Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 42 (821. - 840. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
840. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-10-29 22:12:04
Üzenet elküldve: 2023-10-29 22:12:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Naraekh//
-Ma? Máskor talán nem tetszik? *Fintorodik el egy költői kérdés kíséretében, miközben felpillant a haját fésülgető, sápadt bőrrel megáldott fajtársra. Színpadiasan felsóhajt Naraekh vélt ostobaságán, de nem forszírozza a dolgot tovább. Helyette felkászálódik ültéből, kezeivel pedig végigsimítja sötét hajzuhatagát. A kérdésre való feleletre viszont hamar a nőstény felé fordul, tekintete pedig csak úgy parázslik.*
-Kíváncsi? *Ismétli meg, miközben keze a sápadtbőrű fajtárs torka után nyúl. Várta e választ. Nem szorítja meg a nőstényt, ujjai lassan fűzik tovább a karcsú nyakat, egészen halántékig haladva.*
-Talán bizony köreikben is maradnál, nem? *Marka megfeszül a fehér tincseken, hogy hátrafeszíthesse tulajdonosuk fejét. Kedvtelve szemléli végig a mélységit.*
-Kell emlékeztesselek, kihez tartozol hűséggel? *Ajkai széle csak aprót rándul, hisz ezúttal megfelelő feleletre számít. Nagyot ránt a nőstényen, majd megtaszítja kicsit.
A közjáték után kapaszkodik fel lovára, hogy végre Arthenior felé fordulhassanak.*
-Igen. Tudok egy s mást róluk. *Feleli, büszkén pillantva körbe. Valóban tudálékos ifjonc, ennek pedig teljes tudtában van.
Az út jó részében csupán Morelnäval cseveg. Tiszteli a vén lovagot, sokat megélt sötételf. Még a tanácsát is kikéri olykor, habár a vívóleckéket rendszerint visszautasította.
A mocsarat szép lassan felváltja a ritkás erdőség, azután pedig szépen tartott borvidékek szegélyezik útjukat. Egészen a város határáig baktatnak a kényelmes tempóban, ám itt megálljt parancsol kezével.*
-Itt megválunk egymástól, Morelnä. Add át mélységes hódolatom a Matrónának. Mondd, hogy elértük Artheniort és minden rendben. *Tiszteletteljesen meghajtja fejét a férfi felé, aki lesegíti lovából Naraekhet.
Egy ideig még nézi a távolodó lovas alakját, csak ezután fordul a nőstényhez.*
-Te innen gyalog jössz. Maradj a lovam mellett. *Pillant le rá. Valóban szívesen kötne most kötelet Naraekh nyakába, de be kell látnia, hogy ostobaság lenne feltűnést kelteni.*
-Gyerünk. *Szórakozottan rúg a nőstény irányába lováról, de nem kívánja feltétlen el is találni. Csupán indulásra sarkalja. Naraekhnek ki kell lépnie, hogy tartsa a tempót, de ügetésre azért nem fogja a fekete mént. Szórakozottan dúdol egy ősi, pirtianesi dalt. Egészen szép énekhanggal rendelkezik, bár csak kevésszer kamatoztatja e tudását.*
-A Pegazus fogadóba megyünk. Le kell mosdass, nem léphetek így a rokonok színe elé. *Cseveg Naraekhel, noha aligha kell beszámolnia neki terveiről.*
-Te is lemosakodhatsz majd. *Fűzi tovább kegyesen.*
-Orrfacsaró mocsárszagod van. Egyébként mit gondolsz... Hogyan fogadnak majd engem a rokonok? *Morelnä hiányában a nősténnyel kell beérnie a tanácsokat illetően.*
-Ma? Máskor talán nem tetszik? *Fintorodik el egy költői kérdés kíséretében, miközben felpillant a haját fésülgető, sápadt bőrrel megáldott fajtársra. Színpadiasan felsóhajt Naraekh vélt ostobaságán, de nem forszírozza a dolgot tovább. Helyette felkászálódik ültéből, kezeivel pedig végigsimítja sötét hajzuhatagát. A kérdésre való feleletre viszont hamar a nőstény felé fordul, tekintete pedig csak úgy parázslik.*
-Kíváncsi? *Ismétli meg, miközben keze a sápadtbőrű fajtárs torka után nyúl. Várta e választ. Nem szorítja meg a nőstényt, ujjai lassan fűzik tovább a karcsú nyakat, egészen halántékig haladva.*
-Talán bizony köreikben is maradnál, nem? *Marka megfeszül a fehér tincseken, hogy hátrafeszíthesse tulajdonosuk fejét. Kedvtelve szemléli végig a mélységit.*
-Kell emlékeztesselek, kihez tartozol hűséggel? *Ajkai széle csak aprót rándul, hisz ezúttal megfelelő feleletre számít. Nagyot ránt a nőstényen, majd megtaszítja kicsit.
A közjáték után kapaszkodik fel lovára, hogy végre Arthenior felé fordulhassanak.*
-Igen. Tudok egy s mást róluk. *Feleli, büszkén pillantva körbe. Valóban tudálékos ifjonc, ennek pedig teljes tudtában van.
Az út jó részében csupán Morelnäval cseveg. Tiszteli a vén lovagot, sokat megélt sötételf. Még a tanácsát is kikéri olykor, habár a vívóleckéket rendszerint visszautasította.
A mocsarat szép lassan felváltja a ritkás erdőség, azután pedig szépen tartott borvidékek szegélyezik útjukat. Egészen a város határáig baktatnak a kényelmes tempóban, ám itt megálljt parancsol kezével.*
-Itt megválunk egymástól, Morelnä. Add át mélységes hódolatom a Matrónának. Mondd, hogy elértük Artheniort és minden rendben. *Tiszteletteljesen meghajtja fejét a férfi felé, aki lesegíti lovából Naraekhet.
Egy ideig még nézi a távolodó lovas alakját, csak ezután fordul a nőstényhez.*
-Te innen gyalog jössz. Maradj a lovam mellett. *Pillant le rá. Valóban szívesen kötne most kötelet Naraekh nyakába, de be kell látnia, hogy ostobaság lenne feltűnést kelteni.*
-Gyerünk. *Szórakozottan rúg a nőstény irányába lováról, de nem kívánja feltétlen el is találni. Csupán indulásra sarkalja. Naraekhnek ki kell lépnie, hogy tartsa a tempót, de ügetésre azért nem fogja a fekete mént. Szórakozottan dúdol egy ősi, pirtianesi dalt. Egészen szép énekhanggal rendelkezik, bár csak kevésszer kamatoztatja e tudását.*
-A Pegazus fogadóba megyünk. Le kell mosdass, nem léphetek így a rokonok színe elé. *Cseveg Naraekhel, noha aligha kell beszámolnia neki terveiről.*
-Te is lemosakodhatsz majd. *Fűzi tovább kegyesen.*
-Orrfacsaró mocsárszagod van. Egyébként mit gondolsz... Hogyan fogadnak majd engem a rokonok? *Morelnä hiányában a nősténnyel kell beérnie a tanácsokat illetően.*
839. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-10-29 21:05:27
Üzenet elküldve: 2023-10-29 21:05:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Yaremoor//
*Míg Yaremoor pihen, addig neki is lehetősége van rá. Szerencséjére csak fajtársai zsarnokoskodásától kell tartania, a kísérőjüket cseppet sem foglalkoztatja, hogy mivel tölti idejét, ezért dolga végeztével keres magának egy korhadt fát, amire leülhet, és szemhéjait lecsukva pihenhet egy kicsit. Nem igazi alvás, de elméje, és érzékei valamelyest mentesülnek a behatásoktól, s ez a lelki nyugalom elég ahhoz, hogy valamelyest felkészüljön Yaremoor érkezésére.
Örül annak a kevésnek is, ami megadatik számára, de persze kevesli nyugalmát. Ifjú fajtársai hangjára összerezzen, rögtön éberré válik. A hím első mondatára csupán biccent, csak következő utasítására szólal meg végül.*
- Rendben.
