Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 287 (5721. - 5740. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
5740. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-05-17 21:26:36
Üzenet elküldve: 2021-05-17 21:26:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Az ork estéje //
*Nem gondolta volna, hogy a hímet ekkora dühvel fogja eltölteni ez a kis mellékszál. Nem mindenkinek adatott meg az az élet, ami járna neki, ahogyan Gadinak sem. Hatalmas és erősnek hitt klánja volt, amíg ki nem derült, hogy egy hatalomra éhes áruló bújt meg közöttük. Belülről pedig nem volt nehéz lassan szétbomlasztani a klánt, akit így a végén könnyű szerrel tudtak eltiporni. Az erősebbeket igyekeztek ott helyben megölni, voltak a kevésbé szerencsések, akiket hosszú kínzások után tettek el láb alól, az olyanokat, mint Gadi pedig rabláncra vertek. Ritka undorító története ez a gyermekkorának. Olyan, amivel nem büszkélkedik, de mivel így nőtt fel számára ez a megszokott életvitel. Ezért sem harcias, sem nem vérszomjas. A bosszúból pedig már kinőtt. A másik fel pedig az, hogy egyedül úgy sem menne sokra. Már nem hisz istenekben, semmilyen felsőbb hatalomban sem, de abban hisz, hogy az élete folyamán egyszer mindenki megkapja a maga jussát. Ha jót tett azért, ha rosszat, akkor pedig azért. Az utóbbié pedig nem lesz dicsőség. Legalábbis reméli.
Az összeroppantott nyulat figyelve csak sóhajtva vonja meg a vállait, majd kissé kedvtelenül, de annál határozottabban pillant fel a vörös szemekbe.*
- Számít ez már valamit?
*Ő maga félreteszi a nyulat, hisz, ha nem is kiadós falat, de később, ha visszatér az étvágya még jól jöhet, majd felkelve ring az ork mögé. A fegyvert szorongató karján lesimítva hajol a füléhez, majd apró vigyorral sandít az arcára, miközben keze a hímén állapodik meg.*
- Kár a méregért. Nézd meg. Tönkretetted a vacsorádat.
*Búgja is lágy, nyugtató hangon. Bár azt kétli, hogy a hímet ennyi lenyugtatja, hisz azért jól ismeri a fajtársait. A harcosok heves vérmérsékletét nehéz lehűteni, így most ő sem erőlködik igazán. Csak meg akarja mutatni, hogy semmi oka nincs már Gwardoknak a méregre. Persze jól esik, hogy egy fajtársa így ismeretlenül is feltüzelődik ezen, de ha már ő nem foglalkozik vele, akkor más se tegye. Főleg, hogy való igaz, hogy most úgy sem tehetnének semmit.*
- Tessék. Én már úgy sem vagyok éhes.
*Egyenesedik ki, de közben visszafelé és felsimít az edzett karon, hogy aztán a nyulához visszalépve vegye fel. Azzal újfent a hím felé fordul, s a maradékát elé is tartja.*
- Te mi járatban errefelé?
*Vált is érdeklődő arcra. Inkább igyekszik témát váltani, mielőtt a hím fölöslegesen begőzölne.*
*Nem gondolta volna, hogy a hímet ekkora dühvel fogja eltölteni ez a kis mellékszál. Nem mindenkinek adatott meg az az élet, ami járna neki, ahogyan Gadinak sem. Hatalmas és erősnek hitt klánja volt, amíg ki nem derült, hogy egy hatalomra éhes áruló bújt meg közöttük. Belülről pedig nem volt nehéz lassan szétbomlasztani a klánt, akit így a végén könnyű szerrel tudtak eltiporni. Az erősebbeket igyekeztek ott helyben megölni, voltak a kevésbé szerencsések, akiket hosszú kínzások után tettek el láb alól, az olyanokat, mint Gadi pedig rabláncra vertek. Ritka undorító története ez a gyermekkorának. Olyan, amivel nem büszkélkedik, de mivel így nőtt fel számára ez a megszokott életvitel. Ezért sem harcias, sem nem vérszomjas. A bosszúból pedig már kinőtt. A másik fel pedig az, hogy egyedül úgy sem menne sokra. Már nem hisz istenekben, semmilyen felsőbb hatalomban sem, de abban hisz, hogy az élete folyamán egyszer mindenki megkapja a maga jussát. Ha jót tett azért, ha rosszat, akkor pedig azért. Az utóbbié pedig nem lesz dicsőség. Legalábbis reméli.
Az összeroppantott nyulat figyelve csak sóhajtva vonja meg a vállait, majd kissé kedvtelenül, de annál határozottabban pillant fel a vörös szemekbe.*
- Számít ez már valamit?
*Ő maga félreteszi a nyulat, hisz, ha nem is kiadós falat, de később, ha visszatér az étvágya még jól jöhet, majd felkelve ring az ork mögé. A fegyvert szorongató karján lesimítva hajol a füléhez, majd apró vigyorral sandít az arcára, miközben keze a hímén állapodik meg.*
- Kár a méregért. Nézd meg. Tönkretetted a vacsorádat.
*Búgja is lágy, nyugtató hangon. Bár azt kétli, hogy a hímet ennyi lenyugtatja, hisz azért jól ismeri a fajtársait. A harcosok heves vérmérsékletét nehéz lehűteni, így most ő sem erőlködik igazán. Csak meg akarja mutatni, hogy semmi oka nincs már Gwardoknak a méregre. Persze jól esik, hogy egy fajtársa így ismeretlenül is feltüzelődik ezen, de ha már ő nem foglalkozik vele, akkor más se tegye. Főleg, hogy való igaz, hogy most úgy sem tehetnének semmit.*
- Tessék. Én már úgy sem vagyok éhes.
*Egyenesedik ki, de közben visszafelé és felsimít az edzett karon, hogy aztán a nyulához visszalépve vegye fel. Azzal újfent a hím felé fordul, s a maradékát elé is tartja.*
- Te mi járatban errefelé?
*Vált is érdeklődő arcra. Inkább igyekszik témát váltani, mielőtt a hím fölöslegesen begőzölne.*
5739. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-05-15 21:24:11
Üzenet elküldve: 2021-05-15 21:24:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Az ork estéje //
* Való igaz, hogy megsértve érzi magát már csak a feltételezésért is. Fogalma sincs, hogy honnan jött ez a nő és, hogy mi történt vele. Viszont bocsánatot kér, így aztán megnyugszik a kis lelke. Elkezdenek falatozni és végtére is oda lyukadnak ki, hogy milyen az alkata a nősténynek. Hát nem harcra termet, amiből az következik a hím számára, hogy nem lenne szabad egyedül császkálnia. Viszont legalább tisztában van azzal, hogy nem éppen harcos alkat. Mindegy végül is, szóval annyiban hagyja. Esznek szép csendesen, már amennyire ez megoldható, mert vendége szinte mindig kotyog valamit. Ám a bemutatkozás az már olyasmi, amire a hímnek se lehet panasza. Ezt ő is megejti, sőt mi több át veszi a kérdező szerepét, hiszen kíváncsi melyik klán sarja Gadilysu. A kapott válasz igazán meglepi Gwardokot. Még az, hogy meglepi, de dühvel el is önti egész testét. A baljában tartott nyulat összeroppantja, ahogy ökölbe szorul a keze.*
- Hogy merték?! Ki volt az? Mutasd meg, hogy feltrancsírozzam.* Fegyverét idegesen kezdi el szorongatni kezében. Roppant kényes területre tapintott ezzel a nőstény, hiszen ezt utálja a legjobban, ha orkokat vetnek láncra, mint valami kutyát. Vörös szemeiből mély gyűlölet izzik. A benne szunnyadó állat most felébredt. Na persze nonszensz dolog, hogy most rögtön bosszút álljon, de hát nem egy olyan típus, aki sokat gondolkodik.*
* Való igaz, hogy megsértve érzi magát már csak a feltételezésért is. Fogalma sincs, hogy honnan jött ez a nő és, hogy mi történt vele. Viszont bocsánatot kér, így aztán megnyugszik a kis lelke. Elkezdenek falatozni és végtére is oda lyukadnak ki, hogy milyen az alkata a nősténynek. Hát nem harcra termet, amiből az következik a hím számára, hogy nem lenne szabad egyedül császkálnia. Viszont legalább tisztában van azzal, hogy nem éppen harcos alkat. Mindegy végül is, szóval annyiban hagyja. Esznek szép csendesen, már amennyire ez megoldható, mert vendége szinte mindig kotyog valamit. Ám a bemutatkozás az már olyasmi, amire a hímnek se lehet panasza. Ezt ő is megejti, sőt mi több át veszi a kérdező szerepét, hiszen kíváncsi melyik klán sarja Gadilysu. A kapott válasz igazán meglepi Gwardokot. Még az, hogy meglepi, de dühvel el is önti egész testét. A baljában tartott nyulat összeroppantja, ahogy ökölbe szorul a keze.*
- Hogy merték?! Ki volt az? Mutasd meg, hogy feltrancsírozzam.* Fegyverét idegesen kezdi el szorongatni kezében. Roppant kényes területre tapintott ezzel a nőstény, hiszen ezt utálja a legjobban, ha orkokat vetnek láncra, mint valami kutyát. Vörös szemeiből mély gyűlölet izzik. A benne szunnyadó állat most felébredt. Na persze nonszensz dolog, hogy most rögtön bosszút álljon, de hát nem egy olyan típus, aki sokat gondolkodik.*
5738. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-05-13 19:38:36
Üzenet elküldve: 2021-05-13 19:38:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Az ork estéje //
*Kissé meglepetten pislog az orkra, mikor amaz sértetten kezd magyarázni. Nem akarta ő megsérteni a hímet, de ahonnan ő jött ott nem igazán érdekelte a másikat, hogy nőstény e vagy sem. Ott nem számított semmi, csak az, hogy csinálja, amit mondanak, ha pedig nem akkor jön a büntetés. Szóval igen, furcsa ilyet hallani, hogy valaki megsértődik a feltételezésen, hogy bántana egy nőt.*
- Jól van, jól van, bocsánat. Nem úgy gondoltam.
*Mormogja halkan, inkább a hússal foglalkozva. Úgy néz ki jobban tenné, ha a száját inkább befogná. Kicsit olyan érzése van, bár biztosan téved természetesen, mintha zavarná a másikat. A jelenléte is és a beszédessége meg pláne. De sajnos ő ilyen típus. Sosem tudta befogni, nem hiába volt annyit büntetve. A régi "szép" idők, ugyebár.*
- Jó a szemed ezek szerint. Nem sokat konyítok a harchoz.
*Igazából máshoz sem sokat. Bár azt elég jól tudja mantrázni, hogy "Igen, gazdám!", "Hogyne, gazdám!", meg "Menj a francba!". Bár ezekkel a képességekkel nem sokat ért el, meg hát a jövőjében sem tűnik úgy, hogy sok hasznát venné. Reméli nem is lesz többet szüksége erre a tudásra.*
- Nagyon örvendek Gwardok a Kőkarom klánból!
*Vidul is fel, mikor végre ő is megtudja fajtársa nevét. Bár az utána jövő kérdés már inkább lelombozza. Most komolyan el kell mesélnie azt, amivel nem sok ork szokott büszkélkedni?*
- Nekem nincs klánom. Én rabszolga voltam, miután megtámadták az otthonomat.
*Böki ki végül, de olyan érzelemmentességgel a hangjában, mintha csak arról beszélne, hogy holnap is minden bizonnyal szép idő lesz.*
*Kissé meglepetten pislog az orkra, mikor amaz sértetten kezd magyarázni. Nem akarta ő megsérteni a hímet, de ahonnan ő jött ott nem igazán érdekelte a másikat, hogy nőstény e vagy sem. Ott nem számított semmi, csak az, hogy csinálja, amit mondanak, ha pedig nem akkor jön a büntetés. Szóval igen, furcsa ilyet hallani, hogy valaki megsértődik a feltételezésen, hogy bántana egy nőt.*
- Jól van, jól van, bocsánat. Nem úgy gondoltam.
