Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 178 (3541. - 3560. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3560. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-07-30 22:59:27
Üzenet elküldve: 2018-07-30 22:59:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Gazdag élet//
*Ahogy kiadta az utasítást a szolgának, maga is nekiáll az étkezésnek. Jól esik neki az étel, hiába nem érzett éhséget, de amikor testvére elkezdi felhúzni a lábát, amit fél szemmel ugyan, de igenis észrevesz, akkor leteszi a villáját. Ahogy a lány a kezével kezd enni, ismét harag burjánzik fel benne, de higgadt, halk hangon szólal meg.*
- Ha úgy akarsz enni, mint az állatok, akkor legközelebb a vályúba tálaltatok neked. Kérlek, tedd le a lábad, és használd az evőeszközöket, ne mocskold össze az ujjaid. * Bár kettesben vannak, mégis fontos, hogy a lány ne szokja meg ezt a közönséges viselkedést. Mi lenne, ha most vendégek kopognának, és húga maszatos, zsírtól csöpögő kézzel fogadná őket? Az idősebbik Sayquevest elnyelné a föld szégyenében, miközben Wymnter fel se fogná a helyzetet. A beszámolóra figyel, szereti tudni, hogy mi történik a háza táján, még ha nem is fontos, akkor is biztonsággal tölti el a tudat, ha tud a pletykákról és a történésekről. Például, ha két inas neheztel egymásra, akkor be tudja őket úgy osztani, hogy ne legyenek kettesben, és ne harapózzon el jobban a helyzet. *
- Nem hiszem, hogy bármi sérelem érné őket. Ők is szegénynek számítanak, de maximum közembernek, úgyhogy ha minden igaz elkerüli őket a nép dühe. Ha kártyázol az inasokkal, akkor tartsd meg a pénzüket, és ne add vissza nyíltan. Azzal is csak a felsőbbrendűségedet dörgölöd az orruk alá, amit könnyen neheztelhetnek. Ráadásul a játéknak sincs értelme, ha nem veszíthetnek. Ha semmiképp sem szeretnéd megtartani a pénzüket, akkor költsd el valamire, amit nekik adhatsz jó szándékod jeleként. Egy ruha, egy bizsu, valami, amivel kedvességet és törődést mutatsz feléjük, és nem azt, hogy te jobb vagy náluk. *Dorgálja szinte gépiesen azt a személyt, akit a legjobban szeret a világon. * A lábadat pedig vacsora után megnézem, lehet, hogy be kell kötözni, hogy ne menjen a kidörzsölt sebbe kosz és hasonló.
*Miután ezt is hozzátette, sóhajt egyet, mert kényesebb témához érkeztek.*
- És nincs hálótársam. A nő sírva jelent meg reggel, az egyik környező háztól zavarták el, nagyon zaklatott volt. Felajánlottam neki, hogy munkát adok, de már nem akartam felzavarni a szolgákat. Megengedtem, hogy az ágyban aludjon, és kipihenje magát, én már úgyis az olvasó szobába tartottam akkor. *Avatja be húgát a rejtélyes nő kilétébe. Tudja, hogy nem épp nemeshez méltó hozzáállás, de nem akarta az utcára tenni, és a tegnapi fárasztó nap után tényleg azt szerette volna, ha mindenki nyugodtan alhat.*
*Ahogy kiadta az utasítást a szolgának, maga is nekiáll az étkezésnek. Jól esik neki az étel, hiába nem érzett éhséget, de amikor testvére elkezdi felhúzni a lábát, amit fél szemmel ugyan, de igenis észrevesz, akkor leteszi a villáját. Ahogy a lány a kezével kezd enni, ismét harag burjánzik fel benne, de higgadt, halk hangon szólal meg.*
- Ha úgy akarsz enni, mint az állatok, akkor legközelebb a vályúba tálaltatok neked. Kérlek, tedd le a lábad, és használd az evőeszközöket, ne mocskold össze az ujjaid. * Bár kettesben vannak, mégis fontos, hogy a lány ne szokja meg ezt a közönséges viselkedést. Mi lenne, ha most vendégek kopognának, és húga maszatos, zsírtól csöpögő kézzel fogadná őket? Az idősebbik Sayquevest elnyelné a föld szégyenében, miközben Wymnter fel se fogná a helyzetet. A beszámolóra figyel, szereti tudni, hogy mi történik a háza táján, még ha nem is fontos, akkor is biztonsággal tölti el a tudat, ha tud a pletykákról és a történésekről. Például, ha két inas neheztel egymásra, akkor be tudja őket úgy osztani, hogy ne legyenek kettesben, és ne harapózzon el jobban a helyzet. *
- Nem hiszem, hogy bármi sérelem érné őket. Ők is szegénynek számítanak, de maximum közembernek, úgyhogy ha minden igaz elkerüli őket a nép dühe. Ha kártyázol az inasokkal, akkor tartsd meg a pénzüket, és ne add vissza nyíltan. Azzal is csak a felsőbbrendűségedet dörgölöd az orruk alá, amit könnyen neheztelhetnek. Ráadásul a játéknak sincs értelme, ha nem veszíthetnek. Ha semmiképp sem szeretnéd megtartani a pénzüket, akkor költsd el valamire, amit nekik adhatsz jó szándékod jeleként. Egy ruha, egy bizsu, valami, amivel kedvességet és törődést mutatsz feléjük, és nem azt, hogy te jobb vagy náluk. *Dorgálja szinte gépiesen azt a személyt, akit a legjobban szeret a világon. * A lábadat pedig vacsora után megnézem, lehet, hogy be kell kötözni, hogy ne menjen a kidörzsölt sebbe kosz és hasonló.
*Miután ezt is hozzátette, sóhajt egyet, mert kényesebb témához érkeztek.*
- És nincs hálótársam. A nő sírva jelent meg reggel, az egyik környező háztól zavarták el, nagyon zaklatott volt. Felajánlottam neki, hogy munkát adok, de már nem akartam felzavarni a szolgákat. Megengedtem, hogy az ágyban aludjon, és kipihenje magát, én már úgyis az olvasó szobába tartottam akkor. *Avatja be húgát a rejtélyes nő kilétébe. Tudja, hogy nem épp nemeshez méltó hozzáállás, de nem akarta az utcára tenni, és a tegnapi fárasztó nap után tényleg azt szerette volna, ha mindenki nyugodtan alhat.*
3559. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-07-30 22:43:52
Üzenet elküldve: 2018-07-30 22:43:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gazdag élet//
- Dede pontosan így van, üres hassal eleve el lenne döntve a csata - * bólogat, és hogy bizonyítsa, máris villájára felszúr egy nagyobb darab húst és betömi a szájába, hogy aztán jóízűen elnyammogjon rajta, míg bátyja a szolgával beszélget. Amit mond azt ő is úgy gondolja, bólogat is közben, bár feltehetőleg a kutya sem látja éppen.
Lényegtelen is, nem számít. Helyette inkább kihasználja az alkalmat, hogy testvére figyelme lankadt és leteszi az asztalra a villát, mert azzal mindig olyan veszettül lassú az egész étkezés, felhúzza térdeit, hogy törökülésben kényelmesen elhelyezkedhessen, majd ujjaival kezdi a szájába pakolni a krumplidarabkákat.
Dram hozzá intézett kérdésére feltekint, lenyeli a falatot és leöblíti a pohara utolsó pár csepp borával. *
- Nem igazán, az egyik szolga lebetegedett és bevitték néhányan a városba, gondolom ott ragadtak, remélem nincs semmi bajuk. A többiek pedig csinálták amit minden nap szoktak. Kártyában levertem a lovasinast és a kuktát, nagyon bénán játszanak, mind a kettő még kezdő, de visszaadtam a pénzüket, kell a fenének, meg kicsit gyakoroltam a mágiát is, de nem ment valami jól. Sétálni is elindultam, ám nem mentem nagy kört mert egy kő belement a cipőmbe és kidörzsölte a lábam. Innen visszatekintve szerencse is, nem lenne jó, ha közelebb vagyok a lázadás magjához...Oh és igen, majd el is felejtettem, találtam valami nagyon érdekeset a szobádban - * jegyzi meg semleges hangon, bár belül vigyorog. Ritkán megy be a bátyja szobájába, ha ő nincs otthon, de ma éppen kellett onnan egy ing, amit összekoszolhatott. *
- Igazán szólhattál volna előre, hogy van egy hálótársad - * tetetett sértődöttséggel hangjában húzza fel orrát és fonja karba kezeit. *
- Dede pontosan így van, üres hassal eleve el lenne döntve a csata - * bólogat, és hogy bizonyítsa, máris villájára felszúr egy nagyobb darab húst és betömi a szájába, hogy aztán jóízűen elnyammogjon rajta, míg bátyja a szolgával beszélget. Amit mond azt ő is úgy gondolja, bólogat is közben, bár feltehetőleg a kutya sem látja éppen.
Lényegtelen is, nem számít. Helyette inkább kihasználja az alkalmat, hogy testvére figyelme lankadt és leteszi az asztalra a villát, mert azzal mindig olyan veszettül lassú az egész étkezés, felhúzza térdeit, hogy törökülésben kényelmesen elhelyezkedhessen, majd ujjaival kezdi a szájába pakolni a krumplidarabkákat.
Dram hozzá intézett kérdésére feltekint, lenyeli a falatot és leöblíti a pohara utolsó pár csepp borával. *
- Nem igazán, az egyik szolga lebetegedett és bevitték néhányan a városba, gondolom ott ragadtak, remélem nincs semmi bajuk. A többiek pedig csinálták amit minden nap szoktak. Kártyában levertem a lovasinast és a kuktát, nagyon bénán játszanak, mind a kettő még kezdő, de visszaadtam a pénzüket, kell a fenének, meg kicsit gyakoroltam a mágiát is, de nem ment valami jól. Sétálni is elindultam, ám nem mentem nagy kört mert egy kő belement a cipőmbe és kidörzsölte a lábam. Innen visszatekintve szerencse is, nem lenne jó, ha közelebb vagyok a lázadás magjához...Oh és igen, majd el is felejtettem, találtam valami nagyon érdekeset a szobádban - * jegyzi meg semleges hangon, bár belül vigyorog. Ritkán megy be a bátyja szobájába, ha ő nincs otthon, de ma éppen kellett onnan egy ing, amit összekoszolhatott. *
- Igazán szólhattál volna előre, hogy van egy hálótársad - * tetetett sértődöttséggel hangjában húzza fel orrát és fonja karba kezeit. *
3558. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-07-30 22:14:27
Üzenet elküldve: 2018-07-30 22:14:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Gazdag élet//
*Drameiloten elégedett konstatálja, hogy magyarázata meggyőzte, sőt, belelkesítette testvérét. Ennek szerfelett örül, hiszen így minden felesleges hajcihőt megspórolhatnak, és nem is kell energiát áldozni arra, hogy magával vigye, ha a pillanat majd úgy kívánja. Ezért is gondolta Dramei, hogy a szavak sokkal erősebbek, mint a kard, és a kar, ami forgatja. Azonban most már kezdhet attól félni, hogy túlságosan is meggyőző volt, amikor húga már a fegyverek szerzéséről beszél, de nem állítja be. Szórakoztatja az ifjonti energia, és úgy tűnik, hogy örömet okozott Wymninek, amitől szintén nem kívánja megfosztani. Szerencséjére nem is kell, mert a legjobb pillanatban megérkezik a vacsora, és már csak abban kell bíznia, hogy az étkezés végeztével már máson jár majd a fiatal elf lány esze. A szavaira, amivel visszaül viszont felnevet.*
- Valóban, ez igen fontos, mielőtt csatába indul az ember. Üres hassal nem lehet bátyust védeni, nem igaz? *Nevet, és nézi, ahogy a szolgáló leteszi az ételt az asztal közepére, és hamarosan újabb alakok lépnek be, akik szépen megterítenek a nemeseknek. A legidősebb férfihoz fordul, aki most az ajtóban áll, és ott figyeli a munkálatokat.*
- Remélem hallotta, amiről beszéltünk. Lehetséges, hogy nem biztonságos az otthonunk. Ha megtámadnának minket, akkor senki se hősködjön. Aki tud, az meneküljön, aki nem, az bújjon el. Nincs a házban semmi, ami fontosabb lenne azoknál, akik szolgálják. *Apja alighanem büszke lenne erre a mondatra. Na nem mintha annyira nagyra tartaná a személyzetet, bár becsüli és tiszteli őket, de sokkal inkább azért mondja ezt, mert ez az igazság. A ház berendezése, bár gazdagnak tűnhet, nem olyan komoly összegből lett letudva, és tényleg nincsenek drága kincsek, vagy olyan holmik, amik megérnék, hogy életet adjanak értük. *
- Na és itthon történt valami érdekes? *Tereli másra a szót, ahogy a szolgálók végeznek, és kisereglenek a szobából. Csak ketten maradnak, ez alkalmas lehet, hogy pletykákat és érdekességeket osszanak meg egymással, és hasonlók, minden adott egy könnyed vacsorai csevegéshez.*
*Drameiloten elégedett konstatálja, hogy magyarázata meggyőzte, sőt, belelkesítette testvérét. Ennek szerfelett örül, hiszen így minden felesleges hajcihőt megspórolhatnak, és nem is kell energiát áldozni arra, hogy magával vigye, ha a pillanat majd úgy kívánja. Ezért is gondolta Dramei, hogy a szavak sokkal erősebbek, mint a kard, és a kar, ami forgatja. Azonban most már kezdhet attól félni, hogy túlságosan is meggyőző volt, amikor húga már a fegyverek szerzéséről beszél, de nem állítja be. Szórakoztatja az ifjonti energia, és úgy tűnik, hogy örömet okozott Wymninek, amitől szintén nem kívánja megfosztani. Szerencséjére nem is kell, mert a legjobb pillanatban megérkezik a vacsora, és már csak abban kell bíznia, hogy az étkezés végeztével már máson jár majd a fiatal elf lány esze. A szavaira, amivel visszaül viszont felnevet.*
- Valóban, ez igen fontos, mielőtt csatába indul az ember. Üres hassal nem lehet bátyust védeni, nem igaz? *Nevet, és nézi, ahogy a szolgáló leteszi az ételt az asztal közepére, és hamarosan újabb alakok lépnek be, akik szépen megterítenek a nemeseknek. A legidősebb férfihoz fordul, aki most az ajtóban áll, és ott figyeli a munkálatokat.*
- Remélem hallotta, amiről beszéltünk. Lehetséges, hogy nem biztonságos az otthonunk. Ha megtámadnának minket, akkor senki se hősködjön. Aki tud, az meneküljön, aki nem, az bújjon el. Nincs a házban semmi, ami fontosabb lenne azoknál, akik szolgálják. *Apja alighanem büszke lenne erre a mondatra. Na nem mintha annyira nagyra tartaná a személyzetet, bár becsüli és tiszteli őket, de sokkal inkább azért mondja ezt, mert ez az igazság. A ház berendezése, bár gazdagnak tűnhet, nem olyan komoly összegből lett letudva, és tényleg nincsenek drága kincsek, vagy olyan holmik, amik megérnék, hogy életet adjanak értük. *
- Na és itthon történt valami érdekes? *Tereli másra a szót, ahogy a szolgálók végeznek, és kisereglenek a szobából. Csak ketten maradnak, ez alkalmas lehet, hogy pletykákat és érdekességeket osszanak meg egymással, és hasonlók, minden adott egy könnyed vacsorai csevegéshez.*
3557. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-07-30 17:38:03
Üzenet elküldve: 2018-07-30 17:38:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gazdag élet//
* Már nyitná ajkát, hogy ellent mondjon bátyjának, no nem a borral kapcsolatban, azt nem bánja, tényleg jóízű, tankoljanak fel belőle nyugodtan, hanem a szökéssel kapcsolatban, ám a magyarázat, amit Dram előad neki meggyőzi. *
- Igazad van. - * bólint. * - Veled kell mennem, hogy megvédjelek, jaj olyan kis cuki babapofid van, bele sem merek gondolni, mi lenne ha az egyik lázadó észrevenné. Oda lenne a farod ártatlansága, ezt nem hagyhatom! - * nagyon belelkesül a ténytől, hogy ő lesz bátyja testőre, s meg sem fordul a fejében, hogy esetleg a másik hazudna. Persze, nem azért, mert gyengének tartja Dramot. Hanem mert úgy tűnik Dram erősnek tartja őt, erősebbnek önmagánál, s ez a bizalom mérhetetlen energiával ruházza fel őt. *
- Meg kell őriznem téged a nemes kisasszonyoknak! Szavam adom rá, hogy nem lesz baja a hátsódnak, szerzek is valami fegyvert, van tőröm, de az nem elég, íj kell, vagy inkább számszeríj. - * Sohasem használt még ilyesmit, de csak nem lehet annyira bonyolult, elvégre a többi elf is megtanulta használni előbb, vagy utóbb.
