Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 299 (5961. - 5980. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
5980. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-06-13 14:17:49
Üzenet elküldve: 2022-06-13 14:17:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A szív sötétje//
*Karheia érdeklődésére felcsillan a szeme. Végre arról beszélhet, amiről világ életében szeretett.*
- Ugye hallottad a disszonanciát a refrén felvezetésének az elején? Az azért van, mert... *Észbe kap, hogy a nő az imént nem igazán bizonyult zenebolondnak. Inkább rövidre fogja a magyarázatot.* Szóval azt hiszem, van benne valami, aminek nem kellene ott lennie. Könnyű kipiszkálni, de csak ha tudod, hol keresd.
- Ó, a világért sem változtatnék rajta! *Ezek a mondatok már a pásztormágushoz szólnak.* Biztos vagyok benne, hogy sokat mesélhetne... *Kézbe veszi, a szeme elé emeli, és végigfuttatja rajta az ujjbegyét, mintha a világ leggyönyörűbb dolga lenne.* A hibái teszik azzá, ami. Minden karc, minden kopás, minden tökéletlenség kedves. *Vidám mosolyt villant Learonra.* Én csak tudom, nekem elhiheted!
*A szájához emeli, finoman belefúj, összpontosít a furulyából szóló hangra. ~ Megvan! ~ Felvesz egy apró, tündérujjnál is vékonyabb botot a földről, és kikapirgál vele egy félkörömnyi koszdarabot a hangszerből. Újra megfújja, majd visszaadja a gazdájának. Persze kevesen vennék észre a különbséget, de Fyn láthatóan nagyon elégedett magával.*
- Akármennyire vigyáz rá az ember, ide mindig bejut valami... Próbáld ki! *A tündér arca sugárzik a boldogságtól. Újat tudott mutatni magának a nagy Learonnak!*
A hozzászólás írója (Fynlisse Soneret) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.06.13 14:18:09
//A szív sötétje//
*Karheia érdeklődésére felcsillan a szeme. Végre arról beszélhet, amiről világ életében szeretett.*
- Ugye hallottad a disszonanciát a refrén felvezetésének az elején? Az azért van, mert... *Észbe kap, hogy a nő az imént nem igazán bizonyult zenebolondnak. Inkább rövidre fogja a magyarázatot.* Szóval azt hiszem, van benne valami, aminek nem kellene ott lennie. Könnyű kipiszkálni, de csak ha tudod, hol keresd.
- Ó, a világért sem változtatnék rajta! *Ezek a mondatok már a pásztormágushoz szólnak.* Biztos vagyok benne, hogy sokat mesélhetne... *Kézbe veszi, a szeme elé emeli, és végigfuttatja rajta az ujjbegyét, mintha a világ leggyönyörűbb dolga lenne.* A hibái teszik azzá, ami. Minden karc, minden kopás, minden tökéletlenség kedves. *Vidám mosolyt villant Learonra.* Én csak tudom, nekem elhiheted!
*A szájához emeli, finoman belefúj, összpontosít a furulyából szóló hangra. ~ Megvan! ~ Felvesz egy apró, tündérujjnál is vékonyabb botot a földről, és kikapirgál vele egy félkörömnyi koszdarabot a hangszerből. Újra megfújja, majd visszaadja a gazdájának. Persze kevesen vennék észre a különbséget, de Fyn láthatóan nagyon elégedett magával.*
- Akármennyire vigyáz rá az ember, ide mindig bejut valami... Próbáld ki! *A tündér arca sugárzik a boldogságtól. Újat tudott mutatni magának a nagy Learonnak!*
A hozzászólás írója (Fynlisse Soneret) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.06.13 14:18:09
5979. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-06-13 12:58:41
Üzenet elküldve: 2022-06-13 12:58:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Rendhagyó gyakorlat//
*Pár szó erejéig tart a szünet, míg kap egy rövid tájékoztatót. Nem igazán van hozzáfűznivalója, meg nem is gondolja, hogy ez most megfelelő alkalom volna a beszélgetésre, úgyhogy csak alig észlelhetően biccent, egyébként pedig elszántan várja a következő támadást.
Közben észreveszi, hogy meglepő módon a szorongása elmúlt. Sőt, elkezdi szórakoztatni(?!) a gyakorlat. Na ez nem vesz el az összpontosításából, vagy a komolyságából, inkább mintha egy mozgásos játékban venne részt, amiben mindenkinek célja a győzelem.
Hálás a mesterének, s már ebből az oldódásból látja, hogy Gaerralos jó módszert talált: mind az, hogy a támadás a lábait célozza, s tisztában van vele, hogy mire számítson, mind pedig a számára izgalmas mágia bevonása segítik, hogy a helyzetet újszerűnek és biztonságosnak érezze, s ne kapcsoljanak be a tanult rossz szokásai.
Már magában ennek a felismerése örömmel és magabiztossággal árasztja el, mert kap egy kis ízelítőt belőle, hogy tényleg képes lehet kijönni ebből és lehet még hasznos harchelyzetben.
Mikor Gaerralos elindítja a vágást, előre és balra tér ki, s a tanultak szerint igyekszik, hogy a teste majd ne oldalvást legyen, hanem szembe forduljon a férfiéval. Ha a kardot használná, most igyekezne "büntetni" ezt egy karra mért csapással is, de a fegyverét hagyja bal oldalt, magához közel, csak annak hegye irányul a férfi teste felé.
Figyelme nem lankad, főleg, hogy most már nem csak mestere mozdulatait és a kardját követi, hanem a talpa alatt lévő talajt is. Elhatározása, hogy bármi gyanúsat észlel, azonnal eltávolodik, bár fogalma sincs, lehet-e gyorsabb a varázslatnál, vagy mindenképpen megtaszítja a kiemelkedő föld.*
*Pár szó erejéig tart a szünet, míg kap egy rövid tájékoztatót. Nem igazán van hozzáfűznivalója, meg nem is gondolja, hogy ez most megfelelő alkalom volna a beszélgetésre, úgyhogy csak alig észlelhetően biccent, egyébként pedig elszántan várja a következő támadást.
Közben észreveszi, hogy meglepő módon a szorongása elmúlt. Sőt, elkezdi szórakoztatni(?!) a gyakorlat. Na ez nem vesz el az összpontosításából, vagy a komolyságából, inkább mintha egy mozgásos játékban venne részt, amiben mindenkinek célja a győzelem.
Hálás a mesterének, s már ebből az oldódásból látja, hogy Gaerralos jó módszert talált: mind az, hogy a támadás a lábait célozza, s tisztában van vele, hogy mire számítson, mind pedig a számára izgalmas mágia bevonása segítik, hogy a helyzetet újszerűnek és biztonságosnak érezze, s ne kapcsoljanak be a tanult rossz szokásai.
Már magában ennek a felismerése örömmel és magabiztossággal árasztja el, mert kap egy kis ízelítőt belőle, hogy tényleg képes lehet kijönni ebből és lehet még hasznos harchelyzetben.
Mikor Gaerralos elindítja a vágást, előre és balra tér ki, s a tanultak szerint igyekszik, hogy a teste majd ne oldalvást legyen, hanem szembe forduljon a férfiéval. Ha a kardot használná, most igyekezne "büntetni" ezt egy karra mért csapással is, de a fegyverét hagyja bal oldalt, magához közel, csak annak hegye irányul a férfi teste felé.
Figyelme nem lankad, főleg, hogy most már nem csak mestere mozdulatait és a kardját követi, hanem a talpa alatt lévő talajt is. Elhatározása, hogy bármi gyanúsat észlel, azonnal eltávolodik, bár fogalma sincs, lehet-e gyorsabb a varázslatnál, vagy mindenképpen megtaszítja a kiemelkedő föld.*
5978. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-06-13 11:33:46
Üzenet elküldve: 2022-06-13 11:33:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Rendhagyó gyakorlat//
*Ugyan a mai este eredeti célja az volt, hogy Garsint képezzék ki, egyértelmű, hogy több funkciója is van a dolognak. Sok dolog történt ma... visszakapta a bal térdét, és ízesítőt kapott a földmágiából. Nem véletlen, hogy pont ezen a napon jött el egy ilyen emlékekkel teli helyre, és - ahogy Garsin is felismerheti - több okkal vannak itt.
A varázslat unortodox használata részben bizony öncélú. Egy harc során hasznos lépés kipróbálása, a varázslat - és az afölötti megnövekedett kontroll - gyakorlása, és valamennyire a helyzet élvezete is közrejátszik. Bizonyíték ez, hogy a mágiával harctéren hasznosítható készségekre tett szert, melyek meglehet, hogy akár jobb karjának hiányáért is kompenzálhatnak, hiszen egy ilyesféle meglepetés egy jól célzott buzogánylendítéssel kombinálva a másik fél számára halálos lehet... ahogy azt Garsin demonstrálja is.
Lassan reagál, nem fogja fel időben, hogy mi történt, és bizony jócskán kibillen az egyensúlyából. Egyfajta demonstráció is ez, hogy miért fontos a stabil lábtartás, hiszen ha valakinek nincs mindkét lába stabilan a talajon, akkor drasztikusan nehezebbé válik a támadások elleni védekezés is, legyen az akár kitérés, akár hárítás.
Nem használja viszont ki az előnyét, hanem inkább egy apró, büszke mosollyal várja ki, amíg Garsin visszahelyezkedik védekezőállásba. Biccent, az odafigyelés a helyes tartás visszanyerésére egy ilyen helyzetben bizony fontos.*
-Ez egy olyan dolog, ami ellen valószínűleg nem kell tudnod védekezni... ám egy remek, és talán kevésbé fenyegető mód a kitérések gyakorlására, és az egyensúlyérzéked fejlesztésére is. Eleinte vagy csak fegyverrel, vagy csak mágiával fogok támadni, aztán később bonyolítok majd a dolgon.
*Egyszerű közlés, mely egyben egy kis szünetet is hagy mindkettőjüknek, hogy újra készenlétbe helyezkedjenek.
Ezúttal nem pararolja az időt azzal, hogy megkérdezi Garsint, hogy készen áll-e, hanem egyszerűen egy gyors lépéssel megközelíti a lányt, megindítva egy egyszerű vágást annak jobb térde felé. A mozdulat nem áll meg itt, ám a sikerétől függően máshogy folytatja.*
*Ugyan a mai este eredeti célja az volt, hogy Garsint képezzék ki, egyértelmű, hogy több funkciója is van a dolognak. Sok dolog történt ma... visszakapta a bal térdét, és ízesítőt kapott a földmágiából. Nem véletlen, hogy pont ezen a napon jött el egy ilyen emlékekkel teli helyre, és - ahogy Garsin is felismerheti - több okkal vannak itt.
A varázslat unortodox használata részben bizony öncélú. Egy harc során hasznos lépés kipróbálása, a varázslat - és az afölötti megnövekedett kontroll - gyakorlása, és valamennyire a helyzet élvezete is közrejátszik. Bizonyíték ez, hogy a mágiával harctéren hasznosítható készségekre tett szert, melyek meglehet, hogy akár jobb karjának hiányáért is kompenzálhatnak, hiszen egy ilyesféle meglepetés egy jól célzott buzogánylendítéssel kombinálva a másik fél számára halálos lehet... ahogy azt Garsin demonstrálja is.
Lassan reagál, nem fogja fel időben, hogy mi történt, és bizony jócskán kibillen az egyensúlyából. Egyfajta demonstráció is ez, hogy miért fontos a stabil lábtartás, hiszen ha valakinek nincs mindkét lába stabilan a talajon, akkor drasztikusan nehezebbé válik a támadások elleni védekezés is, legyen az akár kitérés, akár hárítás.
Nem használja viszont ki az előnyét, hanem inkább egy apró, büszke mosollyal várja ki, amíg Garsin visszahelyezkedik védekezőállásba. Biccent, az odafigyelés a helyes tartás visszanyerésére egy ilyen helyzetben bizony fontos.*
-Ez egy olyan dolog, ami ellen valószínűleg nem kell tudnod védekezni... ám egy remek, és talán kevésbé fenyegető mód a kitérések gyakorlására, és az egyensúlyérzéked fejlesztésére is. Eleinte vagy csak fegyverrel, vagy csak mágiával fogok támadni, aztán később bonyolítok majd a dolgon.
*Egyszerű közlés, mely egyben egy kis szünetet is hagy mindkettőjüknek, hogy újra készenlétbe helyezkedjenek.
