Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 305 (6081. - 6100. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
6100. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-11-11 08:22:59
Üzenet elküldve: 2022-11-11 08:22:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Szív sötétje//
*Ha Learon halálra is rémítette a lánykát, úgy látszik, hogy azt a kis közjátékával még semmissé is tette, szóval meg lehet nyugodni, minden a legnagyobb rendben van, így sokkal jobb beszélgetésbe elegyednek, méghozzá gombákról. Ez már jobban is tetszik a pásztornak, aki maga is gyakorlott erdőjáró, hiszen birtokához egyébként is tartozik egy erdőrész, amit rendszeres szokott gondozni, felügyelni. A reggelijét rendszerint közvetlenül az erdőből hozza ő vagy valamelyik Fortas. Emiatt feltápászkodás után ő maga is odamegy Rheiához, aki így ott guggolva, pontosa olyannak tűnik, mint egy gyermek. A mágus egyszerű ember, szóval miközben a nő beszél, a Sajt-mester párszor végig simít annak hajkoronáján, mint egyébként a tündérnek is nem sokkal ezelőtt. Valamiért az ilyen helyzetek ezt hozzák ki belőle.*
-Te vagy az aranyos, nem a gombák! *Teszi még ezt hozzá simogatás közben.*
-Hmm! Érdekes. Ezt a lilát még nem kóstoltam. A tőkegombát rendszeresen eszem, mindig nő nálam is, de ezt a lilát még nem láttam otthon. *Ki tudja miért nem nő ott? A gombák érdekes lények, Learon csak egy két könyvet olvasott róluk, meg amit nagyanyja elmondott, de itt sok olyan fajta nő, ami szülőfalujában nem és emiatt nem is kóstolta őket, noha itt van már sok éve Arthenior és a Vashegy környékén.*
-Kedvem lenne szedni belőlük és csapni egy nagy lakomát! *Teszi hasára a kezét és neveti el magát a férfi.*
-Vannak edényeid a táborban Fyn? *Veti fel a szerinte fantasztikusnak tűnő ötletet.*
//Szív sötétje//
*Ha Learon halálra is rémítette a lánykát, úgy látszik, hogy azt a kis közjátékával még semmissé is tette, szóval meg lehet nyugodni, minden a legnagyobb rendben van, így sokkal jobb beszélgetésbe elegyednek, méghozzá gombákról. Ez már jobban is tetszik a pásztornak, aki maga is gyakorlott erdőjáró, hiszen birtokához egyébként is tartozik egy erdőrész, amit rendszeres szokott gondozni, felügyelni. A reggelijét rendszerint közvetlenül az erdőből hozza ő vagy valamelyik Fortas. Emiatt feltápászkodás után ő maga is odamegy Rheiához, aki így ott guggolva, pontosa olyannak tűnik, mint egy gyermek. A mágus egyszerű ember, szóval miközben a nő beszél, a Sajt-mester párszor végig simít annak hajkoronáján, mint egyébként a tündérnek is nem sokkal ezelőtt. Valamiért az ilyen helyzetek ezt hozzák ki belőle.*
-Te vagy az aranyos, nem a gombák! *Teszi még ezt hozzá simogatás közben.*
-Hmm! Érdekes. Ezt a lilát még nem kóstoltam. A tőkegombát rendszeresen eszem, mindig nő nálam is, de ezt a lilát még nem láttam otthon. *Ki tudja miért nem nő ott? A gombák érdekes lények, Learon csak egy két könyvet olvasott róluk, meg amit nagyanyja elmondott, de itt sok olyan fajta nő, ami szülőfalujában nem és emiatt nem is kóstolta őket, noha itt van már sok éve Arthenior és a Vashegy környékén.*
-Kedvem lenne szedni belőlük és csapni egy nagy lakomát! *Teszi hasára a kezét és neveti el magát a férfi.*
-Vannak edényeid a táborban Fyn? *Veti fel a szerinte fantasztikusnak tűnő ötletet.*
6099. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-11-10 21:02:30
Üzenet elküldve: 2022-11-10 21:02:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 537
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 537
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
// Tűzkeresztség //
*Akárhogy is, megázni azt biztosan nem szeretne, úgyhogy alapvetően nem lassítja a menetet. Hagyja hadd menjenek a dolgok a maguk medrében.*
-Ugyan ugyan.
*Mondja apró mosollyal a szája szegletében, majd komoly érdeklődéssel hallgatja a magyarázatot a talán kissé fonák szándékkal bíró kérdésére.*
-Káosz bizony. Magam sem mondhattam volna szebben hümpf.
*Mondja, s úgy véli hogy ezzel a maga részéről mindent megtett, őt számon nem igen kérheti senki ezek után a jövőben, még ha ki is derülne, hogy valójában kicsodák vagy micsodák ők. ~Azon a hídon majd ha odaértünk.~ Gondolja miközben ha Eeyr is úgy akarja akkor hamarosan megérkezhetnek Arthenior látóhatárába.*
-Nos megérkeztünk, siessenek meg ne ázzanak. Élvezzék a város vendégszeretetét és egyenek egy finom pitét a piacon, mostanában egész finom! Köszönöm az együttműködésüket, a város nevében is, mondhatom. Hamarosan elválnak útjaink, ha megbocsájtanak akad még tennivaló. Minden jót!
*Főt hajt a két utazónak, majd egy darabon még kíséri őket, hogy biztos ne legyen semmi gond. Nilevardra és a másik emberére néz jellegzetes tekintettel, egyértelmű lehet hogy a dolguk ezen szakasza véget ért Bredoc részéről.*
*Akárhogy is, megázni azt biztosan nem szeretne, úgyhogy alapvetően nem lassítja a menetet. Hagyja hadd menjenek a dolgok a maguk medrében.*
-Ugyan ugyan.
*Mondja apró mosollyal a szája szegletében, majd komoly érdeklődéssel hallgatja a magyarázatot a talán kissé fonák szándékkal bíró kérdésére.*
-Káosz bizony. Magam sem mondhattam volna szebben hümpf.
*Mondja, s úgy véli hogy ezzel a maga részéről mindent megtett, őt számon nem igen kérheti senki ezek után a jövőben, még ha ki is derülne, hogy valójában kicsodák vagy micsodák ők. ~Azon a hídon majd ha odaértünk.~ Gondolja miközben ha Eeyr is úgy akarja akkor hamarosan megérkezhetnek Arthenior látóhatárába.*
-Nos megérkeztünk, siessenek meg ne ázzanak. Élvezzék a város vendégszeretetét és egyenek egy finom pitét a piacon, mostanában egész finom! Köszönöm az együttműködésüket, a város nevében is, mondhatom. Hamarosan elválnak útjaink, ha megbocsájtanak akad még tennivaló. Minden jót!
*Főt hajt a két utazónak, majd egy darabon még kíséri őket, hogy biztos ne legyen semmi gond. Nilevardra és a másik emberére néz jellegzetes tekintettel, egyértelmű lehet hogy a dolguk ezen szakasza véget ért Bredoc részéről.*
6098. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-11-10 10:39:38
Üzenet elküldve: 2022-11-10 10:39:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szív sötétje//
*Ahogy Learon váratlanul elesik, annak egyszerűségében valóban van valami mulatságos, főleg annak tudatában, hogy Karheia pontosan tudja milyen hatalmas erőket képes a férfi felszabadítani magában. Még legendás harcosokat is ölte meg egy egyszerű mozdulat, vagy rossz lépés, ez alól pedig mágusok sem kivételek, holott időnként Karheia is gondolja mestereiről, hogy már inkább az istenek világába valóak mint közéjük.
Némi aggodalommal nézi a földön heverő férfit, aki éppen tarkóját tapogatja. A föld persze valamivel puhább, de hideg időkben, mikor éjjel megfagy minden, az is okozhat bajokat hát még az avarban esetleges megbújó kisebb sziklák.
A kínos szituációt úgy tűnik nem sikerült sokkal jobban enyhítenie, ezért ketten is csendre intik, ez kicsit meglepi a barbár nőt, persze nem veszi szívére.
Úgy tűnik végül a gombák tanulmányozása hozza el az enyhülést a társalgásban, ami kezd ismételten visszatérni a korábbi fesztelenebb állapotába.*
- Ez itt tőkegomba. A sok csapadék miatt láthatóan jól érzik magukat.
*Mutat az aprócska gombákra, amik élénk színekben pompáznak.*
- Szárazabb időszakban fakóbb a színűk.
*Magyarázza, majd egy másikra is rámutat. Ez az időszak tökéletes a gombák számára - bár az erdőségekben egyébként sem szenvednek hiányt belőle -, így jó eséllyel sokat fognak még látni.*
- A lila pereszkével kicsit jobban kell vigyázni, mert nyersen mérgező, egyébként ehető. De a színe is nagyobb óvatosságra inti az embert.
*A kékes-lilás árnyalat talán ösztönös viszolygást vált ki az emberekből, hiszen azt megtanulták számtalan évszázad alatt, hogy az élénk színek riasztóak, jellemzően halálos mérgekre utalnak. Még Karheia is óvatosan nyúl hozzájuk, azokhoz is, amiket már ismer, hiszen olyan hasonlóak.*
- Valamiért aranyosnak találom őket.
