//Thargodar honfoglalás//
*felöltözve guggol le Isurii mellé, két térdén könyököl, úgy támasztja meg állát. A halászó (vagy ez még csak horgászat?) Lisét nézi közben, csak néha sandít Isuriira.*
- Az a ti bajotok, hogy túl jó testvérei vagytok egymásnak. Kagan szinte megfojt a szeretetével és a féltésével, te meg mindent megteszel amit mond. Néha lehet ám ellent mondani, Cessa is folyton ellent mond, megjegyzéseket tesz. Aztán még sosem származott ebből kára. Bár ő csupán egy fattyú, de jómagam is az vagyok.
*körülbelül ez az a pillanat, amikor Lisé jól a földhöz veri magát, ekkor Leandana feláll*
- Lisé a Szellemek csókolják a segged, hogy lehetsz ennyire szerencsétlen?
*szíve szerint az "ostoba" szót használná, hiszen alapvetően, aki úgy pattog csúszós köveken, mint a kecskesz*r a deszkán, az ostoba. Elindul irányába, hogy ha nem jön ki magától, akkor ő rángassa ki, de szerencsére Lisé kijön magától, így Lea megtorpan. Lehet, hogy kissé szigorú jellem, de a törzs valamennyi tagjának a sorsát a szívén viseli, még a perverz tündérét és az ostoba Lisé-ét is.*
- A gyógyítónk még nem ért ide, és ha eltöröd valamid? A fiúk nyilván bekenegetik neked, de attól nem fog kevésbé fájni...
*közben visszakuporodik Isurii mellé, széles vigyorral ránéz társnőjére, bár nem mondja ki, hogy mire gondol, de Isurii sejtheti. Kagan mondjuk jól bekenegetné neki, aztán kenegetés után, vagy közben még jól meg is csapkodná. Úgyis azt szereti ha sikolt az, akit ágyba cipel, meg szereti csapkodni a fenekeket is. Leáét mondjuk nem, de Lea harap is érte, mégpedig oda, ahol a legjobban fáj.*
- Visszatérve a fivéredre. Kenyérre lehet kenni. Ess szerelembe, akkor nem téged fog szekálni, hanem a szerelmesed. Vagy mondj neki ellent, persze ne Cessa stílusában, mert akkor lehet, hogy hamar nyekkennél, azt meg nem akarjuk, igaz? Legvégső esetben pedig a szellemek is súghatnak neki valami számodra kedvezőt!
*az utolsó mondatnál már lehalkítja a hangját, hogy csak Isurii hallja, hiszen nem kell mindenki hallja, hogy miféle praktikákkal is él néha Lea. Jó, ez lenne az első eset, és nyilván Kagan is átlátna a szitán, de egy próbát megérne.
Beszéd közben egy, az imént partra sodródott halat néz maga előtt, még tátog és vergődik, ő pedig nem nyúl ért, sem azért hogy vacsora legyen belőle, sem pedig azért, hogy visszasegítse a vízbe. Lisére néz, és fejével biccent a hal irányába: itt a vacsora, meg a parton van még egy pár, csak össze kell szedni őket. Lea persze nem mocskolja be a kezét, ő már lélekben egy kicsit odébb jár: a Szertartásnál.
Kezében egy karperecet forgat: a Szertartás alatt ez az ékszer (és a párja) szokta felkarjait díszíteni, de most a karja annyira sovány, hogy nem akar a helyén maradni. Kedve lenne jó messzire bedobni a folyóba.*