Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 278 (5541. - 5560. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
5560. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-08-07 18:04:25
Üzenet elküldve: 2020-08-07 18:04:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ingoványos gyógynövények//
*Csöndben haladnak egymás mellett. Dronrin nem tudná megmondani, hogy mi jár pontosan társa fejében, de Enna arckifejezéséből és mindig boldog hangulatából ítélve a fajtársnak kellemes gondolatok cikáznak a gondolatai. A fekete hajú nem ilyen szerencsés. A naptól kiszáradt fű, a fákról levert levelek és termések, mind a halál, az árulás és egyéb rossz gondolatok hozói számára. Nehéz magának bevallania, de irigyli Ennát azért, hogy gyermeteg énét még sikerült megőriznie és nem kellett az élet annyi rossz oldalát, történését átélnie és látnia. Legalább is Dronrin így gondolja. Amikor Enna felhozza az előző nap történéseit, halványan elmosolyodik.*
-Igen, én is úgy láttam. Szeretnél még találkozni vele?
*Nem szeretne kíváncsiskodni, de mivel nem ő hozta fel a témát, úgy gondolja megengedhet ennyit. A kérdésre aprót bólint, majd füttyszóval jelez Eiának.*
-Annyira nem okos, hogy megismerje őket, de hogyha emberek laknak a közelben azokat megtalálja és elvezet hozzájuk.
*Csöndben haladnak egymás mellett. Dronrin nem tudná megmondani, hogy mi jár pontosan társa fejében, de Enna arckifejezéséből és mindig boldog hangulatából ítélve a fajtársnak kellemes gondolatok cikáznak a gondolatai. A fekete hajú nem ilyen szerencsés. A naptól kiszáradt fű, a fákról levert levelek és termések, mind a halál, az árulás és egyéb rossz gondolatok hozói számára. Nehéz magának bevallania, de irigyli Ennát azért, hogy gyermeteg énét még sikerült megőriznie és nem kellett az élet annyi rossz oldalát, történését átélnie és látnia. Legalább is Dronrin így gondolja. Amikor Enna felhozza az előző nap történéseit, halványan elmosolyodik.*
-Igen, én is úgy láttam. Szeretnél még találkozni vele?
*Nem szeretne kíváncsiskodni, de mivel nem ő hozta fel a témát, úgy gondolja megengedhet ennyit. A kérdésre aprót bólint, majd füttyszóval jelez Eiának.*
-Annyira nem okos, hogy megismerje őket, de hogyha emberek laknak a közelben azokat megtalálja és elvezet hozzájuk.
5559. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-08-07 04:01:18
Üzenet elküldve: 2020-08-07 04:01:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Megfontolt
//Ingoványos gyógynövények//
*Az eső utáni táj kellemesen illatozik, Enna pedig gyönyörködve veszik el a növényzet lassú újjáéledésében - hiszen azt néhol alaposan elverte a zivatar. Közben a ló mozgását is egyre jobban megszokja, izmaiban felidéződnek a lovagláshoz szükséges tennivalók, van nála étel-ital, oldalán társaság, előtte egy cél, és úgy általában: az élet szép. Most éppen. Most végre.
Önmagához képest szokatlanul szótlan, de ez főleg annak tudható be, hogy elveszik a táj varázsában. Mindeközben természetesen arra is figyel, hogy tartsák az irányt, ne vesszenek el. Ha hozzá szólnak, szívesen válaszol, de annyi minden történik körülötte, hogy muszáj arra figyelnie. Illetve nem túl sok minden, de ahhoz épp elég, hogy érdekes, ugyanakkor megnyugtató legyen a látvány. Azért néha-néha csak megtöri a csendet, ha lát valami szépet, vagy jót; egy csigát előttük - agyon ne tapossák; egy felröppenő madarat - mert szemet kápráztató; vagy egy kicsavart fát - mert kiütközik rajta a természet gyönyörűsége, és hátborzongató ereje is. Egyszer pedig előáll egy kicsit komolyabb témával is.*
- Azok a férfiak tegnap este... vagyis inkább csak az egyik - ő megértett engem. Azt hiszem.
*Azután hallgat egy kicsit, eltöpreng ezen a gondolaton egy keveset.
Az út nem túl hosszú, így hamar elérkezik az idő, mikor úgy érzi, már lassan közelítenek ahhoz a bizonyos tanyához. Ekkor tekintetét az útról Dronrinra irányítja.*
- Elküldöd a kis barátodat körülnézni? Azt hiszem, már majdnem ott vagyunk.
*Bök fejével Eia felé, ha az éppen a látóterén belül tartózkodik.*
*Az eső utáni táj kellemesen illatozik, Enna pedig gyönyörködve veszik el a növényzet lassú újjáéledésében - hiszen azt néhol alaposan elverte a zivatar. Közben a ló mozgását is egyre jobban megszokja, izmaiban felidéződnek a lovagláshoz szükséges tennivalók, van nála étel-ital, oldalán társaság, előtte egy cél, és úgy általában: az élet szép. Most éppen. Most végre.
Önmagához képest szokatlanul szótlan, de ez főleg annak tudható be, hogy elveszik a táj varázsában. Mindeközben természetesen arra is figyel, hogy tartsák az irányt, ne vesszenek el. Ha hozzá szólnak, szívesen válaszol, de annyi minden történik körülötte, hogy muszáj arra figyelnie. Illetve nem túl sok minden, de ahhoz épp elég, hogy érdekes, ugyanakkor megnyugtató legyen a látvány. Azért néha-néha csak megtöri a csendet, ha lát valami szépet, vagy jót; egy csigát előttük - agyon ne tapossák; egy felröppenő madarat - mert szemet kápráztató; vagy egy kicsavart fát - mert kiütközik rajta a természet gyönyörűsége, és hátborzongató ereje is. Egyszer pedig előáll egy kicsit komolyabb témával is.*
- Azok a férfiak tegnap este... vagyis inkább csak az egyik - ő megértett engem. Azt hiszem.
*Azután hallgat egy kicsit, eltöpreng ezen a gondolaton egy keveset.
Az út nem túl hosszú, így hamar elérkezik az idő, mikor úgy érzi, már lassan közelítenek ahhoz a bizonyos tanyához. Ekkor tekintetét az útról Dronrinra irányítja.*
- Elküldöd a kis barátodat körülnézni? Azt hiszem, már majdnem ott vagyunk.
*Bök fejével Eia felé, ha az éppen a látóterén belül tartózkodik.*
5558. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-08-05 23:31:28
Üzenet elküldve: 2020-08-05 23:31:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Fényfohász//
*Úgy tűnik, a tündér és kutyája kénytelenek a zápor nyomába eredni, hogy elérjék a várost. Viel lábával úgy kormányozza az állatot, hogy a feltűnően sűrű villámokkal teli fellegtől minél távolabb haladjanak, s az erdős területek szélső fáihoz húzódnak még a biztonságos mértékig közel, nehogy a széles pusztán egyedüli tereptárgyként őket találja el valami villám. Szerencsére a kis tündér úgy látja, hogy inkább az eső dominál, a hátas ebe pedig úgy száguld át a vidéken, mintha maga az ördög űzné. Valahol érthető is a dolog: mint pár órája megtudta, Árnyék fél a vihartól. Sajnálja is érte, hogy ilyennek kell kitennie, de ha az óriás eb nem folytatta volna az utat előre, hanem félelmében visszafordul vele, gazdája akkor sem dorgálta volna meg. Valami olyan hűséget fedez fel benne, amelyet még nem is sejtett, nem hogy elvárt volna.
Ahogy az állat nyakába csimpaszkodva, az arcát verő ezernyi esőcsepp mögött szinte behunyt szemmel töpreng, elképzelni se tudja, milyen lélekjelenléte lehet Árnyéknak. Talán az erős menekülési ösztöne az, amely hatalmas sebességre sarkallja. Talán valami más. Egészen más.*
~ Eeyr. ~ *Döbben rá, és akár igaz, akár nem, ő annak gondolja. Azért indult el, hogy az Úrnő jeleit meghallgatva igazságra leljen. Lehet, hogy ez a nagy küldetés, amelyet az apró kis tündérnek teljesítenie kell. De persze csak azután, hogy megszárítkozott, mivel mindketten menthetetlenül bőrig áztak. Ennek ellenére már most a hivatástudat, a felismerés öröme csillog a szemében, s képzeletben mintha már a templomnál is járna, ott, ahol lennie kell.*
A hozzászólás írója (Holdezüst Vieljana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.08.05 23:31:45
*Úgy tűnik, a tündér és kutyája kénytelenek a zápor nyomába eredni, hogy elérjék a várost. Viel lábával úgy kormányozza az állatot, hogy a feltűnően sűrű villámokkal teli fellegtől minél távolabb haladjanak, s az erdős területek szélső fáihoz húzódnak még a biztonságos mértékig közel, nehogy a széles pusztán egyedüli tereptárgyként őket találja el valami villám. Szerencsére a kis tündér úgy látja, hogy inkább az eső dominál, a hátas ebe pedig úgy száguld át a vidéken, mintha maga az ördög űzné. Valahol érthető is a dolog: mint pár órája megtudta, Árnyék fél a vihartól. Sajnálja is érte, hogy ilyennek kell kitennie, de ha az óriás eb nem folytatta volna az utat előre, hanem félelmében visszafordul vele, gazdája akkor sem dorgálta volna meg. Valami olyan hűséget fedez fel benne, amelyet még nem is sejtett, nem hogy elvárt volna.
