Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 216 (4301. - 4320. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4320. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-12 12:57:08
Üzenet elküldve: 2019-01-12 12:57:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Maydeleine Rhywayers//
*Mire visszaér a nappaliba, Mady már törölközőben áll. A kérdésére csak sejtelemesen elmosolyodik, az elf tekintetében sok mindent ki lehet olvasni. Például azt, hogy mennyire hiányzik neki a gyengébbik nem közelsége.*
- Csak kicserélem a vizet.
*Néhány tál segítségével kimeri a dézsából a vizet, majd egyszerűen csak kiönti az udvarra. Körbeöblíti, majd az eddig melegített vizet kihozza a konyhából, és beleönti. Felengedi egy kis hideggel, majd az ujjival megnézi, hogy elég meleg-e. Tesz még egy kis fát a tűzre, hogy ki ne aludjon, majd pár másodpercen belül már a dézsában találja magát.*
*Mire visszaér a nappaliba, Mady már törölközőben áll. A kérdésére csak sejtelemesen elmosolyodik, az elf tekintetében sok mindent ki lehet olvasni. Például azt, hogy mennyire hiányzik neki a gyengébbik nem közelsége.*
- Csak kicserélem a vizet.
*Néhány tál segítségével kimeri a dézsából a vizet, majd egyszerűen csak kiönti az udvarra. Körbeöblíti, majd az eddig melegített vizet kihozza a konyhából, és beleönti. Felengedi egy kis hideggel, majd az ujjival megnézi, hogy elég meleg-e. Tesz még egy kis fát a tűzre, hogy ki ne aludjon, majd pár másodpercen belül már a dézsában találja magát.*
4319. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-11 14:09:25
Üzenet elküldve: 2019-01-11 14:09:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Csak ezt ússzuk meg szárazon//
*Mélyen elpirul a két férfi biztatásán, valójában ügyetlen kislánynak érzi magát. Jobb lett volna, ha egymaga el tudja intézni az egészet. Mikor Thim azt javasolja, hogy Ilidrion engedje el a macskát, ijedten kapja fel a fejét.*
- Ne! Az előbb is vízbe esett szegény, pedig az a faág, ami itt volt, még nekem is megfelelt. Nem lehet kizárni, hogy megismétlődik, mert nem láttam, hogy történt.
*Félrehúzódik az útból, és nagyon izgul, hogy minden rendben menjen. Ugrásra készen, mégis önkéntelenül visszatartott levegővel várakozik. Nyilván Ilidrionnak nem akkora a távolság, mint neki lett volna, ám ettől nem lesz kisebb a tette Lyll szemében, ahogy Thimé sem. Fellélegzik, mikor megérkeznek, és mosolyogva lép közelebb. A macska bizony elég vad, s látva, milyen erővel próbál kiszabadulni Ilidrion kezéből, úgy érzi, rosszabbat tenne vele, ha erőszakkal itt tartaná további megfigyelésre.*
- Azt hiszem, jobb lesz neki szabadon. Remélem, csak megcsúszott és nem sérült meg.
*Ha Ilidrion megnyitja az utat a macska előtt, az eszeveszett tempóban szalad el a fák közé. Az elf nevetésére szégyenlősen elmosolyodik, majd megkomolyodik.*
- Igazán sajnálom. Szóval most érkeztetek?
*Néz mindkettejükre. A bemutatkozásra kihúzza magát.*
- Lyllinor vagyok. Lyllinor Gramhin. Egy kis ideje a környéken élek. Épp itt rajzolgattam a fűben, amikor… ó, te jó ég, hiszen csurom víz lettél!
*Pillant Ilidrion ruhájára, mert bizony egy folyóból kimert macska még sokáig engedi magából a vizet. És egy kicsit sáros is. Lyll egyik szütyőjéből elővesz egy tiszta zsebkendőt és odalép hozzá.*
- Kérlek, itasd fel ezzel!
*A maga számára is elővesz egyet „soha ki nem fogyó készletéből”, de mivel a mellkasához szorította a cicát, egyelőre csak szégyenlősen összehúzza a köpönyegét magán és felmosolyog hőseire.*
- Nagyon hálás vagyok nektek! Nem is tudom, mihez kezdtem volna, ha nem jöttök. És ilyen frappáns megoldásra különösen nem számítottam. Hadd háláljam meg valahogy! Például… a holmimnál van sütemény!
*Csillan fel a szeme, és máris mutatja az utat.*
- Erre!
*Ha eddig nem kapott választ a következő kérdésre, akkor elhangzik.*
- Honnan jöttetek?
//Csak ezt ússzuk meg szárazon//
*Mélyen elpirul a két férfi biztatásán, valójában ügyetlen kislánynak érzi magát. Jobb lett volna, ha egymaga el tudja intézni az egészet. Mikor Thim azt javasolja, hogy Ilidrion engedje el a macskát, ijedten kapja fel a fejét.*
- Ne! Az előbb is vízbe esett szegény, pedig az a faág, ami itt volt, még nekem is megfelelt. Nem lehet kizárni, hogy megismétlődik, mert nem láttam, hogy történt.
*Félrehúzódik az útból, és nagyon izgul, hogy minden rendben menjen. Ugrásra készen, mégis önkéntelenül visszatartott levegővel várakozik. Nyilván Ilidrionnak nem akkora a távolság, mint neki lett volna, ám ettől nem lesz kisebb a tette Lyll szemében, ahogy Thimé sem. Fellélegzik, mikor megérkeznek, és mosolyogva lép közelebb. A macska bizony elég vad, s látva, milyen erővel próbál kiszabadulni Ilidrion kezéből, úgy érzi, rosszabbat tenne vele, ha erőszakkal itt tartaná további megfigyelésre.*
- Azt hiszem, jobb lesz neki szabadon. Remélem, csak megcsúszott és nem sérült meg.
*Ha Ilidrion megnyitja az utat a macska előtt, az eszeveszett tempóban szalad el a fák közé. Az elf nevetésére szégyenlősen elmosolyodik, majd megkomolyodik.*
- Igazán sajnálom. Szóval most érkeztetek?
*Néz mindkettejükre. A bemutatkozásra kihúzza magát.*
- Lyllinor vagyok. Lyllinor Gramhin. Egy kis ideje a környéken élek. Épp itt rajzolgattam a fűben, amikor… ó, te jó ég, hiszen csurom víz lettél!
*Pillant Ilidrion ruhájára, mert bizony egy folyóból kimert macska még sokáig engedi magából a vizet. És egy kicsit sáros is. Lyll egyik szütyőjéből elővesz egy tiszta zsebkendőt és odalép hozzá.*
- Kérlek, itasd fel ezzel!
*A maga számára is elővesz egyet „soha ki nem fogyó készletéből”, de mivel a mellkasához szorította a cicát, egyelőre csak szégyenlősen összehúzza a köpönyegét magán és felmosolyog hőseire.*
- Nagyon hálás vagyok nektek! Nem is tudom, mihez kezdtem volna, ha nem jöttök. És ilyen frappáns megoldásra különösen nem számítottam. Hadd háláljam meg valahogy! Például… a holmimnál van sütemény!
*Csillan fel a szeme, és máris mutatja az utat.*
- Erre!
*Ha eddig nem kapott választ a következő kérdésre, akkor elhangzik.*
- Honnan jöttetek?
4318. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-11 13:35:51
Üzenet elküldve: 2019-01-11 13:35:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Csak ezt ússzuk meg szárazon//
- Ügyes! *Biztatja a lányt, ahogy az rálép az alkalmi hídra, és lassan már a kezére sincs szükség, így csak a cicára figyel, hogy megfelelően tartsa, illetve a csónakot biztosítja a lábával. A gnóm átérésével kicsit megnyugszik, és már saját ugrására koncentrál. Ahogy lábával elengedi a hajócska végét, már nem érzi annyira biztosnak, így abban biztos, hogy nem akarja használni.*
- Rendben, cimbora, most mi jövünk. *Suttog az állatkának, ahogy az ugrást tervezi. Magáért nem aggódik, inkább a társának akar minél rázkódás-mentesebb utat kínálni. Thim elengedős ötletére inkább csak megrázza a fejét, ha már idáig eljöttek érte, nem akarja, hogy megcsússzon a cica a csónakon, és még rosszabb helyzetbe kerüljön.
