Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 291 (5801. - 5820. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
5820. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-08-25 17:28:25
Üzenet elküldve: 2021-08-25 17:28:25
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
// Kereskedők nyomában //
// Meireyla //
* Gyorsan távolodnak üldözés közben a tett helyszínéről. Mivel elég közel kerülnek egymáshoz, ezért megkísérelik egymást kiiktatni, de ez nem megy olyan könnyen a vágtázó lovakon ülve. Viszont a lány szerencséjére, vagy legalábbis most úgy tűnik, egy sűrű bokros rész állja útjukat, amit nem lehet csak úgy kikerülni. Kénytelenek lassítani, hogy ne legyen bajuk belőle. A Vörös menekülne, mert nem a lánytól tart, hanem a többi üldözőtől. Viszont útjába Akaneu, így kénytelen lesz leszámolni vele. Na persze a gyermekeit elveszített anyánál viszont nincs veszélyesebb lény a földön. Félelmetes aurát áraszt a nő, de a söpredék élet ösztöne is elég erős. Meireyla töri meg elsőnek a csendet és még csak szóhoz sem hagyja jutni a férfit. Szavai nyomán látszik, hogy egy pillanatra eltűnődik a Baldur, de elég gyorsan kapcsol. Gúnyos mosolyra húzódik a szája széle.*
- Jelentéktelen emberek laktak ott. Gyengék és szánalmasak. Miért kéne emlékeznem bármelyikre is? Arra emlékszem, hogy bőséges volt a zsákmány. Köztük sok kis finom gyermekkel, akikért oly sokat fizetnek az gazdagok.* Kacag fel a féreg.* Ez a gyilkos pillantás ismerős nekem. Elvettem tőled valamit igaz? Áh igen! Hogy sírtak azok a gyerekek, amíg vittük őket. Biztos neked is akadt ott pár.* A szavak gyorsan peregnek és, amikor befejezi kardot rántva indul rohamra a nő ellen. Sajnos nem járt sikerrel az időhúzás tekintetében a Akaneu. Több lehetősége is van, mert időbe telik, mire odaér ellenfele. Ha úgy dönt előrántja dobótőrét, vagy akár a kezében lévőt is bele vághatja a férfiba. Ezzel lehet, hogy olyan sérülést okoz vele, ami jelentősen felé billenti a harc kimenetelét, vagy akár el is dönti azt. Viszont, ha nem jár sikerrel, akkor fegyvertelen marad, ha tőrét dobja el. Ha a dobótőrt, akkor marad nála az, ami már elő van véve és védekezhet azzal a kard ellen. Nem lehetetlen levédeni egy ilyen támadást, de azért van benne rizikó. Ha nem kíván eldobni semmit, akkor elő kaphatja fegyverét és védekezhet azzal is. Rajta áll, hogy miként dönt.*
// Erősítés: 4 kör múlva //
// Meireyla //
* Gyorsan távolodnak üldözés közben a tett helyszínéről. Mivel elég közel kerülnek egymáshoz, ezért megkísérelik egymást kiiktatni, de ez nem megy olyan könnyen a vágtázó lovakon ülve. Viszont a lány szerencséjére, vagy legalábbis most úgy tűnik, egy sűrű bokros rész állja útjukat, amit nem lehet csak úgy kikerülni. Kénytelenek lassítani, hogy ne legyen bajuk belőle. A Vörös menekülne, mert nem a lánytól tart, hanem a többi üldözőtől. Viszont útjába Akaneu, így kénytelen lesz leszámolni vele. Na persze a gyermekeit elveszített anyánál viszont nincs veszélyesebb lény a földön. Félelmetes aurát áraszt a nő, de a söpredék élet ösztöne is elég erős. Meireyla töri meg elsőnek a csendet és még csak szóhoz sem hagyja jutni a férfit. Szavai nyomán látszik, hogy egy pillanatra eltűnődik a Baldur, de elég gyorsan kapcsol. Gúnyos mosolyra húzódik a szája széle.*
- Jelentéktelen emberek laktak ott. Gyengék és szánalmasak. Miért kéne emlékeznem bármelyikre is? Arra emlékszem, hogy bőséges volt a zsákmány. Köztük sok kis finom gyermekkel, akikért oly sokat fizetnek az gazdagok.* Kacag fel a féreg.* Ez a gyilkos pillantás ismerős nekem. Elvettem tőled valamit igaz? Áh igen! Hogy sírtak azok a gyerekek, amíg vittük őket. Biztos neked is akadt ott pár.* A szavak gyorsan peregnek és, amikor befejezi kardot rántva indul rohamra a nő ellen. Sajnos nem járt sikerrel az időhúzás tekintetében a Akaneu. Több lehetősége is van, mert időbe telik, mire odaér ellenfele. Ha úgy dönt előrántja dobótőrét, vagy akár a kezében lévőt is bele vághatja a férfiba. Ezzel lehet, hogy olyan sérülést okoz vele, ami jelentősen felé billenti a harc kimenetelét, vagy akár el is dönti azt. Viszont, ha nem jár sikerrel, akkor fegyvertelen marad, ha tőrét dobja el. Ha a dobótőrt, akkor marad nála az, ami már elő van véve és védekezhet azzal a kard ellen. Nem lehetetlen levédeni egy ilyen támadást, de azért van benne rizikó. Ha nem kíván eldobni semmit, akkor elő kaphatja fegyverét és védekezhet azzal is. Rajta áll, hogy miként dönt.*
// Erősítés: 4 kör múlva //
5819. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-08-25 00:45:48
Üzenet elküldve: 2021-08-25 00:45:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Kereskedők nyomában //
*Sajnos a támadás nem sikerül, de valamennyire ki tudja zökkenteni a Vöröst a koncentrációjából. Lassulnak, a lovak már nem tudnak olyan gyorsan vágtázni a sűrű erdőben. Valószínűleg ha még kicsit tovább üldözné Baldurt, ott már olyan bozótos lenne a terület, hogy lépni sem tudnának hátasaik. Ezzt azonban nem akarja, több okból is: Az egyik és legfőbb, hogy nem akar nagyon eltávolodni a többiektől. Így is nagyon eljöttek már, idő lesz, mire erősítést kapnak, de ha még beljebb is mennek a susnyásba... Talán rájuk sem lelnek a városőrök. A másik indok, hogy ha Baldur leugrik a lóról és gyalog veti be magát a bozótos közé, könnyen szem elől tévesztheti.
Közelebb kell férkőznie a férfihoz, máshogy nincs esélye, hisz csak kardja és tőre van. Amikor a vörös megtorpan, Meireyla is megállítja a lovát tisztes távolságban. Egyelőre nem közeledik.*
- Vörös Baldur... *Mondja egy hümmögés kíséretében, majd szája mosolyra húzódik. Van valami furcsa a mosolyában, amitől feláll az ember hátán a szőr is. Talán vérszomj, ez a legjobb szó rá. Kicsit a nő maga is úgy érzi magát, mintha nem teljesen maga lenne. Baldur látványa, ahogy menekül és kiút után keres, bosszúvágyat ébresztett fel benne.*
- Mondd csak, nem emlékszel rám? Mert én rád nagyon is! Segítsek egy kicsit, hm? *A választ meg sem várva folytatja.* Pár hónapja keresztezték egymást az útjaink. Pontosabban a tiéd az enyémet, északon, a hegyekben. Na kezd derengeni? Tornásztasd csak azokat az okos kis agytekervényeidet.
*Kis beszéde közben éberen figyeli a férfi minden mozdulatát, hogy kivédhesse az esetleges támadást. Nem bolond ő teljesen, hogy hosszú beszélgetésbe elegyedjen minden félelem nélkül egy ilyen emberrel, mindössze fel szeretné tartóztatni egy darabig, vagy legalábbis kizökkenteni.*
*Sajnos a támadás nem sikerül, de valamennyire ki tudja zökkenteni a Vöröst a koncentrációjából. Lassulnak, a lovak már nem tudnak olyan gyorsan vágtázni a sűrű erdőben. Valószínűleg ha még kicsit tovább üldözné Baldurt, ott már olyan bozótos lenne a terület, hogy lépni sem tudnának hátasaik. Ezzt azonban nem akarja, több okból is: Az egyik és legfőbb, hogy nem akar nagyon eltávolodni a többiektől. Így is nagyon eljöttek már, idő lesz, mire erősítést kapnak, de ha még beljebb is mennek a susnyásba... Talán rájuk sem lelnek a városőrök. A másik indok, hogy ha Baldur leugrik a lóról és gyalog veti be magát a bozótos közé, könnyen szem elől tévesztheti.
Közelebb kell férkőznie a férfihoz, máshogy nincs esélye, hisz csak kardja és tőre van. Amikor a vörös megtorpan, Meireyla is megállítja a lovát tisztes távolságban. Egyelőre nem közeledik.*
- Vörös Baldur... *Mondja egy hümmögés kíséretében, majd szája mosolyra húzódik. Van valami furcsa a mosolyában, amitől feláll az ember hátán a szőr is. Talán vérszomj, ez a legjobb szó rá. Kicsit a nő maga is úgy érzi magát, mintha nem teljesen maga lenne. Baldur látványa, ahogy menekül és kiút után keres, bosszúvágyat ébresztett fel benne.*
- Mondd csak, nem emlékszel rám? Mert én rád nagyon is! Segítsek egy kicsit, hm? *A választ meg sem várva folytatja.* Pár hónapja keresztezték egymást az útjaink. Pontosabban a tiéd az enyémet, északon, a hegyekben. Na kezd derengeni? Tornásztasd csak azokat az okos kis agytekervényeidet.
*Kis beszéde közben éberen figyeli a férfi minden mozdulatát, hogy kivédhesse az esetleges támadást. Nem bolond ő teljesen, hogy hosszú beszélgetésbe elegyedjen minden félelem nélkül egy ilyen emberrel, mindössze fel szeretné tartóztatni egy darabig, vagy legalábbis kizökkenteni.*
5818. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-08-20 10:14:15
Üzenet elküldve: 2021-08-20 10:14:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
// Kereskedők nyomában //
*Eltalálta! Még ha nem is volt olyan gyönyörű, mint ahogy elképzelte volna, de legalább eltalálta, és ahogy visszanyeri egyensúlyát, látja, hogy a kívánt hatást is eléri: a haramia a földön van, hátas nélkül! De meglepetésére még a következő lépésen sincs ideje elgondolkodni, ugyanis amaz már talpra is áll, gyorsabban kikapva fegyverét, mint ahogy Ukrom tudna nyúlni pallosáért. Lovát megállítja, és egy gyors mozdulattal a földre huppan, ezúttal nem arccal előre. Egyrészről csak egy lándzsája volt, amiért amúgy is vissza fog kelleni ballagnia, és egy nehézsúlyú fegyverrel nem éri meg négy lábról kaszálnia; másrészről amúgy sem lovas harcos ő, örülne hogy nem esik le hadonászás közben. Amúgy is már sok idő telt el, mióta éles helyzetben is küzdött, kezdje hát el a számára megszokott keretek közt. Egy pár lépés választja csak el ellenfelétől, és nem éri meg távolságot tartani, az most egyikőjüknek sem előnyös.
Kihúzott testtartással és elsötétült tekintettel, jobb kezével baljóslatú ráérőséggel húzza ki pallosát tokjából, amit mindkét kezével jó erősen meg is ragad. Lábával egy kis terpeszállást vesz föl, hogy kiegyensúlyozza magát. A tisztes méretű fegyvert a föld felé tartja, miközben alig látható csoszogással kezdi el megtenni a kettejük között lévő távolságot. Itt nem éri meg gondolkodás nélkül cselekedni, különben nem csak egy betört fejjel fog fizetni.*
- Dobd el a fegyvert. *Parancsa lassan hangzik el, hangja az előbbihez képest jéghideg, nem lángol a dühtől. Ideiglenes feletteseinek mivoltját tudva, utoljára hívja fel a bandita esélyét a megadásra, még ha nem is hisz abban, hogy bármit elér ezzel. Sőt, pallosát kissé feljebb is emeli, biztosítva ezzel ellenfelét, hogy nem habozik nyakát szedni, ha nem működik együtt.
Természetesen nem felejti el ellenfelét tanulmányozni sem; a masszív páncélzatot látva nem tervezi lerohanni a haramiát, és Ukrom méretét tekintve nem tervezik körülötte ugrálgatni sem. Hanem a következőt teszi: Mikor épp eléri azt a távolságot, hogy a következő lépés után egy felkészült ellenfél az arcába tudja vágni a fegyverét, hirtelen megáll, testét megfeszíti, és pallosát csapásra emelve egy rugószerű kiegyenesedést tesz meg, egy pillanatra kissé előre lökve magát, de lábait eredeti pozíciójában hagyva. Egy régi, de meglepően hasznos technika. Természetesen esze ágában sincs elsőnek csapni, ugyanis egy elvétésnek végzetes következményei lennének; hanem amazt támadásra próbálja késztetni egy olyan pozícióból, ahol sokkal egyszerűbb neki kikerülni a csapást. Következő cselekedete a nehézpáncélos válasza szerint fog alakulni: ha amaz buzogányát csapásra lendíti, fegyverét lehajtva biztonságosan hátrébb dől, hogy aztán a következő pillanatban felfelé hasítsa azt, a remélhetőleg találatot tévesztett ellenfele felé; igyekezne a kevésbé védett testrészek, a nyak, a hónaljak, esetleg a combok felé célozni, de nem fog szomorkodni ha a vastagabb részeket találja el; a kis sérülés is sérülés, és bízik fegyvere és önnön erejében. De ha ellenfele támadás helyett inkább a védekezést választja, és megpróbálja kikerülni tettetett támadását, akkor abba az irányba fog döfni, amerre ellenfele ugrik, és ha kell, előre is lép hozzá, ugyanúgy elsődlegesen a fedetlenebb pontokra célozva.*
*Eltalálta! Még ha nem is volt olyan gyönyörű, mint ahogy elképzelte volna, de legalább eltalálta, és ahogy visszanyeri egyensúlyát, látja, hogy a kívánt hatást is eléri: a haramia a földön van, hátas nélkül! De meglepetésére még a következő lépésen sincs ideje elgondolkodni, ugyanis amaz már talpra is áll, gyorsabban kikapva fegyverét, mint ahogy Ukrom tudna nyúlni pallosáért. Lovát megállítja, és egy gyors mozdulattal a földre huppan, ezúttal nem arccal előre. Egyrészről csak egy lándzsája volt, amiért amúgy is vissza fog kelleni ballagnia, és egy nehézsúlyú fegyverrel nem éri meg négy lábról kaszálnia; másrészről amúgy sem lovas harcos ő, örülne hogy nem esik le hadonászás közben. Amúgy is már sok idő telt el, mióta éles helyzetben is küzdött, kezdje hát el a számára megszokott keretek közt. Egy pár lépés választja csak el ellenfelétől, és nem éri meg távolságot tartani, az most egyikőjüknek sem előnyös.