*Mondja némi hallgatás után. Guggoló lábára könyököl, és oldalra billentett fejét megpihenteti kézfején.*
- Olyan mintha pici kalapjuk lenne.
*Mosolyogva, már-már kislányos zavarral arcán bocsánatkérően pillant a párosra, amiért ilyen butuska gondolatokkal terheli őket.*
//Szív sötétje//
*Ahogy Learon váratlanul elesik, annak egyszerűségében valóban van valami mulatságos, főleg annak tudatában, hogy Karheia pontosan tudja milyen hatalmas erőket képes a férfi felszabadítani magában. Még legendás harcosokat is ölte meg egy egyszerű mozdulat, vagy rossz lépés, ez alól pedig mágusok sem kivételek, holott időnként Karheia is gondolja mestereiről, hogy már inkább az istenek világába valóak mint közéjük.
Némi aggodalommal nézi a földön heverő férfit, aki éppen tarkóját tapogatja. A föld persze valamivel puhább, de hideg időkben, mikor éjjel megfagy minden, az is okozhat bajokat hát még az avarban esetleges megbújó kisebb sziklák.
A kínos szituációt úgy tűnik nem sikerült sokkal jobban enyhítenie, ezért ketten is csendre intik, ez kicsit meglepi a barbár nőt, persze nem veszi szívére.
Úgy tűnik végül a gombák tanulmányozása hozza el az enyhülést a társalgásban, ami kezd ismételten visszatérni a korábbi fesztelenebb állapotába.*
- Ez itt tőkegomba. A sok csapadék miatt láthatóan jól érzik magukat.
*Mutat az aprócska gombákra, amik élénk színekben pompáznak.*
- Szárazabb időszakban fakóbb a színűk.
*Magyarázza, majd egy másikra is rámutat. Ez az időszak tökéletes a gombák számára - bár az erdőségekben egyébként sem szenvednek hiányt belőle -, így jó eséllyel sokat fognak még látni.*
- A lila pereszkével kicsit jobban kell vigyázni, mert nyersen mérgező, egyébként ehető. De a színe is nagyobb óvatosságra inti az embert.
*A kékes-lilás árnyalat talán ösztönös viszolygást vált ki az emberekből, hiszen azt megtanulták számtalan évszázad alatt, hogy az élénk színek riasztóak, jellemzően halálos mérgekre utalnak. Még Karheia is óvatosan nyúl hozzájuk, azokhoz is, amiket már ismer, hiszen olyan hasonlóak.*
- Valamiért aranyosnak találom őket.
*Mondja némi hallgatás után. Guggoló lábára könyököl, és oldalra billentett fejét megpihenteti kézfején.*
- Olyan mintha pici kalapjuk lenne.
*Mosolyogva, már-már kislányos zavarral arcán bocsánatkérően pillant a párosra, amiért ilyen butuska gondolatokkal terheli őket.*
6097. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-11-10 03:02:37
Üzenet elküldve: 2022-11-10 03:02:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új vidék//
* A negyedik nap reggelén már Arthenior közelében ébred. A karaván hamarosan eléri végcélját, ő pedig könnyes búcsút kell, hogy vegyen az utolsó szerzetektől is, akik lihanechi otthonára emlékeztetik.
~ Már akkor tudtad, hogy ez lesz, amikor eljöttél otthonról. Most már késő meggondolnod magad! ~ Győzködi magát, de valahogy most, hogy itt van egy troll-köpésre a várostól minden porfikája tiltakozik attól, hogy tovább menjen. Szerencsére neki nem is kell megerőltetni magát, hiszen Szakár és Zimbró töretlenül koptatják patájukat a poros úton. Eközben a tündér a hintó hátsó részében zötyög, várja a megérkezést. Őszintén sajnálja, hogy nem tudott bájos mosolyán kívül mást felajánlani a kereskedőnek, aki elhozta idáig, de a hosszú tervezgetés ellenére hirtelen fellángolásból való ötlet volt, hogy otthagyjon csapot-papot és erre az ismeretlen vidékre költözzön. Hogy miért pont Artheniorba jött? Ezt jó eséllyel csak a csillagjósok tudhatják, de talán még ők sem. Annyi biztos, hogy Dänkijinkilinkilinkilinkijnek fogalma sincs erről, és ezt jónak is látja így. Nem véletlenül nem beszélte meg szüleivel költözését. *
– Jó reggelt! Hasadra süt a nap! * A tündérlány összerezzen és felkapja a fejét. Tudja, honnan jön a hang, s afelől sincsenek kétségei, hogy csak a barátságos kereskedő szólt hozzá, mégis úgy érzi, mintha valami rosszat tett volna. Nem helyes, hogy a fogat hátuljában hemperegjen és lopja a napot, míg idős barátja az útra figyel és ösztönzi a lovakat. Gyorsan elkészül, vagyis hátraköti mindenfelé álló szőke hajzuhatagát. Ennél többet nincs kedve foglalkozni magával és értelmét sem látja, hiszen az első széllökés úgyis arcába fújja majd az egészet. Ráadásul izgatott is, hiszen tegnap úgy feküdt le, hogy azt mondták neki, hogy ma reggel már látni fogja a város körvonalait. Nem kell csalódnia. Hosszasan tátott szájjal nézi a várost a messzeségben. Végül becsukja lepénylesőjét, nehogy bogár repüljön belé, az ámulat azonban megmarad. Nem is maga a város látványa nyűgözi le, hiszen lihanechi lakosként látott már sok hasonlót. A tény, hogy ez nem az otthona, hanem egy teljesen új hely – egyrészt félelemmel, másrészt kalandvággyal tölti el. Fél percig szótlanul nézi, hiszen nem tudja eldönteni, melyik érzelem az erősebb. Végül a kalandvágy nyer és meg is szólal. *
– Bárcsak máris odaérnénk!
* A negyedik nap reggelén már Arthenior közelében ébred. A karaván hamarosan eléri végcélját, ő pedig könnyes búcsút kell, hogy vegyen az utolsó szerzetektől is, akik lihanechi otthonára emlékeztetik.
~ Már akkor tudtad, hogy ez lesz, amikor eljöttél otthonról. Most már késő meggondolnod magad! ~ Győzködi magát, de valahogy most, hogy itt van egy troll-köpésre a várostól minden porfikája tiltakozik attól, hogy tovább menjen. Szerencsére neki nem is kell megerőltetni magát, hiszen Szakár és Zimbró töretlenül koptatják patájukat a poros úton. Eközben a tündér a hintó hátsó részében zötyög, várja a megérkezést. Őszintén sajnálja, hogy nem tudott bájos mosolyán kívül mást felajánlani a kereskedőnek, aki elhozta idáig, de a hosszú tervezgetés ellenére hirtelen fellángolásból való ötlet volt, hogy otthagyjon csapot-papot és erre az ismeretlen vidékre költözzön. Hogy miért pont Artheniorba jött? Ezt jó eséllyel csak a csillagjósok tudhatják, de talán még ők sem. Annyi biztos, hogy Dänkijinkilinkilinkilinkijnek fogalma sincs erről, és ezt jónak is látja így. Nem véletlenül nem beszélte meg szüleivel költözését. *
– Jó reggelt! Hasadra süt a nap! * A tündérlány összerezzen és felkapja a fejét. Tudja, honnan jön a hang, s afelől sincsenek kétségei, hogy csak a barátságos kereskedő szólt hozzá, mégis úgy érzi, mintha valami rosszat tett volna. Nem helyes, hogy a fogat hátuljában hemperegjen és lopja a napot, míg idős barátja az útra figyel és ösztönzi a lovakat. Gyorsan elkészül, vagyis hátraköti mindenfelé álló szőke hajzuhatagát. Ennél többet nincs kedve foglalkozni magával és értelmét sem látja, hiszen az első széllökés úgyis arcába fújja majd az egészet. Ráadásul izgatott is, hiszen tegnap úgy feküdt le, hogy azt mondták neki, hogy ma reggel már látni fogja a város körvonalait. Nem kell csalódnia. Hosszasan tátott szájjal nézi a várost a messzeségben. Végül becsukja lepénylesőjét, nehogy bogár repüljön belé, az ámulat azonban megmarad. Nem is maga a város látványa nyűgözi le, hiszen lihanechi lakosként látott már sok hasonlót. A tény, hogy ez nem az otthona, hanem egy teljesen új hely – egyrészt félelemmel, másrészt kalandvággyal tölti el. Fél percig szótlanul nézi, hiszen nem tudja eldönteni, melyik érzelem az erősebb. Végül a kalandvágy nyer és meg is szólal. *
– Bárcsak máris odaérnénk!
6096. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-11-08 02:22:15
Üzenet elküldve: 2022-11-08 02:22:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1440
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1440
Játékstílus: Vakmerő
* A helyzet változatlan: Morwon még mindig éhes, Pajtás még mindig nem tanult meg beszélni, Morwon pedig éhes. Nappal van, s ahogy ilyenkor lenni szokott, világos van. Morwon éhes. Mikor már harmadszor kordul a gyomra, úgy dönt, itt az ideje egy jó kis vándor-nótához nyúlni, hogy gyorsabban teljen az idő. Rá is zendít öblös hangján. *
Bozót, erdő, bozót kő,
Az éhségem rettentő!
Hun egy szarvas, hun egy őz,
Szebb teleken nyúl is jő!
Gyorsan múlik az idő,
Kivéve, ha nincs tele a bendő!
