkol finoman. Az orrát ekkor csapja meg a rózsa illathoz keveredő, szúró füst szag. Kezd kijózanodni, de még nem áll le a simogatással, csak a füstöt követő sercegő hangok és az egyre erősödő szürke felhő józanítja ki annyira, hogy felismerje komoly gond adódott.*
~A francba!~
*Elengedi a ruganyos testet és a szerkezet felé néz.*
-Elvált a cső!
*Odaugrik, hogy kinyissa a tetejét, de az ujjai a forróságra fognak és megégeti magát.*
-Rohadt élet!
*Egy nagyobb anyagot kap fel a rejtekhely fala mellől és azzal fog rá a szerkezet zárjára, hogy kinyissa. A füst szétterül a helyiségbe és a torkát kezdi marni.*
-Maradj ott, elintézem, ne izgulj!
*Int Syha felé, hogy megnyugtassa, de közben krákognia kell a füsttől, ami a torkát kaparja. A sarokban lévő ládához megy, hogy egy kisebb üres dobozt kapjon fel és megmerítse vízzel a rögtönzött kádban. Rádönti a vizet a gömb belsejében égő és parázsló szénre, mire az felsziszegve és füstöt eregetve magából múlik ki.*
-Hát, még nem tökéletes a füstelvezetés.
*Bosszúsan szemléli a vasszerkezet vizes maradványait, amik megzavarták az előbbi kellemes bódulatát. Lenéz az anyagra a földön, amivel enyhítette a forróságot és megmentette a kezét a szénné égéstől. Egy takaró, vagy lepedő lehetett, az sincs kizárva, hogy csak egy vászon ponyva volt valamikor.*
-Szerintem ez jó lesz törölközőnek.
*Odalép a lány elé, hogy befejezze a fürdetését, ha már megzavarta benne a füst, hogy kihagyja az egészet. A vászondarabbal elkezdi törölni a haját, a vállait, lejjebb haladva minden testrészét, de nem időzik sokáig.*
-Remélem elégedett vagy a fürdővel.
*Mosolyogva dobja a vászon darabot a földre és részéről ezzel befejezettnek tekinti a fürdetést. Átkarolja Syhát és lassan emeli fel, hogy az ágyhoz cipelje. Leteszi rá és végignéz rajta, mindig ingerelték ezek a szép domborulatok és már semmi nem zavarhatja meg abban, hogy fölé hajoljon és mélyen hatolva a még kissé vizes tincsekbe fúrja az ujjait.*
-Nagyon szép vagy.
*Betapasztja csókkal a telt ajkakat, hogy ne adjon alkalmat a válaszra. Nincs több akadálya, hogy a továbbiakban ledobva mindent magáról, hevesen szeresse. Az ujjai fájnak az égéstől, de hamar elterelődik róla minden gondolata és hosszan, egész a kimerülés kellemes állapotáig merül bele Shya testének szeretésébe.*
A hozzászólás írója (Morfiusz Rarrkon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.11.20 00:11:00
2431. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-11-19 21:17:31
Üzenet elküldve: 2016-11-19 21:17:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 339
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 339
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
// Vörös és Fekete //
-Nem! De! *kétségbeesett kifejezés költözik Kaiyko vonásaira, mert úgy tűnik, épp csatát veszít a szavakkal szemben. Épp, mint a vörös az imént.* - Úgy értem... Akartam, de nem szabadott volna. Olyasmi szavát követtem, amit nem ismerek, és az a hosszúéletű... *Egy kissé elmereng a tekintete.* - Egyszer láttam szarvast lőni. Régen. Az pedig sokat elmond valakiről, hogyan öl. Előle pedig nem volt menekvés.
*A felkavaró emlék ellenére is visszahúzza a szíve a múltba. Vissza a kis erdei házikóhoz, a tűz melegébe a két ősz veterán körében. Bármit megadna, hogy újra minden úgy legyen. Bármit! Sosem volt még olyan elveszett, mint mióta a halálukkal az otthon megszűnt létezni a számára. Nem látja az utat, a világ pedig nem hajlandó helyet adni neki. Még a jóslatok útmutatását is elveszítette azzal, hogy Vogarit elragadták tőle. És holmi csókokról fecseg.
Elfutják a könnyek a szemét, sírás szorongatja a torkát. Nem akarja nyomorúságát Dyntinára terhelni. Nem akar ismét gyenge lenni. Nem akar utat engedni ismét a könnyeknek. De nincs semmi kapaszkodója. Túl sok ez a teher egy olyan semmi kis léleknek, mint az övé. Sokszor gondolta úgy, hogy a véletlen műve a léte. Valószínűbb, hogy hajló fűszálnak szánták egy mezőre, vagy hópehelynek. Egynek a millióból, melynek egyedisége elvész a sokaságban. Senki nem fogja megcsodálni vagy emlékezni rá. Egyszerű bája mégis a csoda része anélkül, hogy külön figyelmet kérne.