Olyan nagy vehemensséggel áll fel, hogy a szék majdnem felborul, már indulna, mikor belép a szobába az egyik szolgálólány a vacsorával. Az illat mennyei, betölti az egész szobát és Wymnter gyomra is megkordul. *
- Előbb fel kell töltenem a testem készleteit- * határozza el és ül vissza a helyére, rögvest megmarkolva a villát. *
* Már nyitná ajkát, hogy ellent mondjon bátyjának, no nem a borral kapcsolatban, azt nem bánja, tényleg jóízű, tankoljanak fel belőle nyugodtan, hanem a szökéssel kapcsolatban, ám a magyarázat, amit Dram előad neki meggyőzi. *
- Igazad van. - * bólint. * - Veled kell mennem, hogy megvédjelek, jaj olyan kis cuki babapofid van, bele sem merek gondolni, mi lenne ha az egyik lázadó észrevenné. Oda lenne a farod ártatlansága, ezt nem hagyhatom! - * nagyon belelkesül a ténytől, hogy ő lesz bátyja testőre, s meg sem fordul a fejében, hogy esetleg a másik hazudna. Persze, nem azért, mert gyengének tartja Dramot. Hanem mert úgy tűnik Dram erősnek tartja őt, erősebbnek önmagánál, s ez a bizalom mérhetetlen energiával ruházza fel őt. *
- Meg kell őriznem téged a nemes kisasszonyoknak! Szavam adom rá, hogy nem lesz baja a hátsódnak, szerzek is valami fegyvert, van tőröm, de az nem elég, íj kell, vagy inkább számszeríj. - * Sohasem használt még ilyesmit, de csak nem lehet annyira bonyolult, elvégre a többi elf is megtanulta használni előbb, vagy utóbb.
Olyan nagy vehemensséggel áll fel, hogy a szék majdnem felborul, már indulna, mikor belép a szobába az egyik szolgálólány a vacsorával. Az illat mennyei, betölti az egész szobát és Wymnter gyomra is megkordul. *
- Előbb fel kell töltenem a testem készleteit- * határozza el és ül vissza a helyére, rögvest megmarkolva a villát. *
3556. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-07-30 15:19:06
Üzenet elküldve: 2018-07-30 15:19:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A lázadás előtt//
//A tűz fénykörében//
- Nem. Még sosem láttam a tengert. *rázza a fejét. A válasz kikerülését nem érzékeli, a hajók és a tenger túl érdekes váltás ahhoz, hogy ne harapjon rá azonnal. De amikor kérdezett, akkor valahogy érezte, hogy túl messzire merészkedik, és erről nem fog beszélni Zeya, nem véletlen lett egyre lassabb és óvatosabb a megfogalmazás. De a terelés működik.*
- Talán egyszer annak is eljön az ideje... de az valószínű nem mostanában lesz. *mélázik el egy kicsit, és egy ideig csak hangtalanul ül, és a tűzbe bámul. Nem nehéz Zeya szavai után, a táncoló lángok fényét követve elképzelni, ahogy az erős szél csapkodja a vitorlát, a fröcskölő habokat hasító hajótestet, azt, hogy a korlátnál áll, és a látóhatár egybeolvad az éggel.
Aztán pislog néhányat, feleszmélve... az erdő fái sötét, felmagasodó árnyékként veszik őket körbe, élő, eleven palásttá vált körülöttük az éjszaka, egyedül a lanyhuló lángok és a vörösen izzó parázs világít.
A sebesülésekre érkező szűkszavú és zárkózott válasz nem igazán nyugtatja meg. Itt is csak inkább érzi, hogy a lány valójában magára utal. Sajnos a félvér nem túl járatos a nőkkel való társalgásban, általában véve a társalgás fonalának rafinált, célzásokkal, flörtöléssel és ki nem mondott sejtetésekkel telített mesteri vezetésében. Inkább az ami a szívén, az a száján típus, szerencsére ez a tulajdonsága legalább nem szószátyársággal párosul. Pillantása a földre fektetett kardtokra siklik. Látott már penge okozta sérülést, nem egyet. Jóvátehetetlen, végzetes sérülést tud okozni, elég egyetlenegy félrecsúszó mozdulat.
Egy gyors, kutató pillantás, a gyógyítóé, arcra, állvonalra, kezekre. Nem lát vágást vagy heget, legalábbis a látható felületeken. Persze attól még másutt lehet... Bár a kéz... ~az előbb, amikor a szütyőért nyúlt~ kúszik be a pillanat.*
- Holnap meglátjuk... *vigyorodik el, jelezve, hogy esze ágában sincs haragudni, és annak csak örül, ha Zeya sem sértődött meg az ugratás miatt.
Az időről meg úgy gondolja, egy délelőtt is lehet hasznos dolgokat tanulni, és tanítani, ha az egyik tanulni, a másik meg tanítani akar. Az Észak reményét ezután biztos hogy fel fogja majd ismerni Zeya, ha csak egyetlenegyet találnak, és megmutathatja neki. És lám, máris tanult valamit. Ha ő is megtanul egy kitérő mozdulatot, vagy egy életet mentő szúrástechnikát, már többet tud, mint eddig.*
- Menj csak, és nézz utána. Megvárlak Benneteket. *bólint komolyan.*
- És ha még akkor is akarod, igen, elmondom az Észak reménye történetét. Úgy, ahogy Kimmeritől hallottam. Esti mesének... *vigyorog, és csak reménykedik benne, hogy nem alszik el addigra, amíg Zeya visszatér Neffel.*
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.30 18:12:54
//A lázadás előtt//
//A tűz fénykörében//
- Nem. Még sosem láttam a tengert. *rázza a fejét. A válasz kikerülését nem érzékeli, a hajók és a tenger túl érdekes váltás ahhoz, hogy ne harapjon rá azonnal. De amikor kérdezett, akkor valahogy érezte, hogy túl messzire merészkedik, és erről nem fog beszélni Zeya, nem véletlen lett egyre lassabb és óvatosabb a megfogalmazás. De a terelés működik.*
- Talán egyszer annak is eljön az ideje... de az valószínű nem mostanában lesz. *mélázik el egy kicsit, és egy ideig csak hangtalanul ül, és a tűzbe bámul. Nem nehéz Zeya szavai után, a táncoló lángok fényét követve elképzelni, ahogy az erős szél csapkodja a vitorlát, a fröcskölő habokat hasító hajótestet, azt, hogy a korlátnál áll, és a látóhatár egybeolvad az éggel.
Aztán pislog néhányat, feleszmélve... az erdő fái sötét, felmagasodó árnyékként veszik őket körbe, élő, eleven palásttá vált körülöttük az éjszaka, egyedül a lanyhuló lángok és a vörösen izzó parázs világít.
A sebesülésekre érkező szűkszavú és zárkózott válasz nem igazán nyugtatja meg. Itt is csak inkább érzi, hogy a lány valójában magára utal. Sajnos a félvér nem túl járatos a nőkkel való társalgásban, általában véve a társalgás fonalának rafinált, célzásokkal, flörtöléssel és ki nem mondott sejtetésekkel telített mesteri vezetésében. Inkább az ami a szívén, az a száján típus, szerencsére ez a tulajdonsága legalább nem szószátyársággal párosul. Pillantása a földre fektetett kardtokra siklik. Látott már penge okozta sérülést, nem egyet. Jóvátehetetlen, végzetes sérülést tud okozni, elég egyetlenegy félrecsúszó mozdulat.
Egy gyors, kutató pillantás, a gyógyítóé, arcra, állvonalra, kezekre. Nem lát vágást vagy heget, legalábbis a látható felületeken. Persze attól még másutt lehet... Bár a kéz... ~az előbb, amikor a szütyőért nyúlt~ kúszik be a pillanat.*
- Holnap meglátjuk... *vigyorodik el, jelezve, hogy esze ágában sincs haragudni, és annak csak örül, ha Zeya sem sértődött meg az ugratás miatt.