Harsogják a kürtök,
Itt az idő, hogy egyek egy kis csülköt!
Éhes vagyok, enni akarok,
Hamar eljő rá az alkalom!
Csak kő találnom egy kocsmát,
Oszt' ott leszünk… A kocsmába'!
* Az utolsó sor már a Morwon számára befogadható szintet sem üti meg, így még ő is elbizonytalanodik, hogy folytassa-e egyáltalán vagy törődjön bele, hogy egyedül kell végigjárnia ezt az utat. Végül utóbbi mellett dönt, hiszen úgy érzi, hamarosan lakott területhez ér. Ha óriás-ösztönei nem csalnak, hamarosan olyan lakomát csap, amilyet már napok, de talán hatok óta nem csapott. *
~ Sültek, még több sült, meg hús! Meg a többi! ~
Bozót, erdő, bozót kő,
Az éhségem rettentő!
Hun egy szarvas, hun egy őz,
Szebb teleken nyúl is jő!
Gyorsan múlik az idő,
Kivéve, ha nincs tele a bendő!
Harsogják a kürtök,
Itt az idő, hogy egyek egy kis csülköt!
Éhes vagyok, enni akarok,
Hamar eljő rá az alkalom!
Csak kő találnom egy kocsmát,
Oszt' ott leszünk… A kocsmába'!
* Az utolsó sor már a Morwon számára befogadható szintet sem üti meg, így még ő is elbizonytalanodik, hogy folytassa-e egyáltalán vagy törődjön bele, hogy egyedül kell végigjárnia ezt az utat. Végül utóbbi mellett dönt, hiszen úgy érzi, hamarosan lakott területhez ér. Ha óriás-ösztönei nem csalnak, hamarosan olyan lakomát csap, amilyet már napok, de talán hatok óta nem csapott. *
~ Sültek, még több sült, meg hús! Meg a többi! ~
6095. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-11-07 16:21:01
Üzenet elküldve: 2022-11-07 16:21:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Szív sötétje//
*Az ijedség gyorsan elszáll, de Fynlisse úgy dönt, hogy egy kicsit még fenntartja a drámát. A nagy és híres mágus úgy dől el, mint egy zsák krumpli. A földön ülve és a tarkóját tapogatva egyáltalán nem látszik fenyegetőnek. A tündér persze sejti, hogy van ebben némi szándékosság is, de annyi baj legyen. Ismét azt a jóindulatú, kicsit bohókás öregembert látja maga előtt, aki a táborhelyen a furulyáját fújta. ~ Csak azért se kérdezem meg, hogy megütötte-e magát. ~ A bocsánatkérésre lassan bólint egyet. Learon úgy is veheti, hogy a lány elfogadta azt. Csak ezután veszi észre, hogy Karheia szépen kivonta magát a szerencsétlen és kényelmetlen helyzetből, amivel csak fokozza a társa zavarát.*
- Jó... hagyjuk. *A színpadiasság kedvéért elfojtja a vigyort, amit az ücsörgéssel láthatóan kibékült mágus váltana ki belőle. Komótos léptekkel sétál el mellette Karheia felé. Ott leguggol a nő mellé, és mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, a gombáknak szenteli minden figyelmét.*
- Ilyen mifelénk is termett. Nagyon finom! A neve sajnos nem jut eszembe... És ez milyen fajta? *Mutat rá egy másikra. A kíváncsiságot már nem kell megjátszania. Egyáltalán nem lenne ellenére, ha megint tanulhatna valamit.*
//Szív sötétje//
*Az ijedség gyorsan elszáll, de Fynlisse úgy dönt, hogy egy kicsit még fenntartja a drámát. A nagy és híres mágus úgy dől el, mint egy zsák krumpli. A földön ülve és a tarkóját tapogatva egyáltalán nem látszik fenyegetőnek. A tündér persze sejti, hogy van ebben némi szándékosság is, de annyi baj legyen. Ismét azt a jóindulatú, kicsit bohókás öregembert látja maga előtt, aki a táborhelyen a furulyáját fújta. ~ Csak azért se kérdezem meg, hogy megütötte-e magát. ~ A bocsánatkérésre lassan bólint egyet. Learon úgy is veheti, hogy a lány elfogadta azt. Csak ezután veszi észre, hogy Karheia szépen kivonta magát a szerencsétlen és kényelmetlen helyzetből, amivel csak fokozza a társa zavarát.*
- Jó... hagyjuk. *A színpadiasság kedvéért elfojtja a vigyort, amit az ücsörgéssel láthatóan kibékült mágus váltana ki belőle. Komótos léptekkel sétál el mellette Karheia felé. Ott leguggol a nő mellé, és mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, a gombáknak szenteli minden figyelmét.*
- Ilyen mifelénk is termett. Nagyon finom! A neve sajnos nem jut eszembe... És ez milyen fajta? *Mutat rá egy másikra. A kíváncsiságot már nem kell megjátszania. Egyáltalán nem lenne ellenére, ha megint tanulhatna valamit.*
6094. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-11-07 08:37:58
Üzenet elküldve: 2022-11-07 08:37:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Szív sötétje//
*Nagyon úgy tűnik, hogy Learon vicces közeledése egyáltalán nem azt a hatást fejti ki, amire számított. Arra gondolt, hogy majd nevetnek egy jót a viccen és váltanak valami más témára, ahogy eddig is, de ami ekkor történik, talán jobban meglepi a Sajt-mestert, mint magát a tündért. Amikor amaz elugrik előle, hirtelen a mágus is tesz egy nagyobb lépést hátrafelé, úgy megijed és méghozzá el is botlik egy lába alá kerülő ágban, így a következő szavait már a földről tudja mondani, ami még ostobábbá teszi a helyzetet, mint eddig.*
-Haló? *Tapogatja meg feje hátulját, ami egy nagyon picit koppant is a földön, de nem annyira, hogy pillanatnyi apró fájdalomnál több is legyen.*
-Csak vicceltem, nyugalom! Nem nyúlok hozzá többet, bocsánat! *Fel se áll a földről hirtelen, nehogy még inkább megijessze a lánykát.*
-Nem akartam semmi rosszat! *Húzza el a száját és egy fél pillanatra morcosan néz Karheia irányába is, aki ahelyett, hogy segítené a bolond öreg varázslót, inkább folytatja a témát, mintha nem is valami halálközeli élményt okozott volna a kis tündérnek ez, és gombászik. Azonban nem tud sokáig haragudni senkire és felfogja a pillanat második felére, hogy a lány mit is akart ezzel, azonban Learon a maga részéről be akarja fejezni a szárnyak mindenféle taglalását.*
-Hagyjuk is a témát! *Legyint egyet.*
-Mit találtál Rheia? Valami finomat? *Próbálja elterelni a gombászásra a dolgot, még mindig a földön ücsörögve, de már kicsit kényelmesebb pózban, mint eddig.*
//Szív sötétje//
*Nagyon úgy tűnik, hogy Learon vicces közeledése egyáltalán nem azt a hatást fejti ki, amire számított. Arra gondolt, hogy majd nevetnek egy jót a viccen és váltanak valami más témára, ahogy eddig is, de ami ekkor történik, talán jobban meglepi a Sajt-mestert, mint magát a tündért. Amikor amaz elugrik előle, hirtelen a mágus is tesz egy nagyobb lépést hátrafelé, úgy megijed és méghozzá el is botlik egy lába alá kerülő ágban, így a következő szavait már a földről tudja mondani, ami még ostobábbá teszi a helyzetet, mint eddig.*
-Haló? *Tapogatja meg feje hátulját, ami egy nagyon picit koppant is a földön, de nem annyira, hogy pillanatnyi apró fájdalomnál több is legyen.*
-Csak vicceltem, nyugalom! Nem nyúlok hozzá többet, bocsánat! *Fel se áll a földről hirtelen, nehogy még inkább megijessze a lánykát.*
-Nem akartam semmi rosszat! *Húzza el a száját és egy fél pillanatra morcosan néz Karheia irányába is, aki ahelyett, hogy segítené a bolond öreg varázslót, inkább folytatja a témát, mintha nem is valami halálközeli élményt okozott volna a kis tündérnek ez, és gombászik. Azonban nem tud sokáig haragudni senkire és felfogja a pillanat második felére, hogy a lány mit is akart ezzel, azonban Learon a maga részéről be akarja fejezni a szárnyak mindenféle taglalását.*
-Hagyjuk is a témát! *Legyint egyet.*
-Mit találtál Rheia? Valami finomat? *Próbálja elterelni a gombászásra a dolgot, még mindig a földön ücsörögve, de már kicsit kényelmesebb pózban, mint eddig.*
6093. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-11-06 13:57:13
Üzenet elküldve: 2022-11-06 13:57:13
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
// Tűzkeresztség //
* Nowud helyeslően bólogat. Sikerült megtalálni a közös hangot Bredoccal. Az útonállók gyűlöletén kívül talán csak az időjárás az, amiben nagyobb az egyetértés kettejük között. *
– Siessünk! * Feleli kissé aggodalmaskodva. Amikor a férfi Oleamart kérdezi, ő viszont sejtelmesen, s szinte már zavarba ejtő nyugodtsággal felel. *
