Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 249 (4961. - 4980. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4980. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-05-31 22:45:47
Üzenet elküldve: 2019-05-31 22:45:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1182
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1182
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Bújj, bújj Doki//
*Arra nem kap választ, hogy a másik megkattant-e, de a történetből jól felismeri Aleimord-ot. Mikor a másik kifejti, hogy miképp kente volna ki a falat a kékvérűvel akkor Int el is vigyorodik és halkan felröhög.*
-Igen ez tiszta Aleimord.
*A továbbiakra csak vigyorogva bólogat. Lányokat leszólni és tipikus hülye nemesként viselkedni. Ez nagyon Aleimord.*
-Kik is vagytok ti? Valószínűleg a testvére szívesen hallana róla. Meg még valami! Ugye én mentettem meg a húga életét. Csúnya műtét volt. Durva nap neki. Próbáltam valamennyire egyben tartani, de hogy láttad? Zakkant volt?
*Arra nem kap választ, hogy a másik megkattant-e, de a történetből jól felismeri Aleimord-ot. Mikor a másik kifejti, hogy miképp kente volna ki a falat a kékvérűvel akkor Int el is vigyorodik és halkan felröhög.*
-Igen ez tiszta Aleimord.
*A továbbiakra csak vigyorogva bólogat. Lányokat leszólni és tipikus hülye nemesként viselkedni. Ez nagyon Aleimord.*
-Kik is vagytok ti? Valószínűleg a testvére szívesen hallana róla. Meg még valami! Ugye én mentettem meg a húga életét. Csúnya műtét volt. Durva nap neki. Próbáltam valamennyire egyben tartani, de hogy láttad? Zakkant volt?
4979. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-05-31 22:24:35
Üzenet elküldve: 2019-05-31 22:24:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Pycta//
*Bár úgy tűnik, Pyctának nincs valami sok étvágya, Viel beszélgető kedvével neki annál inkább megjön, úgyhogy ő azért vesz egyet-egyet a pogácsából, míg a kis zsebkendőn pihenő sütemények egyre jobban ritkulnak. Elsőre nem is gondolná az ember, elf vagy bármi egyéb, hogy ennyi belefér a kis tündér pocakjába.
Pycta valószínűleg már az eddigiekből is rájött, hogy a lány hitvallása megengedi, hogy optimistán szemlélje a világot, hiszen az ő olvasatában minden a maga kerékvágásában halad, és néhány kivétellel, például mint amilyen Arthenior pusztulása, jó dolgok történnek – ez a lány arcára is van írva, hiszen alapvetően figyelmes és derűs hangulatú. Kicsit különös is neki Pyctát ilyen bánatosnak látni, de csak figyelmével tud adózni neki. Mintha most megérezné a férfi elkeseredését, együtt érzőn néz rá. Személyében egy megviselt állapotban lévő, jót szolgáló harcost lát.*
- Még sok kérdésedre meg kell találnod a választ, de meg fogod találni. *Vigasztalja.* Csak keresd, Pycta! Tegyél valamit, cselekedj. Ültess el egy növényt, vagy süss pogácsát. Köszönd meg valakinek, amit érted tett. Segíts egy bajba jutotton, vagy akár bocsásd meg valakinek, ha megbántott. Feledj és emlékezz bölcsen, mert erről szól az életünk, amíg a fényünk el nem halványul.
*Viel úgy érzi, kiöntötte gondolatait Pyctának, és még magával is elégedett, hogy így összefoglalhatta az életet, a maga rettenetes és csodálatos voltában.
Az oltár történetét a lány korábban nem ismerte, ahogy azt sem, ki óvja, de elégedett. Szokatlanul, főhajtással fejezi ki háláját.*
- Igyekszem, hátha segíthetek, meggyógyíthatok másokat. Sajnálom, hogy a te háborgó lelkeden nem tudok segíteni, pedig igazán szeretnék. De a nagy szavak tündére se vagyok… Csak azt teszem, amit tudok, és minden nap reménykedem benne, hogy ez talán valakinek segít. Ha pedig nem, egy újabb napra virrad, újabb lehetőségekkel.
*A régi emlékektől ő maga is elérzékenyül. Csöndesen megkérdezi.*
- Szerinted valaha begyógyulnak a város sebei? *Szemeiben félelem csillog, aggódik, hogy azt a választ kapja, amit sejt, de még jobban fájna, ha nem kérdezné meg.*
//Pycta//
*Bár úgy tűnik, Pyctának nincs valami sok étvágya, Viel beszélgető kedvével neki annál inkább megjön, úgyhogy ő azért vesz egyet-egyet a pogácsából, míg a kis zsebkendőn pihenő sütemények egyre jobban ritkulnak. Elsőre nem is gondolná az ember, elf vagy bármi egyéb, hogy ennyi belefér a kis tündér pocakjába.
Pycta valószínűleg már az eddigiekből is rájött, hogy a lány hitvallása megengedi, hogy optimistán szemlélje a világot, hiszen az ő olvasatában minden a maga kerékvágásában halad, és néhány kivétellel, például mint amilyen Arthenior pusztulása, jó dolgok történnek – ez a lány arcára is van írva, hiszen alapvetően figyelmes és derűs hangulatú. Kicsit különös is neki Pyctát ilyen bánatosnak látni, de csak figyelmével tud adózni neki. Mintha most megérezné a férfi elkeseredését, együtt érzőn néz rá. Személyében egy megviselt állapotban lévő, jót szolgáló harcost lát.*
- Még sok kérdésedre meg kell találnod a választ, de meg fogod találni. *Vigasztalja.* Csak keresd, Pycta! Tegyél valamit, cselekedj. Ültess el egy növényt, vagy süss pogácsát. Köszönd meg valakinek, amit érted tett. Segíts egy bajba jutotton, vagy akár bocsásd meg valakinek, ha megbántott. Feledj és emlékezz bölcsen, mert erről szól az életünk, amíg a fényünk el nem halványul.
*Viel úgy érzi, kiöntötte gondolatait Pyctának, és még magával is elégedett, hogy így összefoglalhatta az életet, a maga rettenetes és csodálatos voltában.
Az oltár történetét a lány korábban nem ismerte, ahogy azt sem, ki óvja, de elégedett. Szokatlanul, főhajtással fejezi ki háláját.*
- Igyekszem, hátha segíthetek, meggyógyíthatok másokat. Sajnálom, hogy a te háborgó lelkeden nem tudok segíteni, pedig igazán szeretnék. De a nagy szavak tündére se vagyok… Csak azt teszem, amit tudok, és minden nap reménykedem benne, hogy ez talán valakinek segít. Ha pedig nem, egy újabb napra virrad, újabb lehetőségekkel.
*A régi emlékektől ő maga is elérzékenyül. Csöndesen megkérdezi.*
- Szerinted valaha begyógyulnak a város sebei? *Szemeiben félelem csillog, aggódik, hogy azt a választ kapja, amit sejt, de még jobban fájna, ha nem kérdezné meg.*
4978. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-05-31 22:23:02
Üzenet elküldve: 2019-05-31 22:23:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
//Bújj, bújj Doki//
*Aztán kezdenek neki derengeni a dolgok, de főleg az a rész, mikor az elf, mert hát immár egyértelmű, hogy az, azt állította, hogy a család szolgálatában áll. Egyik szemöldöke felszökik a kérdésre, meg a vele együtt járó közönyös hangsúlyra.*
-Úgy festett, mint, akin egy sereg óriás átgyalogolt, miután jól beebédeltek. Viszont annyira még pont volt benne erő, hogy nagy hévvel elkezdjen sértegetni, aztán csodálkoznak a többiek, ha valami csúnyát mondok. El kellett jönnöm, mert a végén még odavágtam volna a falhoz és végig húztam volna a ház falán kívülről!*Morogja mérgesen és visszafojtott indulattal a hangjában.*
-Meg ott van az a szerencsétlen kislány is, azzal is úgy beszélt, mintha lenne valaki, a cicomájában, csak mert Sayqevevev izének hívják.*Csapja oda a kezeit az oldalához.*
-Szóval most nálunk van, bár nagyon mehetnékje volt, remélem sikerült neki elszökni.*Mondja reménykedő hangon, fel, feltekintve, mintha hinne valami felsőbb hatalomban, csak most az egyszer.*
*Aztán kezdenek neki derengeni a dolgok, de főleg az a rész, mikor az elf, mert hát immár egyértelmű, hogy az, azt állította, hogy a család szolgálatában áll. Egyik szemöldöke felszökik a kérdésre, meg a vele együtt járó közönyös hangsúlyra.*
-Úgy festett, mint, akin egy sereg óriás átgyalogolt, miután jól beebédeltek. Viszont annyira még pont volt benne erő, hogy nagy hévvel elkezdjen sértegetni, aztán csodálkoznak a többiek, ha valami csúnyát mondok. El kellett jönnöm, mert a végén még odavágtam volna a falhoz és végig húztam volna a ház falán kívülről!*Morogja mérgesen és visszafojtott indulattal a hangjában.*
-Meg ott van az a szerencsétlen kislány is, azzal is úgy beszélt, mintha lenne valaki, a cicomájában, csak mert Sayqevevev izének hívják.*Csapja oda a kezeit az oldalához.*
-Szóval most nálunk van, bár nagyon mehetnékje volt, remélem sikerült neki elszökni.*Mondja reménykedő hangon, fel, feltekintve, mintha hinne valami felsőbb hatalomban, csak most az egyszer.*
4977. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-05-31 22:06:44
Üzenet elküldve: 2019-05-31 22:06:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1182
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1182
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Bújj, bújj Doki//
*Úgy tűnik a másik ismeri valamelyiket. És a szerencsétlen megnevezésen elgondolkozva Int inkább Aleimor-ot mondaná, hogy róla van szó. Sóher úr nem olyan nyomorult. A visszakérdezésre Int nem fogja ismét kifejteni. Csak a lényeget mondja.*
-Azt, hogy egy főnemesi család.
