Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 20 (381. - 400. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
400. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-06-11 08:41:59
Üzenet elküldve: 2021-06-11 08:41:59
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szabad kóborlás//
*Amilyen nyögvenyelősen adja elő a kis elméleteit, úgy meglepődik rajta, hogy Garsin mekkora érdeklődéssel hallgatja végig őket. Nem igazán tudja hova tenni a dolgot, mert az ötletei gyenge lábakon állnak, de azért a figyelem jólesik neki, és érezhetően több bátorság költözik tőle a hangjába.*
- Hát leheet... *feleli bizonytalanul arra a felvetésre, hogy talán egy mágus keze van a dologban* ...de minek tenne ilyet? A ruháik alapján ezek szegényemberek voltak. Ha rájuk akar ijeszteni, megszaladnak egy... *itt kutatnia kell az agyában egy keveset, milyen félelmetesebb trükköt látott már korábban* ...tűzcsóvától is.
*Az intézőlány által mutatott két fadarab tényleg egy láda maradványa: a főrész meg a leszakított fedél. Kívül több helyen földesek, és mindkettő korhadt, valószínűleg csak a megszokás tartotta össze őket. A láda fenekén hat világosabb, kör alakú folt látszik, mintha edények lettek volna benne.*
- Ez tényleg akkora, mint aminek a helye látszott a gödörben! *csillannak fel a szerzetes mandulaszemei* De mi lehetett a kincs? Azok a cserepek...? *Nehéz volna biztosra mondani, mert csak darabok hevernek mindenfelé, amiből vagy összeállnának edények, vagy nem, és előfordulhat, hogy máskor kerültek ide, mint a láda. Így végül győz a kényszer, hogy továbbinduljanak. Fáklya, lámpás nincs egyiküknél sem, anélkül meg aligha fognak többet kideríteni. Már kifelé tartanak a csatatérről, mikor Garsin felveti, mi lehet az óriásbékává változott szerencsétlenekkel.*
- Nem tudom. Lehet, hogy egy idő után elmúlik... *Más kérdés, hogy egy szál semmiben fognak magukhoz térni, az meg nem sokkal jobb, mint megmaradni egy akkora varangynak, ami a gólyát is bekapja.
Akárhogyan is, a bozótba vágott ösvény valóban kivezeti őket az országútra. Jobbkéz felé látszanak Arthenior házai, legfeljebb egy óra járásra lehetnek tőlük. A nap már eltűnt a látóhatár alatt, de az utolsó sugarai még bevilágítják az eget.*
- Hát ez meg mi? *Nawanthiri egy kidőlt fatörzs mellett egy hosszúkás, fületlen agyagedényt vesz észre, nem messze onnan, ahol kijöttek az erdőből. Ugyanannak a savanyú szagú, sötétvörös valaminek a foltjait találja benne, mint amit az iménti tisztáson levő cserépen, bár ezt láthatóan alaposan kitunkolta valaki. Itt-ott még látszanak a beleragadt kenyérmorzsák. Az edény külső oldalán egy ázott címke fehérlik, cirádás betűkkel telenyomtatva. A szerzetes megosztja a fentieket Garsinnal is, aztán felteszi neki a húsztalléros kérdést:*
- Mi van a címkére írva?
//Szabad kóborlás//
*Amilyen nyögvenyelősen adja elő a kis elméleteit, úgy meglepődik rajta, hogy Garsin mekkora érdeklődéssel hallgatja végig őket. Nem igazán tudja hova tenni a dolgot, mert az ötletei gyenge lábakon állnak, de azért a figyelem jólesik neki, és érezhetően több bátorság költözik tőle a hangjába.*
- Hát leheet... *feleli bizonytalanul arra a felvetésre, hogy talán egy mágus keze van a dologban* ...de minek tenne ilyet? A ruháik alapján ezek szegényemberek voltak. Ha rájuk akar ijeszteni, megszaladnak egy... *itt kutatnia kell az agyában egy keveset, milyen félelmetesebb trükköt látott már korábban* ...tűzcsóvától is.
*Az intézőlány által mutatott két fadarab tényleg egy láda maradványa: a főrész meg a leszakított fedél. Kívül több helyen földesek, és mindkettő korhadt, valószínűleg csak a megszokás tartotta össze őket. A láda fenekén hat világosabb, kör alakú folt látszik, mintha edények lettek volna benne.*
- Ez tényleg akkora, mint aminek a helye látszott a gödörben! *csillannak fel a szerzetes mandulaszemei* De mi lehetett a kincs? Azok a cserepek...? *Nehéz volna biztosra mondani, mert csak darabok hevernek mindenfelé, amiből vagy összeállnának edények, vagy nem, és előfordulhat, hogy máskor kerültek ide, mint a láda. Így végül győz a kényszer, hogy továbbinduljanak. Fáklya, lámpás nincs egyiküknél sem, anélkül meg aligha fognak többet kideríteni. Már kifelé tartanak a csatatérről, mikor Garsin felveti, mi lehet az óriásbékává változott szerencsétlenekkel.*
- Nem tudom. Lehet, hogy egy idő után elmúlik... *Más kérdés, hogy egy szál semmiben fognak magukhoz térni, az meg nem sokkal jobb, mint megmaradni egy akkora varangynak, ami a gólyát is bekapja.
Akárhogyan is, a bozótba vágott ösvény valóban kivezeti őket az országútra. Jobbkéz felé látszanak Arthenior házai, legfeljebb egy óra járásra lehetnek tőlük. A nap már eltűnt a látóhatár alatt, de az utolsó sugarai még bevilágítják az eget.*
- Hát ez meg mi? *Nawanthiri egy kidőlt fatörzs mellett egy hosszúkás, fületlen agyagedényt vesz észre, nem messze onnan, ahol kijöttek az erdőből. Ugyanannak a savanyú szagú, sötétvörös valaminek a foltjait találja benne, mint amit az iménti tisztáson levő cserépen, bár ezt láthatóan alaposan kitunkolta valaki. Itt-ott még látszanak a beleragadt kenyérmorzsák. Az edény külső oldalán egy ázott címke fehérlik, cirádás betűkkel telenyomtatva. A szerzetes megosztja a fentieket Garsinnal is, aztán felteszi neki a húsztalléros kérdést:*
- Mi van a címkére írva?
399. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-06-09 21:52:22
Üzenet elküldve: 2021-06-09 21:52:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Az ork estéje //
* A közjáték vége nagy csattanás, meg pár fájó csont. A behemót megdicséri a lányt, mert amúgy azért nem volt rossz a kis véznától. Teljesen szabadjára ereszti, szóval nem maradt más, minthogy kíváncsian kivárja, hogy mi fog ebből kisülni. Hát pont nem az, amit várt volna. Azt hitte, hogy ebből majd tanul a nőstény és belátóbb lesz. Ám inkább úgy tűnik, hogy csak feltüzelődött. Pedig úgy tűnik, hogy igazából továbbra sincs semmi ötlete, hogy hova tovább. Gwardok fáradtan sóhajt egyet.*
~ Legalább megpróbáltam. ~* Nyugtatja meg magát mielőtt válaszolna.*
- Ezt neked kell eldöntened.* A nap bölcsessége lehetett ez a nesze semmi, fogd meg jól kijelentés. A csönd rájuk telepszik és egy rövid ideig csak a tűz ropogása meg az éjszaka hangjai jutnak el hozzájuk, de nőstény aztán elkezd újfent beszélni. Valahol a kérdése jogos is, ám erre is megvan a maga kis válasza a hímnek.*
- Javarészt mozgásban vagyok. A környéken pedig akad pár romos épület, ahova behúzódhatok ítélet idején.* Vonja meg a vállát és tovább bámulja a tüzet.*
* A közjáték vége nagy csattanás, meg pár fájó csont. A behemót megdicséri a lányt, mert amúgy azért nem volt rossz a kis véznától. Teljesen szabadjára ereszti, szóval nem maradt más, minthogy kíváncsian kivárja, hogy mi fog ebből kisülni. Hát pont nem az, amit várt volna. Azt hitte, hogy ebből majd tanul a nőstény és belátóbb lesz. Ám inkább úgy tűnik, hogy csak feltüzelődött. Pedig úgy tűnik, hogy igazából továbbra sincs semmi ötlete, hogy hova tovább. Gwardok fáradtan sóhajt egyet.*
~ Legalább megpróbáltam. ~* Nyugtatja meg magát mielőtt válaszolna.*
- Ezt neked kell eldöntened.* A nap bölcsessége lehetett ez a nesze semmi, fogd meg jól kijelentés. A csönd rájuk telepszik és egy rövid ideig csak a tűz ropogása meg az éjszaka hangjai jutnak el hozzájuk, de nőstény aztán elkezd újfent beszélni. Valahol a kérdése jogos is, ám erre is megvan a maga kis válasza a hímnek.*
- Javarészt mozgásban vagyok. A környéken pedig akad pár romos épület, ahova behúzódhatok ítélet idején.* Vonja meg a vállát és tovább bámulja a tüzet.*
398. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-06-09 21:12:56
Üzenet elküldve: 2021-06-09 21:12:56
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Az ork estéje //
*A felspannolt némber hiába erőlködik. Az ütközés a várt eredményt hozza. Egy tompa csattanás, de a hím ugyan úgy áll, mint előtte. Gadi viszont a sajgó karjához kapva mormog el az orra alatt pár keresetlen szitkot. Hisz nem elégedett az eredménnyel. Ezek után biztos abban, hogy a hím még inkább semmibe fogja venni. Pedig hogy megakarta mutatni, hogy igenis ér valamit, s nem olyan elesett kis semmiség, mint amilyennek Gwardok gondolja.
De meglepetésére nem egészen így mennek a dolgok ezután. Az orkban semmi lenézés nem lesz az irányában, sőt még egy dicséretnek is beillő vállveregetést is kap. Arról nem is beszélve, hogy szabad utat adtak neki. Jelen helyzetben úgy érzi, hogy ez már eredmény. Persze a férfiúi piedesztálról így egy kicsit alábukott a hím a nőstény szemében. Hisz ez a kis közjáték kissé olyan, mint mikor apa tanítja a kölykét az életben maradásra. De attól függetlenül azért büszke az eredményre.*
- Mondtam én neked.