*Már pattan is, hogy eleget tegyen a kérésnek. A feladatok közül még ez az, ami leginkább kedvére való, bár körültekintően kell eljárnia. Nagyon óvatosan lát neki a feladatnak, nehogy kicsit jobban meghúzza az egyik kócosabb tincset.*
- Ma különösen szépen fénylik...
*Bókol alázatosan, remélve, hogy ezzel jobb kedve lesz Yaremoornak, s kevesebb hajlandóságot mutat majd a kegyetlenkedésre.*
- Csakugyan?
*Az ő elnyomott helyzetében kevés információ jut a birtokába, ezért valóban meglepődik, holott logikusnak tűnik, hogy a levegő városában élő társaik megváltoznak. Biztosan a fényhez is jobban hozzászoktak. A kérdésre viszont nem tudja mit feleljen, azt már ugyan megtanulta, hogy nem a valódi véleménye számít, inkább csak azt kívánja tőle Yaremoor, hogy szórakoztassa, vagy ürügyet szolgáltasson neki egy verésre.*
- Kíváncsi vagyok rájuk, igen. Te nem?
*A fiú hangjából ítélve igen, csupán arra vágyott, hogy esetleg valaki rákérdezzen. Közben befejezi a fésülgetést, igazán elégedett a végeredménnyel, s úgy hiszi a mélységi hím is az lesz.
Eleget tesz Yaremoor döntésének, és a kísérőjük mögé kapaszkodik fel. Segítséget is kap szerencséjére, így elkerüli a kellemetlen jeleneteket, amikben bizonyára bőven lesz részük később.
Fajtársa persze túloz, de ezt már jól tudja. Elég ideje vannak együtt ahhoz, hogy ismerje szokásait, például azt is, hogy amikor jobb kedve van és megengedőbb vele, akkor is külső körülményekre fogja. Vagy éppen saját kegyességét hangsúlyozza, de ezt már korábban megtette Yaremoor.*
- Ezt nem szabad Artheniorban?
*Meglepett képet vág, majd egy újabb bókot készít elő.*
- Milyen tájékozott vagy, uram.
*Míg Yaremoor pihen, addig neki is lehetősége van rá. Szerencséjére csak fajtársai zsarnokoskodásától kell tartania, a kísérőjüket cseppet sem foglalkoztatja, hogy mivel tölti idejét, ezért dolga végeztével keres magának egy korhadt fát, amire leülhet, és szemhéjait lecsukva pihenhet egy kicsit. Nem igazi alvás, de elméje, és érzékei valamelyest mentesülnek a behatásoktól, s ez a lelki nyugalom elég ahhoz, hogy valamelyest felkészüljön Yaremoor érkezésére.
Örül annak a kevésnek is, ami megadatik számára, de persze kevesli nyugalmát. Ifjú fajtársai hangjára összerezzen, rögtön éberré válik. A hím első mondatára csupán biccent, csak következő utasítására szólal meg végül.*
- Rendben.
*Már pattan is, hogy eleget tegyen a kérésnek. A feladatok közül még ez az, ami leginkább kedvére való, bár körültekintően kell eljárnia. Nagyon óvatosan lát neki a feladatnak, nehogy kicsit jobban meghúzza az egyik kócosabb tincset.*
- Ma különösen szépen fénylik...
*Bókol alázatosan, remélve, hogy ezzel jobb kedve lesz Yaremoornak, s kevesebb hajlandóságot mutat majd a kegyetlenkedésre.*
- Csakugyan?
*Az ő elnyomott helyzetében kevés információ jut a birtokába, ezért valóban meglepődik, holott logikusnak tűnik, hogy a levegő városában élő társaik megváltoznak. Biztosan a fényhez is jobban hozzászoktak. A kérdésre viszont nem tudja mit feleljen, azt már ugyan megtanulta, hogy nem a valódi véleménye számít, inkább csak azt kívánja tőle Yaremoor, hogy szórakoztassa, vagy ürügyet szolgáltasson neki egy verésre.*
- Kíváncsi vagyok rájuk, igen. Te nem?
*A fiú hangjából ítélve igen, csupán arra vágyott, hogy esetleg valaki rákérdezzen. Közben befejezi a fésülgetést, igazán elégedett a végeredménnyel, s úgy hiszi a mélységi hím is az lesz.
Eleget tesz Yaremoor döntésének, és a kísérőjük mögé kapaszkodik fel. Segítséget is kap szerencséjére, így elkerüli a kellemetlen jeleneteket, amikben bizonyára bőven lesz részük később.
Fajtársa persze túloz, de ezt már jól tudja. Elég ideje vannak együtt ahhoz, hogy ismerje szokásait, például azt is, hogy amikor jobb kedve van és megengedőbb vele, akkor is külső körülményekre fogja. Vagy éppen saját kegyességét hangsúlyozza, de ezt már korábban megtette Yaremoor.*
- Ezt nem szabad Artheniorban?
*Meglepett képet vág, majd egy újabb bókot készít elő.*
- Milyen tájékozott vagy, uram.
838. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-10-23 18:46:48
Üzenet elküldve: 2023-10-23 18:46:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
*A táj egyhangúságát gyér erdő, majd borvidékek váltják. Ismerős elegy, de semmi érdemlegeset nem ébreszt benne. Csak addig viselte szívén e vidék sorsát, míg hivatala elvárta tőle.
Arthenior körvonalai már messziről látszanak. Némely, nagyobb épület tetejéről azt is megtudja mondani már innen messziről is, hogy melyik utcában áll és mi a funkciója. Szomorú felismerés, de jobban ismeri már, mint Wegtorent. E tényállás eddig fel sem tűnt neki.
Kicsit lassabb tempóra fogja hű hátasát, mert nem óhajtja elgázolni a városba igyekvő sokadalmat. Van itt mindenféle szerzet, de főleg persze emberek. Arcába húzza csuklyáját, nem kívánja az esetleges bámész tekinteteket.*
Arthenior körvonalai már messziről látszanak. Némely, nagyobb épület tetejéről azt is megtudja mondani már innen messziről is, hogy melyik utcában áll és mi a funkciója. Szomorú felismerés, de jobban ismeri már, mint Wegtorent. E tényállás eddig fel sem tűnt neki.
Kicsit lassabb tempóra fogja hű hátasát, mert nem óhajtja elgázolni a városba igyekvő sokadalmat. Van itt mindenféle szerzet, de főleg persze emberek. Arcába húzza csuklyáját, nem kívánja az esetleges bámész tekinteteket.*
837. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-10-16 15:39:25
Üzenet elküldve: 2023-10-16 15:39:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//A gwuff, az elf és még egy fél//
*Úgy néz ki nagylelkű felajánlásával nem akar élni a másik. Sőt, még a lovagló tudását is leszólja.*
-Én bármelyik nyeregbe beleszülettem.
*Jelenti ki. Bár tény, hogy tényleg rohadék egy dolog a lovaglás. Lehet, hogy mire a kikötőbe érnek már nem lesz olyan nagy a szája, de egyelőre még nem panaszkodik. Ahogy haladnak következőnek is a vörös töri meg a csendet. Fogja erősebben az állatot?*
-Miért nem nevelted meg jobban?
*Kérdez rá. Mondjuk pont ő beszél akinek a lova meg felcsináltatta magát? De az nem fontos. Aki állatot tart annak, azt kordában kell tudni tartania. Ezt még ő is tudja.*
*Úgy néz ki nagylelkű felajánlásával nem akar élni a másik. Sőt, még a lovagló tudását is leszólja.*
-Én bármelyik nyeregbe beleszülettem.
*Jelenti ki. Bár tény, hogy tényleg rohadék egy dolog a lovaglás. Lehet, hogy mire a kikötőbe érnek már nem lesz olyan nagy a szája, de egyelőre még nem panaszkodik. Ahogy haladnak következőnek is a vörös töri meg a csendet. Fogja erősebben az állatot?*
-Miért nem nevelted meg jobban?