Arcát a tenyerébe temeti. Szégyelli, hogy túl kevés hozzá, hogy gátat szabjon a könnyeinek.*
- Semmi vagyok *motyogja.* - Még annál is kevesebb. Mit tettem? *emeli tekintetét az égre.*
- Én csak... haza akarok menni *a hangjában végtelen elkeseredés szorong, olyasfajta, ami bolond gondolatokra hajt. Végtelenül egyszerű, ostoba és végleges dolgokra.*
// Vörös és Fekete //
-Nem! De! *kétségbeesett kifejezés költözik Kaiyko vonásaira, mert úgy tűnik, épp csatát veszít a szavakkal szemben. Épp, mint a vörös az imént.* - Úgy értem... Akartam, de nem szabadott volna. Olyasmi szavát követtem, amit nem ismerek, és az a hosszúéletű... *Egy kissé elmereng a tekintete.* - Egyszer láttam szarvast lőni. Régen. Az pedig sokat elmond valakiről, hogyan öl. Előle pedig nem volt menekvés.
*A felkavaró emlék ellenére is visszahúzza a szíve a múltba. Vissza a kis erdei házikóhoz, a tűz melegébe a két ősz veterán körében. Bármit megadna, hogy újra minden úgy legyen. Bármit! Sosem volt még olyan elveszett, mint mióta a halálukkal az otthon megszűnt létezni a számára. Nem látja az utat, a világ pedig nem hajlandó helyet adni neki. Még a jóslatok útmutatását is elveszítette azzal, hogy Vogarit elragadták tőle. És holmi csókokról fecseg.
Elfutják a könnyek a szemét, sírás szorongatja a torkát. Nem akarja nyomorúságát Dyntinára terhelni. Nem akar ismét gyenge lenni. Nem akar utat engedni ismét a könnyeknek. De nincs semmi kapaszkodója. Túl sok ez a teher egy olyan semmi kis léleknek, mint az övé. Sokszor gondolta úgy, hogy a véletlen műve a léte. Valószínűbb, hogy hajló fűszálnak szánták egy mezőre, vagy hópehelynek. Egynek a millióból, melynek egyedisége elvész a sokaságban. Senki nem fogja megcsodálni vagy emlékezni rá. Egyszerű bája mégis a csoda része anélkül, hogy külön figyelmet kérne.
Arcát a tenyerébe temeti. Szégyelli, hogy túl kevés hozzá, hogy gátat szabjon a könnyeinek.*
- Semmi vagyok *motyogja.* - Még annál is kevesebb. Mit tettem? *emeli tekintetét az égre.*
- Én csak... haza akarok menni *a hangjában végtelen elkeseredés szorong, olyasfajta, ami bolond gondolatokra hajt. Végtelenül egyszerű, ostoba és végleges dolgokra.*
2430. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-11-19 20:51:37
Üzenet elküldve: 2016-11-19 20:51:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Még az Ébredés előtt - otthon//
//Nitta és Lorsan//
//A hozzászólás +16-os részletet tartalmaz!//
– Tudod, ezt valahogy mindig is tudtam.
*Nitta komolyan néz Lorsan halványzöld szemeibe.*
– Nem vagyok ostoba, kedvesem. Tudom, hogy otthagytad miattam a hegyet, meg azt a törzset, akiket szolgáltál. *Nitta mélyet sóhajt.* Miattam, értem. Emlékszel? Bár, gondolom te is ugyanúgy emlékszel, mint én, hogy azt mondtad akkor először, hogy csak két-három hét és visszatérsz értem és magaddal viszel. Akkor arra számítottam. Aztán egy hét volt csak, annyi telt el nagyjából, mikor besétáltál a Barakkba. És azzal kezdted, hogy mutattál pár fogást, amivel még egy akkora férfit is földre küldhetek, mint te vagy, ha jól csinálom, és utána, csak utána kérdeztél meg, hogy fel merek-e veled ülni a lovadról, veled merek-e jönni, vagy maradnék még a városban, ahol újra és újra meglátogatnál.
*Nitta gyengéd szerelemmel mosolyog a párjára.*
– Sose bántam meg, hogy azt mondtam veled jövök. Már soha.
*A lány keze a hasára téved újra, de közben előrehajol, lágy csókot csempész az ő elfje ajkára.*
– Értem. Nos, akkor majd, akkor, gondolom, kiderül majd, mi az a meglepetés. Mikor tudom meg? *próbálkozik mégis.
Aztán nekifognak a vacsorának, és Nitta miközben eszik, mosolyogva figyeli, hogy a párjának mennyire ízlik, amit főzött. Mint mindig, most is jó érzés neki, hogy sikerül egy kicsit kényeztetnie Lorsant, akkor is, ha éppen most étellel.
A vacsora végeztével szokás szerint nekiveselkedik, hogy elpakoljon.*
~A mosogatásnál csak a mosatlant gyűlölöm jobban!~
– Ahogy mondod, a víz szerintem már elég meleg a fazekakban. Én is lemosdom gyorsan, de te áztathatod magad nyugodtan. *Kacsint Lorsanra, és nem, nem csodálkozik azon, hogy miután a sült húsból, a köretből és a kompótból is evett a párja nem akarja újra kezdeni az egészet a levessel, legyen az bármilyen finom is. Igazság szerint jobban meglepődött volna, ha Lorsan mégis kért volna belőle, mert bár a párjának jó étvágya van, de azért Nitta nagyjából tudja, mennyi az, ami elég a férfinak.
Elmosolyodik.*
– Valahogy gondoltam. De nyugtasson a tudat, hogy a kamrában elég hideg van, semmi baja nem lesz, és holnap is finom lesz, az a fajta étel, ami bírja, ha újra melegítjük.