*Mormogja halkan, inkább a hússal foglalkozva. Úgy néz ki jobban tenné, ha a száját inkább befogná. Kicsit olyan érzése van, bár biztosan téved természetesen, mintha zavarná a másikat. A jelenléte is és a beszédessége meg pláne. De sajnos ő ilyen típus. Sosem tudta befogni, nem hiába volt annyit büntetve. A régi "szép" idők, ugyebár.*
- Jó a szemed ezek szerint. Nem sokat konyítok a harchoz.
*Igazából máshoz sem sokat. Bár azt elég jól tudja mantrázni, hogy "Igen, gazdám!", "Hogyne, gazdám!", meg "Menj a francba!". Bár ezekkel a képességekkel nem sokat ért el, meg hát a jövőjében sem tűnik úgy, hogy sok hasznát venné. Reméli nem is lesz többet szüksége erre a tudásra.*
- Nagyon örvendek Gwardok a Kőkarom klánból!
*Vidul is fel, mikor végre ő is megtudja fajtársa nevét. Bár az utána jövő kérdés már inkább lelombozza. Most komolyan el kell mesélnie azt, amivel nem sok ork szokott büszkélkedni?*
- Nekem nincs klánom. Én rabszolga voltam, miután megtámadták az otthonomat.
*Böki ki végül, de olyan érzelemmentességgel a hangjában, mintha csak arról beszélne, hogy holnap is minden bizonnyal szép idő lesz.*
5737. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-05-13 16:18:51
Üzenet elküldve: 2021-05-13 16:18:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Az ork estéje //
* Mióta ez az asszony megérkezett, azóta többet beszélt, mint Gwardok az elmúlt hatban. Ráadásul még csak most érkezett. Ezenfelül még ostoba kijelentéseket is tesz. Ezt azért annyiban nem hagyhatja.*
- Soha nem bántanék egy nőstényt, ha nem ad rá okot. Soha!* Számára ez komoly téma, de ez a nőstény még most is vigyorog. ~ Csak tudnám, hogy mi olyan vicces. ~ Mivel viszont nem tudja, ezért hamar ráhagyja a nőre. Ha neki jól esik, hát akkor essen jól. Jobban foglalkoztatja, hogy miért is mászkál egyedül ilyenkor. Erre persze olyan választ kap, amivel nem tud sokat kezdeni.*
- A mi törzsünkben a nem harcos nőstények nem mászkáltak egyedül sehova. Nem tűnsz harcosnak asszony.* Na nem mintha alábecsülné a nőt, mert az orkok szívósak, csak hát semmi komolyabb páncélt vagy fegyvert nem lát nála. Na meg kicsit soványkának is tűnik, hogy harcos legyen. A húsát is úgy nézi, hogy az már fáj, szóval add neki a csontosabb koldusából. Nem vár érte köszönetet és nem is kap. Az sem izgatja, ha zokon esett az a nősténynek, hogy nem adott neki rögtön. Ahonnan ő jött, ott nem dúskáltak a javakban. Megosztani a javaidat idegenekkel az pazarlásnak számított. Most viszont legalább, hogy enni kapott a nő, így elhallgatott és csöndben eszik. Legalábbis egy röpke pillanatig, mert még ott a kaja a szájában, de már mondja a magét. Csak hab a tortán, hogy amit mond az teljesen haszontalan kötekedés csak. Gwar rápillant az olyan "most komolyan?" nézéssel. Most, hogy így nézi közelebbről a tűz fényénél kicsit jobban végig méri magának. Ork mércével tényleg elég kecsesnek mondható, vagy talán inkább soványkának. Ízlés kérdése, de ettől még nem néz ki rosszul azt meg kell hagynia. Újabb falatott tép ki a nyúlból és komótosan rágni kezdi. Ekkor éri a bemutatkozás, ami legalább nem felesleges szájtépés.*
- Én Gwardok.* Csak jobbjával a mellkasára.* A Kőkarom klánból. Nem igazán izgat, hogy miképpen szólítasz. Melyik klánból való vagy Gadilysu?* Most valóban érdeklődés van a hangjában. Még előre is dől egy kicsit, mintha így jobban is hallaná azt, amiről beszél.*
* Mióta ez az asszony megérkezett, azóta többet beszélt, mint Gwardok az elmúlt hatban. Ráadásul még csak most érkezett. Ezenfelül még ostoba kijelentéseket is tesz. Ezt azért annyiban nem hagyhatja.*
- Soha nem bántanék egy nőstényt, ha nem ad rá okot. Soha!* Számára ez komoly téma, de ez a nőstény még most is vigyorog. ~ Csak tudnám, hogy mi olyan vicces. ~ Mivel viszont nem tudja, ezért hamar ráhagyja a nőre. Ha neki jól esik, hát akkor essen jól. Jobban foglalkoztatja, hogy miért is mászkál egyedül ilyenkor. Erre persze olyan választ kap, amivel nem tud sokat kezdeni.*
- A mi törzsünkben a nem harcos nőstények nem mászkáltak egyedül sehova. Nem tűnsz harcosnak asszony.* Na nem mintha alábecsülné a nőt, mert az orkok szívósak, csak hát semmi komolyabb páncélt vagy fegyvert nem lát nála. Na meg kicsit soványkának is tűnik, hogy harcos legyen. A húsát is úgy nézi, hogy az már fáj, szóval add neki a csontosabb koldusából. Nem vár érte köszönetet és nem is kap. Az sem izgatja, ha zokon esett az a nősténynek, hogy nem adott neki rögtön. Ahonnan ő jött, ott nem dúskáltak a javakban. Megosztani a javaidat idegenekkel az pazarlásnak számított. Most viszont legalább, hogy enni kapott a nő, így elhallgatott és csöndben eszik. Legalábbis egy röpke pillanatig, mert még ott a kaja a szájában, de már mondja a magét. Csak hab a tortán, hogy amit mond az teljesen haszontalan kötekedés csak. Gwar rápillant az olyan "most komolyan?" nézéssel. Most, hogy így nézi közelebbről a tűz fényénél kicsit jobban végig méri magának. Ork mércével tényleg elég kecsesnek mondható, vagy talán inkább soványkának. Ízlés kérdése, de ettől még nem néz ki rosszul azt meg kell hagynia. Újabb falatott tép ki a nyúlból és komótosan rágni kezdi. Ekkor éri a bemutatkozás, ami legalább nem felesleges szájtépés.*
- Én Gwardok.* Csak jobbjával a mellkasára.* A Kőkarom klánból. Nem igazán izgat, hogy miképpen szólítasz. Melyik klánból való vagy Gadilysu?* Most valóban érdeklődés van a hangjában. Még előre is dől egy kicsit, mintha így jobban is hallaná azt, amiről beszél.*
5736. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-05-12 21:26:02
Üzenet elküldve: 2021-05-12 21:26:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Az ork estéje //
*Nem áll messze a távolságtól, hogy Gadi nem éppen a legjobb emberismerők, esetükben ork ismerők körébe tartozik. Igazából ő maga, ha úgy tartja első benyomásról mindenkivel kissé talán izgágább és cserfesebb, mint kéne. Annak ellenére, hogy már régen kinőtt a meggondolatlan lányok korából. De az igaz, hogy szülőhazájában a férfiak igazi alfának gondolták magukat, így minden más hímet ugyan olyannak azonosít be, így hiába, hogy röpke eddig az együtt töltött idő, ezt az orkot sem bélyegzi meg másnak.*
- Bele se merek gondolni, hogy milyen vagy akkor, amikor nem vagy az. *Vonja fel a szemöldökeit, miközben nagyon lassan és megfontoltan pislog nagyokat.* Vagyis azt hiszem már belegondoltam. Valószínűleg a fejem akkor már egy csapással ketté lett volna szelve, akár a túlérett dinnye.
*Komoly tűnődésében még állát is megvakarja mutatóujja körmével. De azért egy kósza vigyor csak felsejlik az arcán. Ami gyorsan tovább is illan, mikor a kérdésre adott válasza egyáltalán nem rendíti meg a hímet. Az oké, hogy nem csalt mosolyt az arcára, de még, hogy legalább egy fintort varázsolt volna. Rég futott már össze ilyen zord, besavanyodott fickóval. De valamiért akkor sem bánja, hogy így hozta a szerencse vagy éppen a balszerencse. Idővel majd kiderül ez is. Viszont a következő megjegyzés azért megélezi a nyelvét hamar. Régen azt hitte, hogy az ő fajtájuk más. Erős szerkezet az ork szervezet. A nők is edzettek és strapabíróak, nem úgy, mint az selyembe bújtatott úri cafkák az emberek és az elfek körében. Na azoknak lenne félnivalója ilyenkor egyedül. De, a feltételezés is sértő, hogy épp neki nem lenne szabad egyedül mászkálnia ilyenkor. Nem növésben lévő kölök ő, akit félteni kéne.*
- Akkor ugyan egy vándorlása közepén lévő nősténynek ilyenkor mégis mit lenne szabad?
*Húzza is össze a szemeit, miközben igyekszik összeszedni minden erejét, hogy a gyerekes dac és sértettség ne üljön ki az arcára.
A végre felkínált húst is teljes természetességgel veszi el, még egy köszönömöt sem vakkantva. Inkább az látszik az arcán, hogy ez így természetes és a hím egy igazi tuskó, hogy nem ezzel az osztozkodással kezdte a vacsoráját. Arra viszont igyekszik nem figyelmet fordítani, hogy a bunkóságnak azért átgázol a határán azzal, hogy a nőstény kapja a csontosabbik részt. Az éhes has a legjobb szakács, így most nem ad hangot a nemtetszésnek. A végén még ezt a nesze semmi fogd meg jól vacsorát is visszavenné a taplója. De mielőtt ez megtörténne úriasan kezd gyorsan lehabzsolni pár húsosabb falatot, majd már megenyhülten sandít vissza a másikra.*
- Majf köfefefőek... *Kezd is bele tele szájjal, majd inkább gyorsan leküzdve a pár falatnyi adagot kezdi is elölről.* Szóval majd következőnek akkor kopogok. Nehogy megriasszalak megint.
*Méri is végig lesújtó pillantásokkal a hisztis orkját. Még ilyet. Az öreg öreg öreg apja nem volt ilyen fásult, mint ez itt, pedig annak is volt egy stílusa. Bár azért az vendéglátójának javára szól, hogy látványnak sokkal gusztább, mint a nagyapó volt hajdanán. Jó, jó, amúgy is ork, na, így persze, hogy kedvére való egy izomkolosszus látványa, de azért most extra sok figyelemmel méri végig a szabadon hagyott izomkötegeket. Amúgy is a jó idő beköszöntével a hormonok is huncutkodnak, a természet szaporodik, sokasodik, ez nála sincs másként. A jó idő beköszöntével már nem olyan fásult a kedve. Jobban hajlandóságot mutat arra, hogy alaposabban szemügyre vegyen egy-egy mutatósabb fajtársat, még akkor is, ha nem éppen abban a hírben él, hogy olyan nagy kankergető lenne. Bár az nem igazán nyűgözi le, hogy az osztozkodásban már nem olyan lenyűgöző személy.*
- Amúgy Gadilysu vagyok. De a legtöbben csak a Gadit használják.
*Nem mintha lett volna kérdés, de csak bemutatkozik. Meg amúgy is kíváncsi rá, hogy egy ilyen finom falat milyen nevet kapott.*
*Nem áll messze a távolságtól, hogy Gadi nem éppen a legjobb emberismerők, esetükben ork ismerők körébe tartozik. Igazából ő maga, ha úgy tartja első benyomásról mindenkivel kissé talán izgágább és cserfesebb, mint kéne. Annak ellenére, hogy már régen kinőtt a meggondolatlan lányok korából. De az igaz, hogy szülőhazájában a férfiak igazi alfának gondolták magukat, így minden más hímet ugyan olyannak azonosít be, így hiába, hogy röpke eddig az együtt töltött idő, ezt az orkot sem bélyegzi meg másnak.*
- Bele se merek gondolni, hogy milyen vagy akkor, amikor nem vagy az. *Vonja fel a szemöldökeit, miközben nagyon lassan és megfontoltan pislog nagyokat.* Vagyis azt hiszem már belegondoltam. Valószínűleg a fejem akkor már egy csapással ketté lett volna szelve, akár a túlérett dinnye.