Ahogy az állat nyakába csimpaszkodva, az arcát verő ezernyi esőcsepp mögött szinte behunyt szemmel töpreng, elképzelni se tudja, milyen lélekjelenléte lehet Árnyéknak. Talán az erős menekülési ösztöne az, amely hatalmas sebességre sarkallja. Talán valami más. Egészen más.*
~ Eeyr. ~ *Döbben rá, és akár igaz, akár nem, ő annak gondolja. Azért indult el, hogy az Úrnő jeleit meghallgatva igazságra leljen. Lehet, hogy ez a nagy küldetés, amelyet az apró kis tündérnek teljesítenie kell. De persze csak azután, hogy megszárítkozott, mivel mindketten menthetetlenül bőrig áztak. Ennek ellenére már most a hivatástudat, a felismerés öröme csillog a szemében, s képzeletben mintha már a templomnál is járna, ott, ahol lennie kell.*
A hozzászólás írója (Holdezüst Vieljana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.08.05 23:31:45
5557. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-08-05 13:31:33
Üzenet elküldve: 2020-08-05 13:31:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
*Amint elrobog mellette a fénylő őrjárat nagy csinnadratával fenségesen, akár az isten nyila a vaksötét téli égbolton, olyan sűrű port vert fel, hogy minden test nyílása tele lesz vele. Nagyot kortyol kevéske vizéből, majd az arcát is megmossa vele és hipp-hopp, kulacsa immáron üresen tátongott, szárazon, akár a perzselő sivatag. Az apró szemcsék kavargó fellege utat talál ruháinak redői közé is, ezt a fojtó közeget már Fürge sem bírja tovább, előbújik hát a lány ingujjából és hatalmasat szökkenve egy csenkesz puha párnájára huppan. Nagyot prüszkölve, elégedetlenül hempereg egy darabig, majd leülve két hátsó lábára, vastag bundáját kezdi tisztogatni. Mindeközben odaadó, szeretettel teli csodálattal szemléli apró kis kedvencét a leányzó. Míg hű társa ennyire elvan magával, ő beleveti magát a pipacsok és más réti virágok mezei dunnájába. Kezeit oldalra tartja, mint a madárijesztő, aztán hátradől, majd finoman földet ér akár a hópihe. Alakja keresztet formáz, tagjait fel-le mozgatja, ahogyan édesanyjától tanult angyalkázni a magas hegyek között, tűlevelű erdők biztonságos oltalmában télidőben. A neszekre Fürge is felfigyel, büszkeségét levetkezve nyargal fel-alá szeretett gazdája körül, majd együtt hemperegnek a domb aljáig, akár a szerető testvérek.* -Elég ebből, sietnünk kell! *Dorgálja meg kis kedvencét jóságosan. Útjukat egy ritkás erdő mellett folytatják tovább.* ~De jó volna inni egy kis csalán teát~ *Bizony, mióta elindult nem jutott eme italhoz, no meg nem utolsó sorban, ismeri ennek a növénynek az áldásos hatásait. Folyamatosan fürkészi az előtte álló terepet, egyéb gyógynövények jelenlétét is kutatja. Talál is párat, amit jól szellőző kender zsákjába helyez. Minő beteljesülés, hőn áhított, csípős kedvű növénykéjének egész családját veszi észre. Szakszerűen szedegeti le felhasználható részeit, miközben megköszöni neki, hogy éltét adta. Arra azonban vigyáz, hogy tavasszal, de sokkal inkább már az ősszel újra virágba borulhasson és más számára is felhasználható legyen. Röpke imáinak zengő mormolásából felkapja a fejét, mert a távolban az ember fülének néma, de egy elf számára már-már hangos csobogásra lesz figyelmes. El is indul hát a hang irányába. A sűrű málna és rekettyés bokor rejti az avatatlan szem elől az éltető elemet. Átküzdi magát a természet eme tüskés erődjén és megpillantja maga előtt az ezüstfonálként tova rohanó, aprócska patakot. Négykézlábra ereszkedik, meghajol az erecske életet adó nagysága előtt, majd akár az űzött szarvas, feszengve, szemét nagyra nyitja és aprókat kortyol a hűsítő nedűből. Fürge is követi példáját, majd hirtelen neki iramodik a sűrű bokroknak, ahonnan egy röpke pillanat múlva éles visítás hallatszik. A rémület vas marka elemi erővel szorítja össze torkát, majd a kétségbe esés apró szálkája fúródik tüdejébe, szaporán zihálva veszi a levegőt, teljesen elfehéredik, frissen meszelt parasztházhoz lesz hasonlatos bőrének színe. Úgy érzi tagjaiból kiszáll az élet, mozdulni sem tud, lábai gyökeret vetnek a zöld fövenyen, majd úrrá lesz rajta a kétségbeesés tehetetlen bizonytalansága. Megembereli magát, fejéből kirázza a pánik bénultságát, majd egy szempillantás alatt megteszi a tíz láb távolságot, ahol a veszélyt sejti. Hátára szíjazott szablyái azonnal tenyerébe simulnak, erősen markolva szegezi maga elé őket, láthatatlan támadója felé. Zizegve megremegnek a bokrok elhalt levelei, egy lépést hátralépve helyezkedik támadóállásba. A bozótból előtörő bandita nem más, mint szeretett testvére Fürge, aki büszkén hozza elő sikeres vadászata eredményeképp, egy kisegér élettelen testét szájában tartva. Fegyvereit alá veti, villámgyorsan felkapja a földről Fürgét, megmarkolva kis kedvence grabancát, akinek a szájából messzire repül prédája. Magához erősen öleli, ahogyan egy szerető anya elveszettnek hitt gyermekét. Szinte már az utolsó szuszt is kiszorítja szegény párából, aki ennek okán vadul tekergőzve próbál kiszabadulni a vad szorításból, de belátja ez jelen pillanatban lehetetlen, és belenyugszik sorsába, ahogyan a halálraítélt a bitófa árnyéka alatt. Hosszú percekig állnak így, majd gazdája a magasba emeli és korholó hangján a következőket mondja.* -Te haszontalan jószág, soha ne csináld ezt még egyszer velem! ~Mit csinálnék nélküled ezen a világon? Te vagy a testvérem, a mindenem, hű társam~ *Ezeket gondolja magában, miközben enyhül szorítása, elégedett mosolyra húzódik arca. Kihasználva az alkalmat Fürge nagyot szökkenve földet ér, majd hullámzó mozgásával a zsákmányát kutatja. A válla felett mérgesen visszanéz, kétszer nagyot fújtatva adja jelét elégedetlenségének. Az elf elűzi fejéből az elméjét mérgező gondolatokat, majd teljesen megtölti kulacsát a vízből. Össze szedi felszerelését, ügyelve, hogy semmit se hagyjon hátra. Állatkája is végzett az evéssel, amely messze űzte rosszallását, tele pocakjával megállapodik a lány vállain.*
5556. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-08-03 14:19:38
Üzenet elküldve: 2020-08-03 14:19:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
*Furcsa volt számára, hogy ezt az óriási, nyüzsgő hangyabolyra emlékeztető várost nem szegélyezik falak, sem bástyák, egyáltalában véve semmilyen védelmi vonal nincs köré építve. Gondolatai kusza tekergőző indaként fonták körbe belső szentélyét, miközben azon törte agyát miért is van mindez. Talán azzal tudja indokolni, hogy a nap közben beáramló embertömeg igazoltatása, a karavánok átvizsgálása, annyi időveszteséggel járna, hogy feltehetőleg megbénítaná a várost. Hamarosan választ kapott a védelmi kérdésekre is, amikor a távolban megcsillant a fény az őrjárat fegyverein és páncéljain, parancsnokuk harsány vezényszavainak morajával kísérve. Ő semmi erő hatására be nem állna közébük, még ha kényszerítenék se. Pláne ennyi fémmel felvértezve, amiben még mozogni sem lehet. No meg még szalutáljon is egy embernek, annak kénye-kedve szerint. Egész testében megborzongott és a hideg rázta ki minden porcikáját a gondolattól. Gyorsan elhessegette magától ezt az eszmefuttatást, ahogy a tanító az iskola udvarán a buzgó gyermek hadat. Sosem tudna helyhez kötve élni, a napi rutin szerint, minden nap óramű pontossággal, monoton egymás utánban, egyhangú szürkeségben tevékenykedni. Ő egyszerű lélek, a természet gyermeke, nem akar mást, csak annak lágy ölén, szabadon, mint a madár, szelek szárnyán élni, komor fellegekre mosolyogni és ha eljön majd az ideje, deresedő haját egy odvas tölgy mélyén, végleg álomra hajtani, azzal végleg összeolvadni. Egy nemes célért életét is adná, alá is rendelné önmagát, büszkeségét levetkezné és magára öltené egy nagyobb eszme zekéjét, majd íját szolgálatába állítaná. Ezektől a szavaktól fellelkesülve indult el MilOchess felé*
A hozzászólás írója (Csendes Csermely) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.08.03 14:22:11
A hozzászólás írója (Csendes Csermely) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.08.03 14:22:11
5555. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-07-26 14:00:06
Üzenet elküldve: 2020-07-26 14:00:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Az igric remekül tud olvasni a nonverbális jelekből, ám Yeza esetében nem venne mérget arra, amit éppen lát a csinos arcon. Már csak azért sem, mert valamennyire ismeri a lány múltját, legalábbis Aztyan felszínesen beavatta. Ő maga csak engedélyezte, hogy eljárjon az ügyében és utánakérdezzen a wegtoreni kapcsolataiknál a lehetőségekre. Persze, ezzel még semmi sincs elintézve, de már csak a beleegyezése is a lekötelezettjévé teheti a vöröst felé.
A válaszra csak kettészelt szemöldöke szalad feljebb kissé, amolyan "valóban?" kérdést intézve hangtalan. A vörös sokadszor bizonyítja hidegvérét, ami egyszerre kelt elismerést és gyanút az igricben. Valójában még maga sem tudja, hogy mire megy ki a játék pontosan. Azt talán már sikerült kiderítenie, hogy Yeza nincs oda a villás nyelvéért, bármikor került elő, ő azonnal elszakította tekintetét a báróétól. Érdekes, Aenaenek egyáltalán nem volt ellenére korábban. Bár ő másképp ismerkedett meg a csillaghullás után megváltozott testrésszel.*
- Sejtem, mennyire. *Mosolyog vissza a vörösre az alig várást illetően. A kereskedőház mindenképp nyert Yezával, hisz remek fegyverforgatónak sejti és viselkedni is tud, ami manapság azért nagy kincs. Persze szeretne amolyan aranyért mindenre kapható, lelkiismeret nélküli haramiákat is, akik elintézik helyette a piszkos munkát és ezzel az alvilági kapcsolattal úgy tűnik, meg is lesz. De a puding próbája az evés. Idővel kiderül.