*A pihenés szóra felvonja a szemöldökét.*
– Hosszú nap volt ugyan, de álmos még nem vagyok. Bár pihenni sokféleképpen lehet.
~Egymáshoz bújva is.~
//Nitta és Lorsan//
//A hozzászólás +16-os részletet tartalmaz!//
– Tudod, ezt valahogy mindig is tudtam.
*Nitta komolyan néz Lorsan halványzöld szemeibe.*
– Nem vagyok ostoba, kedvesem. Tudom, hogy otthagytad miattam a hegyet, meg azt a törzset, akiket szolgáltál. *Nitta mélyet sóhajt.* Miattam, értem. Emlékszel? Bár, gondolom te is ugyanúgy emlékszel, mint én, hogy azt mondtad akkor először, hogy csak két-három hét és visszatérsz értem és magaddal viszel. Akkor arra számítottam. Aztán egy hét volt csak, annyi telt el nagyjából, mikor besétáltál a Barakkba. És azzal kezdted, hogy mutattál pár fogást, amivel még egy akkora férfit is földre küldhetek, mint te vagy, ha jól csinálom, és utána, csak utána kérdeztél meg, hogy fel merek-e veled ülni a lovadról, veled merek-e jönni, vagy maradnék még a városban, ahol újra és újra meglátogatnál.
*Nitta gyengéd szerelemmel mosolyog a párjára.*
– Sose bántam meg, hogy azt mondtam veled jövök. Már soha.
*A lány keze a hasára téved újra, de közben előrehajol, lágy csókot csempész az ő elfje ajkára.*
– Értem. Nos, akkor majd, akkor, gondolom, kiderül majd, mi az a meglepetés. Mikor tudom meg? *próbálkozik mégis.
Aztán nekifognak a vacsorának, és Nitta miközben eszik, mosolyogva figyeli, hogy a párjának mennyire ízlik, amit főzött. Mint mindig, most is jó érzés neki, hogy sikerül egy kicsit kényeztetnie Lorsant, akkor is, ha éppen most étellel.
A vacsora végeztével szokás szerint nekiveselkedik, hogy elpakoljon.*
~A mosogatásnál csak a mosatlant gyűlölöm jobban!~
– Ahogy mondod, a víz szerintem már elég meleg a fazekakban. Én is lemosdom gyorsan, de te áztathatod magad nyugodtan. *Kacsint Lorsanra, és nem, nem csodálkozik azon, hogy miután a sült húsból, a köretből és a kompótból is evett a párja nem akarja újra kezdeni az egészet a levessel, legyen az bármilyen finom is. Igazság szerint jobban meglepődött volna, ha Lorsan mégis kért volna belőle, mert bár a párjának jó étvágya van, de azért Nitta nagyjából tudja, mennyi az, ami elég a férfinak.
Elmosolyodik.*
– Valahogy gondoltam. De nyugtasson a tudat, hogy a kamrában elég hideg van, semmi baja nem lesz, és holnap is finom lesz, az a fajta étel, ami bírja, ha újra melegítjük.
*A pihenés szóra felvonja a szemöldökét.*
– Hosszú nap volt ugyan, de álmos még nem vagyok. Bár pihenni sokféleképpen lehet.
~Egymáshoz bújva is.~
2429. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-11-19 19:41:30
Üzenet elküldve: 2016-11-19 19:41:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
// Feltárás a kazamatában //
*Ez a dolog nem úgy alakult ahogy Vlendor tervezte. Azt, hogy a lány kisompolygott a nemessel bár észrevette, de különösebb figyelmet nem szentelt neki. A köveket forgatta inkább. Az újabb kattanás megnyugtató volt számára egészen addig míg hátba nem találta néhány nyílvessző. A törzse vértje ettől nem tudta megvédeni. Érzi ahogy a fájdalom végigjárja a testét és elgyengül. Igyekszik megkapaszkodni a sziklában, de érzi ahogy lecsúszik, a földre kerül és utána megszűnik számára a külvilág. Elájult.*
*Ez a dolog nem úgy alakult ahogy Vlendor tervezte. Azt, hogy a lány kisompolygott a nemessel bár észrevette, de különösebb figyelmet nem szentelt neki. A köveket forgatta inkább. Az újabb kattanás megnyugtató volt számára egészen addig míg hátba nem találta néhány nyílvessző. A törzse vértje ettől nem tudta megvédeni. Érzi ahogy a fájdalom végigjárja a testét és elgyengül. Igyekszik megkapaszkodni a sziklában, de érzi ahogy lecsúszik, a földre kerül és utána megszűnik számára a külvilág. Elájult.*
2428. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-11-18 22:37:17
Üzenet elküldve: 2016-11-18 22:37:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
*Nagyjából az első gyomorkordulásnál jut eszébe, hogy mije is van. Semmije. A ruházata minden, amit elhozott. Legalább fázni nem fog. Nagyon. Ehelyett lesz az éhezés, szomjúság, a fáradtság, az egyedüllét, mint útitárs. Visszafordulni meg nem akar, mert ő ilyen makacs. Meg mert már egy csomót lenyargalt a távolságból. Ígyhát, megpihenget itt-ott, de nem akar nagyon bealudni, továbbá sem az illetékesek, sem az élet nem képezte ki a vadonban túlélésre, sem a vadászó-halászó-gyűjtögető életmódra. Na meg azért egy ősembernek is vannak olyasmijei, ami nála pont nincs: eszközök, fegyverek, egy nyüves kés sincs a láthatáron. Ami van, az talán a kitartás. És az is fogyó cikk. De egyszer elfogy ez az út is, ami azért még nincs az ember erejének tűréshatára fölött.*
2427. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-11-18 19:37:22
Üzenet elküldve: 2016-11-18 19:37:22
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Még az Ébredés előtt - otthon//
//Nitta és Lorsan//
- Arannyal amúgy sem lehet lefizetni. Nem mondom, néhány csókkal többet érnél el, de a meglepetéseimet akkor sem árulom el. Nem, nem, az arcod a meglepetéseket látva, nekem ajándék.