Kihúzott testtartással és elsötétült tekintettel, jobb kezével baljóslatú ráérőséggel húzza ki pallosát tokjából, amit mindkét kezével jó erősen meg is ragad. Lábával egy kis terpeszállást vesz föl, hogy kiegyensúlyozza magát. A tisztes méretű fegyvert a föld felé tartja, miközben alig látható csoszogással kezdi el megtenni a kettejük között lévő távolságot. Itt nem éri meg gondolkodás nélkül cselekedni, különben nem csak egy betört fejjel fog fizetni.*
- Dobd el a fegyvert. *Parancsa lassan hangzik el, hangja az előbbihez képest jéghideg, nem lángol a dühtől. Ideiglenes feletteseinek mivoltját tudva, utoljára hívja fel a bandita esélyét a megadásra, még ha nem is hisz abban, hogy bármit elér ezzel. Sőt, pallosát kissé feljebb is emeli, biztosítva ezzel ellenfelét, hogy nem habozik nyakát szedni, ha nem működik együtt.
Természetesen nem felejti el ellenfelét tanulmányozni sem; a masszív páncélzatot látva nem tervezi lerohanni a haramiát, és Ukrom méretét tekintve nem tervezik körülötte ugrálgatni sem. Hanem a következőt teszi: Mikor épp eléri azt a távolságot, hogy a következő lépés után egy felkészült ellenfél az arcába tudja vágni a fegyverét, hirtelen megáll, testét megfeszíti, és pallosát csapásra emelve egy rugószerű kiegyenesedést tesz meg, egy pillanatra kissé előre lökve magát, de lábait eredeti pozíciójában hagyva. Egy régi, de meglepően hasznos technika. Természetesen esze ágában sincs elsőnek csapni, ugyanis egy elvétésnek végzetes következményei lennének; hanem amazt támadásra próbálja késztetni egy olyan pozícióból, ahol sokkal egyszerűbb neki kikerülni a csapást. Következő cselekedete a nehézpáncélos válasza szerint fog alakulni: ha amaz buzogányát csapásra lendíti, fegyverét lehajtva biztonságosan hátrébb dől, hogy aztán a következő pillanatban felfelé hasítsa azt, a remélhetőleg találatot tévesztett ellenfele felé; igyekezne a kevésbé védett testrészek, a nyak, a hónaljak, esetleg a combok felé célozni, de nem fog szomorkodni ha a vastagabb részeket találja el; a kis sérülés is sérülés, és bízik fegyvere és önnön erejében. De ha ellenfele támadás helyett inkább a védekezést választja, és megpróbálja kikerülni tettetett támadását, akkor abba az irányba fog döfni, amerre ellenfele ugrik, és ha kell, előre is lép hozzá, ugyanúgy elsődlegesen a fedetlenebb pontokra célozva.*
5817. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-08-19 14:45:10
Üzenet elküldve: 2021-08-19 14:45:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
// Vissza a városba //
// A kitérő után //
*Maguk mögött hagyják a ligetet. Nimeril kicsit sajnálja, hogy nem találkozott Lauval meg a többiekkel, de annak meg örül, hogy a doki mocskos képét nem kellett néznie.*
~ Majd legközelebb beszélgetek velük. ~* Tovább indulnak, mert most a cél az öreg rokona. Nem lakik túlságosan messze, de azért még zötyögnek vagy fél órát biztosan. Egy pofás kis gazdaságnál kötnek ki. Leginkább szőlő sorokat lehet látni, ami megerősíti Nimerilt abban, amit már egy ideje mesél neki folyamatosan a papa. Mégpedig, hogy a jó rokon borász. Most egy jó másfél-két órás pihenőt iktatnak be. A lovak is pihennek meg az utazók is. Van itt minden, ami csak kellhet. Étel-ital és bor, de a lány nem szokott alkoholt fogyasztani. A lány nem feltétlen rajong az ezen időszak alatt történő bájcsevegésért, de legalább hozzá nem sűrűn szolnak. Leginkább az idő, a termés, meg a többi ilyen paraszti dolgokról esik szó. A közelmúltban történt sziritáni fosztogatás pedig már szinte kötelező darabja a beszélgetésnek. Valahogy ez is eltelik. Az apóka már elérte az útja végét, de megígérte Nimerilnek, hogy beviszi a városba, így aztán újfent útnak erednek. Közel már a város, szóval mindjárt vége ennek a hosszú napnak is.*
// A kitérő után //
*Maguk mögött hagyják a ligetet. Nimeril kicsit sajnálja, hogy nem találkozott Lauval meg a többiekkel, de annak meg örül, hogy a doki mocskos képét nem kellett néznie.*
~ Majd legközelebb beszélgetek velük. ~* Tovább indulnak, mert most a cél az öreg rokona. Nem lakik túlságosan messze, de azért még zötyögnek vagy fél órát biztosan. Egy pofás kis gazdaságnál kötnek ki. Leginkább szőlő sorokat lehet látni, ami megerősíti Nimerilt abban, amit már egy ideje mesél neki folyamatosan a papa. Mégpedig, hogy a jó rokon borász. Most egy jó másfél-két órás pihenőt iktatnak be. A lovak is pihennek meg az utazók is. Van itt minden, ami csak kellhet. Étel-ital és bor, de a lány nem szokott alkoholt fogyasztani. A lány nem feltétlen rajong az ezen időszak alatt történő bájcsevegésért, de legalább hozzá nem sűrűn szolnak. Leginkább az idő, a termés, meg a többi ilyen paraszti dolgokról esik szó. A közelmúltban történt sziritáni fosztogatás pedig már szinte kötelező darabja a beszélgetésnek. Valahogy ez is eltelik. Az apóka már elérte az útja végét, de megígérte Nimerilnek, hogy beviszi a városba, így aztán újfent útnak erednek. Közel már a város, szóval mindjárt vége ennek a hosszú napnak is.*
5816. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-08-19 13:43:12
Üzenet elküldve: 2021-08-19 13:43:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
// Vissza a városba //
* Lassan zötykölődnek a szekéren. Elég álmosító a kora reggel, de legalább jó az idő. Az ingovány nyirkos barátságtalan környezete lassan elmarad mögöttük. Elég is volt már belőle. Majd egyszer kutatás céljából is vissza fog ide térni. A vihar károkat itt is lehet észleni, pedig eltelt már néhány nap azóta. Fák törtek derékba, vagy csak dőltek ki tövestől. Az kis környező tanyákon is több helyen látni, hogy folyik a károk eltakarítása. Közben elérkezik az idő, hogy leváljanak a karavánról. Útjuk az öreg rokona felé veszik, de Nimerilnek még lenne előtte egy kérése, amit már korábban is megbeszéltek.*
- Akkor, ha nem lenne probléma beugranék a Szarvasligetbe egy rövid időre. Van ott pár dolog, amit elhoznék. Meg be is köszönnék az ottaniaknak.
- Persze arra fordulunk.* Így aztán arra fordul a kocsijuk. Lassan, de biztosan feltűnik a házikó épületének a sziluettje is.*
~ Hát megint itt vagyunk. ~* Már alig várja, hogy megérkezzenek.*
* Lassan zötykölődnek a szekéren. Elég álmosító a kora reggel, de legalább jó az idő. Az ingovány nyirkos barátságtalan környezete lassan elmarad mögöttük. Elég is volt már belőle. Majd egyszer kutatás céljából is vissza fog ide térni. A vihar károkat itt is lehet észleni, pedig eltelt már néhány nap azóta. Fák törtek derékba, vagy csak dőltek ki tövestől. Az kis környező tanyákon is több helyen látni, hogy folyik a károk eltakarítása. Közben elérkezik az idő, hogy leváljanak a karavánról. Útjuk az öreg rokona felé veszik, de Nimerilnek még lenne előtte egy kérése, amit már korábban is megbeszéltek.*
- Akkor, ha nem lenne probléma beugranék a Szarvasligetbe egy rövid időre. Van ott pár dolog, amit elhoznék. Meg be is köszönnék az ottaniaknak.
- Persze arra fordulunk.* Így aztán arra fordul a kocsijuk. Lassan, de biztosan feltűnik a házikó épületének a sziluettje is.*
~ Hát megint itt vagyunk. ~* Már alig várja, hogy megérkezzenek.*
5815. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-08-18 18:02:24
Üzenet elküldve: 2021-08-18 18:02:24
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
// Kereskedők nyomában //
// Ukrom //
* Felgyorsulnak az események és végül odáig fajul a dolog, hogy ketten meglépnek, ami még önmagában annyira nem nagy baj, de az egyik a főnök. Sajnos az ork elég csúnyán megjárja, így esélytelen, hogy csatlakozni tudjon Akaneuhoz. Egyszerűen a lova nem erre lett kitalálva, ráadásul jelentős lemaradása is van. Marad hát a benga, akit viszont könnyedén utolér, mert annak a lova még lomhább, mint az övé. Súly cipelésére találták ki, nem hajszákra. Úgy okoskodik, hogy lándzsájával vett véget az üldözésnek, kihasználva a gyorsasági előnyét. Viszont akad egy probléma. Nem nevezhető egy kiemelkedően nagy célzó mesternek. Kell összpontosítás, hogy betaláljon, ami éppen sikerül is neki. Na jó, azért azt meg kell említeni, hogy éppen. A lándzsa is inkább, csak egy könnyebb sebet ejt a ló lábán, amitől ugyan fel nem dől, de ahhoz elég, hogy fájdalmasan felnyerítsen. Kicsit meg is törik a mozgása, majd aztán felágaskodik és ledobja terhét a hátáról, pedig az kapaszkodott ám rendesen. Az ám, csakhogy emberünk a földön a nem tétlenkedik. Edzet alak, aki ugyan megérzi az esést, de élt már át rosszabbat is. Mire Ukrom is alkalmazkodik a helyzethez pont akkorra tápászkodik fel. Mire az ork is fegyvert ránt, (ha akar) addigra már nála is ott a buzogány. Kérdés, hogy mit választ Ukrom most. Lóhátról támad ellenfelére, vagy inkább földre száll ő maga is. Mérlegelnie kell az előnyöket és a hátrányokat is. A felderítők már úton vannak, szóval csak addig kell kitartania. Azért felbontani ezt a konzervet nem lesz egyszerű.*
// Erősítés: 3 kör múlva //
// Meireyla //
* Meireyla rosszabb helyzetben van, mint Ukrom. Ők folyamatosan távolodnak a rajtaütés helyszínétől, ezért valószínűleg sokkal később várható erősítés. Egyetlen szerencséje, hogy jó lova van és jókor indult meg a férfi után. Azt a kis távolságot sikeresen behozza. Tőrt ragad, hogy pontot tegyen a történet végére. A Vörös sem hülye és bár ő nem ragad tőrt, de felkészült a támadásra. A nő sikertelenül próbálkozik, de ezt kihasználja a martalóc és megpróbál rajta fogást találni, de gyorsabban reagál a lány. Ő is látja, hogy ebből nem fog semmi jó kisülni, ha tartósan ez az állapot fennmarad. Ezért hát mielőtt még támadhatna a lány saját lovát Meireyla lovára húzza rá. Így kénytelen felhagyni a támadással a lány, mert meg kell kapaszkodnia. Viszont sebességük csökken. Már elég mélyen lehetnek valamijeik környező erdőben. Sűrű bozótokat kerülgettek eddig is, de most egy masszívabb csoport állja útjukat. A lovak pedig nem hülyék, hogy bele menjenek. Ösztönösen lassítanak. Baldur egy pillanatra tekint csak körbe, hogy egér út után nézzen. Tisztában van vele, hogy nem állhat le tusázni ezzel a nővel, mert érkezni fognak többen is. Ez viszont hiba, mert ezt a pillanatot kihasználhatja a lány valamilyen támadásra. Nagyjából 5 méter a távolság köztük, de ezt gyorsan áthidalhatja. A kérdés az, hogy mivel szeretne próbálkozni.*
// Erősítés: 5 kör múlva //
// Ukrom //
* Felgyorsulnak az események és végül odáig fajul a dolog, hogy ketten meglépnek, ami még önmagában annyira nem nagy baj, de az egyik a főnök. Sajnos az ork elég csúnyán megjárja, így esélytelen, hogy csatlakozni tudjon Akaneuhoz. Egyszerűen a lova nem erre lett kitalálva, ráadásul jelentős lemaradása is van. Marad hát a benga, akit viszont könnyedén utolér, mert annak a lova még lomhább, mint az övé. Súly cipelésére találták ki, nem hajszákra. Úgy okoskodik, hogy lándzsájával vett véget az üldözésnek, kihasználva a gyorsasági előnyét. Viszont akad egy probléma. Nem nevezhető egy kiemelkedően nagy célzó mesternek. Kell összpontosítás, hogy betaláljon, ami éppen sikerül is neki. Na jó, azért azt meg kell említeni, hogy éppen. A lándzsa is inkább, csak egy könnyebb sebet ejt a ló lábán, amitől ugyan fel nem dől, de ahhoz elég, hogy fájdalmasan felnyerítsen. Kicsit meg is törik a mozgása, majd aztán felágaskodik és ledobja terhét a hátáról, pedig az kapaszkodott ám rendesen. Az ám, csakhogy emberünk a földön a nem tétlenkedik. Edzet alak, aki ugyan megérzi az esést, de élt már át rosszabbat is. Mire Ukrom is alkalmazkodik a helyzethez pont akkorra tápászkodik fel. Mire az ork is fegyvert ránt, (ha akar) addigra már nála is ott a buzogány. Kérdés, hogy mit választ Ukrom most. Lóhátról támad ellenfelére, vagy inkább földre száll ő maga is. Mérlegelnie kell az előnyöket és a hátrányokat is. A felderítők már úton vannak, szóval csak addig kell kitartania. Azért felbontani ezt a konzervet nem lesz egyszerű.*
// Erősítés: 3 kör múlva //
// Meireyla //
* Meireyla rosszabb helyzetben van, mint Ukrom. Ők folyamatosan távolodnak a rajtaütés helyszínétől, ezért valószínűleg sokkal később várható erősítés. Egyetlen szerencséje, hogy jó lova van és jókor indult meg a férfi után. Azt a kis távolságot sikeresen behozza. Tőrt ragad, hogy pontot tegyen a történet végére. A Vörös sem hülye és bár ő nem ragad tőrt, de felkészült a támadásra. A nő sikertelenül próbálkozik, de ezt kihasználja a martalóc és megpróbál rajta fogást találni, de gyorsabban reagál a lány. Ő is látja, hogy ebből nem fog semmi jó kisülni, ha tartósan ez az állapot fennmarad. Ezért hát mielőtt még támadhatna a lány saját lovát Meireyla lovára húzza rá. Így kénytelen felhagyni a támadással a lány, mert meg kell kapaszkodnia. Viszont sebességük csökken. Már elég mélyen lehetnek valamijeik környező erdőben. Sűrű bozótokat kerülgettek eddig is, de most egy masszívabb csoport állja útjukat. A lovak pedig nem hülyék, hogy bele menjenek. Ösztönösen lassítanak. Baldur egy pillanatra tekint csak körbe, hogy egér út után nézzen. Tisztában van vele, hogy nem állhat le tusázni ezzel a nővel, mert érkezni fognak többen is. Ez viszont hiba, mert ezt a pillanatot kihasználhatja a lány valamilyen támadásra. Nagyjából 5 méter a távolság köztük, de ezt gyorsan áthidalhatja. A kérdés az, hogy mivel szeretne próbálkozni.*
// Erősítés: 5 kör múlva //
5814. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-08-17 16:19:48
Üzenet elküldve: 2021-08-17 16:19:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Séta a városban//
//Drameiloten Sayqueves rezidencia//
*A finom, már kissé talán borgőzös derű, ami körüllengi párosukat, most mintha a komolyra fordított szavak elhangzásával pár pillanatra elillanna. Remélhetőleg nem túl messzire. Alynek jól láthatóan nem tetszik, hogy ilyen galádul belerondítanak a szórakozásába, felvont szemöldökkel hallgatja az elf szavait.*
-Nem érdekel a vagyona, Drameiloten.