*Látszólag a másik fellépése nincs nagy hatással az elfre. Arcán kezd közöny megjelenni amit a csak úgy behajított új infó se tör meg. Sejtett valami hasonlót.*
-Mások intézték el vagy ő saját magát?
*Úgy kérdi mintha az időjárásról érdeklődne."Tegnap nálatok is esett?" Vajon bejött a tipp miszerint megkattant? A főnök mindenesetre hálás lesz az infóért.*
*Úgy tűnik a másik ismeri valamelyiket. És a szerencsétlen megnevezésen elgondolkozva Int inkább Aleimor-ot mondaná, hogy róla van szó. Sóher úr nem olyan nyomorult. A visszakérdezésre Int nem fogja ismét kifejteni. Csak a lényeget mondja.*
-Azt, hogy egy főnemesi család.
*Látszólag a másik fellépése nincs nagy hatással az elfre. Arcán kezd közöny megjelenni amit a csak úgy behajított új infó se tör meg. Sejtett valami hasonlót.*
-Mások intézték el vagy ő saját magát?
*Úgy kérdi mintha az időjárásról érdeklődne."Tegnap nálatok is esett?" Vajon bejött a tipp miszerint megkattant? A főnök mindenesetre hálás lesz az infóért.*
4976. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-05-31 21:55:46
Üzenet elküldve: 2019-05-31 21:55:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
//Bújj, bújj Doki//
*Mikor a másik száján kicsúszik, hogy nemesi család, azonnal bevillan a fejébe azaz idegesítő ficsúr, aki nemrég odaújult a vadi új kúriájuk lépcsőre elé. Hogy is tudta elfelejteni, szinte már-már megébred benne az indulat, már csak a bevillanó nemesi képe felidézésre is.*
-Oh, az a szerencsétlen.*Húzza végig a kezét az arcán, majd ujjai közül tágra nyílt szemei bámulnak ki, immár sokkal inkább a másikat méregetve, mint eddig. Idáig főként a saját fejében kotorászott, elbambulva és magán kívül, most viszont egyértelműen lentről felfelé csúszik a tekintete, közben pedig egy kicsit sem barátságos ábrázat ül ki rá. Némi ruhaigazítás és hajáttúrás után, minthogy ő sem ér kevesebbet, mint egy ilyen csillogó hajú egyed, magabiztosan kérdez vissza.*
-Mit is mondtál az előbb?*Teszi egyik kezét csípőre.*
-Aleimord, igen, így hívták azt a nagypofájút, akit úgy kapartunk össze nemrég. Alig állt a lábán.*Magyaráz, de nem sokat, hiszen egy idegennek nem tartozna még ennyivel sem.*
*Mikor a másik száján kicsúszik, hogy nemesi család, azonnal bevillan a fejébe azaz idegesítő ficsúr, aki nemrég odaújult a vadi új kúriájuk lépcsőre elé. Hogy is tudta elfelejteni, szinte már-már megébred benne az indulat, már csak a bevillanó nemesi képe felidézésre is.*
-Oh, az a szerencsétlen.*Húzza végig a kezét az arcán, majd ujjai közül tágra nyílt szemei bámulnak ki, immár sokkal inkább a másikat méregetve, mint eddig. Idáig főként a saját fejében kotorászott, elbambulva és magán kívül, most viszont egyértelműen lentről felfelé csúszik a tekintete, közben pedig egy kicsit sem barátságos ábrázat ül ki rá. Némi ruhaigazítás és hajáttúrás után, minthogy ő sem ér kevesebbet, mint egy ilyen csillogó hajú egyed, magabiztosan kérdez vissza.*
-Mit is mondtál az előbb?*Teszi egyik kezét csípőre.*
-Aleimord, igen, így hívták azt a nagypofájút, akit úgy kapartunk össze nemrég. Alig állt a lábán.*Magyaráz, de nem sokat, hiszen egy idegennek nem tartozna még ennyivel sem.*
4975. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-05-31 21:42:40
Üzenet elküldve: 2019-05-31 21:42:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1182
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1182
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Bújj, bújj Doki//
*Úgy tűnik, hogy mint a bemutatkozás elmarad. Mind pedig a reakció a pipacsvirág megszólításra. Sokkal érdekesebb, hogy kimondta a kékvérű család nevét. Úgy tűnik nagyon furák ezek a Sayqeves-ek. Mindenki ismeri őket és nem csak nemesi körökben. Bár a másik nem tűnik nemesnek. A nem báli ruha még nem lenne bizonyíték erre, de a dobótőrök már annál inkább.*
-Ez egy főnemesi család neve. A főnököm Drameiloten. De ismerem a testvérét is Aleimord-ot. Én mentettem meg a húga életét a lázadáskor. A család fejének a nevét se tudom sajnos.
~Pedig őt tuti jól meg lehetne kopasztani.~
*Úgy tűnik, hogy mint a bemutatkozás elmarad. Mind pedig a reakció a pipacsvirág megszólításra. Sokkal érdekesebb, hogy kimondta a kékvérű család nevét. Úgy tűnik nagyon furák ezek a Sayqeves-ek. Mindenki ismeri őket és nem csak nemesi körökben. Bár a másik nem tűnik nemesnek. A nem báli ruha még nem lenne bizonyíték erre, de a dobótőrök már annál inkább.*
-Ez egy főnemesi család neve. A főnököm Drameiloten. De ismerem a testvérét is Aleimord-ot. Én mentettem meg a húga életét a lázadáskor. A család fejének a nevét se tudom sajnos.
~Pedig őt tuti jól meg lehetne kopasztani.~
4974. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-05-31 21:05:02
Üzenet elküldve: 2019-05-31 21:05:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
//Bújj, bújj Doki//
*Amint pedig a másik megszólal, teljesen ellepi a lelki nyugalom, hogy nem azzal áll szemben, akit otthonról elszökve, olyan szívélyesen megszabadított egy zsák aranytól.*
~Az ilyenek, mit keresnek erre fele? Főleg az erdőben egyedül? Itt valami nem stimmel.~*Az ő kis beszűkült világában az elfek, mint a nép között fensőbbségüket mutogató nemesként élnek, egyetlen céljukkal, ami az átlagember kizsigerelése és megtévesztése. Így valóban egy érthetetlen jelenség immár az, aminek szemtanúja éppen, egy elf, aki a bokrok között matat egy kosárkával a kezében. Az értetlen tekintet egészen addig tart, míg a másik újra meg nem szólal, akkor viszont az új információ birtokában felülírja eddigi elképzeléseit a helyzetről.*
-Sayquveves?!*Szedi ki a mondatból az egyetlen dolgot, ami szöget ütött, de mekkorát a fejében.*
~Ezt már hallottam valahol.~*Járja körbe a szemével a talajt, hátha eszébe jut, de hiába.*
-Annyira ismerős ez a név.*Csúszik ki hangosan is, látszik, a szemöldökei egymást pofozzák, annyira koncentrál, még a megszólítást se veszi fel, azt meg, hogy még be is mutatkoztak neki, az egyik fülén be, a másikon ki.*
-Tudom, hogy hallottam már valahol…*Nem tud szabadulni a gondolattól, az egyik ujját, mint ilyenkor szokása, a szájához emeli, hogy ráharapjon.*
*Amint pedig a másik megszólal, teljesen ellepi a lelki nyugalom, hogy nem azzal áll szemben, akit otthonról elszökve, olyan szívélyesen megszabadított egy zsák aranytól.*
~Az ilyenek, mit keresnek erre fele? Főleg az erdőben egyedül? Itt valami nem stimmel.~*Az ő kis beszűkült világában az elfek, mint a nép között fensőbbségüket mutogató nemesként élnek, egyetlen céljukkal, ami az átlagember kizsigerelése és megtévesztése. Így valóban egy érthetetlen jelenség immár az, aminek szemtanúja éppen, egy elf, aki a bokrok között matat egy kosárkával a kezében. Az értetlen tekintet egészen addig tart, míg a másik újra meg nem szólal, akkor viszont az új információ birtokában felülírja eddigi elképzeléseit a helyzetről.*
-Sayquveves?!*Szedi ki a mondatból az egyetlen dolgot, ami szöget ütött, de mekkorát a fejében.*
~Ezt már hallottam valahol.~*Járja körbe a szemével a talajt, hátha eszébe jut, de hiába.*
-Annyira ismerős ez a név.*Csúszik ki hangosan is, látszik, a szemöldökei egymást pofozzák, annyira koncentrál, még a megszólítást se veszi fel, azt meg, hogy még be is mutatkoztak neki, az egyik fülén be, a másikon ki.*
-Tudom, hogy hallottam már valahol…*Nem tud szabadulni a gondolattól, az egyik ujját, mint ilyenkor szokása, a szájához emeli, hogy ráharapjon.*
4973. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-05-31 20:48:23
Üzenet elküldve: 2019-05-31 20:48:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1182
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1182
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Bújj, bújj Doki//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*Úgy tűnik nem csak az elf az akit megleptek. Ahogy a másik felé fordul és észrevétlenül végigméri a felszerelését az is mintha felismerné. Ez nagyon nem tetszik neki és látszik is ahogy lefagy a mosolya.*
-Ismerjük egymást?