*Kérdez rá. Mondjuk pont ő beszél akinek a lova meg felcsináltatta magát? De az nem fontos. Aki állatot tart annak, azt kordában kell tudni tartania. Ezt még ő is tudja.*
836. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-10-16 15:03:34
Üzenet elküldve: 2023-10-16 15:03:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//A gwuff, az elf és még egy fél//
*A lóra való feljutási technikája az elfnek nem kicsit meglepő, de csak megmosolyogja.* - Akkor egymás mellett. *Biccent és már indul is, a Kikötő irányába vezető úton.* - Látom, hogy nyeregbe születtél, csak nem ebbe, mert ez az enyém ugyebár. *Magyarázza csípkelődve. A két állat szépen nyugodtan léptet egymás mellett. Csak akkor kell besorolnia az aranyozott paripa mögé, mikor szekér érkezik. De utána mindjárt visszaáll az eredeti helyzetébe.* - Szántók mellett fogunk elhaladni lassan, fogd erősen, mert a pacikám szeret csemegézni kiállni, önállósítva magát és megmerényelve az útitervet. *Figyelmezteti előre a férfit.*
*A lóra való feljutási technikája az elfnek nem kicsit meglepő, de csak megmosolyogja.* - Akkor egymás mellett. *Biccent és már indul is, a Kikötő irányába vezető úton.* - Látom, hogy nyeregbe születtél, csak nem ebbe, mert ez az enyém ugyebár. *Magyarázza csípkelődve. A két állat szépen nyugodtan léptet egymás mellett. Csak akkor kell besorolnia az aranyozott paripa mögé, mikor szekér érkezik. De utána mindjárt visszaáll az eredeti helyzetébe.* - Szántók mellett fogunk elhaladni lassan, fogd erősen, mert a pacikám szeret csemegézni kiállni, önállósítva magát és megmerényelve az útitervet. *Figyelmezteti előre a férfit.*
835. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-10-15 11:55:28
Üzenet elküldve: 2023-10-15 11:55:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*A levegő már dús a szőlészet szüretre készülő ültetvényein beérő terméstől. Zamatos fajta az itteni. A szerencsés években egészen kiváló nedűk készülnek az itteni tőkéken érett szőlőből. Egyszer szívesen megnézné a pincészetet is, de remélhetőleg lesz még rá ideje.
A rendszeres őrjáratoknak hála, az itteni utak már biztonságosnak mondhatók, mégis kissé nyugtalanító érzés, hogy ennyire nyílt terepen haladjon, így ahol az aljnövényzet engedi, inkább az erdőszélre húzódik.
Még mielőtt feltűnne a távolból az impozáns méretű város látképe, megáll még egy utolsó pihenőre. Leszáll a nyeregből egy tisztáson, s hagja a kancát, hadd legeljen kedvére a nyári zsengeséget már jócskán maga mögött hagyott fűből. Leakasztja a málháról a kulacsát és iszik. Eszébe jutnak gyermekkora évei, amikor az anyjával gyakorta vették be magukat az erdőbe. Még az orrában van a gombák illata, ami az őszi avarral elegyedik. A sárga rókagomba, a tömzsi vargánya, a hivalkodón pózoló nagy őzlábgombák. A hegyek lábánál, a savanyú talajú fenyvesek tisztásain a légyölő galócák boszorkánykörei. Emlékszik, kölyökként mennyire lenyűgözték a fényes, piros kalapjukon fehér pettyeket viselő gombák. Az elragadtatást pedig csak tetézte, amikor az anyja mesélni is kezdett az erdő e kivételes lakóiról.
Sok idő telt el, mégis mintha tegnap lett volna, hogy utoljára erre járt. Átmozgatja kicsit a nyakát és a vállait. Olykor hajlamos egész feszes tartásba merevedni, ami ilyen hosszú úton azért érezteti a hatását. Még néhány óra és a városba érnek, ha minden jól megy. A kis pihenő után kevéssé akaródzik maga mögött hagyni a kökény és csipkebogyó színezte tisztást, de még sötétedés előtt el akarja érni Artheniort.*
A rendszeres őrjáratoknak hála, az itteni utak már biztonságosnak mondhatók, mégis kissé nyugtalanító érzés, hogy ennyire nyílt terepen haladjon, így ahol az aljnövényzet engedi, inkább az erdőszélre húzódik.
Még mielőtt feltűnne a távolból az impozáns méretű város látképe, megáll még egy utolsó pihenőre. Leszáll a nyeregből egy tisztáson, s hagja a kancát, hadd legeljen kedvére a nyári zsengeséget már jócskán maga mögött hagyott fűből. Leakasztja a málháról a kulacsát és iszik. Eszébe jutnak gyermekkora évei, amikor az anyjával gyakorta vették be magukat az erdőbe. Még az orrában van a gombák illata, ami az őszi avarral elegyedik. A sárga rókagomba, a tömzsi vargánya, a hivalkodón pózoló nagy őzlábgombák. A hegyek lábánál, a savanyú talajú fenyvesek tisztásain a légyölő galócák boszorkánykörei. Emlékszik, kölyökként mennyire lenyűgözték a fényes, piros kalapjukon fehér pettyeket viselő gombák. Az elragadtatást pedig csak tetézte, amikor az anyja mesélni is kezdett az erdő e kivételes lakóiról.
Sok idő telt el, mégis mintha tegnap lett volna, hogy utoljára erre járt. Átmozgatja kicsit a nyakát és a vállait. Olykor hajlamos egész feszes tartásba merevedni, ami ilyen hosszú úton azért érezteti a hatását. Még néhány óra és a városba érnek, ha minden jól megy. A kis pihenő után kevéssé akaródzik maga mögött hagyni a kökény és csipkebogyó színezte tisztást, de még sötétedés előtt el akarja érni Artheniort.*
834. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-08-31 17:06:13
Üzenet elküldve: 2023-08-31 17:06:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//A gwuff, az elf és még egy fél//
*Épeszű ember nem megy egy nagy gyík közelébe. Egy elf se. Ahogy haladnak ő néha ásít, kitörölgeti a csipát a szeméből, ébredezik.*
~Kurva meleg van.~
*Állapítja meg. Egyre kevésbé tetszik neki ez az utazgatás. Jó hát a hajón neki jó dolga volt. Nem kellett a legénységgel együtt kint döglenie hisz neki az esze volt az értéke. Kímélni kellett az orvost. Nem is csoda ha ez a sok gyaloglás kikészíti. A nő megjegyzésére az állatra néz majd megrázza a fejét.*
-Jó itt nekem.
*Hiába vicceli el a másik az a dög ijesztő. Egy ló is az, hisz az is egy hatalmas állat, de olyanokat legalább gyakrabban lehet látni. Gwuffot nem. Int örül is neki. A következő megjegyzések se nagyon nyugtatják meg. Sőt, az utóbbi kérdést nem is érti. Értetlenül felvonja a szemöldökét.*
-Pacsit?
~Most ez komoly? Tényleg egy nyomorékos viccet sütött el?~
*Épeszű ember nem megy egy nagy gyík közelébe. Egy elf se. Ahogy haladnak ő néha ásít, kitörölgeti a csipát a szeméből, ébredezik.*
~Kurva meleg van.~
*Állapítja meg. Egyre kevésbé tetszik neki ez az utazgatás. Jó hát a hajón neki jó dolga volt. Nem kellett a legénységgel együtt kint döglenie hisz neki az esze volt az értéke. Kímélni kellett az orvost. Nem is csoda ha ez a sok gyaloglás kikészíti. A nő megjegyzésére az állatra néz majd megrázza a fejét.*
-Jó itt nekem.
*Hiába vicceli el a másik az a dög ijesztő. Egy ló is az, hisz az is egy hatalmas állat, de olyanokat legalább gyakrabban lehet látni. Gwuffot nem. Int örül is neki. A következő megjegyzések se nagyon nyugtatják meg. Sőt, az utóbbi kérdést nem is érti. Értetlenül felvonja a szemöldökét.*
-Pacsit?