Az időről meg úgy gondolja, egy délelőtt is lehet hasznos dolgokat tanulni, és tanítani, ha az egyik tanulni, a másik meg tanítani akar. Az Észak reményét ezután biztos hogy fel fogja majd ismerni Zeya, ha csak egyetlenegyet találnak, és megmutathatja neki. És lám, máris tanult valamit. Ha ő is megtanul egy kitérő mozdulatot, vagy egy életet mentő szúrástechnikát, már többet tud, mint eddig.*
- Menj csak, és nézz utána. Megvárlak Benneteket. *bólint komolyan.*
- És ha még akkor is akarod, igen, elmondom az Észak reménye történetét. Úgy, ahogy Kimmeritől hallottam. Esti mesének... *vigyorog, és csak reménykedik benne, hogy nem alszik el addigra, amíg Zeya visszatér Neffel.*
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.30 18:12:54
3555. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-07-30 14:33:48
Üzenet elküldve: 2018-07-30 14:33:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Gazdag élet//
*A lány válaszára, és a becézésre csak fáradtan sóhajt, most nincs kedve belekezdeni egy civakodásba. De attól függetlenül nem szereti, amikor testvére így hívja, bár ha ketten vannak, akkor eltűri, bár így is nehezen. Jó lenne, ha leszokna róla a lány, de nem most fog, és ez a helyzet nem is alkalmas a dorgálásra. Úgy tűnik, hogy az idősebbik testvér jól választotta meg a témát, és jó időben, mert a lányba fojtotta ami ki akart törni, és elmélkednek egy kicsit az ital eredetén. A válaszra elégedetten bólint.*
- Egész finom, majd feltétlen megérdeklődöm az árát. Az is lehet, hogy rendszeresítjük a háznál, ha nincs túlárazva. * Ahogy ezt végigmondja, húga előáll azzal, amit olyan nehezen akart felhozni. A két szempár dühösen villan, de most nem csattan fel, az előbb már megtette, és felesleges lenne ismételnie önmagát. Azonban mégis belekényszerítik, méghozzá egy hozzá közel álló személy, aminek nem örül. Megcsóválja a fejét, mielőtt válaszolna. *
- Nem leszel gyáva, de jönni fogsz velem. * Jelenti ki, és gyorsan, mielőtt alkalma lenne közbeszólni, már folytatja is.* Nem azért, mert féltenélek, hanem azért, mert én viszont futni fogok, te pedig mellettem maradsz, hogy megvédhess. Itt csak láb alatt lennék, de mi lesz velem, ha odakint beleszaladok egy csőcselékbe, egyedül, fegyver nélkül? Nincsenek őrök a környéken, és nem is tudna senki megvédeni. Szükségem lesz rád. * Hiszen egy kegyes hazugság, ami mindkettejük előnyét szolgálja, még ha Wymninek mondja is, akkor is megbocsájtható, vagy nem? Bár kívülről nem látszik, belül kétségek gyötrik. Nem szeret hazudni, főleg nem a testvérének. Valószínűleg lett volna más mód, amivel megúszhatta volna, de most hirtelen nem jut eszébe más. A veszély érzése ott köröz a feje fölött, mint egy türelmesen lecsapni készülő madár. Még sosem érezte magát veszélyben, és nem tetszik neki ez az érzés.*
*A lány válaszára, és a becézésre csak fáradtan sóhajt, most nincs kedve belekezdeni egy civakodásba. De attól függetlenül nem szereti, amikor testvére így hívja, bár ha ketten vannak, akkor eltűri, bár így is nehezen. Jó lenne, ha leszokna róla a lány, de nem most fog, és ez a helyzet nem is alkalmas a dorgálásra. Úgy tűnik, hogy az idősebbik testvér jól választotta meg a témát, és jó időben, mert a lányba fojtotta ami ki akart törni, és elmélkednek egy kicsit az ital eredetén. A válaszra elégedetten bólint.*
- Egész finom, majd feltétlen megérdeklődöm az árát. Az is lehet, hogy rendszeresítjük a háznál, ha nincs túlárazva. * Ahogy ezt végigmondja, húga előáll azzal, amit olyan nehezen akart felhozni. A két szempár dühösen villan, de most nem csattan fel, az előbb már megtette, és felesleges lenne ismételnie önmagát. Azonban mégis belekényszerítik, méghozzá egy hozzá közel álló személy, aminek nem örül. Megcsóválja a fejét, mielőtt válaszolna. *
- Nem leszel gyáva, de jönni fogsz velem. * Jelenti ki, és gyorsan, mielőtt alkalma lenne közbeszólni, már folytatja is.* Nem azért, mert féltenélek, hanem azért, mert én viszont futni fogok, te pedig mellettem maradsz, hogy megvédhess. Itt csak láb alatt lennék, de mi lesz velem, ha odakint beleszaladok egy csőcselékbe, egyedül, fegyver nélkül? Nincsenek őrök a környéken, és nem is tudna senki megvédeni. Szükségem lesz rád. * Hiszen egy kegyes hazugság, ami mindkettejük előnyét szolgálja, még ha Wymninek mondja is, akkor is megbocsájtható, vagy nem? Bár kívülről nem látszik, belül kétségek gyötrik. Nem szeret hazudni, főleg nem a testvérének. Valószínűleg lett volna más mód, amivel megúszhatta volna, de most hirtelen nem jut eszébe más. A veszély érzése ott köröz a feje fölött, mint egy türelmesen lecsapni készülő madár. Még sosem érezte magát veszélyben, és nem tetszik neki ez az érzés.*
3554. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-07-30 14:10:36
Üzenet elküldve: 2018-07-30 14:10:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gazdag élet//
* Megrémül hirtelenjében, de szíve heves lüktetését szerencsére csak ő hallja, külső jeleket pedig nem ad, csupán a hirtelen nagy pislogás árulkodhat, de ki figyel olyasmire?
A témaváltás hirtelen jön, nem tud választ adni bátyjának, aztán el is felejti, mert felpattan, a konyha felé sétálva a megjegyzésre hátrafordul ajkán hatalmas vigyorral. *
- Bizony, hogy az vagyok, ezt soha se feledd el Babapofi! - * kacsint rá, s ezt majd fel is fogja használni, ha bátyja le akarja valamiért teremteni, mondjuk olyasmiért amit most tudta nélkül megúszott.
Mikor visszaér Dramnak tölt először, aztán magának is és felemeli a teli poharat koccintásra. *
- Mindkettőnk egészségére! * majd jó nagyot kortyol belőle, mert gyűjti az erőt, a fivére elé akar álni és...*
- A bor? - * ez nem jutott eszébe. * - Nos ha jól emlékszem három napja hozta a vásárlásért felelős szolga, legalábbis akkor láttam ilyen cédulás bort - * feleli ajkához emelve a poharat, hogy újabb kortyot tüntessen el.
Ő a legtöbb dologról tud a házban, pláne a kis apró butaságokról, mint arról, hogy a cselédnek és a kocsisnak viszonya van egymással. Úgy néznek egymásra, hogy teljesen egyértelmű, hogy nem látja meg a cseléd férje? *
~ Dinnye ember...~ * rázza fejét, majd rájön, hogy kicsit elkalandozott, ekkor leteszi a poharat és bátyja felé fordul. *
- Dram én... tudnod kell, hogy én nem fogok szökni vagy elfutni. Nem futamodom meg, nem leszek gyáva - * jelenti ki egyenesen, hogy ha később erre sor kerül ne legyen pofoncsapás az elfnek. *
* Megrémül hirtelenjében, de szíve heves lüktetését szerencsére csak ő hallja, külső jeleket pedig nem ad, csupán a hirtelen nagy pislogás árulkodhat, de ki figyel olyasmire?
A témaváltás hirtelen jön, nem tud választ adni bátyjának, aztán el is felejti, mert felpattan, a konyha felé sétálva a megjegyzésre hátrafordul ajkán hatalmas vigyorral. *
- Bizony, hogy az vagyok, ezt soha se feledd el Babapofi! - * kacsint rá, s ezt majd fel is fogja használni, ha bátyja le akarja valamiért teremteni, mondjuk olyasmiért amit most tudta nélkül megúszott.
Mikor visszaér Dramnak tölt először, aztán magának is és felemeli a teli poharat koccintásra. *
- Mindkettőnk egészségére! * majd jó nagyot kortyol belőle, mert gyűjti az erőt, a fivére elé akar álni és...*
- A bor? - * ez nem jutott eszébe. * - Nos ha jól emlékszem három napja hozta a vásárlásért felelős szolga, legalábbis akkor láttam ilyen cédulás bort - * feleli ajkához emelve a poharat, hogy újabb kortyot tüntessen el.
Ő a legtöbb dologról tud a házban, pláne a kis apró butaságokról, mint arról, hogy a cselédnek és a kocsisnak viszonya van egymással. Úgy néznek egymásra, hogy teljesen egyértelmű, hogy nem látja meg a cseléd férje? *
~ Dinnye ember...~ * rázza fejét, majd rájön, hogy kicsit elkalandozott, ekkor leteszi a poharat és bátyja felé fordul. *
- Dram én... tudnod kell, hogy én nem fogok szökni vagy elfutni. Nem futamodom meg, nem leszek gyáva - * jelenti ki egyenesen, hogy ha később erre sor kerül ne legyen pofoncsapás az elfnek. *
3553. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-07-30 13:14:22
Üzenet elküldve: 2018-07-30 13:14:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Gazdag élet//
-Nem! *Csattan fel hirtelen, de rögtön észbe kap, és kisimul az arca. Ritkán, nagyon ritkán feledkezik meg magáról, és talán egy kezén meg tudná számolni, hogy hányszor ütött meg eddig ilyen hangnemet. *
- Ne haragudj... úgy értem ne menj a közelükbe, ha jönnek. Attól függően hogy hányan vannak, és hogyan közelednek, vagy elbújunk, vagy meglógunk, de nem harcolunk. Nem állunk rá készen.
~És nem fogom hagyni, hogy egy városi paraszt erőszakolja meg az édestestvérem. ~
*Hamar kellemesebb témára terelődik a szó, és úgy tűnik, hogy Wym megvárta, aminek szerfelett örül. Nem szeret egyedül enni, és azt se szeretné, hogy húga egyedül egyen. Akkor nem tud rászólni. *
- Igen, köszönöm. Jó testvér vagy, Wymni. * Mosolyog rá, de hirtelen arcára fagy a kedves arckifejezés. Ahogy a lány leveszi a lábát, Drameilotenben csak ekkor tudatosul, hogy elfelejtett rászólni, amikor feltette azokat az asztalra. Ebből is látszik, hogy mennyire megrázták a hírek, és mennyire szétszórt lett hirtelen. Viszont utólag már nem akarja leszidni, nem lenne amúgy se értelme, és most szinte mozdulatlanul vár, amíg visszaérkezik a fiatalabb elf.*
- Kérlek tölts magadnak is nyugodtan. * Int a korsó felé, miközben a sajátjáért nyúl. * És köszönöm. Egészségedre, drága Wymni.
*A bor szokás szerint lágy, és ahogy szájába kerül, körbefuttatja a nyelve körül, kicsit ízlelgeti, mielőtt lenyelné. Próbálja beazonosítani, hogy melyik palackból lehet, de hirtelen nem képes rá.*
- Ez új bor? * Kérdezi érdeklődve, mintha a másik tudná a választ. *
-Nem! *Csattan fel hirtelen, de rögtön észbe kap, és kisimul az arca. Ritkán, nagyon ritkán feledkezik meg magáról, és talán egy kezén meg tudná számolni, hogy hányszor ütött meg eddig ilyen hangnemet. *
- Ne haragudj... úgy értem ne menj a közelükbe, ha jönnek. Attól függően hogy hányan vannak, és hogyan közelednek, vagy elbújunk, vagy meglógunk, de nem harcolunk. Nem állunk rá készen.
~És nem fogom hagyni, hogy egy városi paraszt erőszakolja meg az édestestvérem. ~
*Hamar kellemesebb témára terelődik a szó, és úgy tűnik, hogy Wym megvárta, aminek szerfelett örül. Nem szeret egyedül enni, és azt se szeretné, hogy húga egyedül egyen. Akkor nem tud rászólni. *
- Igen, köszönöm. Jó testvér vagy, Wymni. * Mosolyog rá, de hirtelen arcára fagy a kedves arckifejezés. Ahogy a lány leveszi a lábát, Drameilotenben csak ekkor tudatosul, hogy elfelejtett rászólni, amikor feltette azokat az asztalra. Ebből is látszik, hogy mennyire megrázták a hírek, és mennyire szétszórt lett hirtelen. Viszont utólag már nem akarja leszidni, nem lenne amúgy se értelme, és most szinte mozdulatlanul vár, amíg visszaérkezik a fiatalabb elf.*
- Kérlek tölts magadnak is nyugodtan. * Int a korsó felé, miközben a sajátjáért nyúl. * És köszönöm. Egészségedre, drága Wymni.
*A bor szokás szerint lágy, és ahogy szájába kerül, körbefuttatja a nyelve körül, kicsit ízlelgeti, mielőtt lenyelné. Próbálja beazonosítani, hogy melyik palackból lehet, de hirtelen nem képes rá.*
- Ez új bor? * Kérdezi érdeklődve, mintha a másik tudná a választ. *
3552. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-07-29 23:54:46
Üzenet elküldve: 2018-07-29 23:54:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gazdag élet//
- Felgyújtom az összes kétes alakot aki megközelíti a házat - * egy pillanatra elsötétül tekintete, felhúzza a dolog, még ha ez csak üres fenyegetés is volt, mert természetesen senkit sem tud felgyújtani puszta kézzel...még. Bár vannak rá nem mágikus eszközök is, amikkel megoldható lenne.
A hirtelen dühe szinte pillanatok alatt foszlik szerte, amikor megtudja az okot, s habár kihallja, hogy testvérét ez mennyire felpaprikázza, valahogy ebben az érzelemeben nem tud vele közösködni. Látta, hogy mire képesek a nemesek, mennyire fenn hordja néhány az orrát, míg mások az utcán éheznek, az igazságtalanság egyértelmű és mindig elszorul tőle a gyomra. Muszáj adnia egy marék aranyat a szakácsnőnek most már, hogy kicsit orvosolja lelkiismeretét. *
- Nem ettem, megvártalak. Szólok is azonnal a szakácsnőnek, hogy tálalhat, ha jól láttam mivel cipekedik akkor sertés lesz, zöldségekkel. Bort is kérsz? - * nem mindig szokta körbeugrálni testvérét, ez olyan szezonális dolog, hol érzi rá a késztetést, hol nem igazán, de most nagyon úgy látja a dolgot, hogy rájuk fér egy kis bor. Ez az éjszaka feszült lesz, mert itt dől el minden, ha jön a nép, akkor éjjel fog jönni. Talán ma a padláson fog strázsát feküdni a lesből, ahonnan látja, ki közelíti meg a ház elejét.
Nem igazán várja meg testvére válaszát, már felpattan és ki is siet a konyhába, hogy szóljon az illetékeseknek, s a kanna bort poharakkal ő maga hozza be, majd tölt ki egy pohárral Dramnak. *
- Fenékig!
- Felgyújtom az összes kétes alakot aki megközelíti a házat - * egy pillanatra elsötétül tekintete, felhúzza a dolog, még ha ez csak üres fenyegetés is volt, mert természetesen senkit sem tud felgyújtani puszta kézzel...még. Bár vannak rá nem mágikus eszközök is, amikkel megoldható lenne.