Ezúttal nem pararolja az időt azzal, hogy megkérdezi Garsint, hogy készen áll-e, hanem egyszerűen egy gyors lépéssel megközelíti a lányt, megindítva egy egyszerű vágást annak jobb térde felé. A mozdulat nem áll meg itt, ám a sikerétől függően máshogy folytatja.*
5977. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-06-12 21:43:10
Üzenet elküldve: 2022-06-12 21:43:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Rendhagyó gyakorlat//
*Készül a támadásra, ami érkezik is, méghozzá egy egyszerű szúrás formájában. Ám rögtön észleli a visszakozást is, úgyhogy számít az elterelésre, s hogy a mozdulat menet közben lesz módosítva, így még kivárja a megfelelő pillanatot, vagy inkább annak tört részét.
Csakhogy a penge irányváltása helyett a talaj kezd mozogni a lába alatt, ami természetesen meglepi, hiszen nem tudja mire vélni és nem is számít rá, meg el is tart egy szívdobbanásig, mire felfogja.
Gyorsaságát azonban ügyessége pótolja... Ahogy talpát földobja a hirtelen kiemelkedő földtorony, megtántorodik és hátradől, de egy kis fél lábon táncolás után sikerül talpon maradnia, pontosabban a másik lábát is visszahelyeznie az egyelőre biztosan álló talajra.
Ezt követően rögtön fölveszi ismét a szabályos védekezőállást, de az egyértelmű, ha ez egy valódi harcban történt volna, akkor nagy hátrányba került volna, s bőven lett volna alkalom rá, hogy levágják.
Zavaradottsága is észlelhető, bár arra pillanatok alatt rájön, hogy a föld ág egyik varázslatát tapasztalhatta meg, így ijedezni nem ijedezik tovább, s nem gondolja, hogy veszélyben volnának.*
- Ez... - *Bukik ki belőle, de aztán nem talál szavakat. Lenyűgöző, hasznos, eszméletlen? Ezek elegyét gondolja, s ezt látható tekintetén. Meg az is, hogy teljesen azért nem meri átengedni magát a csodálkozásnak, s továbbra is készenlétben áll, bár ahogy a tekintetét kapkodja a férfi és a földtorony között, sejthető, hogy valahol számít egy kis szünetre, viszont felkészületlen sem akar lenni, ha mégsem kerülne sor ilyesmire, hanem egyből jönne a következő támadás. Az mondjuk más kérdés, hogy mágiával szemben elég védtelennek véli magát, azért most már igyekszik figyelni a talpa alatti rezdüléseket is.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.06.12 21:45:44
*Készül a támadásra, ami érkezik is, méghozzá egy egyszerű szúrás formájában. Ám rögtön észleli a visszakozást is, úgyhogy számít az elterelésre, s hogy a mozdulat menet közben lesz módosítva, így még kivárja a megfelelő pillanatot, vagy inkább annak tört részét.
Csakhogy a penge irányváltása helyett a talaj kezd mozogni a lába alatt, ami természetesen meglepi, hiszen nem tudja mire vélni és nem is számít rá, meg el is tart egy szívdobbanásig, mire felfogja.
Gyorsaságát azonban ügyessége pótolja... Ahogy talpát földobja a hirtelen kiemelkedő földtorony, megtántorodik és hátradől, de egy kis fél lábon táncolás után sikerül talpon maradnia, pontosabban a másik lábát is visszahelyeznie az egyelőre biztosan álló talajra.
Ezt követően rögtön fölveszi ismét a szabályos védekezőállást, de az egyértelmű, ha ez egy valódi harcban történt volna, akkor nagy hátrányba került volna, s bőven lett volna alkalom rá, hogy levágják.
Zavaradottsága is észlelhető, bár arra pillanatok alatt rájön, hogy a föld ág egyik varázslatát tapasztalhatta meg, így ijedezni nem ijedezik tovább, s nem gondolja, hogy veszélyben volnának.*
- Ez... - *Bukik ki belőle, de aztán nem talál szavakat. Lenyűgöző, hasznos, eszméletlen? Ezek elegyét gondolja, s ezt látható tekintetén. Meg az is, hogy teljesen azért nem meri átengedni magát a csodálkozásnak, s továbbra is készenlétben áll, bár ahogy a tekintetét kapkodja a férfi és a földtorony között, sejthető, hogy valahol számít egy kis szünetre, viszont felkészületlen sem akar lenni, ha mégsem kerülne sor ilyesmire, hanem egyből jönne a következő támadás. Az mondjuk más kérdés, hogy mágiával szemben elég védtelennek véli magát, azért most már igyekszik figyelni a talpa alatti rezdüléseket is.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.06.12 21:45:44
5976. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-06-12 21:01:20
Üzenet elküldve: 2022-06-12 21:01:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Rendhagyó gyakorlat//
*Egy gyors pillantással nyugtázza, hogy Garsin számára kell is a gyakorlás. Magában meg is erősíti, hogy tanítványa esélyesen nem gyakorlatozott rendszeresen a mágustoronyba indított útja során... és bizony még a leginkább alap mozdulatokhoz is nagyon fontos a folyamatos ismétlés egy olyan vén veteránnak is, mint ő, a lányhoz hasonló újoncnak meg végképp.
Nem rója meg a lányt a bámészkodásért... számított is rá. A Sziklák Tánca sok célt szolgál, a stabil tartás gyakorlásától a hovatartozás érzésének segítésén keresztül a hagyományok fenntartásáig. Ám egy jelentős funkciója mindezek mellett a látványosság és feltűnéskeltés. Nem mindennapi látvány, ahogy egy katonai parádén egy egész osztagnyi fekete páncélú harcos egyként hajtják végre ugyanazokat a mozdulatokat, egyszerre dobbantva a lábaikkal, és egy lassú megállíthatatlanság érzetét keltve...
Így hát Garsin megengedhet magának egy kevés bámészkodást, míg mestere eljárja megfontolt táncát, mely egy olyan hagyományt őriz meg, melynek már jó ideje nem része. És valóban, habár a táncot magát nem járta el, sokat gyakorlatozott ezen a helyen, és precíz mozdulatai remek kombinációt alkotnak térbeli memóriájával.
Végül Garsin zavarával mit sem törődve hozzálát az újabb, ezúttal már közös gyakorlat előkészítéséhez. Számít rá, elvárja, hogy amaz igyekezzen kordában tartani a lemerevedést, és meg is könnyíti a lány dolgát, hiszen előre megmondja, hova fog támadni, valamint a lábat érő ütés talán kevésbé bír megfélemlítő hatással, mint egy az ember fölé tornyosulú fegyver, mely épp lesújtani készül.*
-Akkor kezdhetjük.
*Egy lélegzetvételnyi kihagyás, majd előretör, és bal talpa nagy erővel csapódik a földbe. Kardja lendül, szúrni készül, ám még félúton elkezd visszatérni kiindulópontjához... Az igazi támadást a láb végzi el, vagy legalábbis próbálja, ahogy Gaerralos a mágusnőtől tanultakat kreatívabb módon próbálja alkalmazni.
Ha a varázslat sikerül, úgy a szándéka az, hogy kizárólag Garsin elülső talpa alatt egy lábnyit megemelkedjen a talaj. Ha az nem lép el, és a varázslat úgy sül el, ahogy akarja, akkor ezzel könnyedén kibillentheti tanítványát az egyensúlyából, ám a sikertelenség esetén is megvan a terve.*
A varázsló dobbant egyet lábával, melynek hatására az általa kijelölt helyen egy két méter széles és magas, vékony fal keletkezik, ami az ottani talajból épül föl. A fal maradandó, de nem tartja össze mágikus erő.
*Egy gyors pillantással nyugtázza, hogy Garsin számára kell is a gyakorlás. Magában meg is erősíti, hogy tanítványa esélyesen nem gyakorlatozott rendszeresen a mágustoronyba indított útja során... és bizony még a leginkább alap mozdulatokhoz is nagyon fontos a folyamatos ismétlés egy olyan vén veteránnak is, mint ő, a lányhoz hasonló újoncnak meg végképp.
Nem rója meg a lányt a bámészkodásért... számított is rá. A Sziklák Tánca sok célt szolgál, a stabil tartás gyakorlásától a hovatartozás érzésének segítésén keresztül a hagyományok fenntartásáig. Ám egy jelentős funkciója mindezek mellett a látványosság és feltűnéskeltés. Nem mindennapi látvány, ahogy egy katonai parádén egy egész osztagnyi fekete páncélú harcos egyként hajtják végre ugyanazokat a mozdulatokat, egyszerre dobbantva a lábaikkal, és egy lassú megállíthatatlanság érzetét keltve...
Így hát Garsin megengedhet magának egy kevés bámészkodást, míg mestere eljárja megfontolt táncát, mely egy olyan hagyományt őriz meg, melynek már jó ideje nem része. És valóban, habár a táncot magát nem járta el, sokat gyakorlatozott ezen a helyen, és precíz mozdulatai remek kombinációt alkotnak térbeli memóriájával.
Végül Garsin zavarával mit sem törődve hozzálát az újabb, ezúttal már közös gyakorlat előkészítéséhez. Számít rá, elvárja, hogy amaz igyekezzen kordában tartani a lemerevedést, és meg is könnyíti a lány dolgát, hiszen előre megmondja, hova fog támadni, valamint a lábat érő ütés talán kevésbé bír megfélemlítő hatással, mint egy az ember fölé tornyosulú fegyver, mely épp lesújtani készül.*
-Akkor kezdhetjük.
*Egy lélegzetvételnyi kihagyás, majd előretör, és bal talpa nagy erővel csapódik a földbe. Kardja lendül, szúrni készül, ám még félúton elkezd visszatérni kiindulópontjához... Az igazi támadást a láb végzi el, vagy legalábbis próbálja, ahogy Gaerralos a mágusnőtől tanultakat kreatívabb módon próbálja alkalmazni.
Ha a varázslat sikerül, úgy a szándéka az, hogy kizárólag Garsin elülső talpa alatt egy lábnyit megemelkedjen a talaj. Ha az nem lép el, és a varázslat úgy sül el, ahogy akarja, akkor ezzel könnyedén kibillentheti tanítványát az egyensúlyából, ám a sikertelenség esetén is megvan a terve.*
A varázsló dobbant egyet lábával, melynek hatására az általa kijelölt helyen egy két méter széles és magas, vékony fal keletkezik, ami az ottani talajból épül föl. A fal maradandó, de nem tartja össze mágikus erő.