*Jegyzi meg vigyorral az arcán, majd mikor már karja sajgása is alábbhagy ki is húzza magát büszkén.*
- De igazából nem tudom, hogy hova tovább.
*telepszik is vissza a tűz mellé. Sajnos az ő lehetőségeik igen korlátozottak. egy orkot csak a csatákban látnak szívesen, s ott is csupán csak a saját oldalon. Ami igazából érthető is. Valahogy azt nehéz még magának is elképzelnie, hogy valahol letelepedjen.*
- Nem gondoltál még arra, hogy, ha már itt vertél tanyát, akkor ki is építs magadnak egy igazi házat?
*Billenti félre a fejét kíváncsian.*
*A felspannolt némber hiába erőlködik. Az ütközés a várt eredményt hozza. Egy tompa csattanás, de a hím ugyan úgy áll, mint előtte. Gadi viszont a sajgó karjához kapva mormog el az orra alatt pár keresetlen szitkot. Hisz nem elégedett az eredménnyel. Ezek után biztos abban, hogy a hím még inkább semmibe fogja venni. Pedig hogy megakarta mutatni, hogy igenis ér valamit, s nem olyan elesett kis semmiség, mint amilyennek Gwardok gondolja.
De meglepetésére nem egészen így mennek a dolgok ezután. Az orkban semmi lenézés nem lesz az irányában, sőt még egy dicséretnek is beillő vállveregetést is kap. Arról nem is beszélve, hogy szabad utat adtak neki. Jelen helyzetben úgy érzi, hogy ez már eredmény. Persze a férfiúi piedesztálról így egy kicsit alábukott a hím a nőstény szemében. Hisz ez a kis közjáték kissé olyan, mint mikor apa tanítja a kölykét az életben maradásra. De attól függetlenül azért büszke az eredményre.*
- Mondtam én neked.
*Jegyzi meg vigyorral az arcán, majd mikor már karja sajgása is alábbhagy ki is húzza magát büszkén.*
- De igazából nem tudom, hogy hova tovább.
*telepszik is vissza a tűz mellé. Sajnos az ő lehetőségeik igen korlátozottak. egy orkot csak a csatákban látnak szívesen, s ott is csupán csak a saját oldalon. Ami igazából érthető is. Valahogy azt nehéz még magának is elképzelnie, hogy valahol letelepedjen.*
- Nem gondoltál még arra, hogy, ha már itt vertél tanyát, akkor ki is építs magadnak egy igazi házat?
*Billenti félre a fejét kíváncsian.*
397. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-06-09 17:10:06
Üzenet elküldve: 2021-06-09 17:10:06
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Az ork estéje //
* Megy a szócsata, amitől hangos az éjszakai erdő. A két ork nem bírja ki egymást azt egyszer biztos. Addig-addig megy ez, hogy a végére elunja ezt a hím és kihívást intéz a nagyszájú nősténynek. Várható volt, hogy ez nem fog békés úton rendeződni.*
~ Most legalább végre befogja és rádöbben, mennyire igazam van.~* Viszont nem éppen ez történik. Úgy áll fel Gadi, mintha valami harcos volna. Rögtön mindenféle gondolkodás nélkül.*
- Hrrmmm!* Lepődik meg, de nem szól. Nem gondolta volna, hogy ilyen magabiztos ez a szájas. Most már nincs visszaút senkinek se. Nekigyürkőzik a nőstény és megrohanja Gwardokot. Az ostoba provokációja még meg is nevetteti a behemótot. Érkezik nagy lendülettel és bele is csapódik a hímbe, aki már felkészülten várja. Szép kis lendületet gyűjtött össze a lány az biztos. Fel éppen nem borítja, de azért hátra tántorodik. Sőt a csontja még sajog is a durva találkozás miatt. Lepillant Gadira és elégedetten felnevet.*
- Jól van!* Csap a vállára lapát kezével.* Ork vagy ízig-vérig azt már látom. Nem állok többé az utadba. Addig maradsz a tüzem mellett, amíg csak szeretnél. Ha pedig menni akarsz, akkor elmehetsz.* Ezzel vissza is ballag saját helyére és helyet foglal. Nem folytatja tovább a vitát, mert nem látja értelmét. Gadilyasu szembesülhetett saját erejével. Azt von le következtetésképpen, amit csak szeretne. Gwardok némán, de kíváncsian pillant fel időként a másikra. Szeretné tudni, hogy ezek után mit felel a nőstény.*
* Megy a szócsata, amitől hangos az éjszakai erdő. A két ork nem bírja ki egymást azt egyszer biztos. Addig-addig megy ez, hogy a végére elunja ezt a hím és kihívást intéz a nagyszájú nősténynek. Várható volt, hogy ez nem fog békés úton rendeződni.*
~ Most legalább végre befogja és rádöbben, mennyire igazam van.~* Viszont nem éppen ez történik. Úgy áll fel Gadi, mintha valami harcos volna. Rögtön mindenféle gondolkodás nélkül.*
- Hrrmmm!* Lepődik meg, de nem szól. Nem gondolta volna, hogy ilyen magabiztos ez a szájas. Most már nincs visszaút senkinek se. Nekigyürkőzik a nőstény és megrohanja Gwardokot. Az ostoba provokációja még meg is nevetteti a behemótot. Érkezik nagy lendülettel és bele is csapódik a hímbe, aki már felkészülten várja. Szép kis lendületet gyűjtött össze a lány az biztos. Fel éppen nem borítja, de azért hátra tántorodik. Sőt a csontja még sajog is a durva találkozás miatt. Lepillant Gadira és elégedetten felnevet.*
- Jól van!* Csap a vállára lapát kezével.* Ork vagy ízig-vérig azt már látom. Nem állok többé az utadba. Addig maradsz a tüzem mellett, amíg csak szeretnél. Ha pedig menni akarsz, akkor elmehetsz.* Ezzel vissza is ballag saját helyére és helyet foglal. Nem folytatja tovább a vitát, mert nem látja értelmét. Gadilyasu szembesülhetett saját erejével. Azt von le következtetésképpen, amit csak szeretne. Gwardok némán, de kíváncsian pillant fel időként a másikra. Szeretné tudni, hogy ezek után mit felel a nőstény.*
396. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-06-09 12:48:19
Üzenet elküldve: 2021-06-09 12:48:19
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szabad kóborlás//
*Nem veszi észre magát, de kimondott érdeklődéssel hallgatja a szerzetes beszámolóját arról a békáról és a módszerről, amivel védekezni szokott. Jó ideig élt ingerszegény környezetben, pedig elméje mindig is sóvárogta a tudást. Most kiszabadulva az újdonságokkal teli világba egészen felélénkült és minden apró érdekesség megfogja a figyelmét...
Aztán mikor a nő kifejti az elméletét is arról, hogy mi történhetett itt, Garsin előbb kétkedve néz rá, mert tart tőle, hogy tréfát űznek vele... majd elkezd barátkozni a gondolattal és nem is tűnik olyan butaságnak. Mármint képtelenségnek tűnik, persze, nem mindennapos. De tudja, hogy léteznek varázslatok és varázsitalok, meg ott voltak az élőholtak is... Történnek furcsa, félelmetes dolgok.*
- Lehet, hogy egy mágus csinálta? - *Veti föl halkan. Majd a kincs említésére odanéz az összehordott "szemétkupacra".*
- A kincs... Azt mondta, egy láda lehetett a gödörben. Ezek itt... nem egy láda darabjai? - *Áll össze az ő fejében is valami és közelebb lép, hogy immár más szemmel vizsgálgassa a törmelékeket.
De valóban, látási viszonyok egyre romlanak. Ugyan belemerült már ebbe a rejtélyes ügybe, és szeretne a végére járni, ám egyet kell értenie a szerzetessel. Meg ami azt illeti, ahogy felvetődik, hogy visszatérjenek a városba, ismét jobban kezdi vonzani a biztonság, mint a titkok.*
- Szerencsétlenek, lehet, hogy még mindig béka formában bolyonganak itt valahol? - *Néz hátrafelé, miután csatlakozott Nawanthirihez.*
//Szabad kóborlás//
*Nem veszi észre magát, de kimondott érdeklődéssel hallgatja a szerzetes beszámolóját arról a békáról és a módszerről, amivel védekezni szokott. Jó ideig élt ingerszegény környezetben, pedig elméje mindig is sóvárogta a tudást. Most kiszabadulva az újdonságokkal teli világba egészen felélénkült és minden apró érdekesség megfogja a figyelmét...
Aztán mikor a nő kifejti az elméletét is arról, hogy mi történhetett itt, Garsin előbb kétkedve néz rá, mert tart tőle, hogy tréfát űznek vele... majd elkezd barátkozni a gondolattal és nem is tűnik olyan butaságnak. Mármint képtelenségnek tűnik, persze, nem mindennapos. De tudja, hogy léteznek varázslatok és varázsitalok, meg ott voltak az élőholtak is... Történnek furcsa, félelmetes dolgok.*
- Lehet, hogy egy mágus csinálta? - *Veti föl halkan. Majd a kincs említésére odanéz az összehordott "szemétkupacra".*
- A kincs... Azt mondta, egy láda lehetett a gödörben. Ezek itt... nem egy láda darabjai? - *Áll össze az ő fejében is valami és közelebb lép, hogy immár más szemmel vizsgálgassa a törmelékeket.