A hirtelen dühe szinte pillanatok alatt foszlik szerte, amikor megtudja az okot, s habár kihallja, hogy testvérét ez mennyire felpaprikázza, valahogy ebben az érzelemeben nem tud vele közösködni. Látta, hogy mire képesek a nemesek, mennyire fenn hordja néhány az orrát, míg mások az utcán éheznek, az igazságtalanság egyértelmű és mindig elszorul tőle a gyomra. Muszáj adnia egy marék aranyat a szakácsnőnek most már, hogy kicsit orvosolja lelkiismeretét. *
- Nem ettem, megvártalak. Szólok is azonnal a szakácsnőnek, hogy tálalhat, ha jól láttam mivel cipekedik akkor sertés lesz, zöldségekkel. Bort is kérsz? - * nem mindig szokta körbeugrálni testvérét, ez olyan szezonális dolog, hol érzi rá a késztetést, hol nem igazán, de most nagyon úgy látja a dolgot, hogy rájuk fér egy kis bor. Ez az éjszaka feszült lesz, mert itt dől el minden, ha jön a nép, akkor éjjel fog jönni. Talán ma a padláson fog strázsát feküdni a lesből, ahonnan látja, ki közelíti meg a ház elejét.
Nem igazán várja meg testvére válaszát, már felpattan és ki is siet a konyhába, hogy szóljon az illetékeseknek, s a kanna bort poharakkal ő maga hozza be, majd tölt ki egy pohárral Dramnak. *
- Fenékig!
3551. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-07-29 23:30:54
Üzenet elküldve: 2018-07-29 23:30:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Gazdag élet//
*Amikor testvére visszakérdez, akkor egyből rá emeli tekintetét, mélyen a szemébe néz.*
~ Vajon tényleg azt hiszi, hogy egy kis lázongás veszélyeztetheti őseink biztonságát?~
*Mivel nem tud önmagának választ adni, ezért inkább Wymninek felel.*
- Nem hiszem, hogy bármi baj lenne velük, de biztosat nem tudhatunk, amíg nem lesz vége az egésznek. De a villa jól őrzött, szinte még egy ostromot is átvészelne. Szerintem inkább könnyebb prédát kerestek. * Fejti ki véleményét, szokásához híven nyersen, és lényegre törően. Mármint, testvérével szokott így beszélni, másokkal soha. Még a szüleivel is figyel, hogy választékos, és mézesmázos legyen minden mondata, csak ilyenkor, ha ketten vannak mondja ki egyszerűen a gondolatait. *
- Nem aggódom, hisz itt vagy. *Mosolyog fáradtan, és tényleg, ha nem találta otthon, lehet, hogy már egyedül gázolna a város felé, koszban és sárban, akár még vérben is. Most viszont óvatosan felnyúl, és megszorítja az aprócska kezet, ami a vállára került. *
- Valóban, emiatt szerencsések vagyunk. De az ilyen zavargások gyakran szülnek hosszabb távban gondolkodó banditákat, és jó alkalom arra is, hogy az ilyenek megtalálják egymást. Nem lepődnék meg, ha portyázók szántanák át a város környékét. * Persze az is lehet, hogy Drameiloten téved, és a városőrség valóban megfékezi a helyzetet, de ebben az elf valahogy nem bízott túlságosan. *
- Nem tudom én se a részleteket, de ha jól értettem, akkor a gazdagok ellen. * A hangjában él, még aki nem ismeri, annak is nyilvánvaló lehet, hogy nehezen fékezi dühét, ahogy ezt a mondatot kimondja. Megcsóválja a fejét. *
- Nem vagy éhes? Vagy ettél, amíg távol voltam? *Kérdezi hirtelen változott, és kedvesen, már-már aggódóan csengő hangon. Nem mintha éhes lenne, inkább a megszokás emlékezteti őt is arra, hogy ilyenkor szoktak étkezni.*
*Amikor testvére visszakérdez, akkor egyből rá emeli tekintetét, mélyen a szemébe néz.*
~ Vajon tényleg azt hiszi, hogy egy kis lázongás veszélyeztetheti őseink biztonságát?~
*Mivel nem tud önmagának választ adni, ezért inkább Wymninek felel.*
- Nem hiszem, hogy bármi baj lenne velük, de biztosat nem tudhatunk, amíg nem lesz vége az egésznek. De a villa jól őrzött, szinte még egy ostromot is átvészelne. Szerintem inkább könnyebb prédát kerestek. * Fejti ki véleményét, szokásához híven nyersen, és lényegre törően. Mármint, testvérével szokott így beszélni, másokkal soha. Még a szüleivel is figyel, hogy választékos, és mézesmázos legyen minden mondata, csak ilyenkor, ha ketten vannak mondja ki egyszerűen a gondolatait. *
- Nem aggódom, hisz itt vagy. *Mosolyog fáradtan, és tényleg, ha nem találta otthon, lehet, hogy már egyedül gázolna a város felé, koszban és sárban, akár még vérben is. Most viszont óvatosan felnyúl, és megszorítja az aprócska kezet, ami a vállára került. *
- Valóban, emiatt szerencsések vagyunk. De az ilyen zavargások gyakran szülnek hosszabb távban gondolkodó banditákat, és jó alkalom arra is, hogy az ilyenek megtalálják egymást. Nem lepődnék meg, ha portyázók szántanák át a város környékét. * Persze az is lehet, hogy Drameiloten téved, és a városőrség valóban megfékezi a helyzetet, de ebben az elf valahogy nem bízott túlságosan. *
- Nem tudom én se a részleteket, de ha jól értettem, akkor a gazdagok ellen. * A hangjában él, még aki nem ismeri, annak is nyilvánvaló lehet, hogy nehezen fékezi dühét, ahogy ezt a mondatot kimondja. Megcsóválja a fejét. *
- Nem vagy éhes? Vagy ettél, amíg távol voltam? *Kérdezi hirtelen változott, és kedvesen, már-már aggódóan csengő hangon. Nem mintha éhes lenne, inkább a megszokás emlékezteti őt is arra, hogy ilyenkor szoktak étkezni.*
3550. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-07-29 23:14:34
Üzenet elküldve: 2018-07-29 23:14:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gazdag élet//
* Kicsit csalódott, hogy Dram nem dobja el az eszét is a mutatványától, pedig sokat dolgozott vele, bő tíz perc volt a megvalósítás, plusz kitervelni is vagy egy-két perc. Máskor talán ezért kicsit megdorgálná bátyát, de a szavai megrendítik, ez komoly téma, komoly beszélgetés lesz. *
- Hogy érted ezt? Atyánkkal lett valami? - * kérdez rá a legnyilvánvalóbbra, ami csak eszébe jut. Nem akarja apja halálát, sem azt, hogy Dram örököljön, mert akkor el fognak menni innen, és már nem csak ketten lesznek, hanem egy csomóan. Nem akar osztozni a bátyján.
Csendesen hallgatja végig az elfet, közben maga is gondolkodik a mai napon, aztán a férfi aggodalmára halványan elmosolyodik és odasétál hozzá, megérintve vállát. *
- Ne aggódj, van B tervem - * lehalkítja hangját míg ezt kijelenti, de nem avatja be pontosan mi is az a terv, mert még gondolkodik rajta, csupán meg akarta vele nyugtatni testvérét és ha oda kerül a sor, hátha már tényleg lesz terve. *
- Bár szerintem nem lesz gond, nagyon kiesünk a város centrumából, a városőrség megfékezi őket időben. - * ellép Dramtól és letelepedik egy székre, feldobva az asztalra lábát. *
- Amúgy mi ellen megy a lázadás? Adók?
* Kicsit csalódott, hogy Dram nem dobja el az eszét is a mutatványától, pedig sokat dolgozott vele, bő tíz perc volt a megvalósítás, plusz kitervelni is vagy egy-két perc. Máskor talán ezért kicsit megdorgálná bátyát, de a szavai megrendítik, ez komoly téma, komoly beszélgetés lesz. *
- Hogy érted ezt? Atyánkkal lett valami? - * kérdez rá a legnyilvánvalóbbra, ami csak eszébe jut. Nem akarja apja halálát, sem azt, hogy Dram örököljön, mert akkor el fognak menni innen, és már nem csak ketten lesznek, hanem egy csomóan. Nem akar osztozni a bátyján.
Csendesen hallgatja végig az elfet, közben maga is gondolkodik a mai napon, aztán a férfi aggodalmára halványan elmosolyodik és odasétál hozzá, megérintve vállát. *
- Ne aggódj, van B tervem - * lehalkítja hangját míg ezt kijelenti, de nem avatja be pontosan mi is az a terv, mert még gondolkodik rajta, csupán meg akarta vele nyugtatni testvérét és ha oda kerül a sor, hátha már tényleg lesz terve. *
- Bár szerintem nem lesz gond, nagyon kiesünk a város centrumából, a városőrség megfékezi őket időben. - * ellép Dramtól és letelepedik egy székre, feldobva az asztalra lábát. *
- Amúgy mi ellen megy a lázadás? Adók?
3549. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-07-29 22:34:27
Üzenet elküldve: 2018-07-29 22:34:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Gazdag élet//
* Drameiloten, vagy ahogy testvérkéje emlegeti, "Babapofi" észre sem veszi az ügyes kis bujkálót, de nem is keresi igazán. Viszont nem lepődik meg, amikor a bejárati ajtóban jelenik meg a szólongatott rokon, vagy ha igen, akkor nagyon jól álcázza. *
- Képzeld, lehet lassan örökölni fogok. *Nevet fel, de nem őszinte ez a kacaj, és nem is azért enged meg magának ilyen megnyilvánulást, mert tényleg ez lenne a helyzet, tudja, hogy a családja könnyedén túlél ennél rosszabb eseményeket is.*
- Komolyra fordítva a szót, úgy néz ki, hogy lázadások törtek ki a városban. Sose örültem jobban önkéntes száműzetésünknek, de most nagyon fontos, hogy kerüljük el a helyet, és ne nyissunk ajtót idegeneknek. * Avatja be Wymntert a részletekbe, miközben elégedetten dől hátra. Az tölti el ezzel az érzéssel, hogy húga itthon van, és mellette, mert így legalább szemmel tarthatja, és nem kell aggódnia miatta.*
- Bár most kicsit feszélyezve érzem magam, hogy testőrök nélkül vagyunk itt kint, távol az ismerősöktől. *Teszi még hozzá őszintén, bár valószínűleg a lány az egyetlen, akivel megosztaná ilyesfajta aggályait. Talán ha lenne egy nő az életében... de nem, igazából még vele se. Ez Wymnter privilégiuma.*
- Szerencsések vagyunk, ha elkerül minket a csőcselék dühe. * Sóhajt mélyet, miközben körbenéz az étkezőben, mintha csak most látná először. Valóban nem nézett még így otthonára, sosem kereste azokat a pontokat, ahol könnyedén betörhetnek, rajtuk üthetnek. Az egész lehetőség olyan távolinak tűnt, ki akarna kirabolni egy Sayquevest. *
* Drameiloten, vagy ahogy testvérkéje emlegeti, "Babapofi" észre sem veszi az ügyes kis bujkálót, de nem is keresi igazán. Viszont nem lepődik meg, amikor a bejárati ajtóban jelenik meg a szólongatott rokon, vagy ha igen, akkor nagyon jól álcázza. *
- Képzeld, lehet lassan örökölni fogok. *Nevet fel, de nem őszinte ez a kacaj, és nem is azért enged meg magának ilyen megnyilvánulást, mert tényleg ez lenne a helyzet, tudja, hogy a családja könnyedén túlél ennél rosszabb eseményeket is.*
- Komolyra fordítva a szót, úgy néz ki, hogy lázadások törtek ki a városban. Sose örültem jobban önkéntes száműzetésünknek, de most nagyon fontos, hogy kerüljük el a helyet, és ne nyissunk ajtót idegeneknek. * Avatja be Wymntert a részletekbe, miközben elégedetten dől hátra. Az tölti el ezzel az érzéssel, hogy húga itthon van, és mellette, mert így legalább szemmel tarthatja, és nem kell aggódnia miatta.*
- Bár most kicsit feszélyezve érzem magam, hogy testőrök nélkül vagyunk itt kint, távol az ismerősöktől. *Teszi még hozzá őszintén, bár valószínűleg a lány az egyetlen, akivel megosztaná ilyesfajta aggályait. Talán ha lenne egy nő az életében... de nem, igazából még vele se. Ez Wymnter privilégiuma.*
- Szerencsések vagyunk, ha elkerül minket a csőcselék dühe. * Sóhajt mélyet, miközben körbenéz az étkezőben, mintha csak most látná először. Valóban nem nézett még így otthonára, sosem kereste azokat a pontokat, ahol könnyedén betörhetnek, rajtuk üthetnek. Az egész lehetőség olyan távolinak tűnt, ki akarna kirabolni egy Sayquevest. *
3548. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-07-29 22:19:39
Üzenet elküldve: 2018-07-29 22:19:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gazdag élet//
* Közeledik egy pont, egy nagyon ismerős pont a többi unott, idegen, poros pont között. Ez a pont különleges számára, hozzá jön, ide. A lesről amit a ház padlásán alakított ki a legnagyobb titokban feláll és kiegyenesedik, már fél órája ott hasal és nézi az embereket. Szereti ezt csinálni, megfigyelni másokat. Mindenkit ismer az utcából meg a fél rokonságukat, de most csak egy ember érdekli, vagyis elf, a bátyja. Örül neki, mert lassan kezdi felemészteni az unalom, ennek a nagy háznak az összes zugát felfedezte már az évek alatt, úgy ismeri, mint a tenyerét, tehát sok újat nem tud adni neki. A gyakorlásai is megvolt mára, sétálni is elment egy kisebb körre, tehát már mindent teljesen kimaxolt, csak a bátyja marad hátra.
Lekocog a lépcsőn, még mielőtt bejönne Drameiloten, majd beszökell a bejárati ajtó mögé, hogy ha majd kinyílik az ajtó elrejtse őt. Imád bujkálni, mert izgalmas, mint egy nagy játék.