* S hogy miként tanította meg Acélt arra, hogy Nitta mellett maradjon mindig és rá vigyázzon? *
- Kajával. Na meg sok türelemmel, hogy megértse, mit akarok tőle. Meg van ennek a módja és Acél vigyázni fog rád, meg én is persze.
* Arról meg inkább nem beszél, hogy állítólag milyen bajok lehetnek abból, ha nagyon hirtelen megijedne Nitta, vagy ilyesmi. Inkább megtartja magának és majd folyton lesi Nittát, hogy minden rendben van-e? Leülnek enni és hamar bekebelezi a hagymalevest. Legalábbis az első tányérral. Utána a sült, ami még finom szaftos, csicsóka, lepénykenyér. És almakompót! *
- Kérek hát!
* Szereti Nitta főztjét és nem kell puccosnak lennie. Természetes hát, hogy megtesz mindent azért, hogy kedvesének legyen miből főznie. Naná! Nem maradnak éhen, nem lesz szűkölködős az életük, erről gondoskodik. Biztonságos ház, egy kellemes, meleg otthon. *
- Meleg fürdő jó lesz, gyorsan lefürdök és ágyba bújunk. Pihenned kell.
* A sült hús is elfogy a tányérjáról, minden mással együtt. Az almakompótból is eszeget jócskán, pont jó a húshoz. Jól lakottan dől hátra a széken és bár csábító a leves, de úgy érzi, tele a hasa. Azért szemezget még a levessel, de végül dönt. *
- Azt hiszem nem eszek többet, a hasam tele, csak a szemem kívánja még a levest. Jöhet a fürdő és a pihenés.
//Nitta és Lorsan//
- Arannyal amúgy sem lehet lefizetni. Nem mondom, néhány csókkal többet érnél el, de a meglepetéseimet akkor sem árulom el. Nem, nem, az arcod a meglepetéseket látva, nekem ajándék.
* S hogy miként tanította meg Acélt arra, hogy Nitta mellett maradjon mindig és rá vigyázzon? *
- Kajával. Na meg sok türelemmel, hogy megértse, mit akarok tőle. Meg van ennek a módja és Acél vigyázni fog rád, meg én is persze.
* Arról meg inkább nem beszél, hogy állítólag milyen bajok lehetnek abból, ha nagyon hirtelen megijedne Nitta, vagy ilyesmi. Inkább megtartja magának és majd folyton lesi Nittát, hogy minden rendben van-e? Leülnek enni és hamar bekebelezi a hagymalevest. Legalábbis az első tányérral. Utána a sült, ami még finom szaftos, csicsóka, lepénykenyér. És almakompót! *
- Kérek hát!
* Szereti Nitta főztjét és nem kell puccosnak lennie. Természetes hát, hogy megtesz mindent azért, hogy kedvesének legyen miből főznie. Naná! Nem maradnak éhen, nem lesz szűkölködős az életük, erről gondoskodik. Biztonságos ház, egy kellemes, meleg otthon. *
- Meleg fürdő jó lesz, gyorsan lefürdök és ágyba bújunk. Pihenned kell.
* A sült hús is elfogy a tányérjáról, minden mással együtt. Az almakompótból is eszeget jócskán, pont jó a húshoz. Jól lakottan dől hátra a széken és bár csábító a leves, de úgy érzi, tele a hasa. Azért szemezget még a levessel, de végül dönt. *
- Azt hiszem nem eszek többet, a hasam tele, csak a szemem kívánja még a levest. Jöhet a fürdő és a pihenés.
2426. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-11-17 18:18:38
Üzenet elküldve: 2016-11-17 18:18:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
*Lassan tényleg valami hátas után kellene néznie, de lovak terén legfeljebb egy póni jöhetne szóba, az pedig valljuk be, egy kicsit degradáló. Pedig ez a sok mászkálás, nos, ha nem is annyira kimerítő, de rettentően unalmas. Sokkalta kényelmesebb és gyorsabb lenne valami fürge jószággal, Bolhásra még fel is férne, bár a kutya biztosan nem köszönné meg a hosszútávú használatot. Inkább egy griffet szeretne, arra viszont soha életében nem lesz pénze, se annyi szerencséje hogy éppen találjon egy árust valahol aki idomított példányokkal foglalkozik. Bár ki tudja? Talán Sylweran tervei között az is szerepel hogy griffeket fogjanak, és biztosan van valaki a népes csapatban aki ért a betanításukhoz. De sokkal valószínűbb hogy valamiféle gépet sikerül majd építenie amivel végre a fellegekbe szállhat, sok ötlete van már ilyesmire, de mindhez olyan mágiára lenne szüksége aminek egyelőre nem áll birtokában. Talán majd egyszer, ha végre ismét kinyitja kapuit a templom a tanulni vágyók felé. A mágusok többsége még bizonyára a háború és a különös entitások kérdésével van elfoglalva. Ez az egyetlen előnye a hosszú útnak, ilyesmiken ilyenkor bőven van ideje gondolkodni.*
2425. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-11-17 11:39:13
Üzenet elküldve: 2016-11-17 11:39:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Elapadt hírek nyomában//
*A lenyugvásba forduló napkorong fényeivel ölelten száguld ezüsttel pettyezett tomporú hátasa nyergében a más körülmények között bizonnyal kellemes, takaros látványt nyújtó, beművelt földek, gondozott facsoportok és a Levegő Városának pereme mentén futó úton, mély meggyőződéssel, immár a helyes irányba tart, dacára az általa birtokolt térkép hiányosságainak, s a feleslegesnek tetsző kitérőnek, elhatározása töretlen.