~Most ez komoly? Tényleg egy nyomorékos viccet sütött el?~
833. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-08-31 16:52:56
Üzenet elküldve: 2023-08-31 16:52:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//A gwuff, az elf és még egy fél//
*Végre sikerül elindulniuk a város irányába. Szerencsére az út kevésbé forgalmas, mint szokott lenni, nem jön annyi szekér sem. Bár az biztos, hogy furcsa látványt nyújtanak, a nő, aki egy gwuffot vezet és a mögöttük, kezeit zsebretett elf. Egy darabig haladnak aztán megelégeli a férfi különcködését.*
- Te Intath! Egész úton így fogsz kullogni? Mi a baj? Miért nem jössz mellettem. Nem harap, csak ha a szájába mászol. Eskü. *Néz a férfire nagyot sóhajtva.*
- Sőt! Ha a közeledbe jönne egy farkas, elijeszti. Kérsz pacsit? *Kérdi tréfálkozva.*
*Végre sikerül elindulniuk a város irányába. Szerencsére az út kevésbé forgalmas, mint szokott lenni, nem jön annyi szekér sem. Bár az biztos, hogy furcsa látványt nyújtanak, a nő, aki egy gwuffot vezet és a mögöttük, kezeit zsebretett elf. Egy darabig haladnak aztán megelégeli a férfi különcködését.*
- Te Intath! Egész úton így fogsz kullogni? Mi a baj? Miért nem jössz mellettem. Nem harap, csak ha a szájába mászol. Eskü. *Néz a férfire nagyot sóhajtva.*
- Sőt! Ha a közeledbe jönne egy farkas, elijeszti. Kérsz pacsit? *Kérdi tréfálkozva.*
832. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-08-23 19:24:54
Üzenet elküldve: 2023-08-23 19:24:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fő a biztonság - úton a kikötőbe//
* Ahogy elhagyják Artherniort, még visszapillant a válla fölött, hogy még utoljára megtekinthesse a levegő városát. Elvégre nem tudhatja, hogy mikor kell majd újra idejönnie. Lehet hogy már holnap, lehet hogy csak egy esztendő múlva. Bárhogy is legyen, úgy érzi hogy eléggé felderítette már a kikötő és a város közti útvonalat, úgyhogy büszke magára. *
~ Még a végén felkérnek térképésznek. ~
* Érdekes egy gondolat ez, mely mentén tovább haladva konstatálja magában azt, hogy bármit csinálhat, amit akar. Lehet hogy belőle is kereskedő lesz. Lehet hogy nem. Ki tudná megmondani? Ezen elmélkedése szórakoztatja őt. Végtére is ő csak inni és szeretkezni szeretne, azt pedig több módon is el tudja érni. *
- Áh, így már értem. Milyen jó is az, ha az embernek van egy kocsmája.
* Orthus családi történetére hol kuncog, hol meglepődik. *
- Érdekes egy történet. Nagyapádnak szerencséje volt, ami nem mindenkinek adatik meg. Persze ki is használta azt a szerencsét, amit sokan elherdáltak volna. Mondjuk elkölthette volna a vagyont italra és nőkre is. Én biztos, hogy azt tettem volna.
~ És milyen jól tettem volna. ~
- Megtanultam forgatni a pengét, de ennyi. Még nem voltam se katona, se orgyilkos. A nevelőm, akivel éltem, sok mindent megtanított. Csupán néhány hat telt el azóta, hogy otthagytam őt. Azóta pedig azért, hogy ne haljak éhen, elvállaltam ezt-azt mindaddig, amíg a Hét Varjúhoz nem kerültem.
* Kis szünetet tart, majd újból megszólal. *
- Ha már itt tartunk, te kereskedő vagy. Így sok embert ismersz, igaz?
* Ahogy elhagyják Artherniort, még visszapillant a válla fölött, hogy még utoljára megtekinthesse a levegő városát. Elvégre nem tudhatja, hogy mikor kell majd újra idejönnie. Lehet hogy már holnap, lehet hogy csak egy esztendő múlva. Bárhogy is legyen, úgy érzi hogy eléggé felderítette már a kikötő és a város közti útvonalat, úgyhogy büszke magára. *
~ Még a végén felkérnek térképésznek. ~
* Érdekes egy gondolat ez, mely mentén tovább haladva konstatálja magában azt, hogy bármit csinálhat, amit akar. Lehet hogy belőle is kereskedő lesz. Lehet hogy nem. Ki tudná megmondani? Ezen elmélkedése szórakoztatja őt. Végtére is ő csak inni és szeretkezni szeretne, azt pedig több módon is el tudja érni. *
- Áh, így már értem. Milyen jó is az, ha az embernek van egy kocsmája.
* Orthus családi történetére hol kuncog, hol meglepődik. *
- Érdekes egy történet. Nagyapádnak szerencséje volt, ami nem mindenkinek adatik meg. Persze ki is használta azt a szerencsét, amit sokan elherdáltak volna. Mondjuk elkölthette volna a vagyont italra és nőkre is. Én biztos, hogy azt tettem volna.
~ És milyen jól tettem volna. ~
- Megtanultam forgatni a pengét, de ennyi. Még nem voltam se katona, se orgyilkos. A nevelőm, akivel éltem, sok mindent megtanított. Csupán néhány hat telt el azóta, hogy otthagytam őt. Azóta pedig azért, hogy ne haljak éhen, elvállaltam ezt-azt mindaddig, amíg a Hét Varjúhoz nem kerültem.
* Kis szünetet tart, majd újból megszólal. *
- Ha már itt tartunk, te kereskedő vagy. Így sok embert ismersz, igaz?
831. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-08-22 18:34:48
Üzenet elküldve: 2023-08-22 18:34:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Fő a biztonság - úton a kikötőbe//
*A nap éppen csak kiemelkedett a dombok takarásából, a levegő még hűvös és harmattól párás, amikor a nagy, igavonók által hajtott echós szekér maga mögött hagyja Arthenior házait, hogy ráérős tempóban haladjon úti célja, a kikötő felé.
Mellette ott poroszkál Agin Nardan lóháton, a szekérrel lépést tartani a legkevésbé se jelenthet kihívást. Közben pedig Orthus tovább folytatja az eszmecserét.*
- Nos, italmérésnek hívtuk, de ha úgy jobban tetszik, nyugodtan mondhatom kocsmának is.
*feleli, ami talán mindjárt megérteti Aginnal, hogyan lehetett ebből pénzt keresni.*
- Ha igaz a családi legendárium, egyszer egy vándor akkora számlát csinált, hogy már nem tudta kifizetni. Ezért odaadott egy gyűrűt, amiben egy értéktelennek tűnő, de furcsa fényű ékkő volt. Nem gondolta hogy sokat ér sem ő, se a nagyapám. De azért az ősöm, takarékos és bölcs ember lévén, megvizsgáltatta egy varázshasználóval. Akkor aztán kiderült, hogy valami nagy értékű mágikus tárgyról van szó. Sose derült ki, hogy a vándor hogyan szerezte, talán úgy fejtette le egy halott mágus ujjáról. Akárhogy is, nagyatyám ezután már a város legnagyobb hatalmú mágusainak ajánlotta fel a gyűrűt, ezek közül kettő pedig annyira rivalizált egymással, hogy dacból az egekbe srófolták az árat.
Ez ütött szöget a nagyapám fejébe, aki rájött, hogy a nagy vagyonnal bíró embereknek koránt sincs akkora érzéke a pénzhez, mint a magafajtáknak. Így ahelyett, hogy a gyűrűért kapott vagyonból nyitott volna még egy italmérést, vagy vett volna egy fogadót, inkább kereskedésre adta a fejét.
*adja elő a családi történetet, amit talán még a mellette üldögélő kocsisa, Japher Campa (felszabadított wegtoreni rabszolga) is érdeklődéssel hallgatott.*
- És mivel kerested a kenyered előtte, Agin uram? Netán harcos lennél?
*A nap éppen csak kiemelkedett a dombok takarásából, a levegő még hűvös és harmattól párás, amikor a nagy, igavonók által hajtott echós szekér maga mögött hagyja Arthenior házait, hogy ráérős tempóban haladjon úti célja, a kikötő felé.
Mellette ott poroszkál Agin Nardan lóháton, a szekérrel lépést tartani a legkevésbé se jelenthet kihívást. Közben pedig Orthus tovább folytatja az eszmecserét.*
- Nos, italmérésnek hívtuk, de ha úgy jobban tetszik, nyugodtan mondhatom kocsmának is.