A visszakanyarodásra a bolondság témájához Yeza felé fordul, úgy hallgatja végig. Arcán halovány, kiismerhetetlen mosoly.*
- Azért fizetem, hogy elfoglalt legyen. *Válaszolja, mintha ez volna a természetes és látszólag annak is gondolja. Az unatkozó intéző rosszul végzi a dolgát.*
- Mindig olyan. *Legyint a heges arcú feszültségére.*
- Nem tud mosolyogni. *Teszi hozzá újra a város látványa felé fordulva.*
- A vágás, ami átszeli az arcát, *Húzza végig kesztyűs ujját ott, ahol Aztyan hege látszik.* mélyen elmetszette az izmokat és így szinte érzéketlen. Azért tűnik feszültnek, vagy hogy is mondtad, "morcosnak". *Mosolyodik el. A kockázás említésére fenyegetőn emeli mutatóujját Yeza felé.*
- Kockát ne! *Szögezi le a megszokottnál komolyabban.*
- Se kocka, se kártya, se semmi ilyesmi. *Egészíti ki a tilalmak sorát.*
- Aztyannak otthon komoly gondjai adódtak a szerencsejáték-szenvedélye miatt. Azt a sebet is úgy szerezte. Egy óriás klánnak rengeteg arannyal tartozott és azok nem szeretik, ha az adós késik az uzsorával. *Magyarázza sóhajtva.*
- A Szélrózsa Szövetségén keresztül kihúztam a bajból és azóta is az életével tartozik nekem. Innen ered a lojalitása. De nem nyúlhat se kártyához, se kockához, se semmihez, ami visszaránthatja. *Zárja le a témát komoly pillantással, majd visszafordítja tekintetét az útra.*
- A csokoládét szereti. És a rumot, a valódi wegtoreni rumot. *Legyint megengedőn a vörös felé.
Az úton lassan rákanyarodnak a főtérre a fal nélküli város előtt. Onnan már láthatják a szökőkutat, a kövezett teret. Lassan hazaérnek.*
*Az igric remekül tud olvasni a nonverbális jelekből, ám Yeza esetében nem venne mérget arra, amit éppen lát a csinos arcon. Már csak azért sem, mert valamennyire ismeri a lány múltját, legalábbis Aztyan felszínesen beavatta. Ő maga csak engedélyezte, hogy eljárjon az ügyében és utánakérdezzen a wegtoreni kapcsolataiknál a lehetőségekre. Persze, ezzel még semmi sincs elintézve, de már csak a beleegyezése is a lekötelezettjévé teheti a vöröst felé.
A válaszra csak kettészelt szemöldöke szalad feljebb kissé, amolyan "valóban?" kérdést intézve hangtalan. A vörös sokadszor bizonyítja hidegvérét, ami egyszerre kelt elismerést és gyanút az igricben. Valójában még maga sem tudja, hogy mire megy ki a játék pontosan. Azt talán már sikerült kiderítenie, hogy Yeza nincs oda a villás nyelvéért, bármikor került elő, ő azonnal elszakította tekintetét a báróétól. Érdekes, Aenaenek egyáltalán nem volt ellenére korábban. Bár ő másképp ismerkedett meg a csillaghullás után megváltozott testrésszel.*
- Sejtem, mennyire. *Mosolyog vissza a vörösre az alig várást illetően. A kereskedőház mindenképp nyert Yezával, hisz remek fegyverforgatónak sejti és viselkedni is tud, ami manapság azért nagy kincs. Persze szeretne amolyan aranyért mindenre kapható, lelkiismeret nélküli haramiákat is, akik elintézik helyette a piszkos munkát és ezzel az alvilági kapcsolattal úgy tűnik, meg is lesz. De a puding próbája az evés. Idővel kiderül.
A visszakanyarodásra a bolondság témájához Yeza felé fordul, úgy hallgatja végig. Arcán halovány, kiismerhetetlen mosoly.*
- Azért fizetem, hogy elfoglalt legyen. *Válaszolja, mintha ez volna a természetes és látszólag annak is gondolja. Az unatkozó intéző rosszul végzi a dolgát.*
- Mindig olyan. *Legyint a heges arcú feszültségére.*
- Nem tud mosolyogni. *Teszi hozzá újra a város látványa felé fordulva.*
- A vágás, ami átszeli az arcát, *Húzza végig kesztyűs ujját ott, ahol Aztyan hege látszik.* mélyen elmetszette az izmokat és így szinte érzéketlen. Azért tűnik feszültnek, vagy hogy is mondtad, "morcosnak". *Mosolyodik el. A kockázás említésére fenyegetőn emeli mutatóujját Yeza felé.*
- Kockát ne! *Szögezi le a megszokottnál komolyabban.*
- Se kocka, se kártya, se semmi ilyesmi. *Egészíti ki a tilalmak sorát.*
- Aztyannak otthon komoly gondjai adódtak a szerencsejáték-szenvedélye miatt. Azt a sebet is úgy szerezte. Egy óriás klánnak rengeteg arannyal tartozott és azok nem szeretik, ha az adós késik az uzsorával. *Magyarázza sóhajtva.*
- A Szélrózsa Szövetségén keresztül kihúztam a bajból és azóta is az életével tartozik nekem. Innen ered a lojalitása. De nem nyúlhat se kártyához, se kockához, se semmihez, ami visszaránthatja. *Zárja le a témát komoly pillantással, majd visszafordítja tekintetét az útra.*
- A csokoládét szereti. És a rumot, a valódi wegtoreni rumot. *Legyint megengedőn a vörös felé.
Az úton lassan rákanyarodnak a főtérre a fal nélküli város előtt. Onnan már láthatják a szökőkutat, a kövezett teret. Lassan hazaérnek.*
5554. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-07-24 14:12:27
Üzenet elküldve: 2020-07-24 14:12:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Úton Amon felé //
// Zárás //
*Az esőcseppek csak úgy szaporán suhannak a föld felé. Némelyik rajtuk telepedik meg, ruhájukba ágyazva magukat. Kissé már átnedvesedtek a vízmennyiségtől. Khirin látja, hogy tetszik neki a mesélése. Benne is felidéznek emlékeket. Az otthont, ahonnan elmenekült. Mégis lágy mosoly ül ki arcaira mondandója után. Éppen visszakérdezne a dolgokra, mikor megérkezik egy férfi köreikbe. Hallgatja a szóváltásokat és a rettenetes hír hallatán ő is megdöbben. Miféle dolgok történnek eme térségen is. Mikor a lány felé fordul egy biztató mosollyal áldja meg.*
- Ugyan, semmi baj. Ez egy nagyon fontos dolgok, muszáj menned. S remélem a későbbiekben még találkoznak útjaink.
*Újabb, de szélesebb mosollyal köszön el tőle, miután viszonozta az ölelést.*
- Te is vigyázz magadra.
*Majdan csak figyeli a lány távozó alakját, míg az el nem tűnik szemei elől, s utána tér csak vissza a valóságba. Megfordul és kissé sietősebb léptekkel de elindul a város felé, hogy mi előbb fedett rész alatt lehessen. Tán a tegnap esti helyszínük, meg is teszi*
// Zárás //
*Az esőcseppek csak úgy szaporán suhannak a föld felé. Némelyik rajtuk telepedik meg, ruhájukba ágyazva magukat. Kissé már átnedvesedtek a vízmennyiségtől. Khirin látja, hogy tetszik neki a mesélése. Benne is felidéznek emlékeket. Az otthont, ahonnan elmenekült. Mégis lágy mosoly ül ki arcaira mondandója után. Éppen visszakérdezne a dolgokra, mikor megérkezik egy férfi köreikbe. Hallgatja a szóváltásokat és a rettenetes hír hallatán ő is megdöbben. Miféle dolgok történnek eme térségen is. Mikor a lány felé fordul egy biztató mosollyal áldja meg.*
- Ugyan, semmi baj. Ez egy nagyon fontos dolgok, muszáj menned. S remélem a későbbiekben még találkoznak útjaink.
*Újabb, de szélesebb mosollyal köszön el tőle, miután viszonozta az ölelést.*
- Te is vigyázz magadra.
*Majdan csak figyeli a lány távozó alakját, míg az el nem tűnik szemei elől, s utána tér csak vissza a valóságba. Megfordul és kissé sietősebb léptekkel de elindul a város felé, hogy mi előbb fedett rész alatt lehessen. Tán a tegnap esti helyszínük, meg is teszi*
5553. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-07-23 20:56:22
Üzenet elküldve: 2020-07-23 20:56:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A hízelgés vádjára csak cserfesen megvonja a vállát. A mellé villantott mimikában pedig egyszerre láttat egy "hová gondolsz" és egy "talán" alternatívát. Habár Aztyan elhintett neki egy megjegyzést arról, hogy a Báró kellőképp hiú ember, a hízelgés nem olyan egyszerű műfaj, mint sokan hiszik. Meg kell találni hozzá a megfelelő utakat vagy visszatetszőn is elsülhet.*
- Sosem feltételeznék ilyet *pillant a férfira. Az ő arcán, ha nem is sértettség, de meghökkenés tükröződik. Ugyan, ki merné olyasmivel patvarozni a Mesterkalmárt, hogy félvállról venne egy ilyen fontos dolgot? Olyat pedig még álmában sem feltételezne, hogy egy előnytelen ornamentikával csúfoskodó gyűrűt viselni rendeljen az embereinek. De egy jó ötvösnek is lehet rossz napja, kevés kedve, túlságosan zsúfolt a megrendeléslistája, hogy a kiváló reputáció ellenére se remekeljen, ha nem néznek a körmére.
Yeza nem jön zavarba a kényes visszakérdezéstől. Derűsen könnyed mosolygással állja a fürkésző pillantást is, bár a villás nyelv továbbra is leheletnyi libabőrt borzol a karjára.