De valóban, látási viszonyok egyre romlanak. Ugyan belemerült már ebbe a rejtélyes ügybe, és szeretne a végére járni, ám egyet kell értenie a szerzetessel. Meg ami azt illeti, ahogy felvetődik, hogy visszatérjenek a városba, ismét jobban kezdi vonzani a biztonság, mint a titkok.*
- Szerencsétlenek, lehet, hogy még mindig béka formában bolyonganak itt valahol? - *Néz hátrafelé, miután csatlakozott Nawanthirihez.*
395. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-06-09 06:37:27
Üzenet elküldve: 2021-06-09 06:37:27
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szabad kóborlás//
- Hááát... *fogna a magyarázathoz, nagy kezeit gondterhelten csípőre téve. Tényleg csak fogna, mert még hosszú pillanatokig bámulja a Garsin által összehordott kupacot, mire megszólal:*
- Vannak olyan varangyok, amik fehér habot izzadnak, ha megijednek. *úgy rakja egymás után a szavakat, mintha előtte egyenként méregetné le őket patikamérlegen* Ez a hab olyan büdös és rossz ízű, hogy olyankor a békát semmi nem bírja megenni. A fehér izé *itt körbemutat* ami mindenhol ott van, szerintem ez a hab lesz, megszáradva. Békanyom csak itt a tisztáson meg a kijáratánál van, a kincs felőli oldalon nincs. Szóval ez a három *int a szerteszakadt, trutymóval vastagon átitatott göncökre* vagy megpróbált meglovagolni egy irdatlan varangyot, és pórul járt, vagy *itt a tarkójára tolja a kalapját egy küszködős morgás kíséretében, aztán nem valami nagy meggyőződéssel folytatja* valaki akaratuk ellenére óriásbékává változtatta őket - amitől nyilván megrémültek és összehaboztak mindent. Talán ez a valaki hagyta a nyomokat, amikbe egyik lábravaló se illett, mert be is jött erre a tisztásra, meg ki is ment innen.
*A fenti vad elméletek persze nem mindenre adnak magyarázatot, és ezt Nawanthiri is érzi:*
- De akkor mi ez a sok diribdarab cserép mindenfelé? Meg a törött szemüveg? Meg mi köze van az egészhez a kincsnek? Meg egyáltalán *ezen a ponton már tanácstalanul széttárja a kezét* minek csinál ilyet valaki...?
*A vér meg a halottak hiánya neki is feltűnt. Mivel nem tudja, mennyi igaz abból, amit az előbb felvázolt Garsinnak, nem akar olyanokkal előhozakodni, hogy a varangyoknak nincsen foguk, hanem egyben kapnak be mindent - vagyis ha bárkit megtámadnak, nem marad utána holttest, de vér se feltétlenül.*
- Menjünk inkább, mielőtt tényleg ránksötétedik... *az erdőre menthetetlenül leszállt a szürkület. A tisztásról kivezető ösvény végén, olyan két-három nyíllövésnyire viszont már látszik az erdő széle, ahol valószínűleg az Artheniorba vivő országút húzódik, és ahol még pislákolnak az alkony utolsó, rőt fényei.*
//Szabad kóborlás//
- Hááát... *fogna a magyarázathoz, nagy kezeit gondterhelten csípőre téve. Tényleg csak fogna, mert még hosszú pillanatokig bámulja a Garsin által összehordott kupacot, mire megszólal:*
- Vannak olyan varangyok, amik fehér habot izzadnak, ha megijednek. *úgy rakja egymás után a szavakat, mintha előtte egyenként méregetné le őket patikamérlegen* Ez a hab olyan büdös és rossz ízű, hogy olyankor a békát semmi nem bírja megenni. A fehér izé *itt körbemutat* ami mindenhol ott van, szerintem ez a hab lesz, megszáradva. Békanyom csak itt a tisztáson meg a kijáratánál van, a kincs felőli oldalon nincs. Szóval ez a három *int a szerteszakadt, trutymóval vastagon átitatott göncökre* vagy megpróbált meglovagolni egy irdatlan varangyot, és pórul járt, vagy *itt a tarkójára tolja a kalapját egy küszködős morgás kíséretében, aztán nem valami nagy meggyőződéssel folytatja* valaki akaratuk ellenére óriásbékává változtatta őket - amitől nyilván megrémültek és összehaboztak mindent. Talán ez a valaki hagyta a nyomokat, amikbe egyik lábravaló se illett, mert be is jött erre a tisztásra, meg ki is ment innen.
*A fenti vad elméletek persze nem mindenre adnak magyarázatot, és ezt Nawanthiri is érzi:*
- De akkor mi ez a sok diribdarab cserép mindenfelé? Meg a törött szemüveg? Meg mi köze van az egészhez a kincsnek? Meg egyáltalán *ezen a ponton már tanácstalanul széttárja a kezét* minek csinál ilyet valaki...?
*A vér meg a halottak hiánya neki is feltűnt. Mivel nem tudja, mennyi igaz abból, amit az előbb felvázolt Garsinnak, nem akar olyanokkal előhozakodni, hogy a varangyoknak nincsen foguk, hanem egyben kapnak be mindent - vagyis ha bárkit megtámadnak, nem marad utána holttest, de vér se feltétlenül.*
- Menjünk inkább, mielőtt tényleg ránksötétedik... *az erdőre menthetetlenül leszállt a szürkület. A tisztásról kivezető ösvény végén, olyan két-három nyíllövésnyire viszont már látszik az erdő széle, ahol valószínűleg az Artheniorba vivő országút húzódik, és ahol még pislákolnak az alkony utolsó, rőt fényei.*
394. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-06-07 22:52:41
Üzenet elküldve: 2021-06-07 22:52:41
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szabad kóborlás//
*A tréfára néma pislogás a válasz, mert továbbra sem akarja elhinni, hogy ezek a hatalmas lábnyomok egy békához tartoznak. Mondjuk még mindig szívesebben képzel ide óriási varangyokat, mint rettenetes szörnyetegeket. Az egyetlen bökkenő, hogy... Nem. Nem is tudja, mi itt a bökkenő... Vért nem lát sehol, csak ezt a fura szagú anyagot. Gondolná, hogy széttéptek itt néhány szerencsétlent, de csak ruhadarabok hevernek szétszaggatva, nem testek. Persze ott vannak azok a csontok, ám a szerzetes szerint ezek sem mostanában lettek holt anyaggá, amivel ő maga is egyet tud érteni. Tehát teljes az értetlensége...*
- És mit lát a nyomokból? Tényleg hárman voltak?... Tudja már, mi ez a... valami, ami mindenhol ott van?
//Szabad kóborlás//
*A tréfára néma pislogás a válasz, mert továbbra sem akarja elhinni, hogy ezek a hatalmas lábnyomok egy békához tartoznak. Mondjuk még mindig szívesebben képzel ide óriási varangyokat, mint rettenetes szörnyetegeket. Az egyetlen bökkenő, hogy... Nem. Nem is tudja, mi itt a bökkenő... Vért nem lát sehol, csak ezt a fura szagú anyagot. Gondolná, hogy széttéptek itt néhány szerencsétlent, de csak ruhadarabok hevernek szétszaggatva, nem testek. Persze ott vannak azok a csontok, ám a szerzetes szerint ezek sem mostanában lettek holt anyaggá, amivel ő maga is egyet tud érteni. Tehát teljes az értetlensége...*
- És mit lát a nyomokból? Tényleg hárman voltak?... Tudja már, mi ez a... valami, ami mindenhol ott van?
393. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-06-07 20:15:06
Üzenet elküldve: 2021-06-07 20:15:06
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
// Véletlen találkozás //
*Az idő kellemes, a léptek pedig lassúak, hosszan nyúlnak el, mint az arany színezésű búza, amikor beléjük szalad a szél és elfújja magjait egy új tájékra. S ebben a nyugalmas időben mi mást lehetne csinálni, mintsem elmélyedni a furcsábbnál furcsább gondolatokban, amik általában hirtelenszerűen jönnek az ember fejébe, de ez most valahogy máshogy alakul Zsonorhánál, mert per pillanat csak egyetlen egy dologra gondol.*
~Vajon mikor fogunk odaérni, és ha odaértünk, akkor mihez fogok kezdeni? Eljöttem ide, de azon még nem igazán gondolkoztam, hogy pontosan miért is akartam eljönni. De legalább nem én vagyok az egyetlen, aki a városba tart~ *S felpillant utazótársára, de azt maga sem tudta megmondani, hogy miért, talán jobban meg akarta szemlélni az elfet, akivel már egy ideje együtt rúgják a port, míg egy új gondolatmenet támadt hirtelen.*
~Még hogy nem fogom megbánni? Majd azt hiszem ha látom, csak aztán nehogy csalódnom kelljen. Bár az igaz, egy kis társaság tényleg jól jött most, hogy egy teljesen idegen helyre kerülök.~ *Minden lépését egyre nehézkesebben teszi meg, mintha a lábára méterről-méterre egyre nehezebb sújt tennének. Így barangolnak már vagy tíz perce, de ő úgy érzi mintha két napja gyalogolnának. Nem csoda, hisz közöttük nagyban beállt a csönd már egy ideje. Csak a körülöttük lévő zajt hallja, csakhogy azt percről-percre egyre hosszabban és erősebben. Hol a madarak csicsergését, a fák ágainak recsegését vagy pedig a szél hűvös fuvallatát, ahogy belecsap a hosszú vörös hajába és már nem győzi lefogni azt. Zsonorha meg is nézi a férfi barna fürtjeit, hogy vajon azt is úgy dobálja a szél, mint az övét és, hogy a szenvedés ugyan úgy megoszlik e. Egy ideig csönd lakozik míg Vranglil nem próbál felhozni egy témát*
- Az íj tényleg egy jó fegyver, tökéletes biztosítást nyújt a távolsági harcban, könnyen hordozható, és ha valaki jól elsajátítja a használatát, akkor igen erős és hatékony fegyver lehet egy csata folyamán.