~Volt szerető legyen! Könyörgöm egy részeg kaland legyél. Bár akkor is ismerhet a múltból. Baszki ez szívás.~
*Viszont úgy tűnik mégsem ismerik egymást. Szóval egy darabig nézi a felé mutató ujjat majd visszatér a barátságos mosolya.*
-Akkor ismerkedjünk meg! Intath Aldeis volnék a Sayqueves család házi orvos alkimistája. Benned kit ismerhetek pipacsvirág?
A hozzászólás írója (Intath Aldeis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.05.31 20:50:54
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*Úgy tűnik nem csak az elf az akit megleptek. Ahogy a másik felé fordul és észrevétlenül végigméri a felszerelését az is mintha felismerné. Ez nagyon nem tetszik neki és látszik is ahogy lefagy a mosolya.*
-Ismerjük egymást?
~Volt szerető legyen! Könyörgöm egy részeg kaland legyél. Bár akkor is ismerhet a múltból. Baszki ez szívás.~
*Viszont úgy tűnik mégsem ismerik egymást. Szóval egy darabig nézi a felé mutató ujjat majd visszatér a barátságos mosolya.*
-Akkor ismerkedjünk meg! Intath Aldeis volnék a Sayqueves család házi orvos alkimistája. Benned kit ismerhetek pipacsvirág?
A hozzászólás írója (Intath Aldeis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.05.31 20:50:54
4972. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-05-31 20:38:59
Üzenet elküldve: 2019-05-31 20:38:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
//Bújj, bújj Doki//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*Mikor az elf felmordul, mégis csak pont a füle mellett ereszti el a nem épp suttogó káromkodást, ő maga is felrántja a fejét és hátrál a következő fáig.*
~Azt a kurva, hogy megijesztett, de úgy káromkodik, mint egy városi, tehát, akkor értelmes lény!~*Állapítja meg, közben megdörzsöli a hanghatásnak kitett fülét, majd tekintetével is végig méri az immár teljes alakjával felé forduló idegent. Lefagy. Nem is kicsit.*
~Az nem lehet!~*Hirtelen rándul össze a gyomra, ahogy megpillantja a nap fényében megvilágított, ápolt hajzuhatagot és a belőle kikukkantó hosszú füleket.*
~Azt… a… kurva…~*Az arcára egyértelmű döbbenet és riadalom ül ki, ami talán szokatlan lehet, nem tipikus reakció egy ilyen lényre.*
-Te vagy az?*Szűkíti össze a szemeit és lép közelebb, de csak óvatosan, már a táv felét ledolgozva. Nyújtogatja a nyakát, billenti a fejét először az egyik, majd a másik oldalra.*
-Nem… egyértelműen nem.*Nyugtatja meg magát és fújja ki a levegőt, ami mintha már hosszú órák óta odabent raboskodott volna.*
-Majdnem megijedtem, de nem ismerlek.*Vonja le a következtetést, ujját az idegen irányába emelve.*
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*Mikor az elf felmordul, mégis csak pont a füle mellett ereszti el a nem épp suttogó káromkodást, ő maga is felrántja a fejét és hátrál a következő fáig.*
~Azt a kurva, hogy megijesztett, de úgy káromkodik, mint egy városi, tehát, akkor értelmes lény!~*Állapítja meg, közben megdörzsöli a hanghatásnak kitett fülét, majd tekintetével is végig méri az immár teljes alakjával felé forduló idegent. Lefagy. Nem is kicsit.*
~Az nem lehet!~*Hirtelen rándul össze a gyomra, ahogy megpillantja a nap fényében megvilágított, ápolt hajzuhatagot és a belőle kikukkantó hosszú füleket.*
~Azt… a… kurva…~*Az arcára egyértelmű döbbenet és riadalom ül ki, ami talán szokatlan lehet, nem tipikus reakció egy ilyen lényre.*
-Te vagy az?*Szűkíti össze a szemeit és lép közelebb, de csak óvatosan, már a táv felét ledolgozva. Nyújtogatja a nyakát, billenti a fejét először az egyik, majd a másik oldalra.*
-Nem… egyértelműen nem.*Nyugtatja meg magát és fújja ki a levegőt, ami mintha már hosszú órák óta odabent raboskodott volna.*
-Majdnem megijedtem, de nem ismerlek.*Vonja le a következtetést, ujját az idegen irányába emelve.*
4971. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-05-31 20:28:52
Üzenet elküldve: 2019-05-31 20:28:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1182
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1182
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Bújj, bújj Doki//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*Nézelődik és keresgél a fűben. Itt a tavasz, neki le fog szakadni a háta. Hurrá!*
~Gyom, gyom, gyom, gyom gyom. Hoppá! Talán ez.~
*Le is hajol, hogy közelebbről megvizsgálja. Meg is állapítja mit talált mikor is a szeme sarkából valami vörös villanást, ami meg is szólal. Alapból odakapja a fejét, de a másik olyan közel van, hogy hirtelen meg is ijed tőle aminek hangot is ad.*
-Bassza meg!
*Húzódik el hirtelen. Egy pillanatra még morcosnak is tűnik, de aztán elmosolyodik.*
-Ebszékfű. Olyan mint a kamilla csak haszontalanabb. Hogyhogy erre amerre a madár se*Ekkor az égre néz ahol valami madárraj épp elrepül.*Amerre senki nem jár csak akinek itt van dolga?
~Csinos kis fattyú, dobótőrökkel és bőrvértben. Jól hangzik.~
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*Nézelődik és keresgél a fűben. Itt a tavasz, neki le fog szakadni a háta. Hurrá!*
~Gyom, gyom, gyom, gyom gyom. Hoppá! Talán ez.~
*Le is hajol, hogy közelebbről megvizsgálja. Meg is állapítja mit talált mikor is a szeme sarkából valami vörös villanást, ami meg is szólal. Alapból odakapja a fejét, de a másik olyan közel van, hogy hirtelen meg is ijed tőle aminek hangot is ad.*
-Bassza meg!
*Húzódik el hirtelen. Egy pillanatra még morcosnak is tűnik, de aztán elmosolyodik.*
-Ebszékfű. Olyan mint a kamilla csak haszontalanabb. Hogyhogy erre amerre a madár se*Ekkor az égre néz ahol valami madárraj épp elrepül.*Amerre senki nem jár csak akinek itt van dolga?
~Csinos kis fattyú, dobótőrökkel és bőrvértben. Jól hangzik.~
4970. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-05-31 20:01:50
Üzenet elküldve: 2019-05-31 20:01:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
//Bújj, bújj Doki//
*Miután minden előkészületet megtett, hogy a bokor mögött kicsit sem lapuló szörnyeteg, ne lephesse meg, lehajtja a tekintete útjába tévedő ágait a növénynek. Épp ekkor áll fel az elf, hogy kinyújtóztassa elgémberedett tagjait a maga nem kis két méteres valójával, ami ettől még félelmetesebbnek hat. Lélegzet visszafojtva próbálja azonosítani az élőlényt, minthogy háttal áll neki, először az aranyszőke haj tűnik fel.*
~Ez valami értelmes lény lehet.~*A méretét elnézve, azt mondaná elsőre, hogy óriás, de nem annyira robusztus alkat, majd ismét meggörnyed az alak és megindul a talajt pásztázva előrefelé.*
~Lehet, hogy bogarakat gyűjt. Talán egy nagyra nőtt tündér, milyen szép is lenne, még soha eggyel se találkoztam.~*Fintorodik el, nem igazán szereti a természetet, de azért kíváncsi, így a fát megkerülve halkan oson a másik mögé, bár még nem tudja milyen lény lehet, de így, hogy kizárhatta a vérengző vadállatot a lelke megnyugodott. Mikor az megáll egy esélyesebb növényt szemügyre venni, halkan mellé lép és lehajol, hogy a fejük egy szintbe kerüljön, közben odafordul, hogy lássa mivel is van dolga, de már intézi is a kérdést.*
-Az meg mi?*Nem igazán bizalomgerjesztő a hangja, inkább mély és recsegős.*
*Miután minden előkészületet megtett, hogy a bokor mögött kicsit sem lapuló szörnyeteg, ne lephesse meg, lehajtja a tekintete útjába tévedő ágait a növénynek. Épp ekkor áll fel az elf, hogy kinyújtóztassa elgémberedett tagjait a maga nem kis két méteres valójával, ami ettől még félelmetesebbnek hat. Lélegzet visszafojtva próbálja azonosítani az élőlényt, minthogy háttal áll neki, először az aranyszőke haj tűnik fel.*
~Ez valami értelmes lény lehet.~*A méretét elnézve, azt mondaná elsőre, hogy óriás, de nem annyira robusztus alkat, majd ismét meggörnyed az alak és megindul a talajt pásztázva előrefelé.*
~Lehet, hogy bogarakat gyűjt. Talán egy nagyra nőtt tündér, milyen szép is lenne, még soha eggyel se találkoztam.~*Fintorodik el, nem igazán szereti a természetet, de azért kíváncsi, így a fát megkerülve halkan oson a másik mögé, bár még nem tudja milyen lény lehet, de így, hogy kizárhatta a vérengző vadállatot a lelke megnyugodott. Mikor az megáll egy esélyesebb növényt szemügyre venni, halkan mellé lép és lehajol, hogy a fejük egy szintbe kerüljön, közben odafordul, hogy lássa mivel is van dolga, de már intézi is a kérdést.*