– Sosem vagyunk biztonságban. Sa'Tereth mindig figyel. Ellenben tiszteletreméltó a Kapitány Úr bátorsága, amivel a város környékének békéjét védi. * Nem túlozza el a köszönetnyilvánívtást, azonban ezek után azt sem lehet mondani, hogy hálátlanok lennének a különös utazók. Még ha valójában nincs is ínyükre ez a kitérő, amit a városőrökkel kell tölteniük. Ha nem találkoznak velük, már a városban lehetnének. Ám a múlton nem lehet változtatni, ezt ők is tudják. Bredoc a bájitalok keveréséről kezd kérdezősködni, amire már ismét a beszédesebb Nowud felel. *
– Nos… Nem akarom kizárni annak a lehetőségét, hogy az én tudásom hiányos, s Arthenior mesterei új keverési módszereket találtak fel… * Megrázza a fejét. Gondterhelten néz maga elé, miközben egyik kezével pipáját, a másikkal a kantárszárat szorongatja. *
– Utána fogok kérdezni ennek. Most viszont nem tehetek önért semmit. A bájitalkeverés egyébként sem olyan egyszerű szakma, mint ahogy azt az átlagember elképzeli. Nem állhatok neki lóháton, bármiféle felszerelés nélkül csak úgy egymásba öntögetni az italokat, noha még ez a legegyszerűbb része a tudománynak. A bonyolultabb részre még bőven ez előtt kerül sor: amikor a semmiből kell valamit teremtenie az embernek. Olyan ez, mint a mágia. Ennek módját márpedig csak a beavatottak tudhatják – s jól is van ez így. Hatalmas káosz lenne a világban, ha úgy működne minden, mint a mágia-tanulás: boldog-boldogtalan mágusnak nevezheti magát, mert megtanították használni a körülötte lévő energia-teret. * Levegőt vesz. * Elnézést, kissé elkalandoztak a gondolataim… A lényeg, hogy jelen helyzetben sajnos nem tudom teljesíteni a kérését. * Az úton nem áll előttük akadály, így a felderítés voltaképpen sikeres volt: nem találtak semmit. Meglehet, Bredoc jelentése már részletesebben írja majd le az eseményeket, de amit valójában láttak, az két magát alkimistának kiadó utazó, akik szerint a közelben banditák fosztogatnak. Ez tulajdonképpen nem sokkal több, mint amit az eddigi szóbeszédek alapján tudtak, de ami a legfontosabb: senkinek nem esett baja. A szürke fellegek kezdenek összezáródni Arthenior felett, néha meg is mordul az ég. Vihar közeleg. *
* Nowud helyeslően bólogat. Sikerült megtalálni a közös hangot Bredoccal. Az útonállók gyűlöletén kívül talán csak az időjárás az, amiben nagyobb az egyetértés kettejük között. *
– Siessünk! * Feleli kissé aggodalmaskodva. Amikor a férfi Oleamart kérdezi, ő viszont sejtelmesen, s szinte már zavarba ejtő nyugodtsággal felel. *
– Sosem vagyunk biztonságban. Sa'Tereth mindig figyel. Ellenben tiszteletreméltó a Kapitány Úr bátorsága, amivel a város környékének békéjét védi. * Nem túlozza el a köszönetnyilvánívtást, azonban ezek után azt sem lehet mondani, hogy hálátlanok lennének a különös utazók. Még ha valójában nincs is ínyükre ez a kitérő, amit a városőrökkel kell tölteniük. Ha nem találkoznak velük, már a városban lehetnének. Ám a múlton nem lehet változtatni, ezt ők is tudják. Bredoc a bájitalok keveréséről kezd kérdezősködni, amire már ismét a beszédesebb Nowud felel. *
– Nos… Nem akarom kizárni annak a lehetőségét, hogy az én tudásom hiányos, s Arthenior mesterei új keverési módszereket találtak fel… * Megrázza a fejét. Gondterhelten néz maga elé, miközben egyik kezével pipáját, a másikkal a kantárszárat szorongatja. *
– Utána fogok kérdezni ennek. Most viszont nem tehetek önért semmit. A bájitalkeverés egyébként sem olyan egyszerű szakma, mint ahogy azt az átlagember elképzeli. Nem állhatok neki lóháton, bármiféle felszerelés nélkül csak úgy egymásba öntögetni az italokat, noha még ez a legegyszerűbb része a tudománynak. A bonyolultabb részre még bőven ez előtt kerül sor: amikor a semmiből kell valamit teremtenie az embernek. Olyan ez, mint a mágia. Ennek módját márpedig csak a beavatottak tudhatják – s jól is van ez így. Hatalmas káosz lenne a világban, ha úgy működne minden, mint a mágia-tanulás: boldog-boldogtalan mágusnak nevezheti magát, mert megtanították használni a körülötte lévő energia-teret. * Levegőt vesz. * Elnézést, kissé elkalandoztak a gondolataim… A lényeg, hogy jelen helyzetben sajnos nem tudom teljesíteni a kérését. * Az úton nem áll előttük akadály, így a felderítés voltaképpen sikeres volt: nem találtak semmit. Meglehet, Bredoc jelentése már részletesebben írja majd le az eseményeket, de amit valójában láttak, az két magát alkimistának kiadó utazó, akik szerint a közelben banditák fosztogatnak. Ez tulajdonképpen nem sokkal több, mint amit az eddigi szóbeszédek alapján tudtak, de ami a legfontosabb: senkinek nem esett baja. A szürke fellegek kezdenek összezáródni Arthenior felett, néha meg is mordul az ég. Vihar közeleg. *
6092. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-11-05 22:03:46
Üzenet elküldve: 2022-11-05 22:03:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 446
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 446
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Úton Artheniorba//
*Csak egy újabb karaván, ilyen-olyan kereskedők, szekerek és vándorok lóháton, hintón vagy éppen gyalogszerrel.
Utazók, vándorok, kalmárok, karavánkísérő zsoldosok. Semmi olyan, amit ne látott volna már ezerszer az út.
És Orthus is úgy érzi, mintha ezerszer látta volna már az utat. Na persze, nem pont feltétlenül ezt az utat, habár az biztos, hogy egy kezén már nem tudná megszámolni, hányszor fordult meg erre.
Várja már, hogy megérkezzen Artheniorba. De most mégsem hazavágyik, mert a ház immáron üres, csak egy-két szolga lakja. Nem, Orthus most valami mást akar - még úgy is, hogy valójában mások társaságát nem kívánja, talán inkább csak a jelenlétüket. Egy fogadó szimpatikusabb most neki, mint a családi hajlék.
Ám az még odébb van. Lassan lemenőben a nap, de a város még nem látszik. Bár ezek már biztonságos utak, mégis jobb lenne még napleszállta előtt a városba érni. Bár most épp nincs saját rakománya a karavánnal, amiről rendelkeznie kellene, mivel csak tárgyalni volt, mégse akar éjjel a városban járni-kelni...*
*Csak egy újabb karaván, ilyen-olyan kereskedők, szekerek és vándorok lóháton, hintón vagy éppen gyalogszerrel.
Utazók, vándorok, kalmárok, karavánkísérő zsoldosok. Semmi olyan, amit ne látott volna már ezerszer az út.
És Orthus is úgy érzi, mintha ezerszer látta volna már az utat. Na persze, nem pont feltétlenül ezt az utat, habár az biztos, hogy egy kezén már nem tudná megszámolni, hányszor fordult meg erre.
Várja már, hogy megérkezzen Artheniorba. De most mégsem hazavágyik, mert a ház immáron üres, csak egy-két szolga lakja. Nem, Orthus most valami mást akar - még úgy is, hogy valójában mások társaságát nem kívánja, talán inkább csak a jelenlétüket. Egy fogadó szimpatikusabb most neki, mint a családi hajlék.
Ám az még odébb van. Lassan lemenőben a nap, de a város még nem látszik. Bár ezek már biztonságos utak, mégis jobb lenne még napleszállta előtt a városba érni. Bár most épp nincs saját rakománya a karavánnal, amiről rendelkeznie kellene, mivel csak tárgyalni volt, mégse akar éjjel a városban járni-kelni...*
6091. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-11-03 10:37:02
Üzenet elküldve: 2022-11-03 10:37:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szív sötétje//
*Érthető ha a tündér kellemetlennek találja a beszélgetést, főleg hogy Karheia azután hozta fel a témát miután a kis társaság elvonult a karavántól. Persze ő ebbe bele sem gondolt, elvégre nem kíván senkit bántani nyomós ok nélkül. Igaz a nyomós ok is mindenkinek más, Karheia esetében az is annak minősül, ha valaki orknak született.*
- Komolyan? Ezt csak így megkérdezte?
*Kérdez vissza meglepetten mintha nem valami hasonló válaszra számított volna. Valóban szürreális jelenet lehetett.*
- Biztos értékes.
*Főleg ha azt veszi mennyire csekély mennyiségű por lehet egy ilyen vékonyka hártyából. Learon Fynlisséhez való közeledése kicsit számára is kényelmetlen, de csak mert nem annyira ártatlan jellegűnek érzi, mint amilyennek a pásztor valóban szánja szavait.