Az igyekvő felajánlásnak végül egy mondattal a nyakát is szegik. A fogalmazás száraz és szinte közönyös, ami ilyen helyzetben elég bántón hat, de Yeza egy apró sóhajjal, egy kurta vállvonással tovább is lép. A tenyerével végigsimít az út menti nyúlánk vadvirágok során. Le is szakít magának egyet és szinte bohókásan forgatja az ujjai között, olykor-olykor szirmai közé szippantva. Most, hogy a nap előbújt a felhők mögül, a vörös tincsek még élénkebbnek tűnnek, és Yeza is felszabadultabbnak látszik. Még a szinte provokatívan degradáló "aranyom" felett is teljesen fesztelenül siklik el. Csupán egy mosolygós biccentéssel jelzi, hogy teljességgel megérti a döntést. Mi több, szinte elérzékenyültnek hat, hogy a Báró már-már magyarázkodik a dolog miatt.*
- Alig várom *mondja egész lelkesülten. Most inkább tűnik egy első báljára készülő bakfisnak egy passzióból hordott karddal, mint fegyverforgatónak.*
- Nem gondolom, hogy bolond vagy *szólal meg valamivel később, csak úgy maga elé, miközben a virág finom szirmocskáival cirógatja az orrát.* - Csak elfoglalt. Ahogy Aztyan is *mondja egész csendes-merengőn.* - Feszültnek tűnt. Morcosnak. Talán fáradtnak. Nem tudom. Te sokkal jobban ismered nálam *pillant a Báróra.* - Mindig siet és szörnyen keveset mosolyog *ingatja a fejét.* - Arra gondoltam, meglephetném valamivel, aminek örülne. Valami finomsággal, esetleg pár míves kockával. Szokott kockázni? *érdeklődik.* - Vagy valami különleges tubákkal inkább? *sandít kérdőn a Báróra, hátha kisegíti.*
*A hízelgés vádjára csak cserfesen megvonja a vállát. A mellé villantott mimikában pedig egyszerre láttat egy "hová gondolsz" és egy "talán" alternatívát. Habár Aztyan elhintett neki egy megjegyzést arról, hogy a Báró kellőképp hiú ember, a hízelgés nem olyan egyszerű műfaj, mint sokan hiszik. Meg kell találni hozzá a megfelelő utakat vagy visszatetszőn is elsülhet.*
- Sosem feltételeznék ilyet *pillant a férfira. Az ő arcán, ha nem is sértettség, de meghökkenés tükröződik. Ugyan, ki merné olyasmivel patvarozni a Mesterkalmárt, hogy félvállról venne egy ilyen fontos dolgot? Olyat pedig még álmában sem feltételezne, hogy egy előnytelen ornamentikával csúfoskodó gyűrűt viselni rendeljen az embereinek. De egy jó ötvösnek is lehet rossz napja, kevés kedve, túlságosan zsúfolt a megrendeléslistája, hogy a kiváló reputáció ellenére se remekeljen, ha nem néznek a körmére.
Yeza nem jön zavarba a kényes visszakérdezéstől. Derűsen könnyed mosolygással állja a fürkésző pillantást is, bár a villás nyelv továbbra is leheletnyi libabőrt borzol a karjára.
Az igyekvő felajánlásnak végül egy mondattal a nyakát is szegik. A fogalmazás száraz és szinte közönyös, ami ilyen helyzetben elég bántón hat, de Yeza egy apró sóhajjal, egy kurta vállvonással tovább is lép. A tenyerével végigsimít az út menti nyúlánk vadvirágok során. Le is szakít magának egyet és szinte bohókásan forgatja az ujjai között, olykor-olykor szirmai közé szippantva. Most, hogy a nap előbújt a felhők mögül, a vörös tincsek még élénkebbnek tűnnek, és Yeza is felszabadultabbnak látszik. Még a szinte provokatívan degradáló "aranyom" felett is teljesen fesztelenül siklik el. Csupán egy mosolygós biccentéssel jelzi, hogy teljességgel megérti a döntést. Mi több, szinte elérzékenyültnek hat, hogy a Báró már-már magyarázkodik a dolog miatt.*
- Alig várom *mondja egész lelkesülten. Most inkább tűnik egy első báljára készülő bakfisnak egy passzióból hordott karddal, mint fegyverforgatónak.*
- Nem gondolom, hogy bolond vagy *szólal meg valamivel később, csak úgy maga elé, miközben a virág finom szirmocskáival cirógatja az orrát.* - Csak elfoglalt. Ahogy Aztyan is *mondja egész csendes-merengőn.* - Feszültnek tűnt. Morcosnak. Talán fáradtnak. Nem tudom. Te sokkal jobban ismered nálam *pillant a Báróra.* - Mindig siet és szörnyen keveset mosolyog *ingatja a fejét.* - Arra gondoltam, meglephetném valamivel, aminek örülne. Valami finomsággal, esetleg pár míves kockával. Szokott kockázni? *érdeklődik.* - Vagy valami különleges tubákkal inkább? *sandít kérdőn a Báróra, hátha kisegíti.*
5552. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-07-22 22:05:54
Üzenet elküldve: 2020-07-22 22:05:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
*Learon egyenesen a város felé halad az isten sikertelen keresése után. Át is vág az ingovány legutolsó szakaszán, és örömmel tapasztalja, hogy itt már kevésbé saras a táj. Persze számtalanszor haladt már itt el, de mindig egy kicsit megkönnyebbül, amikor szilárd talajt ér a lába. Ez a füves, földes rész a legjobb. Az ingovány túl puha és nyálkás a város pedig túl kemény és köves.* ~Legszívesebben lefeküdnék itt a földön és elnyúlnék aludni.~ *azonban ezt mégse teheti, hiszen tudja, hogy mennyi a rabló és martalóc mióta a lázadás történt- Most kutyája vagy kecskéje sincs itt, hogy felkeltse, ha közeledik valaki, aki veszélyes lehet.* ~Akkor nincs mit tenni. Tovább az úton egyenesen a városig! Ki akarom már próbálni ezt a mesterkovácsolást. Milyen szépen nézne ki itt az oldalamon egy mesterkard kecskés markolattal! Már előre látom, hogy minden démon menekülni fog, amikor meglát!~ *Ezzel a gondolattal megy tovább, most már a főtért célozva be irányul.*
5551. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-07-22 19:40:52
Üzenet elküldve: 2020-07-22 19:40:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Úton Amon felé//
//Zárás//
*Kicsit megszaporázza lépteit, hogy amennyire lehet, ne ázzon el túlságosan. De természetesen Lynre is figyel, nehogy elhagyja vagy akármi más történjen. Sajnos a taverna még odébb van kicsit, ezért hiábavaló minden igyekezet, a zuhogó eső percek múlva alaposan eláztatja ruháját. Nagy érdeklődéssel hallgatja a beszámolót, s egy vágy is megfogalmazódik benne: szeretne egyszer oda eljutni. Annak kiváltképp örül, hogy gyűlölet nincs azon a helyen. A gyűlöletmentes helyek elég ritkák, Khiri szerint legalábbis. Éppen szeretné ki is fejezni Lynnek, hogy mit érez, mit gondol, amikor egy fekete köpenyes férfi fut feléjük az úton.*
- Khírindha?* Kiáltja már messziről. Khiri megismeri az egyik lihanechi szomszédot, de fogalma sincs, hogy kerül ide. Nagyon meglepi hát a dolog.*
- Mordwyn?* Kérdez vissza, de ez inkább meglepettséget tükröz. Rövidesen a férfi közelebb ér, futó pillantást vet Lynre, és mielőtt Khiri nekikezdhetne a bemutatásnak, a férfi ziháló lélegzettel szólal meg:*
- Haza kell menned, Khiri. Haza Lihanechbe. Baj van.
*Khiri megtorpan, el sem tudja képzelni, mi lehet.*
- Többen is mondták, hogy Artheniorba jöttél. Napok óta jövök ezen az úton, és örülök, hogy most találkoztunk.
*A köpenyes alak ezzel magyarázza, hogyan is tudtak találkozni.*
- De ugyan mi történhetett, ami ennyire sürgős?* Érdeklődik a lány aggódva és legfőképpen kíváncsian.*
- A testvéred házát kirabolták.* Közli egyszerűen bár, de mégis szomorúan, és a megrázó hír előtt kicsit vár, mert a szavakat keresi. Khiri szemöldöke a homlokára szalad. Tudja, hogy bízhat a köpenyesben, hisz régóta jóban van vele.*
- Most azonnal menjek?* Kérdezi vonakodva Khiri. Nem szívesen válna meg Lyntől, mert nagyon megkedvelte.*
- A legjobb lenne, ha most indulnál.* Feleli a férfi. Khiri mélyet sóhajt, látja, hogy nincs más lehetősége. Szomorúan Lynhez fordul:*
- Ne haragudj, el kell mennem. Sajnálom, Lyn. Hidd el, jobb szeretnélek továbbvezetni téged és jobb lenne folytatni a beszélgetést, de úgy látom, most ez sajnos nem fog menni. Kedvellek, Lyn, és őszintén remélem, hogy találkozunk még.
*Azzal a hajadon megöleli a félvért, ha az hagyja.*
- Vigyázz magadra.* Szeme könnyel telik meg, s csak nehezen tudja rávenni magát az indulásra. De végül elindul Lihanech felé, még egykori szomszédjától is búcsút vesz, és sírva távozik. Egy részt azért, mert nem szeret búcsúzkodni, és nehéz az elválás olyasvalakitől, akit megkedvelt, másrészt pedig fáj neki, hogy testvére házát ily módon meggyalázták.*
//Zárás//
*Kicsit megszaporázza lépteit, hogy amennyire lehet, ne ázzon el túlságosan. De természetesen Lynre is figyel, nehogy elhagyja vagy akármi más történjen. Sajnos a taverna még odébb van kicsit, ezért hiábavaló minden igyekezet, a zuhogó eső percek múlva alaposan eláztatja ruháját. Nagy érdeklődéssel hallgatja a beszámolót, s egy vágy is megfogalmazódik benne: szeretne egyszer oda eljutni. Annak kiváltképp örül, hogy gyűlölet nincs azon a helyen. A gyűlöletmentes helyek elég ritkák, Khiri szerint legalábbis. Éppen szeretné ki is fejezni Lynnek, hogy mit érez, mit gondol, amikor egy fekete köpenyes férfi fut feléjük az úton.*
- Khírindha?* Kiáltja már messziről. Khiri megismeri az egyik lihanechi szomszédot, de fogalma sincs, hogy kerül ide. Nagyon meglepi hát a dolog.*
- Mordwyn?* Kérdez vissza, de ez inkább meglepettséget tükröz. Rövidesen a férfi közelebb ér, futó pillantást vet Lynre, és mielőtt Khiri nekikezdhetne a bemutatásnak, a férfi ziháló lélegzettel szólal meg:*
- Haza kell menned, Khiri. Haza Lihanechbe. Baj van.