5975. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-06-12 19:18:26
Üzenet elküldve: 2022-06-12 19:18:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A szív sötétje//
*Learon óvatosan füttyent egyet, mikor kiderül, hogy egy igazi hangszerkészítő család leszármazottjával áll szemben. Régen utazott már ilyesfajta emberekkel, de valahogy sosem tudott velük összeismerkedni. Azonkívül, hogy zenéltek és előadásokat tartottak, inkább elvonultak egymás között és csak szűk körben társalogtak egymással.*
-Egyre inkább tisztelem ezt az embert! Olyan szavak ezek, amiket én is gyakran mondok. *Neveti el magát, hiszen a mágusokkal is így van ez. Már amelyik hosszú életet él meg és nem a kezdetek kezdetén hal meg nagy magabiztossága miatt.*
-Nagy becsülője vagyok a kétkezi szakembereknek. *Teszi csak úgy hozzá mellékesen a pásztor. Előbbi félbeszakadt nevetése most kétszer olyan hangosan csendül fel a szavak hallatán, amikben felmagasztalja őt a lányka. Tudja ő, hogy szólnak róla dalok de, hogy rögtön kettőt is tud a lány! Kissé költői túlzásnak tartja és ezért akármennyire is ég a vágytól, hogy hallhassa legalább az egyiket, megőrizve hidegvérét, nagy mosollyal az arcán bólint.*
-Köszönöm a kedves szavakat Soneretek legifjabbika, Fynlisse! *Még egyszer kimondja a nevét, hiszen a tündér nagyon is érdemesnek tűnik arra, hogy megjegyezze azt. Mostanában annyira nem megy ez neki, de nagyon igyekszik a fontosabb alakokat nem elfelejteni. Aztán a hangszert adja át kezébe.*
-Nagyon értékelem, de szeretném, ha olyan maradna, mint amikor megkaptam. Számomra fontos ajándék, nem szeretném, ha bármi is változna rajta. *Pillant láthatóan ellágyult tekintettel a kis hangszerre, amit még Norenn akkor adott neki, amikor befogadta őket, lassan két éve már.*
//A szív sötétje//
*Learon óvatosan füttyent egyet, mikor kiderül, hogy egy igazi hangszerkészítő család leszármazottjával áll szemben. Régen utazott már ilyesfajta emberekkel, de valahogy sosem tudott velük összeismerkedni. Azonkívül, hogy zenéltek és előadásokat tartottak, inkább elvonultak egymás között és csak szűk körben társalogtak egymással.*
-Egyre inkább tisztelem ezt az embert! Olyan szavak ezek, amiket én is gyakran mondok. *Neveti el magát, hiszen a mágusokkal is így van ez. Már amelyik hosszú életet él meg és nem a kezdetek kezdetén hal meg nagy magabiztossága miatt.*
-Nagy becsülője vagyok a kétkezi szakembereknek. *Teszi csak úgy hozzá mellékesen a pásztor. Előbbi félbeszakadt nevetése most kétszer olyan hangosan csendül fel a szavak hallatán, amikben felmagasztalja őt a lányka. Tudja ő, hogy szólnak róla dalok de, hogy rögtön kettőt is tud a lány! Kissé költői túlzásnak tartja és ezért akármennyire is ég a vágytól, hogy hallhassa legalább az egyiket, megőrizve hidegvérét, nagy mosollyal az arcán bólint.*
-Köszönöm a kedves szavakat Soneretek legifjabbika, Fynlisse! *Még egyszer kimondja a nevét, hiszen a tündér nagyon is érdemesnek tűnik arra, hogy megjegyezze azt. Mostanában annyira nem megy ez neki, de nagyon igyekszik a fontosabb alakokat nem elfelejteni. Aztán a hangszert adja át kezébe.*
-Nagyon értékelem, de szeretném, ha olyan maradna, mint amikor megkaptam. Számomra fontos ajándék, nem szeretném, ha bármi is változna rajta. *Pillant láthatóan ellágyult tekintettel a kis hangszerre, amit még Norenn akkor adott neki, amikor befogadta őket, lassan két éve már.*
5974. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-06-12 15:20:17
Üzenet elküldve: 2022-06-12 15:20:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Rendhagyó gyakorlat//
*Jól jön az ismétlés, a pár napos kihagyást is megérzi, fölfedez hibákat, amikről korábban azt hitte, már rutinnal kiküszöbölésre kerültek. Ám nem is kell újrakezdenie az egészet, a gyakorlás során kerül vissza minden a helyére, a teste emlékei felfrissülnek, s a következő mozdulatok már pontosabbak, a saját mércéjével mérve legalábbis.
Elmerül a feladatban, mestere ténykedését csak felületesen észleli. Mikor azonban a férfi visszasétál a sziklához, valamivel több figyelmet szentel neki, mert elsőre úgy gondolja, hogy végzett, s akkor talán ő is új utasítást kap tőle. Ehelyett azonban Gaerralos egy új gyakorlatba kezd. Ezt látván ő is visszatér a saját feladatához, de a tekintete oda-odatéved a veteránra, míg végül már ott is marad, s noha fenntart egy folyamatos támadóállást, hogy a lábait addig is erősítse, a gyakorlatot félbehagyja, hogy figyelhesse mesterét. A mozdulatok ismerősek, mégis újszerűek, s Garsint egészen lenyűgözi, hogy milyen szintre fejleszthetőek ezek a lépések. Kicsit úgy látja, mintha a férfi táncolna a naplementében. S mikor észreveszi, hogy a szemei is csukva vannak, megint csak arra kell gondolnia, hogy mestere már megannyi alkalommal járhatta el itt ezt a "táncot", vagy pedig annyira jól ismeri ezt a helyet, hogy már a fejében látja minden részletét... Mindkét eshetőség elismerésre méltó.
Bámészkodását aztán az szakítja félbe, hogy Gaerralos végez, s ahogy kinyitja a szemeit és kifújja a levegőt, rögtön őt szólítja meg, megtörve a hosszasabb csöndet.
Ellazul és visszatér alapállásba. Zavarba jön, mert rajtakapottnak érzi magát, amiért félbehagyta a feladatát. Szidás azonban nem érkezik, csak újabb utasítás. Igyekszik is gyorsan magához térni mind a zavarból, mind a korábbi bámész ámulatból és visszatérni a teljes jelenlétbe.
Míg fölveszi a kívánt testhelyzetet, hallgatja a leckét. A feladatot hallva keveredik egy kis rossz érzés a gyomrába, de a dermedés még elviselhető és leküzdhető. Tudja, hogy hova fog érkezni a támadás, talán ez segít.
Azért lehet látni rajta, hogy máris nyomás alatt van, de ez akár még jó is lehet, ha sikerül irányítania és nem szétesik alatta, hanem megélénkül.*
- Nincs. - *Feleli egyszerűen. Bár most csak kitérnie kell, a kardját nem teszi el, hogy szokja a terhet, viszont nincs is szándékában használni. Tartja a védekező állást és figyeli Gaerralost meg a fegyverét, készülve a támadására és a gyors kitérésre.*
*Jól jön az ismétlés, a pár napos kihagyást is megérzi, fölfedez hibákat, amikről korábban azt hitte, már rutinnal kiküszöbölésre kerültek. Ám nem is kell újrakezdenie az egészet, a gyakorlás során kerül vissza minden a helyére, a teste emlékei felfrissülnek, s a következő mozdulatok már pontosabbak, a saját mércéjével mérve legalábbis.
Elmerül a feladatban, mestere ténykedését csak felületesen észleli. Mikor azonban a férfi visszasétál a sziklához, valamivel több figyelmet szentel neki, mert elsőre úgy gondolja, hogy végzett, s akkor talán ő is új utasítást kap tőle. Ehelyett azonban Gaerralos egy új gyakorlatba kezd. Ezt látván ő is visszatér a saját feladatához, de a tekintete oda-odatéved a veteránra, míg végül már ott is marad, s noha fenntart egy folyamatos támadóállást, hogy a lábait addig is erősítse, a gyakorlatot félbehagyja, hogy figyelhesse mesterét. A mozdulatok ismerősek, mégis újszerűek, s Garsint egészen lenyűgözi, hogy milyen szintre fejleszthetőek ezek a lépések. Kicsit úgy látja, mintha a férfi táncolna a naplementében. S mikor észreveszi, hogy a szemei is csukva vannak, megint csak arra kell gondolnia, hogy mestere már megannyi alkalommal járhatta el itt ezt a "táncot", vagy pedig annyira jól ismeri ezt a helyet, hogy már a fejében látja minden részletét... Mindkét eshetőség elismerésre méltó.
Bámészkodását aztán az szakítja félbe, hogy Gaerralos végez, s ahogy kinyitja a szemeit és kifújja a levegőt, rögtön őt szólítja meg, megtörve a hosszasabb csöndet.
Ellazul és visszatér alapállásba. Zavarba jön, mert rajtakapottnak érzi magát, amiért félbehagyta a feladatát. Szidás azonban nem érkezik, csak újabb utasítás. Igyekszik is gyorsan magához térni mind a zavarból, mind a korábbi bámész ámulatból és visszatérni a teljes jelenlétbe.
Míg fölveszi a kívánt testhelyzetet, hallgatja a leckét. A feladatot hallva keveredik egy kis rossz érzés a gyomrába, de a dermedés még elviselhető és leküzdhető. Tudja, hogy hova fog érkezni a támadás, talán ez segít.
Azért lehet látni rajta, hogy máris nyomás alatt van, de ez akár még jó is lehet, ha sikerül irányítania és nem szétesik alatta, hanem megélénkül.*
- Nincs. - *Feleli egyszerűen. Bár most csak kitérnie kell, a kardját nem teszi el, hogy szokja a terhet, viszont nincs is szándékában használni. Tartja a védekező állást és figyeli Gaerralost meg a fegyverét, készülve a támadására és a gyors kitérésre.*
5973. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-06-12 13:44:38
Üzenet elküldve: 2022-06-12 13:44:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Rendhagyó gyakorlat//
*Tanítványa tiszteletben tartja az emlékeit. Nem kérdezősködik, nem rohangál fel-alá a domb körül, és nem adja türelmetlenség jeleit. Gaerralos így nyugodtan elmélyedhet kissé a múltjában, habár állapotára a révület meglehetősen erős szó lenne. Nem csak az emlékekről van szó... a hely maga is jelent neki dolgokat. Búvóhely, nyugalom, biztonság, fejlődés...
Garsin, mielőtt lepakolna, egy rövid ideig még figyeli mesterét. Megfigyelheti, ahogy az őrmester maga mellett a földbe szúrja botját, majd nekikezd pár rutin bemelegítő feladatba... Nyújtások, pár alap lépésgyakorlat, és látni, hogy mintha igyekezne a térdeire fókuszálni a bemelegítés közben. Eleinte praktikus, pragmatikus edzés, mellyel egyértelműen a gyakorlatra akar felkészülni...
A lány nyugodtan megvizsgálhatja a fa gyökerei között hagyott tárgyakat, ám válaszra nehezen lel. Csak ha szorosabban megvizsgálja a kabátot, akkor vehet észre rajta egy alig kivehető, mára már elfakult címert, ám aligha lehetnek meg a megfelelő ismeretei ahhoz, hogy felismerje, melyik egykori nemesi ház szimbóluma lehet az.
Egy bizonyos ponton a bemelegítés közben Gaerralos megáll, némán visszasétálva a szikla és a bot mellé, majd megfordul a domb másik vége felé, becsukva a szemét, majd mélyen belélegezve, miközben balját háta mögé helyezi, és egy mély, stabilnak kinéző lábtartást vesz fel, egyenes háttal és előreszegezett fejjel.
Pár másodperc... Kilégzés, belégzés, majd megkezdődik az új, különös gyakorlat. Az egyéni lépések avatatlan szem számára alig térnek el azoktól, melyeket minden újonc megtanul. Garsin viszont eleget gyakorolta már az alaplépéseket, hogy észrevegye a különbségeket.
Minden lépésnek szokatlan súlya, különös lendülete van. A precizitás az összes mozdulatban felfedezhető... a láb felemelése, a lábfej elfordítása, és a lépések földet érésekor felhangzó kemény dobbanás mind egyfajta megrendíthetetlenséget közvetítenek. Lassan, szabályos ütemben érkeznek egymás után a tartásváltások, kitörések, kitérések, és mindeközben a felső test szinte teljesen mozdulatlan marad, Gaerralos szemei pedig továbbra is csukva vannak.
Testének orientációja a gyakorlat közben nem változik, mindig ugyanabba az irányba néz, habár lábai eközben körbehordozzák a szikla, a bot és a tábortűz körül. Szinte hallja, ahogy talpának minden dobbanását egy osztagnyi másik kíséri, a lemenő nap fényében vele együtt járva a Sziklák Táncát...
Végül ugyanott áll meg, ahol elkezdte a mozdulatsort, utolsó lépésével nagyot dobbantva a földön. Továbbra is szabályos mozdulatokkal visszahelyezkedik alapállásba, majd kinyitja szemét, és kiereszti az utolsó pár lépés során bent tartott levegőt.*
-Azt hiszem, bemelegítésnek ennyi elég is volt.
*Szólal meg kis szünet után, ismét Garsin felé fordulva, akinek még ha kicsit meg is állt bámészkodni, lehetett elég ideje a saját gyakorlataira.*
-Helyezkedj védekező állásba. Kitéréseket fogunk gyakorolni.
*Egyszerű kijelentés, mely már aközben hangzik el, hogy a fa felé indul, hogy magához vegyen egy egykezes gyakorlókardot.*
-A kitérés a legegyszerűbb védekezési forma. A támadások túlnyomó része pontos szögből, pontos célpontra indul. Már a legapróbb elmozdulás is változtathat ezen, és még félsiker esetén is felületi sérüléssé változtathat egy csapást, ami egyébként átvágta volna egy ütőeredet.
*Oktat, ahogy kezébe véve a kardot visszaindul Garsinhoz.*
-Minden végtag önmagáért felel. Ha a lábadat támadják, akkor gyorsabb és egyszerűbb félrelépni, mint a fegyveredet a támadás útjába helyezni. Ha a karodat támadják, legtöbbször vagy elhúzod, vagy hárítasz. Ám szinte mindig van egy lépés, amivel egy csapás útján kívül tudod helyezni magad. A gyakorlott fegyverforgatók azt is megtanulják, hogyan kell ezeket a lépéseket precizitással végezni, pont elég távolra kitérni, hogy ne sérüljenek meg, de elég közel maradni a visszatámadáshoz.