-Az meg mi?*Nem igazán bizalomgerjesztő a hangja, inkább mély és recsegős.*
4969. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-05-31 19:45:03
Üzenet elküldve: 2019-05-31 19:45:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1182
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1182
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Bújj, bújj Doki//
*Szép csokor virágot talál. Leguggolva ép kezén megtámaszkodik egy kicsit és elkezdi türelmesen begyűjteni. Ez a munka sose volt kedvére. Nem egy erdőben járkáló, madarakkal haverkodós elf ő. Inkább egy kocsmában járkáló, kikötői lotyókkal haverkodós fajta. Ki nem állhatja mikor a haja beleakad egy bokor ágai közé és az meghúzza vagy mikor koszos lesz a ruhája. Na, az főleg. Az utcakölykök hiányoznak akiknek szívesen adott pár aranyat normálisan gyűjtött növényekért. Majd ha a kiskertjét megcsinálja akkor legalább nem kell ide kijönni ezért a hülyeségért. Miután begyűjtötte az ezüstcsörgőket feláll, nyújtózik kicsit és kézbe veszi a kosarát a csonkját meg zsebre vágva halad tovább. Most nem a bokrokat figyeli hanem a pázsitot. Talán néhány kamillát is össze tud gyűjteni. Az meg jól jöhet hisz a főnökasszony nagyon úgy nézett ki mint aki hajlamos a leégésre.*
*Szép csokor virágot talál. Leguggolva ép kezén megtámaszkodik egy kicsit és elkezdi türelmesen begyűjteni. Ez a munka sose volt kedvére. Nem egy erdőben járkáló, madarakkal haverkodós elf ő. Inkább egy kocsmában járkáló, kikötői lotyókkal haverkodós fajta. Ki nem állhatja mikor a haja beleakad egy bokor ágai közé és az meghúzza vagy mikor koszos lesz a ruhája. Na, az főleg. Az utcakölykök hiányoznak akiknek szívesen adott pár aranyat normálisan gyűjtött növényekért. Majd ha a kiskertjét megcsinálja akkor legalább nem kell ide kijönni ezért a hülyeségért. Miután begyűjtötte az ezüstcsörgőket feláll, nyújtózik kicsit és kézbe veszi a kosarát a csonkját meg zsebre vágva halad tovább. Most nem a bokrokat figyeli hanem a pázsitot. Talán néhány kamillát is össze tud gyűjteni. Az meg jól jöhet hisz a főnökasszony nagyon úgy nézett ki mint aki hajlamos a leégésre.*
4968. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-05-31 18:34:46
Üzenet elküldve: 2019-05-31 18:34:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
//Bújj, bújj Doki//
*Rátér a városból kivezető útra és nagy léptekkel szeli, fogy a távolság, majd belassít. Nemcsak azért, mert a vádlija már kezdi jelezni, nem igazán van ínyére az erőltetett menet, hanem mert lépésről lépésre kezdi elveszíteni a fonalat, hogy hol is kell letérnie róla. Próbál visszaemlékezni, amikor a szekéren ült, minek a látványa sejlik fel a fejében.*
~Igen, még egy jó pár letérő előttem van, még biztos nem hagyhattam el.~*Nyugtatja meg magát, hiszen még csak egy órája sétál, így teljesen felesleges az aggodalma. Ahogy botorkál az úton, mert, külső szemlélő számára úgy tűnhet, hogy a fél-elf mindjárt eltéved az egyenes úton előrefelé menet, akaratlanul is kacsázik, miközben sétál. Hol az út egyik széléhez, hol a másikhoz kerül közelebb, majd mikor majdnem megbotlik egy nagyobb kőben, minthogy a lába már nem emelkedik olyan magasra, mint parancsolja neki, megtorpan egy percre.*
~Még te is kötekedsz?~*Néz végig a szemmel láthatóan nyugodt és érzelemmentes kődarabon, majd hirtelen kapja fel a fejét. Megmozdul valami a bozótosban, tőle nem messze, az út egyik szélén. Akaratlanul is érzi, a szívverése egyre erősödik, majd egy apró erdei fuvallat, belefésül az arcába némi hajat, de ő csak áll megkövülten. A mocorgás nem csillapodik. Valami van a bokor mögött, immár tagadhatatlan, mint az is, hogy jelenlétét nem akarja semmilyen módon palástolni.*
~Bizonyára egy állat, de hisz, az egész bokor remeg.~*Az alsó ajkát önkéntelenül beszívja, majd megindul lassan a zaj forrása felé, talán jobb, ha meglesi, mintha elsétálva mellette hátba támadná az a valami.*
~Csak egy apró nyuszi, vagy egy nagyobb mókus. Tuti.~*Nem is mer rosszabbra gondolni, mert nem azaz állatokkal ölre menő típus, inkább városlakó egéríró fajta, kutyánál nagyobb állattal eddig még életében nem kellett megküzdenie.
Odaér a bokorhoz, majd a mellette álló fa törzse mellé belapulva, óvatosan az egyik kezével lesimít néhány levelektől jól megrakott ágat, szemeit nagyra nyitva meresztgeti, hogy minél hamarabb mérlegelni tudja a helyzetet.*
*Rátér a városból kivezető útra és nagy léptekkel szeli, fogy a távolság, majd belassít. Nemcsak azért, mert a vádlija már kezdi jelezni, nem igazán van ínyére az erőltetett menet, hanem mert lépésről lépésre kezdi elveszíteni a fonalat, hogy hol is kell letérnie róla. Próbál visszaemlékezni, amikor a szekéren ült, minek a látványa sejlik fel a fejében.*
~Igen, még egy jó pár letérő előttem van, még biztos nem hagyhattam el.~*Nyugtatja meg magát, hiszen még csak egy órája sétál, így teljesen felesleges az aggodalma. Ahogy botorkál az úton, mert, külső szemlélő számára úgy tűnhet, hogy a fél-elf mindjárt eltéved az egyenes úton előrefelé menet, akaratlanul is kacsázik, miközben sétál. Hol az út egyik széléhez, hol a másikhoz kerül közelebb, majd mikor majdnem megbotlik egy nagyobb kőben, minthogy a lába már nem emelkedik olyan magasra, mint parancsolja neki, megtorpan egy percre.*
~Még te is kötekedsz?~*Néz végig a szemmel láthatóan nyugodt és érzelemmentes kődarabon, majd hirtelen kapja fel a fejét. Megmozdul valami a bozótosban, tőle nem messze, az út egyik szélén. Akaratlanul is érzi, a szívverése egyre erősödik, majd egy apró erdei fuvallat, belefésül az arcába némi hajat, de ő csak áll megkövülten. A mocorgás nem csillapodik. Valami van a bokor mögött, immár tagadhatatlan, mint az is, hogy jelenlétét nem akarja semmilyen módon palástolni.*
~Bizonyára egy állat, de hisz, az egész bokor remeg.~*Az alsó ajkát önkéntelenül beszívja, majd megindul lassan a zaj forrása felé, talán jobb, ha meglesi, mintha elsétálva mellette hátba támadná az a valami.*
~Csak egy apró nyuszi, vagy egy nagyobb mókus. Tuti.~*Nem is mer rosszabbra gondolni, mert nem azaz állatokkal ölre menő típus, inkább városlakó egéríró fajta, kutyánál nagyobb állattal eddig még életében nem kellett megküzdenie.
Odaér a bokorhoz, majd a mellette álló fa törzse mellé belapulva, óvatosan az egyik kezével lesimít néhány levelektől jól megrakott ágat, szemeit nagyra nyitva meresztgeti, hogy minél hamarabb mérlegelni tudja a helyzetet.*
4967. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-05-31 12:00:13
Üzenet elküldve: 2019-05-31 12:00:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Hajnali ceremónia//
//Zárás//
*Nehezen fogja fel a külvilágot, mintha vízfüggönyön át nézné, még a hangok is tompábban jutnak el hozzá, pedig hozzászokott, hogy hosszúéletűként érzékei élesebbek, mint más fajoké.
De nem aggódik, itt biztonságban van, nem fél tőle, hogy ez az állapot hosszú ideig így maradna. Átadja magát az áldozat és fohász érzéseinek, hagyja, hogy átitassa lelkét a pillanat, töltekezik az erejével, különlegességével.
Lyzendra pillantása is megnyugtatja, a smaragd szemek nyugalmat és békét sugallnak neki, bár egyelőre nem tudja, mikor fogja elmondani neki az Erdő Szívének rendelését. Most még biztosan nem, úgy érzi, a Lyznek még szüksége van pár napra, míg kipiheni magát és visszanyeri a nyugalmát. A fa kalandja bizonyosan sokat kivett belőle és társaiból.
Kurta biccentéssel ad csak igazat az íjász elfnek az ima szépségéről. Bár fogalma sincs, kitől származtak ezek a szavak, s bár az ő ajkain születtek, eredetüket nem tulajdonítja magáénak. Ha lesz ideje, lejegyzi majd őket az utána jövő nemzedékeknek, addig pedig elméjének emlékei közt őrzi. Tudja, elfelejteni nem fogja őket.