A tündér látszólag meg is ijed, amit Karheia elsőre túlzásnak tart, majd eszébe jut, hogy traumái okán neki is számtalan irreális félelme vagy furcsa szokása van. Ahelyett hogy rászólna Learonra, ami feltehetően még kínosabbá tenné az egyébként is feszültté vált helyzetet, inkább ezen vonal mentén tovább tereli a beszélgetést.*
- Nagyon érdekes milyen sokféle lehet. A karunk nem, ott nincs igazán más opció, de a szárnyaknál igen. Úgy tudom lehet olyan mint a madaraké, tollas, illetve lehet kártyás mint a szitakötőknek. Nagyon izgalmas! Hogy a mágia mi mindenre nem képes.
*Ábrándos szavai közben kicsit kiszakad a csoportosulástól, és egy fatövéhez sétál, ahol leguggol, s szemügyre vesz pár aprócska gombát. Nem annyira érdekesek mint amennyire Karheia viselkedése indokolja, de ezzel is csak Fynlissét akarja megnyugtatni, hogy ő csupán beszélget és sétálgat, nem akarja porrá őrölni semmilyen testrészét.*
//Szív sötétje//
*Érthető ha a tündér kellemetlennek találja a beszélgetést, főleg hogy Karheia azután hozta fel a témát miután a kis társaság elvonult a karavántól. Persze ő ebbe bele sem gondolt, elvégre nem kíván senkit bántani nyomós ok nélkül. Igaz a nyomós ok is mindenkinek más, Karheia esetében az is annak minősül, ha valaki orknak született.*
- Komolyan? Ezt csak így megkérdezte?
*Kérdez vissza meglepetten mintha nem valami hasonló válaszra számított volna. Valóban szürreális jelenet lehetett.*
- Biztos értékes.
*Főleg ha azt veszi mennyire csekély mennyiségű por lehet egy ilyen vékonyka hártyából. Learon Fynlisséhez való közeledése kicsit számára is kényelmetlen, de csak mert nem annyira ártatlan jellegűnek érzi, mint amilyennek a pásztor valóban szánja szavait.
A tündér látszólag meg is ijed, amit Karheia elsőre túlzásnak tart, majd eszébe jut, hogy traumái okán neki is számtalan irreális félelme vagy furcsa szokása van. Ahelyett hogy rászólna Learonra, ami feltehetően még kínosabbá tenné az egyébként is feszültté vált helyzetet, inkább ezen vonal mentén tovább tereli a beszélgetést.*
- Nagyon érdekes milyen sokféle lehet. A karunk nem, ott nincs igazán más opció, de a szárnyaknál igen. Úgy tudom lehet olyan mint a madaraké, tollas, illetve lehet kártyás mint a szitakötőknek. Nagyon izgalmas! Hogy a mágia mi mindenre nem képes.
*Ábrándos szavai közben kicsit kiszakad a csoportosulástól, és egy fatövéhez sétál, ahol leguggol, s szemügyre vesz pár aprócska gombát. Nem annyira érdekesek mint amennyire Karheia viselkedése indokolja, de ezzel is csak Fynlissét akarja megnyugtatni, hogy ő csupán beszélget és sétálgat, nem akarja porrá őrölni semmilyen testrészét.*
6090. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-11-01 11:40:35
Üzenet elküldve: 2022-11-01 11:40:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Szív sötétje//
~ Kellett nekem felhívni a figyelmet a szárnyamra... ~ *Karheia kérdése tárgyilagos bár, Fyn mégis kezdi kissé kényelmetlenül érezni magát tőle.*
- Egyszer meg akarták venni őket! Most mondd meg! Te eladnád a kezedet vagy a lábadat? *A szándékánál jobban sikerült felcsattannia. Egy pillanatra el is szégyelli magát, mert ha már a vendéglátó szerepében tetszeleg ~ Nem mintha az erdő az enyém lenne... ~, igazán nem illendő így beszélni a vendégeivel. Egy fokkal halkabban fejezi be a mondókáját.* Micsoda világ...
*Amitől még jobban kirázza a hideg, az a mágus érintése. Az elsőt még csak-csak elviselné, bár az atyáskodó mozdulatra rendszerint morcosan reagál. ~ Kicsi vagyok, de nem gyerek! Ezek a nagyranőtt népek sosem fogják megtanulni. ~ Ráadásul nem ő az első, aki hazavinné a tündért. Egy félresikerült, bár ártatlannak tűnő megjegyzést még kibírna, de amikor Learon a szárnya felé nyúl, egyszerre rezzen össze és ugrik hátra, mintha kígyó marta volna meg.*
- Nenenenene! Kérlek! ~ Kiszárítani? Porrá őrölni? ~ *A lányka arcán valódi félelem jelenik meg. ~ Talán mégse volt jó ötlet két idegennel eltűnni a táborból. ~ Nem nyugtatja meg az sem, amikor Learon felnevet, és az is csak egy árnyalatnyit segít, hogy viccel próbálja elütni a dolgot. Fyn két lépés távolságból bámulja a férfit, mintha olvasni próbálna benne. ~ Veszélyes? Jóindulatú, csak nem érzi a szavai súlyát? El tudnék futni előle? ~ Akárhogy is legyen, ijedség és gyanakvás váltja fel az eddigi vidámságát.*
//Szív sötétje//
~ Kellett nekem felhívni a figyelmet a szárnyamra... ~ *Karheia kérdése tárgyilagos bár, Fyn mégis kezdi kissé kényelmetlenül érezni magát tőle.*
- Egyszer meg akarták venni őket! Most mondd meg! Te eladnád a kezedet vagy a lábadat? *A szándékánál jobban sikerült felcsattannia. Egy pillanatra el is szégyelli magát, mert ha már a vendéglátó szerepében tetszeleg ~ Nem mintha az erdő az enyém lenne... ~, igazán nem illendő így beszélni a vendégeivel. Egy fokkal halkabban fejezi be a mondókáját.* Micsoda világ...
*Amitől még jobban kirázza a hideg, az a mágus érintése. Az elsőt még csak-csak elviselné, bár az atyáskodó mozdulatra rendszerint morcosan reagál. ~ Kicsi vagyok, de nem gyerek! Ezek a nagyranőtt népek sosem fogják megtanulni. ~ Ráadásul nem ő az első, aki hazavinné a tündért. Egy félresikerült, bár ártatlannak tűnő megjegyzést még kibírna, de amikor Learon a szárnya felé nyúl, egyszerre rezzen össze és ugrik hátra, mintha kígyó marta volna meg.*
- Nenenenene! Kérlek! ~ Kiszárítani? Porrá őrölni? ~ *A lányka arcán valódi félelem jelenik meg. ~ Talán mégse volt jó ötlet két idegennel eltűnni a táborból. ~ Nem nyugtatja meg az sem, amikor Learon felnevet, és az is csak egy árnyalatnyit segít, hogy viccel próbálja elütni a dolgot. Fyn két lépés távolságból bámulja a férfit, mintha olvasni próbálna benne. ~ Veszélyes? Jóindulatú, csak nem érzi a szavai súlyát? El tudnék futni előle? ~ Akárhogy is legyen, ijedség és gyanakvás váltja fel az eddigi vidámságát.*
6089. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-11-01 10:19:23
Üzenet elküldve: 2022-11-01 10:19:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Szív sötétje//
*Learon nyugodtan megindul a lányka mögött és most, hogy így talpon van és előtte lépdel, jobban szemügyre is veszi, bár csak titokban lopja a pillantásokat olyan helyekre ahova nem illik, hogy még véletlenül se vegye észre egyik társa sem. Nem tehet róla, de mindig valami furcsán vegyes érzelem kavarog benne az ilyen apróságokkal kapcsolatban. Tetszenek is neki, de mégis valahogy más, mint Rheiával kapcsolatban. Aztán a kis tündérke magánszámba kezd, ami nagyon is jól mutatja, hogy nem csak jó zenész, de nagyon ügyesen színészkedik is és tökéletesen uralja a színpadul választott erdőt és úgy van a középpontban, hogy az nem hivalkodó. Aztán Rheia mintha csak tönkre akarná tenni a mindenféle képekkel és szójátékkal lefestett erdőt és mulatságot egy nagyon más témát hoz fel. Mielőtt erre rátérne, a Sajt-mert odalépdel a lánykához és megsimogatja annak fejét.*
-Nagyon szép kis beszéd volt, ha tehetném, hazavinnélek, hogy egész nap ezeket hallgassam! *Mosolyog biztatóan a tündérkére és ott is marad mellette.*
-Nos, tényleg én is hallottam, hogy igen értékes. *Azzal mutatóujját szemérmetlenül, de finoman végig húzza a lányka szárnyán, mintha azt is megsimogatná, de mozdulatán érződik mégis az óvatosság, hiszen volt már dolga tüdérlánnyal, tudja, hogy mennyire sérülékeny ez a szerv.*
-Azt mondják kiszárítva és porrá őrölve nagy mágikus hatalmat ad és igen jó afrodiziákum! *Aztán hirtelen elneveti magát.*
-Még jó, hogy nekem egyikre sincs szükségem, mert mindenben bővelkedem! *Kacag még egy kicsit.*
-Szerintem a gazdáján mutat a legjobban! *Pillant újra a lánykára.*
//Szív sötétje//
*Learon nyugodtan megindul a lányka mögött és most, hogy így talpon van és előtte lépdel, jobban szemügyre is veszi, bár csak titokban lopja a pillantásokat olyan helyekre ahova nem illik, hogy még véletlenül se vegye észre egyik társa sem. Nem tehet róla, de mindig valami furcsán vegyes érzelem kavarog benne az ilyen apróságokkal kapcsolatban. Tetszenek is neki, de mégis valahogy más, mint Rheiával kapcsolatban. Aztán a kis tündérke magánszámba kezd, ami nagyon is jól mutatja, hogy nem csak jó zenész, de nagyon ügyesen színészkedik is és tökéletesen uralja a színpadul választott erdőt és úgy van a középpontban, hogy az nem hivalkodó. Aztán Rheia mintha csak tönkre akarná tenni a mindenféle képekkel és szójátékkal lefestett erdőt és mulatságot egy nagyon más témát hoz fel. Mielőtt erre rátérne, a Sajt-mert odalépdel a lánykához és megsimogatja annak fejét.*
-Nagyon szép kis beszéd volt, ha tehetném, hazavinnélek, hogy egész nap ezeket hallgassam! *Mosolyog biztatóan a tündérkére és ott is marad mellette.*
-Nos, tényleg én is hallottam, hogy igen értékes. *Azzal mutatóujját szemérmetlenül, de finoman végig húzza a lányka szárnyán, mintha azt is megsimogatná, de mozdulatán érződik mégis az óvatosság, hiszen volt már dolga tüdérlánnyal, tudja, hogy mennyire sérülékeny ez a szerv.*
-Azt mondják kiszárítva és porrá őrölve nagy mágikus hatalmat ad és igen jó afrodiziákum! *Aztán hirtelen elneveti magát.*
-Még jó, hogy nekem egyikre sincs szükségem, mert mindenben bővelkedem! *Kacag még egy kicsit.*
-Szerintem a gazdáján mutat a legjobban! *Pillant újra a lánykára.*
6088. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-11-01 09:36:11
Üzenet elküldve: 2022-11-01 09:36:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szív sötétje//
*Az újonnan kialakult diskurzushoz a pásztor nem sokat tesz hozzá, s Karheia is csak bólogatva hallgatja a lelkesen magyarázó tündérkét. Az egyetértésénél többet nem igazán tud hozzátenni, ezért inkább engedi figyelmét más irányba terelni, s az említett szárnyat kezdi el vizsgálgatni ismételten. Még mindig nehezen tud hozzászokni a látványához, és még nehezebben tudja elképzelni, hogy repülésre alkalmasak holott mágusként nem kellene ennyire rácsodálkoznia a világ furcsaságaira.*
- Egykori kedvesem nagy kalandozó volt, sokat járta a világot és igen sokat tudott. Ő említette, hogy bizonyos helyeken igen ritka és értékes a tündérek szárnya, kereskednek vele. Neked volt részed emiatt atrocitásban?