*Khiri megtorpan, el sem tudja képzelni, mi lehet.*
- Többen is mondták, hogy Artheniorba jöttél. Napok óta jövök ezen az úton, és örülök, hogy most találkoztunk.
*A köpenyes alak ezzel magyarázza, hogyan is tudtak találkozni.*
- De ugyan mi történhetett, ami ennyire sürgős?* Érdeklődik a lány aggódva és legfőképpen kíváncsian.*
- A testvéred házát kirabolták.* Közli egyszerűen bár, de mégis szomorúan, és a megrázó hír előtt kicsit vár, mert a szavakat keresi. Khiri szemöldöke a homlokára szalad. Tudja, hogy bízhat a köpenyesben, hisz régóta jóban van vele.*
- Most azonnal menjek?* Kérdezi vonakodva Khiri. Nem szívesen válna meg Lyntől, mert nagyon megkedvelte.*
- A legjobb lenne, ha most indulnál.* Feleli a férfi. Khiri mélyet sóhajt, látja, hogy nincs más lehetősége. Szomorúan Lynhez fordul:*
- Ne haragudj, el kell mennem. Sajnálom, Lyn. Hidd el, jobb szeretnélek továbbvezetni téged és jobb lenne folytatni a beszélgetést, de úgy látom, most ez sajnos nem fog menni. Kedvellek, Lyn, és őszintén remélem, hogy találkozunk még.
*Azzal a hajadon megöleli a félvért, ha az hagyja.*
- Vigyázz magadra.* Szeme könnyel telik meg, s csak nehezen tudja rávenni magát az indulásra. De végül elindul Lihanech felé, még egykori szomszédjától is búcsút vesz, és sírva távozik. Egy részt azért, mert nem szeret búcsúzkodni, és nehéz az elválás olyasvalakitől, akit megkedvelt, másrészt pedig fáj neki, hogy testvére házát ily módon meggyalázták.*
5550. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-07-21 21:52:45
Üzenet elküldve: 2020-07-21 21:52:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Úton Amon felé //
*Amikor a Főtér lassanként elvész hátuk mögött, kissé kezdi idegennek érezni magát megint. Olyan térség felé vándorolnak melyet Lyn még nem ismert. Azt sejtette, hogy a másik út visz, amarra, ahol először találkoztak a lánnyal. Így rájön, hogy most tényleg kalandjuk egy újabb területet fed fel egy képzeletbeli térkép ködös részei közt. Ugyan lassanként el is száll hirtelen ijedtsége, hiszen a környezet meglepően csendes a madarak éneke hallatán. Ám az eső és az égen görgetett hordók zöreje megtöri ezt. Fejébe húzza a csuklyát, hogy kevésbé ázzon el, s így lépked a lány mellett. Khiri lelkesedése Lynben is bátorítást indít el, s egy lágy mosollyal folytatja.*
- Elfek és emberek élnek vegyesen. Én is fél elf vagyok, így nem meglepő, ha esetleg az utcán egy elf és egy ember pár jön szembe. Nálunk eléggé elfogadó a környezet, nem folyik gyűlölet senkiből. Rengeteg munka körben meg lehet ott fordulni. Vannak mágusok, alkimisták, papok, gyógyítók, füvészek. Ezek inkább a női ágaknak kedveznek. De vannak kovácsok, kézművesek, ékszer készítő mesterek, harcosok, amelyek pedig a férfiaknak felel meg.
*Amikor a Főtér lassanként elvész hátuk mögött, kissé kezdi idegennek érezni magát megint. Olyan térség felé vándorolnak melyet Lyn még nem ismert. Azt sejtette, hogy a másik út visz, amarra, ahol először találkoztak a lánnyal. Így rájön, hogy most tényleg kalandjuk egy újabb területet fed fel egy képzeletbeli térkép ködös részei közt. Ugyan lassanként el is száll hirtelen ijedtsége, hiszen a környezet meglepően csendes a madarak éneke hallatán. Ám az eső és az égen görgetett hordók zöreje megtöri ezt. Fejébe húzza a csuklyát, hogy kevésbé ázzon el, s így lépked a lány mellett. Khiri lelkesedése Lynben is bátorítást indít el, s egy lágy mosollyal folytatja.*
- Elfek és emberek élnek vegyesen. Én is fél elf vagyok, így nem meglepő, ha esetleg az utcán egy elf és egy ember pár jön szembe. Nálunk eléggé elfogadó a környezet, nem folyik gyűlölet senkiből. Rengeteg munka körben meg lehet ott fordulni. Vannak mágusok, alkimisták, papok, gyógyítók, füvészek. Ezek inkább a női ágaknak kedveznek. De vannak kovácsok, kézművesek, ékszer készítő mesterek, harcosok, amelyek pedig a férfiaknak felel meg.
5549. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-07-18 21:25:47
Üzenet elküldve: 2020-07-18 21:25:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// A városból kiszabadulva //
- Biztos csak a szél fütyült olyan érdekesen.* Mosolyog hamiskásan a férfi.*
- Az egyszer biztos.* Helyesel a lovag, miközben egy pár fűszálat csippent ki a másik hajából. A kis sérülését biztosan hamar kiheveri majd a lányka fiatal szervezete. Sőt elég csupán néhány pillanat és máris rámereszti bárgyú, kissé neheztelő pillantását. Még mindig igazán nehéz úgy vissza nézni rá, hogy nem neveti el magát az ember.*
- Jól van. nem vagy soványka, de azért az a pár kiló még elférne rajtad.* Fel is emeli a kezeit megadóan Arelow, mert inkább nézne farkas szemet egy hordányi farkassal, mint sem egy morcos fiatal leánnyal. A lovag pont az ellentettje Lunieremének. Ha nem fontos dologról van szó, akkor az étkezés biztos, hogy bőségesen meg van tartva. Na persze könnyű is a bakfis dolga, mivel az a kicsi test kevés élelemmel is jól el van. A páncélosnak viszont ott van a páncélja meg a többi nehéz holmija, amit éppenséggel cipelnie kell. De ha ezek nem lennének, akkor is egy jóval nagyobb testet kell megmozgatnia. A páncéltól megszabadulva leheveredik a fűbe. A szőke meg kicsit csipkelődik vele, mire a lovag sem rest ezt viszonozni.*
- Igazán? De felvágták a kisasszonyka nyelvét.* Azzal gyengéden orrba fricskázza. Luni is közben szépen kényelembe helyezi magát. Csakhogy ő a lovag hasát használja párnaként. Őszintén szólva, már meg sem lepődik nagyon ezen Arelow. Rövid csönd áll be kettejük közzé, de ez a csönd nem tart sokáig, mert a kíváncsi lány kérdések áradatát zúdítja a páncélos nyakába. ~ Szóval ezen járt az agya, amíg csönd volt? ~ Sóhajt egy, de aztán nekilát, hogy a kíváncsi csodabogár kedvére tegyen.*
- Mondták már, hogy nagyon kíváncsi vagy? A végén még túlságosan s hamar megöregszel, ha nem vigyázol. Na jól van haladjunk szépen sorban. Harmincnyolc telet éltem már meg. Hogy van-e családom? Na ez egy jó kérdés. Van két fiam, de ők már nagyok. A feleségem pár éve meghalt. A fiaim meg örökölni szerettek volna, mivel semmire kellőek. Így hát mielőtt álmomban megkéseltek volna inkább szépen felpakoltam a holmim és ott hagytam a két fiút. Szóval lényegében már nincs családom.* Igazán szomorúságot csak akkor lehet hallani, amikor a feleségét említi, mert amúgy közömbös hangnemben beszél.*
- Én nem katona vagyok, hanem lovag. Van különbség a kettő között. Lovagnak születni kell vagy éppen ki kell érdemelni. Én kiérdemeltem ezt a megtiszteltetést. Mondjuk ha akarom, ha nem belőlem katona lett volna, mivel apám is az volt. De én nem bánom, mert jó élet volt ez. Kutyám nincs meg semmilyen más állatom se, de lehet fogok venni egy lovat. Régebben nemesi családoknál voltam testőr. Szóval javarészt nem egyedül mászkáltam, de az a világ elmúlt.* Ezzel be is fejezte a nagy mesélést.*
- Na, de elég is volt ennyi, most rajtad a sor. Hány éves vagy? Van kedvesed vagy valaki aki tetszik neked? Mit szeretnél dolgozni, ha felnősz? Van állatod?* Javarészt ugyanazokat a kérdéseket teszi fel, amiket ő kapott. Amíg Luni beszél ő szépen az eget bámulja, de azért a fülei nyitva vannak.*
- Biztos csak a szél fütyült olyan érdekesen.* Mosolyog hamiskásan a férfi.*
- Az egyszer biztos.* Helyesel a lovag, miközben egy pár fűszálat csippent ki a másik hajából. A kis sérülését biztosan hamar kiheveri majd a lányka fiatal szervezete. Sőt elég csupán néhány pillanat és máris rámereszti bárgyú, kissé neheztelő pillantását. Még mindig igazán nehéz úgy vissza nézni rá, hogy nem neveti el magát az ember.*
- Jól van. nem vagy soványka, de azért az a pár kiló még elférne rajtad.* Fel is emeli a kezeit megadóan Arelow, mert inkább nézne farkas szemet egy hordányi farkassal, mint sem egy morcos fiatal leánnyal. A lovag pont az ellentettje Lunieremének. Ha nem fontos dologról van szó, akkor az étkezés biztos, hogy bőségesen meg van tartva. Na persze könnyű is a bakfis dolga, mivel az a kicsi test kevés élelemmel is jól el van. A páncélosnak viszont ott van a páncélja meg a többi nehéz holmija, amit éppenséggel cipelnie kell. De ha ezek nem lennének, akkor is egy jóval nagyobb testet kell megmozgatnia. A páncéltól megszabadulva leheveredik a fűbe. A szőke meg kicsit csipkelődik vele, mire a lovag sem rest ezt viszonozni.*
- Igazán? De felvágták a kisasszonyka nyelvét.* Azzal gyengéden orrba fricskázza. Luni is közben szépen kényelembe helyezi magát. Csakhogy ő a lovag hasát használja párnaként. Őszintén szólva, már meg sem lepődik nagyon ezen Arelow. Rövid csönd áll be kettejük közzé, de ez a csönd nem tart sokáig, mert a kíváncsi lány kérdések áradatát zúdítja a páncélos nyakába. ~ Szóval ezen járt az agya, amíg csönd volt? ~ Sóhajt egy, de aztán nekilát, hogy a kíváncsi csodabogár kedvére tegyen.*
- Mondták már, hogy nagyon kíváncsi vagy? A végén még túlságosan s hamar megöregszel, ha nem vigyázol. Na jól van haladjunk szépen sorban. Harmincnyolc telet éltem már meg. Hogy van-e családom? Na ez egy jó kérdés. Van két fiam, de ők már nagyok. A feleségem pár éve meghalt. A fiaim meg örökölni szerettek volna, mivel semmire kellőek. Így hát mielőtt álmomban megkéseltek volna inkább szépen felpakoltam a holmim és ott hagytam a két fiút. Szóval lényegében már nincs családom.* Igazán szomorúságot csak akkor lehet hallani, amikor a feleségét említi, mert amúgy közömbös hangnemben beszél.*
- Én nem katona vagyok, hanem lovag. Van különbség a kettő között. Lovagnak születni kell vagy éppen ki kell érdemelni. Én kiérdemeltem ezt a megtiszteltetést. Mondjuk ha akarom, ha nem belőlem katona lett volna, mivel apám is az volt. De én nem bánom, mert jó élet volt ez. Kutyám nincs meg semmilyen más állatom se, de lehet fogok venni egy lovat. Régebben nemesi családoknál voltam testőr. Szóval javarészt nem egyedül mászkáltam, de az a világ elmúlt.* Ezzel be is fejezte a nagy mesélést.*
- Na, de elég is volt ennyi, most rajtad a sor. Hány éves vagy? Van kedvesed vagy valaki aki tetszik neked? Mit szeretnél dolgozni, ha felnősz? Van állatod?* Javarészt ugyanazokat a kérdéseket teszi fel, amiket ő kapott. Amíg Luni beszél ő szépen az eget bámulja, de azért a fülei nyitva vannak.*
5548. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-07-18 06:26:51
Üzenet elküldve: 2020-07-18 06:26:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// A városból kiszabadulva //
- Pedig biztos vagyok benne, hogy nevetést hallottam.