*Hűvösen szól, talán hűvösebben is a tervezettnél, miközben a hosszúéltű tekintetét keresi. A szürke pillantásokból könnyen kiolvashatja a férfi, hogy bizony komolyan gondolja, amit mond, halovány sértettségét újabb korty borba fojtja. Ezzel ki is üríti kupáját, lebigyesztett ajakkal veszi tudomásul a tényt a pohár alját kémlelve.*
-Csak nagyon ügyesen kell csinálni.
*Mosolyog sejtelmesen, visszatérő jókedvvel, még akkor sem tűnik el, mikor hangja valamivel korholóbbra vált, bár érezhető, hogy nincs mögötte komolyság.*
-Milyen pimasz...
*Csóválja meg a fejét rosszallóan*
-Tudja egy hevesebb természetű hölgy már minden bizonnyal pofonnal jutalmazta volna meg a szemtelenkedéséért.
*Mondjuk az istállófiúval olyan nagyon nem lőtt mellé a hosszúlfülű, volt egyhez szerencséje kamaszként, de ezt már nem köti a másik orrára. Nem akar fegyvert adni a kezébe a további pimaszkodáshoz.
Tekintete elkalandozik az ajtókon, miközben Dram a lehetőségeket sorolja, igazán kíváncsi miket rejtenek a szobák. Olyan lelkes, mintha előfordulhatna, hogy ágyakon és szekrényeken kívül más is lapulna bennük.*
-Nem hinném, hogy túl jó testőr lennék. *fűzi hozzá továbbra is nézelődve* -Bár bizonyára nehéz elhinni, de közelharcban nem jeleskedem túlzottan. *neveti el magát, ahogy végignéz a testén. Persze magát meg tudja védeni, ha arról van szó, de nehezen tudja elképzelni, hogy helytállna egy megtermett férfival szemben, aki a volt nemes életére akar törni.
Közelebb lép a férfihoz a vadászház emlegetésére. Nem simul hozzá, hagy közöttük egy kis helyet, de azért illetlenül közel merészkedik, majd felpillant rá.*
-Elszomorítaná, ha olyan távol lennék?
*Duruzsolja, szürkéi kíméletlenül ragadják meg a kék pillantásokat, határozottan figyelmet követelve maguknak. Szabad keze szemtelenül kúszik a mágus mellkasára. Finoman megigazítja a ruháját, mintha csak végig ez lett volna a célja, elereszt még egy árulkodó mosolyt, aztán ellép és az egyik ajtóhoz lépdel.*
-Szabad?
*Rebegteti meg pilláit, amint kezét a kilincsre rakja.*
//Drameiloten Sayqueves rezidencia//
*A finom, már kissé talán borgőzös derű, ami körüllengi párosukat, most mintha a komolyra fordított szavak elhangzásával pár pillanatra elillanna. Remélhetőleg nem túl messzire. Alynek jól láthatóan nem tetszik, hogy ilyen galádul belerondítanak a szórakozásába, felvont szemöldökkel hallgatja az elf szavait.*
-Nem érdekel a vagyona, Drameiloten.
*Hűvösen szól, talán hűvösebben is a tervezettnél, miközben a hosszúéltű tekintetét keresi. A szürke pillantásokból könnyen kiolvashatja a férfi, hogy bizony komolyan gondolja, amit mond, halovány sértettségét újabb korty borba fojtja. Ezzel ki is üríti kupáját, lebigyesztett ajakkal veszi tudomásul a tényt a pohár alját kémlelve.*
-Csak nagyon ügyesen kell csinálni.
*Mosolyog sejtelmesen, visszatérő jókedvvel, még akkor sem tűnik el, mikor hangja valamivel korholóbbra vált, bár érezhető, hogy nincs mögötte komolyság.*
-Milyen pimasz...
*Csóválja meg a fejét rosszallóan*
-Tudja egy hevesebb természetű hölgy már minden bizonnyal pofonnal jutalmazta volna meg a szemtelenkedéséért.
*Mondjuk az istállófiúval olyan nagyon nem lőtt mellé a hosszúlfülű, volt egyhez szerencséje kamaszként, de ezt már nem köti a másik orrára. Nem akar fegyvert adni a kezébe a további pimaszkodáshoz.
Tekintete elkalandozik az ajtókon, miközben Dram a lehetőségeket sorolja, igazán kíváncsi miket rejtenek a szobák. Olyan lelkes, mintha előfordulhatna, hogy ágyakon és szekrényeken kívül más is lapulna bennük.*
-Nem hinném, hogy túl jó testőr lennék. *fűzi hozzá továbbra is nézelődve* -Bár bizonyára nehéz elhinni, de közelharcban nem jeleskedem túlzottan. *neveti el magát, ahogy végignéz a testén. Persze magát meg tudja védeni, ha arról van szó, de nehezen tudja elképzelni, hogy helytállna egy megtermett férfival szemben, aki a volt nemes életére akar törni.
Közelebb lép a férfihoz a vadászház emlegetésére. Nem simul hozzá, hagy közöttük egy kis helyet, de azért illetlenül közel merészkedik, majd felpillant rá.*
-Elszomorítaná, ha olyan távol lennék?
*Duruzsolja, szürkéi kíméletlenül ragadják meg a kék pillantásokat, határozottan figyelmet követelve maguknak. Szabad keze szemtelenül kúszik a mágus mellkasára. Finoman megigazítja a ruháját, mintha csak végig ez lett volna a célja, elereszt még egy árulkodó mosolyt, aztán ellép és az egyik ajtóhoz lépdel.*
-Szabad?
*Rebegteti meg pilláit, amint kezét a kilincsre rakja.*
5813. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-08-16 23:29:28
Üzenet elküldve: 2021-08-16 23:29:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Kereskedők nyomában //
*A rablók gyorsan megadják magukat, vagy legalábbis nagyon jól színlelik az együttműködést, kiváló alakítás. Meireyla először meglepődik, hogy ilyen könnyen megy. Persze a gyanú ott motoszkál benne, hogy körözött bűnözők nem kéne, hogy ilyen könnyen letegyék a fegyvert, különben már rég egy poros és bűzös cella sarkában aszalódnának.*
~ Nem lesz ez ilyen egyszerű!~
*Pont emiatt ébersége nem lankad, szemei folyton a négy férfin van, lesi minden mozdulatukat. Azonban hiába minden odafigyelése, Baldur tartogat némi meglepetést a tarsolyában. Mire kettőt pislant, már el is iszkolt mellette a férfi, hisz ő addig a szélőrvényben semmit sem látott. A lökés kicsit kibillenti a nyeregből, de sikerül megtartani egyensúlyát. Elég jó lovas, ezt a képességét még egykori hazájában, a sivatagos pusztában sajátította el. Az északiak nem egy lovas népség, sőt, egészen írtóznak attól, hogy fel kelljen ülniük egy lóra.*
- A francba! *Gyorsan kipislogja szeméből a port, majd a Vörös után ered.*
- Ukrom, nyomás! Hagyd a másikat, Baldur kell nekünk!
*Azt persze nem látja, hogy az ork a földön hever, csak már később, hátrapillantva veszi észre, hogy igencsak le van maradva tőle. Hallja ugyan, hogy mit kiabál neki társa, de válaszra nem futja már. Kissé bosszankodik, hogy nem neki ment segíteni elkapni Baldurt, hanem a másikok után iramodott, de nem erre koncentrál most.
Próbál minél közelebb kerülni a banditához, hogy valahogy meg tudja állítani. Erősen sarkantyúzza a lovát, és vágtára ösztökélő szavakat ordít. Szerencsére jó lovat kapott az Őrségtől, jól kiképezték őket.
Próbál szinte Baldur mellé kerülni az úton, kezében közben ott van a tőrje. Ha sikerül mellé kerülnie, egy gyors mozdulattal felé lendíti a tőrt. A férfi vállát célozza, bár vágta közben az sem kizárt, hogy a karját vagy combját találja el, már ha egyáltalán eltalálja. Ha mégis így történik, akkor mikor érzi, hogy a húsba vágódott a kés, egyet próbál rántani is a férfin, hátha ki tudja szedni a nyeregből. Bár hogy utána mit kezd vele... Egészen magára maradt, a férfi pedig láthatóan nagyobb, és testfelépítéséből következtetve valószínűleg erősebb is nála, hiába hogy Meireyla is egész jó edzésben van. Csak reméli, hogy addigra jön egy kis erősítés.*
*A rablók gyorsan megadják magukat, vagy legalábbis nagyon jól színlelik az együttműködést, kiváló alakítás. Meireyla először meglepődik, hogy ilyen könnyen megy. Persze a gyanú ott motoszkál benne, hogy körözött bűnözők nem kéne, hogy ilyen könnyen letegyék a fegyvert, különben már rég egy poros és bűzös cella sarkában aszalódnának.*
~ Nem lesz ez ilyen egyszerű!~
*Pont emiatt ébersége nem lankad, szemei folyton a négy férfin van, lesi minden mozdulatukat. Azonban hiába minden odafigyelése, Baldur tartogat némi meglepetést a tarsolyában. Mire kettőt pislant, már el is iszkolt mellette a férfi, hisz ő addig a szélőrvényben semmit sem látott. A lökés kicsit kibillenti a nyeregből, de sikerül megtartani egyensúlyát. Elég jó lovas, ezt a képességét még egykori hazájában, a sivatagos pusztában sajátította el. Az északiak nem egy lovas népség, sőt, egészen írtóznak attól, hogy fel kelljen ülniük egy lóra.*
- A francba! *Gyorsan kipislogja szeméből a port, majd a Vörös után ered.*
- Ukrom, nyomás! Hagyd a másikat, Baldur kell nekünk!
*Azt persze nem látja, hogy az ork a földön hever, csak már később, hátrapillantva veszi észre, hogy igencsak le van maradva tőle. Hallja ugyan, hogy mit kiabál neki társa, de válaszra nem futja már. Kissé bosszankodik, hogy nem neki ment segíteni elkapni Baldurt, hanem a másikok után iramodott, de nem erre koncentrál most.
Próbál minél közelebb kerülni a banditához, hogy valahogy meg tudja állítani. Erősen sarkantyúzza a lovát, és vágtára ösztökélő szavakat ordít. Szerencsére jó lovat kapott az Őrségtől, jól kiképezték őket.
Próbál szinte Baldur mellé kerülni az úton, kezében közben ott van a tőrje. Ha sikerül mellé kerülnie, egy gyors mozdulattal felé lendíti a tőrt. A férfi vállát célozza, bár vágta közben az sem kizárt, hogy a karját vagy combját találja el, már ha egyáltalán eltalálja. Ha mégis így történik, akkor mikor érzi, hogy a húsba vágódott a kés, egyet próbál rántani is a férfin, hátha ki tudja szedni a nyeregből. Bár hogy utána mit kezd vele... Egészen magára maradt, a férfi pedig láthatóan nagyobb, és testfelépítéséből következtetve valószínűleg erősebb is nála, hiába hogy Meireyla is egész jó edzésben van. Csak reméli, hogy addigra jön egy kis erősítés.*
5812. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-08-14 18:21:22
Üzenet elküldve: 2021-08-14 18:21:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Séta a városban//
//Drameiloten Sayqueves rezidencia//
- Általában szerényebb is vagyok, hiszen nincs okom a családi vagyonnal kérkedni, az nem olyan dolog, amiért én dolgoztam volna meg, vagy bármivel is különbbé tenne másoktól. * Magyarázkodik a férfi magától értetődő természetességgel, arcán egyszerű mosollyal. *
- Viszont úgy gondolom, hogy vannak alkalmak, amikor jobb tiszta vizet önteni a pohárba. Ha itt fog dolgozni kedvesem, akkor jó, ha ilyesféle gondolatokat már a csírájukban elfojtunk. Volt már szerencsém sajnos nem egyszer ahhoz, hogy egy-egy szolgáló csak azért jelentkezett nálam munkára, hogy az aranyammal próbáljon meglépni. Jobb, ha tudja, hogy erre csöppnyi esély van. A legtöbb érték nehezen mozgatható, vagy tanúk nélkül nem átruházható papír, esetleg olyan dolog, ami a tudatlanok számára mit sem ér. De még ezek is olyan helyeken vannak, amik nehezen megtalálhatóak, vagy ha nem tudja, hogy mit keres, akkor átsiklik fölöttük a figyelme. Tetemes mennyiségű aranyat csupán bolondok, és kereskedők halmoznak fel, akiknél az árumozgás vagy az egó ezt megkívánja.