*feleli, ami talán mindjárt megérteti Aginnal, hogyan lehetett ebből pénzt keresni.*
- Ha igaz a családi legendárium, egyszer egy vándor akkora számlát csinált, hogy már nem tudta kifizetni. Ezért odaadott egy gyűrűt, amiben egy értéktelennek tűnő, de furcsa fényű ékkő volt. Nem gondolta hogy sokat ér sem ő, se a nagyapám. De azért az ősöm, takarékos és bölcs ember lévén, megvizsgáltatta egy varázshasználóval. Akkor aztán kiderült, hogy valami nagy értékű mágikus tárgyról van szó. Sose derült ki, hogy a vándor hogyan szerezte, talán úgy fejtette le egy halott mágus ujjáról. Akárhogy is, nagyatyám ezután már a város legnagyobb hatalmú mágusainak ajánlotta fel a gyűrűt, ezek közül kettő pedig annyira rivalizált egymással, hogy dacból az egekbe srófolták az árat.
Ez ütött szöget a nagyapám fejébe, aki rájött, hogy a nagy vagyonnal bíró embereknek koránt sincs akkora érzéke a pénzhez, mint a magafajtáknak. Így ahelyett, hogy a gyűrűért kapott vagyonból nyitott volna még egy italmérést, vagy vett volna egy fogadót, inkább kereskedésre adta a fejét.
*adja elő a családi történetet, amit talán még a mellette üldögélő kocsisa, Japher Campa (felszabadított wegtoreni rabszolga) is érdeklődéssel hallgatott.*
- És mivel kerested a kenyered előtte, Agin uram? Netán harcos lennél?
830. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-08-07 09:33:25
Üzenet elküldve: 2023-08-07 09:33:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
*Nem mulattatják magukat és közvetlen rátérnek a városba vezető útra, ahol már jelentősen barátibb a környezet. Bár már éppen beleesnek a forgalmasabb időszakba, de legalább nincsenek olyan egyedül, mint a mocsárban voltak, ha esetleg segítségre szorulnának itt, ha aranyért is, de lenne, aki megáll. A ló nagyon is jól bírja az utazást, örül, hogy anno kiutaltatata magánaak, a legmegbízhatóbb paripa, akivel élete során találkozott és talán a legbarátságosabb, kinézete ellenére is, ami sokaknak riasztó lehet, akik nem ismerik. Egy keresztelágazásnál azért megállnak, kell a nőnek néhány perc, mire a nyeregtáskájából előkotorássza a térképet. Ritkán van rá szükség, mert általában a megszokott úton indul Arthenior felé, ám ilyen rövidítéseknél megesik, hogy elbizonytalanítja egy- egy ismeretlenebb kinézetű elágazás. Nem mindnél lehet találni ismerős kinézetű sziklákat, amik mogorva öregurra vagy csücsörítő kutyára hajaznak, vagy esetleg nem mindnél áll olyan ősrégi fa, amibe jelet véstek. A helyiek tudják az irányt, ő meg megnézi. A térkép tanulmányozása után egyértelmű lesz a választás. Nem is maradnak tovább, felül a lóra, mert már csak egy órára lehetnek a településtől, ha megszaporázzák a lépteiket még napnyugta előtt beérkezhetnek a főtérre.*
- Ma egésznap kímélve voltál pajtás, talán neked is jót tenne némi gyakorlás, a végén még elkényelmesedsz ló létedre. *Rakja vissza a nyeregtáskájába a térképet és szál vissza a lóra, majd feszítettebb tempót diktálva immár, suhannak a főtér irányába.*
- Ma egésznap kímélve voltál pajtás, talán neked is jót tenne némi gyakorlás, a végén még elkényelmesedsz ló létedre. *Rakja vissza a nyeregtáskájába a térképet és szál vissza a lóra, majd feszítettebb tempót diktálva immár, suhannak a főtér irányába.*
829. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-07-21 11:52:50
Üzenet elküldve: 2023-07-21 11:52:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
*Szívesen átszelné a pusztát a fű felett, de egy varázslat éppen elég volt ahhoz, hogy inkább gyalogszerrel pihenje ki. Nem olyan gyakorlott varázshasználó, hogy csak úgy egymás után dobálja az ilyen jelentősebb tudást és energiát igénylő igéket. Talán inkább jobb lenne, ha most más felé venné az irányt. Így is tesz, elkerülve a magas fűt, amiben egyik félelme bujkál és csúszik, a kígyó. Szerencsére beköltöztek a városba, ott meg aztán csak a piacon sütött formában fordul elő, nagy örömére. Így poroszkál a szekerek által jól kitaposott úton, amit nagyobb állatok nem mernek megközelíteni se a jelentős kocsi zaj miatt. Mikor érzi a talaj dübörgését, félreáll, nem szeretne olyan helyzetbe kerülni, mint odafele.*
828. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-07-17 14:57:25
Üzenet elküldve: 2023-07-17 14:57:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Utazás//
* Most nem csak érzi, hanem látja is, hogy közel van a város. Útközben leszed egy, az útra kilógó, magányos vörös almát, amit elcsámcsogva megy tovább. Furmányos agyában az is felmerül, hogy hogyan fogja majd megkapni ezt az Orthus nevezetű kereskedőt, elvégre Rel nem mondott sok információt a fickó hollétéről. Ezen gondolatát itt le is zárja, elér majd ezen akkor is aggódni, amikor már ott van a városban. Gondolatmenete most kellemesebb vizekre evezik. Úgy bölcselkedik, hogy senkinek sem fog ártani azzal, ha útja során meglátogat egy bordélyházat, hadd szívjon egy kis levegőt ott is, elvégre jár neki egy kis pihenés a hosszú utazás után. Ezen morfondírozva halad tovább. *
* Most nem csak érzi, hanem látja is, hogy közel van a város. Útközben leszed egy, az útra kilógó, magányos vörös almát, amit elcsámcsogva megy tovább. Furmányos agyában az is felmerül, hogy hogyan fogja majd megkapni ezt az Orthus nevezetű kereskedőt, elvégre Rel nem mondott sok információt a fickó hollétéről. Ezen gondolatát itt le is zárja, elér majd ezen akkor is aggódni, amikor már ott van a városban. Gondolatmenete most kellemesebb vizekre evezik. Úgy bölcselkedik, hogy senkinek sem fog ártani azzal, ha útja során meglátogat egy bordélyházat, hadd szívjon egy kis levegőt ott is, elvégre jár neki egy kis pihenés a hosszú utazás után. Ezen morfondírozva halad tovább. *
827. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-07-17 13:06:27
Üzenet elküldve: 2023-07-17 13:06:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Szarvasnézőbe//
*Gyorsan akart léptetni az állattal, de rájön idő közben, hogy nem éri meg a szenvedést a dolog. Egy fél percremeg is kell állítsa az állatot, mert kíváncsi, hogy a talaj is pont úgy hullámzik-e, mint ahogy ő látja az állat hátáról. Sajnos egy bokrot is megtisztel egy kósza öklendezéssel, jobb kinn, mint benn alapon, összeköti szétzilált, aranyfuttatott tincseit egy csomóba, majd az állatot maga mellett vezetve indulnak tovább.*
- Te aztán nem vagy semmi, így elintézni csak keveseknek sikerült eddig. *Ejti el tréfásan csak úgy maga elé, mert ugye ebből az állat semmit se ért. Na meg azt se nagyon valószínűleg, hogy hátas jószág lévén miért maga mellett vezeti újdonsült gazdája, a helyett, hogy rajta ülne.*
- Vajon megismerem még a leágazást? *Miután megnyugszik a gyomra, csak visszaül, mert még az éj leszállta előtt oda akar érni a házhoz.*
- Lau biztos szépen karban tartja az ösvényt, bár van rá némi esély, hogy ők beköltöztek a városi kúriába, amit helyrehozattunk. *Elő is ugranak az emlékek mindjárt, a két gyerek, a mindig szolgálatkész férfi és a szarvas, akiket úgy otthagyott. Ez nem rajta múlik, egyszerűen képtelen megmaradni egy helyen sokáig. Talán nem is tanácsos neki. Így haladnak az úton, míg el nem érnek a leágazáshoz.*
- Megjöttünk.