*Komoly tűnődésében még állát is megvakarja mutatóujja körmével. De azért egy kósza vigyor csak felsejlik az arcán. Ami gyorsan tovább is illan, mikor a kérdésre adott válasza egyáltalán nem rendíti meg a hímet. Az oké, hogy nem csalt mosolyt az arcára, de még, hogy legalább egy fintort varázsolt volna. Rég futott már össze ilyen zord, besavanyodott fickóval. De valamiért akkor sem bánja, hogy így hozta a szerencse vagy éppen a balszerencse. Idővel majd kiderül ez is. Viszont a következő megjegyzés azért megélezi a nyelvét hamar. Régen azt hitte, hogy az ő fajtájuk más. Erős szerkezet az ork szervezet. A nők is edzettek és strapabíróak, nem úgy, mint az selyembe bújtatott úri cafkák az emberek és az elfek körében. Na azoknak lenne félnivalója ilyenkor egyedül. De, a feltételezés is sértő, hogy épp neki nem lenne szabad egyedül mászkálnia ilyenkor. Nem növésben lévő kölök ő, akit félteni kéne.*
- Akkor ugyan egy vándorlása közepén lévő nősténynek ilyenkor mégis mit lenne szabad?
*Húzza is össze a szemeit, miközben igyekszik összeszedni minden erejét, hogy a gyerekes dac és sértettség ne üljön ki az arcára.
A végre felkínált húst is teljes természetességgel veszi el, még egy köszönömöt sem vakkantva. Inkább az látszik az arcán, hogy ez így természetes és a hím egy igazi tuskó, hogy nem ezzel az osztozkodással kezdte a vacsoráját. Arra viszont igyekszik nem figyelmet fordítani, hogy a bunkóságnak azért átgázol a határán azzal, hogy a nőstény kapja a csontosabbik részt. Az éhes has a legjobb szakács, így most nem ad hangot a nemtetszésnek. A végén még ezt a nesze semmi fogd meg jól vacsorát is visszavenné a taplója. De mielőtt ez megtörténne úriasan kezd gyorsan lehabzsolni pár húsosabb falatot, majd már megenyhülten sandít vissza a másikra.*
- Majf köfefefőek... *Kezd is bele tele szájjal, majd inkább gyorsan leküzdve a pár falatnyi adagot kezdi is elölről.* Szóval majd következőnek akkor kopogok. Nehogy megriasszalak megint.
*Méri is végig lesújtó pillantásokkal a hisztis orkját. Még ilyet. Az öreg öreg öreg apja nem volt ilyen fásult, mint ez itt, pedig annak is volt egy stílusa. Bár azért az vendéglátójának javára szól, hogy látványnak sokkal gusztább, mint a nagyapó volt hajdanán. Jó, jó, amúgy is ork, na, így persze, hogy kedvére való egy izomkolosszus látványa, de azért most extra sok figyelemmel méri végig a szabadon hagyott izomkötegeket. Amúgy is a jó idő beköszöntével a hormonok is huncutkodnak, a természet szaporodik, sokasodik, ez nála sincs másként. A jó idő beköszöntével már nem olyan fásult a kedve. Jobban hajlandóságot mutat arra, hogy alaposabban szemügyre vegyen egy-egy mutatósabb fajtársat, még akkor is, ha nem éppen abban a hírben él, hogy olyan nagy kankergető lenne. Bár az nem igazán nyűgözi le, hogy az osztozkodásban már nem olyan lenyűgöző személy.*
- Amúgy Gadilysu vagyok. De a legtöbben csak a Gadit használják.
*Nem mintha lett volna kérdés, de csak bemutatkozik. Meg amúgy is kíváncsi rá, hogy egy ilyen finom falat milyen nevet kapott.*
5735. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-05-12 20:43:00
Üzenet elküldve: 2021-05-12 20:43:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Az ork estéje //
* Azt, hogy mit gondol magáról a férfi nem tudhatja a lány. Talán igaza van és olyan, mint a többi, de az is meglehet, hogy nem. Idővel biztosan ez is kiderül majd. Annyi biztos, hogy nem éppen egy barátságos fajta. Ezt első kézből tapasztalhatja meg máris találkozásukkor. A nőstény azért nem buta, mert amint fegyvert ragad a másik ő megadóan felemeli kezeit a magasba.*
- Nyugodt vagyok!* Horkantja a másik, de azért kihallatszik hangjából, hogy kicsit zaklatott. Bosszús egy kicsit, amiért a másik csak úgy meglepte miközben ő itt bambult bele a tűzbe. Ha már viszont így esett, akkor hellyel kínálja, amivel él is a kis agyaras. Talán túlságosan is nézte, mert fegyverét leakasztja és maga mellé lerakja. Mondjuk azt, hogy ez így elég is a hímnek. Leteszi sajátját is és kérdez még egyet, csakhogy kiderítse a másik szándékait. Közben a húsért nyúl, hogy falatozzon is. Hát válasz gyanánt nem éppen azt kapja, amit várt volna. Egykedvűen néz rá, még csak meg sem rezdül az arca. Aztán fejét a faágon lógó besózott nyúlbőr felé fordítja. Ezután vissza és nagyot harap a nyúlból.*
- Egy nősténynek nem lenne szabad egyedül mászkálnia. Főleg nem éjszaka.* Oktatja ki miközben újabb falatott tép ki vacsorájából. Csak hát akad egy kis probléma. Hogy egyen az ork nyugodtan, ha valaki mohó pillantásokkal vizslatja kajáját. Még a legfinomabb ételnek is elveszi ez az ízét.*
- Csak nem vagyok hozzászokva a hívatlan vendégekhez.* Azzal fogja és ketté tépi a nyulat. Az állat elejét, amin kevesebb a hús azt oda dobja a nősténynek. Jó az igaz, hogy javarészt csont, csak a két mellső lábon van némi hús, de hát na. Ez már egy nemes gesztus. Azért kíváncsian szemléli, hogy itt szól ehhez. Sajátját pedig jóízűen elkezdi falatozni. A gerincvonalon meg a combokon akad bőven hús. Ő a maga részéről csöndben folyatja a vacsorát, de valahol belül érzi, hogy nem fog ez zökkenőmentesen menni. Elég beszédesnek, izgágának tűnik vendége, amíg ő inkább a csöndes, nyugodt, amolyan öreges. Nem volt ez így mindig, de az utóbbi időben már ilyen megkeseredett alakká változott.*
* Azt, hogy mit gondol magáról a férfi nem tudhatja a lány. Talán igaza van és olyan, mint a többi, de az is meglehet, hogy nem. Idővel biztosan ez is kiderül majd. Annyi biztos, hogy nem éppen egy barátságos fajta. Ezt első kézből tapasztalhatja meg máris találkozásukkor. A nőstény azért nem buta, mert amint fegyvert ragad a másik ő megadóan felemeli kezeit a magasba.*
- Nyugodt vagyok!* Horkantja a másik, de azért kihallatszik hangjából, hogy kicsit zaklatott. Bosszús egy kicsit, amiért a másik csak úgy meglepte miközben ő itt bambult bele a tűzbe. Ha már viszont így esett, akkor hellyel kínálja, amivel él is a kis agyaras. Talán túlságosan is nézte, mert fegyverét leakasztja és maga mellé lerakja. Mondjuk azt, hogy ez így elég is a hímnek. Leteszi sajátját is és kérdez még egyet, csakhogy kiderítse a másik szándékait. Közben a húsért nyúl, hogy falatozzon is. Hát válasz gyanánt nem éppen azt kapja, amit várt volna. Egykedvűen néz rá, még csak meg sem rezdül az arca. Aztán fejét a faágon lógó besózott nyúlbőr felé fordítja. Ezután vissza és nagyot harap a nyúlból.*
- Egy nősténynek nem lenne szabad egyedül mászkálnia. Főleg nem éjszaka.* Oktatja ki miközben újabb falatott tép ki vacsorájából. Csak hát akad egy kis probléma. Hogy egyen az ork nyugodtan, ha valaki mohó pillantásokkal vizslatja kajáját. Még a legfinomabb ételnek is elveszi ez az ízét.*
- Csak nem vagyok hozzászokva a hívatlan vendégekhez.* Azzal fogja és ketté tépi a nyulat. Az állat elejét, amin kevesebb a hús azt oda dobja a nősténynek. Jó az igaz, hogy javarészt csont, csak a két mellső lábon van némi hús, de hát na. Ez már egy nemes gesztus. Azért kíváncsian szemléli, hogy itt szól ehhez. Sajátját pedig jóízűen elkezdi falatozni. A gerincvonalon meg a combokon akad bőven hús. Ő a maga részéről csöndben folyatja a vacsorát, de valahol belül érzi, hogy nem fog ez zökkenőmentesen menni. Elég beszédesnek, izgágának tűnik vendége, amíg ő inkább a csöndes, nyugodt, amolyan öreges. Nem volt ez így mindig, de az utóbbi időben már ilyen megkeseredett alakká változott.*
5734. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-05-12 18:47:29
Üzenet elküldve: 2021-05-12 18:47:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Az ork estéje //
*Mi tagadás egyáltalán nem bánja, hogy talált egy kis tábort. Azt pedig még kevésbé, hogy fajtája bélire lelt. Bár az is igaz, hogy az ő fajtája nem könnyű eset még maguk között sem. Főleg a férfiak, akik sokszor meg vannak győződve arról, hogy adottságaik miatt született istenek. Hatalmasak, erősek, de hiedelmükkel ellentétben nem legyőzhetetlenek. De az is igaz, hogy ezt a kis pihenőt akármilyen hiú orkkal szívesebben eltölti, mint bármelyik másik fajjal.
Igazából az meg sem lepi, hogy a fogadtatás nem szívélyes és örömteli. A gyanakvó, mogorva hangnemet magára sem veszi. Az ő faja goromba, ez tény. Ebben másoknak minden kétséget kizáróan ad igazat.
Ahogy a meglepett ork a fegyveréért nyúl védekezőleg emeli is fel kezeit, jelezve, hogy szándékai ártatlanok.*
- Hohó, nyugalom te hím.
*Azért szemeit kissé sértetten összeszűkíti. Ha az ork a saját fajtársában sem bízik már, akkor kiben? Ahogy hellyel kínálják, még ha sajátos módon is, azért él a lehetőséggel. A gyanakvó pillantások miatt hamar észbe kap. Tőrét, ami egyetlen fegyvereként szolgál, leakasztja az övéről, s ahogy a tűzhöz kuporodik maga mellé pakolja. Remélhetőleg a hím nem veszi fenyegetésnek, mert nem annak szánja.*
- Hogy mit? Bőrkabáthoz vadászom orkokra.
*Feleli is teljes természetességgel. Bár a fogadtatásból kiindulva talán korai volt elengedni ezt a kis élcelődést, ugyanis nem biztos, hogy a hím olyan könnyed humorral fog rá reagálni, mint azt a nőstény gondolja. De eső után köpönyeg, inkább igyekszik a készülő vigyort elfojtani és minél komolyabb ábrázatot magára ölteni.*
- Utazom. Lényegében céltalanul. Csak most kissé megcsúsztam időben, így mire észbe kaptam rám sötétedett.
*Vonja meg a vállait, miközben szeme a sült húson pihen. Hiába, hogy egy kis kenyér és pár falatra való szárított hús van a batyujában, azért az mégsem olyan, mint az az étel, ami most pihent meg a nyársboton, a ropogó tűz fölött.