Visszatartja a lélegzetét és vár. Már hallja a lépteket, aztán a kilincsre csúsztatott ujjakat, a zár kattanását, s az ajtó kitárul. Olyan kicsire húzza magát, amennyire csak tudja, hogy ne érje el őt a kinyíló tárgy. Most nem szabad kilesnie, bármennyire is akar, mert lebukhat. Testvére az ő nevét kiáltja, ajkába harap, de a vigyor kiül szájára.
Lekerül a kabát, a ruha csörgése elárulja, aztán jön a cipő. *
~ Gyerünk, siess már ~ * sürgeti fejben. Majd végre hallja ahogy testvére átlép az étkezőbe. Elégedetten kisurran az ajtó mögül, a falhoz simulva, vagy minél közelebb maradva hozzá, lévén, hogy tele van pakolva kacatokkal, hogy aztán megálljon a két szobát összekötő ajtóban és nekidőljön karba font kézzel.*
- Mi újs' Babapofi? - * vigyorodik el. Tekintete csillog az izgalomtól, ahogy várja a reakciót, hogy testvére meglepődik-e azon, hogy mögüle érkezett.*
A hozzászólás írója (Wymnter Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.29 22:19:56
* Közeledik egy pont, egy nagyon ismerős pont a többi unott, idegen, poros pont között. Ez a pont különleges számára, hozzá jön, ide. A lesről amit a ház padlásán alakított ki a legnagyobb titokban feláll és kiegyenesedik, már fél órája ott hasal és nézi az embereket. Szereti ezt csinálni, megfigyelni másokat. Mindenkit ismer az utcából meg a fél rokonságukat, de most csak egy ember érdekli, vagyis elf, a bátyja. Örül neki, mert lassan kezdi felemészteni az unalom, ennek a nagy háznak az összes zugát felfedezte már az évek alatt, úgy ismeri, mint a tenyerét, tehát sok újat nem tud adni neki. A gyakorlásai is megvolt mára, sétálni is elment egy kisebb körre, tehát már mindent teljesen kimaxolt, csak a bátyja marad hátra.
Lekocog a lépcsőn, még mielőtt bejönne Drameiloten, majd beszökell a bejárati ajtó mögé, hogy ha majd kinyílik az ajtó elrejtse őt. Imád bujkálni, mert izgalmas, mint egy nagy játék.
Visszatartja a lélegzetét és vár. Már hallja a lépteket, aztán a kilincsre csúsztatott ujjakat, a zár kattanását, s az ajtó kitárul. Olyan kicsire húzza magát, amennyire csak tudja, hogy ne érje el őt a kinyíló tárgy. Most nem szabad kilesnie, bármennyire is akar, mert lebukhat. Testvére az ő nevét kiáltja, ajkába harap, de a vigyor kiül szájára.
Lekerül a kabát, a ruha csörgése elárulja, aztán jön a cipő. *
~ Gyerünk, siess már ~ * sürgeti fejben. Majd végre hallja ahogy testvére átlép az étkezőbe. Elégedetten kisurran az ajtó mögül, a falhoz simulva, vagy minél közelebb maradva hozzá, lévén, hogy tele van pakolva kacatokkal, hogy aztán megálljon a két szobát összekötő ajtóban és nekidőljön karba font kézzel.*
- Mi újs' Babapofi? - * vigyorodik el. Tekintete csillog az izgalomtól, ahogy várja a reakciót, hogy testvére meglepődik-e azon, hogy mögüle érkezett.*
A hozzászólás írója (Wymnter Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.29 22:19:56
3547. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-07-29 21:37:14
Üzenet elküldve: 2018-07-29 21:37:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Gazdag élet//
*Drameiloten fáradtan lépi át szerény kis házának küszöbét. Na nem mintha szerénykednie kellene miatta, annyira azért nincs rossz állapotban az épület. Bár kívülről nem tűnik túl különlegesnek - ha azt nem számoljuk ide, hogy messze kétszer akkora, mint a környéken bármelyik vetélytársa, és hibát se találhatna rajta a szemlélődő, még ha reggeltől estig keresné is. Ezzel eléggé kitűnik a többi környékbeli ház közül, de díszítését tekintve elég visszafogott kis laknak mondhatjuk, ha szeretnénk. A fa, amiből épült csillog a lakktól, amit gondosan oszlattak el az anyagon, hogy időtálló legyen az alkotás. Körülötte szépen gondozott virágok dobták fel a hangulatot, bár nem viszik ezt sem túlzásban, még az igényesség határain belül találhatjuk a növényi díszítést. Belül már annál inkább csodálkozhatna a szemlélődő, de Drameiloten nem tesz ilyesmit. Miért is tenné, hiszen már évek óta itt lakik fiatalabb lánytestvérével, akit röviden húgocskának is hívhatunk. Itt már otthonosan berendezett, már-már zsúfolttá téve a bejárati szobát sorakoztak a szekrények, akasztók, egy kiállított lovagi vértezet, és néhány festmény. A fal mellett erre kijelölt helyeken gyertyák világítják meg a helyiséget. *
- Wymni! * Kiabál, miközben a kabátját az akasztóra akasztja, bár nem szokása. Mármint kiabálni, a ruhákat szereti a helyén tudni.*
- Híreim vannak, gyere és mesélek! * Teszi még hozzá nevéhez nem illő hangerősséggel, miközben megszabadul a cipőjétől is, és egyszerű papucsba bújtatja arra méltó lábait. Egyből az étkező felé indul, ott kívánja a részleteket megosztani a fiatalabb Sayquevesszel. Ha testvére nem siet, és miért is tenné, akkor addig helyet foglal az asztalfőn, sőt, még gyertyákat is gyújt, amik valamiért nem égnek idebent. Lehet, hogy takarékossági okokból, majd meg kell néznie, hogy miképp áll a gyertyakészletük. *
- Gyere már, ha mondom! * Teszi hozzá, ha még mindig se híre, se hamva Wymnternek. *
A hozzászólást Zeratul (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.08.01 03:35:37, a következő indokkal:
Múlt idő keveredett bele.
*Drameiloten fáradtan lépi át szerény kis házának küszöbét. Na nem mintha szerénykednie kellene miatta, annyira azért nincs rossz állapotban az épület. Bár kívülről nem tűnik túl különlegesnek - ha azt nem számoljuk ide, hogy messze kétszer akkora, mint a környéken bármelyik vetélytársa, és hibát se találhatna rajta a szemlélődő, még ha reggeltől estig keresné is. Ezzel eléggé kitűnik a többi környékbeli ház közül, de díszítését tekintve elég visszafogott kis laknak mondhatjuk, ha szeretnénk. A fa, amiből épült csillog a lakktól, amit gondosan oszlattak el az anyagon, hogy időtálló legyen az alkotás. Körülötte szépen gondozott virágok dobták fel a hangulatot, bár nem viszik ezt sem túlzásban, még az igényesség határain belül találhatjuk a növényi díszítést. Belül már annál inkább csodálkozhatna a szemlélődő, de Drameiloten nem tesz ilyesmit. Miért is tenné, hiszen már évek óta itt lakik fiatalabb lánytestvérével, akit röviden húgocskának is hívhatunk. Itt már otthonosan berendezett, már-már zsúfolttá téve a bejárati szobát sorakoztak a szekrények, akasztók, egy kiállított lovagi vértezet, és néhány festmény. A fal mellett erre kijelölt helyeken gyertyák világítják meg a helyiséget. *
- Wymni! * Kiabál, miközben a kabátját az akasztóra akasztja, bár nem szokása. Mármint kiabálni, a ruhákat szereti a helyén tudni.*
- Híreim vannak, gyere és mesélek! * Teszi még hozzá nevéhez nem illő hangerősséggel, miközben megszabadul a cipőjétől is, és egyszerű papucsba bújtatja arra méltó lábait. Egyből az étkező felé indul, ott kívánja a részleteket megosztani a fiatalabb Sayquevesszel. Ha testvére nem siet, és miért is tenné, akkor addig helyet foglal az asztalfőn, sőt, még gyertyákat is gyújt, amik valamiért nem égnek idebent. Lehet, hogy takarékossági okokból, majd meg kell néznie, hogy miképp áll a gyertyakészletük. *
- Gyere már, ha mondom! * Teszi hozzá, ha még mindig se híre, se hamva Wymnternek. *
A hozzászólást Zeratul (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.08.01 03:35:37, a következő indokkal:
Múlt idő keveredett bele.
3546. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-07-29 21:16:14
Üzenet elküldve: 2018-07-29 21:16:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A lázadás előtt//
//A tűz fénykörében//
*Nem lenne hiba barátságtalansággal vádolni, ez az egyik fegyvere például az olyan kínos beszélgetések ellen, amilyenné ez is kezd válni, azon kívül segít megtartani mindenkitől a biztonságos három lépés távolságot. Nő benne a feszültség, amiért kerülgetik a múltját, de ahelyett, hogy egy ingerültebb nemleges választ adna, vagy leállítaná a témát, eltolja a figyelmet délebbre. Mármint a térképen.*
- A kikötőben egyszer jártam már. Láttam a tengert. És a számtalan hajót.
*Az emlékkép a csillogó hullámokról és a fehér vitorlákról, a sós illatú szél erejéről enyhít indulatain. De nem annyira, mint máskor.*
- Voltál már ott?
*Próbálja ott tartani az érdeklődést, mert nem fogja tudni még egyszer kíméletesen hárítani, ha visszakanyarodnak oda, ahová nem enged belesni.
Azt remélte, Isq érteni fogja zseniális célzását önmagára, mint fő ápoltra, és visszafogott humora kissé megcsillanhat, ám ugyebár a jó viccek elmeséléséhez, vagy inkább a viccek jó elmeséléséhez elengedhetetlen a megfelelő humorérzék, aminek híján van. Lemondón ereszti ki a levegőt.*
- Például.
*Röviden eltöpreng, milyen lehetett a gyógyító mellett felnőni. Vajon ennek köszönhetően lett Isq ilyen nyílt és kedélyes? Éppen az ő ellentéte. Beszélgetésük hűen tükrözi, ki a társasági figura, és ki az, aki csak komor visszhang. Néha még el is nyeli a választ.
Haragja inkább önmaga ellen irányul, de bosszantja, hogy elnézést kérnek tőle. Már bánja, hogy felhozta azt a titoktartást, ott ment félre minden. Tulajdonképpen gyerekes dolog volt tőle. Miért ne vállalhatta volna fel, hogy iránymutatást kap? A társa is megtenné. Sóhajt egyet, hogy kieressze a feszültség nagy részét a mellkasából. De érzi, hogy a másikat bántja a dolog, amiért így reagált, ezért erőt vesz magán, és viszonozza a komoly tekintetet.*
- Isq, nem haragszom rád azért, amit mondtál.
*Bár a tekintete még indulatos, ezt megpróbálja őszintén mondani. Szeretné jobban megvilágítani, hogy mi bántotta, de rájön, hogy ahhoz ki kellene tárulkoznia, és az imént éppen ezt bánta meg. Nem, ennél többet nem fog mondani erről. Lehunyja a szemét és vesz még egy mély levegőt. Eltűnnek szemöldökéből a ráncok, mikor újra felnéz.*
- Igazad van. Köthetnénk üzletet. De fél nap alatt nem sokat tudnék neked tanítani. Nem volna becsületes. Én pedig meg tudom oldani egyedül. Majd inkább legközelebb. Ha több időnk lesz.
*A fáradtság őt is bágyasztja, veszélyesen későre kezd járni. Nyugtalanul néz körbe a tűz fénykörén túl.*
- Már itt kellene lennie... ha nem érkezik meg hamarosan a társam, utána kell néznem. Te nyugodtan maradj itt. Legalább tudni fogja, hogy a közelben vagyok, ha idejön.
*Valamit azonban még meg akar kérdezni. Kissé félrebillenti a fejét.*
- Addig is... mit szólnál egy esti meséhez?
*Nem biztos benne, hogy a célzás ezúttal működne-e, ha az előbb sem sikerült, ezért inkább világossá teszi.*
- Elmondod az Észak Reménye történetét?
//A lázadás előtt//
//A tűz fénykörében//
*Nem lenne hiba barátságtalansággal vádolni, ez az egyik fegyvere például az olyan kínos beszélgetések ellen, amilyenné ez is kezd válni, azon kívül segít megtartani mindenkitől a biztonságos három lépés távolságot. Nő benne a feszültség, amiért kerülgetik a múltját, de ahelyett, hogy egy ingerültebb nemleges választ adna, vagy leállítaná a témát, eltolja a figyelmet délebbre. Mármint a térképen.*
- A kikötőben egyszer jártam már. Láttam a tengert. És a számtalan hajót.
*Az emlékkép a csillogó hullámokról és a fehér vitorlákról, a sós illatú szél erejéről enyhít indulatain. De nem annyira, mint máskor.*
- Voltál már ott?
*Próbálja ott tartani az érdeklődést, mert nem fogja tudni még egyszer kíméletesen hárítani, ha visszakanyarodnak oda, ahová nem enged belesni.
Azt remélte, Isq érteni fogja zseniális célzását önmagára, mint fő ápoltra, és visszafogott humora kissé megcsillanhat, ám ugyebár a jó viccek elmeséléséhez, vagy inkább a viccek jó elmeséléséhez elengedhetetlen a megfelelő humorérzék, aminek híján van. Lemondón ereszti ki a levegőt.*
- Például.
*Röviden eltöpreng, milyen lehetett a gyógyító mellett felnőni. Vajon ennek köszönhetően lett Isq ilyen nyílt és kedélyes? Éppen az ő ellentéte. Beszélgetésük hűen tükrözi, ki a társasági figura, és ki az, aki csak komor visszhang. Néha még el is nyeli a választ.