* Ahogy ezt végig mondja, részéről több szót nem is fecsérelne rá, hacsak Alymeidha nem kezdi el forszírozni a témát. Láthatóan és hallhatóan komorabb, amikor erről beszél, nem tréfálkozik, és hangjából is eltűnik a korábbi vidámság. *
- Remélem nem húzza meg a hátát, ha felkapja rá a birtokomat. Viszont kötve hiszem, hogy messzire jutna vele, vagy ne hagyna nyomokat. Ilyen sok hektár elvonszolása bizony feltűnő még az avatatlan szem számára is. * Tér vissza hanglejtésébe a derű, ahogy viccelődni kezdenek. *
- Kérem, nem kívántam megsérteni. Viszont amikor arról beszélt, hogy van összehasonlítási alapja, akkor önkénytelenül is úgy értelmeztem, hogy tapasztalt a témában. * Mosolyog a férfi, aki csupán Alymeidha szavait használta a félvér ellen. *
- De ha az összehasonlítási alap kimerül egy istállós fiúban, akkor kérem, bocsátsa meg, hogy megbántottam. * Villan hamiskásan a tekintete, és húzza ravaszkás mosolyra a száját. Odafent a kérdést hallva elgondolkodik. *
- Attól függően, hogy milyen szerepet tölt majd be a ház körül, akár idefent is találhatunk magának szobát. A lakájom, és az egykor húgomnak hitt lány szolgálólánya is idefent kapott szobát, ahogy még sokan mások is, attól függően, hogy milyen beosztásban dolgoznak nálunk. Ha vállalná a testőröm szerepét, akkor természetes, és magától értetődő, hogy maga is idefent aludna, hozzám közel. Hiszen nehezen tudna megvédeni egy esetleges éjszakai támadástól, ha külön házban alussza az igazak álmát, nem igaz? * Mosolyog a férfi, persze nem csupán ezen okokból tartaná szívesen magához közel a nőt. *
- Ha csupán vadász lenne, akkor természetesen a vadászházban szállásolnánk el.
//Drameiloten Sayqueves rezidencia//
- Általában szerényebb is vagyok, hiszen nincs okom a családi vagyonnal kérkedni, az nem olyan dolog, amiért én dolgoztam volna meg, vagy bármivel is különbbé tenne másoktól. * Magyarázkodik a férfi magától értetődő természetességgel, arcán egyszerű mosollyal. *
- Viszont úgy gondolom, hogy vannak alkalmak, amikor jobb tiszta vizet önteni a pohárba. Ha itt fog dolgozni kedvesem, akkor jó, ha ilyesféle gondolatokat már a csírájukban elfojtunk. Volt már szerencsém sajnos nem egyszer ahhoz, hogy egy-egy szolgáló csak azért jelentkezett nálam munkára, hogy az aranyammal próbáljon meglépni. Jobb, ha tudja, hogy erre csöppnyi esély van. A legtöbb érték nehezen mozgatható, vagy tanúk nélkül nem átruházható papír, esetleg olyan dolog, ami a tudatlanok számára mit sem ér. De még ezek is olyan helyeken vannak, amik nehezen megtalálhatóak, vagy ha nem tudja, hogy mit keres, akkor átsiklik fölöttük a figyelme. Tetemes mennyiségű aranyat csupán bolondok, és kereskedők halmoznak fel, akiknél az árumozgás vagy az egó ezt megkívánja.
* Ahogy ezt végig mondja, részéről több szót nem is fecsérelne rá, hacsak Alymeidha nem kezdi el forszírozni a témát. Láthatóan és hallhatóan komorabb, amikor erről beszél, nem tréfálkozik, és hangjából is eltűnik a korábbi vidámság. *
- Remélem nem húzza meg a hátát, ha felkapja rá a birtokomat. Viszont kötve hiszem, hogy messzire jutna vele, vagy ne hagyna nyomokat. Ilyen sok hektár elvonszolása bizony feltűnő még az avatatlan szem számára is. * Tér vissza hanglejtésébe a derű, ahogy viccelődni kezdenek. *
- Kérem, nem kívántam megsérteni. Viszont amikor arról beszélt, hogy van összehasonlítási alapja, akkor önkénytelenül is úgy értelmeztem, hogy tapasztalt a témában. * Mosolyog a férfi, aki csupán Alymeidha szavait használta a félvér ellen. *
- De ha az összehasonlítási alap kimerül egy istállós fiúban, akkor kérem, bocsátsa meg, hogy megbántottam. * Villan hamiskásan a tekintete, és húzza ravaszkás mosolyra a száját. Odafent a kérdést hallva elgondolkodik. *
- Attól függően, hogy milyen szerepet tölt majd be a ház körül, akár idefent is találhatunk magának szobát. A lakájom, és az egykor húgomnak hitt lány szolgálólánya is idefent kapott szobát, ahogy még sokan mások is, attól függően, hogy milyen beosztásban dolgoznak nálunk. Ha vállalná a testőröm szerepét, akkor természetes, és magától értetődő, hogy maga is idefent aludna, hozzám közel. Hiszen nehezen tudna megvédeni egy esetleges éjszakai támadástól, ha külön házban alussza az igazak álmát, nem igaz? * Mosolyog a férfi, persze nem csupán ezen okokból tartaná szívesen magához közel a nőt. *
- Ha csupán vadász lenne, akkor természetesen a vadászházban szállásolnánk el.
5811. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-08-08 18:05:54
Üzenet elküldve: 2021-08-08 18:05:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
// Kereskedők nyomában //
*Visszafojtott lélegzettel vár a banditák reakciójára, és nem kis meglepődöttség fogja el, mikor egyenesen Baldurtól hallja, hogy megadják magukat. Gyorsan ráles Akaneaura, majd résnyire húzott szemöldökkel visszatekint a négyesre. De mielőtt egy szót is szólhatna, valami baljós történik: a Vörös számára kusza szavakat duruzsol, és egy szempillantás alatt megindul feléjük az út kosza! Lova helyette is visszahőköl, meglepetésében kis híján ledobva őt, maga meg káromkodva becsukja szemét, de későn, ahogy a szélörvény eléri őket. Vakon kihúzza lándzsáját, de amíg könnyekkel küzdve próbálja visszanyerni látását, érzi, hogy valami iszonyatosan nagy erővel ütközik neki hátasának, aminek Ukrom viseli a következményét: A hirtelen rándulástól teljesen elveszti egyensúlyát, és leborul lováról, le a fűre. Valahogy sikerül izmos vállára esnie, úgyhogy egy zöldebb testrészen kívül nem szenved súlyosabb sérülést. Büszkesége viszont nagyobb pofont kap.
Fejét megrázva, egy kis fűt kiköpve, és fogát csikorgatva rögtön feltápászkodik. Addigra a városőrség már munkájuk nagy részét elvégzik; ahogy látja, a bőrvértes nem valószínű hogy fölkel, a sodronyinges pedig jobban tenné, ha őt utánozná. De ennél nagyobb gondjuk is van. Szinte nyakát kitekerve rántja fejét abba az irányba, ahol egy pillanattal ezelőtt még ő maga díszelgett, és látja, hogy Baldur és nehézvértes társa lassan távolodik előlük, de mégis külön sebességgel. Ha azt is látja, hogy Akanaeu már előtte megindult és a rabszolgahajcsár mögött halad, még egyet káromkodik, felveszi földről fegyverét és felpattan az ütközést csodálatra méltóan állva végigszenvedett lovára. Egy istenes vágtára készteti azt, megcélozva a maradék három lovast. Még a katonák előtt sikerül megindulnia, de még így is be kell pótolnia valamennyi távolságot, úgyhogy nem késlekedik. De úgy néz ki, társát nem fogja tudni beérni, ahogy a Vöröst sem, ez pedig nagy aggodalmat vált ki az orkból.*
- Ne öld meg, Akanaeu! *Kiáltja a messziségnek, remélve, hogy hangja még eléri a lányt. Az utolsó porszemeket kipislogva észleli, hogy csakhamar kezdi beérni a névtelen haramiást. Ki kéne tüntetni ezt a paripát. Megint csak leveszi hátáról lándzsáját, arra készülve, hogy egyenesen a gazemberbe vágja bele. De mire valóban lecsökken annyira a távolság, hogy Ukrom meg tudjon kockáztatni egy dobást, addigra inkább amaz lovát célozza meg, miközben az ellenség sebességére lassít le. Hogy találat esetén legalább hozzá hasonlóan leboruljon a ló hirtelen mozgásai miatt, abban Ukrom szinte holtbiztos. és ha nem töri ki a nyakát, még akár foglyul is tudná ejteni, feltéve ha az ork elég gyorsan cselekszik. De ez csak akkor derül ki, ha betalál. Úgyhogy egy pillanatra leveszi kezét a nyeregről, jobb kezében pihenő lándzsájával megcélozza a ló farát, majd teljes felsőtestét beletéve elhajítja azt.*
*Visszafojtott lélegzettel vár a banditák reakciójára, és nem kis meglepődöttség fogja el, mikor egyenesen Baldurtól hallja, hogy megadják magukat. Gyorsan ráles Akaneaura, majd résnyire húzott szemöldökkel visszatekint a négyesre. De mielőtt egy szót is szólhatna, valami baljós történik: a Vörös számára kusza szavakat duruzsol, és egy szempillantás alatt megindul feléjük az út kosza! Lova helyette is visszahőköl, meglepetésében kis híján ledobva őt, maga meg káromkodva becsukja szemét, de későn, ahogy a szélörvény eléri őket. Vakon kihúzza lándzsáját, de amíg könnyekkel küzdve próbálja visszanyerni látását, érzi, hogy valami iszonyatosan nagy erővel ütközik neki hátasának, aminek Ukrom viseli a következményét: A hirtelen rándulástól teljesen elveszti egyensúlyát, és leborul lováról, le a fűre. Valahogy sikerül izmos vállára esnie, úgyhogy egy zöldebb testrészen kívül nem szenved súlyosabb sérülést. Büszkesége viszont nagyobb pofont kap.
Fejét megrázva, egy kis fűt kiköpve, és fogát csikorgatva rögtön feltápászkodik. Addigra a városőrség már munkájuk nagy részét elvégzik; ahogy látja, a bőrvértes nem valószínű hogy fölkel, a sodronyinges pedig jobban tenné, ha őt utánozná. De ennél nagyobb gondjuk is van. Szinte nyakát kitekerve rántja fejét abba az irányba, ahol egy pillanattal ezelőtt még ő maga díszelgett, és látja, hogy Baldur és nehézvértes társa lassan távolodik előlük, de mégis külön sebességgel. Ha azt is látja, hogy Akanaeu már előtte megindult és a rabszolgahajcsár mögött halad, még egyet káromkodik, felveszi földről fegyverét és felpattan az ütközést csodálatra méltóan állva végigszenvedett lovára. Egy istenes vágtára készteti azt, megcélozva a maradék három lovast. Még a katonák előtt sikerül megindulnia, de még így is be kell pótolnia valamennyi távolságot, úgyhogy nem késlekedik. De úgy néz ki, társát nem fogja tudni beérni, ahogy a Vöröst sem, ez pedig nagy aggodalmat vált ki az orkból.*
- Ne öld meg, Akanaeu! *Kiáltja a messziségnek, remélve, hogy hangja még eléri a lányt. Az utolsó porszemeket kipislogva észleli, hogy csakhamar kezdi beérni a névtelen haramiást. Ki kéne tüntetni ezt a paripát. Megint csak leveszi hátáról lándzsáját, arra készülve, hogy egyenesen a gazemberbe vágja bele. De mire valóban lecsökken annyira a távolság, hogy Ukrom meg tudjon kockáztatni egy dobást, addigra inkább amaz lovát célozza meg, miközben az ellenség sebességére lassít le. Hogy találat esetén legalább hozzá hasonlóan leboruljon a ló hirtelen mozgásai miatt, abban Ukrom szinte holtbiztos. és ha nem töri ki a nyakát, még akár foglyul is tudná ejteni, feltéve ha az ork elég gyorsan cselekszik. De ez csak akkor derül ki, ha betalál. Úgyhogy egy pillanatra leveszi kezét a nyeregről, jobb kezében pihenő lándzsájával megcélozza a ló farát, majd teljes felsőtestét beletéve elhajítja azt.*
5810. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-08-08 12:33:39
Üzenet elküldve: 2021-08-08 12:33:39
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
// Kereskedők nyomában //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Minden el van tervezve, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Megérkeznek a lovasok, akik egymás között beszélgetnek. Látszólag nincsenek tisztában a rájuk leselkedő veszéllyel. Akkor torpannak meg, amikor Ukromék a képbe kerülnek. Látszik rajtuk, hogy meg vannak zavarodva és össze vissza forgatják a fejüket. Csúnya káromkodások hallhatóak, de aztán a vezér érces hangja felcsendül.*
- Rendben van. Megadjuk magunkat. Nem akarunk mi bajt.* Emeli fel kezét, hogy lássák, nincs semmilyen ártó szándéka.*
- Gyerünk fiúk! Csak szépen lassan.* Bárki könnyen azt gondolhatná, hogy ennyivel vége is a az egésznek, de nem éppen így történik, ugyanis a Vörös Baldur elmormol egy rövid igét, amit első ránézésre szitok is lehetett volna. Hirtelen egy szélörvény keletkezik, ami port és a leveleket elkezdi kifelé sodorni az íjászok meg a két lovas irányába.*
- Nyomás!* Bár saját lovaik is meglepődnek, de a határozott hirtelen mozdulatok rögtön ugranak.*
- Tűz!* Hallatszik a bokrok közül, mire felsüvítenek a nyilak. A bőrpáncélosba rögtön bele is áll vagy kettő, amíg a sodronyingesnek a lova nyerít fel és dobja le magáról terhét a földre, aki nagyot nyekken, de feltápászkodik. Baldur megússza, mert ő addigra már elég elől jár, a nehéz páncélosnak meg lepattan páncéljáról a nyílvessző. Ők ketten kitörnek. A Vörös pont Akaneu mellett vágtat el, kicsit lökve is rajta, de ez kevés ahhoz, hogy a lánynak bármi bántódása essen. Ha habozás nélkül utána veti magát, akkor nem fogja szem elől téveszteni. A nehéz páncélos is eldübörög, de ő Ukrom mellett és szinte lesodorja az útról. De mivel az elég lassan halad, ezért ő is képes még az üldözésre. Két külön úton halad a két martalóc, szóval segíteni nem fognak tudni egymásnak. A felderítők pedig hiába ragadnak lándzsát, már nem tudnak közbelépni. Ők a túlerejűket kihasználva igyekeznek hát lefegyverezni a lovát vesztett alakot, de az nem adja meg magát. Csak pár pillanatig tart az egész, mert rögtön keresztül szúrja néhány lándzsa. Ezt követően ők is igyekeznek lóra szállni és segítséget nyújtani a a párosnak. Sajnos, ha Akaneu követi Baldurt, akkor elég hamar eltávolodnak, így nehezen számíthat majd segítségre. Ő nagyon nem is tudja egyelőre beérni a menekült, nem úgy, mint az ork. A nehéz vértes lova lassabb, mint az övé, így kényelmesen beéri. Ő maga elég hamar számíthat segítségre is.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Minden el van tervezve, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Megérkeznek a lovasok, akik egymás között beszélgetnek. Látszólag nincsenek tisztában a rájuk leselkedő veszéllyel. Akkor torpannak meg, amikor Ukromék a képbe kerülnek. Látszik rajtuk, hogy meg vannak zavarodva és össze vissza forgatják a fejüket. Csúnya káromkodások hallhatóak, de aztán a vezér érces hangja felcsendül.*
- Rendben van. Megadjuk magunkat. Nem akarunk mi bajt.* Emeli fel kezét, hogy lássák, nincs semmilyen ártó szándéka.*
- Gyerünk fiúk! Csak szépen lassan.* Bárki könnyen azt gondolhatná, hogy ennyivel vége is a az egésznek, de nem éppen így történik, ugyanis a Vörös Baldur elmormol egy rövid igét, amit első ránézésre szitok is lehetett volna. Hirtelen egy szélörvény keletkezik, ami port és a leveleket elkezdi kifelé sodorni az íjászok meg a két lovas irányába.*
- Nyomás!* Bár saját lovaik is meglepődnek, de a határozott hirtelen mozdulatok rögtön ugranak.*
- Tűz!* Hallatszik a bokrok közül, mire felsüvítenek a nyilak. A bőrpáncélosba rögtön bele is áll vagy kettő, amíg a sodronyingesnek a lova nyerít fel és dobja le magáról terhét a földre, aki nagyot nyekken, de feltápászkodik. Baldur megússza, mert ő addigra már elég elől jár, a nehéz páncélosnak meg lepattan páncéljáról a nyílvessző. Ők ketten kitörnek. A Vörös pont Akaneu mellett vágtat el, kicsit lökve is rajta, de ez kevés ahhoz, hogy a lánynak bármi bántódása essen. Ha habozás nélkül utána veti magát, akkor nem fogja szem elől téveszteni. A nehéz páncélos is eldübörög, de ő Ukrom mellett és szinte lesodorja az útról. De mivel az elég lassan halad, ezért ő is képes még az üldözésre. Két külön úton halad a két martalóc, szóval segíteni nem fognak tudni egymásnak. A felderítők pedig hiába ragadnak lándzsát, már nem tudnak közbelépni. Ők a túlerejűket kihasználva igyekeznek hát lefegyverezni a lovát vesztett alakot, de az nem adja meg magát. Csak pár pillanatig tart az egész, mert rögtön keresztül szúrja néhány lándzsa. Ezt követően ők is igyekeznek lóra szállni és segítséget nyújtani a a párosnak. Sajnos, ha Akaneu követi Baldurt, akkor elég hamar eltávolodnak, így nehezen számíthat majd segítségre. Ő nagyon nem is tudja egyelőre beérni a menekült, nem úgy, mint az ork. A nehéz vértes lova lassabb, mint az övé, így kényelmesen beéri. Ő maga elég hamar számíthat segítségre is.*
5809. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-08-06 23:19:27
Üzenet elküldve: 2021-08-06 23:19:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Kereskedők nyomában //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Szerencsére úgy látszik, a terv nem csak Meireylát győzte meg, hanem a velük lévő őröket is. A parancsnoknak kinevezett alak rábólint, persze kapnak hozzá egy kis kiegészítést. Ukromra pillant. Nem tudja eldönteni, hogy ez csak a szokásos mogorva arca, vagy pedig a tervvel van a problémája.*
- Részemről rendben van!