*Méregeti is rosszallóan a férfit, de a durcásság hamar elillan az arcáról, s már csak mosolyogva figyeli, ahogy Arelow is megszemléli a sebesülést.*
- Egy igazi túlélő vagyok, nem fér hozzá kétség.
*Vigyorodik el szélesen, majd még egy utolsót dörzsöl a fájó-zsibogó testrészre, hogy azután újból bárgyú képpel pillanthasson fel a férfira.*
- Igenis jó súlyban vagyok. Te vagy ilyen nagy, hogy meg sem kottyanok neked.
*meg hát az igazat megvallva sok olyan napja van, amikor nemes egyszerűséggel elfelejt enni. Mint például ma is. A korai kelés, a katica vadászat, később pedig Arelow megérkezése mindig elfeledtette vele, hogy ma még nem evett egy falatot sem. De volt ideje hozzászokni. Ha valami leköti a figyelmét az ilyen dolgok, mint az evés igencsak háttérbe szorulnak. Most sem érzi magát még éhesnek, így továbbra sem sieti el a dolgot, hogy betérjenek egy fogadóba. Jobb most idekint, távol a városiaktól. A virágok között a gyanús idő ellenére is. Meg hát élvezi újdonsült barátja társaságát, így mikor lekerül róla a páncél nagyja, s a férfi eldől a fűben kényelmesen mellé telepedve mosolyog rá elégedetten.*
- Mondtam. Nem kell mindig begyöpösödött katonának lenned.
*Nyammogja is a mondatot, majd eldőlve támasztja a fejét a férfi hasára, lényegében kispárnát csinálva belőle. Egy ideig az eget fürkészve gondolkodik el, majd arra az álláspontra jut, hogy ideje kifaggatni finoman Arelowt, hogy ki is ő valójában.*
- Te Ari... *Gondolkodik el még egy utolsó pár pillanatra, míg megfogalmazza, hogyan is kezdjen neki.* Te hány éves vagy? Van családod? Feleséged? Vannak gyerekeid? Mindig is katona akartál lenni? Van kutyád? Mindig egyedül járkálsz?
*Hadarja is el a kérdésáradatot, miközben szeme sarkából a férfi arcát fürkészi. Az, hogy így rájött a szófosás neki egyáltalán nem különös. Amint az első kérdéssorozattal végzett teljesen természetes pofival és őszinte kíváncsisággal figyeli a férfit. Mintha mindennapos lenne, s mi sem természetesebb annál, hogy valakire ilyen hirtelen ennyi kérdést rázúdítsanak.*
- Pedig biztos vagyok benne, hogy nevetést hallottam.
*Méregeti is rosszallóan a férfit, de a durcásság hamar elillan az arcáról, s már csak mosolyogva figyeli, ahogy Arelow is megszemléli a sebesülést.*
- Egy igazi túlélő vagyok, nem fér hozzá kétség.
*Vigyorodik el szélesen, majd még egy utolsót dörzsöl a fájó-zsibogó testrészre, hogy azután újból bárgyú képpel pillanthasson fel a férfira.*
- Igenis jó súlyban vagyok. Te vagy ilyen nagy, hogy meg sem kottyanok neked.
*meg hát az igazat megvallva sok olyan napja van, amikor nemes egyszerűséggel elfelejt enni. Mint például ma is. A korai kelés, a katica vadászat, később pedig Arelow megérkezése mindig elfeledtette vele, hogy ma még nem evett egy falatot sem. De volt ideje hozzászokni. Ha valami leköti a figyelmét az ilyen dolgok, mint az evés igencsak háttérbe szorulnak. Most sem érzi magát még éhesnek, így továbbra sem sieti el a dolgot, hogy betérjenek egy fogadóba. Jobb most idekint, távol a városiaktól. A virágok között a gyanús idő ellenére is. Meg hát élvezi újdonsült barátja társaságát, így mikor lekerül róla a páncél nagyja, s a férfi eldől a fűben kényelmesen mellé telepedve mosolyog rá elégedetten.*
- Mondtam. Nem kell mindig begyöpösödött katonának lenned.
*Nyammogja is a mondatot, majd eldőlve támasztja a fejét a férfi hasára, lényegében kispárnát csinálva belőle. Egy ideig az eget fürkészve gondolkodik el, majd arra az álláspontra jut, hogy ideje kifaggatni finoman Arelowt, hogy ki is ő valójában.*
- Te Ari... *Gondolkodik el még egy utolsó pár pillanatra, míg megfogalmazza, hogyan is kezdjen neki.* Te hány éves vagy? Van családod? Feleséged? Vannak gyerekeid? Mindig is katona akartál lenni? Van kutyád? Mindig egyedül járkálsz?
*Hadarja is el a kérdésáradatot, miközben szeme sarkából a férfi arcát fürkészi. Az, hogy így rájött a szófosás neki egyáltalán nem különös. Amint az első kérdéssorozattal végzett teljesen természetes pofival és őszinte kíváncsisággal figyeli a férfit. Mintha mindennapos lenne, s mi sem természetesebb annál, hogy valakire ilyen hirtelen ennyi kérdést rázúdítsanak.*
5547. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-07-16 18:45:19
Üzenet elküldve: 2020-07-16 18:45:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Mindentől távol//
*Kis ideig arra számít, hogy a város újabb részébe kerül, de nem így történik. Lankás, tarka színekben játszó vidék fogadja. Nem fordul vissza, legalább errefelé is körbenéz kicsit. Fel is ül Ágas hátára, így folytatja útját az ismeretlenbe. Itt már erősebben zeng az ég, s rövidesen el is kapja az eső. A hajába tűzött tollat és masnit még az eső előtt nyeregtáskájába teszi elővigyázatosságból. Nem szeretné, ha eláznának. Az esőnek nem igazán örül a hajadon, de hát ez van. Attól nem fél, hogy a lantja elázik, szerencsére vízhatlan a bőr tok. Hogy ő maga se ázzon túlságosan el, ügetésre nógatja szarvasát. Reméli, hogy hamarosan elér valami fedett helyre. De sajnos hiába minden igyekezet, a szakadó eső hamar átáztatja ruháját, s néhány perc múltán jó formán facsarni lehet a vizet mind a testét fedő textíliából, mind a hajából. Az eső csak az erdősebb részeken elviselhetőbb, de sok felüdülést nem nyújtanak, mert ahogy elhagyja őket, rögtön újból a nyakába zúdul a víz. Nem túlzás kijelenteni, hogy a lányt már gyakorlatilag rázza a hideg az átázott ruhája miatt.