*Gyorsan akart léptetni az állattal, de rájön idő közben, hogy nem éri meg a szenvedést a dolog. Egy fél percremeg is kell állítsa az állatot, mert kíváncsi, hogy a talaj is pont úgy hullámzik-e, mint ahogy ő látja az állat hátáról. Sajnos egy bokrot is megtisztel egy kósza öklendezéssel, jobb kinn, mint benn alapon, összeköti szétzilált, aranyfuttatott tincseit egy csomóba, majd az állatot maga mellett vezetve indulnak tovább.*
- Te aztán nem vagy semmi, így elintézni csak keveseknek sikerült eddig. *Ejti el tréfásan csak úgy maga elé, mert ugye ebből az állat semmit se ért. Na meg azt se nagyon valószínűleg, hogy hátas jószág lévén miért maga mellett vezeti újdonsült gazdája, a helyett, hogy rajta ülne.*
- Vajon megismerem még a leágazást? *Miután megnyugszik a gyomra, csak visszaül, mert még az éj leszállta előtt oda akar érni a házhoz.*
- Lau biztos szépen karban tartja az ösvényt, bár van rá némi esély, hogy ők beköltöztek a városi kúriába, amit helyrehozattunk. *Elő is ugranak az emlékek mindjárt, a két gyerek, a mindig szolgálatkész férfi és a szarvas, akiket úgy otthagyott. Ez nem rajta múlik, egyszerűen képtelen megmaradni egy helyen sokáig. Talán nem is tanácsos neki. Így haladnak az úton, míg el nem érnek a leágazáshoz.*
- Megjöttünk.
826. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-07-11 14:52:27
Üzenet elküldve: 2023-07-11 14:52:27
ÚJ
![>Niagati Didispu [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1397_tunder_no.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* Niagati elindul az Arthenior városától északra futó kereskedelmi úton, amely a veszélyes vidék felé vezet. Az eső folyamatosan szitál, és a lány magányosan halad az úton. A táskájában csak a legszükségesebb dolgokat viszi magával, köztük néhány falat ételt, amit még a fogadóban vásárolt előző este. Az út hosszú és veszélyes lehet, de Niagati elszántsága és vágya, hogy elérje Lihanechet, nem hagyja elcsüggeszteni.
Az út egyre messzebb vezeti a várostól. Niagati figyelmesen halad tovább, hiszen tudja, hogy ez a vidék veszélyes lehet. Útonállók, vadállatok leselkedhetnek, és az ingoványos vidék sem messze van, ahol komoly kihívások várják.
A kereskedelmi út mellett mezők, rendezett földek és kisebb tanyák nyújtanak némi biztonságot és békességet. Az erdők, amik az út mentén elterülnek, titokzatosnak tűnnek az esővel átitatott levelek között. Niagati figyelmesen tekintget körbe, fokozott óvatossággal haladva az ismeretlenben.
Az idő múlásával az eső nem hagyja alább, és Niagati ruhája egyre nedvesebb lesz. Az ételkészlete fogy, és a lány próbál ételt és vizet találni az út mentén, de nem mindig jár sikerrel. Az erdőben keresgélve talál néhány gyümölcsfát, de azok is kevés és éretlen termést hoznak.
Niagati megáll a Harsogó Borászat vidékén, ahol a termőföld különleges gyümölcsöket eredményez. A szőlőtőkék lankás domboldalakon terülnek el, és a lány elgondolkodva tekint a gazdák munkájára. Milyen jó lenne, gondolja, ha ő is része lehetne ennek a békés vidéknek. De most más a célja, és tovább kell mennie.
Niagati folytatja útját az esőáztatta kereskedelmi úton. Az út mind nehezebbé válik, és a lány minden lépése küzdelem. Az erdő sűrűbben öleli körül, a szél halkan susog a fák között, és a táj egyre vadabbá válik. Niagati figyelmesen halad, érzékenyen reagálva minden zajra és mozdulatra a környezetében.
A lány szeme megtelik fájdalommal és félelemmel. Az út egyre veszélyesebbnek tűnik, és Niagati szívét szorítja a kihívások sora. Elakad néhány helyen az úton, ahol az eső miatt csúszós a talaj. Mindeközben a táskájában lévő élelmiszer tartaléka egyre fogy, és az út mentén nem talál olyan forrásokat, amelyek friss vizet biztosítanának.
Az esti órákban Niagati keres egy biztonságos helyet, ahol elhelyezheti magát éjszakára. A környező erdőben keresgél, remélve, hogy talál valamilyen menedéket. Végül egy letört fatörzs mögé bújik, amely védelmet nyújt az eső és a szél ellen. Bár nem tökéletes, de legalább egy kis biztonságérzetet ad a lány számára.
Niagati melegszik a nedves ruháiban, és a testét átjárja a kimerültség és a fájdalom. Az éjszaka sötét és csendes, csak az esőcseppek kopognak a leveleken. A lány összeszorított fogakkal küzd a hideggel és a félelemmel. Vágyakozik a meleg és biztonság után, ahogy próbál elaludni a nehéz és kényelmetlen helyzetben.
Az éjszaka folyamán a félelmek és rémálmok kísértik Niagatit. Az álmatlan órákban a lány a múltjára, a nehézségekre és veszteségekre gondol. A fájdalom lassan elönti a szívét, de mégsem adja fel. Niagati elszántsága és a vágy, hogy elérje Lihanechet, továbbra is erőt ad neki.
Amikor a hajnal sugarai áttörnek a felhőkön, Niagati felébred. Az eső még mindig esik, de a lány tudja, hogy nem maradhat tovább ezen a helyen. Az éjszakai próbálkozások után feláll, megtörölve az arca nedvességét, és folytatja útját az esőben.
Niagati lépéseit megnehezíti a fájdalom és az állandó küzdelem, de a lány nem adja fel. Kitartóan halad előre, ahogy a veszélyes vidék egyre közelebb kerül. Az erdők sűrűsödnek, a táj egyre vadabb és ismeretlenebb lesz. A lány figyelmesen körülnéz, próbálva felmérni a környezetet és a benne rejlő veszélyeket.
Niagati továbbra is keresi az élelem és a víz forrásait, de az út egyre sivárabbá válik. A falat étel, amit még talált útközben teljesen elfogyott és az üres gyomor kínzó érzését érzi. Az útközben felbukkanó tanyák elhagyatottnak tűnnek, és az állatok is ritkábban láthatóak.
Niagati szívét szorítja a kétség és a fájdalom, de a vágyakozás és az elszántság még mindig ott lobog benne. Az út nehezebbé válik, és a lány mind kevesebb erőt érez magában. De mégsem adja fel. Kitartóan halad előre, úgy hiszi, hogy a küzdelem és a veszélyek között találhatja meg az útját Lihanechbe.
Az erdős-bokros vidéken átívelő úton járva Niagati hirtelen felfigyel valamire a távolban. Az esőköd és a köd között halványan kivehetőek a Karavánpihenő romjai. Az elhagyott épületmaradványok a múltat idézik fel, és magukban hordozzák a titkokat és emlékeket.
Niagati megáll a romok előtt, figyelve az elhagyatottság és pusztulás látványát. Megérinti a falakat, melyek érintése hideg és poros. A romok közt a lány érzi, hogy mintha a múlt szavai szólnának hozzá. Fájdalom és melankólia lengi körül, de életet és reményt is érez az elhagyatott helyen. A lány lépéseivel figyel, hogy ne süllyedjen mély sárba, mert tudja, hogy ez az ingoványos vidék előszobája.
Elhatározza, hogy itt megpihen és megragadja az alkalmat, hogy megigyék egy sárvárosi fekete varázsitalt. A lány előveszi a varázspalackot, melyben a sötét ital szikrázik. Habár fogalma sincs, milyen hatással lehet rá, eldönti, hogy most issza meg. Abban bízik, hogy erőt ad neki az út további részében.
Niagati feszülten figyeli a palackot, majd hirtelen mozdulattal a szájához emeli és megissza az italt. Az édes és keserű ízek összekeverednek a szájában, ahogy a varázsital felfedi titkait.