Haragja inkább önmaga ellen irányul, de bosszantja, hogy elnézést kérnek tőle. Már bánja, hogy felhozta azt a titoktartást, ott ment félre minden. Tulajdonképpen gyerekes dolog volt tőle. Miért ne vállalhatta volna fel, hogy iránymutatást kap? A társa is megtenné. Sóhajt egyet, hogy kieressze a feszültség nagy részét a mellkasából. De érzi, hogy a másikat bántja a dolog, amiért így reagált, ezért erőt vesz magán, és viszonozza a komoly tekintetet.*
- Isq, nem haragszom rád azért, amit mondtál.
*Bár a tekintete még indulatos, ezt megpróbálja őszintén mondani. Szeretné jobban megvilágítani, hogy mi bántotta, de rájön, hogy ahhoz ki kellene tárulkoznia, és az imént éppen ezt bánta meg. Nem, ennél többet nem fog mondani erről. Lehunyja a szemét és vesz még egy mély levegőt. Eltűnnek szemöldökéből a ráncok, mikor újra felnéz.*
- Igazad van. Köthetnénk üzletet. De fél nap alatt nem sokat tudnék neked tanítani. Nem volna becsületes. Én pedig meg tudom oldani egyedül. Majd inkább legközelebb. Ha több időnk lesz.
*A fáradtság őt is bágyasztja, veszélyesen későre kezd járni. Nyugtalanul néz körbe a tűz fénykörén túl.*
- Már itt kellene lennie... ha nem érkezik meg hamarosan a társam, utána kell néznem. Te nyugodtan maradj itt. Legalább tudni fogja, hogy a közelben vagyok, ha idejön.
*Valamit azonban még meg akar kérdezni. Kissé félrebillenti a fejét.*
- Addig is... mit szólnál egy esti meséhez?
*Nem biztos benne, hogy a célzás ezúttal működne-e, ha az előbb sem sikerült, ezért inkább világossá teszi.*
- Elmondod az Észak Reménye történetét?
3545. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-07-29 19:44:37
Üzenet elküldve: 2018-07-29 19:44:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A lázadás előtt//
//A tűz fénykörében//
*~Nem.~*
- Hát persze... *dünnyögi. ~Nem ismeri.~ Még eszébe jut Relild, az óriáslány, de őt már nem akarja megkérdezni. Nyilván annak kicsi a valószínűsége, hogy Relild rendje délről az Ingoványba küldi tanulni a lányt. Hacsak nem akarták direkt elveszejteni... ebbe inkább bele sem gondol, bár amiket mondogatott Relild... hát, Relildről amúgy is nagyon keveset tud.
De azért ezen elgondolkodik, hogy mennyi ilyen eldugott szerzetesi közösség él Lanawin-szerte, akik még egymásról sem tudnak. Synmiráról sem akarja kérdezni Zeyát, nem látszik mágiahasználónak, kizárt, és csak egy újabb lakonikus nem-et kapna válaszul arra, hogy Synmirát és az ottani mágusközösséget ismeri-e a rendje. Egy újabb nem-nek meg semmi értelme, legyint magában a további "Keressünk közös ismerősöket és helyeket a múltunkban" kísérletre. Apropó, helyek!*
- És Artheniorban jártál már? Vagy Wegtorenben? Vagy ott nőttél fel kicsi korodtól, náluk? *kérdezi, de csak óvatosan, lassan teszi fel a kérdéseket, nem szeretné, ha a lány tolakodónak érezné, vagy éreztetné vele, hogy igazából semmi köze hozzá. Persze igazából semmi köze, de Isqet kezdi zavarni ez a tartózkodó, nagyon fegyelmezett viselkedés, vagyis nem is zavarja, hanem zavarba jön tőle. Ő nincs ehhez szokva. Érzi, hogy Zeya nem barátságtalan, csupán csak ilyen, de azt is tudja, hogy ha ő viselkedne ennyire tartózkodóan valakivel, akkor azt azért tenné, mert nem nagyon akar vele közelebbi ismeretségbe kerülni, vagy kifejezetten barátságtalan akar vele lenni. Így aztán, bár azért felfogja, hogy itt most valószínű nem ez a helyzet, de nem tudja, minderre hogyan is reagáljon.
De aztán magában vállat von. Álmos, és fáradt is az egész napos csavargástól. Hajnalban ébredt. A lány nem jelent veszélyt, úgy véli, és remélhetőleg a társa sem. Úgyhogy legjobb lesz, ha abbahagyja az ezen való gondolkodást, és mihamarabb elteszi magát aludni.
Közben azokon is gondolkodik, amit Zeya mond. Igaza lehet... Pycta végül is önerőből teszi. Umon is elhagyhatná magát... megborzong, ahogy erre gondol. Csak persze ő saját magából indult ki.
A sérülések kérdésére viszont felfigyel, gyógyítóként.*
- A... tökéletlenebbekkel? *érzékeli a halvány, nagyon halvány öniróniát.*
- Veled? *kérdez rá egyenesen. ~Jól értem?~*
- Kimmeri, az idős elf gyógyítómester, aki felnevelt, tudod, ő tanított, szóval ő minden este mesélt valamit, amíg kicsi voltam. Az Óidőkből, az elf mondákból, Lanawin teremtéséről. Nagyon szerettem ezeket a történeteket. Ő mesélte el, többször is. Úgyhogy ja, mondhatjuk, hogy esti mese. *vigyorodik el, amikor aztán az esti mesés kérdésre felel.
Azon egy kicsit ő is elkedvetlenedik, hogy a tréfája ennyire rosszul sült el.*
- Csak tréfáltam... nem komolyan gondoltam. Pont azért mondtam, mert szerintem semmi szégyellnivaló nincs benne. Mástól tanulni, vagy segítséget kérni... ebben nincs semmi titkolnivaló. Kinevethetnél, ha ezért pénzt kérnék, és annyi.
- Tudod mit? Cserébe taníthatnál azzal bánni. *mutat a kardra.* - Tőled nem bánnám... *és most nem vigyorog, sőt. Komolyan néz Zeyára.*
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.29 19:47:25
//A lázadás előtt//
//A tűz fénykörében//
*~Nem.~*
- Hát persze... *dünnyögi. ~Nem ismeri.~ Még eszébe jut Relild, az óriáslány, de őt már nem akarja megkérdezni. Nyilván annak kicsi a valószínűsége, hogy Relild rendje délről az Ingoványba küldi tanulni a lányt. Hacsak nem akarták direkt elveszejteni... ebbe inkább bele sem gondol, bár amiket mondogatott Relild... hát, Relildről amúgy is nagyon keveset tud.
De azért ezen elgondolkodik, hogy mennyi ilyen eldugott szerzetesi közösség él Lanawin-szerte, akik még egymásról sem tudnak. Synmiráról sem akarja kérdezni Zeyát, nem látszik mágiahasználónak, kizárt, és csak egy újabb lakonikus nem-et kapna válaszul arra, hogy Synmirát és az ottani mágusközösséget ismeri-e a rendje. Egy újabb nem-nek meg semmi értelme, legyint magában a további "Keressünk közös ismerősöket és helyeket a múltunkban" kísérletre. Apropó, helyek!*
- És Artheniorban jártál már? Vagy Wegtorenben? Vagy ott nőttél fel kicsi korodtól, náluk? *kérdezi, de csak óvatosan, lassan teszi fel a kérdéseket, nem szeretné, ha a lány tolakodónak érezné, vagy éreztetné vele, hogy igazából semmi köze hozzá. Persze igazából semmi köze, de Isqet kezdi zavarni ez a tartózkodó, nagyon fegyelmezett viselkedés, vagyis nem is zavarja, hanem zavarba jön tőle. Ő nincs ehhez szokva. Érzi, hogy Zeya nem barátságtalan, csupán csak ilyen, de azt is tudja, hogy ha ő viselkedne ennyire tartózkodóan valakivel, akkor azt azért tenné, mert nem nagyon akar vele közelebbi ismeretségbe kerülni, vagy kifejezetten barátságtalan akar vele lenni. Így aztán, bár azért felfogja, hogy itt most valószínű nem ez a helyzet, de nem tudja, minderre hogyan is reagáljon.
De aztán magában vállat von. Álmos, és fáradt is az egész napos csavargástól. Hajnalban ébredt. A lány nem jelent veszélyt, úgy véli, és remélhetőleg a társa sem. Úgyhogy legjobb lesz, ha abbahagyja az ezen való gondolkodást, és mihamarabb elteszi magát aludni.
Közben azokon is gondolkodik, amit Zeya mond. Igaza lehet... Pycta végül is önerőből teszi. Umon is elhagyhatná magát... megborzong, ahogy erre gondol. Csak persze ő saját magából indult ki.
A sérülések kérdésére viszont felfigyel, gyógyítóként.*
- A... tökéletlenebbekkel? *érzékeli a halvány, nagyon halvány öniróniát.*
- Veled? *kérdez rá egyenesen. ~Jól értem?~*
- Kimmeri, az idős elf gyógyítómester, aki felnevelt, tudod, ő tanított, szóval ő minden este mesélt valamit, amíg kicsi voltam. Az Óidőkből, az elf mondákból, Lanawin teremtéséről. Nagyon szerettem ezeket a történeteket. Ő mesélte el, többször is. Úgyhogy ja, mondhatjuk, hogy esti mese. *vigyorodik el, amikor aztán az esti mesés kérdésre felel.
Azon egy kicsit ő is elkedvetlenedik, hogy a tréfája ennyire rosszul sült el.*
- Csak tréfáltam... nem komolyan gondoltam. Pont azért mondtam, mert szerintem semmi szégyellnivaló nincs benne. Mástól tanulni, vagy segítséget kérni... ebben nincs semmi titkolnivaló. Kinevethetnél, ha ezért pénzt kérnék, és annyi.
- Tudod mit? Cserébe taníthatnál azzal bánni. *mutat a kardra.* - Tőled nem bánnám... *és most nem vigyorog, sőt. Komolyan néz Zeyára.*
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.29 19:47:25
3544. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-07-29 17:52:47
Üzenet elküldve: 2018-07-29 17:52:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A lázadás előtt//
//A tűz fénykörében//
*Fekete stigmák arcon. Félelmetes alak lehet, ahogy elképzeli. Nem, mintha az ő közösségében nem lennének félelmetesnek tűnő társak. Idegenek sokszor őt is annak tartják. Jobban belegondolva, ilyen ismerősök mellett nem csodálkozik annyira, hogy Isq ennyire fesztelen tud maradni mellette.*
- Nem.
*Felel szokásos szűkszavúságával Umonnal kapcsolatban. Utólag eszébe jut, hogy ha itt elfekről van szó, akár élhetett volna valamelyikük az ő közösségében, mielőtt megszületett. Nem hozza viszont szóba a dolgot, nem akar kilyukadni annál a témánál, hogy mit keres egy szerzetesrendben.
Mikor Isq a szerzetesi élet nehézségeit ecseteli, meglepődik rajta, hogy mennyire megérti őt. Lehet, hogy valaki elmondta neki, de akkor is hűen le tudja írni a helyzetet bizonyos szempontból. Egy másik szempontból ugyan naivnak érzi, és mulattatja, amit hall. Ebben is magára ismer, lázadó természetére, de ezt nem akarja olyan nyilvánvalóan elárulni. Lehunyja a szemét.*
- Van, aki önerőből teszi. És nincs olyan, aki olykor ne kanyarodna le az útról.
*Még Neff sem. Jól ismeri a hibáit. Talán békén kellene hagynia a misztikumot, amit Isq a szerzetesek köré szőtt, de élvezetet talál benne, hogy a felette oly előszeretettel ítélkezőkről leránthatja a leplet.
A sérüléseket nem akarja nagy dobra verni, de nem szeret hazudni sem. Inkább öniróniát farag belőle. Kissé félrebillenti a fejét.*
- Megesik. Főleg a... tökéletlenebbekkel…
*Elbizonytalanodik vélt harcában a tréfával kapcsolatban. Nem gondolta, hogy a növény nevének története van, s ha már kedvenc színét viselő virágról van szó, a kíváncsiságát sikerült felkelteni. Na de ezt ilyen nyilvánvaló módon szintén nem fogja kimutatni.*
- Miért, amolyan esti mese?
*Kérdezi a többszöri ismétlésből kiindulva.
A másik tréfa viszont nem mulattatja, sőt, teljesen lehűti kedélyét. Sérti a büszkeségét, és megerősíti benne, hogy kár másoknak megnyílnia, mert azzal csak támadófelületet ad. Dühös magára, hogy még mindig nem tanulta meg a leckét. A képzés is előszeretettel veszi célba a gyenge pontokat, talán ezért tanulta meg olyan korán leplezni őket.*
- Felejtsd el...
*Megpiszkálja a tüzet kedvetlenül. Hiába, feléjük tényleg nem túl fejlett a humorérzék.*
A hozzászólás írója (Tozeya Nazagaraki) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.29 17:54:57
//A lázadás előtt//
//A tűz fénykörében//
*Fekete stigmák arcon. Félelmetes alak lehet, ahogy elképzeli. Nem, mintha az ő közösségében nem lennének félelmetesnek tűnő társak. Idegenek sokszor őt is annak tartják. Jobban belegondolva, ilyen ismerősök mellett nem csodálkozik annyira, hogy Isq ennyire fesztelen tud maradni mellette.*
- Nem.
*Felel szokásos szűkszavúságával Umonnal kapcsolatban. Utólag eszébe jut, hogy ha itt elfekről van szó, akár élhetett volna valamelyikük az ő közösségében, mielőtt megszületett. Nem hozza viszont szóba a dolgot, nem akar kilyukadni annál a témánál, hogy mit keres egy szerzetesrendben.