Ágas nem zavartatja azonban magát. Szándékosan megy bele a kisebb-nagyobb pocsolyákba, de persze vigyáz, hogy a hátán ülő mogorin lány ne legyen még vizesebb. Linä sem szól rá szarvasára, hagyja, hogy egy kicsit lehűtse magát.*
*Kis ideig arra számít, hogy a város újabb részébe kerül, de nem így történik. Lankás, tarka színekben játszó vidék fogadja. Nem fordul vissza, legalább errefelé is körbenéz kicsit. Fel is ül Ágas hátára, így folytatja útját az ismeretlenbe. Itt már erősebben zeng az ég, s rövidesen el is kapja az eső. A hajába tűzött tollat és masnit még az eső előtt nyeregtáskájába teszi elővigyázatosságból. Nem szeretné, ha eláznának. Az esőnek nem igazán örül a hajadon, de hát ez van. Attól nem fél, hogy a lantja elázik, szerencsére vízhatlan a bőr tok. Hogy ő maga se ázzon túlságosan el, ügetésre nógatja szarvasát. Reméli, hogy hamarosan elér valami fedett helyre. De sajnos hiába minden igyekezet, a szakadó eső hamar átáztatja ruháját, s néhány perc múltán jó formán facsarni lehet a vizet mind a testét fedő textíliából, mind a hajából. Az eső csak az erdősebb részeken elviselhetőbb, de sok felüdülést nem nyújtanak, mert ahogy elhagyja őket, rögtön újból a nyakába zúdul a víz. Nem túlzás kijelenteni, hogy a lányt már gyakorlatilag rázza a hideg az átázott ruhája miatt.
Ágas nem zavartatja azonban magát. Szándékosan megy bele a kisebb-nagyobb pocsolyákba, de persze vigyáz, hogy a hátán ülő mogorin lány ne legyen még vizesebb. Linä sem szól rá szarvasára, hagyja, hogy egy kicsit lehűtse magát.*
5546. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-07-16 14:34:04
Üzenet elküldve: 2020-07-16 14:34:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// A városból kiszabadulva //
- Nevetést? Én ugyan nem hallottam semmit.* Mondja ártatlan ábrázattal, pedig most is nehezen állja meg, hogy ne nevesse ki a lányt. Egyszerűen a durcás kis pofija annyira aranyos és vicces, hogy ez szinte lehetetlen feladat. Na persze ez a durcás kép sem tart sokáig, mivel néhány pillanat múlva már vigyorog megint, minta a tejbe tök. na persze a futkározásnak meg van a maga ára is. Egy lehorzsolt könyök és akkor még olcsón megúszta.*
- Hadd nézzem!* Pillant rá a fájó testrészre, de tényleg nem súlyos.*
- Eb csont beforr.* Mondja és közben felhúzza a földről a pehelysúlyú lányt.*
- Ehetnél egy kicsit többet is, mert nagyon könnyű vagy.* Dorgálja meg finoman. Az esőre való figyelmeztetésre fittyet hány Luni. Az igaz, hogy még a felhők távol járnak. Sőt az is meglehet, hogy elkerülik őket, de azért nem szeretne itt lenni, ha tényleg el kezd zuhogni az eső. Csak ingatja a fejét tétován a könnyelmű lány szavain, de az ám nem hagyja ennyiben a dolgot. Mire észbe kap a fürge kis bakfis máris a páncéljának hevedereit piszkálja. Megadóan sóhajt egyet.*
- Jól van legyen, de aztán ne mond, hogy én nem szóltam. Azt ott lent csatold ki előbb!* Utasítja a szorgos kezeket. Aztán ő maga is elkezdi a másik oldalon megtenni ugyan ezt. Beletelik egy kis időbe, mire lekerül minden, de ezért két embernek könnyebb így is, mintha egyedül lett volna. Igaza van Lunierememének, mert sokkal jobb érzés a vas nélkül. Viszont az óvatosság kedvéért a kisebb darabokat a táskájába süllyeszti. A vas csizmájától meg nem válik meg. Ha netán szednie kell a lábát legyen rajta valami. Amint végre elkészül eldől a fűbe.*
- Tény, hogy így kényelmesebb, csak aztán nehogy megázzunk.* Aggodalmaskodik, mert tapasztalatai pár pillanat is elég egy kiadós zuhéra.*
- Nevetést? Én ugyan nem hallottam semmit.* Mondja ártatlan ábrázattal, pedig most is nehezen állja meg, hogy ne nevesse ki a lányt. Egyszerűen a durcás kis pofija annyira aranyos és vicces, hogy ez szinte lehetetlen feladat. Na persze ez a durcás kép sem tart sokáig, mivel néhány pillanat múlva már vigyorog megint, minta a tejbe tök. na persze a futkározásnak meg van a maga ára is. Egy lehorzsolt könyök és akkor még olcsón megúszta.*
- Hadd nézzem!* Pillant rá a fájó testrészre, de tényleg nem súlyos.*
- Eb csont beforr.* Mondja és közben felhúzza a földről a pehelysúlyú lányt.*
- Ehetnél egy kicsit többet is, mert nagyon könnyű vagy.* Dorgálja meg finoman. Az esőre való figyelmeztetésre fittyet hány Luni. Az igaz, hogy még a felhők távol járnak. Sőt az is meglehet, hogy elkerülik őket, de azért nem szeretne itt lenni, ha tényleg el kezd zuhogni az eső. Csak ingatja a fejét tétován a könnyelmű lány szavain, de az ám nem hagyja ennyiben a dolgot. Mire észbe kap a fürge kis bakfis máris a páncéljának hevedereit piszkálja. Megadóan sóhajt egyet.*
- Jól van legyen, de aztán ne mond, hogy én nem szóltam. Azt ott lent csatold ki előbb!* Utasítja a szorgos kezeket. Aztán ő maga is elkezdi a másik oldalon megtenni ugyan ezt. Beletelik egy kis időbe, mire lekerül minden, de ezért két embernek könnyebb így is, mintha egyedül lett volna. Igaza van Lunierememének, mert sokkal jobb érzés a vas nélkül. Viszont az óvatosság kedvéért a kisebb darabokat a táskájába süllyeszti. A vas csizmájától meg nem válik meg. Ha netán szednie kell a lábát legyen rajta valami. Amint végre elkészül eldől a fűbe.*
- Tény, hogy így kényelmesebb, csak aztán nehogy megázzunk.* Aggodalmaskodik, mert tapasztalatai pár pillanat is elég egy kiadós zuhéra.*
5545. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-07-15 17:31:37
Üzenet elküldve: 2020-07-15 17:31:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
// Új munka nyomába //
*Kerkiad leérve lépcsőn elsétál az asztalok mellett, majd kilép a fogadóból. Az épület előtt elgondolkodik azon, hogy mit csináljon. *
~Régóta nem hallottam a bárdról. Nem fizet annyit, hogy itt várjam a fogadóban. Kéne valami új munkát találnom. Megnézhetném a városban. ~
*Ezt követően a zsoldos elindul Arthenior felé. Sétálás közben van ideje szemügyre venni a tájat. Nyugodt mezős területek tetszenek neki. A páncél miatt néhányszor megáll kicsit pihenjen, majd folytatja az utat. Legalább több időt tölthet ezen a kellemes vidéken. *
*Kerkiad leérve lépcsőn elsétál az asztalok mellett, majd kilép a fogadóból. Az épület előtt elgondolkodik azon, hogy mit csináljon. *
~Régóta nem hallottam a bárdról. Nem fizet annyit, hogy itt várjam a fogadóban. Kéne valami új munkát találnom. Megnézhetném a városban. ~
*Ezt követően a zsoldos elindul Arthenior felé. Sétálás közben van ideje szemügyre venni a tájat. Nyugodt mezős területek tetszenek neki. A páncél miatt néhányszor megáll kicsit pihenjen, majd folytatja az utat. Legalább több időt tölthet ezen a kellemes vidéken. *
5544. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-07-14 18:43:48
Üzenet elküldve: 2020-07-14 18:43:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
// aki nappal legény //
* Brudo kilépve a fogadóból egyenesen Arthenior felé veszi az irányt. Az az érzése támad, hogy nem szabadott volna otthagyni Dorassal az unokahúgát. De hát a lány is akarja ez látszik a rokonnak csak kolonc volna a nyakán.
~ Újra magányosan. Azért remélem, hogy az a kelekótya lány be néz hozzám. be is fogadom ha kell. ~
* Brudo nem bízik abban, hogy a háza ki lesz javítva *
~ Ezekért nem tenném tűzbe a kezem. ~
* Brudo kesereg magában, hogy újra a magány órái következnek. Miért kellett a barátságon győzni a női csábításnak. Nem is tudja ki a hibás a lány, a férfi, vagy a természet, de szerinte inkább a természet.
* Brudo kilépve a fogadóból egyenesen Arthenior felé veszi az irányt. Az az érzése támad, hogy nem szabadott volna otthagyni Dorassal az unokahúgát. De hát a lány is akarja ez látszik a rokonnak csak kolonc volna a nyakán.
~ Újra magányosan. Azért remélem, hogy az a kelekótya lány be néz hozzám. be is fogadom ha kell. ~
* Brudo nem bízik abban, hogy a háza ki lesz javítva *
~ Ezekért nem tenném tűzbe a kezem. ~
* Brudo kesereg magában, hogy újra a magány órái következnek. Miért kellett a barátságon győzni a női csábításnak. Nem is tudja ki a hibás a lány, a férfi, vagy a természet, de szerinte inkább a természet.
5543. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-07-14 07:00:20
Üzenet elküldve: 2020-07-14 07:00:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// A városból kiszabadulva //
*Egy ideig még bárgyún pislog fel a felhősödő égre, majd ahogy Arelow is megérkezik és a kezét nyújtja hunyorogva összpontosít rá.*
- Meg mernék esküdni rá, hogy a nevetésed hallottam.
*Húzza össze durcás pofival a szemeit, de végül hamar el is vigyorodva fog a nyújtott kézhez és felhúzza magát.*
- Aú!
*Nyög is fel, ahogy a lehorzsolt a könyökére dörzsöl.*
- A könyököm fáj.
*Húzza el a száját, de legyintve húzza is ki magát. csúnyábban is járhatott volna, egy kis horzsolással kutya baja sincs.
Ahogy Arelow előhozakodik a fogadó ötletével a száját el is húzza jelezve, hogy még semmi kedve itt hagyni ezt a szép mezőt. Az a kevéske felhő nem ok a berezelésre. Bár az is igaz, hogy ez a nap túl szép most ahhoz, hogy eljusson a szőke tudatáig, hogy igencsak gonosz vihar elé is nézhetnek.*
- Ugyan már. Csak kicsit felhős az ég. Inkább szabadulnál meg te is a páncélodtól és kiélveznéd egy kicsit a szabadságot.