*Visszaérve Garsinnal szemben megáll, és végigméri a tartását.*
-Az viszont már pár hónapos képzéssel is elvárható, hogy úgy tudjon valaki kitérni, hogy nem veszti el az egyensúlyát közben. Így hát ez lesz most a dolgod. Csak és kizárólag a lábaidat fogom támadni. Ne szenvedj találatot, és ne veszítsd el az egyensúlyodat.
*Ha meg van elégedve tanítványa tartásával, akkor ő maga egy mély harcállásba helyezkedik, kardját Garsin felé emelve, tőle pár lépés távolságra.*
-Van kérdés?
*Tanítványa tiszteletben tartja az emlékeit. Nem kérdezősködik, nem rohangál fel-alá a domb körül, és nem adja türelmetlenség jeleit. Gaerralos így nyugodtan elmélyedhet kissé a múltjában, habár állapotára a révület meglehetősen erős szó lenne. Nem csak az emlékekről van szó... a hely maga is jelent neki dolgokat. Búvóhely, nyugalom, biztonság, fejlődés...
Garsin, mielőtt lepakolna, egy rövid ideig még figyeli mesterét. Megfigyelheti, ahogy az őrmester maga mellett a földbe szúrja botját, majd nekikezd pár rutin bemelegítő feladatba... Nyújtások, pár alap lépésgyakorlat, és látni, hogy mintha igyekezne a térdeire fókuszálni a bemelegítés közben. Eleinte praktikus, pragmatikus edzés, mellyel egyértelműen a gyakorlatra akar felkészülni...
A lány nyugodtan megvizsgálhatja a fa gyökerei között hagyott tárgyakat, ám válaszra nehezen lel. Csak ha szorosabban megvizsgálja a kabátot, akkor vehet észre rajta egy alig kivehető, mára már elfakult címert, ám aligha lehetnek meg a megfelelő ismeretei ahhoz, hogy felismerje, melyik egykori nemesi ház szimbóluma lehet az.
Egy bizonyos ponton a bemelegítés közben Gaerralos megáll, némán visszasétálva a szikla és a bot mellé, majd megfordul a domb másik vége felé, becsukva a szemét, majd mélyen belélegezve, miközben balját háta mögé helyezi, és egy mély, stabilnak kinéző lábtartást vesz fel, egyenes háttal és előreszegezett fejjel.
Pár másodperc... Kilégzés, belégzés, majd megkezdődik az új, különös gyakorlat. Az egyéni lépések avatatlan szem számára alig térnek el azoktól, melyeket minden újonc megtanul. Garsin viszont eleget gyakorolta már az alaplépéseket, hogy észrevegye a különbségeket.
Minden lépésnek szokatlan súlya, különös lendülete van. A precizitás az összes mozdulatban felfedezhető... a láb felemelése, a lábfej elfordítása, és a lépések földet érésekor felhangzó kemény dobbanás mind egyfajta megrendíthetetlenséget közvetítenek. Lassan, szabályos ütemben érkeznek egymás után a tartásváltások, kitörések, kitérések, és mindeközben a felső test szinte teljesen mozdulatlan marad, Gaerralos szemei pedig továbbra is csukva vannak.
Testének orientációja a gyakorlat közben nem változik, mindig ugyanabba az irányba néz, habár lábai eközben körbehordozzák a szikla, a bot és a tábortűz körül. Szinte hallja, ahogy talpának minden dobbanását egy osztagnyi másik kíséri, a lemenő nap fényében vele együtt járva a Sziklák Táncát...
Végül ugyanott áll meg, ahol elkezdte a mozdulatsort, utolsó lépésével nagyot dobbantva a földön. Továbbra is szabályos mozdulatokkal visszahelyezkedik alapállásba, majd kinyitja szemét, és kiereszti az utolsó pár lépés során bent tartott levegőt.*
-Azt hiszem, bemelegítésnek ennyi elég is volt.
*Szólal meg kis szünet után, ismét Garsin felé fordulva, akinek még ha kicsit meg is állt bámészkodni, lehetett elég ideje a saját gyakorlataira.*
-Helyezkedj védekező állásba. Kitéréseket fogunk gyakorolni.
*Egyszerű kijelentés, mely már aközben hangzik el, hogy a fa felé indul, hogy magához vegyen egy egykezes gyakorlókardot.*
-A kitérés a legegyszerűbb védekezési forma. A támadások túlnyomó része pontos szögből, pontos célpontra indul. Már a legapróbb elmozdulás is változtathat ezen, és még félsiker esetén is felületi sérüléssé változtathat egy csapást, ami egyébként átvágta volna egy ütőeredet.
*Oktat, ahogy kezébe véve a kardot visszaindul Garsinhoz.*
-Minden végtag önmagáért felel. Ha a lábadat támadják, akkor gyorsabb és egyszerűbb félrelépni, mint a fegyveredet a támadás útjába helyezni. Ha a karodat támadják, legtöbbször vagy elhúzod, vagy hárítasz. Ám szinte mindig van egy lépés, amivel egy csapás útján kívül tudod helyezni magad. A gyakorlott fegyverforgatók azt is megtanulják, hogyan kell ezeket a lépéseket precizitással végezni, pont elég távolra kitérni, hogy ne sérüljenek meg, de elég közel maradni a visszatámadáshoz.
*Visszaérve Garsinnal szemben megáll, és végigméri a tartását.*
-Az viszont már pár hónapos képzéssel is elvárható, hogy úgy tudjon valaki kitérni, hogy nem veszti el az egyensúlyát közben. Így hát ez lesz most a dolgod. Csak és kizárólag a lábaidat fogom támadni. Ne szenvedj találatot, és ne veszítsd el az egyensúlyodat.
*Ha meg van elégedve tanítványa tartásával, akkor ő maga egy mély harcállásba helyezkedik, kardját Garsin felé emelve, tőle pár lépés távolságra.*
-Van kérdés?
5972. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-06-12 10:05:44
Üzenet elküldve: 2022-06-12 10:05:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 435
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 435
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*A további kérdések kérdezésére kérő kérésre Ukrom csak megadóan morog. Már így is (majdnem) nyílt lapokkal játszik, így bár Nawanthiri kíváncsisága számára most több mint kellemetlen, rossz-szándékú természete nemlétezése miatt inkább most tudják akkor le a fontosabb kérdéseket, minthogy később, sokkal rosszabb pillanatokban újra legyen ez a téma véve. Így hát nem tart sokáig válaszolnia:*
- Egy nemespárnak adtak el, akik kúriájában végeztem nehézmunkát. Sokáig. Nem sok történt. *Hogy ebből mégis mennyi az igaz, azt barátja megérzéseire hagyja.* - És harcolni? *Látszik rajta, hogy még maga is a fejét töri egy tiszta válaszon. Be kell vallja, még nem nagyon tekintett pont ezekre a részletekre vissza, így elő kell ezt kaparnia agya mélyéből. Bizonytalanabb hangszínben szólal meg:* - Magam kezdtem el. Kenyeret kellett valahogy keresnem, így fogtam egy kardot. Aztán egy nagyobbat. Erős voltam, és annak néztem ki, így zsoldosnak álltam. Onnan már csak a tapasztalat segített. Amíg Alm'zarban voltam, addig sokat kellett harcolnom. *És persze azt meg sem említi, hogy szabadidejében sem volt rest felemelni fegyverét egyszer-kétszer. Megint elhalkul. Kiürült elmével nyugtatja tekintetét a már egyre nehezebben látható víztesten, ugyanis kettőjük visszaemlékezései alatt nyomtalanul elkezdett besötétedni. Vagy sokáig beszéltek, vagy rosszul mérte ki az időt. Mindenesetre a maga részéről amire kíváncsi volt, megtudta. Bár az összes ember közül kettejüket kéne ez zavarni a legkevésbé.*
- Nawanthirishardipandra. *Szólal meg végül.* - Köszönöm, hogy meséltél. *Lassan feláll, a sok üléstől el lettek lábai zsibbadva. El kéne indulniuk, ha másnapra időben és rossz hangulat nélkül akarnak beérni.*
*A további kérdések kérdezésére kérő kérésre Ukrom csak megadóan morog. Már így is (majdnem) nyílt lapokkal játszik, így bár Nawanthiri kíváncsisága számára most több mint kellemetlen, rossz-szándékú természete nemlétezése miatt inkább most tudják akkor le a fontosabb kérdéseket, minthogy később, sokkal rosszabb pillanatokban újra legyen ez a téma véve. Így hát nem tart sokáig válaszolnia:*
- Egy nemespárnak adtak el, akik kúriájában végeztem nehézmunkát. Sokáig. Nem sok történt. *Hogy ebből mégis mennyi az igaz, azt barátja megérzéseire hagyja.* - És harcolni? *Látszik rajta, hogy még maga is a fejét töri egy tiszta válaszon. Be kell vallja, még nem nagyon tekintett pont ezekre a részletekre vissza, így elő kell ezt kaparnia agya mélyéből. Bizonytalanabb hangszínben szólal meg:* - Magam kezdtem el. Kenyeret kellett valahogy keresnem, így fogtam egy kardot. Aztán egy nagyobbat. Erős voltam, és annak néztem ki, így zsoldosnak álltam. Onnan már csak a tapasztalat segített. Amíg Alm'zarban voltam, addig sokat kellett harcolnom. *És persze azt meg sem említi, hogy szabadidejében sem volt rest felemelni fegyverét egyszer-kétszer. Megint elhalkul. Kiürült elmével nyugtatja tekintetét a már egyre nehezebben látható víztesten, ugyanis kettőjük visszaemlékezései alatt nyomtalanul elkezdett besötétedni. Vagy sokáig beszéltek, vagy rosszul mérte ki az időt. Mindenesetre a maga részéről amire kíváncsi volt, megtudta. Bár az összes ember közül kettejüket kéne ez zavarni a legkevésbé.*
- Nawanthirishardipandra. *Szólal meg végül.* - Köszönöm, hogy meséltél. *Lassan feláll, a sok üléstől el lettek lábai zsibbadva. El kéne indulniuk, ha másnapra időben és rossz hangulat nélkül akarnak beérni.*
5971. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-06-10 14:31:55
Üzenet elküldve: 2022-06-10 14:31:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Rendhagyó gyakorlat//
*Az egész hangulat megváltozik, s Garsinban egyre erősödik az az érzés, hogy most valami különlegeset van alkalma megfigyelni. Olyasmit, amit nem kellene megzavarnia, pusztán csöndben kísérnie és értékelnie, hogy a részese lehet.
Nem is kérdez hát többet, pedig a válasz nem volt igazán válasz, de azt megértette, hogy valóban szoros emlékek fűzhetik ide mesterét, amikbe most vélhetően visszasétál gondolatban, míg ők pedig a dombra másznak, ami mindezeknek helyszínt adott.
Garsin élvezi a mozgást, a terepet, a szabadságot és a hangulatot is. Találgatja, mi minden történhetett itt mesterével, próbálja őt elképzelni ifjúként, gyermekként...
Aztán mikor felérnek a dombtetőre, az ad még egy lendületet a képzeletének.
Szívesen járná körbe és fedezné föl magának a helyet, de míg Gaerralos körülnéz, ő sem mozdul, marad kissé mögötte, teret engedve a férfinak, hogy zavartalanul fogadhassa be a látványt.
Az utasításra aztán értőn biccent, s számára ez sem töri meg a hangulatot, így a hallgatást is tartja. Feltételezi, hogy a bemelegítés gyakorlatias, s nem nosztalgikus célt szolgál, de azért ez utóbbiból is gondol oda egy keveset. Vajon hányszor végezhette el mestere ugyanezeket a mozdulatokat idefönt, még azokban az időkben?
Tekintetével követi őt egy-két pillanatig, aztán ő maga sem késlekedik. Céltudatos léptekkel a fához sétál, hogy a gyökereinél lepakoljon. Az ott felejtett holmik fölött elmereng egy keveset. A rozsdásodó gyakorlófegyver, a díszes kabát maradványai... Talán ezek is Gaerraloshoz tartoztak? Miért hagyhatta itt őket?