Korántsem annak a bizonyos személynek a viszontlátása miatt, avagy a nyeregtáskájában pihenő csomagnak tulajdonítható ezen eltökéltsége, lévén, azok túlontúl mellékesek a célok fényében, melyeket a maga fölé rendeltnek elfogadott férfiú tűzött ki hónapokkal korábban, s melyekről a másiknak is tudomással kell lennie. A kérdés jóval inkább az, vajon miféle oka lehetett arra, hogy az eddigiekben ne érjen el látványos haladást, melynek híre eljuthatott volna Wegtorenbe, hol a család birtokán tucatnyi írnok lesi a beérkező leveleket, s megannyi árnyak közt surranó fül figyelmez a pletykákra, melyek ilyen-olyan úton elzarándokolnak a szokásjogok uralta sikátorok útvesztőjébe. S a helyzet, mit felvázolt az egyre viseltesebb állapotnak örvendő üzenet, mely útjára magával hozott használati tárgyai közt lapul, az oly jól ismert kézírással tarkítottan, némiképp magyarázatot adhatna a jelentések elapadására, hovatovább előre is vetíthette volna a tényt, mely szerint jó ideig mellőzniük kell a beszámolókat, a családfő döntése értelmében, ezen állapot tarthatatlan, s mint ilyen, kivizsgálást igényel.
Épp ezért indították útnak, megadván a jogot pecsétgyűrűje nyílt viselésére a birtok határain kívül is, mit sem törődve azzal, miképpen fedik fel ezzel a pozíciót, melyet a ház urának mondhatni udvartartásában eleddig készséggel ellátott, túl súlyos az ügy ahhoz, hogy efféle apróságok számíthassanak. Még ha tisztában is van azzal, mily károkat okozhatnak az ilyen apróságok, ha túlzottan megkésve foglalatoskodnak velük, nem emelt szót, részint mivel nem kérdezte senki, részint az elégedettség miatt, mely a megbízatás terhével jár. S ennek okán nem kíván a hátramaradt gondokkal foglalatoskodni, amennyiben az elvárásoknak megfelelően teljesít, kétséges, mikor is térhet vissza a megszokott környezetbe, s az egyetlen helyre, melyet valaha is otthonként fogadott el.
A mén pedig csak suhan, élvezettel feszülve a vágta nyomán támadó szélnek, igényes munkával vasalt patáival verve fel a port. S ez jól van így, épp ezért, csupán a környező erdőség belseje felé tartó leágazás előtt fékezi meg a jószágot, könnyed galoppot eszközölve, mikor a keskenyebb, szekerek által kijárt ösvényre tereli, sötét mosollyal nyugtázva a távolabbról hallatszó csobogást, mely annak a bizonyos, leiratból már ismert gázló hangjainak tud be, mi bizonyosságot szerez végre, valóban arra vezet útja, merre a nap folyamán már remélte.*
*A lenyugvásba forduló napkorong fényeivel ölelten száguld ezüsttel pettyezett tomporú hátasa nyergében a más körülmények között bizonnyal kellemes, takaros látványt nyújtó, beművelt földek, gondozott facsoportok és a Levegő Városának pereme mentén futó úton, mély meggyőződéssel, immár a helyes irányba tart, dacára az általa birtokolt térkép hiányosságainak, s a feleslegesnek tetsző kitérőnek, elhatározása töretlen.
Korántsem annak a bizonyos személynek a viszontlátása miatt, avagy a nyeregtáskájában pihenő csomagnak tulajdonítható ezen eltökéltsége, lévén, azok túlontúl mellékesek a célok fényében, melyeket a maga fölé rendeltnek elfogadott férfiú tűzött ki hónapokkal korábban, s melyekről a másiknak is tudomással kell lennie. A kérdés jóval inkább az, vajon miféle oka lehetett arra, hogy az eddigiekben ne érjen el látványos haladást, melynek híre eljuthatott volna Wegtorenbe, hol a család birtokán tucatnyi írnok lesi a beérkező leveleket, s megannyi árnyak közt surranó fül figyelmez a pletykákra, melyek ilyen-olyan úton elzarándokolnak a szokásjogok uralta sikátorok útvesztőjébe. S a helyzet, mit felvázolt az egyre viseltesebb állapotnak örvendő üzenet, mely útjára magával hozott használati tárgyai közt lapul, az oly jól ismert kézírással tarkítottan, némiképp magyarázatot adhatna a jelentések elapadására, hovatovább előre is vetíthette volna a tényt, mely szerint jó ideig mellőzniük kell a beszámolókat, a családfő döntése értelmében, ezen állapot tarthatatlan, s mint ilyen, kivizsgálást igényel.
