//Elő felderítés//
//Kaiss, Intath Aldeis, Kagaenae, Darenn, Pycta...//
*A csuhás nem zárkózik el a társalgástól, szívesen beszélget a lovaggal, miközben az ingoványos vidéket maguk mögött hagyják. Amint kiérnek a mocsaras területről, a vándor feszültsége is alább hagy kissé, nem szívleli az erdő mellett fészkelő lápost, a helyből szinte árad az elmúlás és a rothadás érzete, befészkeli magát az orrába, úgy érzi, átitatja a lelkét, beszennyezve mocskos kipárolgásaival.
Halk, de érthető szavakkal válaszolgat és kérdez vissza, beszédéből kitűnik, hogy az a fajta, aki előbb gondolkozik, mint beszél, s csak olyan témákban foglal határozott állást, amelyet igen jól ismer, de nem azért, mert ismeretei szűk körűek lennének, hanem mert nem szeretne ostobaságokat beszélni. Szívesen ismeri meg mások álláspontját, nem ragaszkodik a saját véleményéhez, érdeklődő és nyitott.
Nem kerüli el a figyelmét a cserje ágán virító kelmedarab, amikor pedig Darenn elmondja, hogy az eltűnt lány ruhájából származik, elkomorul.*
- Nem szennyezi vér, talán csak véletlen szakad el. *Tudja, hogy nyugtatása kevés, de igyekszik minden lehetőséget végiggondolni. Az erdőben nem ritka, hogy egy ág elszakít egy ruhát, ezért hord az elf is durva vászonból varrt csuhát, mert az erősebb.
Amikor a lovag újra nyeregbe pattan, neki is feltűnik a társalgás hangja, amelyet feléjük sodor a szél. Először nem érti társa pillantását, ám amikor az nekiiramodik, már nem tudja megállítani. Pedig jobb volna tiszta fejjel átgondolni a dolgot. Darenn lova csörtetve tör át a bokrokon és az aljnövényzeten, a csuhás pedig követi, de nem tudja már beérni.
Számíthatott volna rá, hogy a lovag elveszti a józan gondolatait, ha valami hasonlóra bukkannak, de annyira még nem ismeri őt, hogy felkészülhetett volna ennek megakadályozására.
Így hát sodródik az eseményekkel, majd amikor megfékezi lovát Darenn mögött és a kis társaság előtt, ruganyosan lepattan a lóról, igyekszik gyorsan felmérni a helyzetet, a lombzöld szemek felmérik a négyest.
Nem erdőjáró szerzetek, túl tiszták, túl ápoltak és jól öltözöttek, három ember és egy fajtárs. Szinte gyerekek, kivéve az elfet. Inkább tűnnek eltévedt kirándulóknak, mint haramiáknak.
A csuhás igyekszik úgy lépni, hogy Darenn és a kis csoport közé-mellé kerüljön, amíg a lovag érzelmei vissza nem tértek medrükbe figyelnie kell. Valószínűleg a négyes is meglepődhetett megérkezésükön, de nem tűnnek veszélyesnek. Az embermagas vándorbotot a vállának támasztja, tiszta, őszinte tekintete a csoport tagjait fürkészi, de nem szólal meg egyelőre.*