Így Ilidrion ugrik, bár nem is több ez, mint egy nagyobb lépés, hiszen már ismeri a távolságot. Elrugaszkodik a szigetről, az állat eszeveszett kapálózásba kezd hátsó lábaival, de szerencsére körmei csak az elf - amúgy is kopottas - ruháját érik, így neki semmi nagy baja nem esik. Ahogy megérkeznek a szárazföldre, szabad kezével megsimogatja az állatot.*
- Ugye, hogy nem is volt olyan rossz? *Kérdezi tőle kedvesen, bár látja, hogy az nem kedveli annyira a társaságát, és már távozna tőlük. Lylli felé néz kérdőn, hiszen mégiscsak ő mentette meg, így nem akarja a nevében elengedni.*
- El szeretnél tőle búcsúzni? *Mutat a keze felé, és ha szeretné, visszaadja neki. Feltételezi, hogy nem akarja most megszelídíteni őt, de persze nem állna az útjába, ha megpróbálná.*
- Meglepően izgalmas a városba érkezésem első pillanata. *Nevet fel a többiekre pillantva, bár eszébe jut, hogy a szó szoros értelmében még nem is ment be a házak közé.*
- Én Ilidrion vagyok, benned kit tisztelhetünk? *Kérdezi a vörös fürtű hölgytől most, hogy már mindenki biztonságban van. Ki is ment a fejéből a rossz hír, amit a másik elf mondott neki a lány kiáltása előtt, és ez talán jobb is így egyelőre. Az ugrás előtt földre hajított holmiját most összeszedi, és köpenyét is újra maga köré borítja, hogy védekezzen a hideg ellen.*
//Csak ezt ússzuk meg szárazon//
- Ügyes! *Biztatja a lányt, ahogy az rálép az alkalmi hídra, és lassan már a kezére sincs szükség, így csak a cicára figyel, hogy megfelelően tartsa, illetve a csónakot biztosítja a lábával. A gnóm átérésével kicsit megnyugszik, és már saját ugrására koncentrál. Ahogy lábával elengedi a hajócska végét, már nem érzi annyira biztosnak, így abban biztos, hogy nem akarja használni.*
- Rendben, cimbora, most mi jövünk. *Suttog az állatkának, ahogy az ugrást tervezi. Magáért nem aggódik, inkább a társának akar minél rázkódás-mentesebb utat kínálni. Thim elengedős ötletére inkább csak megrázza a fejét, ha már idáig eljöttek érte, nem akarja, hogy megcsússzon a cica a csónakon, és még rosszabb helyzetbe kerüljön.
Így Ilidrion ugrik, bár nem is több ez, mint egy nagyobb lépés, hiszen már ismeri a távolságot. Elrugaszkodik a szigetről, az állat eszeveszett kapálózásba kezd hátsó lábaival, de szerencsére körmei csak az elf - amúgy is kopottas - ruháját érik, így neki semmi nagy baja nem esik. Ahogy megérkeznek a szárazföldre, szabad kezével megsimogatja az állatot.*
- Ugye, hogy nem is volt olyan rossz? *Kérdezi tőle kedvesen, bár látja, hogy az nem kedveli annyira a társaságát, és már távozna tőlük. Lylli felé néz kérdőn, hiszen mégiscsak ő mentette meg, így nem akarja a nevében elengedni.*
- El szeretnél tőle búcsúzni? *Mutat a keze felé, és ha szeretné, visszaadja neki. Feltételezi, hogy nem akarja most megszelídíteni őt, de persze nem állna az útjába, ha megpróbálná.*
- Meglepően izgalmas a városba érkezésem első pillanata. *Nevet fel a többiekre pillantva, bár eszébe jut, hogy a szó szoros értelmében még nem is ment be a házak közé.*
- Én Ilidrion vagyok, benned kit tisztelhetünk? *Kérdezi a vörös fürtű hölgytől most, hogy már mindenki biztonságban van. Ki is ment a fejéből a rossz hír, amit a másik elf mondott neki a lány kiáltása előtt, és ez talán jobb is így egyelőre. Az ugrás előtt földre hajított holmiját most összeszedi, és köpenyét is újra maga köré borítja, hogy védekezzen a hideg ellen.*
4317. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-11 11:13:31
Üzenet elküldve: 2019-01-11 11:13:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Aleimord Sayqueves//
*Arra gondol a férfi reakcióját látva, hogy nagyon elmélázott gondolatfelhőjében kutakodva, ezért simogatta szappanos kezével olyan alaposan, elméje egyik szegletében, azért bízik benne, hogy nem megint nyomorában dagonyázott.*
- Én nem haragszom.*Mosolyog felé kedvesen, nem akarja éreztetni a másikkal, hogy bármi olyat tett, ami miatt szégyenkeznie kéne.*
- Rendben.*Nyugtázza a másik válaszát, majd mikor elfordul gyorsan, kiveti magát a szappanért, szinte lendületével kisodorva a vizet. Gyorsan szappanoz és dolgozza bele a hajába, majd miután már csak egy nagy habkupac marad a fején, leöblíti bő vízzel, miután pedig elvégezte az utolsó simításokat is feláll és kilép a dézsából. Az előbbi mozdulatsor eltartott azért pár percig, minden igyekezetével azon volt, hogy a másiknak ne keljen sokat várnia rá. Kilépve elveszi a kanapéról a nagyobb törölközőt, hogy ne hagyjon akkora tócsát maga alatt a padlón és felitatja bőrét, majd az egészet a hajára teríti és erős dörzsöléssel próbálja kipréselni a vizet, amennyit csak tud. Néha körbeles lopva, mikor pedig úgy véli, látta az elfet a konyhaajtóban odakiált.*
- Kívánod, hogy magamra kapjak valamit, vagy így is…*Kap észbe hirtelen, mintha már valami jól begyakoroltat hadarna, majd elhallgat és inkább a batyujában kezd el kotorászni, a zsákruháért, amit azért hozott magával, ha esetleg egy olyan helyen kéne aludnia, ahol nem szívesen érintené csupasz bőrével a takarót éjszaka.*
- Tudok segíteni neked?
A hozzászólás írója (Maydeleine Rhywayers) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.11 11:21:43
*Arra gondol a férfi reakcióját látva, hogy nagyon elmélázott gondolatfelhőjében kutakodva, ezért simogatta szappanos kezével olyan alaposan, elméje egyik szegletében, azért bízik benne, hogy nem megint nyomorában dagonyázott.*
- Én nem haragszom.*Mosolyog felé kedvesen, nem akarja éreztetni a másikkal, hogy bármi olyat tett, ami miatt szégyenkeznie kéne.*
- Rendben.*Nyugtázza a másik válaszát, majd mikor elfordul gyorsan, kiveti magát a szappanért, szinte lendületével kisodorva a vizet. Gyorsan szappanoz és dolgozza bele a hajába, majd miután már csak egy nagy habkupac marad a fején, leöblíti bő vízzel, miután pedig elvégezte az utolsó simításokat is feláll és kilép a dézsából. Az előbbi mozdulatsor eltartott azért pár percig, minden igyekezetével azon volt, hogy a másiknak ne keljen sokat várnia rá. Kilépve elveszi a kanapéról a nagyobb törölközőt, hogy ne hagyjon akkora tócsát maga alatt a padlón és felitatja bőrét, majd az egészet a hajára teríti és erős dörzsöléssel próbálja kipréselni a vizet, amennyit csak tud. Néha körbeles lopva, mikor pedig úgy véli, látta az elfet a konyhaajtóban odakiált.*
- Kívánod, hogy magamra kapjak valamit, vagy így is…*Kap észbe hirtelen, mintha már valami jól begyakoroltat hadarna, majd elhallgat és inkább a batyujában kezd el kotorászni, a zsákruháért, amit azért hozott magával, ha esetleg egy olyan helyen kéne aludnia, ahol nem szívesen érintené csupasz bőrével a takarót éjszaka.*
- Tudok segíteni neked?
A hozzászólás írója (Maydeleine Rhywayers) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.11 11:21:43
4316. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-10 21:48:57
Üzenet elküldve: 2019-01-10 21:48:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Maydeleine Rhywayers//
*Úgy tűnik, a nőnek ellenére van a közeledése. Nem szeretné kínos helyzetbe hozni magát, így megpróbál úgy tenni, mintha elrévedésében nem venné észre, hogy hová nyúl.*
- Ne haragudj.
*Szabadkozik, majd gyorsan lemossa a szappant a kezéről.*
- Azért a hajadat se hagyd ki. Fejezd be a fürdést, addig megyek, melegítek új vizet.
*Próbál úgy felállni, hogy ne látszódjon: bizony gondok vannak a nadrágban. Gyorsan eltűnik a konyhában, majd a falak takarásában megáll. Néhány perc alatt felteszi az újabb fürdővizet melegedni, de nem megy rögtön vissza a nappaliba. Megvárja, amíg ösztönei végre lenyugszanak, ami jó pár percbe beletelik. Ezek után kíváncsian les ki, hogy Mady hol tart a tisztálkodásban.*
*Úgy tűnik, a nőnek ellenére van a közeledése. Nem szeretné kínos helyzetbe hozni magát, így megpróbál úgy tenni, mintha elrévedésében nem venné észre, hogy hová nyúl.*
- Ne haragudj.
*Szabadkozik, majd gyorsan lemossa a szappant a kezéről.*
- Azért a hajadat se hagyd ki. Fejezd be a fürdést, addig megyek, melegítek új vizet.