*Valóban éles váltás az erdő csodáinak taglalása után, ám abban igen sokszor volt része, s most sem rest elmulasztani szemügyre venni minden apróságot. Elsősorban olyan dolgokra igyekszik felfigyelni, amiket elvihet magával, legyen az pár szép toboz, gomba amiből ínycsiklandó vacsora lehet, vagy növények, amik teaként esetleg gyógyszerként hasznosak lehetnének. Még szerencse, hogy drága megboldogult nagymamája megtanította őt ezekre, hiszen az erdő valóban sok kincset rejt a számukra, csak észre kell venniük.*
//Szív sötétje//
*Az újonnan kialakult diskurzushoz a pásztor nem sokat tesz hozzá, s Karheia is csak bólogatva hallgatja a lelkesen magyarázó tündérkét. Az egyetértésénél többet nem igazán tud hozzátenni, ezért inkább engedi figyelmét más irányba terelni, s az említett szárnyat kezdi el vizsgálgatni ismételten. Még mindig nehezen tud hozzászokni a látványához, és még nehezebben tudja elképzelni, hogy repülésre alkalmasak holott mágusként nem kellene ennyire rácsodálkoznia a világ furcsaságaira.*
- Egykori kedvesem nagy kalandozó volt, sokat járta a világot és igen sokat tudott. Ő említette, hogy bizonyos helyeken igen ritka és értékes a tündérek szárnya, kereskednek vele. Neked volt részed emiatt atrocitásban?
*Valóban éles váltás az erdő csodáinak taglalása után, ám abban igen sokszor volt része, s most sem rest elmulasztani szemügyre venni minden apróságot. Elsősorban olyan dolgokra igyekszik felfigyelni, amiket elvihet magával, legyen az pár szép toboz, gomba amiből ínycsiklandó vacsora lehet, vagy növények, amik teaként esetleg gyógyszerként hasznosak lehetnének. Még szerencse, hogy drága megboldogult nagymamája megtanította őt ezekre, hiszen az erdő valóban sok kincset rejt a számukra, csak észre kell venniük.*
6087. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-10-30 17:26:34
Üzenet elküldve: 2022-10-30 17:26:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Grim//
*Grim türelmesen végig hallgatja válaszát és nem is fűz semmit sem hozzá és olybá tűnik újabb kérdést sem tesz fel. Viszont egy igen szokatlan kéréssel fordul hozzá. Ilyesmit még senki sem kért tőle. Elég magabiztos a tudásában, de most mindenféleképpen egy nehéz kéréssel fordultak hozzá.
~Nem fogok egy ilyen kis nehézség hallatán megfutamodni.~
Gondolja magabiztosan. Válasza előtt, viszont Grim figyelmezteti egy szekér érkezése miatt. Lejjebb húzódik, hogy az utazó kényelmesen elférjen.*
-Bizony igaz. Vannak olyanok akik nem igazán figyelnek oda az utakon.
*Ért egyet a férfival.*
-A dal felől túl sokat nem ígérhetek, de egy igen érdekes kihívás elé állítasz vele. Mindenféleképpen meg fogom, majd próbálni, de számomra, séta közben nem egy könnyű dolog zenélni.
*Lassan láthatóvá válnak Arthenior város épületei, így lassan megérkeznek úti céljukhoz.*
*Grim türelmesen végig hallgatja válaszát és nem is fűz semmit sem hozzá és olybá tűnik újabb kérdést sem tesz fel. Viszont egy igen szokatlan kéréssel fordul hozzá. Ilyesmit még senki sem kért tőle. Elég magabiztos a tudásában, de most mindenféleképpen egy nehéz kéréssel fordultak hozzá.
~Nem fogok egy ilyen kis nehézség hallatán megfutamodni.~
Gondolja magabiztosan. Válasza előtt, viszont Grim figyelmezteti egy szekér érkezése miatt. Lejjebb húzódik, hogy az utazó kényelmesen elférjen.*
-Bizony igaz. Vannak olyanok akik nem igazán figyelnek oda az utakon.
*Ért egyet a férfival.*
-A dal felől túl sokat nem ígérhetek, de egy igen érdekes kihívás elé állítasz vele. Mindenféleképpen meg fogom, majd próbálni, de számomra, séta közben nem egy könnyű dolog zenélni.
*Lassan láthatóvá válnak Arthenior város épületei, így lassan megérkeznek úti céljukhoz.*
6086. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-10-30 11:25:06
Üzenet elküldve: 2022-10-30 11:25:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Dalth//
*Ahogy eltervezte, többet nem mondd az ötletéről, azonban igen felkeltette az érdeklődését Dalth zenei tudása.
~Ha eldúdolok neki egy dalt, sőt, ha eléneklem, talán eltudná furulyázni.~*
-Ez remek Dalth, volna egy számomra kedves dal, amit talán eltudnál játszani. Így szól:
"Nézz, nézz, nézz az ég felé,
sosem tudhatod, merre visz a sors,
csillagod vezet a cél a felé,
evezz, irányíts, mert elsodor.
Ne várj sose mindig többre,
elvész amid volt örökre,
örülj, ha kapsz és adj szívből,
sosem fogsz kifogyni az erődből."
Ez ennyi csak.
*Fejezi be a dal éneklését Grim és várja Dalth mit szól hozzá. Közben kicsit lejjebb kell húzódniuk, mert egy pökhendi szekeres utazó, majdnem lesodorja őket a városba vezető útról.*
-Vigyázz Dalth, az ilyen sosem nézi hová megy, nehogy itt hagyjuk a fogunkat.
*Ahogy eltervezte, többet nem mondd az ötletéről, azonban igen felkeltette az érdeklődését Dalth zenei tudása.
~Ha eldúdolok neki egy dalt, sőt, ha eléneklem, talán eltudná furulyázni.~*
-Ez remek Dalth, volna egy számomra kedves dal, amit talán eltudnál játszani. Így szól:
"Nézz, nézz, nézz az ég felé,
sosem tudhatod, merre visz a sors,
csillagod vezet a cél a felé,
evezz, irányíts, mert elsodor.
Ne várj sose mindig többre,
elvész amid volt örökre,
örülj, ha kapsz és adj szívből,
sosem fogsz kifogyni az erődből."
Ez ennyi csak.
*Fejezi be a dal éneklését Grim és várja Dalth mit szól hozzá. Közben kicsit lejjebb kell húzódniuk, mert egy pökhendi szekeres utazó, majdnem lesodorja őket a városba vezető útról.*
-Vigyázz Dalth, az ilyen sosem nézi hová megy, nehogy itt hagyjuk a fogunkat.