*Azzal már ugrik is fel hátasa nyergébe kezében a kardjával. Kissé aggályosnak talája, hogy majd ők ketten fogják a banditákat feltartóztatni, de persze nincsenek azok az istenek és nincs az az arany mennyiség, amiért ne próbálná meg. Ha ez kell, hogy újra láthassa a gyerekeit, hát akkor ő megteszi! Csak nehogy a rablók gyorsabbak legyenek a saját íjászaiknál...
Aggodalmát félreteszi most azonban, és feltüzelve vár az indulásra.*
- Úgy legyen, Ukrom. Tamemis segítse kardodat!
*Mondja egy biztató mosoly kíséretében. Tamemis az ő népénél a harc istene, hozzá imádkoznak minden összecsapás előtt. Meireyla sem tesz most másképp. Saját nyelvén gyorsan elmormog egy gyors imát, közben finom mozdulattal finoman végigsimít a kardján.
Látszólag nagyon eltökélt és talpraesett, a félelemnek semmi jele nem mutatkozik rajta. Többé-kevésbé ez így is van: Úgy érzi, nincs semmi, ami megállíthatná most.
Hamarosan megérkezik a rablócsapat.*
- Ő lesz az. Egészen biztos *suttogja társainka.
Legszívesebben azonnal előrontana és a férfira vetné magát, de uralkodik az indulatain. Azzal nem mennének semmire, és nagy valószínűséggel ő sem jönne ki belőle valami jól.
Megindul Ukrom mellett a lovon, szinkronban haladnak egymás mellett.
Az ork kiáltására még ő is összerezzen egy kicsit. Ilyen hangon még sosem szólalt meg, egészen ijesztőnek hat. Reméli a banditáknak is. Ő nem is tsz hozzá semmit az előbbiekhez, az ő nőies hangja ehhez képest nevetségesen hatna.
Szemével folyamatosan a Vöröset követi. Még a kilovaglás előtt fejébe húzta kapucniját, így majdnem kizárt, hogy felismerje őt a férfi. Meireyla azonban nagyon is emlékszik rá arról az éjszakáról, az arca minden egyes szeglete az emlékezetébe vésődött. Szemei szint szikrát vetnek most a banditára, ilyen mértékű bosszúvágyat rég érzett.
Ha egészen közel értek, és meg tudnak állni, lovát kissé oldalra fordítva áll meg, hogy elzárja a menekülési utat. Persze ő közben az ellenséggel igyekszik szembe fordítani a törzsét, oldalról könnyű célpont lenne.*
- Le a lovakról, tetves kutyák, különben mi fogunk leszedni titeket, de akkor a saját kezemmel tépem ki a beletek a helyéről.
*Nos, nem igazán sikerült tartani az elf kérését, miszerint a "hivatalos felszólítással" parancsolják le őket a lovakról. De hát északon ezek még nem is számít túl barbár szavaknak, egy kisebb vita hevében is hasonlókkal illetik egymást arrafelé az emberek. Szóval ha úgy nézzük, egészen visszafogta magát. Hangja azonban egészen eltorzult, nincs benne semmi nőiesség vagy kedvesség, ami eddig jellemezte.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Szerencsére úgy látszik, a terv nem csak Meireylát győzte meg, hanem a velük lévő őröket is. A parancsnoknak kinevezett alak rábólint, persze kapnak hozzá egy kis kiegészítést. Ukromra pillant. Nem tudja eldönteni, hogy ez csak a szokásos mogorva arca, vagy pedig a tervvel van a problémája.*
- Részemről rendben van!
*Azzal már ugrik is fel hátasa nyergébe kezében a kardjával. Kissé aggályosnak talája, hogy majd ők ketten fogják a banditákat feltartóztatni, de persze nincsenek azok az istenek és nincs az az arany mennyiség, amiért ne próbálná meg. Ha ez kell, hogy újra láthassa a gyerekeit, hát akkor ő megteszi! Csak nehogy a rablók gyorsabbak legyenek a saját íjászaiknál...
Aggodalmát félreteszi most azonban, és feltüzelve vár az indulásra.*
- Úgy legyen, Ukrom. Tamemis segítse kardodat!
*Mondja egy biztató mosoly kíséretében. Tamemis az ő népénél a harc istene, hozzá imádkoznak minden összecsapás előtt. Meireyla sem tesz most másképp. Saját nyelvén gyorsan elmormog egy gyors imát, közben finom mozdulattal finoman végigsimít a kardján.
Látszólag nagyon eltökélt és talpraesett, a félelemnek semmi jele nem mutatkozik rajta. Többé-kevésbé ez így is van: Úgy érzi, nincs semmi, ami megállíthatná most.
Hamarosan megérkezik a rablócsapat.*
- Ő lesz az. Egészen biztos *suttogja társainka.
Legszívesebben azonnal előrontana és a férfira vetné magát, de uralkodik az indulatain. Azzal nem mennének semmire, és nagy valószínűséggel ő sem jönne ki belőle valami jól.
Megindul Ukrom mellett a lovon, szinkronban haladnak egymás mellett.
Az ork kiáltására még ő is összerezzen egy kicsit. Ilyen hangon még sosem szólalt meg, egészen ijesztőnek hat. Reméli a banditáknak is. Ő nem is tsz hozzá semmit az előbbiekhez, az ő nőies hangja ehhez képest nevetségesen hatna.
Szemével folyamatosan a Vöröset követi. Még a kilovaglás előtt fejébe húzta kapucniját, így majdnem kizárt, hogy felismerje őt a férfi. Meireyla azonban nagyon is emlékszik rá arról az éjszakáról, az arca minden egyes szeglete az emlékezetébe vésődött. Szemei szint szikrát vetnek most a banditára, ilyen mértékű bosszúvágyat rég érzett.
Ha egészen közel értek, és meg tudnak állni, lovát kissé oldalra fordítva áll meg, hogy elzárja a menekülési utat. Persze ő közben az ellenséggel igyekszik szembe fordítani a törzsét, oldalról könnyű célpont lenne.*
- Le a lovakról, tetves kutyák, különben mi fogunk leszedni titeket, de akkor a saját kezemmel tépem ki a beletek a helyéről.
*Nos, nem igazán sikerült tartani az elf kérését, miszerint a "hivatalos felszólítással" parancsolják le őket a lovakról. De hát északon ezek még nem is számít túl barbár szavaknak, egy kisebb vita hevében is hasonlókkal illetik egymást arrafelé az emberek. Szóval ha úgy nézzük, egészen visszafogta magát. Hangja azonban egészen eltorzult, nincs benne semmi nőiesség vagy kedvesség, ami eddig jellemezte.*
5808. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-08-03 23:54:55
Üzenet elküldve: 2021-08-03 23:54:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Séta a városban//
//Drameiloten Sayqueves rezidencia//
*Ó, ha tudná milyen kiszámíthatónak találja őt a hosszúéltű, bizonyára megsértődne, még úgy is, hogy szándékosan egyébként nem törekszik a kiszámíthatatlanságra. A megkésett kamaszos dac azonban mindenképp mit sem törődve az elővigyázatossággal diktálná kérlelhetetlenül, hogy azonnal tegyen valami olyat, amivel erre a bosszantó megállapításra rácáfolhat.*
-Nahát Drameiloten, bevallom ennél azért szerényebbnek hittem.
*Maga is a fejét csóválja tettetett rosszallással, ahogy elhangzanak a nagyzoló utalgatások, melyekkel a férfi nemesi vagyonának nagyságával kíván kérkedni. Nem igazán tudja a szavak közül kibogarászni, hogy ezzel most ismét neki kíván imponálni, azzal a téves feltételezéssel, hogy a hozzá hasonló lányokat érdekelhet az ilyesmi, vagy csupán saját, kissé talán a tegnap este folyamán megcsorbított önbizalmát hivatott helyrebillenteni. Talán kicsit mind a kettő.*
-Pedig már temérdek nemesi birtokot csentem el gyanútlan úriemberektől *veszi halkabbra hangját, szinte már suttog* -Jól fog mutatni ez a gyűjteményemben.
*Mikor már a férfi leplezetlenül arra igyekszik utalni, hogy ha nem Aly, majd más lány a mágus kedvére tesz, már nem is leplezi illetődöttségét. Szemöldöke kissé megemelkedik, sietve igyekszik megfejteni, honnan ez a hirtelen magabiztosság. Ennyire nyeregben érezné magát? *
-Tapasztalt? *kérdez vissza és mosolyogva ízlelgeti a szót. Könnyű lenne rajta megsértődne, ha a fattyú olyan lenne, akit egyszerű felhúzni. * -Azért ez meglehetősen viszonylagos. Önmagát netán tapasztalatlannak látja?
*Aljas a mosolya, ahogy kérdése végén végül előre indul a lépcsőn, mit sem törődve azzal, hogy esetleg megbámulják.*
-Miért, tud valakit, akiét még érdemes lehet megnézni?
*Lelkesen pillant vissza, mint aki valóban választ vár erre. A fokokat óvatosan szedi, tudja jól, hogy egy nagyon kevés bor is elég ahhoz, hogy figyelmetlenre igya magát, a legkevésbé sem szeretne orra bukni. Végül az emeletre érve bámészkodva issza ki maradék itókáját a kupából, amit varázslatos módon idejövet nem borított ki. *
-Az enyém gondolom nem itt lenne, ha maradnék.
*Végigfutnak szürkéi az esetleges ajtókon. Nem mondhatni, hogy tisztában van az efféle gazdag népségek hatalmas házainak elrendezésével, hiszen ez az első, amiben jár, de abban biztos, hogy a személyzet nem a ház ura közelében alszik.*
//Drameiloten Sayqueves rezidencia//
*Ó, ha tudná milyen kiszámíthatónak találja őt a hosszúéltű, bizonyára megsértődne, még úgy is, hogy szándékosan egyébként nem törekszik a kiszámíthatatlanságra. A megkésett kamaszos dac azonban mindenképp mit sem törődve az elővigyázatossággal diktálná kérlelhetetlenül, hogy azonnal tegyen valami olyat, amivel erre a bosszantó megállapításra rácáfolhat.*
-Nahát Drameiloten, bevallom ennél azért szerényebbnek hittem.
*Maga is a fejét csóválja tettetett rosszallással, ahogy elhangzanak a nagyzoló utalgatások, melyekkel a férfi nemesi vagyonának nagyságával kíván kérkedni. Nem igazán tudja a szavak közül kibogarászni, hogy ezzel most ismét neki kíván imponálni, azzal a téves feltételezéssel, hogy a hozzá hasonló lányokat érdekelhet az ilyesmi, vagy csupán saját, kissé talán a tegnap este folyamán megcsorbított önbizalmát hivatott helyrebillenteni. Talán kicsit mind a kettő.*
-Pedig már temérdek nemesi birtokot csentem el gyanútlan úriemberektől *veszi halkabbra hangját, szinte már suttog* -Jól fog mutatni ez a gyűjteményemben.
*Mikor már a férfi leplezetlenül arra igyekszik utalni, hogy ha nem Aly, majd más lány a mágus kedvére tesz, már nem is leplezi illetődöttségét. Szemöldöke kissé megemelkedik, sietve igyekszik megfejteni, honnan ez a hirtelen magabiztosság. Ennyire nyeregben érezné magát? *
-Tapasztalt? *kérdez vissza és mosolyogva ízlelgeti a szót. Könnyű lenne rajta megsértődne, ha a fattyú olyan lenne, akit egyszerű felhúzni. * -Azért ez meglehetősen viszonylagos. Önmagát netán tapasztalatlannak látja?