~Ő is íjat használ? Eddig ezt észre sem vettem, de mi tagadás… legalább jól választott fegyvert.~ *Közöttük megint eluralkodik a csönd, de nem sokáig ugyanis pár perc séta után házakat pillant meg maga előtt. A félelf tekintete felragyog, szemei csillognak, mint egy aranyos kisgyermeknek, aki cukorkát kapott, szíve pedig gyors lüktetésbe kezd*
~Szóval akkor lehet, hogy megérkeztünk?~ *Izgatott, de sürgető arckifejezéssel a férfira néz, mintha várná, hogy valaki alátámassza azt, amit lát.*
*Az idő kellemes, a léptek pedig lassúak, hosszan nyúlnak el, mint az arany színezésű búza, amikor beléjük szalad a szél és elfújja magjait egy új tájékra. S ebben a nyugalmas időben mi mást lehetne csinálni, mintsem elmélyedni a furcsábbnál furcsább gondolatokban, amik általában hirtelenszerűen jönnek az ember fejébe, de ez most valahogy máshogy alakul Zsonorhánál, mert per pillanat csak egyetlen egy dologra gondol.*
~Vajon mikor fogunk odaérni, és ha odaértünk, akkor mihez fogok kezdeni? Eljöttem ide, de azon még nem igazán gondolkoztam, hogy pontosan miért is akartam eljönni. De legalább nem én vagyok az egyetlen, aki a városba tart~ *S felpillant utazótársára, de azt maga sem tudta megmondani, hogy miért, talán jobban meg akarta szemlélni az elfet, akivel már egy ideje együtt rúgják a port, míg egy új gondolatmenet támadt hirtelen.*
~Még hogy nem fogom megbánni? Majd azt hiszem ha látom, csak aztán nehogy csalódnom kelljen. Bár az igaz, egy kis társaság tényleg jól jött most, hogy egy teljesen idegen helyre kerülök.~ *Minden lépését egyre nehézkesebben teszi meg, mintha a lábára méterről-méterre egyre nehezebb sújt tennének. Így barangolnak már vagy tíz perce, de ő úgy érzi mintha két napja gyalogolnának. Nem csoda, hisz közöttük nagyban beállt a csönd már egy ideje. Csak a körülöttük lévő zajt hallja, csakhogy azt percről-percre egyre hosszabban és erősebben. Hol a madarak csicsergését, a fák ágainak recsegését vagy pedig a szél hűvös fuvallatát, ahogy belecsap a hosszú vörös hajába és már nem győzi lefogni azt. Zsonorha meg is nézi a férfi barna fürtjeit, hogy vajon azt is úgy dobálja a szél, mint az övét és, hogy a szenvedés ugyan úgy megoszlik e. Egy ideig csönd lakozik míg Vranglil nem próbál felhozni egy témát*
- Az íj tényleg egy jó fegyver, tökéletes biztosítást nyújt a távolsági harcban, könnyen hordozható, és ha valaki jól elsajátítja a használatát, akkor igen erős és hatékony fegyver lehet egy csata folyamán.
~Ő is íjat használ? Eddig ezt észre sem vettem, de mi tagadás… legalább jól választott fegyvert.~ *Közöttük megint eluralkodik a csönd, de nem sokáig ugyanis pár perc séta után házakat pillant meg maga előtt. A félelf tekintete felragyog, szemei csillognak, mint egy aranyos kisgyermeknek, aki cukorkát kapott, szíve pedig gyors lüktetésbe kezd*
~Szóval akkor lehet, hogy megérkeztünk?~ *Izgatott, de sürgető arckifejezéssel a férfira néz, mintha várná, hogy valaki alátámassza azt, amit lát.*
392. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-06-06 18:07:06
Üzenet elküldve: 2021-06-06 18:07:06
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Véletlen találkozás //
* Az elf beéri a nőt és le is támadja ajánlatával. Az kicsit meglepődhetett, mert elég furcsán néz Vranglilra. Azzal ugyan nincs tisztában, hogy min töri a vörös fejét, de nem is igazán számít. A félelf megtöri a csendet azzal, hogy ráerősít a férfi gondolatmenetére.*
~ Szóval a városba tart. Ha minden így jönne be, akkor már régen gazdag lennék.~* Újabb kis szünet áll be. Nem szól közbe az elf, mert nem látja értelmét. Az ajánlata még mindig az illatos levegőben lóg, de már nem kell sokat várnia a válaszra. A válaszra, ami igazán meglepi Vranglilt. Csodálkozva szalad fel a szemöldöke.*
~ Szerencsenapom? Én csak egy kis társaságot nyerek, de te kiscsibém egy segítő kezet. Na mindegy is.~* Elengedi ezt inkább, hiszen végül is tényleg szerencséje van, mert elég szemrevaló társaságra tett szert.* ~ Talán még hálás is lesz nekem, amiért segítek, bár nekem kicsit elég magának valónak tűnik. ~
- Nem fogja megbánni a döntését. Vranglil Arskerom volnék, amolyan kóbor vándor.* Jelentőségteljesen pislog le rá, hiszen várja, hogy a másik is bemutatkozzon. Rákérdezne becses nevére, de pont megkérték, hogy ne kérdezzen sokat. Inkább másra tartogatja azt a párat. A lépést termesztésen könnyedén tartja vele, hiszen neki nagyobbak a lábai. Még az is meglehet, hogy neki kell arra vigyáznia, hogy ne haladjon olyan gyorsan. Ha a vörös nem árulja el a nevét, akkor ő nem firtatja. Egy darabig biztosan lépdel mellette, de aztán megszólal.*
- Szép íj. Én magam is szívesen használok íjjat. Leginkább vadászatra.* Bök rá a sajátjára, ami a hátán van. Leginkább ez az egyetlen téma, ami talán mind a kettejüket valószínűleg érint. Kezdésként talán megfelel majd a célnak. Közben persze haladnak a város felé.*
* Az elf beéri a nőt és le is támadja ajánlatával. Az kicsit meglepődhetett, mert elég furcsán néz Vranglilra. Azzal ugyan nincs tisztában, hogy min töri a vörös fejét, de nem is igazán számít. A félelf megtöri a csendet azzal, hogy ráerősít a férfi gondolatmenetére.*
~ Szóval a városba tart. Ha minden így jönne be, akkor már régen gazdag lennék.~* Újabb kis szünet áll be. Nem szól közbe az elf, mert nem látja értelmét. Az ajánlata még mindig az illatos levegőben lóg, de már nem kell sokat várnia a válaszra. A válaszra, ami igazán meglepi Vranglilt. Csodálkozva szalad fel a szemöldöke.*
~ Szerencsenapom? Én csak egy kis társaságot nyerek, de te kiscsibém egy segítő kezet. Na mindegy is.~* Elengedi ezt inkább, hiszen végül is tényleg szerencséje van, mert elég szemrevaló társaságra tett szert.* ~ Talán még hálás is lesz nekem, amiért segítek, bár nekem kicsit elég magának valónak tűnik. ~
- Nem fogja megbánni a döntését. Vranglil Arskerom volnék, amolyan kóbor vándor.* Jelentőségteljesen pislog le rá, hiszen várja, hogy a másik is bemutatkozzon. Rákérdezne becses nevére, de pont megkérték, hogy ne kérdezzen sokat. Inkább másra tartogatja azt a párat. A lépést termesztésen könnyedén tartja vele, hiszen neki nagyobbak a lábai. Még az is meglehet, hogy neki kell arra vigyáznia, hogy ne haladjon olyan gyorsan. Ha a vörös nem árulja el a nevét, akkor ő nem firtatja. Egy darabig biztosan lépdel mellette, de aztán megszólal.*
- Szép íj. Én magam is szívesen használok íjjat. Leginkább vadászatra.* Bök rá a sajátjára, ami a hátán van. Leginkább ez az egyetlen téma, ami talán mind a kettejüket valószínűleg érint. Kezdésként talán megfelel majd a célnak. Közben persze haladnak a város felé.*
391. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-06-06 16:03:11
Üzenet elküldve: 2021-06-06 16:03:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
// Véletlen találkozás //
*Tekintete elképed, nagy csodálkozással nézi a férfit, mint aki még nem látott fehér embert.*
~Ez mégis mit akar? Úgy látszik ebben a városban az idegenek hirtelen támadásjellegű leszólítása nem is akkora ritkaság. Bár az igaz mit vártam, ha még egyszer sem jártam itt ezelőtt~ *Egy pillanat alatt megméri az előtte álló férfit tetőtől talpig és megállapítja, hogy az idegen magas termetével szemben ő elbújhat mögötte, annak ellenére, hogy a lány a fajához képest sokkal kisebb. S még ha vad ugrálásba is kezd, akkor se tudna magasabb lenni. Végül nem volt mit tenni így halkan megszólal*
-Üdv! Igen a város felé tartok, csak nemrég érkeztem ide, és még nem vagyok tisztában a járással. *Az idő még mindig sugárzott a kellemes hangulattól és a virágok zamatos illatától. A madarak is elő hozzák énektudásukat, és mint egy kórus nagy dalolásba kezdenek. Néhol erre-arra meg csúsznak és pár hang hamisnak bizonyul, de ezzel együtt is folytatódik a hangverseny.*
~Milyen jó lenne madárnak lenni… egész nap csak siklanék a fák fölött és hagynám, hogy a szél az arcomba csapjon… de túl szép, hogy igaz legyen. Na szóval, visszatérve tényleg jó lenne, ha elkísérne engem valaki, aki már ismeri a környéket már azért is, mert így kevesebb esélye van annak, hogy eltévedek.~ *Hirtelen mozdulattal felnéz Vranglilra egyenesen a szemébe és magabiztos hangon megjegyzi*
-Rendben van, ez a szerencsenapja. Velem jöhet azzal a feltétellel, hogy ha nem kérdez túl sokat, és ha segít körbe vezetni a városban. *Azzal a lendülettel sarkon fordul, és ráérősen elindul előre, néhol egyszer kétszer ránéz a vele tartó férfira*
*Tekintete elképed, nagy csodálkozással nézi a férfit, mint aki még nem látott fehér embert.*
~Ez mégis mit akar? Úgy látszik ebben a városban az idegenek hirtelen támadásjellegű leszólítása nem is akkora ritkaság. Bár az igaz mit vártam, ha még egyszer sem jártam itt ezelőtt~ *Egy pillanat alatt megméri az előtte álló férfit tetőtől talpig és megállapítja, hogy az idegen magas termetével szemben ő elbújhat mögötte, annak ellenére, hogy a lány a fajához képest sokkal kisebb. S még ha vad ugrálásba is kezd, akkor se tudna magasabb lenni. Végül nem volt mit tenni így halkan megszólal*
-Üdv! Igen a város felé tartok, csak nemrég érkeztem ide, és még nem vagyok tisztában a járással. *Az idő még mindig sugárzott a kellemes hangulattól és a virágok zamatos illatától. A madarak is elő hozzák énektudásukat, és mint egy kórus nagy dalolásba kezdenek. Néhol erre-arra meg csúsznak és pár hang hamisnak bizonyul, de ezzel együtt is folytatódik a hangverseny.*
~Milyen jó lenne madárnak lenni… egész nap csak siklanék a fák fölött és hagynám, hogy a szél az arcomba csapjon… de túl szép, hogy igaz legyen. Na szóval, visszatérve tényleg jó lenne, ha elkísérne engem valaki, aki már ismeri a környéket már azért is, mert így kevesebb esélye van annak, hogy eltévedek.~ *Hirtelen mozdulattal felnéz Vranglilra egyenesen a szemébe és magabiztos hangon megjegyzi*
-Rendben van, ez a szerencsenapja. Velem jöhet azzal a feltétellel, hogy ha nem kérdez túl sokat, és ha segít körbe vezetni a városban. *Azzal a lendülettel sarkon fordul, és ráérősen elindul előre, néhol egyszer kétszer ránéz a vele tartó férfira*
390. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-06-06 13:10:57
Üzenet elküldve: 2021-06-06 13:10:57
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szabad kóborlás//
*Fél szemére hunyorítva megmustrálja azt a szerteszakadt valamit, ami talán amolyan bocskorféle maradéka lehet. A talprésze nincsen megsarkalva, így már ránézésre látszik, hogy nem az hagyta a vizsgált lábnyomot a tisztás kijáratánál, de Nawanthiri azért belepróbálja. Ahogy a csizmák, úgy ez is nagyobb a nyomnál.*
- Jó nagy combot lehetne róla kanyarítani, mi? *Próbálkozik meg egy gyönge viccel, mikor Garsin rádöbben, mekkora béka rendezte a tisztáson ezt a ramazurit. Még egy gondtalan mosolyt is villant hozzá! Arról pedig mélyen hallgat, hogy sejtése szerint abból a varangyosból nem egy volt itt, hanem három.