Mikor Isq a szerzetesi élet nehézségeit ecseteli, meglepődik rajta, hogy mennyire megérti őt. Lehet, hogy valaki elmondta neki, de akkor is hűen le tudja írni a helyzetet bizonyos szempontból. Egy másik szempontból ugyan naivnak érzi, és mulattatja, amit hall. Ebben is magára ismer, lázadó természetére, de ezt nem akarja olyan nyilvánvalóan elárulni. Lehunyja a szemét.*
- Van, aki önerőből teszi. És nincs olyan, aki olykor ne kanyarodna le az útról.
*Még Neff sem. Jól ismeri a hibáit. Talán békén kellene hagynia a misztikumot, amit Isq a szerzetesek köré szőtt, de élvezetet talál benne, hogy a felette oly előszeretettel ítélkezőkről leránthatja a leplet.
A sérüléseket nem akarja nagy dobra verni, de nem szeret hazudni sem. Inkább öniróniát farag belőle. Kissé félrebillenti a fejét.*
- Megesik. Főleg a... tökéletlenebbekkel…
*Elbizonytalanodik vélt harcában a tréfával kapcsolatban. Nem gondolta, hogy a növény nevének története van, s ha már kedvenc színét viselő virágról van szó, a kíváncsiságát sikerült felkelteni. Na de ezt ilyen nyilvánvaló módon szintén nem fogja kimutatni.*
- Miért, amolyan esti mese?
*Kérdezi a többszöri ismétlésből kiindulva.
A másik tréfa viszont nem mulattatja, sőt, teljesen lehűti kedélyét. Sérti a büszkeségét, és megerősíti benne, hogy kár másoknak megnyílnia, mert azzal csak támadófelületet ad. Dühös magára, hogy még mindig nem tanulta meg a leckét. A képzés is előszeretettel veszi célba a gyenge pontokat, talán ezért tanulta meg olyan korán leplezni őket.*
- Felejtsd el...
*Megpiszkálja a tüzet kedvetlenül. Hiába, feléjük tényleg nem túl fejlett a humorérzék.*
A hozzászólás írója (Tozeya Nazagaraki) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.29 17:54:57
3543. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-07-29 16:57:46
Üzenet elküldve: 2018-07-29 16:57:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A lázadás előtt//
//A tűz fénykörében//
*A hegyek másik végén. Egy pillanatra nem tudja hova tenni a helymegjelölést, olyan mitikusnak tűnik. Aztán próbálja értelmezni, talán a Világfal hegység másik oldalán? De hiszen ott még soha senki nem járt. Legalábbis senki nem jött még vissza. De aztán leesik neki, hogy mit is ért a lány a "másik végén" alatt: nem északon, hanem lenn, délen. Bár Pycta sohasem mondott pontos helymegjelölést, de Isq abban valahogy biztos, hogy ahonnan ő jött, az a szerzetesi közösség is valahol Erdőmélyén vagy feljebb, még északabbra van, és nem lenn délen. Persze még az is lehet, hogy téved. Nem beszélgettek ilyesmiről, csak úgy általában a mesterekről. Persze ez csak egy hirtelen jött kósza ötlet volt, hiszen azért lássuk be, annak a valószínűsége, hogy Zeya pont ott él, pont abban a közösségben, ahol Pycta is nevelkedett, valóban kicsi. Meg persze... ott a kard. Pycta legendás pusztakezes harcos, de kardot csak végszükség esetén venne a kezébe. Így aztán annyira nem is éri váratlanul a fejrázás.*
- Értem, ja, értem. *morogja kicsit azért elkedvetlenedve a dolog miatt. Aztán eszébe jut Umon. Hogy Umon a Kikötőből jött. Vagy volt ott valami dolga régen. Talán...*
- És Umon? *kérdezi meg azért.* - Umon Palasan? Ez a név sem mond neked semmit? Emlékeznél rá, ha igen... stigmák. Fekete stigmák, jelek borítják az arcát. *néz várakozón, de azért nem reménykedőn Zeya szemébe. Persze nem is tudja, miért kérdezi ezeket... hiszen még ha ismerné is Zeya valamelyiküket, az semmin sem változtatna. Ő holnap úgyis visszamegy Vadvédbe, a lány meg a saját életébe. De azért... furcsa lenne, na. Ha ismerte volna Pyctát. Vagy ismerné Umont. Ha tudna róla valamit.
A látás-nem látás, ismerés-nem ismerés kérdéskör feszegetése okán talán, vagy mert ismeretlen neki Zeya világa, de újra csak félreérti, amit a lány mond. Hogy az nem túl nehéz...*
- Hát, nekem nehéz lenne. Mindig gyakorolni, mindennap nekiveselkedni, soha ki nem hagyni, mindig fegyelmezettnek lenni, mindig csak az út végét tartani szem előtt, soha nem leülni, soha nem lekanyarodni, soha nem engedni a kíváncsiságnak, soha nem lustálkodni... én nem bírnám. Szerintem nagyon nehéz. *csóválja a fejét.*
- Szerintem ez csak akkor teljesíthető, ha van egy külső kényszerítő erő. Önmagától senki nem képes rá.
- Ismered? *kérdezi meglepődve, amikor aztán az Észak Reményét nézik, és persze átnyújtja Zeyának a kis szütyőt, de aztán rájön, hogy persze, Zeya por alakjában ismeri, nyilván használják sebgyógyításra az ő mesterei is. De...*
- Olyan gyakran megsérültök? *kérdezi kicsit zavartan.*
- Kimmeri elmondta néhányszor a történetét. *válaszolja aztán a fennköltségre, teljesen szó szerint véve a jelzőt, nem érezve bele semmilyen támadó csípősséget, mert hát Kimmeri sztorijában valóban fennköltté okolt a gyógyító növény neve.*
- Hát, több mint valószínű, hogy többet nem találkozunk, ha holnap elválnak útjaink. *vigyorog aztán megint, arra, hogy a segítés maradjon köztük.* - De ha sok aranyra lesz szükségem, akkor megkeresem a rendedet, és téged, és megkérlek, hogy segíts ki egy kis pénzzel. *vigyorog most már teli szájjal az ugratástól, a szemében csak úgy táncolnak a mosolyszikrák.*
- Mert különben nagydobra verem a dolgot... *nevet fel most már hangosan, persze valójában el sem tudja képzelni mindezt.
Az idő kérdése már más tészta.*
- Hát, a délelőtt végül is még belefér. De délután muszáj visszaindulnom. *gondolkodik hangosan.*
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.29 17:01:43
//A lázadás előtt//
//A tűz fénykörében//
*A hegyek másik végén. Egy pillanatra nem tudja hova tenni a helymegjelölést, olyan mitikusnak tűnik. Aztán próbálja értelmezni, talán a Világfal hegység másik oldalán? De hiszen ott még soha senki nem járt. Legalábbis senki nem jött még vissza. De aztán leesik neki, hogy mit is ért a lány a "másik végén" alatt: nem északon, hanem lenn, délen. Bár Pycta sohasem mondott pontos helymegjelölést, de Isq abban valahogy biztos, hogy ahonnan ő jött, az a szerzetesi közösség is valahol Erdőmélyén vagy feljebb, még északabbra van, és nem lenn délen. Persze még az is lehet, hogy téved. Nem beszélgettek ilyesmiről, csak úgy általában a mesterekről. Persze ez csak egy hirtelen jött kósza ötlet volt, hiszen azért lássuk be, annak a valószínűsége, hogy Zeya pont ott él, pont abban a közösségben, ahol Pycta is nevelkedett, valóban kicsi. Meg persze... ott a kard. Pycta legendás pusztakezes harcos, de kardot csak végszükség esetén venne a kezébe. Így aztán annyira nem is éri váratlanul a fejrázás.*
- Értem, ja, értem. *morogja kicsit azért elkedvetlenedve a dolog miatt. Aztán eszébe jut Umon. Hogy Umon a Kikötőből jött. Vagy volt ott valami dolga régen. Talán...*
- És Umon? *kérdezi meg azért.* - Umon Palasan? Ez a név sem mond neked semmit? Emlékeznél rá, ha igen... stigmák. Fekete stigmák, jelek borítják az arcát. *néz várakozón, de azért nem reménykedőn Zeya szemébe. Persze nem is tudja, miért kérdezi ezeket... hiszen még ha ismerné is Zeya valamelyiküket, az semmin sem változtatna. Ő holnap úgyis visszamegy Vadvédbe, a lány meg a saját életébe. De azért... furcsa lenne, na. Ha ismerte volna Pyctát. Vagy ismerné Umont. Ha tudna róla valamit.
A látás-nem látás, ismerés-nem ismerés kérdéskör feszegetése okán talán, vagy mert ismeretlen neki Zeya világa, de újra csak félreérti, amit a lány mond. Hogy az nem túl nehéz...*
- Hát, nekem nehéz lenne. Mindig gyakorolni, mindennap nekiveselkedni, soha ki nem hagyni, mindig fegyelmezettnek lenni, mindig csak az út végét tartani szem előtt, soha nem leülni, soha nem lekanyarodni, soha nem engedni a kíváncsiságnak, soha nem lustálkodni... én nem bírnám. Szerintem nagyon nehéz. *csóválja a fejét.*
- Szerintem ez csak akkor teljesíthető, ha van egy külső kényszerítő erő. Önmagától senki nem képes rá.
- Ismered? *kérdezi meglepődve, amikor aztán az Észak Reményét nézik, és persze átnyújtja Zeyának a kis szütyőt, de aztán rájön, hogy persze, Zeya por alakjában ismeri, nyilván használják sebgyógyításra az ő mesterei is. De...*
- Olyan gyakran megsérültök? *kérdezi kicsit zavartan.*
- Kimmeri elmondta néhányszor a történetét. *válaszolja aztán a fennköltségre, teljesen szó szerint véve a jelzőt, nem érezve bele semmilyen támadó csípősséget, mert hát Kimmeri sztorijában valóban fennköltté okolt a gyógyító növény neve.*
- Hát, több mint valószínű, hogy többet nem találkozunk, ha holnap elválnak útjaink. *vigyorog aztán megint, arra, hogy a segítés maradjon köztük.* - De ha sok aranyra lesz szükségem, akkor megkeresem a rendedet, és téged, és megkérlek, hogy segíts ki egy kis pénzzel. *vigyorog most már teli szájjal az ugratástól, a szemében csak úgy táncolnak a mosolyszikrák.*
- Mert különben nagydobra verem a dolgot... *nevet fel most már hangosan, persze valójában el sem tudja képzelni mindezt.
Az idő kérdése már más tészta.*
- Hát, a délelőtt végül is még belefér. De délután muszáj visszaindulnom. *gondolkodik hangosan.*
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.29 17:01:43
3542. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-07-29 15:03:08
Üzenet elküldve: 2018-07-29 15:03:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A lázadás előtt//
//A tűz fénykörében//
*A Lihanechről még ő is hallott, fenn egészen északon, s innen rögtön meg tud állapítani valamit.*
- Én a hegyek másik végén.
*Nagyjából. Azért nem annyira délre, de ebbe nem akarna mélyebben belemenni. Ennyi is elég hozzá, hogy egy kis feszültséget kezdjen érezni gyomortájon.*
- Nincs különösebben neve.
*Másodszor hallva Erdőmélyéről feltűnik neki, hogy ez inkább egy hely neve lehet. Valójában elég nagy terület, és szégyen, hogy nem ismeri, de maguk között nem szokták így emlegetni, inkább csak a városokat, nagyobb vizeket, és a hozzájuk viszonyított irányokkal írják le a tájegységeket. Annyit leszűr, hogy Vadvéd és Erdőmélye - ha csakugyan így nevezik a területet - egymást tartalmazó vidékek. Valószínűleg Vadvéd a kisebb, hiszen azt azonosította Isq a közösséggel, ahol él.
Az említett személy nevére megrázza a fejét. Az ő közösségük igen kicsi és elzárt, ezért nem csoda, hogy nem ismerős. Hirtelen aztán kényelmetlenül kezdi érezni magát, amint hozzá hasonlítják a másikat. Vagy inkább fordítva. Több okból zavarba hozza, főként, hogy mosoly kíséri. Úgy tűnik, hogy egy kedvelt figuráról van szó, aki ráadásul vezető. Mindkettő rettentően távol áll tőle. Nehezen fogadja el a lehetőséget, hogy őt bárki kedvelheti, de hazudna, ha azt mondaná, hogy valahol a szíve legmélyén nem szeretné. Nem élhet olyan érző lény, legyen bármilyen elvetemült és torz lelkű, akinek ne lenne ilyesmire vágya. Akkor is, ha úgy hiszi, hogy nincs. Ettől függetlenül a szimpátia bármiféle nyilvánvaló jelére Zeya jellemzően azonnal elzárkózik és gyanakodni kezd, hogy csak be akarják csapni. Egy kicsit most is éberebben figyel. A tökéletesség említésére elhúzza a száját és belebámul a tűzbe.*
- Az nem túl nehéz...
*Morogja az orra alatt. Mármint, hogy valaki megelőzze a tökéletességben, ami az önfegyelmet és a precíz harcmodort illeti. Ha az ember zsenik közt él, könnyen butának érzi magát. Ráadásul csak fél szívvel küzd érte. Azzal a felével, amely meg akar felelni társainak, és amely büszke arra, hogy kicsoda.
Több értelemben is feltűnik előtte a remény. A kék színt mindig szépnek találta, talán kapcsolatban lehet azzal, hogy nagyon szereti a szabad vizeket. Szinte kislányos rajongással. Kinyújtja a kezét, amennyiben a szütyőt átveheti, azt ugyanis túl bizalmasnak érezné, ha oda kellene hajolnia, hogy megszagolhassa. Akkor inkább csak beéri a látvánnyal. Ha kölcsön kapja a port, akkor megszagolja és azonnal visszaadja. Mindkét esetben a következtetés ugyanaz.*
- Ezt ismerem.