Elengedi Lyzendra kezét és szembefordul vele, mintha csőlátása volna, csak rá koncentrál. Xauzur is elhagyja a fa közelségét és a páncélos szerzetes mellé áll, sárgás ragadozótekintete a nőt fürkészi.*
- Még nem tudom megerősíteni a fát, és úgy érzem, bár Hanloren varázslata sikeres volt, mégis hatástalan. *Maga sem tudja, mi történhetett, a papnő a templomban gond nélkül élesztette újjá az oltárt.*
- El kell mennem a toronyhoz, hogy megtanuljam az igéket. *Ezt biztosan tudja. Aki ismerni szeretné a szakrális mágia tanait, annak oda kell mennie, az ősi toronyhoz a lápvidéken át. Szavai komorak és enyhe nyomást érez a fejében.*
- Kérlek, viseld gondját addig a falunak, te vagy erre a legalkalmasabb. *Kéri meg Lyzt, majd Xauzurral az oldalán megindul a sátra felé, de persze meghallgatja az elf nő válaszát.*
//Umon//
*Út közben ér el Umon és egy ismeretlen, vándornak tetsző ember mellé, de neki csak az átkozott szerzetessel van közölnivalója.*
- Umon, el kell mennem a toronyhoz, hogy megismerjem a Fény tanait, Lyzendra addig gondját viseli a közösségnek, kérlek, segíts neki és maradj itt, megvédeni őket. Szervezz védelmet, építsetek palánkfalat, ha úgy érzed jónak. *Újra kérnie kell és ő maga nem vehet most részt a munkában.*
- Bocsássatok meg, sietni fogok, amint lehet, visszajövök. *Tesz ígéretet, s Umon tudhatja, hogy úgy is lesz.
Ha szükséges, váltanak még pár szót, majd az erdőmélyi elf, az irbisszel az oldalán a sátrához megy, hogy felkészüljön. Hátizsákjába vizet, sózott húst és kétszersültet tesz, páncélos vállára köpenyt vesz, majd Xauzurral elindul, hogy elmondja terveit a közösség öregjeinek is. Megkéri őket, hogy hallgassanak Lyzendrára, mert nála jobb vezetőt nem tudhatnak most maguk között.
Rövid búcsú után pedig megindul az erdő felé és megkezdi hosszú útját.*
//Zárás//
*Nehezen fogja fel a külvilágot, mintha vízfüggönyön át nézné, még a hangok is tompábban jutnak el hozzá, pedig hozzászokott, hogy hosszúéletűként érzékei élesebbek, mint más fajoké.
De nem aggódik, itt biztonságban van, nem fél tőle, hogy ez az állapot hosszú ideig így maradna. Átadja magát az áldozat és fohász érzéseinek, hagyja, hogy átitassa lelkét a pillanat, töltekezik az erejével, különlegességével.
Lyzendra pillantása is megnyugtatja, a smaragd szemek nyugalmat és békét sugallnak neki, bár egyelőre nem tudja, mikor fogja elmondani neki az Erdő Szívének rendelését. Most még biztosan nem, úgy érzi, a Lyznek még szüksége van pár napra, míg kipiheni magát és visszanyeri a nyugalmát. A fa kalandja bizonyosan sokat kivett belőle és társaiból.
Kurta biccentéssel ad csak igazat az íjász elfnek az ima szépségéről. Bár fogalma sincs, kitől származtak ezek a szavak, s bár az ő ajkain születtek, eredetüket nem tulajdonítja magáénak. Ha lesz ideje, lejegyzi majd őket az utána jövő nemzedékeknek, addig pedig elméjének emlékei közt őrzi. Tudja, elfelejteni nem fogja őket.
Elengedi Lyzendra kezét és szembefordul vele, mintha csőlátása volna, csak rá koncentrál. Xauzur is elhagyja a fa közelségét és a páncélos szerzetes mellé áll, sárgás ragadozótekintete a nőt fürkészi.*
- Még nem tudom megerősíteni a fát, és úgy érzem, bár Hanloren varázslata sikeres volt, mégis hatástalan. *Maga sem tudja, mi történhetett, a papnő a templomban gond nélkül élesztette újjá az oltárt.*
- El kell mennem a toronyhoz, hogy megtanuljam az igéket. *Ezt biztosan tudja. Aki ismerni szeretné a szakrális mágia tanait, annak oda kell mennie, az ősi toronyhoz a lápvidéken át. Szavai komorak és enyhe nyomást érez a fejében.*
- Kérlek, viseld gondját addig a falunak, te vagy erre a legalkalmasabb. *Kéri meg Lyzt, majd Xauzurral az oldalán megindul a sátra felé, de persze meghallgatja az elf nő válaszát.*
//Umon//
*Út közben ér el Umon és egy ismeretlen, vándornak tetsző ember mellé, de neki csak az átkozott szerzetessel van közölnivalója.*
- Umon, el kell mennem a toronyhoz, hogy megismerjem a Fény tanait, Lyzendra addig gondját viseli a közösségnek, kérlek, segíts neki és maradj itt, megvédeni őket. Szervezz védelmet, építsetek palánkfalat, ha úgy érzed jónak. *Újra kérnie kell és ő maga nem vehet most részt a munkában.*
- Bocsássatok meg, sietni fogok, amint lehet, visszajövök. *Tesz ígéretet, s Umon tudhatja, hogy úgy is lesz.
Ha szükséges, váltanak még pár szót, majd az erdőmélyi elf, az irbisszel az oldalán a sátrához megy, hogy felkészüljön. Hátizsákjába vizet, sózott húst és kétszersültet tesz, páncélos vállára köpenyt vesz, majd Xauzurral elindul, hogy elmondja terveit a közösség öregjeinek is. Megkéri őket, hogy hallgassanak Lyzendrára, mert nála jobb vezetőt nem tudhatnak most maguk között.
Rövid búcsú után pedig megindul az erdő felé és megkezdi hosszú útját.*
4966. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-05-31 07:46:00
Üzenet elküldve: 2019-05-31 07:46:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Hajnali ceremónia//
//Asheela, Pycta//
* Reménykedik, hogy nem sérti meg az elf lányt azzal, hogy félbehagyja beszélgetésüket, de a fácska mellett már nemigen van senki, aki hamarabb tudná megszerezni a szükséges italt. Lyz nem is gondolkodik, hogy kik, és honnan adják a bort, csupán hálásan megköszönve igyekszik vissza vele az imádkozó elfhez.*
*Nem vár választ mikor a kupát átadja, csendben marad ő is és nem is mozdul. Ő még sosem áldozott borral, de annyit sejt, hogy ez a vége lehet az imának, melyet Pycta eddig elmélyülten tett, így ki is várja még ott mellette.
A fohász szavai, gyönyörűen csengenek. Lyz szerény mosollyal ajkain, de annál emelkedettebben lelkében, várakozásteljesen fordítja Pycta felé tekintetét. Smaragdszín szemei örömtől ragyogón merülnek a lombzöldekbe. ~Minden rendben van.~
Bizakodón tekint a jövőre is itt a táborban ám az erdőmélyi elfet másként nem tudja támogatni, csupán jelenlétével. A reményteli pillanatba pedig nem keverednek hangos szavakkal az ima borúsabb strófái, melyek árnyékot vethetnének Lyz kedvére.
A boráldozat előtt, mikor Pycta újra a fa felé fordul, Lyz felemelkedik, s egy lépést hátrál. Akkor érkezik mellé, s akasztja az egyik ágra ékszerét a csókaszemű elf lány, s szúrja a földbe a nyílvesszőt. Egy bátorító mosolyt kap ő is, de egyéb másra Lyz nem figyel. A halk zizegés felé ugyan vet egy pillantást, de tulajdonképpen, emiatt is jobb nekik az erdőben. A természet csodáit ők elfek, sokkal inkább tudják értékelni, mint a városi népek.
Bólint az elf lány kérdésére. A fa körül zizegő pillangók, s a folyónál zúgó rovarok mind-mind a életük részei lesznek mostantól. Lyz pedig mindig is ezt érezte inkább otthonának.
A bor végül a gyökerek közé kerül, mint koronája az imádságnak. Lyz nem vár semmilyen jelet. Sem égzengést, sem villámlást, sem pedig hogy lehulljon az egyik hold az égről. Neki éppen elegendő az a lelki bizonyosság, melyet önmagában érez arról, hogy jót tett, hogy társaival keményen megharcolt a gonosszal, és győzedelmeskedett. Nem vár választ sem a fától, hisz ha sikerült jó helyre hozni, márpedig ebben egészen biztos, hajtani fog, cseperedni fog, virágozni is akár.
Pycta langyos keze érinti ujjait, majd fogja meg kezét. Lyz pedig egy halovány szorítással, s bátorító mosollyal adhatja jelét bizonyságának.*
- Gyönyörű ima volt *suttogja még. Bár hogy fogékony az ilyesmire, talán csak Umon tudja róla.*
//Asheela, Pycta//
* Reménykedik, hogy nem sérti meg az elf lányt azzal, hogy félbehagyja beszélgetésüket, de a fácska mellett már nemigen van senki, aki hamarabb tudná megszerezni a szükséges italt. Lyz nem is gondolkodik, hogy kik, és honnan adják a bort, csupán hálásan megköszönve igyekszik vissza vele az imádkozó elfhez.*
*Nem vár választ mikor a kupát átadja, csendben marad ő is és nem is mozdul. Ő még sosem áldozott borral, de annyit sejt, hogy ez a vége lehet az imának, melyet Pycta eddig elmélyülten tett, így ki is várja még ott mellette.