A tisztás másik oldalát átvizsgálva kiderül, hogy az ottani nyomokat sem azokkal a lábbelikkel hagyták, amiket az intézőlány talált, ugyanakkor nagyon hasonlítanak a tisztás kijáratánál levő csizmanyomokra. Kicsit talán mélyebbek. Békanyomok viszont ezen a részen egyáltalán nincsenek. Amikor Garsin megemlíti, hogy csontok is kerültek elő, a szerzetes hümment egy újabb rosszallót, aztán mikor végeztek a nyomolvasással, megkéri a lányt, hogy mutassa meg őket. Az első dolog, ami kiszalad a száján, mikor a kezébe fogja őket, hogy:*
- Ezek régiek. *aztán a fejét csóválva Garsinra pillant* Nem tudom, mié lehetett. Már hogy állaté vagy eszes lényé. De ez a csatatér csak pár napos, a csontokról meg több hat, mire a hús lefoszlik...
//Szabad kóborlás//
*Fél szemére hunyorítva megmustrálja azt a szerteszakadt valamit, ami talán amolyan bocskorféle maradéka lehet. A talprésze nincsen megsarkalva, így már ránézésre látszik, hogy nem az hagyta a vizsgált lábnyomot a tisztás kijáratánál, de Nawanthiri azért belepróbálja. Ahogy a csizmák, úgy ez is nagyobb a nyomnál.*
- Jó nagy combot lehetne róla kanyarítani, mi? *Próbálkozik meg egy gyönge viccel, mikor Garsin rádöbben, mekkora béka rendezte a tisztáson ezt a ramazurit. Még egy gondtalan mosolyt is villant hozzá! Arról pedig mélyen hallgat, hogy sejtése szerint abból a varangyosból nem egy volt itt, hanem három.
A tisztás másik oldalát átvizsgálva kiderül, hogy az ottani nyomokat sem azokkal a lábbelikkel hagyták, amiket az intézőlány talált, ugyanakkor nagyon hasonlítanak a tisztás kijáratánál levő csizmanyomokra. Kicsit talán mélyebbek. Békanyomok viszont ezen a részen egyáltalán nincsenek. Amikor Garsin megemlíti, hogy csontok is kerültek elő, a szerzetes hümment egy újabb rosszallót, aztán mikor végeztek a nyomolvasással, megkéri a lányt, hogy mutassa meg őket. Az első dolog, ami kiszalad a száján, mikor a kezébe fogja őket, hogy:*
- Ezek régiek. *aztán a fejét csóválva Garsinra pillant* Nem tudom, mié lehetett. Már hogy állaté vagy eszes lényé. De ez a csatatér csak pár napos, a csontokról meg több hat, mire a hús lefoszlik...
389. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-06-05 22:06:02
Üzenet elküldve: 2021-06-05 22:06:02
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Véletlen találkozás //
* Vranglil maga mögött hagyja a furcsa kis szerzetet és tovább halad útján a város felé. Kellemes az idő ma kifejezetten. A nap melengeti arcát, a madarak dalolnak, és mindent átjár a kellemes virág illat. Jól esik neki most sétálni egy kicsit. Az erdős rész már elhagyta, így nem meglepő, ha a tájkép megváltozott. Eleinte virágos rétek, majd aztán a kisebb gazdaságok váltják fel egymást. Egyre inkább emlékeztetik a férfit arra, hogy most már a város közelében járhat. Éppen egy borászat szőlője mellett halad, és vágyakozva pillant a tőkék irányába.*
~ Jó volna már egy kis édes borocska. Idejét se tudom, hogy mikor ízleltem utoljára ezt a fenséges nedűt. ~* Mélázik el egy pillanatra. Ez időre még meg is áll, hogy kicsit gyönyörködjön a tőkék látványában. Amikor aztán végre rászánja magát az indulásra, akkor pillantja meg a másik alakot, aki szintén a szőlőskertet nézi. Ám még előtte indul tovább. Ami igazán felkelti az érdeklődését az a nőnél lévő fegyver, mert annyit éppen ki tud venni, hogy egy nő lehet az, akinél íj van. Mivel látszólag ő is a városba tart, ezért hát nyakába szedi a lábát az elf, hogy beérje az utazót. Ha ez sikerül, akkor ráköszön.*
- Üdvözletem! Jól gondolom, hogy a városba tart hölgyem? A világért sem zavarnám, csak hát én magam is oda tartok. Az idő meg jobban telik, ha nem egyedül kell elütni. Szóval, ha nincs kifogása, akkor csapódnék egy időre.* Pislog rá Zsonorhára, hogy egyúttal meg is nézze magának a nőt.*
* Vranglil maga mögött hagyja a furcsa kis szerzetet és tovább halad útján a város felé. Kellemes az idő ma kifejezetten. A nap melengeti arcát, a madarak dalolnak, és mindent átjár a kellemes virág illat. Jól esik neki most sétálni egy kicsit. Az erdős rész már elhagyta, így nem meglepő, ha a tájkép megváltozott. Eleinte virágos rétek, majd aztán a kisebb gazdaságok váltják fel egymást. Egyre inkább emlékeztetik a férfit arra, hogy most már a város közelében járhat. Éppen egy borászat szőlője mellett halad, és vágyakozva pillant a tőkék irányába.*
~ Jó volna már egy kis édes borocska. Idejét se tudom, hogy mikor ízleltem utoljára ezt a fenséges nedűt. ~* Mélázik el egy pillanatra. Ez időre még meg is áll, hogy kicsit gyönyörködjön a tőkék látványában. Amikor aztán végre rászánja magát az indulásra, akkor pillantja meg a másik alakot, aki szintén a szőlőskertet nézi. Ám még előtte indul tovább. Ami igazán felkelti az érdeklődését az a nőnél lévő fegyver, mert annyit éppen ki tud venni, hogy egy nő lehet az, akinél íj van. Mivel látszólag ő is a városba tart, ezért hát nyakába szedi a lábát az elf, hogy beérje az utazót. Ha ez sikerül, akkor ráköszön.*
- Üdvözletem! Jól gondolom, hogy a városba tart hölgyem? A világért sem zavarnám, csak hát én magam is oda tartok. Az idő meg jobban telik, ha nem egyedül kell elütni. Szóval, ha nincs kifogása, akkor csapódnék egy időre.* Pislog rá Zsonorhára, hogy egyúttal meg is nézze magának a nőt.*
388. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-06-05 18:46:08
Üzenet elküldve: 2021-06-05 18:46:08
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Az ork estéje //
*Két hevesebb vérmérséklet találkozása igen nagy valószínűséggel okoz katasztrófát. Ahogyan most is fennáll ennek a helyzetnek a lehetősége. Ahogy a felháborodott szavakkal dobálóznak a helyzet nemhogy csillapodni látszik, inkább még jobban paprikássá válik.*
- Semmit nem látsz te az önfejűségedtől és attól a francos ork becsülettől, aminek lassan már egyre inkább nincs jelentősége.
*Mordul is a hímre, ha tetszik neki, ha nem. Nem az a meghunyászkodó nőstényfajta, akit sokszor szívesen látnak a hímek. Megfigyelte, hogy minden fajra igen gyakran jellemző, hogy az asszonyokot alábecsülik. Sokszor igen nagy tévedésbe esve ezáltal.*
- Eddig az egyetlen egy veszélyes dolog, amivel találkoztam az a te fafejűséged.
*Vigyorodik is el szarkasztikusan a frappánsnak gondolt sértésre. Még hogy őt nem becsüli le. Ha ez nem az, akkor nem is akarja megtudni, hogy milyen a hím, ha valakit nem tekint egyenrangúnak. Viszont a következő megszólalás olyan meglepetésként éri, hogy még a szája is tátva marad. Arról nem is beszélve, hogy a vigyor pillanatokon belül el is száll a képéről.*
- Hogy mi van?
*Vonja is fel a szemöldökeit. Talán a hitetlenkedés okozza, hogy olyan automatikusan áll fel a földről, hogy szinte fel sem tűnik neki. A fejét félrebillentve fordul is szembe a hímmel, azzal a hegyomlással, aki ülve sem tűnt már kicsinek. Azután lassan eljut a tudatáig, hogy miről is van éppen szó. Hogy ő ledöntse a lábáról azt, aki a talpától a feje búbjáig másból sem áll csak masszív izomból? Persze nem arról van szó, hogy ő olyan gizda kis kukac lenne, de azért ez mégis csak túlzás. Egyenesen hülyeség és igencsak lehetetlen dolognak tűnő. Bár az is szentül biztos, hogy ennek nem fog hangot adni.*
- Te akartad. *Tűri is fel a képzeletbeli ingujját, ahogy felveszi azt a pozíciót, amiből lendületet vehet egy nekifutással.* De ne pityeregj, ha esetleg megsérülsz.