*Próbál úgy felállni, hogy ne látszódjon: bizony gondok vannak a nadrágban. Gyorsan eltűnik a konyhában, majd a falak takarásában megáll. Néhány perc alatt felteszi az újabb fürdővizet melegedni, de nem megy rögtön vissza a nappaliba. Megvárja, amíg ösztönei végre lenyugszanak, ami jó pár percbe beletelik. Ezek után kíváncsian les ki, hogy Mady hol tart a tisztálkodásban.*
4315. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-10 19:58:32
Üzenet elküldve: 2019-01-10 19:58:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó levél//
*Miután sikerült Lyzt Denzackhoz elvinni, óvatosan lerakja őt, így a mélységi megvizsgálhatja az elf életjeleit. Mivel az óriásnak nem ért ehhez, ő a dolgoknak csak figyelője. A sötételf megpiszkálja, de ahogy ő is látja, ennek nincs semmi hatása Lyzre. A villámcsapástól felvillanyozódott az elf lány haja, de az elkábulást elnézve nem látható rajta sérülés. A mélységi a mellkasánál vizsgálja a hölgyet, hogy miért az az óriásnak nem világos. A legváratlanabb pillanatban egy rohanó patás állat lépteit hallja meg, de mire reagálna, az agancsos teremtmény felökleli és elrepíti a csapattól két méterre. Itt már biztos, hogy az állat szándékkal rontott az óriásnak. A vértnek hála nem szenved súlyos sérülést, így könnyen fel tud tápászkodni. Bár kombinált vértje megmentette, most le is lassítja az óriást. Amikor már közel van, meglátja hogy a bestia két lábon ágaskodik Jayzion és Lyz előtt, és épp támadni készül. A lény halottnak tűnik, de ezen nincs ideje ezen gondolkodnia, ugyanis a lény támadni akar és két társa védtelen. A rohanás közben a kába Lyz és az őt kezelő sötételf felé kiált:*
-Visszavonulás!
*Ha elég gyors hozzá, akkor az óriás a kis csapat és az élőholtnak kinéző lény közé állna, hogy ha már a rém támad, akkor ne rájuk, hanem csak Monsotorra csapjon le. Összecsapott egy terv, de még kell valahogy óvni őket amíg vissza nem vonulnak.*
*Miután sikerült Lyzt Denzackhoz elvinni, óvatosan lerakja őt, így a mélységi megvizsgálhatja az elf életjeleit. Mivel az óriásnak nem ért ehhez, ő a dolgoknak csak figyelője. A sötételf megpiszkálja, de ahogy ő is látja, ennek nincs semmi hatása Lyzre. A villámcsapástól felvillanyozódott az elf lány haja, de az elkábulást elnézve nem látható rajta sérülés. A mélységi a mellkasánál vizsgálja a hölgyet, hogy miért az az óriásnak nem világos. A legváratlanabb pillanatban egy rohanó patás állat lépteit hallja meg, de mire reagálna, az agancsos teremtmény felökleli és elrepíti a csapattól két méterre. Itt már biztos, hogy az állat szándékkal rontott az óriásnak. A vértnek hála nem szenved súlyos sérülést, így könnyen fel tud tápászkodni. Bár kombinált vértje megmentette, most le is lassítja az óriást. Amikor már közel van, meglátja hogy a bestia két lábon ágaskodik Jayzion és Lyz előtt, és épp támadni készül. A lény halottnak tűnik, de ezen nincs ideje ezen gondolkodnia, ugyanis a lény támadni akar és két társa védtelen. A rohanás közben a kába Lyz és az őt kezelő sötételf felé kiált:*
-Visszavonulás!
*Ha elég gyors hozzá, akkor az óriás a kis csapat és az élőholtnak kinéző lény közé állna, hogy ha már a rém támad, akkor ne rájuk, hanem csak Monsotorra csapjon le. Összecsapott egy terv, de még kell valahogy óvni őket amíg vissza nem vonulnak.*
4314. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-10 10:36:09
Üzenet elküldve: 2019-01-10 10:36:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Aleimord Sayqueves//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
*Csak döbbenten figyeli, ahogy a férfi alaposan megmossa. Talán még soha nem fordult elő vele, hogy valaki ilyen gondossággal és türelemmel megfürdette volna. Úgy érzi magát, mint egy kisgyerek, aki még nemrég odakint hempergett a porban, majd miután a szülői észrevették mindezt centiről- centire letakarítják. Talán túlságosan is elgondolkodik, ugyanis mikor az elf a kebleihez ér önkéntelenül megrándulnak az izmai, és egy csiklandós rángást produkálnak, de mivel a művelet nincs ellenére, nem szól. Azonban, amikor a férfi keze lesiklik a combjára, ott azért megállítja, ráfog. Nem tudja, hogy a másiknak milyen szándékai vannak, minthogy nem látja szemei csillogását, lehet, hogy csak már nagyon elrévedt a fürdetése közben, belefeledkezett a munkába, így megszólítja, csak hogy megbizonyosodjon róla, hogy nincs baj, még mindig vele van lélekben az elf.*
- Nagyon kedves tőled, ez a bánásmód bárkinek jólesne, de innentől már én szeretném folytatni, ha szabad.*Fordítja, hátra a fejét, teste is féloldalasan vele tart, kedvesen mosolyog közben.*
- Azt hiszen ilyen alapos fürdetésben még senki sem részesített, de meg kell hagyni, nagyon jól csinálod. Úgy vélem lassan én következem, hogy viszonozzam a szívességedet.*A haját hátra simítja, úgy érzi, a másikat nem igazán zavarj a fedetlen keblei látványa, így kényszerűen nem próbálja takargatni magát most sem.*
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
*Csak döbbenten figyeli, ahogy a férfi alaposan megmossa. Talán még soha nem fordult elő vele, hogy valaki ilyen gondossággal és türelemmel megfürdette volna. Úgy érzi magát, mint egy kisgyerek, aki még nemrég odakint hempergett a porban, majd miután a szülői észrevették mindezt centiről- centire letakarítják. Talán túlságosan is elgondolkodik, ugyanis mikor az elf a kebleihez ér önkéntelenül megrándulnak az izmai, és egy csiklandós rángást produkálnak, de mivel a művelet nincs ellenére, nem szól. Azonban, amikor a férfi keze lesiklik a combjára, ott azért megállítja, ráfog. Nem tudja, hogy a másiknak milyen szándékai vannak, minthogy nem látja szemei csillogását, lehet, hogy csak már nagyon elrévedt a fürdetése közben, belefeledkezett a munkába, így megszólítja, csak hogy megbizonyosodjon róla, hogy nincs baj, még mindig vele van lélekben az elf.*
- Nagyon kedves tőled, ez a bánásmód bárkinek jólesne, de innentől már én szeretném folytatni, ha szabad.*Fordítja, hátra a fejét, teste is féloldalasan vele tart, kedvesen mosolyog közben.*
- Azt hiszen ilyen alapos fürdetésben még senki sem részesített, de meg kell hagyni, nagyon jól csinálod. Úgy vélem lassan én következem, hogy viszonozzam a szívességedet.*A haját hátra simítja, úgy érzi, a másikat nem igazán zavarj a fedetlen keblei látványa, így kényszerűen nem próbálja takargatni magát most sem.*
4313. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-10 01:44:20
Üzenet elküldve: 2019-01-10 01:44:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Csak ezt ússzuk meg szárazon//
*Két kézzel, stabilan tartja a lapátot, amíg a leány át nem ér. Csak akkor lazít tartásán, mikor a kis hölgy talpa már a füvet tapossa. Biztató mosollyal fordul felé, azonban nem feledkezhet meg újdonsült társáról és a macskáról sem.*
- Szép volt!
*Szól a gnóm lánynak, aki szintén nem felejtette el a szigeten ragadt bátor segítőjét. Máris tartaná neki a csónakot, ha az úgy dönt, hogy él az alkalmi híd lehetőségével.*
- Ugrassz, vagy jössz?
*Kérdi maga is. Úgy gondolja, mivel az elf férfit hosszú lábakkal áldotta meg a sors, számára a padok közötti távolság nem lehet gond. Így a kinyújtott lapát sem lehet nagy segítség, főleg, hogy a cicus is a kezében van. Belátóan visszahúzza a lapátot, mivel az csak iránymutatásnak volna jó, arra pedig nincs szükség. A macskával viszont már akadhatnak problémák.*
- Ha karmol, inkább engedd!
*Javasolja. Ha a cicusnak van esze, önszántából átugrál a csónakon, aminek végében az ő hősnője fogja várni*
//Csak ezt ússzuk meg szárazon//
*Két kézzel, stabilan tartja a lapátot, amíg a leány át nem ér. Csak akkor lazít tartásán, mikor a kis hölgy talpa már a füvet tapossa. Biztató mosollyal fordul felé, azonban nem feledkezhet meg újdonsült társáról és a macskáról sem.*
- Szép volt!