6085. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-10-29 16:02:23
Üzenet elküldve: 2022-10-29 16:02:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Grim//
*Újdonsült ismerőse fogadja üdvözlését és ő is bemutatkozik. Most már mind a ketten ismerik egymást és indulnak el Arthenior városa elé. Türelmesen és érdeklődve hallgatja Grimet.
~Új dolgok kidolgozása?~
Gondolja magában és máris kezd belegondolni. hogy vajon milyen újdonságokon törheti, vagy törhette a férfi a fejét.
~Talán hadászati eszközöket is tervezett, vagy már éppen megvan a terve csak épen nem tudja egyedül megépíteni és kellene hozzá némi segítség?~
Saját maga nem igazán ért, vagy is inkább egyáltalán nem ért a harcászathoz, de már a férfi titkolózása is gyanús a számára, főleg úgy hogy a thargokat is megemlíti. Őket sem ismeri igazán, főleg inkább csak hallott róluk, de azok nem voltak kellemes információk. Vagy legalább is nem mindegyik. Nem akar gyors következtetéseket levonni, így inkább ki is veri a fejéből ezeket a gondolatokat. Amennyiben képes lesz rá, inkább megpróbál puhatolózni, hátha tévedett és valami teljesen ártalmatlan dolgot tervezget útitársa. Amint figyelmét újra a férfira összpontosítja és nem a baljós gondolataira, arra eszmél, hogy Grim lassan végez a mondandójával és hozzá főz kérdéseket.*
-Tulajdon képen régóta játszok furulyán, főleg a saját magam szórakoztatása miatt, de közönségnek nem rég kezdtem el, talán még egy éve sincs, bár ezt nem tudom. Nem igazán követtem nyomon a napokat.
*Gondol bele és igazán nagyon sajnálja, hogy nem vezetett egy naptárat, akkor akár évfordulós előadást is rendezhetett volna.
~Hát most már késő bánat.~*
-Túl sok dalt sem ismerek, vagy legalább is a nevüket nem. Gyermekkoromban egy idősebb elf tanított zenélni, vagy legalább is, hogy hogyan kell játszani a furulyán, onnantól kezdve magamra maradtam. Úgy gondolta, hogy a fejlődésem sokkal hatásosabb lesz, ha magam alakítom a zenét. Csak úgy hallásra. Sokáig tartott, de legalább annyira elég, hogy fenntartsam magam.
*Kis szünet után folytatja.*
-Nem rég jöttem Artheniorba, így túl sok emberi nótát nem ismerek, bár igen szívesen tanulok.
*Teszi hozzá nagy büszkén.*
*Újdonsült ismerőse fogadja üdvözlését és ő is bemutatkozik. Most már mind a ketten ismerik egymást és indulnak el Arthenior városa elé. Türelmesen és érdeklődve hallgatja Grimet.
~Új dolgok kidolgozása?~
Gondolja magában és máris kezd belegondolni. hogy vajon milyen újdonságokon törheti, vagy törhette a férfi a fejét.
~Talán hadászati eszközöket is tervezett, vagy már éppen megvan a terve csak épen nem tudja egyedül megépíteni és kellene hozzá némi segítség?~
Saját maga nem igazán ért, vagy is inkább egyáltalán nem ért a harcászathoz, de már a férfi titkolózása is gyanús a számára, főleg úgy hogy a thargokat is megemlíti. Őket sem ismeri igazán, főleg inkább csak hallott róluk, de azok nem voltak kellemes információk. Vagy legalább is nem mindegyik. Nem akar gyors következtetéseket levonni, így inkább ki is veri a fejéből ezeket a gondolatokat. Amennyiben képes lesz rá, inkább megpróbál puhatolózni, hátha tévedett és valami teljesen ártalmatlan dolgot tervezget útitársa. Amint figyelmét újra a férfira összpontosítja és nem a baljós gondolataira, arra eszmél, hogy Grim lassan végez a mondandójával és hozzá főz kérdéseket.*
-Tulajdon képen régóta játszok furulyán, főleg a saját magam szórakoztatása miatt, de közönségnek nem rég kezdtem el, talán még egy éve sincs, bár ezt nem tudom. Nem igazán követtem nyomon a napokat.
*Gondol bele és igazán nagyon sajnálja, hogy nem vezetett egy naptárat, akkor akár évfordulós előadást is rendezhetett volna.
~Hát most már késő bánat.~*
-Túl sok dalt sem ismerek, vagy legalább is a nevüket nem. Gyermekkoromban egy idősebb elf tanított zenélni, vagy legalább is, hogy hogyan kell játszani a furulyán, onnantól kezdve magamra maradtam. Úgy gondolta, hogy a fejlődésem sokkal hatásosabb lesz, ha magam alakítom a zenét. Csak úgy hallásra. Sokáig tartott, de legalább annyira elég, hogy fenntartsam magam.
*Kis szünet után folytatja.*
-Nem rég jöttem Artheniorba, így túl sok emberi nótát nem ismerek, bár igen szívesen tanulok.
*Teszi hozzá nagy büszkén.*
6084. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-10-28 16:25:55
Üzenet elküldve: 2022-10-28 16:25:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Dalth//
*Kijelentésére, felemeli szemöldökét, nem várta volna, hogy valaki azon gondolkozzon, hogy Ő, Grim, vajon merre is tarthat.*
-Miért mire gondoltál, mi járatban vagyok?
*Teszi fel a kérdést válaszul.
~Valóban muzsikusféle lehet, de igaz, hogy egyedül nem érhet el különösebb sikereket, csak ha nagyon jól tudja a tudományát és ismert dalokkal áll elő a közönség elé.~
Fírtatja magában a dolgot.
~Nahát, biztos ennyi volt mára a gyakorlásból.~ Gondolja Grim, miközben az elf, hirtelen elrakja a hangszerét és feláll, leporolva magát. A kéznyújtásra kéznyújtással válaszol és ő is bemutatkozik.*
-Örvendek Dalth, a nevem Grim. Mehetünk akár együtt is, hiszen mára teljes az örömöm, hiszen furulya-szót nem hallottam oly sok esztendeje.
*Ha megindulnak a város felé, egy lépés távolságra beáll mellé a séta ideje alatt és folytatja a beszélgetést.*
-Nos, mivel én már tudom mivel foglalkozol *Imitálja kezével a furulyázást.* így én is elmondhatom, hogy foglalkozásom annyira nem kötött, mint a tiéd. Én új dolgok kidolgozásával és megvalósításával foglalkozom. Igaz, nem a legjobban fizető szakma, mert egy-egy ilyen találmányt vagy ötletet időbe telik létrehozni, de nem is panaszkodom a fizetség felől. Most is van egy hatalmas ötletem, ami Arthenior... *Itt egy pillanatra gondolkodóba esik, majd folytatja.* ...sőt, akár a thargok vagy a kikötőbeliek is nagy hasznát látnák benne.
*Egyelőre részletekbe nem bocsátkozik, hiszen nem ismeri az alakot, annyira, hogy bizalmába fogadja, sőt, legjobb lenne, ha nem beszélne az ötletéről, nehogy még más ellopja az ötletét.*
-Te mióta foglalkozol zenével? Régi dallamokat tudsz-e játszani? Habár én Sziritánban születtem és ember vagyok, nem tudom te, mint elf, mennyire vagy járatos az emberi nótákban?
*Kijelentésére, felemeli szemöldökét, nem várta volna, hogy valaki azon gondolkozzon, hogy Ő, Grim, vajon merre is tarthat.*
-Miért mire gondoltál, mi járatban vagyok?
*Teszi fel a kérdést válaszul.
~Valóban muzsikusféle lehet, de igaz, hogy egyedül nem érhet el különösebb sikereket, csak ha nagyon jól tudja a tudományát és ismert dalokkal áll elő a közönség elé.~
Fírtatja magában a dolgot.
~Nahát, biztos ennyi volt mára a gyakorlásból.~ Gondolja Grim, miközben az elf, hirtelen elrakja a hangszerét és feláll, leporolva magát. A kéznyújtásra kéznyújtással válaszol és ő is bemutatkozik.*
-Örvendek Dalth, a nevem Grim. Mehetünk akár együtt is, hiszen mára teljes az örömöm, hiszen furulya-szót nem hallottam oly sok esztendeje.
*Ha megindulnak a város felé, egy lépés távolságra beáll mellé a séta ideje alatt és folytatja a beszélgetést.*
-Nos, mivel én már tudom mivel foglalkozol *Imitálja kezével a furulyázást.* így én is elmondhatom, hogy foglalkozásom annyira nem kötött, mint a tiéd. Én új dolgok kidolgozásával és megvalósításával foglalkozom. Igaz, nem a legjobban fizető szakma, mert egy-egy ilyen találmányt vagy ötletet időbe telik létrehozni, de nem is panaszkodom a fizetség felől. Most is van egy hatalmas ötletem, ami Arthenior... *Itt egy pillanatra gondolkodóba esik, majd folytatja.* ...sőt, akár a thargok vagy a kikötőbeliek is nagy hasznát látnák benne.
*Egyelőre részletekbe nem bocsátkozik, hiszen nem ismeri az alakot, annyira, hogy bizalmába fogadja, sőt, legjobb lenne, ha nem beszélne az ötletéről, nehogy még más ellopja az ötletét.*
-Te mióta foglalkozol zenével? Régi dallamokat tudsz-e játszani? Habár én Sziritánban születtem és ember vagyok, nem tudom te, mint elf, mennyire vagy járatos az emberi nótákban?