Ha régebb óta élvezné az ork társaságát bizonyára kikérné magának, hogy amaz arra sem méltatja, hogy megkínálja, de most a helyzetéből adódóan inkább csak feltűnés mentesen csorgatja képzeletben a nyálát.*
- Bal lábbal keltél fel ma?
*Pillant végül az arcára, így a saját figyelmét is elterelve a hús gondolatáról. Na ő sem a kedvesség mintaképe, de nem is begyöpösödött hím, mint a most étkező társa. Sokszor volt is az hátrányára, hogy közvetlenebb a kelleténél, még az idegenekkel is. De most miért üljön kukán és mogorván, ha egyszer lelt magának egy kis társaságot?*
*Mi tagadás egyáltalán nem bánja, hogy talált egy kis tábort. Azt pedig még kevésbé, hogy fajtája bélire lelt. Bár az is igaz, hogy az ő fajtája nem könnyű eset még maguk között sem. Főleg a férfiak, akik sokszor meg vannak győződve arról, hogy adottságaik miatt született istenek. Hatalmasak, erősek, de hiedelmükkel ellentétben nem legyőzhetetlenek. De az is igaz, hogy ezt a kis pihenőt akármilyen hiú orkkal szívesebben eltölti, mint bármelyik másik fajjal.
Igazából az meg sem lepi, hogy a fogadtatás nem szívélyes és örömteli. A gyanakvó, mogorva hangnemet magára sem veszi. Az ő faja goromba, ez tény. Ebben másoknak minden kétséget kizáróan ad igazat.
Ahogy a meglepett ork a fegyveréért nyúl védekezőleg emeli is fel kezeit, jelezve, hogy szándékai ártatlanok.*
- Hohó, nyugalom te hím.
*Azért szemeit kissé sértetten összeszűkíti. Ha az ork a saját fajtársában sem bízik már, akkor kiben? Ahogy hellyel kínálják, még ha sajátos módon is, azért él a lehetőséggel. A gyanakvó pillantások miatt hamar észbe kap. Tőrét, ami egyetlen fegyvereként szolgál, leakasztja az övéről, s ahogy a tűzhöz kuporodik maga mellé pakolja. Remélhetőleg a hím nem veszi fenyegetésnek, mert nem annak szánja.*
- Hogy mit? Bőrkabáthoz vadászom orkokra.
*Feleli is teljes természetességgel. Bár a fogadtatásból kiindulva talán korai volt elengedni ezt a kis élcelődést, ugyanis nem biztos, hogy a hím olyan könnyed humorral fog rá reagálni, mint azt a nőstény gondolja. De eső után köpönyeg, inkább igyekszik a készülő vigyort elfojtani és minél komolyabb ábrázatot magára ölteni.*
- Utazom. Lényegében céltalanul. Csak most kissé megcsúsztam időben, így mire észbe kaptam rám sötétedett.
*Vonja meg a vállait, miközben szeme a sült húson pihen. Hiába, hogy egy kis kenyér és pár falatra való szárított hús van a batyujában, azért az mégsem olyan, mint az az étel, ami most pihent meg a nyársboton, a ropogó tűz fölött.
Ha régebb óta élvezné az ork társaságát bizonyára kikérné magának, hogy amaz arra sem méltatja, hogy megkínálja, de most a helyzetéből adódóan inkább csak feltűnés mentesen csorgatja képzeletben a nyálát.*
- Bal lábbal keltél fel ma?
*Pillant végül az arcára, így a saját figyelmét is elterelve a hús gondolatáról. Na ő sem a kedvesség mintaképe, de nem is begyöpösödött hím, mint a most étkező társa. Sokszor volt is az hátrányára, hogy közvetlenebb a kelleténél, még az idegenekkel is. De most miért üljön kukán és mogorván, ha egyszer lelt magának egy kis társaságot?*
5733. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-05-12 16:30:41
Üzenet elküldve: 2021-05-12 16:30:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Az ork estéje //
* Dolga végeztével a tűz mellé kuporodik és a lángokba mered. Olykor ugyan oda nyúl a húshoz, hogy fordítson rajta egyet, mert attól még, hogy ork nem holmi állat, hogy nyersen egye. A tüzet mindig is szerette nézni, mert sok emléket felidéz benne. A törzsi tüzek emléke az otthont idézik fel, ami már a múltba veszett. A tűzben a nevetgélés és a gyermek kacagást hallja, amiket lassan a fegyverek hangja és a harci kiáltások vesznek át, hogy végezetül nem maradjon más, mint halálhörgés. Szabad keze ökölbe szorul, ahogy az emlékek leperegnek előtte a tűzben, de aztán egy hirtelen reccsenés megtöri a visszaemlékezést. Hirtelen felkapja a fejét és egy idegen alakját pillantja meg a túloldalon. Az ösztönök dolgoznak benne, így magától mozdul teste. Felkapja csatabárdját és felpattan a tűz mellől. ( Már amennyire egy lassú ork képes pattanni.) Vérvörös szemeit az érkezőre függeszti bal jóslóan. Viszont lassú volt ma este, mert mire szólna már megelőzik. A nő megszólal és mire befejezi mondókáját Gwardok addigra már be is azonosítja faját. ~ Egy ork. Egy nőstény. Csak a baj van velük. Mindig csak beszélnek és beszélnek. ~ Bár a hívatlan látogatónak nem örül, azért mégis nagyot dobban a szíve, hogy fajtársat lát. Nem sok orkot szokott látni a környéken. Még kevesebbel szokott beszélni. Bízni meg nem igazán bízik senkiben. A nő közli vele, hogy mit szeretne és ez elgondolkodtatja. Bárki mást talán elhajtana, de most egy ork nőstény kér tőle éjszakai menedéket.*
- Hrrrggg!* Horkant egyet és baljával int neki a tűzhöz, de jobbja még most is fegyverét szorongatja.*
- Ülj le, ha akarsz.* Szólal meg és ha a nő él ezzel, akkor végig követi útját. Megnézi tüzetesen magának. Leginkább a fegyvereire kíváncsi, mert mégis csak egy idegen. Viszont férfi is, így biztosan egy pillanattal tovább időz el pillantása mellkas tájékon, de tényleg csak egy pillanatra. Azt is kivárja, hogy leüljön és csak utána foglal helyet.*
- Mit csinálsz itt ilyenkor?* Veti oda a kérdést nem éppen barátságosan. Fegyverét maga mellé teszi, majd baljával a húsért nyúl, ami látszólag már készen is van. Megszaglássza, majd aztán bele harap egyet. Az illem azt kívánná, hogy megkínálja a jövevényt, de ő nem illedelmes.*
* Dolga végeztével a tűz mellé kuporodik és a lángokba mered. Olykor ugyan oda nyúl a húshoz, hogy fordítson rajta egyet, mert attól még, hogy ork nem holmi állat, hogy nyersen egye. A tüzet mindig is szerette nézni, mert sok emléket felidéz benne. A törzsi tüzek emléke az otthont idézik fel, ami már a múltba veszett. A tűzben a nevetgélés és a gyermek kacagást hallja, amiket lassan a fegyverek hangja és a harci kiáltások vesznek át, hogy végezetül nem maradjon más, mint halálhörgés. Szabad keze ökölbe szorul, ahogy az emlékek leperegnek előtte a tűzben, de aztán egy hirtelen reccsenés megtöri a visszaemlékezést. Hirtelen felkapja a fejét és egy idegen alakját pillantja meg a túloldalon. Az ösztönök dolgoznak benne, így magától mozdul teste. Felkapja csatabárdját és felpattan a tűz mellől. ( Már amennyire egy lassú ork képes pattanni.) Vérvörös szemeit az érkezőre függeszti bal jóslóan. Viszont lassú volt ma este, mert mire szólna már megelőzik. A nő megszólal és mire befejezi mondókáját Gwardok addigra már be is azonosítja faját. ~ Egy ork. Egy nőstény. Csak a baj van velük. Mindig csak beszélnek és beszélnek. ~ Bár a hívatlan látogatónak nem örül, azért mégis nagyot dobban a szíve, hogy fajtársat lát. Nem sok orkot szokott látni a környéken. Még kevesebbel szokott beszélni. Bízni meg nem igazán bízik senkiben. A nő közli vele, hogy mit szeretne és ez elgondolkodtatja. Bárki mást talán elhajtana, de most egy ork nőstény kér tőle éjszakai menedéket.*
- Hrrrggg!* Horkant egyet és baljával int neki a tűzhöz, de jobbja még most is fegyverét szorongatja.*
- Ülj le, ha akarsz.* Szólal meg és ha a nő él ezzel, akkor végig követi útját. Megnézi tüzetesen magának. Leginkább a fegyvereire kíváncsi, mert mégis csak egy idegen. Viszont férfi is, így biztosan egy pillanattal tovább időz el pillantása mellkas tájékon, de tényleg csak egy pillanatra. Azt is kivárja, hogy leüljön és csak utána foglal helyet.*
- Mit csinálsz itt ilyenkor?* Veti oda a kérdést nem éppen barátságosan. Fegyverét maga mellé teszi, majd baljával a húsért nyúl, ami látszólag már készen is van. Megszaglássza, majd aztán bele harap egyet. Az illem azt kívánná, hogy megkínálja a jövevényt, de ő nem illedelmes.*
5732. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-05-12 16:00:25
Üzenet elküldve: 2021-05-12 16:00:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Az ork estéje //
*A jó idő beköszöntött végre, aminek meg is érkezik a maga előnye, de egyben hátránya is. Utazásának idejét nem akarta ennyire eltolni, de nehezen vette rá magát az időben indulásra, így hamarosan rá is köszönt az éjszaka. Szerencsére a melegedő idő miatt már nem fázik, viszont a szúnyogok kellemetlenkedése igen zavaró. Főleg, hogy utál vakaródzni, nem utolsó sorban pedig a kis dögök zümmögésétől pillanatok alatt idegbajt tud kapni. Viszont valamelyest enyhíti a szenvedést a kellemes idő, az éjszakai sötétséget feldobó friss gyümölcsök és nyiladozó virágok illata, a tücskök zenéje ahogy a mezők mellett halad el. De most valami oda nem illő is hamar megcsapja az orrát. Valami olyan, amitől egyszeriben kondulnak meg fejében a vészharangok, közben pedig sietősebb léptekre is ösztökéli egyben. Mégpedig a friss sült illata. Ami azt jelenti, hogy valaki okosabb volt nála és tábort vert a közelben. Ahogy szemeivel a sötétségbe hunyorog fel is fedezi a pislákoló fényt, amely a közeledtével egyre hívogatóbbá válik. Persze lehetne megfontoltabb és nem kéne ilyen eltökélten az ismeretlenbe rohannia, de igazából egyre megy, hisz így is sokat kockáztat azzal, hogy éjnek évadján kóborol egymaga. Annak ellenére pedig, hogy ork nőstény, nem egy harcos alkat, de ugyebár ezt senkinek sem kell tudnia.
Talán egy kicsit megkönnyebbül, mikor a pattogó tűz mellett egy hegyomlást szemlél meg. Méghozzá egy akkora robusztust, akit nehezen tudna összetéveszteni egy emberrel, vagy akármi más fajjal. Úgy fest, hogy szerencsecsillaga felragyogott, s ma egy fajtabeli társaságában pihenhet meg éjszakára. Már, ha amaz egyáltalán vevő a társaságra. Sokáig nem szeretne tökölni, így a tűz fényében úszó hím festői képében nem sokáig gyönyörködik. Batyuját megigazgatja vállán, daliásan kihúzza magát, elhessegeti az útitársakul szegődött szúnyogok raját, majd határozott léptekkel ballag egészen a kis táborhelyig.*
- Akármilyen isten adjon szép éjszakát! *Húzza is apró vigyorra ajkait, miközben sötét íriszei felváltva fürkészik a hímet és a süldögélő húst.* Egy megfáradt vándor csatlakozhat e egy ilyen magányos, sötét éjszakán?