Épp ezért indították útnak, megadván a jogot pecsétgyűrűje nyílt viselésére a birtok határain kívül is, mit sem törődve azzal, miképpen fedik fel ezzel a pozíciót, melyet a ház urának mondhatni udvartartásában eleddig készséggel ellátott, túl súlyos az ügy ahhoz, hogy efféle apróságok számíthassanak. Még ha tisztában is van azzal, mily károkat okozhatnak az ilyen apróságok, ha túlzottan megkésve foglalatoskodnak velük, nem emelt szót, részint mivel nem kérdezte senki, részint az elégedettség miatt, mely a megbízatás terhével jár. S ennek okán nem kíván a hátramaradt gondokkal foglalatoskodni, amennyiben az elvárásoknak megfelelően teljesít, kétséges, mikor is térhet vissza a megszokott környezetbe, s az egyetlen helyre, melyet valaha is otthonként fogadott el.
A mén pedig csak suhan, élvezettel feszülve a vágta nyomán támadó szélnek, igényes munkával vasalt patáival verve fel a port. S ez jól van így, épp ezért, csupán a környező erdőség belseje felé tartó leágazás előtt fékezi meg a jószágot, könnyed galoppot eszközölve, mikor a keskenyebb, szekerek által kijárt ösvényre tereli, sötét mosollyal nyugtázva a távolabbról hallatszó csobogást, mely annak a bizonyos, leiratból már ismert gázló hangjainak tud be, mi bizonyosságot szerez végre, valóban arra vezet útja, merre a nap folyamán már remélte.*
2424. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-11-16 13:18:50
Üzenet elküldve: 2016-11-16 13:18:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Még az Ébredés előtt - otthon//
//Nitta és Lorsan//
- Szóval a világ összes aranyáért sem? *Felnevet, mert van ebben az egészben valami végtelenül kedves. Valami, amitől úgy érzi, elolvad, ha csak a párjára néz, mert nem csak a külseje teszi, az, hogy jóképű, még az elfek között is, hogy magas, és erős. A személyisége nélkül mindez nem sokat érne.*
- Tudom, hogy szeretsz meglepni. De meg kell mondjam amit legutóbb megtudtam, az tényleg komoly volt, hogy Acélt arra tanítottad, hogy engem védjen... Még mindig nem jövök rá, mivel tudtad rávenni.
*De bár a lényeg az eredmény, a kíváncsiság továbbra is benne él Nittában.*
- Már miért lenne bajom a meglepetéseidtől? *kérdez vissza kicsit értetlenül.*
- Benne van bizony. Bár még icipicike.
~Képtelen lennék elfeledni akár csak egy percre is.~
*Nitta Lorsan halványzöld szemeibe néz, majd komolyan bólint, aztán a kezét a férfiéra simítja.*
- Nem lesz semmi baj.
*Hinni akar ebben, muszáj hinnie benne.
Lorsan karjai közé simul és mosolyog, miközben a férfi, az ő elf párja a hasát cirógatja. A még lapos hasát. Pár hónap és majd gömbölyű lesz, de Nitta nem tart ettől, sőt valahol várja is. Attól sem tart, hogy Lorsannak úgy majd nem fog tetszeni.*
~Az kizárt. Ő nem olyan, mint annyi más elf, akik csak játszadoznak egy ember-nővel. A mi kicsink félvér lesz ugyan, de fattyú soha, egy pillanatig sem.~
*A leves után a sült következik, szép vastag szeletek, épp úgy sütve, hogy már nem véresek, de nincsenek kiszárítva sem, mellettük vékonyra vágott csicsóka, ami úgy nő a kert hátuljában, mint a dudva. Kenyér is kerül újra.*
- Van mellé almakompót is, ha kérsz, és igen maradt még a levesből is, ha szeretnél újrázni belőle.
*Nitta ragyog, nem gondolta volna előre, hogy egy ennyire egyszerű éteknek lesz ekkora sikere.*
- Vacsora utánra meg már melegszik a víz.
//Nitta és Lorsan//
- Szóval a világ összes aranyáért sem? *Felnevet, mert van ebben az egészben valami végtelenül kedves. Valami, amitől úgy érzi, elolvad, ha csak a párjára néz, mert nem csak a külseje teszi, az, hogy jóképű, még az elfek között is, hogy magas, és erős. A személyisége nélkül mindez nem sokat érne.*
- Tudom, hogy szeretsz meglepni. De meg kell mondjam amit legutóbb megtudtam, az tényleg komoly volt, hogy Acélt arra tanítottad, hogy engem védjen... Még mindig nem jövök rá, mivel tudtad rávenni.
*De bár a lényeg az eredmény, a kíváncsiság továbbra is benne él Nittában.*
- Már miért lenne bajom a meglepetéseidtől? *kérdez vissza kicsit értetlenül.*
- Benne van bizony. Bár még icipicike.
~Képtelen lennék elfeledni akár csak egy percre is.~
*Nitta Lorsan halványzöld szemeibe néz, majd komolyan bólint, aztán a kezét a férfiéra simítja.*
- Nem lesz semmi baj.