A fohász szavai, gyönyörűen csengenek. Lyz szerény mosollyal ajkain, de annál emelkedettebben lelkében, várakozásteljesen fordítja Pycta felé tekintetét. Smaragdszín szemei örömtől ragyogón merülnek a lombzöldekbe. ~Minden rendben van.~
Bizakodón tekint a jövőre is itt a táborban ám az erdőmélyi elfet másként nem tudja támogatni, csupán jelenlétével. A reményteli pillanatba pedig nem keverednek hangos szavakkal az ima borúsabb strófái, melyek árnyékot vethetnének Lyz kedvére.
A boráldozat előtt, mikor Pycta újra a fa felé fordul, Lyz felemelkedik, s egy lépést hátrál. Akkor érkezik mellé, s akasztja az egyik ágra ékszerét a csókaszemű elf lány, s szúrja a földbe a nyílvesszőt. Egy bátorító mosolyt kap ő is, de egyéb másra Lyz nem figyel. A halk zizegés felé ugyan vet egy pillantást, de tulajdonképpen, emiatt is jobb nekik az erdőben. A természet csodáit ők elfek, sokkal inkább tudják értékelni, mint a városi népek.
Bólint az elf lány kérdésére. A fa körül zizegő pillangók, s a folyónál zúgó rovarok mind-mind a életük részei lesznek mostantól. Lyz pedig mindig is ezt érezte inkább otthonának.
A bor végül a gyökerek közé kerül, mint koronája az imádságnak. Lyz nem vár semmilyen jelet. Sem égzengést, sem villámlást, sem pedig hogy lehulljon az egyik hold az égről. Neki éppen elegendő az a lelki bizonyosság, melyet önmagában érez arról, hogy jót tett, hogy társaival keményen megharcolt a gonosszal, és győzedelmeskedett. Nem vár választ sem a fától, hisz ha sikerült jó helyre hozni, márpedig ebben egészen biztos, hajtani fog, cseperedni fog, virágozni is akár.
Pycta langyos keze érinti ujjait, majd fogja meg kezét. Lyz pedig egy halovány szorítással, s bátorító mosollyal adhatja jelét bizonyságának.*
- Gyönyörű ima volt *suttogja még. Bár hogy fogékony az ilyesmire, talán csak Umon tudja róla.*
4965. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-05-30 19:04:08
Üzenet elküldve: 2019-05-30 19:04:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
//Hajnali ceremónia//
//Umon//
*Egészen belefeledkezik a bámulásba, mikor Umon megszólítja.*
-Hmmh, mi? Ja, igen. Érdekes azt meg kell hagyni...
*Nem fejezi be a mondatot, maga is belezavarodik a mondandójába. Lehet, hogy a vége felé már nem is figyelt, csak bambult maga elé.*
~Igaz, most már vége lehetne.~
*De egyelőre nem mozdul, megtiszteli a többit azzal, hogy végignézi a rituáléjukat, bármi történjen is.*
-Még maradnék egy kicsit.
*Válaszol a férfinak, majd csöndben hallgatja tovább a mondandóját.*
-Igen, az remek lesz.
*Hagyja jóvá, közben visszatér a fa bámulásához.*
~Fény és sötétség...~
*Ízlelgeti a két kifejezést*
~Majd megtudod.~
*Ezzel a gondolattal zárja elmélkedését, hogy ismét csendes szemlélődésbe térjen át.*
-Te, Umon.
*szólítja meg végül csendesen a mellette álló férfit*
-Kösz, hogy felszedtél. Mások talán nagy ívben elkerültek volna.
*Egy apró biccentéssel is megtoldja, ha társa válaszol csöndben marad, csak utána teszi hozzá:*
-Habár volt akinek nem volt más esélye.
*mosolyodik el, majd megmagyarázza*
-Még Erdőmélyén akadtam össze egy tündérrel, mert bemásztam az épp üres kunyhójába. Azt hiszem Pyr Lavandnak hívták. Egy jó ideje nem láttam. Nincs esetleg itt?
*kérdezi a hirtelen ötlettől vezérelve*
//Umon//
*Egészen belefeledkezik a bámulásba, mikor Umon megszólítja.*
-Hmmh, mi? Ja, igen. Érdekes azt meg kell hagyni...
*Nem fejezi be a mondatot, maga is belezavarodik a mondandójába. Lehet, hogy a vége felé már nem is figyelt, csak bambult maga elé.*
~Igaz, most már vége lehetne.~
*De egyelőre nem mozdul, megtiszteli a többit azzal, hogy végignézi a rituáléjukat, bármi történjen is.*
-Még maradnék egy kicsit.
*Válaszol a férfinak, majd csöndben hallgatja tovább a mondandóját.*
-Igen, az remek lesz.
*Hagyja jóvá, közben visszatér a fa bámulásához.*
~Fény és sötétség...~
*Ízlelgeti a két kifejezést*
~Majd megtudod.~
*Ezzel a gondolattal zárja elmélkedését, hogy ismét csendes szemlélődésbe térjen át.*
-Te, Umon.
*szólítja meg végül csendesen a mellette álló férfit*
-Kösz, hogy felszedtél. Mások talán nagy ívben elkerültek volna.
*Egy apró biccentéssel is megtoldja, ha társa válaszol csöndben marad, csak utána teszi hozzá:*
-Habár volt akinek nem volt más esélye.
*mosolyodik el, majd megmagyarázza*
-Még Erdőmélyén akadtam össze egy tündérrel, mert bemásztam az épp üres kunyhójába. Azt hiszem Pyr Lavandnak hívták. Egy jó ideje nem láttam. Nincs esetleg itt?
*kérdezi a hirtelen ötlettől vezérelve*
4964. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-05-30 04:51:26
Üzenet elküldve: 2019-05-30 04:51:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hajnali ceremónia//
//Lyz, Pycta//
*Ahseelaxa hegyezi füleit, mély lélegzetet vesz, a hűs, hajnali levegő felélénkíti, bár a szíve nehéz, érzései kuszák, a fejében acélos gondolatok sorjáznak.
Ahogy beszélgetnek Lyzzel a szeme sarkából érzékeli, hogy Umon szintén végigméri őket. Hallja, amint szót vált a zöld-íjásszal. Nem ért egyet a férfival. Ahseelaxa már nagyon régóta egyedül járja a nagyvilágot, a magány életének letagadhatatlan része. Már a Testvériségben is voltak gondjai a beilleszkedéssel, ahogy a rendházban, úgy útjai során is több csalódás érte, többször meglopták, elárulták, félrevezették, vagy akadályozták a haladásban, volt, hogy naivitása miatt dróton rángatták, egyszer majdnem megverték, kis híján meg is erőszakolták, de túlélt mindent és ment tovább.*
~ Fény és Sötétség. ~
*Nem érdekli már kinek van igaza, mindenkinek megvan a maga egyéni igazsága, nem érdekli már ki a hibás, nem érdekli, ha érzései, gondolatai miatt talán örökre elbukik és meg nem értettként kitaszított marad. Akkor is most ezeken végigrágja magát. A jelenre igyekszik gondolni, a múlt hatásaira, eme pillanatra, ami a jövőt határozza meg.
Megtanulta, minél kevesebbje van, annál kevesebbet veszthet vagy vehetnek el tőle. Tart attól, hogy újra megtörténik, fél, hogy ezzel ismét elveszik a maradék kedvét is, amit csak hittel és idővel tud, újra megtalálni magában, mert a másoktól érkező segítség, eddig sokszor csak még több fájdalmat, csalódást okozott.
Lyz kifejezett érdeklődésére a felemás szemei iránt és a tábortüzes elmesélő beszélgetés felvetésére egyetértőn bólint, halvány mosoly is kiül a szája sarkába.*
- Persze, ha úgy lesz, örömest elmesélem. – *Feleli, és egyáltalán nem érzi magát emiatt kellemetlenül. Amikor az Erdőszellemre terelődik a szó, a druida lány elgondolkozva idéz fel magában minden erdősséget, fákkal övezett területet, ahol eddig megfordult. Mindegyikben ott érezte ezt a misztikumot, ami szerinte nem is egylényegű, több szellemből ered.*
- Én is úgy vélem, hogy nem véletlen. Otthon… menedék. – *Ismétli az elf szőkeség szavait, mind a kettő különösen cseng számára, szinte elérhetetlennek. Azokra a félig földbe ásott házakra gondol, amiket egyszer szóban felvázolt a táborlakóknak, hogy az oltalmazó lombházak mellett, ilyeneket is lehetne építeni.*
- Igen. Itt van sok teendő. – *A jószágok említésére szeretetteljesen el is mosolyodik.
Pycta megszólalása neki is feltűnik, a csuhátlan, páncélos csuhás felé pillant. Egy érkező kislány tolmácsolja nekik az elf férfi kérését.*
~ Bort. ~
*Lepődik meg, de Lyz már mozgósítja is magát és már indul, hogy eleget tegyen a kérésnek. Az íjász szőkeség, vállát érintve kéri elnézését. Ahseelaxa azonban nem mozdul, csak mélyet bólint és egy-helyben marad, nem ismeri erre a járást és nem akarja, hogy megszólják, hogy önállósította magát. A druida lánynak az fordul meg a fejében, hogy a gyökerekre lesz öntve az ital, és hát, mint kiderül, úgy is történik, minek láttán elmosolyodik, tagadhatatlanul meghatják a látottak. Ragyogózöld szemébe könnycsepp gyűlik, ami egyszerre, öröm és keserű könny. Vallási strófák futnak át elméjén: *
~ Ez az én vérem, igyátok hát. ~
*Ezzel egy időben sötétbarna szeme fátyolosan elhomályosul, mintha befelé fordulna.*
~ Bánat issza vérünk. ~
*Ahseelaxa tovább töpreng magában. Tart saját magától is, mert nem csak szeretet, tenni vágyás lakozik benne, hanem rengeteg düh és bizonytalanság is, ami világjárása során burjánzott el benne, a kedvetlenség és csalódás által táplálva. Ezt tartja az elf lány a sötét oldalának, egy alapvető, sajátos sötétség mindig is volt benne, amit nem tagadja, egyfajta élvezettel is eltöltötte, csak az elfajult. Dühét képes fékezni, és most nyugodtnak is érzi magát, de fél, hogy egyszer hirtelen felhorgadó haragja felemészti, ahogy bizonytalansága egyszer megfojtja. Szeretetteljes, hétköznapi csodákat pedig, úgy nehéz, sőt szinte lehetetlen véghez vinni, hogy a lanawinit a keserű, düh, levertség, bizonytalanság, bizalmatlanság fojtogatja.