Kihúzza a maga gyakorlókardját és eltávolodik a fától, hogy teljesítse a kapott utasítást, átismételve mindazt, amit korábban megtanult. Ez az összpontosítás aztán javarészt ki is emeli abból a különös hangulatból, de egy része megmarad körülötte és inspirálja. Van abban valami lelkesítő, hogy ugyanazon a helyen gyakorolhat, ahol feltehetően egykor mestere is kezdte ezt az utat.*
*Az egész hangulat megváltozik, s Garsinban egyre erősödik az az érzés, hogy most valami különlegeset van alkalma megfigyelni. Olyasmit, amit nem kellene megzavarnia, pusztán csöndben kísérnie és értékelnie, hogy a részese lehet.
Nem is kérdez hát többet, pedig a válasz nem volt igazán válasz, de azt megértette, hogy valóban szoros emlékek fűzhetik ide mesterét, amikbe most vélhetően visszasétál gondolatban, míg ők pedig a dombra másznak, ami mindezeknek helyszínt adott.
Garsin élvezi a mozgást, a terepet, a szabadságot és a hangulatot is. Találgatja, mi minden történhetett itt mesterével, próbálja őt elképzelni ifjúként, gyermekként...
Aztán mikor felérnek a dombtetőre, az ad még egy lendületet a képzeletének.
Szívesen járná körbe és fedezné föl magának a helyet, de míg Gaerralos körülnéz, ő sem mozdul, marad kissé mögötte, teret engedve a férfinak, hogy zavartalanul fogadhassa be a látványt.
Az utasításra aztán értőn biccent, s számára ez sem töri meg a hangulatot, így a hallgatást is tartja. Feltételezi, hogy a bemelegítés gyakorlatias, s nem nosztalgikus célt szolgál, de azért ez utóbbiból is gondol oda egy keveset. Vajon hányszor végezhette el mestere ugyanezeket a mozdulatokat idefönt, még azokban az időkben?
Tekintetével követi őt egy-két pillanatig, aztán ő maga sem késlekedik. Céltudatos léptekkel a fához sétál, hogy a gyökereinél lepakoljon. Az ott felejtett holmik fölött elmereng egy keveset. A rozsdásodó gyakorlófegyver, a díszes kabát maradványai... Talán ezek is Gaerraloshoz tartoztak? Miért hagyhatta itt őket?
Kihúzza a maga gyakorlókardját és eltávolodik a fától, hogy teljesítse a kapott utasítást, átismételve mindazt, amit korábban megtanult. Ez az összpontosítás aztán javarészt ki is emeli abból a különös hangulatból, de egy része megmarad körülötte és inspirálja. Van abban valami lelkesítő, hogy ugyanazon a helyen gyakorolhat, ahol feltehetően egykor mestere is kezdte ezt az utat.*
5970. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-06-10 13:17:12
Üzenet elküldve: 2022-06-10 13:17:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Ha hallaná a szürkebőrű gondolatait, Nawanthiri biztosan elérzékenyülne. Jó-jó, barátok, meg minden, de azért mégsem várhatja el valakitől, aki nem szerzetes, hogy ennyi időt-gondot fordítson rá. A maga részéről nem tart még ott, hogy vajákostól vagy mágustól kérjen tanácsot - ki tudja, értenek-e a lélek sötét mélyén lappangó démonokhoz - de idővel talán megérik benne az elhatározás.
Ukrom a saját múltjáról keveset beszél, de ezek a kurta válaszok is sokat megmagyaráznak. A vadul független természetét. Az őrök iránti ellenszenvet. A világgal szembeni bizalmatlanságot. Hogy miért segített egy idegen asszonynak felkutatni a rabszolgakereskedőket.*
~Milyen lehet fémből készült dobozokban felnőni?~
*A szerzetestől annyira távol áll ez a világ, hogy elképzelni sem tudja a mindennapjait, pedig élénk a fantáziája. Hogy lehet ezt bírni? Mivé lesz, akinek éveken, évtizedeken át kell így élnie? Hát az, aki a korbácsot fogja? Mert hát... ugyan az őröket nem sanyargatják, de az ilyen életbe nekik is bele kell rokkanniuk. Csak másként.*
- Kérdezhetek még? *kockáztatja meg, miután Ukrom végére ért a mondandójának. Megértené, ha az ork nem akarna többet megosztani a múltjáról: ezek fájdalmas emlékek, és a lány is kihagyott jó pár részletet a maga történetéből. Ha engedélyt kap, akkor két dologra lenne még kíváncsi:*
- Hogyan éltél, miután eladtak, de még nem szöktél meg? És kitől tanultál meg harcolni?
*Amennyire Nawanthiri tudja, rabszolgából sem csak egyféle van. Vannak, akiknek lehet pénze, meg vehetnek maguknak mindenfélét, csak a gazdájukat nem hagyhatják el. Idővel még akár a szabadságukat is megválthatják. Aztán van a másik véglet, amikor rabkoszt van, korbács, meg munka látástól-vakulásig. Aki elhullik, elhullik.
Olyan rabszolgáról azonban a szerzetes még nem hallott, akit megtanítottak volna kétkezes pallost forgatni - Ukrom pedig igencsak tapasztaltnak tűnik benne. Ilyen szintű tudást nem lehet kőtörés meg dohánykapálás közben felszedni, nem elég hozzá a sima gyakorlatozás sem. Ehhez éles küzdelmek kellenek, nem kevés, amit egytől-egyig túl kell élni valahogy.*
*Ha hallaná a szürkebőrű gondolatait, Nawanthiri biztosan elérzékenyülne. Jó-jó, barátok, meg minden, de azért mégsem várhatja el valakitől, aki nem szerzetes, hogy ennyi időt-gondot fordítson rá. A maga részéről nem tart még ott, hogy vajákostól vagy mágustól kérjen tanácsot - ki tudja, értenek-e a lélek sötét mélyén lappangó démonokhoz - de idővel talán megérik benne az elhatározás.
Ukrom a saját múltjáról keveset beszél, de ezek a kurta válaszok is sokat megmagyaráznak. A vadul független természetét. Az őrök iránti ellenszenvet. A világgal szembeni bizalmatlanságot. Hogy miért segített egy idegen asszonynak felkutatni a rabszolgakereskedőket.*
~Milyen lehet fémből készült dobozokban felnőni?~
*A szerzetestől annyira távol áll ez a világ, hogy elképzelni sem tudja a mindennapjait, pedig élénk a fantáziája. Hogy lehet ezt bírni? Mivé lesz, akinek éveken, évtizedeken át kell így élnie? Hát az, aki a korbácsot fogja? Mert hát... ugyan az őröket nem sanyargatják, de az ilyen életbe nekik is bele kell rokkanniuk. Csak másként.*
- Kérdezhetek még? *kockáztatja meg, miután Ukrom végére ért a mondandójának. Megértené, ha az ork nem akarna többet megosztani a múltjáról: ezek fájdalmas emlékek, és a lány is kihagyott jó pár részletet a maga történetéből. Ha engedélyt kap, akkor két dologra lenne még kíváncsi:*
- Hogyan éltél, miután eladtak, de még nem szöktél meg? És kitől tanultál meg harcolni?
*Amennyire Nawanthiri tudja, rabszolgából sem csak egyféle van. Vannak, akiknek lehet pénze, meg vehetnek maguknak mindenfélét, csak a gazdájukat nem hagyhatják el. Idővel még akár a szabadságukat is megválthatják. Aztán van a másik véglet, amikor rabkoszt van, korbács, meg munka látástól-vakulásig. Aki elhullik, elhullik.
Olyan rabszolgáról azonban a szerzetes még nem hallott, akit megtanítottak volna kétkezes pallost forgatni - Ukrom pedig igencsak tapasztaltnak tűnik benne. Ilyen szintű tudást nem lehet kőtörés meg dohánykapálás közben felszedni, nem elég hozzá a sima gyakorlatozás sem. Ehhez éles küzdelmek kellenek, nem kevés, amit egytől-egyig túl kell élni valahogy.*
5969. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-06-10 09:43:24
Üzenet elküldve: 2022-06-10 09:43:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Rendhagyó gyakorlat//
*Nem tűnik úgy, hogy túlságosan nyomasztják Garsint a férfi szavai - vagy legalábbis ez az aggodalom a beszélgetés többi részének fényében nem elég erős ahhoz, hogy a lány kimutassa azt. Mindenesetre a hozzáállás maga is már reményei szerint segédkezni fog abban, hogy célt érjen gyakorlatozásuk, vagy minimum közelebb kerüljenek ahhoz, amit el akarnak érni.
Csak biccent arra, hogy az amulett a lánynál van. Egyelőre nem árulja el pontos terveit, hiszen könnyen lehet, hogy az a hatékonyságukon is rontana. Szavaiban így igazából bújtatott kérdés nincs, ám olyan információ igen, amit nem oszt meg tanítványával.
Nem sokkal ezután Garsin már az emlékeiről kérdezi. Egy rövid ideig megáll, nem is indul tovább, ahogy azon gondolkozik, hogyan is adhatna megfelelő választ. Homlokán bemélyednek a vízszintes ráncok, látni az arcán, hogy a memóriájában kutat. Mikor pedig megszólal, hangja kevésbé kemény és tömör, mint általában, van benne egyfajta elgondolkodó, kissé elnyújtott érzet. *
-Fiatalkoromban sok időt töltöttem itt... egyedül, és társaságban is.
*Szavai nyomán Garsin nem tud meg sok mindent, ám a mondat végeztével elindul, és talán érezni, hogy egyelőre nem fog többet mondani. És mivel Garsin helyesen felismerve a helyzetet maga sem töri meg a csöndet, így hát viszonylagos némaságban vágnak át a dombos vidéken, melyet Gaerralos páncéljának aláfestő zenéjén túl csak időnként tör meg egy-egy hangosabb lélegzetvétel, vagy egy, a földön megcsúszó csizma hangja.
A terep maga nem különösebben nehéz, habár az egykori kitaposott ösvényt már rég benőtte a fű és gaz. A domb maga csak pár száz lábra van, ezt az utat pár perc alatt bejárják, hogy aztán megkerülve azt, amíg a könnyebben megmászható oldalig el nem jutnak, elkezdjék az utat felfelé.*
-Itt mindig is könnyebben tudtam fókuszálni. Tanulásra, gyakorlatozásra, döntésekre...
*Sok gyermekkori emlék már csak elmosódott képekként él a fejében, ám ahogy végül felérnek a dombtetőre, tisztán emlékszik rá, ahogy elindult innen a város felé, hogy apja arcába mondja: távozik. Még azt is elhitte, hogy ezzel majd sikerül kicsikarnia valamiféle reakciót nemzőjéből...
Közelebbről szemlélve a helyet több olyan részlet is feltűnhet Garsinnak, amit távolról nehezebben vehetett észre. A domb teteje nagyrészt lapos, kisebb egyenetlenségekkel, ám alkalmasnak tűnik a gyakorlatozásra. Tőlük pár lépésre ott van a vaskos, göcsörtös, öreg bükkfa. Mind alacsonyan elágazó ágai, mind gyökerei szélesen terjeszkednek, így jelentős területet árnyékol be.
Nem távol a tövétől egy méretes, helyenként mohás szikla. Ki tudja, hogy kerülhetett ide... Ezt a kérdést Gaerralos maga sem tudná megválaszolni. Mindenesetre ha Garsin jól figyel, láthatja jeleit annak is, hogy valaki sok időt töltött itt, még régen. A fa gyökereinek ölelésében egy elgörbült élű, ma már jócskán rozsdálló gyakorlókard, és az egyik alacsonyabb ág köré kötve egy egykor díszes, mára már korhadó kabát. Kicsivel odébb, a sziklához még közel egy tábortűz helye található, habár mára már csak a tüzet körberakó kövekből lehet ezt megállapítani.
Felérve Gaerralos körülnéz... habár arca nem mutatja különösebb érzelem jelét, egy darabig nem szólal meg, és szeme megakad a domb különböző pontjain. Végül Garsin felé fordul.*
-Be fogok melegíteni. Ha nem érzed úgy, hogy a Kaszárnyában elvégzett gyakorlatok után csatlakoznál, akkor gyakorold a lábtartásokat. Folyékonyan, egyikből a másikba, mintha csak egy láthatatlan ellenséggel küzdenél.
*Hangja innentől fogva tisztán cseng, és ismét azt a hangnemet használja, melyet kiképzéseik során szokott.*
*Nem tűnik úgy, hogy túlságosan nyomasztják Garsint a férfi szavai - vagy legalábbis ez az aggodalom a beszélgetés többi részének fényében nem elég erős ahhoz, hogy a lány kimutassa azt. Mindenesetre a hozzáállás maga is már reményei szerint segédkezni fog abban, hogy célt érjen gyakorlatozásuk, vagy minimum közelebb kerüljenek ahhoz, amit el akarnak érni.