A hatás nem várat sokáig magára. Niagati teste hirtelen megváltozik, és átjárja az erő és a feszültség. Az agresszív és nyugtalan állapot újraéled benne, és az ereje felerősödik. Az elszántság és a vágy kitör belőle, hajtva a továbbhaladásra.
Niagati szemeiben lángoló elszántság tükröződik. Az erdős-bokros vidéken továbbindul, a varázsital ereje vezeti. Az eső áztatta úton haladva a lány reménykedve tekint előre, a Romtábor felé. A veszélyek nem ijesztik meg, mert most erőteljes és elszánt, készen áll arra, hogy újabb kihívásokkal szembenézzen. *
Megivott egy varázsitalt, ami kettő körre agresszívabbá, nyugtalanabbá tesz.
Az út egyre messzebb vezeti a várostól. Niagati figyelmesen halad tovább, hiszen tudja, hogy ez a vidék veszélyes lehet. Útonállók, vadállatok leselkedhetnek, és az ingoványos vidék sem messze van, ahol komoly kihívások várják.
A kereskedelmi út mellett mezők, rendezett földek és kisebb tanyák nyújtanak némi biztonságot és békességet. Az erdők, amik az út mentén elterülnek, titokzatosnak tűnnek az esővel átitatott levelek között. Niagati figyelmesen tekintget körbe, fokozott óvatossággal haladva az ismeretlenben.
Az idő múlásával az eső nem hagyja alább, és Niagati ruhája egyre nedvesebb lesz. Az ételkészlete fogy, és a lány próbál ételt és vizet találni az út mentén, de nem mindig jár sikerrel. Az erdőben keresgélve talál néhány gyümölcsfát, de azok is kevés és éretlen termést hoznak.
Niagati megáll a Harsogó Borászat vidékén, ahol a termőföld különleges gyümölcsöket eredményez. A szőlőtőkék lankás domboldalakon terülnek el, és a lány elgondolkodva tekint a gazdák munkájára. Milyen jó lenne, gondolja, ha ő is része lehetne ennek a békés vidéknek. De most más a célja, és tovább kell mennie.
Niagati folytatja útját az esőáztatta kereskedelmi úton. Az út mind nehezebbé válik, és a lány minden lépése küzdelem. Az erdő sűrűbben öleli körül, a szél halkan susog a fák között, és a táj egyre vadabbá válik. Niagati figyelmesen halad, érzékenyen reagálva minden zajra és mozdulatra a környezetében.
A lány szeme megtelik fájdalommal és félelemmel. Az út egyre veszélyesebbnek tűnik, és Niagati szívét szorítja a kihívások sora. Elakad néhány helyen az úton, ahol az eső miatt csúszós a talaj. Mindeközben a táskájában lévő élelmiszer tartaléka egyre fogy, és az út mentén nem talál olyan forrásokat, amelyek friss vizet biztosítanának.
Az esti órákban Niagati keres egy biztonságos helyet, ahol elhelyezheti magát éjszakára. A környező erdőben keresgél, remélve, hogy talál valamilyen menedéket. Végül egy letört fatörzs mögé bújik, amely védelmet nyújt az eső és a szél ellen. Bár nem tökéletes, de legalább egy kis biztonságérzetet ad a lány számára.
Niagati melegszik a nedves ruháiban, és a testét átjárja a kimerültség és a fájdalom. Az éjszaka sötét és csendes, csak az esőcseppek kopognak a leveleken. A lány összeszorított fogakkal küzd a hideggel és a félelemmel. Vágyakozik a meleg és biztonság után, ahogy próbál elaludni a nehéz és kényelmetlen helyzetben.
Az éjszaka folyamán a félelmek és rémálmok kísértik Niagatit. Az álmatlan órákban a lány a múltjára, a nehézségekre és veszteségekre gondol. A fájdalom lassan elönti a szívét, de mégsem adja fel. Niagati elszántsága és a vágy, hogy elérje Lihanechet, továbbra is erőt ad neki.
Amikor a hajnal sugarai áttörnek a felhőkön, Niagati felébred. Az eső még mindig esik, de a lány tudja, hogy nem maradhat tovább ezen a helyen. Az éjszakai próbálkozások után feláll, megtörölve az arca nedvességét, és folytatja útját az esőben.
Niagati lépéseit megnehezíti a fájdalom és az állandó küzdelem, de a lány nem adja fel. Kitartóan halad előre, ahogy a veszélyes vidék egyre közelebb kerül. Az erdők sűrűsödnek, a táj egyre vadabb és ismeretlenebb lesz. A lány figyelmesen körülnéz, próbálva felmérni a környezetet és a benne rejlő veszélyeket.
Niagati továbbra is keresi az élelem és a víz forrásait, de az út egyre sivárabbá válik. A falat étel, amit még talált útközben teljesen elfogyott és az üres gyomor kínzó érzését érzi. Az útközben felbukkanó tanyák elhagyatottnak tűnnek, és az állatok is ritkábban láthatóak.
Niagati szívét szorítja a kétség és a fájdalom, de a vágyakozás és az elszántság még mindig ott lobog benne. Az út nehezebbé válik, és a lány mind kevesebb erőt érez magában. De mégsem adja fel. Kitartóan halad előre, úgy hiszi, hogy a küzdelem és a veszélyek között találhatja meg az útját Lihanechbe.
Az erdős-bokros vidéken átívelő úton járva Niagati hirtelen felfigyel valamire a távolban. Az esőköd és a köd között halványan kivehetőek a Karavánpihenő romjai. Az elhagyott épületmaradványok a múltat idézik fel, és magukban hordozzák a titkokat és emlékeket.
Niagati megáll a romok előtt, figyelve az elhagyatottság és pusztulás látványát. Megérinti a falakat, melyek érintése hideg és poros. A romok közt a lány érzi, hogy mintha a múlt szavai szólnának hozzá. Fájdalom és melankólia lengi körül, de életet és reményt is érez az elhagyatott helyen. A lány lépéseivel figyel, hogy ne süllyedjen mély sárba, mert tudja, hogy ez az ingoványos vidék előszobája.
Elhatározza, hogy itt megpihen és megragadja az alkalmat, hogy megigyék egy sárvárosi fekete varázsitalt. A lány előveszi a varázspalackot, melyben a sötét ital szikrázik. Habár fogalma sincs, milyen hatással lehet rá, eldönti, hogy most issza meg. Abban bízik, hogy erőt ad neki az út további részében.
Niagati feszülten figyeli a palackot, majd hirtelen mozdulattal a szájához emeli és megissza az italt. Az édes és keserű ízek összekeverednek a szájában, ahogy a varázsital felfedi titkait.
A hatás nem várat sokáig magára. Niagati teste hirtelen megváltozik, és átjárja az erő és a feszültség. Az agresszív és nyugtalan állapot újraéled benne, és az ereje felerősödik. Az elszántság és a vágy kitör belőle, hajtva a továbbhaladásra.
Niagati szemeiben lángoló elszántság tükröződik. Az erdős-bokros vidéken továbbindul, a varázsital ereje vezeti. Az eső áztatta úton haladva a lány reménykedve tekint előre, a Romtábor felé. A veszélyek nem ijesztik meg, mert most erőteljes és elszánt, készen áll arra, hogy újabb kihívásokkal szembenézzen. *
Megivott egy varázsitalt, ami kettő körre agresszívabbá, nyugtalanabbá tesz.
825. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-07-01 18:48:04
Üzenet elküldve: 2023-07-01 18:48:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
// Vissza Artheniorba //
*A nap már jócskán túl van pályája csúcsán, amikor az országúton haladó szekér utasai előtt kirajzolódnak Arthenior körvonalai.
Monoton, eseménytelen út közeledik a végéhez, pont az a fajta, amit Orthus kedvel. Szeret ugyanis elmélyedni a gondolataiban. Azonban lassan bekúszik a gondolatai közé a vágyódás az otthona, egy jó fürdő, esetleg egy jó masszírozás iránt. Szolgája, Thea nyilván többet is akar majd tőle forró természete miatt, azonban Orthusnak semmi kedve most egy komolyabb erőpróbához, ha mégoly élvezetes is.