*A kérdés végeztével figyelme egyelőre már csak a hímé. Barna íriszeit egy pillanatra sem véve le róla várja, hogy engedélyt kap e csatlakozni, vagy a sötétbe veszve bandukolhat tovább.*
*A jó idő beköszöntött végre, aminek meg is érkezik a maga előnye, de egyben hátránya is. Utazásának idejét nem akarta ennyire eltolni, de nehezen vette rá magát az időben indulásra, így hamarosan rá is köszönt az éjszaka. Szerencsére a melegedő idő miatt már nem fázik, viszont a szúnyogok kellemetlenkedése igen zavaró. Főleg, hogy utál vakaródzni, nem utolsó sorban pedig a kis dögök zümmögésétől pillanatok alatt idegbajt tud kapni. Viszont valamelyest enyhíti a szenvedést a kellemes idő, az éjszakai sötétséget feldobó friss gyümölcsök és nyiladozó virágok illata, a tücskök zenéje ahogy a mezők mellett halad el. De most valami oda nem illő is hamar megcsapja az orrát. Valami olyan, amitől egyszeriben kondulnak meg fejében a vészharangok, közben pedig sietősebb léptekre is ösztökéli egyben. Mégpedig a friss sült illata. Ami azt jelenti, hogy valaki okosabb volt nála és tábort vert a közelben. Ahogy szemeivel a sötétségbe hunyorog fel is fedezi a pislákoló fényt, amely a közeledtével egyre hívogatóbbá válik. Persze lehetne megfontoltabb és nem kéne ilyen eltökélten az ismeretlenbe rohannia, de igazából egyre megy, hisz így is sokat kockáztat azzal, hogy éjnek évadján kóborol egymaga. Annak ellenére pedig, hogy ork nőstény, nem egy harcos alkat, de ugyebár ezt senkinek sem kell tudnia.
Talán egy kicsit megkönnyebbül, mikor a pattogó tűz mellett egy hegyomlást szemlél meg. Méghozzá egy akkora robusztust, akit nehezen tudna összetéveszteni egy emberrel, vagy akármi más fajjal. Úgy fest, hogy szerencsecsillaga felragyogott, s ma egy fajtabeli társaságában pihenhet meg éjszakára. Már, ha amaz egyáltalán vevő a társaságra. Sokáig nem szeretne tökölni, így a tűz fényében úszó hím festői képében nem sokáig gyönyörködik. Batyuját megigazgatja vállán, daliásan kihúzza magát, elhessegeti az útitársakul szegődött szúnyogok raját, majd határozott léptekkel ballag egészen a kis táborhelyig.*
- Akármilyen isten adjon szép éjszakát! *Húzza is apró vigyorra ajkait, miközben sötét íriszei felváltva fürkészik a hímet és a süldögélő húst.* Egy megfáradt vándor csatlakozhat e egy ilyen magányos, sötét éjszakán?
*A kérdés végeztével figyelme egyelőre már csak a hímé. Barna íriszeit egy pillanatra sem véve le róla várja, hogy engedélyt kap e csatlakozni, vagy a sötétbe veszve bandukolhat tovább.*
5731. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-05-12 13:35:16
Üzenet elküldve: 2021-05-12 13:35:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Az ork estéje //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* Sötét fátyolként hullik rá a tájra az éjszaka. A távoli ingovány felől hallani lehet tompán, ahogy a békák nekik kezdenek esti koncertjüknek. Ám az sem marad muzsika nélkül, aki itt van, mert a tücskök gondoskodnak az esti mulatságról. Az egyik közeli ágról bagoly huhog le az alant szorgoskodó megfáradt orkra. Az erdő ezen kis eldugott tisztásán ugyanis pont egy zöldbőrű vert tanyát. Név szerint Gwardok, aki éppen tüzét csiholja. Apró gallyakat pakol a füstölgő kupacra, hogy ezután fújkálva élesztgesse fel a lángokat. Hamarosan kis láng éled, amit több társa is követ. Fény tölti be a sötét tisztást, ami elűzi az éjszaka árnyait. Vidám pattogása új színt ad az esti hangulatnak. A munka viszont nem áll meg. Kés villan a tűz fényében és egy nyúl kezdi el levetni bundáját. a gyakorlott kezek között ez nem telik sok időbe. Tompa ágyat ragad az oszlopos kar, amit szintén kezelésbe vesz a kés. Az eredmény magáért beszél, mivel újabb percek múlva már a tűz felett süldögél. Még így sem pihenhet meg a fáradt vándor. A bőrt nem szabad csak úgy eldobni, hiszen értékes. Egy kis zsákból só kerül elő, amiből jut rá meg a húsra is. A gondosan lesózott hús, ezután egy ágra kerül, hogy végre megpihenjen. Gwardok végre lepihenhet a tűz mellé. Vacsoráját sem árt néha megforgatni, hogy egyenletesen süljön. Bárdja mellette pihen a fűben. Évek óta már javarészt csak fát hasított az öreg penge. Egyetlen hű társa a volt harcosnak. Fegyvere hűségesnek és megértőnek bizonyult mind idáig, nem úgy, mint a hamis szavú népeké. Sül a hús. Fűszeres illata tovaszáll a fák között.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* Sötét fátyolként hullik rá a tájra az éjszaka. A távoli ingovány felől hallani lehet tompán, ahogy a békák nekik kezdenek esti koncertjüknek. Ám az sem marad muzsika nélkül, aki itt van, mert a tücskök gondoskodnak az esti mulatságról. Az egyik közeli ágról bagoly huhog le az alant szorgoskodó megfáradt orkra. Az erdő ezen kis eldugott tisztásán ugyanis pont egy zöldbőrű vert tanyát. Név szerint Gwardok, aki éppen tüzét csiholja. Apró gallyakat pakol a füstölgő kupacra, hogy ezután fújkálva élesztgesse fel a lángokat. Hamarosan kis láng éled, amit több társa is követ. Fény tölti be a sötét tisztást, ami elűzi az éjszaka árnyait. Vidám pattogása új színt ad az esti hangulatnak. A munka viszont nem áll meg. Kés villan a tűz fényében és egy nyúl kezdi el levetni bundáját. a gyakorlott kezek között ez nem telik sok időbe. Tompa ágyat ragad az oszlopos kar, amit szintén kezelésbe vesz a kés. Az eredmény magáért beszél, mivel újabb percek múlva már a tűz felett süldögél. Még így sem pihenhet meg a fáradt vándor. A bőrt nem szabad csak úgy eldobni, hiszen értékes. Egy kis zsákból só kerül elő, amiből jut rá meg a húsra is. A gondosan lesózott hús, ezután egy ágra kerül, hogy végre megpihenjen. Gwardok végre lepihenhet a tűz mellé. Vacsoráját sem árt néha megforgatni, hogy egyenletesen süljön. Bárdja mellette pihen a fűben. Évek óta már javarészt csak fát hasított az öreg penge. Egyetlen hű társa a volt harcosnak. Fegyvere hűségesnek és megértőnek bizonyult mind idáig, nem úgy, mint a hamis szavú népeké. Sül a hús. Fűszeres illata tovaszáll a fák között.*
5730. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-04-13 12:28:21
Üzenet elküldve: 2021-04-13 12:28:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Egy apa álma//
- Persze!
*Válaszolja a kislány vidáman, úgyis sokkal jobb úgy lovagolni, hogy Pyctának dőlhet, ehhez pedig vissza kell adja neki a hátizsákot, amit örömmel meg is tesz.*
- Csak fehér? Kár. Pedig ha lenne színes, akkor az kéne. Felülnék a hátára és felrepülnék tök magasra, a hegyek fölé! Téged is magammal vinnélek, ha nem vagy túl nehéz.
*Teljesen komolyan mondja, hogy csak akkor vinné el Pyctát, ha nem túl nehéz. Páncélban valószínűleg az, Éjvihar csak azért nem nyög a súlya alatt, mert nem kell repülnie. A repülés az más, ahhoz egészen biztosan könnyűnek kell lenni, a madarak is könnyűek.*
- Tudod apa, igazából én sem adnálak el.
*Néz fel a válla fölött az elfre, akiért rajong, hiszen még a haját is odaadná, hogy tudjon nokedlit enni. Meg a pegazusával is felvinné a hegyek fölé.*
- Csak a hátsó lábán? De hát ő négy lábon jár. Akkor nekünk miért nincs a kezünkön nadrág? Ha lenne a kezemen is nadrág, akkor nem szólnál rám soha, hogy kilóg a derekam.
*Ami nyilván mindig kilóg, nagyjából fél perccel azután, hogy felöltözött. Bár a dereka betűrése ellen nem szokott úgy tiltakozni, mint a fésülködés vagy a cipőhúzás ellen.*
- Szegény Xauzur! Vigyázz magadra Xauzur! Miért nem engedik? De hát nem enne meg senkit.
- Persze!
*Válaszolja a kislány vidáman, úgyis sokkal jobb úgy lovagolni, hogy Pyctának dőlhet, ehhez pedig vissza kell adja neki a hátizsákot, amit örömmel meg is tesz.*
- Csak fehér? Kár. Pedig ha lenne színes, akkor az kéne. Felülnék a hátára és felrepülnék tök magasra, a hegyek fölé! Téged is magammal vinnélek, ha nem vagy túl nehéz.
*Teljesen komolyan mondja, hogy csak akkor vinné el Pyctát, ha nem túl nehéz. Páncélban valószínűleg az, Éjvihar csak azért nem nyög a súlya alatt, mert nem kell repülnie. A repülés az más, ahhoz egészen biztosan könnyűnek kell lenni, a madarak is könnyűek.*
- Tudod apa, igazából én sem adnálak el.
*Néz fel a válla fölött az elfre, akiért rajong, hiszen még a haját is odaadná, hogy tudjon nokedlit enni. Meg a pegazusával is felvinné a hegyek fölé.*
- Csak a hátsó lábán? De hát ő négy lábon jár. Akkor nekünk miért nincs a kezünkön nadrág? Ha lenne a kezemen is nadrág, akkor nem szólnál rám soha, hogy kilóg a derekam.
*Ami nyilván mindig kilóg, nagyjából fél perccel azután, hogy felöltözött. Bár a dereka betűrése ellen nem szokott úgy tiltakozni, mint a fésülködés vagy a cipőhúzás ellen.*
- Szegény Xauzur! Vigyázz magadra Xauzur! Miért nem engedik? De hát nem enne meg senkit.
5729. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-04-11 08:07:28
Üzenet elküldve: 2021-04-11 08:07:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szabad kóborlás//
- Hmm... a záptojás nélkül tényleg olyan ez a szag, mint a mocsáré volt Artheniorba jövet! *csillan fel a szeme az ötleten, és ugyan a rosszalló hümmentés nem marad el a tisztásra érve, határozottan több eltökéltséget érezni rajta, mint az előzőn.
Amikor Garsin visszavonulót fúj, egy pillanatig csak néz rá üres arccal, aztán odafordul hozzá, és finoman megfogja mindkét felkarját.*
- Figyelj csak! Ez a tisztás napok óta ilyen. Akárki csinálta, már messze jár. *lágy, csitító hangon beszél, a szemével megpróbálja elkapni útitársa ide-oda rebbenő tekintetét* Mi nem futhatunk el csak úgy: ha szörnyeteg járt itt, ki kell derítenünk, milyen, és el kell mondanunk az őrségnek. Ha a bokrok közt ájultan fekszik valaki, őt sem hagyhatjuk itt. Ha halottat találunk, akkor is szólnunk kell az őröknek, meg a családjának is. *itt tart egy pici szünetet, hogy be tudjanak ivódni a szavak* Én megpróbálok nyomokat keresni. Te meg számold meg addig, hány öltözetre való ruha van itt elszórva, és kérlek szedd össze a csizmákat. Ha találsz más dolgot, ami nem ruha, akkor azt is. *bátorítóan Garsinra mosolyog* Csak a ruhákra meg a tárgyakra gondolj, másra ne. Ez nagyon fontos. Menni fog?