*Hinni akar ebben, muszáj hinnie benne.
Lorsan karjai közé simul és mosolyog, miközben a férfi, az ő elf párja a hasát cirógatja. A még lapos hasát. Pár hónap és majd gömbölyű lesz, de Nitta nem tart ettől, sőt valahol várja is. Attól sem tart, hogy Lorsannak úgy majd nem fog tetszeni.*
~Az kizárt. Ő nem olyan, mint annyi más elf, akik csak játszadoznak egy ember-nővel. A mi kicsink félvér lesz ugyan, de fattyú soha, egy pillanatig sem.~
*A leves után a sült következik, szép vastag szeletek, épp úgy sütve, hogy már nem véresek, de nincsenek kiszárítva sem, mellettük vékonyra vágott csicsóka, ami úgy nő a kert hátuljában, mint a dudva. Kenyér is kerül újra.*
- Van mellé almakompót is, ha kérsz, és igen maradt még a levesből is, ha szeretnél újrázni belőle.
*Nitta ragyog, nem gondolta volna előre, hogy egy ennyire egyszerű éteknek lesz ekkora sikere.*
- Vacsora utánra meg már melegszik a víz.
2423. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-11-16 12:40:13
Üzenet elküldve: 2016-11-16 12:40:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
*Egész megszokta már az utat Vadvédből a város felé, hamar megjegyezte az ösvényeket a megváltozott útvonalon is, lényegesen kényelmesebb így hogy csak pár órát kell kutyagolni és nem kell tábort verni sehol, viszont kicsit aggasztó a közelség, hiszen pont elszigetelődni mentek olyan messzire be az erdőbe. Közel már Arthenior, nemsokára meg is érkezik, de nem tervez sokat időzni most sem. Csak beugrik a kovácshoz, körbejárja a piacot, megszerzi amire szüksége van, aztán indul is vissza. Valószínűleg rá fog már esteledni, de nem szeretne itt éjszakázni, rengeteg a dolga odahaza. A napok már egyre hűvösebbek, a jó időnek vége, az ösvény tele van lehullatott levelekkel, a természet készül eltenni magát télire. Vadvédben is egyre hidegebbek a napok, mindenképpen be kell üzemelnie már a vízkereket hogy a keringetést be tudja indítani. Persze az is egy megoldás ha mindenki két réteggel több ruhában járkál bent a falak között is, de hát mégsem lenne igazi otthon, ha nem lenne mindig kellemes meleg.*
2422. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-11-15 21:39:55
Üzenet elküldve: 2016-11-15 21:39:55
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Még az Ébredés előtt - otthon//
//Nitta és Lorsan//
- A világ összes aranyáért sem. Többet ér az, hogy meglephetlek mindig valami újjal. Hol ezzel, hol azzal, de ne aggódj, nem fogom olyan nagyon hirtelen megmutatni, nehogy bajod legyen.
* Hallott ő már ezt-azt a várandós nők érzékenységéről, szóval fél szemét már így is Nittán tartotta. Mostantól majd még jobban fogja lesni, hogy minden rendben van-e?*
- Hát ő még csak pocaklakó, de a létszámban már benne van. Foglalkozunk ám vele, elfeledni lehetetlen.
- A kicsit meg nem bánthatja senki, erről gondoskodunk. Nem kétlem azt sem, hogy te tűzön-vízen át megvédenéd a picit. Én pedig titeket védenélek meg, bármi áron.
* Simogatja Nitta pocakját, ami most még lapos, na de majd lesz kerekebb is. Akkor is fogja simizni, meg majd Nitta derekát is, mert biztosan fáradt lesz. Korábbi kedvese eddig is ritkán került szóba, ezután már ennyire sem. Volt, elmúlt. S most pedig leülnek vacsorázni. Elsőnek hagymalevest lepénykenyérrel, amit elég hamar bekanalaz és az utolsó cseppeket a kenyér maradékával mártogatja ki. *
- Remek sőt remekmű! Nagyon finom és jöhet a husi is. Viszont ha marad még utána hely, akkor lehet még egy kis levest elkanalaznék.
A hozzászólás írója (Lorsan Vesryn Illitran) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.11.15 21:40:32
//Nitta és Lorsan//
- A világ összes aranyáért sem. Többet ér az, hogy meglephetlek mindig valami újjal. Hol ezzel, hol azzal, de ne aggódj, nem fogom olyan nagyon hirtelen megmutatni, nehogy bajod legyen.
* Hallott ő már ezt-azt a várandós nők érzékenységéről, szóval fél szemét már így is Nittán tartotta. Mostantól majd még jobban fogja lesni, hogy minden rendben van-e?*
- Hát ő még csak pocaklakó, de a létszámban már benne van. Foglalkozunk ám vele, elfeledni lehetetlen.
- A kicsit meg nem bánthatja senki, erről gondoskodunk. Nem kétlem azt sem, hogy te tűzön-vízen át megvédenéd a picit. Én pedig titeket védenélek meg, bármi áron.
* Simogatja Nitta pocakját, ami most még lapos, na de majd lesz kerekebb is. Akkor is fogja simizni, meg majd Nitta derekát is, mert biztosan fáradt lesz. Korábbi kedvese eddig is ritkán került szóba, ezután már ennyire sem. Volt, elmúlt. S most pedig leülnek vacsorázni. Elsőnek hagymalevest lepénykenyérrel, amit elég hamar bekanalaz és az utolsó cseppeket a kenyér maradékával mártogatja ki. *
- Remek sőt remekmű! Nagyon finom és jöhet a husi is. Viszont ha marad még utána hely, akkor lehet még egy kis levest elkanalaznék.