A határok jó és rossz között már régen elmosódtak, ahogy az értelem, az érzések, a szabályok és az etika között is. Az elf lány sem tudja sokszor, mit tehet meg és mit nem. Pedig makacs, kitartó, bizonyítási vággyal, rengeteg lehetőséget meglát, amik határvonalai között, jó vagy rossz motiváltság tekintetében, szintén nagy elmosódottság. Hatalom kérdésében is, inkább tartózkodó, mert kevés olyan személy van, akit bármiféle hatalom ne rontana meg. Ahseelaxa önmagát ismerve úgy véli, a hatalom csak merevvé, sőt hosszú távon zsarnokká tenné, ezért nem vágyik nagyhatalomra. A kalandvágya sem veszett ki belőle, csupán fáradtan, leverten szunnyad lelkében.
Valóság és álom, ezeket is gyakran összemosódottnak érzi, és régóta már ezeket sem tudja körül határolni.
A sötét csuhás és a kopasz óriás motozását szinte fel sem fogja, olyannyira el van merülve gondolataiban, ahogy a faszentelő szertartást figyeli. Nem tudja, mit tegyen, mivel járulhatna hozzá az eseményhez. Zavara még nagyobb, mint valaha, bonyolult, aztán így cselekszik.*
~ Lesz, ami lesz. ~
*Szólni nem szól, lehúzza fél csizmáját, lecsatolja ezüst bokaláncát, visszabújik a lábbelibe, majd a kis ékszerrel Lyz és Pycta mellé lépve a fácska egyik ágára akasztja a láncot. Elővesz egy fehér tollas nyilat tegezéből és a földbe szúrja, a fatövébe. Aztán csak csendesen visszaáll a páncélos csuhás és az íjász szőkeség mellé.
Nem történik semmi, csak a csend van. A folyó sodrását lehet hallani, ám ekkor, a fák közül lassan pillangók rajzanak ki, amik az átalakulás szimbólumai, a folyóról pedig, kivirágozva száll fel egy kavargó kérész felhő, mely az elmúlás szépségét hordozza. Lepkék és vízi rovarok keringenek a levegőben a tábor és a fácska körül. Ahseela halkan szól: *
- Ti is látjátok?
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.06.01 22:02:59, a következő indokkal:
Világidegen kifejezés.
//Lyz, Pycta//
*Ahseelaxa hegyezi füleit, mély lélegzetet vesz, a hűs, hajnali levegő felélénkíti, bár a szíve nehéz, érzései kuszák, a fejében acélos gondolatok sorjáznak.
Ahogy beszélgetnek Lyzzel a szeme sarkából érzékeli, hogy Umon szintén végigméri őket. Hallja, amint szót vált a zöld-íjásszal. Nem ért egyet a férfival. Ahseelaxa már nagyon régóta egyedül járja a nagyvilágot, a magány életének letagadhatatlan része. Már a Testvériségben is voltak gondjai a beilleszkedéssel, ahogy a rendházban, úgy útjai során is több csalódás érte, többször meglopták, elárulták, félrevezették, vagy akadályozták a haladásban, volt, hogy naivitása miatt dróton rángatták, egyszer majdnem megverték, kis híján meg is erőszakolták, de túlélt mindent és ment tovább.*
~ Fény és Sötétség. ~
*Nem érdekli már kinek van igaza, mindenkinek megvan a maga egyéni igazsága, nem érdekli már ki a hibás, nem érdekli, ha érzései, gondolatai miatt talán örökre elbukik és meg nem értettként kitaszított marad. Akkor is most ezeken végigrágja magát. A jelenre igyekszik gondolni, a múlt hatásaira, eme pillanatra, ami a jövőt határozza meg.
Megtanulta, minél kevesebbje van, annál kevesebbet veszthet vagy vehetnek el tőle. Tart attól, hogy újra megtörténik, fél, hogy ezzel ismét elveszik a maradék kedvét is, amit csak hittel és idővel tud, újra megtalálni magában, mert a másoktól érkező segítség, eddig sokszor csak még több fájdalmat, csalódást okozott.
Lyz kifejezett érdeklődésére a felemás szemei iránt és a tábortüzes elmesélő beszélgetés felvetésére egyetértőn bólint, halvány mosoly is kiül a szája sarkába.*
- Persze, ha úgy lesz, örömest elmesélem. – *Feleli, és egyáltalán nem érzi magát emiatt kellemetlenül. Amikor az Erdőszellemre terelődik a szó, a druida lány elgondolkozva idéz fel magában minden erdősséget, fákkal övezett területet, ahol eddig megfordult. Mindegyikben ott érezte ezt a misztikumot, ami szerinte nem is egylényegű, több szellemből ered.*
- Én is úgy vélem, hogy nem véletlen. Otthon… menedék. – *Ismétli az elf szőkeség szavait, mind a kettő különösen cseng számára, szinte elérhetetlennek. Azokra a félig földbe ásott házakra gondol, amiket egyszer szóban felvázolt a táborlakóknak, hogy az oltalmazó lombházak mellett, ilyeneket is lehetne építeni.*
- Igen. Itt van sok teendő. – *A jószágok említésére szeretetteljesen el is mosolyodik.
Pycta megszólalása neki is feltűnik, a csuhátlan, páncélos csuhás felé pillant. Egy érkező kislány tolmácsolja nekik az elf férfi kérését.*
~ Bort. ~
*Lepődik meg, de Lyz már mozgósítja is magát és már indul, hogy eleget tegyen a kérésnek. Az íjász szőkeség, vállát érintve kéri elnézését. Ahseelaxa azonban nem mozdul, csak mélyet bólint és egy-helyben marad, nem ismeri erre a járást és nem akarja, hogy megszólják, hogy önállósította magát. A druida lánynak az fordul meg a fejében, hogy a gyökerekre lesz öntve az ital, és hát, mint kiderül, úgy is történik, minek láttán elmosolyodik, tagadhatatlanul meghatják a látottak. Ragyogózöld szemébe könnycsepp gyűlik, ami egyszerre, öröm és keserű könny. Vallási strófák futnak át elméjén: *
~ Ez az én vérem, igyátok hát. ~
*Ezzel egy időben sötétbarna szeme fátyolosan elhomályosul, mintha befelé fordulna.*
~ Bánat issza vérünk. ~
*Ahseelaxa tovább töpreng magában. Tart saját magától is, mert nem csak szeretet, tenni vágyás lakozik benne, hanem rengeteg düh és bizonytalanság is, ami világjárása során burjánzott el benne, a kedvetlenség és csalódás által táplálva. Ezt tartja az elf lány a sötét oldalának, egy alapvető, sajátos sötétség mindig is volt benne, amit nem tagadja, egyfajta élvezettel is eltöltötte, csak az elfajult. Dühét képes fékezni, és most nyugodtnak is érzi magát, de fél, hogy egyszer hirtelen felhorgadó haragja felemészti, ahogy bizonytalansága egyszer megfojtja. Szeretetteljes, hétköznapi csodákat pedig, úgy nehéz, sőt szinte lehetetlen véghez vinni, hogy a lanawinit a keserű, düh, levertség, bizonytalanság, bizalmatlanság fojtogatja.
A határok jó és rossz között már régen elmosódtak, ahogy az értelem, az érzések, a szabályok és az etika között is. Az elf lány sem tudja sokszor, mit tehet meg és mit nem. Pedig makacs, kitartó, bizonyítási vággyal, rengeteg lehetőséget meglát, amik határvonalai között, jó vagy rossz motiváltság tekintetében, szintén nagy elmosódottság. Hatalom kérdésében is, inkább tartózkodó, mert kevés olyan személy van, akit bármiféle hatalom ne rontana meg. Ahseelaxa önmagát ismerve úgy véli, a hatalom csak merevvé, sőt hosszú távon zsarnokká tenné, ezért nem vágyik nagyhatalomra. A kalandvágya sem veszett ki belőle, csupán fáradtan, leverten szunnyad lelkében.
Valóság és álom, ezeket is gyakran összemosódottnak érzi, és régóta már ezeket sem tudja körül határolni.
A sötét csuhás és a kopasz óriás motozását szinte fel sem fogja, olyannyira el van merülve gondolataiban, ahogy a faszentelő szertartást figyeli. Nem tudja, mit tegyen, mivel járulhatna hozzá az eseményhez. Zavara még nagyobb, mint valaha, bonyolult, aztán így cselekszik.*
~ Lesz, ami lesz. ~
*Szólni nem szól, lehúzza fél csizmáját, lecsatolja ezüst bokaláncát, visszabújik a lábbelibe, majd a kis ékszerrel Lyz és Pycta mellé lépve a fácska egyik ágára akasztja a láncot. Elővesz egy fehér tollas nyilat tegezéből és a földbe szúrja, a fatövébe. Aztán csak csendesen visszaáll a páncélos csuhás és az íjász szőkeség mellé.