A hozzászólás írója (Nawanthiri Shardipandra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.04.11 09:19:48
//Szabad kóborlás//
- Hmm... a záptojás nélkül tényleg olyan ez a szag, mint a mocsáré volt Artheniorba jövet! *csillan fel a szeme az ötleten, és ugyan a rosszalló hümmentés nem marad el a tisztásra érve, határozottan több eltökéltséget érezni rajta, mint az előzőn.
Amikor Garsin visszavonulót fúj, egy pillanatig csak néz rá üres arccal, aztán odafordul hozzá, és finoman megfogja mindkét felkarját.*
- Figyelj csak! Ez a tisztás napok óta ilyen. Akárki csinálta, már messze jár. *lágy, csitító hangon beszél, a szemével megpróbálja elkapni útitársa ide-oda rebbenő tekintetét* Mi nem futhatunk el csak úgy: ha szörnyeteg járt itt, ki kell derítenünk, milyen, és el kell mondanunk az őrségnek. Ha a bokrok közt ájultan fekszik valaki, őt sem hagyhatjuk itt. Ha halottat találunk, akkor is szólnunk kell az őröknek, meg a családjának is. *itt tart egy pici szünetet, hogy be tudjanak ivódni a szavak* Én megpróbálok nyomokat keresni. Te meg számold meg addig, hány öltözetre való ruha van itt elszórva, és kérlek szedd össze a csizmákat. Ha találsz más dolgot, ami nem ruha, akkor azt is. *bátorítóan Garsinra mosolyog* Csak a ruhákra meg a tárgyakra gondolj, másra ne. Ez nagyon fontos. Menni fog?
A hozzászólás írója (Nawanthiri Shardipandra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.04.11 09:19:48
5728. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-04-09 21:06:12
Üzenet elküldve: 2021-04-09 21:06:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szabad kóborlás//
*Figyelmesen hallgatja a választ, majd oda is lép az egyik nyomhoz, mellé helyezve a saját lábát, majd pedig fölemeli és visszalép egyet, hogy a régi lábnyomot és a magáét is lássa. Leguggol, kicsit szemrevételezi őket, próbálva meglátni az említett különbséget.*
- Azt hiszem, látom. - *Közli szórakozottan. Aztán már nem húzza tovább az időt és tényleg megy a nő után...*
- Olyan, mint a szemét szaga esős napok után? Vagy a hínáros, mocsaras parté... - *Ötletelget, a levegőbe szippantva. Egy kicsit aggasztja, hogy az erdőben jártas szerzetes szerint ez furcsa, de ő annyira nem találja különösnek ezt a szagot, hogy ez legyen a nyugtalankodása fő forrása.
Mikor aztán elérkeznek a következő kirívó helyszínre, először megörülne a nyílt térnek, mert az erdő szélének hiszi, azonban mikor meglátja, hova is lyukadtak ki, a megkönnyebbülése rögtön elvész.*
- Menjünk innen! - *Kéri, még mielőtt egyáltalán rendesen körülnézett volna. A tépázott bozót és a mindenfelé heverő, ugyancsak tépett ruhadarabok épp eléggé megijesztik.
Tekintetét menekülőutat és veszélyt keresve kapkodja körbe. Miért lett ott szélesebb az ösvény? Valami nagydarab szörny távozhatott arra?
Nem gondolja át, hogy akkor a korábbi ösvénynek is ugyanilyen szélesnek kellett volna lennie... Ő most azt fontolgatja éppen, hogy forduljanak vissza, mert az biztonságosabb, vagy kockáztassák meg az út folytatását, mert úgy gyorsabban a városba érnek?*
//Szabad kóborlás//
*Figyelmesen hallgatja a választ, majd oda is lép az egyik nyomhoz, mellé helyezve a saját lábát, majd pedig fölemeli és visszalép egyet, hogy a régi lábnyomot és a magáét is lássa. Leguggol, kicsit szemrevételezi őket, próbálva meglátni az említett különbséget.*
- Azt hiszem, látom. - *Közli szórakozottan. Aztán már nem húzza tovább az időt és tényleg megy a nő után...*
- Olyan, mint a szemét szaga esős napok után? Vagy a hínáros, mocsaras parté... - *Ötletelget, a levegőbe szippantva. Egy kicsit aggasztja, hogy az erdőben jártas szerzetes szerint ez furcsa, de ő annyira nem találja különösnek ezt a szagot, hogy ez legyen a nyugtalankodása fő forrása.
Mikor aztán elérkeznek a következő kirívó helyszínre, először megörülne a nyílt térnek, mert az erdő szélének hiszi, azonban mikor meglátja, hova is lyukadtak ki, a megkönnyebbülése rögtön elvész.*
- Menjünk innen! - *Kéri, még mielőtt egyáltalán rendesen körülnézett volna. A tépázott bozót és a mindenfelé heverő, ugyancsak tépett ruhadarabok épp eléggé megijesztik.
Tekintetét menekülőutat és veszélyt keresve kapkodja körbe. Miért lett ott szélesebb az ösvény? Valami nagydarab szörny távozhatott arra?
Nem gondolja át, hogy akkor a korábbi ösvénynek is ugyanilyen szélesnek kellett volna lennie... Ő most azt fontolgatja éppen, hogy forduljanak vissza, mert az biztonságosabb, vagy kockáztassák meg az út folytatását, mert úgy gyorsabban a városba érnek?*
5727. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-04-09 20:13:06
Üzenet elküldve: 2021-04-09 20:13:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szabad kóborlás//
- Hát, ha a nyom friss, akkor olyan élesek a körvonalai. *sandít fel a kalapja alól Garsinra* Még akkor is, ha nem annyira mély. *megsimítja finoman az egyik csizmanyomot az ujjával* Ha meg régi, akkor meg... *keresi a szót, de végül jobb nem jut eszébe, mint az, hogy:* lankásak. *Láthatóan szívesen mesélne többet is, de sajnos nem tud hozzá eleget.
Ami a szagokat illeti, Nawanthiri nem sokat járt eddig városban. Wegtorennek leginkább füstszaga volt, meg amilyenek a különféle iparosszakmákkal jártak. A piacon meg a sülteké. Artheniornak semmi. Az erdőknek pedig leginkább erdőszaga van. Föld, avar, virágok. Törött fa, korhadó fa, agyag. Néha dögé, ha valami nagyobb állat hullik el, de az nem marad meg sokáig.*
- Ilyen szag nem szokott az erdőben lenni. *válaszolja csöndesen* Te tudod, mi lehet?
*Bizonyára a Kikötőnek meg annak a börtönbarlangnak is megvannak a maga illatai, amiket a szerzetes nem ismer. Nyugodtabb lenne, ha be tudnák azonosítani, mi felé közelednek. Nem kell azonban sok időt bizonytalanságban tölteniük.
Kisvártatva valóságos csatatér tárul a szemük elé. A bozótot ötven-hatvan láb átmérőjű területen letarolták. A bokrok szárai letördelve, a mindenfelé korhadó ágak, elhervadt levelek és... ruhafoszlányok. Ing, zubbony, nadrágdarabok, csizmák szétnyílt szárakkal meg orrokkal. Mindent piszkosfehér, gumiszerű foltok borítanak, vért, holttesteket vagy akár csak testrészeket azonban sehol nem látni. A tisztás túloldalán az ösvény folytatódik keleti irányban, de már nem egy-, hanem kétembernyi szélességben. A bozót arrafelé is meg van tépázva, de nincs olyan szörnyű állapotban, mint közvetlenül hőseink előtt. Nawanthirishardipandra rosszallóan hümment.*
//Szabad kóborlás//
- Hát, ha a nyom friss, akkor olyan élesek a körvonalai. *sandít fel a kalapja alól Garsinra* Még akkor is, ha nem annyira mély. *megsimítja finoman az egyik csizmanyomot az ujjával* Ha meg régi, akkor meg... *keresi a szót, de végül jobb nem jut eszébe, mint az, hogy:* lankásak. *Láthatóan szívesen mesélne többet is, de sajnos nem tud hozzá eleget.
Ami a szagokat illeti, Nawanthiri nem sokat járt eddig városban. Wegtorennek leginkább füstszaga volt, meg amilyenek a különféle iparosszakmákkal jártak. A piacon meg a sülteké. Artheniornak semmi. Az erdőknek pedig leginkább erdőszaga van. Föld, avar, virágok. Törött fa, korhadó fa, agyag. Néha dögé, ha valami nagyobb állat hullik el, de az nem marad meg sokáig.*
- Ilyen szag nem szokott az erdőben lenni. *válaszolja csöndesen* Te tudod, mi lehet?
*Bizonyára a Kikötőnek meg annak a börtönbarlangnak is megvannak a maga illatai, amiket a szerzetes nem ismer. Nyugodtabb lenne, ha be tudnák azonosítani, mi felé közelednek. Nem kell azonban sok időt bizonytalanságban tölteniük.
Kisvártatva valóságos csatatér tárul a szemük elé. A bozótot ötven-hatvan láb átmérőjű területen letarolták. A bokrok szárai letördelve, a mindenfelé korhadó ágak, elhervadt levelek és... ruhafoszlányok. Ing, zubbony, nadrágdarabok, csizmák szétnyílt szárakkal meg orrokkal. Mindent piszkosfehér, gumiszerű foltok borítanak, vért, holttesteket vagy akár csak testrészeket azonban sehol nem látni. A tisztás túloldalán az ösvény folytatódik keleti irányban, de már nem egy-, hanem kétembernyi szélességben. A bozót arrafelé is meg van tépázva, de nincs olyan szörnyű állapotban, mint közvetlenül hőseink előtt. Nawanthirishardipandra rosszallóan hümment.*
5726. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-04-09 18:10:00
Üzenet elküldve: 2021-04-09 18:10:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szabad kóborlás//
*Nem válaszol, csak a száját szorítja össze, mint aki nem akar, vagy nem tudja, hogyan magyarázkodjon, miközben rajtakapták valami furcsaságon. De döntéséről árulkodik, hogy a térképet végül is elteszi, begyűrve azt is a vörös szövetdarab bugyrába a többi holmija közé.
Aztán megjegyzésére érkezik egy kérdés, amire egészen hasonló arckifejezést vág, merthogy azt sem akarja nyíltan beismerni, hogy ő kicsit elveszve érzi magát. Úgyhogy feleletül egészen finoman a vállát vonja, majd a nő nyomába szegődik, mert már a kérdésből is úgy olvassa, hogy a szerzetes vele ellentétben pontosan tudja, hogy hol vannak és merre az arra.
Mikor türelemre intik, akkor persze vár és érdeklődve figyeli, mit csinál Nawanthiri és hogyan is csinálja ezt a nyomolvasást. Ha elhaladnak a gödör mellett, akkor persze abba is beleles, a saját szemével is meggyőződve róla, hogy valóban minden úgy van, ahogy azt korábban a szerzetes leírta.*
- Honnan tudja, hogy nem mostanában? - *Enged meg magának egy kérdést, mert kíváncsivá teszi, hogy ezt miből lehet látni. Talán ez az egy kérdés nem lehet bosszantó és időrabló.
Aztán, ha továbbindulnak és már mennek egy darabon, neki is feltűnik a kellemetlen szag, ám emiatt nem gondol egyből rosszra. Úgy hiszi, egy szemétdomb lehet a közelben. Arthenior valami csodás módon nem bűzös, de azért a számára még mindig az a megszokott, hogy ahol emberek élnek nagyobb számban, ott a szagok sem hiányoznak a környezetből.*
- Mi az? - *Kérdi halkan, mert a hümmögésre viszont fölfigyel és arra következtet, valamit észrevehetett a szerzetes, amit ő nem.*
//Szabad kóborlás//
*Nem válaszol, csak a száját szorítja össze, mint aki nem akar, vagy nem tudja, hogyan magyarázkodjon, miközben rajtakapták valami furcsaságon. De döntéséről árulkodik, hogy a térképet végül is elteszi, begyűrve azt is a vörös szövetdarab bugyrába a többi holmija közé.