Csak biccent arra, hogy az amulett a lánynál van. Egyelőre nem árulja el pontos terveit, hiszen könnyen lehet, hogy az a hatékonyságukon is rontana. Szavaiban így igazából bújtatott kérdés nincs, ám olyan információ igen, amit nem oszt meg tanítványával.
Nem sokkal ezután Garsin már az emlékeiről kérdezi. Egy rövid ideig megáll, nem is indul tovább, ahogy azon gondolkozik, hogyan is adhatna megfelelő választ. Homlokán bemélyednek a vízszintes ráncok, látni az arcán, hogy a memóriájában kutat. Mikor pedig megszólal, hangja kevésbé kemény és tömör, mint általában, van benne egyfajta elgondolkodó, kissé elnyújtott érzet. *
-Fiatalkoromban sok időt töltöttem itt... egyedül, és társaságban is.
*Szavai nyomán Garsin nem tud meg sok mindent, ám a mondat végeztével elindul, és talán érezni, hogy egyelőre nem fog többet mondani. És mivel Garsin helyesen felismerve a helyzetet maga sem töri meg a csöndet, így hát viszonylagos némaságban vágnak át a dombos vidéken, melyet Gaerralos páncéljának aláfestő zenéjén túl csak időnként tör meg egy-egy hangosabb lélegzetvétel, vagy egy, a földön megcsúszó csizma hangja.
A terep maga nem különösebben nehéz, habár az egykori kitaposott ösvényt már rég benőtte a fű és gaz. A domb maga csak pár száz lábra van, ezt az utat pár perc alatt bejárják, hogy aztán megkerülve azt, amíg a könnyebben megmászható oldalig el nem jutnak, elkezdjék az utat felfelé.*
-Itt mindig is könnyebben tudtam fókuszálni. Tanulásra, gyakorlatozásra, döntésekre...
*Sok gyermekkori emlék már csak elmosódott képekként él a fejében, ám ahogy végül felérnek a dombtetőre, tisztán emlékszik rá, ahogy elindult innen a város felé, hogy apja arcába mondja: távozik. Még azt is elhitte, hogy ezzel majd sikerül kicsikarnia valamiféle reakciót nemzőjéből...
Közelebbről szemlélve a helyet több olyan részlet is feltűnhet Garsinnak, amit távolról nehezebben vehetett észre. A domb teteje nagyrészt lapos, kisebb egyenetlenségekkel, ám alkalmasnak tűnik a gyakorlatozásra. Tőlük pár lépésre ott van a vaskos, göcsörtös, öreg bükkfa. Mind alacsonyan elágazó ágai, mind gyökerei szélesen terjeszkednek, így jelentős területet árnyékol be.
Nem távol a tövétől egy méretes, helyenként mohás szikla. Ki tudja, hogy kerülhetett ide... Ezt a kérdést Gaerralos maga sem tudná megválaszolni. Mindenesetre ha Garsin jól figyel, láthatja jeleit annak is, hogy valaki sok időt töltött itt, még régen. A fa gyökereinek ölelésében egy elgörbült élű, ma már jócskán rozsdálló gyakorlókard, és az egyik alacsonyabb ág köré kötve egy egykor díszes, mára már korhadó kabát. Kicsivel odébb, a sziklához még közel egy tábortűz helye található, habár mára már csak a tüzet körberakó kövekből lehet ezt megállapítani.
Felérve Gaerralos körülnéz... habár arca nem mutatja különösebb érzelem jelét, egy darabig nem szólal meg, és szeme megakad a domb különböző pontjain. Végül Garsin felé fordul.*
-Be fogok melegíteni. Ha nem érzed úgy, hogy a Kaszárnyában elvégzett gyakorlatok után csatlakoznál, akkor gyakorold a lábtartásokat. Folyékonyan, egyikből a másikba, mintha csak egy láthatatlan ellenséggel küzdenél.
*Hangja innentől fogva tisztán cseng, és ismét azt a hangnemet használja, melyet kiképzéseik során szokott.*
5968. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-06-09 18:40:15
Üzenet elküldve: 2022-06-09 18:40:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Rendhagyó gyakorlat//
*Gaerralos válaszának első része nem csak megnyugtatja, de még kedvére is van, hiszen a férfi kilátásba helyezi, hogy most majd lesz alkalma megfigyelni őt varázslás közben, ez a lehetőség pedig továbbra is lelkesíti, akár egy gyermeket a csepűrágók.
Aztán érkezik a folytatás, ám mestere ezt is olyan jó érzéssel és könnyedén vezeti föl, hogy őt sem nyomasztja jobban az erről való beszélgetés, mint amennyire eddig is terhelték a saját aggodalmai. Valóban jó azt a benyomást kapni a férfi felől, hogy szerinte a nehézségei áthidalhatóak lehetnek. Ugyanakkor ez jelent némi ráadás terhet is, mert fél, hogy mestere hisz benne, ő pedig majd csalódást okoz, de egyelőre maga is igyekszik derűlátó lenni.*
- Nálam van. - *Biccent, mikor Gaerralos már az amulettről beszél, mert úgy véli, ebben volt egy bújtatott kérdés is. Kíváncsi volna, mit gondol a férfi, min változtathatna ez a környezet, miért könnyíthetné meg az amulett használatát... De aztán úgy dönt, mindent a maga idejében. Mestere egyébként is folytatja még.
Gaerralos mosolyára az ő ajkai is finom mosolyra húzódnak, egy meleg, derűs pillantás kíséretében. Őt most nem a helyzet komikuma szórakoztatja, inkább együttérzését fejezi ki. Megkedvelte a férfit, s jó látni nem csak a megkönnyebbülését, de a személyesebb megnyilvánulásait is.
Egy darabig csöndben követi mesterét, figyeli a terepet és igyekszik megjegyezni is a "buktatókat", tájékozódni, mert úgy sejti, visszafelé már csak a lámpás- és a csillagok fénye segíti majd őket.*
- Miféle emlékek? - *Kérdezi aztán később, mielőtt még elindulnának fölfelé. Utána már nem sok kedve van beszélni, mert kicsit vendégnek vagy épp megfigyelőnek érzi magát egy bensőséges pillanatban, és nem is szeretné megzavarni Gaerralost az élményben, hacsak nem a férfi maga kíván beszélni a gondolatairól.*
*Gaerralos válaszának első része nem csak megnyugtatja, de még kedvére is van, hiszen a férfi kilátásba helyezi, hogy most majd lesz alkalma megfigyelni őt varázslás közben, ez a lehetőség pedig továbbra is lelkesíti, akár egy gyermeket a csepűrágók.
Aztán érkezik a folytatás, ám mestere ezt is olyan jó érzéssel és könnyedén vezeti föl, hogy őt sem nyomasztja jobban az erről való beszélgetés, mint amennyire eddig is terhelték a saját aggodalmai. Valóban jó azt a benyomást kapni a férfi felől, hogy szerinte a nehézségei áthidalhatóak lehetnek. Ugyanakkor ez jelent némi ráadás terhet is, mert fél, hogy mestere hisz benne, ő pedig majd csalódást okoz, de egyelőre maga is igyekszik derűlátó lenni.*
- Nálam van. - *Biccent, mikor Gaerralos már az amulettről beszél, mert úgy véli, ebben volt egy bújtatott kérdés is. Kíváncsi volna, mit gondol a férfi, min változtathatna ez a környezet, miért könnyíthetné meg az amulett használatát... De aztán úgy dönt, mindent a maga idejében. Mestere egyébként is folytatja még.
Gaerralos mosolyára az ő ajkai is finom mosolyra húzódnak, egy meleg, derűs pillantás kíséretében. Őt most nem a helyzet komikuma szórakoztatja, inkább együttérzését fejezi ki. Megkedvelte a férfit, s jó látni nem csak a megkönnyebbülését, de a személyesebb megnyilvánulásait is.
Egy darabig csöndben követi mesterét, figyeli a terepet és igyekszik megjegyezni is a "buktatókat", tájékozódni, mert úgy sejti, visszafelé már csak a lámpás- és a csillagok fénye segíti majd őket.*
- Miféle emlékek? - *Kérdezi aztán később, mielőtt még elindulnának fölfelé. Utána már nem sok kedve van beszélni, mert kicsit vendégnek vagy épp megfigyelőnek érzi magát egy bensőséges pillanatban, és nem is szeretné megzavarni Gaerralost az élményben, hacsak nem a férfi maga kíván beszélni a gondolatairól.*
5967. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-06-09 14:39:47
Üzenet elküldve: 2022-06-09 14:39:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Rendhagyó gyakorlat//
-Számos okból, melyek részben önösek. Van pár varázslatom, amit ki szeretnék próbálni, ám egyelőre nem feltétlenül szeretném, ha nyilvánosan beazonosítható lenne, hogy mágiatudással rendelkezem. Ezen kívül a terep mind a gyakorlatozásra, mind az említett varázslatokra jóval alkalmasabb.
*Tehát Garsin jól tippelt, a terepről van itt szó... kivéve persze, hogy mestere folytatja a mondanivalóját egy lélegzetvételnyi szünet után.*
-Ezen kívül egy más szemektől nagyrészt elzárt, és kissé természetesebb környezetben ki akarom próbálni, hogy könnyebben lendülhetünk-e át azon a ponton, ahol legutóbbi gyakorlatozásaink során elakadtál.
*Mondja teljes természetességgel, és megfogalmazása, valamint hangneme is azt sugallja, hogy nem tartja tanítványa összeomlását többnek egy átmeneti akadálynál.*
-Ezen kívül amennyiben magaddal hoztad az amulettet, úgy ez a helyszín arra is alkalmas lehet, hogy annak használatát gyakoroljuk, habár csak tippelni tudok, hogy milyen szinten könnyítheti majd meg ez a változás ezt a feladatot.
*Magában vannak tervei és gondolatai, köztük olyan dolgokkal, amik talán Garsinnak nem annyira tetszenének... egyelőre nem osztja meg, eltart még egy darabig, amíg eljutnak odáig.*
-Ezen felül köt egy-két emlék ahhoz a helyhez, amit kiválasztottam, és most, hogy mindkét lábam közel teljesen funkcionális, meg akartam látogatni... már csak azért is, mert hiányzik egy hosszabb, kiadós, fájdalommentes séta érzése.
*A végére kissé elmosolyodik, hiszen a többi, felettébb praktikus indoklás mellett kissé komikusan hangzik az, hogy sétálni akart egy jót. Ahogy befejezi mondanivalóját, meg is áll egy ponton, ahol az út mellett balra egy ősi, mohásodó, alacsony mesterséges kőrakás áll, mely egykor talán fal lehetett, bár mostanra már szinte felismerhetetlen. Mögötte buckás, lankás vidék, jó pár domb, mely mögött kimagaslik egy méretesebb, rajta az öreg bükkfával.
Rövid, alig észrevehető hezitálás után Gaerralos megindul, lelépve az útról, haladva a magasabb domb felé, és itt már időnként használja botját olyan helyeken, ahol kissé nehezebb a terep, ám ez erősen limitált. A maga részéről csendben halad, nem szól egy szót sem, és nem kezd új beszélgetésbe, ha Garsin kérdéseit sikeresen megvitatták, és most már egyértelműbben lehet látni, hogy merre haladnak, ha haladási irányukból nem, hát abból, ahogy időnként az öreg fa felé pillant.*
-Számos okból, melyek részben önösek. Van pár varázslatom, amit ki szeretnék próbálni, ám egyelőre nem feltétlenül szeretném, ha nyilvánosan beazonosítható lenne, hogy mágiatudással rendelkezem. Ezen kívül a terep mind a gyakorlatozásra, mind az említett varázslatokra jóval alkalmasabb.
*Tehát Garsin jól tippelt, a terepről van itt szó... kivéve persze, hogy mestere folytatja a mondanivalóját egy lélegzetvételnyi szünet után.*
-Ezen kívül egy más szemektől nagyrészt elzárt, és kissé természetesebb környezetben ki akarom próbálni, hogy könnyebben lendülhetünk-e át azon a ponton, ahol legutóbbi gyakorlatozásaink során elakadtál.
*Mondja teljes természetességgel, és megfogalmazása, valamint hangneme is azt sugallja, hogy nem tartja tanítványa összeomlását többnek egy átmeneti akadálynál.*
-Ezen kívül amennyiben magaddal hoztad az amulettet, úgy ez a helyszín arra is alkalmas lehet, hogy annak használatát gyakoroljuk, habár csak tippelni tudok, hogy milyen szinten könnyítheti majd meg ez a változás ezt a feladatot.