*Kuncog is fel, ahogy a karjait széttárva pördül is körbe. Nagyon rég érezte már magát ennyire felszabadultnak. Az igaz, hogy sokszor kiszökött otthonról, de a főtér, a romváros, a Pegazus, még a tisztás sem tetszett neki ennyire, mint itt a városon kívül. Noha nem jutott messzire, de mégis teljesen más a történet.*
- Na gyerünk.
*Hoppan is Arelow elé, majd szinte ellentmondást nem tűrően kezdi is kicsomagolni a páncélból. Vagyis hát próbálkozik, hiszen annyit ért a páncélokhoz, mint egy ork a terítő hímzéshez, de egy próbát megér, hogy kicsit a férfit is kiszabadítsa.*
*Egy ideig még bárgyún pislog fel a felhősödő égre, majd ahogy Arelow is megérkezik és a kezét nyújtja hunyorogva összpontosít rá.*
- Meg mernék esküdni rá, hogy a nevetésed hallottam.
*Húzza össze durcás pofival a szemeit, de végül hamar el is vigyorodva fog a nyújtott kézhez és felhúzza magát.*
- Aú!
*Nyög is fel, ahogy a lehorzsolt a könyökére dörzsöl.*
- A könyököm fáj.
*Húzza el a száját, de legyintve húzza is ki magát. csúnyábban is járhatott volna, egy kis horzsolással kutya baja sincs.
Ahogy Arelow előhozakodik a fogadó ötletével a száját el is húzza jelezve, hogy még semmi kedve itt hagyni ezt a szép mezőt. Az a kevéske felhő nem ok a berezelésre. Bár az is igaz, hogy ez a nap túl szép most ahhoz, hogy eljusson a szőke tudatáig, hogy igencsak gonosz vihar elé is nézhetnek.*
- Ugyan már. Csak kicsit felhős az ég. Inkább szabadulnál meg te is a páncélodtól és kiélveznéd egy kicsit a szabadságot.
*Kuncog is fel, ahogy a karjait széttárva pördül is körbe. Nagyon rég érezte már magát ennyire felszabadultnak. Az igaz, hogy sokszor kiszökött otthonról, de a főtér, a romváros, a Pegazus, még a tisztás sem tetszett neki ennyire, mint itt a városon kívül. Noha nem jutott messzire, de mégis teljesen más a történet.*
- Na gyerünk.
*Hoppan is Arelow elé, majd szinte ellentmondást nem tűrően kezdi is kicsomagolni a páncélból. Vagyis hát próbálkozik, hiszen annyit ért a páncélokhoz, mint egy ork a terítő hímzéshez, de egy próbát megér, hogy kicsit a férfit is kiszabadítsa.*
5542. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-07-08 18:50:27
Üzenet elküldve: 2020-07-08 18:50:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Úton Amon felé//
*A főteret nem a tisztás irányában hagyja el. Egy egészen más úton viszi Lynt, olyan úton, amit egyébként ő maga is igen szívlel. Színes egy vidék ez. Dimbes-dombos kissé, és folyton-folyvást erdők és mezők váltják egymást. Tucatnyi, és még egyszer annyi énekes madár csicsereg önfeledten, vidáman körben mindenütt. De bármennyire is vidám csicsergés tölti be a vidéket, az eső úgy szakad, mintha óriási dézsákból öntenék a nyakukba. És ha ez nem lenne elég, az ég is erőteljes morajlással fűszerezi meg a meglehetősen rossz időt. Talán mondani se kell, hogy Khiri rettentő boldog az esőtől. Nem igazán hiányzott ez neki, sajnos esernyő sincsen nála.
A lány figyelmesen hallgatja Lyn mesélését. Igazán érdekes, amit mond. Szinte maga előtt látja az említett vidéket, látszik is arcán, hogy egy mesébe illő tájat képzel maga elé. Fantáziája máris megindul, arcán látható, hogy nagyon közel jár az ihlethez.*
- Hú, mesélj még kérlek, minden érdekel erről a tájról.* Biztatja lelkesen Lynt.*
- Hogy élnek az emb... azok, akiknek az a hazájuk? Egyáltalán kik élnek ott? Mit csinálnak? Úgy értem, mivel foglalkoznak?
A hozzászólást Lámpás (Moderátor) módosította, ekkor: 2020.07.10 21:02:53, a következő indokkal:
Kérésre.
*A főteret nem a tisztás irányában hagyja el. Egy egészen más úton viszi Lynt, olyan úton, amit egyébként ő maga is igen szívlel. Színes egy vidék ez. Dimbes-dombos kissé, és folyton-folyvást erdők és mezők váltják egymást. Tucatnyi, és még egyszer annyi énekes madár csicsereg önfeledten, vidáman körben mindenütt. De bármennyire is vidám csicsergés tölti be a vidéket, az eső úgy szakad, mintha óriási dézsákból öntenék a nyakukba. És ha ez nem lenne elég, az ég is erőteljes morajlással fűszerezi meg a meglehetősen rossz időt. Talán mondani se kell, hogy Khiri rettentő boldog az esőtől. Nem igazán hiányzott ez neki, sajnos esernyő sincsen nála.
A lány figyelmesen hallgatja Lyn mesélését. Igazán érdekes, amit mond. Szinte maga előtt látja az említett vidéket, látszik is arcán, hogy egy mesébe illő tájat képzel maga elé. Fantáziája máris megindul, arcán látható, hogy nagyon közel jár az ihlethez.*
- Hú, mesélj még kérlek, minden érdekel erről a tájról.* Biztatja lelkesen Lynt.*
- Hogy élnek az emb... azok, akiknek az a hazájuk? Egyáltalán kik élnek ott? Mit csinálnak? Úgy értem, mivel foglalkoznak?
A hozzászólást Lámpás (Moderátor) módosította, ekkor: 2020.07.10 21:02:53, a következő indokkal:
Kérésre.
5541. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-07-06 22:05:55
Üzenet elküldve: 2020-07-06 22:05:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Aki nappal legény//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz.//
*Egyre kevésbé hálás a korán kelés ténye. Doras képe nyúzott, léptei elcsigázottak. Igazából fogalma sincs, hogy egyáltalán mi a francért gyalog jött. Nem szokott ő a talpaláshoz. De mire ráébred, hogy tényleg semmi kedve kutyagolni, már gyakorlatilag olyan messze kerültek a várostól, mint amennyire közel ahhoz a fogadóhoz, ahová elindultak, szóval igazából teljesen mindegy merre.
Még csak szóbeszédet hallott a helyről, de ha nem lenne ilyen kótyagos a feje, biztos felmerülne benne a kérdés, hogy miért gondolja Brudo, hogy ott megtalálja azt a rég nem látott unokahúgocskát. Így viszont inkább csak bambán mereng rajta, milyen fura látványt nyújt a köpcös, pocakos alak abban a rücskös bőrvértben. Épp azon elmélkedik, vajon Brudo mit láthat az övön aluli világból, amikor a történések és az úton elpotyogtatott trágya nagyjából meg is válaszolja a kérdését.*
- Jaj, ne károgj már, ez csak gané! *masszírozza a halántékát a Brudoból kibukó szentségelésre.* - Húzd le a gazban a nagyját, a többi meg majd lekopik út közben.
*Doras most már tényleg inna valamit és rohadtul ledobná már magát valami kényelmesebb ülőalkalmatosságra közben, de az a fogadó egyre nehezebben kerül közelebb. Pisiszünet. Normál esetben Doras is könnyítene magán, de az esti sörözéstől ki van száradva, mint a wegtoreni kősivatag.*
- Mehetünk már? *kérdi, mikor Brudo visszafele jön a csurrantásból, de csalatkoznia kell. A köpcös anyagcsere folyamatai elszabadulni látszanak. A hang- és szaghatások miatt Doras inkább lassacskán tovább indul. Ha lehet, minél messzebb szeretne kerülni attól, amit Brudo abba a bokorba lerak.*
- Egek, öregem! *legyez nagyokat a kezével, mikor a köpcös beéri.* - Remélem, kiszellőzöl, mire odaérünk.
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz.//
*Egyre kevésbé hálás a korán kelés ténye. Doras képe nyúzott, léptei elcsigázottak. Igazából fogalma sincs, hogy egyáltalán mi a francért gyalog jött. Nem szokott ő a talpaláshoz. De mire ráébred, hogy tényleg semmi kedve kutyagolni, már gyakorlatilag olyan messze kerültek a várostól, mint amennyire közel ahhoz a fogadóhoz, ahová elindultak, szóval igazából teljesen mindegy merre.
Még csak szóbeszédet hallott a helyről, de ha nem lenne ilyen kótyagos a feje, biztos felmerülne benne a kérdés, hogy miért gondolja Brudo, hogy ott megtalálja azt a rég nem látott unokahúgocskát. Így viszont inkább csak bambán mereng rajta, milyen fura látványt nyújt a köpcös, pocakos alak abban a rücskös bőrvértben. Épp azon elmélkedik, vajon Brudo mit láthat az övön aluli világból, amikor a történések és az úton elpotyogtatott trágya nagyjából meg is válaszolja a kérdését.*
- Jaj, ne károgj már, ez csak gané! *masszírozza a halántékát a Brudoból kibukó szentségelésre.* - Húzd le a gazban a nagyját, a többi meg majd lekopik út közben.
*Doras most már tényleg inna valamit és rohadtul ledobná már magát valami kényelmesebb ülőalkalmatosságra közben, de az a fogadó egyre nehezebben kerül közelebb. Pisiszünet. Normál esetben Doras is könnyítene magán, de az esti sörözéstől ki van száradva, mint a wegtoreni kősivatag.*
- Mehetünk már? *kérdi, mikor Brudo visszafele jön a csurrantásból, de csalatkoznia kell. A köpcös anyagcsere folyamatai elszabadulni látszanak. A hang- és szaghatások miatt Doras inkább lassacskán tovább indul. Ha lehet, minél messzebb szeretne kerülni attól, amit Brudo abba a bokorba lerak.*
- Egek, öregem! *legyez nagyokat a kezével, mikor a köpcös beéri.* - Remélem, kiszellőzöl, mire odaérünk.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6203-6222