*Aljas a mosolya, ahogy kérdése végén végül előre indul a lépcsőn, mit sem törődve azzal, hogy esetleg megbámulják.*
-Miért, tud valakit, akiét még érdemes lehet megnézni?
*Lelkesen pillant vissza, mint aki valóban választ vár erre. A fokokat óvatosan szedi, tudja jól, hogy egy nagyon kevés bor is elég ahhoz, hogy figyelmetlenre igya magát, a legkevésbé sem szeretne orra bukni. Végül az emeletre érve bámészkodva issza ki maradék itókáját a kupából, amit varázslatos módon idejövet nem borított ki. *
-Az enyém gondolom nem itt lenne, ha maradnék.
*Végigfutnak szürkéi az esetleges ajtókon. Nem mondhatni, hogy tisztában van az efféle gazdag népségek hatalmas házainak elrendezésével, hiszen ez az első, amiben jár, de abban biztos, hogy a személyzet nem a ház ura közelében alszik.*
5807. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-08-03 19:47:24
Üzenet elküldve: 2021-08-03 19:47:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Séta a városban//
//Drameiloten Sayqueves rezidencia//
* A kérdés nem lepi meg az elfet, már kezdi kiismerni a félvért, bár nincs nehéz dolga, mert elég egysíkú amit a nő csinál. *
- Kedvesem. * mosolyog rá sokatmondó pillantással. * Ha olyan helyen tartanám az aranyamat, és csak annyi lenne belőle, hogy egy éjszaka alatt megléphet vele, akkor aligha nevezhetném magam gazdagnak, és eszesnek. Ha csak annyit visz, amennyit könnyű megtalálni, és egyedül is el tud vinni az éjszaka folyamán, talán még észre se veszem.
* Persze tudja, hogy nagyzoló szavak ezek, de nem érzi úgy, hogy helytelen lenne egy kis erőfitogtatás, vagyis jelen esetben, aranyfitogtatás. *
- De azt hittem ezt már nyilvánvalóvá tettem. A birtokot pedig nem hiszem, hogy csak úgy a hóna alá csapja. * Nevet fel, fejét csóválva. A kérdést hallva elgondolkodik, mintha csak emlékezetében kutatna, és önkénytelenül is eszébe jutnak a korábbi pletykák. *
- Állítólag az unokatestvérem is igen sok vasat tartott egyszerre a tűzben, és nem egy nemesi házról rebesgették azt a lázadás előtt, hogy kevélykedő, és a rangjukhoz méltatlan szórakozásnak hódolnak. Nem gondolom, hogy kirívó lenne a viselkedésem, azt is mondhatjuk, hogy későn érő típus vagyok. Persze én mindig a praktika, és egyszerűség híve voltam. Nem értem, hogy miért lenen jó újra és újra ugyan azokat a köröket lefutni, és elölről tanítani valakit, ha erre egy szépséges nő is bőven elég lehet. Szerintem szórakoztatóbb is, ha van egy kis kihívás, mint kiválasztani egyet az érdeklődők köréből. * Gondolkodik hangosan, persze az egésszel épp ő maga akarja bosszantani kicsit a fattyút, belebegtetve annak a lehetőségét, hogy ha ő nem kíván enni, más is az asztalhoz ülhet. *
- Oh? * Vonja fel a szemöldökét sokatmondóan, végig pillantva Alyn, mintha csak most nézné meg először magának igazán. * Azt hiszem, akkor jól választottam. A tapasztalt tanártól tanul igazán jól a diák. * Teszi hozzá, ahogy a lépcsőhöz érnek, és int a nőnek, hogy induljon el nyugodtan. Ha így tesz, akkor leplezetlenül bámulja meg magának felfelé menet. *
- Arra lenne kíváncsi? * Kérdez vissza somolyogva, persze nem titkolva, hogy az elf nemes szívesen megmutatná neki az ágyát. *
//Drameiloten Sayqueves rezidencia//
* A kérdés nem lepi meg az elfet, már kezdi kiismerni a félvért, bár nincs nehéz dolga, mert elég egysíkú amit a nő csinál. *
- Kedvesem. * mosolyog rá sokatmondó pillantással. * Ha olyan helyen tartanám az aranyamat, és csak annyi lenne belőle, hogy egy éjszaka alatt megléphet vele, akkor aligha nevezhetném magam gazdagnak, és eszesnek. Ha csak annyit visz, amennyit könnyű megtalálni, és egyedül is el tud vinni az éjszaka folyamán, talán még észre se veszem.
* Persze tudja, hogy nagyzoló szavak ezek, de nem érzi úgy, hogy helytelen lenne egy kis erőfitogtatás, vagyis jelen esetben, aranyfitogtatás. *
- De azt hittem ezt már nyilvánvalóvá tettem. A birtokot pedig nem hiszem, hogy csak úgy a hóna alá csapja. * Nevet fel, fejét csóválva. A kérdést hallva elgondolkodik, mintha csak emlékezetében kutatna, és önkénytelenül is eszébe jutnak a korábbi pletykák. *
- Állítólag az unokatestvérem is igen sok vasat tartott egyszerre a tűzben, és nem egy nemesi házról rebesgették azt a lázadás előtt, hogy kevélykedő, és a rangjukhoz méltatlan szórakozásnak hódolnak. Nem gondolom, hogy kirívó lenne a viselkedésem, azt is mondhatjuk, hogy későn érő típus vagyok. Persze én mindig a praktika, és egyszerűség híve voltam. Nem értem, hogy miért lenen jó újra és újra ugyan azokat a köröket lefutni, és elölről tanítani valakit, ha erre egy szépséges nő is bőven elég lehet. Szerintem szórakoztatóbb is, ha van egy kis kihívás, mint kiválasztani egyet az érdeklődők köréből. * Gondolkodik hangosan, persze az egésszel épp ő maga akarja bosszantani kicsit a fattyút, belebegtetve annak a lehetőségét, hogy ha ő nem kíván enni, más is az asztalhoz ülhet. *
- Oh? * Vonja fel a szemöldökét sokatmondóan, végig pillantva Alyn, mintha csak most nézné meg először magának igazán. * Azt hiszem, akkor jól választottam. A tapasztalt tanártól tanul igazán jól a diák. * Teszi hozzá, ahogy a lépcsőhöz érnek, és int a nőnek, hogy induljon el nyugodtan. Ha így tesz, akkor leplezetlenül bámulja meg magának felfelé menet. *
- Arra lenne kíváncsi? * Kérdez vissza somolyogva, persze nem titkolva, hogy az elf nemes szívesen megmutatná neki az ágyát. *
5806. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-08-02 13:59:47
Üzenet elküldve: 2021-08-02 13:59:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Kereskedők nyomában//
*Szomja oltása után felvont szemöldökkel hallgatja végig az ifjú tiszt válaszát. Bár kettejük közül valamelyiküknek jéghideg nyugalommal kell viszonyulnia a helyzethez, belül önmaga úgyszintén osztozik Akanaeu feltüzelt hangulatán: semmit tenni rosszabb érzés mint bármi mást csinálni a jelenlegi állapotban.
Megkönnyebbülve hallja, hogy az elf is egyetért a javaslatával, de az ork mindössze a szemét tudja forgatni a felszólításos feltételre; ha azt akarja, hogy önszántukból felhívják magukra a figyelmet, akkor csak hús-vér célpontokká fogják magukat tenni. Magától értetődőleg lehetetlennek tartja, hogy az első pillanat után nem próbálnak elmenekülni, és az, hogy megadják magukat, olyat még a mesékben sem hinne el. De mindegy is, ha legalább egy pillanatra is állva tudják őket tartani, addig az esélyek a városőrség oldalán lesznek.
Beletörődötten bólint, tovább hallgatva a végleges tervet. Négy íjász, és ők maguk Akanaeuval lesznek a lovasegység. Lehetne rosszabb is. Talán még meg is ússzák ezt a folyót. Bár hogy négy gyalogos hogy fog oldalról és elülről bekeríteni négy felfegyverzett lovast, arra kíváncsi lesz.*
- Szóval induljunk, amint látótávolságunkon belülre érnek. Csak ne legyenek agyontaposva, ha a banditák át akarnak haladni rajtuk. *Egyezik bele, arra a baljóslatú részletre nem kommentálva, hogy ők ketten is szólítsák fel a Vörös csapatát megadásra. Noha a tisztnek valóban rejtve kell maradnia ahhoz, hogy a terv sikerüljön, Ukrom beszélőkéje nem éppen tökéletes figyelemelterelésre. De csak kikottyant valamit, maga miatt kevésbé aggódik, mint az a lány miatt, akit most majdnem féltően vesz szemügyre. Vele ellentétben Akanaeunak több mint elég oka van ahhoz, hogy azonnal szét próbálja tépni a Vöröst ha keze közé kerül, egy anyamedve bosszújával. És őszintén szólva nem is haragudna rá, hisz az ő helyében ki cselekedne másképp? Mindössze reménykedni tud abban, hogy társa meg tudja őrizni hidegvérét, ha csak addig, míg el nem jön az idő a támadásra. A részleteket megbeszélve oda is áll hozzá, e két hosszú nap után szavakat is intézve társához:*
- Csak egy csapásunk van. Használjuk is ki. *Áll elő ezzel a "bátorítással", most ugyanannyira magát is ösztökélve, mint amazt. Sőt, még nagyméretű kezét is egy pillanatra vállára teszi. Izgatottság és eltökéltség egyszerre érződik hangjában.
A maradék rövid idő részéről felkészüléssel telik. Átnézi páncélzatát, sisakját véges-valahára fejére teszi, pallosát most lándzsájára váltja, és megigazítja alkarvédőjét. Ha jól mozgatja karját, akkor akár meg is tarthatja azt, ha felé hadonásznak.
Végül lovával kiáll az út szélére, távol a többiektől, Akanaeuval szemközti oldalra, ha amaz beleegyezik. És várnak.
Már egy hosszú ideje nem volt ennyire izgatott.
Nem tart sokáig, és célpontjuk valóban eléri a megbeszélt helyszínt, kíséretével együtt. Szakál, hiányzó szem... ő lesz az.
Egy végtelenségnek érződő idő után a szemük elött van Baldur.
Akanaeura néz, és egy nyers, komoly tekintettel vár tőle megerősítést. Ha azt megkapja, bólint, a földre köp, és lovára gyorsan felülve megindul, remélhetőleg a lánnyal szimmetrikusan. Nem vágtázik, hanem gyors sebességgel poroszkál; az elsődleges cél az, hogy felhívják magukra a figyelmet, egy helyben tartva őket. Ha teljes sebességgel próbálnak mögéjük kerülni, úgy támadásra késztethetik őket. Remélhetőleg társa is így gondolja.
Szemével gyorsan tanulmányozza a triót Baldur mögött: egyikük sem fegyvertelen, a középsőt meg nem lesz könnyű kiiktatni, ha csak valamelyik íjász különösen nem szerencsés. De nem csak szerencse fogja őket a nap győztesének hirdetni...
Amint a Vörös csapata hallótávolságon belül érnek, nagyjából csapattársuk pozíciója körül, megszólal. Ezen alkalommal nem a morcos, de csöndes, monoton hang jött ki belőle; féktelen düh vetődik ki torkából, felhőket kettészakító hangerővel. Úgy-ahogy kiegyenesedve egyenesen a négy lovasra veti lángoló tekintetét, agyartalan szájából szinte érezni lehet azt a vad, vak haragot, ami oly sok ork sztereotípiában jellemző. E benső tűzbe most mély kanállal nyúl Ukrom bele, készen arra, hogy összes hangszálát kiégesse a használat alatt.*
- LESZÁLLÁS A LOVAKRÓL! FEGYVEREKET A FÖLDRE! *Kezdi, az elf tiszt "kérése" szerint felszólítva őket a békésebb együttműködésre. Még a süket is hallhatja, hogy a megfélemlítés fegyverét veszi kézbe, egyszerre abban is reménykedve, hogy nem lesznek annyira csapásra készen, mikor egyre inkább fogy köztük a távolság. Le is lassít, hogy hasonlóképpen tegyenek, majd ha sikerül elérniük azt a távolságot, hogy az elkerülhetetlen első lövés után egy galoppal hátuk mögé tudjanak kerülni, meg is áll. Nem veszi le róluk a szemét.*
- ARTHENIORI VÁROSŐRSÉG PARANCSÁBÓL! LE A LOVAKRÓL! MOST!!!
*Szomja oltása után felvont szemöldökkel hallgatja végig az ifjú tiszt válaszát. Bár kettejük közül valamelyiküknek jéghideg nyugalommal kell viszonyulnia a helyzethez, belül önmaga úgyszintén osztozik Akanaeu feltüzelt hangulatán: semmit tenni rosszabb érzés mint bármi mást csinálni a jelenlegi állapotban.
Megkönnyebbülve hallja, hogy az elf is egyetért a javaslatával, de az ork mindössze a szemét tudja forgatni a felszólításos feltételre; ha azt akarja, hogy önszántukból felhívják magukra a figyelmet, akkor csak hús-vér célpontokká fogják magukat tenni. Magától értetődőleg lehetetlennek tartja, hogy az első pillanat után nem próbálnak elmenekülni, és az, hogy megadják magukat, olyat még a mesékben sem hinne el. De mindegy is, ha legalább egy pillanatra is állva tudják őket tartani, addig az esélyek a városőrség oldalán lesznek.
Beletörődötten bólint, tovább hallgatva a végleges tervet. Négy íjász, és ők maguk Akanaeuval lesznek a lovasegység. Lehetne rosszabb is. Talán még meg is ússzák ezt a folyót. Bár hogy négy gyalogos hogy fog oldalról és elülről bekeríteni négy felfegyverzett lovast, arra kíváncsi lesz.*
- Szóval induljunk, amint látótávolságunkon belülre érnek. Csak ne legyenek agyontaposva, ha a banditák át akarnak haladni rajtuk. *Egyezik bele, arra a baljóslatú részletre nem kommentálva, hogy ők ketten is szólítsák fel a Vörös csapatát megadásra. Noha a tisztnek valóban rejtve kell maradnia ahhoz, hogy a terv sikerüljön, Ukrom beszélőkéje nem éppen tökéletes figyelemelterelésre. De csak kikottyant valamit, maga miatt kevésbé aggódik, mint az a lány miatt, akit most majdnem féltően vesz szemügyre. Vele ellentétben Akanaeunak több mint elég oka van ahhoz, hogy azonnal szét próbálja tépni a Vöröst ha keze közé kerül, egy anyamedve bosszújával. És őszintén szólva nem is haragudna rá, hisz az ő helyében ki cselekedne másképp? Mindössze reménykedni tud abban, hogy társa meg tudja őrizni hidegvérét, ha csak addig, míg el nem jön az idő a támadásra. A részleteket megbeszélve oda is áll hozzá, e két hosszú nap után szavakat is intézve társához:*
- Csak egy csapásunk van. Használjuk is ki. *Áll elő ezzel a "bátorítással", most ugyanannyira magát is ösztökélve, mint amazt. Sőt, még nagyméretű kezét is egy pillanatra vállára teszi. Izgatottság és eltökéltség egyszerre érződik hangjában.