*Szól a gnóm lánynak, aki szintén nem felejtette el a szigeten ragadt bátor segítőjét. Máris tartaná neki a csónakot, ha az úgy dönt, hogy él az alkalmi híd lehetőségével.*
- Ugrassz, vagy jössz?
*Kérdi maga is. Úgy gondolja, mivel az elf férfit hosszú lábakkal áldotta meg a sors, számára a padok közötti távolság nem lehet gond. Így a kinyújtott lapát sem lehet nagy segítség, főleg, hogy a cicus is a kezében van. Belátóan visszahúzza a lapátot, mivel az csak iránymutatásnak volna jó, arra pedig nincs szükség. A macskával viszont már akadhatnak problémák.*
- Ha karmol, inkább engedd!
*Javasolja. Ha a cicusnak van esze, önszántából átugrál a csónakon, aminek végében az ő hősnője fogja várni*
4312. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-09 23:39:08
Üzenet elküldve: 2019-01-09 23:39:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Maydeleine Rhywayers//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
*Elmerengve szappanozza be a nő karját, egyre feljebb. Először az ujjakat mossa meg egyesével, jó alaposan, aztán a tenyerét, kezének hátát, majd két kezével körkörös mozdultakkal a csuklót, az alkart, és így tovább.*
- Persze, megmosom azt is.
*Bólint, de nem tér át rá azonnal. Megvárja, amíg Mady elhelyezkedik, és folytatja tovább ugyan azon kezének könyökével, felkarjával, vállával és hóna aljával. Átlépked a dézsa másik oldalára, ugyan ezt megteszi a nő másik kezével is, majd visszatér a vállaira. Nem csak mossa, hanem finoman masszírozza is őket, majd átcsúszik hátul a nyakra, onnan előre a másik, de csak finoman, hogy aztán végül a nő hátához érjen. Jó alaposan átdörzsöli, meg is masszírozza egy kicsit, és finoman elkezdi leöblögetni.
Mikor ezzel végez mintha átkarolná, úgy kezdi el mosni a nő mellkasát. Tenyere lecsúszik Mady gyönyörű melleire, amiket már nem csak mos, hanem finoman meg is gyurmáz. Ha ez miatt nem szólnak rá, akkor folytatja tovább a puha hasfallal és már jobban belenyúlva a vízbe a combokkal is.
Közben néha-néha abbahagyja, hogy újra és újra megdörzsölhesse vizes kezével a szappant.*
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
*Elmerengve szappanozza be a nő karját, egyre feljebb. Először az ujjakat mossa meg egyesével, jó alaposan, aztán a tenyerét, kezének hátát, majd két kezével körkörös mozdultakkal a csuklót, az alkart, és így tovább.*
- Persze, megmosom azt is.
*Bólint, de nem tér át rá azonnal. Megvárja, amíg Mady elhelyezkedik, és folytatja tovább ugyan azon kezének könyökével, felkarjával, vállával és hóna aljával. Átlépked a dézsa másik oldalára, ugyan ezt megteszi a nő másik kezével is, majd visszatér a vállaira. Nem csak mossa, hanem finoman masszírozza is őket, majd átcsúszik hátul a nyakra, onnan előre a másik, de csak finoman, hogy aztán végül a nő hátához érjen. Jó alaposan átdörzsöli, meg is masszírozza egy kicsit, és finoman elkezdi leöblögetni.
Mikor ezzel végez mintha átkarolná, úgy kezdi el mosni a nő mellkasát. Tenyere lecsúszik Mady gyönyörű melleire, amiket már nem csak mos, hanem finoman meg is gyurmáz. Ha ez miatt nem szólnak rá, akkor folytatja tovább a puha hasfallal és már jobban belenyúlva a vízbe a combokkal is.
Közben néha-néha abbahagyja, hogy újra és újra megdörzsölhesse vizes kezével a szappant.*
4311. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-09 20:01:19
Üzenet elküldve: 2019-01-09 20:01:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//A magányosok útja//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Erőteljesen robog tovább, furcsa higgadtság szállja meg, s szemernyi félelmet sem érez, miközben persze arca torz vigyorra húzódik. Új énjével egyelőre még csak ismerkedik, de eleddig elégedett a változással. A hófüggöny nem nyílik szét előtte, így többnyire arcába kapja. A levegőt hosszan és elnyújtva veszi orrán, hogy aztán száján engedje ki ritmikusan, ahogyan a nyereg üteme diktálja.*
- Ez az meeeenj!!! *Lendíti előre a botot, hátha azzal is még nagyobb gyorsaságra sarkallja az eddig őt csalogató állatot. ~ Sikerült! ~ Legszívesebben az összes levegőt kifújná tüdejéből, mintha legalább saját tyúkjait mentené, a vigyor szélesedik, s arcán akkor is szétterül, mikor Kócos megugrik a becsapódó tollas lénytől, s annak visításától. Nem rémül meg, de a hang fülsértő és bántó, ennek ellenére megpróbál észen lenni.*
- Baszd meg! *Nyekken a földön, s rögtön gurul is oldalra tovább, botját maga mellé szorítva, hogy lendületből ugorjon két lábra, szemben a döggel.*
- Kócos, húzz innen! *Rivall a lóra, felugrás közben, miközben szúrós szemét nem veszi le az elé vágódó szörnyetegről és egy pillanaton belül dönt. Bal kézbe kapja botját, s az oldalán függő dobótőrt kapja jobb ujjai közé, s hajítja el célra tartva, a lény mellkasa felé, majd abban a pillanatban sprintben indul balra félkörben, hogy a dög oldalába kerülhessen.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Erőteljesen robog tovább, furcsa higgadtság szállja meg, s szemernyi félelmet sem érez, miközben persze arca torz vigyorra húzódik. Új énjével egyelőre még csak ismerkedik, de eleddig elégedett a változással. A hófüggöny nem nyílik szét előtte, így többnyire arcába kapja. A levegőt hosszan és elnyújtva veszi orrán, hogy aztán száján engedje ki ritmikusan, ahogyan a nyereg üteme diktálja.*
- Ez az meeeenj!!! *Lendíti előre a botot, hátha azzal is még nagyobb gyorsaságra sarkallja az eddig őt csalogató állatot. ~ Sikerült! ~ Legszívesebben az összes levegőt kifújná tüdejéből, mintha legalább saját tyúkjait mentené, a vigyor szélesedik, s arcán akkor is szétterül, mikor Kócos megugrik a becsapódó tollas lénytől, s annak visításától. Nem rémül meg, de a hang fülsértő és bántó, ennek ellenére megpróbál észen lenni.*
- Baszd meg! *Nyekken a földön, s rögtön gurul is oldalra tovább, botját maga mellé szorítva, hogy lendületből ugorjon két lábra, szemben a döggel.*
- Kócos, húzz innen! *Rivall a lóra, felugrás közben, miközben szúrós szemét nem veszi le az elé vágódó szörnyetegről és egy pillanaton belül dönt. Bal kézbe kapja botját, s az oldalán függő dobótőrt kapja jobb ujjai közé, s hajítja el célra tartva, a lény mellkasa felé, majd abban a pillanatban sprintben indul balra félkörben, hogy a dög oldalába kerülhessen.*
4310. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-09 18:25:27
Üzenet elküldve: 2019-01-09 18:25:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 196
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 196
Játékstílus: Megfontolt
//Úton-útfélen//
*Ő is próbál a visszarántott Marella után kapni, de sajnos a meglepetés az meglepetés, és ha az ember elgémberedik ültében az sem segít. Mire felkászálódik, az egyik katona már ott is van a lány mellett, így sok értelme nincs a további nyüzsgésének. A ló után néz, de azt meg lóval egyszerűbb begyűjteni, így visszaül, mielőtt a befogott állatok rántanának egyet a szekéren és ő is a földön találná magát. Neki ugye nem lenne lovagja, esetleg egy-két aggódó lánykája, meg talán egy gúnyos szemmel érdeklődő testvére. Amikor a ló visszakerül a szekér mellé, szúrós szemmel vizslatja tekintetét, majd megvilágosulva néz gazdájára*
- Féltékeny a drága, ugye? Régóta együtt járjátok a világot? *kérdi meleg mosollyal az arcán, majd érdeklődve hallgatja a választ.