Nem történik semmi, csak a csend van. A folyó sodrását lehet hallani, ám ekkor, a fák közül lassan pillangók rajzanak ki, amik az átalakulás szimbólumai, a folyóról pedig, kivirágozva száll fel egy kavargó kérész felhő, mely az elmúlás szépségét hordozza. Lepkék és vízi rovarok keringenek a levegőben a tábor és a fácska körül. Ahseela halkan szól: *
- Ti is látjátok?
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.06.01 22:02:59, a következő indokkal:
Világidegen kifejezés.
4963. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-05-29 21:05:01
Üzenet elküldve: 2019-05-29 21:05:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Hajnali ceremónia//
//Áldozat 7/7//
//Lyzendra//
*A kupát átveszi Lyzendrától, s jobbját nem véve le a facsemetéről maga elé emeli ballal a bort. Nem aggódik, nem türelmetlenkedik, hiszi, hogy meg fogja kapni a válaszait, de ha nem kapna válaszokat, csak tétlen szemlélője volna mozdulatainak, abba is beletörődik. Bajt nem fog csinálni, ebben biztos, s ha végül részesedik a Fényből, akkor értelmetlen is bármit kérdezni.
Leveszi jobbját a fáról, két kézzel a magasba emeli a bort, de ugyanúgy térden állva fohászkodik tovább hunyt szemmel. Már tudja, már érzi, hogy az Erdő Szíve le fog tekinteni rá végül, hogy megajándékozza fényével, hogy kitartása végül meghozza eredményét.*
- Egyszer felkel majd a nap,
S eljő egy bátor pillanat.
Mikor a végtelen sötétségből tiszta fény fakad.
És bokrát bontja majd, és abból majd kihajt,
Egy mindnél szebb virág, az égit türköző világ!
*Ismeretlen fohász ez, de már hangosan kiejti a szavakat. Érzi, hogy Lyzendra ott van mellette, hogy látja és hallja, hogy talán csodának lesz tanúja.
Oldalra fordítja fejét, lombzöld tekintete az elf lányét keresik. A fohász következő sorait már csak magában szavalja el, hisz lefesti sorsát, jövőjét.
~ De ott már nem jut rám szerep,
Mégis hadd legyek veled,
Mint egy régi ízű szó,
Amire emlékezni jó. ~
Az ő szerepe nem az, hogy vezető legyen bármennyire is felnéznek rá. Neki egyszer majd újra el kell indulnia és harcolni a fényért a sötétség ellen. Vér fog tapadni a kezéhez, tisztátalan lesz és bemocskolja a sötétség, ahogy nemrég is tette. Ki tudja, sikerrel jár-e majd, ki tudja mi lesz vele. Csak a Fákban Lakó ismerheti a sorsát, s most, hogy talán beragyogta fényével, megvilágította egy apró szeletkéjét jövőjének.
Visszafordul a facsemete felé és a bort a föld alatt rejtőző gyökerekre önti, ezzel is áldozva az Erdő Szíve előtt. Lassan felkel, elhátrál a fától, szomorúan mered a fatörzsre, ha teheti, Lyzendra mellé hátrál és megfogja az elf lány kezét maga mellett.*
//Áldozat 7/7//
//Lyzendra//
*A kupát átveszi Lyzendrától, s jobbját nem véve le a facsemetéről maga elé emeli ballal a bort. Nem aggódik, nem türelmetlenkedik, hiszi, hogy meg fogja kapni a válaszait, de ha nem kapna válaszokat, csak tétlen szemlélője volna mozdulatainak, abba is beletörődik. Bajt nem fog csinálni, ebben biztos, s ha végül részesedik a Fényből, akkor értelmetlen is bármit kérdezni.
Leveszi jobbját a fáról, két kézzel a magasba emeli a bort, de ugyanúgy térden állva fohászkodik tovább hunyt szemmel. Már tudja, már érzi, hogy az Erdő Szíve le fog tekinteni rá végül, hogy megajándékozza fényével, hogy kitartása végül meghozza eredményét.*
- Egyszer felkel majd a nap,
S eljő egy bátor pillanat.
Mikor a végtelen sötétségből tiszta fény fakad.
És bokrát bontja majd, és abból majd kihajt,
Egy mindnél szebb virág, az égit türköző világ!
*Ismeretlen fohász ez, de már hangosan kiejti a szavakat. Érzi, hogy Lyzendra ott van mellette, hogy látja és hallja, hogy talán csodának lesz tanúja.
Oldalra fordítja fejét, lombzöld tekintete az elf lányét keresik. A fohász következő sorait már csak magában szavalja el, hisz lefesti sorsát, jövőjét.
~ De ott már nem jut rám szerep,
Mégis hadd legyek veled,
Mint egy régi ízű szó,
Amire emlékezni jó. ~
Az ő szerepe nem az, hogy vezető legyen bármennyire is felnéznek rá. Neki egyszer majd újra el kell indulnia és harcolni a fényért a sötétség ellen. Vér fog tapadni a kezéhez, tisztátalan lesz és bemocskolja a sötétség, ahogy nemrég is tette. Ki tudja, sikerrel jár-e majd, ki tudja mi lesz vele. Csak a Fákban Lakó ismerheti a sorsát, s most, hogy talán beragyogta fényével, megvilágította egy apró szeletkéjét jövőjének.
Visszafordul a facsemete felé és a bort a föld alatt rejtőző gyökerekre önti, ezzel is áldozva az Erdő Szíve előtt. Lassan felkel, elhátrál a fától, szomorúan mered a fatörzsre, ha teheti, Lyzendra mellé hátrál és megfogja az elf lány kezét maga mellett.*
4962. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-05-29 20:08:42
Üzenet elküldve: 2019-05-29 20:08:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Denzack//
*Monsotor a ceremónia végeztével még a fát, valamint környezetét figyeli. Ahogy észreveszi, mindenki elfoglalt, Jayziont kivéve. A mélységi ismerteti szándékát, és azt, hogy ha szeretne, akkor csatlakozhat a túrához.*
-Hamár itt fogunk élni, nézzünk körbe.
*Megvárja Denzackot, amíg körbejárja a fát, majd vele együtt elindul a tábori túrára. A szerzetes észrevesz egy nagyobb épületet a kisebbek közt. Arra következtet az óriás, hogy ez egy fontos építmény, bár pontos célját nem tudná megmondani.*
*Monsotor a ceremónia végeztével még a fát, valamint környezetét figyeli. Ahogy észreveszi, mindenki elfoglalt, Jayziont kivéve. A mélységi ismerteti szándékát, és azt, hogy ha szeretne, akkor csatlakozhat a túrához.*
-Hamár itt fogunk élni, nézzünk körbe.
*Megvárja Denzackot, amíg körbejárja a fát, majd vele együtt elindul a tábori túrára. A szerzetes észrevesz egy nagyobb épületet a kisebbek közt. Arra következtet az óriás, hogy ez egy fontos építmény, bár pontos célját nem tudná megmondani.*
4961. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-05-29 19:06:10
Üzenet elküldve: 2019-05-29 19:06:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Monsotor//
*A ceremónia végeztével a sötételf úgy dönt, hogy felfedezi kicsit a helyet, hiszen, ha itt akar maradni, akkor fontos lenne ismernie a helyet, illetve a közösséget is. Jól láthatóan a többiek hamar elfoglaltságot találtak maguknak, csupán az óriást látja, aki még mindig egyedül van. Denzack számára furcsa hirtelen ez a nagy tömeg, illetve nem igazán találja a közös hangok az erdei néppel, elfekkel. Azonban közelebb lép Monsotorhoz, hogy megkérdezze van-e kedve csatlakozni.*
- Körbejárom a vidéket, ha akarsz, csatlakozhatsz.
*Igazából, ha nem tart vele az óriás, a sötételf akkor is neki lát a túrának. Először még körbe járja a fát, mintegy tiszteletkört tesz, majd tovább indul, hogy minél hamarabb körbejárhassa a tábort. Nem messze már látja is a nagy épületet, amit meg akarna nézni, hiszen többi kisebb faházhoz képest óriásnak tűnik, így bizonyára ez lenne a közösség központja, legalábbis Denzack erre következtet.*
*A ceremónia végeztével a sötételf úgy dönt, hogy felfedezi kicsit a helyet, hiszen, ha itt akar maradni, akkor fontos lenne ismernie a helyet, illetve a közösséget is. Jól láthatóan a többiek hamar elfoglaltságot találtak maguknak, csupán az óriást látja, aki még mindig egyedül van. Denzack számára furcsa hirtelen ez a nagy tömeg, illetve nem igazán találja a közös hangok az erdei néppel, elfekkel. Azonban közelebb lép Monsotorhoz, hogy megkérdezze van-e kedve csatlakozni.*
- Körbejárom a vidéket, ha akarsz, csatlakozhatsz.
*Igazából, ha nem tart vele az óriás, a sötételf akkor is neki lát a túrának. Először még körbe járja a fát, mintegy tiszteletkört tesz, majd tovább indul, hogy minél hamarabb körbejárhassa a tábort. Nem messze már látja is a nagy épületet, amit meg akarna nézni, hiszen többi kisebb faházhoz képest óriásnak tűnik, így bizonyára ez lenne a közösség központja, legalábbis Denzack erre következtet.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6203-6222