A maradék rövid idő részéről felkészüléssel telik. Átnézi páncélzatát, sisakját véges-valahára fejére teszi, pallosát most lándzsájára váltja, és megigazítja alkarvédőjét. Ha jól mozgatja karját, akkor akár meg is tarthatja azt, ha felé hadonásznak.
Végül lovával kiáll az út szélére, távol a többiektől, Akanaeuval szemközti oldalra, ha amaz beleegyezik. És várnak.
Már egy hosszú ideje nem volt ennyire izgatott.
Nem tart sokáig, és célpontjuk valóban eléri a megbeszélt helyszínt, kíséretével együtt. Szakál, hiányzó szem... ő lesz az.
Egy végtelenségnek érződő idő után a szemük elött van Baldur.
Akanaeura néz, és egy nyers, komoly tekintettel vár tőle megerősítést. Ha azt megkapja, bólint, a földre köp, és lovára gyorsan felülve megindul, remélhetőleg a lánnyal szimmetrikusan. Nem vágtázik, hanem gyors sebességgel poroszkál; az elsődleges cél az, hogy felhívják magukra a figyelmet, egy helyben tartva őket. Ha teljes sebességgel próbálnak mögéjük kerülni, úgy támadásra késztethetik őket. Remélhetőleg társa is így gondolja.
Szemével gyorsan tanulmányozza a triót Baldur mögött: egyikük sem fegyvertelen, a középsőt meg nem lesz könnyű kiiktatni, ha csak valamelyik íjász különösen nem szerencsés. De nem csak szerencse fogja őket a nap győztesének hirdetni...
Amint a Vörös csapata hallótávolságon belül érnek, nagyjából csapattársuk pozíciója körül, megszólal. Ezen alkalommal nem a morcos, de csöndes, monoton hang jött ki belőle; féktelen düh vetődik ki torkából, felhőket kettészakító hangerővel. Úgy-ahogy kiegyenesedve egyenesen a négy lovasra veti lángoló tekintetét, agyartalan szájából szinte érezni lehet azt a vad, vak haragot, ami oly sok ork sztereotípiában jellemző. E benső tűzbe most mély kanállal nyúl Ukrom bele, készen arra, hogy összes hangszálát kiégesse a használat alatt.*
- LESZÁLLÁS A LOVAKRÓL! FEGYVEREKET A FÖLDRE! *Kezdi, az elf tiszt "kérése" szerint felszólítva őket a békésebb együttműködésre. Még a süket is hallhatja, hogy a megfélemlítés fegyverét veszi kézbe, egyszerre abban is reménykedve, hogy nem lesznek annyira csapásra készen, mikor egyre inkább fogy köztük a távolság. Le is lassít, hogy hasonlóképpen tegyenek, majd ha sikerül elérniük azt a távolságot, hogy az elkerülhetetlen első lövés után egy galoppal hátuk mögé tudjanak kerülni, meg is áll. Nem veszi le róluk a szemét.*
- ARTHENIORI VÁROSŐRSÉG PARANCSÁBÓL! LE A LOVAKRÓL! MOST!!!
5805. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-08-01 17:09:41
Üzenet elküldve: 2021-08-01 17:09:41
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
// Kereskedők nyomában //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Ez már sajnos ilyen. A legjobbak elvégezték a terep felderítését, amíg a többek a gyalogság útját kénytelenek biztosítani. Egyesek számára ez unalmasa lehet, vagy éppen idegőrlő, de egy marok felderítőnek nem lenne esélye az cölöp fal áttörésére. Nagyjából két nap telt el indulásuk óta, de most elkezdenek felgyorsulni az események. Az százados elmegy, ami önmagában nem jelent problémát, az viszont már igen, hogy a jelentések szerint néhányan elhagyták a tábort. A felderítők rendszeres jelentéseket küldenek nekik a lovasok haladási irányáról, így tudnak alkalmazkodni hozzájuk. Mostanra már azt is tudják, hogy melyik útvonalon várható a felbukkanásuk az ingovány irányából. Ukrom tervet kovácsol, amit megoszt az alkalmi úgynevezett vezetőjükkel. A terv nem tűnik rossznak, és még a férfi is mintha kapható lenne rá, hogy tegyenek egy próbát. Amint befejezi a terv ismertetését bólint vezetőjük.*
- Jól van. Hajlok rá, hogy állítsunk csapdát nekik, de egy kikötésem van. Nem zúdítunk rájuk rögtön össztüzet, csak felszólítás után. Ezt írja elő a szabályzat. Ebből nem engedek, ha vonakodnak eleget tenni a megadásnak, akkor az első gyanús cselekedetre támadunk.* Talán nem feltétlen a legbölcsebb most ilyesmivel előhozakodni, de ez van.*
- Amúgy minden felderítőnk ért az íjjak használatához, mivel ez feltétele a felderítői csapatba való bekerülésnek. Ha elég közel érnek, akkor már nem megy ki a lovas felderítő, így hatan leszünk ellenük. Mivel mi értünk az íjjakhoz, ezért maguknak kell elzárni az útjukat illetve felszólítani őket a megadásra. Megtehetném ezt én is, de nagyobb hasznom van, ha lesben állva maradok és célra tartom fegyverem. Véleményem szerint, ha maguk lennének a lovasok, akkor azzal még csak nagyobb feltűnést sem keltenének. Ha elöl lezárják az útjukat, akkor mi oldalt és hátra lezárunk. Ha ellenállnak biztosan megritkítjuk őket, így maguknak már könnyű dolga lenne, ha megpróbálnának meglépni.* Ez az ő javaslata, amit még éppen átbeszélhetnek. Ha megegyeznek, akkor akár hamarosan el is helyezkedhetnek, mert visszatér a felderítő a jelzéssel, hogy már nincsenek messze. Az biztos, hogy minden felderítő alap fegyverzete között szerepel egy lándzsa is, aminek nagy hasznát veszik lovas harc, illetve most gyalogos harc esetén is. Amint megérkeznek a lovasok Meireyla felismerheti vezetőjüket a férfit, aki tönkretette életüket. A rajzon is ez szerepelt, szóval most már biztosak lehetnek a dologban. Rajta csak egy rücskös bőrvért van, de egyik társán nehéz kombinált, a másikon sodronying, a harmadikon meg csak egy egyszerű bőrvért. Fegyvereik oldalukon pihennek. Kardok, meg a bőrvértesnél egy íj.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Ez már sajnos ilyen. A legjobbak elvégezték a terep felderítését, amíg a többek a gyalogság útját kénytelenek biztosítani. Egyesek számára ez unalmasa lehet, vagy éppen idegőrlő, de egy marok felderítőnek nem lenne esélye az cölöp fal áttörésére. Nagyjából két nap telt el indulásuk óta, de most elkezdenek felgyorsulni az események. Az százados elmegy, ami önmagában nem jelent problémát, az viszont már igen, hogy a jelentések szerint néhányan elhagyták a tábort. A felderítők rendszeres jelentéseket küldenek nekik a lovasok haladási irányáról, így tudnak alkalmazkodni hozzájuk. Mostanra már azt is tudják, hogy melyik útvonalon várható a felbukkanásuk az ingovány irányából. Ukrom tervet kovácsol, amit megoszt az alkalmi úgynevezett vezetőjükkel. A terv nem tűnik rossznak, és még a férfi is mintha kapható lenne rá, hogy tegyenek egy próbát. Amint befejezi a terv ismertetését bólint vezetőjük.*
- Jól van. Hajlok rá, hogy állítsunk csapdát nekik, de egy kikötésem van. Nem zúdítunk rájuk rögtön össztüzet, csak felszólítás után. Ezt írja elő a szabályzat. Ebből nem engedek, ha vonakodnak eleget tenni a megadásnak, akkor az első gyanús cselekedetre támadunk.* Talán nem feltétlen a legbölcsebb most ilyesmivel előhozakodni, de ez van.*
- Amúgy minden felderítőnk ért az íjjak használatához, mivel ez feltétele a felderítői csapatba való bekerülésnek. Ha elég közel érnek, akkor már nem megy ki a lovas felderítő, így hatan leszünk ellenük. Mivel mi értünk az íjjakhoz, ezért maguknak kell elzárni az útjukat illetve felszólítani őket a megadásra. Megtehetném ezt én is, de nagyobb hasznom van, ha lesben állva maradok és célra tartom fegyverem. Véleményem szerint, ha maguk lennének a lovasok, akkor azzal még csak nagyobb feltűnést sem keltenének. Ha elöl lezárják az útjukat, akkor mi oldalt és hátra lezárunk. Ha ellenállnak biztosan megritkítjuk őket, így maguknak már könnyű dolga lenne, ha megpróbálnának meglépni.* Ez az ő javaslata, amit még éppen átbeszélhetnek. Ha megegyeznek, akkor akár hamarosan el is helyezkedhetnek, mert visszatér a felderítő a jelzéssel, hogy már nincsenek messze. Az biztos, hogy minden felderítő alap fegyverzete között szerepel egy lándzsa is, aminek nagy hasznát veszik lovas harc, illetve most gyalogos harc esetén is. Amint megérkeznek a lovasok Meireyla felismerheti vezetőjüket a férfit, aki tönkretette életüket. A rajzon is ez szerepelt, szóval most már biztosak lehetnek a dologban. Rajta csak egy rücskös bőrvért van, de egyik társán nehéz kombinált, a másikon sodronying, a harmadikon meg csak egy egyszerű bőrvért. Fegyvereik oldalukon pihennek. Kardok, meg a bőrvértesnél egy íj.*
5804. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-07-30 23:48:50
Üzenet elküldve: 2021-07-30 23:48:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Kereskedők nyomában //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Meireyla gyors eredményre számított. Képzeletében úgy történt volna a dolog, hogy kilovagolnak Arthenior városából, gyors rajtaütéssel lerohanják a kerekedőket és estére már a karjaiban tarthatja gyermekeit, mintha mi sem történt volna. Jó, nyilván ez túlzás, de mindenképp csak rossz emékként tekintenének az egészre. Kissé álomvilág ez, amit ő elképzelt magának. Bele sem gondol, mekkora trauma lehet gyermekeinek az egész, amit nem két perc feldolgozni. Ráadásul szerencsétlenek még azt sem tudják, hogy az édesapjuk nem várja már őket odahaza.
Várakozásaival ellentétben az akció egész hosszúra nyúlik, több napra, a rajtaütés pedig még mindig nem érkezett el. Nem érti az egészet. Hosszasan megfigyelik az ösvényeket, körbejárnak minden fát és bokrot, mintha egy csapat rablóbanda csak úgy elbújhatna a gaz között. Egy ideig morog az orra alatt Ukromnak, minkor a városőrök nem hallhatják, de miután társától sem kap túl sok visszajelzést pár semmitmondó pillantáson kívül, előbb utóbb ezzel is felhagy. Magában mérgelődik és türelmetlenkedik. Persze, a kapitány biztos érti a dolgát, valószínűleg Meireyla képzelte el túl idillinek a folyamatot.
Amikor a tábor közelébe érnek, alig fér meg a bőrében. Legszívesebben azon nyomban egy szál karddal kirohanna a banditák közé, csak legyen már valami! Természetesen itt is egy számára végtelennek tűnő megfigyelés következik, míg nem egyik nap a kapitány bejelentést tesz. Izgatottan ugrik fel helyéről, és a kapitány elé siet. Hevesen kezd verni a szíve a jó hírektől, szinte már karjai között érzi két kis csemetéjét. persze aztán jön a lesújtó hír is.*
- Mi? Na azt már... *Gyorsan észbe kap. Pontosan tudja, hogy egyetlen esélye, ha ezek a városőrök segítenek neki. Ha ellenszegül a kapitánynak, fújhatja, és rohanhat egyedül a vesztébe. Így aztán összeszorítja a fogát, és beleegyezően bólint, bár igencsak nehezére esik.
Elfoglalja a helyét, Ukrom mellé kuporodik a fűben.*
- Kurvára elegem van már ebből az egészből! * Motyogja úgy, hogy csak az ork hallhassa.*
- Nem is tudom már hány napja csak a gazban kúszunk, mintha egy rókalyukba elbújhatott volna ez a Vörös akárki. Már nagyon elegem van e...
*Ekkor érkezik vissza a követ, aki újabb hírekkel szolgál. Ukrom gyorsan elő is adja a tervét, mire Meireyla csak elismerően bólint. Tény, a taktikázáshoz csak alap szinten konyít, de számára jónak tűnik.*
- Szerintem is cselekednünk kéne. Napok óta csak várunk a megfelelő pillanatra! Ha nem ez az, akkor semmi!
A hozzászólás írója (Meireyla Akanaeu) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.07.30 23:50:08
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Meireyla gyors eredményre számított. Képzeletében úgy történt volna a dolog, hogy kilovagolnak Arthenior városából, gyors rajtaütéssel lerohanják a kerekedőket és estére már a karjaiban tarthatja gyermekeit, mintha mi sem történt volna. Jó, nyilván ez túlzás, de mindenképp csak rossz emékként tekintenének az egészre. Kissé álomvilág ez, amit ő elképzelt magának. Bele sem gondol, mekkora trauma lehet gyermekeinek az egész, amit nem két perc feldolgozni. Ráadásul szerencsétlenek még azt sem tudják, hogy az édesapjuk nem várja már őket odahaza.
Várakozásaival ellentétben az akció egész hosszúra nyúlik, több napra, a rajtaütés pedig még mindig nem érkezett el. Nem érti az egészet. Hosszasan megfigyelik az ösvényeket, körbejárnak minden fát és bokrot, mintha egy csapat rablóbanda csak úgy elbújhatna a gaz között. Egy ideig morog az orra alatt Ukromnak, minkor a városőrök nem hallhatják, de miután társától sem kap túl sok visszajelzést pár semmitmondó pillantáson kívül, előbb utóbb ezzel is felhagy. Magában mérgelődik és türelmetlenkedik. Persze, a kapitány biztos érti a dolgát, valószínűleg Meireyla képzelte el túl idillinek a folyamatot.