*Horkan is fel, majd nem is időzik tovább. Elrugaszkodik, igyekezve a lehető legnagyobb sebességet felvenni. Persze nem kilométerekre állnak egymástól, így nem túl nagy a lendület, de az ereje sem olyan kicsi. Jobb vállával előre rohamozva közeledik, hogy aztán nagy erővel csapódjon be. Egy csattanás, amit azért a hím jócskán megérezhet, de azután... semmi. Azon kívül, hogy visszatántorodik az ütközés hatására. De abban majdnem biztos, hogy a másik ork nem terül ki a földön, talán csak ha hátra tántorodik egy kicsit.*
*Két hevesebb vérmérséklet találkozása igen nagy valószínűséggel okoz katasztrófát. Ahogyan most is fennáll ennek a helyzetnek a lehetősége. Ahogy a felháborodott szavakkal dobálóznak a helyzet nemhogy csillapodni látszik, inkább még jobban paprikássá válik.*
- Semmit nem látsz te az önfejűségedtől és attól a francos ork becsülettől, aminek lassan már egyre inkább nincs jelentősége.
*Mordul is a hímre, ha tetszik neki, ha nem. Nem az a meghunyászkodó nőstényfajta, akit sokszor szívesen látnak a hímek. Megfigyelte, hogy minden fajra igen gyakran jellemző, hogy az asszonyokot alábecsülik. Sokszor igen nagy tévedésbe esve ezáltal.*
- Eddig az egyetlen egy veszélyes dolog, amivel találkoztam az a te fafejűséged.
*Vigyorodik is el szarkasztikusan a frappánsnak gondolt sértésre. Még hogy őt nem becsüli le. Ha ez nem az, akkor nem is akarja megtudni, hogy milyen a hím, ha valakit nem tekint egyenrangúnak. Viszont a következő megszólalás olyan meglepetésként éri, hogy még a szája is tátva marad. Arról nem is beszélve, hogy a vigyor pillanatokon belül el is száll a képéről.*
- Hogy mi van?
*Vonja is fel a szemöldökeit. Talán a hitetlenkedés okozza, hogy olyan automatikusan áll fel a földről, hogy szinte fel sem tűnik neki. A fejét félrebillentve fordul is szembe a hímmel, azzal a hegyomlással, aki ülve sem tűnt már kicsinek. Azután lassan eljut a tudatáig, hogy miről is van éppen szó. Hogy ő ledöntse a lábáról azt, aki a talpától a feje búbjáig másból sem áll csak masszív izomból? Persze nem arról van szó, hogy ő olyan gizda kis kukac lenne, de azért ez mégis csak túlzás. Egyenesen hülyeség és igencsak lehetetlen dolognak tűnő. Bár az is szentül biztos, hogy ennek nem fog hangot adni.*
- Te akartad. *Tűri is fel a képzeletbeli ingujját, ahogy felveszi azt a pozíciót, amiből lendületet vehet egy nekifutással.* De ne pityeregj, ha esetleg megsérülsz.
*Horkan is fel, majd nem is időzik tovább. Elrugaszkodik, igyekezve a lehető legnagyobb sebességet felvenni. Persze nem kilométerekre állnak egymástól, így nem túl nagy a lendület, de az ereje sem olyan kicsi. Jobb vállával előre rohamozva közeledik, hogy aztán nagy erővel csapódjon be. Egy csattanás, amit azért a hím jócskán megérezhet, de azután... semmi. Azon kívül, hogy visszatántorodik az ütközés hatására. De abban majdnem biztos, hogy a másik ork nem terül ki a földön, talán csak ha hátra tántorodik egy kicsit.*
387. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-06-05 16:56:50
Üzenet elküldve: 2021-06-05 16:56:50
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Alatta hosszú elnyúló út, míg mellette hatalmas tisztást fed a táj, másik oldalán pedig merev törzsek rajtuk pedig bozontos lomb, néhol előfordul pár kisebb-nagyobb ház, esetleg tanya is. A csábító táj hatására léptei lelassulnak, aztán megáll, tekintete felragyog, és teljes mértékben elveszti az irányítást a gondolatai fölött a széles bortermő vidékek láttán. Mintha egy álomban lenne, csakhogy ez a valóság*
~Korábban is szót ejtettek erről a helyről… de akkor még nem gondoltam, hogy ilyen szép és tágas~
*Az út még nem ért véget. Sugárzó tekintetét előre szegezi és továbbmegy a számára még ismeretlen környéken. Már alig várja, hogy többet megtudjon erről a helyről.*
~Korábban is szót ejtettek erről a helyről… de akkor még nem gondoltam, hogy ilyen szép és tágas~
*Az út még nem ért véget. Sugárzó tekintetét előre szegezi és továbbmegy a számára még ismeretlen környéken. Már alig várja, hogy többet megtudjon erről a helyről.*
386. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-06-05 11:06:00
Üzenet elküldve: 2021-06-05 11:06:00
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szabad kóborlás//
*Türelmesen várja, míg Nawanthiri végez a vizsgálódással, bár igazán szívesen kapna némi morzsát is azokból a sejtésekből, amik a nőben megfogalmazódtak.*
- Azt hiszem... nagyjából annyi ruhanemű van, ami három embernek elég, bár eléggé szét vannak szakadva. Meg két csizma, de... - *Magyarázza, miért is gondolja, hogy három emberhez tartoznak az itt talált öltözékek, ám a kérés félbeszakítja.*
- Van itt még valami szemét, ami talán cipő volt. - *Mondja már menet közben a csizmákért, befejezve a mondatot és egyben a kérdésre is válaszolva. Utóbbi, szinte felismerhetetlen lábbelinek, ha megtalálja a talp részét, azt is a szerzetesnek nyújtja a csizmákkal együtt.
Aztán csak figyel. Majd hallgatja a rövid beszámolót a nyomolvasásról. És nézi és nézi...
Ismét felmerülnek a korábban már fölvetett békák, de még mindig nem érti, miért volnának azok az apró, többnyire ártalmatlan állatkák lényegesek itt.
Még a nyomot nézve sem esik le neki azonnal, mert hát az apró lábnyomokat keresi a cipőnyom mellett. Aztán végre meglátja...
Megzavarodva pillant Nawanthirire, majd vissza a nyomra és ismét a nőre.*
- Az... egy béka nyoma? Azt mondja, egy ilyen óriási béka járt itt? - *Kérdi hitetlenkedve, míg egyik keze a levegőt simogatja a feje fölötti magasságban sután, ahogy próbálja elképzelni, mekkora is lehet az az állat.
Követi azért a szerzetest a tisztás bejáratához, de még nincs túl a döbbenetén és ismét idegesen nézelődik. A kérdés pedig eszébe juttatja, hogy miket is vizsgálgatott utoljára.*
- Csontokat? - *Feleli némi kérdő hangsúllyal. Pedig abban viszonylag biztos, hogy csontokat talált, de hogy milyen állathoz tartoztak... ha állathoz tartoztak egyáltalán... azt még nem volt ideje kitalálni.*
//Szabad kóborlás//
*Türelmesen várja, míg Nawanthiri végez a vizsgálódással, bár igazán szívesen kapna némi morzsát is azokból a sejtésekből, amik a nőben megfogalmazódtak.*
- Azt hiszem... nagyjából annyi ruhanemű van, ami három embernek elég, bár eléggé szét vannak szakadva. Meg két csizma, de... - *Magyarázza, miért is gondolja, hogy három emberhez tartoznak az itt talált öltözékek, ám a kérés félbeszakítja.*
- Van itt még valami szemét, ami talán cipő volt. - *Mondja már menet közben a csizmákért, befejezve a mondatot és egyben a kérdésre is válaszolva. Utóbbi, szinte felismerhetetlen lábbelinek, ha megtalálja a talp részét, azt is a szerzetesnek nyújtja a csizmákkal együtt.
Aztán csak figyel. Majd hallgatja a rövid beszámolót a nyomolvasásról. És nézi és nézi...
Ismét felmerülnek a korábban már fölvetett békák, de még mindig nem érti, miért volnának azok az apró, többnyire ártalmatlan állatkák lényegesek itt.
Még a nyomot nézve sem esik le neki azonnal, mert hát az apró lábnyomokat keresi a cipőnyom mellett. Aztán végre meglátja...
Megzavarodva pillant Nawanthirire, majd vissza a nyomra és ismét a nőre.*
- Az... egy béka nyoma? Azt mondja, egy ilyen óriási béka járt itt? - *Kérdi hitetlenkedve, míg egyik keze a levegőt simogatja a feje fölötti magasságban sután, ahogy próbálja elképzelni, mekkora is lehet az az állat.
Követi azért a szerzetest a tisztás bejáratához, de még nincs túl a döbbenetén és ismét idegesen nézelődik. A kérdés pedig eszébe juttatja, hogy miket is vizsgálgatott utoljára.*
- Csontokat? - *Feleli némi kérdő hangsúllyal. Pedig abban viszonylag biztos, hogy csontokat talált, de hogy milyen állathoz tartoztak... ha állathoz tartoztak egyáltalán... azt még nem volt ideje kitalálni.*
385. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-06-05 07:07:42
Üzenet elküldve: 2021-06-05 07:07:42
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szabad kóborlás//
- Sejtem, sejtem... *bólogat, miközben féltérdre ereszkedve tapogatja a nyomokat a földön. A hangja éppenséggel nem tűnik magabiztosnak, inkább csak mondana valami megnyugtatót.* Hárman? *sandít fel Garsinra a kalapja alól, aki egyből láthatja a szerzetes arcán ülő bizonytalanságot. Többet azonban egyelőre nem mond, helyette megvizsgálja az intézőlány által talált szemüveget. Két kézbe fogja, óvatos-nehézkesen forgatja az ujjai között, és időnként - száját féloldalra csücsörítve, homlokot ráncolva - lepillant a nyomokra. Végül visszaadja, ugyanúgy minden kommentár nélkül.*
- Hozzuk ide a lábbeliket, amiket találtál. Csak csizmák lettek? *Akármi is a válasz, felmarkol a Garsin által összegyűjtött kupacból annyit, amennyi a két nagy kezében elfér, visszamegy velük a tisztás kijáratához, és elkezdi belepróbálgatni őket egy, a tisztás felé mutató csizma- vagy talán cipőnyomba. Ha a nála levőkön végigért, Garsintól elkéri a maradékot, és azokkal folytatja.*
- Ez a nyom *mutat a vizsgálat tárgyára* későbbi, mint a békáké. *Igyekszik olyan természetes hangon előadni az egészet, amennyire csak a tehetségéből futja. Nem részletezi, hogy jönnek a képbe a kétéltűek, azt meg főleg nem hangsúlyozza ki, hogy olyan hét láb magas jószágokról van szó. Ha útitársa lenéz a földre, úgyis láthatja, hogy nem körömnyi kis erdei brekuszok pattogtak errefelé.* Ez abból látszik, hogy a békanyom körvonalát a csizmáé megszakítja. *megmutatja, mire gondol, aztán folytatja* A lábravalók, amiket találtál, mind nagyobbak, mint ez a későbbi nyom, szóval ez biztos másvalakitől származik. Nézzük meg a tisztás bejáratát!