6083. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-10-27 08:33:26
Üzenet elküldve: 2022-10-27 08:33:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Grim//
*Végül a férfi nem foglal helyet a dombocskán, de ez az ő döntése, ha nem akar leülni.*
-Hát végül is, akkor éppen Artheniorba tartasz, csak éppen nem abból a célból, amit én gondoltam.
*Mosolyodik el, saját mondatán.*
-Én is Artheniorból jöttem, akár csak te.
*Feleli a férfi első kérdésére.*
-Igen, amolyan zenész vagyok. Habár nagy közönség előtt csak egy furulyával játszani igen nehéz. Az inkább egy zenekarnak jobban megy, vagy egy más hangszerrel talán jobban menne.
*Beszéde közben elteszi hangszerét a mellénye belső zsebébe, majd folytatja.*
-Viszont fogadókban nagyobb sikereim szoktak lenni, de igazából ez egy nagyon változó szerencséjű szakma.
*Feláll a dombocskáról és leporolja magát.*
-Jelen pillanatban nincs tervben egy előadás sem.
*Összeszedve magát nyújtja kezét az idegen felé üdvözlés képen.*
-Dalth vagyok. Örvendek a találkozásnak. Nincs kedved visszamenni a városba? Ha már arra tartunk mind a ketten, miért ne lehetne egy kis társaságunk.
*Veti fel az ötletet.*
*Végül a férfi nem foglal helyet a dombocskán, de ez az ő döntése, ha nem akar leülni.*
-Hát végül is, akkor éppen Artheniorba tartasz, csak éppen nem abból a célból, amit én gondoltam.
*Mosolyodik el, saját mondatán.*
-Én is Artheniorból jöttem, akár csak te.
*Feleli a férfi első kérdésére.*
-Igen, amolyan zenész vagyok. Habár nagy közönség előtt csak egy furulyával játszani igen nehéz. Az inkább egy zenekarnak jobban megy, vagy egy más hangszerrel talán jobban menne.
*Beszéde közben elteszi hangszerét a mellénye belső zsebébe, majd folytatja.*
-Viszont fogadókban nagyobb sikereim szoktak lenni, de igazából ez egy nagyon változó szerencséjű szakma.
*Feláll a dombocskáról és leporolja magát.*
-Jelen pillanatban nincs tervben egy előadás sem.
*Összeszedve magát nyújtja kezét az idegen felé üdvözlés képen.*
-Dalth vagyok. Örvendek a találkozásnak. Nincs kedved visszamenni a városba? Ha már arra tartunk mind a ketten, miért ne lehetne egy kis társaságunk.
*Veti fel az ötletet.*
6082. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-10-26 16:26:35
Üzenet elküldve: 2022-10-26 16:26:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Dalth//
*Nincs abban semmi rossz, hogy mások zenejátékában gyönyörködik valaki, így Grim sem zavartatja magát, sem a tovább haladók miatt, sem a furulyázó elf miatt.
~Biztos valami utazó muzsikus vagy éppen csak gyakorol egy előadásra.~
Gondolja magában Grim és tovább hallgatja a furulya-szót. Az elf pedig két szólam között megszólítja Grimet, aki vélhetőleg vagy nagyon barátságos vagy egy piti kis tolvaj, aki így próbálja magához csalogatni a gyanútlan utazókat.
~Ha ugyan tolvaj lenne, lehet más módszerhez folyamodott volna, ami nem teszi ki ilyen nyilvánosságnak, habár minél nagyobb a közönség, annál kevésbé gondolná valaki, hogy rossz szándék bújik meg valakiben.~*
-Nem, nem, én csak élvezem hallgatni, amit épp játszol.
*Tegezi le szintúgy Grim az elfet, ahogyan az tette az imént vele. Majd tovább ingatja a fejét az ismeretlen dallamra. A második kérdés cseppet felkelti benne a gyanút, de hát mit árthat ha beszédbe elegyedik vele. Ha netán önvédelemre kényszerülne Grim, akkor sincs semmi baj van nála ez a keménykötésű bot, azzal elláthatja a baját a másiknak, ha ugyan valamivel próbálkozna és nem járna erre épp járőr.*
-Ugyancsak nem, a városból jöttem ki egyet sétálni, gondolkodni és gyönyörködni a tájban, mikor meghallottam, hogy milyen szépen szól a furulya játékod. Remélem nem bánod, hogy hallgatlak.
*Egyelőre nem ül le a másik mellé, de közelebb meg, vagy négy lépés távolságban megáll előtte.*
-Te mi járatban vagy? Netán muzsikus előadásra készülsz? Ebből keresed a kenyered?
A hozzászólás írója (Grimhamsa Rid'roub) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.10.26 16:44:32
*Nincs abban semmi rossz, hogy mások zenejátékában gyönyörködik valaki, így Grim sem zavartatja magát, sem a tovább haladók miatt, sem a furulyázó elf miatt.
~Biztos valami utazó muzsikus vagy éppen csak gyakorol egy előadásra.~
Gondolja magában Grim és tovább hallgatja a furulya-szót. Az elf pedig két szólam között megszólítja Grimet, aki vélhetőleg vagy nagyon barátságos vagy egy piti kis tolvaj, aki így próbálja magához csalogatni a gyanútlan utazókat.
~Ha ugyan tolvaj lenne, lehet más módszerhez folyamodott volna, ami nem teszi ki ilyen nyilvánosságnak, habár minél nagyobb a közönség, annál kevésbé gondolná valaki, hogy rossz szándék bújik meg valakiben.~*
-Nem, nem, én csak élvezem hallgatni, amit épp játszol.
*Tegezi le szintúgy Grim az elfet, ahogyan az tette az imént vele. Majd tovább ingatja a fejét az ismeretlen dallamra. A második kérdés cseppet felkelti benne a gyanút, de hát mit árthat ha beszédbe elegyedik vele. Ha netán önvédelemre kényszerülne Grim, akkor sincs semmi baj van nála ez a keménykötésű bot, azzal elláthatja a baját a másiknak, ha ugyan valamivel próbálkozna és nem járna erre épp járőr.*
-Ugyancsak nem, a városból jöttem ki egyet sétálni, gondolkodni és gyönyörködni a tájban, mikor meghallottam, hogy milyen szépen szól a furulya játékod. Remélem nem bánod, hogy hallgatlak.
*Egyelőre nem ül le a másik mellé, de közelebb meg, vagy négy lépés távolságban megáll előtte.*
-Te mi járatban vagy? Netán muzsikus előadásra készülsz? Ebből keresed a kenyered?
A hozzászólás írója (Grimhamsa Rid'roub) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.10.26 16:44:32
6081. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2022-10-26 10:38:03
Üzenet elküldve: 2022-10-26 10:38:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Grim//
*Sok vándort lát az előtte elterülő úton, mind igen érdekes személyiségnek tűnik, bár egyik sem törődik vele, legalább is egy valakit kivéve. Egy igazán furcsa köpenyes alak áll előtte. Lehet akár egy bandita, aki ki akarja rabolni, viszont akkor egy igazán ostoba rabló lenne, hogy egy ilyen jól őrzött úton meg akarná szabadítani értékeitől. Így a bandita elméletet elveti, amit már az idegen testtartása is magyaráz. A botjára támaszkodva figyeli, ahogy a furulyáján játszik.*
-Üdvözletem barátom. Látom szereti a zenét. Nincs kedve csatlakozni?
*Teszi fel a kérdést, hátha az idegennek is van valami hangszere és közben a kezével maga mellé mutat jelezve, hogy nyugodtan helyet foglalhat ő is a dombon. A másik személyen múlik, hogy elfogadja-e a helyet vagy állva marad, attól függetlenül még feltesz neki egy kérdést.*
-Artheniorba tartasz, vagy csat át akarsz utazni a városon?
*Végig kedves, barátságos hangnemben beszél, nem akarja elijeszteni a hallgatóságát és egy kis társaságot is szívesen fogad, a mai napra már elég időt töltött magában.*
*Sok vándort lát az előtte elterülő úton, mind igen érdekes személyiségnek tűnik, bár egyik sem törődik vele, legalább is egy valakit kivéve. Egy igazán furcsa köpenyes alak áll előtte. Lehet akár egy bandita, aki ki akarja rabolni, viszont akkor egy igazán ostoba rabló lenne, hogy egy ilyen jól őrzött úton meg akarná szabadítani értékeitől. Így a bandita elméletet elveti, amit már az idegen testtartása is magyaráz. A botjára támaszkodva figyeli, ahogy a furulyáján játszik.*
-Üdvözletem barátom. Látom szereti a zenét. Nincs kedve csatlakozni?
*Teszi fel a kérdést, hátha az idegennek is van valami hangszere és közben a kezével maga mellé mutat jelezve, hogy nyugodtan helyet foglalhat ő is a dombon. A másik személyen múlik, hogy elfogadja-e a helyet vagy állva marad, attól függetlenül még feltesz neki egy kérdést.*
-Artheniorba tartasz, vagy csat át akarsz utazni a városon?
*Végig kedves, barátságos hangnemben beszél, nem akarja elijeszteni a hallgatóságát és egy kis társaságot is szívesen fogad, a mai napra már elég időt töltött magában.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6416-6435