Amikor a tábor közelébe érnek, alig fér meg a bőrében. Legszívesebben azon nyomban egy szál karddal kirohanna a banditák közé, csak legyen már valami! Természetesen itt is egy számára végtelennek tűnő megfigyelés következik, míg nem egyik nap a kapitány bejelentést tesz. Izgatottan ugrik fel helyéről, és a kapitány elé siet. Hevesen kezd verni a szíve a jó hírektől, szinte már karjai között érzi két kis csemetéjét. persze aztán jön a lesújtó hír is.*
- Mi? Na azt már... *Gyorsan észbe kap. Pontosan tudja, hogy egyetlen esélye, ha ezek a városőrök segítenek neki. Ha ellenszegül a kapitánynak, fújhatja, és rohanhat egyedül a vesztébe. Így aztán összeszorítja a fogát, és beleegyezően bólint, bár igencsak nehezére esik.
Elfoglalja a helyét, Ukrom mellé kuporodik a fűben.*
- Kurvára elegem van már ebből az egészből! * Motyogja úgy, hogy csak az ork hallhassa.*
- Nem is tudom már hány napja csak a gazban kúszunk, mintha egy rókalyukba elbújhatott volna ez a Vörös akárki. Már nagyon elegem van e...
*Ekkor érkezik vissza a követ, aki újabb hírekkel szolgál. Ukrom gyorsan elő is adja a tervét, mire Meireyla csak elismerően bólint. Tény, a taktikázáshoz csak alap szinten konyít, de számára jónak tűnik.*
- Szerintem is cselekednünk kéne. Napok óta csak várunk a megfelelő pillanatra! Ha nem ez az, akkor semmi!
A hozzászólás írója (Meireyla Akanaeu) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.07.30 23:50:08
5803. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-07-30 10:02:25
Üzenet elküldve: 2021-07-30 10:02:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
// Kereskedők nyomában //
*Az elkövetkezendő dolgos napokban Ukrom szája majdhogynem véglegesen csukva marad, robotos beletörődöttséggel teljesítve a parancsokat, csak szükség esetén kommunikálva társaival. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem figyel: szivacsként szívja magába az összes felhangzó új hírt és információt, változás esetén agya automatikusan átírva azokat, mikor a szükség úgy hozza. Ugyan nem éppen egy kifejezetten izgalmas vagy az ork számára bármennyire is élvezetes munka az, amit csinálnak, eltökéltsége felülkerekedik konokságán, és hegyi türelemmel méri végig sokadjára is az alig változó ösvényeket és kiépített utakat. Mindezt úgy, hogy társával néhanapján vált egy-két pillantást, bár tekintete nem mond épp sokat. Mindössze meg akar győződni arról, hogy amaz egyben van.
A hírek napján éppen pihenési idejét élvezi, a szabadban hátát az egyik fának támasztva, összekulcsolt karokkal és becsukott szemekkel ringatja elméjét a nagy semmibe. a hangok hallatán félig bosszúsan, félig kíváncsian felnyílnak látószervei, hogy gorombán végigmérje a felderítőcsapatot és később a futárt, és csöndben végig hallgatja az újdonságokat.
Ukrom osztozik az elf tiszt hangulatában. Szinte már karnyújtásnyi közelségben vannak a céljukhoz, és erre ki tudja mennyi ideig, de vissza kényszerülnek merülni a fűbe. Hogy társa hogy érezheti magát, abba inkább nem gondol bele. Mindenesetre durcásan hegyezgeti pallosát ki tudja hányadjára, mikor ismételten csak új híreket kapnak, ezúttal az egyik felderítőtől. Olyasfajta híreket, amiktől felcsillan az ork szeme. Ilyen lehetőségük még egyszer aligha lesz. Megköszörüli a torkát; hosszasabb beszédre készül, mint az utóbbi napokban. Vagy akár bármikor. Ha meg tudja győzni a zsenge elfet, akkor talán nem fog kelleni még több napot várniuk akár hiábavalóan.*
- Ha cselekedni tetszik, akkor egy kettős rajtaütést ajánlok. *Kezdi, lassan odasétálva feletteséhez, és kezeit az útra gesztikulálva megmutatva az általa elképzelt pozíciókat*. - Akik jól bánnak az íjjal, azok a fák között rejtőzve itt várakoznak a négyesre. Közben a lovasok távolabb, de még itt szemtávolságon belül álljanak készen az úton. Amint a négy lovas eléri az íjászok pozícióit, jelezzenek nekünk, és kezdjék el őket nyilazni. Közben teljes sebességgel induljanak meg a mi lovasaink is. Itt az időzítés a lényeg; Mire az ellenség meg tudna fordulni, addigra mi is be tudjuk őket keríteni. Figyelni kell arra, hogy a vörös ruhást NE *itt megnyomja a szót, remélhetőleg az ifjú agyába vésve ezt a részletet* - öljék meg. Nem tudjuk, hogy vezér e vagy tiszt, de azt se, hogy ellenség e. Inkább lőjék ki a lovát, úgy nem megy messzire. Sőt, ha nem biztosak abban, hogy eltalálják a gyorsan mozgó banditákat, akkor inkább a lovakat lőjék ki, így is mérföldekkel megkönnyítve a dolgunkat. Ha visszalőnek, használják a fákat fedezékként, nem kell hősködni. Engem és a társamat előre küldhet lovasként. *Fejezi be, kulacsához nyúlva, hogy kiszáradt torkát gyógyítsa. Mondjuk a következő lépésen még nem nagyon gondolkodott, de örülhet, ha odáig eljutnak. Na meg ha nem szenvednek bármi veszteséget.*
*Az elkövetkezendő dolgos napokban Ukrom szája majdhogynem véglegesen csukva marad, robotos beletörődöttséggel teljesítve a parancsokat, csak szükség esetén kommunikálva társaival. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem figyel: szivacsként szívja magába az összes felhangzó új hírt és információt, változás esetén agya automatikusan átírva azokat, mikor a szükség úgy hozza. Ugyan nem éppen egy kifejezetten izgalmas vagy az ork számára bármennyire is élvezetes munka az, amit csinálnak, eltökéltsége felülkerekedik konokságán, és hegyi türelemmel méri végig sokadjára is az alig változó ösvényeket és kiépített utakat. Mindezt úgy, hogy társával néhanapján vált egy-két pillantást, bár tekintete nem mond épp sokat. Mindössze meg akar győződni arról, hogy amaz egyben van.
A hírek napján éppen pihenési idejét élvezi, a szabadban hátát az egyik fának támasztva, összekulcsolt karokkal és becsukott szemekkel ringatja elméjét a nagy semmibe. a hangok hallatán félig bosszúsan, félig kíváncsian felnyílnak látószervei, hogy gorombán végigmérje a felderítőcsapatot és később a futárt, és csöndben végig hallgatja az újdonságokat.
Ukrom osztozik az elf tiszt hangulatában. Szinte már karnyújtásnyi közelségben vannak a céljukhoz, és erre ki tudja mennyi ideig, de vissza kényszerülnek merülni a fűbe. Hogy társa hogy érezheti magát, abba inkább nem gondol bele. Mindenesetre durcásan hegyezgeti pallosát ki tudja hányadjára, mikor ismételten csak új híreket kapnak, ezúttal az egyik felderítőtől. Olyasfajta híreket, amiktől felcsillan az ork szeme. Ilyen lehetőségük még egyszer aligha lesz. Megköszörüli a torkát; hosszasabb beszédre készül, mint az utóbbi napokban. Vagy akár bármikor. Ha meg tudja győzni a zsenge elfet, akkor talán nem fog kelleni még több napot várniuk akár hiábavalóan.*
- Ha cselekedni tetszik, akkor egy kettős rajtaütést ajánlok. *Kezdi, lassan odasétálva feletteséhez, és kezeit az útra gesztikulálva megmutatva az általa elképzelt pozíciókat*. - Akik jól bánnak az íjjal, azok a fák között rejtőzve itt várakoznak a négyesre. Közben a lovasok távolabb, de még itt szemtávolságon belül álljanak készen az úton. Amint a négy lovas eléri az íjászok pozícióit, jelezzenek nekünk, és kezdjék el őket nyilazni. Közben teljes sebességgel induljanak meg a mi lovasaink is. Itt az időzítés a lényeg; Mire az ellenség meg tudna fordulni, addigra mi is be tudjuk őket keríteni. Figyelni kell arra, hogy a vörös ruhást NE *itt megnyomja a szót, remélhetőleg az ifjú agyába vésve ezt a részletet* - öljék meg. Nem tudjuk, hogy vezér e vagy tiszt, de azt se, hogy ellenség e. Inkább lőjék ki a lovát, úgy nem megy messzire. Sőt, ha nem biztosak abban, hogy eltalálják a gyorsan mozgó banditákat, akkor inkább a lovakat lőjék ki, így is mérföldekkel megkönnyítve a dolgunkat. Ha visszalőnek, használják a fákat fedezékként, nem kell hősködni. Engem és a társamat előre küldhet lovasként. *Fejezi be, kulacsához nyúlva, hogy kiszáradt torkát gyógyítsa. Mondjuk a következő lépésen még nem nagyon gondolkodott, de örülhet, ha odáig eljutnak. Na meg ha nem szenvednek bármi veszteséget.*
5802. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-07-29 17:24:19
Üzenet elküldve: 2021-07-29 17:24:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*A kora hajnali indulás nem volt rossz ötlet. Hajnalban még láthatóak a csillagok az égen és az időjárás is kellemes. A fogadó elhagyása után nem azon az úton tér vissza Artheniorba amelyiken elhagyta a várost. Meglepte ez a rövidebb út, de legalább megjegyzi magának. Lassan a nap is felkel mire megpillantja Arthenior városát. Reggelre meg is érkezik. A tervei szerint első dolga a reggelizés lesz. Úgy indult útnak, hogy nem is reggelizett semmit. A reggeli gondolatára elkezdi gyorsabban kapkodni lábait, hogy előbb megérkezhessen a városba és rögtön betérjen a fogadóba.*
5801. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-07-28 22:56:25
Üzenet elküldve: 2021-07-28 22:56:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Séta a városban//
//Drameiloten Sayqueves rezidencia//
*Az óvatos, hamisan fenyegető kérdésére érkező felelet akaratlanul is megmosolyogtatja. Mókásnak találja, mennyire ostobává teszi a legokosabb embert is vágy, de nem sértené meg a másikat azzal, hogy ezen szemtelen megjegyzését meg is ossza vele.*
-Hát igazán erre vágyik? *pimaszkodó ártatlansággal kérdez vissza* -Aztán meg itt pityeregne, ha az éj leple alatt elszöknék az összes aranyával.
*Kuncogja el magát, ahogy máris elhessegeti a további pajkos félreértés lehetőségét, jókedve pedig töretlen marad akkor is, mikor a hosszúfülű minden szerénységét félredobva méltatja tanulási képességeit. Hiába, Aly kissé talán már spicces elméjén önkénytelenül is átsuhannak az ebben rejlő lehetőségek, de nagy sóhajjal hessegeti el ezen gondolatokat. Legalább is egy időre. Kívülről persze ez úgy tűnhet, csupán rosszallásból teszi ezt, bár valódi korholás természetesen nincs a gesztus mögött.*
-Mondja csak, minden egykori nemes ilyen kevély?
*Hangja egészen olyan, mintha komolyan érdekelné, szürkéiben persze ott dereng az aljasság. Nem tett le azon kis tervéről, hogy kicsit felbosszantja a másikat, de nem biztos benne, hogy felül ilyen átlátszó provokációnak. Túlságosan is el van foglalva azzal, hogy a fattyút az ágyába csalogassa.*
-Nem volt nehéz lenyűgözni, mert még sohasem jártam hasonló helyen. *pillant körbe majd állapodik meg ismét a férfin* -De vannak olyan dolgok, amiknél mondhatjuk úgy, van összehasonlítási alapom.
*Ezt persze nem magyarázza túl, csak úgy a levegőben hagyja, bár sejthető mire céloz, azért a cseverésző stílus miatt akadhatnak kétségek. Habozás nélkül elfogadja a felé nyújtott kezet, s már követi is a másikat, akármerre is megy éppen.*
-Például a magáé? *Kunkorodik szája sarka, gyorsan el is rejti egy korty bor mögé, aztán már úgy is tesz, mintha nem is kérdezett volna semmit.*
//Drameiloten Sayqueves rezidencia//
*Az óvatos, hamisan fenyegető kérdésére érkező felelet akaratlanul is megmosolyogtatja. Mókásnak találja, mennyire ostobává teszi a legokosabb embert is vágy, de nem sértené meg a másikat azzal, hogy ezen szemtelen megjegyzését meg is ossza vele.*
-Hát igazán erre vágyik? *pimaszkodó ártatlansággal kérdez vissza* -Aztán meg itt pityeregne, ha az éj leple alatt elszöknék az összes aranyával.
*Kuncogja el magát, ahogy máris elhessegeti a további pajkos félreértés lehetőségét, jókedve pedig töretlen marad akkor is, mikor a hosszúfülű minden szerénységét félredobva méltatja tanulási képességeit. Hiába, Aly kissé talán már spicces elméjén önkénytelenül is átsuhannak az ebben rejlő lehetőségek, de nagy sóhajjal hessegeti el ezen gondolatokat. Legalább is egy időre. Kívülről persze ez úgy tűnhet, csupán rosszallásból teszi ezt, bár valódi korholás természetesen nincs a gesztus mögött.*
-Mondja csak, minden egykori nemes ilyen kevély?
*Hangja egészen olyan, mintha komolyan érdekelné, szürkéiben persze ott dereng az aljasság. Nem tett le azon kis tervéről, hogy kicsit felbosszantja a másikat, de nem biztos benne, hogy felül ilyen átlátszó provokációnak. Túlságosan is el van foglalva azzal, hogy a fattyút az ágyába csalogassa.*
-Nem volt nehéz lenyűgözni, mert még sohasem jártam hasonló helyen. *pillant körbe majd állapodik meg ismét a férfin* -De vannak olyan dolgok, amiknél mondhatjuk úgy, van összehasonlítási alapom.
*Ezt persze nem magyarázza túl, csak úgy a levegőben hagyja, bár sejthető mire céloz, azért a cseverésző stílus miatt akadhatnak kétségek. Habozás nélkül elfogadja a felé nyújtott kezet, s már követi is a másikat, akármerre is megy éppen.*
-Például a magáé? *Kunkorodik szája sarka, gyorsan el is rejti egy korty bor mögé, aztán már úgy is tesz, mintha nem is kérdezett volna semmit.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6204-6223