Mikor a birtokhoz érnek picit kihajol a szekérből, hogy rálásson, hisz a szekér végében ül. A hely igazán méltóságteljes így téli hólepellel, és valószínűleg amikor a természet ébred valódi kis édenkert lesz. Feltéve, ha legalább olyan lelkiismeretesen kezelik, mint ahogy a nemes ezt elvárta a háza népétől. Miután leszáll felméri mekkora munka lehet ez és bár nem igazán ért hozzá, azt le tudja szűrni, hogy szükség lesz jó néhány gondoskodó és főleg munkás kézre hozzá. Alkalomadtán meg kell kérdezni a nemestől, hogy a személyzetből marad-e valaki, mert véleménye szerint szükség lenne rá, főleg ha a többieknek is annyi tapasztalata van a gazdálkodásról, mint neki. Különben ugrott a jóféle pálinka. *
A hozzászólás írója (Lsonjangu Rkusstianbrock) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.09 19:09:29
*Ő is próbál a visszarántott Marella után kapni, de sajnos a meglepetés az meglepetés, és ha az ember elgémberedik ültében az sem segít. Mire felkászálódik, az egyik katona már ott is van a lány mellett, így sok értelme nincs a további nyüzsgésének. A ló után néz, de azt meg lóval egyszerűbb begyűjteni, így visszaül, mielőtt a befogott állatok rántanának egyet a szekéren és ő is a földön találná magát. Neki ugye nem lenne lovagja, esetleg egy-két aggódó lánykája, meg talán egy gúnyos szemmel érdeklődő testvére. Amikor a ló visszakerül a szekér mellé, szúrós szemmel vizslatja tekintetét, majd megvilágosulva néz gazdájára*
- Féltékeny a drága, ugye? Régóta együtt járjátok a világot? *kérdi meleg mosollyal az arcán, majd érdeklődve hallgatja a választ.
Mikor a birtokhoz érnek picit kihajol a szekérből, hogy rálásson, hisz a szekér végében ül. A hely igazán méltóságteljes így téli hólepellel, és valószínűleg amikor a természet ébred valódi kis édenkert lesz. Feltéve, ha legalább olyan lelkiismeretesen kezelik, mint ahogy a nemes ezt elvárta a háza népétől. Miután leszáll felméri mekkora munka lehet ez és bár nem igazán ért hozzá, azt le tudja szűrni, hogy szükség lesz jó néhány gondoskodó és főleg munkás kézre hozzá. Alkalomadtán meg kell kérdezni a nemestől, hogy a személyzetből marad-e valaki, mert véleménye szerint szükség lenne rá, főleg ha a többieknek is annyi tapasztalata van a gazdálkodásról, mint neki. Különben ugrott a jóféle pálinka. *
A hozzászólás írója (Lsonjangu Rkusstianbrock) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.09 19:09:29
4309. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-09 09:33:07
Üzenet elküldve: 2019-01-09 09:33:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Aleimord Sayqueves//
*Mikor megkapja a kefét, de a szappant nem, egy pár pillanatig csak értetlenül néz, majd úgy dönt jelenleg ennek is jobban örül, mint a semminek és leül. Közben a levegőt betölti a kellemes illatú olaj aromája.*
- Köszönöm, ez nagyon figyelmes tőled.*Egyetlen alkalmat sem hagy ki, hogy kimondja, mennyire jóleső gesztusokat tesz neki a másik, bízva abban, hogy ez lelki gyógyulásában segíthet. Majd a férfi nekivetkőzik, és mellé guggol, fél szemmel odasandít, nem szeretné nagyon megbámulni, hiszen egyrészt az nem illik, másrészt nem szeretne éreztetni vele semmiféle negatív hatást kiváltó dolgot. Azért belül valami megremeg benne, talán a sajnálat, amit néha mindenki szokott érezni egy-egy kóbor, csapzott állat látványától. Mikor pedig az elf a karjáért nyúl és apró kedves mozdulatokkal eloszlatja rajta a szappant, csak kedvesen mosolyog rá. Nem áll szándékában megállítani a férfit a tevékenységében, ha ez neki jól esik, akkor a nő is élvezni fogja, majd megfordul a fejében, mit tudna még felajánlani.*
- Esetleg a hátamat megmosnád, ha nem nagy kérés, azt ugyanis nem érem el.*Máris elsöpöri az egyik oldalra víztől tocsogó hajrengetegét, és ha a másik pozitív jelzést ad feltérdel a dézsában és háttal elé ül.*
*Mikor megkapja a kefét, de a szappant nem, egy pár pillanatig csak értetlenül néz, majd úgy dönt jelenleg ennek is jobban örül, mint a semminek és leül. Közben a levegőt betölti a kellemes illatú olaj aromája.*
- Köszönöm, ez nagyon figyelmes tőled.*Egyetlen alkalmat sem hagy ki, hogy kimondja, mennyire jóleső gesztusokat tesz neki a másik, bízva abban, hogy ez lelki gyógyulásában segíthet. Majd a férfi nekivetkőzik, és mellé guggol, fél szemmel odasandít, nem szeretné nagyon megbámulni, hiszen egyrészt az nem illik, másrészt nem szeretne éreztetni vele semmiféle negatív hatást kiváltó dolgot. Azért belül valami megremeg benne, talán a sajnálat, amit néha mindenki szokott érezni egy-egy kóbor, csapzott állat látványától. Mikor pedig az elf a karjáért nyúl és apró kedves mozdulatokkal eloszlatja rajta a szappant, csak kedvesen mosolyog rá. Nem áll szándékában megállítani a férfit a tevékenységében, ha ez neki jól esik, akkor a nő is élvezni fogja, majd megfordul a fejében, mit tudna még felajánlani.*
- Esetleg a hátamat megmosnád, ha nem nagy kérés, azt ugyanis nem érem el.*Máris elsöpöri az egyik oldalra víztől tocsogó hajrengetegét, és ha a másik pozitív jelzést ad feltérdel a dézsában és háttal elé ül.*
4308. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-08 23:08:36
Üzenet elküldve: 2019-01-08 23:08:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Maydeleine Rhywayers//
*Az egyik kefét ledobja a kanapéra, a másikat pedig egyenesen a nő kezébe adja. Nem zavarja, hogy olyan közvetlen, elvégre nem ismeri, lehet akár egy szajha is, aki hozzászokott már az ilyesmihez. Persze Madyról nem ez az első gondolata, lát valamit mögötte, benne, ami az egyszerű örömlányokból általában hiányzik.*
~Egyszerűen csak nem szemérmes.~
*Mintha csak nem hallaná Mady szavait, a férfi kinyitja a rózsás illóolajat, minek csodás, és kérdés nélkül pár cseppet csepegtet a vízbe.*
- Tessék, így finom illatod lesz.
*Fogja a szappant a hangulatos tartójával együtt, leguggol a dézsa mellé, és leteszi maga mellé a földre. Ahogyan kérték, ledobja a felsőruházatát - egyébként is ez volt a terve -, és hanyagul rádobja a hátuk mögött lévő ülőalkalmatosságra.
Pont annyira lefogyott az evés hiányától, mint amennyire az sejthető volt: nemhogy a régi pocakja nincs meg, de bordái is kidomborulnak a bőre alól. A helyzet annyira nem szélsőséges, hogy a látvány fájjon a szemnek, ám egyértelműen jelzi a nemes lelkében dúló háborút.
Nem vetkőzik tovább, helyette bal kezével belenyúl a vízbe, majd összedörzsöli két tenyere között a szappant. Miután a finom hab szépen összekeni a bőrét, visszateszi a tárgyat a tartóba, majd benyúl a vízbe a nő kezéért, és apró mozdulatokkal elkezdi bekenni azt, egyre feljebb és feljebb haladva.
Miközben ezt végzi, tekintete a finom női idomokra téved, ám még nem érinti meg őket, csak gyönyörködik bennük*
*Az egyik kefét ledobja a kanapéra, a másikat pedig egyenesen a nő kezébe adja. Nem zavarja, hogy olyan közvetlen, elvégre nem ismeri, lehet akár egy szajha is, aki hozzászokott már az ilyesmihez. Persze Madyról nem ez az első gondolata, lát valamit mögötte, benne, ami az egyszerű örömlányokból általában hiányzik.*
~Egyszerűen csak nem szemérmes.~
*Mintha csak nem hallaná Mady szavait, a férfi kinyitja a rózsás illóolajat, minek csodás, és kérdés nélkül pár cseppet csepegtet a vízbe.*
- Tessék, így finom illatod lesz.
*Fogja a szappant a hangulatos tartójával együtt, leguggol a dézsa mellé, és leteszi maga mellé a földre. Ahogyan kérték, ledobja a felsőruházatát - egyébként is ez volt a terve -, és hanyagul rádobja a hátuk mögött lévő ülőalkalmatosságra.
Pont annyira lefogyott az evés hiányától, mint amennyire az sejthető volt: nemhogy a régi pocakja nincs meg, de bordái is kidomborulnak a bőre alól. A helyzet annyira nem szélsőséges, hogy a látvány fájjon a szemnek, ám egyértelműen jelzi a nemes lelkében dúló háborút.
Nem vetkőzik tovább, helyette bal kezével belenyúl a vízbe, majd összedörzsöli két tenyere között a szappant. Miután a finom hab szépen összekeni a bőrét, visszateszi a tárgyat a tartóba, majd benyúl a vízbe a nő kezéért, és apró mozdulatokkal elkezdi bekenni azt, egyre feljebb és feljebb haladva.