*Apró, elégedetlen szájszél mozdulat követi a felismerést, hogy erre a kezelésre milyen sokszor van szükség náluk.*
- Fennkölt név...
*Feleli csípős tónusban, mert nem érti ezúttal a vigyorgás okát, ez pedig védekezővé – Zeya esetében támadóvá - teszi. Egy rejtett tréfára gondol a por és Isq személye között, aki ugyebár északról jött, s valamiért azt hiszi, hogy a tréfa célpontja ő maga lehet. Nagyobb agresszióra nem kell számítani tőle, ezt ugyanúgy elfojtja magában, mint a többi érzést. Segítséget nem szívesen kér, de ha már felajánlják, ostobaság lenne elutasítania. Körbesandít, nem jár-e itt a társa. Tényleg, hol a pokolban lehet? Na nem mintha annyira hiányolná. De mégis felelősség van a vállán, s ha sokáig nem kerül elő, el kell mennie megkeresni. De ez még ráér. Ha lehet, még jobban lehalkítja a hangját, és felel az ajánlatra.*
- Amennyiben köztünk marad. Reggel megint különválunk a társammal.
*Nem szeretné, ha híre menne, hogy még ennyire sem képes, egy idegent kell megkérnie, hogy segítsen.*
- De van erre időd?
A hozzászólás írója (Tozeya Nazagaraki) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.29 15:08:37
//A lázadás előtt//
//A tűz fénykörében//
*A Lihanechről még ő is hallott, fenn egészen északon, s innen rögtön meg tud állapítani valamit.*
- Én a hegyek másik végén.
*Nagyjából. Azért nem annyira délre, de ebbe nem akarna mélyebben belemenni. Ennyi is elég hozzá, hogy egy kis feszültséget kezdjen érezni gyomortájon.*
- Nincs különösebben neve.
*Másodszor hallva Erdőmélyéről feltűnik neki, hogy ez inkább egy hely neve lehet. Valójában elég nagy terület, és szégyen, hogy nem ismeri, de maguk között nem szokták így emlegetni, inkább csak a városokat, nagyobb vizeket, és a hozzájuk viszonyított irányokkal írják le a tájegységeket. Annyit leszűr, hogy Vadvéd és Erdőmélye - ha csakugyan így nevezik a területet - egymást tartalmazó vidékek. Valószínűleg Vadvéd a kisebb, hiszen azt azonosította Isq a közösséggel, ahol él.
Az említett személy nevére megrázza a fejét. Az ő közösségük igen kicsi és elzárt, ezért nem csoda, hogy nem ismerős. Hirtelen aztán kényelmetlenül kezdi érezni magát, amint hozzá hasonlítják a másikat. Vagy inkább fordítva. Több okból zavarba hozza, főként, hogy mosoly kíséri. Úgy tűnik, hogy egy kedvelt figuráról van szó, aki ráadásul vezető. Mindkettő rettentően távol áll tőle. Nehezen fogadja el a lehetőséget, hogy őt bárki kedvelheti, de hazudna, ha azt mondaná, hogy valahol a szíve legmélyén nem szeretné. Nem élhet olyan érző lény, legyen bármilyen elvetemült és torz lelkű, akinek ne lenne ilyesmire vágya. Akkor is, ha úgy hiszi, hogy nincs. Ettől függetlenül a szimpátia bármiféle nyilvánvaló jelére Zeya jellemzően azonnal elzárkózik és gyanakodni kezd, hogy csak be akarják csapni. Egy kicsit most is éberebben figyel. A tökéletesség említésére elhúzza a száját és belebámul a tűzbe.*
- Az nem túl nehéz...
*Morogja az orra alatt. Mármint, hogy valaki megelőzze a tökéletességben, ami az önfegyelmet és a precíz harcmodort illeti. Ha az ember zsenik közt él, könnyen butának érzi magát. Ráadásul csak fél szívvel küzd érte. Azzal a felével, amely meg akar felelni társainak, és amely büszke arra, hogy kicsoda.
Több értelemben is feltűnik előtte a remény. A kék színt mindig szépnek találta, talán kapcsolatban lehet azzal, hogy nagyon szereti a szabad vizeket. Szinte kislányos rajongással. Kinyújtja a kezét, amennyiben a szütyőt átveheti, azt ugyanis túl bizalmasnak érezné, ha oda kellene hajolnia, hogy megszagolhassa. Akkor inkább csak beéri a látvánnyal. Ha kölcsön kapja a port, akkor megszagolja és azonnal visszaadja. Mindkét esetben a következtetés ugyanaz.*
- Ezt ismerem.
*Apró, elégedetlen szájszél mozdulat követi a felismerést, hogy erre a kezelésre milyen sokszor van szükség náluk.*
- Fennkölt név...
*Feleli csípős tónusban, mert nem érti ezúttal a vigyorgás okát, ez pedig védekezővé – Zeya esetében támadóvá - teszi. Egy rejtett tréfára gondol a por és Isq személye között, aki ugyebár északról jött, s valamiért azt hiszi, hogy a tréfa célpontja ő maga lehet. Nagyobb agresszióra nem kell számítani tőle, ezt ugyanúgy elfojtja magában, mint a többi érzést. Segítséget nem szívesen kér, de ha már felajánlják, ostobaság lenne elutasítania. Körbesandít, nem jár-e itt a társa. Tényleg, hol a pokolban lehet? Na nem mintha annyira hiányolná. De mégis felelősség van a vállán, s ha sokáig nem kerül elő, el kell mennie megkeresni. De ez még ráér. Ha lehet, még jobban lehalkítja a hangját, és felel az ajánlatra.*
- Amennyiben köztünk marad. Reggel megint különválunk a társammal.
*Nem szeretné, ha híre menne, hogy még ennyire sem képes, egy idegent kell megkérnie, hogy segítsen.*
- De van erre időd?
A hozzászólás írója (Tozeya Nazagaraki) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.29 15:08:37
3541. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-07-29 13:54:35
Üzenet elküldve: 2018-07-29 13:54:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A lázadás előtt//
//A tűz fénykörében//
- Én is ott születtem *válaszolja kicsit csodálkozva a hegyekre, de nem kerüli el a figyelmét a "Mint a miénk" sem. Tehát a lány nem családban él... pedig fiatal, nem idősebb Isqehánál, a fiú biztos benne. Ha nem érkeznének a hegyek, talán tovább gondolkodna ezen a fonálszálon, hagyva, hogy a találgató kíváncsiság vezesse, de a hegyek még izgalmasabban hangzik.*
- Fenn északon, Lihanechtől nem messze, a hegyekben. *most először jut eszébe, hogy ez így nem is igaz. Hiszen azt, hogy pontosan hol született, nem is tudja. Csak azt, hogy apja oda vitte haza, és ott nőtt fel.*
- Vagyis ott nőttem fel... *igazít is így a mondaton gyorsan. Aztán, amikor kiderül, hogy az a bizonyos közösség egy szerzetesi közösség, ők azok, akik a lányt harcművészetre oktatták, jól gondolta Isq, a jellemzésükre csak elmosolyodik. Rájön, miért olyan ismerős neki a lány közelsége, a végsőkig fegyelmezett, lustán éber ragadozómozgás, az egó léha ficánkolását folyamatos kordában tartó állandó önuralom. ~Pycta! Umon!~ Hirtelen eszébe jut valami.*
- Nem ismersz véletlenül egy Pycta del Ventus nevű elfet? Ő a vezetőnk Erdőmélyén! Úgy tudom, sokáig ő is egy szerzetesi közösségben élt... Csak utána érkezett Vadvédbe. *kérdezi kíváncsian.*
- Leginkább hozzá hasonlítasz. *mosolyodik el, mert persze Zeya... *
- Bár ő már nagyon... *gondolkodik, hogy is fejezze be, hogy Zeya értse, mire gondol, de ne úgy hangozzék véletlenül sem, mintha lekicsinyelné a lány tudását.* - ő már nagyon előre jár az ösvényen. Tudod, a tökéletesség felé... *vigyorodik el, mert kezdi kapisgálni, ha csak a felszínen is egyelőre, ki is, és milyen is valójában Zeya. Na meg, mert Isqet ez a fajta tökéletesség, igaz ami igaz, soha nem izgatta. Pedig, azt elismeri, főleg mert Vadvédben nem egyszer látta a gyakorlótér hajnali látványa során, hogy egy mozdulatsor ezredszeri elismétlésének és begyakorlásának is megvan a maga szépsége. De az erdő, a természet nevel, tanít, csiszol, így aztán Isq is csiszolódott, ha nem is szerzetesi kezek, de a vadon és Kimmeri tanítása alatt.
A nevetést csak sikerül hát abbahagynia, muszáj, mert Zeya csak nézi, csodálkozva, mintha csak kőből lenne az arca, de azért Isqeha érzékeli a változást, és a kapisgálás újabb szintjéhez érkezve azt is, hogy ez a lány nem sokat nevethetett az utóbbi időkben. Már pedig a nevetés senkinek nem árthat, szerencsére erről Isqeha mestere is így vélekedett, gyakran tanításra felhasználva az akár hahotázó öniróniát.
A kérdésre csak elmosolyodik. ~Nyilván Észak Reményét gyűjtetnek velük, gyógyításhoz.~*
- Igen, ismerem. Reggel kereshetünk együtt. Nézd csak, így néz ki megszárítva. *szed elő egy bőrszütyőt a tarisznyájából, és húzza szét a szíjakat, megmutatva a türkiz színű, majdnem porszerű Észak Reménye őrleményt.*
- Hamar meggyógyítja a sebeket. Szagold meg, milyen az illata... finom, nem?
- Úgy hívják, Észak Reménye. *vigyorodik el.*
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.29 13:58:05
//A lázadás előtt//
//A tűz fénykörében//
- Én is ott születtem *válaszolja kicsit csodálkozva a hegyekre, de nem kerüli el a figyelmét a "Mint a miénk" sem. Tehát a lány nem családban él... pedig fiatal, nem idősebb Isqehánál, a fiú biztos benne. Ha nem érkeznének a hegyek, talán tovább gondolkodna ezen a fonálszálon, hagyva, hogy a találgató kíváncsiság vezesse, de a hegyek még izgalmasabban hangzik.*
- Fenn északon, Lihanechtől nem messze, a hegyekben. *most először jut eszébe, hogy ez így nem is igaz. Hiszen azt, hogy pontosan hol született, nem is tudja. Csak azt, hogy apja oda vitte haza, és ott nőtt fel.*
- Vagyis ott nőttem fel... *igazít is így a mondaton gyorsan. Aztán, amikor kiderül, hogy az a bizonyos közösség egy szerzetesi közösség, ők azok, akik a lányt harcművészetre oktatták, jól gondolta Isq, a jellemzésükre csak elmosolyodik. Rájön, miért olyan ismerős neki a lány közelsége, a végsőkig fegyelmezett, lustán éber ragadozómozgás, az egó léha ficánkolását folyamatos kordában tartó állandó önuralom. ~Pycta! Umon!~ Hirtelen eszébe jut valami.*
- Nem ismersz véletlenül egy Pycta del Ventus nevű elfet? Ő a vezetőnk Erdőmélyén! Úgy tudom, sokáig ő is egy szerzetesi közösségben élt... Csak utána érkezett Vadvédbe. *kérdezi kíváncsian.*
- Leginkább hozzá hasonlítasz. *mosolyodik el, mert persze Zeya... *
- Bár ő már nagyon... *gondolkodik, hogy is fejezze be, hogy Zeya értse, mire gondol, de ne úgy hangozzék véletlenül sem, mintha lekicsinyelné a lány tudását.* - ő már nagyon előre jár az ösvényen. Tudod, a tökéletesség felé... *vigyorodik el, mert kezdi kapisgálni, ha csak a felszínen is egyelőre, ki is, és milyen is valójában Zeya. Na meg, mert Isqet ez a fajta tökéletesség, igaz ami igaz, soha nem izgatta. Pedig, azt elismeri, főleg mert Vadvédben nem egyszer látta a gyakorlótér hajnali látványa során, hogy egy mozdulatsor ezredszeri elismétlésének és begyakorlásának is megvan a maga szépsége. De az erdő, a természet nevel, tanít, csiszol, így aztán Isq is csiszolódott, ha nem is szerzetesi kezek, de a vadon és Kimmeri tanítása alatt.
A nevetést csak sikerül hát abbahagynia, muszáj, mert Zeya csak nézi, csodálkozva, mintha csak kőből lenne az arca, de azért Isqeha érzékeli a változást, és a kapisgálás újabb szintjéhez érkezve azt is, hogy ez a lány nem sokat nevethetett az utóbbi időkben. Már pedig a nevetés senkinek nem árthat, szerencsére erről Isqeha mestere is így vélekedett, gyakran tanításra felhasználva az akár hahotázó öniróniát.
A kérdésre csak elmosolyodik. ~Nyilván Észak Reményét gyűjtetnek velük, gyógyításhoz.~*
- Igen, ismerem. Reggel kereshetünk együtt. Nézd csak, így néz ki megszárítva. *szed elő egy bőrszütyőt a tarisznyájából, és húzza szét a szíjakat, megmutatva a türkiz színű, majdnem porszerű Észak Reménye őrleményt.*
- Hamar meggyógyítja a sebeket. Szagold meg, milyen az illata... finom, nem?
- Úgy hívják, Észak Reménye. *vigyorodik el.*
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.29 13:58:05
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6203-6222