*És ha Garsin mást nem mond, át is ballag a csatatér másik oldalára. Itt csak csizmanyomok vannak a földön, a szerzetes pedig ugyanúgy belepróbálgatja az összegyűjtött lábravalókat. Közben annyit kérdez:*
- Találtál még valami érdekeset?
//Szabad kóborlás//
- Sejtem, sejtem... *bólogat, miközben féltérdre ereszkedve tapogatja a nyomokat a földön. A hangja éppenséggel nem tűnik magabiztosnak, inkább csak mondana valami megnyugtatót.* Hárman? *sandít fel Garsinra a kalapja alól, aki egyből láthatja a szerzetes arcán ülő bizonytalanságot. Többet azonban egyelőre nem mond, helyette megvizsgálja az intézőlány által talált szemüveget. Két kézbe fogja, óvatos-nehézkesen forgatja az ujjai között, és időnként - száját féloldalra csücsörítve, homlokot ráncolva - lepillant a nyomokra. Végül visszaadja, ugyanúgy minden kommentár nélkül.*
- Hozzuk ide a lábbeliket, amiket találtál. Csak csizmák lettek? *Akármi is a válasz, felmarkol a Garsin által összegyűjtött kupacból annyit, amennyi a két nagy kezében elfér, visszamegy velük a tisztás kijáratához, és elkezdi belepróbálgatni őket egy, a tisztás felé mutató csizma- vagy talán cipőnyomba. Ha a nála levőkön végigért, Garsintól elkéri a maradékot, és azokkal folytatja.*
- Ez a nyom *mutat a vizsgálat tárgyára* későbbi, mint a békáké. *Igyekszik olyan természetes hangon előadni az egészet, amennyire csak a tehetségéből futja. Nem részletezi, hogy jönnek a képbe a kétéltűek, azt meg főleg nem hangsúlyozza ki, hogy olyan hét láb magas jószágokról van szó. Ha útitársa lenéz a földre, úgyis láthatja, hogy nem körömnyi kis erdei brekuszok pattogtak errefelé.* Ez abból látszik, hogy a békanyom körvonalát a csizmáé megszakítja. *megmutatja, mire gondol, aztán folytatja* A lábravalók, amiket találtál, mind nagyobbak, mint ez a későbbi nyom, szóval ez biztos másvalakitől származik. Nézzük meg a tisztás bejáratát!
*És ha Garsin mást nem mond, át is ballag a csatatér másik oldalára. Itt csak csizmanyomok vannak a földön, a szerzetes pedig ugyanúgy belepróbálgatja az összegyűjtött lábravalókat. Közben annyit kérdez:*
- Találtál még valami érdekeset?
384. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-06-03 12:37:03
Üzenet elküldve: 2021-06-03 12:37:03
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szabad kóborlás//
*Csöndben gyűjtöget és lassan egy egész kis kupacnyi holmit hord össze a tisztás egy részére, úgy-ahogy rendszerezve is őket. A "munka" megnyugtatja, leköti a figyelmét.
Néhány következtetést is levon a talált dolgok alapján, de hogy mi lehet ez a fura fehéres anyag, arról fogalma sincs... Épp a csontokhoz ér és azokat vizsgálgatja, hogy vajon mely élőlényhez tartozhatnak, ismerősek-e... mikor Nawanthiri felől fura hangokat hall.
Érdeklődve pillant felé, hogy miért köpköd. Az első gondolata, hogy talán egy holttestet talált és az undorította meg. De az a kényszeredett mosoly másra utal, valami kevésbé lényeges apróságra. Talán csak véletlenül lenyelt egy bogarat.
A szerzetes aztán le is bukik nyomokat olvasni, míg ő pedig föláll a csontoktól és közelebb sétál hozzá. Hallja a halk megjegyzést a békáról, de nem tudja hova tenni.*
- Sejti már, mi történt? - *Kérdi óvatosan, mert nem akar megzavarni semmi fontosat.*
- Talán hárman lehettek itt a ruhák alapján. És találtam még egy ilyet is... - *Mutat egy összetört, elgörbült szemüveget.* - Ilyenje azért nincs mindenkinek. Talán megtudhatjuk, kié volt...
//Szabad kóborlás//
*Csöndben gyűjtöget és lassan egy egész kis kupacnyi holmit hord össze a tisztás egy részére, úgy-ahogy rendszerezve is őket. A "munka" megnyugtatja, leköti a figyelmét.
Néhány következtetést is levon a talált dolgok alapján, de hogy mi lehet ez a fura fehéres anyag, arról fogalma sincs... Épp a csontokhoz ér és azokat vizsgálgatja, hogy vajon mely élőlényhez tartozhatnak, ismerősek-e... mikor Nawanthiri felől fura hangokat hall.
Érdeklődve pillant felé, hogy miért köpköd. Az első gondolata, hogy talán egy holttestet talált és az undorította meg. De az a kényszeredett mosoly másra utal, valami kevésbé lényeges apróságra. Talán csak véletlenül lenyelt egy bogarat.
A szerzetes aztán le is bukik nyomokat olvasni, míg ő pedig föláll a csontoktól és közelebb sétál hozzá. Hallja a halk megjegyzést a békáról, de nem tudja hova tenni.*
- Sejti már, mi történt? - *Kérdi óvatosan, mert nem akar megzavarni semmi fontosat.*
- Talán hárman lehettek itt a ruhák alapján. És találtam még egy ilyet is... - *Mutat egy összetört, elgörbült szemüveget.* - Ilyenje azért nincs mindenkinek. Talán megtudhatjuk, kié volt...
383. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-06-01 20:52:42
Üzenet elküldve: 2021-06-01 20:52:42
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Az ork estéje //
* Mind a kettejük hangulatának jót tesz a téma váltás. Gwardok a lányt kezdi el faggatni, miközben a városról is esik szó. Ha valamelyik városnak oka van neheztelni az orkokra, akkor az pont Arthenior, hiszen népük érkezésükkor ezt a helyet dúlta fel. Ebből kifolyólag az orkoknak is van oka a neheztelésre. Hiszen itt mértek rájuk döntő vereséget. Az idő ugyan telik, de ez a seb talán soha nem fog begyógyulni egyik félnél sem. Ha már a sebek, hát ez a beszélgetés feltépi a még oly friss sértettséget.*
- Éppen eleget látok és nekem az elég.* Felel vissza neki. Sejtette, hogy nem valószínűleg fog örülni szavainak Gadi, de az élet ilyen. Vendége hamar dühöngeni kezd és ez ragadós a hímre is.*
- Nem becsüllek le. Ezek csak a hideg tények. A láncok nem tanítanak meg a kinti életre. Menni akarsz? Tessék menj! Vannak kint a farkasokon kívül rosszabb alakok is.* Emeli meg ő is hangját, mintha így meggyőzőbb lenne. Parázsló szemei telve vannak dühvel, amiért nem tudja megértetni valósnak vélt igazát a nősténnyel. Kénytelen belátni, hogy így nem fog elérni semmit. Ideje, hogy véget vessen ennek.*
- Legyen! Mutasd meg nekem, hogy mennyit érsz.* Feláll és arrébb sétál. Nincs nála az ég világon semmi sem.*
- Itt vagyok. Ha le tudsz dönteni a földre, akkor elhiszem, hogy egyedül is megleszel.* Dühe már oda is van. Helyette a kíváncsiság lett rajta úrrá. Olyan könnyen dobálózott a szavakkal ez a nőstény. Most megmutathatja neki, hogy milyen fából faragták. Őszintén szóval fogalma sincs, hogy mit fog erre reagálni, de az biztos, hogy a vita ezzel véget fog érni. Hiszen nincs sok lehetősége. Titokban reméli azért, hogy megpróbálja lenyomni, de nem hibáztatná, ha még csak meg sem próbálná. Azt elképzelhetetlennek tartja, hogy Gadilysu tényleg bírna vele.*
* Mind a kettejük hangulatának jót tesz a téma váltás. Gwardok a lányt kezdi el faggatni, miközben a városról is esik szó. Ha valamelyik városnak oka van neheztelni az orkokra, akkor az pont Arthenior, hiszen népük érkezésükkor ezt a helyet dúlta fel. Ebből kifolyólag az orkoknak is van oka a neheztelésre. Hiszen itt mértek rájuk döntő vereséget. Az idő ugyan telik, de ez a seb talán soha nem fog begyógyulni egyik félnél sem. Ha már a sebek, hát ez a beszélgetés feltépi a még oly friss sértettséget.*
- Éppen eleget látok és nekem az elég.* Felel vissza neki. Sejtette, hogy nem valószínűleg fog örülni szavainak Gadi, de az élet ilyen. Vendége hamar dühöngeni kezd és ez ragadós a hímre is.*
- Nem becsüllek le. Ezek csak a hideg tények. A láncok nem tanítanak meg a kinti életre. Menni akarsz? Tessék menj! Vannak kint a farkasokon kívül rosszabb alakok is.* Emeli meg ő is hangját, mintha így meggyőzőbb lenne. Parázsló szemei telve vannak dühvel, amiért nem tudja megértetni valósnak vélt igazát a nősténnyel. Kénytelen belátni, hogy így nem fog elérni semmit. Ideje, hogy véget vessen ennek.*
- Legyen! Mutasd meg nekem, hogy mennyit érsz.* Feláll és arrébb sétál. Nincs nála az ég világon semmi sem.*
- Itt vagyok. Ha le tudsz dönteni a földre, akkor elhiszem, hogy egyedül is megleszel.* Dühe már oda is van. Helyette a kíváncsiság lett rajta úrrá. Olyan könnyen dobálózott a szavakkal ez a nőstény. Most megmutathatja neki, hogy milyen fából faragták. Őszintén szóval fogalma sincs, hogy mit fog erre reagálni, de az biztos, hogy a vita ezzel véget fog érni. Hiszen nincs sok lehetősége. Titokban reméli azért, hogy megpróbálja lenyomni, de nem hibáztatná, ha még csak meg sem próbálná. Azt elképzelhetetlennek tartja, hogy Gadilysu tényleg bírna vele.*
382. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-06-01 20:09:27
Üzenet elküldve: 2021-06-01 20:09:27
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Az ork estéje //
*A szerencse a szerencsétlenségben, hogy úgy néz ki a témát befejezettnek is nyilvánították. Persze a következmény az, hogy mindkét ork alapos sértettséggel füstölöghet magában. Aki jól vagy jobban ismeri ezt a fajt, az igazából meg sem lepődne, hisz a heves vérmérséklettel az a csoda, hogy még nem törtek és zúztak azért, hogy a feszültséget levezessék.