Miközben ezt végzi, tekintete a finom női idomokra téved, ám még nem érinti meg őket, csak gyönyörködik bennük*
4307. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-08 20:08:04
Üzenet elküldve: 2019-01-08 20:08:04
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Utolsó levél//
//Magányosok útja//
//Umon//
*A férfi kellemesen elbeszélget az erősödő hóesésben az őt vezető állattal, vagyis inkább a hátsó felével, mert a farkastestű agancsos csak ritkán néz vissza és céltudatosan vezeti őt északnak.
Amikor a magasban köröző árnyat megpillantja, a méreteit nemigen tudja meghatározni, csak azt, hogy nagy. Nagyobb, mint egy ragadozómadár, de talán egy borjúnál is nagyobb lehet, nagyon nehéz megállapítani.
De azt egyáltalán nem nehéz, hogy kit szemelt ki prédának, a szarvas állat, aki Umon előtt halad, nem veszi észre a rá leselkedő veszélyt, könnyed léptekkel halad előre töretlen, csak akkor torpan meg, amikor a férfi rákiált és vágtába sarkallja hátasát.
A farkastestű patás biztosan nem érti a szavakat, de a felé sugallt érzéseket biztosan megérti és a megugró ló sem kimondottan megnyugtató, de észreveszi a felé száguldó árnyat, de az akkor már a lombok szintjén jár.
Talán a kiáltásnak tudható be, talán az erdei létnek, de a szarvas állat oldalra ugrik és így az elmosódó árny mellette csapódik a földbe, mint egy célt tévesztett sas, de akkor Umon megláthatja, hogy az a lény egyáltalán nem hasonlít egy sasra vagy bármilyen más repülő állatra.
A földet érő lény szétszórja a havat maga körül, ahogy szembefordul a felé robogó hátassal, nyergében Umonnal. Akkora lehet, mint az ő lova, hat pár végtagja van, két hátsó lába és négy karja, ebből kettő hosszabb, mondhatni mellső lábak, a másik pedig olyan, mintha egy férfikar volna. A testét alul barnás színű, szőr borítja, de a hátán és méretes szárnyain fekete tollazata van és a feje egy hollóé vagy varjúé inkább. A teste végén hosszú farka van, mint a mesebeli sárkányoknak, a végén fekete vitorlaszárnyakkal, amelyek talán a manőverezését segítik a levegőben.
Fehér, hályogos szemét Umon felé fordítja, csőrét eltátja és felé visít, amitől a férfi alatt megbokrosodik a ló, így a férfi a hóban köt ki. Sajnos nem sikerül jól fordulnia a levegőben, így az oldalán ér földet. Egy pillanatra kiszorul a tüdejéből a levegő, de máris talpra állhat, a bot még a kezében van.*
//Lyzendra//
*Nem tudni, hogy akarattal vagy akarat nélkül történt a villámcsapás, de a végkimenetel szempontjából nem is fontos. Lyzendra ott találja magát a hengerszerű forgószéltől nem messze, amelynek piszkosfehér falát villámok festik olykor kékre, mögötte mintha sötét sziluettek rajzolódnának ki. Egy meggyötört torony, talán egykori falak fekete rajzolata és az egész közepén egy vékonyka gallyakkal megáldott faszerű látomás állja a vihar rohamát a centrumban.
Lyzendra aztán elfordul és futásnak ered. Azaz eredne, mert elfolyik a táj körülötte, a tejfehér kör oszlani kezd és úgy érzi, fázik. Mintha valaki vagy valami matatna a mellkasán. S ahogy magához tér, Denzack emeli fel éppen fejét szíve felől, ő pedig a hideg földön fekszik.
Ő maga elég kába, kissé kótyagos, de ezen kívül semmiféle sérülése nincs.*
//Denzack és Monsotor//
*Bármit is gondoljon a mélységi és óriás társa az események felől, az biztos, hogy a lupusok távoznak és belevesznek a lassan sűrűsödő ködbe a fák között, Lyzendra pedig az egyre gyarapodó hóban fekszik nem messze tőlük.
A sötételf és társa az elf nőhöz megy, a megpiszkálás nem jár eredménnyel, Lyzendra láthatóan eszméletét vesztette a villámcsapástól, de amúgy épségben van, nincs rajta látható sebesülés, égés, talán csak szőke tincsei villanyozódtak fel kissé.
Amikor hozzáér apró fénylő ív fut át a kezén, de semmiféle más hatással nem jár, majd ahogy fejét az elf nő mellkasára tapasztja, megnyugtató szívverést hallhat, s ekkor már Lyzendra ébredezik, bár láthatóan kába még.
Monsotor egyelőre tétlen szemlélője az eseményeknek, de jelenléte mindenképp bizonyos a Lyzendrát vizsgáló mélységinek, amikor oldalról patadobogást hall, de mire odanéz, már csak a felé robogó szarvasagancsos alakot látja, ami neki szalad, felökleli, így két métert csúszik a hóban, de szerencséjére vértje felfogta az ütés nagy részét, így komolyabb baja nem esik, csak fel kell állnia.
Az ébredező Lyzendra és Denzack mögött-mellett pedig megpillanthatják Monsotor támadóját. Az agancsos támadó olyan, mintha szarvas volna, de a fejét csak egy koponya alkotja, azon merednek az agancsok. Testét durva szőr fedi, de most, hogy megállt, két hátsó lábára felállva karmos kezeivel-karmaival támadna az előtte lévőkre, a mélységire és az elf nőre.
Mögötte még kettő ugyanilyen lény érkezik rohanvást, szemeik fekete üregében nem lobog semmiféle életre utaló jel.*
//Magányosok útja//
//Umon//
*A férfi kellemesen elbeszélget az erősödő hóesésben az őt vezető állattal, vagyis inkább a hátsó felével, mert a farkastestű agancsos csak ritkán néz vissza és céltudatosan vezeti őt északnak.
Amikor a magasban köröző árnyat megpillantja, a méreteit nemigen tudja meghatározni, csak azt, hogy nagy. Nagyobb, mint egy ragadozómadár, de talán egy borjúnál is nagyobb lehet, nagyon nehéz megállapítani.
De azt egyáltalán nem nehéz, hogy kit szemelt ki prédának, a szarvas állat, aki Umon előtt halad, nem veszi észre a rá leselkedő veszélyt, könnyed léptekkel halad előre töretlen, csak akkor torpan meg, amikor a férfi rákiált és vágtába sarkallja hátasát.
A farkastestű patás biztosan nem érti a szavakat, de a felé sugallt érzéseket biztosan megérti és a megugró ló sem kimondottan megnyugtató, de észreveszi a felé száguldó árnyat, de az akkor már a lombok szintjén jár.
Talán a kiáltásnak tudható be, talán az erdei létnek, de a szarvas állat oldalra ugrik és így az elmosódó árny mellette csapódik a földbe, mint egy célt tévesztett sas, de akkor Umon megláthatja, hogy az a lény egyáltalán nem hasonlít egy sasra vagy bármilyen más repülő állatra.
A földet érő lény szétszórja a havat maga körül, ahogy szembefordul a felé robogó hátassal, nyergében Umonnal. Akkora lehet, mint az ő lova, hat pár végtagja van, két hátsó lába és négy karja, ebből kettő hosszabb, mondhatni mellső lábak, a másik pedig olyan, mintha egy férfikar volna. A testét alul barnás színű, szőr borítja, de a hátán és méretes szárnyain fekete tollazata van és a feje egy hollóé vagy varjúé inkább. A teste végén hosszú farka van, mint a mesebeli sárkányoknak, a végén fekete vitorlaszárnyakkal, amelyek talán a manőverezését segítik a levegőben.
Fehér, hályogos szemét Umon felé fordítja, csőrét eltátja és felé visít, amitől a férfi alatt megbokrosodik a ló, így a férfi a hóban köt ki. Sajnos nem sikerül jól fordulnia a levegőben, így az oldalán ér földet. Egy pillanatra kiszorul a tüdejéből a levegő, de máris talpra állhat, a bot még a kezében van.*
//Lyzendra//
*Nem tudni, hogy akarattal vagy akarat nélkül történt a villámcsapás, de a végkimenetel szempontjából nem is fontos. Lyzendra ott találja magát a hengerszerű forgószéltől nem messze, amelynek piszkosfehér falát villámok festik olykor kékre, mögötte mintha sötét sziluettek rajzolódnának ki. Egy meggyötört torony, talán egykori falak fekete rajzolata és az egész közepén egy vékonyka gallyakkal megáldott faszerű látomás állja a vihar rohamát a centrumban.
Lyzendra aztán elfordul és futásnak ered. Azaz eredne, mert elfolyik a táj körülötte, a tejfehér kör oszlani kezd és úgy érzi, fázik. Mintha valaki vagy valami matatna a mellkasán. S ahogy magához tér, Denzack emeli fel éppen fejét szíve felől, ő pedig a hideg földön fekszik.