*Magában vannak tervei és gondolatai, köztük olyan dolgokkal, amik talán Garsinnak nem annyira tetszenének... egyelőre nem osztja meg, eltart még egy darabig, amíg eljutnak odáig.*
-Ezen felül köt egy-két emlék ahhoz a helyhez, amit kiválasztottam, és most, hogy mindkét lábam közel teljesen funkcionális, meg akartam látogatni... már csak azért is, mert hiányzik egy hosszabb, kiadós, fájdalommentes séta érzése.
*A végére kissé elmosolyodik, hiszen a többi, felettébb praktikus indoklás mellett kissé komikusan hangzik az, hogy sétálni akart egy jót. Ahogy befejezi mondanivalóját, meg is áll egy ponton, ahol az út mellett balra egy ősi, mohásodó, alacsony mesterséges kőrakás áll, mely egykor talán fal lehetett, bár mostanra már szinte felismerhetetlen. Mögötte buckás, lankás vidék, jó pár domb, mely mögött kimagaslik egy méretesebb, rajta az öreg bükkfával.
Rövid, alig észrevehető hezitálás után Gaerralos megindul, lelépve az útról, haladva a magasabb domb felé, és itt már időnként használja botját olyan helyeken, ahol kissé nehezebb a terep, ám ez erősen limitált. A maga részéről csendben halad, nem szól egy szót sem, és nem kezd új beszélgetésbe, ha Garsin kérdéseit sikeresen megvitatták, és most már egyértelműbben lehet látni, hogy merre haladnak, ha haladási irányukból nem, hát abból, ahogy időnként az öreg fa felé pillant.*
5966. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-06-09 11:03:27
Üzenet elküldve: 2022-06-09 11:03:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tűzkeresztség//
*Szívesen válaszolna a parancsnoknak a bölcseletre, de Bredocnak igaza van. Példaképpé nem magát jelöli ki az ember, hanem mások számára válhat azzá. Abban biztos, hogy Nilevard nem tartja és talán sosem fog példaként gondolni vagy nézni rá. És ez a lehetőség egyáltalán nem zavarja vagy érinti rosszul. Van annyi önkritikája, hogy tudja, nem való példaképnek és aki mégis így tesz, hát rohadtul rosszul választott.
Megitatja a lovát és feltölti a tömlőjét is és addigra befut a szőke is. Nincs olyan szerencséje, hogy a kölyök ne templomi körmenetnek öltözve érkezzen. A csiricsáré páncélra pillantva enyhén megcsóválja a fejét. Amibe az a vért került, egy rendes is kijött volna.
Nyeregbe lendül a parancsra és nekiindítja a csatamént, hogy kövesse Bredoc hátasát. Az ukázra kurtán bólint, de nem gondolja, hogy csak nyitva tartott szemből és fülből megtudhatnak bármit is. A kérdezősködést meghagyja a tisztnek, meg Nilevardnak, ha nagyon akarja, de a medvetermetű csak figyel és hallgat. Ha Nilevard felzárkózott mellé, akkor sem szól hozzá, a fejét sem fordítja felé, csak előre néz kifejezéstelen tekintettel és a beszámolókat hallgatja, ha valaki beszél Bredocnak. De ha a szőke kérdezi vagy szól hozzá, unottan, de válaszolni fog.*
- Parancsnok. *Szólítja meg egy idő után az élen haladó Bredocot.*
- Ezek a gyanús alakok mitől... gyanúsak? *Kérdi hangjában az érdeklődés legkisebb jele nélkül. Jó lenne tudni, mit vagy kiket keressenek. Neki ugyanis még egyáltalán nem tiszta, hogy miért is keresnek bárkit is. Gyanús alakok, rendben. De mit tettek vagy mire számít a parancsnok, hogy tenni fognak? Tűt keresnek a szénakazalban. Persze élvezi az erdei sétát, jó az idő, meg minden, de valami értelme is lehetne, ha már kirándulnak egyet.*
*Szívesen válaszolna a parancsnoknak a bölcseletre, de Bredocnak igaza van. Példaképpé nem magát jelöli ki az ember, hanem mások számára válhat azzá. Abban biztos, hogy Nilevard nem tartja és talán sosem fog példaként gondolni vagy nézni rá. És ez a lehetőség egyáltalán nem zavarja vagy érinti rosszul. Van annyi önkritikája, hogy tudja, nem való példaképnek és aki mégis így tesz, hát rohadtul rosszul választott.
Megitatja a lovát és feltölti a tömlőjét is és addigra befut a szőke is. Nincs olyan szerencséje, hogy a kölyök ne templomi körmenetnek öltözve érkezzen. A csiricsáré páncélra pillantva enyhén megcsóválja a fejét. Amibe az a vért került, egy rendes is kijött volna.
Nyeregbe lendül a parancsra és nekiindítja a csatamént, hogy kövesse Bredoc hátasát. Az ukázra kurtán bólint, de nem gondolja, hogy csak nyitva tartott szemből és fülből megtudhatnak bármit is. A kérdezősködést meghagyja a tisztnek, meg Nilevardnak, ha nagyon akarja, de a medvetermetű csak figyel és hallgat. Ha Nilevard felzárkózott mellé, akkor sem szól hozzá, a fejét sem fordítja felé, csak előre néz kifejezéstelen tekintettel és a beszámolókat hallgatja, ha valaki beszél Bredocnak. De ha a szőke kérdezi vagy szól hozzá, unottan, de válaszolni fog.*
- Parancsnok. *Szólítja meg egy idő után az élen haladó Bredocot.*
- Ezek a gyanús alakok mitől... gyanúsak? *Kérdi hangjában az érdeklődés legkisebb jele nélkül. Jó lenne tudni, mit vagy kiket keressenek. Neki ugyanis még egyáltalán nem tiszta, hogy miért is keresnek bárkit is. Gyanús alakok, rendben. De mit tettek vagy mire számít a parancsnok, hogy tenni fognak? Tűt keresnek a szénakazalban. Persze élvezi az erdei sétát, jó az idő, meg minden, de valami értelme is lehetne, ha már kirándulnak egyet.*
5965. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-06-09 09:47:52
Üzenet elküldve: 2022-06-09 09:47:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A szív sötétje//
- Ahonnan én jövök kicsit másabb jellegű zenével szórakoztatnak a dalnokok.
*Abba már nem megy bele, hogy ahonnan ő jön a muzsikálás nem is minősül hivatásnak, legfeljebb úgy művelik mint Learon, aki pásztor és földbirtokos, s ha úgy adódik akkor így mulattatja magát és környezetét. De itt a városok közelében másképp megy a dolog, több arany jut szórakozásra, s a Szántóföldek is elég élelmet termelnek, míg Karheia falujában állandó munka zajlott. Most ahogy eszébe jut egy-két homályos emlék megint megsajdul a szíve.*
- Nahát!
*Fynlisse válasza valóban meglepi, hisze Karheia azt sem tudta, hogy akár egy egész család megélhetését és ismeretségét eredményezheti az, hogy valakinek különös érzéke van a zenéhez. Mindig rájön, hogy milyen keveset is tud ő még a nagyvilágról, ami elől olyan sokáig el volt zárva.*
- Milyen alázatos.
*Gyönyörködtetik az elhangzó szavak, mert saját népének szokásaira emlékeztetik, ahogy Learont is. A barbároknál a felmenők tisztelete különösen erősen van jelen - néhány kivételtől eltekintve -, így Fynlisse mondata igen ismerősen csenghet kettejük számára.
Karheiának nem tűnik fel a kis "hiba" az apa korát illetően, hiszen elég keveset tud eleve a tündérekről, így abban sem biztos, hogy milyen kort tudnak megélni. Csak azt tudja, hogy varázslattal átitatott lények, ezért nem lepné meg, ha ilyen sok évtizedet tudhatnak magukénak. Learon bemutatkozása láthatóan végtelen lelkesedéssel tölti el a tündérkét, ezt pedig a nő egy néma mosollyal követi figyelemmel. Nem irigy barátja sikerére, sőt, örül annak, hogy ilyen nagy embert tudhat kedves ismerősének, s tudja jól, hogy a férfi meg is érdemel minden dicsérő szót.*
- Javítani? Hogyan?
*Érdeklődik talán megelőzve a férfit is, s közben reménykedik, hogy ismételten valami kellemes újdonságot tanulhat ma.*
//A szív sötétje//
- Ahonnan én jövök kicsit másabb jellegű zenével szórakoztatnak a dalnokok.
*Abba már nem megy bele, hogy ahonnan ő jön a muzsikálás nem is minősül hivatásnak, legfeljebb úgy művelik mint Learon, aki pásztor és földbirtokos, s ha úgy adódik akkor így mulattatja magát és környezetét. De itt a városok közelében másképp megy a dolog, több arany jut szórakozásra, s a Szántóföldek is elég élelmet termelnek, míg Karheia falujában állandó munka zajlott. Most ahogy eszébe jut egy-két homályos emlék megint megsajdul a szíve.*
- Nahát!
*Fynlisse válasza valóban meglepi, hisze Karheia azt sem tudta, hogy akár egy egész család megélhetését és ismeretségét eredményezheti az, hogy valakinek különös érzéke van a zenéhez. Mindig rájön, hogy milyen keveset is tud ő még a nagyvilágról, ami elől olyan sokáig el volt zárva.*
- Milyen alázatos.
*Gyönyörködtetik az elhangzó szavak, mert saját népének szokásaira emlékeztetik, ahogy Learont is. A barbároknál a felmenők tisztelete különösen erősen van jelen - néhány kivételtől eltekintve -, így Fynlisse mondata igen ismerősen csenghet kettejük számára.
Karheiának nem tűnik fel a kis "hiba" az apa korát illetően, hiszen elég keveset tud eleve a tündérekről, így abban sem biztos, hogy milyen kort tudnak megélni. Csak azt tudja, hogy varázslattal átitatott lények, ezért nem lepné meg, ha ilyen sok évtizedet tudhatnak magukénak. Learon bemutatkozása láthatóan végtelen lelkesedéssel tölti el a tündérkét, ezt pedig a nő egy néma mosollyal követi figyelemmel. Nem irigy barátja sikerére, sőt, örül annak, hogy ilyen nagy embert tudhat kedves ismerősének, s tudja jól, hogy a férfi meg is érdemel minden dicsérő szót.*
- Javítani? Hogyan?
*Érdeklődik talán megelőzve a férfit is, s közben reménykedik, hogy ismételten valami kellemes újdonságot tanulhat ma.*
5964. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-06-08 22:00:22
Üzenet elküldve: 2022-06-08 22:00:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 500
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 500
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
//Tűzkeresztség//
-Ezt nem mi döntjük el, cimbora.
*Mondja búgó hangján a bölcseletet, s talán a korral jár, hogy néha még saját magát is meglepő módon egész értelmes dolgokat tud mondani. Egyelőre nem tudja eldönteni, hogy Gabe alapvetően ilyen figura, vagy csak még nem volt alkalma és érkezése jobban megnyílni. Talán csak a szokások rabja? Ezt egyedül csak ő tudhatja, a parancsnoknak pedig maradnak a kételyek. A víz dolgára csak bólint, közben pedig Nilevard is befut.*
-Sebaj. Lóra.
*Adja ki a parancsot, bár könnyen lehet, hogy igazából már mindenki a hátasán van, legyen ez amolyan jelzésértékű. Azzal pedig ő maga el is indul, néha-néha hátra pillant hogy követi-e a két jómadár.*
-Lassan haladunk, tartsátok nyitva a szemeitek és a füleitek.
*Mondja még, s az az igazság, hogy igazából csak remélni tudja, hogy fognak némi szagot. Ha érkezik szembe vándor, utazó, kereskedő vagy bárki, akkor igyekszik figyelni rá, meg is szólítani, az állítólagos gyanús alakokról kérdezni. Azt sem tartja kizártnak, hogy egy nagyobb karavánt elcsíp, de igazából bárminek örülni fog. Persze ha igazán szerencsés lenne rögtön azokba botlana, akiket keresnek, de nincs az a isten hogy ez előforduljon, úgyhogy igyekszik a valóság talaján maradni.*
-Ezt nem mi döntjük el, cimbora.