Lassan csillapodnak a kedélyek, s ha Gadi kedve nem is olyan fesztelen és vidám, mint a jó előbb, már annyira ő sem morcos.*
- Végül is mindegy. Valószínűleg úgy sem maradok sokáig.
*Vonja meg a vállait az ork válaszára. Igazából Artheniorról is sok mindent hallani. Azt tudja, hogy sok faj megfordul, de azt a történetet is hallotta, ami miatt annyira azért nem rajonganak ott az orkokért. De ugyebár ő nem olyan, mint a többi. Ő nem szomjazza a vért és a rombolást. Igazából elég jól ki lehet vele jönni, persze, ha a beszélgetőpartnere nem ilyen fafejű, mint ez a Gwardok.*
- Semmit nem tudsz rólam, világos?
*Mordul is fel, ahogy gyorsan ülésbe is tornázza magát. Sötét szemei dühösen villannak a hímre. Tudja jól, hogy már igencsak idegesítheti az orkot, de apránként a helyzet kölcsönössé válik. Tudja jól, hogy nem egy harcos amazon, de semmit sem utál annál, mint mikor valaki ennyire alábecsüli. A hím igencsak kezdi feszegetni azt a határt, amikor ki fog jönni a béketűrésből.*
- Azt hiszed, hogy csak te, a harcias hím tudsz megélni az ilyen vidéken? Miért becsülsz le ennyire? Azért, mert a fajtámhoz nem méltó módon rabságban éltem? Nem én tehetek róla.
*Sziszegi dühösen, ahogy kezei is ökölbe szorulnak, a füvet markolva a combjai mellett.*
- Nem kell. Odatalálok magam is.
*Csattan is fel a kijelentésre, majd fel is kel a földről. Lassú, de ideges léptekkel kezd fel-alá járkálni, miközben a sötétbe tekintget el, a város irányába.*
- Talán jobb is lenne, ha már most tovább állnék. Eszemben sincs a kelleténél jobban feltartani... vagy idegesíteni.
*Mormogja az orra alatt, a hatásszünet utáni megjegyzéskor pedig mérges szemekkel sandít is a hím felé.*
*A szerencse a szerencsétlenségben, hogy úgy néz ki a témát befejezettnek is nyilvánították. Persze a következmény az, hogy mindkét ork alapos sértettséggel füstölöghet magában. Aki jól vagy jobban ismeri ezt a fajt, az igazából meg sem lepődne, hisz a heves vérmérséklettel az a csoda, hogy még nem törtek és zúztak azért, hogy a feszültséget levezessék.
Lassan csillapodnak a kedélyek, s ha Gadi kedve nem is olyan fesztelen és vidám, mint a jó előbb, már annyira ő sem morcos.*
- Végül is mindegy. Valószínűleg úgy sem maradok sokáig.
*Vonja meg a vállait az ork válaszára. Igazából Artheniorról is sok mindent hallani. Azt tudja, hogy sok faj megfordul, de azt a történetet is hallotta, ami miatt annyira azért nem rajonganak ott az orkokért. De ugyebár ő nem olyan, mint a többi. Ő nem szomjazza a vért és a rombolást. Igazából elég jól ki lehet vele jönni, persze, ha a beszélgetőpartnere nem ilyen fafejű, mint ez a Gwardok.*
- Semmit nem tudsz rólam, világos?
*Mordul is fel, ahogy gyorsan ülésbe is tornázza magát. Sötét szemei dühösen villannak a hímre. Tudja jól, hogy már igencsak idegesítheti az orkot, de apránként a helyzet kölcsönössé válik. Tudja jól, hogy nem egy harcos amazon, de semmit sem utál annál, mint mikor valaki ennyire alábecsüli. A hím igencsak kezdi feszegetni azt a határt, amikor ki fog jönni a béketűrésből.*
- Azt hiszed, hogy csak te, a harcias hím tudsz megélni az ilyen vidéken? Miért becsülsz le ennyire? Azért, mert a fajtámhoz nem méltó módon rabságban éltem? Nem én tehetek róla.
*Sziszegi dühösen, ahogy kezei is ökölbe szorulnak, a füvet markolva a combjai mellett.*
- Nem kell. Odatalálok magam is.
*Csattan is fel a kijelentésre, majd fel is kel a földről. Lassú, de ideges léptekkel kezd fel-alá járkálni, miközben a sötétbe tekintget el, a város irányába.*
- Talán jobb is lenne, ha már most tovább állnék. Eszemben sincs a kelleténél jobban feltartani... vagy idegesíteni.
*Mormogja az orra alatt, a hatásszünet utáni megjegyzéskor pedig mérges szemekkel sandít is a hím felé.*
381. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-05-30 14:17:24
Üzenet elküldve: 2021-05-30 14:17:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Az ork estéje //
* Csak elképzelése lehet arról, hogy mit művelhettek a szegény nősténnyel, amíg fogságban volt, mint egy állat. Haragja hirtelen kap lángra és csak nő, amikor tudtára adják, hogy mennyire is tehetetten, mivel ez már a múlt. Saját érzelmei is feltámadnak, így nem is csoda, ha zaklatott. Ellenben a másik fenemód nyugodt, amit nem ért. Ez is bosszantja, de végül be kell, hogy lássa tényleg nincs mit tenni. A szavak szintje vágják, amit a fejéhez vágnak. Legszívesebben most neki kezdene, hogy elmondja, de inkább csöndben marad. Ez az asszony szépen gallyra vágta az estéjét. Most már ketten dühösek, de a nőstény igyekezne oldani a hangulatot. Sajnos ez csak további vitába sodorja őket. Egyáltalán nem kívánja a másik ételét. Amúgy is ő adta neki.*
- Grrráh!* Mordul fel és ököllel a tőkére csap többször is. Ez a lány aztán tudja, hogy menjen az agyára. Mindenki visszamegy a helyére és beáll a sértett csönd. Időbe telik, mire lehiggad, de azután ő teszi fel a saját kérdéseit. Egyelőre a múltat elengedik és a jövőre koncentrál a hím. Mondjuk a jövőbeli tervek sem fényesek, de érthető egy földönfutótól az ilyesmi.*
- Város jó. Ha nem ugrálsz maradhatsz.* Arthenior ilyen szempontból a legjobb választás lehet. Nem véletlenül tanyázik itt Gwardok sem. Arra a kijelentésre viszont rámered, hogy beköltözik a lány a szomszédba. Nem éppen elmés a hím, így aztán fel se merül a gondolat benne, hogy viccelne talán Gadi.*
- Nem való neked. Hamar meghalnál.* Válaszol komolyan. Nem fejtegeti az okokat, de talán nincs is rá szükség.*
- Holnap elviszlek a városba.* Ez nem amolyan felajánlás vagy ilyesmi. Egyszerű tárgyilagos kijelentés. A törött nyulat hamar befalja és azután csak mered a tűzbe.*
* Csak elképzelése lehet arról, hogy mit művelhettek a szegény nősténnyel, amíg fogságban volt, mint egy állat. Haragja hirtelen kap lángra és csak nő, amikor tudtára adják, hogy mennyire is tehetetten, mivel ez már a múlt. Saját érzelmei is feltámadnak, így nem is csoda, ha zaklatott. Ellenben a másik fenemód nyugodt, amit nem ért. Ez is bosszantja, de végül be kell, hogy lássa tényleg nincs mit tenni. A szavak szintje vágják, amit a fejéhez vágnak. Legszívesebben most neki kezdene, hogy elmondja, de inkább csöndben marad. Ez az asszony szépen gallyra vágta az estéjét. Most már ketten dühösek, de a nőstény igyekezne oldani a hangulatot. Sajnos ez csak további vitába sodorja őket. Egyáltalán nem kívánja a másik ételét. Amúgy is ő adta neki.*
- Grrráh!* Mordul fel és ököllel a tőkére csap többször is. Ez a lány aztán tudja, hogy menjen az agyára. Mindenki visszamegy a helyére és beáll a sértett csönd. Időbe telik, mire lehiggad, de azután ő teszi fel a saját kérdéseit. Egyelőre a múltat elengedik és a jövőre koncentrál a hím. Mondjuk a jövőbeli tervek sem fényesek, de érthető egy földönfutótól az ilyesmi.*
- Város jó. Ha nem ugrálsz maradhatsz.* Arthenior ilyen szempontból a legjobb választás lehet. Nem véletlenül tanyázik itt Gwardok sem. Arra a kijelentésre viszont rámered, hogy beköltözik a lány a szomszédba. Nem éppen elmés a hím, így aztán fel se merül a gondolat benne, hogy viccelne talán Gadi.*
- Nem való neked. Hamar meghalnál.* Válaszol komolyan. Nem fejtegeti az okokat, de talán nincs is rá szükség.*
- Holnap elviszlek a városba.* Ez nem amolyan felajánlás vagy ilyesmi. Egyszerű tárgyilagos kijelentés. A törött nyulat hamar befalja és azután csak mered a tűzbe.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1292-1311