Ő maga elég kába, kissé kótyagos, de ezen kívül semmiféle sérülése nincs.*
//Denzack és Monsotor//
*Bármit is gondoljon a mélységi és óriás társa az események felől, az biztos, hogy a lupusok távoznak és belevesznek a lassan sűrűsödő ködbe a fák között, Lyzendra pedig az egyre gyarapodó hóban fekszik nem messze tőlük.
A sötételf és társa az elf nőhöz megy, a megpiszkálás nem jár eredménnyel, Lyzendra láthatóan eszméletét vesztette a villámcsapástól, de amúgy épségben van, nincs rajta látható sebesülés, égés, talán csak szőke tincsei villanyozódtak fel kissé.
Amikor hozzáér apró fénylő ív fut át a kezén, de semmiféle más hatással nem jár, majd ahogy fejét az elf nő mellkasára tapasztja, megnyugtató szívverést hallhat, s ekkor már Lyzendra ébredezik, bár láthatóan kába még.
Monsotor egyelőre tétlen szemlélője az eseményeknek, de jelenléte mindenképp bizonyos a Lyzendrát vizsgáló mélységinek, amikor oldalról patadobogást hall, de mire odanéz, már csak a felé robogó szarvasagancsos alakot látja, ami neki szalad, felökleli, így két métert csúszik a hóban, de szerencséjére vértje felfogta az ütés nagy részét, így komolyabb baja nem esik, csak fel kell állnia.
Az ébredező Lyzendra és Denzack mögött-mellett pedig megpillanthatják Monsotor támadóját. Az agancsos támadó olyan, mintha szarvas volna, de a fejét csak egy koponya alkotja, azon merednek az agancsok. Testét durva szőr fedi, de most, hogy megállt, két hátsó lábára felállva karmos kezeivel-karmaival támadna az előtte lévőkre, a mélységire és az elf nőre.
Mögötte még kettő ugyanilyen lény érkezik rohanvást, szemeik fekete üregében nem lobog semmiféle életre utaló jel.*
4306. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-08 19:57:22
Üzenet elküldve: 2019-01-08 19:57:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó levél//
*Ahogy egyre közelebb kerül egymáshoz a lupus és Lyz, az óriás higgadt természete ellenére egyre jobban izgul amiatt, hogy ebből a találkozásból mi is lesz. Monsotor fejében megfordult pár lehetséges variáció a dolgot illetően, de valami más történés vette fejét. Mintha egy hatalmas mennykő döreje lett volna amit hallhatott ő is és Jayzion is. Az istennyila után egy fura energia felrázza a havat, és ugyanez az erő megmozgatja a köpenyét, valamint a ruhája ujjait is. Eközben még azt is érzi, hogy feláll a kezén az összes érzékelő szőröcske. A lupus falka támadás helyett elmenekül. Denzackkal ellentétben, aki átoknak fogja fel a dolgot, a szerzetes úgy érzi, hogy ez a jelenség elkergette a ragadozókat, ezért ez egy kisebb áldásnak is tekinthető. Elindul a villámtól lebénult Lyz irányába hogy aztán felszedhesse őt és a sötételfhez vigye őt, hátha ő többet tud segíteni Lyz állapotán.*
*Ahogy egyre közelebb kerül egymáshoz a lupus és Lyz, az óriás higgadt természete ellenére egyre jobban izgul amiatt, hogy ebből a találkozásból mi is lesz. Monsotor fejében megfordult pár lehetséges variáció a dolgot illetően, de valami más történés vette fejét. Mintha egy hatalmas mennykő döreje lett volna amit hallhatott ő is és Jayzion is. Az istennyila után egy fura energia felrázza a havat, és ugyanez az erő megmozgatja a köpenyét, valamint a ruhája ujjait is. Eközben még azt is érzi, hogy feláll a kezén az összes érzékelő szőröcske. A lupus falka támadás helyett elmenekül. Denzackkal ellentétben, aki átoknak fogja fel a dolgot, a szerzetes úgy érzi, hogy ez a jelenség elkergette a ragadozókat, ezért ez egy kisebb áldásnak is tekinthető. Elindul a villámtól lebénult Lyz irányába hogy aztán felszedhesse őt és a sötételfhez vigye őt, hátha ő többet tud segíteni Lyz állapotán.*
4305. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-08 19:27:57
Üzenet elküldve: 2019-01-08 19:27:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Aleimord Sayqueves//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
*Mikor a férfi visszatér, Mady akkor sem zökken ki, serényen meri a fejére a vizet, mikor pedig egy- egy kósza tincs a víz tereprendező hatására az arcába vándorol, egy nagy fújás közepette emelkedik meg, majd víztől elnehezedve hullik vissza szétplaccsanva a nő arcbőrén. Ekkor odakap és félresöpri erővel, majd felcsillanó tekintettel néz az elfre, nem is rá, inkább a törölközőre a kezében és amint közelebb lépve megemlíti a szappant is, felpattan a dézsából, nem száll ki belőle, csak feláll, és kezeit érte nyújtja.*
- A szappant, ha szabad és azt a kefét, ami neked kevésbé szimpatikus.*Néz kérlelőn a férfire,hiszen már igazán nem tudja mi az, amit szívesen ad vagy megtesz és, mi az, ami nehezére esik nemesként.*
- Mindjárt végzek, addig vegyél le felülről mindent.*Utasítja gyengéd szavakkal. Az, hogy ott áll előtte vizesen és csupaszon, szinte csak a haja takarásával minden szégyenérzet nélkül, talán a másiknak furcsa lehet. Ahol eddig lakott, ott megszokta, hogy vizslató tekintetek közepette kell fürödnie, a többi barátjával, lánytársaival pedig még együtt is gyakran űzték ezt, megtanulva egymástól, hogy az önmaguk és mások elfogadása a legfontosabb. Azonban, ha a férfi mutat egy pillanatnyi megdöbbenést vagy megbotránkozást is az néhány másodperc elteltével eredményezheti a dézsába való visszahuppanást.*
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
*Mikor a férfi visszatér, Mady akkor sem zökken ki, serényen meri a fejére a vizet, mikor pedig egy- egy kósza tincs a víz tereprendező hatására az arcába vándorol, egy nagy fújás közepette emelkedik meg, majd víztől elnehezedve hullik vissza szétplaccsanva a nő arcbőrén. Ekkor odakap és félresöpri erővel, majd felcsillanó tekintettel néz az elfre, nem is rá, inkább a törölközőre a kezében és amint közelebb lépve megemlíti a szappant is, felpattan a dézsából, nem száll ki belőle, csak feláll, és kezeit érte nyújtja.*
- A szappant, ha szabad és azt a kefét, ami neked kevésbé szimpatikus.*Néz kérlelőn a férfire,hiszen már igazán nem tudja mi az, amit szívesen ad vagy megtesz és, mi az, ami nehezére esik nemesként.*
- Mindjárt végzek, addig vegyél le felülről mindent.*Utasítja gyengéd szavakkal. Az, hogy ott áll előtte vizesen és csupaszon, szinte csak a haja takarásával minden szégyenérzet nélkül, talán a másiknak furcsa lehet. Ahol eddig lakott, ott megszokta, hogy vizslató tekintetek közepette kell fürödnie, a többi barátjával, lánytársaival pedig még együtt is gyakran űzték ezt, megtanulva egymástól, hogy az önmaguk és mások elfogadása a legfontosabb. Azonban, ha a férfi mutat egy pillanatnyi megdöbbenést vagy megbotránkozást is az néhány másodperc elteltével eredményezheti a dézsába való visszahuppanást.*
4304. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-08 18:50:04
Üzenet elküldve: 2019-01-08 18:50:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Maydeleine Rhywayers//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
*Fent még magához kap egy szappant, és mire leér a fürdéshez szükséges dolgokkal, Mady már javában a dézsában ül. A férfi a törölközőket a kanapéra teszi, majd nem zavartatva magát leül, és úgy lengeti meg a kétféle fürdőkefét.*
- Melyik kell?
*Mosolya újra megjelenik az arcán.*
- Vagy én használjam őket?
*Tekintete nem tudja elkerülni a női idomokat, miket hol körbeölel a forró víz, hol finoman csorognak le róla a cseppek.*
- Gondoltam ezek is jól jönnek.
*Feláll és közelebb lép, hogy átnyújthassa a szappant is, és az illóolajat is.*
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
*Fent még magához kap egy szappant, és mire leér a fürdéshez szükséges dolgokkal, Mady már javában a dézsában ül. A férfi a törölközőket a kanapéra teszi, majd nem zavartatva magát leül, és úgy lengeti meg a kétféle fürdőkefét.*
- Melyik kell?
*Mosolya újra megjelenik az arcán.*
- Vagy én használjam őket?