Aztán megjegyzésére érkezik egy kérdés, amire egészen hasonló arckifejezést vág, merthogy azt sem akarja nyíltan beismerni, hogy ő kicsit elveszve érzi magát. Úgyhogy feleletül egészen finoman a vállát vonja, majd a nő nyomába szegődik, mert már a kérdésből is úgy olvassa, hogy a szerzetes vele ellentétben pontosan tudja, hogy hol vannak és merre az arra.
Mikor türelemre intik, akkor persze vár és érdeklődve figyeli, mit csinál Nawanthiri és hogyan is csinálja ezt a nyomolvasást. Ha elhaladnak a gödör mellett, akkor persze abba is beleles, a saját szemével is meggyőződve róla, hogy valóban minden úgy van, ahogy azt korábban a szerzetes leírta.*
- Honnan tudja, hogy nem mostanában? - *Enged meg magának egy kérdést, mert kíváncsivá teszi, hogy ezt miből lehet látni. Talán ez az egy kérdés nem lehet bosszantó és időrabló.
Aztán, ha továbbindulnak és már mennek egy darabon, neki is feltűnik a kellemetlen szag, ám emiatt nem gondol egyből rosszra. Úgy hiszi, egy szemétdomb lehet a közelben. Arthenior valami csodás módon nem bűzös, de azért a számára még mindig az a megszokott, hogy ahol emberek élnek nagyobb számban, ott a szagok sem hiányoznak a környezetből.*
- Mi az? - *Kérdi halkan, mert a hümmögésre viszont fölfigyel és arra következtet, valamit észrevehetett a szerzetes, amit ő nem.*
5725. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-04-09 17:19:14
Üzenet elküldve: 2021-04-09 17:19:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szabad kóborlás//
- Lehet... *mondja szórakozottan arra a felvetésre, hogy hátha többen voltak a kincsásók. A földet pásztázza közben a tekintetével, de rövid töprengés után arra jut, hogy a környéket annyira összejárták, amiből az ő tudásával semmi hasznosat nem deríthet ki. Talán a tisztásról kivezető ösvényt lenne érdemes jobban megnézni. Arra a kérdésre, hogy mi legyen a térképpel, csak a fejét ingatja bizonytalanul.*
- Hát, ha kell neked... *így, hogy a kincset már elvitték, nem tudja, minek Garsinnak a térkép, de látja rajta, hogy örömét leli az ákombákomokban. Ha eltenné, nem fogja lebeszélni róla.*
- Miért, eltévedtünk? *pillant a mögötte haladó lányra a válla fölött. Ha Garsin végül magával hozza a térképet, akkor érzése szerint még túl is vannak készülve a hátralevő útra. A tisztás kijáratánál azonban tényleg kér egy kis türelmet az útitársától, és átvizsgálja a földet.*
- Patanyomot nem látok, meg gwuffnyomot sem. Csizmával viszont mentek előre is *itt kelet felé bök az ujjával, amerre ők is indultak* meg vissza is. Nem tudom hányan, de biztos, hogy nem mostanában. *Merthogy a nyomoknak nem frissek a szélei, lehet, az eső is megeste már őket. Ennél többet azonban nem tud kiolvasni belőlük.
Talán tíz percet, ha mennek a bozótba vágott ösvényen, amikor különös szag kezd terjengeni a levegőben. Sár, bomló növények és záptojás keveréke. Nem erős, de nem is lehet figyelmen kívül hagyni. Nawanthiri hümment egy rosszallót, de lassítás helyett inkább a füleit próbálja hegyezni. Semmit nem hall a saját lépteiken kívül. Ahogy haladnak előre, egyre büdösebb lesz, de így sem válik fojtogatóvá.*
~Ez nem dögszag, de akkor mi...?~
//Szabad kóborlás//
- Lehet... *mondja szórakozottan arra a felvetésre, hogy hátha többen voltak a kincsásók. A földet pásztázza közben a tekintetével, de rövid töprengés után arra jut, hogy a környéket annyira összejárták, amiből az ő tudásával semmi hasznosat nem deríthet ki. Talán a tisztásról kivezető ösvényt lenne érdemes jobban megnézni. Arra a kérdésre, hogy mi legyen a térképpel, csak a fejét ingatja bizonytalanul.*
- Hát, ha kell neked... *így, hogy a kincset már elvitték, nem tudja, minek Garsinnak a térkép, de látja rajta, hogy örömét leli az ákombákomokban. Ha eltenné, nem fogja lebeszélni róla.*
- Miért, eltévedtünk? *pillant a mögötte haladó lányra a válla fölött. Ha Garsin végül magával hozza a térképet, akkor érzése szerint még túl is vannak készülve a hátralevő útra. A tisztás kijáratánál azonban tényleg kér egy kis türelmet az útitársától, és átvizsgálja a földet.*
- Patanyomot nem látok, meg gwuffnyomot sem. Csizmával viszont mentek előre is *itt kelet felé bök az ujjával, amerre ők is indultak* meg vissza is. Nem tudom hányan, de biztos, hogy nem mostanában. *Merthogy a nyomoknak nem frissek a szélei, lehet, az eső is megeste már őket. Ennél többet azonban nem tud kiolvasni belőlük.
Talán tíz percet, ha mennek a bozótba vágott ösvényen, amikor különös szag kezd terjengeni a levegőben. Sár, bomló növények és záptojás keveréke. Nem erős, de nem is lehet figyelmen kívül hagyni. Nawanthiri hümment egy rosszallót, de lassítás helyett inkább a füleit próbálja hegyezni. Semmit nem hall a saját lépteiken kívül. Ahogy haladnak előre, egyre büdösebb lesz, de így sem válik fojtogatóvá.*
~Ez nem dögszag, de akkor mi...?~
5724. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-04-09 11:57:45
Üzenet elküldve: 2021-04-09 11:57:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szabad kóborlás//
- Lehet többen voltak és úgy elbírták... - *Veti föl halkan, de közben kíváncsian figyeli a szerzetest, ahogy amaz tekintete meg a talajt fürkészi. Hallott már emberekről, akik képesek olvasni a nyomokból. Úgy sejti, a nő is éppen ezt teszi.
Aztán a jelzésre meg odafordul a mutatott irányba. Ha tippelhetne, azt mondaná, hogy akik a kincset elvitték, azok is arra mehettek tovább, de nem hall ide emberi szót, így abban bízik, hogy ők azóta már messze járnak. És ahogy arra a szerzetes is rámutat, kezd sötétedni, ez az út pedig vélhetően a legrövidebb a város felé. Biccent hát.*
- Ezt visszarakjam? Vagy elvisszük? - *Kér tanácsot a térkép kapcsán. A maga részéről elrakná, mert így, hogy a kincsnek hűlt helye, már nem tűnik fontosnak és nem hinné, hogy valakinek hiányozna. Igaz, neki magának sincs rá szüksége, a fene tudja, miért akarja megtartani... Talán emlékbe erről a kis kalandról. Meg mert hátha valaki el tudja majd neki magyarázni a térképet. Szeretné érteni.*
- Remélem, nem tévedünk el jobban. - *Indul el aztán a szerzetes mögött, térképpel, vagy anélkül.*
//Szabad kóborlás//
- Lehet többen voltak és úgy elbírták... - *Veti föl halkan, de közben kíváncsian figyeli a szerzetest, ahogy amaz tekintete meg a talajt fürkészi. Hallott már emberekről, akik képesek olvasni a nyomokból. Úgy sejti, a nő is éppen ezt teszi.
Aztán a jelzésre meg odafordul a mutatott irányba. Ha tippelhetne, azt mondaná, hogy akik a kincset elvitték, azok is arra mehettek tovább, de nem hall ide emberi szót, így abban bízik, hogy ők azóta már messze járnak. És ahogy arra a szerzetes is rámutat, kezd sötétedni, ez az út pedig vélhetően a legrövidebb a város felé. Biccent hát.*
- Ezt visszarakjam? Vagy elvisszük? - *Kér tanácsot a térkép kapcsán. A maga részéről elrakná, mert így, hogy a kincsnek hűlt helye, már nem tűnik fontosnak és nem hinné, hogy valakinek hiányozna. Igaz, neki magának sincs rá szüksége, a fene tudja, miért akarja megtartani... Talán emlékbe erről a kis kalandról. Meg mert hátha valaki el tudja majd neki magyarázni a térképet. Szeretné érteni.*
- Remélem, nem tévedünk el jobban. - *Indul el aztán a szerzetes mögött, térképpel, vagy anélkül.*
5723. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-04-09 07:55:53
Üzenet elküldve: 2021-04-09 07:55:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szabad kóborlás//
*Útitársa tényleg nem szalad el, de láthatóan nem sok tartja vissza. Olyannyira nem, hogy még attól is visszavonulót fúj, hogy Nawanthiri elindul a bozótban kallódó pergamenért. Vasgyúró hősnőnkben felmerül a nem túl hízelgő gondolat, hogy hát miféle városőr az ilyen (figyelmen kívül hagyva, hogy Garsin a konyhán segít, nem az őrszolgálatban), de igyekszik nem mutatni.*
- Az lehet... *márminthogy térkép a bőrdarab* ...az egyik vadászházban láttam ilyet. Beborította a falat. *És azt is inkább csak megcsodálta, mint áttanulmányozta. A Wegtoreni-erdőben úgyis mindenhová odatalált. Egy-egy nagyobb fa, a szénégetők halvány füstoszlopai, a talaj lejtése elegendő tájékozódási pontot adtak. A városban meg kértek útbaigazítást, ha nem találtak valamit.
Az olvasás kérdésére nemet int, sosem volt szüksége rá - bár az igazat megvallva a boszorkány házában nem jött volna rosszul, mikor mindent elárasztottak a kukacok. Türelmesen hallgatja tehát, mit silabizál ki Garsin a betűkből.*
- De milyen kincs az, amit kézben el lehet vinni? *Tűnődik egyik kezét a szája elé, másikat a csípőjére téve.* Egy akkora láda pénz nagyon nehéz. Csak hozott volna legalább egy szamarat, aki kiásta... *Elgondolkozva pillant először az ösvényre, amin jöttek, aztán meg az üres gödör irányába. Ugyan nem fésülte át a terepet, de biztos benne, hogy a patanyomok azért feltűntek volna neki.* Mindegy. Igazából a város felé ez az ösvény visz. *int az apró tisztás túloldala felé, ahol valóban folytatódik bozótba vágott keskeny út, nagyjából keleti irányban. Megnézi a térképet azért, ha nem is valami nagy bizalommal. Idegen neki ez a betűkből meg rajzokból álló világ. Mindenesetre úgy látja, hogy az az út, ami a bozót mellett futott, egészen a folyóig északnak megy, ott meg a folyóval párhuzamosan kétfelé ágazik.* Lassan ránkesteledik. Elvitték a kincset is. Nem megyünk tovább erre? *bök az állával a tisztás túloldala felé megint.*
//Szabad kóborlás//
*Útitársa tényleg nem szalad el, de láthatóan nem sok tartja vissza. Olyannyira nem, hogy még attól is visszavonulót fúj, hogy Nawanthiri elindul a bozótban kallódó pergamenért. Vasgyúró hősnőnkben felmerül a nem túl hízelgő gondolat, hogy hát miféle városőr az ilyen (figyelmen kívül hagyva, hogy Garsin a konyhán segít, nem az őrszolgálatban), de igyekszik nem mutatni.*
- Az lehet... *márminthogy térkép a bőrdarab* ...az egyik vadászházban láttam ilyet. Beborította a falat. *És azt is inkább csak megcsodálta, mint áttanulmányozta. A Wegtoreni-erdőben úgyis mindenhová odatalált. Egy-egy nagyobb fa, a szénégetők halvány füstoszlopai, a talaj lejtése elegendő tájékozódási pontot adtak. A városban meg kértek útbaigazítást, ha nem találtak valamit.