A hozzászólás írója (Lorsan Vesryn Illitran) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.11.15 21:40:32
2421. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-11-13 18:39:35
Üzenet elküldve: 2016-11-13 18:39:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Még az Ébredés előtt - otthon//
//Nitta és Lorsan//
*Nitta derűsen figyeli a párját. Ha korábban ő kalandozott el kicsit, most Lorsan az aki így tesz. A lány szinte látja, hogyan fordulnak a fogaskerekek a párja agyában, ahogy a férfi magában tervezget.
Nitta nem kétli, hogy előbb-utóbb biztosan megtudja, mi mindent talál ki a párja, de sejti ezek egy jó részét valószínűleg meglepetésnek szánja.*
– Egy aranyat adok, ha megtudom, mire gondolsz most *mondja vidáman, de aztán elkomolyodik a férfi megjegyzésére.
Hirtelen nem is számított rá, pedig talán kellett volna, hogy így szóba kerülhet a kedvese előző párja is, az elf leány. Ugyanakkor amit Lorsan mond, az megnyugtatja, nem csak felszínesen, de a szívét és a lelkét is.*
– Igen. Már hárman vagyunk, még akkor is, ha ő még csak... szóval…
*Nitta Óvatosan rászorítja a tenyerét Lorsan kezére és egy picit még jobban odanyomja a még lapos hasához.*
– Csak az udvarra? *kérdezi inkább mosolyogva, majd megjegyzi.* Nem-nem, nem adom semmi tündérnek, akár szép akár sem, nekem a legszebb lesz, és nem csenheti el senki, ha jót akar magának!
*Terít, de közben azért morog.*
– Még hogy bárki elcsenné a mi kicsinket! Az addig élne!
*Lorsan meg segít neki, egymást kerülgetik, egy-egy futó érintés, mosoly, nem bánja, nem egyáltalán nem. Ez így a jó és Nitta szereti az esték meghittségét.*
~Túl sokáig már úgysem lesz ilyen, ha itt lesz a pici is, akkor legfeljebb olyankor, amikor alszik. De majd lesz másmilyen és az is jó lesz.~
*Miután leülnek Lorsan szavaira elpirul, az asztal felett mosolyog rá.*
– Neked is, kedvesem!
*Ő is a leveshez fog, de közben nem mulasztja el nézni a párját, aki le se tagadhatná, hogy ízlik neki az étel, és ettől Nitta valami hatalmas elégedetlenséget érez.*
– Akkor lehet, hogy főzök máskor is, ha az én elfem nem ellenzi *mondja mókázva.* És most jöhet a husi! Valami azt súgja, hogy azt is ennem kell.
//Nitta és Lorsan//
*Nitta derűsen figyeli a párját. Ha korábban ő kalandozott el kicsit, most Lorsan az aki így tesz. A lány szinte látja, hogyan fordulnak a fogaskerekek a párja agyában, ahogy a férfi magában tervezget.
Nitta nem kétli, hogy előbb-utóbb biztosan megtudja, mi mindent talál ki a párja, de sejti ezek egy jó részét valószínűleg meglepetésnek szánja.*
– Egy aranyat adok, ha megtudom, mire gondolsz most *mondja vidáman, de aztán elkomolyodik a férfi megjegyzésére.
Hirtelen nem is számított rá, pedig talán kellett volna, hogy így szóba kerülhet a kedvese előző párja is, az elf leány. Ugyanakkor amit Lorsan mond, az megnyugtatja, nem csak felszínesen, de a szívét és a lelkét is.*
– Igen. Már hárman vagyunk, még akkor is, ha ő még csak... szóval…
*Nitta Óvatosan rászorítja a tenyerét Lorsan kezére és egy picit még jobban odanyomja a még lapos hasához.*
– Csak az udvarra? *kérdezi inkább mosolyogva, majd megjegyzi.* Nem-nem, nem adom semmi tündérnek, akár szép akár sem, nekem a legszebb lesz, és nem csenheti el senki, ha jót akar magának!
*Terít, de közben azért morog.*
– Még hogy bárki elcsenné a mi kicsinket! Az addig élne!
*Lorsan meg segít neki, egymást kerülgetik, egy-egy futó érintés, mosoly, nem bánja, nem egyáltalán nem. Ez így a jó és Nitta szereti az esték meghittségét.*
~Túl sokáig már úgysem lesz ilyen, ha itt lesz a pici is, akkor legfeljebb olyankor, amikor alszik. De majd lesz másmilyen és az is jó lesz.~
*Miután leülnek Lorsan szavaira elpirul, az asztal felett mosolyog rá.*
– Neked is, kedvesem!
*Ő is a leveshez fog, de közben nem mulasztja el nézni a párját, aki le se tagadhatná, hogy ízlik neki az étel, és ettől Nitta valami hatalmas elégedetlenséget érez.*
– Akkor lehet, hogy főzök máskor is, ha az én elfem nem ellenzi *mondja mókázva.* És most jöhet a husi! Valami azt súgja, hogy azt is ennem kell.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6204-6223