A Morthimer ház címerével díszített echós szekér lassan gördül tovább az úton a város felé.*
*A nap már jócskán túl van pályája csúcsán, amikor az országúton haladó szekér utasai előtt kirajzolódnak Arthenior körvonalai.
Monoton, eseménytelen út közeledik a végéhez, pont az a fajta, amit Orthus kedvel. Szeret ugyanis elmélyedni a gondolataiban. Azonban lassan bekúszik a gondolatai közé a vágyódás az otthona, egy jó fürdő, esetleg egy jó masszírozás iránt. Szolgája, Thea nyilván többet is akar majd tőle forró természete miatt, azonban Orthusnak semmi kedve most egy komolyabb erőpróbához, ha mégoly élvezetes is.
A Morthimer ház címerével díszített echós szekér lassan gördül tovább az úton a város felé.*
824. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-06-25 21:31:56
Üzenet elküldve: 2023-06-25 21:31:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Követi a főtérről vezető utat, ez azonban kivezeti őt a városból. Bár erre utoljára tíz éve járt már, mégis felismeri. Szinte látja gyermek önmagát, ahogy a magas, barna embert (akinek pont olyan a bőrszíne, mint az övé, ha nem még egy árnyalattal sötétebb) rendkívüli óvatossággal követi, de le nem maradna tőle. Anyja ugyan felkészítette rá, hogy eljön, hiszen megbetegedésekor ő maga üzent érte. Celinek azonban beletelt pár hetébe, sőt hónapjába, mire megbarátkozott vele és igazán bízni is tudott benne.
Úgy mereszti a szemét a lankák felé, mintha átláthatna rajtuk, bele a Harsogó Borászat szívébe, ahol az egyik pincében az apja és a borászat tulajdonosan bő három órát elbeszélgettek, elborozgattak. Celi már nagyon fázott, de nem mert elmozdulni az idegen mellől, akit az apjának kellett hívnia innentől. Hogy még idegenebb alakok között kössön ki? Mi lett volna, ha elsunnyogott, elbújt volna mellőle? Akkor még nem sejtette. Ma már tudja, hogy apja a szőlőtöveket botostul tépdeste volna ki, ha azt gyanította volna, hogy a kislány alattuk bújt el. Egyszerre édes és keserű ez az emlék. Kezét a szívére teszi és egy sóhajjal el is engedi.*
A hozzászólás írója (Celirissidi az Erdővirága) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.06.25 21:52:18
Úgy mereszti a szemét a lankák felé, mintha átláthatna rajtuk, bele a Harsogó Borászat szívébe, ahol az egyik pincében az apja és a borászat tulajdonosan bő három órát elbeszélgettek, elborozgattak. Celi már nagyon fázott, de nem mert elmozdulni az idegen mellől, akit az apjának kellett hívnia innentől. Hogy még idegenebb alakok között kössön ki? Mi lett volna, ha elsunnyogott, elbújt volna mellőle? Akkor még nem sejtette. Ma már tudja, hogy apja a szőlőtöveket botostul tépdeste volna ki, ha azt gyanította volna, hogy a kislány alattuk bújt el. Egyszerre édes és keserű ez az emlék. Kezét a szívére teszi és egy sóhajjal el is engedi.*
A hozzászólás írója (Celirissidi az Erdővirága) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.06.25 21:52:18
823. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-06-20 23:32:44
Üzenet elküldve: 2023-06-20 23:32:44
ÚJ
![>Viin Doriano [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11951_1604528441_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
* Elhagyja a várost és bár nincs hozzászokva a gyalogtúrákhoz, jelenleg nincs semmije csak néhány egyszerű ruhája. Még ezeket is csak úgy kapta a lánytól az apja szekrényéből. Persze visszaszolgáltatni nem fogja, egy darabig legalábbis egészen biztosan nem. Viszont még így sincs pénze, se ételre, se hátasra. Meglehet, hogy elhamarkodott döntés volt így elindulni a Kikötőbe, de ideje fogytán, ráadásul nem holmi mihaszna póri családból származik ő, hogy munkával keresse a kenyérrevalót. Megy tehát a poros úton, előbb-utóbb biztosan odaér, ha pedig szerencséje (vagy Balszerencséje?) lesz, talán össze is fut majd valakivel az út során. *
822. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-06-14 21:30:09
Üzenet elküldve: 2023-06-14 21:30:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//A liget felé//
*Az a bizonyos liget már nem lehet messze, úgy véli. De nem bánja csepet sem, hogy ennyit kell gyalogolnia, hiszen imádja a természetet és annak bájait. Csodálja minden kis rezdülését, zizegését, hangját, moccanását. Út közben, időnként nagyokat szív a levegőből, mintha csak Arthenior utcáin lenne. Igaz a közelben van már, mégsem a városban vagy a tisztáson. Itt azért még akad por is a levegőben, hiszen mások is járják ezt az utat, ki-ki milyen célból. van, hogy elmélázik egy-egy felhőn, de azon nyomban visszatereli gondolatait új találmányára.
~Amint megérkezem, tekercsre vetem az egész tervet.~
Gondolja, olyan társaságra lel majd ott, akik támogatni fogják ebben a kezdeményezésében. De ez még kérdéses, hiszen még nem érkezett meg és nem is tudja, hogy kikre számítson ott a ligetben.*
*Az a bizonyos liget már nem lehet messze, úgy véli. De nem bánja csepet sem, hogy ennyit kell gyalogolnia, hiszen imádja a természetet és annak bájait. Csodálja minden kis rezdülését, zizegését, hangját, moccanását. Út közben, időnként nagyokat szív a levegőből, mintha csak Arthenior utcáin lenne. Igaz a közelben van már, mégsem a városban vagy a tisztáson. Itt azért még akad por is a levegőben, hiszen mások is járják ezt az utat, ki-ki milyen célból. van, hogy elmélázik egy-egy felhőn, de azon nyomban visszatereli gondolatait új találmányára.
~Amint megérkezem, tekercsre vetem az egész tervet.~
Gondolja, olyan társaságra lel majd ott, akik támogatni fogják ebben a kezdeményezésében. De ez még kérdéses, hiszen még nem érkezett meg és nem is tudja, hogy kikre számítson ott a ligetben.*
821. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-06-08 19:06:37
Üzenet elküldve: 2023-06-08 19:06:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Tharg-föld felé//
*Vergahn ha tudná, hogy jó úton halad nem aggodalmaskodna most. De csak követi az utat, amely kifelé vezet a városból és azt az utat, amelyet a városi kölykök említettek neki.
Ismét furcsa látványt nyújthat, hogy egy szamár hátán ülve halad, de mivel nem volt elég aranya egy valamirevaló hátasra, hát ezzel kell beérnie. Legalább nem gyalogol addig is.
~Errefelé, ha jól láttam van őrjárat, nem kell félnem támadásoktól. Igaz elmenekülni úgysem tudnék ezzel a szamárral, de van nálam az íjam meg nyilak. Nem vagyok egy kis falat, az szent.~
Elmélkedik Vergahn, ahogyan a szántóföldek felé veszi az irányt.*
A hozzászólás írója (Vergahn Bhandothumel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.06.08 21:09:11
*Vergahn ha tudná, hogy jó úton halad nem aggodalmaskodna most. De csak követi az utat, amely kifelé vezet a városból és azt az utat, amelyet a városi kölykök említettek neki.
Ismét furcsa látványt nyújthat, hogy egy szamár hátán ülve halad, de mivel nem volt elég aranya egy valamirevaló hátasra, hát ezzel kell beérnie. Legalább nem gyalogol addig is.
~Errefelé, ha jól láttam van őrjárat, nem kell félnem támadásoktól. Igaz elmenekülni úgysem tudnék ezzel a szamárral, de van nálam az íjam meg nyilak. Nem vagyok egy kis falat, az szent.~
Elmélkedik Vergahn, ahogyan a szántóföldek felé veszi az irányt.*
A hozzászólás írója (Vergahn Bhandothumel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.06.08 21:09:11
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1292-1311