Az olvasás kérdésére nemet int, sosem volt szüksége rá - bár az igazat megvallva a boszorkány házában nem jött volna rosszul, mikor mindent elárasztottak a kukacok. Türelmesen hallgatja tehát, mit silabizál ki Garsin a betűkből.*
- De milyen kincs az, amit kézben el lehet vinni? *Tűnődik egyik kezét a szája elé, másikat a csípőjére téve.* Egy akkora láda pénz nagyon nehéz. Csak hozott volna legalább egy szamarat, aki kiásta... *Elgondolkozva pillant először az ösvényre, amin jöttek, aztán meg az üres gödör irányába. Ugyan nem fésülte át a terepet, de biztos benne, hogy a patanyomok azért feltűntek volna neki.* Mindegy. Igazából a város felé ez az ösvény visz. *int az apró tisztás túloldala felé, ahol valóban folytatódik bozótba vágott keskeny út, nagyjából keleti irányban. Megnézi a térképet azért, ha nem is valami nagy bizalommal. Idegen neki ez a betűkből meg rajzokból álló világ. Mindenesetre úgy látja, hogy az az út, ami a bozót mellett futott, egészen a folyóig északnak megy, ott meg a folyóval párhuzamosan kétfelé ágazik.* Lassan ránkesteledik. Elvitték a kincset is. Nem megyünk tovább erre? *bök az állával a tisztás túloldala felé megint.*
5722. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-04-08 19:41:21
Üzenet elküldve: 2021-04-08 19:41:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szabad kóborlás//
*Nawanthiri kérdése megállásra készteti, de neki nem sok kedve van közelebb merészkedni a gödörhöz, így megkönnyebbül, mikor a nő közli, hogy megnézi ő, hogy mi van ott és kell-e segítség...
Addig ő maga szemmel tartja mind a szerzetest, mind pedig a környéket és lopva a kését is ellenőrzi, fölé támasztva a kezét.
Nawanthiri aztán közli, hogy mit talált és ezzel föl is kelti a kíváncsiságát, de a gyanakvása erősebb annál, semmint hogy emiatt most már odamerészkedjen. Ami azt illeti, éppen javasolná, hogy akkor akár mehetnek is, ha nincs itt semmi és senki, akin segíteni kellene.
De még ki sem nyitja a száját, mikor a szerzetes valamit nagyon elkezd nézni a közelében, majd hirtelen megindul felé.
Garsin tesz egy pár lépést hátrafelé, mire tudatosítja, hogy a nő nem is felé közelít, hanem a bozótoshoz. Mikor pedig azt is fölfedezi, hogy mi van a szerzetes kezében, az ébredő bizalmatlansága ismét el lesz csitítva kissé. Persze még mindig nem mondhatni teljesen nyugodtnak, hiszen eltévedtek, kezd rájuk ereszkedni a szürkület és egy gyanús helyen van egy idegennel... Igyekszik bátornak maradni, ami bizonyos szinten sikerül is, hiszen még mindig nem szaladt el.
Sőt, száját összeszorítva végül is visszalépdel a szerzetes mellé és elveszi tőle a bőrdarabot, enyhén viszolyogva, mert elsőre nem tudja, mit is fog a kezébe. Aztán a rajzokat meglátva enyhül az undora, hogy nem valami rémes maradvány ez, hanem egy...*
- Ez térkép? - *Pillant föl a nőre, hátha ő ért hozzá. Értetlenül nézegeti, hogy ugyan mit kereshet itt ez a holmi... De az is igaz, hogy most először egy kis izgatottság is elfogja e rejtély kapcsán.
Majd meglátja a rövid kis írást is és ez az érzés fokozódik. Ez az első alkalom, hogy "élesben" használhatja, amit tanult és nem csak magáért a tanulásért olvas.*
- Tud olvasni? - *Mutat ujjával a szóra, de a választ nem is igazán várja, magában már betűzi a szót.*
- Ezt a kettőt ismerem. Ha egymás mellett vannak, ez egy "cs". Az ott "i". Nem. "Í"... "K", "Í"... "N"!... "K". "Í". "N". "Cs". Kíncs... - *Néz föl a szerzetesre, mikor végre sikerül összeraknia a szót. Nem sok jutott neki a gyermekkorból, de ez a szó, a térkép és a gödör együttese megpenget benne egy kis gyermeki kalandvágyat, még akkor is, ha a kincskeresésnek csak utólagos nyomait találták meg.
Mivel a szavakkal még csak élő szóban találkozott és az írott formájukkal csupán most kezdett ismerkedni, ezért nem tűnik föl neki, hogy helytelenül írták a "kincs" szót. A hosszú és rövid magánhangzókat egyébként is nehezen különbözteti meg egyelőre, így most kimondottan a fejébe is vési, hogy ebben az esetben hosszú az "i".*
- Egy kincset áshattak ki innen?...
//Szabad kóborlás//
*Nawanthiri kérdése megállásra készteti, de neki nem sok kedve van közelebb merészkedni a gödörhöz, így megkönnyebbül, mikor a nő közli, hogy megnézi ő, hogy mi van ott és kell-e segítség...
Addig ő maga szemmel tartja mind a szerzetest, mind pedig a környéket és lopva a kését is ellenőrzi, fölé támasztva a kezét.
Nawanthiri aztán közli, hogy mit talált és ezzel föl is kelti a kíváncsiságát, de a gyanakvása erősebb annál, semmint hogy emiatt most már odamerészkedjen. Ami azt illeti, éppen javasolná, hogy akkor akár mehetnek is, ha nincs itt semmi és senki, akin segíteni kellene.
De még ki sem nyitja a száját, mikor a szerzetes valamit nagyon elkezd nézni a közelében, majd hirtelen megindul felé.
Garsin tesz egy pár lépést hátrafelé, mire tudatosítja, hogy a nő nem is felé közelít, hanem a bozótoshoz. Mikor pedig azt is fölfedezi, hogy mi van a szerzetes kezében, az ébredő bizalmatlansága ismét el lesz csitítva kissé. Persze még mindig nem mondhatni teljesen nyugodtnak, hiszen eltévedtek, kezd rájuk ereszkedni a szürkület és egy gyanús helyen van egy idegennel... Igyekszik bátornak maradni, ami bizonyos szinten sikerül is, hiszen még mindig nem szaladt el.
Sőt, száját összeszorítva végül is visszalépdel a szerzetes mellé és elveszi tőle a bőrdarabot, enyhén viszolyogva, mert elsőre nem tudja, mit is fog a kezébe. Aztán a rajzokat meglátva enyhül az undora, hogy nem valami rémes maradvány ez, hanem egy...*
- Ez térkép? - *Pillant föl a nőre, hátha ő ért hozzá. Értetlenül nézegeti, hogy ugyan mit kereshet itt ez a holmi... De az is igaz, hogy most először egy kis izgatottság is elfogja e rejtély kapcsán.
Majd meglátja a rövid kis írást is és ez az érzés fokozódik. Ez az első alkalom, hogy "élesben" használhatja, amit tanult és nem csak magáért a tanulásért olvas.*
- Tud olvasni? - *Mutat ujjával a szóra, de a választ nem is igazán várja, magában már betűzi a szót.*
- Ezt a kettőt ismerem. Ha egymás mellett vannak, ez egy "cs". Az ott "i". Nem. "Í"... "K", "Í"... "N"!... "K". "Í". "N". "Cs". Kíncs... - *Néz föl a szerzetesre, mikor végre sikerül összeraknia a szót. Nem sok jutott neki a gyermekkorból, de ez a szó, a térkép és a gödör együttese megpenget benne egy kis gyermeki kalandvágyat, még akkor is, ha a kincskeresésnek csak utólagos nyomait találták meg.
Mivel a szavakkal még csak élő szóban találkozott és az írott formájukkal csupán most kezdett ismerkedni, ezért nem tűnik föl neki, hogy helytelenül írták a "kincs" szót. A hosszú és rövid magánhangzókat egyébként is nehezen különbözteti meg egyelőre, így most kimondottan a fejébe is vési, hogy ebben az esetben hosszú az "i".*
- Egy kincset áshattak ki innen?...
5721. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-04-08 18:50:29
Üzenet elküldve: 2021-04-08 18:50:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szabad kóborlás//
- Aztán ha beleesett valaki? *pillant Garsinra, aki már hátrálna is vissza egész az utolsó leágazásig. Pedig tényleg nem látszik semmi fenyegető a környéken. Igaz, már alkonyodik, és a sűrű bozótra kezd rátelepedni a szürkület.* Várj meg itt, megnézem... *Bízik benne, hogy a másik lány ilyen könnyen nem szalad el, mert ki tudja, szükség lesz-e a segítségére. Nawanthiri puha léptekkel a gödörhöz óvakodik, és csak úgy álltában, a nyakát kinyújtva belenéz. Összeráncolja a szemöldökét, fél lépést közelebb húzódik. A gödör nem mély, talán embernyi lehet, vagy nem sokkal több.*
- Nincs benne semmi, csak valaminek a helye. *fordul vissza Garsinhoz, remélve, hogy még ott találja a tisztás szélén.* Egy ilyen... ládának. *és a tenyereivel egy nagyjából két láb széles dobozt rajzol a levegőbe. Aztán valamit észrevesz pár lépésre jobbra az útitársa mellett, a bozót alján. Odasiet, felveszi, valami vékony, finom bőrdarab. Amikor vigyázva kihajtogatja, látszik, hogy tele van rajzolva mindenféle ákombákomokkal. A sok pici fát könnyű megismerni, hogy erdő lehet, a kék sáv a hullámvonalakkal folyó, a sárga sáv meg talán út. Az erdő közepén pedig van egy nagy bordó kereszt, alatta pedig írás, szintén bordóval: "KÍNCS". Ha Garsin még a közelben van, akkor Nawanthiri megmutatja neki a szerzeményét, ért-e belőle bármit - kettejük közül ugyanis csak az őrség leendő intézője tud olvasni. Valamennyire.*
//Szabad kóborlás//
- Aztán ha beleesett valaki? *pillant Garsinra, aki már hátrálna is vissza egész az utolsó leágazásig. Pedig tényleg nem látszik semmi fenyegető a környéken. Igaz, már alkonyodik, és a sűrű bozótra kezd rátelepedni a szürkület.* Várj meg itt, megnézem... *Bízik benne, hogy a másik lány ilyen könnyen nem szalad el, mert ki tudja, szükség lesz-e a segítségére. Nawanthiri puha léptekkel a gödörhöz óvakodik, és csak úgy álltában, a nyakát kinyújtva belenéz. Összeráncolja a szemöldökét, fél lépést közelebb húzódik. A gödör nem mély, talán embernyi lehet, vagy nem sokkal több.*
- Nincs benne semmi, csak valaminek a helye. *fordul vissza Garsinhoz, remélve, hogy még ott találja a tisztás szélén.* Egy ilyen... ládának. *és a tenyereivel egy nagyjából két láb széles dobozt rajzol a levegőbe. Aztán valamit észrevesz pár lépésre jobbra az útitársa mellett, a bozót alján. Odasiet, felveszi, valami vékony, finom bőrdarab. Amikor vigyázva kihajtogatja, látszik, hogy tele van rajzolva mindenféle ákombákomokkal. A sok pici fát könnyű megismerni, hogy erdő lehet, a kék sáv a hullámvonalakkal folyó, a sárga sáv meg talán út. Az erdő közepén pedig van egy nagy bordó kereszt, alatta pedig írás, szintén bordóval: "KÍNCS". Ha Garsin még a közelben van, akkor Nawanthiri megmutatja neki a szerzeményét, ért-e belőle bármit - kettejük közül ugyanis csak az őrség leendő intézője tud olvasni. Valamennyire.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6204-6223