*Mondja búgó hangján a bölcseletet, s talán a korral jár, hogy néha még saját magát is meglepő módon egész értelmes dolgokat tud mondani. Egyelőre nem tudja eldönteni, hogy Gabe alapvetően ilyen figura, vagy csak még nem volt alkalma és érkezése jobban megnyílni. Talán csak a szokások rabja? Ezt egyedül csak ő tudhatja, a parancsnoknak pedig maradnak a kételyek. A víz dolgára csak bólint, közben pedig Nilevard is befut.*
-Sebaj. Lóra.
*Adja ki a parancsot, bár könnyen lehet, hogy igazából már mindenki a hátasán van, legyen ez amolyan jelzésértékű. Azzal pedig ő maga el is indul, néha-néha hátra pillant hogy követi-e a két jómadár.*
-Lassan haladunk, tartsátok nyitva a szemeitek és a füleitek.
*Mondja még, s az az igazság, hogy igazából csak remélni tudja, hogy fognak némi szagot. Ha érkezik szembe vándor, utazó, kereskedő vagy bárki, akkor igyekszik figyelni rá, meg is szólítani, az állítólagos gyanús alakokról kérdezni. Azt sem tartja kizártnak, hogy egy nagyobb karavánt elcsíp, de igazából bárminek örülni fog. Persze ha igazán szerencsés lenne rögtön azokba botlana, akiket keresnek, de nincs az a isten hogy ez előforduljon, úgyhogy igyekszik a valóság talaján maradni.*
5963. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-06-08 21:03:46
Üzenet elküldve: 2022-06-08 21:03:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 435
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 435
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Továbbra is kicsit rágja magát amiatt, hogy anélkül hozatta fel Nawanthirinek áldásból átokká válló képességét, hogy eredményesen enyhítené tudná fájdalmát. iszapos gondolatokkal forgatja fejét a dolog körül, hogy ő egyáltalán bármit is tudna tenni ez ellen, ami a lány szavaiból hallva egy nem lenne. Nem akar előállni üres ígéretekkel, bármi megjátszott hősiességgel, de így sem akarja hagyni ezt a rémálmot. Márpedig, akárhogy is súrolja fogait, nincs más választása. Ez nem az ő kenyere. A legtöbb amit tud tenni, az az, ha több időt töltene szerzetestársa társaságában, felkeresnének valami hozzáértő vajákost, valami szélesszakú varázslót, bárkit, akinek jobb belátása van ehhez a ...dologhoz. Tehetetlensége dühösebbé teszi, mint bármi más ami ezen a napon történt vele.
De jönnek is feléje a kérdések. És ezekhez az együttes megválaszolásához Ukromnak is szükséges adni egy kis időt; szemeit több másodpercre is becsukja, mintha matatnia kéne memóriájában az emlékekért, hogy utána olyan arckifejezéssel nyitná ki azokat, mintha életerejével kellett fizetni értük. Hangja mindazonáltal elkomorodik, elültetik egy másik érzelem maga is: harag. Halkan és lassan beszél, de ugyanúgy tisztán és érthetően.*
- Rabszolga voltam. *Nawanthiri láthatja, ahogy szemeiben egy pillanatra rikító tűz villan fel. De amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is halt. tekintetét a folyóra veti, nem fixírozva magát egy részen.* - A föld, ahonnan származom, annak Alm'zar a neve. Az a környék egy kietlen pusztaság, ahol a törzsemet már létezésem előtt láncba tették, a nevünket pedig a porba. *Lassan felvicsorog, megvillogtatva az említett agyarai hiányát. A lány megkapta a vizuális utalást. De a tett erőltetett volt, így hamar csukódnak is vissza ajkai. Visszaesik Nawanthirire pillantása.* - Fémből készült dobozokban töltöttem az életem, ostort és lándzsát tudva. Nem tudom, kit szolgáltak a fogvatartóink, csak azt hogy velünk kereskedtek. Ott éltem, így éltem, míg felnőttem. És eladtak. És megszöktem.
*Továbbra is kicsit rágja magát amiatt, hogy anélkül hozatta fel Nawanthirinek áldásból átokká válló képességét, hogy eredményesen enyhítené tudná fájdalmát. iszapos gondolatokkal forgatja fejét a dolog körül, hogy ő egyáltalán bármit is tudna tenni ez ellen, ami a lány szavaiból hallva egy nem lenne. Nem akar előállni üres ígéretekkel, bármi megjátszott hősiességgel, de így sem akarja hagyni ezt a rémálmot. Márpedig, akárhogy is súrolja fogait, nincs más választása. Ez nem az ő kenyere. A legtöbb amit tud tenni, az az, ha több időt töltene szerzetestársa társaságában, felkeresnének valami hozzáértő vajákost, valami szélesszakú varázslót, bárkit, akinek jobb belátása van ehhez a ...dologhoz. Tehetetlensége dühösebbé teszi, mint bármi más ami ezen a napon történt vele.
De jönnek is feléje a kérdések. És ezekhez az együttes megválaszolásához Ukromnak is szükséges adni egy kis időt; szemeit több másodpercre is becsukja, mintha matatnia kéne memóriájában az emlékekért, hogy utána olyan arckifejezéssel nyitná ki azokat, mintha életerejével kellett fizetni értük. Hangja mindazonáltal elkomorodik, elültetik egy másik érzelem maga is: harag. Halkan és lassan beszél, de ugyanúgy tisztán és érthetően.*
- Rabszolga voltam. *Nawanthiri láthatja, ahogy szemeiben egy pillanatra rikító tűz villan fel. De amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is halt. tekintetét a folyóra veti, nem fixírozva magát egy részen.* - A föld, ahonnan származom, annak Alm'zar a neve. Az a környék egy kietlen pusztaság, ahol a törzsemet már létezésem előtt láncba tették, a nevünket pedig a porba. *Lassan felvicsorog, megvillogtatva az említett agyarai hiányát. A lány megkapta a vizuális utalást. De a tett erőltetett volt, így hamar csukódnak is vissza ajkai. Visszaesik Nawanthirire pillantása.* - Fémből készült dobozokban töltöttem az életem, ostort és lándzsát tudva. Nem tudom, kit szolgáltak a fogvatartóink, csak azt hogy velünk kereskedtek. Ott éltem, így éltem, míg felnőttem. És eladtak. És megszöktem.
5962. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-06-08 19:41:45
Üzenet elküldve: 2022-06-08 19:41:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A szív sötétje//
*Karheia bemutatkozására elismerően bólint. A Thargodar név ismerősen cseng. Átfut az agyán, hogy mennyire jártas a Tharg udvari szokásokban: semennyire. Azonban a közvetlenség, amivel a nő megszólította, egycsapásra feloldja az el sem kezdődött feszengését.*
- Egész Lanawinon ismerik a kiválasztott kevesek! *Felel a családnevét firtató kérdésre. Egy lélegzetvételnyi szünet után döbben rá, hogy a válasza a kelleténél élesebbnek tűnhet.* Úgy értem, a muzsikusok... Apám dalszerző és hangszerkészítő volt. Ez is az ő keze munkája. *Mutatja fel a pánsípját.* Egyszer szeretnék méltó lenni a nevéhez...
- Ó, nagyon is! *Fordul Learon felé.* Hosszú életét tanulással töltötte. Amikor jócskán túl a kétszázon megkérdezték, hogy miért gyakorol még mindig, azt felelte, úgy érzi, hogy jobb lesz tőle. *Természetesnek veszi, hogy a vendégek tudják, hogy egy elfről beszél. Legfeljebb akkor magyarázza meg a tündérekhez képest hosszú életet, ha rákérdeznek.*
*Az utolsó illemszabályt is sutba vágva esik le az álla a mágus bemutatkozására. ~ Tudtam, csak nem sejtettem! ~ Tátott szájjal bámulja Learont, majd elismétli a nevét.* - Learon Derin! Ha csak a negyede igaz annak, amit mesélnek rólad... Várj csak, tudok rólad két dalt is! *Most Fyn neveti el magát.* De ha igaz, amit mondanak, úgysem engednéd, hogy előadjam!
- Megnézhetem a hangszeredet? *Rámutat a furulyára, majd felfordítja a kezét, hogy Learon a kezébe nyomhassa, ha akarja.* Ügyesen játszol és szép hangja van, de talán tudnék javítani rajta egy kicsit. *Teszi hozzá magyarázatul.*
//A szív sötétje//
*Karheia bemutatkozására elismerően bólint. A Thargodar név ismerősen cseng. Átfut az agyán, hogy mennyire jártas a Tharg udvari szokásokban: semennyire. Azonban a közvetlenség, amivel a nő megszólította, egycsapásra feloldja az el sem kezdődött feszengését.*
- Egész Lanawinon ismerik a kiválasztott kevesek! *Felel a családnevét firtató kérdésre. Egy lélegzetvételnyi szünet után döbben rá, hogy a válasza a kelleténél élesebbnek tűnhet.* Úgy értem, a muzsikusok... Apám dalszerző és hangszerkészítő volt. Ez is az ő keze munkája. *Mutatja fel a pánsípját.* Egyszer szeretnék méltó lenni a nevéhez...
- Ó, nagyon is! *Fordul Learon felé.* Hosszú életét tanulással töltötte. Amikor jócskán túl a kétszázon megkérdezték, hogy miért gyakorol még mindig, azt felelte, úgy érzi, hogy jobb lesz tőle. *Természetesnek veszi, hogy a vendégek tudják, hogy egy elfről beszél. Legfeljebb akkor magyarázza meg a tündérekhez képest hosszú életet, ha rákérdeznek.*
*Az utolsó illemszabályt is sutba vágva esik le az álla a mágus bemutatkozására. ~ Tudtam, csak nem sejtettem! ~ Tátott szájjal bámulja Learont, majd elismétli a nevét.* - Learon Derin! Ha csak a negyede igaz annak, amit mesélnek rólad... Várj csak, tudok rólad két dalt is! *Most Fyn neveti el magát.* De ha igaz, amit mondanak, úgysem engednéd, hogy előadjam!
- Megnézhetem a hangszeredet? *Rámutat a furulyára, majd felfordítja a kezét, hogy Learon a kezébe nyomhassa, ha akarja.* Ügyesen játszol és szép hangja van, de talán tudnék javítani rajta egy kicsit. *Teszi hozzá magyarázatul.*
5961. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-06-08 17:55:11
Üzenet elküldve: 2022-06-08 17:55:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Rendhagyó gyakorlat//
*Kérdéseire a választ pusztán végighallgatja és elraktározza, hozzáfűznivalója már nem akad. Nem csak érdekességekkel, de némi tudással is gazdagabb lett, örül ennek a beszélgetésnek.
Majd rövid időre hallgat, míg mestere elpakolja a medált, s botját kihúzva elpillant valamerre. Igyekszik követni a tekintetét, de nem tudná megmondani, mit kereshet.*
- Miért fogunk most idekint gyakorolni? - *Bátorkodik föltenni a nem túl pontos kérdést. Ha találgatnia kellene, azt gondolná, hogy vagy az fontos, hogy terepen, egyenetlen talajon gyakoroljanak, vagy pedig azért jöttek ki, amiért a legutóbbi alkalommal mestere is az estékre rakta át a gyakorlatozást: hogy ne legyenek szem előtt.
És bármennyire is szeretné, hogy a gondja megszűnjön, sejti, hogy a folyamat kellemes nem lehet, úgyhogy részéről inkább előbbiben bízik: hogy a terep miatt jöttek ki.*
*Kérdéseire a választ pusztán végighallgatja és elraktározza, hozzáfűznivalója már nem akad. Nem csak érdekességekkel, de némi tudással is gazdagabb lett, örül ennek a beszélgetésnek.
Majd rövid időre hallgat, míg mestere elpakolja a medált, s botját kihúzva elpillant valamerre. Igyekszik követni a tekintetét, de nem tudná megmondani, mit kereshet.*
- Miért fogunk most idekint gyakorolni? - *Bátorkodik föltenni a nem túl pontos kérdést. Ha találgatnia kellene, azt gondolná, hogy vagy az fontos, hogy terepen, egyenetlen talajon gyakoroljanak, vagy pedig azért jöttek ki, amiért a legutóbbi alkalommal mestere is az estékre rakta át a gyakorlatozást: hogy ne legyenek szem előtt.
És bármennyire is szeretné, hogy a gondja megszűnjön, sejti, hogy a folyamat kellemes nem lehet, úgyhogy részéről inkább előbbiben bízik: hogy a terep miatt jöttek ki.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6203-6222