*Tekintete nem tudja elkerülni a női idomokat, miket hol körbeölel a forró víz, hol finoman csorognak le róla a cseppek.*
- Gondoltam ezek is jól jönnek.
*Feláll és közelebb lép, hogy átnyújthassa a szappant is, és az illóolajat is.*
4303. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-08 17:45:11
Üzenet elküldve: 2019-01-08 17:45:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Aleimord Sayqueves//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
*Kedves mosolya töretlen, amíg a férfi ki nem sétál a konyhából, majd csak egy nagy sóhaj szalad ki a száján. Mikor kimondta a férfi, hogy ő megszokta a kiszolgálást, és rossz néven veszi, ha utasítják, ismét megszólal egy vészjelző a nő fejében. Úgy érzi, most egy teljesen más elf állt előtte, mint, akivel a városban találkozott. Kicsit keserű szájízzel könyveli el, hogy ennek a vége is az lesz, mint mindennek, hogy ugráltatni fogják vagy megpróbálják kihasználni. Persze tisztában volt vele, hogy egy nemesek ilyenek, ebben nőttek fel, ezek szerint pedig még egy ilyen lelki trauma sem tudja ezt a megszokást nyomtalanul kiölni senkiből. Közben két kannával vizet hord a dézsába, persze mindig csak félig tölti azokat, hogy kényelmesen elbírja. Először hideget, majd a felforrt vízből is, hogy a kellemesnél még egy fokkal melegebb legyen, azt szeretné, ha szinte leperzselné róla ezt a sok koszt. Kezét belemártva ellenőriz, majd elkezd vetkőzni, a ruháit a kanapé karfájára teríti és óvatosan beemeli a lábát a forró vízbe, hogy lassú mozdulattal leüljön.*
~Amint megtaláljuk azt a nőt, visszamegyek, és talán nem lesznek olyan mérgesek rám.~*Latolgatja magában a lehetőségeket, majd elhessegeti a gondolatait, hiszen most csak arra kéne koncentrálnia, ami a jelenben történik. Az elf pedig eddig egész kedves volt hozzá, szívesen foglalkozna több ideig is a férfivel, de az olyan lenne, mintha az elmúlt egy nap meg sem történt volna. Haját ráfésüli pőrén hagyott domborulataira, egy simítással ujjai végig siklanak a fürtökön és megdöbbenve tudatosul benne, ismét mintha hosszabb lenne, így átvetve már lassan a köldökéig elkúsznak a barna loknik. Olyan megnyugtató most ez a pillanat, érzi a kellemes meleget a bőrén, és nézi a kandallóban olyan romantikusan táncoló lángokat.*
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
*Kedves mosolya töretlen, amíg a férfi ki nem sétál a konyhából, majd csak egy nagy sóhaj szalad ki a száján. Mikor kimondta a férfi, hogy ő megszokta a kiszolgálást, és rossz néven veszi, ha utasítják, ismét megszólal egy vészjelző a nő fejében. Úgy érzi, most egy teljesen más elf állt előtte, mint, akivel a városban találkozott. Kicsit keserű szájízzel könyveli el, hogy ennek a vége is az lesz, mint mindennek, hogy ugráltatni fogják vagy megpróbálják kihasználni. Persze tisztában volt vele, hogy egy nemesek ilyenek, ebben nőttek fel, ezek szerint pedig még egy ilyen lelki trauma sem tudja ezt a megszokást nyomtalanul kiölni senkiből. Közben két kannával vizet hord a dézsába, persze mindig csak félig tölti azokat, hogy kényelmesen elbírja. Először hideget, majd a felforrt vízből is, hogy a kellemesnél még egy fokkal melegebb legyen, azt szeretné, ha szinte leperzselné róla ezt a sok koszt. Kezét belemártva ellenőriz, majd elkezd vetkőzni, a ruháit a kanapé karfájára teríti és óvatosan beemeli a lábát a forró vízbe, hogy lassú mozdulattal leüljön.*
~Amint megtaláljuk azt a nőt, visszamegyek, és talán nem lesznek olyan mérgesek rám.~*Latolgatja magában a lehetőségeket, majd elhessegeti a gondolatait, hiszen most csak arra kéne koncentrálnia, ami a jelenben történik. Az elf pedig eddig egész kedves volt hozzá, szívesen foglalkozna több ideig is a férfivel, de az olyan lenne, mintha az elmúlt egy nap meg sem történt volna. Haját ráfésüli pőrén hagyott domborulataira, egy simítással ujjai végig siklanak a fürtökön és megdöbbenve tudatosul benne, ismét mintha hosszabb lenne, így átvetve már lassan a köldökéig elkúsznak a barna loknik. Olyan megnyugtató most ez a pillanat, érzi a kellemes meleget a bőrén, és nézi a kandallóban olyan romantikusan táncoló lángokat.*
4302. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-08 15:01:24
Üzenet elküldve: 2019-01-08 15:01:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Szarvasvadászat//
*Az újabb csókkísérletből csak egy puszi lesz, de a férfi nem bánja, lesz még idejük bőven ilyesmire.*
- Megyek már, megyek már.
*Tartja fel a kezét nevetve.*
- De ne szokj hozzá, engem általában kiszolgálnak, nem én szolgálok ki másokat.
*Az arcán még mindig az a széles mosoly játszik, láthatóan élvezi, hogy hónapok óta végre van valaki a közelében.*
- Menj először nyugodtan, és készítek majd magamnak újat.
*Azzal el is tűnik a konyhából. Újra az emeletre megy, oda, ahonnan a dézsát lehozta, és egy kis kutakodás után a vállára dob négy törölközőt - két kisebbet és két nagyobbat -, két különböző kefét fog a kezébe, és egy illóolajas üvegcsét a másikba.*
*Az újabb csókkísérletből csak egy puszi lesz, de a férfi nem bánja, lesz még idejük bőven ilyesmire.*
- Megyek már, megyek már.
*Tartja fel a kezét nevetve.*
- De ne szokj hozzá, engem általában kiszolgálnak, nem én szolgálok ki másokat.
*Az arcán még mindig az a széles mosoly játszik, láthatóan élvezi, hogy hónapok óta végre van valaki a közelében.*
- Menj először nyugodtan, és készítek majd magamnak újat.
*Azzal el is tűnik a konyhából. Újra az emeletre megy, oda, ahonnan a dézsát lehozta, és egy kis kutakodás után a vállára dob négy törölközőt - két kisebbet és két nagyobbat -, két különböző kefét fog a kezébe, és egy illóolajas üvegcsét a másikba.*
4301. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-08 13:15:32
Üzenet elküldve: 2019-01-08 13:15:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Szarvasvadászat//
*Érzi az ellentmondást a férfi szavai és tettei között feszülni, így mikor az közelebb hajol csak egy cuppanós puszi landol a száján, majd elhúzódik és próbálja kivonni magát a másik ölelő karjaiból.*
- Tehát akkor a kefét és törölközőt, rendben? *Kérdez vissza kedvesen, hogy tudatosult-e az elfben, hogy most már valóban szeretné, ha elindulna.*
- Szeretnél először fürödni vagy lehetek én az első?*Azért megkérdezi, nagyokat pislogva, hátha csupán ennyi tántorítaná el a fürdőtől, hogy a maga után hagyott koszos lében kellene áznia, akkor szívesen lesz még akár második is, csak legyen. Igazából bele se gondol, hogy újra is tölthetnék utána a dézsát, hogy amaz is friss vízbe márthassa magát.*
- Addig elkészítem a fürdőt, amíg keresel. *Néz körbe és tekintete megakad két kannán, amelyeket ehhez a művelethez igénybe is fog majd venni. Majd szemébe tűnik a fémbödön is, ami tökéletes lesz a fürdéshez.*
*Érzi az ellentmondást a férfi szavai és tettei között feszülni, így mikor az közelebb hajol csak egy cuppanós puszi landol a száján, majd elhúzódik és próbálja kivonni magát a másik ölelő karjaiból.*
- Tehát akkor a kefét és törölközőt, rendben? *Kérdez vissza kedvesen, hogy tudatosult-e az elfben, hogy most már valóban szeretné, ha elindulna.*
- Szeretnél először fürödni vagy lehetek én az első?*Azért megkérdezi, nagyokat pislogva, hátha csupán ennyi tántorítaná el a fürdőtől, hogy a maga után hagyott koszos lében kellene áznia, akkor szívesen lesz még akár második is, csak legyen. Igazából bele se gondol, hogy újra is tölthetnék utána a dézsát, hogy amaz is friss vízbe márthassa magát.*
- Addig elkészítem a fürdőt, amíg keresel. *Néz körbe és tekintete megakad két kannán, amelyeket ehhez a művelethez igénybe is fog majd venni. Majd szemébe tűnik a fémbödön is, ami tökéletes lesz a fürdéshez.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6206-6225